28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)

Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Quinn Ashwood
Házvezető Rellon, Vendégelőadó, Auror, Minisztériumi dolgozó


apnyu | a másik Szombat lány
offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 336
Írta: 2019. április 17. 17:56 | Link

5 éve | a Hiba | mosoly

A többi lánnyal ellentétben nem érzi attól kivételesebbnek magát, hogy a színpad széléről nézheti a koncertet. Neki az igazi élmény kell, szemből, a közönség soraiból figyelni Őt és énekelni a dalait.
Be nem vallaná talán, de ahhoz képest, ahogy viszonyult Nimródhoz, mostanra már egészen kedveli. Nem, nagyon is kedveli és annak ellenére, hogy ő többnyire a másik gitáros karjaiban köt ki hetek óta, itt hullámozva a többi rajongóval eljátszik a gondolattal, hogy ma este ő lesz az a lány, akit kinéz magának a tömegből és vele tölthet egy különlegesnek nem nagyon mondható, de izgalmas éjszakát.
Mindkét keze a magasban, jobb karján az a szalagkarkötő van, melynek másik felét a fellépés előtt Nimród karjára kötötte. Libabőrözik a hangjától és attól, ahogy a tömeg vele együtt énekli a dalokat. Mintha belelátnának mind és együtt, ugyanúgy élnék meg azt, amiről Ő énekel.
Velük együtt énekel, számára a tömeg csak hanggá alakul, szemeit néha hosszabb időre lehunyja, de többnyire le sem veszi a férfiról. Hatással van mindenkire, köztük Borira is. Kezd olyanná válni, akitől nem akar szabadulni, mint a szerek, amik gyakran előkerülnek a koncert után a backstage-ben. Biztos benne, hogy sokra fogja még vinni, ezzel a tehetséggel hülye lesz az, aki kiengedi a kezei közül, hisz nem csak egy lelketlen előadó.
A villódzó színes fények kavalkádjában Bori érzi a részegséget, de ennek nem az alkohol az okozója. Alig ivott két pohárkával mielőtt befurakodott volna a harmadik sor közepére, annak is már vagy fél órája.
Megőrülnek érte, hallja, amint sok lány sírva fakad és sikoltozik, néhányan azt kérik, vegye őket feleségül. Ő pedig nevet rajtuk, el sem tudná képzelni a zenészt egy valakivel hosszú távon, nem hogy esküvőn. Az a sok lány mind rá vágyik, neki pedig akad mind a tíz ujjára egy hátul is.
Hozzászólásai ebben a témában
Borbély Nimród
Független varázsló, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 81
Írta: 2019. április 20. 22:46 | Link

5 évvel ezelőtt - a Vörös - zene

A dob kemény ütemére lüktetett a mellkasa, csukott szemén keresztül is látta a relfektorok fényét, és még a fülesen keresztül is hallotta a tömeg énekét. A nyakán kidagadtak az erek, ahogyan a mikrofonon keresztül szólt a tömeghez. A dalával.
A kezében lévő gitár szinte eggyé olvadt vele, ahogyan rajta játszott. Eggyé olvadt a zenével. Kitárulkozott. Elmondott nekik mindent, mit szavakkal el lehetett. Amit egy dallammal sikerült kifejeznie. A színpadon állva kiadta magát a tömegnek. Nekik viszont erről fogalmuk sem volt. Ők csak azt hallották, amit meg akartak belőle hallani. Pont ezért volt az ő kapcsolatuk ennyire kiegyensúlyozott.
- ...just for tonight. Forget who we are, give up and ignite. - Válogathatott azok közül, akiknek a dalt éppen énekelte. A szőke, abban a rövid topban. A barna, aki teljes eksztázisban hallgatta őt a telefonja képernyőjén keresztül. Vagy az a vörös. Borbála.
- All these clothes like you still want me around, I can't give you this for nothing, help me out.
Az első sorban állt. Ezért látta. A relfektorok elvakították. Ő csak érezte a közönséget. Minden egyes alkalommal, mikor fellépett. A rajongásukat, a megértésüket. Azokat, akik tudták, miről énekel.
Befejezte az akkordot és kezével a mikrofonért nyúlt. Eldöntötte az állványt, egészen hátra, miközben ő is hátradőlt vele. Kitartotta a hangot. Nem is énekelt. Kiáltott. Tisztán és érthetően.
- Go with me through the dark, for tonight.
Kiegyenesedett. A közönséget akarta látni. A lámpák a háta mögött felvillantak és bevilágították a teret. Az emberek tömegét. Ő azonban csak egyetlen személyt látott az első sorban. Neki énekelt aznap este.
Hozzászólásai ebben a témában
Quinn Ashwood
Házvezető Rellon, Vendégelőadó, Auror, Minisztériumi dolgozó


apnyu | a másik Szombat lány
offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 336
Írta: 2019. április 21. 14:03 | Link

5 éve | a Hiba | mosoly

A külvilág és az élet minden egyéb része megszűnik arra az egy órára, míg Nimród előad. Ilyenkor teljesen átveszi az uralmat a zene és annak ereje Bori fejében. Nem tud és nem is akar másra gondolni, vagy másra nézni rajta kívül. Ugyan tudja, hogy ez az egész a közönségnek szól és a rajongóknak, mégis túl sokszor találkozik a tekintetük ahhoz, hogy ne dobbanjon furcsán a szíve. Kicsit különlegesnek érzi magát, amiért a mellette tombolókkal ellentétben többet is kaphat az emberből, aki ezt az egészet, az érzelmeket és hangulatot kiváltja belőlük.
Szíve ki akar szakadni a mellkasából, a tömeggel és a férfival együtt hangosan énekli a dalt a végéig. Aztán megáll a mozgásban, a zene elhalkulásával és az emberek őrjöngésével ő csak a mosolyra figyel, a tekintetére és a szédülésre, ami uralni kezdi.
Szélesen vigyorog vissza rá, aztán eltűnik a tömegben, hogy hátul, a backstage-ben valahogy máshogy is kifejezze rajongását. Nem gondolkodik, csak megy az érzései után. A helyzet az, hogy nem is lát semmi mást Nimródon kívül, nem érdekli hányan veszik őket körül és a másik, a gitáros mit szól hozzá. Az egész hatása alatt van még amikor meggyorsított léptekkel szinte odaszalad az énekeshez.
Átöleli a nyakát és lehúzva magához megcsókolja. Hosszú és sok mindent kifejező, olyan, amire biztosan emlékezni fog. Mert ez az első, hogy nem csak szórakozásból, a többiekkel felváltva tennék meg.
Szaporábban veszi a levegőt amikor elszakadnak egymástól. Végigsimít a másik arcán, de el nem engedi. A szemébe nézve vigyorog rá, tetteivel próbálja kifejezni azt a sokat, amit szavakkal képtelen lenne.
Hozzászólásai ebben a témában
Borbély Nimród
Független varázsló, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 81
Írta: 2019. április 22. 23:27 | Link

5 évvel ezelőtt - a Vörös - zene

Elhalványultak a fények, és a sötétség rájuk telepedett. Rá és a közönségre. Egy takaró alatt hallgatták a hangszerek utózengését, és vártak. Arra, hogy a következő pillanatban felkapcsolódjanak a relfektorok és ők egyként fejezzék be a dalt. Közösen. Mert az ő estéjük.
- Just for tonight, just for tonight, forget who we are.
Hagyta, hogy a közönsége énekelje a dalát. Az utolsó sorra tért velük vissza, hogy kitartva a hangot elbúcsúzzon tőlük. És folytassa az estét.
Mintha részeg lett volna, úgy indult le a színpadról. Levette a gitárt és az egyik technikus kezébe nyomta. Éreznie kellett volna a hűvös szelet, azt, ahogyan haja a vállára és nyakára tapadt. A hideget. De az ereiben ott lüktetett még az adrenalin és szemével csak azt az egy embert látta. Széles vigyorral indult meg felé. A csók nem érte váratlanul. Sokkal inkább az intenzitása. Olyan volt, mintha ők ketten még folytatnák a koncertet. Mintha a dal utózengése kettejükben szólt volna tovább.
Zihált, ahogyan a levegőt vette, és Bori ajkai után kapott. Keze formás fenekébe mart, úgy húzta közelebb magához. Nem érdekelte, éppen kik vannak körülötte. Hogy Ákos éppen most érhetett le a színpadról, ő pedig az aktuális nőjével... Nem. Itt nem számítottak a határok. Ez a turné a határaik átlépéséről szólt.
- Ma ketten ünneplünk - suttogta a szavakat. Kijelentésként. Nem kellett neki engedély vagy beleegyezés. Ez eldöntött tény volt már akkor, mikor ő még a színpadon állt.
Megfogta Bori kezét, és magával húzta, miközben baljával még elkapta a felé kínált sört. Valaki még szólt mögöttük, még gratuláltak a remek koncerthez. Néhol megveregették a hátát, mások pedig váltani akartak vele pár szót. De fülében még ott zengett a dal, a közönség sikolya, és ajkain még ott volt Bori csókja.
Hozzászólásai ebben a témában
Quinn Ashwood
Házvezető Rellon, Vendégelőadó, Auror, Minisztériumi dolgozó


apnyu | a másik Szombat lány
offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 336
Írta: 2019. április 23. 20:34 | Link

5 éve | a Hiba | mosoly

Ketten léteznek a világon és a zene ami körbeveszi őket. Nincs szükségük semmire és senkire, csakis egymásra most. Hosszú volt a bemelegítés és a csókból kiérződik, mennyire feltüzeltek. Talán még semmire nem vágyott annyira, mint erre az estére. Vele, a tömegben, idegenekkel kiáltva a jól ismert dalokat, majd ott hagyva mindenkit ketten megünnepelni a sikert. Rá vágyik. A nevetésére. A hangjára. Arcára, amikor beleéli magát dalaiba. Ujjai köré csavarná a haját és reggelig ki sem szállna mellőle az ágyból.
Kezd sípolni a füle amint kilépnek az épület hátsó kijáratán, megcsapja a hűvös szellő, s ő elneveti magát. Egy mozdulattal emeli le a férfi fejéről a kalapot és viseli onnantól ő a vörös tincsek felett. Futásnak erednek, mint két rossz kamasz. Kézen fogva, torkukban dobogó szívvel, előre rohannak céltalan. Mindegy hova mennek, hogy hol kötnek ki. A lényeg, hogy együtt teszik.
Együtt állnak meg az utca kellős közepén, nyomják egymást a falnak, majd együtt esnek be a fogadó egyik szobájának ajtaján. Szó szerint. Bori ahogy hátrál, lába megakad a szőnyegben és ez épp elég ahhoz, hogy elveszítse egyensúlyát. Elcsukló nevetéssel terül el a puha, vastag anyagon, karjaival magához öleli Nimródot. Kíváncsian, teljesen a hatása alatt kutatja arcát, vonásait, belefeledkezik szemeibe.
- Kérek egy autogramot - ajkán a mosoly vigyorrá szélesedik. Szemeit lehunyja, lassan, hevesen dobogó szívvel minden tizedmásodpercet kihasználva lop csókot miközben ujjbegyei finoman érintik a másik bőrét az oldalán.
Nincs tovább, nincs ma, nincs holnap, ők vannak és a koncert hatása kettejükben. A távoli pillantások, a mosolyok mind itt vannak, de más már nem láthatja. Az övüké. Csak az övüké az este, az érintések, csókok, a zene.
Hozzászólásai ebben a témában
Borbély Nimród
Független varázsló, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 81
Írta: 2019. május 2. 20:54 | Link

5 évvel ezelőtt - a Vörös - zene

Beleivott a sörébe, miközben kézen fogva Borit indult el az estébe. Mindegy hova, csak el. Ki az éjszakába, mely csak az övéké volt. Az éjszaka, amik kérdések és felesleges mondatok nélkül is tökéletes volt. Mert a zene összekötötte őket. A nyári koncertek. A buszutak és a hajnalig tartó fesztiválok.
Érezni akarta őt. Minden porcikáját. A falnak préselte. Hallani akarta a szívverését is, érezni az ereiben dübörgő vér zúgását. Éhesen kapott ajkai után, aztán nevetve indultak tovább az éjszakába.
Nem tudta, melyik motelben találtak végül szobát, vagy hogy hogyan jutottak el az ajtó kitárásáig. Széles vigyorral az arcán hajolt a földön heverő Bori fölé. Még a kalapja is legördült valamerre, ő pedig félresöpörve a vörös hajtincseket tette szabaddá az utat ajkainak.
Bori érintése nyomán libabörős lett a karja. Belemosolygott a csókba, majd kihátrált, hogy a nő arcát figyelve tegye fel a kérdést.
- Hova szeretnéd? - Keze a kötött felső alá csúszott. Végigsimított a hasán, ujjai egy rövid ideig a köldökénél köröztek, majd felcsúsztatva az anyagot, belecsókolt az apró mélyedésbe.

***

Álmosan fordult át a másik oldalára, mikor a spalettán átszűrődő fény az arcát kezdte melegíteni. Felnyögött, ahogyan a vékony takaró lecsúszott csupasz válláról. Hosszan szívta be a levegőt. Még próbált visszaaludni, még kellett az a pár perc, amíg magához tér. Amíg fel nem fogja, hogy a motelben van, és végig nem néz a szobában szétszórt ruhadarabokon. Hogy gondolatai visszatérjenek az előző este történéseire. Még kellett volna pár perc ahhoz, hogy mindezek felébresszék. De Nimród csak szusszant egyet, ahogyan behunyt szeme mögött a megkezdett álom halvány körvonalait próbálta még utolérni.
Hozzászólásai ebben a témában
Quinn Ashwood
Házvezető Rellon, Vendégelőadó, Auror, Minisztériumi dolgozó


apnyu | a másik Szombat lány
offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 336
Írta: 2019. május 5. 12:29 | Link

5 éve | a Hiba | mosoly

Nem a korai kelésről híres, ma mégis úgy alakult, hogy a nap első sugaraival ébredezni kezdett. Kellemes, lusta érzéssel nyújtózott, még csukott szemmel gondolta át, hol is van és mi történt az éjszaka. Egy kis ideig nem merte kinyitni szemét. Nem akarta, hogy vége legyen, hogy a férfi már ne legyen mellette.
Kellemesen csalódott a másik szuszogását hallva, majd fejét felé fordította. Nyomott egy csókot vállára mielőtt még kikelt volna az ágyból. Figyelt, nehogy felébressze. Az ablakhoz sétált, kinézett a kis réseken. Még így is sikerült olyan helyet találniuk, ahol az ablak a hátsó kertre néz és egészen kellemes látványt nyújt.
Néhány percig csendben nézi az alvó férfit, mosolyog és visszagondol az estére. Újra megtenné. Talán az egyik legjobb estéje és éjszakája volt eddigi élete során, pedig ő pont olyan gyerek volt, aki kiélvezte az idejét, kipróbált mindent.
Épp csak Nimród pólóját veszi magára mielőtt kilép a szobából, szándékában áll visszatérni, de két bögrével a kezében. Mindkettejüknek szüksége van a reggeli kávéra, ezt az együtt töltött idő alatt már megtanulta. Azon mondjuk lehetne vitatkozni, melyikük a hisztisebb, ha rosszul indul a nap.
Nimród bögréjét az éjjeliszekrényre rakja, sajátját magánál tartva visszasétál az ablakhoz és felül a párkányra. A pólóra már nincs szüksége, így csendben, a fényt a bőrén élvezve bámul kifelé, figyeli a virágokat, az udvaron játszó macskákat és vár. Várja, hogy a másik felébredjen és realizálja, hol is van. Bori pedig felé fordítja fejét és rámosolyog.
- Kávé az éjjeliszekrényen - szinte suttogja.
Hozzászólásai ebben a témában
Borbély Nimród
Független varázsló, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 81
Írta: 2019. május 5. 13:25 | Link

5 évvel ezelőtt - a Vörös - zene

Még a szemöldökét is összevonta, ahogyan próbált az álmok után kapni. Csak még egy kicsit, csak még azt a képet egy másodpercnyivel tovább megtartani...
Mélyen szívta be a levegőt, mikor elért tudatáig a hang. És a kávé illata. Még csukott szemmel mosolyodott el. A feketeséget a nap fénye narancssárgára színezte, aztán résnyire kinyitotta a szemét.
Szinte még vakon tapogatózott a bögre után. Kissé feltolta magát az ágyon, és hátát a támlának döntve nyögött fel elégedetten. Belekortyolt a kávéba, és az ablaknál ülő nőt figyelte. Szeme alaposan megfigyelt minden domborulatot. A bőre színét, ahogyan a délelőtti napfény sárgára festette. A sötét vonalakat, a spaletta árnyékait.
Elégedetten vigyorodott el, miközben füle mögé tűrte saját haját. Tökéletes reggel egy tökéletes éjszaka után. Olyan volt, mintha a tegnapi részegség még tartana. Mintha még bódult lenne a koncerttől és az este történekről. És mé csak nem is lesz tőle másnapos.
- Tökéletes - felsóhajtott, ahogyan a kávéjába kortyolt. Aztán tekintetével ismét elidőzött az ablakban ülő Borin. - Tökéletesen festesz ott. - Mosolya széles vigyorrá szélesedett ki, majd még jobban feltolta magát az ágyon.
Nagyot kortyolt a kávéból. Kész szerencse, hogy van elég idejük az indulásig. Pécs nincs is olyan messze innen, ellenben...
- Kár, hogy olyan messze vagy.
Utoljára módosította:Borbély Nimród, 2019. május 5. 13:25
Hozzászólásai ebben a témában
Quinn Ashwood
Házvezető Rellon, Vendégelőadó, Auror, Minisztériumi dolgozó


apnyu | a másik Szombat lány
offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 336
Írta: 2019. május 5. 13:56 | Link

5 éve | a Hiba | mosoly

Egész életében emlékezni fog a tegnapi koncertre és az időre, amit kettesben töltöttek. Csak ők ketten, a felesleges bandatagok és az őket körberajongó csajok nélkül. Figyeli őt, figyeli a nyár szépségét odakint. Sosem akar tovább állni.
Tovább ül ott csendben míg Nimród ébredezik, kortyolgatja a kávét, melyből életet merít erre a napra. Egy újabb út áll előttük, egyelőre azonban csak a pillanatnak él. A bőrét égető tekintetnek, a mosolynak. Simogatja a férfi hangja és nem kell sokáig várnia, hogy a távolság lecsökkenjen.
Bori lassan, csípőjét ringatva sétál oda az ágyhoz. Bögréjét leteszi a szekrényre, majd négykézláb a másik fölé mászik. Mosollyal az arcán hajol a nyakához, apró, elnyújtott csókokkal halad a füléig, majd finoman fogai közé fogja.
- Elég közel vagyok? - teszi fel a kérdést, de a következő mozdulattal lefordul róla és hanyatt elterül az ágyon, karjai a puha párnákon nyúlnak el. Jól esően sóhajt fel.
- Elmentél volna, ha te ébredsz előbb fel? - vigyorogva, de érezhető kíváncsisággal kérdezi. Nem okolná, ha így lenne, de nem örülne, ez biztos és abban is biztos, hogy ezt a férfi is tudja. Elvégre ha csak egy estéről szólna, már Bori is itt hagyta volna. Ez viszont egy nyárról szólhat.
Hozzászólásai ebben a témában
Borbély Nimród
Független varázsló, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 81
Írta: 2019. május 9. 20:02 | Link

5 évvel ezelőtt - a Vörös - zene

Nem mozdult, csak a kávéját kortyolgatta, miközben vigyorral az arcán figyelte, ahogyan Bori szépen lassan felé közeledett. Akkor sem tette le a bögréjét, mikor a vörös egészen közel hajolt hozzá. Mikor ajkai súrolták a bőrét. Libabőrös lett, mikor a másik fogai finoman a fülét érték.
Aztán felmordult, mikor Bori csak úgy leheveredett mellé. Utána nézett. A kávé vagy a nő? Nehéz kérdés volt így korán reggel. Hajnalok hajnalán egy ilyen éjszaka után. Aztán Bori megszólalt, ő pedig belekortyolt a kávéjába. Van, amikor jól jön a külső segítség, ha dönteni kell...
- Kávéért? Soha! - Fél szemmel sandított csak a mellette fekvő nőre. Próbálta a kávéja mellett az ő látványát is inni. Minden vonalát, ívet és kanyarulatot. Nem tagadhatta, hogy tetszett neki a látvány.
Két korttyal lehajtotta a maradék kávét. A bögre keményen csattant a szekrény lapján. Még le sem ért egészen, mikor Nimród már fordult felé. Ajkai után kapott. Levegőt venni sem hagyott neki időt. Keze a tegnap este bejárt területeken kalandozott, mikor megcsörrent a telefonja.
Megállt a mozdulatban. Ajkaik még súrolták egymást, mikor a kitartó csörgésre reagálva egy sóhaj után a telefonért nyúlt.
- Ákos. - Biztosan az indulás miatt kereste a menedzsere. Letette, mielőtt még Nimród válaszolhatott volna a csörgésre.
A füle mögé simította a haját, és visszatette a a szekrényre a telefont. Két hosszabb pityegés, a kijelző pedig újra felvillant. Nimród csak rápillantott. Egy időpont és egy indulási helyszín.
- Kettőig még van időnk - feküdt vissza Bori mellé egy széles vigyorral az arcán. - Hasznosan kellene eltöltenünk, nem gondolod?
Hozzászólásai ebben a témában
Quinn Ashwood
Házvezető Rellon, Vendégelőadó, Auror, Minisztériumi dolgozó


apnyu | a másik Szombat lány
offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 336
Írta: 2019. május 10. 13:13 | Link

5 éve | a Hiba | mosoly

Még most is úgy érzi, megszűnt körülöttük a világ. Mintha a szoba falai elszigetelnék őket a nagyvilágtól térben és időben egyaránt. Az udvar, a játszadozó állatok mind-mind egy másik világ kitalációi. Talán ők is. Az éjszaka is. Az is, amit most érez, amikor bőrük újra összeér és felelevenednek benne a friss emlékek.
- Lusta - jegyzi meg vigyorral és igazából nem is akar ennél többet hozzáfűzni. Épp csak arra vár, hogy Nimród bögréje a szekrényen landoljon és úgy kap ajkai után, mintha az élete forogna kockán. Kezei automatikusan elkalandoznak a férfi testén, míg egy pillanatra sem engedi eltávolodni.
Bosszankodva nyög fel, majd túr a hajába. Nem is tudnának jobban időzíteni, pont akkor kell mindenkinek belezavarni a képbe, mikor a legjobb következne. Szemét forgatja a név hallatán. Úgy tűntek el az este, hogy egy szót sem szóltak senkinek. Borit nem, de Nimródot biztosan keresték és hiányolták, főleg azok a csajok, akiknek ezen az estén nem jutott belőle.
Bori követi a másik mozdulatait, majd mosolyogva támaszkodik fel. Annak ellenére, hogy nincs végtelen idejük, úgy érzi, bőven van annyi pillanat, hogy kihasználja mindet. Egy kis ideig nézi a férfi arcát, szemeit, s ujjaival végigsimít álla, majd ajka vonalán. Előbb nyakába csókol, aztán egyre feljebb halad. Hosszan, egyre hevesebben csókolja és egy hirtelen mozdulattal helyezkedik fölé. Most övék az egész délelőtt.

// Love//
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek