Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

Egyszer csak feljött az ötlet az egyik megbeszélésen, fogalmam sincs kitől vagy miért, de osztatlan sikert aratott. A licitből bejött összeg nagy részét eladományoztuk, ahogy az tervben volt, a Pizzériának kifizettem a megbeszélt összeget belőle, és még így is maradt. Meglepően sok, szóval vállat vontam és közöltem, hogy akkor megyünk a tavaszi szünet utolsó napjaiban, és ha bejön, akkor nyomunk egyet nyáron is, mert akkor talán már értelme is lenne. A szállás nincs túlcicomázva, annyira sokan sem vagyunk, hála Merlinnek, szóval megdumáltam a tulajdonossal, hogy mind a két faházat kibérelem a telken. Semmi extra, mindkettő alap felszereltségű, mégis minden van benne, ami kellhet, például külön fürdők, konyha. Nagyobb udvar, mint amire számítottam a képekből, de szemmel láthatóan a képek csalókák, mert természetesen elmentem megnézni, hogy mégis hova viszem a bagázst. Megelégedtem, letettem a foglalót, visszautaztam, és most itt vagyunk.
Sporttáskámat dobom vállamra, amíg megvárom, hogy mindenki leszálljon a vonatról. Igazából nem tudom, hogy ez átgondolt volt-e részemről, hiszen, ha valamiért ezek egymás torkának ugranak, akkor simán leülök egy pofa sörrel és végig nézem. Aligha fogom megoldani a konfliktusaikat vagy a problémáikat, oldják meg maguknak, én meg élvezni fogom a műsort, egészen addig, amíg úgy ítélem meg, hogy nekem ebből nem származhat bajom. A vonatról leszállók pillantását érzem magamon folyamatosan, direkt pillantok abba az irányba, amerre majd mennünk kell. Zavartalan túrom elő cigarettámat és dugok egy szálat ajkaim közé, miközben visszavezetem tekintetem a vonat felé. Halványan elmosolyodva gyújtom meg a szálat, a többiek felé fordulok, végül szó nélkül indulok el a szállás felé. A kis utca nincs messze tőlünk, ha van 150 méter, talán sokat is mondok, habozás nélkül nyitok be a kertbe, ahol a két ház néz vissza ránk. Táskámat a ping-pong asztalra dobom, türelmesen várom meg, hogy mindenki kihüledezze magát, lepakoljon valami vízszintes felületre, végül végre megszólalok.
- Ha elhagyjátok a szállást, szóltok előtte, de felőlem odamentek, ahova szeretnétek, és azt csináltok, amit szeretnétek, addig, amíg úgy gondoljátok - kékjeim állapodnak meg Isaac-en, mosolyom szélesebb lesz, miközben a srácra kacsintok. - A nagyobb ház két szobás, hat férőhelyes, szóval... Isaac, Benett, Karola, Péter és Márk a tiétek, de nem szeretnék kiabálásra kelni - állapodik meg Márkon is és Karolán is a tekintetem pár másodpercre, csak hogy értsék a célzást, mert felőlem lehetnek jóban éppen vagy rosszban, akkor sem szeretnék arra kelni. Utána tök nehezen alszok vissza, és kell a szépítő alvás. - Átmentek azon a kapun - biccentek fejemmel balra. - És ott a Balaton, lehetőleg ne fulladjon meg senki - még véletlenül se, folytatnám, de inkább elharapom a mondatot, majd kabátzsebemből túrom elő a kulcsot és lépek vele Karola elé.
- Ne hagyd el, kérlek - eresztek meg egy elbűvölő mosolyt, majd cigarettámat ajkaim közé biggyesztve huppanok fel az asztalra. Kékjeimet meglepően vidáman vezetem végig a társaságon, talán nem is lesz ez olyan rossz, mint amilyennek egyelőre kinéz.
- Arra gondoltam, hogy mivel ez az első, közös, romantikus esténk együtt, kezdhetnénk egy tábortűzzel és valami kaja sütéssel, mint valami elcsépelt filmben - morgom bajszom alatt az utolsó pár szót, tekintetem végül Beliánon állapodik meg. Milyen meglepő. Oldalra biccentett fejjel, halvány mosollyal, de azzal a csodálatossal, bizony, szólalok meg. - Benne vagytok?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=802272#post802272][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2020.04.01. 13:14[/b][/url]

Egyszer csak feljött az ötlet az egyik megbeszélésen, fogalmam sincs kitől vagy miért, de osztatlan sikert aratott. A licitből bejött összeg nagy részét eladományoztuk, ahogy az tervben volt, a Pizzériának kifizettem a megbeszélt összeget belőle, és még így is maradt. Meglepően sok, szóval vállat vontam és közöltem, hogy akkor megyünk a tavaszi szünet utolsó napjaiban, és ha bejön, akkor nyomunk egyet nyáron is, mert akkor talán már értelme is lenne. A szállás nincs túlcicomázva, annyira sokan sem vagyunk, hála Merlinnek, szóval megdumáltam a tulajdonossal, hogy mind a két faházat kibérelem a telken. Semmi extra, mindkettő alap felszereltségű, mégis minden van benne, ami kellhet, például külön fürdők, konyha. Nagyobb udvar, mint amire számítottam a képekből, de szemmel láthatóan a képek csalókák, mert természetesen elmentem megnézni, hogy mégis hova viszem a bagázst. Megelégedtem, letettem a foglalót, visszautaztam, és most itt vagyunk.
Sporttáskámat dobom vállamra, amíg megvárom, hogy mindenki leszálljon a vonatról. Igazából nem tudom, hogy ez átgondolt volt-e részemről, hiszen, ha valamiért ezek egymás torkának ugranak, akkor simán leülök egy pofa sörrel és végig nézem. Aligha fogom megoldani a konfliktusaikat vagy a problémáikat, oldják meg maguknak, én meg élvezni fogom a műsort, egészen addig, amíg úgy ítélem meg, hogy nekem ebből nem származhat bajom. A vonatról leszállók pillantását érzem magamon folyamatosan, direkt pillantok abba az irányba, amerre majd mennünk kell. Zavartalan túrom elő cigarettámat és dugok egy szálat ajkaim közé, miközben visszavezetem tekintetem a vonat felé. Halványan elmosolyodva gyújtom meg a szálat, a többiek felé fordulok, végül szó nélkül indulok el a szállás felé. A kis utca nincs messze tőlünk, ha van 150 méter, talán sokat is mondok, habozás nélkül nyitok be a kertbe, ahol a két ház néz vissza ránk. Táskámat a ping-pong asztalra dobom, türelmesen várom meg, hogy mindenki kihüledezze magát, lepakoljon valami vízszintes felületre, végül végre megszólalok.
- Ha elhagyjátok a szállást, szóltok előtte, de felőlem odamentek, ahova szeretnétek, és azt csináltok, amit szeretnétek, addig, amíg úgy gondoljátok - kékjeim állapodnak meg Isaac-en, mosolyom szélesebb lesz, miközben a srácra kacsintok. - A nagyobb ház két szobás, hat férőhelyes, szóval... Isaac, Benett, Karola, Péter és Márk a tiétek, de nem szeretnék kiabálásra kelni - állapodik meg Márkon is és Karolán is a tekintetem pár másodpercre, csak hogy értsék a célzást, mert felőlem lehetnek jóban éppen vagy rosszban, akkor sem szeretnék arra kelni. Utána tök nehezen alszok vissza, és kell a szépítő alvás. - Átmentek azon a kapun - biccentek fejemmel balra. - És ott a Balaton, lehetőleg ne fulladjon meg senki - még véletlenül se, folytatnám, de inkább elharapom a mondatot, majd kabátzsebemből túrom elő a kulcsot és lépek vele Karola elé.
- Ne hagyd el, kérlek - eresztek meg egy elbűvölő mosolyt, majd cigarettámat ajkaim közé biggyesztve huppanok fel az asztalra. Kékjeimet meglepően vidáman vezetem végig a társaságon, talán nem is lesz ez olyan rossz, mint amilyennek egyelőre kinéz.
- Arra gondoltam, hogy mivel ez az első, közös, romantikus esténk együtt, kezdhetnénk egy tábortűzzel és valami kaja sütéssel, mint valami elcsépelt filmben - morgom bajszom alatt az utolsó pár szót, tekintetem végül Beliánon állapodik meg. Milyen meglepő. Oldalra biccentett fejjel, halvány mosollyal, de azzal a csodálatossal, bizony, szólalok meg. - Benne vagytok?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=802495#post802495][b]Helvey Belián Balázs - 2020.04.01. 18:20[/b][/url]

Fenyves. Fenyves. Rohadt Fenyves. Olyan szinten kalapál a szíve, hogy félő, fel fogja mondani a szolgálatot. Balaton. Fenyves. Nem, ezt ő nem. Nagy levegőt vesz. Kettőt. És elég.
Szerinte is nagyszerű ötlet egy olyasmi alkalom, ahol ők ülnek csak le, mindenki és átbeszélik az egész éves munkát, no meg közben együtt vannak és mulatnak, ki és hogyan. Benne volt, bólogatott, támogatta, nem mintha eleve nem ő dobta volna be ugyebár, de ilyen apró részletekre senki sem figyel, ő maga sem. Tökre lelkes volt és az is, legyen, anno tartottak ilyeneket, még ha csak valami apróság miatt is dolgoztak össze, szerinte, bármilyen munka után jó az ilyesféle lelazítás. Bár ő szerény és arra gondolt, beülnek a pizzázóba, vagy más helyre, terembe, de aztán tovább mentek, hogy legyen szabad tér. Majdnem bedobta, hogy ott van náluk az udvar, de Denis-nek pont az hiányozna, hogy ő ilyen kis sereget szervezzen mókával a ház mögé, szóval, innentől hagyta rájuk. És aztán elszabadult, végül pedig már odáig jutottak, hogy Balaton part. És ekkor dobbant meg benne minden is. Neki az a terep necces, mindig arra emlékezteti, meddig jutott majdnem egyszer és persze, azokra, akiket el kellett hagynia. De mit tett ahelyett, hogy a Hortobágyra kérte volna magukat? Hallgatott és bólogatott. Semmit sem ellenzett, mosolygott, mert rájött, ez nem róla szól csak, nem csak ő van benne és nem csak miatta kell történjen bármi is. Mosolygott, bólintott és elfogadta. Lesz ami lesz. Nem haza viszi őt bárki, azt sem tudják, hogy onnan jött, semmit sem tudnak. Senki sem, még Mihail sem, idáig nem jutottak a szavakkal, hogy leássanak a múlt legaljára. Nem is kell, ez maradjon az ő titka.
Indulás előtt nézett csak rá a térképen, légvonalban mennyi, és igazából ez hozta le az életről. Közelebb, mint valaha hitte és olyan szinten fogta el a honvágy, megint, hogy belefájdult mindene, a vonaton ülve – amiért viszont hálás volt, mert ha hoppanálni kell, ő hányással kezdi a bulit és az ciki – késztetést érzett, nagyon nagyot, hogy fent marad, és... Elég volt. Ki kell kapcsolnia.
- És nem is késtünk sokat, mi lett a MÁV-al, mióta nem láttam? Ez túl új. Minimum egy fél óra, eeeeh. A régi dolgokból semmi sem maradt... - oldja magában a feszültséget, miután leszállnak és elindulnak a szállás felé. Nem megy haza, elmegy kempingezni a többiekkel és nem lesz semmi. Ezzel erősíti lelkét, ami most mégis kicsit sír. Ő meg rágyújt, a sor végén halad, mint a sereghajtó, vállán a málha, tekintete issza befele az ismerős ismeretlen környéket. Be kell vallania, hogy jó látni ilyet is, és főleg, hogy amikor távolabb néz, a Balaton ringatózó tömege is ott van. Kicsit jó. Jobb. Sóhajt egyet, megáll ő is és hallgatja a szószoló szavait. Csendben ácsorogva fújja félre a füstöt, hát az ő csavargásával nem sok gond lesz, nem tervez nagyon eltévedni, de hazudna, ha nem akarná körbejárni kicsit a helyet. Majd megejti, most egyelőre itt. Vagy fogalma sincs, még túl tele van a feje, bár már nyugodtabb, sokkal.
- Hoo – emeli fel a fejét mégis, amint beosztja a szobákat, ki merre, és hát ő kimarad, de ehhez nem kell sok ész, hogy rájöjjön, miért. Még úgy se, hogy kicsit még mindig máshol van. - Tehát akkor én meg... értem – köhint egy aprót, aztán visszacsusszan a hallgatásba. Neki leesik, a többieknek is le fog, nem, még véletlen sincs zavarban és rágcsálja meg a szűrőt kicsit. Véletlen sem. Elengedi, nem billen ki a figyelemből, amellyel követi a többieket és a csikket elnyomva a földön, egyelőre, kuka hiányában a kezében tartja. Hát akkor neki legalább a kulccsal nem lesz gondja, vagyis úgy néz ki, azt kezeli Mihail. Még mindig fura, hogy így döntött és talán annyira nem is, de attól még kicsit mindig pörög rajta. Kicsit. Legalább a kérdés másfelé viszi, még ha nevet is egyet. Romantikus este. Persze.
- Benne vagyok, vállalom a kaja részét, mert szenes húst és nyerset gondolom senki nem akar enni – ha már valamihez ért, az dobja be nem? Ahogy megáll rajta a másik tekintete, úgy érzi megint a zavart, amely felbukkan benne és mégis, ajkai mosolyra húzódnak, ahogy elkapja és tartja a pillantást, majd elkapva onnan a sajátját, nyelvét rágva pillant a föld felé. Szusszan egyet.
- Na de előbb pakoljunk le, meg hasonlók – pillant a faház felé, majd vissza, de egyelőre nem moccan. Fogalma sincs, kell-e még valami.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=803254#post803254][b]Zippzhar Márk Stefan - 2020.04.05. 18:58[/b][/url]

Vegyes érzésekkel érkezem a Déli-pályaudvarra, hogy a DÖKös kirándulásra menjek. Beni, Isaac és Petya is jó fejek, Karolát is végre láthatom, szóval jó ez a kirándulás. Ugyanakkor bár hálás vagyok Mihailnak, továbbra sem vágyom a társaságára. Beliánról  nem tudom mit gondoljak. A vonat úton jól elbohóckodunk a srácokkal, már aki velünk jön. Aztán végre megérkezünk és az Fenyvesen Karola is becsatlakozik hozzánk. Egy gyors csókkal üdvözlöm, majd az állomástól a szállásig segítek a lánynak vinni a csomagjait, hogy ott lepakolva hallgassam a tisztelt elnök urat. Közben pedig hátulról átölelem Karolát, államat a vállára támasztom,  így hallgatva az utasításokat és a szobabeosztást. Fel is húzom a szemöldököm,  ahogy Belián  kimarad a felsorolásból, de hamar összerakom a képet, hogy ő valami speciális személy lehet és Mihaillal fog együtt aludni. Engem mondjuk annyira nem izgat, korábban is feltűnt, hogy máshogy bánik vele az elnök mint velünk többiekkel. Azonban, tekintve, hogy két szobát kapunk öten, és Karola az egyetlen lány, nem árt előre tisztázni a szabályokat a többiekkel.
- Akkor Karola saját szobát kap,  mi négyen meg osztozunk -  mondom a másik három fiúra pillantva várva hogy helyeseljenek.  Természetesen más opció szóba sem jöhet. Talán kicsit féltékeny is vagyok, de inkább csak arról van szó, hogy nem szeretném, ha a lány kellemetlen helyzetbe kerülne.   Mihail célzását pedig figyelmen kívül hagyom, a pillantását is kerülöm.
A tábortűz ötlete már sokkal jobban tetszik, arra vidám mosollyal bólogatok.  Csakhogy aztán Belián szavaira ismét felhúzzam a szemöldököm.
- Mi meg segítünk,  elvégre ez egy csapatépítő,  és ha hiszed, ha nem, más is tud tábortűznél kaját sütni. Na meg nem ártana egy kis zöldség is a hús mellé -  vettem fel csak úgy mellékesen tudva hogy Isaac vegetáriánus. Ha pedig mindezt megbeszéltük akkor Karolával megindulok a nekünk kijelölt házikó felé, hogy lepakoljuk a cuccainkat és szükség esetén áthelyezzünk egy-két ágyat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=804004#post804004][b]Bossányi Karola - 2020.04.08. 10:40[/b][/url]

Már hetek óta izgatottan vártam ezt a kirándulást, részben azért, mert már hiányoztak a többiek és jó lett volna újra találkozni velük, másrészt Márkot is rég láttam, s ő is nagyon hiányzott. Igaz, volt bennem némi félsz, hogy majd Beni hogyan viseli azt, hogy Márkkal együtt járunk, de bíztam abban, hogy nem lesz féltékenykedés, hisz tudja jól, hogy ő a legjobb barátom, és ezt a pozíciót más be sem tölthetné.
Fenyvesre az ő vonatuk előtt egy fél órával érkeztem meg, így volt időm egy kicsit körbenézni az állomáson, vettem is egy zacskó gumicukrot és két zacskó chipset, hogy legyen mivel ünnepelni, ha odaérünk a házhoz. A gurulós bőröndömbe ezek persze már nem fértek be, így jobb híján egy sima szatyorba kerültek a finomságok, azt lóbálva bal kezemben, másikkal őrizve gurulósomat, várakoztam az érkező vonatra. S ahogy megláttam, máris gyorsabban kezdett dobogni a szívem, kicsit izgultam, ez mindig jellemző volt rám, ha nagyobb társasággal találkoztam. Vajon jó hangulatban érnek majd ide? Remélem, hogy Mihail és Márk nem vadászta le egymást, s Belián őrizte a rendet a vonaton.
Végül, megláttam egymás után leszállni a csapatot, arcomra azonnal mosoly kúszott, integettem ám mindenkinek, sorban egymás után a Főnökúrnak, Beliánnak, s a többieknek.
- Sziasztok! Jó a frizurád Beni - kacsintottam nevetve a srácra, hisz a vizsgák előtt én nyírtam meg őt, s még mindig jól állt neki ez az új frizura. Aztán végre megpillantottam Márkot is, a mosolyom még inkább kiszélesedett, visszacsókolva egy kicsit magamhoz is öleltem őt, majd kézen fogva sétáltam mellette, hagyva, hogy húzza a gurulósomat.
- Hú, ez nagyon klassz - jegyeztem meg, ahogy szemügyre vettem az udvart és a házakat, el kell ismernem, hogy Mihail jól választott. Amíg beszélt, figyelmesen hallgattam végig, s közben kiélveztem Márk közelségét, kinek kezeit a derekam köré fontam, majd kicsit mellkasának dőltem, remélve, hogy megtart, s nem borulunk fel mindketten. A célzást nem igazán értettem, de nem is akartam reflektálni, helyette inkább igyekeztem memorizálni a hasznos információkat, hogy mi merre található. Az egy kicsit meglepett, hogy nekem szánja a kulcsot, fel is pillantottam rá, mintha csak azt sugallnám, hogy hé ezt biztos jól átgondoltad? Végül azonban csak elvettem a kulcsot, bízva magamban, hogy ezt kivételesen nem fogom elveszíteni.
- Oké, igyekszem. - biccentettem felé, a szobabeosztás is meglepett egy kicsit, nem számítottam arra, hogy hatan kerülünk egy házba, egy kicsit zsúfoltnak hangzott, tekintve, hogy két ház is van. Márk persze rögtön intézkedett, el is mosolyodtam rajta, hogy külön kiemelte, enyém az egyik szoba.
- Ne aggódj, nem osztozom a szobámon senkivel - súgtam a fülébe, s még mindig mosolyogtam. Pillantásom ezután visszafutott Mihailra, jó ötlet volt részéről a tábortűz, erre is bólintottam.
- Remek lesz, ki szolgáltatja a zenét? - körbepillantottam a srácokon, hogy hozott-e valaki gitárt, mert az lett volna csak igazán hangulatos, de egyelőre nem igen vettem észre előbukkanni ilyen hangszert senki szatyrából.
Belián közben felajánlotta, hogy ő rendezi a húsokat, Márk viszont kicsit mintha odaszúrt volna, s ezt nem igazán értettem. Karon is ragadtam a srácot, s kicsit közelebb húztam magamhoz. - Naaa, biztos nem úgy értette, hogy te nem tudsz sütni, szerintem kifejezetten rám célzott, meg a többiekre - mondtam nevetve, ezzel próbálva csitítani a kedélyeket.  
- Én fát hasogatni nem szeretnék, de a salátát vállalom. Viszont...azt nem tudom, hogy bevásároltatok? Mert ha nem, akkor valaki elugorhatna a boltba is.- mivel nem velük utaztam, nem tudtam, hogy a fiúk mennyire készültek fel egy ilyen több napos kirándulásra, hoztak-e mindent, ami a vacsora elkészítéséhez szükséges, vásároltak-e egyéb dolgokat, mint például tányérok, poharak, italok, wc papír.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=804296#post804296][b]Ivanich R. Benett - 2020.04.09. 16:45[/b][/url]

Előre féltem ettől. Nagyon. Mindig borzasztóan ideges vagyok, mikor utazok valahová, pláne ha csoportosan. Szerencsére időben ott vagyok a gyülekezőhelyen, ami a galambszaros, gyros-szagú Déli-pályaudvar. Talán nem fog késni a vonat, vagy nem annyit, amennyit kellemetlen lenne végigülni az egyébként valószínűleg nem klimatizált szerelvényen. Még mindig biztonságosabb, bár kevésbé izgalmas számomra így utazni, mintha a hopp-hálózatot vennénk igénybe. Talán az drágább lenne... Csak nem tudom, hogy Mihail milyen szállást talált végül, mert általában az ilyen ifjúsági szálláshelyek nincsenek valami jó állapotban, én pedig nehezen alszom idegen helyen elsőre, főleg ha zsúfolt lesz a szobabeosztás. De ki gondolná, hogy most aludni megyünk, és nem bulizni? Mármint... én azért szeretnék majd aludni is, de fogalmam sincs, mennyire fognak kivetkőzni magukból a többiek. Van okom tartani ettől-attól. Egyelőre azonban, zsúfolásig telerakott válltáskámat az ölemben fogva zötykölődöm végig az utat, elbeszélgetve a többiekkel. Legalábbis hallgatom a beszélgetésüket, és próbálok velük nevetni, amikor valami vicces rész van. Vagy csak a tájat bámulom, ami nem túl izgalmas. Szántó, legelő, szántó, legelő. Fák. Elhagyatott vasúti épületek. Alig várom, hogy végre feltűnjön a tó. Karolának könnyű, mert ő gyakorlatilag egy köpésre lakik.
Végül megérkezünk, egy kicsit fellélegezhetek. Leszállunk a vonatról, az elnök rágyújt, úgyhogy arrébb állok, hogy ne zavarjon a füstje. Belián hasonlóan tesz a sor végén, úgy látszik ilyen ez a függőség, nehéz kibírni cigi nélkül hosszú távon, ezért se lehet valami jó rászokni. Így hát szinte sehol nem tudok füstmentesen haladni, megpróbálok a csapat szélére mászni. Karola megjegyzésére lesütöm a szemem, nekem a régi frizurám is tetszett, de örülök, hogy dicsér engem. Nem nagyon merek most beszélgetni vele, mert érthetően jobban örül Márknak, én pedig régóta tartok attól, hogy nagyon meg fognak alakulni a csapatépítő során is, és így csak útban leszek nekik. De ott van Petya, Isaac, vagy Belián, hogy később beszélgethessek velük, ha egyáltalán ráérnek, vagy akár az elnökkel is jobb lehet majd a viszonyom. Az osztálykirándulásokat azért utáltam régen, mert borzasztó szállásokra vittek, és a kaja is szar volt. Hoztam túlélőnasit, a faházak viszont elég jók. Nem nagyon értem, miért jár Beliánnak külön ház az elnökkel, de nem az a típus vagyok, aki ilyenkor meg mer szólalni. Kicsit nagyot nyelek, hogy össze leszünk zárva ennyien, mert úgy néz ki, hogy az alvásnak lőttek, és megfulladunk a zsúfoltságban. Furcsa egyelőre a hangulat, én próbálok csendes megfigyelőként jelen lenni, míg fel nem oldódunk.
- Ez jó ötlet, Márk - helyeselek, mert én is aggódtam Karoláért, hogy mi lesz így vele. Nem biztos, hogy arra volt felkészülve, hogy egyedül kelljen laknia egy csapat fiúval, már csak a szagok miatt is, de hát így meg kicsit egyedül fogja magát érezni. Dankával mi van? Ez is jó kérdés. Minél többet gondolkodom, annál jobban összezavarodom, ezért inkább meghúzom magam.
- Őőő, Isaac? Gitár? - pillantok félénken a fiúra, aztán Karolára, hátha előkerül valahonnan egy hangszer a tábortűzhöz. Buli lenne, még akár egy éneklésre is rá tudnának venni, ha előtte előkerül egy kis bátorító pia.
Kezdem kellemetlenül érezni magam, hogy Márk és Karola ennyire megalakultak, de a barátság-karkötőm emlékeztet arra, hogy attól még a mi barátságunk nem változott. Hallok egy erős megjegyzést, amit nem tudok hova tenni, így felmerül bennem, hogy az egész egy nyűg valaki részéről. De csak nem... Viszont a kaja, nos... Nem vagyok ügyes, de tűznél még tudok sütni valamit. Ő pedig nem hiszem, hogy degradáló megjegyzést akart volna mondani, csak segíteni akar. Mert ő ilyen. Én tudom. De muszáj elnevetnem magam a megjegyzéseken, aztán elpirulva be is fogom a számat.
- Én béna vagyok, de a magam részét szívesen megcsinálom - nem akarok senkinek a terhére lenni, maximum leszaladok a boltba kajáért, ha ehetetlen lesz. Aztán a többség példáját követve, amint szétszéledünk, én is megvizsgálom a faházunkat, és remélem, hogy jó ágy jut nekem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=805945#post805945][b]Isaac Matthew Philips - 2020.04.18. 12:27[/b][/url]

  Sulis kirándulás. Ha megkérdezed a 4-5 évvel fiatalabb Matt-et, mi a véleménye, akkor pánikot, kifogást és kelletlenséget kapnál válaszul. Aztán persze túlságosan jó gyerek ahhoz, hogy valami papírvékony hazugsággal kihúzza magát a story-ból, szóval egész úton, egészen az odaérkezéstől, az álmatlan éjszakákon át az itthon landolásig azon imádkozna, hogy a többiek ne lopják el a ruháit, hogy aztán meztelenül kelljen szaladgálnia a gönceiért, vagy hogy egy óvatlan, alvó pillanatban vizet öntsenek a hálózsákjára, pont olyan helyet, ami azt a látszatot kelti, hogy bepisilt. Szóval ja, eredetileg nem voltam az ilyen kirándulások nagy rajongója, sőt! Viszont a helyszín azóta más, az emberek is változtak, mi több, ki is cserélődtek. Szóval pillanatnyi csend után egy vállrántással és egy kb. pozitív "Nekem mindegy, oké."-val a népszerű idea mellé álltam. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tört rám a minimálisnál azért egy jóval nagyobb pánik az esemény miatt... ugye régi szokás nehezen hal. De miután hánytam-vetettem magamban a gondolatot, arra a konklúzióra jutottam, hogy Legalább 2 emberrel vagyok egész jó, kicsit több, mint "együtt vagyunk a DÖK-ben" féle viszonyban. Ha minden kötél szakad, legalább Benettre és Márkra tudok támaszkodni. Nos, a Márkhoz fűzött reményeim abban a pillanatban összetörnek, amikor befut Karola. Ja ja, ők együtt vannak. Biztos több időt fognak együtt tölteni, én meg akármennyire is hozzászoktam a harmadik kerék szerepéhez, gondoltam, hogy nem vágynak, hogy a sarkukban legyek. Habár hoztam gitárt, nem szeretnék ugyan arra a sorsra jutni, mint a kastélyban, hogy minden napom a hangszer pengetéséből áll. Akármennyire is félek a társaságtól, megvolt bennem az igény a többiek társaságára. Éppen ezért próbálok Benett közelében maradni. A vonaton elég halk volt, gondolom még kicsit fáradt. Karola dicséretére csak mosolygok. Tényleg jól fest. A sorban is inkább felé navigálok, hiszen a szokásos sorvégi helyemet a pöfékelő Belián foglalja el. Igaz, én is hoztam egy dobozt, de nem akarom most megkezdeni. Majd este.
  A szállásra érve egyet tudok érteni Karolával. Nem semmi a hely. Mihail jól választott. Oh, a picsába, Mihail. Már majdnem sikerült elhomályosítanom azt, ami az erdőben történt. Ha megtörtént egyáltalán. Nem is attól üt ki a frás, hogy kit, csináltunk, hanem az egész élmény. Mint valami alvás-paralízis. Próbálok nem úgy nézni, mint akit meglőttek, hanem figyelni a szabályokra, miközben rámarkolok a teli hátizsákom pántjára. Aztán bumm, újabb lövés a szőke ördögtől egy kacsintás formájában. Próbálok csak simán átnézni a válla felett és beállni Benett mögé. De csak olyan észrevétlenül. Amikor aztán kiderül a szobabeosztás, a szemöldököm zavarodottan összeszalad. Belián akkor... ők ketten lesznek együtt? Ja, biztos, cool. A "senki ne fulladjon bele semmibe" résznél megvakarom a tarkómat. Igaz, nem célom semmi ilyesmit tenni, de nem az ügyességemről vagyok híres. Habár hoztam fürdőnadrágot, nem igazán szeretek úszni.
- Nálam van gitár. - fordulok Benett, majd Karola felé - De mondjátok, mit játszak, mert tapasztalatom szerint nemigen populáris az ízlésem. - eresztek el egy félmosolyt, megsimítva a hangszerem pántját, ami a hátamon tartotta.
- Szeretlek Márk, támogatom a zöldségeket. - kacsintok felé, betöltött fegyvert imitálva a a kezemmel - Vagy süthetünk pillecukrot ilyen amcsi-trash módban. - rántom meg a vállamat mosolyogva. Készen álltam segíteni, de enyhe félelem fog el a Karola által említett balta gondolatától. Amilyen balfék vagyok, tuti levágom valamimet. Ha már a lány szavairól beszélünk, nem látom, hogy valaki annyira kajával feltankolva érkezett volna, szóval fejem felett begyullad a képzeletbeli izzó.
- Karola nem mond hülyeséget, én szívesen elmegyek a boltba. Csak mondjátok, mi kell! Jössz te is? - fordulok kérdőn Benett felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=806377#post806377][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2020.04.20. 21:35[/b][/url]

Mosolyogva sandítok Beliánra, amikor leesik neki a mondandóm, de a vidám görbe azonnal arcomra fagy, ahogy Márk megszólal. Szemöldököm szalad az égig, hitetlenkedve szuggerálom a srácot, és meglepő, de türelmesen megvárom, amíg mindenki a mondandója végére ér, mindenki tud reflektálni mindenre. Az agyam ilyenkor, mint egy szivacs, szívja magába az információt, így nem kell attól tartanom, hogy bárkit is kihagynék véletlenül. Tekintetem vándorol végig a társaságon, éppen azon megállapodva, aki éppen szót kap. Mindenki belelkesül, és amint szervezkedni kezdenek, elmosolyodom, mennyire aranyosak már(!), majd egy könnyed mozdulattal huppanok le az asztalról. Komótos léptekkel battyogok Karola és Márk kettőséhez, megtorpanok előttük, meghatódva pillogok rájuk pár másodpercig, meg kell őket zabálni menten, de tényleg. Mosolyom kiszélesedik, ahogy sikerül elkapnom Márk pillantását, mielőtt Karolával elindulhatnának bármerre is.
- Hálás vagyok, amiért ennyire aggódsz azért, hogy legyen zöldség is Isaacnek – oldalra biccentem fejemet, ahogy elmélyülök a rám szegezett kékekben. – De a modorodon igen sok javítani való van. Nem szeretném, ha megint az történne, ami a pizzériában, szóval… moderáld magad egy kicsit, kérlek – hangom kedves, nincs benne semmi fenyegető, esetleg számonkérő vagy bunkó, egyszerű csevej hangnemet ütök meg, mintha valóban cseverésznénk. Választ sem várva lépek el tőlük, majd pár lépést hátrálva ismét végig járatom tekintetemet a többieken. Ha Márk továbbra is ezt a stílust hozza, lehet nem húst meg zöldséget kell majd vennem, hanem nagyon gyorsan keresni egy gyógyítót és kérni valami idegnyugtatót. És hogy pont most nincs itt Nora, pedig soha nem gondoltam volna, hogy egyszer azt mondanám, hogy hiányzik. Szemeimet megdörzsölöm, végül Isaac-re emelem pillantásomat.
- Én megyek Isaac-el vásárolni, ti addig rakjátok össze a többit. Ott a tűzrakó hely – mutatok a megfelelő irányba, majd a nagyobb ház felé fordulok. – A nagyobb ház túloldalán pedig van egy tároló, amiben találtok székeket és asztalt. És kérek mindenkit, ne folyjon vér, mire visszaérek – szélesen mosolyodom el, miközben a navinésre sandítok, hogy meglássam reakcióját, miszerint édeskettesben fogunk vásárolni. Nem élvezem sokáig a látványt, az asztalhoz lépve kapom fel a táskámat, majd vállamra dobva azt lépkedek Isaac elé.
- Dobd le a cuccod, húsz perc múlva találkozunk a kapunál – halvány mosolyt engedek meg magamnak, ismét egy diszkrét kacsintást kap csupán, majd szó nélkül indulok el a ház felé, remélve, hogy Belián is szó nélkül követ. Talán annyira nem sokkoltam le, hogy tud mozogni magától is, és nem kell noszogatni. Fogom én a napokban eleget noszogatni mindenre is, szóval legalább még ma hadd ússzam meg a napot mindenféle megerőltetés nélkül. Könnyedén dugom be a kulcsot a zárba, majd nyitom ki az ajtót. A táskámat rögtön az egyik székre dobom, majd elvágódom az ágyon, nézzen körbe megint a halál. Egyszer már láttam mindkét házat, még sok is volt. Nagyot szusszanva fordítom fejemet Belián felé.
- Melyik oldalon szeretnél aludni? – mivel egy ágy van, szerencsére a választási lehetőségeink valóban csak eddig terjednek. Zseniális napoknak nézünk elébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=807529#post807529][b]Helvey Belián Balázs - 2020.05.02. 22:22[/b][/url]

A szobabeosztásra őszintén, nemigen figyel, hogy ki mit és merre oszt el, mert elméje még mindig eléggé azon jár, milyen talajon is ácsorog jelenleg. El is zúgna mellette a dolog igazándiból, mert lehet nem alszik egy szemet sem ebben a pár napban, csak pörgeti a fejében azt, hogy legfőképp a seggén maradjon és ne üljön fel a vonatra, hogy kicsit tovább menve legalább igazán a környéken lehetne. Szóval elosztják ki és merre, ő meg ezzel némán egyet is ért, bár azért megjegyzi azt a fél mondatot, neki ennyi elég volt a megbeszélés ezen része, fejét elfordítva néz vissza az állomás felé, mintha vágyódna, pedig nem, inkább írjuk ezt terepszemlének, míg a többiek is elintézik a dolgokat,  ezt a részt most ingatag hangulata miatt el is lapozná, de csak felszalad a szemöldöke arra, amit Márk mond. Benne továbbra sincs harag felé, sőt, nem is akar újabbat se semmit sem. Hosszan szusszant egyet, mielőtt kiszaladna bármi, Karola meg menti a helyzetet. Komolyan. Rá is mosolyog a lányra.
- Persze, hogy nem úgy. A favágás mugli dolog, akkor azt vihetem? - elvégre nem akar senki kiskorúak kezébe kisbaltát adni. Nem is biztos, hogy kell, a legtöbb helyen be van készítve egy csinos rakás, de majd körbenéz. Ha meg nem, vannak itt annyian, majd megoldanak valami tüzet, nem? Közben Mihail is mozdul és pár szóval kapja el Márkot, meg a modorát, bár fogalma sincs, mire céloz a pizzériával, de ő meg szusszan egyet, mert ha megint elkezdik, akkor mérges lesz.
- Hagyd el, felőlem moroghat rám – von vállat, mert a feltételezés egy dolog, a tettek meg mások. Ez ilyen. - Mondjuk, ha már bolt és grillezni akarunk, akkor faszén. Azon is lehet zöldség, mert az fontos, csak én rossz gyerek vagyok és a köretet később eszem meg – az már más dolog, hogy neki a hús a fontosabb, még ha mindig is az volt, vagy mert most a kórság azt kívánja. Mindegy az. Az meg hogy mit hisz, inkább nem szól rá semmit. Morogja ki magát, ő se úgy értette, de nincs itt teljesen fejben. Lehet a bolt dolog jó lenne, egy jó nagy séta, lehet mégsem.
- Gitár is? Király – akkor az már a hangulatos lesz, főleg pillecukorral. Mondjuk azt sosem tolta, szalonnázni annál inkább, de oda sem neki. A populáris ízlés is egyéni dolog, nem kell szabadkoznia, amit tud, az elég. Megint elcsendesedik végül, mintha amúgy ez muszáj lenne és inkább megszokásból kezdi el a körmét rágni, amelyet hosszúnak ítél meg és most ezen változtatni kell. Majd ha neki kell dolog, elugrik érte, egyelőre fel van tankolva azzal, amivel bűnözik. Akaratlan neveti el magát mégis arra, hogy miket feltételez, egy bevásárlásnyi idő alatt.
- Minek vér, ott a tó – von vállat, mint valami nagy humor herold, és már veszi is el a táskát, hogy akkor eligazítás vége, most jön a csendes pihenő, vagyis csak egy szusszanás. Még ki kell majd pakolni. Tény, legalább le van foglalva az agya, ahogy ténykedik majd, akár a húst békén hagyva, mert akkor megint azt hiszik, hogy értetlen. Nem is erre szusszan végül, ahogy elérik a faházat és benyit, majd beballag ő is és körbenéz. Még mindig tele a feje. Arcot is dörzsöl, miközben a másik ledől, ő meg átlesi a helyet gyorsan, a táskát a szék mellé ejtve. Putribbra emlékezett, de lehet csak gyerekkorában volt divat putris helyen elszállásolni őket, nem mintha a retró emeletes vaságyas megoldás akkor rossz lett volna.
- Ejha. Azért jobb, mint amit elképzeltem. Ez faházhoz képest luxus – jár egyet körbe, majd végül állapodik meg a tekintete az ágynál és annak szélére huppan, míg Mihail eldőlve szusszan egyet. Kell is, most aztán lesz zsibvásár. - Hát mivel alapvetően középen és mindenhol szoktam aludni, át kéne gondolnom, hogy a tök mindegy, vagy amelyik épp sikerül válasz közül melyik illik rám – még állát is megdörzsöli, mint a nagy gondolatok közepette, aztán egy apró vigyorral vállat von. - Jó ez a mi... bal. Mondjuk eleve emeletes ágyra számítottam, vagy ha nem, akkor nem arra, hogy veled. Megleptél – nem játszik harag benne, csak tényleg az, hogy nem számolt vele és nem úgy, hogy nyíltan mindenki előtt jelenti ki. - De annyira őket nem sokkolta a tény, hogy csak Karola alszik egyedül – tény ami tény, kicsit talán játszik szavaiban egyfajta zavar is, de valljuk be, együtt aludni valakivel, nem az ő műfaja. Mindegy, tenyerét simítja az ágyra és süppeszti be, ezzel a részével nem lesznek gondjai.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=807984#post807984][b]Zippzhar Márk Stefan - 2020.05.07. 22:50[/b][/url]

Minden szuper. Végre együtt lehetünk Karolával is. Bár egy kicsit még zavar, hogy a szülei valószínűleg nem engednék ide, ha tudnák, hogy mi van köztünk, de gondolom elhallgatta, én meg nem fogom felhozni, egyszerűen csak kiélvezem, hogy átölelhetem büntetlenül. Jó érzés, azt sem bánom, hogy nekem dől, megtartom, nincs ezzel semmi gond. Sőt. Még sokkal kellemesebb is. Így még Mihail is elviselhetőbb. De tényleg. Meg Belián is. Még ha amúgy valamiért rettentően idegesítenek mind a ketten. Belián mondjuk inkább csak azért, mert mindig olyan túl nyugodt. De mindegy.
A szobákat sikerül letisztázni, a fiúk sem akadékoskodnak, így megnyugodhatok, Karolával kapcsolatban.
- Nem aggódtam - súgom vissza a lánynak, mosolyogva - Egyébként sem hagynám, hogy osztozz - toldom még hozzá egy apró puszi mellett. Aztán csak hallgatózom tovább. A zene jó ötlet, csak engem nem kérjenek éneklésre. Az a pár óra, amin eddig voltam, kevés ahhoz, hogy én bárki előtt éneklésre vetemedjek. De elhallgatom majd őket. Mosolyogva bólogatok is az ötletre, ami azzal jár, hogy az állam belesüllyed kicsit Karola vállába és ettől majdnem elnevetem magam.
Aztán merül fel a sütés, ami tök jó ötlet. Csak nem tudom. Úgy jön le, mintha Belián azt hinné, sütni csak a muglik tudnak. Sosem fogom megérteni, na meg... oké, hogy ő húsra éhezik, én azért szeretem a zöldségeket is, és sokkal egészségesebb, meg ugye ott van Isaac, aki vega. Szóval ja. Szóvá teszem a dolgot. És... és mindenki félre ért. Vajon miért? Kicsit talán értetlenül pislogok, még Karolára is, aztán Isaac megmenti a szitut, neki dobok egy puszit. Csak. Mert megérdemli. Mert én is szeretem. Persze csak mint havert, mert ugye amúgy meg egyértelműen Karolát.
- Mi volt a pizzériában? - nézek értetlenül a főnökre. Biztos lemaradtam valamiről, tökre nem emlékszem. Vagyis emlékszem, hogy azt mondta, hogy a kedvence vagyok és semmi értelme nem volt, meg hálás is vagyok neki, mert nem ölelgethetném ezt a gyönyörű lányt, ha nem adja át a kuponját. Mondjuk, alapból licitálnia sem kellett volna, de mindegy. Ráhagyom. Biztos napszúrást kapott vagy ilyesmi. Tudom, hogy nincs baj a stílusommal, csak még nem ismernek elég jól.
Megforgatom a szemem. Moderáljam magam. Jó majd csöndben maradok. Vagy ilyesmi. Úgysem bírom ki.
- Varázsolni szabad, vagy muglisat játszunk? - kérdezem meg azért még biztos ami biztos, ahogy elhangzik, hogy mi mindent kéne még csinálni. Előbbi gyorsabb és kényelmesebb, de a cipekedés sem fog vissza riasztani. Elvégre voltam én sátrazni is, meg minden hasonló. Azt mondjuk eleresztem a fülem mögött, hogy Belián szerint a favágás mugli dolog. Jó értem én, hogy ő mugli és nem érti, de... könyörgöm. Van favágó varázslat. Na mindegy. Elharapom a nyelvem. Majd ha kapok engedély, akkor megmutatom neki. Hátha tanul valami újat.
Oszolhatunk így a mi faházunk felé veszem az irányt, hogy ott mérjem fel a terepet. Benyitok mindkét szobába, aztán Karola felé pillantok.
- Melyiket szeretnéd? - remélem a srácok nem lincselnek meg, de mégis csak lányoké az elsőbbség, szóval úgy illik, hogy ő választ, aztán ha ez megvan, akkor átszervezhetjük az ágyakat. Mert hát a három-három helyett, a kettő-négy lenne az ideális felosztás nekünk.