Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=522132#post522132][b]Saragob Kíra - 2015.09.23. 16:46[/b][/url]

Tisztán látta maga előtt a házat. Vagyis azt, ami megmaradt belőle. Vakon ásító ajtó-és ablaknyílások. Padlót borító nyirkos avar, amit befújt a szél, rongy és szivacs cafatok. Összefirkált, csupasz, hideg kőfalak, pergő vakolat. A tetőről egy nagy foltban hiányzó cserepek, kikandikáló gerendák. Moha, zuzmó, kőtörmelék, üvegszilánkok. Szinte érezte az áporodott, dohos levegőt, az évek alatt kialakult állandó, enyhe bűzt.
Kírának fogalma sincs, miért jutott eszébe ez a hely. Kirázza a hideg, ahogy hirtelen a fák között találja magát alig húsz méterre az épülettől. Járt már itt, hiszen elevenen élt benne a kép, mégsem tudja felidézni mikor és miért. Vagy, hogy most mi hozta ide.
Szipog párat, letörli arcáról a sós cseppeket.  Ködös tekintettel pislog le a könnyektől nedves ujjaira. Felrémlik előtte a sikátor, a lány és a férfi. De mindez csak valami távoli víziónak tűnik, valaminek, ami nem is vele történt, és főleg nem alig egy perccel ezelőtt. A nadrágjába törli a kezét, és sóhajt egyet. Nem tudja hová tenni az előbbi képet, de nem ez most az első eset. Többnyire nem akad már fenn az ilyesmin, nem is próbál minden emlékképbe belekapaszkodni és a helyére tenni azt. Egyszerűen csak hagyja, hogy mint a homok, kifolyjanak az ujjai közül. Könnyebb nem ragaszkodni, nem keresni a magyarázatot. És Kíra bizonyos helyzetekben szereti a könnyebb utat választani.
Lassan, óvatosan indul el az omladozó ház felé. Valami láthatatlan erő vonzza befelé. Nem is volt kérdés, hogy bemegy, ha már itt van. Rengeteg érzés, gondolat kavarog a fejében. Egyszerre rettenti és izgatja a helyzet. Egyedül van. Most nem látja senki. Nyugalommal, önbizalommal, szabadságérzettel tölti el a gondolat. Egyedül van, nem látja senki és bármi történhet, de fél attól, hogy történni fog.
Lassan lépi át a küszöböt, aztán kikerül egy kisebbfajta bokorkezdeményt, ami a padló repedései közül nőtte is magát. Határozottan vág át az első helyiségen, a másodikban ismerősen csikorognak a talpa alatt a szilánkok, de megy tovább.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=522281#post522281][b]Saragob Kíra - 2015.09.23. 21:11[/b][/url]

Kíra elmosódva, a fejében furán lüktetve hallja a közeledő léptek zaját. Egész testében megrándul. Mintha csak kipukkanna a lány körül a képzeletbeli buborék, a jövevény könyörtelenül rángatja ki őt a kellemes magányából. A könnyed érzésből, hogy nem kell semmire és senkire sem figyelnie, hogy egyszerűen csak lehet. Kénytelen energiát fordítani a környezetére.
Ösztönösen a pálcája után nyúl, és csak ekkor tűnik fel neki, hogy a varázseszköz nincs nála. Fogalma sincs, hol lehet. Nyel egyet, a félelem lassan kezd felkúszni a gerincén. Mintha csak most ébredne igazán tudatára annak, hogy mi veszi őt körül, és hol van egyáltalán. Egy fél pillanat alatt méri fel, hogy nem tud sehová sem rejtőzni. Elkerülhetetlen hát, hogy a küszöbre toppanó férfi meglássa őt és fordítva.
Nem mozdul az alakot látva, némán méri végig a másikat. Szemei kitágulnak, beszívja a levegőt, ajaki összepréselődnek, ahogy megpillantja a másik kezében a pálcáját. Mert az az ő pálcája, nem kell közelebbről megvizsgálnia, hogy tudja. ~ De mégis... hogyan, miért? ~ Nyel egyet, minden idegszála megfeszül, csak a legapróbb rezzenésre vár, hogy ha kell, meneküljön. Tehetetlen düh, félelem, zaklatottság, zavarodottság, sok minden kavarog benne. Leginkább csak meg akar szabadulni a szituációból, a másik tekintetének kereszttüzéből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=524108#post524108][b]Saragob Kíra - 2015.09.26. 20:27[/b][/url]

Önkéntelenül is hátralép, amint a másik közelíteni kezd. Épp csak egy fél lépés, épp csak egy apró mozdulat, mégis világosan jelzi, Kíra valóban nem ismeri most fel Adamet. Ő most egy teljesen más világban jár, valahol, ahol egyedül van, ahol csak magára számíthat, ahol üldözik, ahol bántani akarják, ahol egy pillanatra sem lankadhat az ébersége.
Habozik, mielőtt megfogná a felé nyújtott kőrisfa pálca markolatát. De aggályai ellenére úgy tűnik, semmiféle trükknek nem esik áldozatául. Újonnan visszaszerzett fegyverét egyenesen a vele szembe álló férfira fogja. Az, hogy visszakapta tőle a pálcáját még nem jelent semmit Kíra számára. Sőt! Még szép, hogy visszakapta! Így fair. Nyel egyet, igyekszik palástolni a félelmét, zaklatottságát. Összehúzott szemekkel, vékonyra préselt ajkakkal néz fel a férfire.
Nem igazán érti, mi történik a férfivel. Felismeri, hogy valami nagyon fájhat neki, de az a lehetőség, hogy a nyelvét próbálja meg elválasztani a szájpadlásától, fel sem merül Kírában. Sokkal valószínűbbnek tetszik számára, hogy éppen valamiféle sötét erő szállta meg, kínozza. Egy pillanatra meg is sajnálja a férfit, de a pillanat gyorsan tova is reppen. Aztán egyszerűen csak arra gondol, hogy talán így a másik sebezhetőbb.
- Prohibere!- célozza meg a férfit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=524725#post524725][b]Saragob Kíra - 2015.09.27. 21:30[/b][/url]

Sikerült, eltalálta. De egy csepp örömmel, elégtétellel  vagy megnyugvással sem töltötte el a gondolat. Szabadulni akart ettől a kellemetlen érzéstől, de nem tudta hogyan. Nem tudta, mit tegyen, hogy megszűnjön ez a szörnyű nyomás. Ez az elviselhetetlen, egyre csak kaparászó, égető érzés, amely belülről feszítette a sejtjeit.
Kíra a feszültségtől enyhén remegve, fájó grimasszal mered a padlóhoz szögezett férfire. De továbbra sem látta őt valójában, nem ismerte fel Adamet. Majd a felé mutató pálcára téved a tekintete, el is felejtette, hogy még mindig szorítja. Egy gyors mozdulattal, fújtatás kíséretében engedi le a fegyvert. Ennyiből is bebizonyosodott számára, hogy egy cseppet sem érzi jobban magát az átkozódástól. Nincs értelme, nem hozza el a várt hatást.
Legszívesebben ordított volna. Végigkúszott volna a mocskos padlón, csak csak legyen láthatatlan, csak ne foglalkozzanak vele, csak múljon el az egész.
Végül elfordítja fejét a férfiről, sietős léptekkel sétál el mellette és hagyja el a szobát. Csak egy helyiséggel megy arrébb, gyakorlatilag semmi nem változott, ugyanúgy egy légtérben van a másikkal. Kíra mégis teljesen máshogy érezi. Megszűnt a kényszer, hogy ellenálljon ennek a céltalan, pusztító, őt belülről mardosó erőnek. Nincs más, ami elterelje a figyelmét, hirtelen mindig idegszálával hatványozottan érezi a nyomást. Zúg a feje. Szabadulni akar. Lélegzése egyre gyorsul, egyenetlenné válik. Felgyorsította lépteit, szó szerint nekirongyol a falnak. Aprót szusszan, ahogy fájdalom nyilall a vállába. Szinte élvezi ezt az egyszerű, érthető, fizikai következményt. Háttal fordul a falnak, koponyája jellegzetes koppanással ütődik a kemény kőnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=525334#post525334][b]Saragob Kíra - 2015.09.29. 11:10[/b][/url]

Valamiféle fura megnyugvást talál a fizikai fájdalomban, amit saját magának okoz. Legalább tudja, hogy ezt ő teszi, hogy ő irányítja. Legalább ezt, ha már egyébként szinte teljesen kicsúszott a kezéből a kontroll. És fogalma sincs hogyan enyhítse ezt a belső, mardosó érzést.
Mozdulatlanná merevedik, ahogy meghallja, ahogy az ismerős hang a nevén szólítja. Vadul kalapáló szívvel simul a falhoz, tekintete kissé ijedten, értetlenül villan. Nem jut el a tudatáig, hogy a hang a szomszéd szobából jön.  Lassan, hátát végig a falnak vetve csúszik le a padlóra. Feladja. Nincs már kedve megmozdulni, ellenállni, kapálózni. Jöjjön, aminek jönnie kell, nem számít már neki, hogy mi történik, vagy meddig tart, csak múljon is el. Kicsire összehúzódik, felhúzza a térdeit és karjával átfogja őket.
Nyel egyet, szusszanva engedi ki a levegőt Adam nevének hallatán. De nem meri elhinni, hogy tényleg őt hallja.
- Nem igaz...nem vagy itt - suttogja alig hallhatóan. Eljátszik a gondolattal, mi lenne, ha a férfi valóban megjelenne. Most nem érdekelné, hogy adam mit gondol róla, egyáltalán mit csinált vagy mit nem, egyszerűen csak szeretne Adamhez bújni, egy öleléssel mindent rendbe hozni. De nem mer vakon bízni a hangban. Csak ül, kissé rémülten pislog körbe, ujjai továbbra is pálcájára fonódnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=525513#post525513][b]Saragob Kíra - 2015.09.29. 20:20[/b][/url]

Nem érkezik válasz. Nem történik semmi. Pedig Kíra fülel, vár. Arra vár, hogy ne legyen igaza, hogy történjen valami. Bármi. Hogy végre minden egyértelmű legyen, hogy ha kell, megszabadulhasson a remény kicsi csírájától is. Hiszen már nem tudja kiverni a fejéből a lehetőség gondolatát, hogy Adam eljön érte, hogy egyszerűen itt van vagy lesz neki. De egyre telnek a másodpercek és nem érkezik újabb jel. Amit Kíra jobb híján úgy értelmez, hogy igaza volt, Adam nincs itt és nem is lesz. Már valóban kezd oszlani a köd az elméjéről, de olyan állapotban még nincs, hogy fogja magát felkeljen és eltűnjön. Attól fél, hogy ez a valami, ami megpróbálta becsapni, csak erre vár. Hosszú percek telnek el így. Némaságban. Várakozva. Kíra meg-megrezzen a különböző éjszakai neszek hallatán.
Aztán épp hogy pislant egyet, és a következő másodperben már Adam régi fényű szemeibe mélyed a tekintete. A meglepődéstől kerekre nyílik a szeme, lassan fújja ki a levegőt. Közel áll hozzá, hogy ma este már másodszor eltörjön nála a mécses. De visszafogja a könnyeit, előrehajol, átöleli a férfit és a vállába fúrja a fejét.
- Nem csinálhatom ezt... - suttogja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=525744#post525744][b]Saragob Kíra - 2015.09.30. 10:57[/b][/url]

Kíra is érzi, tudja, micsoda pusztítást végez, mikor így elhagyja magát. Amikor elveszti a kontrollt, és egyre csak belelovalja magát az őrületbe. Mélyeket lélegzik, lassan egészen megnyugszik Adam karjai között. Hálás a férfinek, amiért vele van, amiért mindig megpróbál a kedvére tenni, amiért oly sok mindent elnéz neki. Holott úgy érzi, néha igazán nem érdemli meg, hogy kevésbé fájna, ha a férfi megharagudna rá. Az egyetlen oka, hogy nem marcangolja magát folyton, és még nem tört össze teljesen, az is valahol az őrületében keresendő. Egyszerűen elzárja ezeket a gondolatokat, mintha nem is hozzá tartoznának, mintha neki ezzel nem kellene foglalkoznia. Csak akkor van baj, mikor eltörik a zár és újat kell kerítenie.
Csak bólogat egy sort Adam javaslatára, szája halvány mosolyra húzódik.
- Oké, de vigyázz a fejemre - tetszik neki az ajánlat, és gyorsan végig is gondolja, hogy az épületben nem biztos, hogy elég nagy ahhoz a belmagasság, hogy azon nyomban a férfi nyakába üljön.
- Amúgy, komolyan nem tudom, hogy jutott eszembe ez a hely. Vagyis... - megpróbálja felidézni a pillanatot. De csak jeges, fojtogató, keserű érzés emléke kezd felkúszni a torkán. - nem tudom. Fura. Annyi minden egyszerre...Azt hiszem, még kicsi voltam, amikor először voltam itt, akkor...más volt. Ah, mindegy. - miközben beszél, feltápászkodik, és Adammel kézenfogva elindul kifelé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=528092#post528092][b]Saragob Kíra - 2015.10.05. 20:36[/b][/url]

- Mármint, hogy miért jöttem ide? - kérdez vissza szórakozottan. Csak szeretne túl lenni ezen a témán, mint mindig. Csak szeretné még a gondolatot is jó mélyen eltemetni, hogy olyasmit tett, amivel bántotta Adamet, a kapcsolatukat, és hogy egyszerűen megint hagyta kicsúszni a kezéből a dolgokat. - Tényleg nem. De hagyjuk. Néha van ilyen...Elég rossz anélkül is, hogy rákérdeznél. - válasz végül egy vállrándítás kíséretében, a lehető legjobban elhatárolva magától mindattól, amiről szó van.
Adam kissé meglepi, ahogy az épület elég érve, egyszerűen csak felkapja és a nyakába ülteti. Kíra segít Adamnek kiszabadítani a tincseit, majd kezeit lazán a férfi fejére teszi, hogy mégiscsak legyen valami kapaszkodója.
- Igen, mehetünk - néz le Adamre. Valóban egészen stabilan ül. Bár Adam  megteszi helyette, hogy figyel az alacsonyabb ágakra, azért Kíra jórészt csak felfelé tekintget, a lassan kopaszodó ágakra, s a mögülük előbukkanó csillagos égre. Kinyúl, megpróbál elérni egy ágat, ami jóval a feje felett van, de az ujjai csak a levegőt szelik át. Egészen addig próbálkozik, míg végül egy olyan ág alatt haladnak el, amibe sikerül belekapaszkodnia, ezzel visszahúzva Adamet, aki közben már Kíra combjaira helyezte át a fogást.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=528274#post528274][b]Saragob Kíra - 2015.10.06. 10:52[/b][/url]