36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Mitzinger Igor Bendegúz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 55
Írta: 2019. december 4. 01:15 | Link


MiB ♦ november 19. ♦ Otthon


A napokban nem mentek valami könnyen a séták, ennek volt persze fizikai magyarázata is Duplo részéről, ami sajnálatos, de fejben sem voltunk rendben. Dühös voltam, folyamatosan, de nem tettem semmit szóvá. Három napon át újratárcsázáson volt a telefonom gyakorlatilag, majd letettem a telefont. Írtam egy utolsó üzenetet majd felöltöztem és elmentem itthonról. Nem voltam hajlandó itt lenni. Két napot csöveltem Mr. Rangidősék kanapéján, aztán eltessékeltek. Ivánt is megjártuk, de miután összekapott Duplo a szomszéd macskával és kaptunk egy príma kötést tegnap hazajöttünk. Elég volt ebből most már, igazából a telefonomra is percenként nézek megint, de ez nem segít semmin.
A mai reggel meg úgy indult, mint a legtöbb. Duplo kibaszott az ágyból, hogy ő menne sétálni, szóval ettünk, aztán összekapva magunkat mentünk le. Tettünk vagy három - lehet volt négy is - nagy kört az utcában, mire teljesen megkattanva kezdett el ugatni a kapualj felé, én meg felvont szemöldökkel próbáltam visszafogni, ahogy közeledtünk.
- Nyugi van pajti, nem kell több harcimacska - próbáltam a pórázzal vissza is húzni, de a vezényszavak felfokozva mit sem érnek. Pedig viszonylag ügyes és jól nevelt darab tud lenni. Fogalmam se volt milyen mókust lőhetett, ami ennyire érdekli, de ahogy közeledtünk feltűnt, hogy ennek két lába van és egész emberi alakja. A cipőjétől lassan indult fel a tekintetem, az arcom ráncba csúszott a derengő, de beazonosítatlan kabátnál. Aztán megláttam a haját és lefagytam. Duplo rántott kettőt a pórázon én meg el is engedtem meglepettségembe.
Hozzászólásai ebben a témában
Mitzinger-Yazel Frances
INAKTÍV


She-hulk
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 149
Írta: 2019. december 4. 02:13 | Link


hair & clothes | november 19 | I'm so fuckin sorry

Van, hogy az embernek idő kell, hogy dűlőre jusson. Nekem is kellett, méghozzá nem kevés. De tegnap, mikor álmosan, kócosan, letörve lementem a kávézóba, hogy elkezdjem a műszakomat este, a rádióban pedig elkezdődött egy Influx szám, szolid negyed órán keresztül zokogtam a pultra dőlve. Egyszerűen nem tudtam tovább lépni, csak sírtam ott, míg apám a kezembe nem nyomta Marley pórázát, meg a táskámat. Azt mondta, hogy szeret, örül, hogy itt vagyok, de sosem látott még ennyire boldogtalannak és nem bírja ezt elviselni, szóval vagy magamtól megyek, vagy ő visz haza. Kiegyeztünk, hogy megvárom a reggelt és eljön velem a hopp-állomásra Amsterdamba.
Szóval itt vagyok. Tudom, hogy nincs rá kifogás, erre az egészre nincs, valahol tartok is tőle, hogy nem az vár majd, ami... amibe nem szakad bele a lelkem. Szóval Marleyt a portásra bízom a koliban, aztán összekapom magam abban a nagyon fura lakásban, aztán a kis hátizsákomba suvasztom a befőttesüveget, hogy a jól ismert lakás felé vegyem az irányt. De senki nincs itthon, a kopogásra nem érkezik válasz. Érzem ahogy a mellkasom összezsugorodik belül egészen kicsire, nem kapok levegőt, el kell tűnnöm innen. Szóval lefutok a lépcsőn, kilököm az ajtót és futok míg a levegőm tart. Aztán az egyik kapualjban dőlök a falnak, levegő után kapkodva, a kezeim reszketnek, szerintem én magam is, ahogy előre hajolva próbálom nem kidobni a taccsot.
A hang. A hang zökkent ki, meg ismerem azt a ugatást, a falnak is dőlök, hátha nem vesznek észre. De érzem, ahogy rám néz, hallom Duplot is egyre közelebb, majd érzem, ahogy a mancsok összekaparják a farmerem. A kezem reflex-szerűen csúszik a füle mögötti ponthoz, hogy megvakarjam, ahol szereti.
- Sssss, nagyfiú. Apádat hol hagytad? Nem éri meg, ne csináld ezt - ölelem magamhoz összeszorított szemekkel a nagy szürke kutyát, az arcom a fejének nyomva. Tudom, hogy nincs itt egyedül. Sosincs. Párszor végigsimítok végül, mielőtt lefejteném a csípőmre támaszkodó mancsokat, ami Duplonak nem is tetszik.
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Igor Bendegúz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 55
Írta: 2019. december 4. 19:08 | Link


MiB ♦ november 19. ♦ Otthon


A hideg fel sem tűnt, amíg a kabátom alá nem fújt egy nagyobb löket és ki nem rázott a hideg. A tenyereimbe fújva összedörzsöltem a kezeim, az egyikben a póráz szárával, ahogy sétáltam a mancsos után. Ő élvezte a kint létet, a levegő meg azért valahol mindkettőnknek eléggé jót tesz. Teljesen el is bambultam, ameddig el nem kezdett rángatni és vonszolni a saját kutyám. Ritkán ugat rá emberekre, sőt, kifejezetten flegma és csendes, de most nem. Kicsit szaggatott léptekkel mentem utána, ameddig a tekintetem rá nem ragadt arra, akihez tudom, hogy tartott.
Az agyam lassabban kapcsolja össze a vizuális ingert, mint a hangot. Mert utóbbira borultam ki a sokkból valami érdemibe.
- A póráz végén - feleltem szinte azonnal, ahogy én is beértem őket, leginkább állva ott és csak nézve le. Nem, mást nem mondtam, meredtem rá, mert kérdést azt rengeteget tettem fel, üzenetben és hangpostának, az anyjának, aki szerintem jórészt felét érti annak, amit néha mondok neki, vagy éppen Bencének. Nem tudom az mondjuk hogy érne Frankiehez, de a lényeg ugyan az. A torkom kaparta valami, kényszeresen köhögtem fel a kezem végül zsebre csúsztatva. Voltak már kellemetlen eseteim, sok dolgot vágtak a fejemhez már. Mondjuk gyűrűt meg a saját nevem még soha. És amúgy fogalmam sincs mi a jó istent csináltam, mert bizony ezen kattogtam az első pár napban a legtöbbet. De nem tudom.
- Hogy vagy? - kérdeztem végül megtörve a csendet, csak nézve Duplot, aki szintén nem volt elragadtatva. Meg is értem. Egy út választ el a saját kapunktól. Itt van a nő, de nem nálunk. Nem otthon.
Hozzászólásai ebben a témában
Mitzinger-Yazel Frances
INAKTÍV


She-hulk
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 149
Írta: 2019. december 4. 21:23 | Link


hair & clothes | november 19 | I'm so fuckin sorry

Nem egészen ez volt a tervem, mikor reggel elindultam. Lezajlott vagy ezer forgatókönyv a buksimban, de egyik sem olyan volt, amivel tudtam volna mit kezdeni, csak ez az utolsó. Ez tökéletes... Lett volna, ha nem borulok ki teljesen a gondolattól is, hogy mi van, ha túl sokáig szarakodtam. Mert ez bizony egy nagyon is valós veszély. Én már nem venném vissza magam, de ez ugye... Én vagyok és többek közt ez is volt az oka, hogy távoztam. Igor fényévekkel jobb ember nálam és nem is azt a szart érdemli, amit a színes borítás rejt.
- Nincs is a póráz végén semmi - emelem fel a pórázt, de aztán csak visszaadom a kezébe, hozzáérve a kezéhez kicsit. Nagyon hiányzott már, veszek is egy mély levegőt, majd kifújom, a tekintetem a talajon tartva. Zsebre vágom a kezem én is, majd felsóhajtok, érzem, hogy remeg a szám.
Fontolgatom a választ, eltűrök egy kék tincset, majd felnézek rá, félig lehunyt szemmel. Érzem hogy szúr az egész.
- Létezem... - vonom meg a vállam végül, a hangom meglehetősen közönyös, ahogy a tekintetem ismét Duplora esik. - Te hogy vagy?
Életem leghülyébb kérdése, nem akarok idióta lenni, de ezt hozza ki belőlem, ahogy közelebb lépek hozzá, majd köré fonom a karjaimat, a fejem a mellkasának döntve. Nagyon hiányzott, meg is remegek a mozdulatban.
- Annyira idióta voltam... úgy sajnálom.
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Igor Bendegúz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 55
Írta: 2019. december 29. 19:25 | Link


MiB ♦ november 19. ♦ Otthon


Aztán átölelhetnél: Ronda vicc volt, röhögjél!
Nem vagyok egy lelkizős típus, ha engem szétvet az ideg, akkor az rám van írva negyvenes betűmérettel, és nem kérdeznek. Jól is teszik, részben ezt érzem, másfelől aki megteheti, az fog, csak kivár. Most is ez zajlott, de nem beszélni volt kedvem, hanem válaszokat kapni. Basztam már el életemben sok mindent, és még ha adtam is a hülyét, tudtam miben léptem át a határt. De most? Nem. Fogalmam sem volt. Reggel minden a legnagyobb rendben, este meg a semmi várt. Aztán teltek a napok, én mostanra pedig ugyan azt éreztem, mint évekig. Mintha kergetnék valamit, mai lehet már nincs. Duplora figyeltem, de rágyújtani nem volt időm mert megfagytunk aztán ő megiramodott.
- Túl ügyes - már persze Duplo. A zsebembe visszamélyedt minden a hang hallatán, egyszerre voltam boldog és azt hiszem kétségbeesett is. És ezek helyett mit tettem? Megkérdeztem hogy van, mint akit semmi nem gátol vagy érdekel. De nem így volt, egyszerűen görcsben voltam és tejesen befeszülve ahogy elhúzva válaszolni kezdett. A szemem végig az arcát figyelte. A szemét, az ajka mozgását, a homlokán vagy az arcán görbülő ráncokat. Semmit nem tudtam még, csak azt, hogy láttam rajta valami rosszat, amit talán még egyszer sem eddig.
- Jól vagyunk, kicsit szétszórtan - simogattam meg a kutyát, aztán nem számítottam rá. Semmire, azt hittem állunk kínosan és majd lesz valahogy, de közelebb jött, én meg mint Bence, aki em ért hozzá álltam az ölelést nem tudva kezelni. Aztán átölelve jött ki egy mély sóhaj a fejem az övére hajtva ahogy megszorítottam.
- Ne csináld ezt többet. Bármi történt, ennyit nem ér.
Hozzászólásai ebben a témában
Mitzinger-Yazel Frances
INAKTÍV


She-hulk
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 149
Írta: 2019. december 30. 03:39 | Link


hair & clothes | november 19 | I'm so fuckin sorry


Megfagyok egy pillanatra, ahogy megérzem Duplot, a karmait, ahogy dögönyöz a mancsaival a farmeren keresztül, teljes extázisban. Szeretem a vizslát, annyira csoda szép és szeretetteljes. Mint a gazdája, akivel úgy bántam, mint valami aljas kurva.
- Épp eléggé az. Ugye nagyfiú? - fejtem le a mancsát a csípőmről, mire csak visszatolja a fejét a kezem alá. Még ha nem is elégedett a helyzettel, azért lepattan és hagyja, hogy kibontakozzam az ölelésünkből. Szeretem, ő is nagyon hiányzott, nem csak nekem, de Marleynak is. Érzem, hogy figyel engem, fel is akarok pillantani rá, de nem merek, csak figyelem a csodakutyát, aki hatalmas szemeket mereszt rám, csak boldog a ténytől, hogy újra itt vagyok.
Kicsit szétszórtan. Miattam. Nem teszi hozzá, de tudom, hogy beleszartam az életébe és ez bánt. Nem is akarom soha többet megtenni, helyette csak a karjai közé vetem magam, amivel ő nem igazán tud mit tenni. Rázkódom a karjai között, ahogy egyre görcsösebben ölelem, még épp időben kapva észhez, hogy ne legyen túl erős az a szorítás.
- Úgy sajnálom, B. Nem akartalak bántani. Csak... annyira egyedül voltam... és túl sok időm volt gondolkozni olyanokon, amin... soha nem akartam. De ígérem, megváltozom, csak... csak hadd magyarázzam meg! Nem itt - törlöm meg a szemeim, mielőtt elhajolok, hogy végigsimítsak párszor a mellkasán. Nem vettem le a gyűrűt, nem akartam elveszíteni őt sem, csak idő és távolság kellett, hogy feldolgozzam a saját szarságaim. És Stella. Ha vele nem beszélek, nagy esély van rá, hogy talán vissza sem jövök, csak belefulladok a ginbe és a bűntudatba. - Jártam a lakásnál, de nem volt otthon senki, gondoltam... lehet, hogy nem akarsz látni, vagy... nem tudom.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek