Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

Nem is gondolta volna korábban, hogy végül egy olyan egyszerű dolog hozza majd össze Tányával, mint a kirándulás. Tudva levő, hogy bár Shayleenre rámondták az áment és csak kontroll miatt jár vissza a pszichológushoz - illetve ha ő úgy érzi, szüksége van egy beszélgetésre -, az anorexiájának lettek következményei. Most nem feltétlenül biológiai és szervezeti dolgokra kell gondolni, sokkal inkább a beidegződések és rutinok. A sport örökké az élete része marad és az egészséges étkezést is képtelen lenne elhagyni egy hamburger csábításának engedve.
Éppen ezért nem meglepő hát, hogy mikor barátnője épp egy magazint nézegetett azokról a helyekről, ahová érdemes ellátogatni, ő pedig pont hegyi és erdős túrákat böngészett, megakadt rajta a szeme. Shayleen a maga szerény módján sündörgött oda és kiderült, mindketten a kirándulás szerelmesei, s ha már így alakult, miért ne mehetnének együtt?
Így esett meg, hogy jelenleg a Bükkben hagyják maguk mögött a sok lejárt kilométert, s veszik nyakukba a még előttük állókat. - Hihetetlen, hogy míg be nem értünk az erdőbe, azt hittem megsülök, itt meg már szinte fázni lehet - hiába, a fák árnyai remek hűs klímát biztosítanak a túrázni vágyóknak, elvégre itt fokokkal kevesebb a hőmérséklet, mint akár egy alföldi tisztáson, pláne a városban. Mintha másik dimenzióban lennének. Arról nem beszélve, hogy lehetőség van a túraútvonalról letérve bejárni a területet, és így találkozni az erdő sürge népével.
Ahogy haladnak előre, a lány balra fordítva a fejét két őzet pillant meg. Hang nélkül kap Tánya keze után, hogy megállítsa, majd a vadak felé bök. Ha nem tesznek hirtelen mozdulatokat vagy csapnak zajt, bizonyosan figyelhetik őket egy ideig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=732221#post732221][b]Catherine Shayleen Black - 2018.08.18. 12:03[/b][/url]

Nem is gondolta volna korábban, hogy végül egy olyan egyszerű dolog hozza majd össze Tányával, mint a kirándulás. Tudva levő, hogy bár Shayleenre rámondták az áment és csak kontroll miatt jár vissza a pszichológushoz - illetve ha ő úgy érzi, szüksége van egy beszélgetésre -, az anorexiájának lettek következményei. Most nem feltétlenül biológiai és szervezeti dolgokra kell gondolni, sokkal inkább a beidegződések és rutinok. A sport örökké az élete része marad és az egészséges étkezést is képtelen lenne elhagyni egy hamburger csábításának engedve.
Éppen ezért nem meglepő hát, hogy mikor barátnője épp egy magazint nézegetett azokról a helyekről, ahová érdemes ellátogatni, ő pedig pont hegyi és erdős túrákat böngészett, megakadt rajta a szeme. Shayleen a maga szerény módján sündörgött oda és kiderült, mindketten a kirándulás szerelmesei, s ha már így alakult, miért ne mehetnének együtt?
Így esett meg, hogy jelenleg a Bükkben hagyják maguk mögött a sok lejárt kilométert, s veszik nyakukba a még előttük állókat. - Hihetetlen, hogy míg be nem értünk az erdőbe, azt hittem megsülök, itt meg már szinte fázni lehet - hiába, a fák árnyai remek hűs klímát biztosítanak a túrázni vágyóknak, elvégre itt fokokkal kevesebb a hőmérséklet, mint akár egy alföldi tisztáson, pláne a városban. Mintha másik dimenzióban lennének. Arról nem beszélve, hogy lehetőség van a túraútvonalról letérve bejárni a területet, és így találkozni az erdő sürge népével.
Ahogy haladnak előre, a lány balra fordítva a fejét két őzet pillant meg. Hang nélkül kap Tánya keze után, hogy megállítsa, majd a vadak felé bök. Ha nem tesznek hirtelen mozdulatokat vagy csapnak zajt, bizonyosan figyelhetik őket egy ideig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=732282#post732282][b]Ardai Tánya - 2018.08.19. 11:38[/b][/url]

Mélyet szippantottam a tiszta levegőből. A fákkal körülvett térben mindig sokkal dúsabb volt az oxigén. Jól esett a tüdejének, szinte belülről ciógatta. Lehúzta karján a ruha ujját, és megigazította táskája pántját. Nézte a mellette lépkedő lányt, ahogy óvatosan, szinte súlytalanul mint egy macska teszi egymás után a lábait. Sose gondolta volna, hogy Koloson kívül más emberrel is élvezni fogja a túrázást. Habár Tobival is jó volt, az mégis más volt.
Már az egymásra találásuk is különleges volt. Nem mindennap veszi észre az ember, hogy más valaki más is az ő újságát olvasgatja. Mármint hogy pont ugyanazt.
- Igen, ezért a rövidgatya, hosszú ujjú kombó - mutatottam a rajtam lévő ruhadarabokra. Azon kívül csak egy tértágítóval ellátott táska volt még a hátamon, meg a kedvenc barna bakancsom, melyet direkt az ilyen utakhoz vettem még régebben.
Hagytam, hogy a lábam vezessen a fejem helyett, hiszen biztos voltam benne, hogy jó irányba vezet. A túraútvonalról már egy ideje letértünk, de nagyjából még mindig tudtam merre járunk, pedig már jó pár éve, hogy betettem a bükk erdeibe a lábam. Akkor még nem is jártam a Bagolykőbe, mostanra meg már ott is tanítok.
Gondolataimból társam rántott ki, mikor megragadta a karom, és a fák közé mutatott. Mosolyogva néztem a vadon élő állatokat, ahogy legelésznek, mintha az égvilágon semmi dolguk nem lenne. Imádtam a természetet, és ahogy Shayleen arcára pillantottam, hasonló érzelmeket tudtam róla leolvasni.
Nem akartam elkergetni a szarvasokat, és valószínűleg nem is vették volna jó néven, ezért intettem a lánynak, hogy inkább kerüljük meg őket.
Mikor már hallótávolságon kívülre kerültünk, még egyszer hátrapillantottam, majd Shayleen felé.
- Mond csak, gyakran jársz el? - kérdeztem, hiszen kíváncsivá tett ezzel a nagy lelkesedéssel. Én is szerettem túrázni, de az utóbbi időben sem időm, sem párom nem nagyon volt hozzá. Reméltem, hogy ő másképp van ezzel, mégis egy kis részem szerette volna, ha a mi kis közös túrázásunk nem egyszeri alkalom lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=732718#post732718][b]Catherine Shayleen Black - 2018.08.23. 09:07[/b][/url]

Szerencsére egyiküknek sem kell ontania magából a szót ahhoz, hogy teljes és tökéletes összhangban, nyugalommal átitatva barangolják be a Bükköt. Ami azt illeti, nem igen szólalnak meg, elvégre a természet szépsége és az állatok megfigyelésének lehetősége valamivel izgalmasabb, mint az Edictum legújabb hamis pletykája.
Shayleen is nagyjából hasonlóan öltözött, mint Tánya. A feltűrt hosszú ujjút lehajtogatta és mint mindig, ismét ellenőrizte túrabakancsának csomóját. Egyszer megesett vele, hogy figyelmetlen volt és kioldódott a fűző, ő meg olyat taknyolt, hogy öröm volt nézni. Vagy legalábbis valaki biztos jól mulatott. - Télen volna még érdemes kijönni ide. Na nem ebben a ruházatban - egy aprócska mosoly bujkál ajka egyik szegletében, ahogy diktálja a tempót továbbra is. Bár teste vékonyka még mindig, erőnléte és állóképessége szinte verhetetlen, elvégre ő harmincnyolc kilósan is lazán végigedzett órákat, olyan lábai vannak, hogy ihajla hej.
Egy mit sem sejtve legelésző őzpár azonban elérte, hogy még ő is megálljon, s robottempóját csendes megfigyelésbe fordítsa át. Hogy Tánya nehogy lemaradjon, egy határozott mozdulattal állította meg, bízván abban, hogy őt is legalább annyira megragadja a látvány, mint Shayleent. Végül aztán tovább indultak, ügyelve arra, hogy a szarvasokat véletlenül se zavarják meg. Mások talán közelebb merészkedtek volna, megijesztve a vadakat, de ebbe a két lányba sokkal több ész szorult, mint más túrázókba. Lassan olyan messze értek, hogy már egyáltalán nem láttak rá az állatokra, ekkor érkezett meg a kérdés levitásunk felé.
- Nem kimondottan gyakran, de azért eljárogatok. Általában egyedül, mert hát... A betegségem alatt mindenkit elkergettem magam mellől - egy szomorkás mosoly játszik arcán, ahogy eszébe jutnak a kórházban töltött napok, a csövek, orvosok, az a rengeteg szenvedés és fájdalom. Megrázza fejét, hogy elűzze ezt a sötét gondolatot. Nem, most nincs itt az ideje, hogy újra a múlton kezdjen rágódni: jól van, megmondta a pszichológusa is, hogy egészséges és ez a legfontosabb. Más nem számít. - No és te? Elég rutinosnak látszol.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=734145#post734145][b]Ardai Tánya - 2018.09.15. 11:20[/b][/url]

Halkan, mégis ütemes léptekkel haladtunk előre a terepen. A napsugarak játszadoztak a faleveleken, és a fa törzsén a moha különleges alakokban nőtt. A természet csodái körbevettek minket, és magukkal ragadtak, ahogy az a két szarvas is, akikkel összetalálkoztunk. Egy kicsit elvitték a lelkünket szárnyalni, majd visszahozták, immáron sokkal frissebben és üdébben.
Sajnáltam ami Leennel történt. De valahogy megéreztem, hogy inkább nem kéne vele többet erről beszélni. Maximum egy olyan este alkalmával. Viszont egyenlőre nem ez volt a lényeg itt, ahol minden olyan békés volt.
- Hát, legalább van hely az új barátoknak - próbálkoztam egy igazi mosolyt csalni az arcára. Tanárként már megtanultam, hogy mikor mondanak a kis lurkók igazat, és mikor nem. És ez a gesztusokra is igaz volt. - Amikor időm van, szívesen jövök veled - bizonygattam, egy vigyorgást a lány fele küldve.
- Hát, igen. Régen az erdő az otthonom is volt. Anya gyógynövényeket kever, mindig utaztunk egyik faluból a másikba, hogy eladja őket. Azzal a lakókocsival, amiben most Kolossal lakunk együtt Pécsen. Azt hiszem ez az életmód a vérünkben van - nevettem el magam, ahogy ebbe belegondoltam. Kicsi korom óta vittek mindenfelé. Eleinte apa nyakában ültem. Majd a helyem felváltotta Kolos, de apa ilyenkor sem engedte el a kezem. Anya meg ment mindenfelé, amerre csak növényt látott. Ami lássuk be, egy erdőben elég sok munkának tűnik, de ez már csak szakmai ártalom nála.
- Álljunk meg egy kicsit, órák óta nem ettünk - néztem karórámra. Igazság szerint ezt nem szoktam így követni, de mivel túrázás közben gyakran megfeledkezek magamról, ezért van egy megszokott rendszerem.
Odamentem egy fatörzshöz, és ledobtam a táskámat, majd vállig elmerültem benne. Egy ideig még kutakodtam, majd kihúztam egy fehérjeszeletet belőle. - Kérsz? - mutattam túratársának. Szívesen megosztottam vele, amim volt. Általában két emberre pakoltam az öcsém miatt, és hát igyekeztem kevesebbet pakolni, még mindig túl sok lett nekem. Komolyan, az a fiú annyit eszik, mintha a hasa egy kész fekete lyuk lenne.