36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2019. július 2. 18:42 | Link

MosoMasa


/az ELMÉnél, folytatás a Rétről/

Szófogadó útitársam akadt szerencsére, mindenféle különös gond nélkül érkezünk meg, Shadow is csak egyszer próbált megölni, s azt sem gondolta igazán komolyan. Az egyetemistáim láthatóan jól szórakoznak azon, hogy egy kisdiákot hozok magammal, bár szóltam, hogy ma többen leszünk, de azt elfelejtettem említeni, hogy ki meg esetleg hány ember jön még. De ők ismerik a járást, nem kell fogjam a kezüket.
Ahogy szabaddá válik a hely mögöttem, leemelem a fenekem én is a motorról s kicsit megrázogatom a lábaim, hogy újra járni tudjak. A sisakjainkat felakasztom a kormány két végébe, tudom, hogy itt hagyhatom őket. A betegek nem járnak ide ki, esetleg felügyelettel, s ki merne meglépni egy gyilkoló gépezettel? Ismerik már a hírét a dögnek.
Csípőre tett kézzel figyelem, hogy mit művelnek az egyetemistáim Masával, de eszem ágában sincs közbelépni. Majd ha kiélvezkedték magukat, visszaadják, többé-kevésbé sértetlenül.
- Egy hajszállal távolabb került a kertitörpék nemzetségétől és a Harisnyás Pippik tőszomszédságába költözött - közlöm velük komolyan a szakszerű véleményem, ahogy végignézek a megterrorizált lányon. - Hagyjátok most szépen, a házvezetője az én fejemet fogja megvacsorázni.
Befele terelgetem őket legyező mozdulatokkal, s mint a neveletlen kiskacsák, nehézkesen besorjáznak az intézet kapuján. Mi zárjuk a sort a levitással, s hamar beérjük a többieket az előtérben. A recepciónál már várnak, az ügyeletes főnővér a tekintetével keres a tömegben, aztán megtalálva felém integet és kijön a pult mögül, hogy átadja a szokásos paksamétát aláírni.
- Szép napunk van, ugye? - kacsintok a nőnek, miközben levésem a nevem félmillió helyre, aztán egy gyors népszámlálást tartva azt is oda biggyesztem, hogy hányan fogjuk ma jelenlétünkkel boldogítani a bentlakókat. Ez a bürokrácia.
A nővér lelkesen mesélni kezd, úgy, hogy mindenki hallja, hogy mi a lakók mai programja, kit merre találunk s hol lenne szükség ránk. A kertben tai-chiznak fél óra múlva - varázslók tai-chiznak? what -, a nappaliban a szokásos társasozó banda gyűlt össze, aztán ott vannak a nyári kertben a virágosok és a hátsó teraszon csendéletet lehet festegetni.
- Mindenhova menjen legalább két személy, és cseréljétek meg a szokásos párokat. Tudom ám, hogy ki hova kivel szokott járni! - rázom utánuk az ujjamat, de azok már el is indultak, nem várják meg az utasításaimat. Visszafordulok Masához. - Hova szeretnél menni? Vagy kérjünk valami speciális küldetést?

Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. július 26. 23:16 | Link

Dimi bábácsi és az ELME játéka
*-* Kész vagyok, mehetünk!- 🎶

Értetlen arccal nézek vissza a bácsira, aki látszólag tökre nem látta a Harisnyás Pippit, hiszen akkor tudná, hogy...
- De hát neki vörös a haja - de tényleg, ezek tök fontos kis részletek Dimi bácsi! Elvigyorodom a másik megjegyzésén, és szökdécselve megindulok a csapattal, hogy aztán szófogadóan a végére maradjak kedvenc HVH-mal. Elképzelem ahogy Elle néni egy szép, megterített asztalhoz leül fejeket vacsorázni, miközben olyan régi, nem papír szalvétát köt a nyakába, és hat féle evőeszköz közül tippeli meg melyik a legmegfelelőbb az adott fogáshoz. A háttérben piros tapéta, az étterem elegáns, az étel ezüsttálcákon érkezik... Az egyik pincér pedig leteszi a tányért az asztalra, majd a sültkrumplikra hajtja a fejét, és megszólal, hogy "jó étvágyat Hölgyem". Felnevetek a groteszk képen, majd engedelmesen slisszolok be a kapun és igyekszem elfoglalni magam amíg újra rám nem figyelnek.

Odalépek az előtérben kialakított üzenőfal szerűséghez, és olvasgatni kezdem a kirakott dolgokat. Programajánlók, apró "keresem a zoknim, 36-39 fekete - Pityu" jellegű hirdetések, versek, és miegymás. Eltelik vele az idő, és így arról is lemaradok amikor Dimi bácsi beveti bűbájait a recis boszin. Egy tényleg megható búcsúvers közepénél vagyok kénytelen elfordulni, és figyelni a tájékoztatóra. Bólintok, hogy megértettem (csoportnyomás), és indulok a bácsi felé, hogy jó akkor uzsgyi, amikor két srác elkap, hogy hát én most akkor menjek velük. Rájuk kamillázok, majd bátortalanul bökök a rám váró férfira, jelezvén, hogy vele kell ezt lemeccselniük.

Azonnal meghunyászkodva lépnek el tőlem, és le is lépnek a nappali felé. Na, nem mintha félnék tőlük, de Dimi bácsival jöttem, úgyhogy vele is fogok menni. Aztán persze ki tudja, lehet végül ugyanabban fogunk részt venni. Ettől felvidámulva szökdellek vissza, majd röviden összecsapva a bokámat biztosítom menetkészségemről.
- A speciális küldetés sem hangzik rosszul, nagyon nem, sőt, de mi lenne ha előbb megnéznénk a többit? - magam előtt ütögetem össze a mutatóujjaimat, ártatlan "de én nem tudom" arckifejezéssel pislogva felfelé. - Társasjáték esetleg? A thai-chi soká lesz, addig még belefér egy kör ki nevet a végén, ellenben a virágok már csak az aurámtól is kiszáradnak, festeni meg csak pacákat tudok, szóvaaal...

Hát igen. Egyelőre a társasjáték a legbíztatóbb, aztán ráleshetünk a thai-chira, és utána még mindig tudunk speckót kérni, ha esetleg megunnánk a banánt. Felvilanyozódva figyelem, hogy ő mit szól az ötlethez, hiszen olyat nem szeretnék amit nem szeretne, de ha már megkérdezte, én válaszoltam, nehogy rám lehessen aggatni hogy döntésképtelen lennék. De úú, egy jó monopolyban is benne lennék! Mondjuk az nem fél óra... Mindegy, király ez a hely!
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2019. augusztus 8. 19:32 | Link

MosoMasa



Néhány pillanatig komolyan fontolgatom, hogy vörösre varázsolom a haját a lánynak, csak hogy ne tudjon ilyen gyenge kifogásokkal jönni, de aztán leteszek róla. Nem vagyok a legnagyobb zseni, még a végén az egész gyerek narancssárga lenne, s az utolsó dolog, amit szeretnék, hogy bárki is hasonlóságot mutasson Trumppal.

Miután megkaptuk a szokásos utasításokat, Masát már próbálják is elorrozni előlem, de rendes gyerekként felém mutogat. A srácokra vigyorgok, ahogy vetnek rám egy futó pillantást s gyorsan arrébb állnak. Helyes döntés. Igazából nincs ellenemre, hogy mással menjen, nem kötöttem a bokáinkat össze, de azért szórakoztató nézni a nagy lurkókat, ahogy próbálnak barátkozni - vagy “barátkozni” -, én meg folyamatosan megakadályozom a terveiket. Sajnálom, ilyen partypooper vagyok.

- A festegetés főleg abból áll, hogy ülsz mellettük és dícséred a pacáikat, aztán ennyi, de akkor menjünk előbb a partizókhoz - intek előre a folyosón, aminek a végében álló lépcső tetejéről nyíló másik folyosó leghátsó csücskében lévő teremben szoktak a kőkemény mahjong-meccsek folyni. Néha próbálok hozni újabb mágus vagy mugli társasokat, de nehéz rávenni itt bárkit is, hogy újat próbáljon ki. Az alapból újonnan beutaltak nem szeretnek játszani, mert csak antiszockodnak a kert sarkában, a régiek meg azt hiszik, övék a kóceráj és ami eddig volt, az a legkirályabb. Hát mindegy, van néhány opció így is, ők meg élvezik, úgyhogy igazából nem panaszkodhatok.
- Általában van egy fiatal-sarok meg egy öreg-sarok - magyarázom menet közben. - A látszat ellenére a fiatalokkal nehezebb játszani, de épp emiatt nekik van nagyobb szükségük társaságra. Ha senki sincs ott a többiek közül, akkor válasszuk előbb őket, aztán az ÖTyÉt - öreg tyúkok egyesülete, tudod - teszem hozzá félhangosan, körbesandítva, hogy senki nincs a közelünkben, aki beillene ebbe a klubba s még magára venné.
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. augusztus 12. 17:21 | Link

Dimi bábácsi és az ELME játéka
*-* Kész vagyok, mehetünk!- 🎶

Igazából eszem ágában sincs kedvenc HVH-mat hátrahagyva csapódni a félig vadidegen emberkékhez. Nem azt mondom, aranyosak hogy foglalkoznak velem, meg így most már legalább a hazaúton nem fogja össze-vissza csapkodni a hajam a menetszél, de nem azért vagyok itt, hogy barátkozzak. A nyuszifüles opciót meg felejtsük is el. Örömmel veszem tehát a hozzám csatlakozó Dimi bácsit, és nekiállhatunk kitalálni mit szeretnénk csinálni. Kicsit meg vagyok illetődve, hiszen nem volt még részem ilyesmiben, de igyekszem sodródni az árral, semmit sem tönkretenni/elveszteni, és nem csinálni hülyeséget se. Huhh, mire végiggondolom mit ne csináljak a lista elejét el is felejtem, nem lesz ez így jó.
- Áh, akkor tényleg a társas - bólintok ahogy meghallom a festés sem úgy festés ahogy én azt elképzeltem. Jó, jobban belegondolva furi is lett volna ha csak úgy hozzánk vágnak vásznat meg festéket... De ki lennék én ha nem érteném félre a dolgokat?

Menet közben folyamatosan bólogatok, hogy veszem az adást, és mentségemre legyen mondva egy kisebb kuncogással megállom az ÖTyE lereagálását. Pedig nem egyszerű, ezt azért el kell ismerni. Akkor azért meglepődök, és a mosoly is egy pillanatra lecsúszik az arcomról, amikor nem ismerem fel a játékot ami az asztalokra van kirakva. Öhm. Pardon? Ez meg mégis mi a kockás fülű teknősbéka?
- Akkor oda? - biccentek (hiszen mutogatni milyen dolog már, ugye) fejemmel egy asztal felé, ahol még csak ketten ülnek körben, látszólag játékostársakra várakozva. Körbepillantok, és ha jól veszem le négyen játszanak egy asztalnál, így az jó lehet, de... Mi ez a játék? És miért csak ez van? Az ott a polcon komolyan egy Activity és senki nem játszik vele?! Továbbra is megrendülve veszem az irányt két fiatalabb asztala felé, ha Dimi bácsi megindul, akkor picit mögé húzódva, őt követve. Öhm, jah, lehet kicsit berezeltem? Neem, nem, nagy levegő, menni fog ez, nem baj, majd menet közben kitalálom, csak nem lehet olyan bonyolult, ugye. Híres utolsó szavak.

Az asztalhoz érve lefutjuk a kötelező udvariassági köröket, majd helyünket elfoglalva játékhoz is kezdünk. Annyira jól adhatom a magabiztost (nem), hogy "fiatalabb kezd" alapján mindenki az én lépésemre vár. Nézem az asztalon gúnyosan terpeszkedő játéktáblát, ami amúgy tök cuki, hogy ilyen kis felépíthető mezőkből áll, remélem a végén megengedik hogy építsek belőle egy tornyot. Szóval csak nézem, és várok. Ők is néznek, és ők is várnak.
- Izé, kaphatok bábut és dobókockát? - nyújtom ki végül a tenyeremet, hátha csak elfelejtettek adni, mert arról fogalmam sincs, hogy mit kéne tennem az építhető játéktáblával, ha nem tudok rajta lépkedni.
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2019. augusztus 25. 19:16 | Link

MosoMasa



Néha ennél nagyobb a választék a tevékenységekben, főleg ha valakinek szülinapja van, valakit épp hazaengednek a régiek közül, valami ünnep van stb. De ma nem történt még semmi, ami nem feltétlenül hátrány. Elvégre a legtöbb nap ilyen. Ha a lányt érdekelni fogja a továbbiakban is, hogy önkénteskedjen itt vagy máshol, jobb, ha egy átlagos nappal ismerkedik meg.
Megérkezünk a játékterembe, ahol már javában áll a bál, mármint két asztalnál játszanak, egynél meg szeretnének. Ennél nagyobb tömeg nem is szokott lenni. Megindulok a partnert keresők felé, nyomomban Masával.
Már találkoztam egyszer velük, azt hiszem, egyszerre érkeztek ide, egy lány és egy fiú, barátok még odakintről. Általában ennél többet tudok a betegekről, de nem mindenki szereti megosztani a kórlapját mindenkivel. Nem is várom el tőlük, csak örülök, ha egy kicsit jól tudjuk érezni magukat s ők is elfelejthetik, hogy valójában hol s miért vannak.
Bemutatok mindenkit mindenkinek, aztán Masa arcára lesve megállapítom, hogy a szabályok felvázolásával fogjuk kezdeni.
- Nem olyan nehéz ám - teszem hozzá a végén, úgy öt percnyi, tömény információ-özön után. - S van egy rövidebb változata, ami szerintem most jobb volna... - a mondat végi hangsúly kérdésbe vált át, ahogy szétnézek az asztaltársaságunkon. Tudom, hogy ez a játék itt a szentírás, de ha nem bánják, nem ülnék két-három órát most, úgy, hogy a levitásomnak még teljesen új s emiatt valószínűleg nem is annyira szórakoztató. - Van még néhány más opció is utána, ha gondoljátok - elpillantok a polc felé, amin még néhány doboz ott sorakozik, sokkal pörgősebb parti- meg kártyajátékokkal.
- A kezdésnek külön szabályai vannak, de ezúttal kezdenék én, ha nem gond, hogy mire Masa sorra jut, már kezdje sejteni a dörgést.
Miután ilyen szépen megbeszéltük, mi is történjen s a partnereink eddig mindenbe belementek, összedörzsölöm a kezeim és megkezdem a játékot.

Ilyenkor persze nem maga a játék szokott lenni a fontos - nem számomra -, szeretek elcsacsogni mindenféléről, amiről hajlandóak a többiek beszélni. Egy kis ideig azért várok, csak játékra vonatkozó megjegyzéseket teszek, s figyelem a többieket, hagyom, hogy lazuljanak fel mindhárman s hátha maguktól felhoznak egy témát.
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. augusztus 28. 19:52 | Link

Dimi bábácsi és az ELME játéka
*-* Kész vagyok, mehetünk!- 🎶

Kibírtam volna én azt a két három órát, de eszem ágában sincs ellenkezni, amikor Dimi bácsi felveti, hogy rövidítsünk. Mármint na. Kéét-háárom óóraa? Az azért durva, ennyire nincs itt mit csinálni, hogy ezzel foglalkoztatják magukat? Igazából elég rossz lehet... Bólintok tehát, amikor mindenki beleegyezik, és hátradőlve adom át a kezdés lehetőségét a mellettem ülőnek, még mindig próbálva megemészteni a szabályokat.
Egyre izgatottabb leszek, ahogy egymás után letudják a köreiket, ki gyorsabban, ki lassabban. Megpróbálok beletúrni a hajamba, elfelejtve, hogy épp ez előbb fonták össze, így felemelt kezemet végül céltalanul ejtem vissza az ölembe. összeszorul a gyomrom a pillanatban, amikor mindhárman rám emelik tekintetüket. Tétován közelítem ujjaimat a játéktérhez, majd találomra (és remélhetőleg szabályosan) cselekszem. Nem tudom nem észrevenni a szemben ülő lány arcán felbukkanó apró mosolyt, de nem szól rám senki, szóval gondolom nem rosszat, csak hülyeséget csináltam, az meg elfér.

- Itt is olyan rossz a kaja mint a mugli sulikban, meg ilyesmikben? - az utolsó pillanatban kikerülöm a kórház szót, pedig majdnem az ugrik a nyelvemre. Megtöröm a csendet, és a koncentrálást is (bocsi Dimi bácsi), de valahogy fura csendben ülni és köveket pakolászni. Nos, asszem a mahjong nem lesz a kedvenc játékom, de sebaj, egy új tapasztalat is sokat jelent. Újabb kör indul, és ugyanúgy feszült figyelemmel kísérem a többiek lépését, hátha ráérzek még időben a játék lényegére.
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2019. szeptember 10. 13:12 | Link

MosoMasa



Elég awkward csendben kezdődik a játék, amit egy ideig csak az én hümmögő danonászásom és a kövek zörgése tör meg. Jó, ez így tényleg hosszas lesz, változtassunk a hangulaton. Mielőtt megszólalhatnék, Masa megteszi helyettem és bátorítóan mosolygok rá. Oda se figyeltem, hogy jól tette-e a köveket, de a többiek nem szóltak, úgyhogy biztos vagyok, hogy megy ez neki.
Az étel mindig jó közös téma. Néhány vállvonogatás után kiderül, hogy nem olyan vészes itt a kaja, házimanók főznek, mint a legtöbb mágikus intézetben, s egyébként is, ők nem komoly bentlakók, épp csak itt vannak ideig-óráig. Néha kapnak otthonról pakkot s nincs jobb a nagyi sütijénél.
- A Bagolykőben kifejezetten diéta-ellenes a koszt - teszem hozzá, a magam részéről csak ennyit, mert nem akarom ecsetelni az otthoni kaját - sem az anyámét, mert az csak eszükbe juttatná, hogy ők nem otthon vannak, sem az Árminnal közösen készítettet, mert. Csak mert. Pedig arról lehetne mesélni. Van egy kiskertünk! És a lányokkal néha ülünk az ágyásban s egy gyors tisztító bűbáj után ott helyben megesszük a termést, csorog a paradicsomlé az állunkon, az uborkát héjastól tömjük magunkba, s még a nyers krumplit is elropogtatjuk néha. A legjobban most a szőlő-érést várjuk, hogy létrára állva leszedhessék és aztán pukkadásig együk magunkat. Ami marad a felhozatalból, közösen vacsorát szoktunk főzni, mind a négyen, s ezeket szeretem a legjobban.
De ezt nem mondhatom el, hogyan is mondhatnám?
Mintha meghallották volna, Margit néni a szomszédos asztaltól feláll és egy kanna limonádéval áttotyog hozzánk. Elővarázsolok négy poharat s megköszönöm az italt, ami egy lehűtő bűbáj után pont tökéletes is lesz.
Közben Masát kezdik faggatni a mugli iskolákról, ha már így szóba hozta, aztán a Bagolykőről, ahova ők is jártak nemrég, csak épp a sárgákhoz, nem a kékekhez, de nagyon érdekli őket, hogy nálunk milyen az élet. Hátradőlve figyelem őket, miközben szürcsölöm a szirupos üdítőt és néha leteszek köveket, ha rám kerül a sor. Valószínűleg nem én fogom megnyerni ezt a meccset.
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. szeptember 13. 19:06 | Link

Dimi bábácsi és az ELME játéka
*-* Kész vagyok, mehetünk!- 🎶

Mikor nem érkezik helytelenítés, igazából nyugodtabban pakolászom a köveket, és úszom az árral. Észre se vettem, hogy mennyire befeszült a vállam, ezt most leengedem, ahogy társalgás alakul ki. Elvigyorodok Dimi bácsi mondatán, és helyeslően hümmögök egy sort.
- Kivéve ha velem szemben eszik valaki, onnan mindig hamar felállnak, mert elmegy az étvágyuk. Lehet a baracklekváros tejfölös tészta, vagy a pirosarannyal megkent mákos bejgli lehet az oka. - Úgy teszek mint aki eltöpreng a miérteken, és a két fiatal (mármint bocsánat Dimi bácsi, természetesen szintén nagyon fiatalnak tetszik lenni, de most na ők jobban) elkerekedő szemmel néz össze. Csak bólintok, hogy nem viccelek, tényleg ilyeneket szoktam enni, mire hitetlenkedve nevetik el magukat. Szépen megköszönöm a limonádét és a poharat is, és olyan szinten elkényelmesedek a helyzetben, hogy lassan lábaim is kalimpálni kezdenek alattam. Ez valami olyasmi lehet mint kutyáknál a farokcsóválás, ha megnyugszanak, csinálják, és mindenki tudja, hogy minden rendben van.

Kifejtem, hogy mennyire sajnálom, hogy a bagolykőben nem tanítanak több olyat amit a mugli sulikban szokás. Magyart, irodalmat, matekot, fizikát... de kijelentésem nem arat osztatlan sikert, azt mondják nekik még az is sok volt amit akkor kellett. Így csendben sajnálkodok tovább, majd kijátszom a köröm.
Felmerülnek a házak, a számon pedig meggondolatlanul rögtön kiszalad, hogy egy fában élünk. Illetve nem, már ugye nem, helyesbítek, most már csak olyan mintha az lenne. Nem is kell bőven kifejtenem, a tornnyal történtekről hallottak ők is. Vidámabb témákra terelődik a szó, elmesélem hogyan néz ki a lombok közötti rész, már csak hallásra is nagyon tetszik nekik. Szorgalmasan igyekszem a játékban, meg is lepődök amikor egyikük kijelenti, hogy ő akkor most igazából nyert. Öööh, meg nem mondom honnan gondolja, mert továbbra sem igazán látom a játék értelmét.
- Köszönöm a játékot - mosolyodok el azért, hiába nem tudom még mégis mit csináltam. Valószínűleg becsúszott nálam pár szabálytalanság is, de lehet látszott hogy semmi közöm a témához, és nem szúrtam el olyan nagyon, szóval nem szóltak rám.
- Nagy gond lenne ha hoznék valamilyen kártyát most? - nézek körbe bociszemekkel. Ha beleegyeznek kerítek két pakli franciát, majd csak az egyiket emelem fel, felajánlva az egyetlen kedvenc játékomat. - Kent-kupé?
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2019. szeptember 25. 11:29 | Link

MosoMasa



Masa evési szokásai tényleg ilyen bizarrak, tanú vagyok rá. A srácok láthatóan nem tudják eldönteni, hogy most hülyéskedik vagy sem, s az arcukat látva horkantok egyet röhögve.
- Rejtély. - Felvont szemöldökkel megforgatom a szemeim, arcom a sokk tökéletes képe.
Igazából ilyen tekintetben nem sokban különbözik tőlem, én is szeretem a másoknak furcsa íz-társításokat, és ugyanúgy engem is hidegen hagy, hogy erről ki mit gondol. Foglalkozzanak a saját kajájukkal, chh.
Ahogy a tantárgyakra terelődik a szó, muszáj közbeszúrjam, hogy a jelenlegi oktatási rendszerrel mennyi analfabéta kerül ki az életbe, mert egyszerűen nem foglalkoznak eleget az olyan egyszerű, de létfontosságú dolgokkal, mint a nyelvtan vagy az általános műveltség. Vedd el egy varázslótól a pálcáját és rögtön életképtelen lesz, mint azok a hülye pandák a videókban. Mennyivel egyszerűbb a dolga a mugli származásúaknak, vagy akiket komolyan tanítanak otthon a szülei, pont ilyen megfontolásból.
A játékpartnerek nem igazán értenek egyet sem ezzel, sem Masa véleményével, de nincs kedvük jobban belemenni - bizonyára kicsit magukra is vették az egészet -, én meg aztán hagyom, elvégre nem téríteni jöttem ide. A nyelvtanjukat majd máskor fogom kielemezni.

A játék hirtelen véget ér és egy pár pillanatig nézem a táblát, hogy mi történt. Hát tényleg végzett az egyikük. Nem is olyan baj az, legalább mást is kipróbálhatunk, valami kevésbé ötszáz éves, komplikált szabályzatú társast. Masa hozza is a kártya paklikat s miután mindenki áldását adta az új menethez, bele is csapunk.
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. szeptember 28. 18:31 | Link

Dimi bábácsi és az ELME játéka
*-* Kész vagyok, mehetünk!- 🎶

Ártatlan angyali pislogásommal kamillázok Dimi bácsi felé, és a színjáték látszólag olyan jól sikerül, hogy asztaltársaságunk teljesen belezavarodik a témába.

A felhozott témákba lelkesen vonódok bele, nem vagyok rest saját magammal példálózni, van pár jó kis sztorim alkalmakról amikor valami - muglik számára egyébként triviális - dolgot rontottam el. Nem felejtem el azért hozzátenni, hogy a sok beadandó, szorgalmi és vizsga sokat segít a fogalmazásunkon, de azért nem tehetek mindenki kedvére. Összességében nem válik túl komollyá a hangulat, könnyed marad a kis csevej, ha egyet nem is ért mindenki mindenkivel. No meg azért meg kell valljam, hogy az egyik történetem nagy sikert arat. Miközben lepakolok egy követ magam elé bevallom, hogy egyszer egy egész hónapig dobálódott a szobám közepén egy fél pár zokni. Maja megfenyegetett hogy ha nem viszem el kimosni, vagy rakom át a tiszták közé, akkor bizony ő teszi meg, és abban nekem nem lesz köszönet. Ollllyan szívhezszóló levelet írtam neki, hogy az megszólalt, én mondom, az megszólalt! Na meg egy tanár is feljajdult volna ha látja a helyesírási hibáimat... Hupszikácska? Jót nevetek a saját bolondságomon (Maja végül elvitte a zoknimat, szip-szip), majd a véget érő játék után felpattanva rukkolok elő a mentőötlettel.

Mikor mindannyian bólintanak majdnem felzokogok megkönnyebbülésemben, MERLINRE, hát végre egy játék amit érteni fogok! Szerencsére mindenki tudja mi is ez, így miután eldöntjük a párokat - Zsombor, velem szemben egy Zsombor ül, így őt kaptam - nekiállunk kitalálni a jelünket is.

Felpattanva húzódunk kicsit arrébb, és egyezünk meg, hogy a könyökvakargatás lesz az egyezményes mozdulat, majd ha Dimi bácsiék is végeznek, visszamasírozunk az asztalhoz. Kézbe veszem a helyzetet (nagyon látszik rajtam, hogy élvezem, hogy olyat játszunk amihez értek), keverek, osztok, fordítok, és kezdetét is veheti a játszma. Van már két hármasom, így gyűjteni kezdem őket, de csak nehezen bukkannak fel.
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2019. október 16. 13:02 | Link

MosoMasa


Szemi-elméleti tantárgyakat oktatok, nem teljesen varázstalanokat, de mégis közelebb állnak a muglik által is ismert változatokhoz. Mindenesetre nyelvtan-kompatibilis az egész szakterületem, könyv-központú félig, úgyhogy az asztaltársaságom ignoranciájára lapos pillantásokat küldök feléjük. Nem hat meg, hogy mágusok, ha egyszer a hülyét is pontos jével írnák. Vannak ilyen furcsa berögződéseim, kevés van, tényleg kevés, de ez pont egy ilyen. Nem véletlenül szoktam elvenni az óráim elején a pálcákat. Boldoguljanak anélkül.
- A tornyot két kézzel, mágia nélkül kellett volna visszaépíteni - jegyzem meg Masának. - Jó, biztos megint összeomlott volna, de mindenki tanult volna egy kis hasznosat meg kellett volna számolni! Fuj, tudom, számok, de nagyon szórakoztató lett volna... egyeseknek.
Vajon mennyire lenne nehéz megint lebontani? Mármint úgy... véletlenül. Biztos megoldható lenne, bár nem veszélytelen. Na majd ezen még gondolkodok máskor.

Rohan is a levitás a kártyáért, aztán pillanatok alatt meglesznek a csapatok s már fogunk is neki a játéknak. Kifejezetten jó vagyok ebben, úgyhogy rettegjetek! Megbeszélem a partneremmel a titkos jelet, ami titkos, tehát nem tudhatod, sajnálom, aztán kezdünk.
Hamarosan két másik bentlakó is mellénk telepedik, szintén fiatalok, őket még nem ismerem, biztos újak. Csak nézni akarják, bár azért kezdenek bele-bele kotyogni. A nyugdíjas brigád is erreles néha, láthatóan már ők se bírnak ennyit mahjongozni. Pedig azt hittem, még a sírban is köveket fognak fordítgatni.
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. október 21. 20:32 | Link

Dimi bábácsi és az ELME játéka
*-* Kész vagyok, mehetünk!- 🎶

Olyan tágra nyílt szemek még nem meredtek Dimi bácsira, mint amilyenek most az enyémek.
- Ké-ké-ké-kézzel?! - akad meg a nyelvem akaratlanul is, hiába nem vagyok az a dadogós fajta, már a gondolattól is halálosan kimerülök, hogy nekem tornyot kellett volna építenem. Homokozóban, maximum! - Ne máár - hőkölök még hátrébb, egészen furcsállva, már-már ijedten pislogva. Elképzelem én is a felvázolt helyzetet, és valahogy megragad a képzeletemben az "úgyis újra összedőlt volna" rész.
- Senki ne akarjon olyan épületben tartózkodni, amiben az én kezem munkája is benne van - nevetek fel végül hitetlenkedve, miközben gondolataim már egy lyukacsos, ferdére dőlő, huzatos, billegő kőhalom körül forognak. Hát, építész nem leszek. Végülis, ha jobban belegondolok részben azért is keveredtem ma ide, hogy megtudjam mivel szeretnék majd foglalkozni... Ha pedig így találok olyanokat amiket ki tudok zárni, az is valami nem?

Még akkor is azon gondolkodom milyen könnyen jött felfedezés volt az előbbi, amikor visszatérek a játékkártyákkal. Belekezdünk, megy a csere-bere, nekem fel sem tűnik egyre nagyobbra duzzadó közönségünk, annyira belemerülök a kártyák fixírozásába. Nem is veszem észre amikor Zsombor - ugye így hívták? - a jelünket mutogatja, ellentétben kis csoportunk negyedik tagjával. Dimi bácsiék gyorsan szereznek hát így egy pontot, és csak ekkor pillantok fel a többiekre. Biztosítom a páromat arról, hogy a kövi körben jobban fogok figyelni, majd mire észbekapok, már két másik duó is csatlakozik a játékhoz, ki ki a maga kis jelével előre felkészülten. Izgalmasabbá válik a meccs, nehezedik odafigyelni mindenkire, egészen izgatottan várom a lapokat. Na majd a következő - dőlök kicsit előrébb, lélekben felkészülve rá, hogy majd jól bevetem magam.

Nos, bárhogy is (nem tudom hogy történhetett, én ártatlan vagyok), de csúnyán kikaptunk...
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek