Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

A legtöbb interjúra élből azt mondom, hogy nem, ki van zárva és lehetőleg most azonnal felejtsenek el engem. Nem feltétlenül azért, mert misztifikálni akartam a Bremzay nevet, pedig sokan erre fogták, még csak nem is azért, mert annyira elfoglalt lennék, egyszerűen nem tudom tolerálni a fasz embereket az idióta kérdésekkel.
Így egy kicsit afféle üdítő változatosság volt, mikor nem mint magánszemélyt kerestek fel, vagy üzletembert, vagy lovast, egyszerűen a kaszinó kapcsán. Így kivételesen nem mondtam nemet.
Korán érkeztem. Soha nem szoktam késni, mert minél többet késik az ember, annál kevésbé hiteles és annál tovább kell maradnia, ehhez pedig még minimális kedvem sem volt. Így a megbeszélt kávézó kerthelyiségébe ültem le, viszonylag napos délutánunk volt. De ha nem lett volna, akkor is itt ülnénk, mert feltétlenül el kellett szívjak egy cigarettát. El is foglaltam a helyemet a lefoglalt asztalnál, majd a kezeim az ölemben összefűzve vártam, hogy ideérjen a firkász nő. Nagyon remélem, hogy nem csak az időmet vesztegeti.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=772755#post772755][b]Bremzay A. Eugén - 2019.09.12. 20:48[/b][/url]

A legtöbb interjúra élből azt mondom, hogy nem, ki van zárva és lehetőleg most azonnal felejtsenek el engem. Nem feltétlenül azért, mert misztifikálni akartam a Bremzay nevet, pedig sokan erre fogták, még csak nem is azért, mert annyira elfoglalt lennék, egyszerűen nem tudom tolerálni a fasz embereket az idióta kérdésekkel.
Így egy kicsit afféle üdítő változatosság volt, mikor nem mint magánszemélyt kerestek fel, vagy üzletembert, vagy lovast, egyszerűen a kaszinó kapcsán. Így kivételesen nem mondtam nemet.
Korán érkeztem. Soha nem szoktam késni, mert minél többet késik az ember, annál kevésbé hiteles és annál tovább kell maradnia, ehhez pedig még minimális kedvem sem volt. Így a megbeszélt kávézó kerthelyiségébe ültem le, viszonylag napos délutánunk volt. De ha nem lett volna, akkor is itt ülnénk, mert feltétlenül el kellett szívjak egy cigarettát. El is foglaltam a helyemet a lefoglalt asztalnál, majd a kezeim az ölemben összefűzve vártam, hogy ideérjen a firkász nő. Nagyon remélem, hogy nem csak az időmet vesztegeti.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=772862#post772862][b]Dr. Halty L. Zaina - 2019.09.13. 12:37[/b][/url]

Sokan mondták már nekem, hogy bármilyen kis nyünny is - igen van ilyen szó, és használom is, köszi - a személyiségében, valahogy mindig szeretek olyan embereket meginterjúvoltatni, akiktől az emberek legtöbbjének áll a szőr a hátán. Nincs ez másképpen ma sem, mert az interjúalany egy igen befolyásos férfi, akinek a neve lehetséges, hogy majdnem mindenhol ismert. Bremzay Eugén azok közé a businessmanek közé tartozik, akik - ha pontosak az információim, de azért nekem sincsenek tévedhetetlen forrásaim - csak a biztosra mennek, és már ha csak abból indulok ki, hogy milyen messze jutott a férfi, aki tőlem nem messze ült le nemrég az asztalnál, akkor engedek a híreknek és kijelentem, hogy elhiszem. Öltönyben van, igen jól áll neki, de a kisugárzása mégis ad valami olyasmit, hogy még a pincér is habozással menjen oda. Együtt mozdulok a pincérrel, ahogy ő elindul, úgy én is felkelek a padról és indulok el a férfi felé. Könnyed léptekkel közeledek, nem sietek, és még így is az időpont előtt három perccel állok meg az asztala mellett. Kellemes mosollyal tekintek le rá.
- Halty Lianna Zaina - nyújtom felé jobb kezemet. Szívem olyan hevesen dobog, hogy megmerem kockáztatni a szívinfarktus kockázatát, de ha meghalok is belé lehozom ezt a cikket. Végül is, ez a hivatásom, és ha kell meghalok érte, nem? Szépen néznénk ki... - Szabad? - engedem el a kezét, miután megtörtént az elvárt formalitás és bemutatkozás, hogy a vele szemben lévő székre tegyem azt jelzésképpen. Ha ezt apám meg tudja nem elég, hogy büszke lesz, de még pezsgőt is bont, amiért ennyire bátor voltam. Mert kérem, igen, nálam ez bátorság, mert a férfi határozott és magabiztos kisugárzása mindenkit elsöpör, aki a közelünkben ül. Ha a válasz pozitív, akkor helyet foglalok vele szemben, ha nem, akkor nem is tudom... állok tovább, mint egy ügyes.
- Köszönöm szépen, hogy időt szakított rám - mosolygok őszintén a férfira. Talán több időnk lesz - remélem -, mint öt perc, és nem kell kapkodnom, mert akkor biztos, hogy elvérzek. Így sem tuti, hogy fogom tudni tartani magam, de nagyobb esélyt látok rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=774490#post774490][b]Bremzay A. Eugén - 2019.09.22. 19:56[/b][/url]

Gyűlölöm, mikor megváratnak. Azt is, mikor valaki késik, így elég gyakran néztem az órámra, annak ellenére is, hogy tudtam, hogy én érkeztem korán. Sokkal szívesebben lettem volna valahol máshol, mégis, néha nem árt, ha az ember elvállal egy-egy interjút. Legyen bármennyire is megterhelő az elképzelés.
A pincért egy könnyed intéssel zavartam el, ennek még nincs itt az ideje. Pár pillanatig meredtem a nőre, anélkül, hogy realizáltam volna, hogy ő nem csak merő véletlenségből tévedt pont ehhez az asztalhoz. Szent szar.
Enyhén felcsúszott a szemöldököm, nem pont erre számítottam. Elég hamar vissza is rendeztem a vonásaimat, majd a torkom megköszörülve vettem át a cigarettám a bal kezembe és felemelkedtem kissé. Ülve csak hülyegyerekek fognak kezet.
- Bremzay Eugén - viszonoztam a kézfogást, határozottan, de még talán nem fájdalmasan. Nem hinném, hogy csak azért mert valaki nő, úgy kéne kezelni, mintha porcelán lenne.
- Csak tessék - intettem aztán az asztal másik fele felé, kicsit talán derűsebben is, de semmi esetre sem mosolyogva. Az üzlet nem az, ahol az ember csak úgy riheg-röhög.
Bólintottam a kijelentésre, végül is így történt, nem állítom, hogy szívesen, mert egyáltalán nem szívesen történt. Ez inkább afféle kényszer, nem a nővel van gond, magával a média tényével.
- Nos, valakinek ezt is kell. Miről is szeretne pontosan beszélni, Zaina? Ugye hívhatom így? - kicsit meg is köszörültem a torkom, mélyet szívva a cigarettámból. Felé is toltam higgadt mozdulattal az itallapot. Én már tudtam, mit akarok kérni, íyg szükségem nem volt rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=774653#post774653][b]Dr. Halty L. Zaina - 2019.09.23. 16:12[/b][/url]

Bár nem kerüli el a figyelmem a kissé feljebb ívelő szemöldök, mégsem tulajdonítok neki nagyobb figyelmet a kelleténél. Tizedmásodperc alatt fogalmazódnak meg bennem kérdések, és lehet hallgatom kéne rájuk, elgondolkodni a szemöldök emelkedés miértjén, de nem ezért vagyok itt. Ha problémája van ezzel, ha nincs, akkor is eljött, és nekem ennyi bőven elég ahhoz, hogy hálás legyek neki.
Kézfogása kellően határozott, épp olyan amilyennek képzeltem, és ami pontosan illik ehhez a kisugárzáshoz. A formalitások végeztével, és az engedélyt követően könnyedén huppanok le a székre. Táskámat jobb oldalamon elhelyezkedő székre helyezem, mivel női táskát, sőt, semmilyen táskát nem teszünk a földre. Szoknyámat kényelmesen, nem kapkodva, mintha a világ minden ideje az enyém lenne igazgatom meg lábamon, majd felkönyökölve az asztalra, állaimat összekulcsolt kezeimre helyezvén tekintek a férfira.
- Természetesen - biccentek egy aprót. - És ha kérhetem, tegezzen - egy féloldalas mosolyt küldök felé. Rendben, nem vagyok mai csirke, de a magázódástól a falnak tudnék menni néha, viszont vannak esetek, amikor úgy érzem megköveteli az illető, hogy magázzam. Ilyen például Henrik. Henriket szerintem soha az életembe nem fogom magázni, mert valamiért úgy érzem nem tehetném meg. Az előttem ülő férfi az én szemszögemből teljesen más kategóriába tartozik, és ha ő még tegezhet engem, az még nem jelenti, hogy én is tegezhetem őt. Ez nem mindig oda-vissza dolog.
- A kaszinó iránt érdeklődnék leginkább - ujjaimat széthúzva nyúlok hevesen dobogó szívvel a felém tolt itallapért, amit rögtön ki is nyitok, és ide-oda járó tekintetemmel keresem meg a megfelelő kávét, ami most kell nekem. - Köszönöm - lágy mozdulattal, szinte alig mozdulva csukom vissza az itallapot, hogy az asztal szélére helyezzem azt, majd pilláimat ismét Eugénra emelem.
- Tehát a kaszinó - áldom a jó eget, hogy a táskám még otthon meg lett bűvölve, így a penna tud dolgozni a táskán belül is, én pedig minden figyelmemet az előttem ülő férfinek szentelhetem. - Szeretném a legelején kezdeni, ha nem bánja. Hogy jött a kaszinó ötlete?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=776577#post776577][b]Bremzay A. Eugén - 2019.10.02. 21:11[/b][/url]

Elég könnyedén ledobta magát, én meg csak figyeltem a nőt, ahogy kényelmesen helyezkedik. Nem teljesen értettem, mire fel a nagy igazgatódás, meg az elkényelmeskedés. Kissé szokatlan volt, hogy azt kérte tegezzem, a szakmabeliek általában nem akartak ennyire közvetlenek lenni. Hát... jó.
- Persze, nem látom akadályát - intettem le, majd mélyet szívtam a cigarettámból, mielőtt még lehamuztam volna a kis fém tálcán. Ezért szerettem a kerthelyiségeket, meg azért, mert olyan sok lehetőség volt rá, hogy felkelhess és elsétálj magyarázat nélkül.
- Igen, ezt mintha említette volna. Ha nem így lenne, most nem ülnénk itt - közöltem higgadtan, talán nem is túl hangosan, de teljesen őszinte voltam. Elegem volt az olyan firkászokból, akik az én magánéletemen akartak csámcsogni. Mintha bármi közük lett volna hozzá! Figyeltem, ahogy visszacsukta az itallapot, majd hátradőltem, elkényelmesedve kicsit, de a tartásom továbbra is megmaradt.
- A félreértések elkerülése végett: a kaszinó nem az én fejemből pattant ki, mint ötlet. Engem már konkrét tervekkel keresett meg Ms Santos, mint befektetőt. Természetesen azért, mert tudja, hogy elég komoly kapcsolatom van a szerencsejátékkal. Szeretem a jó befektetéseket- még bólintottam is, miközben elnyomtam a cigarettámat. Közben megjött a pincérnő, én pedig rendeltem magamnak egy feketeteát. - Erre a válaszra számított?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=777212#post777212][b]Dr. Halty L. Zaina - 2019.10.06. 19:49[/b][/url]

Biccentek egyet a magázódás elhagyására. A tegeződés azon dolgok közé tartozik, amik teljesen megkönnyítik a kommunikációt. Azért, mert tegezel valakit még ugyanúgy tisztelettel beszélsz vele, plusz az sem utolsó szempont, hogy közvetlenebb, mint a magázódás. Egy könnyed szia, még mindig jobban feldobhatja az ember napját, mint egy komoly, faarccal odaközölt jó napot, amitől áll a szőr a hátadon.
Az itallap visszakerül az asztal szélére, majd Eugén beszélni kezd a kaszinóról és igen meglepő információkat közöl. Na, erre az ember nem számít, mert egészen idáig azt hallgattam, hogy Bremzay megint milyen ötlettel állt elő, egy falu szélére kaszinó? Mindenki megbotránkozott a legtöbb kiadónál, senkinek még csak eszébe sem jutott az az opció, hogy Eugén ebben az egészben tényleg csak, mint befektető szerepel. Hah, ez nagyon érdekes fejlemény, tetszik az, ahová ez a beszélgetés éppen tart.
- Nem mondanám, de szeretem a meglepetéseket, amiket az interjúalanyok adnak. Szóval ön befektető, amíg Ms Santos a hely tulajdonosa és vezetője - egy bólintással adok megerősítést magamtól a szavaknak, amiket nemrég ejtettem ki számon. A pincérre emelem pillantásom én is, egy fekete hosszú kávé mellett döntök, még sok helyre kell ma mennem, nem érek rá olyan dolgokra, mint holmi alvás, meg ilyesmik. Kell az energia, na.
- Arról esetleg van információja, hogy miért pont Bagolyfalva széle? - megvárom, amíg a pincér elmegy, nyilvánvalóan, mert éppenséggel nincs semmi köze ahhoz, amiről éppen beszélgetünk a férfival. - Gondolom lettek volna nagyobb városok, esetleg mágusfalvak ezen terv megvalósítására, vagy tévednék? - emelem meg szemöldökömet kérdőn, ahogy könyökömet felteszem az asztalra, összekulcsolt ujjaimra helyezem államat, majd egy elbűvölő mosolyt küldök a férfi felé. Igen, ilyen is tudok lenni, mielőtt valaki meglepődne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=781691#post781691][b]Bremzay A. Eugén - 2019.11.24. 18:08[/b][/url]

Vannak olyan napjaim, mikor segítőkészebb vagyok és van, amikor kevésbé, ma még szerencséje volt Halthynak, mert ez egy olyan nap volt, ahol nem akartam senkivel úgy explicit kibaszni, még arra is hajlandó voltam, hogy elhagyjuk a magázódást. Pedig mennyivel szórakoztatóbbak az újságírók, mikor senyvednek nagy lelkesedéssel  a magázódás tengerében.
Láttam az arcán a meglepettséget, de nem voltam hajlandó hasonlóan annak lenni, mert valahogy számítottam rá, hogy nem ezt a választ várja. Sokan azt mondják, hogy hatásvadász és számító vagyok. Igazuk van.
- És a testvére, Christiano talán. Hozzá még csak látásból volt szerencsém - emeltem meg a kezem, eltárva a tenyerem, majd visszaejtettem a kezem az asztallapra, illetve bólintottam egyet. Mert így volt, én csak pénzt és ötletet adtam, a megvalósítás, a munka oroszlánrésze nem az én érdemem. Én csak az engedélyeket sürgettem meg kicsit.
- Úgy tudom, hogy azért, mert bár nem a turizmus fő célpontja a falu, elég sok a fiatal, akiknek nem árt a kikapcsolódás. Szigorúan a nagykorúaknak. Illetve, ki tudja, talán még fel is lehet virágoztatni a helyet - vontam egyet a vállamon, nekem ez alapján tűnt logikusnak, más alapján biztos, hogy egy felkapottabb helyet választottam volna magamnak. - Lettek volna, de pont ez benne a szép. Kinek lett volna jó, ha mondjuk egy nagyobb város sokadik ilyen jellegű szórakozóhelye a Fortuna? Így pont annyira különleges, mint amennyire megérdemli azt. Érthető, nem?
Egy egészen derűs pillantást vetettem a nőre, talán még egy félmosoly félét is megejtettem, de nem volt több pár pillanatnál, aztán a friss kávémba kortyoltam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=782210#post782210][b]Dr. Halty L. Zaina - 2019.12.02. 15:28[/b][/url]

Sok furcsaságot hallottam az előttem ülő viselkedéséről és stílusáról, de egyelőre, ha szabad ilyen hamar ilyet mondanom, velem kedves. Meg van a saját stílusa a férfinak, de kinek nincs ugyebár, így nem róhatom fel neki, ha éppen rosszabb napján kaptam el, de úgy tűnik, ez nem állja meg a helyét, ugyanis teljesen korrektül válaszolt az eddig feltett kérdésekre. Normálisan, még ki is fejti, nehogy maradjon egy hézag a gondolataim között. Nincs ennél jobb interjúalany a földön.
- Tehát két ember felel a helyért - bólintok egyet, mintegy konstatálva az információkat, amiket kapok. Így máris érthető, hogy a férfi hogyan bír megjelenni a legtöbb fontos eseményen, ahol fel van tüntetve a neve, mint meghívott vendég. Ő csak befektet, míg a dolgok nagy részét a tulajdonosok intézik. Ha szabad így fogalmaznom - de nyilván nem mondanám ezt Eugén arcába az istenért sem - akkor ő amolyan morális támogató, aki pluszban még pénzel. Így azért máris világosabb a dolog, hogy bír ennyi mindent kézben tartani.
- Teljes mértékben - biccentek egy aprót, majd ajkaimhoz emelve a csészét kortyolok egy aprót, figyelve, hogy még véletlenül se billentsem meg a kelleténél jobban a csészét. Ha most leiszom magam - hajlamos vagyok rá -, akkor az amúgy is igen ingatag tekintélyem végleg oda. - Mégis... nem érzed, hogy így túl sok buktatója van a befektetésnek? Hiszen bármennyire is virágzik a falu szépen felfelé, attól még egy falu - helyezem vissza a csészét a tányérra, aminek koccanó hangja ébreszt fel a falu körüli révedezésemből igazán. Nem leszólom Bagolyfalvát, félreértés ne essék, csak egyszerűen az még egy falunak van titulálva, hiába van egyre több üzlet, vendéglátó helyiség és lakó. Bár teljesen egyet tudok érteni Eugén nézeteivel, de attól még a buktatókra irányuló kérdésemre feltétlenül szeretnék választ kapni, már csak azért is, mert érdekel, ilyen szempontból hogy látja az egészet. Szóval kizökkenek és éppen időben pillantok a férfira, akinek elkapom halvány ugyan, de elég jól látható félmosolyát. Mégis csak egy ember ül velem szemben. Jó tudni.
- Gondolom biztosnak érezted az egészet, ha belementél végül - engedek meg magamnak egy halvány mosolyt, hiszen Eugén nem olyannak tűnik, mint aki felesleges és alapvetően halálra ítélt tervekhez adja a nevét és a pénzét. Ahhoz túl megfontoltnak ítélem, de ugye, ne igyunk előre a medve bőrére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=786919#post786919][b]Bremzay A. Eugén - 2019.12.30. 20:27[/b][/url]

Vannak az embernek olyan napjai, mikor ténylegesen akar segítőkész és produktív lenni, míg másokon nem. Nekem ez utóbbiból lényegesen több volt, mint egy átlag embernek, de az emberek nagy része nem szokta felróni, mert fél tőlem, vagy csak egyszerűen a bőrét mentené, nem tudom.
Rá is bólintottam, hogy én csak a nevem adom hozzá, a felelősségek nagy része nem engem testál, hála az égnek, nem tudom, hogy kinek van hozzá elég ideje, hogy még egy kaszinóért is feleljen.
A nőn látszott, hogy szorong, rendesen izgul az interjú miatt, nem tudom, ezt mennyire tekinthetjük professzionális viselkedésnek, de nem akartam az arcába vágni, helyette csak a kávémba kortyoltam elgondolkozva.
- Őszintén? Nem. Nincs benne annyi pénzem, hogy azt a vállalat tényleg megszenvedje. Anno, még évekkel ezelőtt mikor a tőzsdén buktunk több, mint 60 milliót, arra azt mondom, akkor még durva bukás volt. A média is felkapta. Ez? Aprópénz. - Nagyképűnek hangzik, az arcomon is talán ez látszik, de teljes komolysággal állíthatom, hogy jelen pillanatban, ha a Fortuna hirtelen le is égne, még akkor is úgy állnék anyagilag, hogy csak vonnék egyet a vállamon.
- Inkább megérzésnek mondanám. Eleonore egy karizmatikus nő, elég meggyőző tud lenni, ha akar. Ő felvázolt nekem egy elképzelést, én pedig úgy éreztem, ebből még lehet valami. A lovaim, a versenyzőim is így választom a Bremzay ambassador programba, ez afféle hóbort. Talán rizikós is - tártam szét a karjaim tanácstalanul, majd visszaejtettem őket magam mellé. Aztán megfogtam a cigaretta tárcám, meg a gyufámat és a száma biggyesztettem az épp égő szálat. - Képzeld el, hogy van egy rohadtnagy rakás pénzed. És egyre csak gyűlik. Valamit muszáj vele kezdeni... akad egy lehetőség, hogy egy részét felteszed, azzal a sansszal, hogy van mindet elbukod, vagy a sokszorosa jön vissza. Ez a rész akkora, hogy önmagában a vállalat nem kezdene vele semmit, viszont egy másiknak jól jönne. Nem lépnéd meg?
A mondandóm alatt modelleztem, hogy is alakul a tőke, előbb egybe toltam a tárcát, meg a dobozt, időnként elmozdítottam a skatulyát, végül kitoltam, így majdnem kétszer akkora helyet foglalt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=788256#post788256][b]Dr. Halty L. Zaina - 2020.01.08. 14:18[/b][/url]

Bólintok párat, mert arra a bukásra én is emlékszem, a WoMen is hozott le róla egy igen csak terjedelmes cikket. Azok után, simán megértem és el is hiszem, hogyha a kaszinó fel is sül Bagolyfalván, akkor azt valóban aprópénznek titulálja el, és nem érinti majd olyan mélyen, mint a pár éve elbukott milliók. Bólintok még egyet, utoljára, csak megerősítésképpen, hogy felfogtam a dolgot és meg is értem, de a téma részemről itt lezártnak tekintendő, mert bár érdekelne az akkori bukása is mélyebbe menőbben, ám nem köthető a mostani témánkhoz, én pedig utálok eltérni a tárgytól.
- Gyakran hagyatkozol a megérzéseidre? – emelkedik meg szemöldököm kérdőn. Furcsa, hogy egy ember a megérzéseire hagyatkozva dönt ekkora mértékű dolgokról, de nem az én tisztem ezt eldönteni igazából. Egyszerűen meglepő. – Mert ha igen, akkor általában bejönnek gondolom – ismét megengedek magamnak egy félmosolyt, a csésze fülébe csúsztatom ujjamat, hogy ajkaimhoz emeljem azt, aprót kortyoljak, végül visszahelyezzem a kis tányérra. Érdeklődve figyelem, ahogy ajkai közé biggyeszti a cigarettát, majd a kezébe veszi a fémet és a gyufát. Szemöldököm enyhén megemelkedik, ahogy figyelem a mozdulatot, majd amikor beszélni kezd, egy pillanatra arcára tekintek, végül vissza a kezére. Kissé szkeptikusan emésztem a hallottakat, de végül határozottat bólintok.
- De, valószínűleg meglépném, főleg így, hogy már értem is miről beszélsz – bökök mutatóujjammal a cigarettatartóra és tartozékaira, majd szélesen elmosolyodom a férfi felé. Csészémet veszem kezembe, hogy határozottabban döntsem a poharat ajkaim közé, hogy kiigyam az utolsó kortyot, majd az üreset letegyem és eltoljam kissé magamtól. – Ha jól értelmeztem az eddigieket, akkor igazából fifty-fifty alapon mentél bele ebbe az egészbe, de egyelőre úgy tűnik, hogy felfelé vezet az út, igaz? – tekintetem az óra számlapjára csúszik a csészéről, majd vissza Eugén arcára, kinek válaszát türelmesen várom.