[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=501261#post501261][b]David Anglesea - 2015.07.29. 16:12[/b][/url]
Zalaegerszeg
A vendégszobában általában rend szokott lenni, de mivel itt voltam a hétvégén, ezért a szoba egy káosz volt. Mindenfelé könyvek, papírok, összegyűrt fornettis zacskó, csokis papír.
Miután felkeltem, valamilyen rendet próbáltam csinálni, kisebb-nagyobb sikerrel. Már majdnem 11 óra volt, amikor úgy gondoltam, hogy így jól van. Ezután indultam el, az aznapi teendőimet elintézni.
Először is, elköszöntem rokonaimtól, akik vendégül láttak, majd a távoli kórházba mentem, ahol dédmamám gyógyulgatott. Vele beszélgettem egy keveset, majd hagytam, hogy pihenjen, hiszen komoly műtéten esett át.
Az óra már délután egyet ütött mikorra visszaértem a vendéglátóimhoz, ebédeltem, majd felmentem a szobámba, a táskámból kivettem a felesleges dolgokat, betettem a pénztárcámat, amiben most mugli pénz volt, majd megkérdeztem a nagynénémet, hogy merre találok egy könyvesboltot. Értettem amit mondott, el is találtam oda. A könyvesboltba máskor egy jó regényért szoktam elmenni, de az új hóbortom a nyelvtanulás lett. Angolul és magyarul már teljesen folyékonyan beszéltem, megértettem mindent, tudtam írni, fogalmazni. A svédet és a leprikónt is nagyjából megértettem, de messze voltam még a jóhoz. Ezért azt terveztem, hogy belenézek egy-két nyelvkönyvbe, hátha megtetszik valamelyik. 1 óra keresgélés után kiválasztottam egy német, meg egy spanyol nyelvkönyvet, plusz mindegyikből egy-egy szótárt. Örültem volna, ha van svéd, de hát nem volt.
Mikor kiléptem a viszonylag hűs boltból, megcsapott a 35 fokos meleg. Körbenéztem, és megláttam egy feliratot, ami nagybetűvel hirdette, hogy ott jégkását és fagyit lehet venni. Odamentem, majd megnéztem a kínálatot. Szívesebben vettem volna epres fagyit, de az nem volt, így az epres jégkását választottam, majd elindultam a közeli park felé, ahol le tudtam ülni egy padra. Éppen, miután leültem, leraktam a táskám, megpillantottam egy ismerős arcot.
Jól láttam, hogy egy ismerős? Felálltam, és felé kezdtem el sétálni, mikor felismertem, elmosolyodtam, majd megszólítottam:
- Szia! Örülök, hogy találkoztunk? Hogy-hogy itt vagy?