Csajom - outfit

A kis keszthelyi lakásnak már minden egyes szegletét körbejártam, és mindent megnéztem magamnak jól, ahogy azt kell, amikor a barátnőd iderendel, de ő maga nincs itt, mert valamit el kell még intéznie. Azt mondta azért jövünk ma össze, hogy egy kis tudást rakjunk a fejünkbe az animágiával kapcsolatban, így elég sok könyvet hoztam magammal, amik segíthetnek, és nagyon remélem, hogy ő is így tesz. Egészen addig remélhetem csak, amíg be nem robban egy olyan szóhasználattal, ami miatt visszaköpöm feketémet a csészébe, és hangosan felnevetek.
- Üdv neked is itt, baszki! - elveszek egy szalvétát az asztal sarkáról, ahova tuti, ami fix alapon bekészítettem párat - és milyen jól tettem -, majd letörölgetem vele a foltokat. Ahogy Kori fel s alá mászkál egyszer csak két villa és két borospohár kerül az asztalra. Kicsit megrázom a fejem, hogy észhez térjek, majd pilláimat barátnőmre emelem.
- Egyetértek - bólogatok mellé pár határozottat is. - Hatalmas szívás volt végig szenvedni ezt az egészet, de miután találkoztunk kaptam egy jó tippet; szívószállal kell inni. Amint ezt megtudtam benyomtam egy üveg bort az arcomba, üvegestül - biccentek párat mellé, és halálosan komoly arccal mondom mindezt Korinak, ahogy kell. Jobban szemügyre veszem a vaskosabb példányt az animágiáról, és elégedetten konstatálom magamban, hogy bizony lesz miből információkat szereznünk, efelől immár kétségem sem lehet, mivel Kori is eléggé felszerelve jött. Főleg a bor miatt. Csak a bor miatt.
- Jól jön a kaja, éhen halok! - teszem le, eddig magam alá húzott lábaimat a kanapéról, hogy kényelmesebben tudjak a gyros felé nyúlni, és egy villa-tányér kombinációt is kaparintsak mellé. Türelmesen megvárom, amíg Kori helyet foglal, csak utána kezdem el tömni a fejembe az ételt. Nyammogok párat, meg hümmögök, még a plafon felé is felnézek kicsit megrázva mind a két kezemet. Isteni! És mennyire jól esik. Mikor is ettem utoljára gyrost? Idejét sem tudom, de nem probléma, mert Kori megszakította ezt a folyamatot, hála az égnek.
- Alapból állatok vagyunk - mutatok felé villámmal mosolyogva. - Engem jobban érdekel a gyűrű az ujjadon - emelem meg szemöldököm, fejemet is kicsit jobbra biccentem. - Mivel természetesen mindent tudni akarok - bólogatok megint párat behunyt szemekkel. Oké, nyilván nem mondta el, így is elég sok minden történt velem is, meg vele is az elmúlt hónapban, és lehet nem is tud róla. Na, király, akkor tudunk miről beszélgetni legalább.

Csajom - outfit

Oldalra biccentett fejjel tör ki belőlem a nem éppen nőiesnek nevezhető röhögés, ahogy közli velem, ő márpedig szexelt, amikor végre megszabadult a borzadálytól a szájából. És mennyire igaza van, mert ugye, ha nekem lett volna esélyem bárkivel is, akkor nyilván nem hagyom ki az alkalmat. De… mindegy.
Elmélyülten hallgatom végig a történetet, és amikor ismét feljön a Jack-kel szexelek téma, mutatóujjamat előre-hátra bicegtetve mosolygok Korira. Nagyon helyes! Használják is ki a fiatalok, így is kell ezt. A gyrost félrerakva, töltök mindkettőnknek egy istenes adag bort, majd törökülésbe helyezkedve hallgatom Korit tovább. Ajj, istenem, hát mennyire édesek! Fordítógyűrű nélkül beszélgetni, mintha bárki is értene bármit. Ember! Lehidalok nekik, ennél szebb nem is lehetne, főleg, hogy barátnőm még most is zavarban mondja el, és látom rajta mennyire boldog. A szeme, de még a szavai is elárulják, hogy Jack mellett végre megtalálta azt, ami eddig csak Balázsban láthatott meg. Mert azóta nem volt ilyen férfi az életében, de Jack felbukkant és most minden boldogság Korira száll.
- Emlékszem - mosolygok rá barátnőmre, ahogy megemlíti a karkötőt, majd a gyűrűt. Csodálatos gesztus, és elkezd sírni. Nem szomorú, tudom, hogy nem az, így magabiztosan vágok hozzá a hátam mögül egy párnát, jelzésképpen, hogy azonnal hagyja abba. Ha rám emeli tekintetét somolyogva nézek rá.
- Nagyon gratulálok csajom, de! - villantom fel megint mutatóujjamat. - Nagyon sok dolgunk van. Titeket ismervén természetbeli esküvőt akartok, szóval még annál is több dolgunk van - rögtön bevillan a kép, ahogy egyedileg, fából készült padokat tesznek egy erdő közepén fellelhető tisztásra, amelyet én díszítettem fel. Minden természetes, egyszerű, mégis csodálatos lesz, mert Kori ezt érdemli a férjével egyetemben. Természetesen - és remélem ez Korinak is egyértelmű - Lucrezia fogja Kori ruháját tervezni, majd megvarrni. A héten le is adom a rendelést, de előbb Korival kell egyeztetni, ja, igen, el ne felejtsem.
- Lucrezia csinálja a ruhádat, ha nem bánod - állok neki az ábrándozásnak. - Akármit képzeltél el, az a nő soron kívül megtervezi és megvarrja neked. Csodálatos leszel - nézek ellágyult tekintettel a földön ülőre. Annyira megérdemli, hogy az én szomorúságom, az ő boldogsága mellett eltörpül, és nem is akarok rájuk gondolni. Haladunk az animágiával, haladok a munkával; mindhárommal, és minden rendben van, még ha a pasik legtöbbje be is kaphatja. Főleg, hogy nem is az ő hibájuk volt, de így meg még inkább, nem? Na a női logika.
- Jaj, annyira örülök nektek - boros poharam leteszem az asztalra, miközben elkezdek lemászni az ágyról Kori mellé. Amint sikerült a művelet magamhoz ölelem. - De ugye nem vagy terhes?! - pattannak ki hirtelen a szemeim, ahogy vállánál fogva kicsit eltolom magamtól, és ha nemleges választ kapok, ismét magamhoz ölelem.

Csajom - outfit

Kicsit lelohasztja lelkesedésemet, hogy törzsi esküvő lesz. Mármint nem maga az, hogy törzsi, hanem az sokkal több megkötéssel jár, valamint oda nem mindegy milyen a menyasszony ruhája, milyenek a vendégek. Ott viselkedni kell, akár akarok, akár nem. Kicsit elhúzom a számat, de vigasztal a tudat, hogy barátnőm boldogsága ebben rejlik, és ha ebben rejlik, akkor én nagyon jól fogok viselkedni. Legalábbis megpróbálom a dolgot. Kori a lényeg, és ha a törzs tagoknak kell megszerveznie az esküvőt ahhoz, hogy neki tökéletes legyen, akkor visszafogom magam és az elképzeléseimet is. Pedig mennyire meg volt a eszemben egy Lucrezia által szabott és varrt ruhában, amit mintha ráöntöttek volna. Gyönyörű! De nem jött össze.
- Akkor jó - bólintok egy határozottat arra, hogy nem terhes, majd elengedem. Hátamat a kanapénak vetve ülök messzebb tőle. Legalább már azt tudjuk, hogy nem gyerek miatt házasodnak, mint a mai párok legtöbbje. Bah… Engem nehogy megkérjen akkor egy pasi, amikor már terhes vagyok, mert melegebb éghajlatot kívánok neki, és nem szépen vagy nőiesen. Nincs annál lekezelőbb egy nővel szemben, amikor becsúszik a gyermek és akkor jön a pasi, hogy üsse kő, ha már az én gyerekem van a szíved alatt, akkor megkérem a kezed. Nem! Ne azért kérje meg, mert terhes vagy a gyerekével, hanem azért, mert veled akarja leélni az életet. Istenem, férfiak!
- Addig megcsináljuk az animágiát! - mondom ki határozottan, amikor Kori visszaránt a valóságba, de hangom megremeg. Azért én is lassan elérek a korba, amikor meg kéne állapodni. Arie-t elvesztettem, Jason meg eltűnt az egyetemes kis szösszenetünk után, és attól tartok talán Korinak igaza volt; két szék között a padlóra estem. Na ezt hívják szívásnak. - És tökéletes esküvőd lesz, Kori! - mosolyodom el lágyan.
- Nekem egy beauceron - emelem meg egyik szemöldökömet kérdőn. - Miért? Van valami köze a kettőnek egymáshoz? - csúszok kicsit közelebb barátnőm felé, hogy jobban lássam a könyvet, de azt az istenverte sort csak nem találom. Ha van köze hozzá, és egy beauceron leszek, akkor azzal meg tudnék barátkozni. Így is tervben van, hogy beszerzek egyet magam mellé a magányosabb napjaimra - amik most is vannak -, csak még nem jutottam el odáig. Kell beszélnem a budapesti tenyésztővel. Kicsit elkalandoztam, de a lényeg, hogyha összefüggés van a kettő között, akkor jobban megtudnék barátkozni egy beauceron alakkal, mint mondjuk nem is tudom… egy hörcsögével. Remélem nem leszek hörcsög.
Magamhoz veszem a másik könyvet és érdeklődve kezdem el lapozgatni. Az egyik oldalon az átváltozás van ábrázolva, ami kicsit undorítónak hat, tekintve, hogy a férfit ábrázoló képsorozaton úgy tűnik, mintha a pasi lenyúzná a bőrét és úgy találná meg animágusi alakját.
- Na jó - csukom be gyorsan a könyvet. - Ez para kicsit, pedig én sok mindent láttam már életemben - eggyel több lapot fogok ujjaim közé, hogy a képsorokat látnom se kelljen még egyszer, majd ismét neki ugrok a böngészésnek. Poharamért nyúlok, amelyből rögtön kortyolok is egyet.

Csajom - outfit

- Tudom, hogy jó lesz - biccentek pár aprót egymás után. Nem tudom, hogy Korit akarom-e meggyőzni erről vagy magamat, mert azért na. A kicsit az enyhe kifejezés volt arra, hogy totál más emberek szervezik az esküvőt, nekem meg csak meg kell jelennem, és normálisan kell viselkedni. - De attól még kabbe - mutatom meg neki kedvenc ujjamat vigyorogva. Komolyan gondolom, természetesen, de Kori tudja, hogy ez csak pillanatnyi agybaj nálam, és elfog múlni. Olyan két percet adok neki, és már sehol sem lesz ez az egész, mert felváltja az izgatottság, az, hogy Kori mennyire szép feleség, és majd, ha eljön az ideje, anya lesz. Istenem, de jó lesz.
- Persze-persze - legyintek egyet felé, hogy tudja, teljes mértékben mellette állok. Ha gyermeket szeretne, akkor gondolom Jack a tökéletes választás tényleg, mint apa, meg férj. Kiegészítik egymást, amíg más párok csak stagnálnak egymás mellett akár évekig, de mindenki felé azt mutatják, hogy mennyire jól működik minden. Jobb tenyerembe támasztom államat, kezemet térdemre teszem, és egy mélyet sóhajtok. Elrévedő tekintettel képzelem el magam ugyanebben a szituációban, mint amiben Kori van most. Vagyis képzelném, mert nemigen megy. F*sza, még a fantáziám is cserben hagy, amikor a boldog jövőt kell látnom.
- Bo-sze-ron - próbálkozom elmagyarázni Korinak a kutyafajta nevét. - Franciaországból származó juhászkutya. Gyönyörű állat! - csillannak fel szemeim rögtön, ahogy eszembe jut a patrónusom. Még patrónusként is gyönyörű, ami nem meglepő, mégis akárhányszor megidézem el tudok csodálkozni rajta. - Beszélnem kell a tenyésztővel! - mondom ki hangosan, majd nevetve nézek Korira, hogy ne haragudjon, csak az elmém megint játszik velem. Mutatóujjammal kezdek el köröket leírni halántékomnál, kicsit még be is kancsalítok, de csak a hatás kedvéért.
- Biztos nem - rázom meg a fejemet határozottan. - Akkor nem hiszem, hogy hagynák diákoknak megcsinálni - a képsorozaton elég fájdalmasnak tűnő folyamatot mutatnak be, de szinte biztos vagyok benne, hogy ez nem így működik. Nem mondom, hogy rengeteg, de sok bejegyzett animágus diák van, vagy aki egyelőre még csak tanonc. Ha ekkora fájdalommal járna, szerintem nulla embernek ajánlank a megtanulását.
- Én is kivétel lennék, ha nem bánod - vonok vállat mosolyogva. - Ha már a patrónusom kutya, akkor az animágusi alakom ne legyen az - hitetlenkedve nézek Korira, amikor is elárulja, hogy neki mi a patrónusa. Hirtelen tör ki belőlem a nevetés. Ezt nem hiszem el! A cuki kis arcával és személyiségével, pont hiéna? Az én mindenem sokkal rosszabb, erre én kapom a kutyát, ő meg a hiénát? Merlinre!
- Ishte-e-nem - próbálom visszafojtani a nevetést, több-kevesebb sikerrel, amikor pillantásomat Korira emelem, de inkább megiszom a borom maradékát - fél pohár, nem olyan sok -, majd újra töltöm azt.

Csajom - outfit

- Köszönöm - biccentek egyet Kori felé meglágyult mosollyal. Nem haragszom, okom sincs rá, csak meglepett, hogy ennyire nem tarthatok kézben semmit, ami érinti az esküvőjét. Ez ilyen, ha valami nincs az irányításom alatt hullik az összes hajam mindenhova. Legalább a meghívók kinézetét rám bízhatná, hogy ne érezzem magam ennyire haszontalannak, miközben ők meg megszakadnak az esküvő szervezésében. Mélyet sóhajtva döntöm hátra a fejem a kanapéra.
- Igen, egy kutya - fordítom kicsit oldalra fejemet, hogy rá tudjak mosolyogni Korira. Jaj, istenem, annyira előttem van, mint tökéletes menyasszony. Ráadásul Jack-kel, aki végre valahára el tudta felejtetni Balázst. Vagyis nem, ez így nem a pontos megfogalmazás, mert nem elfelejteti vele, hanem segít tovább lépni. Igen. Segít neki tovább lépni egy olyan boldog életbe, ahol mindketten tökéletesen passzolnak egymáshoz, és a másik nem haldoklik. Tudom, szarul hangzik, de így történt, és Kori nagyon szerette a srácot, ezért mondott igent. Ezért történt ez az egész nem is tudom hány évvel ezelőtt. De betoppant Jack a mély, búgó hangjával, és elcsavarta drága barátnőm fejét.
- Ez egy remek kérdés - csettintek nyelvemmel, miközben fejemet ismét egyenesbe hozom, hogy ne úgy beszélgessek, mint egy hibbant. - Az a tervem, hogy elköltözöm. Elkezdtem nézni a faluban házakat - vallom be neki, amit eddig senkinek. Igazából még magamnak sem vallottam be igazán, hogy ez így tényleg folyamatban vagy, vagy egyáltalán történik valami az ügyben, de így van. Eddig két házat néztem meg, egyik sem az igazi, de nem adom fel, természetesen, nem olyan fából faragtak. És ha meg van az igazi - hatalmas udvarral, erről nem mondok le semmiért -, akkor pedig megyek. És annyi kutyám lesz, amennyit csak akarok, amibe nem szólhat bele az idegesítő házinéni. Mivel nem lesz ott!
- Bekapom - biccentek egyet komolyan. Kissé még rázkódik a vállam, de annyira már nem vészes, mint a legelején. Kori, mint hiéna. Amikor ilyen dolgok kiderülnek, az ember elgondolkodik, nem? Hogy lehet pont az előttem ülőnek hiéna a patrónusa, amikor néha olyan szende lelke van? Ha az én patrónusom lenne, biztos vagyok benne, mindenki elégedetten bólogatna, még én is, de Korinál? Istenem!
- Valószínűleg semennyi. Mármint pont mi lennénk… mittudomén… hörcsögök? Képzeld csak el! Vér-hörcsög maximum - kezeimmel is mutogatok, hogy látványos legyen a magyarázatom, mert akármennyire szeretném magam elképzelni csincsillaként, sehogy sem  megy. - Valami, ami megtudja magát védeni, látványos, mégis láthatatlan, ha szükséges - iszom egy kortyot boromból, ahogy lapozok egyet a könyvben. - Szerintem te valami cuki leszel amúgy, az előbbi kifejtésemtől elvonatkoztatva - nevetek fel kicsit. - Annyira nem cuki, mint egy hörcsög, de tuti cuki leszel - zárom le a cuki témát egyszer s mindenkorra. Kori cuki lesz, ebben majdnem biztos vagyok, és kész.

Csajom - outfit

Ámulva-bámulva nézem, ahogy elkezd áradozni a Tanács ötletéről, mint valami bennfentes. Nem jó oda a mint, mert tényleg az. Kori mindig mindent tud, és gátlástalanul adja nekem tovább az információkat, aminek most éppen hasznát is veszem. Egy ház, amit megpályázhatok? De ha nem olyan, amit én szeretnék? Bérlakásoknak? Nem akarok fizetni senkinek semmit, semmiért. Azt akarom, hogy a kis ház, a hatalmas udvarral az enyém legyen, és senki másé. Vagy van a bérlakásnak egy olyan fogalma, amiről én nem tudok? Érdekes gondolat, Brown, majd térjünk vissza rá.
- Természetesen eljöhetsz velem nézelődni - nevetek fel, ahogy végre kimegy az aurámból. - Eddig kettőt néztem meg, de egyik sem az a… - milyen is? - Vááááááá! Érted? - kiiszom utolsó kortyomat a pohárból, majd azt az asztalra teszem, miközben csillogó szemekkel nézek a mellettem ülő sugárzó menyasszonyra. Jól áll neki. Ugyanaz a Kori ül mellettem, mégis egy másik. Van ennek egyáltalán értelme? Mindegy, mert ha nincs is, én akkor is tudom, hogy miről beszélek, és nekem ennyi bőven elég.
- Nem úúúgy láthatatlan - nevetek fel őszintén. - Hanem, ha olyan a helyzet, akkor látatlanban el tud surranni. Mint egy… igen, egy kaméleon. Oké, nálad a pont! - legyintek egyet. Nem is vettem számításba egzotikusabb állatokat, mint például egy kaméleont. Azta, kicsit megilletődnék, ha tényleg valami olyan állat lennék, ami nemigen mindennapos. Vegyük például a tarantulákat. Gyönyörűek, rengeteg sokféle van, különböző színekkel, gyorsak, mégis tudnak rejtőzködni. Mondjuk madárpókként valószínűleg mindenki frászt kapna tőlem, szóval lehet ez nem jó ötlet. Na mindegy, vegyük úgy, mintha szóba sem jött volna.
- Tudom, hogy van - mondhatni zavartan mosolygok rá barátnőmre. - Mindenkinek van, Kori. Csak a tied annyira nem egyértelmű, mint például az enyém. Nem véletlen hívtak Bestiának a rezervátumban - vonok vállat könnyedén, fejemet is megrázom mellé, majd oldalra biccentve hagyom. Pontosan, mindenkinek van egy sötét oldala, csak valakiknél ezt a sok jó, amit tesznek vagy mondanak elfedi, vagy elnyomja. Nálam ez nem így működik. Sokkal rosszabb vagyok, mint Kori, mert ő aranyos és szeretnivaló is mellé, hiába van egy sötétebb oldala. Én arrogáns vagyok néha, önző, és túlontúl magabiztos. Na igen, lehet ezért vagyok még egyedül.
- Harmat pipa - kapok észbe hirtelen. - A héten elkerítettem egy részt a hátsó kertben, semmi és senki nem férhet hozzá, így az meg van - mosolyodom el megint. Ez az egyetlen dolog, amit sikerült előre megcsinálnunk, az összes többi majdnem halálra van ítélve. Mondom majdnem. - Szóval hasítunk! - lapozok a következő oldalra, majd egy mondaton megakad a szemem.
- Te! - kiáltok fel hirtelen. - Azt vágod, hogyha nem sikerül valami pöpecre az egésszel, akkor szívás van? - nem szó szerinti szívás, de attól még az van. - Azt írja, hogyha valami elcsesződik, akkor következményei lehetnek, mint például a fél-átváltozás. Fél-hiéna. Gyönyörű lennél, baszki! - hangom kicsit megremeg, nem pánikszerűen, de azért érezhető benne az aggodalom. Ha valamit nem úgy csinálunk, ahogy kell, akkor vagy kezdhetjük elölről az egészet, vagy fél-kutya leszek. F*sza!

Csajom - outfit

Őszinte meglepődöttséggel nézek Korira, amikor felhozza az iskolás éveket. Annyira régen volt, hogy én szinte már el is felejtettem, hogy egyáltalán bárminemű közünk volt egymáshoz Balázs miatt. Nem, Balázsért. Ő volt neki, én meg vittem az órai anyagokat, amikor szükséges volt. Néha összefutottunk, de meglepő módon én a Levitát erősítettem, míg Kori a Rellont. Változnak az idők, tekintve, hogy akkoriban tényleg levitásként éltem meg mindent, mára pedig akár egy vérbeli rellonos állok a dolgokhoz. Az évek mindkettőnket más irányba tereltek, mégis valahogy megint egymás mellett kötöttünk ki, aminek örülök, és valahogy átérzem, amit Kori mondd. Embereknél is lehet váááá érzés, és ezt nem te döntöd el, csak megtörténik.
- Köszönöm - rendezem vonásaimat egy hirtelen kitört kacajjal. Egy terráriumi lakó leszek az Everleigh rezidenciában. Nagyon szép kilátások a jövőmre nézve, de azért értékelem a gesztust. Hirtelen kapom fel a fejem a mondat következő részére. - Keresztanya? Én? - szám elé kapom a kezem, majd azzal a lendülettel ugrok Kori nyakába, aki csak mosolyogva bólogat, hogy magamhoz szorítsam. Elképzelni sem tudja, hogy ez mennyit jelent nekem, bár valószínűleg én leszek a világ legrosszabb keresztanyja, de ez egyelőre mit sem számít, amikor a gyermek vagy gyermekek még a jövő zenéje.
- Emlékszem - kis idő kell, mire eszembe jut a történet, de nem kell sokat várni a villanykörtére a fejem felett. Hatalmas port kavart az iskolában a dolog, szerintem a vezetőség a mai napig frászt kap attól, ha csak felmerül a tanár-diák kapcsolat. - Miaf**********sz! - tolom el magamtól a nőt kicsit hangosabban beszélve, mint terveztem, aki megint csak hevesen bólogat. Ő írta a könyveket. Az összes könyvet, Marjorie néven, ő írta, és ezt még csak most mondja el nekem. Oké, le kell higgadnom kicsit, ez a nap egyelőre elég sok. Kori férjhez megy, az animágiás gebaszok története, a képsorozat, az, hogy ő az, aki. Mi az isten történik ma még? Hangosan csapom be a könyvet, amit magam mögé dobok a kanapéra jelezve, hogy szerintem mára elég volt ebből, és inkább csak beszélgessünk, mert azért vannak ám itt témák, kérem szépen! Kori ugyanígy tesz, ami elégedett mosolyt eredményez tőlem.
- Na álljunk meg! - mutatom fel mutatóujjamat fenyegetően. - Senki nem örül ennek! Parázok tőle, érted? Kicsit sok ez most - dörzsölöm meg orrnyergemet, majd felnevetek Kori tanácsán, hogy igyak inkább még. Imádom a nőt. Engedelmesen tartom felé poharamat, ami tele tölt. Így kell nőies módon inni a vörösbort, emberek. Nem félig, meg negyedig töltöm, hanem tele. Csoda, hogy nem csurran ki!
- Igen, a harmat meg van. Gyors fejszámolás - szünet. - Négy nap múlva begyűjthetjük - bólintok egyet elégedetten, és Kori mosolya engem is mosolygásra késztet megint. Ma annyit mosolyogtam, hogy lehet készítenek nekem már egy szobát az ELMÉben, de nem fontos simán megéri. Nagyot kortyolva boromból, helyezkedem törökülésbe Kori felé. Kíváncsi tekintetemet ráemelem, és kérem, hogy meséljen az esküvőről. A délután nagy része már így telik. Bepuszilunk két üveg bort, és vidáman beszélgetünk, ahogy az megszokott lehet tőlünk. Ez már alkoholizmus?

//Mmmmmuáááá //

Mikola Ármin Valentin - pécsi shopping - outfit

Mikola Ármin Valentin - pécsi shopping - outfit

Mikola Ármin Valentin - pécsi shopping - outfit

Mikola Ármin Valentin - pécsi shopping - outfit

Mikola 'idegyere' Ármin - pécsi shopping - outfit

Mikola 'idegyere' Ármin - pécsi shopping - outfit

Machay Ilián - vidám nap Pécsett - outfit

Machay Ilián - vidám nap Pécsett - outfit

Machay Ilián - vidám nap Pécsett - outfit