36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Jonas Thorsen
INAKTÍV


#thebladerunner #funkymonkey
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 233
Írta: 2018. szeptember 9. 21:45 | Link

emerald
| az Aurorképző közelében, késő este |


- Egyébként is - nem is akartam itt inni! Szar a sörötök! - üvöltöm az épp orromra csapódó ajtónak, de az láthatóan nem hatódik meg. Mérgesen fújok rá egyet és sarkon fordulok. Most mi legyen?
Zseniálisan kidobattam magam a környék egyetlen helyéről, ahol pletykára szomjas emberek önként és dalolva hajlandóak elmondani nekem mindent, amit csak tudnak. Vagyis a kocsmából. A szálak idáig vezettek. Itt viszont, ha senkit nem tudok szólásra bírni, leragadok. És ha sokáig várok, már mindegy lesz. Hideg nyomot sokkal nehezebb megtalálni.
- Anyátok - ezt már csak félhangosan morgom, még vetek egy lapos pillantást az ajtóra, s azzal elindulok úgy valamerre.
Az akadémiára nem mehetek csak úgy be, hogy helló, mi újság, biztos gyorsabban kidobnak, mint az előbb innen. S mi van, ha indiszkrét leszek? Láttam odabent néhány nagyon érdeklődő pofát, ők biztos tudnak ezt-azt. És amilyen józan mindegyik, valószínűleg észre se vennék.
Oké, akkor legyen ez. Üljünk le azért előbb egy padra, hogy rendezzem a gondolataim, meg a lábaim is kicsit pihenjenek. Ahogy lezuttyanok az első - és talán utolsó - padra a közelben, olyan jóleső érzés önt el, hogy mindjárt elsírom magam. Atyaisten, nem tudom, mikor ültem legutóbb. A vonaton lehetett... vagy azután még pihentem? Az is mikor volt már, tegnap? Nem, tegnapelőtt kellett lennie, mert tegnap esett, és az út alatt szép idő volt. Vagy nem?
Az a nagy helyzet, hogy már fogalmam sincs. Ritkán történik ez meg. Fogalmam sincs, mióta nem aludtam, mióta nem ettem, vagy neadjisten ittam. Az előbb kértem egy sört, de odáig nem jutottam el, hogy meg is igyam. Pedig olyan jól nézett ki. Habos volt, hideg, gyöngyözött a korsó oldala. Belesajdul a mellkasom is. Szakadnának meg, hogy nem adták ide hamarabb.
Utoljára módosította:Jonas Thorsen, 2018. szeptember 9. 22:04
Hozzászólásai ebben a témában

Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. szeptember 9. 22:24 | Link

Jonas

Mielőtt meghoznám a döntést gondoltam eljövök és körbenézek a városba és az akadémián. Meglepett, hogy épp engem ajánlottak, hiszen csak egy nővér vagyok. Az más kérdés, hogy ügyvéd is ám nem emiatt hívnak magukhoz. A vonat út alatt sokat gondolkoztam ezen és azon, vajon képes lennék-e rá, hogy tanítsak. Sosem csináltam, leszámítva a korrepetálást egykor a Rellonban, de az teljesen más. Emlékszem magamra a szemüvegemben, a két copfommal, ahogy egy kis elsősnek segítek bájitaltanból. Istenem, de rég volt és mennyi minden változott azóta. A legtöbbet persze én magam, s ez az alakulás mind a mai napig nem állt meg. Az itt töltött idő alatt terveim szerint bejártam a települést és még van egy napom. A szállásom mellett van egy park ahol most, késő este épp sétálok. Az egyik padon egy alakot pillantok meg és az ösztönöm azt súgja valami nincs rendben vele. Farmert egy zöld topot és fölötte fekete kardigánt viselek. Hajam fonatban, lábamon dorkó, hiszen a rengeteg sétát csak ilyen cipőben bírom, viszont ebben ha baj van futni is tudok majd, fut át az agyamon miközben odamegyek a padon lévőhöz, hogy megtudjam nincs-e baja. - Jó estét! Uram, minden rendben? Jól érzi magát?- hajolok felé, de nem érzem rajta sem koldusok sem a részegek szagát, de még a cukorbetegekre jellemző illatot sem. Inkább csak egy túrázó lehet, aki több napja járja a vidéket megfelelő higiéniai körülmények híján. Pár ilyen utazó egykor a hotelben is megfordult és Anya sosem hajtotta el őket. Büszke voltam rá ezért és az önzetlen jóságáért. A megmaradt ételt mindig szétosztotta a szegények között és befogadta a kóbor állatokat. Bár én is ennyire jó és nemeslelkű tudtam volna lenni
.
Hozzászólásai ebben a témában

Jonas Thorsen
INAKTÍV


#thebladerunner #funkymonkey
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 233
Írta: 2018. szeptember 10. 19:22 | Link

emerald
| az Aurorképző közelében, késő este |

##


A pultnál ülő pofára koncentrálok, de nem jön el a szokásos könnyed behatolás. Mintha fejjel rohannék a falnak. Azért még próbálkozok egy kicsit, még a szemeimet is összeszorítom, kifejezetten olyan benyomást kelthetek ott a padon, mintha rosszul lennék, vagy mintha nem értem volna el idejében a budira.
- Scheisse - szűröm a fogaim között, s hangosan kiengedem a levegőt, miközben lassan kinyitom a szemeim. Nincs jólesőbb érzés, mint németül káromkodni.
Miért nem megy? Okklumentor lenne az illető s már várta? Dehogy várta, miért várta volna. Hisz nem is tudta, hogyóóóó... nem engem várt, de várt valakit.
Hirtelen kiegyenesedek. Egy nő jelent meg előttem, esküszöm, az előbb még nem volt itt.
- Remekül, miért? - kérdem, miközben próbálok fókuszálni a nőre, de folyton elúszik a szemem elől. Lehet, túl hirtelen emeltem fel a fejem, vagy izé, na, este van, vagy mi szokott még lenni a baj. Vehemensen dörzsölgetni kezdem a képem, hogy valami életet leheljek bele, de a mozdulat közben megakadok. Engem lehet, hogy kidobtak, de ezt a nőt tudtommal nem.
- Mondja csak... bemenne esetleg oda - mutatok az ajtóra, ami mögül a szokásos zsivaj hallatszik ki. - És kérne egy jó hideg üveg sört elvitelre. Na, megtenné? - Gyorsan kotorászni kezdek a zsebemben. Elő is kapok valamit, asszem pénz, s felé nyújtogatom. Nagyon bájosan mosolygok is hozzá.
Hozzászólásai ebben a témában

Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. szeptember 10. 21:19 | Link

Jonas

 A jól megtermett fickó azt mondja remekül van. Nos ezzel azon nyomban vitába is szállnék, de mielőtt ezt megtehetném olyat mond, pontosabban kér, amitől szemöldököm felszökik és ha nem venném komolyan el is nevetném magam vagy felháborodnék, de a szituáció annyira spontán és váratlanul ér, hogy pár pillanatig meg sem tudok szólalni. Miután végre összeszedtem magam odahajolok hozzá - Rendben, megteszem! Maga nem tűnik alkoholistának, inkább csak fáradnak, szóval megveszem magának azt a sört - jelentem ki, s azzal a lendülettel be is megyek az ivóba, hogy teljesítsem ígéretemet. Méregető pillantásoktól kísérve sétálok a pulthoz. Hűvös arckifejezésem, határozott és céltudatos mozgásom most nagy segítségemre van. Odaérve a pulthoz mégis némi csellel, s önvédelmi céllal két üveg maláta-komló párlatot kérek. Míg várok kicsit ecsetelem is az engem kiszolgálónak, hogy a párommal jócskán kiszáradtunk és úgy döntöttünk legurítunk a hosszú városjáró túránk végén egy üveg jó fajta söröcskét és pont útba esett ez a kellemes hely. Miután megkapom a két palackot azokat rutinosnak tűnő mozdulattal fogva távozom. Szinte érzem hátamon a vizslató tekinteteket, de magabiztosan sétálok ki, remélve, hogy megérte ismét elvem, az "igazság mindenek felett" ellen beszélnem. A férfit szerencséjére ott találom ahol hagytam, a padon. - Tessék! Egészségére! - nyújtom át neki az egyik üveget, míg a másikat gondosan a táskámba rejtem. Nem iszom, főleg azért nem mert egyáltalán nem tolerálom jól az italt és nyomban elvesztem tőle az önkontrollomat, s ezt most , ahogy máskor sem engedhetem meg magamnak. Türelmesen kivárom míg lehúz belőle néhány kortyot. - Mondja, mikor evett, fürdött és aludt utoljára? - a kérdésem olyan elemi szükségleteket és azok kielégítését firtatja, melyek mindenkinek kijárnak. Még aki az El Camino-n zarándokol vagy épp az Ördög útján annak is, így ennek a embernek miért ne juthatna belőlük. Míg a férfi válaszára várok végiggondolom a lehetőségeket.
Hozzászólásai ebben a témában

Jonas Thorsen
INAKTÍV


#thebladerunner #funkymonkey
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 233
Írta: 2018. szeptember 19. 13:39 | Link

emerald
| az Aurorképző közelében, késő este |

##


Kicsit várnom kell, de végül mégiscsak belemegy az üzletbe. Nem látom át, hogy ez neki miért jó, de biztosan van valami oka. Lehet csak segíteni akar - bár az ritka, úgyhogy kétséges. Talán most mondták először rólam, hogy nem tűnök alkoholistának. Hálásan pislogok fel rá kék szemeim mély árkaiból. Ahogy lelép, megint az ismeretlenre koncentrálok odabent, de újra csak falnak rohanok. Ritkán találkozok erősebb okklumentorral, vagy egyáltalán olyan varázslóval, aki már azelőtt védekezne, hogy én támadni próbálnék. Ez sokat elmond azért. A célpontom közel van. Ha most ez egy játék lenne, hangosan kiabálná mindenki körülöttem, hogy forró. Lehet, hogy az orrom előtt van, csak én nem vagyok képes meglátni. A gondolat borzalmasan frusztrál. Mint vérszagot fogott kopó, akit láncon tartanak s nem bír szabadulni.
- Óó köszönöm! - veszem át csillogó szemekkel az üveget és rögtön lecsavarom a tetejét, a tartalmának a felét pedig két kortyból legurítom. A gyönyörtől felsóhajt a gyomrom, és én is jólesőn mosolygok, túlvilági bágyadtságban.
- Húú a fürdést nem tudnám megmondani - elgondolkodva vakargatom a szakállam. - De ettem tegnap, az tuti, és aludtam… tegnapelőtt? Talán. De aludni ráérek. Inni volt fontos - emelem meg az üveget és gyorsan be is fejezem. Valójában tudok vizet varázsolni, eléggé alap, de ha valaki kóstolta a mágikus vizet, az tudja, hogy az semmire se jó. Elhiteted az agyaddal, hogy adtál neki innit, aztán azon kapja magát nemsokára, hogy teljesen dezhidratálódtál és már órák óta rózsaszín, tütükés hippogrifeket hallucinálsz. Annyira nem jó buli.
Hozzászólásai ebben a témában

Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. szeptember 19. 14:44 | Link

Jonas

Igaza van, inni volt a legfontosabb, s a sör bármily furcsán is hangzik, igen jó ellenszere a dehidratáltságnak. Tele van jótékony anyagokkal folyékony mivolta mellett. A férfi szinte kéjes örömmel kortyolja, amin magamban elmosolyodom, ám arcomon ennek a jóleső elégedettségnek nyoma sincs, az mozdulatlan és érzelemmentes marad. A válasza melyet ad, koránt sem kielégítő számomra, ezért leveszem hátizsákomat és előszedem belőle azt a szendvicset, mely megmaradt abból az adagból, amit magammal hoztam a tatai felfedezőutam első napjára. - Tessék, ezt egye meg. Vaj van benne, sonka és paprika - nyújtom oda a jókora zsömlét a férfinak - Nem hajléktalan, igaz? - kérdezem míg várom megeszi-e a felajánlott ételt, s közben lelki szemeim elé furcsa szaggatott képek futnak, mintha más szemén át látnám a környéket. Gyorsan elhessegetem őket, hogy a férfira koncentrálhassak. - Nem töltheti kinn az éjszakát, már hűvös van. Jöjjön, nálam úgyis van egy szabad hely és le is zuhanyozhat - közlöm vele ajánlatomat. Talán teljesen bolondnak tűnhetek, hogy elvinném a szállásomra, hiszen akár bűnöző is lehet, de a megérzésem azt súgja nem az, csak egy utazó, akivel jót tehetek, s ez nekem semmibe sem kerül. Ha igent mond kisvártatva el is indulunk a kis panzió felé, ahol szobát foglaltam magamnak. A kulcs nálam van, így minden gond nélkül be tudunk jutni. A szoba egyszerű, de kényelmes, teljesen semleges berendezésű és tiszta. Színeiben a halványlila árnyalatok vannak túlsúlyban, míg a fürdőszoba inkább kékes. A zuhanyfülke matt üveg, a mellette lévő polcon illatos, puha törölközők sorakoznak. Az én tusfürdőm levendula illatú, így neki is megfelelő lehet, feltéve, hogy nincs saját piperecsomagja - Van váltás tiszta ruhája? - kérdezem, miközben lepakolok az egyik ágy melletti éjjeliszekrényre. Leülve az ágy szélére leveszem cipőm, majd töltök magamnak egy kis gyümölcslevet abból, amit még reggel vettem magamnak, hogy ne kelljen feltétlen csapvizet innom.
Hozzászólásai ebben a témában

Jonas Thorsen
INAKTÍV


#thebladerunner #funkymonkey
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 233
Írta: 2018. szeptember 30. 19:41 | Link

emerald
| az Aurorképző közelében, késő este |

##


Sokkal jobb így, hogy nem porzik a torkom. A fejem is mintha kitisztult volna. De így, hogy már nem vagyok egyedül, nem próbálkozok meg egy újabb támadással. Egyébként sincs sok értelme, nem fogja egyhamar leengedni a védőfalakat. Mással is próbálkozhatnék, az igaz, de továbbra is társaságban vagyok. És... jó-jó, tényleg nem zárhatom ki teljesen, hogy esetleg, talán hulla vagyok.
A nő elém tart egy szendvicset és olyan határozottan szól rám, hogy vegyem el, hogy eszembe sem jut ellenkezni. Akkor is megenném, ha nem lennék éhes. Igenis! Biccentek egyet köszönömképp s le is hámozom a védőcsomagolást, hogy beleharaphassak. Ezt nem habzsolom annyira, mint a sört, az éhség mindigis kevésbé jelentett problémát.
- Tényleg? - vonom fel a szemöldököm. Lenyelem a falatot és hitetlenkedve, de egy mosoly kezdetének az ígéretével nézek fel rá. - Minden idegent ilyen könnyedén felhív magához? Veszélyes lehet ám - jegyzem meg felvont vállakkal, nagyon ártatlan képpel, s újra beleharapok a szendvicsbe. Persze én nem vagyok veszélyes, azt láthatja, meg egyébként is, elfogadtam tőle egy kétes eredetű kaját! Akár ő is veszélyes lehet. Nem szabad idegenektől szendvicset elfogadni, meg felülni a seprüjükre, nekem mindig ezt mondta anyukám.
Az anyai jótanácsokat kivágva a sunyiba, követem a nőt a szállására.
- Van...? - felelem, enyhén kérdezve. - Vagyis hát lesz. - Lecsapom a hátizsákom egy székre, s kihalászok belőle egy pólót. Óvatosan az orromhoz emelem, de gyorsan eltartom magamtól. Biológiai fegyver. Néhány jól irányzott vízsugár-, szárító- meg tisztító-bűbáj azonban mindig megteszi, most is egész vállalható állapotba kerül fél percen belül. A fehérneműt nem merném kivenni előtte, azt majd esetleg a mosdóban. - Van - állapítom meg nagyon büszke fejjel.
Hozzászólásai ebben a témában

Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. október 1. 19:39 | Link

Jonas

Megjegyzésén, melyet még a padon tesz magamban jót mosolygok, ám arcom rezzenéstelen marad. Érzelmeim nem árulom el, nem volna értelme. A segítségem ajánlom, nem mást. - Minden idegent megkér, hogy vegyen magának sört? - kontrázok vissza elterelő szándékkal, s bár az ő szavaiban nagyobb igazság van, nem szívesen ismerném be ezt épp neki. Főleg annak biztos tudatában, hogy szavainak semmi jogalapja nincs. Egyáltalán nem veszélyes. Ebben teljesen biztos vagyok. Tudna az lenni, efelől sincs szemernyi kétségem, de velem szemben nincs oka támadólag fellépni. Egy biccentéssel veszem tudomásul, hogy velem tart és elfogadja segítségem. Hamar a szállásra érünk, s az ott bemutatott varászlása valódi mosolyt csal ajkam szegletébe, ám egy kérdést is azonnal felvet - Honnan tudta, hogy biztonsággal varázsolhat előttem? - érdeklődöm, mivel é úgy tudom, hogy ebben a városban nem csak hozzánk hasonlók élnek. A magam részéről csak akkor és azok előtt fedem boszorkány mivoltomat, ha biztos vagyok a dolgomban és abban, akivel vagyok. Természetesen Bogolyafalva ebből a szempontból a "mindenütt és mindenki előtt" címkét viseli, de Tatával egészen más a helyzet. Itt nem csak mágikus erővel rendelkezők élnek, hanem muglik is, így köztük járva a magam részéről én nem vagyok más, mint egy kiránduló, aki az Öreg tó körüli parkban végezte a napját. - Azt remélem tudja, hogy ez a pár mentő bűbáj nem megoldás. Menjen, fürödjön meg, a többit pedig bízza rám, jó?! - nézek rá enyhén rosszalló de vidám pillantással. Ott bujkál a nevetés smaragdzöld szemeimben, ahogy elnézem a tagbaszakadt utazót, a fél tiszta pólójával, meg a zsákjával. - Tessék, ez jobb mint az itteni welcome tasakos tusfürdők - nyomok a kezébe egy a saját megbűvölt zsákomból származó patikában Dr. Noxen receptúrája alapján kikevert, illatát és hatását a vele tisztálkodó neméhez, ízléséhez és bőrének szükségleteihez alakító fürdőkrémet.
Hozzászólásai ebben a témában

Jonas Thorsen
INAKTÍV


#thebladerunner #funkymonkey
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 233
Írta: 2018. október 17. 17:46 | Link

emerald
| az Aurorképző közelében, késő este |

##


A kérdésén komolyan elgondolkodok, annak ellenére, hogy én kérdeztem előbb. Ha hárít, akkor majd másképp kérdezek. - Nem, nem minden idegent. Csak akin látom, hogy hajlandó volna venni. - Ez egy creepiness-csomagba burkolt bók, de attól tartok, lehet, hogy nem esik le a nőnek. - Általában nincs ilyen gondom, egy sörcsap mellett töltöm az időm nagy részét, de most elszakadtunk egymástól. - Egy drámai sóhajjal nyomatékosítom a helyzetem tragikumát.
Az újabb kérdésére felvont szemöldököm alól pislogok rá. - Beküldtem egy varázslóktól hemzsegő kocsmába, mágus pénzt adtam a kezébe és - ne haragudjon, de nagyon nem úgy fest, mint egy mugli. - Persze tudom, hogy errefele vegyesen élnek, kevés is a tisztán mágus település, inkább csak negyedek és környékek vannak elkerítve, mint valami kedves kis gettók, de eleget éltem már mindkét közösség tagjai között ahhoz, hogy megtudjam őket különböztetni, s főleg, hogy ne aggodalmaskodjak fölöslegesen. Ha egy mugli meglát varázsolni, majd törlöm az emlékezetét, a mugliügyi osztály embereit meg elintézem. Megszídnak, esetleg megbüntetnek, de mást nem fognak tenni, amíg nem kezdem el szántszándékkal felfedni a létezésünket. - Ennyire aggódik? A muglik miatt? Vagy a Minisztérium miatt? - rohamozom meg további kérdésekkel.
A tisztálkodási szokásaimat illetően nincs elájulva tőlem, nem is meglepő módon, a nők mindig finnyásabbak. Pedig csak nem kell szagolni, ha nem tetszik, nem nagy ügy. De mivel vendég vagyok, akit úgy szedett össze az utcáról, mint egy rühes kutyát, szó nélkül elveszem a tusfürdőt vagy szappant, vagy mi ez, amit elém tart, és a többi cuccomat ott hagyva elvonulok, hogy megtisztuljak. Odabent jut csak eszembe, hogy vagy visszaveszem a koszos ruháimat, vagy ruha nélkül kezdek el flangálni előtte. A ruháimra tett megjegyzése miatt megkapja az utóbbit, én legalább már tiszta vagyok. A derekamon egy törölközővel, a kezemben a - tényleg szagos - ruhákkal lépek ki a fürdőből, próbálok semmit sem elejteni, miközben a nem túl nagy anyagot is igyekszem magamon tartani.
- Még vannak ezek - nyújtom felé a halmot. - Köszönöm a tusfürdőt, odabent hagytam - mutatok át a vállam fölött a mosdó ajtajára. Sokkal jobb így, úgy érzem magam, mint egy baba. Menta illatú, tiszta, ha még meg is borotválkoznék, akkor teljesen vállalható lenne a külsőm. Ha egy hétig aludtam volna, akkor sem lennék ilyen friss és üde. Már csak enyhén szédülök és általában betudok fókuszálni, annyira nem úszik minden körülöttem.
Hozzászólásai ebben a témában

Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. október 20. 08:42 | Link

Jonas

 A jó szándékom sodor mindig bajba, de legalábbis ilyen érdekes helyzetekbe, de úgy neveltek, hogy segítsek másokon úgy, ahogy az nekik jó. A férfinak jelen esetben sörrel és szállással. Így ezt a fura csonthéjba burkolt pozitív visszacsatolást részéről halvány mosollyal nyugtázom. Színpadias sóhaján azonban nem tudok nem kuncogni, bár gyorsan igyekszem leaplikálni a vigyort az arcomról, nehogy oda legyen komolyságom hitele. - Na, jó most megfogott! Mágus pénz és varázslókocsma. Ott a pont! - tárom szét belátón kezeim - Azzal viszont nem értek egyet, hogy nem nézek ki muglinak - kezdek  méltatlankodni, de hangomban vidámság bujkál. Kicsit elgondolkodom, mert végtére is igaza lehet. Bár ruházatom és mozgásom átlagos, küllemem sajnos nem és emiatt a beolvadás sosem ment olyan jól. Ezt azonban most nem tárom a megtermett viking elé. - Nem aggódom, csupán a szándékok és az igazság érdekel - jelentem ki tárgyilagosan, minden érzelem nélkül a tényt, amiért azt kérdeztem, amit az imént. Ezután őt elnyeli a fürdőszoba, így nekem is van időm levetkőzni és egyszerű, sötétzöld, térdig érő vékonyabb, frottír köntösömbe belebújni. A ruháimat csinos kis halomban rendezem el az ágyam végén álló széken, majd az ő holmijára szórok pár hatékony tisztító és illatosító bűbájt, amiket még a szállodában gyakorolhattam be az ottani sokkal több szennyesen. Ott aztán volt minden és nem válogathattam, így megedződtem. A férfiak ehhez valahogy nem értenek, legyenek bár muglik, vagy mágusok a ruhák tisztítása, a teregetés, és a zokni párosítás egyiküknek sem erőssége. - Jó, adja csak, később megcsinálom - nyújtom kezem azokért amiket nyújt, miután kijött, a vizes blokkból. Orrom megcsapja a menta friss illata és örömmel látom, hogy mennyivel jobban néz ki a férfi, minden tekintetben - Ezeket felveheti, készen vannak - adom át a friss és üde darabokat. Ezután magam is bevonulok a fürdőbe, hagyva neki intim szférát. A tusolókrém az én bőrömön a levendula letisztult aromáját veszi fel és selymessé teszi érzékeny kültakarómat. A víz kellemesen átmelegít és elfeledtet velem mindent, ami az utóbbi napokban történt. Relexálok még kicsit homlokomat és tenyereimet a hűvös csempének támasztva, majd elzárom a csapot, magamra kanyarítom köntösöm és visszatérek a szobába.
    
Hozzászólásai ebben a témában

Jonas Thorsen
INAKTÍV


#thebladerunner #funkymonkey
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 233
Írta: 2018. november 11. 18:53 | Link

emerald
| az Aurorképző közelében, késő este |

##


Lehet, azt hiszi, nem veszem észre a kuncogásait, a csillogó tekintetét, meg általános jókedvét, de ez az egész komolyság álca nem valami meggyőző. Mindegy, ha jobban érzi magát így, játsszunk.
- Ahogy gondolja - egyezek bele kegyesen, de a hangsúlyom egyértelműen jelzi, hogy nem vagyok meggyőzve a nem-mágus kinézetét illetően. Hacsak nem él szinte teljesen - vagy teljesen - muglik között, mindig kifog lógni a lóláb. Minél jobban próbálkozik valaki, annál kevésbé sikerül neki beolvadni.
Aztán közli velem, hogy az igazság meg ilyen hülyeségek érdeklik, mire csak felhorkanok s megcsóválom a fejem.

Kiérve már frissen várnak a ruháim, hümmögve átveszem, elismerő pofát vágva, s félre is vonulok kicsit, hogy amíg ő is lezuhanyozik, átöltözhessek. Körülbelül tíz másodperc alatt kész is vagyok, ő viszont nyilván még nem, úgyhogy megállok a szoba közepén csípőre tett kézzel, valami innivalót keresve. Áh, hűtő! Örülök, hogy nem egy olyan ócska helyre jött, ahol még minibár sincs.
Reménykedve bedugom az orrom a hűtőbe. Széles vigyor terül szét a borostám alatt. Kiveszek egy pici üveget, amiből egy soha nem elég, úgyhogy kiveszek egy pillanatnyi habozás után még kettőt, és az ágyhoz sétálok s lehuppanok rá. Amíg várok, kiürül az egyik üveg, majd a másikat is kinyitom, de egy kicsit még várok, csak forgatgatom az ujjaim között, a harmadikat pedig magam mellé teszem.
Hozzászólásai ebben a témában

Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. november 13. 09:40 | Link

Jonas

- Maga igazán szerencsés ember - jegyzem meg kilépve a fürdőből magamon jól összekötve a köntösöm pántját - Nem fog magán az ital és van elég pénze is, hogy azt a hármat ott kifizesse - mutatok az üvegcsékre, amik élek a gyanúperrel, hogy a minibár néven csúfolt kicsinyke hűtőből származnak, melyet mint szállásadásban jártas személy én magam sosem nyitok ki sehol. Odasétálok ágyamhoz, felhajtom a paplan élesre rendezett sarkát, majd előhúzok alóla egy pizsamát, sötét zöldet, hosszú ujjút és selymet, hogy azután a köntösöm zsebéből elővett pálcámmal elvégzett gyors bűbáj hatására a két öltözetet felcseréljem magamon és immár alváshoz kész állapotba kerüljek, már ami a viseletemet illeti. Egy nő sosem tudhatja mikor, hol, ki előtt és milyen gyorsan kell ruhát váltania. - Ha még nem tud aludni semmi baj, viszont nekem holnap reggel vissza kell mennem Bogolyfalvára - közlöm, majd becsusszanok a takaró alá és a férfi felé fordulva, fejemet tenyeremen megtámasztva felkönyökölök - Hatkor ébresztem! Jó éjszakát! - mondom halványan elmosolyodva és lekapcsolom az éjjeliszekrényen mindeddig fényt adó lámpám, míg az ő oldalán persze égve marad az övé és vonja fénykörébe őt és szűkebb környezetét. A szoba felőlem lévő része kellemes, békés félhomályba süllyed, ahogy az én fejem is amint párnámra hajtom. Még pár pillanatig nézem a férfit, majd annak hitével alszom el, hogy holnap reggel úgy magamat, mint őt épségben és kipihenten találja majd a felkelő nap. Magamban még elmondok egy rövid imát és átadom testem az éjjeli nyogodalomnak.
Utoljára módosította:Emerald Stone, 2018. november 13. 09:41
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek