My lark

Megvan az érzés, mikor azt sem tudod, hogy hol áll a fejed, csak fekszel az ágyban, míg már nem bírod tovább? Szóval csak felkeltem, hogy a kutyákkal körbevéve üljek le a kanapéra a nappaliba, próbáljam összekaparni a gondolataim, de nem tudok megálljt parancsolni. Toll kell, papír, a gitárom. Idegesen nyüszítek fel, mikor sehol egy üres lap, így az elmém mindent beterít. Mint egy gyilkosság helyszíne, ahol szétfröccsen a vér, mindenhol a gondolataim, az első kezembe akadó számlán, a tenyeremen, a naptáron, csak szöveg, míg a füzetem elő nem kerül. Nem tart tovább talán húsz percnél, mire az alap dallamom is megvan, és nem bírok magammal. Hamarabb érek be a szobába és térdelek az ember fölé, a vállát rázogatva, mint hogy végiggondolnám.
- B. Bende. Igor. Hé... kellesz, kelj fel! - pofozgatom finoman, hogy hé boy, ez nem egy pillanat, kelj már fel, hallanod kell. Tudom, várhatnék reggelig, de azt mondta, nem akarja, hogy többet titkolózzak előtte. Nem akarok titkokat. Kint akarom hogy legyen belőlem ez az érzés, a viszketés a bőröm alól, amit a leírt szavak jelentenek. Egy rémálom a nappali, kupi van. Duplo érdeklődve figyel az ajtóból, szerintem nem ért semmit.

My lark

Megvan az érzés, mikor azt sem tudod, hogy hol áll a fejed, csak fekszel az ágyban, míg már nem bírod tovább? Szóval csak felkeltem, hogy a kutyákkal körbevéve üljek le a kanapéra a nappaliba, próbáljam összekaparni a gondolataim, de nem tudok megálljt parancsolni. Toll kell, papír, a gitárom. Idegesen nyüszítek fel, mikor sehol egy üres lap, így az elmém mindent beterít. Mint egy gyilkosság helyszíne, ahol szétfröccsen a vér, mindenhol a gondolataim, az első kezembe akadó számlán, a tenyeremen, a naptáron, csak szöveg, míg a füzetem elő nem kerül. Nem tart tovább talán húsz percnél, mire az alap dallamom is megvan, és nem bírok magammal. Hamarabb érek be a szobába és térdelek az ember fölé, a vállát rázogatva, mint hogy végiggondolnám.
- B. Bende. Igor. Hé... kellesz, kelj fel! - pofozgatom finoman, hogy hé boy, ez nem egy pillanat, kelj már fel, hallanod kell. Tudom, várhatnék reggelig, de azt mondta, nem akarja, hogy többet titkolózzak előtte. Nem akarok titkokat. Kint akarom hogy legyen belőlem ez az érzés, a viszketés a bőröm alól, amit a leírt szavak jelentenek. Egy rémálom a nappali, kupi van. Duplo érdeklődve figyel az ajtóból, szerintem nem ért semmit.

🌧🎀dash
january

Péntek hajnal van. Én meg gyakorlatilag végre normális életet élek. Azt hiszem nem csináltam ilyet az elmúlt közel...hát, ne hazudjunk egymásnak de 20 évben biztosan, előtte meg egy pöcsfej voltam és kisfiú. Azt se mondanám normálisnak. Szóval nem tudom pontosan mit várhatnék vagy mit kéne tennem. elmenni a postára? Fizetni a számlákat magamnak nem csak megbízásokat adni a számlámhoz? Bevásárolni? Nem azt mondom, hogy ezeket sosem csináltam, de nagyon régen volt napirendi pont. Ahogy mondjuk a reggeli kelés is, de igyekszem, így például éjjel alszom. Aludnék, ha hagynák. Volt már kutyát levivős katasztrófa, ami muszáj volt, de amúgy sem alszom nyugodtan, mikor érzem, hogy egyedül vagyok a szobában, így már eleve nyögve fordultam az oldalamra, mire percekkel később hallottam a szapora lépteket, majd megdobott az ágy a lendülettől, amivel rá érkezett a nőm. Tudtam, hogy nem eldöntendő kérdése lesz és biztos nem az érdekli mennyi az idő.
- Én mindig, mi ebben az új - mondtam félig a takarónak amire rányomtam az arcom, félig neki, ahogy elfordultam és felnéztem a fölém magasodó nőre. Bár hiába a vigyorom, és szerintem a simítás a combjain, úgy érzem nem egy hullámon ülünk éppen. Igazából fogalmam sincs mi is történik, még félig lehet alszom, el is nyomtam egy ásítást, aztán néztem rá, hogy most mi is lesz, feltolva magam a kezemmel félig ülésbe közelebb húztam őt a jobbommal egy csókra, akkortájt jelent meg Duplo is, aki nyüszítve feküdt el az ágy mellett. Mást is felkeltettek ma?

My lark

Jó, tényleg csak egy okból szoktam felkelteni Igort és az nem az szokott lenni, hogy most azonnal hallgassa meg az új számomat. Azaz, azóta sem igazán játszottam semmit, ami nem cselló. Ilyenkor leginkább rajta szoktam, szóval nem lepett meg, hogy nem akart felkelni. Alig pár órája szerettem ki belőle a lelket is.
- Haha, de vicces valaki. Úgy értem kellesz. Kint, a nappaliban, nem itt - még intek is a fejemmel kifelé, ha nem lenne egyértelmű, szeretném, ha most felkelne meg minden. Kicsit meg is simogatom az arcát, ahogy rám néz, mert nagyon szeretem, nem is baszogatni akarom az éjszaka közepén, csak azt, hogy figyeljen rám. A keze a combomra csúszik, én meg grimaszolok egyet, tolva a csípőmön finoman. Közelebb húz egy csókra, amit viszonzok is, a hajába túrva, aztán csak ismét végigsimítok az állán.
- Na. Azt hitem érdekel a zeném, gyere na. Utána kívánhatsz egyet - forgatom meg a szemem kicsit, majd a nyüsszögő Duplora nézek.  Áruló. - Légyszi?
Nagyon szépen nézek rá, nem tudom, ebből mennyi látszik a sötétben. Nem mintha azt gondolnám, hogy most majd nemet mond, tudja, hogy mennyire szépen tudok kérni tőle. Tudom, hogy kell őt meggyőzni.

🌧🎀dash
january

- Ugye senki nem hányt össze semmit? - mert ez egy fontos kérdés. Eddig egyszer volt példa rá, hogy bárki másért keltsen fel. A kölyök kutyák sok szart összeesznek, csak mondom, és még Duplo is csak menekült. Másnap meg a kölyök fején ült. Ki érti ezt?
Nem különösebben vagyok félálomba gyors gondolkodó, néha a szám előbb is kel életre mint én. Erre mondjuk még sosem volt panasz, se így, se úgy. Most se hittem hogy lesz de azért egy kicsit elégedetlen morgás csak kint volt, ahogy végül elváltak az ajkaim az övétől, és most már nem olyan ködös tekintettel néztem rá. A fiam is berobogott, apjára ütött mondhatnám, a reakcióján fel is nevettem, csak utána néztem vissza a nőre már félig-meddig feltolva magam. De ugye ha rajtam ül igen nehéz az ágynál messzebb jutni. Ezzel se lenne bajom de a hanglejtésből is sejtettem, hogy mennyire más vonal ez most. Kicsit meg is lepett, ami talán ki is ült az arcomra.
- Zene? Te eddig ezen dolgoztál? - néztem az órámra a szekrényen, mert az egy dolog, hogy én elég könnyen alszom a mellettem doboló Ivánnál is, de ez még tőlem is sok kicsit. Mármint gondolom, akkor volt hangja. Bármilyen. Végül csak elmosolyodva még egyszer megsimogattam az arcát a kézfejemmel, aztán néztem rá, hogy ha rajtam ül, ez nem fog megtörténni.
- Persze hogy akarom. Csak nem jó helyen simogattam? - kérdeztem nevetve, ahogy végül sikerült alóla kiszerencsétlenkednem magam, eltűrve a hajam aztán csak ásítva elindultam ki.

My Lark

- Nem, csak ezt azt összeírtam, de az sem direkt volt becsszó - emelem fel a bal kezemet, a jobbomat a szívemre téve. Nem akarom megrémíteni, egyik kutya sem rókázta össze a lakást. Akkor is csak azért kellett a segítsége, mert nem tudtam egyszerre megfogni a kuszikat, meg még  takarítani is. Most már megoldanám, mert belepem őket a fürdőbe, huss, aztán majd felvaxolom a dolgot.
- Ennyire nem hiányozhattam - jegyezem meg a halk, elégedetlen morranásra, megérintve az orra hegyét, de aztán nagy nehezen eljutok odáig is, hogy ha lemászom róla, talán kicsit könnyebben felkel?
- Öööö igen? Baj? Megmutassam inkább reggel? Nem tudtam aludni, kavarogtak a gondolataim - magyarázom nagy lelkesen az embernek, mert ha másnak nem is, neki igazán meg kellene értenie. A simogatásra kicsit felé döntöm a fejem, de aztán le is mászok róla, hogy tényleg fel tudjon kelni, minden akadályozó tényező nélkül.
- De, mindig, érzéked van hozzá - sóhajtok fel panaszosan, de aztán felkelek az ágyból, mielőtt még visszamászik mellém, annyira nem jó az önuralmam, lehet, hogy simán csak ráugranék. - Szeretem az ébredés utáni nevetésed.
Mellékes infó, de nagyon igaz, elég hamar kint is vagyok a szobából, két lépés közt megigazítom a bugyimat, majd leülök a kanapéra, odébb tolva Marleyt aki lelkesen őrzi a gitáromat azóta is.
- Kapaszkodj meg a hajadban, mert csodálatos vagyok  - nézek rá figyelmeztetően, majd mutatok, hogy üljön le valahova. Ez nem egy végigállom típusú zene.

🌧🎀dash
january

Ezt-azt. Nem hangzott biztatóan, de nem különösebben szoktam foglalkozni papírokkal, amit elől hagyok. Mármint mire írhatott? Valami szórólapra? Kit érdekel, amúgy sem járok bevásárolni. Kéne, de eddig nem voltam ez a fajta. Ha tehetném azt is hazarendelném, azt hiszem már lehet ilyet, azt ha vagy negyven kilót ott hagysz náluk összegben ingyen és mosolyogva adják a kezedbe a küszöbödön.
- Pedig de, mindig - néztem a szemébe, mert kétségtelenül fogalma sincs ennek a nőnek róla, mit hoz ki belőlem. Még így sem, hogy én itt tartok az életben ahol, vele. Pedig szerintem egyikünkből sem nézték ki, hasonlót se. Indítva a saját testvéreinkből. Jó, Bence szerint csak jön a pont majd mikor elbaszom, az ő húga már más eset, az egy hárpia. De nem fogom elbaszni, gyakorlatilag erről szólt az a fogadalom is, nem? Én annak veszem. - Nincs baj, kisszivárvány, csak megleptél, ennyi - mondtam neki, mire végül sikerült magam éber állapotba tenni, bár egy ásítás még oroszlánüvöltéssel vegyítve elhagyott engem, de vegyük ezt a hivatalos önébresztőmnek. Még lehajolva nyögtem a derekam miatt egyet majd megvakartam Duplo hátát és elindultam kifelé végre a szobából.
- Édes nő vagy, de ez nem érzék. Ez képesség, nem minden hős visel köpenyt - tártam el a kezeim már a folyosón a nappaliba menet. Kint meg is láttam a másik jómadarat, szeretem őt is, mindkét kölyök egy álom, és kicsit jobban érzem magam a ténytől is, hogy most itt vagyok és senkire nem kell rácsuknom az ajtót esténként vagy hívni valakit, esetleg áttestálnia  felelősségüket Frankiere.
- Akkor inkább leülök - gondolom, szóval a kanapéra dobva magam dőltem a támlának, majd a borostám megvakarva figyeltem mi fog történni.

My lark

Asszem nem bízott meg abban, mi is lehet az az ez is az is, amit összeírtam. Ha őszinte akarok lenni, magam sem tudom, nem gondolkoztam, csak csináltam, ami most egy kicsit ijesztően hat, ha belegondolok.
Nem gyakori nálam az ilyen, de egészen belevörösödök, mikor rácáfol az állításomra. Mármint, alig pár órája még együtt ziháltunk az összegyűrt lepedőn, most meg megjegyzi, hogy hiányoztam.
- Te is nekem - látom be végül apró bólogatásokkal, finoman az ajkába harapva, de nem akarom túllépni a saját határaink, mert abból mindig csak a baj van. Most is csak elfelejtődne az egész szám, lehet nem is lenne holnap reggel már a fejemben a dallam. - A keltéssel, vagy hogy miért keltettelek?
Még szórakozottan fel is nevetek, mert tudom, hogy nem ez az első alkalom, hogy felkeltem, de általában a szám... nem locsogni szokott, maradjunk ennyiben. Követem őt a folyosón pár lépésen át, aztán majdnem futva, de meg is előzöm, ez valami isten adta tehetségem, néha nagyon aktív tudok lenni.
- Vagy úgy, ez sokmindet megmagyaráz - bólogatok elégedett hümmögéssel, majd leülök, odébb tolva a fiamat.
- Jó döntés - veszem fel a gitárt, ami kicsit hideg is, lehet fel kellett volna venni egy pólót? Meh. Tudom, hogy sokat kellene még fejlődni, hogy ezzel bármire vigyem. Kéne egy demo meg minden szirszar, igazából nem is vagyok benne biztos, a papírt vagy a karriert akarom-e, én csak... szeretem, amit csinálok. - Az alaphoz igazából... lennének elképzeléseim, mit akarok hallani, nagyon nem... akusztikusban gondolkoztam.
Kicsit rágcsálom az ujjam, de aztán inkább belevágok, egyes részeken inkább csak a tenyeremmel dobolva mutatom az ütemet a gitáromon, nem játszom, mert nincs meg úgy a feelingje.

🌧🎀dash
january

Ez a hajnal tele van új dolgokkal, legalábbis ahogy tisztul a látásom és az érzékelésem, sorra jutok erre. Most nem csak a tényeket tekintve, hogy változnak a dolgok, amikre nem lehet azt mondani, hogy rossz irányba azért. Hanem magára a nőre is gondolok. Szerintem ha van bárki a környezetemben, akit keveset látni bármiben kellemetlenkedni, az ő. A zavarba jövetelére hirtelen egyéb példát mondani sem tudnék, de látom rajta, és nem értem miért történt. Annyira jó vagyok, hogy még ébren sem kell lennem? Ezt azért kétlem.
- Kicsit mindennel, de engedd is el - nyomtam egy csókot a homlokára még kicsit görnyedve felé az ágyunk mellett, majd már tényleg éberen, némi ásítással még ugyan, de nekiveselkedtem a háló elhagyásának. Nem mintha ez olyan könnyű lenne. Ha van hely, amit imádok, az az ágy, de tényleg. Életed legjobb részét abban töltöd, tevékenységfüggően. De hazudik, aki tagadja. Sok jó helyet és helyszínt meg tudsz jegyezni, ha már nem csak alvást nézünk, de megvan a feelingje a saját fészeknek. Kezdem magam többnek érezni, mint a korom...és másik B-s Mitzingernek ennyi szentimentalizmussal. Korán van.
- Mit is magyaráz meg? - kérdeztem meg már ledobva magam és egy párnával kiékelve az oldalam. Marley ugyan felnyüszített, amiért el lett lökve és drámaian úgy tett, mint aki leesett, így inkább átmászott mellém és a combomra nyomta a pofáját. Édes egy dög ő is. - Azon a  legegyszerűbb dolgozni, ha van ismerősöd - tártam el a kezem elég egyértelműen jelezve, hogy Iván akármekkora faszarc néha, ha meg van kérve a legodaadóbb zenész, Isti meg amúgy is mindig akar valamit, Dzsi meg bondinggol a nővel. Min is kéne aggódnom?
Tiéd minden figyelmem. Bár ezt nem kell mondjam, csak nézem őt, előbb a kezeire téved a szemem - nem mintha megkönnyítené a jelenésével, hogy bármi másra nézzek, mint amire tudnék -, az arcát, látom rajta, hogy nem csak felszabadultabb, de ettől még nem is feltétlenül boldog. Ezt egy számnál leginkább érzed, már ahogy elindul, aztán lassan felfogom a szöveget, vagy legalábbis elcsípem részenként. A kutyát vakaró kezem is lelassul aztán megáll, hogy az utolsó hümmögésig neki szenteljem minden figyelmem, de nem szólalok meg, mikor vége van sem.

My Lark

Szót fogadok. Nem sokszor teszem, de nem akarok most teljesen leakadni arról a viberól, ami éppen bennem rezeg, ha megteszem, lehet hogy vissza sem mászok rá és akkor lesz egy újabb szám ami megragad két állapot közt. Már nem vers, de nem befejezett szám.
Inkább el is hagyjuk az adott helyszínt, Duplo is követ, de olyan, mint aki teljesen elvesztette a fonalat az estével kapcsolatban. Nem is bánom, mármint nagyon szeretem, de egész eddig teljesen rám volt kattanva, ha már felébredt rám. Most legalább drámai mert nem tudja, hogy hozzám húzzon vagy Igorhoz.
- Hogy milyen tehetséged van hozzám - húzom ki magam kis mosollyal, de aztán csak keresem a megfelelő tartást, elég nagy égés lenne szarul előadni valamit, amit most találtam ki. Marley nagy drámaian átmaszik apához, én meg csak figyelem őket pár pillanatig.
- Akad pár - ezzel nem túlzok, itt vannak ők, apáék, meg azért pár másik ember is, de valahogy nem érzem úgy, hogy ennek jó helye lenne olyan kezében, aki... nem ismer. Mert valahogy ez túl sok, még nekem is, ha belegondolok. Éppen ezért nem is gondolok bele, csak csinálom. Ahogy jön. Aztán az utolsó hang után kicsit megtörlöm az arcom, minden rendben, sikerült letudni különösebb sírás nélkül, csak az ízét érzem.
- Igazából ennyi. De van... más is, azt igazából, neked írtam. Nem ma, még pár hete. - Persze, ez nem jelenti azt, hogy hallani akarja, az is lehet, hogy csak kiszakadt csóró dobhártyája és szeretne inkább aludni.

🌧🎀dash
january

Rengeteg tehetségem van, és ezt sosem fogják tőlem elvitatni. Mondhatnám magam polihisztornak, de azt olyan emberek teszik, akiknek az egójuk felesett a vérnyomásuk szintjére, arra, mikor valaki nem tekinti őket fontosnak. Ez rám nem jellemző, de elég sokoldalú vagyok. Ha éppen a nőt kell levenni a lábáról is, meg mikor rá kell bírni, hogy fejezze be a napi csellókottát. Ez igenis fontos, az apjával mélyen egyetértünk. Szerintem sok másban is értenénk, de még mindig nem érzem magam szülős gyereknek, már olyan kedvencnek, vágja mindenki. Nem az én szerepem.
- És tárt karokkal várnak - bárkiről legyen szó ez biztos, szerintem nem bízik eléggé vagy a munkájában vagy bennünk, egyik sem rózsás, nekünk se, de neki se. Kicsit ingatom is a fejem magam elé, ahogy megvakartam a kispajtást, Duplo meg rohamában addig kotort a kanapé felé még elnyúlt mellette és ő is idetolta a fejét. Mert kurvára elférünk. Ja nem, csak sóhajtva inkább a nőre néztem, eleinte inkább csak maga a zene meg úgy ő kötött le, férfi vagyok senki ne hibáztasson, abból is hallás után szerelmes általában. Így talán lecsúsztam kicsit az elejéről, de lehet hogy így kevésbé ütött akkorát? Nem tudom, igazából nem reagáltam rá, mert nem tudtam, kérdésem biztos lenne, de egy alkotót nem illik faggatni, ha megérted tudsz együtt élni a számával, és nyeltem a végére, mert azt hiszem, ha csak fele annyira érzem, az már bőven többet lemond miért kellett neki leírnia.
- Nekem? Mik nem történnek, és csellóval? - nevettem el magam, mert inkább oldani próbáltam az egészet, úgy láttam nem a bátorság meg határozottság öleli körbe, de érdekelt. Nagyon is.

My lark

 Szeretem, hogy támogat. Mert azt csinálja, hiába próbálja egy csomó ember ezt tagadni, vagy elvitatni tőlem, mert hogy biztos csak azért van velem, mert jók vagyunk a szexben. Ez nem erről szól, ahogy nem is arról, hogy nagy a mellem, vagy jól áll a latex, merem remélni, hogy ebben valahogy több volt, mikor összeterelt minket a sors.
- Tudom - bólintok aprót, mert nem kell bemutatni semmit, élem az életem, tudom, hogy megy ez. Ismerem már a dörgést, Isti akkor is csak segíteni akar, mikor megkérem rá, hogy ne tegye. Veszélyes faszi.
Nem egyszerű. Én vagyok önmagam legnagyobb kritikusa és éppen ezért magam sem tudom, hogy elő szeretném-e adni neki, ami épp az eszemben jár. És azért, mert én úgy érzem, nem elég jó, amit csinálok, valami furcsa késztetés akadályoz abban, hogy neki énekeljek. Ebben él, ez a munkája, tartok tőle, hogy van, ami nem is tetszene neki... Persze, attól még lehet, hogy azt hazudná, ez nem így van.
- NEM. Nem csellóval. Gitárral - csapok a hasára a kézfejemmel, mikor elkezd nevetni,még a szemöldökeim is összevonva szigorúan, de aztán csak elmosolyodom.
- Rólad. Inkább. De igen. De most idepillogj, mert ha valamiről lemaradsz, az a te hibád lesz - kopogtatom meg az ajkam a mutatóujjammal, párszor összedörzsölöm az ujjaim, majd a ma esti kis bemutató záró fellépését indítom.

🌧🎀dash
january

Nem csak Igor vagyok, nem csak az Influx első ember és nem is csak egy celeb. Annál jóval több lettem az évek alatt, barát és testvér amúgy is, még ha egyesek tagadják is, de már férj is. Még ha nem is nézik ki belőlem ez sem csak a két szép szememért az enyém - azt hiszem. És szeretem, jó érzés minden ezzel járó jog és kötelesség is, az egyik éppen az, hogy hajnal háromkor kicsoszogok és nem pofázok, csak kivárom mit akar. Ha most elküldene boltba is ez lenne a feladatom. Csak több ruhában és egy bankkártyával.
Van az a pillanat az életben, mikor nem tudsz magadról. Ott vagy, tudod mi történik, hallod, de minden lelassul. Olyan mint egy fordított trip, amiből nem is igen van kiszállás. Nem eufória, inkább letaglózódás. De hogy ez a jó-e vagy sem, azt a végén tudod, vagy érzed a zsigereidben. Nekem nincs időm számot vetni, mert még ott tartok éppen mennyi mindent tett ide elénk, de hogy amúgy én vagyok és leszek a középpontban.
- Au - ezért nem vennék el egy boxolót. Fegyvert is lehet fogni a fejemhez, láttam és éreztem már hogy üt Bence neje, azt hiszem ezért más az ízlésünk. Nem díjazom, mikor fáj, legalábbis ezt a fajtát nem. Egész biztosan nem. És kár a csellóért is, én nagyon tudtam volna értékelni és jutalmazni azt is. Inkább előre dőlve nyúltam a nő után és odahúzva nyomtam csókot a homlokára, hogy aztán visszadőljek a morgó kutyák hallatán. Mert én egy használati cikk vagyok nekik. Párna!
- Figyelek én, hova gondolsz - forgattam is meg a szemem de csak mosolyogtam és néztem rá, végig a szám alatt a tekintetét kerestem. Meg utána is. Is. - Gyere ide - szólaltem meg kicsit meg is köszörülve a torkom.

My lark

A művészet nem egyszerű. Van, hogy olykor kétélű fegyver, mert ahogy arra is fordíthatod, hogy egy régi, elfertőződő sebet felnyitva túllépj a dolgokon, rosszul használva fájdalmat okozhatsz magadnak vagy a közönségednek is, teljesen akaratlanul. Én felelőtlen voltam, csak le akartam írni, előadni, megszabadulni, továbblépni azzal, hogy mindezt kiadtam magamból és leírtam, sőt, még elő is adtam. Nem figyelmeztettem, nem szóltam, hogy baj lehet, nem volt kint a kis tag, hogy trigger warning. Megérdemelte volna. Talán kicsit mind a ketten meg voltunk döbbenve, azt hiszem. De olyan volt, mint mikor felszabsz egy régi sebet, hogy kitisztítsd. Felszabadító.
- Most úgy csinálsz, mintha bántanálak! - jegyeztem meg enyhén felháborodottan, mer amúgy nem ütöttem meg erősen... de lehet, hogy csak nem figyeltem az erőmre megint eléggé, ezt sem tartom egy kizárt tényezőnek.
Nem bántam a homlokcsókot, sőt, egy széles mosolyt vissza is kellett fojtanom, mikor hozzá ért. Szeretem ezt a férfit, még ha egy darabig tagadtam is.
- Ismerlek - adtam magyarázatot, hogy pontosan hova is gondolok, aztán csak belevágtam az egészbe, és bár az elején még kerültem a tekintetét, aztán csak megtaláltam azt és el is mosolyodtam éneklés közben. Letettem a gitáromat végül és négykézláb kicsit közelebb is másztam, várakozva nézve rá. - Mit szeretnél?

🌧🎀dash
january

Még ha azt hitte is, hogy neki kell súlyokat cipelni egyedül, hogy ő teszi ezt, nem kellene így lennie. Itt voltam, nem haragudtam rá, a csalódottságom se tartott sokáig, csak szomorú voltam, mikor elment. És inkább azt éreztem valami nincs meg,a miről azt hittem igen. Nem volt bátorsága, vagy ereje beszélni velem, nekem, rólunk, a történtekről. Mintha kevés lettem volna ehhez, azt hiszem, ha nem is a konkrét történteken rágódnék, a lefolyásán biztos, de valahogy az egész nem csak olyan, amit egyszer megtudsz, majd el is felejtesz. Ez ennél több.
- Sosem - forgattam meg a szemem, mintha nem is érteném a kijelentését. Igazából volt idő, mikor tudott volna, most fizikailag értve persze elsősorban. Azért elbújt benne egy Hulk, bárki mondjon bármit, nem fogom irigyelni, aki egyszer ki akarja majd rabolni. Nos, én ezért nem féltem őt úgy talán, meg a bizalom, hogy nem marad el és nem jár ott, ahol nem kéne. Ilyenkor nem értem a többi férjet. Már azokat, akikkel össze is találkozom. Sűrűn.
- Ismerj meg jobban - hajoltam előre, de aztán csak megtörtént, jött még egy adag az egészre, ami itt elindult. De boldog volt, láttam rajta, éreztem és ez jól esett, pont úgy, mint a gyerekeknek a meglepetésajándékok. a metafora rossz, de az érzelem hasonló. - Mindent is. Téged. Hogy érzed magad? azon túl, hogy ezt csinálod alvás helyett. Hiányzik valami?
Az utolsó kérdés nem feltétlen kapcsolódott a többihez, közben mégis. Már azóta fontolgatom, hogy elkezdte az első számot.