28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 [2] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Eleonore Santos
Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Elle, a felfedező
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 879
Írta: 2019. április 27. 15:43 | Link


| |



- Ahhoz nem elég egy gyű... - , de már nem tudta befejezni, némán figyelte a madár mozgását. Amennyire félelmetesnek találta, ugyanannyira volt lenyűgözve a látványtól. Csodálatos volt, még azt sem érezte meg, hogy a tincseit szálanként a hátára fújta a szél. 
Mosolyogva fordult Denis felé, a szemeibe nézve könnyen el tudta képzelni a történetét. Azonnal megértette, miért lett ennyire különleges a kapcsolatuk. Mind a ketten hosszú utat jártak be, és még ha nem is beszélgetnek, megértik egymást. Ritkán látni, hogy két lélek ennyire egymásra talál.
- Tudom - felelte. Eddig nem sejtette, hogy ez lehetséges, de elég volt pár percet látnia, sok mindent megértett, amit addig nem. - Jobb helyre nem is kerülhetett volna - jelentette ki az ablak felé nézve, mintha még mindig ott ülne a hárpia.
Arról viszont fogalma sem volt, hogy mit jelent tartozni valakihez. Nagyon szeretett Denis mellett lenni, a vele töltött idő aranyat ért. Az érzés mesés volt, a következményekkel meg majdcsak megbírkózik valahogy. Mosolyogva fordult a fiú felé, kezét lazán a csípőjére téve nézett bele a szemeibe.
- Szereztél magadnak egy nőt, aki nem csak szeszélyes és kiszámíthatatlan, de még egyedi is. Na meg mellette itt vagyok én, az angyalod - tekintetét a plafonra emelte, ahogy cinikusan végigmutatott magán.
Elég leszek neked? Egész nagy adag büszkeség szorult belé, ezt mégsem merte hangosan kimondani. Helyette ismét megszüntette a távolságot kettejük között, elmondhatatlanul élvezte, hogy már milliméterek sem választják el. A hátánál még vigyázva futtatta fel a kezeit, de a vállaihoz érve már nem finomkodva kapaszkodott belé, mintha az élete múlna rajta. Az ajkába harapott, ahogy pajkosan nézett Denisre. Lábujjhegyre állt, hogy a fiú válla felett átnyúlva finoman elhúzza a cigit tartó kezét.
Teljesen elfelejtette a pizzát, amíg nem kezdett el sípolni a sütő. Szemeit forgatva lazított a szorításán. Ha nem lett volna éhes, az sem zavarná, hogy odaég az étel.
- Hát persze - morogta, de azért még egy rövid csókot adott, mielőtt a sütő elé guggolt.
Hozzászólásai ebben a témában


Pub És Kaszinó Tulaj | Legjobb HV 2018-19 ősz-tél | Vérmes Hattyú | GYES-en Lulu babával
Denis A. Brightmore
Egyetemi hallgató, Legilimentor, Okklumentor, Végzett Diák, Független varázsló


moose plush
offline
RPG hsz: 293
Összes hsz: 2721
Írta: 2019. május 2. 18:09 | Link

Ivana
újra velem

Mosolygok, pedig még a mondatot sem fejezed be. Ha tudnád, Ivana, hogy márpedig, ha egyszer eljutunk odáig, ha valaha eljutunk odáig, hogy megkérem a kezed, valami botor gyökérség miatt, akkor leszel csak igazán királynő. Elmondhatnám ezt neked és megígérhetném, de mi értelme lenne? Hamis vágyak keltése és olyan dolgok ígérgetése, ami nem csak rajtam múlik? Pedig őszinte leszek; előttem van, ahogy hófehér ruhában felém sétálsz.
És most életem egy olyan nőjét ismerted meg, aki nem elég, hogy nem beszél vissza, de sokkal többet jelent nekem bárkinél. Amikor még nem volt Payne, amikor nem volt Lorin, ő volt nekem az egyetlen, aki segített túlélni. Szó szerint is érthető, nem véletlen éktelenkedik - már behegesedett – három karomnyom a jobb lapockámon. Zseniális a madár.
Szemtelen mosollyal tartom a tekinteted, szinte magamhoz láncollak már. Ha lehetséges lenne, ha akarnád, már csak az enyém lennél, senki más rád sem nézhetne, amikor én azt meg nem engedem neki. Ha megengedem, akkor is halál fia.
- Az ördögöm is te vagy – nyúlok csípődhöz, ahogy mozdulsz felém. Magamhoz rántalak, ajkaidba motyogom szavaimat, kezemet engedelmesen teszem arrébb. Mosollyal ajkaimon érzem meg fogaid alsóajkamon, kényszeresen vágyom rád, és az érintésedre, mert félő, ha megszakad ez az egész, elsorvadok. Amikor távolodni kezdesz tőlem, és egy gyorsabb csókot szánsz nekem, nem engedlek. Elmélyítem azt, nyelvem táncot jár a tieddel, csak utána hagyom, hogy elhagyj ismét, hogy meleg tested eltávolodjon.
- Voltál már Olaszország eldugottabb részein? – beleszívok cigarettámba, kezemet elveszem onnan, így könnyedén lifeg ajkaim között, szám szegletében. Tekintetem vágyódással van tele, ahogy leguggolsz a sütő elé, aztán teszel-veszel. Muszáj beszélnem, beszéltetnem kell téged is, különben itt és most teszlek magamévá az asztalon. Nem szabad. Önmegtartóztatás, vagy mi a f*szom.
Hozzászólásai ebben a témában

Eleonore Santos
Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Elle, a felfedező
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 879
Írta: 2019. május 7. 21:43 | Link


| |



Helyeslően bólogatna, ha nem foglalná le valami sokkal jobb, sokkal égetőbb szükséglet. Minden nő ördög és angyal egyszerre, ha arról a férfiról van szó, aki így megdobogtatja a szívét. Csendben kivár, vagy lehetőséget sem hagyva támad. A nyugalom szigetét kínálja, mialatt tornádó dúl benne. Mindez zavaró is lehetne, mégis élvezi, mert vele lehet közben.
Nem finomkodnak, és pont erre a hevességre van szüksége. Túl vannak egy házassági témán a random lánnyal, lebeszéltek egy randit és még a madár is jóllakva ment el. Már nem kell másra figyelnie, csak Denis érintését élvezi.
Éppen ezért átkozni kezdi azt a sütőt, a pizzát, meg az éhségérzetét is. Számíthatott volna Brightmore következetes engedetlenségére, de még mindig képes meglepni. Ilyenkor kétsége sincs arról, hogy ugyanannyira kívánják egymást és más nem is jöhet szóba.
- Nem, igazából Olaszország úgy egészében kimaradt eddig nekem - feleli őszintén, miközben a kesztyűbe bújtatott kezével kikapja az ételt. - Eddig nem volt időm a mediterrán vidékre, csak keletet fedeztem fel. El tudod képzelni, mennyire hideg van ott? - hiába árad felé a meleg a sütőből, elég a lengyel télre gondolnia, máris végigfut a hátán a hideg. A kultúrájukat imádta, a nyelv tökéletlenül is tetszetős, a humoruk zseniális, de az időjárásuk siralmas. - Mínusz tíz fok volt ott, és azt mondták, hogy az még egész jó. Hogy lehet ott létezni egyáltalán?
A fejét csóválva tette a pizzát egy nagyobb tányérra, amit aztán fel is vágott szeletekre. Miután végzett vele, a csapban végezte az eszköz, az étel pedig a pulton, közel Denishez. Persze kivihette volna az ebédlőbe, ha Denis úgy szeretné, meg is tehetik, csak egyetlen egy szeletet hadd fejezzen be.
- Jó étvágyat - akarja mondani, de mivel már elkezdett rágni, csak valami hasonlóra futja. Miután lenyeli végre az első falatot, mosolyogva néz fel a másikra. - Amúgy nagyon tetszik az egész andiamo, bambino, arcobaleno, pasta felfogásuk. Te mikor jártál arra?
Hozzászólásai ebben a témában


Pub És Kaszinó Tulaj | Legjobb HV 2018-19 ősz-tél | Vérmes Hattyú | GYES-en Lulu babával
Denis A. Brightmore
Egyetemi hallgató, Legilimentor, Okklumentor, Végzett Diák, Független varázsló


moose plush
offline
RPG hsz: 293
Összes hsz: 2721
Írta: 2019. május 17. 19:20 | Link

Ivana
újra velem

Számszéle remeg folyamatosan, ahogy végig nézem a sertepertélésedet a sütőnél a pizzával. Mosolyogni akarok mindig, főleg, amikor lehajolsz érte és szemem legeltethetem idomaidon, de nem szabad. Visszafogom magam, és inkább felpillantok a plafonra, mintha valami k*rva érdekes dolog lenne ott. Inkább a plafon bámulása, ahogy mélyet szívok cigarettámból, mintsem olyat tegyek, amit nem szabadna, mert nem illik. Igazából fogalmam sincs, hogy illene-e vagy nem, mert ahogy rám nézel tudom, hogy mindenben benne vagy, amit csak kiejtek a számon. És ezt szeretem. És megérdemlem. És akarom.
Szemöldököm megemelkedik. Nem voltál még Olaszországban, én barom meg pont az eldugottabb részekre kérdeztem rá. Miért is? Remek kérdés, majd megválaszolom, ha nem lesz ennyire kellemetlen, és csak remélhetem, hogy nem kérdezel jobban bele.
- Majd felmelegítelek - lépek hozzád közelebb, hogy hátulról átölelhesselek, amíg elkezded felvágni a pizzát. Államat válladra teszem, szemeimet behunyom. Nem akarom bevallani se magamnak, se másnak, de egy ilyen nyugodt és tiszta pillanatban seperc eltudnék aludni. Kicsit, mintha fáradt lennék, ami egyáltalán nem meglepő. Leszív minden mostanában. Mélyet sóhajtva lépek el tőled és engedlek ki karjaim közül, hogy felhuppanjak a pultra egy pizzát fogva kezembe, miközben a csikket reflexszerűen a mosogatóba pöckölöm. Mire felfogom mit is csináltam, már mindegy, és bűnbánó tekintettel nézek rád.
- Izé... - dörzsölgetem tarkómat szabad kezemmel. - Bocs - emelem rád tekintetem, és elmosolyodom, amikor tele szájjal kívánsz jó étvágyat. Egy biccentéssel viszonzom, és beleharapok. Eddig észre sem vettem mennyire éhes is vagyok valójában, így a pizza első falatja jólesően csúszik le torkomon, azonban mielőtt beleharapnék megint eltekintek rólad.
Mégis belemegyünk jobban, és nem tudom mit is válaszolhatnék. Te nem tudod, hogy miért járok oda. Te nem tudod milyen vagyok valójában, mert még nem találkoztál a valódi Brightmore-ral. Melletted nem vagyok önmagam, mert nem lehetek és nem is tudok az lenni. Aki valójában vagyok, az ilyenkor meghúzza magát és csak röhög a markába, ahogy szokott. Fogalmam sincs hány perc telhet el csöndben, de még most sem tudok válaszolni a kérdésre. Tetszenek az olaszok, válaszolnom kéne arra a kib*szott kérdésre. Hazudjak? Az jól megy, lehet ki sem derülne soha, hogy hazudtam, mert leginkább olyanok tudják ezeket, akikkel nemigen beszélsz. Az a kemény két ember.
- Öm... - szemöldökömet kicsit összehúzom, ahogy megpróbálom keresni a megfelelő szavakat, hogy ne tűnjön olyan szörnyűnek. - Gyakran jártam oda a családommal. Gyerekkoromban felfedeztem az eldugottabb részeket - vonok vállat könnyedén. Büszke vagyok magamra, mert nem hazudtam. Vagyis ez nyilvánvalóan nem az igazság, de nem hazudtam, mert így van. Ez lett a vesztem.
Hozzászólásai ebben a témában

Eleonore Santos
Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Elle, a felfedező
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 879
Írta: 2019. május 21. 00:07 | Link


| |



Nem felel semmit a bocsánatkérésre, nem lenne értelme. Egyrészt tele van a szája, másrészt pedig észre sem vette volna, ha nem hívja fel rá a figyelmet. Amíg nem a bőrén nyomja el, addig nem zavarja. Az egész szelet pizza lecsúszik a csendben, de a világért sem szeretné sürgetni Denist. Nos, talán egy picit sántít ez a kijelentés, mert hallani nagyon szeretné, csak nem erőltetve.
- Ühüm - bólogat végül elgondolkozva. A hallgatás sokkal többet mondott számára, mint az üres szavak, amiket végül megkapott. - A lényeg, hogy te tudod, hová viszel - folytatja, majd elvesz egy újabb szeletet.
Ahogy elkezdi azt is betermelni, kicsit zavarni kezdi ez a hirtelen feltámadt elégedetlensége. Nem érti, miért Denis az első, akiről tudni szeretne mindent, miért akarja az összes apró részletet felfedezni benne. Férfi ennyire még nem keltette fel az érdeklődését, mindenki más csak futólag foglalkoztatta. Valami nagyon nem stimmel, valami megváltozott Ivanaban.
A pizza szélét visszadobja a tányérra, lesöpri magáról a kételyeit a morzsákkal együtt. Most még itt van vele, egyelőre ennyi elég neki.
- Elég rendesen kimerítettél, Brightmore - kacsint rá játékosan. Nem csak fizikálisan, de mentálisan is. Egy egészen apró, mélyen alvó része szeretné megkérni, hogy maradjon vele, hangosan mégsem mondja ki. Mindent az asztalon hagyva fordul meg, majd holnap talán foglalkozni fog a tisztasággal. Most csak az érdekli, hogy Denis követi az ágyba, vagy a ruháit felkapva fog távozni.
Hozzászólásai ebben a témában


Pub És Kaszinó Tulaj | Legjobb HV 2018-19 ősz-tél | Vérmes Hattyú | GYES-en Lulu babával
Denis A. Brightmore
Egyetemi hallgató, Legilimentor, Okklumentor, Végzett Diák, Független varázsló


moose plush
offline
RPG hsz: 293
Összes hsz: 2721
Írta: 2019. május 21. 19:42 | Link

Ivana
újra velem

Nem követtem el nagy hibát, amiért nem mondtam el az igazat, ugye? Mert ennyi történt. Nem hazudtam, csak inkább egy morzsát mondtam el a múltamból, minthogy felfedjem a csúf igazságot. Ahhoz nincs elég közeli kapcsolatunk, bár ebben sem vagyok százszázalékosan biztos. Mostanában miben is vagyok? Még én mondtam Lorinnak - és tisztán emlékszem rá -, hogy azért mert nem tagadta, hogy Payne a családneve, még nem hazudott senkinek, aki azt hitte, csak nem tagadta le a többiek ostobaságát. Így, hogy kiderült, hogy Brightmore, minden sokkal egyszerűbb lett, senki nem meri bántani.
Érzem, ahogy szemöldököm ráncolom, így gyorsan rendezem vonásaimat. Nem bántja Lorint senki. Nem bánthatja senki, amíg vagyok neki, amíg ő van nekem. Végre. Ismét.
- Igen - biccentek egy aprót, majd az újabb megkezdett pizzaszelet felét visszadobom a dobozba. Az elmosogatott holmik közül kikapok egy poharat és megtöltöm vízzel, a felét le is húzom azonnal. Hátat fordítva a pultnak támaszkodom rá. Így nézem végig, ahogy szinte szó nélkül indulsz el a hálószobád felé. A mosoly, ami eddig ékesítette arcomat, fintorba torzul, ahogy tényleg a konyhában hagysz egy szó nélkül. Szemeimet lehunyom, nehogy olyat mondjak vagy tegyek, amit később biztosan megbánok. Jobbommal markolom a pult szélét, annyira, hogy ujjaim vége elfehérednek. Itt hagytál. Volt merszed itt hagyni, és velem még senki nem csinált ilyet. Nem kértél meg, hogy maradjak, nem kértél meg, hogy menjek el. Nem mondtál semmit, csak hátat fordítottál és illegetve tökéletes tested kisétáltál. Elsétáltál tőlem.
Elengedem a pultot, a maradék vizet komótosan kortyolgatva tüntetem el. Sóhajtok egy mélyet, és elindulok a hálószoba felé, hogy felöltözzem. Erre a fordulatra én számítottam a legkevésbé, nem is értem miért, hiszen mindig ez volt. Megtörtént, aminek meg kell, és elváltak útjaink. Mégis, most valahogy jobban... zavar. Igen, zavar.
Belépve a hálószobába rögtön az alsómért nyúlok, amit fel is rántok magamra, de akaratlan rád esik a pillantásom, ahogy csinálod a dolgod a szobában. A nadrágot visszaejtem a padlóra.
- K*rva életbe - motyogom az orrom alatt, és csak remélhetem, hogy nem hallottad meg. Hassal az ágyba vetem magam, egy elbűvölő mosollyal nézek rád, és tárom ki feléd karomat. - Gyere ide - amint tudom, hogy kényelmesen elhelyezkedtél, szinte rögtön elnyom az álom. Még hogy én merítettelek ki téged...

// Love //
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 [2] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek