36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2018. január 23. 10:30 | Link

Szvelovszky Norbert
Szeged - RedCorset mulató - 12.31

Amikor olvasni kezdtem azt az expressz ajánlott levelet, amit 25.én egy futár hozott el a patikába, azt hittem ott helyben dobok egy hátast. Padlót fogtam, ugyanis egykori főnöknőm és így visszatekintve mondhatom, hogy példaképem Váraljai Adél a RedCorset névre keresztelt mulató tulajdonosának sorain járathattam szemeimet. Évek óta csak néhány levelet váltottunk, melyben persze többször utalt rá, hogy hiányzom neki és ha kedvem támad bármikor, tárt karokkal visszavár, ám most egyenesen kérlel ahogy látom. Illetve utasít de ez a stílusa, nem veszem magamra. Először persze nagyon furcsa, sőt ijesztő volt, de hamar rájöttem, hogy igen jó lelket fed ez a katonásan harsány, mégis távolságtartóan rideg viselkedés,

...Az egyik lány kidőlt, folyik az orra meg lázas vagy mi, Ena a szilveszteri műsornak meg a telt háznak annyi. Úgyhogy told ide a formás hátsódat, ígérem külön öltözőt kapsz és én magam tanítom be neked azt a pár új dolgot ami van. A hangodat meg majd Mimi helyreteszi. Várlak 27.én reggel 9-kor a hátsó bejáratnál, és ne késs mert megbánod...na jó csak vicceltem, gyere, oké?...

 Szemöldököm akkor szinte a homlokom tetejéig csúszott, nagyot káromkodtam, majd kacagtam, mivel rabul ejtett a gondolat, hogy több mint öt év után ismét színpadra állhatok. Így hát becsomagoltam és már 26.án este ott kopogtattam a vasajtón. Régi ismerősként köszöntöttük egymást Tomival, aki egy érdekes bűvészszám előadása mellett a ruhatáros és a belépő beszedője is volt egyben. Kedélyes csevegésünket a most is tiszteletet parancsoló, hosszú vörös hajú dáma, Adél megjelenése szakította meg, de csak pár pillanatig, míg a már jócskán negyven fölötti nő szigorúan végigmért, majd mosolyra húzta ajkát és magához ölelt. Ezután azt sem tudom hogyan jutottam el ide, de ma már 31.-e van, mindjárt kilenc óra és én a sminkemet készítem, második keresztnevem, mint művésznév a plakáton, odakinn hirdeti a programot a többi lányéval együtt, s habár elvileg mugli ez a hely az az érzésem, hogy Adél boszorkány. "Még öt perc!" kiáltja be Mimi az kosztümökkel és a hangunkkal egyaránt foglalkozó nagymamakorú asszonyság. Eltölt a félelem, reszketni kezd a kezem, ám a tükörben megpillantom a főnökasszonyt. "Nyugalom Ena, csak élvezd, ahogy régen" mondja és kisétál. Utána indulok és beállok a többiek közé a leengedett függöny mögé, felvéve a kezdő pózt a nyitó számhoz. Megszólal a zene és felgördül a nehéz brokát, s én szinte visszarepülök a múltba.
Hozzászólásai ebben a témában
Szvelovszky Norbert
INAKTÍV


Lovardatulajdonos || Horrorszerző
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 79
Írta: 2018. január 23. 18:08 | Link

Evena Noxen
Szeged - RedCorset mulató - 12.31

A minap kimondták a válásom, és a barátaim úgy gondolták, hogy különféle bárok és kocsmák felkeresésével kellene megünnepelnem a szabadulásom.
- Haver, eddig csupán egy börtön rácsain keresztül szemlélted a világot. Ideje, hogy alaposabban kinyisd a szemed! - csap a vállamra Dávid, miközben rákacsint a pultoslányra, akitől csupán egy szemforgatásra futja. Barátom, mintha mi sem történt volna, már egy másik lányon legelteti a szemét.
- Ha a csajod megtudja, úgy megátkoz, hogy ispotályba kerülsz - emeli szájához poharát Simon, legkomolyabb az engem körülvevő férfiak közül.
- Hagyd, az ő gondja! - legyint az egészre Viktor, aztán felém fordul. - Neked viszont tényleg ki kellene élvezned ezt az egészet. Mióta hazudott neked a nő? Most végre vége. Gyerünk, legyél már végre kicsit boldogabb!
Elnevetem magam, persze nem örömből, aztán megrázom a fejem.
- Nem olyan egyszerű ez, régóta együtt voltunk már. Merlin szerelmére, tíz évig volt a feleségem... - kezdeném, de Dávid ismét a vállamra üt.
- Volt! Ez itt a kulcsszó. Mi pedig indulunk is tovább - mondja és elővesz a farmere zsebéből egy szórólapot. - Vár ránk a RedCorset!
A kezembe nyomja a papírt, de már áll is fel, húzza maga után Viktort is. Simon egy utolsót kortyolva eltünteti itala maradékát, majd a pult felé indul, hogy rendezze a tartozásunk. Én meg csak nézem a szórólapot értetlenül. "Sedna" Talán egy rajongóm?

Néhány perc múlva már ott is állunk a bejárat előtt, és nem mi vagyunk az egyetlenek, akik igyekeznek mihamarabb bejutni. Odabent félhomály uralkodik az asztalok között, melyek olyan elrendezésben állnak, hogy mindenhonnan jól lehessen látni a hatalmas függönnyel eltakart részt.
Dávid a könyökömet megfogva húz maga után, Simonék pedig követnek minket. Elfoglalva a helyünket megragad a hely és a pillanat varázsa. Hagyom, hogy a gondjaim elszálljanak. Kíváncsi vagyok találkozom-e Sednával.
Hozzászólásai ebben a témában
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2018. január 23. 18:26 | Link

Szvelovszky Norbert

zene és kosztüm

 Mi egy csapat vagyunk, ugyan korom miatt én lettem a szólista, aki a legtöbbet énekel egyedül, de mindenki teret kap a kezdő számban. Mindenkin csillogó és igen keveset takaró kosztümök, alattuk test színű szövet, kinek gyöngyök, mint nekem is, kinek csillogó flitterek jutottak, ezek takarnak bennünket ott ahol az illendő. Hajam kiengedve és kicsit behullámosítva, pilláim hosszúra, eltérő szín szemeim hangsúlyosra sminkelve, tekintetem egy farkasé, ajkaim vörösek akár a vér. Szívem lüktet, vérem száguld ereimben, lábam megremeg, gyomrom morzsányira zsugorodott percekkel ezelőtt. De tudom a koreográfiát és én nyitom a számot. Az első hang a legfontosabb, mélyet sóhajtok. Akkor kezdődjék a Show! Kiengedem a bennem lévő érzéseket, melyek ketrecükből szabadult vadak módjára találnak utat torkomon át és igyekszem a legtisztábban csengő erős tónust festeni a köztem és a közönség közt feszülő levegő vásznára énekemmel. Mozgásom erőteljes, mégis nőies. Lépéseim és gesztusaim egyszerre követelők és manírosak, hiszen ez a stílus megköveteli, hogy túljátsszam a szerepem. A gyermekkori balettóráknak most nagy hasznát veszem és annak is, hogy amikor este nem tudok aludni megbűvölt lejátszómon fülemben hangos muzsikára mozgok, csak úgy kedvtelésből, s ugyanez igaz az énekelgetésre, csak azt főzés és zuhanyzás közben szoktam elkövetni. Még jó, hogy a madarak a szomszédaim odafenn a harmadik emeleten és alattam is csak saját helységeim vannak. A ritmus lüktet, a lányokkal félkört formálunk és ki-ki a kör közepére kerül az énekel, van hogy közösen és van, hogy csak én magam adom elő az első számot. Tekintetem elsiklik a nézőtéren, nem látok mást csak a homályban elvesző alakokat, de annyi bizonyos, hogy a nemek aránya a férfiak felé hajlik el. Ez mindig is így volt, ez egy ilyen hely. Anno amikor még az egyetemre jártam, pontosabban már második diplomámat igyekeztem megszerezni itt Szegeden, nos kellett a pénz ezért bejöttem, mert tetszett a hely neve, s előbb pultos lány voltam hosszú hónapokon át, míg egyszer Adél zárás után meg nem hallott énekelni, nos a többi már jött magától, s a történelem ködébe vész. Jó, valójában kilenc éve volt és négy éven át tartott itteni karrierem, második keresztnevemen. Tehát még sok emlék oly eleven, hogy meghallva a számokat, melyeket ma előadunk azonnal tudtam a lépéseket. Csak két teljesen új lett repertoárra téve. A nyitó szám az egyik ezek közül. Kezdek felengedni és, ahogy bölcs főnöknőm mondta élvezni azt, amit teszek. Itt nő lehetek, affektáló, buja, kacérkodó és pimasz, kihívó és rideg, aki átgázol a férfiakon, mindegyiken, kik a lábai előtt hevernek. Jelen esetben a szó szoros értelmében így teszek pár számmal ez után és átsétálok néhány táncostársam hátám. Már alig várom.
Hozzászólásai ebben a témában
Szvelovszky Norbert
INAKTÍV


Lovardatulajdonos || Horrorszerző
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 79
Írta: 2018. január 23. 19:38 | Link

Evena Noxen

- Ez aztán a hang! - hallom Simont mellettem felsóhajtani rögtön a kezdés után. Bennem is hasonló gondolatok fogalmazódnak meg, bár én a "Micsoda nő!" mondatot röptetném inkább az éterbe. Halványan ismerősnek rémlik, de nem tudom hova tenni, így elhajítom a gondolatot, tudom visszajön majd, ha szükség lesz rá. Az előadásról süt a profizmus, és a szórólap után kialakult várakozásaim ellenére haverjaim nem egy sztriptízbárba hoztak, amit ilyen közel a váláshoz nem hiszem, hogy tudtam volna az elvárásainak megfelelően értékelni. De ezt biztos tudták is.
Dávid gyermeki örömmel, nevetve figyeli a táncosokat. A gyönyörű nők valahogy mindig a kölyköt hozzák elő belőle. Simon lehunyt szemmel műélvez mellettem, bár annak ellenére, hogy csodás a hangzás, szerintem elég sok mindenről lemond a látvány kizárásával. Viktort nem látom a többiektől, de figyelmemet az előadás annyira magához rántja, hogy talán nem is érdekel a reakciója.
A nő, aki elkezdte az egészet valahogy kitűnik a többiek közül. Tekintetem őt követi, így lemaradok az egységről, de nem is zavar. Ebben a nőben van valami, amit ismerek, valami, ami vonz hozzá. A pillantásomat legalábbis biztosan. Figyelem halvány bőrét, hosszú, fekete haját, vérvörös ajkait és egy vörös palást lebben meg lelki szemeim előtt. Ázott föld szagát, esőtől terhes levegőt érzek. Gondolatban sűrű fenyveserdő fáinak koronái zárulnak össze fölöttem, kizárva a napfényt, örök szürkületbe vonva mindent. Őt is.
- Sedna? - kérdezem magam elé suttogva, teljesen összezavarodva, de a sors válasz nélkül hagy.
Hozzászólásai ebben a témában
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2018. január 23. 19:51 | Link

Szvelovszky Norbert

Vége! Sikerült! Igen! Kiált fel bennem az a megszeppent kislány akit elfed a vad és fülledt külsővel megtámogatott nő itt fenn a színpadon. Örömöm kitart az öltözőig, ahol a következő dalhoz készülök. Gyorsabban kapom le és fel a ruhámat, mint a szél, hogy hódolhassak egy egyszerű, emberi és gyarló vágynak, a folyadék bevitelnek, de nem ám akármilyennek. Így míg a többiek még javában a parókáikat, a dresszeiket vagy épp sminkjüket igazítják, én már sétálok is át a nézőtér asztalai közt a bárpult felé, ahol magam is töltöttem italt egykor, így ismerem a kínálatot és azt is, amit nem ajánlanak ki. Petró, aki valójában Péter, de jobban szereti ha a mixer művésznevén szólítjuk, tapssal fogad. Ő is régi bútordarab már, akárcsak én. "Ez klafa volt csajszi! Tolhatom a szokásost?" - kérdezi, amire mit is felelhetnék, mint, hogy -Kitikkadtam, úgyhogy duplát! -mire ő elővesz egy hatalmas öblű talpas poharat, tejszínt, kókuszszirupot, ananászlevet és némi zúzott jegyet, majd mindezekből egy olyan alkoholmentes, azaz virgin pina colada-t varázsol, hogy beleborzongok a gyönyörűségbe, amikor az első kortyot megiszom. - Te zseni vagy Petró! Ennyi!- dicséretemet egy felé dobott csókkal erősítem meg, bár így is szikla szilárd alapokon nyugszik. A színpadon ezalatt az egyik lány egy egyéni produkcióval szórakoztatja a nagyérdeműt. Egy karikán és egy szalagon függeszkedik és hajt végre hajmeresztő tornamutatványokat. Előrébb sétálok és megállok egy társaság asztala mellett, hogy onnan nézzem. Férfiak ülnek mellettem és ahogyan fél füllel kiveszem odavannak a látványtól. Nos ez is a cél. Ezután az egyikük mintha kimondaná a nevem, lehet, hogy nem, és csak én képzelem, de lepillantok és tekintetem találkozik egy tengerkék szempárral. Rámosolygok, megemelem poharam, majd így szólok, bár inkább csak artikulálok a zajban - Egészségére! - ez is lesz egyben végszavam, mert befejeződik a szám, s nekem vissza kell térnem, hogy elfoglaljam a helyem a következőnél, melyben részt veszek.
Hozzászólásai ebben a témában
Szvelovszky Norbert
INAKTÍV


Lovardatulajdonos || Horrorszerző
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 79
Írta: 2018. január 23. 20:02 | Link

Evena Noxen

Nem könnyű visszatérni fantáziavilágból a valóságba, de nekem már van benne néhány évtizedes rutinom. Meg sokat segít az is, hogy az ismeretlenül is ismerős nő eltűnik a szemem elől.
A következő lány elképesztő mutatványokra képes, amivel nem csak minket, de a teljes közönséget ámulóivá teszi. Innen-onnan csevegés hallatszik, bár inkább kiabálásnak érződik, hiszen a hangos zene mellett nem elég csak odasuttogni a másiknak a gondolatainkat.
Viktor rendel nekünk egy kör valamit, és míg a többiek előtt különféle sötét italok állnak, addig az én magas poharamban aranyló nedű várja, hogy belekóstoljak. Első ízlelésre némileg savanykás egy kis keserű utóízzel. Mikor szemöldökfelvonva barátom felé fordulok, ő mellőzve a kiabálást egy szalvétára firkantja a koktél nevét, majd elém tolja. "Horse's Neck" Nagyon vicces.
Mosolyogva rázom meg a fejem, és közben úgy érzem, áll valaki mellettem. Vállam felett hátrapillantva az előbbi előadás sztárját, vagy legalábbis főénekesét pillantom meg.
Így közelebbről még jobban hasonlít arra a karakterre, akire a Sedna nevet aggattam, bár vonásait nem tudom jól megfigyelni a fények megléte és nemléte miatt. Szemei végül megtalálják a tekintetem, és egy pillanatra úgy tűnik, mintha más színű lenne a két írisze. Alaposabban nem tudom megfigyelni, mert egy rövid köszöntés után már tűnik is el, úgy sejtem hamarosan a színpadon fogom viszontlátni.

Koktél
Hozzászólásai ebben a témában
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2018. január 23. 20:16 | Link

Szvelovszky Norbert

Dal, tánc, öltözet

 A soron következő dalt Adél énekli, én pedig táncolni fogok az egyik fiúnkkal Ramonnal, ő félvér, az édesapja magyar, míg az édesanyja Mexikóból származik. Külsőre egy igazi latin amorózóra hasonlít, ahogy én sem tagadhatom le spanyol felmenőimet. Épp ezért lettünk mi a zene alatti látványosság, azon túl, hogy főnökasszonyunk ezt az egy számot maga énekli és csak ő visel egyes-egyedül vörös fűzőt. Rajtam fekete fodros déli jellegeket magán viselő öltözet van, hajamban bíborszín rózsa, partneremen szintén fekete ing és nadrág. Felvesszük a kezdő pozíciót, s felcsendül a gitár jellegzetes hangja. A latin ritmus lüktetését modern dobok és klasszikus hegedű öleli át, adva egyedi hangzást a dalnak. Ramon erősen tart egem, forgunk, siklunk el és egymáshoz, toppantunk, közben bejönnek a többiek is, körbevéve bennünket és mi teret adunk nekik, hogy betáncolják a színpadot, míg Adél csodás spanyol kosztümjében és fenomenális hangjával varázsolja el a közönséget. A zene kicsúcsosodik és belép egy másik táncosunk, aki torreádort alakít és egy vörös posztóval játszik kicsit, mintha csak egy kendő volna, mielőtt ismét a mi párosunk kerülne a reflektorok középpontjába. A fények cikáznak, engem mégis csak egy szempár megkeresése köt le. A koreográfia ösztönből megy, mondhatni a véremben van. Ramon tiszta magyar szavai ütik meg fülem, - Ha azt a helyes szőkét keresed, akkor nézz kicsit balra - elnevetem magam. - Ennyire átlátszó vagyok? - a felelet először csak egy vigyor és egy olyan mélyre döntés, hogy hajam teljesen a padlót éri, majd amikor ismét súgótávolságba kerül, így folytatja - Csapj le rá, különben én teszem meg- ha nem a műsor közepén lennénk most akkorát kacagnék, hogy zengene a régi színházterem, mely helyt ad a mulató legfőbb helységének. Közben lassan abbamarad a zene, Adél is beérkezik mellénk és nem marad más csak a meghajlás. A taps, füttyögés és kurjantások elültével ismét rohanás a következő ruha felvételéhez, hátra az öltözőbe. Kicsit lassabban megy most, de mivel két szám múlva jövök csak így nem aggódom. Kilépve a kis szobából elindulok a kékszemű felé, hogy partnerem tanácsát követve taktikusan én lépjek elsőként. A folyosón találkozom ismét Ramonnal, aki elhaladva mellettem a fenekemre csap és így kiált - Hajrá Ena, hajrá!- csak nevetek rá, majd kikandikálok a közönség felé, s gyorsan meg is találom az asztalt, ahol kiszemeltem és barátai ülnek. Lapos kúszásban sunyulok oda Petróhoz. - Na mi van csajszi már a dupla sem elég? - tódítja, mire én ajkam elé emelem mutatóujjamat és másik kezemmel intek neki.-
 Rebegd el mi kell?
- néz rám cinkos fénnyel szemében. - Készíts neki valami olyat amivel elkápráztathatom - suttogom a férfi fülébe, és a szőke felé mutatok, mire az én jó öreg mixer barátom felröhög - Elég csak rád néznie aranyom! - hahotázik - Petró, az ég szerelmére! Adj egy pohár RedCorsetet! Most! - a mixer szemeit meresztgetve tolja elém a vérvörös-fekete márványos italt - Mire készülsz te csaj? - kiált utánam, de én már nem hallom, mert megindulok a kiszemeltem felé. Már épp odaérnék, hogy a ház ajándékát kikézbesítsem az asztalukhoz, amikor egy feltűnően mérges barna lány rohan el mellettem, akit kikerülni nem tudok. Igyekszem ellépni az útjából, de minden erőfeszítésem ellenére úgy meglök, hogy kezemből a pohár egyenesen a szőke mellett ülőre esik, így az ital beteríti őt és a kékszeműt egyaránt - A jó életbe!... - kapom immár szabad kezeimet ajkaim elé megszűrve egy kövér káromkodást.
Utoljára módosította:Evena Noxen, 2018. január 23. 20:42
Hozzászólásai ebben a témában
Szvelovszky Norbert
INAKTÍV


Lovardatulajdonos || Horrorszerző
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 79
Írta: 2018. január 23. 20:20 | Link

Evena Noxen

Sejtésem beigazolódik, amikor meglátom az éjsötétbe öltözött nőt a színpadon. Minél tovább figyelem, annál jobban idegesít a partnere. Nem mintha nem lenne jó táncos, sőt, nálam biztosan sokkal jobb, elvégre rég nem használtam már az ide vonatkozó tudásom, és a latin táncok sosem tartoztak az "előkelő" réteg szórakozásai közé. Viszont keringőben senki nem tud megverni.
Szóval nem az a bajom, hogy béna, inkább csak az, hogy ott van. Ha a nő egyedül táncolna, netán én... Én? Miféle sületlenség ez?
Gondolataim ráncokat vetnek a homlokomra, úgyhogy inkább iszom egy kortyot, addig is leveszem tekintetem a színpadról. Körülnézve megállapítom, hogy én vagyok az egyetlen, aki így tesz. Tartok egy mosdószünetet, és éppen a meghajlásra érek vissza. A srácoknak fel se tűnik, hogy nem voltam mellettük.
Vigyorogva beszélgetünk a szünetben, fogynak a koktélok is lassanként. Viktor a menyasszonyáról áradozik, és néha-néha bűntudatos pillantásokat vet felém, amiket én rendre figyelmen kívül hagyok. Dávid persze cukkolja őt, de én úgy sejtem, hogy ha jóképű arca nem szertelenséggel és a hűség abszolút hiányával párosulna, már őt is rég behálózta volna egy alkalmas fehérnép. Simon szokásához híven hallgatag, hagyja, hogy a társaság többi tagja vigye a prímet, ő csak élvezi az együtt eltöltött időt. Alkoholt se sokat fogyaszt, odahaza két kislánya várja a túl korán özveggyé vált férfit.
A derült égből hirtelen megérkezik egy pohár, egyenesen legkomolyabb társam ölébe. A pillanat törtrészéig megáll minden, némán próbáljuk feldolgozni mi is történt, majd Dávid hangosan felkacag, hangja akár a lovak vidám nyerítése.
- Öregem! Már épp rád fért egy kis jég, hogy lehiggadj - röhögi ironikusan, mert hát mégiscsak a nyugalom szobráról beszél, akinek sokkal inkább felpörögnie kellett volna.
Feltekintek a baleset okozójára, és meglepetten látom meg benne a nőt, akit tekintetem a színpadon mindig követ.
- Elnézést! Tudna biztosítani nekünk csereruhát vagy egy helyiséget, ahol megszárítkozhatunk? - kérdezem, mert bár engem annyira nem zavar a dolog, főként az ingem lett nedves, de Simon nadrágja nem maradhat így. Varázslattal könnyű lenne megszárítani, de ez nem az a hely, ahol ezt feltűnésmentesen megoldhatnánk.
Hozzászólásai ebben a témában
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2018. január 23. 20:29 | Link

Szvelovszky Norbert

öltözet

 Hangjára ocsúdok fel, azt, amit a társaság másik tagja mondott nem jutott el elmém határmezsgyéjére, azon csak a kékszemű tudott szavaival áthatolni. Még javában tart a bűvész - zsonglőr produkció, melyet Tomi prezentál odafenn a világunkat jelentő deszkákon. Nem varázslat, egy fikarcnyi sincs benne abból a mágiából, melynek része vagyok, amikor a tánc és ének helyett varázspálcám és tudásom segítségével betegeket gyógyítok, mégis teljesen elámultam a látványtól. A kérdés melyet kiszemeltem feltett olyan egyszerű és logikus, hogy ez akasztja meg gondolatmenetemet. Lefagyok pár pillanatra és csak nézek rá mereven. Eltérő szín lélektükreimben zavart-bosszús fény gyúl, s pislognom kell mire kitisztul agyam és fókuszálni tudok a vörös problémára ott a másik férfin. Bár egy igézettel helyrehozhatnám, de itt szinte senki sem tudja mi vagyok, még Adél sem. Egyedül Petró előtt buktam le, de csak mert ő is közülünk való. - Persze, jöjjenek velem, az öltözőmben keresünk megoldást, és bocsássanak meg a kétbalkezességemért! -vállalom magamra annak a barnának a hibáját, aki gondolom féltékenységi rohamában kizakatolt mint a hat húszas. Megindulok az öltözők felé vezető folyosón, majd belépek a kis helyégbe, melynek egyik falán egy tükör, egy asztal, rajta az én számtalan pipere holmimmal, és egy szék áll, míg a másikon egy görgős fogas a kosztümökkel, egy kézmosó, meg egy jókora kanapé terpeszkedik, abba pedig a civil ruháim vannak lepakolva. A negyedik oldalt egy tükörfal és egy rúd foglalja el, ahol bemelegíteni és gyakorolni tudok.
Hozzászólásai ebben a témában
Szvelovszky Norbert
INAKTÍV


Lovardatulajdonos || Horrorszerző
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 79
Írta: 2018. január 23. 20:37 | Link

Evena Noxen

A hölgy kissé belefeledkezik a pillanatba, talán ezért lehet, hogy amikor megszólítom olyan furcsán, majdhogynem mérgesen veti rám tekintetét. Zavart-kérdőn nézek rá vissza, és már épp fordulnék el, hogy akkor keressek valaki mást, aki megoldja a problémánkat, mikor megszólal.
- Köszönjük - bólintok, Simon pedig valami olyasmit mormog, hogy "semmi baj", majd követem a nőt és barátomat egy félreeső helyiségbe. Körülnézve öltözőnek tippelem a helyet. Pár mozdulattal le is kapom a vörös italpettyekkel, -foltokkal díszes, eredetileg törtfehér színű ingemet - nem zavartatva magam attól, hogy alatta csak a bőröm viselem -, majd kérdőn a nő felé fordulok.
- Nem tudom, mennyire szemérmes, de a barátom nem tartaná ildomosnak lecsupaszítania magát, amíg ön itt van, ugyanakkor nem tudom, hogy itt hagyhat-e minket felügyelet nélkül. Mármint nem mintha bármit is csinálnánk, de gondolom az egészséges gyanakvás azt követelné meg, hogy ne bízzon két idegenben.
- Nagyon szépen csavarod itt a szót, de tényleg. Nem is szólnék közbe, de lassan lefagynak a... - Ekkor pillant rá Simon a nőre, majd torokköszörülés után folytatja, miközben ujjaival elcsippenti bőrétől a nedves anyagot. - Ha be tudna küldeni egy úriembert egy tiszta nadrággal, hálám örökké üldözné.
Simon sokkal lényegretörőbb nálam, hagyom is, hogy a saját ügyét ő intézze, én pedig a kézmosó felé igyekszem ingemmel, hátha egy kis vízzel megmenthető még a ruhadarab.
Hozzászólásai ebben a témában
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2018. január 23. 20:50 | Link

Szvelovszky Norbert

 Öltözőm kényelmes mivoltát nem bizonyítja jobban semmi, mint, hogy a kékszemű, akinek mellesleg a hangja is bizsergetően kellemes már vetkőzik is, mint ha csak otthon volna. Nem zavartatom magam...Ugyan, dehogy csak úgy nézem végig akcióját, mint a Sixtus-kápolna menyezet freskóját a turisták, leszámítva, hogy a szám nincs nyitva. Nagy Szellem most segíts, könyörgöm magamban, majd miután egy perces néma áhítattal adóztam a velem szemben álló férfias torzójának az váratlanul monológorkánt küld felém arról, hogy megbízhatom-e bennük vagy sem. Nekem sem kell több ennél, megered az én nyelvem is egy kicsikét - Nos, mivel a csillogó strasszokkal kirakott ruhákon, legyezőkön és tollas boákon kívül nem sok dolgot tudnának elvinni, felvenni pedig csak akkor, ha efféle hajlamuk van, akkor pedig csak tegyék bátran, nem aggódom. Ha a tükröt vagy az asztalt, esetleg a kanapét szeretnék kicipelni, azt a bejáratnál lévő kollégáim úgyis visszahozatják, így...-ekkor vág szavamba a másik fickó, akinél öt centis hideg lett az italban lévő jégtől. - Rendben, úgyis mennem kell, de beküldök egy...hm...52-es inget önnek és egy 54-es nadrágot önnek - azzal kisietek a helységből és berontok a női mosdóba. Ott keresni kezdem pálcám, de rájövök, hogy elfelejtettem berejteni ruhám megbűvölt zsebébe. - A francba! - szitkozódom és áttrappolok Ramonhoz. - Mi van Ena, a másik csapatban játszik, vagy nős? -kérdezi partnerem sajnálkozva. - Egyik sem, de ha nem adod ide az egyik nadrágod és inged, hogy bevigyem az öltözőmbe, búcsút inthetek neki az biztos! - magyarázom sietősen. - Mit csináltál? Na jó el se mond, eredj mert három perc múlva színpadon kell lenned, majd én beviszem - mosolyog rám kajánul - Na hess, hess! - int nekem vigyorogva, mire kelletlenül elindulok számat elhúzva - El a macsokkal Ramon! - kiáltom vissza a folyosóról, mielőtt kiindulnék az újabb számra.
Hozzászólásai ebben a témában
Szvelovszky Norbert
INAKTÍV


Lovardatulajdonos || Horrorszerző
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 79
Írta: 2018. január 23. 20:53 | Link

Evena Noxen

- Na itt a lehetőség, amire Dávid próbált rámutatni - mondja Simon, miután becsukódik a nő mögött az ajtó. Beszéd közben vetkőzni is elkezd, viszonylag lassan szabadulva meg alsóbb ruhadarabjától.
- Miről beszélsz? - kérdezem értetlenül, kissé zavartan, még mindig az ajtót figyelve, ami mögött eltűnt a gyönyörű fekete haj, titokzatosan mély szemek és táncosan ringó csípő tulajdonosa.
- Vedd már észre magad! Meg őt. Úgy nézitek egymást, amikor a másik nem figyel, mintha 16 évesek lennétek és épp most figyelne be az első szerelem - forgatja a szemét, miközben az ajtótól elfordulva lopva kitisztítja és megszárítja pálcájával az alsóját. Én közben vízzel maszatolom szét ingemen a foltokat, nem mintha amúgy értenék a ruhatisztításhoz. Szerintem csak rontok rajta.
A nyíló ajtó hangjára úgy tűnik el Simon pálcája, mintha ott se lett volna, majd rám tekintve gonoszul elmosolyodik.
- Ezt a csalódást - suttogja felém, nekem pedig rá kell jönnöm, hogy arcomról olvasta le, hogy mennyire rosszul érintett, hogy a most belépő nem egyezik meg a korábban kilépővel. Bár sejthettem volna, elvégre Simon férfit kért a nadrágjához. Lehet, hogy ő már vissza se fog jönni?
Hozzászólásai ebben a témában
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2018. január 23. 21:08 | Link

Szvelovszky Norbert

ruha

Simán lemegy ez a szám is, éjfélig  már csak egy van, utána pedig számomra csupán kettő marad hátra. "Nyugdíjas menet", így fogalmazott Adél és mi tagadás igaza van. harmincon túl ennyi adrenalin épp elég. Míg rohanok lefelé a színről, megfeledkezem arról, hogy bárki is lenne az öltözőmben, igazából amint felléptem a pódiumra ki is ment a fejemből a kékszemű és a másik. A folyosón elkezdem levetni magamról ruhadarabjaim nagy részét. Egy fekete csipkés melltartó, egy hozzá passzoló harisnyatartós alsó, fekete combfix és egy térd alá érő végig fűzős, barokk sarkú csizma van csupán rajtam, belőle minden tetoválásom kilátszik, itt nincs okom eltakarni a hegeimet fedő ábrákat. Amikor berobbanok a helységbe már a következő dalt éneklem és hangolódom rá. A becsapódó ajtó zaja töri meg a varázst, és én ráeszmélek, hogy a kékszemű férfi még idebenn van. Fejet fel, nincs mit szégyellnem. Ebben a szellemben sétálok át előtte a fogasig, ahonnan magabiztosan akasztom le a következő öltözetet. Rengeteg sminkemben úgysem ismeri fel az arcom. Bogolyfalva pedig messze van Szegedtől és kétlem, hogy bármelyik helyre volna valósi. - Segítene? - nézek hátra vállam felett a kékszeműre és pillantásommal jelzem, hogy a zipzár felhúzásához kérem a közreműködését. Nem mintha egyedül nem menne, mert hátra tudok nyúlni, de így mégiscsak könnyebb. Ez a ruha egy mélyzöld lágy esésű selyem nagyestélyi, melyet az este egyetlen lassú dalának énekléséhez fogok viselni. Míg várok addig hajam boglyába emelem és fejem tetején megtűzöm azokkal a csatokkal amikért elnyúlok szabad kezemmel.
Hozzászólásai ebben a témában
Szvelovszky Norbert
INAKTÍV


Lovardatulajdonos || Horrorszerző
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 79
Írta: 2018. január 23. 21:12 | Link

Evena Noxen

Az illető Ramonként mutatkozik be, és stílusával hamar rávesz minket arra, hogy úgy érezzük máris barátok vagyunk. A pillantása némileg feszélyez, de a tőle kapott ing méreteiben nagyjából megfelel, így abba is hagyom a régi pucolását, eleve nem volt esélyem rá, hogy sikerüljön kimosni. El is feledkezem róla, úgyhogy az ott is marad a mosdókagylóban.
Simon viszont magas és vékony, abszolút nem jó rá a nadrág, így Ramonnal nagy egyetértésben lelépnek keresni valamit. Barátom még visszanéz rám, én pedig inkább bátorító, mint vigyorgó arcot szeretnék mutatni neki, de nem sikerül. Annyira röhejes, ahogy a derekánál összefogott nadrágból alul kilógnak a virgácsai. A rám vetett pillantása szigorú és komoly, mint ő maga, aztán már ott is hagynak.
Én pedig várok, elvégre megkértek rá, mondták, majd visszajönnek. Letelepszem a kanapéra, de épphogy csak elpillednék, amikor kivágódik az ajtó és egy csodás hangot egy még csodásabb nő követ. Kissé felhúzom a szemöldököm hiányos öltözékét látva, de nem kezdek el szemérmeskedni, meg elfordulgatni. Viszont felajánlanám, hogy elhagyom a helyiséget, legalább addig, amíg ő átöltözik, de ő a segítségemet kéri. Ki vagyok én, hogy megtagadjam? Óvatosan megfogom a cipzárt és egyetlen mozdulattal a helyére húzom, majd hátrébb lépve megszemlélem az eredményt.
- Ez a ruha keringőhöz tökéletes - mosolyodom el, de rögtön rá is fagy az arcomra, ezt ugyanis nem akartam hangosan is kimondani. Nem mintha számítana, végül is a mögöttes tartalommal nem lehet tisztában, gondolataimat el nem érheti.
Hozzászólásai ebben a témában
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2018. január 23. 21:24 | Link

Szvelovszky Norbert

Nem számítottam rá, hogy ilyen az érintése. A keze meleg, erős de gyöngéd, bár talán zavarában túl határozottan húzta fel a zipzáramat, mégis elég ideig érzem őt közel magamhoz, hogy megtudjam mennyire fel képes kavarni már a puszta jelenléte is itt mögöttem. Lelki szemeim elé villan egy kép melyen kicsit szorosabban és kevesebb szövettel borítva állunk ugyanígy. Szavai foszlatják szét elmémben az ábrándot. - Keringőhöz? - nézek hátra rá, s így közelről láthatom tenger színű szemeit. - Tud táncolni? - kérdezem felcsillanó lelkesedéssel. A pillanat varázsa adja tán ajkaim közé a szavakat, minden esetre ismét megszólalok - A tánc vízszintes vágyaink függőleges kifejezése. Tudta? Ez úgy igaz, hogy álmainkat táncoljuk el, ez a vízszintes megfelelője, legalábbis én így vélem - elgondolkozva pillantok félre - Ha valamikor találkozunk még az életben, ígérem keringőzöm önnel - mosolygok rá, miután megfordulok, s így szembekerülök vele - De most mennünk kell, önnek a nézőtérre, hogy onnan tovább élvezze a műsort, míg nekem a színpadra, hogy szolgáltathassam azt - kezdem el kifelé terelni magam előtt, ingéről teljesen megfeledkezve.
Hozzászólásai ebben a témában
Szvelovszky Norbert
INAKTÍV


Lovardatulajdonos || Horrorszerző
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 79
Írta: 2018. január 23. 21:28 | Link

Evena Noxen

Mindene szép és kecses, pont a nyaka vonala ne lenne az? Elmerülten nézem, tekintetemmel követve az ívét, miközben segítek neki az öltözködésben. Ódzkodom attól, hogy hosszasabban is hozzáérjek, mert félek, hogy nem is tudnám elengedni, vagy netán ő venné rossz néven a - bár nem kéretlen - tapizást.
Külsejét egészében felfogva kicsúszik számon egy megjegyzés, ami nem annyira halk, hogy ne hallaná meg.
- Előfordult már - mosolygok rá, mert értelmét nem látom a dicsekvésnek vagy hivalkodásnak. Mellette úgyis biztosan elbújhatnék a tánctudásommal. De, ha ő lehetne a párom, megérné feleleveníteni a régi ismereteket.
A vízszintes vágyaknál viszont egy pillanatra ledermedek. Először azt gondolom, hogy egy kifejezetten kezdeményező és nyitott nővel hozott össze a sors, aztán meghallom a mondat folytatását, és egy pislogást követően felenged merevségem. A vízszintes vágyak alatt én egészen más jellegű dolgokra gondoltam, de persze a férfiaknak sosem azon jár az eszük, amin a nőknek.
- Elég bizonytalan ígéret ez, de szaván fogom - viszonzom az esküt, majd hagyom, hogy elhessegessen maga mellől, visszatérek barátaimhoz. Érdekes módon Simont viszont sehol nem látom. Úgy tűnik ez a nadrágprobléma nehezebb ügynek bizonyul.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek