36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2019. április 1. 00:15 | Link

Blossom néni
#Maja és a #breki | Pécs | március 29. péntek dél körül


Miért is maradna meg a babakocsiban, ha egyszer becsatoltam, ugye? Ania nem volt egyszerű kislány és hiába mondta el neki az apuci is, én is, hogy nem tudom már úgy emelgetni, ő szerette volna. sokszor, én meg szívesen is csináltam, de most is eléggé szúrt a hátam, és a pocim alja is kicsit tőle, így ez nem volt opció. Lewy és Klara nekiálltak az ebédnek, mi pedig jöttünk, hogy elsétálunk a gyógyszertárba, mert ennek a pici manónak fájdogál a torka meg köhécsel. Írtak fel nekünk valami finom dolgot, de a gyógyszerész nénihez érve szembesültünk vele, hogy ez nem lesz jó, ő ehhez a fajtához pici, így be kellett nézzünk a rendelőbe.
Nagy levegőt véve, nehezen és nyöszörögve hajoltam le, mert leguggolni azt már nem tudtam mellé, hogy kipattintsam a bejárat előtt a helyéről, majd némi segítséggel a lábikóira érkezhessen és a kocsit fogva sétáljon be mellettem. Szépen leültünk a váróba, és még én elmondtam a kijövő néninek, hogy mit szeretnénk, addig ő a babáját a helyére téve kötözgette be. Nem volt ez belekalkulálva de azért írtam a Nyuszónak, hogy kell kérnünk egy új papírt, de sietünk. Odaadtam mindent, felírta  a néni hogy Ania Bojarska, majd mondta, hogy szólítanak. Én meg a pocim simogatva figyeltem a kis hercegnőt. Folyton melegem van, vagy csak nem vagyok jól, olyan érzés, mint az utolsó napok voltak a lányoknál, pedig itt még nem tartunk. Csak kényelmetlen.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Blossom Miles
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
Írta: 2019. április 1. 18:07 | Link

Maja & Ania
Kicsit fáradtan ittam bele az asztalra helyezett fekete teámba. A telefonom rákezdett a csengőhangomra, a képernyőn pedig felvillant édesanyám arcképe. Elhúztam a piros ikont és leírtam neki, hogy dolgozom, majd biztosítottam, hogy amint hazaérek felhívom. Valószínűleg nem ez volt a legjobb amit tehettem, miután tudom jól, mit gondol a folytonos munkáról és a helyettesítésekről. Nem igazán érti, hogy én így, megállás nélkül szeretem. Az asszisztens megkérdezte, hogy hívhatja-e a következő beteget, mire én csak bólintottam továbbá próbálkoztam kedves mosolyt varázsolni az arcomra, mégiscsak gyerekekkel dolgozom. Teljes szívemből szerettem a pöttömöket, sajnáltam is eléggé, hogy ilyen kevés gyerekekre szakosodott gyógyító van mostanában. A pécsi is épp valahol a szabadságát töltötte, én pedig nem tudtam nemet mondani, mikor felkértek, hogy helyettesítsem. A következő kisfiúnak fájt a pocija, amit vizsgáltam egy darabig, aztán az asszisztensnek lediktáltam a felírandó gyógyszereket. Visszacsüccsentem a kölcsönasztalom elé és újabb nagy kortyot nyeltem le az innivalómból. A recepteket aláfirkantottam, és mielőtt az anyuka és a fiú távoztak volna a rendelőből szóltam nekik, hogy az ügyes viselkedésért bizony matrica jár. Ezzel együtt kiborítottam az asztalra a matricákat rejtő dobozomat, amit Bogolyfalváról hoztam magammal. Mikor először helyettesítettem itt, meglepődve vettem észre, hogy nem is használnak ilyen kedves eszközöket, pedig engem így mindig rá lehetett venni az udvariasságra. A pöttöm boldogan választott egy kalózos matricát és azt nézegetve kisétált a szobából. Mosolyogva pillantottam utána, és megkértem a hölgyet, hogy hívja be a következő beteget. Amíg kint volt, elvettem az előtte heverő kórlapot, amin nagy betűkkel az Ania Bojarska név virított.
Hozzászólásai ebben a témában
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2019. április 2. 16:43 | Link

Blossom néni
#Maja és a #breki | Pécs | március 29. péntek dél körül


Sietni szerettem volna, gondoltam, ha a gyógyszertárat letudjuk, akkor hazafelé egy kis fagyi is belefér, mert már kezd jobb idő lenni, vagy egy pici süti. Mindig csinálnak a közeli cukrászdában ilyen kisebb szeleteket, mióta többet voltunk ott, gondolnak a babáimra és ez nagyon kedves tőlük. De erről most le kell mondani, és jó ha az ebédre sikerül hazaesni. Nem is vagyok ettől elragadtatva, meg Ania se, aki köhögött is egyet.
- Kuckuc - simogattam meg a hátát, a kabátot amit levett a babakocsira tettem és a fejéből a kapucnit is kihúztam a kékszemű csodámnak. Hiába volt betegeskedő, olyan vidám és mosolygós volt, nem is akartam, hogy ez változzon. Ezért is kell az a köptetős torokgyógyítós szirup. Vagy hasonló. Mire visszafordultam, megint kijött a néni, és szólt, hogy bemehetünk, ez gyorsabb is volt, mint hittem, szóval kivettem a kocsiból, amit nem szabad őrizetlenül hagyni, majd a pindurom kezét fogva besétáltunk.
- Jó napot kívánok - köszöntem előre, Ania pedig integetve visongott kicsit. Most 18 hónapos nagylány éppen, azaz 3 napja volt a hónapfordulója, de ez nem számít. Kicsit megrángatta a ruhám, majd a lábamhoz bújt, még én közelebb lépkedtem. - Szeretnénk ebből valami mást kérni, mert a gyógyszertárban szóltak, hogy ő még kicsi lesz a fele adaghoz is - nyújtottam át a receptet, majd a kis szöszim haját simogatta. Reméltem olyan nagy vizsgálatra újra nincs szükség, de azért itt vagyunk.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Blossom Miles
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
Írta: 2019. április 5. 16:39 | Link

Maja & Ania
- Szép napot! - mosolyodtam el halványan a hölgy és a pöttöm jelenlétére. Sosem tudtam, hogy helyettesítésnél külön ki kell-e emelnem, hogy nem a megszokott néni vagyok, amellett, hogy az ajtóra kifüggesztettük. Amúgy is nagy ötlet a gyerekosztályra kiírni valamit, a célközönség úgysem tudja elolvasni, a szülőknek pedig szinte mindegy, ki vizsgál, csak minden gördülékenyen menjen. Végül ezt nem kellett elmondanom, ahogy arra sem kellett rákérdeznem, hogy mi a panasz, már meg is kaptam az instrukciókat.
- Rendben - vettem át a receptet és próbáltam minél gyorsabban átfutni, hogy felfogjam a helyzetet. - Akkor a torka fáj, ugye? - pillantottam az idősebbikre, majd a picire is. Azért annyira nem voltam fáradt, hogy ilyet ne tudtam volna megállapítani, ennél több kell, hogy engem megállítsanak. Az adag valóban nagy volt egy ilyen kicsi szervezet számára. A vizsgálat elkerülhető lett volna, de nem szeretek analízis hiányában gyógyszert felírni, ez alól pedig a mai nap sem volt kivétel.
- Egen, ez esetben fel kellene pattanni az ágyra - mutattam a mögöttem lévő vizsgálóágyra, míg lábammal elé húztam egy sámlit, ha Ania esetleg maga szeretne felmászni. A gyakorlat szerint én csak akkor emelgetek pöttömöket, ha már ismernek engem, addig ez a szülők feladata, de az anyuka láthatóan nem volt olyan helyzetben, úgyhogy meghagytam, hogy a kislány döntsön, hogyan kerül fel oda.
- Már nem sok van vissza, ugye? - néztem az anyuka hasára. Egészen végstádiumnak tűnt, bár láttam már egypár nagy babát.
Hozzászólásai ebben a témában
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2019. április 17. 14:40 | Link

Blossom néni
#Maja és a #breki | Pécs | március 29. péntek dél körül


A néni, az új, elég kedvesnek tűnt, szóval én sem feszengtem, pedig mikor legelsőre kellett lehoznom egy brekit én is rosszul éreztem magam. Nem szeretek orvoshoz járni, az sosem jelent jót, pláne velük. Még én se nagyon akarok ilyenkor elmozdulni gyógyítók felé, csak ott van Lewy és szól aztán meg már muszáj. Vagy ő visz, de azt ne várjuk meg, mert akkor nem tesszük zsebre, ahogy néz végig a váróban vagy utána a papírok felül ránk, mennyi bajunk van.
- Igen, meg köhög, néha kicsit könnyezik is, gondolom az is a fájdalom, nem mindig mondja mi, csak tudjuk, hogy fáj - mondtam el, ahogy a minire pillantottam, aki szerette volna ha felemelem, de ez most nem annyira volt könnyű, így csak picit előre hajolva nyomtam puszit a felnyújtott kezére, még azelőtt, hogy a néni elmondta volna nekünk, mi is lesz akkor most. A kis létrás dolgot nézegette, az tetszett neki, el is indult, csak azért a keze után kaptam, mikor majdnem átesett a saját lábán. Egyszer kiijeszti belőlem a tesóit, én tudom. Szóval fogta a kezem, a másikkal meg kotort a levegőben, gondolom kapaszkodó után, de szépen elkezdett fellépdelni. Körülményesek vagyunk, tudom.
- Mennyire vetkőzzünk le? - kérdeztem rá, ahogy lassan a kis kabátkapulcsiból kicsomagoltam és a nyuszis szépséget az ágy végébe terítettem. Lecsatoltam a cumitartót is, hogy előrébb legyünk, most úgyis motyogott, meg biztos megnézik a torkát. - Tessék? - pillantottam oldalra, aztán megvilágosodva pillogtam és mosolyodtam el.
- Hát, nem vészes, pár hét, ha minden igaz, most kezdtem az utolsó hónapot - gondolkodtam el egy pillanatra. De bármikor lehet. Mikor az első ultrahangon voltam akkora sokk volt, amit mutattak, hogy nem is nagyon kapcsoltam, mikor szólt a néni, hogy lehet újra kellene számolja a heteket. Mindenesetre még húsvét előtt valamikor biztosan jön a nagy tesózás a minibrekiimnek.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Blossom Miles
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
Írta: 2019. április 17. 16:27 | Link

Maja & Ania
- Értem - feleltem a panaszokra. Sajnáltam a pöttömöt meg az anyukát is. Síró piciket látni olyan szívszaggató, pedig én igazán hozzászokhattam volna, miután oltásokat is szoktam beadni, és születésükkor is gyakran sírdogálnak. Bár a szülés az egy teljesen más dolog, ott minden fájdalmat és könnyet felülmúl az a sok érzelem, ami ilyenkor hatalmába keríti az anyukákat.
- Ügyes vagy! - mosolyogtam rá, amikor felért az asztalra. Én is utánakaptam, mikor megbotlott a lábában, de végül az anyukája elkapta, így semmi baj nem történt. Azért nem sokan tudtak ilyen fiatalon ilyen gyorsan fellépdelni a létrán.
- Felül elég. Trikó maradhat, csak húzzuk ki, ha be van tűrve - válaszoltam a kérdésre, miközben nyakamba akasztottam a fonendoszkópot és közel helyeztem a tálkát, amiben a spatulák sorakoztak. Nem állt szándékomban siettetni őket, ezért nem is rohantam oda. Az én orvosom például mindig szaggatta rólam a ruhákat, egyszerűen meg sem állt munka közben, ami nekem egyáltalán nem imponált. Nyilván én sem szeretném, ha sokáig várakozniuk kellene a kint ücsörgőknek, de senkit nem akarok megijeszteni.
- Az még kibírható, de ha fáj a hátad, akkor nyugodtan ülj le a székemre - mutattam az asztal mögé. A megnevezés nem volt igazán helyes, hiszen nem is az enyém, de remélhetőleg érthető volt. Egyetemi éveim alatt igazán belemerültem a terhességes témába, így tudom, hogy ilyenkor fáj az élet, és mindig pisilni is sokat kell, úgyhogy én igazán megértem, ha nem szeretne végig állni. Amikor először ügyeltem itt, nem is értettem, hogy miért nincs itt egy fotel vagy ülőalkalmatosság. Az én rendelőmben például előbb volt fotel másoknak, minthogy én kaptam volna széket.
Hozzászólásai ebben a témában
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2019. április 18. 23:44 | Link

Blossom néni
#Maja és a #breki | Pécs | március 29. péntek dél körül


Bár nyilván, ha az előző néni nem buta, megspóroltuk volna ezt a kört, azért annak örülök, hogy talán most rendesen meg is nézik. Nem szeretjük a doktorosdihoz járást, de a rossz gyógyszerrel megijesztettek. Remélem azért ilyen sokszor nem fordul elő. Mi van ha valakivel nem beszélget a patikás néni és rá se jönnek, hogy rossz? Mi lett volna, ha neki adjuk. Kicsit meg is ijesztettem ezzel saját magam, éreztem a kis görcsöt a hasam aljában, aztán egészen kemény is lett a pocim. Duh.
- Köszönjük - mosolyogtam a nőre, ahogy Ania megtapsolva magát már egyből fordult volna hasra, hogy ő most végigmásszon itt, de nem hagytam. Mutattam hol lógassa le a lábait, ő meg párszor elismételte hogy Tatus így meg Tatus úgy, de az apuci most nincs itt, szóval csak megsimogattam a fejecskéjét, ahogy lekerült a kisfelső, majd elborítottam, amin kacagott. Lehúztam kicsit a naciját, így kipattant a body és kihúzhattam, hogy a pocija meg a mellkasa kiszabadulhasson majd ha kell. Trikót nem hordunk, így biztosabb a nem felfázás. - Álljak arrébb? - kérdeztem meg félig a derekam támasztva ki, a másik kezem a brekim előtt tartva, le ne induljon fentről, kicsit aktív.
Bárhogy is döntsön, azért kartávolságban maradtam, mert sosem lehet tudni, mikor múlik el a nagylány vagyok dolog, néha a játszón is elvannak más gyerekekkel, aztán egyszer észreveszik, hogy se én, se a mancsosaink, se a férjecske és eltörik a mécses. Én megértem őket, én sem szeretném, ha elhagynának véletlenül.
- Nagyon kedves vagy, de majd lepihenünk otthon ha végeztünk, úgyis vár ránk a délutáni szundi. Meg előtte még az ebéd - néztem a minimre, majd vissza a kedves helyettesítős nénire. - Igazából sehogy nem jó mondjuk, nem hiszem, hogy ha leülök, jobb lesz - vallottam be kicsit sóhajtva. Nehéz felkelni, meg van, hogy pont akkor fáj jobban. Ugyan ez a helyzet a fekvéssel is. Amúgy is hason alvós vagyok, azt meg ilyenkor nem lehet csak úgy.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Blossom Miles
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
Írta: 2019. április 29. 14:25 | Link

Maja & Ania
Nem csak anyukám nézi rossz szemmel, ha helyettesítek, sokan a rendelőben sem szeretik, ha én vagyok bent, mert engem nem szoktak meg, tulajdonképpen idejük sincs rá. Én ezt megértem, nem is hibáztatok senkit, aki közelebb áll, mikor vizsgálom a csemetéjét, de még azokat sem, akik a helyettesítős papírt meglátva sarkon fordulnak és inkább egy kevésbé idegent látogatnak meg. Minden szülőnek a gyermeke az első, és bár még sosem panaszkodott senki, az ismeretlentől mindenki fél. Ania anyukája mégis kedves volt, nem is kérdőjelezte meg, hogy megbízható lennék és készségesen segítette a munkámat, ami igazán jól esett. Ma is voltak már sokan, de a legtöbben csak méregettek, amíg a pöttömöket vizsgáltam.
- Csak annyira, hogy odaférjek - válaszoltam, miután a nő levetkőztette a picit. A fonendoszkópot kicsit a combomhoz dörzsöltem, hogy ne legyen annyira hideg, de nem hiszem, hogy túl sokat javított volna a helyzeten. Odaléptem a kislányhoz és a body-ját óvatosan felhúzva ráhelyeztem a műszert a mellkasára. Amikor ott végeztem, a hátánál is hasonlóan jártam el. Hiába a mágia jelenléte, az orvoslás alapja még mindig a mugli gyógyászat.
- Értem, azért csak nyugodtan szolgáld ki magad, ha úgy érzed - mosolyogtam rá. Az igazat megvallva, egy kicsit megsajdult a szívem a napi programjának hallatán. Én még sokáig fogok a rendelőben ülni, amit tényleg imádok, de olyan jól hangzik egy kis szünet. Ám teljesen felesleges, ugyanis a szabadnapjaimon annyira nem tudok mit kezdeni magammal, hogy vagy egész nap Monát böködöm, hogy csináljuk már valamit, vagy számolom az órákat, amikor végre visszamehetek dolgozni. Sosem voltam képes megállni, pedig én is tudom, hogy ez így nem jó. - És Ania szeretne már nővér lenni? Vagy van nála kisebb is?
Hozzászólásai ebben a témában
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2019. május 1. 20:28 | Link

Blossom néni
#Maja és a #breki | Pécs | március 29. péntek dél körül


Annyi országban és helyen fordulunk meg, hogy nem is éreztem különösebben másnak a helyzetet, mint bármikor. Voltak körülöttünk más és más segítők, még engem is kellett vizsgáljon más a pocimmal, pedig olyan orvost talált anno Lewy, aki utazott, ha kellett. Lehet ezért is állok másként a helyzethez, hallottam kint beszélgetni másokat erről a kedves doktornéniről, de engem is gyakran beszélnek ki, furák.
- Rendben - bólintottam is és elfordulva a minitől hátra léptem kettőt. Így ott voltam az ágynál, de mégsem benne az útban. Közben nézett rám is meg a nénire is nagy szemekkel, meg mindenáron meg akarta fogni a köpenye szélét is, amin el is mosolyodtam, főleg mikor látta, hogy nézem és elhúzta a mancsát. - Nem tudom pontosan mitől lehet, talán tényleg csak megfázott. De tudom, hogy fáj neki - mondtam végül, mikor láttam, hogy a nagyobbik részével végzett a dolgoknak a kedvességét pedig jó néven vettem ugyan, de nem mozdultam. Milyen ciki lenne beleszorulni az orvosunk székébe ekkora hassal. Ki se műtenének onnan.
- Nővére van, aki lassan 3 éves lesz, ő meg ugye lassan 2 éves. Jó tesók, szerintem biztos ezután is örülnek majd - meg reméltem is ezt. Én úgy láttam Juliannal is nagyon jól elvannak és Keve brekijeivel is, így nem lehet gond, igaz? Kicsit furcsa volt minden, mióta megtudtuk, hogy ketten lesznek és még fiúk is, de amíg mások nem tudják, szerintem nem is értik, Lewy miért volt olyan görcsös pár napig. Én is éreztem rajta és kicsit azt hittem, rosszat tettünk vele, de én örültem, én szerettem volna már az elejétől kicsiLewyt. Aztán bumm, egyből kettő. Talán ez olyan életbeli csoda, annyi rossz volt előtte, amivel nehezen boldogultam ott hónapokig, lehet ez volt a jó kezdete megint.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Blossom Miles
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
Írta: 2019. május 26. 12:15 | Link

Maja & Ania
Halványan mosolyogtam a pici lányra, amikor a köpenyem után kapkodott. Hozzászoktam már ehhez, a legtöbb pöttömnek mindig fognia kell valamit, vannak akik hajmániások, mások az asztalba kapaszkodnak, megint mások pedig a köpenyem széle után vágyakoznak. Meg néhányan a bal mellrésze felé is tapogatnak, miután az különlegesebb, mint a legtöbb orvosé. A Többieké egyszerű fehér, a szívük felett a nevükkel. Nekem is van olyanom, de az túl unalmas, amikor gyerekekkel vagyok. Hiszen ők úgysem tudnak olvasni, úgyhogy teljesen feleslegesek a betűk. Helyette egy egészen nagy cseresznyefaág terül el azon a részen, rengeteg rózsaszín virággal. Még anyu csinálta és az ő ötlete is volt, amikor elpanaszoltam, hogy mennyire nem jó ez így. Sokáig dolgozott rajta, mire végre elkészült, de én azóta is nagyon lelkesedem érte. Benne van egy kis blossom, de nem az egyhangú, ingerszegény névtábla. Közben folytattam a vizsgálatot, megnéztem a torkát és a hasát is picit megnyomogattam.
- Nagy baj nincsen - mosolyogtam rájuk, aztán arrébb léptem Aniától és újra teret adtam az anyukájának. - Vissza is öltözhetünk - mondtam, majd megfordultam és elkezdtem volna diktálni az adatokat az asszisztensemnek, amikor észrevettem, hogy a nő felszívódott. Nem ült az asztalánál senki, és a rendelőszobában sem volt sehol. Annyira nem zavartattam magam, csak elsőre kicsit meglepődtem, de végül leültem a székébe. Miután én vagyok a saját asszisztensem, tudom hogyan kell kezelni egy ilyen rendszert. Sokáig nem értettem, hogy miért nem Purlitzer-pennát használunk, hiszen az sokkal egyszerűbb lenne, ez így kicsit muglisabb, de azt mondták nekem, hogy azzal a pennával vigyázni kell, úgyhogy inkább maradjak az eredeti felállásnál, nekem pedig végül is mindegy.
- Akkor már igazán nagy család lesztek - realizáltam. Három gyerekkel azért már elég nehéz lehet, főleg ha valaki annyira karrierista, mint én. Anyu is mindig mondta, hogy ne koncentráljak annyira a tanulmányaimra, hanem inkább éljem az életem, mert a család és a barátok fontosabb, mint a munka, de engem nem zavar, hogy nincsenek még gyerekeim. Elég fiatalnak érzem magam ahhoz, hogy bármi történhet. Ha gyerekem lesz, akkor kicsit le kell majd állnom a munkával, addig pedig kiélvezem minden percét.
- Jár előkészítőbe vagy bárhová, ahova igazolás kellene? - kérdeztem, miközben a recepteket rögzítettem. Gondoltam, hogyha az anyuka terhes, akkor a nagyobbak is otthon vannak vele, de az volt a biztos, ha megkérdeztem.  
Hozzászólásai ebben a témában
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2019. június 11. 11:17 | Link

Blossom néni
#Maja és a #breki | Pécs | március 29. péntek dél körül


Már kezdtem megszokni, hogy minden tortúra, így magamhoz képest emberfeletti türelemről tettem tanúbizonyságot, ahogy ott ácsorogtam kicsit a pocakom simogatva, még a pindúrom vizsgálta a néni. Igazság szerint én észre sem vettem, hogy a tenyerem már megint a minikéimen van, előfordul, hogy teljesen elbambulok és Lewy vagy más szól, hogy megint csinálom. Én tényleg nem akarok idegesítő lenni, néha csak megtörténik. De aztán megtudtam, hogy semmi baj, így mindjárt nagyobb lett a mosolyom is meg nyúltam is Ania felé, aki már szólongatott is engem és elkezdtünk visszaöltözni.
- Azt megkérdezhetem, hogy ez ugye nem olyan,a mitől a másik brekinek...babának is baja lehet? - javítottam ki magam út közben, mert az a furcsa, idős néni nem értette  a kérdéseim és folyton suttogott rólam, hogy beszélek meg egyszer le is bolondozott. Sajnos ő volt a legközelebbi orvos így inkább csendesen vártam, a férjecskének mikor meséltem szerintem ő se volt elragadtatva attól az orvosdoktortól.
- Igen, szép nagyok, ugye? Sok tesó - mondtam széles vigyorral a kicsilányomnak, aki nagyokat tapsolt is mellé. Lelkes és vidám, mint Klara is, mind tudunk azok lenni és örülök, hogy annyira nem tudja bántani őket senki és semmi. Rossz kicsit belegondolni, hogy majd lassan nagyok lesznek és el kell olyan helyre járniuk, mint az óvoda meg az iskola. Én nem akarok brekik nélkül maradni. - De már nagyon várom, szeretek velük lenni, meg együtt csinálhatunk mindent - meséltem neki lelkesen, ahogy lassan minden szépen visszakerült a picikémre és ezzel együtt késznek nyilvánítottam. Fogva a kezét segítettem neki leballagni, de nagyon szerette volna, ha inkább felveszem. Nem lennék megdicsérve, de ezzel a picivel még talán nem lesz baj, így kicsit nyögdécselve de felemeltem, szépen a pocim fölé tolva őt. - Vigyázzunk a lábikóval - mutattam meg neki a kezét a hasamhoz húzva. Okos kislány sokat mesélem, hogy ott vannak a tesók. Másnak nem, másnak nem meséljük.
- Csak néha játszóházba, de most otthon vagyunk, így nem hiszem - ingattam is meg a fejem, aztán megvártam még lesz most már remélhetőleg jó receptünk. Közben Ania már integetett is nagyokat. - Köszönjük szépen és bocsánat, hogy csak időpont nélkül jöttünk, de nem akartam rossz gyógyszert - mondtam kicsit szomorkásan, aztán ha nem volt más hátra el is indultunk a brekivel, mert nekünk még haza is kell érni meg gyógyszertárt is.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek