36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] 2 » Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. február 9. 21:27 | Link


| |


Karba tett kezekkel vár, türelmetlenségét alig látni, csak a finoman doboló ujja árulja el. Nem gondolkozott, amikor feljött, hogy újra találkozhatnának, azonnal igent mondott. Ha bármi jó hatása is volt a hajtós decembernek és a rémes januárnak, az, hogy nem éri meg aggódni az ilyen dolgokon. Nem történhet semmi rossz, ha egyszer kicsit lazábban tartja a gyeplőt, és nem próbál meg mindent és mindenkit irányítani maga körül.
Az ajkába harap, ahogy az órára pillant. Persze, hogy korábban érkezett, nem akarta megvárakoztatni a fiút. Csak azzal nem számolt, hogy addig ő fogja elunni az életét, meg hatszor átgondolni, hogy nem választott rossz ruhát. A kabátja alatt csak egy egyszerű fehér ruhát viselt, a lábát szabadon hagyta, ami miatt jó páran megnézték. Nem foglalkozott ezzel, csak a fiúra várt.
Amint megérkezett, mosolyogva lép oda Denishez, kezei lehullanak maga mellé.
- Szia. Mehetünk? - kérdezi mosolyogva, bármelyik pillanatban készen állva, hogy az otthonába hoppanáljon vele.



Utoljára módosította:Eleonore Santos, 2019. február 9. 21:51
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. február 9. 22:04 | Link

Ivana - újra velem

Alapjáratom nem érdekel, ha elkésem valahonnan, de most nem tehetem. Nem vele. Ha másról lenne szó, vagy más helyzetről, simán leszarnám. Azonban ez most más. Meglepett, hogy szinte azonnal igent mondott, gondolkodás nélkül, ráadásul felajánlotta, hogy menjünk hozzá. Nem a pub hátsó részébe, mint ahogy megszokhattam. Nem titokban a diákjai elől, nem bujkálva, nem sötét pulóverben a kapucnit a fejembe húzva kiosonni a hátsó ajtón. Hanem nála.
Gyorsan kapom össze magam, szinte pár perc alatt a helyszínre is érek. Nagy mosollyal lépkedek Ivana felé, odaérve rögtön homlokon is csókolom. Szemeimet egy pillanatra lehunyom, mélyen magamba szívom illatát. Nem fogok hazudni, hiányzott.
Óvatosan ujjai közé fonom sajátjaimat, egy aprót bólintok felé. Menjünk. Jelenleg - nem, nem menekülés céljából -, de bárhol szívesebben vagyok, mint a kastélyban vagy annak környékén. Ha kell a világ végéig tudnám most követni a mellettem álló nőt. Szó nélkül tennék meg neki mindent, amit kér. Csak had felejtsek, had ne keljen foglalkoznom semmivel másnap reggelig.
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. február 9. 22:23 | Link


| |
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. február 10. 09:41 | Link

Ivana
újra velem | FONTOS:
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. február 10. 21:02 | Link


| |
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. február 18. 22:36 | Link

Ivana
újra velem | FONTOS:
Utoljára módosította:Denis A. Brightmore, 2019. február 21. 19:48
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. február 19. 21:52 | Link


| |
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. február 21. 21:18 | Link

Ivana
újra velem | FONTOS:
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. február 26. 21:56 | Link


| |
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. március 19. 23:04 | Link

Ivana
újra velem | FONTOS:
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. március 23. 23:01 | Link


| |



Fél szemöldökét felvonja, de egy kis mosoly még így is ott bujkál a szája szélén.
- Igen, biztos nagyon jót tenne neked - jelenti ki egyszerűen.
Közelebb húzódik a fiúhoz, de nem dől hátra. Tenyerét Denis mellkasára teszi, aztán egyet gondolva lényegtelen mintákat kezd el rajzolni rá az ujjával. Ez az ő kis béke szigetük, és még ha nem is igaz, de meg van róla győződve, hogy semmi nem zavarhatja meg ezt.
Azért meglepődik, hogy fontos ez Denisnek. Lényegében semmit nem mondanak ki hangosan, akár tudják, akár nem. Ez az egész egy édes bizonytalanság, ami talán nem is vezet sehová. Meggondolja magát, odabújik a fiúhoz, de mielőtt átölelné, magukra húz egy takarót.
- Hiányoztál - suttogja végül. Elég precíznek és szervezettnek tartotta mindig is magát, ezért elsőre nehéz csak úgy hátradőlni és élvezni a jelent. Lassan, de biztosan kezdi ezt is megtanulni a sárkánynak hála. - De azért ne szokd meg, inkább oszd be a következő öt életedre.
Igazából nem szereti olyan könnyen adni magát, de ez mégis olyan furán hangzik, főleg belegondolva, hogyan jutottak el idáig. Nem mintha érdekelné, de egész egyszerű célpont volt, csak néha akadékoskodott egy keveset.
- Egyszer ígértem neked villásreggelit - hozza fel lágyan. - Mennyire ragaszkodsz hozzá?
Persze nem akarta teljesen elvetni az ötletet, nagyon szívesen készít reggelit, ahhoz legalább még ért. De tárgyalni még szabad, és a kompromisszumoknak Denissel mindig nagyon jó végük lett. Meg hát próbálkozni szabad, azt sosem ártott még.
Utoljára módosította:Eleonore Santos, 2019. március 31. 18:51
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. március 25. 19:13 | Link

Ivana
újra velem

Lehunyt szemekkel mosolygok, mint aki nagyon meg van elégedve magával. Végül is nem áll messze a valóságtól az érzés, és meg is érdemelném a mosolyt, ám mindig előbukkan az a k*rva gondolat agyam hátsó zugaiból. Szorosabban ölelem magamhoz fél karommal Ivanat, lágyan homlokon csókolom. Kényszerítenem kell magam, hogy eltávolodva tőle, felüljek az ágy szélére.
Elégedetten elmosolyodom, ahogy hátrafordítom a fejem és ránézek. Tekintetem az övébe fúrom, semmi pénzért nem engedném el. Most nem. Jól esnek a szavai, bár kimondatlanul is tudtam, hogy így van. Kis meglepődés csillanhat szemeimben, mert egyáltalán nem számítottam arra, hogy ki is mondja ezeket. Főleg nem most, főleg nem nekem.
- Ivana - fordulok felé, egész testemmel, jobb karommal támaszkodom meg mellette az ágyon. Belém fagyasztja a szót a villásreggelivel. Ismét őszinte meglepődöttség ül ki az arcomra, szám is kicsit tátva marad, majd kitör belőlem a nevetés. A fejemet tenyeremmel támasztom meg, vállaim csak rázkódnak. Tényleg képes ezt, így és most megkérdezni, amikor meztelen fekszik ez alatt a takaró alatt? Megnyalom alsó ajkamat, így tekintek rá, fúrom tekintetem az övébe.
- Szeretem, hogy ilyen vagy - termek előtte se perc alatt, hogy megcsókolhassam. Lassan mélyítem el, jobb kezem tarkójára csúszik, ahogy falom ajkait, majd ismét eltávolodok tőle. - Nem kell az a reggeli. Elég, hogy itt vagy - Az egész annyira szép, annyira valóságos és annyira könnyű... el akarom én ezt b*szni? De ha nem most, akkor mikor?
- Ivana - kezdek bele még egyszer, leülök mellé, lábaimat törökülésbe helyezem. Ismét meg kell nyalnom ajkaimat, hirtelen kiszáradnak érzem magam, ám ez most más, mint legutóbb. - Én... - fogalmam sincs hogyan kéne folytatom. Házas leszek? Házas leszek hamarosan? Feleségem lesz? Férj leszek? Akárhogy is... az utána lévő dolgok; nem komoly.
Elmosolyodom, kicsit megrázom a fejem, és álla alá nyúlva ismét megcsókolom. Lágyan, gyengéden, szinte már szerelmesen.
- Rágyújthatok valahol?
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. március 25. 22:05 | Link


| |



Mindig örül, ha meg tudja nevettetni Denist, nem számít milyen áron. Lassan már a hitvallása lett, hogy senkinek nem áll jól a komorság. Maximum csak magának engedheti meg ezt a luxust, nem hogy olyannak, akit még szeret is.
Ahogy elengedi a fiú, gyengéden megböki, de rögtön utána nyom egy puszit a nyakszirtjére. Akármi is történt, komolyan meglepődött, amiért ilyen könnyen lemondott a reggeliről. Nem mintha akkora jelentősége lett volna, de ezzel csak azt az érzetet keltette Ellieben, hogy nem lesz tovább.
- Tényleg nem harcolsz az omlettemért? Fogalmad sincs, mit hagysz ki - jelenti ki könnyedén, mintha az imént nem az ellen harcolt volna.
Fogalma sincs mi történik, és ez megrémíti. A változást általában könnyen fogadja, feltéve, ha tudja, mikor mire kell számítani. Sötétben tapogatózni a legnehezebb dolog, amit el tud képzelni.
Még ha el is távolodik tőle Denis, automatikusan utána nyúl. Végül mégsem érinti meg, keze csak úgy ott hever a takarón. Nem tetszik neki ez a fura nyomás a mellkasában, újra csak együtt akar lenni vele, minden mellékzönge nélkül.
- Itt is lehet, nem zavar a füst - feleli szórakozottan. Amióta rengeteg időt tölt el a pubban, jóformán már meg se érzi, nem hogy bántaná.
Vesz egy mély levegőt, sokadik próbálkozás után elengedi a negatív gondolatokat, helyette próbál teljesen optimista lenni. Oldalasan fekve helyezkedik el, fejét megtámasztja a kezén, közben lassan fentebb húzza a felül levő lábát. Nem aggódik, lágyan mosolyog Denisre.
- Minden oké? - kérdezi teljesen komolyan. Most nem vicceli el a dolgot, hiszen a válasz nagyon fontos neki.
Utoljára módosította:Eleonore Santos, 2019. március 31. 18:50
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. március 27. 18:08 | Link

Ivana
újra velem

Ahogy mellette ülök és felfalom tekintetemmel, minden rezdülése mosolygásra késztet. Mosolygok, mintha muszáj lenne, mintha valami erő kényszerítene rá. Merlinre, készen állok én arra, hogy - ha csak feltételes módban is, egyelőre - elveszítsem? Megforgatom szemeimet, gátlástalanul tekintek végig testén, ahogy elhelyezkedik, arcán állapodnak meg szemeim.
- Tudod mit? - dobom magam hátra, hogy ismét mellkasomra húzzam és egy lágy csókot adjak hajába. - Jöhet az omletted. Annyi kikötésem van, hogy körülbelül ennyi ruhába csináld, mint amennyi most van rajtad - vigyorodom el szemtelenül. Egy kézmozdulatra lebeg felém kabátom zsebéből cigarettám. Könnyed mozdulattal kapom el, és veszek ki belőle egy szálat, amit szám szegletébe dugok. Meggyújtom, a dobozt a mellettünk álló éjjeliszekrényre dobom. Hátra döntöm a fejem, közelebb húzom magamhoz Ivanat, mintha lehetséges lenne.
Érzem, hogy szívem hevesebben dobog. Mert, amikor veled vagyok, Ivana, mindig hevesebben dobog. Az illatod, a mozdulataid, a lélegzeted, mindened arra készteti, hogy kiugorjon a helyéről. És ilyenkor hiszem csak el, hogy van szívem, ténylegesen van. Talán meg is érdemelném, hogy szeress, hogy szerethesselek, ha nem vernélek át minden egyes másodpercben, amíg a karjaim között fekszel. Tudod, Ivana, ó, drága Ivana, az utóbbi időben te jelented nekem a világot, a mindenséget. És én hazudok neked, átverlek, nem mintha jogom lenne hozzá.
- Megházasodom - szorítalak. Szorítalak magamhoz fél karommal, nehogy elhagyj, nehogy elmenj, nehogy eltávolodj, mert akkor végem van. Akkor összetörök, és nem engedhetem meg magamnak, hogy törve láss. A világom vagy, Ivana. Ha elmondom elhiszed? A démonjaim a szívemben vannak és üvöltöznek velem, amiért elmondtam neked, és igazuk is van, mert valószínűleg most veszítem el a legfontosabb dolgot az életemben. Mélyet szívok cigarettámból, szemeimet lazán behunyom, de nem engedlek el, nem lazíthatok a szorításon. A füst a plafon felé távozik.
- Muszáj, tudod? - harapok rá cigarettámra. Honnan tudhatnád? - Csak két év, hogy megmentsem Payne-t, de semmi nem fog változni. Ugyanúgy éljük az életünket, mint eddig, ugyanúgy a tied leszek, Ivana, és szeretném, ha hinnél nekem - ha elmondom elhiszed? Nincs jogom ahhoz, hogy most az arcodra tekintsek, hogy lássam a reakciód, hogy mélyen íriszeidbe fúrjam saját kékjeimet, abban a reményben, hogy akkor megbocsájtasz, hogy nem lesz vége a kettőnk között lévő kapcsolatnak. Merlinre...
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. március 30. 19:53 | Link


| |



Sunyin elmosolyodik, mert ezt a kört megnyerte. Alapjáraton utálta a főzés minden formáját, de most igazán össze fogja szedni magát. Eddig csak időrablásként tekintett erre, ami nem szolgál semmit. De ha van kinek ügyeskedni, már nem is tűnik annyira szörnyű feladatnak.
Egészen belesimul a fiú ölelésébe, ahogy már az omlettet tervezi. Nem porcelánbaba, akit óvni kell, ezért is szerette annyira ezeket az alkalmakat. Denisben ott volt minden, amit keresett, legalábbis ezt hitte.
Sok mindenre számított, de nem erre a vallomásra. Az a bűvös 'm' betűs szó olyan furcsán érinti, nem is tud azonnal reagálni. Tagjai megmerevednek, ha nem érezné a szorítást saját magán, már biztosan felpattant volna. Mégsem szakítja félbe a fiút, csendesen hallgatja végig.
- Értem - jelenti ki hosszas hallgatás után.
Mégis meggondolja magát, megpróbálja lefejteni magáról Denis kezét, de csak azért, hogy a szemébe nézhessen.
- Nem, mégsem értem. Mi ez az egész? - nem vádlón kérdezte, csak mintha... szomorúnak érezné magát. - Most mit kellene mondanom? Hogy rendben van, ne felejts el meghívni az esküvődre?
Nem is tudja, pontosan mit jelent neki ez a dolog kettejük között. Mint mindig, most is fél beismerni az érzéseit, maga előtt is titkolná a végletekig, hogy nem tudja elengedni őt. Mégis, az a kislány valahol odakint biztos szomorú. Megmentés ide vagy oda, felnőtt nőként képtelen ellenállni ennek a srácnak, akkor hogy lenne erre képes egy fiatalabb? Megint megpróbál elhúzódni, nehezen tud tiszta fejjel gondolkozni, amikor ennyire közel van Denishez.
Utoljára módosította:Eleonore Santos, 2019. március 31. 18:50
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. március 30. 23:02 | Link

Ivana
újra velem

Érzem, ahogy megfeszülsz, és szívem szakad ketté, hárommá, darabokra. Ezer és ezer darabra, mert tudom, hogy legszívesebben felpattannál és örökre itt hagynál. Egyedül, a démonjaim társaságában, hogy mekkora gyökér vagyok. De, az az igazság, honey, hogy megérdemled az őszinteségemet. Senki nem érdemelheti meg annyira, mint te itt és most, mert tudom és érzem, hogy el akarsz futni, el, messze tőlem, mindegy hova. Nem engedhetem. Megérted?
Ajkaimat összeszorítva engedek szorításomon, hogy eltudj távolodni, hogy elhagyj. Állom tekinteted, szomorúság tükröződik vissza belőle, amitől még ezer darabra szakítod szívemet. Alsó ajkamat beszívva, cigarettámra még jobban ráharapva fúrom még jobban tekintetem tiedbe.
- Csak azért veszem el, hogy ne egy negyvenes tegye ugyanezt - cigarettámból seperc alatt tűnik el a parázs, felülök, a csikk az éjjeli szekrény felé lebeg könnyedén, szembe fordulok veled. Íriszeim mélyebben hatolnak tieidbe, mintha a lelkedbe látnék, Ivana. Óvatosan nyúlok kezeidért, ha engeded lassan fogom meg őket.
- Ivana figyelj - emelem ráérősen ajkaimhoz kezedet, lágy csókot lehelek rá. - Semmi nem fog változni, érted? Semmi ezen az ég adta kib*szott Földön, mert nem akarom, hogy változzon. Felveszi a nevem, és vége van, ugyanúgy Te fogod nekem jelenteni a mindenséget - ki lett mondva, ámbár leginkább selymes és apró kezeidnek beszéltem, ajkaim végig súrolták azokat. Őszintén, végig szemeidbe nézve, kedvesem, és ennél nagyobb megkönnyebbülést nem tudom, hogy ember érezhet-e. Kicsit megszorítom kezedet, lehunyt szemekkel nyomom őket ajkaimnak, végül homlokomnak támasztom azokat.
- Ne hagyj el, kérlek - lényegesen erősebben szorítom kezedet, homlokomnak van támasztva, szemeimet szorosan összeszorítom. Mégis mi a f*szt művelek, Ivana? Te teszed ezt velem, elhiszed?
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. március 31. 18:49 | Link


| |



Nem tudja eldönteni, hogy dühös legyen, vagy sírjon. Akármennyire is szabadelvűnek vallotta magát, ez valahogy nagyon a határon mozgott. Próbált a dolog pozitív részére gondolni, hogy milyen jófej és kedves a fiú, amiért megteszi ezt. Biztosan nagyon jó barátjának vallhatja a lányt, ha már ebbe is belement. Mégsem érzi magát ettől jobban.
Akár egy robot, úgy engedi, hogy azt tegyen vele Denis, amit akar. Nyugtathatja magát, hogy ez azért nem a világ vége, mégis érzi, hogy lassan elérzékenyül. A gombóc a torkában egyre nagyobb, nagyon nehéz visszafognia magát.
- Én... - nem tudom. Nincs szíve ennyivel lerendezni mindezt. Megtehet bármit, elvehet más lányokat, de egy 'nem tudom'-nál sokkal többet érdemel.
Még mielőtt bármit is mondhatna, a fiú hamarabb kezdi el. Tekintetük összefonódik, a boldogságát jelentő szemek csak őrá figyelnek. Talán nem ez volt a legszebb vallomás, de ez csak az övé. Ellie nem vágyott betanult szövegre, képmutató szónoklatokra, csak az ő sárkányára.
Óvatosan közelebb csúszik, megpróbálja lentebb csalni a kezüket, hogy egészében láthassa az arcát. Már kimondott egy varázsszót, talán a következőnél sem fog összeomlani a világ.
- Nem akarlak elhagyni - rázza meg a fejét. - Szeretek veled lenni, mert különleges vagy nekem. Nagyon. De ez... - sóhajt egy aprót, de nem húzódik el.
Igazából nem érdekli, hogy mitől vagy kitől menti meg a lányt Denis. Nem is fontos, hogy felveszi a nevét, hogy majd talán dicsekedni is fog ezzel. Az egyetlen ami számít, hogy vele akar lenni. Ezzel a kiszámíthatatlan fiúval, aki miatt nem képes másra gondolni, akiben megbízik a végsőkig. Nem fogja kevesebbel beérni.
- Nem számít, ha azt mondod. Csak a tiéd vagyok - kijelentésnek szánta ezt, de mégis megremeg a hangja. Hiába nem kételkedik benne, mégis nehéz elsőre elfogadni, hogy házas lesz.
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. március 31. 20:36 | Link

Ivana
újra velem

A pánik lassan borítja el az agyam, mélyeket kell lélegeznem, hogy kordában tartsam érzelmeimet, kordában tartsam a bennem tomboló démonokat, amik, drága Ivanam miattad... nem is, érted jöttek elő agyam és szívem hátsó zugaiból, félve, hogy ők is elvesztenek téged. Téged, aki mindig a megnyugvást hoztad el nekik is és nekem is, téged, akinek elég volt megéreznem az illatát egy pillanat erejéig és máris eliszkoltak a helyükre. Ám most érzik a lehetőséget, és egyre inkább tépik agyam minden sejtjét, bízva abban, hogy sikerül áttörni a falat, de nem engedhetem nekik.
Halántékomhoz nyomom tenyeremet, mélyeket sóhajtok, muszáj kiülnöm az ágy szélére. Lábaim megérzik a szőnyeg puhaságát, lélegzet, Ivana arcképe, lélegzet, az illata, lélegzet.
Csak adja akárhány isten, hogy ne bántsam. Hogy csak most ne veszítsem el semmimet. Csak most hadd én győzhessek, mint egy igazi hős, mint egy igazi lovag azon a k*rva fehér lovon.
Meghallom szavaidat, és feléd kapom tekintetem, ami megnyugvást mutat, amíg nem folytatod. Mindig van egy de. Mindig kell lennie egy de-nek. Aztán pár másodperc múlva újra elkezdesz beszélni, én Ivanam, és olyan megkönnyebbülés zúdul át testemen, hogyha nem ülnék, biztos térde esnék előtted és minden elérhető pontodat csak engedéllyel csókolnám meg.
Visszafordulok feléd, egy halovány mosoly játsszik ajkaimon. Ivana, most akkora boldogságot okoztál nekem, hogy nem tudom szavakba önteni. Nem hagysz el, maradsz nekem a megnyugvás, a segítség, a mindenség. Nem tudom, hogy ilyen lehet-e a szerelem, de ha ez az, akkor én szeretem a szerelmed, Santos, mert megmentesz vele minden szartól, ami érhet.
- Istenem - hajtom fejem lábaid elé, mint egy megsérült rabszolga. - Mindenem te vagy, Ivana - suttogom az alattunk elterülő takarónak, végül felemelem fejem és rád nézek. Hosszan, békésen, megkönnyebbülten, boldogan. Közelebb araszolok, lágyan teszem tarkódra a kezem, hogyha szeretnél elhúzódhass, de ha nem teszed, lágy csókot lehelek ajkaidra. Olyan igazit. Olyan őszintét.
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. március 31. 21:56 | Link


| |



Nem akart játszani mások érzéseivel, csak nehezen tudta befogadni ezt az információt. A kedvese szenvedését látva még el is szégyelli magát. Nem is volt olyan régen, hogy a célja lett megvédeni őt, nem pedig ártani neki. Amúgy meg kit zavarnak a körülmények, csak az a lényeg, hogy ők jól érezzék magukat.
Ahogy meghozza a végleges döntést, egyértelmű, hogy nincs az az erő, ami képes lenne távol tartani Denistől. Lehunyt szemekkel hajol előre, hogy el tudja mélyíteni a csókukat. Kész érzelmi hullámvasúton vannak túl, de megérte. Mindig megéri, ha róla van szó. Tenyerét a fiú arcára simítja, csak pár milliméternyire távolodik el tőle.
- Ez itt pedig - bök a fiú mellkasára, a szíve felé -, most már csak az enyém.
Tulajdonjogot formálni bármire is nem szép dolog. Nem pórázt akar rá kötni, nem visszafogni, isten ments tőle. Ha akarja, elmehet tőle, ezzel csak azt akarta kifejezni, hogy mindig vissza fogja várni. Mindig lesz helye az életében, ráadásul nem is kicsi.
Hátradobja a haját, kicsit megkönnyebbülten engedi ki a bent tartott levegőt. Ezen is túl vannak, és még mindig forog a Föld, még mindig együtt vannak.
- Denis... te nem vagy éhes? - teljesen komolyan kérdezi, de csak vigyorogva néz a fiúra.
Egyikük számára sem könnyű megnyílni, ez kristálytiszta. Ellie még lóg egy vallomással, ezt nem felejtette el, nem is fogja. Valamivel mégis vidámságot akart csempészni a szituációba, meg akarta mutatni, hogy tényleg nem változott semmi. Vagyis nemhogy nem gyengült, de még szorosabb is lett közöttük a kötelék, úgy érezte.
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. április 1. 22:05 | Link

Ivana
újra velem

Közelebb jössz, a csókot tökéletesíted, és szívem repes a boldogságtól, bele is mosolygok csókunkba. Csípődbe markolva húzlak közelebb magamhoz, így nézek szemeidbe, melyből őszinteség sugárzik felém, és ennél nagyobb öröm nekem most nem is kell.
Meghökkenek, ahogy szívem felé mutatsz, ám kezdeti megilletődöttségemet hamar felváltja egy elégedett mosoly. Csak bólintok, tudom, hogy nem kellenek szavak, mert sosem kellettek ahhoz, hogy tudjam mire gondolsz, hogy tudd mire gondolok. Ez így teljesen működőképes kettőnk között. Ölembe húzlak, hogy még közelebb lehessek hozzád, még jobban érezzelek, miközben falom ajkaidat, remélve, hogy most is megérted; mindenem a tiéd.
Egyik szemöldököm megemelkedik következő kérdésedre. Na, erre egyáltalán nem számítottam. Megengedek magamnak egy visszafogottabb kuncogást, csak utána emelem rád tekintetem.
- De - felelem még mindig rázkódó vállakkal. Felkaplak, nem zavartatva magam, hogy nem otthon vagyok, indulok meg veled a konyha felé, ahol rögtön leteszlek a pultra. Állad alá nyúlva lehelek egy csókot ajkaidra, majd lassan kezdek el haladni lefelé. Először arcodnak élét hintem be apró puszikkal, nyakadat, kulcscsontodat, melleid halmát. Akaratlan távolodom el tőled, mert minden egyes milliméter, ami kettőnk között van szakadéknak érződik.
- Szóval omlett? - támaszkodom meg combjaid mellett a pulton somolyogva.
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. április 3. 17:58 | Link


| |



Elég a bólintás, már nem kételkedik többet. Talán egyszer meg fogja bánni a döntését, a ragaszkodását, de addig egészen biztosan nem, míg így néz rá Denis, mikor így érinti meg. Már nem akar mást kérdezni, elég neki, hogy minden aggályát elveszi csókokkal. Az első alkalommal mondta, hogy nagy játékos Brightmore, de akkor még nem is sejtette, hogy mennyire igaza van. Volt esélye mást választani? Nem igazán, bár nem is akart.
Ugyanott folytatják a konyhában, aminek kifejezetten örül. Még ha kicsit hűvösnek érződik elsőre a pult, a sárkány mellett sosem fázott sokáig. Kezeit finoman a nyaka köré fonja, nem is nagyon akarja elengedni.
- Úgy van, omlett - ha a katonák hasonló kedvvel indultak volna harcba, ahogy Ellie főzni készült, egy háború sem tartott volna sokáig. - De ha itt üldögélek, nem fog elkészülni.
Nem mintha annyira menni akarna. Ujjaival lágyan simít végig Denis karján, tekintetével követi egészen a kézfejéig. Az ilyen pillanatokban szokott elgondolkozni, hogy talán túl sokat kér, még ha szavak nélkül is.
- Mirelit pizza jó lesz? - felszegi a fejét, egész vidámnak érzi magát. Elég titok vár még leleplezésre, Ellie szakács analfabéta léte pedig ne legyen közte.
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. április 6. 09:10 | Link

Ivana
újra velem

Hátam fájdalma mosolyodtól, érintésedtől egycsapásra elmúlik. Könnyedén cipellek magammal mindenhova, könnyedén emelgetlek, mert ilyenkor - melletted - a fájdalom elszégyelli magát és eltűnik. Majdnem. Érzem és tudom, hogy ott van, de annyira más érzelmek dominálnak ilyenkor, Ivana, hogy a fájdalom elenyésző.
Óvatosan felnevetek, kicsit erősebben harapok alsó ajkadba, amikor karjaid nyakam köré fonod. Szeretem ezt. Szeretlek érezni, szeretem érezni, hogy vágysz rám, hogy akarsz.
- Reméltem, hogy tényleg nem állsz neki főzni - nevetek fel vidáman, ellépek tőled, pár centit, hogy szemedbe nézhessek. - Tökéletes lesz - intek egyet kezemmel, cigarettám száll felénk könnyedén. Kiveszek belőle egy szálat, szám szegletébe dugom azt, ujjammal pillanatok alatt meggyújtom. Kicsit hunyorogva nézek rád, ahogy cigarettám füstje száll a plafon felé. Lassan, óvatosan, megfontoltan, ahogy nekem kell bánnom veled. Ironikus.
- Elviszlek randizni - mosolyodom el féloldalasan. - De addig is - pillantok körbe gyorsan a konyhában. - Nincs véletlenül nyers húsod? - emelem meg feléd egyik szemöldököm kérdőn, arcomon halálos komolysággal. Ha valaki kitalálja miért kell, és elküldi nekem, kap egy éjszakát velem. Természetesen velem jött, nem lehetek elég biztos a dolgomban, amióta egy Payne beházasodott a Brightmore családba, ő pedig mindent tud, mindent lát. Ha már eljött idáig, legalább kapjon valamit, bár azt hozzá kell tennem, hogy senki nem hívta. Felszálltam a vonatra és simán jött velem. Istenem! Nők...
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. április 8. 18:52 | Link


| |



- És még csak nem is vagyok legilimentor - kacsintott vidáman Denisre. De még ha az lenne se kukucskálna, és végtelenül hálás, amiért a sárkány sem teszi meg ezt. Pontosan nem tudja milyen szinten áll, talán már meg se érezné, azért mégis megszavazta neki a bizalmat. Ismét. 
A pálca nélküli varázslat nem kimondottan az erőssége, de kinyitni a mélyhűtőt és a sütőt egymás után szerencsére nem túl nagy feladat. Amint a pizza a rácson landolt papírok nélkül, kénytelen félig elfeküdni a pulton, hogy elérhesse és beállítsa a hőfokot. Épp visszatornázta magát ülő pozícióba, amikor meghallotta a randi szót. Kezeit maga mögé tette, azokon támaszkodott meg, közben enyhén csücsörítve nézett szembe a fiúval. Finoman szólva nem tartotta magát randi-kompetensnek.
- Nem baj, ha csontos a hús? - Ötlete sem volt, hogy mire kellhet, de pár napja kapta egy falusi bácsitól, aki nem tudott mással fizetni a pubban. Nem szokása ilyet elfogadni, ha Jonason kívül más teszi meg, tuti mérges lett volna. Viszont nemsokára meglátogatja a családja, akkor pedig abból akart készíteni valamit. Jobban mondva az anyukájával készíttetni, nehogy elrontsa az egészet. Így viszont majd el fog látogatni valamelyik piacra, ami teljesen jó dolog, már régen járt olyan helyen.
- És hova vinnél? - kérdezte visszatérve az előző felvetésre. Egyik szemöldökét megemelve mosolygott, majd közelebb hajolva nyomott egy puszit Denis arcára. - Mi lesz a dress code? - suttogta a sárkánya bőrébe.
Még mindig fülig ért a szája, amikor finoman a mellkasához érve próbálta jelezni, hogy leszállna a pultról a húsért.
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. április 9. 18:46 | Link

Ivana
újra velem - Niamey

- Még szerencse - sóhajtok egy drámait, szemeimet is lehunyom. - Meglepődnél mik vannak a fejemben - csókolom meg nyakadat, majd vállad minden pontját, amit csak érek, mielőtt elhajolnál, hogy beállítsd a sütőt. Szemtelen és csillogó szemekkel nézek végig testeden, különböző pontokon időzik tovább tekintetem, ahogy azt illene, elégedett mosollyal fogadom, ahogy visszatérsz hozzám.
Kérdésedre csak megrázom a fejem. Ennek mindegy mit kap, csak kapjon valamit. Engedelmesen ellépek előled, hogy letudj szállni a pultról, közben egy intéssel kitárom a legközelebbi nagyobb ablakot. Méreteit elnézve befér, és remélhetőleg te sem kapsz majd szívinfarktust, mert - akármilyen hihetetlen -, eddig eszembe sem jutott, hogy te még nem találkoztál az én drága Niamey-emmel. Az istenért sem mondanám ki, de nem gondoltam volna, hogy életem két legfontosabb nője egyszer találkozik. Előbb vagy utóbb ennek is el kellett jönnie.
- Ne ijedj meg - követlek, majd óvatosan helyezem tenyereimet füleidre, haloványan elmosolyodom, lágyan megcsókolom nyakszirtedet, mielőtt elhajolnék és egy nagyot füttyentenék. Pár másodperc múlva Niamey száll le az ablakpárkányra.
- Ivana - suttogom füledbe lágyan. - Bemutatom Niamey-t - elengedlek, hogy csináld tovább a dolgod, végül én huppanok fel a pultra. Nem zavartatva magam gyújtok rá egy cigarettára, mielőtt válaszolnék kérdésedre.
- Olaszországba - hunyom le szemeimet. - Kényelmesen öltözz fel, mert hosszú utunk lesz - pillantok rád hatalmas vigyorral. Mindent elterveztem. Hogy tetszeni fog-e, az kérdéses, de ha részletesebben érdekel, úgyis elmondom. És ezt te is tudod, mert attól még, hogy megtudod, az élmény ugyanakkora marad.
Utoljára módosította:Denis A. Brightmore, 2019. április 11. 19:35
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. április 9. 22:27 | Link


| |




Összevont szemöldökkel figyelte, ahogy Denis mögé lépett, majd a kitárt ablakot. Mindezt egy "ne ijedj meg" mondat kíséretében. Már nagyon sok csúnya dolgot látott az életében a sötét mágikus kutatásai révén, de azért akárhonnan nézzük, nem volt túl biztató a helyzet. Ahogy feltűnt a hárpia, teljesen kiment a fejéből a hús, rögtön arra gondolt, hogy ő lesz most a rituális áldozat. Tanult róluk, látott már párat rezervátumokban biztonságos távolságból, de találkozni velük testközelben teljesen más téma.  
- Hű - egyszerűen ennyi reakciót tudott kipréselni magából.
Tedd a világ egyik legjobb átoktörő boszorkányát egy legendás lény elé, és megszólalni sem tud. Plusz add hozzá, hogy nincs nála semmilyen védelmi eszköz, hisz csak egy kis légyott után a konyhába tévedt ki. A végkifejlet nem épp egy chilled állapotú Ivana.
- V-vou te dar a comida - anyanyelvén mondta el, hogy ad ételt, csak úgy megszokásból. Eddig ha portugálul beszélt állattal, még egy sem támadta meg, most újra ebben reménykedett.
Kinyitotta a hűtőt, elővette a sertés lapockát, a fóliát a földre dobva indult el a hárpia felé. Tekintetét le sem véve róla kicsit felengedett végre a céljukat meghallva.
- Olaszország jó hely - bólogatott, ahogy letette a tányért a párkányra, Denis mellé hátrált. Esélytelen, hogy most csak úgy hátat fordítson, amikor egy ilyen állatot lát. Csípőjével a pultnak támaszkodott, azonnal a fiú kezéért nyúlt. Nehezen, de elszakította a tekintetét a hárpiáról, hogy a szemébe nézhessen.
- A kényelmes ruha relatív, ha valami nem tetszik, úgyis leveszem - kihívóan kacsintott egyet. - És azt a hosszú utat sétálva tesszük meg? - finoman próbált puhatolózni, pedig erre gondolva nagyon izgatott let. A túrázás az egyik, ha nem a legkedvesebb hobbija, még ha nincs is a képben a sötét mágia.
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. április 11. 19:46 | Link

Ivana
újra velem - Niamey

Önfeledten felnevetek reakciódon, ahogy meglátod a madarat. Most nevetek, de ez sokkal rosszabbul is elsülhetett volna, ha például - teszem fel - fejvesztve menekülsz tőlem és Niamey-től is a legmesszebb. Tekintve, hogy te laksz itt, nem hiszem, hogy messze mennél, na meg nem is így ismerem az én mindenemet, de érhetnek meglepetések még engem is. Nevetésem mosollyá szelídül, végig követem lépéseidet és mozdulataidat, ahogy tányéron viszed neki a húst, végül portugálul szólalsz meg. Nem tudhatom mi a célod vele, de hogy Niamey nem érti, az is tuti, nem csoda, hogy fejét ide-oda biccentgeti. Végig mér téged, én pedig önfeledt örömmel nézem végig, ahogy találkoztok.
- Nem fog bántani, Ivana - húzlak magamhoz, ahogy hátrálni kezdesz felém, nyakszirtedbe csókolok. Hagyom, hogy úgy mozdulj, ahogy neked megfelel, állom pillantásodat, mintha az életem múlna rajta. Végül is; nem így van?
Mosolyogva forgatom meg szemeimet, mielőtt válaszolnék. Jobb kezemmel kezdem el birizgálni egy kósza hajtincsedet.
- Ami neked kényelmes, de ha nem az, úgyis segítek levenni - pontosítom mondandóm mormogó hangon. - Motorral - szélesedő mosollyal felelem. Már előttem van a kép, ahogy együtt szeljük a végtelen utakat, erdőkön, mezőkön és falvakon keresztül. Talán - ha lesz annyi energiám - beugrunk meglátogatni Salvatore-t is. Valószínűleg nem lesz, de legalább el tudom neki mondani majd, hogy egyáltalán eszembe ötlött, mint alternatíva.
- Visszatérve Niamey-re - emelem le magam kicsit a pultról, hogy leugorhassak onnan melléd. - Bízol bennem ennyire? - fogom meg kezed, hogy lágy csókot nyomhassak rá, szemeimet még be is hunyom egy pillanatra. Nem kell kimondanom, tudom, hogy tudod mire gondolok. Mindig tudod.
Utoljára módosította:Denis A. Brightmore, 2019. április 11. 22:30
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. április 11. 23:10 | Link


| |



Ha nem lenne ilyen közel Denishez, biztosan elkezdene hadoválni, hogy persze, miért is bántaná egy veszélyes bestia, aki legmélyen tuti csak egy kezesbárány. De így csak bólogatni kezdett, közelebb bújt hozzá.
- Imádom, hogy ilyen lovagias vagy - jelentette ki vidáman. Felemelte a fejét, apró csókot nyomott a szájára.
Próbált megbarátkozni az egész randi dolog gondolattal. Olaszország, motor, Denis. Tényleg hihetetlenül romantikusan hangzott, el kell ismernie, hogy van fantáziája a srácnak. Mégis hogy tudna ellenkezni, amikor így mosolyognak rá?
- Egy valamit tudnod kell ebben az esetben - próbált nagyon komoly maradni, de persze esélytelen az egész. - 90 alatt nincs élet, vagy nem ülök fel mögéd.
Nem sűrűn motorozott, az ilyen mugli közlekedési eszközök kiestek az életéből. A sebesség viszont lenyűgözte, még pótolta is a sima túrát.
Persze, hogy vissza kellett térni a hárpiára, nem is lehet megfeledkezni róla. Mielőtt folytatta volna, rémülten arra gondolt, hogy nem volt elég a vacsi, nála pedig már nem igazán van más kaja. De Denis még ennél is többet kért, és akármilyen szánalmas, még csak rá sem tudott gondolni a habozásra. Nap, mint nap le kellett győznie a félelmeit, ez most sem volt másképp. A különbség épp csak annyi, hogy most sokkal jobb a jutalma, ha nyer.
- Nem csak ennyire - mondta, ahogy lágyan felfelé mozdultak az ajkai.
Niamey felé fordulva felgyorsult a pulzusa, mélyen szívta be a levegőt. Óvatosan indult el felé, egy vonallá préselődött a szája, nehogy megint elkezdjen valamit szövegelni külhoniul.
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. április 12. 22:28 | Link

Ivana
újra velem - Niamey

Tudom, hogy nem egyszerű elhinni azt, hogy Niamey nem bánt. Hatalmas állat, ezzel én is tisztában vagyok. De rajtam kívül még senkit nem bántott, azt is azért, hogy én ne bántsak másokat, így egy olyan mély és szoros kötelék alakult ki köztünk, hogy mindenemet rábíznám. Akár az életemet is, mert tudom - és ő is tudja -, hogy feltétel nélkül megbízom benne, és azt is tudom, hogy ő is bennem.
Mosolyogva hallgatom meg, hogy szerinted lovagias vagyok. Kinek mi, ugye. Valószínűleg görcs állhatott a számba, mert, amikor megcsókolsz még mindig mosolygok. Utána is. Most el tudom képzelni, hogy egész életemben mosolyogni fogok, mert tökéletes minden, Ivana, és miattad az. Miattad és érted az.
- Nos - csókolom meg lágyan ajkaidat. - Kívánságod parancs - mormogom ajkaidba, ahogy megcsókollak. Elválunk, én pedig szemtelen módon harapok rá óvatosan alsó ajkadra, mielőtt elindulnék Niamey felé, ám megtorpanok egy pillanatra, ahogy elhangzik telt ajkaidból a "Nem csak ennyire". Meghökkenve állok pár másodpercig előtted, végül ismét elmosolyodom, mint egy kisiskolás. Homlokon csókollak, mint egy első szerelmes, mintha tudnám, hogy mégis milyen érzelmek kavarognak most bennem. Boldog vagyok. Tudom.
Madaram elé érve, kezemet nyújtom felé. Rögtön felemeli a fejét immár a cafatokra szaggatott hústól, értelmes tekintetét rám emeli, hogy rögtön ezután játékosan megcsipkedje kézfejemet.
- Pulchram - mindig közlöm vele, hogy gyönyörű, de néha esküszöm, hogy elhiszem; tudja. Szeme mögém villan, én pedig feléd fordulok, látom, hogy bátortalanul közeledsz felénk.
- Gyere már - lépek hozzád, ujjainkat összefonva vonlak közelebb magamhoz. Hátad mögé lépek, lágyat csókolok nyakadba. - Hajrá fekete mágia hercegnője - suttogom államat válladra téve.
Utoljára módosította:Denis A. Brightmore, 2019. április 13. 09:41
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. április 16. 00:20 | Link


| |



Nem hiszem el, hogy félek.
Még egy darabig várt arra az érzésre, amikor megnyugszik, mert Denis fogja a kezét, de csak nem jött el. Nagyon szerette az érintését, a világ végéig tudná még élvezni a kis élcelődésüket, de a madár... az madár, és még mindig ott ült az ablakban. Más lányok májusfát kapnak a párkányukra, Ellie meg hárpiát. Szép az élet.
Felvont szemöldökkel meredt Denisre, és egészen eddig tartott a némasági fogadalma.
- Csak hercegnő? - kérdezett vissza megilletődve. Nő még nem ért el ilyen sikereket a szakterületén, ha másra nem is, erre büszke volt. Ahol a legtöbben visszafordultak, ő ment egyenesen tovább. Nem egyszer ijedt meg, sokszor az életét is féltette.
Szóval ne szórakozzon vele egy madár se, mindegy, mekkorára nőtt. Egész rendesen megszívta magát, határozottan lépett Niamey elé, kilépve a fiú bűvös érintéséből. Erősen koncentrált, csak azt nem tudta, pontosan mire. Az élőlényekkel mindig nehezebb, mint az átkokkal.
Kezdetnek felé nyújtotta a kezét, és akármennyire hihetetlen, nem szögesdrótot érintett, hanem puha tollakat. Az állat tekintetét kereste, ahogy végigsimított rajta. Végig azt mantrázta magában, hogy ma nem lesz desszert, legalábbis nem a hárpia számára.
- Elképesztő történelmi pillanatnak lehet szemtanúja, Mr. Brightmore - jelentette ki kicsit ironikusan. - Egyébként hogy találtál rá? Egy crup gondolom túl unalmas lett volna.
Továbbra sem mert félre nézni, de újra a sárkányt kereste kezével. Ahogy rátalált, végre megérezte azt a nyugalmat, amit eleinte várt. Nem akart máshol lenni, nem akart elszökni. Akármi fog történni, már nem aggasztotta annyira. Köze lehet az állatsimogatáshoz is, de akár a fiúhoz is, aki képes volt rávenni minden őrültségre, aminek eddig ellent mondott. Nem szeretné elengedni semmi áron, ebben már biztos volt.
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. április 22. 22:04 | Link

Ivana
újra velem - Niamey

- Majd akkor leszel királynő, ha megkérem a kezed - vonok vállat könnyelműen. Tisztában vagyok azzal, hogy miket ért el az életben a szakterületen, tudom, hogy hányszor meghalhatott volna, mégis jó húzni az agyát. És tudom, hogy tudja; viccelek. Soha nem bántanám szándékosan, nem lennék rá képes, sem fizikailag, sem máshogy, természetesen ez addig áll fenn, amíg én irányítok. Amint ez megszűnik, nem vállalhatok érte garanciát, és már maga a tudat, maga az, hogy ezzel tisztában vagyok, egy gombóccá gyűri a gyomrom.
Gondolatmenetemet direkt megszakítom, hogy végig tudjam nézni bátorságod netovábbját. Elégedett mosollyal csókolok a nyakadba, ahogy ujjaid érintik Niamey tollait. A madár csak elégedetten lehunyja a szemét pár másodpercre, majd amennyire tudja, kitárja szárnyait és óvatosan csapkod kettőt. Ő is üdvözöl téged, és ahogy megfogod a kezem, megszorítom, hogy ne aggódj, nincs mitől tartanod, főleg, amíg melletted vagyok én. És most már Niamey. Halkan felnevetek ténymegállapításodra, szembe fordítalak, homlokomat a tiednek döntöm, közben intek egyet Niamey-nek, hogy mehet. Az rögtön megfogja a nyulat, és isten tudja hova repül. De el. Az ablak szintén egy intéssel bezárul, a függönyök a helyükre kerülnek, ahogy lenniük kell. Csak én láthatlak így, ahogy most, mert csak nekem van ehhez jogom. Eddig Niamey kitakart mindent, de már oda kell figyelnem, hogy az enyém maradjon minden rejtett porcikád, minden rejtett tetoválásod. Mindened.
- Egy madár rezervátumban önkénteskedtem gyerekkoromban - kezdek bele a történetbe. - Niamey fiókaként került hozzánk, rögtön megszerettem, mert olyan volt mint én; magányos - mosolyodom el egy pillanatra, ahogy elveszem homlokomat a tiedről. - Engem osztottak be mellé. Etettem, itattam, foglalkoztam vele, titokban kiengedtem a fél hektáros ketrecéből, hogy szabadon repüljön. Mindig visszajött hozzám - az emlékek seperc alatt rohamozzák meg az agyam, mintha tegnap történt volna. - Kevés volt már neki a hely a reptetőjében, de nem merték kiengedni, mert elég nagyra nőtt, pedig csak másfél éves - kuncogok egyet halkan, ahogy hátamat a falnak döntöm és gyújtom meg cigarettámat zavartalan. - Felkeresett a rezervátumi igazgató és lemeccseltük. Én meg megbeszéltem Mikolával, az igazgatóval és a polgármesterrel, szóval jöhetett. Elfogadott engem, ahogy senki más és segít, tudod, Ivana? Rengeteget segít - szemem elé kerül azonnal a kép, amikor majdnem megöltem Salvatore-t, ha Niamey nem lép közbe. Arcomra ráfagy a mosoly, ajkaim lekonyulnak, ahogy minden kép úgy villan be lelki szemeim elé, mintha tegnap lett volna. Kicsit megrázva a fejem, szívok mélyet cigarettámból és rád tekintek.
- De már nem csak ő van nekem - mosolygok rád őszintén.
Utoljára módosította:Denis A. Brightmore, 2019. április 23. 08:50
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY

Oldalak: [1] 2 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek