36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Szvelovszky Norbert
INAKTÍV


Lovardatulajdonos || Horrorszerző
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 79
Írta: 2018. január 26. 15:10 | Link

Evena Noxen
Szeged - RedCorset mulató - valamikor a farsangi időszakban

A tónál is sejtettem, és a patikában megerősödött bennem az érzés, de agyam csak később tudta összerakni és feldolgozni: a holdfényben fürdőző éji látomás, az engem meggyógyító intelligens, érzékeny csoda és a sokkal korábban látott érzéki, vadító táncosnő egy és ugyanaz a személy. Ő Sedna. De mégsem. Ő nem a karakterem, nem az a kitalált, papírillatú, tintaszín hajú képzelgés. Ez a Sedna él, és sokkal nagyobb hatással van rám, mint könyvbeli hasonmása valaha.
Nem bírtam ki, míg a sors újabb találkozót eszközöl ki nekünk a véletlennél, elmentem hozzá, és elhívtam lényegében bárhová. Simon segített ki a helyszín megválasztásában, aki egyik levelében írta, hogy a RedCorsetben farsangi bál lesz. Hosszan sajnálkozott, hogy nem tud elmenni, pedig tőle nem igazán megszokott ez a fajta erős érzelemnyilvánítás. Állítólag összehaverkodtak Ramonnal. Engem ennél viszont sokkal jobban lekötött a sorai között meglátott lehetőség: elhívhatnám a csodanőt oda, ahol először találkoztunk. Talán ő már nem is emlékszik az idegenre, akire ráöntött egy pohár koktél, pedig még az ingemet is ott felejtettem, annyira elbűvölt az egész lénye. Lehet azóta is ott lóg az a ruhadarab valamelyik fogason.
Vérbeli lovashoz méltón cowboynak öltöztem, természetesen minden hozzávalóval: pisztolytáska lóg az oldalamon és takarja farmerom egy részét, felette pedig fehér, mellkasközépig nyitott inget, műbőr, barna mellényt viselek. A széles karimájú, szürke kalap alól alig látszanak ki szőke tincseim, de azt remélem, hogy hivalkodóan kék szemszínem az árnyékából előtűnve még hangsúlyosabbá válik. Legszívesebben lovon érkeztem volna, de a bárba úgysem vihetnénk egyetlen hátast sem magunkkal, ezért csupán kiegészítőnek nem éreztem helyénvalónak egy ló használatát.
Kezemben egy hatalmas bokrétával - aminek összeállítását a virágkötőre bíztam, tekintve, hogy a növényekről nem sok mindent tudok - állok a patika előtt a megbeszélt időpontban, és várom, hogy Ő megjelenjen az ajtóban.

csokor
Hozzászólásai ebben a témában
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2018. január 26. 15:23 | Link

Szvelovszky Norbert

 Álarcos, farsangi bál, mint első igazi randevú...Nos, így kimondva elég furcsán hangzik, mégis igent mondtam. Botor módon az előtt, hogy megtudtam volna hová is invitál és mikorra. De már késő, megtettem és visszamondani már amúgy sem volna szívem. Így azt teszem, amit egy nő megtehet ebben a helyzetben: alakoskodás ide, képletes és valós álarcok oda, lenyűgözöm. Mivel a RedCorsetbe szólt a meghívás és pont a születésnapom estéjére úgy értékeltem, hogy kihasználhatom a hazai pálya előnyeit, tehát megírtam tervemet Adélnak, aki a maga furán zsörtölődő módján belement a kis csínybe, melyet kieszeltem. Ezzel tartozom egy ideje Norbertnek, ideje beváltanom egy korábbi ígéretemet. A hadművelet első lépéseként a patika elé hívtam tengerszemű kísérőmet, én magam viszont már a mulatóban voltam megérkezésekor. Az ajtó gond nélkül kinyílt neki és odabenn üzenetem várja, melyet az elméjében egyszerre sok gondolatot forgató emberekre jellemző szálas zilált kézírásommal olvashat.

" Kedves Norbert, ha nem baj találkozzunk ott, még mindig keresem a megfelelő jelmezt. Evena "

 Eközben én már javában egyeztettem táncos barátaimmal, a zenekarral és Petróval, Ramonnal és Tomival. A fiúk adnak majd jelet nekünk és a muzsikusoknak amikor a férfi megérkezik. - Rendben, akkor ahogy megbeszéltük - mosolygok körbe hálásan a csapatra, akik nélkül el sem tudnám képzelni, hogy ez sikerül. - Köszönöm nektek! - mondom, mire Ramon vigyorogva így szól: - Szívem, erre vártunk, mióta leöntötted a szilveszteri bulin...Mi tartott ilyen sokáig? - erre mind egyöntetűen helyeselni kezdtek, majd Petró vette át a szót - Csajszi, el ne szúrd nekem, különben nem kapsz több pina coládát az életben! - felkacagtam - Ne fenyegess, mert megjárod! - mondtam még mindig nevetve, mire Adél kicsit lehűtötte a kedélyeket - Most az egyszer, mert születésnapod van te szabod meg a műsorrendet, de ne szokj hozzá! Nyomás! Menjetek és készüljetek Sedna kisasszony nagy belépőjére! - erre persze elsomfordáltunk, ki-ki a saját helyére, így én az öltözőmbe, ahol egy különleges kosztüm várt ma rám.
Hozzászólásai ebben a témában
Szvelovszky Norbert
INAKTÍV


Lovardatulajdonos || Horrorszerző
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 79
Írta: 2018. január 26. 15:27 | Link

Evena Noxen

Egy darabig az épület előtt várakozom a kirakatot figyelve. A mellettem elhaladó emberek jelmezemre adott reakciója csak egy ideig mulattat, a hölgy pedig továbbra sem tűnik fel. Mivel a patikában teljes a sötétség, először bekopogok, majd megpróbálok benyitni is, de egészen meglepődöm, hogy valóban sikerül bejutnom. Hangosan szólítom, kérdő hangsúllyal, de csak a teremben megrekedt csend felel, a pulton viszont meglebbent a mellettem elsuhanó szellő valami fehéret. Közelebb lépve szabad kezembe fogom a papírt, de a rajta olvasható szöveg láttán kissé feljebb emelkedik a szemöldököm. Végül megfordítom, kölcsönzök egy pennát a készletéből és ráfirkantok valamit a hátoldalára, majd pálcámat elővéve vázát bájolok, bele vizet, aztán beleállítom a csokrot és a virágok szirmai közé rejtem az üzenetet. A bárba úgy érzem felesleges lenne elcipelni, úgyhogy a csokréta majd itt megvárja a hölgyet.
Kilépve bezárom magam mögött az ajtót, majd elhoppanálok a bár közelébe. Pár saroknyit kell sétálnom mielőtt megérkezem a megfelelő helyre, de addig is van időm felkészülni. Legalábbis ezt tenném, de az, hogy láthatom őt, olyan érzésekkel tölt el, amilyeneket utoljára tizenévesen tapasztaltam. Hevesen dobogó szívemet hasztalan próbálom lenyugtatni, mikor kezem a kilincsre téve benyitok a RedCorsetbe.
Utoljára módosította:Szvelovszky Norbert, 2018. január 26. 15:50
Hozzászólásai ebben a témában
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2018. január 26. 15:47 | Link

Szvelovszky Norbert

Zene
Ruhák
Maszk

Az épületben nyüzsögnek az emberek, ez az este, ez a bál sok vendéget vonzott, akik a nagyteremben érdekesebbnél érdekesebb jelmezekben múlatják az időt és élvezik a műsort. Hátul az öltözőmben várok rá és egyre feszültebb vagyok. - Vajon tetszeni fogok neki? Vajon minden úgy megy majd, ahogy elterveztem? - cikáznak át elmémen a kérdések, megválaszolatlanul - - Megérkezett! Itt van! Ena, megjött a kékszemű! - kiabálja már a folyosón Ramon, s a mondatát az öltözőmben fejezi be. Félelemmel a szememben nézek fel és a tükörben látom a mosolyát. - Színpadra szívem! - nyújtja felé kezét, majd közösen indulunk el nyomunkban a többiekkel. Mindenkin álarc és különböző tündér jelmezek, rajtam van csak fehér ruha. Kiérve a függöny mögé kikukkantok, hogy megkeressem őt, s miután megtaláltam még hevesebben kezd dobogni a szívem. De innen már nincs visszaút. Felemelkedik a nehéz brokát és mi a vendégek közé sétálunk le a világot jelentő deszkákról, míg Tomi, aki ma a konferanszié, kihirdeti a Táncosok és Táncosnők Válaszát. Csapatom nő tagjai egy-egy férfi, míg a férfiak egy-egy hölgy elé lépnek és kérik fel a keringőre, mely eközben megszólal. - Szabad, uram? - szólítom meg a cowboy-nak öltözött férfit. Hajam díszektől ragyog, szemeim kicsillannak az ezüst álarc alól, ajkam mélyvörös rúzs fedi.
Hozzászólásai ebben a témában
Szvelovszky Norbert
INAKTÍV


Lovardatulajdonos || Horrorszerző
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 79
Írta: 2018. január 26. 15:49 | Link

Evena Noxen

Beszélhetnék arról, mit csináltam az előtt, hogy megláttam Sednát, de igazság szerint fogalmam sincs. Valószínűleg csodáltam a díszítést, figyeltem a többiek jelmezét és vártam őt, de amikor meglátom, mindez értelmét veszti, agyam nem hajlandó semmilyen más információt elraktározni vagy feldolgozni, mert minden kapacitását a csoda foglalja le.
Éjsötét haja a végtelen éj démonainak kacér suttogásával tölti meg a fülem, hófehér ruhába bújtatott alakja viszont a mennyek csillámló harmóniáival nyűgözi le a tekintetem. Mikor elém áll és a szemembe néz, félek, hogy nem tudok megszólalni, és ez talán be is igazolódik, mert válasz helyett felé nyúlok, majd kezére csókot lehelve elindulok mellette, vele. Hagyom, hogy arra a helyre vezessen, ami a koreográfia szerint el lett tervezve - már ha van ilyen -, aztán szembefordulok vele, hogy felvegyem a keringőhöz szükséges pozíciót. Mélykék szeme a tengerek sötétjét juttatja eszembe, szívesen elmerülnék, megmártóznék a vizében. A barna ugyanakkor a hajó rajta, ami segít a felszínen maradni, nem hagyja, hogy belefulladjak a hullámok viharába.
Egyik kezem a derekára simítom, másikat az ujjaira fűzöm, de még várok, hátha van valami jel, amire kezdeni lehet. Szám továbbra is néma marad, de nem félek attól, hogy nem tudom megfelelően a tudomására hozni, hogy milyen gyönyörűnek tartom. Szememből ugyanis mióta megláttam egyértelműen süt az áhítat.
Hozzászólásai ebben a témában
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2018. január 26. 15:52 | Link

Szvelovszky Norbert

 Felismert engem, ez így rendben van, hiszen azt hiszem beleírtam magam a lelkébe, ahogy ő is magát az enyémbe. Pillantásától úgy dörömböl bordáim alatt a szívem, mint rab madár a kalitkában. A zene taktusai vezetnek ahogy elfoglaljuk helyünket és felvesszük a tánctartást. Egyik keze derekamra fonódik, ujjai még ruhám selymén át is perzselik bőröm, másik kezébe teszem saját kezem és elkezdünk táncolni. A keringő ritmusa elandalít, a forgások és sasszék oly könnyen jönnek mint a lélegzetvételek. Mámoros érzés a karjai közt lenni, vezet és én követem, mintha mindig is együtt táncoltunk volna. - Mindig betartom amit ígérek... - suttogom a fülébe, majd lágyan érintem ajkam az övéhez, elterelve figyelmét arról a kis varázslatról, mellyel meg szerettem volna lepni. A ruhámból ugyanis hószín szárnyak bontakoznak ki, s mi néhány centiméterrel a föld fölé emelkedünk. Egy bűbájnak hála minden mugli körülöttünk úgy látja mintha kötelekkel volnék a mennyezethez rögzítve, de a varázserővel bírók a valóságot láthatják. Szárnyakat és lebegést. Akár a szerelem, melyet iránta érzek azóta, hogy az öltözőmben odaállt mögém, hogy segítsen felhúzni a ruhám zip-zárját. Azonnal tudtam, hogy ennek lesz folytatása. Aztán a tónál, majd a patikában is végig arra vágytam, hogy ez történjen. Oh, bár biztos lehetnék benne, hogy ő is így érez. De nem szól semmit, csak néz rám, és én elveszek a szemében. Vad tenger hullámait látom, ahogy tajtékjuk elemészt, de én mégsem félek. Nem. Többé már nem.
Hozzászólásai ebben a témában
Szvelovszky Norbert
INAKTÍV


Lovardatulajdonos || Horrorszerző
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 79
Írta: 2018. január 26. 15:56 | Link

Evena Noxen

A karjaim közt tartom, lépéseimmel vezetem az övéit, tekintetem egy pillanatra se fordítom el róla. Szívem képtelen a zene ritmusára verni, annál sokkal többet kell ütnie, akárha sietne valahova, pedig én pont megállítani próbálom az időt. Ez egy olyan pillanat, ami egy életre meg akarok jegyezni, az eszembe vésni a helyet, a zenét, a ruháját, és őt egészen az utolsó ébenszín szempillájáig.
Suttogása borzongatja a bőröm, és én végre mosolyogva megszólalnék, de nem hagyja, hogy ajkamon távozzanak a szavak, sajátjával vet gátat nekik. Visszacsókolnám őt, de érintése épp csak leheletnyi, ami puha 'ott se volt, csak képzelet' érzést hagy maga után.
Szememet egy pillanatra lehunyom, s mikor legközelebb felpillantok már egy angyal áll velem szemben, és én nem csupán a boldogságtól lebegek a föld felett. Minden szó, amit elmondhatnék fásult, egyszerű, fakó lenne hozzá képest. Mindig is büszke lehettem a fogalmazási készségemre, elvégre díjakat is kiérdemeltem már szófordulataimmal. De itt most csak egyetlen kifejezés jön a nyelvemre:
- Szeretlek.
Nem tudom, hogy ez az érzés meddig fog tartani - bár most úgy gondolom, sosem hagy el. Nem tudom, mikor és miért alakult ki. De abban biztos vagyok, hogy ez az igazság. Szeretem őt. Őt és nem a karakterem. És szeretném még jobban megismerni. A forróvérű táncosnőt, a tudós doktornőt és a csábító holdfényben fürdőzőt. Látni akarom az összes énjét, mindent tudni akarok róla. Ismerni a múltját, tisztában lenni a jelenével, és részt venni a jövőjében. Nincs ezen mit túlgondolni, ha érkezik egy lehetőség, meg kell ragadni. És ez egy olyan lehetőség, amit képtelenség kihagyni.
Hozzászólásai ebben a témában
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2018. január 26. 15:58 | Link

Szvelovszky Norbert

Zene
Ruhák

Mint az eleven tűz hévvel égő lángja, mely elemészt, felperzsel vagy melegével óvón átölel. Kimondott szava lelkem parazsát fellobbantotta. Mit mondhatnék, hogyan is fejezhetném ki jobban azt, amit érzek? Csak mosolygok, szemeimben könnyek csillannak, de ajkam néma marad, lélektükreim melyeket rá vetek beszédesebbek, hiszen nincsenek rá szavak, tán csak hangok és dallamok, mozdulatok. Csupán ezek fejezhetik ki igazán mit is jelent ő nekem. A keringő dallama lassan elhal, hogy helyét lüktető ritmusnak adja át, s én leereszkedem a földre, majd szárnyaim szertefoszlanak akár a füst, hogy szinte másodpercek alatt egész öltözetem átalakuljon, hószínből vérvörössé, angyaliból kísértővé, éterien áttetszővé, mégis ízlésessé. Megsimítom arcát és ahogy a többi táncos úgy én is visszasietek a színpadra, hogy ezt a dalt ott táncoljuk el. A kompozíció a mi történetünket is elmesélhetné, remélem ez feltűnik majd szerelmemnek. Annyi évnyi magány után, élethossznyinak tűnő sötét éjszakák után, melyekre a hajnal kínkeserves jött egy ifjú író, öltözete régi kort idéz egy alkonyon megpillant egy nőt akit én formálok meg, míg az író állandó partnerem, Ramon. A férfi próbálja követni és utolérni a jelenés szerű alakot, aki szinte megigézte. De az eltűnik szeme elől. Ezután árnyéka önmagának, megszállottan próbálja leírni művében a nőt de a gyöngy betűk nem állnak össze múzsája képévé így sorra veti tűzbe a lapokat. Míg egy éjjel, a legsötétebb órában, mikor már a mécsvilág sem festi be a költő szobájának falát, a nő megjelenik előtte, oly közel, hogy megérintheti. Múzsája lágyan simítja homlokát és reája csókot ád, ekkor ébred a férfi és teremt a papíron csodát. Változik a kép az író magányosan ül kezében élete műve, összegyűrve, s csak vár, míg lebben a vörös szövet és feltűnik nő. A papír helyett a férfi utána ered, s végre sikerrel jár, s tán míg világ a világ egy pár lesznek eztán. Itt ér véget a zene s egy lélegzetvételnyi időre néma csend áll be, majd tapsorkán robban, mely alig akar szűnni. Ekkor kezdek lefelé rohanni, ruhám szinte úszik utánam a légben, mintha tűz volna, vagy maga a lüktető vér. Egyenesen hozzá futok, s karjába vetem magam.
Hozzászólásai ebben a témában
Szvelovszky Norbert
INAKTÍV


Lovardatulajdonos || Horrorszerző
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 79
Írta: 2018. január 26. 16:41 | Link

Evena Noxen

Mióta először találkoztam vele, szemeim folyton őt keresik. Nem szántszándékkal, talán nem is tudatosult bennem, de a szemem sarkában meglibbenő fekete hajzuhatagokra odakapott tekintetem nem magának a sötét hajszínnek, hanem a hasonlóságnak és a viszontlátás reményének szól. Az övéhez hasonló alakú, termetű hölgyekre sem azért figyelek azóta jobban, mert pont ez testesíti meg az ideálom, hanem, mert valahol mélyen azt remélem mindegyiknél, hogy ő az.
Álmaimban felrémlik mosolya, felemás szemei, meztelen alakja. Lefoglalja a gondolataimat nappal és éjjel is. Elbűvöl a hanghordozása, a szavak, melyeket kiejt, és a mondatok, amikké összefonja őket.
Talán túl hirtelen történik minden, és ugyanúgy pórul járok a végén, mint Zitával, de nem érdekel, mert sokkal jobban bánnám, ha óvatoskodva hagynám, hogy az idő elpazarolva rohanjon el mellettünk. Exnejem iránt feleennyi érzés és vágy sem kavargott bennem, mint amit most Ena iránt érzek.
A keringő alatt épp ezért vallom meg neki az érzéseimet. Nem akarok felesleges köröket futni, ha ő is ugyanazt érzi, amit én. A macskák kerülgessék csak nyugodtan a forró kását, én szeretem tisztázni a dolgokat.
Ő nem válaszol, de tisztán látom rajta, hogy egyetért velem. Táncával, testbeszédével válaszol, s mint mindig, most is lenyűgöz az, az erő, ami belőle árad. Azt hittem, ezek a nők már rég kihaltak, s valóban lehet, hogy ő az utolsó példány. Mégsem ritkasága vonz, hanem a vele megálmodott jövő lehetősége.
Mikor vége a dalnak kelletlenül engedem el, és ő az angyalból rögtön démonná válik. A ruhája tüzet imitál, de az csorog az ereiben is. Succubus ő, aki megkísérti a magamfajta egyszerű írót, a valóéletben és a koreográfiában is. Talán egykor rég mi is találkoztunk, s így született Sedna. Magamban búcsút intek neki, képzeletemben mosolyogva elsétál. Többé nem lesz szükségem rá.
Emellett a nő mellett nincs helye másiknak, akár igazi, akár nem. A történet pozitív vége összecseng a mi sztorinkkal, legalábbis ebben a pillanatban, és a gyönyörű nő már lebben is felém, én pedig elkapom, és magamhoz szorítom. Megtaláltam a múzsámat, aki a saját életem lapjait segít teleírni, és mostantól akármi lesz, nem engedem át másnak soha.
Hozzászólásai ebben a témában
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2018. január 26. 16:49 | Link

Szvelovszky Norbert

 Az élet már csak ilyen, az idő halad a pillanat szalad. De mi egy percet most még állunk és hagyunk magunk mellett elrohanni mindent. - Ez a hely nekem több, mint egy  mulató. Itt én Sedna vagyok a volt pincérlány, aki most énekes és táncosnő ha arra szükség van - magyarázom mosolyogva és körbeintek a termen. - Szilveszterkor is azért találkozhattunk és boríthattalak el a ház ajándékának szánt koktéllal, mert beugrottam az egyik lány helyett - nevetek mert elém villan a kép a repülő pohárról. - Jó estét ! Elrabolhatom a mi ragyogó fekete démonunkat egy pillanatra - toppan mellénk Petró és Ramon és sokat mondóan néznek ránk. Bocsánatkérőn pillantok fel kedvesemre, majd eloldalgok a két férfi díszkíséretében. - Mesélj! - kezdi a mixer - Igen szívem, ne csigázz, sikerült? -tódítja táncpartnerem. Bólogatok sejtelmes mosollyal míg el nem tűnünk Norbert látóteréből, majd a nyakukba vetem magam és kacagva ismételgetni kezdem - Igen, igen!- két jó barátom egyként örül velem - Látnod kellett volna a fejét, úgy bámul mint akinek megjelent Merlin! - informált Petró igen szemléletesen - Ahj, most az egyszer megbocsátom, hogy lecsaptad a kezemről - affektál manírosan Ramon, ám szeme és mosolya elárulja valódi érzéseit. - Ti, ketten, irány a dolgotokra! - jelenik meg, szinte a semmiből Adél - Neked pedig ma már nem kell színpadra állnod. Menj, ne is lássalak - intézi hozzám szigorú szavait, arcomon elhalványuló mosollyal fordulok sarkon - Igyatok, amit csak akartok, a ház állja...-hallom hangját és szinte látom ahogy elmosolyodik mögöttem. Imádom ezt a nőt. Visszatérve szívem választottját a bárpultnál találom.  - A szokásos, picit turbózva jöhet csajszi?- kacsint rám Petró - Igen, duplát mert csodás estém van! - nézek büszkén Norbertre -És önnek mit adhatok? - kérdezi a mester mixer immár a cowboynak öltözött kékszeműt. Én pedig boldogan kortyolok bele kedvenc italomba, amiben kivételesen egy picike fehér rum is van.
Hozzászólásai ebben a témában
Szvelovszky Norbert
INAKTÍV


Lovardatulajdonos || Horrorszerző
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 79
Írta: 2018. január 26. 16:52 | Link

Evena Noxen

Alig tartom a karjaimban, máris elrabolják tőlem, de előtte elég sok mindent megtudok róla. Amíg ő a kollégái társaságát élvezi, én körülnézek. Ezen a helyen dolgozott, valószínűleg sokáig, ha ilyen szoros kapcsolatokat tudott kialakítani. Egy ideg a második vagy sokadik otthona lehetett. Én sosem éltem meg ilyesmit. Az írásból tartottam fenn magam, és az alkotás magányos műfaj. Én, a papír, a tinta és a képzelet. Eddig még senkit nem tudtam ebbe a folyamatba beengedni, és nem hiszem, hogy a jövőben ez változni fog. De hogy ez Enát zavarni fogja-e csak ő tudja megmondani.
A pulthoz lépve elfoglalom helyem az egyik bárszéken, onnan figyelem a megannyi maszkos, jelmezes embert, hallgatom a zenét. Talán nem is a válás miatt váltam képtelenné az írásra, egyszerűen nem igazán értek új ingerek. Mióta Enával találkoztam folyton új dolgokat tapasztalok meg, és ez jól hat a képzelőerőmre is. Például nagyon is el tudom képzelni ezt a helyet kísértetekkel és átkokkal teletűzdelve gyilkossági helyszínként is.
Fantáziám nem szabadulhat el igazán, mert a szeretett nő újra magára vonja a figyelmem.
- Adjon abból, ami annak idején az ingemen végezte! - nevetem el magam. - Elvégre ma azt ünnepeljük, hogy rád találtam, nem? - nézek a gyönyörszép hölgy szemébe, majd bal kezemmel az arca felé nyúlok, mintha csak egy tincset szeretnék eltűrni a füle mögé, valójában azonban csak a bőrét akarom megsimogatni.
Hozzászólásai ebben a témában
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2018. január 26. 19:45 | Link

Szvelovszky Norbert

 Megsimogattad arcomat, megérintettél, szívem így még nem dobogott, vérem így még nem száguldott, gyomrom nem remegett, hangom nem szegte kapkodó lélegzetem ily sokszor és erősen semmi. A bár után, a bál végén elkísértél egészen szállodai szobám ajtajáig. Elbúcsúztunk, de én nem tudtalak elengedni. Te már alszol, de nekem nem jön álom a szememre, mert félek, ha elalszom nem rólad álmodom majd. A percek telnek az óra odalenn kattog, hangját hallom és a szuszogásod ritmusát lassan felveszi az enyém. Pilláim sűrű, fekete függönyként ereszkednek szemeim elé és végül mégis elnyom a fizikai fáradtság. Tudatalattim zárt kapuja kitárul, éles fénypászma sugarát követem a sötétben, míg a résen át meg nem látom a borzalmat. Anya arca eltorzult sikolyba dermedt, mellkasa nyitva, vére még, mint vörös patak csörgedez foszlott ereiből, a szeme vörsesbarna, mint az én jobbom, élettelen, szikrát nem vet már benne a létezés. Apa hangját hallom. Csendes és monoton. Értem a nyelvet, inuit ima, a holtakért könyörgő. A szörny már zihál, mocskos pofájából tűéles fogak villannak elő és támadásra húzza izomzatát. Kivágódik a szekrény ajtaja. Rohan a kislány, vékony alakja, fekete haja, felemás szeme az enyém. Magam látom, s kapnék rögtön karom után, de lassú vagyok, s nem érem el. Berohan apánk elé, a kaszaboló mancs az ő mellkasát majd bal oldalát éri, ahogy hozzá fordul az első ütés után. - SEDNA NEE! - kiáltja apánk és hátával védi immár a vérző lányt. A férfi gerince hangosan roppan, feje furcsa szögben mozdul el, kiömlő meleg vére illatát orromban, tapintását ujjaimon érzem, ahogy a résen át látom megelevenedni emlékemet. Gyermek énem elájul, pedig valójában akkor öltöttem először holló alakot. A bűntudat szüli most az álmomat, mert cserbenhagytam őket és elmenekültem, miután a vérfarkas belém vájta karmait. Mikor feleszmél fiatal énem, apánk teste ránehezedik, hogy levegőt is alig kap. Letolja hát magamról és feltápászkodik. - NEEEEEEEEM! - Kiáltom torkom szakadtából vele együtt és immár a valóságban is hallhatóan, pedig még mindig álmodom. Kivágom az ajtót, hogy kizuhan tokjából, odarohanok és letérdelek a két testhez. - NEEE! NEEE! KÉRLEK, NEEE! - úgy hangozhat engem bántanak, pedig én ostorozom magam, hiszen tudom elmentek. A kis Sedna mellettem áll, felnézek rá. - A te hibád! Ha az iskolában maradsz és nem szöksz haza, még most is élnek! - hangja vékonyabb, ártatlanabb, de a sajátom - Te vezetted őket ide! Te ölted meg őket! - szavaira csak könnyeimmel tudok felelni, tekintetem térdemre vetem, amin kezeim pihennek, az egyikben egy hatalmas kés, a másik vérben ázik. - ELÉÉÉÉG! - üvöltöm és azzal a lendülettel amivel felállok dobom el a kést és válok hollóvá.
Hozzászólásai ebben a témában
Szvelovszky Norbert
INAKTÍV


Lovardatulajdonos || Horrorszerző
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 79
Írta: 2018. február 1. 19:57 | Link

Evena Noxen

A bál után már nem térünk vissza a faluba, a szállodai szoba ajtajában pedig képtelen vagyok búcsúzni...
Álmomban egy erdőben állok, mint szinte mindig, de talán most először egyedül. A távolból morgást hallok, mélyet, vészjóslót. Nem menekülök, nem ijeszt meg, sőt talán kicsit kíváncsian is várom, hogy megjelenjen a rém. Mindig is horror műfajban alkottam, így elmém szörnyei nem ismeretlenek előttem. Ez most mégis meglep.
Egy egyszerű farkas lép elő az egyik bokor mögül, mancsairól, pofájáról még csöpög a vér. Szürke szemei viharfelhős égre emlékeztetnek, éjfekete bundája szinte beleolvad a sötétbe. Nem támad meg, elsétál mellettem, én pedig rettegni kezdek attól, ami pár lépésnyire a sűrűben várhat rám. Attól, amit az állat ott hagyott.
Még végig sem gondolom a lehetőségét, hogy elfussak, már ott is állok mellette. Hófehér bőrét karmok szaggatták fel, a mély vágásoknál tisztán látszanak a sérült izmok is. Fekete haja szétterül a földön, vércseppek csillognak rajta, mint harmatcseppek a pókhálón. Felemás szemei a holdra tekintenek, de már nem látják azt, csillogása hamis, életet hazudik. Aztán meghallom a sikolyt...
Zihálva ülök fel a szállodai ágyon, ijedten tekintve körbe, félve, hogy a valóságban is halottnak látom őt. Az igazság azonban ijesztőbb: sehol nem látom. Ujjaim azonban valami furcsát érintenek, tollakat, és érzem az állat ijedt szívdobbanásait. Óvatosan megsimítom, miközben tekintetemmel továbbra is kedvesem keresem. Hová tűnhetett? És mit keres mellettem a baglya? A padlón heverő farmeromért nyúlok, hogy megszerezzem belőle a pálcám, majd fényt bűvölök rá. Csak ekkor veszem észre, hogy egy hollót simogatok. Furcsa választás a kézbesítésre, de azt továbbra sem tudom, hol van Ena.
Ha hagyja magát, ölembe veszem az állatot, hogy megnyugtassam, kezem szinte automatikusan siklik végig a selyemérzetű, puha tollakon. Zavartan, értetlenül pillantok rá, akárha ő választ tudna adni a kérdéseimre, vagy legalább a legfontosabbra. Először nem fogom fel mit is látok, aztán lassan tudatosul bennem a kék és barna páros.
 - Ena? - suttogom kérdőn, pedig tudom, hogy itt nem ez az igazi kérdés.
Hozzászólásai ebben a témában
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2018. február 1. 21:24 | Link

Szvelovszky Norbert

 Kiáltanék, ha hangom nem kárálás volna, de az, madár vagyok és szállok a sötét, holdtalan éjen át. Álmomban hollóvá változtam, hogy elmenekülhessek a rám nehezedő, fojtogató önvád elől, s úgy tűnik a valóságban is felvettem állat alakomat. Hollóként ébredezem, zihálok és verdesek, míg meg nem érzem a kezét tollaimon. Simogatásától megnyugszom, kérdő hangja arra késztet, hogy összeszedjem magam annyira, hogy deanimáljak. Kisvártatva immár az ölében fekszem, takarónkat magamra terítve bújok el ölelő karjaiban. Verejtéktől nedves fürtjeim homlokomhoz, hátamhoz és csípőmhöz tapadnak. Felnézek rá és suttogón szólalok meg. - Igen... - felelem, sóhajtva, s nem igazán tudok mást mondani. Nem meséltem neki semmit a múltamról, vagy a képességemről, de még arról sem, hogy animágus vagyok, így kérdésében érzem azt a mélységet, melyre egy olyan vallomás volna a megfelelő válasz, ami részletes és mindenre kiterjedő magyarázattal szolgál számára a történtekről. De úgy érzem nem állok még teljesen készen rá, hogy ezt megtegyem. Ha azonban úgy dönt, hogy kérdez, elmondok mindent, amit csak bírok, de magamtól túlságosan nehéz volna belekezdenem a beismerések sorába. Arcom oldalra fordítom és mellkasához simítom, hallom a szívverését és könnyek csordulnak ki szemeimből, le is hunyom őket, hogy a további cseppeket pilláim közé zárjam. Napok óta alig alszom, ha nem innám a bájitalomat már nem is tudom mi lenne velem. Ma a nagy készülődésben azt hiszem elfelejtettem felhajtani, ezért történhetett meg mindez. A rémálmaim, ha nem védekezem ellenük a főzettel, éhes farkasként törnek rám és marcangolják szét lelkemet. Pedig a Nagy Szellem a tanúm rá, hogy próbálkozom. Járok több kollégához is terápiára, hogy egy nap ne kelljen a szer és ne rettegjek attól, hogy elaludjam nélküle.
Hozzászólásai ebben a témában
Szvelovszky Norbert
INAKTÍV


Lovardatulajdonos || Horrorszerző
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 79
Írta: 2018. február 7. 19:19 | Link

Evena Noxen

A tollak puhasága helyett immár bőrét és haját érzem az ujjaim alatt, de a simogatást egy percre sem szüneteltetem. Mikor hozzám bújik, szorosan átölelem, hajára csókot nyomok, aztán csak fekszem a plafont bámulva némán.
Nem ismertem még soha animágust, de ahelyett, hogy lenyűgözne ez a képesség, csak szomorúság tölt el, mert a félelmét érzem. Borzalmas és nagyon élethű rémálma lehetett, ha rávette, hogy átváltozzon. Segíteni szeretnék neki, de ehhez meg kellene kérnem, hogy mondja el, mi bántja. Nem tudom, hogy rá akarom-e venni ilyesmire. Nem szeretnék fájdalmat okozni neki. Ráadásul alig ismerjük egymást, és bár én bármilyen információnak örülnék róla, ő lehet, nem ezzel kezdené.
 - Ha van bármi, amit el akarsz mondani, én szívesen meghallhatom - kezdek bele végül, mert muszáj megszólalnom -, de ha még nem tudod vagy akarod szavakba önteni, hogy mi fáj, megvárom, míg úgy érzed, kész leszel rá. Nem megyek sehova, ha nem küldesz el. Melletted maradok.
Jelenleg csupán ennyit tudok ígérni, de ezt nem is szegem meg. Fontos nekem annyira ez a kezdődő kapcsolat, hogy óvatosan, vigyázva nyúljak csak felé. Nem akarom hirtelenséggel összeroppantani, eltörni azt, ami még nem elég szilárd hozzá. De, ha ő beszélni kezd, én végighallgatom.
Hozzászólásai ebben a témában
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2018. február 7. 21:10 | Link

Szvelovszky Norbert

 Minden olyan zavaros és olyan gyorsan történt. Nem vagyok ilyen heves, sem ilyen ösztönös, bár ki tudja az eltelt évek remete életmódja miféle változásokat generált bennem így túl a harmincon. Mindig is feszegettem a határaimat és a maximumig igyekeztem kitolni tűréshatáraimat, így nem csodálkozom, hogy most itt vagyok. A történtek hatását még most is érzem, de Norbert kedvessége, simogatása és szavai lassan lecsendesítik a lelkemben dúló vihart. Kibontakozom karjaiból és az ablakhoz sétálok, majd megállok és kipillantok. A legfelső szintről, ahol szobám van, tisztán látszik a Dóm két tornya és a Tisza is a rajta átívelő híddal. - Most még nem tudok erről beszélni, de ígérem el fogok mondani mindent, csak kérlek bízz bennem - hallgatásom nehéz brokát súlyával telepszik kettőnk közé, mint a félhomály, melyben alakom körvonala látszik csupán a rajta megfutó kintről beszűrődő fényben. - Bármi is történt ma, vagy fog még történni, egy dologban biztos lehetsz: Abban, hogy Szeretlek - mondom, majd elindulok a fürdőszoba irányába, hogy lezuhanyozzam. A kellemesen langyos víz kitisztítja gondolataimat és helyrebillenti hangulatomat is, melyet a rémálom megtört, pedig boldognak kellene lennem, hisz itt van egy ilyen csodálatos, elképesztő férfi, a szobámban, sőt mi több az ágyamban... Homlokomat a fülke falának támasztva gondolkodom, nem is veszem észre, hogy bejött utánam és már mögöttem van, csak amikor ujjai a vállamhoz érnek térek vissza a jelenbe és fordulok szembe vele. Ő átölel, s én hagyom, hogy karjaiban csókjai és a víz elmossa minden bánatom, akár a homokban hagyott lábnyomokat a tenger hullámai.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek