36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. augusztus 24. 20:58 | Link

Thomas

Balatonfüred, augusztus 18 |este a szobánkban |o

A vigyor le sem akar hervadni, ami a rengeteg jó élmény miatt már vagy legalább fél napja az arcomat díszíti. Pedig már fáradtnak kéne lennem, és mégis, annyira tele vagyok adrenalinnal, hogy megállás nélkül csacsogok a szobánkba menet is. Hogy milyen szuper volt a víz, meg finom a fagyi, meg a gyönyörű kecses hattyúk, akik ügyet sem vetettek ránk, csak úsztak tova. A buliról is fecsegek, a szuper dekorációról, a remek hangulatról, apró kis eseményeket idézgetek fel a lányok egy-egy megmozdulásáról, vagy vicces pillanatokon nevetek fel újra és újra. Mintha Thomas nem lett volna részese az egésznek. Pedig dehogynem, nagyon is. Ha minden egyes nap ilyen lesz este, akkor szerintem a többiek háromszor is meg fogják gondolni, hogy legközelebb ennyi víz közelébe engedjenek-e vagy sem.
Belépve a már sötét szobába megszokásból jobbra kezdek el matatni a falon, és kell pár másodperc mire rájövök, hogy itt bal oldalt van a villanykapcsoló. Mugli környezet, szóval automatikusan az otthon megszokott módon közlekedek. Kezem megtalálja a keresett műanyaglapocskát, a szobát pedig rögtön elönti egy barátságos kis félhomály. Feljebb húzom a szabályozót, hogy teljesen világos legyen, majd a fürdő felé veszem az irányt. Megvárom, amíg kattan a bejárati ajtó a fiú mögött, csak ez után nyitok be a kisebb helyiségbe, hogy kiengedjem Benitot. Jobbnak láttam bezárni őt oda, mielőtt lementünk volna a buliba. Azért kicsit megviselte az egész napos bezártság, hiába van hozzászokva. Valószínűleg érzi a víz illatát. Vagy a tudat, hogy egy szobában leszünk mindhárman. Amint a csodacica kirohan, hogy üdvözölje Thomast, nekidőlök az ajtófélfának, úgy figyelem a kis duójukat. Elgondolkodva vándorol a tekintetem össze-vissza, hol az erkélyajtót figyelem, hol a tévét, mindent, csak az ágyakat nem. Tudom, hogy semmi értelme, de kicsit mintha izgulnék. Aludtunk mi már egy szobába, de akkor barátok voltunk csak. Most … meg … hát tényleg nem értem, miért vagyok picit zavarban. Végül megállapodik a pillantásom a fekhelyeinken és sóhajtok egyet halkan.
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. augusztus 24. 21:53 | Link

LAU
este a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x

Türelmesen, arcomon nyugodt mosollyal várom, hogy barátnőm megtalálja, hogyan csiholhat fényt. Addig körbepillantok még a folyosón, el a többiek szobája felé. Ma már kibuliztuk magunkat, és közösen úgy döntöttünk, térjünk nyugovóra, ne tartsunk már egymáshoz átmenős, beszélgetős estét, mert akkor leshetjük az alvást. Azt majd talán holnap. Ez a nap már így is teljes és pompás volt. Belépek Lau után, ahogy lőn világosság. Beteszem mögöttünk az ajtót és már érkezik is elém a csodacica.
- Awh, hát szia. Minden rendben volt itt? - állok neki az édelgésnek, nyomban leguggolva hozzá, simogatva, miközben ő nyomja magát lábamnak és rögvest dorombol. Cirógatom egy jó ideig, aztán felegyenesedem tőle és flip-flopom csattogásától kísérve lépdelek az ágyamhoz, ami az ajtóhoz közelebb esik. Lerakom mobilomat és pálcámat az éjjeliszekrényre, aztán kiveszem táskámból a szemcseppemet. Ez nem az, amit a látásom javítására írtak fel, ez már az utókezelés. A menete viszont ugyanaz. Lehuppanok a fal mellett álló székre, felszegem fejem, odacsöppentek szemeim sarkába, visszazárom a fiolát és jöhet a csukott szemmel üldögélés most egy-két percig. Mostmár csak este kell csinálnom ezt és gondoltam, letudom gyorsan, elfelejteni nem akarnám.
- Ha szeretnél zuhanyozni, menj nyugodtan - közlöm Lauval, ahogy a továbbiakon jár az eszem. Gondolom, tusolás, pizsivétel, fogmosás, fekvés. Nem mintha olyan nagyon álmos lennék különben. Inkább csak kellemesen fáradt. Mondjuk még nyugodtan beszélgethetünk, miután ágyba bújtunk. Ó, tényleg, ez most megint egy ottalvós, csak most ez mindkettőnknek ott és nem itt.
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. augusztus 24. 22:29 | Link

Thomas

Balatonfüred, augusztus 18 |este a szobánkban |o

Őmacskasága persze nem hazudtolja meg magát, azonnal maximális fokozatra kapcsolja a berregőjét, ahogy a fiú hozzáér. Majd egy halk nyávogással ad hangot csalódottságának, hogy csak ennyi kedveskedés jutott neki, pedig ő egész nap várt türelmesen. Nem tett tönkre semmit, a fürdőben száradó ruhákat sem. Halványan mosolyogva figyelem, ahogy átmegy valami pulikutyába, és követni kezdi Thomast.
- Uhh – „mondom” a szemcseppentőt meglátva. Persze tudom én, hogy ez szükséges meg minden, de még mindig a világból ki lehetne kergetni vele. Szóval nem nézek oda. Szerencsére hamar végez a művelettel, már elég rutinos benne.
- Oké, ha gondolod addig megetetheted Benitot. De akár meg is várhatsz vele – felelem majd gyorsan összeszedem a szükséges dolgokat: szokásosan top-rövidnadrág kombó pizsama gyanánt, tisztálkodószerek … törölköző. Pff, borzalmas. Hamarosan már be is vetem magam a fürdőbe, magamhoz képest jóval több időt töltök el ott. Kapásból elcsúszom a kövön, mert hát ugye nem szárítom meg magam, a törölközőt meg messze raktam le a kádtól. Ennyire rá lennék már utalva az elemi mágiára, hogy egy sima fürdés is ekkora gondot okoz? Vagy más okozza a figyelmetlenségemet? Ki tudja. A  lényeg a lényeg, hogy amikor ismét előbukkanok, akkor kellemes eperillatot árasztok hála az itt talált samponnak. Nem szoktam ilyen gyümölcsös illatokat használni, viszont ez még mindig jobb, mint a balatoni víz illat. A törölközőt bennhagyom, bőven van hely a ruhaszárító radiátoron – vagy mi annak a pontos neve - , a fogmosással meg még várok. Inni úgyis fogok még lefekvés előtt valamit szóval, ráér.
- Tiéd a terep, vagyis a tiétek – mosolygok rá a „fiúkra”, utalva a múltkor elmaradt remek mókára miszerint a fürdéshez lehet ám vinni cicát is. Garantált móka és kacagás. Meg persze víz kipocsolás mindenhova. De majd feltörlik, vagy feltöröljük, vagy pedig felszárítom, ha annyi időre leveszem ezt a bilincset. Mostanra már így gondolok erre a karkötőre.  A még nedves hajamat rendezgetve sétálok vissza az ágyamhoz, de nem tudom, hogy mitévő legyek. Értelmetlen előpakolni a ruháimat holnapra, a maiakat egy mozdulat csak beletenni a táskába, tévét nézni nincs kedvem így hirtelen – bár biztos találnék érdekes műsort, amíg a fiú fürdik – szóval vetek egy pillantást az erkélyünk felé. Amint meghallom a fürdőajtó záródását már fel is pattanok, szélesre tárom az ajtót és kisétálok a kellemesen hűvösödő levegőre. Nekitámaszkodom a korlátnak és figyelem a távolban meg-megcsillanó vízfelszínt.
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. augusztus 24. 23:35 | Link

LAU
este a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x

Felmerült bennem, hogy figyelmeztetem őt, mire készülök, aztán úgy döntöttem, látni fogja ő a fiolát a kezemben és tudja, mi következik. Ha meg nem veszi észre, akkor valószínűleg magával a művelettel is végzek, mire rájönne, mit bűvészkedem. Ahogy hátradőlve, lehunyt szemmel üldögélek, jobban elmosolyodom, megérezve a lábszáramnak dörgölőző Benitot, aki aztán fel is pattan az ölembe. Rögtön rásimítok és hagyom, hogy elhelyezkedjen combomon.
- Rendben - felelem a mosdóba vonuló lánynak, aztán hamarosan sűrű pislogásokkal kinyitom a szemem és sutyorgok a cicának mindenfélét arról, hogy mindjárt kap tőlem finomat, ne aggódjon. Megszerzem a tápot és közben folyamatosan beszélgetünk: ő vernyákol azon a helyes kis hangján, én meg bőszen nyugtatgatom, hogy megkapja mindjárt. Kinyitom a szárított legyekkel teli zacskót és dobok neki egyet-egyet, figyelve, ahogy elkapdossa és elnyammog rajtuk. Aztán a mosdó felé kapom fejem, mikor fura zajok jönnek onnan. Hallgatózom kicsit, mert nem akarom Laut zavarni feleslegesen, mivel pedig megy aztán a további neszezés, megnyugszom, minden rendben. Hamarosan kész az etetés.
Éppen törlöm össze kezeimet, amikor nyílik az ajtó. Odapillantok és miközben megcsap az édes, epres illat, mosolyogva nézek végig a lányon, rögvest bólogatva a terep átadására, ám közben kicsit zavarban sütöm le a szemem. Megindulok összekapni a holmimat a táskámból, hiszen arra eddig nem volt érkezésem, viszont nem megy igazán flottul. Nehezen összpontosítok valahogy, ám végül csak kezem ügyébe kerül minden.
- Jössz, Beni? - fordulok a cicához, akit nem igazán kell csalogatnom, már rohan is a fürdőbe. Elnézek még Lau felé, aztán bezárkózunk. Megnyitom a vizet és a sárkányleopárd már ugrik is be a kádba. Vigyorogva figyelem őt, miközben megszabadulok ruhadarabjaimtól, aztán csatlakozom hozzá. Sok-sok buborék áll neki röpködni a helyiségben, amiket jókedvűen hessegetek kicsit, hagyva magamra folyni a vizet, aztán nekiállok mosakodni, miközben a macsek pacsál a lábamnál. Nevetve rúgdosok egy kis vizet rá, fröcskölve őt, amire csak jobban nekibátorodik. Játékunk, vigadalmunk hangjai valószínűleg betöltik a kinti szoba terét is.
Gyors zuhanyzó vagyok, viszont most ez a közös fürdés elnyújtotta az időt, szóval beletelik egy szűk tíz percbe is, mire nyílik az ajtó és kisétálunk rajta. Borzolom kicsit hajam még. Rajtam egy kockás pizsinadrág meg fehér póló. Körbenézek a szobában, majd el az erkély irányába, ott lelem Laurát. Lendületesen indulok felé, ám lépéseim lelassulnak, ahogy végigtekintek rajta, korlátra támaszkodó, csinos alakján, hátára omló, nedves tincsein. Nekem ebben a pillanatban esik le ténylegesen az, hogy most először vagyunk így, ennyire kettesben, amióta egy pár vagyunk. Aprót nyelek, röpkén megnyalom számat és folytatom utam.
Kilépek az erkélyre, Lau mögé, friss tusfürdőm illatát hozva magammal. Két kezem hátulról lágyan derekára teszem, aztán odahajolok és nyomok egy puszit meztelen vállára, csöndesen szusszanva. Ezután viszont már emelem is fel fejem, engedem el őt és húzódom tovább, hogy lekönyököljek én is a korlátra és áthatóan rámosolyogjak, magam mellé, majd körbepillantsak a Balaton esti fényein, miközben a szellő belekap hajamba, csak még kócosabbá téve.

¤ ¤ ¤
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. augusztus 25. 00:31 | Link

Thomas

Balatonfüred, augusztus 18 |este a szobánkban |o

Nem is tudom, hogy mi lett volna ha mondjuk bekiált a bénázgatásom közepette, hogy minden rendben van-e. Leszámítva az elpirulást meg a hebegést. Szerintem ténylegesen kicsúszott volna a lábam alól a talaj és alaposan megütöttem volna magam. Szóval, tényleg, örülök, hogy ez nem így történt. Elvagyok én, elszerencsétlenkedem én, próbálva elfelejteni, hogy egy full extrás hotelszobában fogunk aludni. Mi ketten. Sehol egy felnőtt. Jó, nem mintha különösebben felügyelni kellene minket. De akkor is. Értékelném ha nem játszódna le a fejemben már megint ez a gondolatsor, és nem skandálnám azt némán, hogy ótejóég ótejóég. Nagy nehezen összekaparok némi bátorságot és kijövök a fürdőből...elég időt elszöszmötöltem már a mosdókagylóba kapaszkodással.
A zavaromnak köszönhetem, hogy nem veszem észre, ahogy végigmér. Ugyanis nem nézek rá annyi ideig, vagyis hol ránézek, hol nem. Akkor éppen nem. Szerencsém, de komolyan. Hallgatom ahogy keresgél, mialatt én elnyújtom a rámolás idejét amennyire csak tudom. Kicsit sem furcsa, hogy ennyire kerülöm a pillantását, á, dehogy. Határozottan megkönnyebbülök, amikor csukódik mögöttük az ajtó, és hogy ne is halljam, amit ott benn művelnek, inkább a biztonságosnak tűnő erkély felé veszem az irányt. Na meg mert amúgy is ki szerettem volna ott nézni. Persze oda is kihallatszik a nevetés, a csobbanás, loccsanás hangja. Aztán elhalkulnak a zajok. Bárcsak a fejemben is befejeznék a tekergést a gondolatok. Meg a bevillanó képek, a strandos jelenetek, a kellemes érzések, például ahogy bekeni a hátamat ... Valahogy ezek nem segítenek abban, hogy megnyugodjak. Egyáltalán nem. Sőt, a víz látványa is csak egy picit javít a helyzeten.
Az ajtó nyílását meghallom, Benito szokásos trappolását is, de Thomas lépteit nem annyira. Sóhajtok egyet továbbra is kifelé bámulva. Túlságosan gyáva vagyok ahhoz, hogy megforduljak. Itt fogok álldogálni, amíg be nem jelenti, hogy ő alszik. Kész. Sőt, az is lehet, hogy leülök itt kinn a székbe és az asztalra borulva alszom. Mi a fenétől vagyok én így berezelve?
Mélyet lélegzem, ahogy a már ismert illatok szállnak felém, majd becsukom a szememet. Tehát mögöttem van, kijött utánam. Puha tenyerét a derekamra simítja, ami furcsa érzéssel tölt el. Nem csikis, nem pánikkeltő … inkább nagyon is kellemes. Egy sóhajjal felelek rá, majd meglepetten pattannak fel a szemhéjaim, amikor megérzem az ajkait a vállamon. Egy pillanatra mozdulatlanná is dermedek a puszitól, majd erős késztetést érzek arra, hogy hátrafelé dőljek egy picit. Mielőtt ennek engedelmeskedhetnék már érzem is, hogy távolodik tőlem, odébb lép. Egyszerre önt el a csalódottság és valamiféle hálás öröm.  Hogy juthatott olyan az eszembe hogy a karjaiba simuljak? Ejj, még jó, hogy nem tettem. Így sokkal jobb. Vajon ha sokáig mondogatom magamnak akkor el is fogom hinni?
Visszamosolygok rá, és finoman nekidőlök a vállammal az övének. Ez még talán belefér. Felé fordítom a fejemet és figyelmesen nézem a vonásait, a fürdéstől kócos haját.
- Elképesztően jó itt – mondom bár magam sem tudom, hogy mire gondolok. Itt az erkélyen állva kettesben, vagy itt a Balaton parton? Mindkettő igaz, szóval nem próbálok meg rájönni. – Holnap szerinted lemehetnénk este a partra? Éjszakai fürdőzés … Benitot is vihetnénk, biztos élvezné.
Utoljára módosította:Juhász Laura, 2019. augusztus 25. 00:38
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. augusztus 25. 01:20 | Link

LAU
este a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x

Az a helyzet, hogy mindig csak utólag ötlik fel bennem az, hogy talán nem kellett volna tennem, amit tettem. Most is, ahogy kiléptem a barátnőmhöz, máris mozdultam, aszerint, ahogyan adta nekem magát a pillanat. Mikor pedig aztán lekönyökölve oldalra tekintek rá, csak ekkor ugrik be, hogy remélem, nem baj, amit csináltam. Remélem, nem voltam tolakodó! Ám most is azt tapasztalom, mint mindig: láthatóan ugyanolyan jól esik neki, mint nekem. Vállát finoman nekem támasztja, mire még jobban elmosolyodok. Csoda hát, ha egyre bátrabb leszek?
Meg kell hagyni viszont, különös mindaz, ami most kavarog bennem, amióta csak megindultam ide az erkélyre. Mintha izgulnék egyfolytában, csak fogalmam sincsen, hogy miért. Pezsgek belül. Azonban nem próbálom meg behatárolni, mi ez az egész, inkább csak élvezem. Átadom magam neki.
- Az - bólogatok, elvigyorodva, aztán körbetekintek, elpillantva a víz felé megint. Feltételezem egyébként, hogy az egész nyaralásra céloz. Valóban baromi klassz minden. Tök jó volt a strandolás, a barangolás, a buli, meg hát Danka és Edith tényleg irtó aranyos lányok. Örülök, hogy egyre jobban megismerem őket. Kellemes banda a mi négyesünk. A tökéletes csapat egy tökéletes nyári kalandhoz.
- Mármint... mi ketten? - nézek vissza rá, megemelve szemöldököm.
- Vagyis hát hárman - mosolyodom el, kijavítva magam, hiszen a csodacicáról is szó van, aki különben szintén kijött azóta az erkélyre és helyet foglalt az egyik székben. Rendes tőle, hogy nem ugrik mondjuk fel a korlátra mutogatni magát a lentieknek.
- Klassz lenne - bólogatok, csöndesen felelve. Hangom lágyságát nem bizonytalanság okozza, hanem egyszerűen a hangulat varázsa, a meghittség.
- Olyankor már ingyenes a belépés a strandra, ha jól láttam. Szóval gondolom, ez azt jelenti, hogy nyitva van a kapu és simán csak úgy be lehet menni - osztom ezt meg vele, ahogy eszembe ötlik. Bár tőlem mehetünk máshova is, szabad partszakaszra. Amit szeretne. Akárhol jó.
Ahogy ezt így megbeszéltük, némán, elmerengve figyelem csak a parti életet, a hullámzó, reszkető holdfényű vizet, és olykor kicsit a barátnőmre sandítok, aki aztán persze a valahanyadik alkalommal észreveszi ezt, mire én mosolyogva kapom el a tekintetem és nézelődöm tovább ilyen idülten.
- Lefeküdjünk lassan? - kérdezem aztán, felvetve a lehetőséget, egy újabb széllökés kellős közepén, amit hátulról kapok és amitől hajam szó szerint az égnek áll. Ilyen vicces frizurával várom a lány válaszát, egészen közelről nézve szeretett vonásait, miközben vállunk még mindig összesimul.
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. augusztus 25. 19:07 | Link

Thomas

Balatonfüred, augusztus 18 |este a szobánkban |o

Ahogy neki később esnek le dolgok, úgy nekem is. Ó én azt azonnal érzékelem, hogy ő mit tesz, csupán az én válaszreakcióm az, ami később tudatosul bennem. Azok eddig mindig ösztönösen, automatikusan jöttek. Hogy mikor érzékelem őket és szabok megálljt nekik az eléggé változó. Minden bizonnyal bárhol máshol nekidőltem volna. Bármilyen más környezetben. De itt és most nem mertem. Nem tudom, hogy miért. Az érzések, amiket meg kivált belőlem, hát zavarba hoznak. Szóval igyekszem elhihetni magammal, hogy ez így most jobb. Az áhított közelség így is megvan.
Nem követem a tekintetét, helyette inkább veszek egy újabb mély levegőt. Komolyan mondom úgy érzem most magam, mint valami tündérmesében, vagy álomban. Varázslatos környezet vesz körül, mellettem a világ legédesebb sráca, az illatok, az érzések … egyszerűen bódítóak. Csupán keveset észlelek a külvilágból a minket körülölelő köd miatt. Legalábbis én úgy érzem, hogy az vesz körbe.
Ahogy visszakérdez egy picit megvonom a vállamat. Persze, mi ketten, izé hárman, ha szeretné. Ha nem akkor nyilván mehetünk mindannyian – bár nyilván jobban örülnék neki, ha csak mi mennénk -, az sem gond. Ezt próbálja jelenteni az apró mozdulatom. Nem szeretném, ha esetleg zavarba jönne a felvetésemtől, vagy ha kényszernek érezné, vagy áh nem tudom. Szóval, ha belemegy akkor azt úgy tegye, ahogy neki is jó. Benito persze naná, hogy meghallja a saját nevét, és jön is képviseltetni magát, miszerint igen, ő aztán benne lenne a dologban. Már most rögtön is akár. Hát pedig várnia kell, mára már eléggé lefárasztottuk magunkat.
Mosolyom még szélesebbé válik, ahogy halkan elfogadja a felvetésem. Bólintok egyet csupán és igyekszem lecsillapítani a hirtelen hevesebbé váló szívdobogásomat. Éjszakai fürdőzés! Csak ő meg én! Na meg a macska.
- Valószínűleg igen. Meglátjuk, hogy mennyien lesznek, meg mennyire van kivilágítva a partszakasz. Maximum keresünk egy néptelenebb, sötétebb helyet – töprengek el ezen én is. Igen, lehet, hogy az utóbbi lesz belőle, hiszen Benito azért eléggé feltűnő tud lenni. Ha a színe nem is látszik majd rendesen, de a viselkedése is szokatlan. Egy pillanatra elkerekedik a szemem, majd gyorsan hozzáfűzöm a magyarázatot az iménti kijelentésemhez. -  Tudod, Beni miatt.
Igen-igen. Csak a macska miatt kell nekünk ilyen meghitt hely, ahol szinte senki sem jár. Igen, óvintézkedés. Egy aprót nyelve fordítom vissza fejemet a sétány felé, de hamar megunom a látványát. Felfelé emelem hát egy kicsit a fejemet és a Holdat, csillagokat kezdem el nézegetni. Néha lepillantok a vízre is, amiben tükröződnek a fényeik. És persze időnként Thomas felé is pislogok. Így történik meg, hogy egyszer csak összeakad a tekintetünk. Azonnal magam elé kezdek el bámulni én is, majd kuncogni kezdek ezen az egészen. Úgy viselkedünk, mintha még sosem merültünk volna el egymás tekintetében. Vagy mint valami madarak, ahogy táncolnak egymás körül fészekrakás időszakában. Egy rakás ilyen természetfilmet láttam. Az egész szigorúan meghatározott koreográfiára épül, és mindig csak akkor ugranak át a következő mozdulatsorra, ha az éppen bemutatott kellő fogadtatásban részesül a másik által, és az ő válaszlépései is stimmelnek. Aranyosak azok a madarak.
Kicsit álmatag tekintettel fordulok felé ismét, szeretetteljes mosollyal figyelve az egyre torzonborzabb frizuráját. Jobbommal odanyúlok egy kósza tincshez, ami a szeme felé tendál hála a szellőnek, úgyhogy elsimítom onnan, hogy ne zavarja. Én megúszom a dolgot, a nedves hajamba alig-alig kap csak bele a szél, pár tincset átfújva a vállamon, de túlzottan nem kuszál össze. Viszont egy-egy ilyen légmozgás újabb illat-hullámot eredményez, amitől mindig muszáj egy mélyet szippantanom a levegőbe.
- Persze, lefeküdhetünk – válaszolom, miközben a kezemmel végigsimítok az arcán, hogy leeresszem azt. Hirtelen lesütöm a pillantásom, ahogy konstatálom, hogy nyúlkálok itt felé össze-vissza. És van itt még valami ami erre késztet, de nem tudok rájönni, hogy mi is az. – Bár nem hiszem, hogy tudnék még aludni. Beszélgethetnénk, vagy esetleg nézhetünk valami mugli csatornát, ha van kedved hozzá. Vagy … te már álmos vagy?
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. augusztus 25. 20:23 | Link

LAU
este a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x

Néptelenebb, sötét hely. Picit helyezkedni kezdek ezekre a szempontokra mellette, enyhén összevonva szemöldököm, hiszen hirtelen valóban nem tudom, hova tenni, miért ez a fontos. Ám szerencsére hamar pontosít, úgyhogy könnyedén mosolyodom el. Ah, hát persze.
Tetszik, ahogy segít nekem, rendezgeve a hajamat. Igazából én már nem is foglalkozok vele. Teljesen random, mikor nyúlok oda, egy perc múlva úgyis áll már megint szanaszét. Viszont az kellemes, ahogyan ő törődik velem. Az végképp, ahogy megsimítja pelyhes arcomat. Na igen, az van, hogy ugyan kell már borotválkozzak, viszont csak a szám felett és az államon, és azt is elég nagyjából hetente. Az arcom oldalán viszont alig van bármi. Azt hiszem, ez alkati dolog, ami igazán jelentősen nem fog vátozni egyhamar. Talán soha.
- Még én se tudnék aludni - mosolygok barátnőmre.
- Csak jó lenne heverészni - vonok vállat.
- Csatornát? - ráncolom a homlokom. Van valami ilyen cső, amit a varázstalan emberek figyelnek? Látnak benne valamit? Mitől érdekes? Hamar megtudom tőle, hogy a TV készülékről van szó. Kicsit nevetek magamon.
- Oké, nézzünk - kapok is az ötleten, érdeklődő tekintettel. Hiszen nem szoktam televíziózni. Erre szerintem rá is jött - Meg persze beszélgethetünk is - folytatom azon dolgok sorát, amikben teljesen benne vagyok. Meg biztosítani akartam róla, hogy nem azért választottam a második programot, mert az elsőt nem akarnám. Jaj, dehogynem akarom!
Besétálunk hát az erkélyről. Az ajtót nem húzzok be, most nagyon finom levegő érkezik kintről, helyesen lebbentgetve a függönyt. Megsimogatom Benit, mint mindig, ha épp úgy adódik, a tvt meg persze a lányra bízom.
- Fogat te mostál már? - kérdezem tőle, felegyenesedve a cicától. Nyilván izgalmas egy gondolat, vajon miért érdeklődöm én ilyenekről. - Mosunk együtt? - vigyorodom el, aztán nemsokára már vetjük is be magunkat a fürdőszobába a felszerelésünkkel és jöhet a sikálás. Nem tudom, az otthonban mindig közös program volt ez a srácokkal, mert sokat lehetett ökörködni. Ha meg nem is ökörködtünk, megvolt valahogy a bensőségessége annak, ahogy némán súroltuk a fogainkat és csak a tekintetünkkel beszélgettünk. Ez most barátnőmmel sincs másképp. Néha vidáman rápillantok, máskor a tükörben nézek össze vele, miközben kajla tincseim rázkódnak mozdulataimtól. Hamarosan öblögetés, részemről egy kis ivás, törölközés és ismét a szobában is vagyunk, immáron egész valónkban üdén, ágyra készen.
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. augusztus 25. 21:19 | Link

Thomas

Balatonfüred, augusztus 18 |este a szobánkban |o

Ó ha ő azt tudná, hogy én hányszor akartam már beletúrni a hajába! Maradjunk annyiban, hogy sokszor.  Nagyon sokszor. És még mindig csak ritkán merem megtenni. Pedig láthatóan jól esik neki. Meg az is hogy megsimogatom az arcát is. Azokra  a területekre, amiken borostásodik meg nem nyúlkálok, szóval nem tudom, hogy ott milyen lehet a tapintása. Gondolom szúrósabb. Majd egyszer levizitálom, gondolom.
Jól van, akkor ő is úgy gondolta, hogy még nem alszunk, ennek örülök. Biztos, hogy órákon át csak forgolódnék a helyemen, mire sikerülne elszenderednem. Pedig azért eléggé le tudja zsibbasztani az embert az utazás, a rengeteg strandolás, na meg a buli. Mégis úgy érzem magam, mint akire valami bűbájt szórtak, hogy pörögjön, mint a búgócsiga.
Amint belépünk a szobába én már a szúnyogriasztót keresem tekintetemmel, az erkélyen volt felszerelve mindenféle röppencseket távol tartó bizgergáj, de azért nem árt, ha a szobában is gondoskodunk a távol tartásukról. Hamar rá is akadok, és bedugom a konnektorba. Szerencsére nincs illata, legalábbis mi nem érezzük. Csak a vérszívók és egyéb rondaságok.
- Van valamiféle preferencia? Állatos? Mesecsatorna? Filmek? Ami jön? – teszek fel jó pár kérdést a készülék környékét szemlélve. Hamar megtalálom a távirányítót, ellenőrzöm, hogy áram alatt van-e a tv, majd a fiú felé fordulva várom a válaszát. Rögtön el is mosolyodom a kéjenckedő cicafejet meglátva. Hát persze, hogy megint kiharcolta magának a simiadagját.
- Öhm, még nem – válaszolom kicsit vontatottan, nem értve, hogy ez most miért ilyen lényeges. Arról volt szó, hogy elfekszünk és nézünk valamit, meg gondolom beszélgetünk is. Erre jön itt nekem a fogmosással. Anélkül, hogy megtudnám, hogy mégis milyen csatornát keressek. Ó, hogy ó. – Oké – felelem és kicsit tétován követem a fiút a fürdőbe. Útközben lehajítom a kapcsolót az ágyára, felesleges bekapcsolni addig. És tényleg elképzelésem sincs, hogy ez miért is akkora nagy szám az együtt fogmosás. Ám hamar rájövök, hogy eléggé mókás dolog veszett kutya kinézettel egymásra vigyorogni. És eléggé bonyolult is, úgy hogy közbe rám tör a nevethetnék. Mozdulataim hamar felvesznek egy ütemet, és még hümmögni is kezdek, valamiféle zenét alkotva. Ha tényleg szólna valami zene, hát bizisten még énekelni is elkezdenék mikrofonnak használva a fogkefét.  Ki tudja mennyi ideig bohóckodnánk úgy a tükör előtt.
A szobába visszaérve az ágyra ledobott távirányító felé veszem az irányt, lehuppanok a fekvőhely szélére, majd megpaskolom magam mellett a puha anyagot. Megvárom, amíg a helyet foglal mellettem, majd felé nyújtom A szent tárgyat. A távirányítót! A férfiak úgyis odavannak érte, őnáluk kell lennie. Rejtély, hogy miért.
- Nos, mivel nem válaszoltál korábban, így te kapod meg a távirányítót. Nézd, ezzel tudod bekapcsolni itt. Csatornaváltáshoz ezt nyomod, hangerő szabályozáshoz meg azt – mutogatom neki végig a fontosabb gombokat. Hátratámasztom a kezeimet és úgy figyelem hogyan kelti életre a masinát. Majd ha úgy látom, hogy magabiztosan nyomogatja, akkor átmegyek a saját ágyamra. De nincs értelme percenként felpattanni. Bár szerintem nem lesz gond. Ha a dvd-lejátszót akarnánk beüzemelni, az kicsit bonyolultabb lenne. De az se ördöngösség. Mosolyogva figyelem a gombokat nyomogató fiút, néha néha a képernyőre is rápislogok, kíváncsian várva, hogy mit választ ki végül.
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. augusztus 25. 22:00 | Link

LAU
este a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x

Lehuppanunk ágyam végébe és megkapom a távirányítót. Igaziból az "ami jön" lehetőségre voksoltam volna, így viszont egyszerűen a kezembe kerül a választás. Figyelmesen hallgatom, melyik gomb mire jó. Bólogatok és kezdődhet a show. A készülékre irányítom az eszközt, ami irtó hangosan adja be az első csatornát, valami híradással. Elfintorodom és lélekszakadva keresem, melyiket mondta hangerő csökkentőnek. Szerencsére hamar meglelem és alkalmazom, megkönnyebbülten szusszanva, oldalra mosolyogva a lányra.
Kapcsolok egyik műsorról a másikra, viszont koránt sem olyan hozzáértően, mint a muglik szoktak, villám módjára. Nem, én mindennek adok egy-két perc időt, hogy bizonyítson, hiszen részemről nem tudom, mire számítsak. Tiszta csigának hathatok tehát, tekintetem viszont teljesen elmerült. Kicsit néha hátratúrom a hajam, röpkén megvakarom nyakam, vagy szórakozottan besimítok pólóm ujja alá, masszírozva felkarom, lassan pislogva a képernyőre.
Természetesen elég késő van már hozzá, hogy elég durva dolgok is elénk kerüljenek: valami gyilkolászós holmi, amit fájdalmas ábrázattal figyelek egy ideig, mielőtt jóval hamarabb tovább nyomnám, mint a többit; meg egy prostitúcióról szóló dokumentumfilm, amit viszonylag hosszan nézek, kicsit eltátott szájjal, mert az a helyzet, egyelőre próbálom értelmezni, mit is látok. Igazán rövid szoknyás, lenge ruhás, erősen kifestett hölgyek járnak az éjszakai utcán és hajolnak be automobilok ablakán, miközben az egyikük a veszélyekről mesél egy falnak támaszkodva. A sofőröknek fizetnek, akik viszik őket valahova? És ezek a sofőrök nem bánnak velük tisztességesen? Vagy komolyan miről szól ez? Sokan űzik az ősi mesterséget a mágusvilágban is, persze, csak nálunk egész másként zajlik. Úgyhogy már majdnem ott tartok, hogy megkérdezem Laut, mi ez, ám még előtte elhangzik pár varázsszó. Na nem olyan, amiket mi használunk Bűbájtanon, hanem olyanok, amikről a szememben értelem csillan és egy csöndes "ó" is elhagyja a számat, majd lazán tovább kapcsolok.
Egyik csatorna jön a másik után, végül a National Geographicon állapodom meg a Meglepő párosok c. állatos műsoron. Olvadozó mosollyal figyelem, ahogy éppen egy kutya-gepárd barátságot mutatnak be.
- Ez jó lesz? - kérem azért Lau áldását, természetesen, aztán ahogy a lány megy a saját ágyára, én is felkelek, hogy kényelembe helyezkedjek az enyémen. A távirányítót éjjeliszekrényemre rakom, aztán elheverek, vállaimat a gyorsan kipárnázott támlának vetve, rá még a paplanra. Nincs kedvem betakarózni egyelőre. Egyik lábam kényelmesen átvetve a másikon, kezeimet összekulcsolom hasamon.
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. augusztus 25. 22:40 | Link

Thomas

Balatonfüred, augusztus 18 |este a szobánkban |o

Amint bekapcsolódik a tévé elgondolkozom azon, hogy vajon az alapbeállítása ilyen vacak, hogy rögtön ordítani kezd; vagy valami előző vendég hagyta-e így. Mindenesetre Thomas rögtön mély vízbe került és keresheti meg a gombot, ami megmenti a hallásunkat. Biccentek egyet, amikor már normális hangerőre állítja, persze eszem ágába sem volt belenyúlkálni, hogy megmutassam neki melyik is az. Ügyes fiú ő, megtalálja. Ha meg nem, hát akkor persze segítek. De nem egy multifunkcionális kütyüről van szó, ahol van vagy 50 gomb és találd el, hogy melyik is volt az.
Érdeklődve nézem a rácsodálkozó tekintetét, ahogy minden egyes csatornát alaposan megszemlél. Nem zavar a sebessége, hiszen tényleg nem ismeri ezeket. Vannak olyan adók, amiket körülbelül két másodperc után már továbblapoznék – híradó, sportcsatorna, háborús filmek – de ennek semmi jelét nem adom. Olyan is akad, amit én még nem léptetnék tovább, de az ő kezébe adtam az irányítást, szóval válasszon ő.
Egyetlen egy esetben látszik bármiféle reakció rajtam a csatornák kapcsán, és az a prostis. Persze, hogy azonnal rájövök mit is nézünk, Thomas azonban nem léptet tovább. Felvont szemöldökkel pislogok hát rá, ő viszont a képernyőre mered. Ó hát ez aztán remek. Ide-oda pislogok a fiú és a tévé között, anélkül, hogy a fejemet megmozdítanám. Kizárt dolog, hogy ilyet akarjon nézni! Ahogy egyre inkább belebonyolódik a történet mesélésébe a jobb napokat is látott nő, úgy kezdem magam egyre vacakabbul érezni. Megkönnyebbülten sóhajtok hát, amikor végre valahára tovább lapoz.  Nem különösebben szentelek figyelmet a többi műsornak, nekem a tv-ből ennyi hirtelen éppen elég volt. Na meg persze, nagyon is jól tudom, hogy még milyen csatornák bukkanhatnak elő. Hála az égnek, hogy a NatGeo-n normális adás megy!
- Jó választás! – adom tudtára a véleményem, majd gyorsan felpattanok és a saját fekhelyemhez igyekszem. Nekitámasztom a párnát a támlának, hogy még puhább legyen, a kispárnát odébb helyezem, és elhelyezkedem az ágyon. Tulajdonképpen ülök, térdeim felhúzva. A kispárnát a mellkasomhoz szorítom és úgy lesem a kis szőrpamacsot, ahogy a pótanyukáját tépi. Egy mosoly jelenik meg a szám sarkában a cicust nézegetve. Írtó édesek a gepárdok. – Szeretem őket nagyon. Olyan kecsesek, elegánsak. Gyönyörűek. És annyira szomorú, hogy lesprintelik a prédát, majd jönnek a lomhább ragadozók és elveszik tőlük, mert nekik már nincs erejük, hogy megvédjék. Olyan sokat éheznek.
Rápillantok a fiúra miközben szomorkásan beszélek  ezekről a nagymacskákról. A mi kisebb macskánk egyáltalán nem meglepő módon Thomas ágyára ugrik fel, nagy dorombolás közepette dagasztani is kezdi a puha takarót. Megcsóválom a fejemet ezt látva.
- Na, látom ma is veled fog aludni – jegyzem meg, arra gondolva, hogy akkor pláne nehezen fogok tudni elaludni. A múltkor is így jártunk. A cica Thomason aludt, majd egy idő után én is. Zavartan sütöm le a szememet, ahogy ez eszembe jut. Erre viszont most semmi esély, messzebb vannak a fekhelyeink jóval. Aminek nem kifejezettebben örülök. Változik a tévében a kép, a cica-kutya páros helyét egy bicajáról leeső fiú veszi át, meg a hozzá valamiféle krémmel kirohanó anyuka. – Á, ez a baj ezzel. Tele van minden műsor reklámmal.
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. augusztus 25. 23:23 | Link

LAU
este a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x

Mosolyogva figyelem a helyes állatkákat a képernyőn, csodálva, ahogy két ilyen teljesen különböző lény ilyen jól elvan egymással. Nincs okuk nem ellenni. Hallgatom a gondozók elmondásait és mikor épp nem ecsetelnek semmit, a lány megragadja az alkalmat, hogy véleményezze a gepárdokat. Odapillantok rá és miközben ezt kifejti, megint beszélni kezdenek aztán a tvben is, viszont mivel én nem tudok kétfelé figyelni, úgy döntök, Laurára koncentrálok. Szomorkásan nyomom össze számat erről az érdekes, nem túl szívderítő jelenségről értesülve. Azonban hamar felderülök, mikor megérkezik Benito.
- Szia - köszöntöm, már nyúlva is érte, megsimogatni a kis gyúrómasinát oldalamnál. Hosszan, berregve helyezkedik, én pedig végig cirógatom.
- Awh - fejezem ki megilletődöttségemet az éjjeli társaságom ígéretét illetően, aki közben már gombócformát öltött mellettem a paplanom, így a puha hasát is megsimogathatom, benyúlva oda hosszú ujjaimmal. Mi is lehet klasszabb annál, mint édes állatpárosokat nézni, miközben egy doromboló sárkányleopárdot simogat az ember? Mégis valamilyen különös, lappangó hiányérzet vándorol bennem. Tekintetem el-eltéved az egy éjjeliszekrényre lévő barátnőm felé, gyakran kicsit ott maradva rajta. Illetve, ha nem is marad rajta, azon kapom magam, hogy nem látok annyit az állatos műsorból, mint láthatnék. Egy idő után nem fogom fel teljesen, máshol járok kicsit. Talán magam sem tudom igazán, hol. Lehet, éppen azon vagyok, hogy megfejtsem. Az se jut el rendesen, miről beszél Lau. Ráérősen eszmélek csak rá és ekkor mindössze szusszanok egyet válaszként.
- Biztos nem baj? - kérdezem, tekintetemben lágy, mégis őszinte aggódással amiatt, hogy elorozom az elemi lényt a gazdájától éjszakára. Tudom, nem fogja eltoloncolni tőlem, nincs tehát sok választása, de akkor is.
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. augusztus 25. 23:51 | Link

Thomas

Balatonfüred, augusztus 18 |este a szobánkban |o

Bezony, rengeteg állatos ismeretterjesztő műsort láttam, a nagymacskásak az egyik kedvenceim, szóval eléggé sokat tudok róluk.  Az meg igazából eszembe sem jut, hogy belebeszélek abba, amit a fiú néz(ne). Kicsit szanaszét vannak a gondolataim, a tapintatosan csendben maradás nem sikerül. Elszégyellem magam egy csöppet, bár az egy kicsit jobb érzéssel tölt el, hogy igazából semmi érdekes nem hangzott el azalatt, amíg én beszéltem. Megpróbálják majd a kis gepárdot visszajuttatni a vadonba. De ezt úgy is mutatni fogják.
Egy röpke pillantást vetek csak az összegömbölyödő macskára, majd újra a képernyő felé pislogok. Hát persze, hogy még mindig reklám megy, ugyan mi más is menne. Ez nem igazán köt le, ahogy Thomast sem. Igen, észreveszem, hogy időnként engem figyel. Ilyenkor mindig nyelek egyet kicsit.
- Hm? Erről nem én döntök. Nem baj, örülök neki, hogy szeret veled lenni, meg hozzád bújni én is … teszem hozzá gondolatban. Még jobban magamhoz ölelem a párnát miközben a fejemet oldalra fordítva a térdemre támasztom. – Majd a macska helyett kispárnát ölelgetek alvás közben. Legalább nem kell attól félnem, hogy összenyomom.
Mosolyogva vonom meg a vállamat, és egyre jobban ráébredek mi is zavar úgy igazán. Nem az, hogy a macska kivel alszik. Sem az, hogy én hogy alszom. Nem, engem még mindig a korábbi műsor foglalkoztat, meg az, hogy az miért ment annyi ideig.
- Ha nem érdekel a reklám, akkor elkapcsolhatsz ám. Ha szeretnéd vissza is lapozhatsz az örömlányos műsorra – teljesen őszintén gondolom, amit mondok. Ha nagyon szeretné, hát nézze nyugodtan. Még talán én is fogom nézni, vagy legalábbis a képernyő felé fogok bambulni, bár nem valószínű, hogy látni is fogom a történéseket. Az előbbi ide-oda pislogásomnak köszönhetően pedig nem sikerült teljesen értelmeznem a reakcióit. Úgyhogy ha csupán miattam kapcsolt át, hát akkor … na, azt mondtam, hogy ő dönthet, hát akkor ő dönthet. Ha trancsírozós filmet választ, akkor is. Ha továbblapoz és másféle műsorokat talál … oké, hát azt azért nem hagynám szó nélkül.

Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. augusztus 26. 01:25 | Link

LAU
éjjel a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x

Hosszan szívom be a levegőt és lassan kiszusszanva bólogatok, szelíd vonásokkal. Rendben akkor. Tudom, hogy elmondaná, ha gond lenne, hogy ellopom az alvótársát. Mint mindig, azt most sem feltételezem, hogy azért ez akkor sem a teljes igazság és hogy bár biztosan tényleg nem bánja, mindemellett szüksége lenne rá, jobban, mint nekem, hiába imádom őt magamnál tudni az éjjel. Viszont az tény, erről a csodacica dönt, ha mi meggebedünk is.
- Ugyan, miért nyomnád össze? - kérdezem, hitetlen derűvel. Persze nem az okairól faggatom tényleg a lányt, hanem hogy miként képzeli ezt a helyzetet. Nem tudom, szerintem érzed azért alvás közben is, mit művelsz, még ha csak tudatalatt is, illetve Benitonak azért tutira helyén vannak az ösztönei és előbb észreveszi, mire készülsz, mint te magad. Vagy volt már rá példa, hogy ilyen történt? Na majd ez is kiderül talán kérdésem nyomán.
Ahogy az átkapcsolásra buzdít, már nyúlok is a távirányítóért, mert ez tényleg jó ötlet. Túl sokáig mennek ezek a hirdetések, addig nézhetünk mást. Éppen pislogok le az eszközre, hogy megtaláljam rajta a megfelelő gombot, amikor jön egy kis hozzáfűzés a részéről. Elrekedik a szemem és felé kapom fejem.
- Akkor ők tényleg örömlányok voltak, ugye? - bukik ki belőlem szinte megkönnyebbülten a kérdés, hogy ezek szerint jól raktam össze a dolgokat. Viszont a részleteket nem tőle szándékozom megtudni, emiatt nem kell félnie. Na nem mintha egyébként olyan mélyre akarnám ásni magam a mugli prostitúció világában. - Nem, nem szeretném azt nézni - mosolygok, fejemet rázva, és a tvre pillantok, ahogy váltok is át máshova. Itt most sorra ismeretterjesztő csatornák jönnek - Te... igen? - állok meg aztán hirtelen, ahogy rájövök, hogy oké, hogy én örülök annak, hogy bizonyságot nyert a feltevésem, viszont Lau valószínűleg nem azért dobta ezt be, hogy az én fel sem tett kérdéseimre válaszoljon. Mivel azonban én nem a témája miatt ragadtam annál a műsornál, csak vártam, hogy kiderüljön, miről szól, így eszembe sem jut, hogy barátnőm ilyesmit feltételez. Nem látok át ezeken, szóval most nem tudok másra gondolni, minthogy őt érdekli és azért javasolta. Meglepő mondjuk, dehát... miért ne? Várom tehát, mit felel, addig nem nyomok tovább az Animal Planetről, ahol éppen pár fóka úszik a tengerben. Benito meg kifordul gombócságából, még jobban felkínálva hasát. Elvigyorodva simítok végig rajta, egész tenyeremmel.
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. augusztus 26. 19:49 | Link

Thomas

Balatonfüred, augusztus 18 |éjjel a szobánkban |o

Persze, elmondhatnám neki, hogy mennyire hozzászoktam éjjelente a cicához az oldalamnál, de tényleg nem tartom olyan fontosnak ezt most megosztani. Hiszen, mint mondtam abba, hogy hol alszik Beni nincs semmi beleszólásunk. És igazából nem is olyan rossz ötlet az, hogy hébe-hóba eltérünk a megszokott alvás-körülményeimtől. Eléggé érdekes lenne például ha jó tíz-húsz év múlva is szükséges lenne egy macska, mint harmadik fél az ágyamban. Na nem mintha ennyire előre gondolkodnék, hogy mi lesz akkor, ha valaki rendszeres vendége lesz a fekhelyemnek, vagyis nem is vendége, na mindegy. Szóval tényleg jó ez így most.
- Jaj nem szó szerint értem, hogy összenyomom! Csak néha elég erőteljesen tudom magamhoz szorítani, ha olyat álmodom. Nem mintha ő ezt nagyon bánná, vagy ne tudna körülbelül azonnal kitekeregni a karjaimból ha akarna – nevetek fel, ahogy elmagyarázom neki hogyan is értettem a dolgot. Ahogy megmoccan a macska már kijjebb is lavírozok az álomvilágból, ilyenkor szoktam konstatálni, hogy mennyire görcsösen szorítok. Tényleges alvás közben viszont fogalmam sincs, hogy mit csinálok. Már a múltkor sem tudtam, amikor … Na ezt itt most hagyom abba.
- Igen, azok voltak – bólintok megerősítésképpen, meglepődött tekintettel nézve őt. Nagyon-nagyon úgy fest, hogy nem volt ebben biztos. Nagyjából egészen mostanáig, amíg én nevükön nem neveztem őket. Akkor ezért néztük azt olyan sokáig, hogy megtudja, hogy egyáltalán mit is néz! És nem azért, mert az érdekelné! Hál’ Istennek! Ennek hangot is ad, én pedig azonnal viszonzom a mosolyt fellélegezve. Még a tartásomon is lazítok, lejjebb csúszom egy kicsit, hogy csupán a fejem legyen a felpolcolt párnának támasztva, ne pedig a hátam. A lábam az marad felhúzva. Persze a helyezkedés hatására a topom feljebb csúszik, felfedve egy kis sávot a bőrömből. Jól esően szusszanok egyet, változatlanul jobban szeretem ha kint van a derekam. Az igazság az, hogy erősen vacilláltam azon, hogy a szokásos pizsimet rakjam-e be vagy sem.  Végül úgy döntöttem, hogy inkább nem. Persze hülyeség az egész, hiszen fél nap bikiniben voltam  - ami jóval többet mutat meg belőlem, mint a pizsim - , de valahogy egy ilyen zárt térben, ahol egymáshoz viszonylag közel fogunk aludni … hát, gyáva vagyok, mondtam már? Így is meglehetősen zavarban vagyok, hát még ha abban lennék. Szerintem Thomas sem díjazná az ötletet…
-  Mi? Ugyan dehogy! Nem különösebben érdekel a téma, és kihagynám, hogy alig ruhás néniket nézzek fél éjszaka – meglepődök a visszakérdezésen, ami jól tükröződik az arcomon. Honnan veszi azt, hogy én ilyesmit szeretnék nézni a tévében? Lassan elsimulnak a vonásaim, ahogy összerakom miről is van szó. – Nem értettem, hogy miért nézed annyira koncentrálva azt az adást, szóval megfordult a fejemben az is, hogy esetleg érdekel téged. Ezért mondtam, hogy nézhetjük ám azt, ha szeretnéd – mosolygok rá a fiúra legyintve egyet a mondandóm végén, immáron teljesen megnyugodva. A hangsúlyom és gesztusom pedig egyértelműen – legalábbis szerintem egyértelműen – arról árulkodik, hogy rájöttem ám, hogy nem erről volt szó. Vetek egy pillantást a képernyőn látható, partra éppen kimászó fókára, ahogy odavonaglik a napozó többiekhez. Jó pár példány a hasát sütteti, amitől nevethetnékem támad.
- Pszt … a csodacica nemsokára pont úgy fog festeni, mint azok! – halkítom lejjebb a hangomat és a fejemmel hol a simogatást élvező macsek, hol pedig a fókák felé biccentve. Nem merem nyíltan kijelenteni, hogy nemsokára ő is úgy fog gurulni, ha ennyire lusta marad. Önérzetes lények a macskák, én pedig nem szeretném kipróbálni, hogy mit fog tenni „bosszúként”.
Ahogy így újra és újra a fiú felé pillantok, egyre hosszabb időt töltve a figyelésével, rájövök arra mi is annyira szokatlan nekem jelenleg: a távolság. Az ottalvóson egymás mellett feküdve bámultuk a csillagokat, és az előbb, ott kinn az erkélyen is hozzáértünk a másikhoz. Amióta bejöttünk, azóta viszont el vagyunk szeparálódva. Én mentem át az ágyamra, szóval igazából én okoztam, de … . Kérdezzem meg, hogy nem mehetnék-e oda mellé, csak amíg tévézünk? Vagy … csak úgy huppanjak át hozzá? Vagy inkább maradjak nyugton a fenekemen, jó ez így? Végül is sose voltunk nagyon egymásba bújva, szóval teljesen normális ha távolságot tartunk. Vagy ... Áá, nem tudom.
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. augusztus 26. 20:42 | Link

LAU
éjjel a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x

Mit sem tudok arról, ami lejátszódik szegényben és ami nyomasztotta is. Ha képben lettem volna, mi az a műsor, nem maradtam volna annál ennyi ideig. Még ha érdekelt volna sem. Eszembe se jutna ilyesmi a barátnőm vagy bárki más társaságában, vagy ha mégis, megkérdezném, nézhetjük-e. Viszont az a helyzet, nem izgat különösebben. Nem jobban, mint bármelyik másik program a tvben. Az sem csoda, hogy ennyi idő kellett nekem, amíg összeraktam, mit látok. Hiszen egész más dolgokra figyelek, mint azt feltételeznék egy korombeli srácról. Kicsit néha úgy érzem, a hozzám közelállók sincsenek tisztában vele, hogy nálam nem így vannak a dolgok. Mondjuk nincsen ezzel baj. Nekem bőven elég, hogy elfogadnak, ahogy vagyok.
- Jaaa, értem - nyugtázom magyarázatát, miután szusszanva elvigyorodtam az alig ruhás néniken, és igen, jól gondoljátok, továbbra sem fogtam fel, hogy mindez milyen képet festhetett rólam benne. Nem is fog. Mint máskor sem. Igazából talán ez az egyik titka annak, miért olyan könnyű mellettem lenni: nem igazán rágódom a múltbeli történéseken. Nem vesződöm velük. A jelenben vagyok benne lelkesen és izgatottan várom a jövőt. Persze, olykor fennakadok egyen s máson, azonban túl nem gondolok semmit. Van, akit megőrjít egy ilyen ember, mint én és inkább vállal be bútordobálós vitákat egy mindenen háborgó lágelmével, mint ezt a békés létezést egy olyasvalakivel, aki... aki olyan, mint én. Aki nem olyan bonyolult. Legalábbis nem úgy, mint elvárnák.
Vidáman szemlélem Benitot, aki valóban nemsokára úgy terül majd hanyatt, mint azok a fókák. Nekem legalábbis ennyi jön le abból, amire a lány utalt. Az fel sem merül bennem, hogy esetleg alkati adottságokról is szó volna. Elég az hozzá, figyelem még őt, aztán ráeszmélek, hogy hiszen nekem kapcsolgatási teendőm van és nyomkodok tovább. Elérünk nemsokára a kényes csatornacsoportokhoz, amik azonban bölcsen fizetősek. Összevont szemöldökkel olvasom a feliratot, mely szerint ezeket a felnőtt adókat külön kell megrendelni telefonon keresztül és beállítják. Még csak eszembe se jut, miket adhatnak ezeken, csak tudomásul veszem, hogy ez nincs és gördítek tovább. Zenecsatornák következnek. Leragadok egy Bruno Mars nevű énekes koncertjénél. A rövid tartalom szerint legalábbis ezt látjuk, halljuk most. Szörnyen tetszik, ahogy mozog meg az egész hangulat. Odamosolygok Laura, jó-e ez addig és maradok ennél.
Kellemesen cirógatom a tekergőző, doromboló csodacicát, másik kezemmel combomon dobolok a klassz zene ritmusára. Elnézek én is olykor a lány felé és ámuldozom kicsit a shown neki. Lehet, már hallottam is ezt az előadót. Mostantól biztos fogom. Gondolataim azonban továbbra is rendre elkalandoznak és van, hogy sokáig lesütve tartom szemem vagy a sárkányleopárd felé pislogva, vagy csak úgy a semmibe. Nem szűnik bennem az a nyugtalanító, szinte mardosó hiányérzet. Nyelek egyet, aprót nyalok számon és barátnőm felé pillantok, picit beharapva számat, mielőtt szóra nyitom.
- Odatolhatom az ágyam a tiedhez? - kérdezem meg ilyen egyszerűen, gyöngéd vonásokkal szemlélve őt. Nem akarom ráerőltetni magam, nem akark sok lenni neki, és általában annyira magától értetődik az, hogy köztünk ilyen visszafogott minden, hogy eszembe se jut más; most viszont úgy érzem, szinte fáj a távolság. Nem tudatosul bennem, pedig magától értetődő a válasz: az teszi ezt, hogy kettesben vagyunk. Végtelenül szomjazom az érintkezést azokkal, akiket szeretek, viszont ez általában olyan terekre korlátozódik, amelyeken nem osztozunk másokkal. Ahol magunk vagyunk. Másutt könnyű nem rájuk akaszkodnom, viszont egy ilyen helyzetben szinte nehéz. Főleg, hogy őróla van szó. Főleg, hogy mióta együtt vagyunk, ennyire kettesben még soha nem voltunk, így fel sem támadhattak bennem ezek az igények. Most erősen teszik. Viszont változatlanul nem áll szándékomban semmivel letámadni őt. Változatlanul tekintettel vagyok rá. Csak most nem olyan játszi könnyeden, mint általában. De ez az én dolgom.
- Messze vagy - mosolyodom el és kinyújtom felé hosszú karomat, azonban nem érem el őt. Pont ezt akartam szemléltetni. Benito átgördül másik oldalára, hassal combon, derekam oldalának simulva és felháborodva hullámoztatja farkát, hiszen a mozdulatom miatt le kellett vegyem róla kezem.
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. augusztus 26. 21:43 | Link

Thomas

Balatonfüred, augusztus 18 |éjjel a szobánkban |o

Finoman megcsóválom a fejemet, amiatt, ahogy a kifejezésemre reagál. Elképesztő. Tudom, hogy milyen; tudom, hogy ő máshogy viszonyul az ilyesmikhez. Megbeszéltük már. De ez nem akadályoz meg abban, hogy újra és újra rácsodálkozzam arra, hogy tényleg mennyire másképp szemléli a világot. Sajnos még nem sikerült magamban ezt annyira tudatosítani, hogy ne jussanak eszembe azonnal a ’normális’ reakciók, hiszen hány éven keresztül láttam azt másoktól? És hány éve ismerem őt? Viszont úgy érzem, hogy egyre könnyebb ezeket félresöpörni, remélhetőleg eljutok majd odáig, hogy egyáltalán eszembe sem jutnak olyan marhaságok, hogy ő olyan dolgokat akar nézni.
És tessék, lapoz tovább és máris a karikás csatornákhoz érünk. Mosolyogva szemlélem, ahogy olvas, majd továbbléptet mindenféle egyéb reakció nélkül. Nem különösebben foglalkoztat, hogy vajon tudja-e mik lennének ott, az inkább elgondolkoztat, hogy milyen remekül megoldották itt ezt. Bezzeg egy normál mugli lakásban nem igazán van ilyesmi. Vagy jelszavas védelem az ilyenekre. Nem, ott simán oda tudsz kapcsolni ha akarsz. Legalábbis nálunk otthon így volt. Elég hamar megtanultam, hogy melyik számot nem nyomkodjuk késő este.
A koncertet érdeklődve szemlélem, mert bár ismerem az előadót, de se egy videoklippet se egy koncertfelvételt nem láttam még szerintem tőle. Meg nagyon másoktól sem. A zenecsatornák nem szerepeltek a kábeltársaság legolcsóbb csomagjában nálunk, szóval rádióból voltam kénytelen hallgatni ilyeneket.
- Így néz ki? – adok is hangot a csodálkozásomnak, miután pár perc után rájövök, hogy melyikük is lehet Bruno. Lábaimat lassan mozgatni kezdem a zene ütemére, persze csak amennyire a fekvő helyzetem engedi. Jó hát, naná, hogy jó ez a csatorna!
Őt hallottuk nálad is, táncoltunk is rá – ugrik be hirtelen az emlékkép. Már meg sem lepődöm, hogy folyton oda térnek vissza a gondolataim. Végül is, hasonló a helyzet na. Fejemmel is bólogatni kezdek az ütemre, majd elvétem azt, és abba is hagyom a mozgást. Rezzenéstelen tekintettel nézek bele a szemeibe, észre sem véve azt, hogy levegőt is elfelejtettem venni. Jó pár szívdobbanásnyi ideig csak figyelem a kedves, nyílt arcát, majd érzem, hogy kezd elködösülni az agyam az oxigénhiánytól, így végül sikerül egy jó nagy adag levegőt magamba szívnom. Na, máris jobb, máris tudok gondolkodni. Hátsó szándékai nincsenek, az tiszta sor. Szimplán azt szeretné, ha közelebb lennék hozzá. Ez kölcsönös. Amíg én a szervezetem megfelelő újraindításáról gondoskodom, ő már mosolyogva nyúl felém, bebizonyítva az iménti elméletemet.  
- Jaja, peer … mármint, hogy maradjon is úgy és aludjunk is együtt? – végül csak egy kérdés lesz az igenlő válasz kezdeményből. És szerintem pont ezért is fagytam le úgy az imént. Mert hát a távolságot áthidalhatjuk szimplán úgy is, ha áttelepszünk a másik ágyára. Igaz, hogy úgy szűkösebben lennénk. Oké, erre nem gondoltam eddig. Az ágy összetolás akkor jobb ötlet. Attól meg tényleg nem tartok, hogy ne szimplán alvásról lenne szó. De … mi van akkor … ha … Ó oké, lehet nem lenne rossz megvárni, amíg válaszol is arra, hogy így gondolta-e. De lehet, hogy azonnal visszakozni fog. -  Én sem szeretnék ennyire távol lenni szóval  összetolhatjuk az ágyakat, csak, hát, nem tudom garantálni, hogy úgy is fognak maradni – rámosolygok egy kicsit sajnálkozó ábrázattal. Thomas tudja ezt, hogy nálam nem lehet tudni az ilyesmik kimenetelét, de mégis szeretném külön fel is hívni rá a figyelmét. Hogy esetleg félálomban még ágyakat kell tologatnia, mert felriasztom azzal, hogy nekem ez így nem megy. Viszont tényleg szeretnék mellette lenni. Úgyhogy végül sűrű bólogatás közepette megerősítem lelkesen mosolyogva az iménti szavaim. – Akkor egy franciaágy rendel.
Na, most már talán elég egyértelműen kifejeztem, hogy persze toljuk össze, akár úgy alszunk, akár nem. Mindenesetre azért összeszorul a gyomrom arra várva, hogy mi is lesz most.
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. augusztus 26. 22:34 | Link

LAU
éjjel a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x

- Tééényleg - adok hangot annak, ahogy nekem is beugrik, hogy nálunk is Bruno Marsra buliztunk az ottalvóson. Akkor jól gondoltam, hogy hallottam már őt. Az is mennyire király volt már!? Még nagyobb mosollyal élvezem a koncertet.
Türelmesen várom, mit szól az ötletemhez. Lehet, sok mindent nem lát át velem kapcsolatban és talán soha nem is fog, amivel nincs is semmi baj, viszont szerencsére azt tudja rólam, amit igazán érdemes. Jelesül most azt, hogy soha nincsenek hátsó szándékaim. Mindig csak azt szeretném, amit mondok, hogy szeretném. Ha van olyan vágyam, amit bármi miatt mégsem említek, arról vagy fogalmam sincs nekem sem, vagy szimplán nem akarom tettekre váltani, így nincs is jelentőségük.
Feleletkezdeményétől erősödni kezdő mosolyom egy figyelő ábrázatba oszlik, amikor egy kérdésbe torkollik inkább az igenlés. Eltekintek róla kicsit, ahogy nekiállnék végiggondolni, miként válaszoljak, azonban ő folytatja, mielőtt még ezt megtehetném. Visszakapom hát rá pillantásom és csak hallgatom. Számítottam arra, amit mond. Arra is számítottam, hogy eleve egyszerűen azt mondja, hogy sajnálja, de inkább ne. Ugyanúgy fejet hajtottam volna, mint akármelyik feleletnek. Ennek ellenére igazán örülök, hogy nem hárította élből a felvetésem. Tényleg örülök. Viszont nem tudom leplezni azt a kis bántó űrt, ami attól árad szét bennem, hogy talán mégsem maradhatok közel hozzá túl sokáig. Kiül barna tekintetembe és arra késztet, hogy lesüssem kicsit, miközben megmarkolom a paplant túloldalamon, ahol ő ezt nem láthatja. Másik kezem megint Benitot cirógatja, akire bár nem markolok, apró feszültségem megérezheti. Azonban sietve túllendítem magam ezen, ahogy csak tőlem telik. Hiszen megtehetem, amit szeretnék. Azt mondja, összetolhatom az ágyakat. Szóval, még ha rövid ideig is, közel lehetek. Ezt ismételgetem magamban. Ez most a fontos. Ez kell, hogy számítson.
Végre őszintén elmosolyodhatok, utolsót simítok Beniton, majd felkelek mellőle és magamhoz veszem a pálcámat. A közénk álló éjjeliszekrényre szegezem és elmormolom a megfelelő bűbájt, átlebegtetve Lau ágyának másik oldalára, ahol még tökre elfér, megkerülve a bútort. Fölötte azért nem fogom reptetni. Ezután saját fekhelyem jön sorra, amit szintén közel úsztatok a légben, pár centire téve le puhán. Mégis kellemesebb ez így, mint a berendezést tologatni az éjszaka közepén, a szomszédok örömére. Még közelebb vonom éjjeliszekrényemet is, hogy teljes legyen az átalakítás, majd lerakom rá pálcámat. Lehajolok ágyamhoz és egy kicsit még tolok rajta, hogy valóban passzoljanak. Felegyenesedem aztán és diadalmasan mosolygok le barátnőmre.
Benito az akció idejére átugrott a lány ágyára, hogy onnan figyelje az izgi eseményeket, amiket különben a Finesse c. szám kísért. Még mindig az szól. Lemosolygok a párosra, aztán leülök a paplanomra és visszahelyezkedem úgy, ahogy az előbb voltam, csak mostmár Lau mellett. Oldalra mosolygok rá és éppen csak kinyúlok felé, kézfejemmel simítva meg karját, hogy aztán már vegyem is el onnan, derűs vonásokkal, mégis valahogy párás tekintettel. Mély levegőt veszek, mosolyogva tovább, miközben a dal végével visszaléptetek a National Geographicra, mi a helyzet ott az állatkákkal. A csodacica közénk kucorodik.
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. augusztus 26. 23:38 | Link

Thomas

Balatonfüred, augusztus 18 |éjjel a szobánkban |o

Jól éreztem én, hogy szinte egy szuszra kell elhadarnom mindent, anélkül, hogy hagynám szóhoz jutni. De egyszerűen nem tudom csak úgy rávágni azt, hogy oké persze. Azt meg pláne nem, hogy kizárt. Nem fogok hazudni se neki, se magamnak. Szóval nem fogok élből elhárítani, hát kábé semmit sem. Jó, nyilván tudna olyat kérdezni vagy kérni, amire kapásból nemet mondanék . De úgysem fog. És tényleg úgy a fair, ha megosztom vele az aggodalmaimat, és nem hagyom hogy azonnal túl magasra szárnyaljanak a reményei. Ez lehet, hogy szemétségnek tűnik, de inkább most rendezgesse el magában ezeket, mint az adott szituációban, amikor még ráadásul rosszul is eshet neki az, hogy visszatáncolok.
Bocsánatkérően nézek rá, akkor is így tennék, ha nem látnám azt a kis hirtelen fellépő szomorkás árnyalatot a szemében. Én sem szeretném ha kedvezőtlenül alakulnának a dolgot, és kénytelenek lennénk elszeparálódni ismét. Az egymás mellett fekvés, tévézés, beszélgetés az rendben lesz. Az alvás a problémásabb. Mert amíg ébren vagyunk, addig tudatosan irányítjuk magunkat – nagyjából  -, de alvás közben? Ha csak én ölelem át őt, az még rendben van, mármint részemről. Mindegy, inkább tudja azt, hogy mire számíthat.
Egy apró sóhajtással ülök fel, amikor ő nekiáll a szoba átrendezésének. Hát persze, hogy pálcával! Az igaz, hogy halkabb, de nekem nem jutott volna az eszembe. Amiatt is ültem fel, hogy segíthessek neki emelgetni a bútorokat. Ez a mugli környezet már megint elfojtja bennem a varázsló-ösztönöket. Hogy rögtön mágiával oldjak meg mindent. Egy kicsit azért hátrahőkölök, amikor közeledni kezd az éjjeliszekrény, majd mosolyogva figyelem, ahogy egy szép kis kerülőt tesz. Ha felettem lebegtette volna át sem féltem volna attól, hogy rám ejti. Nyilván maximálisan koncentrálna akkor, de amúgy is profi ebbe. De határozottan méltányolom, hogy megkímélt attól, hogy megvizitáljam mennyire tiszta a szekrényke alja. Visszafekszem hát, kényelmesen elhelyezkedve és úgy figyelem tovább min ügyködik. Felvonom a szemöldököm, amikor nem érintkeznek az ágyak és kérdőn pislogok a fiúra. Inkább eleve hagy egy minimális távolságot?
- Á, szuper! – értem meg végül, hogy esze ágában sem volt úgy hagyni az ágyakat, csak, hát nem is tudom. Könnyebb így? Lehet, hogy nem tudta volna közvetlenül az enyém mellett letenni? Mindegy, most így jó az a lényeg. Sőt még jobb, mert már ő is kényelmesen fekszik. Láthatja rajtam, hogy örülök, hogy így vagyunk és a simogatásnak is. Bal kezemet a fejem alá dugom, míg a jobbal elkezdem a takarót kapirgálni, jelezve a csodacicának, hogy feljebb araszolhatna ám. Oké, hogy elheveredett köztünk, de nyilván szeretnénk azért elérni, én legalábbis most szeretném simogatni. Kicsit csökkentené ezt a lepkeszárnycsapás-áradatot, amit a gyomromban érzek. Finoman megérintem Thomas kezét, tétován, mintha azt szeretném lecsekkolni, hogy valóban itt van, elérhető közelségben. Majd elhúzom a kezemet, hogy el tudjon helyezkedni a macska is rendesen.
- Ú, fú, ezek nagyon furák – kommentálom a tévében látott denevérkolóniát.  Igazából érdekesek, csak nem is tudom, furcsák. Lógnak fejjel lefelé, hosszú kis lábaik vannak, hatalmas füleik … na és amikor kinyitják a szájukat! Minivámpírok. Benito időközben újra labdává rendezte magát, én pedig finoman simogatni kezdem a hátát, előcsalogatva belőle a dorombolást.  Mosolyogva fordítom a fejemet a barátom felé, őszintén szólva nem különösebben követem a különleges emlősök további kalandjait.
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. augusztus 27. 00:32 | Link

LAU
éjjel a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x

Mindenképp sokkal jobb ez így, hogy nem áltat semmivel. Hogy őszinte, megosztja a félelmeit. Így van rendjén, nem is kívánnék mást tőle. Könnyűnek persze ettől még nem mindig könnyű, azonban ezerszer jobb, mint bármi más megoldás.
Eléggé magabiztosan lebegtetek már tárgyakat, viszont ilyen hatalmasakat ritkán szoktam, és igen, pontosan, inkább tutira mentem, nem akartam egyik ágyra csúsztatni véletlen a másikat, hogy a lábak aztán kellemetlen robajjal érjenek földet.
- Szerintem aranyosak - véleményezem a denevéreket. Bírom őket, ez van. Ahogy igazából minden lényt, ahogy az lassacskán kiderül számomra. Ám az a helyzet, már engem sem köt le annyira a tv. Talán sok is már nekem ez így egyszerre belőle, tekintve, hogy egyszerre ilyen huzamos ideig még nem is néztem. Persze, volt már szerencsém ennél hosszabb filmalkotásokhoz, az azonban más.
- Kikapcsolhatom? - kérdezek hát rá, magam mellé tekintve a lányra, miután lopva megérintette a kezem. Részéről rendben, úgyhogy a segtíségét kérem a művelethez. Nem akarok rossz gombot nyomni. Sejtem, melyik a megfelelő, ám jobb biztosra menni. Ahogy megvagyunk, a képernyő elsötétül, a készülék elnémul, én pedig odarakom a távirányító eszközt az éjjeliszekrényemre. Ezután bejelentek még egy mosdómenetet, csak hogy nehogy azt higgyje Lau, hogy ezzel a hirtelen felkeléssel szökni próbálok. Egy-két perc múlva vissza is térek, törölgetve még kicsit számat a vízivás után. Leoltom a lámpát, nem kell ennyire világos, és mostmár úgy fekszem vissza ágyamba, hogy magamra húzom vékony paplanomat. Bár igazából csak derekamat takarom be vele, lábaim kilógnak alul és egészen derekamig letolom magamon. Párnámat lejjebb húzom, hogy mostmár ne a háttámlám kényelmességét szolgálja, majd lerakom rá fejem és a szélébe fogódzkodom, oldalamra fordulva, barátnőm felé. Lágy félhomály uralkodik a szobán, hiszen az erkély felöli fal szinte végig ablak, sokat enged be a holdfényből és az egyéb, kinti világításokból. Remekül látjuk egymást. Ahogy a párnát markoló kezeim eltakarják számat, mindenre csodálkozón tekintő szemeim még nagyobbnak tűnhetnek. Főleg így, mikor a mellettem pihenő barátnőmet nézem. Elvonom aztán az egyik kezem arcom elől, hogy én is simogassam a cicát. Mivel egyáltalán nem valami méretes ez a pihepuha, doromboló felület, ujjaink olykor összekadnak Lauval, aki szintén Benitonak kedveskedik épp. Igazán élvezi a kis sárkányleopárd ezt az ajnározást, szóval egyik pillanatról a másikra már meglehetősen fent van köztünk, vállmagasságban. Könnyűszerrel hajolhatok hát oda, megpuszilgatni a most felém felkínált hasát.
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. augusztus 27. 19:58 | Link

Thomas

Balatonfüred, augusztus 18 |éjjel a szobánkban |o


Ugyan az első szó, ami eszembe jut ezekről az állatokról az, hogy furák, de ez még nem jelenti azt, hogy ne lennének aranyosak. Kevés állat van, amitől viszolygok, amikre képtelen lennék ezt a szót alkalmazni. Bólogatva jelzem hát, hogy igen egyetértek ám, hiszen tényleg azok. Furák, aranyosak, aranyosan furák, furán aranyosak.
És ugyan nem nézem a tévét igazán, de mégis meglep a kérdése. Most akkor ezek szerint alszunk? Máris? Én azt hittem, hogy nézzük egy kicsit, majd lejjebb véve a hangerőt beszélgetünk még. De várjunk csak, attól, hogy a tv már nem megy, attól még beszélgethetünk. És végül is tényleg minek menjen, ha figyelemre se méltatjuk?  Szóval tudatom vele, hogy persze, majd megmutatom a megfelelő gombot. Hagyom, hogy ő nyomja meg, ha már egész eddig ő távirányított. Furcsa ez a hirtelen csend.
Amíg Thomas elvan a fürdőben addig szórakozottan birizgálom hajamat. Benito ásítás közben megereszt egy nyávogást, amire elmosolyodom. Aztán visszatér a barátom, én pedig minden egyes mozdulatát végigkísérem a tekintetemmel. Változatlanul mosolygok, de a vidámság mellett más is megjelenik a tekintetemben, ezt azonban hamarosan jótékonyan elfedi a homály. Nyelek egy aprót, és hirtelen borzasztóan zavarni kezd a saját szívverésem hangja. Te jó ég, ez eddig is ilyen hangos volt? Oké, és az ütemet eddig is ki-kihagyta, vagy csak most, hogy ebbe a hold- és csillagfény által megvilágított szobában befekszik mellém az ágyba a fiú? Ugye ő ezt nem hallja? Ugye nem? Benito mélyebb dorombolásba vált, majd halkan nyávog párat és már újra a megszokott hangját adja ki. Oké, igaza van, nyugi van. Részemről egyelőre maradok a hátamon fekve, csupán a fejemet fordítom oldalra, hogy lássam, hogyan helyezkedik. Egy pillanatra sem hagyom abba a hajam csavargatását a bal kezemmel, de észre sem veszem. Szokott ilyen pótcselekvésem lenni különféle helyzetekben. Főleg ha zavarban vagyok. A lábaimat végre kinyújtom, és csupán annyira hagyom abba a cica simogatását, hogy lejjebb húzzam a felsőmet. Fogalmam sincs, hogy most miért érzem nem helyénvalónak ha nem takar teljesen. Egyáltalán nem értem most magam, van aki ért? Akárki? Kérnék egy narrátort körülbelül … most azonnal.
Kékek fúródnak a barnákba, szerintem körülbelül akkorára lehet nyitva a szemünk, mint azoké az éjszakai makiké, pápaszemesnek hívják őket, azt hiszem. De most ez mégis kit érdekel? Hogy jutott ez eszembe? Ahogy jönnek ezek a gondolatok úgy is röppenek tova, ahogy az ujjaim találkoznak az övével. Minden egyes alkalommal mintha millió icipici áramütés érne, ott ahol hozzám ér. És bár nem mosolyodom el újra – valahogy feladta az agyam, hogy az arcvonásaimnak parancsokat osztogasson – a tekintetem viszont egyfajta lágyságot kap, réveteggé válik. Hogy aztán érzelmek sokasága száguldjon át rajta. Már nem is annyira arra figyelek, hogy a macskát simogassam, inkább azt várom, hogy mikor találkozunk össze megint rajta. Benito szinte észrevétlenül kúszik feljebb, legalábbis nekem nem tűnik fel a dolog, csak amikor már a vállamat csikizi néha-néha a bundájával. Majd azt látom, hogy Thomas megmozdul. Ha még volt is bármiféle gondolat a fejemben, hát most biztos, hogy azonnal eltűnt onnan minden. Szemeim még nagyobbra tágulnak, bal kezem pedig mindenféle átmenet nélkül ökölbe záródik. Mit csinál?
- Khm – köszörülöm meg a torkomat, ahogy értelmet nyer a mozdulata számomra. Mikor száradt ki a torkom annyira, hogy muszáj kicsit bejáratnom mielőtt megszólalok? – Azt hiszem holnap este megejtjük azt a cicaharcot .
Ó remek! Tényleg ezt kellett mondanom? Szép volt. Most majd azt hiszi, hogy bajom van azzal, hogy itt ajnározza a macskámat. Pedig dehogy is van. Elfordítom a fejemet és a plafont kezdem el bámulni. Hogy jutott ez eszembe? Ha szerencsém van, akkor nem emlékszik arra, hogy ez milyen kontextusban is hangzott el korábban köztünk.  Picit megint felé fordítom a fejemet és a szemem sarkából figyelem őt. Hű, de közel van! Egy mosoly jelenik meg arcomon, egyrészt azért mert már csak derülök a buta kijelentésemen, másrészt meg mert ez így most jó. Ez az egész.
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. augusztus 27. 22:30 | Link

LAU
éjjel a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x

Felpillantok a lányra kócom alól, valóban egészen közelről. Tekintetemen látszik, kutatok a fejemben azután, miről is van szó éppen, hiszen ez annyira ismerős. Benito meg közte való ütközetről beszéltünk így, ami a kegyeimért zajlott volna? Áhá, gondolom, amiatt mondja, hogy a macsek hasát puszilgatom és nem az öv... öm... na várjunk csak. Nem, ezt nem hiszem. Viszont akkor nem értem. Ez pedig szerintem látszik is rajtam.
- Ne, inkább ne - jutok végül erre kérlelőn, akármi is az oka annak, amit mond és mosolygó szavaimat megerősítendő, felváltva simítom meg Lau selymes kezét és Benito puha kis testét, így jelezve, hogy nem akarom, hogy összekapjanak és bárkinek baja essen. Nyilvánvalóan tudom, hogy ilyenre nem fog sor kerülni és hogy nem ilyen cicaharcot kell elképzelni. De akkor se.
Figyelem még kicsit barátnőmet, majd hátamra fordulok, elheverve megint, viszont ezúttal kissé keresztbe az ágyamon, hiszen nem távolodtam el tőle. Éppen ezért fejem teteje nekisimul meztelen vállának. Bal karomat visszahajlítva cirógatom tovább a sárkányleopárdot, a plafon felé pislogva. Szabad kezemmel hajamba túrok kicsit, hálótársamat is megsimítva ezzel a mozdulattal, majd tarkóm alá rakom jobbom, ha már úgyis itt van.
- Soha nem voltam még hotelban - osztom ezt meg Lauval elrévedő hangon. Rengeteg új élmény ér engem állandóan, amit mind módfelett élvezek. Közben pedig már sokkal jobban vagyok így, hogy ilyen közel lehetünk. Hogy ráadásul fejemmel nekisimulok. Körbeölel finom, epres illata és érzem rezdüléseit, fészkelődését. Mégis... vagy talán éppen ezért... problémás megállnom itt. Pedig próbálok nem figyelni erre. Erre a belső kényszerre, ami hajt engem felé és amit másoknál gondtalanul megengedek magamnak. Tudom, hogy ez nem ugyanaz. Tudom, hogy most nem lehet. De jó ez így most. Jó ez így. Közel vagyunk. Elég ez. Elég kell legyen.
Tovább terelendő mindazt, ami bennem motoszkál, meg egyébként is, mert eszembe jut, nevetősen elevenítem fel a nap egyik vicces pillanatát a strandról, elmerülve kicsit a részleteiben. Erről aztán meg beugrik, hogy tényleg mennyire féltem, hogy leesik a nyakláncom a vízben, pedig hülyeség, biztosan nem engedték volna a rajta lévő bűbájok. Egyik dologról evezünk hát a másikra, ahogy beindul a beszélgetés, én pedig persze nem bírom megállni ficergés nélkül, egy adott ponton felemelem a fejem, megfordulok és hasra fekszem, felkönyökölve barátnőm mellett. Szeretettel mosolyodom el, bájos arcát figyelve, ahogy itt fekszik velem. Megragadok ebben a pillanatban, az éjszaka varázsában kicsit.
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. augusztus 27. 23:39 | Link

Thomas

Balatonfüred, augusztus 18 |éjjel a szobánkban |o

Dehogy gondoltam én arra, hogy az én hasamat kellene puszilgatnia! Mármint, oké most már gondolok, főleg hogy ilyen értetlenül néz rám. De nem, nem gondolok. Igazából én csupán arra gondoltam, hogy a kis bársonytalpú élvhajhász macskaúrfi addig tekereg, amíg mindkettőnkből ki nem csikarja magának a dédelgetést. És amúgy is, mióta hagyja ő, hogy a hasát puszilgassák? Mindazonáltal inkább nem megyek bele ebbe a témába.
Egy pillanatra elönt a megkönnyebbülés, hiszen mintha nem tudná miről van szó. Az, hogy kér, hogy hanyagoljuk azt az ütközetet sem jelenti azt, hogy rájött volna.  Az viszont, hogy megsimít engem is és a macskát is, na ezt már nem tudom bemagyarázni magamnak. Rájött, tudja.
- Jól van. Mindenesetre az uraság profin eléri, hogy megkapja a szeretetgetés-adagját – bólintok is egy aprót mosolyogva. Mondjuk igazán mókás lenne egy olyan vízicsata. Nem is nevezném igazából csatának.  
Hamarosan már nem Benito bundája, hanem Thomas haja csikizi meg a bőrömet, ettől viszont fel is kuncogok. A fiú picit többet ficereg, mint a kis kedvencem, bele is túr a hajába, amitől egy nagy mosoly jelenik meg az arcomon. Szeretem ezt a mozdulatát, de meg nem tudnám mondani, hogy miért. Szerencsére nem is kell, mivel semmit sem lát a reakciómból.  Viszont így, hogy picit magasabbra kerül a feje, megkönnyíti a helyzetemet. Felemelem ugyanis a buksim és nyomok egy puszit az összevissza álló kócos kobakjára. Ha kicsit jobban elkezdenék ficeregni még a haját is elérném a balommal. Mondjuk elég kényelmetlen pozíció lenne részemről, szóval inkább lemondok róla.
- Én sem, de azt hiszem szeretek hotelszobában lenni -  hunyorgok vidáman a plafont szemlélve. Na nem mintha különösebben számítana az, hogy hol vagyunk együtt. A parkban is pontosan ugyanolyan jól érezném magam így. Bár, ott nem lennénk így, napközben biztos nem. Éjjel meg … mi ketten? Jó vicc. Mert mi olyan szabályszegőek vagyunk ugyebár.
Nekem igazából nagyon is kellemes így lenni, nem érzem úgy, hogy kevés lenne. Mert én, ellentétben vele ennél többet nem éltem át soha, fekve nem ölelkeztem még ugyebár. Szóval most fekszünk egymás mellett, hozzáérünk a másikhoz, ez már ismert. Még talán kézfogással, vagy simítással lehetne überelni a dolgot. Minden más az ismeretlen terep lenne ebben a helyzetben. Na, azt azért nem állítom, hogy nem motoszkál valamiféle gondolatfoszlány, egy aprócska ártatlan újításról. És nem, fogalmam sincs, hogy az mégis milyen, mint mondtam, ismeretlen terep.
Együtt nevetek a mókás anekdotákon, az agyamban képi elemekkel illusztrálva az elhangzottakat. Ó hát ez aztán remek. Persze, nekem ilyenkor kell felidéznem a víztől csöpögő, meztelen felsőtestű fiú látványát, ahogy időről időre ellenőrzi megvan-e még a keresztje a nyakában. Hát persze, mégis mikor máskor? Zavarodottan mocorogni kezdek hát, kiveszem a kezemet a fejem alól, a hasamra teszem, majd az oldalam mellé, majd megint vissza a hasamra, majd lejjebb csúsztatom és a topom alján lévő varrást kezdem el piszkálgatni. Talán az én ficánkolásom hatására, talán nem, de végül Thomas is helyváltoztatásba kezd. Gyorsan átmozgatom a jobb kezeim ujjait, ugyanis egy ideje teljesen mozdulatlanul hevertek csak a takarón. Nem akartam annyira sokat mocorogni, hogy nehogy neki kevésbé kellemes legyen. Egy kis zsibbadás még belefér, főleg hogy csak akkor tűnt fel, amikor megmozdult, szóval.
Ahogy figyelem őt egy tétova kis kérdés, mondhatni engedélykérés suhan át a tekintetemen. A topom alját otthagyják az ujjaim, hogy végigsimítsam az arcát, majd elhúzom a kezem ismét.  És hogy miért a tétovázás? Mert meghitt az egész helyzet, és mert amúgy sem szoktam gyakran így hozzáérni. Erősen gondolkozom azon, hogy most se hagyjam abba egyetlen mozdulat után, de félek, hogy sok lenne. A kezem mégis ösztönösen mozdul az irányába, elsimítva egy tincset ismét. Ahogy a helyére igazítom viszont óvatosan bele is túrok a hajába én is. Azta! Hirtelen kikerekedik a szemem és igyekszem méltóságteljes sebességgel visszakormányozni a kezemet a hasamra.
- Bocsi – villantok rá egy félős kis mosolyt. Ez a bátorodásos dolog úgy néz ki ragadós.
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. augusztus 28. 23:04 | Link

LAU
éjjel a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x

Meglep a puszi, szemöldököm felszökik és ezzel egy időben mosolyom is elszélesedik. Mámorosan pislogok a mennyezet felé. Nekem ez jobban tetszik itt, mint egy parkban. Bár este jó lehetne. A lényeg a meghittség, hogy tényleg egyedül legyünk. Persze, imádom magam különféle társaságokba is bevetni vele, viszont ha lehet választani, erre teszem a voksom itt.
Már felkönyökölve hasalok mellette, éppen nézegetve őt, amikor odanyúl arcomhoz. Egy hosszabb pillanatra lehunyom szemem kedveskedésére, átadva magam neki teljesen, tudván, hogy ez kivételes, hogy ezt el kell rakározzam és becsben őrizzem. Ám ahogy felnyitom a tekintetem sincs még vége. Eleinte csak lágyan érinti üdén szétálló kócom, aztán merészebben belesüllyeszti ujjait. Pilláim megint összezáródnak, arcomon puha, önfeledt mosollyal élvezem, ami történik. Bocsánatkérése ébreszt fel, s pattannak ki ismét kissé párássá lett szemeim.
- Ne, én... - lehelem ki kissé kétségbeesetten, aztán elcsuklik hangom, ahogy megálljt parancsolok a hirtelen kitört nyugtatásnak. - Nagyon szeretem, csináld csak, ha... akarod - adom tudtára végre kicsit összeszedettebben, hogy ezért aztán nem kell elnézést kérnie. Még véletlenül sem.
- Bármit, amit szeretnél - fokozom, ha már itt tartunk. Mert igenis úgy érzem, hogy itt az alkalom tisztázni ezt. Lepillantok a köztünk doromboló csodacicára, szórakozottan simogatva, hogy aztán visszanézzek barátnőm szemébe. - Ne félj tőle, hogy... - rázom kicsit a fejem, azonban némileg meg vagyok lőve, hogyan fejezzem ki magam. - Nem fogom azt hinni, hogy... - kezdek már megint bele valamibe, aztán picit bosszúsan ráncolom homlokom, amiért nem állnak össze a szavak. Komolyan, hogy mondjam ezt? Aprón megnyalom a szám és fújok egyet. Kezdem kínosnak érezni ezt a hatalmas szünetet, amit most tartok. Mintha csak rozsdás fogaskerekek próbálkoznának a fejemben nyikorogva. Nem tudom, hogyan fejezzem ki azt, ami bennem van. Bökjek már ki végre valahára valamit!
- Nem fogok semmit hinni - nézek rá jelentőségteljesen. Ez telik most tőlem, nem tudom megfogalmazni, azonban remélem, így is ért engem. Hogyan kéne elmagyarázni azt, hogy attól még, mert ő megérint, nem fogom magam feljogosítva érezni, hogy így tegyek én is? Nem merül ettől fel bennem, hogy vakmerővé válljak, hogy ne vigyázzak, ne figyeljek rá. Ugyanis azt sejtem, ő emiatt tart attól, hogy megérintsen. Mert nyilván magából indul ki és abból, hogy neki ez sok lenne. Hogy tolakodó. Meg mert fél attól, hogy viszonzom. Vagy nem? Nem ez a helyzet? Akármi is az, úgy gondolom, mindenképp jó, ha tudja, amit most mondtam neki és amit esetleg, talán, véletlenül meg is értett. Ha így történt, az nem az én érdemem, hisz nem tettem túl sokat érte. Persze, nem hiszem különben, hogy ettől majd varázsütésre állandóan a hajamban lesz a keze meg mindenfele rajtam, ahol épp kedve tartja, de ez az út hozzá. Gondolom. Az a fajta út, amin olyan lassan lépkedünk, amennyire jól esik neki és amin boldogan sétálok vele akkor is, ha soha nem érjük el a célunkat, ha csak olykor kapunk belőle kicsit, de addig is legalább vele vagyok.
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. augusztus 29. 00:24 | Link

Thomas

Balatonfüred, augusztus 18 |éjjel a szobánkban |o

Hamar megszűnik a tétovázásom, ahogy látom a reakcióját.  Ahogy érzem a bőrének és hajának tapintását. Egészen különleges érzés ez az egész, borzasztóan jól esik nekem is. Ám mégis megriadok és visszakozom egy bocsánatkérés kíséretében. Ahogy a kezem már nem túr a hajába szinte azonnal kinyitja újra a szemét, és attól, amit látok bennük … hát nem találok szavakat. Szerencsére egyelőre nem is szükséges, ugyanis nem kérdez rá, hogy mégis mi a Merlin bal bokájáért kérek én itt elnézést egy ilyen dologért. Helyette inkább elmondja, hogy mennyire jól esik neki.
Lágyan mosolygok rá, egy kicsit felszaladt szemöldökkel. Bármit, amit szeretnék?  Bólintok egy aprót derűsen hunyorogva. Tudom, hogy az égadta világon nem gondol semmi olyasmire, amitől a frász törne ki, nem utal semmire. Egyszerűen csak a tudtomra hozza, hogy tényleg nem kell visszafognom magam, ha szeretném megérinteni. Valahogy. Akárhogy.  
Próbálom megfogalmazni mindazt, ami bennem van, de nehéz dolgom van. A többségét én sem értem, akkor mégis hogyan kéne kifejeznem szavakkal őket? A nonverbális jelzések meg, hát, nem elegendőek most. Míg én ezzel szenvedek addig ő folytatja a megnyugtatásomat. És megakad, nem találja a szavakat ő sem. Kissé tágabbra nyílnak a szemeim, de csupán azért mert érdekel, hogy mégis mit nem fog hinni? Van mondjuk sejtésem. Nem fogja azt hinni, hogy ő is megtehet bármit, amit csak szeretne. De ezt nem mondja így ki. Úgy néz rám, mintha szavak nélkül szeretné elmondani, amit gondol. Sóhajtok egy nagyot, de ez csak a felkészülés hangja, nem pedig a megkönnyebbülésé, aminek értelmezhetné.
- Nagyon … én … - mégis miért olyan nehéz azt kimondani, hogy nagyon élveztem, amit csináltam? Hogy nekem is nagyon tetszett?  Annyi minden mást megbeszéltünk már, annyi olyat elmondtam neki, amit sokkal nehezebb ennél kifejezni. Mégis mi annyira más most? A válasz, mint egy hajókürt visít a fejemben: minden. Megrázom a fejemet bosszúsan. Nem, akkor is el fogom mondani, valahogy. – Jó érzés volt.
Ugye, hogy nem is annyira nehéz? Igaz, hogy eléggé kezdetlegesen összerakott egy mondat, és nem fejezi ki igazán jól a dolgokat, de amit nem tudok elmondani, azt meg tudom neki mutatni, majd. Most egyelőre próbálom valahogy elmakogni mindazt, ami bennem van.
- Nem hiszem azt, hogy … - remek és ezt hogy fejezzem be? Rengeteg kifejezés cikázik át az agyamon, de egyik nagyobb butaság, mint a másik. Lerohanna?  Nekem esne? Csak, hogy párat említsek. De hát ő eleve nem tenne ilyet. – Nem szeretném ha azt éreznéd, hogy én simo … hozzád érhetek, amikor csak szeretnék, ahogy csak szeretnék … te pedig … te pedig nem. Ezért kértem bocsánatot. Mert tudom, hogy mennyire figyelsz rám. És ha egyszer bennem az van, hogy amikor hozzám érsz akkor én is szeretnék hozzád, akkor nyilván te is úgy vagy vele, hogy esetleg szeretnéd viszonozni valahogy. Csak … hát ugye. Lehet, hogy az nekem sok. És … - hallgatok el hirtelen egy apró grimasszal az arcomon. Nem tudom normálisan elmondani, és igazából már nem is tudom, hogy mit is szerettem volna pontosan. Remélem, hogy azért valamennyire érthetően fejezem ki magam, és főleg, hogy nem mondok nagy butaságokat. Ugye, ugye ő is azt érzi?
- Szóval én nem szeretném, ha úgy éreznéd, hogy te nem teheted. Nem félek attól, hogy te is … hogy  … - megpróbálok nekifutni még egyszer utoljára annak, hogy valahogy a tudtára adjam azt, hogy sokkal inkább félek és rémülök meg a saját reakcióimtól, amit az érintései váltanak ki belőlem, semmint az, hogy hozzám ér. Talán majd egyszer képes leszek ezt rendesen megfogalmazni. Most viszont nem megy. Elhallgatok hát és szeretetteljesen nézem az arcát. Kimondhatatlanul boldog vagyok vele, mellette, miatta. És ez úgy rá van írva az arcomra, hogy csak egy vak nem venné észre. De szerintem még az is látná.
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. augusztus 30. 21:00 | Link

LAU
éjjel a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x

Nem feltételzek semmit a sóhajáról. Nem gondolok bele, mi ez, mit jelent. Csak várok. A szavaira talán? Azt hiszem, igen. Az a tiszta sor, ha kimondja, hogy oké, akkor megkönnyebbült, vagy hogy megértette, hiába követtem el kb. mindent a hebegésemmel, hogy ne tegye. Vagy akármi.
Türelmes, figyelő ábrázatomra boldog mosoly szökik, amikor elmondja, jó volt neki. Mármint mi is? Az, hogy a hajamba túrt? Mindegy, tetszett neki, az a lényeg. Utána viszont megint valamivel komolyabb, ám továbbra is finom vonásokkal hallgatom tovább. Helyezkedem picikét közben, hogy ne ugyanazon a ponton könyököljek végig, ne nyomjon meg nagyon. De észre sem veszem, mit mocorgok. Azt sem, hogy még mindig simogatom Benit, aki már kész, szerintem elájult. Csak a lányra koncentrálok, magamba fogadva mindent, amit megoszt velem. Nem szólok közbe, hiába támad rám tömérdek gondolat. Csak némán ül ki egy-egy az arcomra homlokráncolással, vagy sűrűbb pislogással, ilyesmikkel. Persze, hogy szeretném viszonozni. Sok mindent szeretnék. Nagyon. Annyira, hogy már szégyellem. De...
- Inkább tedd csak te, mint hogy... - bukik ki belőlem, aztán gyorsan összecsukom a számat. Nem, ezt nem akartam kimondani. Thomas, fogd már be! Jobb lenne, ha... ha hagynánk ezt inkább. Ne beszéljünk róla. Tudom, én kezdtem, de csak mert tudatni akartam vele, hogy nyugodtan tegye ezt. Szeretném, hogy tegye. Istenem, nagyon szeretném. Pislogok pár zavartat, aztán kezeimet elvonom a párnáról meg a cicáról és beléjük temetem arcomat. Már megint ez. Nem tudom, egyszerűen el kell bújnom néha így. Vannak ilyen pillanatok. Ez most egy közülük. Mert nem akarok semmi esetre sem semmi olyat mondani, ami bármilyen nyomást helyezne a lányra, viszont közben foggal-körömmel próbálok kapaszkodni mindabba, amit kapok tőle. Inkább érjen hozzám csak ő, mint hogy ne érintkezzünk egyáltalán. Nincs bennem ilyenkor hajthatatlan vágy, hogy viszonozzam. Nyilván, alapvetően van. Hogy ne lenne? Körülményeinket tekintve viszont nincs. Elfogadtam és elnyomtam. Simán megteszem érte. Nem gond, nem fáradtság. Nem kell érte sajnálni engem egy percig sem. Mégis erőt igényel. Néha nagyobbat. Mint most. Itt a hotelszobánk nyári szellőtől függönylebegős magányában. Mindaz pedig, ami bennem feszül emiatt megbújva, képes kitörni ilyen kis megszólalásokban. Vagy most éppen abban, hogy tartok tőle, könnyezni kezdek. Lehet, már teszem is. Ezért takarom magam. Nem akarom, hogy azt higgye, miatta meg a helyzet miatt sírok. Hiszen nincs így. Mármint ez nem ilyen egyszerű. De különben se sírok. Csak hajlok felé. Csak nagyon lüktet a szemem. Azt hiszem.
- Nem fogom úgy érezni - ígérem csöndesen csuklóim közül - Nem érzem úgy - helyesbítek kicsit, hiszen ez így is teljesen megállja a helyét. Hirtelen aztán beugrik valami, amit mondott: amikor hozzáérek, ő is szeretne hozzám érni. Hiszen ez fantasztikus! Ez nagy dolog, nem? Elmosolyodom és látni engedem magam, leengedve kezeimet. Mondjuk szegénynek valószínűleg fogalma sincs, mi ez az elbújás utáni, villámcsapásszerű derű. Bár betudhatja annak, hogy mindössze örülök, hogy megbeszéltük. Ami különben szintén igaz. A lényeg, hogy sikerül megint visszabillentenem az egyensúlyomat. Jól vagyok. Nem is voltam igazán rosszul. Nem kell ezekkel foglalkozni. Én sem foglalkozom, másnak sem kell. Oké, ez nyilván nem ilyen sima ügy, viszont legjobb, ha így történik.
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. augusztus 30. 22:15 | Link

Thomas

Balatonfüred, augusztus 18 |éjjel a szobánkban |o

Megkönnyebbültem? Igen, mindenképpen. Attól igen, hogy hozzá érhetek nyugodtan, ha úgy érzem, ha szeretném. Persze ez nem ilyen egyszerű, hiszen nem vagyok én ahhoz hozzászokva, hogy megérintgessem az embereket. Nem is nagyon éreztem rá késztetést. Most pedig Thomasszal … hát, nagyon is. Nem csak ahhoz kell idő nekem, hogy az ő érintései ne okozzanak esetlegesen gondot, hanem ahhoz is, hogy én megérinthessem anélkül, hogy megriadnék attól, mit is teszek. Mint az előbb is, a hajtúrásnál. De attól egyáltalán nem könnyebbültem meg, hogy azt sugallja, hogy ő nem ér hozzám túl gyakran. Nem. Sok mindent érzek ezzel kapcsolatban, de a fellélegzés az nincs köztük.
Részemről nem veszem észre, sem azt, hogy ficereg, sem azt, hogy  hol van és mit csinál a macskám. Szép kis gazdi vagyok én is. De hát, érthető nem? Miközben beszélek látom a Thomas arcán átsuhanó gondolatokat, érzelmeket. Nem leszünk most közös nevezőn és ettől kicsit feszültnek érzem magam. A véleménye kiszakad belőle, majd nemes egyszerűséggel elmenekül a pillantásom elől. Eddig teljesen nyugodtan feküdtem mellette, a hátamon. Ami azért valljuk be ilyen közelségnél nem kevés kiszolgáltatottságot jelent a részemről. Persze, nyilván nem kezd semmit sem a helyzettel, de akkor is, amikor háton fekve voltunk egymás mellett az másabb volt. Ezt nehéz elmagyarázni, de nem is fontos. Nem okozott különösebb nehézséget ez a helyzet, hiszen bízom benne.  A lényeg, hogy ahogy ő a kezébe temeti az arcát egy gyors mozdulattal felülök és hátrébb csúszok, hogy közvetlenül előtte tudjak törökülésbe rendeződni. Homlokráncolva figyelem, ahogy küzd a gondolataival, démonaival. Arról ugyan fogalmam sincs, hogy mekkora erőt, önuralmat igényel a részéről, hogy ennyire tekintettel legyen rám. És nekem ne jöjjön azzal, hogy semennyit, meg azzal sem hogy nem fogja vissza magát. Mert nem hiszem el.  Csoda, ha nem szeretném tetézni a kínjait?  Az viszont fel sem merül bennem, hogy ne érjünk egymáshoz. Ez az opció egészen elfogadhatatlan. Némán ülök vele szemben, lassan már véresre harapdálva a szám sarkát, de teret hagyok neki.
Hallom a szavait, felfogom az értelmüket is, de igazából akkor nyugszom csak meg, amikor végre leereszti a kezét. És mosolyog. Enyhe zavarodottság suhan át az arcomon, nem tudom mire vélni ezt az egészet úgy igazán. Üdvözöljük a hullámvasutunkon, kihajolni veszélyes, kérjük kapaszkodjanak! És hogy nagy dolog-e, hogy érintéseit viszonozni szeretném? Bizony, az. És jó jel, nem is kicsit.
- Jó, azt tényleg nem szeretném – bólintok egy aprót, oké, akkor nem érzi úgy, hogy neki nem szabad. Csak hát ugye, hiába szabad … áá … ezt inkább hagyjuk most. Sóhajtok egy nagyot, majd játékosan félrebillentem a fejemet. – Szóval, akkor szereted ha a hajadat piszkálgatják?
Érkezik a kérdésem és azzal egy időben már nyújtom is a kezemet, hogy összeborzoljam az amúgy is szanaszét álló haját mosolyogva. Nem vagyok most hajlandó tovább komoly dolgokra gondolni, vagy arra, hogy miért is rossz érzés az, ahogy azt mondta, hogy tegyem csak én, nehogy baj legyen abból, ha viszonozza. De akármennyire is próbálom elkerülni, folyton visszakanyarodok ahhoz, hogy igenis szeretném ha hozzámérne, nagyon. Ez pedig annyira zavarodottá tesz, hogy inkább bejelentem, hogy mindjárt jövök és a derűs mosolyt az arcomon hagyva kivonulok a fürdőbe. Amint csukódik mögöttem az ajtó mosolyom lehervad, nekitámaszkodom az ajtónak, és sóhajtok egy nagyot. Te jó ég! Még a végén képes lettem volna megkérni rá, hogy … te jó ég! Igyekszem megfékezni a remegést, ami rám tör, úgyhogy veszek pár mély lélegzetet, és még dúdolni is elkezdek. Az mindig lenyugtat. Pár perc múlva már újra a szobában vagyok, minden frusztráló érzést a lehető legmélyebbre temetve magamban. Visszahuppanok a fiú meg a macska mellé mosolyogva. Már jobb sokkal, nyugodtabb vagyok, és hogy ezt még tovább növeljem megsimogatom a szunyókáló cicát.
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. augusztus 30. 23:00 | Link

LAU
éjjel a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x

Nem akartam megijeszteni az elbújásommal meg semmi. Dehát ilyenkor nem gondolok bele, hogy az, hogy elrejtőzök, talán nagyobb aggodalomra adhat okot a másikban, mint az, ha simán meglátja, hogy szomorkás a tekintetem. Ezek ösztönös dolgok, menekülések, nincs bennük semmi ésszerű. Viszont itt vagyok megint és rögtön észreveszem a közben helyváltoztatott barátnőm zavarodottságát. Mosolyom kicsit bocsánatkérőbe fordul át, ám hamar vigyorrá szélesedik, amikor megint összeborzolja hajam. Csöndeset nevetek. Ez a válaszom.
- Engem itt találsz - bólintok a távozás bejelentésére és figyelem, ahogy kiszáll az ágyból, aztán ahogy csukódik mögötte az ajtó, én is áthelyezkedem. Félig felülök, megcirógatva kicsit a cicát, elmerengve. Hogy min? Igazából fogalmam sincs. Langyosan, tompán, kellemesen úszkálnak a fejemben a gondolatok. Ahogy körbenézek kicsit a Benito kényeztetés közben, tekintetem Lau párnáján ragad. Egy ideig csak pislogok rá, majd vállam felett ellesek a fürdő felé. Dúdolás szűrődik onnan. Átszökik egy mosoly az arcomon, aztán megint a lány ágyneműjére nézek. Nem tudom megállni, áthajolok a térfelére és magamhoz ölelem párnáját, lehunyva szemem, belefúrva arcom és mosolyogva szívva be illatát, ott hagyott melegét. Hogy van-e ebben bármi szívszaggató? Nekem nincsen. Látni meg nem lát senki. Mármint egyelőre. Na igen. Kell pár pillanat, mire rájövök, hogy azért azt nem szeretném, ha így találna rám, szóval visszarakom szépen a holmit, elsimogatom az általam okozott gyűrődéseket és visszaülök a saját ágyamra, vállam a támlának vetve, takaróm újfent derekamra vonva, bal kezem persze megint a sárkányleopárdra téve, a jobb mellkasomon hever. Rámosolygok a mosdóból előkerülő hálótársamra.
- Aludnunk kéne, mi? - kérdezem, amikor már visszahuppant mellém.
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. augusztus 30. 23:30 | Link

Thomas

Balatonfüred, augusztus 18 |éjjel a szobánkban |o

Valójában költői kérdés volt, hiszen az előbb azért egész egyértelműen láttam, hogy mennyire jól esett neki. Most is elnyeri a tetszését a mozdulatom, még ha ez lényegesen könnyedebb, mint az előbbi.  De most pont ilyenre volt szükségem. Igazából ez a gesztus egyszerre volt egy megerősítése annak, hogy felfogtam, amit kért. És egyben egyfajta ígéret is arra, hogy pontosan így is lesz: csinálom, ha akarom. A magam tempójában haladva persze, de ettől az érintéstől már nem fogok megijedni.
Enyhén felhúzom a szemöldökömet, mégis hova menne? Rájövök, hogy tulajdonképpen nem is volt tényleges hírértéke annak, ami elhangzott. Csupán konstatálta hogy rövid időre magára hagyom az ágyban, ágyamban? Ágyunkban? Na, ott. Az pedig, hogy mi zajlik a szobában a távollétemben, nos valószínűleg mosolygásra késztetne, ha pont elcsípném a jelenetet. Sőt, biztos. Mire visszatérek ő már a saját helyén van, így hát automatikusan hozzá hasonlóan helyezkedem el. Persze a takarót leszámítva. Azt szimplán hosszában összehajtom és a bal oldalamra helyezem. Majd rátekeredem, ahogy szoktam. Nem hiszem, hogy kellene itt nekem. Bár a karkötő miatt lehetséges, de kézközelben van, szóval megoldom.
- Kéne – felelem vigyorogva végignézve rajta. Alvást javasol és üldögél. Nos, igen. Kéne aludni. Kéne. Igen, kéne. Megmozdulok hát, nekidőlök és a fejemet ráhajtom a vállára. A kezemet az övére teszem, rákulcsolom az ujjaimat az övére, majd felemelem annyira, hogy szemmagasságba kerüljön nekem. Lassan forgatni kezdem, a beszűrődő fény játékát figyelve rajta, majd visszateszem a szunyókáló cicára.
- Próbáljunk meg aludni. És próbáljuk meg nem lelökni a másikat – sóhajtok egy nagyot, de tulajdonképpen nem mozdulok. Majd lejjebb csúszok ha úgy döntünk, hogy tényleg alvásra vetemedünk. Addig is remekül elvagyok Thomas vállát párnának használva. Egyelőre elkerül minden aggasztó gondolat, hogy vajon meddig fogunk tudni egymás mellett aludni. Remélem egészen reggelig.
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. augusztus 31. 00:00 | Link

LAU
éjjel a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x

Levegőt is elfelejtek venni, ahogy a lány feje a vállamra kerül és kezemmel kezd játszani. Emiatt aztán furán szívok be hirtelen egy nagyobb adagot, majd torokköszörülve álcázom valami... hát nem tudom, minek. Megilletődött mosollyal pislogok csak körbe a szobában, bólogatva kicsit. Rendben, aludjunk. Ám nem sietjük el, jó pár percig maradunk még így, aztán megmozdulok, jelezve, hogy akkor ideje lépéseket tennünk az ügy érdekében.
- Jó éjszakát - hajolok barátnőmhöz, mikor éppen félig ülésben helyezkedünk mindketten, és megpuszilom őt, rámosolyogva aztán, majd miután megpaskolgattam párnámat, már rakom is le rá fejemet, hunyom le szemem. Úgy döntök, egyelőre hanyatt fekszem, aztán úgyis forgolódok majd még elalvás előtt. Aha. Ahogy én azt elképzelem. Mint az kiderül, tök sokat kivett belőlem ez a kellemesen sűrű nap, úgyhogy még éppen csak elkezdeném jólesően hallgatni Lau szuszogását és Benito doromboló légzését, átadva magam a nyári kalandunk körül forgó gondolatoknak, már álomba is merülök. Ott folytatom a vetítést.

// és boldog éjfélt *-* //
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek