36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Gálffy Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
Írta: 2018. december 26. 19:07 | Link



Újabb év telt el, így újra elérkeztünk a szokásos karácsonyi partyhoz. Ez már hagyomány a családnál, hogy minden év december 25-én ünnepséget ad, ahova minden igen fontos ember meg van hívva. Ilyenkor a fél minisztérium - leginkább a vezetők - illetve a híres családok fejei kerülnek meghívásra egy fő kísérőjükkel. Legtöbben ilyenkor a feleségüket vagy párjukat hozzák el, de az sem szokatlan, hogy gyermekekkel, esetleg unokákkal érkeznek. Mivel az ünnepeket mindig otthon töltöm, még úgy is, hogy nem felhőtlen a kapcsolatom a családdal, bőven jut számomra is teendő. Mindig a nyakamba sóznak valamit, amit megpróbálok minél gyorsabban letudni, hogy aztán én is pihenhessek kicsit. Aztán eljön a 25-e, és kora reggeltől sürgés és forgás van a kastélyban. A szolgálók, rendezvényszervezők, dekorosok rohangálnak mindenhol, mindenki kiabál, nyüzsög, csapkod és szitkozódik. Én pedig ilyenkor csak járkálok az előtér és a nagyterem között, figyelem az eseményeket és jókat nevetek a sok idiótán. De mivel immár én is bekerültem a minisztériumi dolgozók közé - igaz még csak gyakornok ként - így már nekem is több ismerős arc lesz, mint eddig. Egyébként kapcsolatépítésnek ezek az estélyek teljesen tökéletesek. Arról pedig nem is beszélve, hogy mennyi csinos nő gyűlik össze ilyenkor, akik kissé több alkoholt fogyasztanak, mint kellene. Ha a férjek tudnák, hogy az egyik rejtett folyosó mennyi mindent látott már az elmúlt évek során. Örülök, hogy se szobor, se festmény nem található ott, mert ha azok megszólalnának, én biztos, hogy halott ember lennék.
Az estély előtt nem sokkal én is nekiállok összeszedni magam néhány pohár brandy társaságában, mely megalapozza az alaphangulatomat. Az ilyenek előtt mindig szükségem van némi bátorításra.
Élére vasalt nadrág, inge, zakó, csokornyakkendő, fényesre bokszolt cipő. A szolgálók mindent kikészítettek, így nekem csak fel kell öltöznöm. Megállok az egyik szekrényem előtt és a parfümöket kezdem szuggerálni, de végül a választás egy Paco Rabanne - One Million parfümre esik. Alaposan körbepermetezem magam vele, majd egy kis hajigazítás után kilépek a szobából. Lesétálok az emeletről az előcsarnokba, ahol már gyülekeznek a vendégek. Illedelmesen, jól nevelt fiú módjára mindenkit üdvözlök, majd a nagyterem felé kanyarodok, ahol már zajlik az esemény.
Utoljára módosította:Gálffy Erik, 2018. december 26. 19:47
Hozzászólásai ebben a témában
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2018. december 29. 13:58 | Link

Erik

ruha

Határozottan nem vagyok az az estélyekre járó típus. Amilyen gyorsan csak tudom, kihúzom magam belőlük. Mert igen, ha a nagyi kér meg rá, elkísérem. Persze, ezen többen megrökönyödhetnek, de én voltaképp nagyon szeretem a családom, ha róluk van szó, nem igazán hagyja el a nem szócska a szám, még akkor sem, ha úgy megyek egy-egy eseményre, mintha a fogamat készülnének hozni.
Nagyi mindent megtesz értünk, képes lenne a volt házukat nekem adni, aminek még örülnék is, csak anyu ódzkodik attól, hogy egyedül lakjak, ami érthető, a Franciaországban történtek után. Bevallom, ilyen rokonokkal a nyakamban, én se szívesen lennék egyedül. A legrosszabb az, hogy már tudnak rólunk, így anyu egyetlen gyenge pontjáról is.
- Mikor is voltál itt utoljára? Még abban a cuki habos-babos ruhádban... és ahogy zongoráztál....
Nagyi nosztalgikus sóhaja rángat ki a gondolataimból, és fel is tűnik szemem előtt az ismerős birtok. Már senki nem rökönyödik meg azon, hogy nem Fela papa jön vele, azt a házsártos vénembert sehogy se lehet kiugrasztani az odújából. Jó, ezen már sikerült túltennem magam.
A limuzin megáll, és ahogy ajtót nyitnak nekünk, már pattanok is ki, mielőtt még nagyanyámnak eszébe jutna, hogy megint játszhatnék. Nem, a zene már úgy nincs jelen az életemben, bandám volt. És gitározok.  
Magamra öltöm a bájos mosolyomat, és lelkesen viszonozom a bókokat az ismerős idegenektől. Mert az arcuk rémlik, épp csak nevet nem tudok hozzátársítani, kivéve...
- Ohh és itt van Erik is, ugye emlékszel rá Charlotte? - kérdezik, nekem meg a pír egyből ellepi az arcom, mert valahogy nehéz elfelejteni, azt hogy annyit eszel, hogy telibe hányod valaki ruháját. Szerencsére nem volt nagy baj belőle, kicsi voltam, és cuki, még ezt is aranyosnak találták.
Végül megemberelve magam, a már férfi szemeibe nézve, egy őszinte mosolyt küldök neki.
- Megnőttél - és mennyire előnyére váltak az évek. Jó, ezt persze nem mondom ki hangosan.
Hozzászólásai ebben a témában

- Szeretlek!
- Hol?
-Mi?
-Mutasd meg! Hol az a szerelem? Nem látom, nem tudom megfogni, nem érzem. Hallok szavakat, de semmire sem megyek a súlytalan szavaiddal.
Gálffy Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
Írta: 2018. december 29. 14:32 | Link



Egy idősebb férfi lép oda hozzám s nyújtja felém jobbját. Még nem ismerem, pedig ő, az elmondása alapján, már gyerekkorom óta ismer. Nagyon jó neki, de nekem lövésem sincs róla, hogy ki ő. Hosszas mesélésbe kezd arról, mikor először látott, milyen kicsi voltam, aztán eljutunk az első vadászatomig is. Jó pár éven végig megyünk, és a férfi valóban ismer, de én továbbra sem emlékszem rá. Őszintén szólva túlzottan nem is izgat, sőt már kicsit unom is a mesedélutánt vagyis estét. Próbálok illedelmesen rá figyelni, de figyelmem inkább más irányba terelődik el. Nehéz koncentrálni, mikor szűk ruhákba bújtatott női testek sokasága suhan el az ember orra előtt. Egyik formásabb, mint a másik. Mondhatnám, hogy csorgó nyállal figyelem az eseményeket, de az nem lenne túl elegáns, így csak lopott pillantásokat engedek meg magamnak. Egy középkorú nő azonban eléggé feltűnően próbálja felvenni velem a szemkontaktust már egy ideje, de végül belemegyek a játékba. Úgy fest, hogy megvan az ez évi feleség, aki megismerkedik a rejtett folyosóval. Óvatos flörtbe kezdünk, de ekkor megjelenik anyám, aki karon ragad, elnézést kér a férfitól, akinek már nem emlékszem a nevére, majd magával rángat. Megjött valami idős asszony az unokájával, akit valószínűleg ma estére mellém szántak. Mármint az unokát, nem az öreget. Egy nagy sóhaj tör fel belőlem, majd arcomra erőltetek egy mosolyt. A mű mosolyokban már profi lettem, így észrevehetetlen, hogy az nem őszinte.
- Jó estét kívánok a hölgyeknek! – az idős asszony kezére adok egy kézcsókot, majd a fiatal lány keze irányába nyúlok. -  Te sem panaszkodhatsz kis hányós. – kacsintok rá a lányra, akinek a nevére sajnos nem emlékszem. Ha kezembe rakja kezét, akkor ő is kap egy kézcsókot. Közben anyám észrevehetetlenül lenyom hátulról egy tockost, csak, hogy érezzem a törődést és tudjam, hogy kellene viselkednem. A zenekar is végre nekikezd, ami annyit jelent, hogy muszáj megnyitni a bált. A családunkban az a szokás, hogy anya és apa kezd, majd mi is becsatlakozunk hozzájuk. Patriknak már felesége van, így ő Esztert viszi a parkettra. Izabella is párkapcsolatban él, ő a faszijával lép a színre. Szóval nekem is kell találnom valakit, szóval jobb híján felkérem az előttem álló leányzót. – Szabad? – kérdem tőle, miközben felé nyújtom karomat, amibe ha benne van belekarolhat és útnak indulhatunk a parkett felé.

Hozzászólásai ebben a témában
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. január 6. 15:33 | Link

Erik  Love


Szó se róla, Eriknek az idő csak előnyére vált. Most, hogy közelebb jön, van időm alaposabban szemügyre venni, s még csak véka alá se rejtem, hogy tetszik az elém táruló látvány. Nem szoktam fáradozni azon, hogy rejtegessem az érzelmeim, a jégkirálynők ideje nálam már bőven lejárt, és sokkal ijesztőbb, ha az emberen látszik, komolyan is gondolja a kiejtett szavakat. Meg minden más sokkal könnyebb.
- Bar*mi vicces vagy - forgatom meg a szemem, mire kapok is egy torokköszörülést a nagyanyámtól. Hála égnek, mert így legalább eszembe jut, hol is vagyok, és itt azért fel kell vennem egy maszkot. Mondtam már, hogy imádom ezeket a bulikat? Buli... chh..
- Akarom mondani, borítsunk fátylat a múltra - mosolyodok el jó kedélyűen, ahogy ezt jelenleg el is várják tőlem. Mielőtt elfogadnám a kezét, teátrálisan körülnézek azért, látszólag jobb parti után kutatva, végül meg ugyanolyan teátrálisan sóhajtok fel.
- Hát ha más nincs - persze, tudom, hogy nála is ez játszik be, de így akkor is jobban nyeregben érzem magam. A tánc az kötelező volt nekem is, ahogy neki, így biztos vagyok benne, hogy mi ketten így együtt nagyon kellemes látványt nyújtunk. Főleg, hogy a magassarkú ellenére is megvan Eriknek a kellő magassága, ami csak tökéletesíti a párosunk.
- Félek, Fiona meg fog egyszer mérgezni, most nézd meg.. évek óta a társaságodra pályázik - biccentek fejemmel a lány felé, aki most is úgy néz ki, mint egy víziló, és a ruhája még inkább kihangsúlyozza ezt. Ezzel egy időben meg szakítva az illemmel, még közelebb simulok Erikhez, hogy borzoljam itt a kedélyeket, mert azzal is tisztában vagyok, hogy nem az említett lány az egyetlen, aki a pokolba kíván. A női wck ha beszélni tudnának.
Egy két számot táncolok vele, amennyit illik, aztán a füléhez hajolok.
- Na én ezt unom - azzal befejezem a táncot, el is lépek tőle, majd felmegyek a lépcsőn, és egyből a dolgozószoba felé veszem az irányt. Tudom én, hol kell keresni azokat a piákat, amiket nem adnak vendégeknek, mert túl jók ahhoz, de hát nekem úgy is adnának. Ha tudnák, hogy már nem csak üdítőn élek.
Be is ülök a kényelmes bőrfotelbe, és töltök magamnak a Whiskeyből, folyamatosan az ajtót bámulva, kíváncsi vagyok, hogy utánam jön-e, vagy inkább keres valakit, és hallgatja, ahogy az egekig magasztalják.
Hozzászólásai ebben a témában

- Szeretlek!
- Hol?
-Mi?
-Mutasd meg! Hol az a szerelem? Nem látom, nem tudom megfogni, nem érzem. Hallok szavakat, de semmire sem megyek a súlytalan szavaiddal.
Gálffy Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
Írta: 2019. január 6. 16:35 | Link



Imádom mikor ennyi idősen akarnak nekiállni minket nevelni. Nekem tockos járt, a leányzónak torokköszörülés. Nem is értem, hogy gondoltuk az illetlen, oda nem illő, egymás se**ét nem kinyalós kommunikációt. Pedig ez most az az esemény, ahol jó pofát kell vágni mindenhez és mindenkihez. Aki pedig nem ilyen típus, mint például én is, annak nagyon nehezére esik. Mikor a leányzó közli, hogy mennyire nagyon vicces vagyok csak rákacsintok, de mikor tovább fokozza és a múltat emlegeti, nem bírom ki, hogy ne nevessek fel.
- Sajnálom, de képtelen vagyok elfeledni, hogy mit műveltél annak idején. De egye fene... – válaszolok színpadiasan, nagyon durván túltolva a dolgot. A legutóbbi találkozásunkhoz képest a  kiscsajnak eléggé kinyílt a csipája, ami  tetszik. Képtelen vagyok rá nőként nézni, nem abban az értelemben, hanem ahogy viselkedik. Magamat látom benne, csak nőnemben és majdnem tíz évvel fiatalabb kiadásban. Jót mosolygok azon, mikor látványosan körbetekint a teremben, majd nagy duzzogva velem tart. A táncparkett felé vezetem, majd menet közben megjegyzem, hogy „Nálam jobbat itt ma úgysem találsz…”. Belibbenünk a parkettre, majd egy keringővel kezdünk, aminek a végén meg is nyitódik a bál. Ezt egy lassabb dal követi, melyet még a parketten töltünk. Jót nevetek, mikor azt kezdi el elemezni, hogy méreg vár rá azért, mert velem táncol, majd megfejelve a dolgokat még közelebb húzódik hozzám. Erre fel egy tipikus Erikes mosoly kúszik arcomra, mely miatt nők tömkelege dobta már le magáról a bugyit. Évek kemény munkája van ebben a mosolyban, de minden percet megért, amit ráfordítottam.
- Mondom én, hogy te ma egy nagyon szerencsés lány vagy… - unottnak imitálva megvonom a vállam. Majd egyszer csak elkapok egy szempárt, melyből féltékenység sugárzik. Szememmel megpróbálom lekommunikálni a nő felé, hogy higgadjon le. A leányzó akkor hajol közelebb hozzám és suttog a fülembe, majd pedig távozik. Megigazítom a zakómat, majd elindulok kifelé a parkettről, amikor is valaki elkap a karomnál fogva. Egy kisebb hisztit hallgatok végig arról, hogy mit képzelek magamról, de mikor közlöm a hölgyeménnyel, hogy nyugi, nem a kislányt fogom ágyba vinni mindjárt, akkor lehiggad nagyjából. A szemében még ott csillog a bizonytalanság, de elfogadja. A probléma lerendezése után arra megyek amerre gondolom, hogy xyka ment és igen. Benyitok a dolgozószobába és elég gyorsan megtalálom. Nem bújócskázik.
- Ha ezt apám meglátja… Halál lánya leszel. – közlöm, majd közelebb megyek hozzá és magamnak is töltök egyet abból a piszok drága és elég jó féle whiskeyből.
- Egészségedre… Hogy is hívnak? – kérdem teljesen közömbös arccal, mintha normális dolog lenne, hogy nem tudom a nevét.

Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek