Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

Ez a hetem eléggé sűrűre sikeredett, és ha ez nem lenne elég még szombaton is dolgozom. Amivel egyébként nincs semmi gond, mivel ebben a szakmában ez eléggé megszokott. Csak most valahogy semmi ingerenciám nincs hozzá. Vannak ilyen napok… Nem ez a megszokott tőle, de megesik, hogy rossz lábbal kelek és akkor senkihez és semmihez nincs kedvem. Ez ma pont ilyen. Szerencsére egy fotózásom lesz csak ma, utána pedig hazáig meg sem állok. Szintén ront a helyzeten, hogy nem  Budapesten vagyunk, hanem Nádasdladányban a kastélynál. Mindenki  sürög és forog, én pedig halál nyugodtan egy colát iszogatva ülök a székben és bámulok ki a fejemből. Mivel hét ágra süt a nap és meleg van, így fejemen napszemüveg az öltözékem pedig eléggé nyárias. Már vagy háromszor szóltak, hogy menjek öltözni, de nem tudom rávenni magam,hogy megmozduljak. Eszter elvileg már teljes harci díszben várakozik, már csak egy-két igazítás van vissza rajta, nekem pedig már csak öltöznöm kell, után indulhat a buli. A parfümök szépen kikészítve várják, hogy kezünkbe kapjuk őket és jó pofát vágjunk. Szinte már látom lelki szemeim előtt, ahogy kiadja a fotós az ukázt, hogy most hajoljak oda Eszterhez és szaglásszam a nyakát. Vannak annyira tipikus beállások, hogy az elmúlt évek alatt már rögzültek, így fél szavakból is tudom, hogy éppen mit szeretne a fotós. Megiszom az utolsó korty colamat, majd az épület egyik terme felé igyekszem, ami most öltözőként funkcionál. Ha jól tudom akkor inkább külső helyszínen fognak készülni a fotók, pedig meg kell, hogy mondjam, ez a kastély valami gyönyörű belül is. Főleg a könyvtár és az a nagyobb terem, ahol kint vannak a hatalmas portrék. Látok benne nem kevés fantáziát, bár egy parfümös fotózásnál igazából…  Komótosan magamra aggatom a kikészített ruhát, a fodrász még egyszer igazít rajtam, majd erőteljesen tessékelnek kifelé, mivel „Mindenki rád vár!”.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=773043#post773043][b]Emir Mahfud - 2019.09.14. 13:44[/b][/url]

Ez a hetem eléggé sűrűre sikeredett, és ha ez nem lenne elég még szombaton is dolgozom. Amivel egyébként nincs semmi gond, mivel ebben a szakmában ez eléggé megszokott. Csak most valahogy semmi ingerenciám nincs hozzá. Vannak ilyen napok… Nem ez a megszokott tőle, de megesik, hogy rossz lábbal kelek és akkor senkihez és semmihez nincs kedvem. Ez ma pont ilyen. Szerencsére egy fotózásom lesz csak ma, utána pedig hazáig meg sem állok. Szintén ront a helyzeten, hogy nem  Budapesten vagyunk, hanem Nádasdladányban a kastélynál. Mindenki  sürög és forog, én pedig halál nyugodtan egy colát iszogatva ülök a székben és bámulok ki a fejemből. Mivel hét ágra süt a nap és meleg van, így fejemen napszemüveg az öltözékem pedig eléggé nyárias. Már vagy háromszor szóltak, hogy menjek öltözni, de nem tudom rávenni magam,hogy megmozduljak. Eszter elvileg már teljes harci díszben várakozik, már csak egy-két igazítás van vissza rajta, nekem pedig már csak öltöznöm kell, után indulhat a buli. A parfümök szépen kikészítve várják, hogy kezünkbe kapjuk őket és jó pofát vágjunk. Szinte már látom lelki szemeim előtt, ahogy kiadja a fotós az ukázt, hogy most hajoljak oda Eszterhez és szaglásszam a nyakát. Vannak annyira tipikus beállások, hogy az elmúlt évek alatt már rögzültek, így fél szavakból is tudom, hogy éppen mit szeretne a fotós. Megiszom az utolsó korty colamat, majd az épület egyik terme felé igyekszem, ami most öltözőként funkcionál. Ha jól tudom akkor inkább külső helyszínen fognak készülni a fotók, pedig meg kell, hogy mondjam, ez a kastély valami gyönyörű belül is. Főleg a könyvtár és az a nagyobb terem, ahol kint vannak a hatalmas portrék. Látok benne nem kevés fantáziát, bár egy parfümös fotózásnál igazából…  Komótosan magamra aggatom a kikészített ruhát, a fodrász még egyszer igazít rajtam, majd erőteljesen tessékelnek kifelé, mivel „Mindenki rád vár!”.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=776307#post776307][b]Vajda Eszter - 2019.10.01. 11:16[/b][/url]

Alapvetően egy türelmes emberként jellemezném magam. Ha sorba kell állnom, akkor felesleges kommentárok nélkül állok sorba, mielőtt felszállnék a villamosra, megvárom, hogy lelépjenek a leszállók, és előre engedem a néniket - még ha a viselkedésük erre nem is adna erre okot. A legtöbbször nem is éri meg az energiát és ez elhaló agysejteket a pár perces rage-party, azt pedig, hogy rányomja az egész napomra a bélyegét egy ilyen, egyenesen elfogadhatatlannak tartom.
Azt viszont kifejezetten nehezen tűröm el, amikor valaki munka közben szarja el az időt. Ha egyedül ő függene tőle, csak legyintenék, az ő dolga, majd elszámol magában a következményekkel - esetünkben viszont nem csak én, de egy egész csapatnyi ember munkáját veszi semmibe, tulajdonképpen.... miért is? Az embernek nem kell feltétlenül ebben a szakmában élnie ahhoz, hogy rájöjjön: egy helyére legjobb esetben is csak húszan állnak sorba. Ha nem becsülőd meg magad, ha nem veszed komolyan, ha egyszerűen csak nem teszel meg mindent, ami kitelik tőled, hívnak mást. Tök mindegy, ki vagy, tök mindegy, mennyi ideje csinálod, sőt, az sem jelent semmit, mennyire nézel ki jól vagy egyedin: valaki mindig a helyedbe fog lépni.
Emir pedig elég nemtörődöm módon játszik épp az állásával, elvégre, elég a megfelelő névnek kiejtenie, hogy érdektelen, megbízhatatlan, és máris üresen fog állni a naptára, hiszen senki nem akar majd dolgozni vele. És hogy mi a legszomorúbb ebben? Senkit nem fog meghatni.
Én például kifejezetten örülnék, ha most már inkább elkezdenénk Emir nélkül, már így is túl nagy csúszást okoz, mire ideális esetben végzünk, már mindenkinek máshol kéne lennie, ami persze őt nyilván nem érdekli, hiszen lefoglalja az, hogy szopogassa a kóláját. Ilyen esetekre alapvetően kitérnek a szerződések is - ha nem tartod be a pontokat, mehetsz is haza, senki nem fog a segged után ülni. Én pedig, több évnyi tapasztalattal a hátam mögött legalább vagyok olyan kompetens, hogy egyedül is letoljam ezt, ha időben kezdtünk volna, még tolás nélkül is.
- Ennyi erővel akár haza is mehetnél, mindenki munkáját megkönnyítenéd - indulásból nem jelentene egy hátráltató tényezőt. Ugyan arcomon bájos mosoly vesz erőt, egy mindenképpen lesújtó pillantással mérem végig.