36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Mérey Nárcisz Mara
Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


killer queen
offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 558
Írta: 2019. január 8. 19:19 | Link

My King, Kárpáti Damian


...Ain't no sound but the sound of his feet, machine guns ready to go... Another one bites the dust... Te, te ott. Nézz csak ide! Szereted, mi? Azon gondolkodsz, hogy azok alapján, amit a maximumra felhangosított zenémből a fülhallgatón át hallasz, én vagyok életed szerelme.
Vicces. Te is az vagy. Ne nézz, mert nekimész a villanyoszlopnak. Mondjuk jó lenne, ha nekimennél, akkor legalább valami lekötné a figyelmem és nem ácsorognék itt magamban úgy, mint egy hülye. Mit gondolnak ezek? Biztos, hogy nem a szemfestékem folyt el, épp az előbb ellenőriztem. Hát akkor? Látják, hogy nem olyan vagyok, mint ők? Hogy nem mugli vagyok?
Unlak titeket, de többet már a csizmám orra sem köti le a figyelmem. Idegesen szusszanok fel újra, vagy negyedjére azóta, hogy megálltam itt, a könyvesbolt előtt, ahová megbeszéltük a találkozót.
Tök hülye vagy. Hülyét csinálsz magadból. Egyébként is, milyen szokás az, hogy a nő vár a férfira? Jó...szerinte ő inkább fiú, mint férfi, rólam nem is beszélve... Úgy értem... Hülye vagy Nárcisz, nem férfi. Sem pedig nő. A lényeg az lényeg, öt perc várakozás után erőteljesen unni kezdem magam és tuti, hogy a homlokomra van írva, hogy lúzer. Lemoshatatlan, fekete filccel. Nem is, tetoválva.
Üzenet jött. Vajon ő...? Lehúzom a kesztyűm mielőtt kihúznám a zsebemből életem szerelmét üvöltő kütyümet, majd a jól megszokott módon pöttyintek rá. Hát nem. Pedig már elhittem, hogy...hopp!
Basszus, élőben sokkal nagyobb szemei vannak. Mosolygok? Néhány üzenete alatt azt tettem. Most ez ciki? Ciki találkozni valakivel, akit a tinderen ismersz meg és alig két napja "ismered"? De hát valami megfogott benne.
Bugyuta, félszeg mosollyal intek neki. Ez az Nárcisz, ilyenkor hol az önbizalmad? Jaaa, hogy elbújt a takaró alá ahelyett, hogy találkozott volna egy vélhetően bérgyilkos, furcsa alakkal? Milyen jól tette. Te nem akarod ezt tenni? NEM.
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíjas
Kárpáti Damian
INAKTÍV


there's a flaw in my code | elektromágus
offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 185
Írta: 2019. január 8. 21:36 | Link




Ezt még megfogom bánni. De elmegyek, hogy nagyi lássa, igazam volt. Elég sokat megtennék azért, hogy azt mondhassam, én megmondtam. Mondjuk elmennék egy randira.
Randi.
Tinderes randi.
A nővérem fél órája hívott, csak azért, hogy kiröhöghessen. Édes, ugye? Meg hallani akarta tőlem, hogy igaz, amit a nagyi mondott. Annak is miért kellett eljárjon a szája. Először belezsarol egy ilyen hülyeségbe, aztán még elújságolja mindenkinek. Nem lenne professzionális zsaroló belőle.
A helyzet az, hogy amit a profilomon írt, az nem volt teljesen igaz. Jó, nem volt egyáltalán igaz. Mert nem én írtam. A kép és a név az igazi, de a többit a nagyi töltötte ki. Ő is swipe-olt jobbra, miután elege lett, hogy én mindenkit balra küldtem. Dehát mit tegyek, ha senki se jött be? Meg azt sem akartam, hogy aztán csak ácsingózzak egy match után. De ez a nő fogta magát és kiszedte a telefont a kezemből - ez azért nem kis eredmény - és amíg visszkaparintottam tőle, gyorsan szerzett is nekem egy találatot. Először azt hittem, valami kutya-képes egzisztenciális krízisben szenvedő fehérnép lesz, de nem. Remélem, hogy nem.

Kilesek a sarok mögül, vagy tíz méterre a célponttól. Már egy ideje ideértem, de aztán megfordultam és addig mentem az ellenkező irányba, amíg elszívtam egy szálat. Visszafele még egyet, most meg itt rágózok két perce. Talán ideje lenne odamennem. Nem tűnik annak a menopauzás nőnek, sőt, fiatalabb, mint amennyit mondott. Meglepő.
A csuklyát hátranyomom, aztán kicsit elrendezgetem a hajam, azt a pár centis kócot a fejem búbján. Zsebredugott kézzel odalépek elé. Jó, az elé az enyhe túlzás, még mindig van köztünk néhány méter, de felé fordulok és ránézek, úgyhogy minden oka megvan rá, hogy azt gyanítsa, én vagyok én.
- Helló - rá is köszönök a biztonság kedvéért.
Hozzászólásai ebben a témában
Mérey Nárcisz Mara
Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


killer queen
offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 558
Írta: 2019. január 10. 20:38 | Link

my king


Valljuk be, jót tesz az egónak az a sok match helyes pasikkal. Ha pedig már ez így átfutott a fejeden, elmondhatnád, miért nem azzal a szőkével mentél bele az első ilyen randiba, aki százkilencven magas és a hóna alá csapva rak fel az unikornisára, majd ellovagoltok a naplementében. Drágám, mert sárkány vagyok, az unikornis maradjon meg Kírának.
Nem tudom, mi rosszabb. A hideg, vagy az ácsorgás kukán. Vagy mondjuk az, hogy mindjárt be is pisilsz izgalmadban és a hidegtől? Biztosra veszem, ez az alak vagy nem jön el, vagy most is az egyik sikátorból figyel meg és keresi a megfelelő pillanatot arra, hogy hozzám rohanjon, majd zsákot húzva a fejemre váltságdíjat követeljen anyáméktól.
Megint hülye vagy - nem, te vagy hülye, te kezdted ezt a bérgyilkosos történetet -, hisz itt áll szemben veled, sehol egy zsák, sem kés... Komoly, Freddie? Crazy little thing called love? Minimum a leghangosabban, hogy ő is hallja? Úgy van, te meg csinálj magadból az első percben tök hülyét, kapd ki a füledből a fülhallgatót és rántsd ki a telefont a zsebedből úgy, hogy azzal a lendülettel földet érjen. Hogy is? Ja, hogy kijelzővel lefelé? Az Ő lábai előtt?
- Helló, vagyis, bocsi...heló - hebegj és habogj még egy kicsit. Az arcod miatta, vagy a dühtől és rettegéstől lett ilyen vörös? Csak egy kicsit, egy icipicit kérlek, hogy fogd be, hadd vegyem fel és...rendben van! Freddie tovább énekelne törés nélkül, ha nem nyomnám ki. A fülhallgatót összetekerve a telefonnal együtt a zsebembe csúsztatom és két kezemmel hátralököm a hajam mindkét oldalon. Nyugi, tökéletesen áll a sapkád.
- Tetszik a madárfészked. Lakója is van? - tekintetemet a fiúra emelve csúszik ki a számon ez. Ne hidd, hogy nem érződik ki belőle a szarkazmus, hiába mosolyogsz ott a végén kínosan. De hát fogalmam sincs, mit kellene csinálnom!
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíjas
Kárpáti Damian
INAKTÍV


there's a flaw in my code | elektromágus
offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 185
Írta: 2019. január 28. 20:33 | Link




Úgy megörül nekem, hogy kivágja elém a telefonját. Gyorsan utána kapok, de amíg kiszedem a zsebemből a kezem, annak már mindegy. A csaj is érte nyúl, visszakapom a kezem, és csak távolról figyelem, hogy még egyben van-e. Kiénekel belőle a Queen, nem rossz egy boszorkányhoz képest, hallgathatna valami csajbandát, mint a többiek, vagy ami mégrosszabb, valami mugli nyálgépet, tudod, azt a kanadait, akit minden 80 IQ fölötti ember utál, és sokan az alatt is, egyszerűen mert bántja a hallójáratukat, és a vizuális inger sem épp az a kellemes fajta..
- Helló, telefongyilkos királynő - ejtem meg felé a köszönést újra, ha nem lett volna egyértelmű először. Most miért tettem ezt? Próbáltam egyszerre referenciát mondani és humoros lenni, pedig tudom, hogy egyik sem szokott összejönni. Szemforgatok egyet saját magamon, ezzel már úgysem ronthatok a helyzeten, aztán átállok a másik lábamra.
- Igen, egy család estifecske vonult vissza hibernálni, ingyenélők, tudod. - Ez már nem volt olyan béna, ugye? Beletúrok óvatosan a hajamba, illusztrálom, hogy hol is élnek ezek az ingyenélők, aztán lelapítom kicsit az antennáimat, s mire a mozdulat végére érnék, elbizonytalanodok az egészben s csak lassan engedem le a kezeim, meg sem állva a kabátom zsebéig. Mindeközben az arcomon az apátia átadja a helyét először valamiféle mosoly-embriónak, de halva születik a szerencsétlenje, úgyhogy az egész egy én-megpróbáltam vállvonás mimikai megnyilvánulásában ér véget.
Hozzászólásai ebben a témában
Mérey Nárcisz Mara
Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


killer queen
offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 558
Írta: 2019. január 29. 21:21 | Link

my king


Minden sokkal könnyebb lenne, ha belovagolna Freddie a porszívóján és elvinne messzire. Mondjuk sosem értettem, talán - biztosan - nem is fogom, miért ringatod magad ilyen álmokban. Maximum akkor, kicsikém, ha szerzel egy időnyerőt és visszamész...
Kevésbé észrevehetően is megrázhatnád a fejed annak érdekében, hogy kiverd a fejedből ezt a gondolatot. Még akkor is, ha leginkább téged vernélek ki onnan? Még akkor is. De tudod, mi a legrosszabb? Hogy könnyen meg lehetne szavaztatni a világgal, melyik megnyilvánulásod cikibb így öt perc alatt. Én a telefon édes kis landolására adom le a voksom, hol a fülke...?
Telefongyilkos királynő.
Nézek rá pár másodpercig, igyekszem levonni a következtetést és megérteni, mire akart ezzel most pontosan kilyukadni. Lassan, vagy gyorsan (?) esnek le a dolgok, újabb pár másodperc - te is hallod a madárcsicsergést? - és elvigyorodom. Meg el is pirulsz, Nárci, még ha nem is akarsz róla tudomást venni.
- Szeretem a fecskéket. Rendes tőled - tovább mosolygok miközben követem pillantásommal mozdulatát. Tudod...talán ő az a fajta gyilkos, aki cuki is és levesz a lábadról. Most komolyan tetszik a srác?
Fogd már be.
- Szóval én amúgy Nárcisz vagyok és szívesen csinálnék valamit, ami alatt nem áll be kínos csend - ez az, végre határozottan mondod el, mit akarsz.Szerinted ő is így gondolja? Nyilvánvaló, hogy be fognak állni kínos csendek? - Mondjuk egy játékterem! Imádom a játékgépeket.
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíjas
Kárpáti Damian
INAKTÍV


there's a flaw in my code | elektromágus
offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 185
Írta: 2019. február 1. 20:19 | Link




Próbálom kilesni a reakcióját anélkül, hogy nagyon bámulnám, mert ahhoz, hogy bámuljam, rá kell nézzek, s ha ránézek, akkor valószínűleg vissza fog nézni rám, és végül csak állunk egymással szemben és bámuljuk egymást. De láttad már milyen fejem van? Láttad a szemeim? LÁTTAD? Ezzel a fejjel nem lehet diszkréten bámulni.
Na de végre-valahára csak leesik neki és akkor megnyugodhatok. Nem volt ez olyan rossz, hiszen mosolyog. S olyan rendesen, bár lehet, hogy csak jól takarja a véleményét, ami bizonyára a hülye-vagy-fiam vonalon mozog. Önértékelésem épp csak annyira nincs mélyen, hogy felismerjem pirulását annak, ami, vagyis pirulásnak, amit olyankor szoktak az emberek megejteni, amikor tetszik nekik valaki. Vagy amikor nagyon szégyellik magukat. Választhatsz.
- Azért ne add le a drótot többnek, kevés a hely - szövöm tovább a remekbe szabott allegóriám fonalát, aminek a kezdete is olyan csapnivaló volt, hogy kár érte levegőt pazarolni, de ha már egyszer elindultam az önégetés lejtőjén, nincs többé megállás.
- Én is - egyezek bele rögtön, aztán rájövök, hogy nem egyértelmű, hogy most én is csinálnék valamit, vagy én is Nárcisz vagyok. - Damian - közlöm is felé. Tinderen csak Dami volt. A nagyi szerint cuki. De szerinte a csipke a tévén is cuki. I rest my case.*
- Elég új vagyok… Ismersz itt ilyen helyet? - Remélem, nem derül ki, hogy ő is új és lövése sincs. Rákereshetünk, hogy hol van ilyesmi, de nem mindegy, hogy a cseresznyés-fajta pénzevő gép, vagy valami igazi arcade játék. Olyanban nagyon benne lennék.

*
Hozzászólásai ebben a témában
Mérey Nárcisz Mara
Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


killer queen
offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 558
Írta: 2019. február 6. 20:16 | Link

my King


Néha, mondom néha megesik, hogy első látásra működik az a bizonyos kémia két ember között. Na most kezdjük azzal, hogy ez még nem két ember közötti, egyelőre csak te vagy ilyen hülye, hogy beleesel - vagy azt hiszed, hogy beleestél - egy srácba, akit a tinderen szedtél össze és egyébként még mindig elgondolkodhatnál azon, mekkora az esély rá, hogy meggyilkol sötétedés után. Aztán ott van ugye az a tény is, hogy elég nagy hülyét csináltál magadból az első fél percben, ezek után nem is muszáj elvárnod, hogy majd második randit kérjen és hozzá menj feleségül.
Freddie kezeslábasára, hallgass már!
Mutató és hüvelykujjamat összecsípve cipzárat húzok a számra, ezzel ígérem meg, hogy nem kürtölöm szét jószívűségét. Elég ott az egy családnyi madár is. Majd talán a másik az enyémbe költözik bele.
- Damian? Honnan jöttél? - kíváncsiskodok egy kicsit, ha már így bemutatkozott. Valljuk be, nem szokványos nevet kapott a szüleitől, legalábbis én még nem hallottam ezt idehaza. Vagy te igen? Ugye, hogy nem.
- Persze! - olyan fejjel és vigyorral nézek rá, mintha karácsony lenne és én lennék az egyetlen gyereke egy hulla gazdag családnak. Valójában még a szemeid is csillognak, kislány. - Itt van két utcára, mindig látom és megcsodálom, de sosem mentem még be, nehogy a mug... Nehogy kinézzenek azok, akik értenek hozzá.
A vigyorgósból hirtelen váltás zavart mosolygásba nem lehet kívülről valami biztató. Én a helyében most azonnal elgondolkodnék rajta, hogy milyen ütődöttel sodort össze a szél és lépnék le valami "a nagyim rosszul lett" szövegre hivatkozva.
- Bocsi, csak kicsit furcsa ez nekem, nem szoktam így...randizni, vagy mi - mentem, ami menthető. Mondjuk így. Aztán ha már unjuk az egy helyben ácsorgást, én pedig tudom az utat, végül is meg is indulok a cél irányába remélve, hogy Dami is velem tart.
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíjas
Kárpáti Damian
INAKTÍV


there's a flaw in my code | elektromágus
offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 185
Írta: 2019. február 6. 21:56 | Link




Szólnál, ha nagyon béna vagyok? Ha teljesen rosszul csinálom? Nem próbáltam még eddig, nem tudom, hogy működik, és nagyon szeretném tudni, mert frusztrál minden, amit nem értek, nem szeretem, ha csak úgy átmos az ignorancia és hagyom, vigyen az ár. Ugye szólnál?
- Boston - felelem szórakozottan, amerikai akcentusomat elővéve. A magyar nagyon jól megy - elméletben. Úgy neveltek, hogy jó kis zöldkártyás kölyök legyek, akinek nem szagolhatják ki a bevándorlóságát, s aki felnőtt korára már semmit sem ismer az anyanyelvéből - tehát én pontosan az ellentétjét tettem és a magyart legalább olyan jól ismerem, mint az angolt. Sajnos az akcentus már más téma. Azt nehezebb levakarni.
Hogy felragyogott az arca. Láttad te is, ugye? A szemei fényesek lettek és úgy néz rám, mintha a Mikulás lennék. Azon kapom magam, hogy bambán mosolygok vissza rá és várom, hogy vezessen, megyek én utána. Jó, az arcade már meggyőzött, szinte bármeddig követném, ha tudnám, hogy a végén játszhatok. Uuu biztos lesz pac-man, az klasszik, de ha van space invaders is, akkor beköltözök oda.
Már nagyon mehetnékem van, amikor valami furcsa megjegyzést tesz és bocsánatot kér, mert nem szokott randizni. Hogy jön ez ide? Megvakarom a pár centis hajat a tarkóm fölött. Szeretném visszahúzni a csuklyát a fejemre, de mindig azt mondják, hogy ne tegyem, amikor másokkal beszélek, nem lehet látni az arcomat és az - állítólag - nem szockonform. Hát bocs, ha megmentelek a fejem látványától, meg ne szakadjon a szíved.
Aztán inkább leengedem a kezem, hogy rögtön utána az egyiket felemeljem és a táskám pántjába akasszam.
- Én se szoktam, ne aggódj - nyugtatom meg. Felhúzott vállal pislogok rá. Számít ez valamit is? Két ember, aki nem szokott randizni. Legalább egyenlően indulunk.
Aztán végre abbahagyjuk az ácsorgást - pedig rohadt profik vagyunk benne -,  követem, csak egy picit mögötte haladva. A lábam elé nézek, kicsit slattyogó járásommal kacsázok utána, néha felpislogok azért, hogy figyeljem az irányt. Jó lenne, ha máskor is megtalálnám a helyet.
Hozzászólásai ebben a témában
Mérey Nárcisz Mara
Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


killer queen
offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 558
Írta: 2019. február 9. 11:32 | Link

my King



Miért Nárci, mit tippeltél? Most miért vonod fel a szemöldököd meglepetten? Az az ó, amit formál a szád és a hang, amit kiadsz, szerinted felér egy kérdéssel? Egyáltalán rá akarsz kérdezni itt az utca kellős közepén, hogy Amerikából hogy lett Magyarország? Nem, nem. Mindketten tudjuk, hogy jobban vonz most valami más, valami, amivel nem kell felesleges és zavarba ejtő kérdéseket feltenned egy még idegen - továbbra is gyilkosságra esetlegesen felbérelt - embernek. Elvégre, ez az első randitok, nem? Randink. Az első randink vele.
Látod...te...is? Látod azt a mosolyt? Hirtelen túl sokat pislogok két másodperc alatt, aztán fel- és eltűnő mosollyal nézem őt. Nekem óráknak tűnik, míg ezt csinálom, neki talán fel sem tűnik. Egy biztos; zavarban vagy. Mióta? Talán még sosem láttalak ilyennek.
Röpke sóhajjal nyugtázom, hogy mindketten ugyanolyan kezdők vagyunk ebben, amit csinálunk. Ideje indulni, egyébként is kezd fázni a lábam, ott majd biztos meleg lesz. De ha nem, egyben biztos lehetsz. Tudod mi az? Hát hogy el fogja terelni a figyelmed a sok csipogó, hangoskodó játék és játékos róla.
Az a két utca néhány perc alatt megtehető, de útközben azért egyszer-kétszer rápillantok Damira. Tudjuk, elég cikis lenne, ha félúton inkább visszafordulna és úgy mennél tovább, mintha egy képzelt barátod lenne.
- Nézd, ott van - mutatóujjammal előre mutatok a szemközti épületre. AZ egyetlen, amivel kirí a többi közül, az a lapos tető szélén néhány méteren mászkáló Rontó Ralph, aki a kalapácsával próbálja lecsapni a hely cégéreként szolgáló táblát.
Eszedbe ne jusson.
Miért?
Mert nem kell tudnia, hogy az egyetlen amit ismersz, az Ralph a meséje miatt és miatta állsz meg rendszeresen az ajtóban bámészkodni.
Megpróbálok nem túl feltűnő lenni azzal, ahogy figyelem a reakcióit. Az előbbiből ítélve tetszeni fog neki a hely és emiatt izgatott vagyok, meg kíváncsi. Vajon erre gondolt ő is?
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíjas
Kárpáti Damian
INAKTÍV


there's a flaw in my code | elektromágus
offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 185
Írta: 2019. február 22. 19:34 | Link





Miért néz így? Nem a Holdról jöttem, csak Amerikából. Nem is a Kánaánt hagytam el a Purgatóriumért, nem kell úgy ledöbbenni. Az a hely kifejezetten szar, ha tudni akarod. Romlott a velejéig. Ez sem valami remek. De nem mondanám, hogy a velejéig romlott. Csak úgy… csontig. Még van egy pici, vagy mindegy lesz, vagy jobb. Ez már több, mint amit a másik ország elmondhat magáról, úgyhogy mindenképp egy win.
A vigyor úgy jelenik meg, mintha felkapcsolták volna a villanyt odabent. Semmi átmenet. Egyik pillanatban fapofával nézek, mégcsak nem is rá, hanem úgy általában a nagyvilágra, a következőben meg bamm, rávillantom nem túl előnyös fogsorom nem túl vakító fehérségét. Jó, lehet, hogy nem olyan rémes, mint ahogy én azt elképzelem, még senki sem szaladt el emiatt tőlem sikoltva - mondom, hogy nem emiatt, ne akarj belekötni -, szóval lehetséges, hogy az a mosoly, amit elkapok az ő arcán, nem annak szól, hogy óédesistenem, mekkora egy creep ez a srác, hanem inkább annak, hogy óédesistenem, mennyire aranyos. Gondolnak ilyet rólam az emberek? Hogy aranyos vagyok? A nagyi nem számít, ne szólj bele.

Battyogunk szépen keresztül az utcákon, csak néha les felém, mintha félne, hogy lelépek, ami amúgy egy teljesen reális félelem, de most nem akarok lelépni, tényleg nem. Most ez így… jó.

És akkor megpillantom. Mintha a felhők közül kisütne egy fénynyaláb, megvilágítva az Arcade homlokzatát, hallelujah, ámen. Oh. Ralph. Hát persze. Rávigyorgok Nárciszra és fejemmel bökve jelzem, hogy menjünk.
Belököm a vállammal az ajtót s oldalt megállok, hogy a lány is mellém érjen. Nem óriási a hely, de van itt minden. Videó játékok, pinball, még az a hülye léghoki is. Kisebb tömeg van a Ralph játéka körül, mire csak megforgatom a szemem és inkább a többit kezdem el bámulni. Megindulok a sorok között, néha meg-megérintek egy gépet, s közben visszatér az az idült vigyor a képemre. Nincs egy virtuális valóság-gép sem. Semmi új. Mintha egy időkapun keresztül átjöttünk volna, egyenesen a nyolcvanas évekbe. A játékok ricsaján át még hallani is vélem a Pet Shop Boys kultikus Go West című dalát. Nem is reméltem, hogy találok egy ilyen helyet itt. Hitetlenkedő kis kacagás hagyja el a számat, ahogy megállok a Donkey Kong előtt.
- Ebben a játékban jelent meg először Mario - mutatok a gépre, mint valami vallási ereklyére, aminek a kezelő felületén ott is van a kis olasz fazon piros sapkában. A Nintendo nagyot kaszált ezzel a játékkal és a belőle kinövő spinoffokkal. - A legújabb szériák már konzolra lettek kiadva, de azért ez… ez még mindig az igazi.
Rögtön kettővel odébb a Pacman van, de ott ül egy srác, alig éri el a gombokat, de azért olyan profin navigálja a sárga gömböcöt a szellemek között, mintha az anyaméhben is már ezt csinálta volna.
Csak azért nem fogtam neki még játszani semmivel, mert egyszerűen nem tudom, honnan kezdjem. Vannak két játékos gépek is, de nem tudom, hogy a lány mit akar játszani. Lehet, hogy csak nézni szokta, sokan azért járnak ilyen helyekre, hogy reggeltől estig üljenek mások mögött és figyeljék, ki fogja végre megdönteni a helyi rekordot. Én soha nem voltam az a kölyök, aki csak figyel. Az voltam, aki a rekordot döntötte.
- Szóval... mit szeretnél csinálni? - kérdezem nézelődve. A sor végén egy pult van, zsetonokat lehet váltani, meg poharas kólát venni, s ha jól látom, van valami promós akció üdítővel és hot-doggal. Biztos nem jöttünk át egy portálon Long Islandre 1985-ben?
Utoljára módosította:Kárpáti Damian, 2019. február 22. 20:20
Hozzászólásai ebben a témában
Mérey Nárcisz Mara
Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


killer queen
offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 558
Írta: 2019. március 5. 20:10 | Link

my King


Biztos lehetsz benne, ez a paranoia jele. Egyáltalán mit akarsz csinálni abban az esetben, ha meggondolná magát és inkább sarkon fordul? Hát...gondoltam utána futok, lekaratézom és a torkához szorítok egy kést miközben a fülébe suttogom, hogy nem menekülhet.
Teljesen hülye vagy.
Te is.
Végülis...csak nem utál annyira, ha már megint mosolyog. Jó, jó, tudom, hogy nem nekem szól ez az édes vigyor, hanem a játékteremnek, de valljuk be, büszkeséggel tölt el a tudat, hogy én hoztam el őt ide.
Csak aztán nehogy elveszítsd az érdeklődését, meredek pálya. Vajon ha készítenének egy játékot belőled, hány szintet kellene megugrani, mire kiszabadítják a hercegnőt?
- Elég félelmetes az a majom. Tetszik - vigyorodok el megbabonázva figyelve a gépet. Ahhoz képest sokan vannak itt, de nem tud zavarni, hisz megegyezik az érdeklődésünk. Meg hát Damira kell figyelni, nem a többiekre.
- Neked kell választanod, valami olyat, ami a hozzám hasonló analfabétáknak is menni fog - nevetem el magam kislányos pironkodással. Hogy Nárcisz bevállalja, hogy valamiben rossz? Édesem, lázas vagy? Mentőt, tűzoltót, a lány mindjárt kigyullad!
Néha őt, néha a játékokat nézegetem. Villódzó fények, régi formák és pixelek, nálam fiatalabb gyerekek drukkja és sajnálkozó felkiáltásai. Ez amolyan életérzés, ugye? Olyasmi, amiben egy ideig levakarhatatlan az arcodról a mosoly, aztán a szomorúság a sorozatos vesztés miatt némi "éntöbbetsoha" után csak fokozza a teljesíteni vágyásod.
- Álljunk sorba - döntök végül az elsődleges pont mellett, amit nehéz lenne kihagyni, majd gondolkodás nélkül ragadom meg Damian kezét és húzom magammal a kisebb sorhoz.
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíjas
Kárpáti Damian
INAKTÍV


there's a flaw in my code | elektromágus
offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 185
Írta: 2019. március 10. 19:04 | Link





Ja, a Donkey Kong tényleg elég creepy tud lenni, főleg egy kiskölyöknek, vagy valakinek, aki nem szokott ilyen helyekre járni. Talán azt még kihagyhatjuk az első körben.
Zavartan vallja be, hogy noob, mire csak vállat vonok, s tovább forgok, keresve a tökéletes játékot. Nem szégyen az. Biztosan ő ezer másik dologban jobb nálam, s olyanokat tudna mutatni s mesélni, mire én nem tudnék mit reagálni. Nem vagyok az új dolgok rajongója, mint azt sejteni lehet a lelkesedésemből, ahogy beérkeztünk a 80-as évekbe. Annyira nem szeretem az újat, hogy a születésem előtti világot érzem igazán közelinek. Lehet, hogy csak visszafele fejlődik a lelkem, s mire öreg leszek, már gyertyaláng mellett fogok görnyedni s emlegetni azokat a régi, szép időket, amikor pattintott kővel vadásztam mamutokra.
- Az ott - mutatok rá az egyik gépre. Snow Bros. Igazából a Bubble Bobblet jobban szeretem, de ott ül két csaj, úgyhogy esélytelen, hogy odamenjek. Csak gazdátlan gép jöhet szóba. De amúgy tökmindegy, a Snow Bros is ugyanolyan, csak a másik volt előbb s az az igazi, nem mintha most ez annyira számítana.
Mielőtt elkezdhetném magyarázni a játék szabályait, Nárcisz megfogja a kezem s húzni kezd maga után. Annyira meglepődök, hogy nem is húzom el a kezem, hagyom, hogy odavezessen a pulthoz. Zenét váltanak épp, a Take on me első ütemeire érünk oda az anyuci pincéjében élő harmincas alakhoz, aki felvont szemöldökkel és lustán rágózva várja, hogy kibökjük, mi kéne.
- Kérnénk négy zsetont és két kólát. - Szabad kezemmel pénz után kutatok a zsebeimben, ahonnan előkerül egy marék máguspénz meg néhány dollár. Nincs magyar mugli pénz nálam. - Kártyát elfogadtok?
A pofa egy lajhár sebességével pillant rám, majd elfordul, hogy a pult alól előszedjen egy kártyaolvasót. Valószínűleg elszokták rejteni, mert nem passzol a designhoz.
Mindeközben még mindig a lány kezét fogom, ha az nem engedte el jószántából. Az agyam valami mellékvágányra síklott ki, nem küld vészjelzéseket, hogy egy szemi-idegen keze érinti az én kezem. Minden más esetben már rég elhúzódtam volna néhány méteres távolságba, mint fény elől menekülő vámpír.
Hozzászólásai ebben a témában
Mérey Nárcisz Mara
Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


killer queen
offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 558
Írta: 2019. március 12. 19:07 | Link

my King

Vajon feltűnt másnak is rajtam kívül, hogy a srác kezét fogod? Vajon neked feltűnt? És neki? Úgy hiszem, épp olyan meghibásodottak vagytok mindketten. Remélem valami jó sül ki belőle és legalább ez alkalommal nem kell leimádkozni az égből az egódat, vagy kezdesz el áradozni életed szerelméről.
Miért, nem volt vicces? Az a fiú tényleg azt hitte, hogy van barátom miközben vele randizok...
Az agyam felfogja lassacskán, melyik játékra is gondol, de annyi impulzus ér, hogy épp csak rápillantok mielőtt még nagy bámészkodva elhúznám a pulthoz, hogy ne csak nézegessünk. Minél előbb szeretnék játszani. Inkább nézni, ahogy ő játszik. Ez a helyes kifejezés, kedvesem. Mert te bizony képtelen leszel bármi hasznosat is csinálni.
Nem tudom, mikor éreztem magam ilyen jól. Ebben a néhány percben az ő kezét szorongatva, az a-ha dalt dúdolva elveszve az új világban egészen földöntúli. Mintha behúzott volna egy örvény, vagy egy hullámvasúton ülnék.
- Say after me, it's no better to be safe than sorry... Take on me... - énekelem Daminak egy lépéssel közelebb lépve hozzá. Visszafogom magam, nem vagyok hangos, de táncikálok is mellé egy helyben állva. Hova tűnt a pánik és a félelem attól, hogy lelép?
Kicsit elveszve a teremben, térben és időben magamhoz térek, de bárki kérdezné, nem tudom, mi történt Damian és a pult mögött ácsorgó alak között. Már csak arra figyelek fel, hogy a kezében vannak a zsetonok és ezt nem bírom ki vigyorgás nélkül. Szabad kezemmel kiveszek egyet a tenyeréből, majd feldobom és fogókat meghazudtoló mozdulattal kapom el.
Vicces vagy, Nárci, de a gyorsan kapjunk utána amíg le nem esik, majd fejeljük meg szegény randipartnerünket - másodjára már ténylegesen - nem éppen számít csini és profi mozdulatnak.
- Bocsi, nem szándékos... Totál béna vagyok. Jegeltessük le a Snow Brokkal - hebegem a homlokomat a kézfejemmel dörzsölve.
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíjas
Kárpáti Damian
INAKTÍV


there's a flaw in my code | elektromágus
offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 185
Írta: 2019. március 22. 13:29 | Link




Hallgatom, ahogy énekli a dalt, meg mozog közben a ritmusra. Az a típus vagyok, aki abszolút mozdulatlanságban szokott zenét hallgatni, s akkor sem énekelnék, ha fizetnének érte, úgyhogy tökéletesen elütünk most egymástól.
- Ezt a számot először egy szupermarket zöldséges sorában hallottam - kezdem el mesélni minden felvezető nélkül, fejben visszarepülve abba a boltba Boston külvárosban, a fonnyadt kínai kel és sáros krumplifejek között. - Apámat vártam, azt mondta, visszamegy a húsokhoz, s várjam meg. Aztán elfeledkezett rólam s csak otthon jött rá, hogy nélkülem ment haza.
Közben fizetnem kell a cuccokért, úgyhogy kénytelen vagyok visszatérni a jelenbe. Nem mintha annyira élvezném ezt a képzeletbeli időutazást a nyomorult gyerekkoromba.
Az egyik kólát odanyújtom a lánynak, a zsetonokból meg lenyúl egyet s játszadozni kezd vele, feldobja s elkapná, de hirtelen közel hajol hozzám és lendületesen lefejel. A ragacsos üdítőmet magamra öntöm s ráharapok fájón az ajkamra, mire felszisszenek s frusztrált morgás jön fel a torkom mélyéről. Csúnyát épp nem mondok, mert fáj a szám s beharapva az alsó ajkam próbálom gyógyítgatni. Lenézek a pulcsimra, amin annyira nem látszik, hogy le van öntve, mert fekete. Majd ha kiértünk a mugli övezetből, letakarítom egy suvickussal.
- Kérek még egyet - közlöm a pultossal, aki ezt az egészet végtelen apátiával nézte végig. Elém löki a poharat, megint fizetek, aztán mehetünk Snow Brozni. Úgy érzem, valamiféle udvariassági oscárt érdemlek, amiért nem mondtam semmi csúnyát s magamhoz mérten nem is néztem rondán a csajra, hogy ilyen béna volt. Aztán még egész szépen elmagyarázom neki a játék lényegét, ami tényleg egy kő alatt élő ötéves szintjét is megüti, ezeket a játékokat nem asztrofizikusoknak találták ki. Bár a varázslók sokszor rosszabbak egy kő alatt élő ötévesnél, de eddig a csaj teljesen muglisan viselkedett, nem mutatta jelét, hogy idegenül mozogna ebben a világban.
- A story annyiból áll, hogy Nick és Tom el lett átkozva a gonosz király által, ezért hóemberek, s ki kell szabadítsanak két hercegnőt, akiket elrabolt ugyanez a fószer - mesélem el a plotot, mert a látszat ellenére olyanja is van ennek a játéknak. - Mindenkit hógolyokkal kell dobálni, amíg át nem alakulnak ők is hógolyokká, s akkor a többi ellenség felé lehet gurítani őket. Vannak még ilyen főzetes fiolák, amik kiesnek az halott ürgékből, extra skilleket adnak rövid időre, azokat szedd össze. És… - megvakarom zérósra nyírt tarkómat. - Ennyi.
Biztos vagyok, hogy felfogta, mit kell csinálni, s ha járt már itt, akkor tudja, hogy elviekben hogyan működik egy ilyen játék. Be is nyomom az első zsetont s odahelyezkedek a képernyő egyik oldalára. Szánalmas, hogy mennyire élvezem előre. Ne röhögj.
Hozzászólásai ebben a témában
Mérey Nárcisz Mara
Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


killer queen
offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 558
Írta: 2019. március 31. 19:29 | Link

my King


Neked is megint előjön az az érzés? Az a fura, kételkedős? Normális dolog hirtelen ilyen emléket elmesélni? Tudom, tudom, elsőre én is azt hittem, hogy ez egy jó sztori lesz. Amiben apu jégkrémet is hoz. Rossz lehetett? Vagy örült, mert egyedül pakolhatott a kosarába? Szerintem látszik az arcodon, hogy nem tudod hova tenni a dolgot, de ezek után bármikor hallani fogjuk ezt a bizonyos dalt, látni fogod azt a kisgyereket magára hagyva a zöldségek között.
- De aztán visszament érted? - kérdezek vissza, ha már belekezdett a sztoriba, talán nem sértődik meg, ha rákérdezek. Biztos, hogy jól végződött a történet.
Nem úgy, mint az én kis magánakcióm a zsetonnal és az üdítővel. Nem tudom, hogy is gondoltam, hogy ez sikerülni fog és miért is élem bele magam ennyire, amikor egy randin állítólag oda kell figyelni, hogy a legjobb arcunkat mutassuk. Neked meg drágám eddig csak és kizárólag a rossz oldaladat sikerült bemutatnod. Jobban tennéd, ha mosdószünetre hivatkozva meglépnél és letörölnéd magad a tinderről, nehogy többször is így járj...
Túlságosan érdekel ahhoz, hogy lelépjek, de ő sem teszi, sőt. Mondjuk megeshet, hogy olyan ovisként tekint rám, akinek elkél a pesztrálás ha már a szülei nem érnek rá. Ó, csak apád meg ne tudja.
Figyelmesen hallgatom magyarázatát, de őszintén szólva kicsit félek, hogy nem fog ez annyira menni, mint várja. Legalábbis részemről, ő nem pont annak tűnik, aki ne tudná megoldani helyettem is, ha arról van szó.
- Igenis, kapitány - bólintok. Felsóhajtok mielőtt még bátortalanul elhelyezkednék mellette. Jó szög, nagy sóhaj, koncentráció. Ebben a pillanatban érzem, hogy tök hülyeség volt pont a játéktermet felhozni lehetséges randihelyként, amikor olyan vagyok itt, mint ember a Marson. Teljesen idegen.
A várt ellenére viszont egészen könnyű ráérezni, kicsit lesni, ő hogy csinálja és persze a homlokomra csapni amikor nem úgy jön össze, mint terveztem.
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíjas
Kárpáti Damian
INAKTÍV


there's a flaw in my code | elektromágus
offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 185
Írta: 2019. április 4. 20:25 | Link




- Mi? - kérdezek vissza szórakozottan. Hogy visszajött-e? Azt gondolja, hogy ez egy ilyen sztori, rám néz és érzi a hepiendet tükröződni a szememben? - Vissza. Az esti hírek után, két sörrel később. - Megvonom a vállam. Annyira nem rossz ám egy gyereknek végre megérezni a szabadság ízét. Szürkületig ott ültem a parkolóban, az egyik eladó hozott egy dobozos narancslevet és ott ült velem a cigiszünete végéig. Az jó volt. Nem akarta tudni, hogy jó gyerek vagyok-e, hogy a szüleim miért nem jönnek utánam. Csak adott egy üdítőt s velem számolta az úton elhaladó piros autókat egy darabig.
Már csak arra is jó ez a kólás-lefejelős malőr, hogy elterelődik a téma s nem kell többet nosztalgiázzak. Kifejezetten hálás vagyok, ha jobban belegondolok. S utána meg úgy néz rám, mint aki azt várja, hogy most fogok lelépni, most lesz elegem. Nem vagyok ilyen jó emberismerő, csak ezt a nézést jól ismerem. Az én arcomon szokott lenni.
Végül eljutunk oda is, hogy játszani kezdjünk, ami, úgy érzem, minden randinak része kéne legyen. Úgysem tudunk egy normális beszélgetést összehozni, az egész olyan awkward és béna, akkor legalább játsszunk s ne foglalkozzunk olyan hülyeségekkel, mint érzések vagy gyerekkori emlékek.
Elég hamar belejön a lány a játékba - mondtam, hogy nem nehéz -, s mire az első bosshoz érünk, már profin dobálja a hógolyókat. Persze elsőre kinyír minket a főrossz, de ez már csak ilyen szokott lenni. Nehogy már egyből végignyomjuk a teljes játékot, egy zsetonnal. Hol van abban a biznisz?
- Jól megy ez neked - jegyzem meg kicsit mosolyogva, mikor benyomom az újabb zsetont és felburrog megint a gép. Ha nem állít le, zárásig itt ülök. Szürcsölök egyet az üdítőmből, közben felé pillantok, hogy lássam, még élvezi-e. Körülbelül úgy nézhetek ki, mint egy szívószálra rácuppant hörcsög. Adoniszi jelenség, kérlek.
Hozzászólásai ebben a témában
Mérey Nárcisz Mara
Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


killer queen
offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 558
Írta: 2019. április 17. 17:20 | Link

my King


Nem tudom, meddig fogok kételkedni még. Sok alkalma lehetett volna már ennyi idő alatt is lelépni, mégsem tette. Tudod Nárcikám, azt sem szabad elfelejtened, hogy olyan helyre hoztad, ami egy, itt tartja, kettő, talán ezzel megbocsátja, hogy hülye és béna vagy. Te meg...most már fogd be.
Mindig lelkesen néztem a bent játszókat, de egyedül biztosan nem tudtam volna, mit kell csinálni. Az meg hogy néz ki, hogy bemész és órákig csak figyeled az idegeneket, mert nem tudod, mivel működnek a gépek és egyáltalán mit kell húzogatni ahhoz, hogy a képernyőn ne egyből a game over jelenjen meg.
Valld be, baromira élvezed az egészet. Még engem is sikerül elcsitítanod egy időre, ami miatt igazából meg is sértődhetnék. Miért rá figyelsz? Miért nem rám? El fogsz nyomni, ha szerelmes leszel? Nem, nem! Jobb lenne, ha véget érne a randi.
- Hát ez nagyon tetszik! - lelkesen, mosolyogva fordulok a sráchoz. Nem csak a játék, de ő is, ez azonban most kevésbé lényeges. Büszkén húzom ki magam az elismerését hallva. - Jó tanárom volt - utalok egyértelműen rá, bár nem sokat kellett tanítani azon, hogy nyomjak egy gombot.
Míg a következő menetre várunk, én is kortyolok a colából, aztán tenyereimet összedörzsölve szállok vissza a ringbe.
- Mentsük meg a hercegnőt.
Utoljára módosította:Mérey Nárcisz Mara, 2019. április 17. 17:20
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíjas
Kárpáti Damian
INAKTÍV


there's a flaw in my code | elektromágus
offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 185
Írta: 2019. május 6. 15:58 | Link




Azt mondja, hogy tetszik neki. Tetszik. Tehát biztos jól érzi magát. Vagy legalábbis nem nagyon rosszul. S ha jól értelmezem, őszintén mosolyog. Bár soha nem tudom ezt megsaccolni, annyi ál-mosoly van és annyira jók benne az emberek, ami igazán nem fair, mert akkor én hogy kéne rájöjjek, melyik az igazi? Bezzeg ha én próbálok meg álmosolyogni, akkor az olyan kellemetlenül béna lesz, hogy az emberek zavartan félrepillantanak - helyettem ég a pofájuk, olyan rémes az egész.

Gondolod, hogy megtudnád különböztetni a kettőt? Mióta?

A dícséretére önkéntelenül is újra elvigyorodok, de most csak a képernyőnek, aztán összehúzom az arcizmaim, rendbe szedem a frakkjukat.
- Mentsük meg! - visszhangzom hangosan, lelkesen és kifejezetten bénán, ahogy a zsetontól újra életre kel a játék. Két kölyök megáll féloldalt a hátunk mögött és hangos üdítő-szürcsölés közepette figyelni kezdik a második kört. Más esetben biztosan itt érne véget a játékkedvem, de most annyira benne vagyok az egészben és csak mi vagyunk ketten meg a brok meg a hószörnyek, hogy felőlem a fejemen is gubbaszthatnak, nem zavarna.

Ezúttal gyorsan végigfutunk a pályákon, már nem vagyunk noobie páros, hanem vérprofi hódobálók vagyunk. Féljetek, szörnyek!!! Néha kiabálni kezdek, de észre sem veszem, mert a fejemben mindig ezt csinálom, csak most ki-ki szalad a számon is.
- Itt jön, figyelj... - feljebb tolom a fenekem a széken, ahogy bekészülök a végső rossz elleni küzdelemhez. Most jött el a mi időnk!
Rezeg már a léc mindkettőnknél, de végül kifekszik és felvinnyog a játék, hogy trálálá, sikerült, megmenekült a hercegnő és nem mellékesen valami nyomi helyi rekordot is megdöntöttünk.
- Nem rossz - bólogatok elismerően s ide-oda nyújtogatom elzsibbadt nyakamat. Mögöttünk közben megszaporodtak a kölykök, már ötön állnak, s szeretnének ők is hógolyókat dobálni, meg főleg megnézni, hogy megtudják-e dönteni a rekordunkat. Esélyetek sincs, nudlifülek, mi vagyunk a királyok. Rájuk vigyorgok, ami nagyon ijesztő lehet igazából, aztán a lányra pillantok.
- S most?
Ha nem akar mást csinálni, én tényleg eltudok itt lenni, amíg ki nem dobnak. De tudom, hogy másoknak az sok szokott lenni, ami nekem a normális, meg néha igényelik, hogy egyenek vagy... nem tudom, pihenjenek? Fene tudja. Szóval teljesen ötlettelenül, de nagyjából bármire készen várom, hogy eldöntse, mi legyen.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek