36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Celestyna M. Westwood
INAKTÍV


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2019. június 4. 01:38 | Link


Május 30 éjszaka | Az isten háta mögött


Azt hiszem, hogy életemben még nem izgultam még annyira, mint ma, hiszen... nézünk csak ránk. Greatest. Day. Ever. A ruhám tökéletes volt, a helyszín is, mindenki itt volt, aki számított... és ha nem így lett volna sem érdekel, mert egyetlen ember volt igazán fontos. Ha ő nincs itt, az egésznek értelme sem lett volna. És bizton állítom, Daddy még sosem volt ilyen szép öltönyben.
Még mindig dolgozom fel, hogy a mai naptól nem Cutie Mark Crusaders a monogrammom, mert már hivatalosan is Westwood vagyok. Már nem csak Ward hív így. És tele volt minden fincsikkel és jó volt a zene, és úr isten, azt hiszem, sosem voltam ennyire boldog. Pedig tényleg, Axel mellett... nehéz volt nem annak lennem.
Csak van, amikor már egy kicsit túl sok. Szóval mikor éppen nagy volt a tánci és mindenki el volt foglalva a beszélgetéssel, meg az eszi-iszivel, kisurrantam a hátsó üvegajtón a rétre. Szerettem, hogy nem zsufis helyen tartottuk az estét, így nem volt most zaj, meg kocsik, meg semmi undi. Helyette csak tücskök, meg a víz hangja a közelben, és a csillagok, te jó ég!
Ledobtam a világítós fehér cipellőm a fűbe, majd a puccos magassarkúból kilépve csüccsentem le, hogy belebújjak a kedvenc topogómba. Stella nem hiszem, hogy megdícsérne. De legalább a ruhám foltálló, szóval a fű sem kente össze. A térdem kicsit felhúzva dölöngéltem a zene ritmusára, ami bentről még kicsit kihallatszott. Kellett az a pár perc nyugi, amit most elloptam magamnak, kicsit megsimogatva a gyűrűt az ujjamon.
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2019. június 10. 13:30 | Link


Május 30 éjszaka | Az Isten háta mögött színe előtt


Ha nem kérdezte meg Bojarski ötször, hogy mi a helyzet, akkor egyszer sem. Ha létezik ilyen, szerintem nagyjából mindenki más sokkal jobban ki volt akadva, mint én. Talán csak tim nem, aki hozzám hasonlóan ülte végig, még mindenki más kapkodott vagy éppen izgult. Mikor azt hiszem nekem kellett volna. Mosolyogtam, így keltem, így léptem ki a szobából, ahol az utolsó éjjelt töltöttem, hiszen hagyományok, ez nem lehetett a mi esténk; és akkor is, mikor Gabe a saját nyakkendőjével szenvedett. Jó, igazából röhögtem, de ez más kérdés. Az esküvőm napján nem nyír ki alapon megtehettem. Igazam lett, másnaptól meg lesz egy hónapja feldolgozni.
Tökéletes. Az egyetlen szó, amivel leírhattam. Nem figyeltem és nem is érdekelt a dekoráció, se a hely, de még az sem ki és miben jelent meg, Piros teljes tényét ignoráltam még rá nem mosolyogtam, és helyette Wojtek kedves párjának adtam át az elköszönő és megköszönő szülői csokrot. Lelkesen és két hatalmas csók kíséretében.
Aztán olyan gyorsan történt minden, hogy fogalmam sincs merre hagytam el a zakóm, vagy a nyakkendőm kire kötöttem rá, de beesteledett, mindenki boldog volt, én viszont feltűnően hiányoltam a jelenlétet, pár perc volt, de még abban a ruhában is sok mosdószünetnek, így kicsit átverekedve magam, de határozottan kijöttem és a hátsó udvarra indultam zsebre tett kézzel. Nem a fejem vitt, talán a szívem, és milyen jól tette.
- Minden rendben, wifey? - mosolyogtam rá lefelé, ahogy megálltam srégen tőle, majd leereszkedve ültem le a keze után nyúlva, hogy összefűzzem az ujjaink és a gyűrűmre vigyorogjak, végül felemelve csókot nyomtam az ő kézfejére.
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Westwood
INAKTÍV


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2019. június 12. 16:01 | Link


Május 30 éjszaka | Az isten háta mögött


Minden tökéletes kellett, hogy legyen. Ez nem akarat vagy döntés, szervezés kérdése volt, egyszerűen így volt megírva. És ha elkavarodott volna a ruhám se érdekelt volna, mert ugyanúgy odabaktattam volna az oltárhoz  egy kölcsönzött, majdnemleesős valamiben is, mint az én csodás, egyedi, mesepomázatos darabomban.
A buli is jó volt, mert sok és finom süti volt, meg jó zene és csodálatos meglepetés, ami miatt ki tudtam volna ugrani a bőrömből. Igazából vészesen szaladt az idő, nekem pedig csak kellett egy pár perc magamra, hogy realizáljam, hogy ez ténylegesen itt és most történik, nem csak elképzelem, vagy álmodom. Még a karomba is csíptem kicsit az ajtón kisurranva, afféle próbaként. De nem, nem ébredtem fel.
Éppen csak elkényelmesedtem a fűben, belebújva a világítós csodába, kicsit meg is simogatva az oldalára írt számsort, mikor meghallottam a lépéseket. Az arcomon amúgy lustán elterülő mosoly kicsit ki is szélesedett.
- Minden tökéletes, szerelmem - feleltem felpillantva rá, de a kis vigyor továbbra is ott ékeskedett az arcomon. Ahogy lecsüccsent mellém, kicsit közelebb csúsztam hozzá, még begyűrve a fűzőt a cipő belsejébe, mielőtt az ujjait az enyémek közé fűzhette volna. A csókra kicsit éreztem is, ahogy felforrósodik az arcom, szóval nevetve megingattam a fejem.
- Csak kellett egy kis... csend és nyugalom, azt hiszem. Nem haragszol érte, ugye? - kérdeztem, az arcát fürkészve, de a kezét nem engedve el. - Olyan szép itt...
Utoljára módosította:Celestyna M. Westwood, 2019. szeptember 3. 08:53
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2019. szeptember 3. 01:58 | Link


Május 30 éjszaka | Az Isten háta mögött színe előtt


Egy kis szünet, egy nagyobb levegő, pár szabad perc, amiben se aggodalom, se gondolatok, se semmi, csak arra van, hogy ne csak nézz, láss is. Az emberke többsége boldog volt, Pirost a templom elhagyása óta nem láttam, és a hátralévő életem is hasonlóra tervezem, ez pedig a mai nappal elkezdődött. Wojtek párszor megjelent poharakkal a kezében, de az elmúlt három alkalommal már elirányítottam a többiek felé, akik jóval lelkesebbek voltak az ezer éve erre tartogatott italára nálam. Nem akartam letörni, hogy ha megiszom, se változok olyanná, mint a többiek, így hallgatólagos megegyezéssel úgy tettem, mint akin jól kifogott az első pár pohár is. Nem, mert a szervezetem előbb kidobta, mint gondolkodhattam volna.
Megtörtént, itt vagyunk, vége az esküvőnek, a ceremónia után vagyunk, jogilag, Isten előtt, magunk és mindenki jelenlétében letettük azokat a fogadalmakat, azt hiszem szebbet kívánni is nehéz. DE az aggodalom örök, főleg ha a nőről van szó. Ezért is indultam utána.
- Reméltem - mosolyogtam rá vissza, ahogy végignéztem rajta a földön. A ruha, a haja, a smink... a cipő. Az egész nő valahogy annyira látszott, hogy bár ezt a napot különlegesnek akarta, mégsem volt másabb, mint évtizeddel ezelőtt, vagy három hete, vagy vélhetően lesz sok hét múlva. Azonban egy dolgot, ha az itteniek nem is tudtak, én igen. Hogy az a mosoly nem csak a napnak vagy nekem szól. Mellé ültem le elsőre, de végül csak a lábam mögötte elemelve csúsztam a hátához és  húztam magam elé, az ölembe a lábaim közé, hogy hátulról átkaroljam és a tenyerem a hasára csússzon pár pillanatra.
- Dehogy, amit csak akarsz. Ez a te napod - leheltem csókot az arcára, hogy aztán a nyakához hajoljak, de csak az orrom a bőréhez préseltem pár másodpercre, mielőtt néztem volna előre a tájra.
- Bárhol az lenne, tudod mi az igazán szép? Az, ahogy ez mind bekövetkezett.
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Westwood
INAKTÍV


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2019. szeptember 3. 08:58 | Link


Május 30 éjszaka | Az isten háta mögött



Hogy csak azért jött utánam, mert a vendégek keresni kezdtek, azért, mert neki hiányoztam, vagy csak aggódott, nem tudtam volna megmondani. Nem vagyok legilimentor, csak egy mezei lengyel rókalány, olyan pici és csapzott. De cserébe nagyon tudok szeretni.
Ahogy megjelent, rápillantottam, arra számítottam valahogy, hogy majd sokkal jelentősebb, szinte már epikus lesz a különbség. Hogy ez a mai nap majd tartós nyomot hagy. Ne értsük félre egymást, életem legboldogabb napja a mai. De ahogy ránéztem, nem éreztem több szerelmet vagy erősebb köteléket a kettőnk között, mint pár nappal, héttel vagy évvel ezelőtt. A részem volt, a másik felem, akkor is, mikor nem volt mellettem. Soha többet nem kell ezt megtapasztalnom.
- És veled? Minden rendben? - kérdeztem, megsimítva az arcát, ahogy mellém ült, végigzongorázva az ujjaimmal a borostáján jólesően. Elég hamar közelebb is csúszott hozzám, az arcomon pedig ha lehet, még szélesebbre csúszott a mosoly, ahogy a hátam a mellkasának simult, a kezem pedig az övére.
- A mi napunk. Hármunké, Daddy. Hiányoltunk már - fújtam ki a levegőt jólesően, ahogy az ajkai az arcomhoz értek, majd a lélegzetét éreztem a nyakamban. Apró mosollyal simogattam tovább az arcát, szinte beleborzongva a gondolatba, hogy mennyire más ez, ugyanakkor mennyire ugyanaz, mint eddig bármikor.
- Mire gondolsz? - kérdeztem szórakozottan, a tekintetem elszakítva a tájról, majd kissé elhajolva tőle sandítottam rá, csak hogy jobban lássam. Csodálatos volt és csak az enyém. - Azért azt a látványt tudtam volna nélkülözni, hogy Noah hány a templomkerítés előtt. Szerintem ő ezt nem nagyon dolgozta fel.
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2019. november 25. 15:46 | Link


Május 30 éjszaka | Az Isten háta mögött színe előtt


Azt éreztem rajta, amit jómagam is kimutatok, ha nem is direkt: nyugalmat. Ez az esküvő nem felfordítani akart valamit, nem többet adni vagy éppen mássá tenni. Ugyan az volt minden leszámítva az emberek tömegét és a ruhákat. Bár azt sem tartom kizártnak, hogy ez ott fog innentől pihenni a szekrényében, ami rajta van most szoknya, és néha csak úgy leül benne majd a gyermekünkkel és így játszanak vagy éppen mesélnek. Csodás darab, ő pedig a leggyönyörűbb menyasszony, akit valaha láttam. Mégsem érzem úgy, hogy túlzásba kellene esni. Szelíden bólintottam csak a viszont érdeklődésére mielőtt mögé helyezkedve az állam a vállára tettem volna egy futó csók után, ami az arcát érte.
- Ami a tiéd, az az enyém is, bárhogy hívjuk - mosolyodtam el, mert éreztem a javítási szándékán a problémája gyökerét, én mégis úgy éreztem a mi jelző túl van pozicionálva. Romantikusan hangozhat, de néha egész más fedi le sokkal jobban.
- Nekem is hiányoztatok odabentről. Tényleg rendben vagytok, ő sem fáradt? - néztem rá, mert tudja ő is, egy szavába kerül és ha kell egy ezerszer kényelmesebb helyre is viszem, egyébként sem kockáztatnék, még ha nem is annyira nyilvánvaló ez, hiszen nem tudják. Senki, még csak sejtésük sincs. Bár Tim nemrég megkeresett fura csakrák érzékelésével. Vannak sejtelmeim mikor lépett ezekbe a dimenziókba és ki mellett. A fejem a gondolatra fordítottam a nő felé, de csak elmosolyodtam.
- Most éppen? Semmi különösre, a holnapra, a jövő hétre. De mind még vár ránk - mert szeretem ezt a nőt és az összes hátra lévő peremben tudatni is akarom vele, mert azt sem pótolhatom be, amit elvettek tőlünk.
- Nem annyira betongyomrú, mint a sógornőm anyjának és gyógynövénypárlatának bizonygatta. Én szóltam neki, hogy óvatosan - nevettem el magam. Noah nem az esküvőkre, hanem a nagy szájára allergiás és érzékeny.
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Westwood
INAKTÍV


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2019. december 30. 22:03 | Link


Május 30 éjszaka | Az isten háta mögött


Semmi különösen kiemelkedő vagy életeket megváltoztató nem volt a mai napban, de boldoggá tett. Egyszerűen mostanság hajlamos voltam hamarabb elfáradni, vagy csak nyűgössé válni az emberektől, ami most kezdett is megtörténni, így én és a telefonszámos, világító cipőm kijöttünk a teremből, hogy elpilledjünk egy kicsit az isten háta mögött.
Ez az ember annyira nagyon okos! Nagyon szerettem is érte, így csak elmosolyodtam szélesen, a fejem kicsit az övének döntve.
- De bölcs valaki! - jegyeztem meg, de semmi vicceskedő nem volt ebben az egészben, tényleg úgy gondoltam, hogy Dustin csodügyesokos és most már férjecske is.
A kérdésben éreztem az aggódást, így kicsit fel is sóhajtottam, nem akartam, hogy csak azért, mert én meg a kicsi borsó kijöttünk, vagy fáradékonyabbak vagyunk, ő elkezdjen miattunk stresszelni.
- Nem, minden rendben, csak hosszú volt a mai nap, tudod, ki kellett fényezni - még dobnék is egyet a hajamon, de mögöttem ült, így viszonylag nehéz lett volna a dolog. Nem lehetetlen, de bonyolult. De nagyon tetszett ez a ruha, a haj, a smink, minden. Finoman megsimogattam az állát, még egy csókot is nyomtam a borostájára.
- Mikor szeretnél indulni? Tudom, hogy beszéltünk már róla, de ma mindenki mesélt mindenről, rendesen meg vagyok már kavarodva - ráztam meg a fejem egy lemondó sóhajjal, miközben teljesen neki fészkeltem, hogy elkényelmesedjek. Ez így fincsi volt.
- Jaj, neki mindig csak a szája volt nagy, de az se eléggé. Neki csak másfél képviselőfánk fért be, nekem három. - Még fel is nevettem, mert elég nagy szemekkel nézett rám ő is, meg Lewy is.
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2020. január 1. 20:45 | Link


Május 30 éjszaka | Az Isten háta mögött színe előtt


Nem akartam nagyon belemenni ebbe, főleg nem nála. Tudom milyen tündéri, és azt is, hogy hogyan kell vele bánni. Véletlenül sem szeretném, hogy valaha azt higgye, hogy bármi, amit mond nem számít, de tudnia kell, hogy ő előttem van még magamnál is a sorban, nemhogy amúgy. Ami pedig a leendő kis Westwoodot illeti, ő is, ez ilyen lehet csak a jövőben és semmiért sem cserélném.
- Nem kellett, semmi sem muszáj - néztem felé, amennyire tudtam mellé hajolva, de inkább csak fogtam magam és átkaroltam őt; őket. Tökéletes volt a smink, a csillogás, a plusz kiegészítők nélkül is, de én is azt akartam, hogy csodálatosnak lássa az egészet. És ha ehhez mindenre kell a glitter, a púder meg a virágok, hát tessék, itt vagyok. - Én is fáradt vagyok, nem szégyen kimondani - tettem még hozzá kicsit bele is nevetve a vállába a csók után, amit kaptam így félig.
A kérdésére csak csendes sóhajjal visszaemeltem az állam rá és néztem előre, arra a tájra, amit eddig ő is figyelt, csak korábban egyedül. Most itt vagyok én, és hamarosan még szebbeket mutathatok neki és talán majd a picinek is. Ez mondjuk eléggé a jövő zenéje.
- Annyit mondtam, hogy ha fáradunk, inkább induljunk, itt meg nyugodtan ünnepelhetnek tovább, a hely úgyis ki van fizetve - vontam a vállamon egy kicsit, mert nem akartam lelőni senkinek a buliját. Másfelől meg, szerintem most sem veszik észre, hogy egy levetett ruhadarabokkal megpakolt székkel beszélget az öcsém, és mindezt úgy, hogy az előbb mindkettejüknek hozott inni valamelyik másik fiú. Azt hiszem nekik elég lett volna a fele mennyiségű alkohol is.
- Nem biztos, hogy tudni akarom, neki ez miért volt próba tárgya - szűkültek össze a szemeim, de azt sem akartam, hogy Celnek ez mióta mérték és kinek dicsekedik ezzel. Csak nem. - De ezt a rekordot azt hiszem nem kell felemlegetni.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek