36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Winnifred Adyra Rossouw
INAKTÍV


Winnie
offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 106
Írta: 2019. június 24. 15:15 | Link


WiNézet❥június 24. délelőtt❥Pécs

Csodaszép, napsütéses és kellemes meleg napra ébredtem, ma órám sincs, így különösen széles mosollyal fogtam a táskám, hogy kiüljek a biztonságosan levédett varázslóparkban kicsit. Itt volt egyedül azt hiszem, ahol nem zavart senkit, ha kicsit más vagy, ha előveszel egy pálcát, vagy ha éppen próbálgatod a képességeid. Én nem különösebben voltam látványosságra vágyó, de a természetben mindig jobb. A nap olyan régen érte már a bőröm, majdnem hiányzott az érzés, így mikor leheveredtem egy kendőre, amit magam alá tettem fel is néztem az égre, csak ez után terítettem még egyet magam elé, amire lassan kipakoltam a táskámból a kis üvegcséket, a köveket, a csontokat, meg az ilyen-olyan tollakat, bőrdarabokat és egyéb száradó kis szükségtermékeket. Nekem nem volt ez különös évek óta, sőt, igazából a kezdetekben sem, hiszen ezt láttam a körülöttem lévőktől egész kicsi koromban, itt azonban nem mondhatnám, hogy túl jól fogadták. Előbb a bevizsgáltatós mizéria, majd az a sok aláírni való meg felelősségvállalós elbeszélgetések... teljesen kimerítik ám az embert. Nem mellesleg híred is lesz, hiszen amennyit látnak a hivatalnál, biztos rosszakat gondolnak, ami nem az én tisztem. Sosem akartam ilyen hírrel beírni magam bármilyen hely történetébe.
Kicsit lassan, de magabiztos pozicionálással rendezgettem a kristályokat ellipszis alakú körbe a közepébe pedig üres pergameneket és írólapokat tettem előbb, szerettem volna, ha több lesz belőle, így elsődlegesen erre akartam koncentrálni a varázslással, ám kiszúrtam, hogy figyelnek. Nem szó szerint, csak van az az érzésed, mintha rajtad lenne egy vagy több szempár, mikor nem tudsz szabadulni a gondolattól, hogy hátra kéne fordulj. Én is ezt tettem a hátam mögé lestem. Érdekelt.
Utoljára módosította:Winnifred Adyra Rossouw, 2019. június 24. 15:15
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Zlatan
INAKTÍV


A hibád
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 308
Írta: 2019. június 26. 11:20 | Link

Winnifred Adyra Rossouw x Pécs, a.m. x me



Nem emlékszem sok mindenre az előző éjszakából; addig van meg, hogy felmentünk a lakására, ott gondolom el lehet képzelni, hogy mik történtek, főleg, hogy amikor felkeltem minden helyiségben valami biztos törött volt. Na ezt hívom én emlékezetes éjszakának. Vagyis hívnám, ha bármi is meg lenne az intimebb részéből. Meg van, hogy mennyire csillagos volt az ég, a szél kellemesen hűvösen fújt, a vörös bor ízére még most is emlékszem, megérte ennyi pénzért rendelni. Természetesen nem a csaj miatt, hanem magamnak, így duplán is megérte. Belépünk az ajtón... és vége, nincs több emlék, hogy mi történt, de mint az előbb is mondottam; azért el lehet képzelni, khm.
A tegnap este túlontúl jól sikerült, és nem az én javamra. A fejem zúg, szinte le akar szakadni a helyéről, és a kávé sem segít. Rákönyökölök az asztalra, tekintetem ide-oda jár, mint egy elmebetegnek, majd megállapodok. Nem mondanám magasnak, és ami eléggé vonzza a tekintetet az a hajkoronája, bőrének színe és az a tekintet. Oldalra biccentett fejjel nézek végig a lányon, ezt egészen addig folytatom és csinálom, amíg el nem kezd kipakolni a táskájából.
Mi a... az csont? Tekintetem rögtön a kipakolt dolgokra esik, és mivel én ülök feljebb, tisztán rá is látok a szépen növekvő csomagra. Minden van ott, ami szemnek és szájnak ingere, akár egy kirakodó vásáron. Óvatosan felállok, de nem veszem le róla a szemem, mert eszembe ötlött, hogy mint aurornak illene megkérdeznem, hogy mégis mi a terve, nem? Talán nem az ördög egyik fattyát akarja megidézni, de hát ugye, ki a tököm tudhatja? Talán pont abban a pillanatban torpanok meg mögötte, amikor megfordul, én pedig fölé tornyosulva nézek le rá.
- Jogosítványt, forgalmi engedélyt, kérem - vágok teljesen semleges arcot, egyetlen egy ránc sem árulja el, hogy én ezen mennyire jól szórakozom, és mennyire jól is fogok. Szegény lány...
Hozzászólásai ebben a témában

Winnifred Adyra Rossouw
INAKTÍV


Winnie
offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 106
Írta: 2019. június 26. 15:49 | Link


WiNézet❥június 24. délelőtt❥Pécs

Hozzászoktam az utóbbi hetekben, hogy ha nem is mindig, de többször vagyok látványosság, mint az megszokott lehetne. Nem csak mint új arc, de lássuk be, sokban eltérő forma is vagyok. Ha a bőröm színe, a hajam és a ruháim nem lennének elegek, magasabb is vagyok mint mondjuk az átlagos lányok, meg még a dolgaim sem igazán egyeznek velük. Méterekkel arrébb nézek és látom, ahogy pár lány sminktemékeket nézeget, más irányban esznek, egy harmadikban pedig telefonokat nyomkodnak. Furcsa volt nekem, hogy itt a beltér költözik ki és nem az idő a szabadban levés lényege nekik. Azonban nem hagyott nyugodni az az érzés, ezért is fordultam nem olyan látványosan hátra. Láttam Őt.
A férfi nem tűnt másnak, mint a többiek, maximum furcsán lassan közlekedett. Itt mindenki siet, ha nem pihen, akkor csak átgyalogol az egészen, ő inkább olyan volt, mint aki céltalan, talán. Aztán lassan visszafordultam inkább a kis kirakott dolgaimhoz, és számomra tisztán érthetően, mások számára leginkább semennyire olvastam rá az ellipszisre a sokszorozó igét, és szépen működött is. A lapokat elkezdtem összerendezni és kötegenként egy-egy darab szalaggal átkötöttem. Akkor hallottam meg a hangot. A fülemhez is kaptam, de nem volt ott. Megint elhagytam egy fél pár fülbevalót, ami önmagában nem lenne trauma, de éppen a fordítós párom egyike ez. Értetlenül meredtem is a hallottakra. Vagy ennek köszönhetően, vagy mert nem értek hozzá, de nem sikerült rájönnöm, mit akar.
- Joghurt? Jogos? Jóga? - néztem kicsit eltorzult arccal felfelé, aztán a lábaim magam alá húzva feltérdeltem majd fel is keltem. Nem mintha így ne lett volna magasabb. - Bocsánat, nem értem. Baj van?
Arról nem beszélve, hogy nem tudtam mi forog, lenéztem a kis dolgaimra, de el sem gurult semmi, ha arra utalna, majd vissza rá. aztán megláttam a fülbevalóm, le is guggoltam érte és visszatettem. Sokkal jobb.
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Zlatan
INAKTÍV


A hibád
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 308
Írta: 2019. június 26. 20:29 | Link

Winnifred Adyra Rossouw x Pécs, a.m. x me



Annyira a tegnap esti bor hatása alatt vagyok, hogy eszembe sem jutott az az opció, miszerint hátha nem érti, amit mondok. Igen feltűnő jelenség, az immár előttem álló lány, ha csak hajkoronáját vagy bőrének színét nézem. Nem is meglepő, hogy kérdőtekintettel és félrebiccentett fejjel nézek rá, amikor visszakérdez és hirtelen nem is tudom mit reagáljak. Azért ennyire nem vagyok rossz az anyanyelvemből, hogy ne értsék meg, amit mondok, vagy ha mégis, akkor tényleg ő nem ért engem és azért cseverészik joghurtról meg jógáról, hogy aztán elkezdjen forgolódni és lefelé nézni. Istenem, mi van?
- Most remélem viccelsz velem - tartom fejem még mindig félrebiccentve, de napszemüvegemet már feltolom fejem tetejére. Ha ez tényleg megtörténik, akkor legalább erre emlékezzek, ha egy egész nap kimaradt, és úgy, hogy mindent megjegyzek, ami körülöttünk van. Oh, oké, most hogy tényleg előttem áll, és kicsit tudok nézelődni, talán mégis magasabb, mint az átlag lányok.
Kérdésén, hogy baj van-e őszintén meglepődnék, ha nem tudnám, hogy ő amúgy tényleg ilyen, és a fülbevaló, amit nemrég visszatett a helyére, segít neki megérteni a nyelvet. Nos, ez az előnye annak, ha turkálhatsz más emberek fejében, mert nem kell felesleges körökkel húzni a beszélgetést. Kicsit odébb lépek balra, hogy aztán közelebb menjek a leterített cuccokhoz, és még jobban szemügyre vegyem őket. Megesküszöm, hogy ezek tényleg csontok, de ahogy elnézem nem emberiek, túlontúl kicsik, legalábbis az én szememnek.
- Aurori kötelességemnek éreztem, hogy megkérdezzem, kedves Adyra, hogy miért vannak nálad csontok egy park közepén - teszem kezemet hátam mögé, ujjaimat összekulcsolom, ahogy a kendő fölé hajolok, és csak vállam felett sandítok hátra a lányra. Különleges arca van, s maga az egész lány elég különleges. Na, legalább azt már tudjuk, hogy nem magyar. Remek!
Hozzászólásai ebben a témában

Winnifred Adyra Rossouw
INAKTÍV


Winnie
offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 106
Írta: 2019. június 26. 21:40 | Link


WiNézet❥június 24. délelőtt❥Pécs

A különös szó hol pozitív, hol negatív, de elég sokat hangzik el tőlem vagy rólam, így nem igazán lep meg szerintem már. Az, hogy viccnek tekintette a pontosítási kérésem ilyen kategóriának tekinteném, kellemetlenül is éreztem magam egy ideig, megfordult a fejemben az is, hogy tényleg nagyon rosszul értettem valamit, de kérdés helyett felkutattam a kis ékszeremet, majd ingattam is a fejem, még bekerült. Akartam én szólni, hogy addig nem fogunk működni, még azt be nem teszem, de nagy alkalmam nem volt, mert elsétált mellettem. Értetlenül néztem az üres helyére magam elé, majd én is elfordultam és végigvezettem a tekintetem az arcán, ahogy bámulta a dolgaim. Nyilván nem a legrendezettebb lány vagyok, és talán össze is borult ez-az, ahogy felkeltem. De komolyan, kit zavar, ha egy üvegcse tündérpor gurul két kicsi fwooperlábcsontocska között. A tollak gondolom amúgy is lehetnek bárkinél, láttam is ilyenekkel dekorált pennát. Elképzelésem sincs tehát mit keres. Talán kért tőlem valamit? Már a joghurton meg a jógaleckén túl. Pedig volna mit tanuljon abból a görbülő gerincből kiindulva. Nagyon merevnek tűnik nekem.
- Segíthetek valamiben? - kérdeztem rá végül vonakodva némileg, ahogy hozzá hasonlóan kicsit lehajoltam, hogy lássam mit néz. A táskám nem volt nyitva, így papír vagy egyebet bizonyosan nem tudott, ezért is lepett meg, hogy tudja a nevem.Főleg mert azokon sincs kiírva. - Ezek a saját tárgyaim, engedélyem is van rájuk, ott tartom, ahol éppen én is vagyok. És honnan tudja a nevem? - szaladt fel a szemöldököm és még durcás kislány módjára össze is vontam a karjaim ahogy közelebb léptem és a kendőm felrugdosva kicsit letakartam az üvegcséket. - Nem szeretem ha turkálnak a dolgaimban - értettem ezekre, és arra is, ahonnan a nevem tudhatja. - Mr. Hatóság-Auror, mert én nem vagyok ilyen jól tájékozott a nevéből.
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Zlatan
INAKTÍV


A hibád
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 308
Írta: 2019. június 28. 14:44 | Link

Winnifred Adyra Rossouw x Pécs, a.m. x me



Az ékszer szépen a helyére került a nő fülében, de én így sem lettem jobban képben. Szeretem elkerülni a legilimenciával a felesleges köröket, amik snassz és teljesen érdektelen beszélgetéseket szülnek, de Adyránál, ahogy eddig tűnik, nemigen kell a snasszság miatt aggódnom, mivel így is elég furcsa irányt vett ez a beszélgetés. Szeme valahogy furán megcsillan, ahogy a cuccai fölött hajlongok, és ez a nézés soha nem jelent jót, főleg nem egy nőtől.
- Igen - egyenesedem ki, majd felé fordulok. - Megválaszolhatod a kérdésem - legelbűvölőbb mosolyomat veszem fel, fejemet is kicsit oldalra biccentem. Igen, tudom, hogy nem értette a kérdést, de na! Olyan jól szórakozom, nem fogom megfosztani ettől magamat, főleg, hogy simán benne van a pakliban a tény; sokkal jobban is szórakozhatok majd ennél.
- Láthatnám az engedélyeket? - bökök a táska felé, feltételezve, hogy ott vannak a szükséges papírok, amik igazolják ezt. Olyannyira belelovaltam már ebbe magam, hogy nehéz lesz kiszállni belőle, úgy, hogy mindketten jól járjunk. Vicces a helyzet, továbbra is fenntartom ezt, de hogy mondod el ezt egy különleges lánynak, aki jógázni szeretne joghurttal? - Nos, ez egyszerű. Belelátok a fejedbe - oldalra sandítva nézem, ahogy letakarja az üvegeket, engem ez a mozdulat pedig egy nagyon széles, és nagyon gonosz vigyorra kényszerít. Van engedélye, mégis takargatja a cuccait. Elkaptalak, te drága? Én mindig azt vallottam, hogyha megdobnak kővel, akkor dobj vissza kettővel, de ha a csaj rájön, hogy csak húzom az agyát, nem szeretném, ha ő is ezt vallaná, mert akkor mindkettőnknek nagyon eseménydús és sportos napja lenne. Jelenleg pedig nekem ehhez nem fűl a fogam annyira, tekintve, hogy szerintem még mindig a másnaposságommal küzdök egy kicsit.
- Nem is turkáltam a dolgaidban - mutatok rá a lényegre szemtelen mosolyogva. - Csak nézelődök, akár egy vásáron - legártatlanabb tekintetemet kell elővennem, remélve, hogy valamennyire meggátolja azt, hogy kitörjön belőlem a nevetés. - A fejedben mondjuk igen, ez jogos, de az néha akaratlan - megvillan a tekintetem, szinte még én is látom, ahonnan tudni lehet; most egyáltalán nem akaratlan volt. Felkeltette az érdeklődésem a valahonnan jött, Adyra nevű, para hajú nő.
- Micsoda titulus - kapok szívemhez, kicsit talán túltolva a drámai hatást. - Áh, igen - nyalom meg látatlan alsó ajkamat, mielőtt kezet nyújtanék újdonsült barátnőm felé. - Zlatan - rázom meg óvatosan, de határozottan kezét, ha felém nyújtja.
Hozzászólásai ebben a témában

Winnifred Adyra Rossouw
INAKTÍV


Winnie
offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 106
Írta: 2019. július 15. 22:14 | Link


WiNézet❥június 24. délelőtt❥Pécs

Elég egyértelmű volt, hiába nem értettem mi is a kérése, hogy szeretne valamit. Vagy egyenesen akar, embere válogatja a hozzáállást ezt már jól megtanultam. Meg azt is, hogy ha nem ismétlik el, akkor sosem állunk jól egy beszélgetésben. Nem voltam túl magabiztos, igazából a fejemben is csak kérdőjelek cikáztak annak kapcsán, hogy mi is történik éppen velem és ő miért történik. Nincs nekem a legtöbbször ellenvetésem, hogy bárkinek feleljek egy bizarr kérdésére, de most kellemetlennek tűnt, mint sem a szokott kelletlennek. Mint a le tudok-e égni. Amatőrök az európaiak.
- Pontosítanál... Pontosítana? - próbáltam a hangsúlyokat megfelelően használni a javításomnál, mert hát ha tényleg valami olyan bácsiba futottam bele, bár nagyon szép mosolya van, ez tény, akkor nem kéne csak úgy joghurtozgatni. Én tudom, de ez a helyzet szülte ide, nem tehetek róla.
- Kell engedély a táskám letételéhez? ez egy park - néztem rá nagyon furcsán az egészet nem is tudva hova tenni. Persze, bizonyosan vannak helyek, ahova nem lehetne bemenni, de itt aztán rengetegen fordulnak meg, tőlem nem messze is ült egy fiú, de már eltűnt azt hiszem, éppen nem volt időm megnézni ki és hol van. Arra persze akadt, hogy kinézzek a legközelebbi táblára, de semmi tiltó ábrát nem fedeztem fel vagy piros feliratot, amiből következtethetnék arra, hogy én most rosszat tettem. Nem szoktam olyat, vagy ha igen, azt csendben és ügyesen. Persze szigorúan máshol, természetesen.
- Mit csinálsz a fejemben? - pislogtam hatalmasakat még kicsit felé is hajolva. - Ezt hagyd abba, biztos, hogy ezt nem is lehet! - csattantam fel és nem feltétlenül sértett voltam, inkább ingerült, ezért össze is fontam durcásan a karjaim magam előtt. Még csak azt sem értem néha, mit is mondd nekem, ő meg simán kiolvas dolgokat. Ehhez neki nem kell fordító? Vagy csak így lát és tud. Hallottam már erős mágusokról, illuzionistákról és legilimentorokról is, de egyikhez sem volt amúgy szerencsém soha. Azt hiszem nem is baj.
- Ez nem vásár, nem kirakodó boutique - néztem fel rá, ahogy leguggolva elkezdtem összedobálni a holmiim majd összehajtva a kendőm is a táskámba gyömöszöltem és felkelve a vállamra akasztottam. - Direkt volt, vagy sem, szerintem ehhez nem adtam olyan... hogy mondják... beleegyezést? azt hiszem azt - néztem rá kellően csúnyán még azelőtt hogy inkább csak vártam volna, hogy akkor most tovább kell állnom mert védi a füvet Mr. Hatóság-Auror, vagy mit tesz. - Én is mutatkozzam be újra? - kérdezem kicsit tényleg sértetten, de aztán csak enyhülnek az összefont karjaim és leszegem a fejem mielőtt rá nézve nyújtanám a kezem felé, hogy megszorítsam.
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Zlatan
INAKTÍV


A hibád
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 308
Írta: 2019. július 31. 11:54 | Link

Winnifred Adyra Rossouw x Pécs, a.m. x me



Valószínűleg emberfüggő, hogy kit mennyire visel meg pár csont látványa, mert engem speciel semennyire, tekintve, hogy hullákkal dolgozom, de egy teljesen jó alapnak éreztem, hogy kicsit megbotránkoztassam a lányt. Ami valljuk be csak-csak összejött, ami minduntalan mosolygásra késztet. Nem mindennapi esemény az, hogy egy külföldivel találkozol - de -, aki csontokat pakolászik ki egy pokrócra, egy park közepére, hogy akkor ő most... mit is csinál? Lehet nem ártott volna még egyszer megkérdezni, de már késő bánat, úgy gondolom. Feleslegesen ne vigyük tovább a kényes témákat, főleg, ha a beszélgetés másik résztvevője, nem túl diszkréten rugdossa a cuccaira a pokrócot. Hümmögök párat, ujjaimat állam alá téve, mintha gondolkodnék, amikor ráemelem tekintetem, ki tudja mennyi idő után.
- A táskádnak nem kell, de a csontok azért felkeltették az érdeklődésem mi tagadás - tárom szét kissé karomat, hogy nyomatékosítsam szavaimat. Én is emberből vagyok kérem, hadd legyek már én is kíváncsi erre meg arra, ha már szembe jön egy ilyen kecsegtető lehetőség. Adyra - gondolom én - alapvetően is felkelti az emberek érdeklődését, már ha csak a külsőt nézem, de mellettem szóljon, hogy nekem nem ő tűnt fel először, hanem... oké, nem hazudok, nyilván ő tűnt fel először, a csontok csak járulékok voltak a vicces szituáció kialakításához.
Őszintén felnevetek, ahogy közelebb lép és fenyegető hangnemet hallok ki a hangjából, amiért a fejében járok. Nem mondom, nehéz dolog ez, tekintve, hogy totálisan más nyelvet beszél, mint mi, de azért a név az egyértelmű dolog az ember gondolatai között, és itt meg is akadt a tudományom. Nevetésem elhal, de így is mosolyogva tekintek az előttem állóra.
- Legilimentor vagyok - vonom meg vállamat nemtörődöm stílusban. - És nincs bekorlátozva, hogy kinél és meddig használhatom, édesem - a legszebb az egészben, hogy nem is hazudok, de egy pillanat erejéig tekintetem lesütöm, hogy látszódon a megbánás testbeszédemből, pedig belül a megbánás egyetlen szikrája sem lobbant fel. Még jó, hogy nem! Hát imádom a helyzetet, aztán majd megbánásra pazarlom, mi? Karját keresztbe fonva áll előttem, lehet tényleg nagyon megsértettem az egóját. Nagyot sóhajtva vakarom meg tarkómat, hogy aztán mindkét kezemet oda pakolászva pillantsak rá.
- Ha akaratlan, akkor esélyem sem volt húsz méterről a beleegyezésed kérni - somolygok vidáman. Náluk vajon nincsenek legilimentorok? Mondjuk ezt nagyon nehezen képzelem el, és nem is tűnik valószínűnek, azonban az, hogy mennyire meg van lepődve és ki is akadt ráadásul, személy szerint engem erre enged következtetni.
- Nem szükséges - pillantok az ég felé. - De ha már ennyire megsértettelek. Engedd, hogy kiengeszteljelek valamivel, Adyra - magam alatt vágom a fát, ebben már most biztos vagyok, ahogy abban is, hogy ezt a kijelentést két perc múlva - talán előbb is - nagyon megfogom bánni. De ha még több vicces pillanatom lehet az előttem álló nővel - aki valóban szörnyen különleges -, akkor üsse kő elmegyek tevegelni is, ha ez minden vágya. Azért remélem nem.
Hozzászólásai ebben a témában

Winnifred Adyra Rossouw
INAKTÍV


Winnie
offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 106
Írta: 2019. augusztus 20. 21:47 | Link


WiNézet❥június 24. délelőtt❥Pécs

- A tÁskÁdnAk neM kELL - artikuláltam kifigurázva az anyanyelvemen a hallottakat, de neki nyilván hangzik normálisan, hála a fordítói tárgyaimnak. Egyébként nagyon furcsa, hogy én nem hallom magam más nyelven, elképzelésem sincs, hogy milyen lehetek. De a kellő szarkazmus nem hiszem, hogy hiányozna. Szóval, még jó hogy nem kell, hiszen ez egy tárgy, ami a saját tulajdonom, és a legnagyobb bűne, hogy nem környezetbarát minden alkatrésze. Van olyanom is, teljesen öko és természetesen drága, ellenben ezzel. De a célnak és a ruhámnak megfelelt ma.
Nem különösen erőltettem meg magam hogy kedves legyek vagy barátságos ezért még belőlem is felszakad egy sóhaj az egész szituációra, tényleg nem tudom mi oka beletúrni az aktuális elfoglaltságomba, a dolgaimba, vagy úgy egyébként bármibe. De felettébb illetlen és szar módja annak, ha ismerkedni akar. Szeretek és szoktam is, de ez nem olyan forma, amivel szívesen haladok társalgásilag. Pláne, miután közli, hogy mellesleg, véletlenül a fejembe ért. Nem szoktak emberek véletlenül másokba csúszni. Nem. Ezt most nem fejteném ki, inkább később, bár szerintem a gondolatfoszlány éppen elég, hogy még bennem is megragadjon. El is mosolyodom megingatva a fejem a földön hevert, és már eltakart cuccaimra nézve, csak aztán emelem rá újra a tekintetem. Már nem morgok, könyvelje el sikernek.
- Én meg afrikai, nem kérdezte senki milyen jogcímen csinálod, csak közöltem, hogy ne tedd - persze még sértetten, mert egy dolog kedélyesebbnek lenni, más megbékélni. - Vagy te is olyan vagy aki ebből a ne szót kiszedi? Másrészt a hatályos törvények szerint megillet a személyiséges jogom - majdnem jól tudom, mindegy is. De azt igen, mikor leellenőrizték a tudásom, még nekem is elmondták hogy bejelentés okán komolyan büntetik a visszaélést, mindennel. Itt nagyon figyelnek erre ahogy hallom. Én meg megint felszökött szemöldökkel szorítom még jobban magamhoz a kezeim, ahogy várom, nem tudom pontosan mit, de nem tetszik, ahogy furán méreget.
- Vagy te is ilyen rasszista vagy? - kérdeztem végül rá inkább egészen keserűen, mint mérgesen már. - Legközelebb szedd össze magad akkor. De legalább bocsánatot kérhetnél, úgy, mint akit érdekel is. És fizetheted a joghurtom - emeltem a fejem a kis cukrászda felé a sarkon, hogy végül visszanézzek rá. Nem szoktam tarhálni, de nagyon is megérdemlem.
- Kiengesztelés? Ezt nem teljesen értem. Nem gondoltam komolyan, ki tudom fizetni a joghurtom - forgattam meg a szemeim, mert azt hittem erre gondol, ha nem, akkor kicsit értelmetlen a fordítóm, mert nem értem pontosan.
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Zlatan
INAKTÍV


A hibád
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 308
Írta: 2019. augusztus 26. 18:56 | Link

Winnifred Adyra Rossouw x Pécs, a.m. x me



Értem én, hogy eltérünk egymástól. Nyelvben is, kulturálisan is, igazából, ha jobban belegondolok, akkor külső szemmel elég viccesen nézhetünk ki, de akkor sem hiszem el, hogy ennyire nem értjük egymást. Oké, nyelvi nehézségek, de van fordítója, szóval annak meg kéne könnyítenie a köztünk lévő kommunikációt, mégsem teszi, ami engem roppantmód frusztrál. Látszik rajta, hogy neki is kezd fogyni a türelme, és megmondom az őszintét nekem is, mert fogalmam sincs hol csúszott el a beszélgetés. Márpedig valahol elcsúszott, ami velem egyáltalán nem szokott előfordulni, így jobb híján csak mélyet sóhajtva lépek egyel távolabb Adyra-tól, hogy egy hipercukika mosoly mellett nyújtsam felé a jobb kezemet.
- Kezdjük elölről, ha nem bánod - vágok bele. - Ombozi Zlatan. Bocs, hogy turkáltam a fejedben - kimondom, de gondolom elég egyértelmű, hogy annyira nem bocs a dolog, különben esélyem sem lett volna idejönni és elkezdeni ezt az igen furcsa, kellemetlen mégis szórakoztató beszélgetést. Sok nővel beszélgettem, rengeteg szituációban, de eddig meg kell hagyni, Adyra viszi a prímet. Vagy tényleg ekkora a különbség kettőnk között vagy éppen hülyére vesz. Nem, most esküszöm nem vagyok a fejében, így is elég vicces a helyzet, nincs szükségem a legilimenciára ahhoz, hogy ezt megtartsuk.
- Legilimentornál nincsenek személyiséges jogok - idézem a nőt teljesen komoly arccal. Hatalmas erőfeszítésembe kerül, hogy ne törjön ki belőlem a röhögés, de tartom magam, minthogy abban is, nehogy kikerekedjenek szemeim a szóhasználaton. Zseniális a nő, és a végére már nem furcsállva, hanem komolyan elismerősen méregetem. Először is rettenetesen különleges, másodszor elég ránézni, hogy az ember lássa meg van a magához való esze és harmadszor; kurva vicces a nő. Szemeim kikerekednek, egy pillanatra még levegőt is elfelejtek venni, ahogy barnáimat pillantásába fúrom.
- Hogy rasszista? - biccentem oldalra fejemet, arcomról biztosra veszem, hogy süt az értetlenség, teljesen érthető okokból. Hogy a faszomba kerültünk a rasszizmushoz pár pillanat alatt? Ember legyen a talpán az, aki tudja követni Adyra-t. - Nem, nem vagyok rasszista - rázom meg a fejem, jobb kezemet még fel is emelem, hogy nyomatékosítsam mondandómat. Szóba jött a joghurt, közlöm, hogy meghívom kiengesztelésképpen, erre közli, hogy ki tudja fizetni. Esküszöm nektek, de tényleg, itt és most, hogy ez a nő fog engem a sírba tenni és elég hozzá ez az elmúlt húsz? Harminc perc?
- Na - csapom össze tenyereimet. - Gondoltam, hogy tudod fizetni a joghurtod. Nálunk halandóknál a kiengesztelés annyit tesz, hogy sza... akarom mondani rosszat tettél a másiknak, így veszel neki valamit, amitől jobb kedve lesz - ez a kiengesztelés definíciója? Ha nem is ez, mindegy, mert már elhangzott. - És mivel én jártam a fejedben, de neked ez rossz érzés volt, így meghívlak egy joghurtra, hogy jobb kedved legyen. Érted? - ha valaha el akarnék menni tanárnak tartsatok egy puskát a fejemhez és habozás nélkül húzzátok meg a ravaszt, kérlek. Kíváncsi és kérdő tekintettel nézzem Adyra-t, hogy vajon elfogadja-e az ajánlatom, vagy ilyen pöpec kommunikációval válnak el egymástól útjaink. Mert ha nem is érti, akkor sem tudom mégis hogy magyarázhatnám el ennél érthetőbben vagy egyszerűbben. Alapból soha nem kellett elmagyaráznom ezt a fogalmat, így is túlteljesítettem. Türelmesen várom a választ a meghívásra, miközben jobb lábamról testsúlyom a balra kerül. Érdekes egy nap ez.
Hozzászólásai ebben a témában

Winnifred Adyra Rossouw
INAKTÍV


Winnie
offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 106
Írta: 2019. szeptember 11. 20:11 | Link


WiNézet❥június 24. délelőtt❥Pécs

Nem azt mondom, hogy nem vagyok hibás sokszor, elvetem a sulykot, sőt, megesik hogy túl hamar reagálok igen hevesen, mondták már hogy forduljak orvoshoz is, ettől még nem érzem magam egyedüli gondnak. Talán ha elkezdem az elején, hogy a fülbevalóm a ludas és lemaradtam, ami után nehéz felvenni a fonalat, ha igazából azt sem tudja az ember, hol kéne. Szinte érzem a sóhaját, nem csak érzékelem, amire a szemeim ráfüggesztem, a tekintetem előbb az ajkain majd a tekintetén pihennek meg, aztán csak bólintva aprót, kicsit tartózkodva de a magam előtt összefont kezeimből egyiket felé nyújtom.
- Örülnék - azt hiszem, bizonyosan megkönnyítené a dolgunkat is. A nevére figyeltem végül és kezdtem egyre jobban kellemetlenül érezni magam a fordítós izéval. Nem hiszem, hogy rosszul van kalibrálva, de sokkal egyszerűbb egy közös nyelv. Párakkal az angollal már egymásra találtunk, de lehet ideje lenne a helyibe merülni, vagy valami. Hasznos, az biztos. - Winnifred Adyra Rossouw, Winnie vagy Adyra - vontam kicsit a vállamon, ahogy megszorítottam a kezét végül, ahogy erre illik. Én is szoktam kezet fogni emberekkel, de például még nem értem el bizonyos kort, ha előzékenyen is, de mondjuk férfi mutatkozott be, nem érinthettem a kezét, mert az tiszteletlen. Itt most ezt nem érzem annak, meg azt hiszem inkább az ellentettje. Kicsit meg vagyok ebben még zavarodva, amit megtartanék magamnak, de így vagy úgy, már látott ezt azt odabent.
- Ezt még megbeszéljük - préseltem össze az ajkaim, hogy aztán megnyalva őket engedjek ki egy nagyobb sóhajt és kicsit el is nevessem magam végül. Én is érzékelem, hogy ebben valami nem stimmel, még ha elsőre elég hülyén nem is vettem észre.
- Tudod mire gondoltam igazából - tettem hozzá, de persze, megérdemeltem és jogos is. Azt mondjuk nehezen tudom elképzelni, hogy tényleg előbb-utóbb nem üti meg valaki ilyenért a bokáját. Nekem csak némi üvegem van homokban mégis heteket vártam, mire magamhoz vehettem, meg többször kellett leírnom a nevem, mint életem további részében összesen fogom. - Elhiszem, de furán viselkedsz velem. Nem tettem semmit, de már úgy jöttél ide, mintha ez nem lenne igaz - szögeztem le végül a problémáim, és mióta itt vagyok ezt legtöbbször a külsőm tette.
Halandók. Megforgatom a szemem is, érzékelve az egésznek a nehezen eldöcögő részét, majd neki szentelem a figyelmem a kezeim leengedve magam mellé és a táskám lassan összerakva és a plédet is belegyűrve.
- Ki akarsz engesztelni - foglaltam össze, mert felfogtam az előbb is azt, hogy akar valamit tenni, csak az apropóját nem értettem. Nem volt kedves, kifejezetten bántó, hogy random belém is mászott, de most azért nem hinném, hogy ilyen kompenzálásra szorulnék. De ha már itt tartunk! A táskám a vállamra akasztva ingattam kicsit, ahogy billegtem a lábaimon, majd az ajkamra haraptam.
- Arról a joghurtról még lehet szó, de csak jóga után fogyasztom, viszont ahhoz nincs partnerem... - néztem rá összerakja-e magától, vagy esetleg még kell egy mankót adjak, mielőtt elindulnék a dolgomra. Mert ezt még nem sikerült feldolgoznom, amit a fejemmel csinálgat véletlenül. - És te érted?
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Zlatan
INAKTÍV


A hibád
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 308
Írta: 2019. szeptember 26. 19:59 | Link

Winnifred Adyra Rossouw x Pécs, a.m. x me



Elcsúsztunk valahol, mint kommunikáció és teljesen megérdemelt a többesszám. Ő is, és én is, mert a - szerintem - nagyon vicces megszólításom odáig ment, hogy én biza rasszista vagyok, ráadásul egy paraszt is, amiért turkálok a fejében. Nos, a második lehet igaz, de az elsőt még most sem tudom mire vélni, így csak elengedem, mert nem tűnt úgy, mint aki komolyan gondolja. Legalábbis nagyon remélem, hogy ilyesféle atrocitás sem érte, mert az igen gusztustalan modorra vallana, amit szintén nem tudok elviselni. A felém nyújtott kezet megmarkolom, majd megrázom, éppolyan erősen, hogy ne törjem el a kezét, de hiába nő, attól még nem tűnik törékenynek és szerintem egy erősebb kézfogásba sem halt még bele senki.
- Adyra - ízlelgetem a nevet, mintha most hallottam volna először életemben, és magamban már nem csak így hívnám. Komolyan, mintha világi spanok lennénk évek óta. - Tetszik. Gyönyörű neved van - mosolyodom el hamiskásan, majd elengedem a kezét, sajátjaimat zsebem mélyére süllyesztem. Látszik rajta, hogy valamin nagyon mereng, így ebben a pár másodpercben megengedem magamnak azt, hogy jobban megnézzem. Afrika? Messzebb nem is jöhetett volna el szülőföldjétől, mint egy ilyen kis országba. Elképzelésem sincs, honnan jöhetett az ötlet, de ahogy elnézem talán már sínen vagyunk a beszélgetésben nagyjából, így nem is kell aggódnom, mert talán kiderül, ha ilyen fesztelen folytatjuk a csevejt. Igen, egészen idáig.
- Aha, szóval lesz még - csapok le rögtön az alkalomra, mert ha tényleg lesz, akkor abban mindenki biztos lehet, hogy nem fogom kihagyni. És nem csak azért, ahogy kinéz - olyan 40%-ban van csak összefüggésben a dologgal -, hanem azért, mert ő más. Érdekes, és nem úgy különleges, ahogy a legtöbb lány elhiszi magáról, hanem tényleg az. Ahogy beszél, vagyis ahogy próbálkozik vele, a mozdulatai. És meg kell hagyni, felkeltette az érdeklődésemet, mint azt már olyan sokszor elmondtam.
- Megmondom az őszintét, nem, nem tudom, hogy értetted - rázom meg a fejemet kicsit. - De nem is érdekel. Tiszta lapot kezdtünk, engedjük el - komolyan nem érdekel. Meglepett, nem tagadom, de nem érdekel, hogy értette, vagy miért mondta, egyáltalán hogy merült fel benne ez az egész. És tőlem meg valóban eléggé távol áll a rasszizmus, tekintettel arra, hogyha tehetem az öcsém elleni gyilkolgatós játékokban, mindig négert választok. És mindig nyerek is, szóval bizony lehet abban valami, hogy a fekete bőrűek sokkal gengszteresebbek, mint a fehérek.
- Nem akartam, hogy azt hidd - vonom meg vállaimat, pillantásomat lehunyom pár másodpercre, hogy végül, amikor kinyitom egy mosoly kíséretében pillantsak Adyra-ra. - Csak gondoltam dumálunk egy jót, majd nevetünk rajta, hogy ilyen balfasz módon szólítottalak le, de eléggé félresikerült a dolog - köhintek egyet, hogy tudja, valóban így van, és egyáltalán nem az ő hibája. Nyilvánvalóan nem, mert gondolhattam volna csak a kinézetből, hogy talán nem magyar, és egyáltalán nem fogja érteni azt, amit neki magyarázok. Ennyi erővel baszki ektivitizhettünk is volna. Ah, majd elkapom a családot legközelebb, ez egy jó ötlet.
- Pontosan - emelem ki kezemet zsebemből, hogy végig simíthassak tarkómon. Legalább a kiengesztelés szóig eljutottunk, bár ha tudom, hogy ezt ismeri, akkor nem csépelem feleslegesen a számat, mint valami elmeroggyant. Tarkómról, napszemüvegem alá csúsznak ujjaim, megdörzsölöm szemeimet, majd amikor megszólal, a szemüveget fejem tetejére tolva meredek Adyra-ra.
- Hogy pardon? - emelkedik meg egyik szemöldököm kérdőn, mert csak remélhetem, hogy rosszul hallottam. - Kísérjelek el jógázni, és akkor hajlandó vagy megengedni, hogy meghívjalak egy joghurtra? Ez annyira nem fair deal - előre-hátra bicegtetem fejemet, lehunyt szemekkel, miközben az esélyeimet latolgatom magamban. Merlin, baszod! Nem tudok jógázni, mégis hogy a tökömben mennék el vele? De ugye, a másik szempont a jóga nadrág, amit meg valahogy úgy csináltak meg, hogy csak azt nem látod benne, amit nem akarsz. Csak meg ne bánjam... - Deal - nyújtom felé ismét jobb kezemet. - Csak rázd meg és akkor tutira elmegyek veled - forgatom meg kicsit szemeimet, és remélem, hogy megteszi, mert enélkül biztos kihúzom magam a jóga alól. - Hol, hánykor? - nincs idő teketóriázni. Nekem a box előtt vagy után pont nem egy kis jóga jut eszembe belemelegítésnek vagy levezetésnek. Ó, bassza meg!
Utoljára módosította:Ombozi Zlatan, 2019. szeptember 26. 20:06
Hozzászólásai ebben a témában

Winnifred Adyra Rossouw
INAKTÍV


Winnie
offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 106
Írta: 2019. szeptember 28. 01:08 | Link


WiNézet❥június 24. délelőtt❥Pécs

Kicsit vehemensebb vagyok az átlagnál; mondták már, sőt, voltak is ebből gondjaim, de lehet, most kicsit túlzásba is estem, legalábbis ami a viselkedésem első benyomását illeti. Kellemetlenül is éreztem magam, mert ha kimondjuk, ha nem, vádaskodtam. Nyilván a rengeteg rossz tapasztalat az oka, gyakorlatilag mindig megnéznek, és olyan szemekkel, azokkal, maik elküldenének, amik idegennek, valami rossznak titulálnak. Jobban ismerem a rasszizmust pillantásból, mint szavakból, és a kommunikációs gát itt most kellő aggodalmat adott, hogy ijedten kezeljem. Talán rosszul, és ezt nem is tagadom, és bár neki kellett kezdeményezni, ez a tiszta lapos dolog jól esett az én lelkemnek is.
- Köszönöm - mosolyogva hajtottam le a fejem egy pillanatra, de aztán utána újra ráemeltem a tekintetem. Nem szeretem kerülni ezt a fajta kontaktust, mert bármennyire is ódivatú bizonyos körökben, én a kultúrámban úgy tanultam, ezzel mondunk és kapunk válaszul a legtöbbet. - Hangozhat ígéretnek is, de az nem csak rajtam múlik.
Mint már sokszor kiderült rólam az évek alatt, szeretem az embereket és kapcsolatokat építeni. Persze ez nem mindig szoros, jó vagy éppen kedvező, de akadt már olyan is, hogy jól indult és ment a kukába. Voltunk riválisok lányokkal, buta dolgokon is. Voltak fiúk, akik engem nem kezeltek nőként, és olyanok is, akiket én nem tudtam más szerepbe tenni mint egy haver. Ezen felül a felületes emberek, vagy azok, akikkel tényleg amolyan társak voltunk tanulásban vagy edzésen, de semmi egyéb. Na, ez, mióta idejöttem gyér. Lehetőségeim lesznek és vannak is, viszont élni velük csak akkor tudok, ha nem zárkózom el. Nem szeretnék, most sem léptem semerre. Pedig én is kapargattam már magamban, hogy ez most olyan kezdeti szöveg akart lenni, amibe a fordítóm és én is eléggé belegabalyodtunk.
- Sajnálom - vontam végül vállat kicsit el is nézve oldalra, nem szép a vádaskodás, be kell látnom, és komolyan gondoltam az elnézéskérést, nem várom el egyoldalúan, pláne így, hogy akkor kezdtük elejéről az egészet. Már amennyire lehet, bár ettől még nem hiszem hogy a személyiséges joghurtom elfelejti. Ez valahol azt hiszem aranyos, de azért vérciki is. Mindegy- Engedjük szabadjára.
- Egy kicsit... félrement - nevettem el magam, és igazából éreztem amit ő is, nekem így jött ki a feszültség, nála úgy láttam a mozdulat a kezével tükrözte ezt, de nem bántam, valahogy így volt természetes, hogy nem is akarta másra kenni vagy elmacsózni. - Ő a hibás, kiesett, mikor megszólítottál - mutattam a fülemben lévő kis köves darabra. Ezt használom általában fordítónak, viszonylag pontos, de csak ha a pár mindkét darabja egyszerre van rajtam. Különben így járok, mint most.
- Jóga. Nem kell nagy háttér - közöltem egyszerűen, de persze kivártam, még ő is levezeti, amire én is jutottam. Mondatrészenként aprókat bólintottam, majd cinkos félmosollyal billentettem oldalra a fejem, még vártam, hogy mire is jut. Nem kellett azt hiszem érvelni, ha komolyan gondolja, belemegy ebbe, legalábbis így gondoltam. És...
- Rendben - nyújtottam a kezem, aztán megszorítva az övét finoman ráztam párat a kezén, kicsit idegen volt tőlem, de jobb most belejönni, mint később nem érteni. - Küldök egy baglyot a helyről és az időpontról, időben, hogy ne lehessen gond, de általában pénteken van hat után, itt nem messze - mutattam is el a megfelelő irányba aztán a táskát a vállamra akasztva néztem még a lábainkra majd egy mosollyal felemeltem a jobb kezem és integetni kezdtem, hiába állt pár centire. ÉN SEM ÉRTEM MIÉRT. Én is kínos vagyok.
- Akkor később látjuk egymást, Zlatan - majd kikerülve őt visszaindultam az egyetemre a dolgaim elintézni.



//See u soon. SOON.//
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek