Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.
|
|
|
Praliné#godisgood >> ××× Figyelmeztetés! A hozzászólás szexuális utalásokat, vulgaritást tartalmazhat, így 18-as karikás besorolást kapott. Biztos akarod? Do it.
Az a kurva snickers tehet az egészről. Ha nem teszik ki a recepcióra a múlt héten, én sem szokok rá, de persze, ezen a héten már valami undorító gyümölcstállal villognak. Ki a halálnak kell az a félig elrohadt körte? Tulajdonképpen a halálnak biztosan nem, én is valami frissebbre vágynék a helyében. Amúgy nem is a mogyorós csokira gyúrunk, hanem arra a nagymogyorós, piros csomagolásosra. Csak mondom. - Rohadj meg. Te is. Rühellek visszajárni az ellenőrzésekre, de mióta ez az új "én csodát teszek" jampigyerek átvette itt a hatalmat, ha nem jövök, kiküld rám valakit. Komolyan, jobban őriznek, mint a gyilkosok lebuktatóit a hatóságok. Lehet innen kéne tanulniuk. Mondjuk lassan nem lesz hova küldeni az embereiket, mert a legutóbbi lakbérem is az ilyen idióta barom munkatársai elcseszték nekem. Közterületsértés, rongálás, vandalizmus. Persze, esetleg a Pápát is én váltatom le, nem? - Maga még mindig itt van? - kérdezte az a nagyon ismerős hang én meg felnéztem az automata előtt való fekvésből és kirángattam a drótot belőle. - Nem, ez a kivetülésem, maga hallucinál. Ajánljak egy jó orvost? - érdeklődtem kicsit elfordítva a fejem, aztán közölte, hogy 10 percet kapok, vagy kihívja rám a megfelelő szerveket. Hogy össze ne szarjuk magunkat ijedtünkben. Kétszer idegből beletérdeltem az automtába, mire az sípolt, majd nyekkenve egyet végül kiköpött egy bountyt. Remek. Rühellem a kókuszt. De úgy nézem ma ez lesz az ebéd, ha csak nem találunk még aprót valahol. Szóval inkább bevágódtam a váróba és elkezdtem végigülni a foteleket átturkálni kicsúszott aprókért. Ekkor tért vissza a doki, én meg lendületből kaptam egy közelben álló csaj dereka után és húztam le a térdeimre. Nem mintha lenne szerencsétlen n akkora, hogy kitakarjon, de kevésbé vagyok észrevehető! Álcázás; rosszul csinálod, tudod?
|
|
|
Grünwald Olivér Dávid INAKTÍV
offline RPG hsz: 117 Összes hsz: 143
|
Írta: 2018. november 24. 17:31
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=741530#post741530][b]Grünwald Olivér Dávid - 2018.11.24. 17:31[/b][/url] Praliné#godisgood >> ×××
Figyelmeztetés! A hozzászólás szexuális utalásokat, vulgaritást tartalmazhat, így 18-as karikás besorolást kapott. Biztos akarod? Do it.
Egy egészen gyorsnak mondható mosoly ült ki az arcomra, majd távozott is onnan, mielőtt még rossz néven veszi. Ez a magyarázkodás elég mókásra sikerült, de valahol meg egész dicséretes volt, amiket elmondott. Volt hivatása, célja, gondolom álma is ennek kapcsán. Egyik sem romokban. Tudtam értékelni, ha valahol nem a szarba botlom, így kicsit én is szebbnek láttam az adott órát mondjuk. Te szentimentális barom. - Egy ilyen... baleset hozott ide is? - kérdeztem minden körítés nélkül. Nem vagyok teljesen elmeroggyant, hiába a hely meg az orvosok, van, amit ki is tudok következtetni. Bár nem tudhatom fával veszett-e össze, az biztos, hogy ez is lehet az ok. Aztán lehet csak szimplán rákapott egy teljesítményfokozóra. Az élet nem mindig hozza azt, amit kellene, senkinek. - Hát kérdezz - néztem rá mintha mi sem lenne egyértelműbb. Bár ha meg kell mondanom, elég fura volt az egész, én azért igyekeztem teljesen jól kezelni. Az akkor menne, ha összeszednéd magad, aranyapám. Ha most azt mondod siralmas, biztos lehetsz benne, hogy holnaptól duplán szedem a pici, fehéret. Miért csak velem tudsz határozott lenni? Kapd már össze magad! Ez majdnem egy siralmas volt burkoltan. De nem mondtam ki. A keze ellen nem tiltakoztam, hagytam, hogy mutassa az irányt, hova is szeretne eljutni, igazából a csokit kivégezve lépdeltem mellette próbálva megérteni is amit mond, nem csak hallani. - Nyugi van, kislány. Csak nem értettem - emeltem meg védekezően a kezeimet. Úgy reagált, mintha leszóltam volna, pedig csak egészen elvesztettem a fonalat hogy jutottunk a lovaktól a képig rólam. Nem vagyok ló, jobb esetben. - Nem azt mondtam, hogy baj, csak érdekelt, miért - mondtam végül a kezeim a zsebembe csúsztatva. Nem hittem hogy lelkeket rabol, de aztán az a lelombozottság az arcán sok dolog volt, csak szimpatikus nem. - Hé, ne lógasd nekem itt azt a szép orrod, mondom nem mondtam nemet. Régóta fotózol?
|
|
|
|
Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho offline RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
Írta: 2018. november 25. 12:23
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=741588#post741588][b]Edler Bonnie - 2018.11.25. 12:23[/b][/url] ZizzentyűBooELME
| | Figyelem! A hozzászólás szexualitást, droghasználatot, vulgáris megnyilvánulásokat tartalmazhat, így 18-as karikás besorolást kapott. Saját felelősségre olvasod? Akkor minden unikornis és kokain, kattints a Vöröskére. |
Azt hiszem, kicsit keszekuszára sikerült összeraknom a magyarázatomat, mert kimosolygott, de elég hamar el is nyomta. Nem mintha bántana, nem nevetett ki, meg nem kezdett el pornós utalásokat tenni, hol lovagolhatnék még, szóval már jóval szolidabb volt így is egyeseknél. Arra viszont túl gyorsan is sikerült rátapintania, hogy miért is voltam az ELME-ben, nem tudom, hogy ez jó vagy rossz. Vettem egy mélyebb levegőt, a tekintetem magam elé szegezve. - Úgy valahogy. Éppen gyakoroltunk a bajnokommal egy nemzetközi versenyre, viszonylag rangosabbra európai viszonylatban, mikor megijedt. Kibillent az egyensúlyából és elesett. Olyan 580-630 kiló a versenysúlya - tettem hozzá, hogy legyen némi elképzelése arról, hogy az én kis bajnokom felépítésben mekkora is. - Úgy 20 másodpercbe telt, míg felkelt, mindezt próbálkozással töltötte, úgy, hogy a jobb lábam alatta volt. Aztán mikor sikerült felkelnie, legalább 200 métert vonszolt a földön maga után. Míg "lábadoztam", sikerült rákapnom a fájdalomcsillapítókra. Az a szóvicc nagyon szar volt, de ha már rákérdezett, én meg a nyakába okádtam a sztorimat, asszem, egy ilyen vérszegény próbálkozást megejthettem. Nem akartam én erről könyvet írni, vagy motivációsbeszéd alapanyagnak elrakni későbbre, csak kiraktam a lapjaim, hogy is jutottam ide, ha már volt szíves érdeklődni. Nem titkolózom. - Akkor indítsunk azzal, hogy mi a neved. A teljes - biccentettem oldalra a fejem pár pillanatra, mielőtt az ajkamba haraptam volna egy egész kicsit, majd felszusszantam. - Az rendes tetkó, vagy kreatív ismerősi köröd van? Az állammal mindeközben a karja felé biccentettem, aztán a kezét megfogva húztam magam után az ösvényen, ha kell, ha nem alapon. Nem mindenki lenne most rám büszke, nem szabad másokat csak úgy elragadni az erdőben. Asszem megint kicsit elszaladt velem a versenypaci, mert egy pillanat alatt jutottam el onnan, hogy lovak, addig a pontig, hogy csinálnék róla képet, majd oda, hogy mindegy, nem fontos. Ez mintha neki is feltűnt volna. - Miért hívsz kislánynak? - kérdeztem. A hangomban és a pillantásomban sem volt semmi rosszalló, csak érdeklődés, kicsit olyan nyomott is, ahogy elengedtem a kezét és összefontam a karjaim a mellkasomon. - Nem sértődtem meg, nyugi. Nem tudom, csak késztetés - vontam egy apróbbat a vállamon. Semmi komoly szándék nem volt mögötte, csak a késztetés, hogy későbbre legyen egy pillanatom elrakva innen is. Akkorra, mikor minden szar. Mert bizony vannak napok, amikor csak összecsúszok és arra gondolok, hogy mennyivel egyszerűbb lett volna, ha anyámék nem nyitják ki a szemük és jönnek rá, hogy gond van. Talán már lerakhattak volna a föld alá. - Azt mondtad szép a nózim - néztem rá felvont szemöldökkel, majd vontam egyet a vállamon, mintha semmi extra nem lett volna az egészben. Nem is igen volt. - Az intézetben kezdtem, olyan 3,5 hónapja. A terápiám része volt, fotózzam azt, ami boldoggá tesz. Azóta is ehhez tartom magam.
|
|
|
|
Grünwald Olivér Dávid INAKTÍV
offline RPG hsz: 117 Összes hsz: 143
|
Írta: 2018. november 29. 18:30
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=741857#post741857][b]Grünwald Olivér Dávid - 2018.11.29. 18:30[/b][/url] Praliné#godisgood >> ×××
Figyelmeztetés! A hozzászólás szexuális utalásokat, vulgaritást tartalmazhat, így 18-as karikás besorolást kapott. Biztos akarod? Do it.
Én - valami idióta belső kényszerrel ellentétben - sosem éreztem kényszerét az emberek mondandóját kiforgatni. Engem nem az szórakoztatott, ha félreértelmezhettem bármit, ettől még tudom mit szeretnél, és csak hallgass. Ünneprontó vagy, Olivér. Pedig micsoda képességei lehetnek. Vettem egy mélyebb levegőt, hogy összeszedjem magam és akkor á is kérdeztem, amit valamennyire kisakkoztam a mondandójából. Hogy ez ok lehet és magyarázat az ittlétére is. - Azért egy megbokrosodott, több mint fél tonnás állat sehogy sem álomszerű elképzelés - grimaszoltam egy pillanatra, ahogy a homlokomon össze is ugrottak a ráncok, de csak hallgattam tovább a sztorit. Nyilván való volt hogy nem örök boldogság meg happy end fog éppen jönni. Azért a szóviccén az orrom alatt elnevettem magam, érdekes humora van. - És mégis visszavágysz rá? - Nyilvánvaló volt. Abból, ahogy beszélt róla, ahogy cseppet sem azt érzed a vörösnél, hogy rettegne vagy ódzkodna egy új menettől. Egyszerre volt valahol csodálatra méltó és kicsit normálistól teljesen eltérő magatartás. Bár van az a szindróma, több is. Az emberek furcsák, vonzódnak ahhoz, ami fáj. Mondjuk ahogy halljuk, ő inkább ahhoz, ami enyhíti. Kár, hogy nem tablettaként reinkarnálódtunk, mi? - Olivér - vágtam volna közbe, de már kint volt az a teljes szó én meg felvontam egy pillanatra a szemöldököm. - Grünwald Olivér Dávid - tettem végül hozzá. Néha túl semmitmondóan hangzott, máskor meg önmagáért beszélt. A vezetéknevem is csak rám akasztották mint a többit, bár az Olivérrel elvoltam, azt a rám találó segítőktől kaptam. - Mind eredeti - válaszoltam meg ezzel előre a következő, tipikusan megeső kérdést. Van több is? akad, éppen elég. Van, ami még az aurorsághoz köthető, akad maori vonalon kezdődött minta, de más, teljesen hirtelen, nonfiguratív is. Illetve egy-egy életemlék. Mert hát ezért gyűjtjük őket, nem? - Zavar? - kérdeztem vissza meg is állva egy pillanatra és oldalra néztem kicsit lefelé rá. Azt azért nem mondta, hogy dugjam fel magamnak, vagy hogy olyan kibaszott idegesítő lenne, de sose lehet tudni. Nem egészen értettem hogyan ért el most ehhez a kérdéshez. - Késztetései mindenkinek vannak. Ez még a jobbik fajta - préseltem össze az ajkaim, ahogy körülnéztem. Elég szép és nyugodt helynek tűnt, erre még sosem jöttem. Nem csak mert nem láttam jövedelmet visszakacsintani, de úgy nem is nagyon tudtam, mi van erre. Azt hiszem sokkal kevesebb emberi interakcióba futottam magamtól, mint normális lenne. - Igen, mert az - tártam el egy pillanatra a kezeim értetlenkedve a visszamondásán, hogy aztán csak kivárjam mit is szeretne. - Boldogságot nem ígérhetek, ebben igen szar vagyok, de ha képet akarsz, tőlem aztán.
|
|
|
|
Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho offline RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
Írta: 2018. november 29. 23:45
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=741873#post741873][b]Edler Bonnie - 2018.11.29. 23:45[/b][/url] ZizzentyűBooELME
| | Figyelem! A hozzászólás szexualitást, droghasználatot, vulgáris megnyilvánulásokat tartalmazhat, így 18-as karikás besorolást kapott. Saját felelősségre olvasod? Akkor minden unikornis és kokain, kattints a Vöröskére. |
- Ebben látod igazad van - helyeseltem, mert Aether akármilyen kis csoda is, nem volt akor a szívem csücske. Bár nagyobb trauma volt, hogy ő is sérült, hajszálrepedések voltak a bokájában, illetve inakat is megrántott, így ugyanúgy medikai kezelésre szorult. - És meg is teszem, nem fogom ölbe tett kézzel várni, hogy megöregedjek. Azt hittem, hogy ez egyértelmű, hiszen attól még, hogy volt egy zökkenő az életemben, nem állt meg teljesen és ez így is volt rendben. Ha végérvényesen leakadnék, semmi jó nem történne velem, le is rakhatnám magam egy sírba, hogy puszi, pá. - Figyelek ám, az Olivér megmaradt - ingattam meg kicsit a fejemet, rosszalló mosollyal az arcomon. Az ilyen részletkérdésekre nagyon is tudtam figyelni, holott az csak egy címke, bárhogy lehetne hívni mindenkit. Nem a nevünk határoz meg minket. - Hm. Érdekes. És még csak nem is kamuztam, ténylegesen érdekeltek a tetoválások, Keve volt rá a megmondhatóm, hogy én bizony néztem már meg párat, igazából a pc-im is így jöttek valahogy. Megvolt egy, aztán rákaptam és nagyon nehéz lett volna leállni már. De az orromba legalább nem terveztem. - Nem. Csak furcsa volt... de aranyos - vontam egyet a vállamon, miközben összébb húztam magamon a kabátom, mert az iménti mozdulat szívesen megszabadította volna az anyaghalmazt tőlem. Ahhoz meg hideg van, hogy egy szál melltartóban futkossak itt, mint valami sztripper. - Miért, neked mire vannak, Olivér? Olyan idegennek éreztem a nevét az ajkaim közt, furcsa volt kimondani. Nem volt szokatlan másokat a nevükön hívni, a csoportban szinte mindig a névtáblákról puskázom, de ez most nem volt annyira steril környezet, valahogy nem is állt a számra kiejteni. De megtörtént és asszem, hogy összességében csak ez számít, nem? Egyre beljebb értünk a fák között és már nem is ifen lehetett látni az intézetet innen, ez egy kifejezetten nyugis szakasz volt, szimpatikus. - Igyekszik, köszöni, hogy észrevetted - próbáltam meg elviccelni, mielőtt még lemondóan kifújtam volna a levegőt. Nem szerettem különösebben ezt a negatív hozzáállást. De ha már így helyben ácsorogtunk, letettem a táskámat, majd közelebb léptem hozzá, kigombolva a felső kettő gombot az ingén, mert baromira sikerült félregombolnia az egészet. - Így. Jobb, mint új korában. Rajta is tartottam a pillantásom, ahogy babráltam és kicsit rendbetettem, majd felpillantottam rá kis mosollyal, megcirógatva lágyan az állát. Kerestem azt a bizonyos arckifejezést, amit elképzeltem a fotón.
|
|
|
|
Grünwald Olivér Dávid INAKTÍV
offline RPG hsz: 117 Összes hsz: 143
|
Írta: 2018. december 5. 14:57
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=742145#post742145][b]Grünwald Olivér Dávid - 2018.12.05. 14:57[/b][/url] Praliné#godisgood >> ×××
Figyelmeztetés! A hozzászólás szexuális utalásokat, vulgaritást tartalmazhat, így 18-as karikás besorolást kapott. Biztos akarod? Do it.
Nem volt egy rossz szavam sem a lovára, de úgy látszott nem is vette zokon, hog nem tituláltam túl pozitívnak a dolgot. Alapvetően elég jól állok az állatokkal, sőt, így aztán az együttérzésem nem érheti kritika. Ilyen jellegű bizonyosan nem. - Egyáltalán meg fogsz? - kérdeztem tőle el is nevetve magam. Nagyon messze állt még attól is, ahova én keseredtem. Szerintem az elmúlt 5-6 évben 20 évet öregedtem, de ez más kérdés. Nem vagyunk egyformák, én jól megvoltam azzal, ha nem érne több gond, de tény, ami tény, ha dolgozhatnék megint, egészen más lennék. Talán minden máshogy lenne. De ezt sem fogják fel. - Nagyon kis figyelmes vagy - vigyorodtam el az egyik kezem kihúzva a zsebemből, hogy átvegyem a másikból az üres csokipapírt és belegyűrjem. Nem vagyok szemetelős típus, meg amúgy se érdekelt éppen, az a zseb sok dolgot elnyel. - Érdekes? Mi? Nem egészen értettem, hogy miről beszél. Én meg remélem rám gondolt, tudod kibaszottul elfelejtettél bemutatni! Mert nincs mit bemutatni! Ezt te sem hiszed el. - Baszd meg - sóhajtottam. Előbb kint volt hangosan, mint utána gondolkodtam volna, aztán csak meredtem magam elé, mintha ez meg se történt volna. Nem a lánynak szólt, éppen nem is volt mire. Leginkább rá lehet fogni, hogy a vasalót a ruhán felejtettem otthon. Persze. Mert te olyan vasalós alkat vagy. - Azt hiszem elfelejtettem valamit, mindegy. Micsoda mentés! Lehetne, hogy csend legyen az életembe? Csak időnként, egy kisebb, amikor úgy senki és semmi nem akarja tropára baszni a mindennapjaimat kényszeresen? Azt hiszem ez hiú ábránd marad. Most már úgy örökre. - Persze hogy aranyos, édes vagy, még sem mondhattam, hogy Krumpli - néztem rá, mert hát sok dolog volt, de egy zsák zöldség semmiképpen. Még csak sehol nem is hasonlított. Se forma, se szín. Nem mintha krumplikhoz próbálnék matchingeltetni embereket. - A túlélésre, leginkább - közöltem nevetve, mintha ez csak egy vicc lenne, amolyan adja magát a nagyzolás, de tulajdonképpen ezt éltem, akkor is, ha nem lett volna rá mindig szükségem. - Minden reggel megy és feldobja a napi sminkjét hozzá? - kérdeztem felvont szemöldökkel, mert nem kerülte el a figyelmem, hogy van rajta. Elég sok, tippjeim szerint, amit nem igen értettem. Közben csak egész megmerevedtem, ahogy összevont szemöldökkel néztem le rá, mikor az ingem kezdte helyreigazítani. Teljesen jó volt az nekem úgy is. - Kösz, kicsi. Na most akkor csinálod azt a képet, vagy megvárod még itt öregszem meg?
|
|
|
|
Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho offline RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
Írta: 2018. december 5. 19:07
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=742164#post742164][b]Edler Bonnie - 2018.12.05. 19:07[/b][/url] ZizzentyűBooELME
| | Figyelem! A hozzászólás szexualitást, droghasználatot, vulgáris megnyilvánulásokat tartalmazhat, így 18-as karikás besorolást kapott. Saját felelősségre olvasod? Akkor minden unikornis és kokain, kattints a Vöröskére. |
- Most hogy mondod... - húztam fel az ajkam bal oldalát, megvakargatva kicsit a tarkómat is, mert hát, ahhoz, hogy megöregedj, élni kell, meg stuff, ami viszont nekem nem mindig ment valami szenzációsan. Őszintén, akadtak napok, mikor azt is megkérdőjeleztem, hogy is lehetek még egyáltalán ma életben, nem majd holnap! - A tetoválásaid. - mosolyodtam el szélesen, meg is nyomta kicsit a szót, szívesen megnéztem volna alaposabban is, hogy milyenek vannak, hol és mennyi. Bár ha mosolyog mellé, nem biztos, hogy eljutottam volna odáig, hogy a tekintetem az arcától lejjebb vándoroljon. Kicsit szomorú. Éppen csak kicsit elkalandozott rajta a pillantásom, mikor megszólalt, hogy ugyan basszam már meg, nekem meg egyből felszaladt a fél szemöldököm. Meg is sértődhettem volna, de azt hiszem, az nem illett volna az eddig kialakított képembe. - Téged? Valami magyarázat félét fűzött hozzá, így már nem volt annyira ütős a kis válaszom, de még pont az elmegy kategóriába esett, mert elég gyorsan mondtam ki hozzá, hogy bepréseljem a két mondata közé. - Nem hiszem, hogy van olyan férfi a földön, aki krumplinak becézget egy nőt - ráztam meg a fejem, kissé hitetlenkedve, de aztán csak elmosolyodtam szélesen. A tekintete kicsit el is kalandozott rajtam, mire felvontam kicsit a szemöldökömet. - Nem hangzik egy boldog életnek. Sokan mondják, hogy túl elhamarkodottan esnek ki a szavak a számból, gyakorlatilag kizuhannak, mintha muszáj lenne, én meg csak rángatom olyankor is a vállamat, hogy ha mindent átgondolnék, nem is én lennék igazán. - De még hogy! - érintettem meg finoman az orrom hegyét, mintha csak megdícsérném éppen. Bőven kellett rá az alapozó, különben tele voltam azokkal az apró, mások számára visszataszító pöttyökkel. Mintha az élet forró olajat fröccsentett volna rám születésemkor és ezek csak arról tanúskodnának. Közelebb lépve helyreigazítottam az ingét, amit szemmel láthatóan képtelen volt megtenni saját maga, majd a felső kettő gombot vissza se bújtattam a helyére, jó volt így. Kicsit még le is simítottam egy ráncot, de nem hazudok, ha bevallom, hogy csak azért tettem, hogy hozzáérhessek. És nem bántam meg. - Csinálhatom. Ha szépen mosolyogsz esetleg még meghívhatlak egy csokira valamikor - vigyorogtam az arcába pimaszul, mielőtt ellibbentem volna tőle kicsit odébb. Elővadásztam a táskámból a kis gépet, majd bekapcsoltam. Pármásodpercig villogott a mini piros lámpa, hogy tölt a vaku, én meg a legragyogóbb mosolyommal néztem Zizzencsre. - Ééééééés... mondd hogy ciniii! A létező legócskább fotós szöveget szedtem össze, de csak hogy elnevessem magamat kicsit már attól is, hogy kiejtettem a számon.
|
|
|
|
Grünwald Olivér Dávid INAKTÍV
offline RPG hsz: 117 Összes hsz: 143
|
Írta: 2018. december 9. 11:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=742380#post742380][b]Grünwald Olivér Dávid - 2018.12.09. 11:25[/b][/url] Praliné#godisgood >> ×××
Figyelmeztetés! A hozzászólás szexuális utalásokat, vulgaritást tartalmazhat, így 18-as karikás besorolást kapott. Biztos akarod? Do it.
Egyértelműen nem ugyanarra gondoltunk, már ami a megöregedést illeti. Részemről ez inkább olyan dicséretféle volt, ahogy láttam az embereket, volt az a típus, aki lehetett hatvan is, mégse érezte magát annak. Ilyen akartam lenni, most meg már idősebbnek érzem magam, mint vagyok. Pedig csak a felét léptem át. Jó, majdnem kétharmadát. - Áh, azok, valóban azok - bólogattam is mellé. Azért voltak, mert szerettem őket, van, ami csak hirtelen fellángolás, de olyan is, ami miatt hetekig kerestem a megfelelő embert. Mert amíg nem látom, hogy azt akarja rám varrni, amit én akarok, hozzá se kezdjen. Így volt a vállammal, a lapockámmal és a kezem bizonyos részeivel is. Amúgy is vannak pontok az életben, mikor kerülöd a hentes munkát. Nekem ilyenek a tetoválások. - Mi?! - Gyorsabban volt kint a visszakérdés, mint hittem. EMBER. Erre az a válasz, hogy igen. Betűzzem le, vagy a tökeid elvitele mellé teljes herélést is végeztek? Vettem egy nagyobb levegőt, most éreztem elsőre nagy szükségét hetek óta gyógyszernek. Fáradt voltam, éles fájdalmat éreztem a fejemben és közel sem volt őszinte örömöm a helytől, pedig igyekeztem semlegesen jönni, majd menni. Utóbbi mondjuk úgy kellemesebb jelen formájában, akkor is, ha elviseléssel jár. - Akkor ideje elkezdenem valószínűleg - közöltem nevetve, persze nem gondolva teljesen komolyan. Szerettem, mikor nem mentem mindenben a tömeg után, de ezt én is érzékeltem mennyire bizarr. Hát még nyilván egy nőnek. - Senki nem is mondta, hogy minden olyan, mint a mesékben, kislány. Fent, vagy lent. Mindenhol lehet ugyanolyan szar. A kérdés az, hogy tudsz-e úszni vagy elsüllyedsz. Így éltem a mindennapjaim, Miss Coelho kis bölcsességei mellé meg ez még pont belefért abba a hűtőmágneses kiskönyvbe, amivel sokan a hűtőn villognak, közben betűt nem olvastak belőle. Vagy nem értenek. Hagytam, hogy gombolgasson, bár nem tudtam nem furcsállni az egészet, de ha neki jó, hát csinálja. - Csoki? Komolyan ilyen olcsónak tűnök - vontam fel a szemöldököm, hogy aztán a kezeim zsebrevágva álljak ott, igen szarul érezve magam. Szarul is nézel ki. Kínos? Nem lenne, ha vennéd a lapot. Ha hajlandó lennél látni az egyértelműt! Köszi. - Cini?! - nem, nem mosolyogtam, de a végére felnevettem, mert röhejes volt az egész, de ő elég aranyosan próbálta tárgyalni. Rettenetesen életképtelennek és életidegenek éreztem ezt a fotódolgot, de ha ez a boldogsága... Oh. Oh! Szóval érdekel. Végre valami, amiben egyetértünk.
|
|
|
|
Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho offline RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
Írta: 2018. december 12. 19:48
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=742600#post742600][b]Edler Bonnie - 2018.12.12. 19:48[/b][/url] ZizzentyűBooELME
| | Figyelem! A hozzászólás szexualitást, droghasználatot, vulgáris megnyilvánulásokat tartalmazhat, így 18-as karikás besorolást kapott. Saját felelősségre olvasod? Akkor minden unikornis és kokain, kattints a Vöröskére. |
Nem hiszem, hogy van bármi furcsa abban, hogy érdekelnek a tetoválások. Nekem mondjuk nem volt sajátom, mert soha nem találtam olyan mintát, amibe szerelmes lettem volna és a pöttyeimen túl jól mutatott volna rajtam. Mert hát, ha valami engem definiál, az a sok kicsi folt. Nem igazán tettek hozzá az önbizalmamhoz. - Mi? - kérdeztem vissza a kérdésére azonnal, úgy téve, mint aki nem is igazán tudja, mit kérdezett, pedig, oh, boy... Ha rajtam múlik, azonnal igent mondtam volna. Szomorú egy kicsit, nem? - Majd értesíts, mik az eredmények - nevettem el magamat, mert nem tudom elképzelni, hogy bárki pozitívan reagálja le, ha Krumplinak szólítaná. De persze, egy próbát megér, lehet valami Hipster rögtön feleségül is akarna menni hozzá, mert mennyire elvont és eredeti. Szívesen. - Rávilágítanék, hogy a mesékben is vannak szar pillanatok. Különben nem lenne miből pozitív végeredményt kreálni. Hagyta, hogy megigazítsam az ingét, ezért pedig nagyon is hálás voltam neki, mert zavarta kicsit a lelkemet, hogy olyan csálén állt. Meg most a fotómon se akartam, hogy olyan mindenhogyan álljon. - Ühüm - feleltem nevetve, de aztán csak vontam egyet a vállamon. Csak arra a nevetésre vártam, ahogy elnevette magát, kattant is a gép, én meg benyomtam az objektívet, majd rázogattam a kis képet. Inkább betoltam a melltartómba, majd megvillantottam rá egy mosolyt. - Cini. Rettenetesen szánalmas kifejezés, de annyira gagyi, hogy muszáj nevetni. Majd megmutassam? Már a képet.
|
|
|
|
Grünwald Olivér Dávid INAKTÍV
offline RPG hsz: 117 Összes hsz: 143
|
Írta: 2018. december 14. 21:10
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=742732#post742732][b]Grünwald Olivér Dávid - 2018.12.14. 21:10[/b][/url] Praliné#godisgood >> ×××
Figyelmeztetés! A hozzászólás szexuális utalásokat, vulgaritást tartalmazhat, így 18-as karikás besorolást kapott. Biztos akarod? Do it.
- Akkor már ki... - vagy kit. Tegyük csak helyre, hogy pontosan mi is a helyzet. A szakállam vakargatva rendeztem a vonásaim és igazából nem is a reakció volt, ami fennakasztott, inkább a tény, hogy most már többedszer beszéltem félig magamban. Az mindegy, mit is mondtam. Nem magadban, velem beszélsz! Hát ez az. A becézések többsége nem volt nálam erősség, amit használtam, az túl természetesen jött és általában valami egyértelmű jelzőből, amit az illetőhöz társítottam. Nem féltem köpcösnek hívni az egyik volt munkatársam, meg kispöcsnek a volt főnököm. Azon még mindig szakadok! Imádtam... Nem fizette ki a végkielégítésem. Költheti nagyobbításra. Nem érdekel! Attól még vicces voltam. Én. Mi. Én. Jó, te. - Hm, mindenképpen. Krumpli - mosolyodtam el az orrom alatt, ahogy tovább ballagtam, de azért oldalra néztem, bár nem vártam nagy dolgot, igazából amilyen vidámnak tűnt, maximum egy nevetést. És abba is sikerült belegondolni, hogy ő úgy gondolta, egy olyan nőnek mondod, akivel így... érted, legalább dugod vagy valami? Fontos ez most? Szóval egy tervünk van? Egyre jobb ez a nap. Ráhagytam a mesék anatómiáját, nem értek hozzá, bizonyosan nagy a rutinja meg ismerete, szóval egészségére. Az egyetlen dolog, amiben biztos voltam, hogy a happy end hangsúlyozása egy nagy határ faszság. Ettől még nem töröm én össze senki lelkét. Pláne még a gombjaim rendezgeti, ami kicsit bántotta a szemem, de semmi extra. elviseltem. Nem azért gomboltam félre, mert egy barom vagyok, hanem mert az ing mintája máshogy nem passzol össze, valaki elcseszte a kurva gombokat rajta. - Pont ez jutott nekem is eszembe. Gagyi - mondtam, bár életemben soha korábban ezt a szót. Kénytelen voltam el is húzni a szám de végül csak néztem a vörös loboncra, majd a szemeibe aztán bólintottam. Érdekelt mi volt ebben annyira jó neki.
|
|
|
|
Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho offline RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
Írta: 2018. december 16. 12:35
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=742861#post742861][b]Edler Bonnie - 2018.12.16. 12:35[/b][/url] ZizzentyűBooELME
| | Figyelem! A hozzászólás szexualitást, droghasználatot, vulgáris megnyilvánulásokat tartalmazhat, így 18-as karikás besorolást kapott. Saját felelősségre olvasod? Akkor minden unikornis és kokain, kattints a Vöröskére. |
- Kit? - kérdeztem felvonva a szemöldökömet, a karjaim összefonva a mellkasomon és úgy meredtem rá. Nem gondoltam volna, hogy a csodaszépszemű bolond pasival majd erről beszélgetek a park közepén. Tény, hogy lettek volna elképzeléseim, mit is lehetne csinálni a délután hátralevő részében. Valahogy megihletett. - Hm? Most azt mondtad nekem, hogy Krumpli? - vontam fel a szemöldökömet, kicsit elnevetve magamat. Vagy nem értette, mire utaltam az előbb, mikor azt mondtam, hogy érdekel, hogy reagálnak a nők, vagy... vagy. Kicsit az előttem lévő földbuckát rugdaltam, vékony porréteggel vonva így be a fekete bakancsomat. Nem tudom, miért vitt rá a lélek, hogy a gombjait rendezgessem, talán a képen nem akartam, hogy slampos legyen, vagy csak hozzá akartam érni mellkasához, hogy tényleg annyira csodás érzés-e, mint amennyire elsőnek annak tűnt. Mert ahogy rápillantottam, valahogy jó érzésem volt, ezt pedig már hosszú ideje nem éltem át. Kicsit furcsa is volt, egyszerre szerettem volna, ha elmúlik és ha most már mindig így marad. - Ugye? Mondtam. De te ne mondd, borzasztó - nevettem el magam, valahogy annyira esetlenül hangzott a szájából. Nem igazán tűnt a részéről kézenfekvő választásnak, én pedig nem tolom a saját szavaim az ajkai közé. A bólintásra vártam kicsit, majd a fényképezőt a táskámba rejtettem, mielőtt elé lépve előhúztam volna a melltartómból a képet és átnyújtottam neki, nem is zavartatva magam az iménti mozdulattól. - Tetszenek a színei, meg a mosolyod. Megtarthatom, elégedett vagy vele?
|
|
|
|
Grünwald Olivér Dávid INAKTÍV
offline RPG hsz: 117 Összes hsz: 143
|
Írta: 2019. január 20. 01:04
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=746878#post746878][b]Grünwald Olivér Dávid - 2019.01.20. 01:04[/b][/url] Praliné#godisgood >> ×××
Figyelmeztetés! A hozzászólás szexuális utalásokat, vulgaritást tartalmazhat, így 18-as karikás besorolást kapott. Biztos akarod? Do it.
Nevettem, de kurvára nem volt ez túl őszinte dolog. Leginkább úgy éreztem, erre se most, se később nem kéne válaszolni a magam érdekében, volt valami hibbant nő is, akit miután elküldtem a karom simogatása után a kezére szorítva közölte, hogy fel fog jelenteni zaklatásért. Majdnem megerőszakolt a szemével, és ő jelent fel? Krisztusom. Egyszerűbb lett volna, ha hagyjuk. Ezek tapadnak, biztos hogy nem. Ez igaz, de ő? vele mi bajod, ide tapadhatna a... Kuss. De most már komolyan. - Igen, baj? Kipróbáltam, hogy hangzik - gondolkodtam látványosan - szoktál -, pedig nem volt min - kapd be -. Már elég jónak tűnt, sőt, kifejezetten vicces és jóleső volt a szó. Irtózom a normálistól, amióta én is aberrált vagyok. Ez is lehet az ütéstől, amit a fejemre kaptam, nem? Szeretnéd, ha így lenne. Csak néztem rá le, ahogy a gombokat ki, majd újra rangsorolta. Bár nem volt elcsúszva a hossz, de a minta rettenetesen bántotta a szemem, nem szóltam mégsem. A göndörödött fürtjeit lestem, aztán az orra vonalát, majd az ujjait, amik még az utolsó gomb után se távolodtak el rögtön. Olyan érdekes egy perc volt az, nem igazán akartam ezért rászólni, vagy úgy bármit vele, igazából még meg is mosolyogtam, mielőtt kellett volna. Ez a fotózás dolog nem az erősségem, s talán sosem lesz. Nem is hiányzik, jól elvoltam a kötelező igazolvány és aktafotókkal, minden mást évekkel ezelőtt magam mögött hagytam. Dobozban és messze onnan, ahol éppen élek. Undorodtam a tényektől, hogy léteztek néha. Fel is sóhajtottam a gondolatra, de inkább kivártam a képet. - Szerintem is - helyeseltem a "gagyi" kivesézésén. Szimplán szar volt, valljuk be, de én ilyen rendes figura vagyok és alkalmazkodtam. - Ja, a színek elég jók, én a helyedben a faszit lecserélném rajta, de amúgy ja, jó - bólogattam mielőtt zsebre toltam volna a kezeim.
|
|
|
|
Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho offline RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
Írta: 2019. január 25. 01:04
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=747375#post747375][b]Edler Bonnie - 2019.01.25. 01:04[/b][/url] ZizzentyűBooELME
| | Figyelem! A hozzászólás szexualitást, droghasználatot, vulgáris megnyilvánulásokat tartalmazhat, így 18-as karikás besorolást kapott. Saját felelősségre olvasod? Akkor minden unikornis és kokain, kattints a Vöröskére. |
Nem mondhatnám, hogy haragudtam rá, amiért azt mondta rám, Krumpli. Nem vagyok egy nagy sértődős egy ideje, de ha lennék, sem ilyesmin akadnék fent, attól tartok. Mert ez még egészen aranyos, ahhoz képest, hogy milyen neveket aggatták rám néha egyesek. Nem tetszett. - Nem, dehogy - ingattam meg a fejemet, kicsit az ajkamba harapva, mintha ez így lenne normális, hogy alig ismerjük egymást, de becézget. Én örültem volna, ha így marad ez, volt valami egészen bizsergető, pillangós érzés a gyomromban tőle. Kicsit furcsa is volt, ahogy a kezem a mellkasán nyugtattam, talán kevésbé lett volna kínos, ha azonnal elveszem, de volt ebben az egészben valami... különleges, amire szükségem volt, amiről nem akartam lemondani egy pillanat alatt. Aztán csak eljutottam odáig, hogy elkattintsam a fotót, de ahhoz, hogy elő is hívja most, nem voltam benne biztos, hogy nincs-e túl hideg, így inkább a melltartómba csúsztattam arra a minimum másfél percre, míg ténylegesen befejeződik az előhívási folyamat. Végül megkérdeztem, érdekli-e, amire a válasz igenleges volt, én meg felé mutattam a fotót. Ami mellesleg nagyon is tetszett. - Hé, nem azt kértem, hogy kritizáld, azt mondtam, megmutatom - grimaszoltam rá, mielőtt még a mini albumba csúsztattam volna a képet, majd azt is a táskámba suvasztottam, felpillantva rá, zsebre vágott kezekkel. - Az önbizalmadnak nem ártana egy atyai pofon. Én pedig hajlandó voltam ezt megadni neki, ha már ennyire szüksége van rá. Aprót szusszantam, mielőtt közelebb léptem volna hozzá, éppen csak annyira, hogy tenyerem a tarkójára csúsztassam. Lábujjhegyre állva simítottam az ajkaim az övéire, egészen gyengéden, mint amilyen egy pillangó szárnyának érintése. Aztán csak elmosolyodtam halványan, visszazöttyenve teljesen a tappancsaimra és még felnéztem rá. - Fel a fejjel, nagyfiú. Nem lehet minden rossz örökké - azzal tovább indultam a parkon keresztül, hogy aztán a kedvenc padomra leülve merüljek el kicsit a gondolataimban. És a beszélgetésben, vele, ha hajlandó volt követni.
|
|
|
|
Grünwald Olivér Dávid INAKTÍV
offline RPG hsz: 117 Összes hsz: 143
|
Írta: 2019. január 27. 00:59
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=747575#post747575][b]Grünwald Olivér Dávid - 2019.01.27. 00:59[/b][/url] Praliné#godisgood >> ×××
Figyelmeztetés! A hozzászólás szexuális utalásokat, vulgaritást tartalmazhat, így 18-as karikás besorolást kapott. Biztos akarod? Do it.
Nem szoktam reménykedni, igazság szerint elég régen magam mögött hagytam a bizalmat építő hitet és ezzel együtt járt az aggodalom is, legalábbis ami a nőket illette. Nem próbáltam kedves lenni, nem vágytam újabb hisztikre, arra, hogy olyat kapjak a fejemhez, amire semmi szükségem. A nevem se kellett tudják feltétlenül és ez remekül ment egy darabig. Nem tudom mennyire jó, mikor visítja utánunk a szőke, hogy te, Józsi... Szerintem kurva vicces volt, főleg, hogy a sarkon túl el is tűntünk. Tény, az a nő hibbant volt. Mondja ezt a csengés. Te egy világi nagy fasz tudsz lenni, csak mondom. Hasonlítunk. Mikor húztad vissza a nadrágod a mosol vagy a fotó után? Nagyot sóhajtottam, ahogy ott álltam a kamerája előtt, majd hasonló mélységeket ütöttem meg, amikor vártuk azt a bizonyos elkészülést. Furcsa volt az ing magamon újragombolva. Egyszerre volt idegen és zavaró, közben meg nem értem hozzá, nem akartam belerontani abba, amit olyan... lelkesnek tűnően követett el. Mert lehetne még ilyen lelkes kigomboló. Csak egy kis csendet szeretnék. - Édes vagy, kiscsillag, de ettől még tény - vontam meg a vállam el is nevetve magam a dolgon. - Nem vagyok az a fotómodell típus - vakartam a szakállam kicsit erőltetetten, ahogy mondhatni nem éreztem magam túl jól az egésztől. Nem volt bajom egy fotóval, azzal se igazán, hogy mit lát vagy akar belelátni, de nem különösebben értettem egyet az emberekkel a rólam kialakult kép kapcsán. Volt hogy pozitívan és a negatív oldal is jött, mint most. - Minek nekem a pof... - de nem jutottam a végére, leginkább elég meglepetten felejtettem magam csak úgy ott. Mintha kívülről néztem volna az egészet. Marha vicces, csak mondom. Aztán akaratlanul is előkerültek a zsebemből a kezeim és egy egész rövid pillanatra a vöröske derekára is simultak a tenyereim, ahogy viszonoztam azt a... csókot? De aztán el is engedtem és felvonva a szemöldökeim meredtem rá. - Nem mondták még neked, hogy idegeneket lesmárolni nem mindig kifizetődő? Mi van ha jön valaki, akinek nem Krumpli vagy, hanem mondjuk Cékla? He? - meredtem rá teljesen számonkérően, nem mintha közöm lenne hozzá, de ez tényleg aggasztó probléma! Neked mi a fasz bajod van már megint? Nálad nagyobb pszichopatát nehezen találna. ... Csak nem akarom tudni a válaszokat se. Nem lehet minden rossz örökké. Egész elmosolyodtam a kijelentésén de csak hitetlenül ingattam a fejem, mielőtt még kicsit lemaradva indultam meg utána aztán beérve csak tehetetlenül lépkedtem mellette csendben. Nem akartam beszélni, ő meg igen, és én szívesen hallgattam. Olyan megnyugtató, kicsit csilingelő és lelkes volt. //Köszönet, Krumpli.//
|
|
|
|