36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2018. január 10. 01:39 | Link


- Maximus home, január 14. hajnal -
×♥×


Elrepültek az ünnepek, ami az elmúlt évek viszonylatában most sikerült a nőnek a legjobban. Nem érezte magát rosszul, nem ment sehova, ahol kikezdték volna az életéért, sőt, nagyon boldog volt, hogy nem egyedül kellett lennie. Nem hitte volna, hogy őt még meg lehet lepni, de szenteste Maximusnak mégis sikerült ez, amikor a legeslegeslegédeebb ajándékkal a világon beállított. Luca ott nem igazán tudta, hogy sírnia kéne vagy csak mondani valamit, olyan vegyesre sikerült a dolog. Egyből szét lett szeretgetve a négylábú csodababa és a német is, bár ott még új volt a navinések hv-jának, hogyan kell kettőt egyszerre nagyon abajgatni. Ő is odaadta a magáét, amire már készült egy ideje, de mindig volt valami, ami azt sugallta neki, talán nem jó ötlet. De addigra már úgy látta Maximus élete is rendeződött. Meg mi baj lehet? Legfeljebb nem fogadja el vagy visszaadja. Nem ez lett volna az első pofon az életében.
Kótyagosan, szemet törölgetve és kicsit vacogva lépdelt be az ajtón Luca miközben lekapta a pindurkáról a hámot, ami alatt a kicsike is remegett. Bár alapvetően nem túl hideg a tél pláne itt Pécsen, éjjel nincs valami jó idő, de ha nem akarnak balesetet, bizony nem árt éjjel, vagyis így hajnalban egy pisiszünet. Ügyes is volt a fiúcska, gyorsan túlestek a szimatoláson és a dolga végeztén is, így nem kellett Lucusnak se megfagyni a kabát meg a magára rángatott melegítőnaci alatt megfagyni. A mancsok gyors kopogással a padlón találtak a tálka felé, majd a lefetyelés után a szőrös cukiság belevetette magát a puha plédek és miniágyikó rengetegébe. Luca csak a nyitva hagyott és kiturkált táskájára pillogott és a benne üresen heverő kis fiolára, aztán levette a kabit meg a nacit és az alvós mivoltában, ami a Maxitól csórt nagy pólót takarja elindult a háló felé. Lassan mászott be az ágyba, aztán egy puha csók után a német nyakába betakargatta őt majd némi nyugtalan fekvés és tekergés után rájött, hogy nem megy neki ez ma.
Fogalma sincs mennyi idő telt el, de ott feküdt hason a nappali padlóján félig a kutyakosárban támaszkodva, félig a padlón elterülve. A lábai az égnek álltak néha máskor kisterpeszben jobbra meg balra nyíltak és csukódtak ahogy a kis buksit simogatták. Lelkesen nyalogatta a kint felejtett nyelvével őt össze Pascal, de aztán mire kettőt pislogott bele is bóbiskoltak mindketten ebbe, pedig már éppen világosodott. Mióta visszajött az edzőtáborból az este még nem volt teljesen kipihent, talán ezért lehet, hogy mégis elérte egy rövid szuszogós időszak. Vissza akart mászni a német mellé, de nem ért oda éppen. A kisebbik férfi éppen nagyon szerelmetesen nézett rá és meghatotta a szívecskéjét a dolog.
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. január 13. 12:12 | Link


Zu Hause | 14. Januar


Ünnepekre élő állatot venni egy nagyon nagy rizikó és felelősség. Tehát mikor Liebhart beállított Lucához, kezében a lyukacsos dobozzal, aminek a tetejét nem sokkal később feltolta a fejével a kis fekete csoda, az azt sugallta, hogy ő mindent átgondolt, mindent megfontolt. A ruhaválasztást is, mert egy undorító, piros, karácsonyi kötött pulóver volt rajta, amit Helmuttól kapott az egész csapat. Ő is szép ajándékot kapott, egy darabig csak pillázott is maga elé. Nem szoktak neki ilyet adni, de ha meg is próbálták, visszautasította. Most csak rákattintotta a saját kis karikájára.
Max totál ki volt fulladva. Nem ment neki a kipihenés dolog, mióta beütött a családi szilveszter, mást nem érzett, mint hogy aludnia kell, minimum 24 órát egy huzamban és ezen az sem segített, hogy a vizsgák miatt tolta magába az energizáló-főzeteket.
Szóval hiába állt szándékában megvárni Lucát, mire az visszaért Pascallal a sétából, addigra Maximus már az ágyon fekve húzta a lóbőrt. Nem volt túlzottan túlöltözve sem, de egyszerűen kiütötte a sok éjszakázás, stressz és izgalom kombó. Bíp.
Már világosodott odakint, mikor hunyorogva felpillantott és rá kellett döbbennie, hogy Luca nincs ott. Csalódott szusszanással fordult a másik oldalára, hátha sikerül visszaaludnia, de már valahogy nem akart összejönni neki a dolog. Így lerugdalta magáról a meleg plédet, kis sercegéssel megdörzsölte a friss borostát az állán. Egy hatalmas ásítást követően mászott a saját, hurrikán-dúlta tincsei közé, hátha jobb lesz, de csak még inkább ezer-felé álltak a hullámos fürtök. Óvatosan feltápászkodott, meg ne szédüljön, hisz magasabbról nagyobbat lehet esni, majd alsógatyás valójában indult a konyhába, hogy igyon egy bögre kávét. A lakásban még éppen kellemes félhomály uralkodott, ő pedig nem is igen figyelt a lába elé, fejben valahol máshol járt. Még csak észre sem vette a kis társaságot, csak kihaladt a nappaliba és bekattintotta a kávéfőzőt, ami kellemes berregéssel engedte az illatos folyadékot az odakészített bögrébe. Ekkortájt kezdett jelezni az agya, hogy mintha valami felett elsiklott volna, de még várt. Nincs kész a kávé.
Végül elindult a nappaliba, hogy esetleg nézzen egy kis sorozatot, mielőtt még nekiállna megint vizsgákat javítani. Meg kellett torpanjon pár lépésre a konyhától.
- Oh. Jó reggelt...
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2018. január 13. 20:07 | Link


- Maximus home, január 14. hajnal -
×♥×


Az elmúlt években talán most először esett kicsit nehezebben az a nekiindulás az edzőtábornak és vágyott onnan eléggé haza. Vagyis vissza, mert azt nem nagyon tisztázta mostanság, mi is lenne az otthon, mert nem az volt az állandó, ahol, hanem inkább, akivel volt. Vagyis most már akikkel. Sosem volt rá jellemző, legalábbis mióta megvan a profi szerződése bizonyosan, hogy kihúzta volna magát bármi alól. Szerette a löketet, amit a munka adott, a csapattal lenni is imádott és maga a kviddics persze. Hazudna, ha azt mondaná, hogy most is ugyan olyan lelkesen állt ott és élte volna még vagy plusz egy hétig. Jót tett neki a kétnaponta jött adrenalinlöket a felerősített gurkók közti lavírozásban vagy a barátságos meccsek, de nem éppen a buksija húzta volna haza. Nem most először ismerte fel, már karácsonykor is elég nyilvánvaló volt a maga számára, ez minek a jele, inkább csak mérlegelt magában, hogy talán itt az ideje ezzel rendesen foglalkozni is. Mármint úgy igazán.
Kényelembe helyezte magát a padlón a mini tappancsossal pont szemben, de félig a kicsi helyén tehénkedv, aztán egy kis játék után sikerült beszuszognia a fiúcskával együtt. Nem volt túl nagy a babuka, ha jobban belegondolt, nagyon cuki volt, hogy ő is picike marad a társai között, ahogy Lucának sikerült. Bár a nővel ellentétben, azért lesznek kortársai Pascalnak, akiket túl tud. Előbb arra tért magához, hogy a kezére csorog a nyál, illetve, hogy nagyon tud horkolni a picike, aztán meg a léptekre és a konyhából kiszűrődő kattogásra, vagy valami olyasmire. Fura hang volt, tudta, hogy a kávéfőző lesz az, de hirtelen nem kapcsolt, hogy az nyilván nem magát indítja el.
- Jóóóó reggelt - stílszerűen törölte a kezeit a rajta lévő pólóba, ami úgy néz ki eléggé ki lett sajátítva, majd a friss ébredéstől függetlenül nagyon gyorsan és aktívan pattant a talpaira tüsszentve is egyet. Az mondjuk nem direkt és tervezett volt. Bár eközben érezte azt az indokolatlan mellékízt a szájában, amit a kis ital okozhatott, amire hajnalban rászánta magát. Fogalma sem volt, hogy működik-e vagy pontosan hogyan. Egyelőre. Elvileg majd érezni fogja.
- Széépségeset Maximusoska, szépeket álmodtál? - topogott oda hozzá a kérdéssel, hogy a karjait a férfi dereka köré fonja aztán nézzen rá felfelé azért a bizonyos reggeli pusziért. Csókért. Pontosan tudta már, hogy milyen érzés szokott az lenni, de azt még nem tudta, hogy vár-e valamit… Bármit most. Hogy ha tényleg nincs semmi külső befolyás, ha biztos nincs benne senki más.
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. január 15. 17:15 | Link


Zu Hause | 14. Januar


Maximus kicsit lassabban indult, mint ahogyan máskor szokott, de nem volt baja. Csak kellett a friss kávé illata a nózijába, ahogyan az unikornisos bögréből kúszott lassan egyre feljebb és feljebb. Nem is tudta, mióta van ilyen bögréje, az is biztos, hogy nem saját döntés volt, de mit lehet csinálni? A kávé ugyanolyan jó ízű a pasztell színek kavalkádját csillogtató hajkoronájú, szarvas lófejből is.
Ha Max nem kapcsolt volna arról időben, hogy nem ő az egyetlen élő személy a lakásban, Luca hangja már egész biztosan emlékeztette volna.
- Ööö? Hát te itt? - kérdezte még az alvástól kissé kásás hangon a német, miközben lassan kifelé indult a konyhából. Bár, ez az ő lépéseivel mérve még így is egy átlag ember normál tempója volt. - Gesundheit.A barnaság odatopogott hozzá, majd átkarolta a derekát, mire Maximus lusta félmosollyal húzta egy kicsit még közelebb, az ajkát a nőére tapasztva. Nem számított rá, hogy még itt találja, de ez egy kellemes fajta meglepetés volt a részéről. Még azon sem zavartatta magát, hogy a lány nem vitte túlzásba az öltözést és hogy a saját pólója majdnem a lány térdéig ért. Csak majdnem.
- Hm, hát nem is tudom. Lehet, hogy jobb szeretek ébren lenni, Liebchen - tűrte el egy tincsét a lánynak, végre válaszolva a feltett kérdésre. Még végighúzta a tenyerét a lány oldalán, majd kissé oldalra biccentette a fejét. - Nem voltál az ágyban, azt hittem, leléptél...
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2018. január 15. 17:57 | Link


- Maximus home, január 14. hajnal -
×♥×


Az együtt töltött idő alatt az már kezdett teljesen nyilvánvalóvá válni Lucának, hogy ő a frissebb, ha a reggelekről van szó. Bár neki is kellett a friss levegő és valami mozgás, de viszonylag hamar magára tud találni, ő inkább a teljes kifáradás kómájában van vakon, az meg valamiért egyre ritkábban éri. Lehet a szervezetének soká tartott, de kellően éli az életvitelét, ki tudja. Mindenesetre a kávéfőzővel hamar összekapcsolta, hogy a német felébredt, de vélhetően még csak pislákol ki a csokibarnáin, neki ez pont ideális, hogy letámadja a szeretetével éppen most.
- Köszönöm - felelte, a kérdésre csak bután nézett elsőre, mert nem igazán értette. Mármint ő eddig is itt volt, csak ugye kint felejtette magát a pindurral. Aki még úgy döntött neki kell a szundi így csak a fejét emelgette a puhi plédekből, de egyelőre nem merészkedett ki. Lehet a hajnali hideg se volt jó hatással rá.
- Iiiigen? Az jó dolog, az nekem is jobban tetszik, sokkal - vigyorodott el a csók után, aztán picit a férfi derekára simult kezeit nézte mielőtt a mondandója elérte volna őt rendesen. Esze ágában sem volt csak úgy fogni magát és hazamenni, mikor egy hetet tökre távol táborozott, és a szokásoshoz képest nem viselte olyan könnyen. Bár nem tudta ezt pontosan mikor is ismerte be magának, lehet csak tegnap este, mikor visszaért. Mindenesetre most kicsit kivárósan állt ott, nem akarta egyelőre felhozni se a fiolácskát, se azt, hogy még az ébredés előtt bármit túladagoljon szerencsétlen Maxikának.
- Csak lementünk pisilni, nem kellemes reggel takarítani - rázta a fejét Pascalra pillogva, aztán Maximushoz bújva, a fejét neki döntve folytatta. - Nem akartam elmenni, csak most jöttem haza… hiányoztál.
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. január 15. 20:46 | Link


Zu Hause | 14. Januar


Mindketten tudták, hogy Luca sokkal jobban kezeli a reggeleket, mint a férfi. Olyankor szüksége volt a koffeinre, hogy beinduljon a szervezete, meg úgy... minden. A gondolataival együtt. Kivéve, mikor menekülni kellett, mert akkor éberebb volt, mint egy puma vadászat közben.
- Ugyan - rántott egy aprót a vállán a német, de a kérdésre nem kapott választ. Nem volt mellette reggel a nő, mégis mi másra gondolhatott volna a hideg ágyból? Hogy a kanapén alszik a magyar, mert éppen ott jobban elfért? Max egyes utazótáskái nagyobb teret foglaltak el, mint Luca! A kicsi felnézett, ásított egy nagyot, aztán vissza is rakta a fejét, valószínűleg még egy kör szundira benevezve. A férfi még el se látott odáig.
- Sokkal - mosolyodott el a német, kicsit a lányt nézve, majd a mögötte lévő, bézs színű nappalit. Hiányzott neki a lány és a telefonálás sem igen lett volna rendes megoldás az edzőtábor ideje alatt.
A séta ésszerű magyarázat volt, mert Pascal még kicsi, nem igen tudta tartani és karácsony óta néha bizony történtek balesetek. Maxi pár aprót bólintott, majd ismét a bögréjébe kortyolt. Luca bögréjébe, ő nem vesz unikornisokat. Na jó, az ő bögréjükbe.
- Te is nekem, schatz. Jól tettétek, csak üres volt az ágy. Ismersz. Magamból indulok ki. - Nem mintha Luca mellől akár egyszer is eltűnt volna az utóbbi időben. Sőt. Megdöbbentő helyeken és körülményekkel kelt mellette. - Van valami terv mára?
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2018. január 15. 22:20 | Link


- Maximus home, január 14. hajnal -
×♥×


Nem különösebben zavartatta magát a kviddicses se az öltözéke, se az alvóhelye, de még a viselkedése miatt sem. Már az első percben sem próbálta magát moderálni vagy másként előadni a németnek és ez azóta se változott. Nagyon jól tudja, hogy hazugságokban élni csak olyat hoz magával, mint meggondolatlan tettek és elrontott kapcsolatok. Egyiket sem akarta egy pillanatban sem, bár nem mintha a hirtelen döntések nem lennének terítéken. Így kerültek egy légvárba is.
- Nem jöttem csak úgy ki, előtte ott hagytam egy puszit, vagy kettőt - vágott gondolkodós pofit, na nem mintha nem emlékezne. Furcsa volt az egész, mert amennyire összenőttek, most annyira nehéz volt a kötelező kihagyás. Valahol értette az egészet, hiszen belegondolva ő is eléggé rosszul érezné magát, sőt, magát ismerve rendesen elkeseredne, ha úgy kelne fel, hogy sehol senki… mármint tényleg sehol. Nem csak kiment a konyhába, vagy zuhanyozni, esetleg elintézni egy telefont, hanem teljesen elillant. Megélt már hasonlót, akkor elég keservesen sírt és össze is tört. Nem akarta azt az érzést, és egy picit mindezek miatt kellemetlenül is érezte magát, hogy csendben slisszolt ki. Csak egyszerűen nem akarta felzavarni, olyan szépen és nyugodtan aludt. A bögrére pillantott, hogy aztán újra a németet figyelje hagyva Pascalt szuszogni maguk mögött, aztán a belebújó ölelésből kihátrált, hogy Maximus szabad kezéért nyúlva a kanapéhoz húzza őt.
- Igen, tudom, sajnálom. Vissza akartam menni, csak picit eljátszottuk a lendületet - biggyesztette le az ajkait egy pillanatra, de nem volt szó itt nagy komorságról. A kérdésre csak megrázta a fejét, aztán a pulton heverő táskájára nézett, majd megint az unipacis bögrére, el is mosolyodott, hogy aztán leüljön, remélve, hogy a férfi is így tesz.
- Tervem az nem nagyon van, de van itt valami, - emelte a mutatóujját az ajkaira - ami hiányzik innen.
Azzal a tipikus huncut mosollyal hajolt kicsit közelebb, és most először picit érezte azt az izgalmat, amit mindig, de más volt, jobban várta, lehet a kíváncsisága miatt, de akarta az ott bent repkedni szokott kis aranyosokat. Megint érezni.
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. január 15. 22:53 | Link


Zu Hause | 14. Januar


A tudattól, hogy előtte azért megkapta a maga puszijait, Max kicsit jobban érezte magát. Nem sokszor volt abban a helyzetben, hogy ő volt az, akit ott hagytak. Általában a helyzet másik felén szokott sietni, menet közben rángatva fel a vörös converse cipőt, úton a lift felé.
- Jó, így azért már más a helyzet, lehet, hogy annyira nem is húzom fel az orrom - grimaszolt kissé, mert érezte, hogy lassan a koffein életre kelti az arcvonásait. Kicsit olyan volt, mint mikor a fémet hevíted, hogy dolgozni lehessen vele. A férfi csokoládébarnái is a kezében pihenő kerámiacsodára siklottak, még mindig nem értette, hogy vehettek nekik ilyen bögrét ajándékba. A lány közben elhátrált, majd a kezét nyújtotta Maximusnak, aki az ujjaikat összefűzve követte őt a kanapéhoz.
- Nem kell sajnálnod. Itt vagy. A játék meg fontos - vonta meg a vállát Maxy, mielőtt ismét a kávéjába kortyolt volna. Már lassan csak a bögre feléig ért a halványbarna keverék, így a német is kezdett életre kelni. El is helyezkedett, még egy utolsót hörpintve a koffeines csodából, mielőtt az asztalra tette volna.
- Hm, így első ránézésre fogalmam sincs mi lehet. Glitter? Hmmmm... biztos valami fontos. - hümmögött az amúgy sem éppen magas hangján Liebhart, mielőtt az ajkait egész véletlenül Lucáén felejtette volna, a derekát átkarolva és közelebb húzva a nőt. Sokkal szenvedélyesebb és követelőzőbb csók volt ez, mint három korty kávéval ezelőtt. Lényeges különbség volt, hogy a német már nem állt fél lábbal álomvilágban. - Megtaláltad vagy keresgéljünk még?
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2018. január 15. 23:53 | Link


- Maximus home, január 14. hajnal -
×♥×


- Reméltem - mondta rá mosolyogva, hogy még a nagy szemei sarkában is összeráncolódott az arca.
A maga módján a helyzetük még mindig fura volt, pedig az, hogy itt volt Maximusnál nem volt kirívó eset. Igazából már a hazaindulásnál se fordult meg a fejében, hogy máshova menjen, és nem csak a kutyus, vagy éppen csak mert a férfi Pécsen lakik volt az oka. Itt volt a német és ebben ez volt a lényeg, így kicsit bután érezte magát a gondolattól, hogy esetleg azt hinné bárki, hogy elmenne. Igen, egyszer megtette. Elmenekült minden elől, de az közel sem volt előjelektől mentes. Oka volt rá és ha belegondol bárki, várható is volt. De most minden jó. Minden olyan örülős.
- Itt bizony, ugye tudod, hogy ezen gondolkodnod sem kell? - pillantott rá, ahogy finoman megszorította a tenyeret, amibe az övé a mai napig bele tud teljesen veszni. Igazából ahogy látta a tappancsos is még, bár ő azért nő még majd ellentétben Luca kezeivel. De jó volt ez így. Olyasmi volt ez, mint az összepakolható edénykészlet. Egybe tartoztak, egyik illett a másikba. Praktikus volt, valahol vicces és kompakt. A kanapén helyezkedett, még az unis bögre biztonságos távolba került, nem akarta felborítani vagy összetörni, jobb volt így, csak aztán közelítette meg őt.
- Ú, az biztos jól nézne most ki, én a konfettit is szerettem a hajadból szedegetni - mondta nevetve, hogy félkézzel picit a barna tincsekbe túrjon visszafelé végigsimítva a borostás arcon. - Iiiigen, eléggé az.
Hagyta magát közelebb vonni, és átkarolva a nyakát Maximus tarkójánál összefűzte az ujjait úgy viszonozta a csókot. A kérdésre csak a nóziját a németének nyomta majd a pofiját az övének dörgölte, még kuncogott is, ahogy a borosta csiklandozta, nem különösebben zavarta az sem, mikor élesebben sértette a bőrét.
- Azt hiszem meg is vannak… - hajolt hátra a tekintetét keresve.
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. január 16. 10:13 | Link


Zu Hause | 14. Januar


Nem csak Luca remélte, hogy ezúttal nem húzza fel magát semmin. Nem volt egy higgadt ember, egyes személyek és helyzetek kihozták belőle a legrosszabbat. Nem mintha annyira dolgozott volna rajta, hogy ezen változtasson, de nem volt egyszerű eset na.
- Már azon, hogy egyszer csak eltűnsz? Reméltem is, nem viselném jól... - látta be a dolgot Max. Nem volt az a fajta, aki ügyet csinál belőle, ha faképnél hagyják, de most mégis csak Lucáról volt szó. A kezükre nézett, kicsit viccesnek találta, hogy milyen apró keze van a lánynak. Nem sok erőfeszítést kellett tennie, hogy teljesen az övébe simuljon a tenyere. Azért az unikornisos bögre mindenképpen jobban járt, ha tőlük távol került az asztalra, mielőtt a tartalma mindent elönt, nagy foltokat hagyva a szőnyegen, vagy összetörik az unikornis.
- Szerintem még mindig találnál benne, ha nagyon keresnél. De nézzük a jó oldalát, legalább nem rizs! - közölte Max optimistán, végigfuttatva az ujjait a göndör tincsek tömkelegén. Egy kicsit túlzott a konfettivel kapcsolatban, de a farmerjei zsebében tényleg tudott még mindig találni, ha nagyon akart.
Mivel Luca azt mondta, fontos, elég hamar a dolgok keresésére indultak, elég intenzívre is sikeredett a keresési folyamat, de úgy tűnt, hogy meglett, amit a nő keresett. Az orra Maxéhoz ért, mire az kissé felkuncogott, akaratlanul is bebandzsított.
- Igen? Sikerült megtalálni őket? Örülök... - csúsztatta a kezét Luca arcára és a hüvelykujjával megcirógatta a lány járomcsontjának vonalát. - Ha gondolod, majd később főzök valamit, csak lehet, hogy nem ártana elmenni boltba...
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2018. január 16. 14:59 | Link


- Maximus home, január 14. hajnal -
×♥×


Azon annyira nem aggódott a nagy szemű lányka, hogy majd valami módon sok grimaszt tesz  Maximus arcára, mert tényleg nagyon dolgozott azon, hogy minden jó legyen. Már hónapok óta így volt ezzel, bár eleinte görcsös volt ettől és már attól tartott, hogy a sok jó akarásától lesz előbb utóbb valami porszem a gépezetbe. De ez nem történt így, sőt.
- Én már nem fogok, ezt megígérhetem - még a keze is elindult maguk közé a kisujját kitartva, aztán talán egy percig butaságnak érezte a dolgot. Pedig ő hisz benne, a kisujjeskü olyan dolog, amit sosem szegett meg. Ilyet még csak családtagokkal kötött, meg egyszer Leonieval békekötés után. Nem akarhatta, hogy még egyszer elrabolja Benjit, szertárba tegye, kikötözze és a felgyújtásával fenyegetőzzön, csak mert Luca kapott Keithtől ajándékot, a vörös meg nem. Csak egy egyszerű évnyitó volt, amire a szőke fiúval ment, vagy mi a szösz. Nem érti az ilyen lányokat. Nem értette őket korábban. Aztán volt, akiért bukott nagyokat, most pedig… Biztos, hogy nem lenne kedves ő sem olyan lányokkal, akik elvinnék magukkal Maxit ide meg oda.
- A rizs nehezebb, azt ki lehet rázni, mint a kutyik szokták, tuuudod - azzal kicsit elhajolva látványosan rázta össze és vissza a göndör, barna haját lehet szerencsétlen Maxit is kicsit elhajasítva. Végül csak nevetett az egészen, bár jobban megnézte azért nincs-e, hiába volt már régen.
Hamar kibukott a cikeszkergetőből az igény rá, hogy tesztelgesse magát, de ott volt benne, hogy talán azt is illene kifejteni, miért éli ennyire extralelkesen - bár amúgy is mindig az -  a ma reggelt.
- Igen, ott vannak a hasamban - jelentette ki nagy boldogan még le is pillantva magra, csak aztán vissza a németre. Közben látta, hogy megint mocorgás van odalent, szóval sejtette, hogy lesz társaság is hamarosan, de még elgondolkodott.
- Csak ne legyen semmi spagettis… eeeegész héten azt kaptunk - közölte túlzóan, mert tényleg nem pont így volt. De az a két nagyon tésztás nap túl mély nyomot hagyott benne. Most vagy egy hétig nem tudna enni azt, pedig szereti. Közben nem igazán zavartatta magát, látta, hogy az unis bögrében még van pár korty a keserű lötyiből, amivel nem élt túl sűrűn de magához véve ivott bele, aztán mint aki semmit nem tett visszatette pont úgy és rávigyorgott Maxira a kezeit megint a férfi nyaka köré fonva.
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. január 16. 16:15 | Link


Zu Hause | 14. Januar


A lány felemelte a kezét, hogy a kisujját kinyújtva esküdjön rá, hogy ő nem fog csak úgy eltűnni. A német nem igen szokott esküdözni, de az utóbbi időben ez egyre többet került elő az életében, így egy pár másodperc hezitálás után emelte a kezét, hogy a kisujját Lucáéba akassza.
- Aztán nehogy nekem megbánd ám! - nyomott apró puszit a lány kézfejére, majd elengedte a kisujját. Pár pillanatig még figyelte a lány kezét, majd elmosolyodva nézett fel az arcára, ahogy szóba került, hogy a konfetti-e rosszabb, vagy mondjuk a rizs. A nő kicsit el is hajolt tőle, hogy aztán lelkesen megrázza a hajkoronáját, de Max szájába ég így is jutott a barna tincsekből. Nem éppen látványosan, de köpködte őket kicsit, meg próbálta az ajkai közül kivadászni. Nem romantikus.
- Neked ehhez hosszú a hajad! - közölte végül, kissé nevetgélve, de hagyta, hogy Luca bogarásszon a tincsei után, akármi után is keresgélve.
Teljesen egymásba is gabalyodtak egy rövid időre, annak ellenére, hogy milyen kora reggel volt, a kicsi szerencsére ezt még átaludta nagy lelkesen. Még egy egész kicsit horkolt is, de aranyos hang volt.
- Az jó, akkor még megvannak - közölte Liebhart szórakozottan, ő is a lány hasára pillantva, majd vissza azokba a hatalmas szemekbe.
- Ööm, baracklevesre gondoltam, meg rántott cukkinire, de ahogy érzed. Süti még maradt tegnapról, asszem, arra ma nem érzek késztetést - rázta meg a fejét a férfi. Olyan csokoládés vaníliás krémes linzertésztás valami volt, de ő eléggé szerette. Kissé furcsán nézett Lucára, nem értette, honnan jött az ötlet, hogy a lány beleigyon a kávéjába. - Nem is szereted a kávét, Schatz...
Utoljára módosította:Maximillian Liebhart, 2018. január 16. 16:15
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2018. január 16. 18:12 | Link


- Maximus home, január 14. hajnal -
×♥×


Nevették már ki és néztek is rá nagyon furán, mikor egyszer az egyik csapattársával egyezkedés után akart kisujjesküs pecsétet tenni a dologra, de már ott is elmagyarázta mindenkinek, hogy ez miért is fontos. Az idősebb terelőik - az egyikük már harminc éves! - egyenesen jóízűen nevetgéltek, de megveregették a nő vállát, hogy nincs baj, egy fogó sok fejsérülést szed be, előfordul. Csak nézett rájuk értetlenül nagy szemekkel. Neki nincs is baj a fejével! Azzal az ellenkező lendülettel élt most is, ahogy szóba jött a megbánás kérdése, miközben meredt az összecsavarodott ujjacskáikra mosolyogva. Erőteljes fejrázással közölte, hogy nem, neki ugyan esze ágában sincs megbánni. Sőt, ami azt illeti, nem ez volt az egyetlen ígérete mostanság, és úgy érezte így helyes és így jó. Nem úgy, mint a barna fürtök Maximus szájába, a végén már ezért rázta őt a nevetés.
- És nem is feltétlenül finom, tudom - közölte vidáman, hogy végül egészen a német arcába hajoljon azért a nem is aprócska csókért. Fontos kérdés volt, hogy még mindig repkednek-e a cikeszek Lucus gyomrában, egy időben megjöttek, főleg mikor éppen boldog volt, aztán Maximus egyre aktívabb jelenlétével maradtak is. Bár nem hitte volna, hogy ez a két fájdalmasan hosszúnak tűnő és nehéz hét elrabolja belőle a szárnyasokat - mit neki pillangók odabentre. Azzal azonban nem tudta, mit kezdjen, ha megissza a fura bájitalt, az nem-e visz el mindent. És itt nem a fölösleges dolgokról van szó. Arról, amiről ő már úgy gondolta, hogy nagyon is valós, él, benne van, nem valami hasonulás máséhoz. Ettől pedig éppen elég nagy volt a vigyora, mehetett volna szponzorálni fogkrémet is, nem csak sportruházatot.
- A cukkinit szeretem, ez jól hangzik, a barack is - bólintott mindegyik mellé, hogy neki nagyon is megfelel így a mai menü, aztán a kis kávés malőrre oldalra döntötte a fejét. - Nem, de érdekelt mi az, ami az ó, jóreggelt Maxiból - húzta el a száját és elhajolva méregette a férfit, majd elvigyorodva hajolt az arcához és adott rá egy puszit, ahogy folytatta. - Ó, jóóó reggelt Maximust csinál. Meg hogy még mindig nem szeretem-e.
Ahogy befejezte a csiripelést maga alá húzta a lábait és féloldalasan a kanapé támlájának dőlt kicsit piszkálgatva azt, majd ráemelte a tekintetét a németre.
- Megittam a lila lötyit…
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. január 27. 17:30 | Link


Zu Hause | 14. Januar


Max nagy lelkesen kezdte köpködni a barna tincseket, mert bármennyire is szerette, meg tetszett neki, nem tartotta ízletesnek. Nem volt egy hajfetisiszta és lehet, hogy soha nem is lesz.
- Hát, tényleg nem... - állapította meg a német nagy grimaszolva bámulva a lányra pár pillanatig, de aztán csak elnevette magát. A csók ellen nem volt kifogása, miután végre sikerült a túl sok hajtól megszabadulnia a férfinek.
Összességében kissé fura volt a lány a fogpaszta reklám mosollyal, nem értette a német, hogy mi ez a hirtelen ok a vigyorra, de úgy volt vele, hogy ha Luca boldog, akkor úgyis minden rendben van.
- Akkor ezt megbeszéltük, csak még be kell vásárolni, amihez fel kell öltözni, ami energiát igényel és amiből még nem indult be a termelésem - nevetett fel kicsit a német, ismét az unikornisos bögre felé pillantva. Egyszerre imádta és utálta, neki nem adnak ilyen cukiságokat. Legalábbis komoly, megfontolt jó szándékkal biztosan nem. Luca közben a kávéba szürcsölt, ami a szokásossal ellentétben egészen tejeskávé jellegű volt, sok cukorral. Attól még nem olyasmi volt, ami a mindennapi élete része.
- Annyira nem is vagyok morcos... csak életképtelen, nem ugyanaz a kettő - horkant fel a német, majd csókot nyomott Luca arcára, kicsit még elkényelmesedve a kanapén. Szerette ezt a nyugalmat. Kicsit még nézte, ahogyan Luca a kanapét piszkálgatja, értetlenül, majd jött a reveláció.
- Mikor?- Hirtelen érezte azt a bizonyos gombócot a gyomrában.
Hozzászólásai ebben a témában

Rea Liebhart
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2018. január 29. 15:53 | Link


- Maximus home, január 14. hajnal -
×♥×


Jót kuncogott az egészen, bár ő szólt, ő tudta, hogy nem finom. Igaza is lett. Segített a németen, eltűrögette a tincseit, aztán ami mégis a férfi arcába ragadt, szépen elszedegette. Nem akart ő itt semmi gubancot. Azt csinált Aranyhaj magának például, de mindenkinek el kell kezdenie egyszer élni, Luca nem hibáztatja. Az a lány csak mindent akart, mint mostanság ő is. És ha megadatik… nos, élni kell vele.
Egész nagy boldogság volt, a furcsán alvós éjjel ellenére, és hogy az elmúlt hetek nem egészen olyanok voltak, mint amilyennek talán illik egy esküvő után, de az a csók, amire még odahajolt elcsenni Maximustól pont kárpótolt mindent.
- Ahjjj…. Ruha, öltözés… fésülködni kell - nyűgösködött feltűnően egy kört ő is, na nem mintha olyan sűrűn nyúlna a fésűért saját elhatározásból, így a probléma is tényleg csak lebegtethető a levegőben. Rea élte a reggelt, mindig elég hamar össze is szedte magát, de most a buksija éppen furcsán létezett, és nem ez volt az egyetlen. A kávés incidens már pont elég különös volt mindenkinek, de hamar elterelődött erről a szó.
- Neeem, az sem vagy, csak kicsit még álmodsz, az sosem baj - mondta elvigyorodva ismét a puszi után, hogy mint aki jól végezte dolgát boruljon oldalasan a kanapénak. Bár itt a jó munkáról éppen szó nem volt, mást tervezett kimondani, de várta, hogy a férfi is kicsit itt legyen köztük, bár ehhez nem a kávé megváltásában hitt.
- Pár órája… mikor elsőre mentünk le pisilni Pascallal… - válaszolta neki, aztán csak figyelte őt. Nem igazán értette az egyszavas kérdés reakcióját, ilyen se volt még úgy hiszi. Végül csak elfordult, aztán a hátával felé csúszkálva fogta meg a karjait és maga köré húzva bújt hozzá. - Mi fog történni?
Utoljára módosította:Rea Liebhart, 2018. január 30. 13:31
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. január 30. 13:34 | Link


Zu Hause | 14. Januar


Rea azért aranyos volt, nem akarta Maxit úgy hagyni, fuldokolva a hajban, kilátástalanul, inkább segített neki lassan kipiszkálgatni a tincseket a szájából. Mert, ugye, az volt a legmacerásabb rész.
Talán illett volna elmenniük egy nászútra is, de mivel az esküvő hirtelen jött és nem sokkal utána a teljes Navine vezetőség edzőtáborba száműzte magát, ez egyelőre érdeklődés hiányában elmaradt. De ami késik, az nem jött időben, talán el sem múlik, így Liebhart nem aggódott azon, hogy nem pótolják be.
- A fésülködés nem kötelező, majd odaadom a fekete sapim, a buksidba húzod és meg is van oldva. Én már azt se tudom, hol a fésűm. - Persze, ő könnyen beszélt, elég volt, ha csak végigszántott az ujjaival a kusza barna tincseken és már indult is az útjára. Ezért örült, hogy már nem volt olyan hosszú a haja, azzal sokkal több volt a gondja és nem is feltétlenül érte meg a macerát.
- Leginkább fél lábbal még az ágyban vagyok, igen, mondhatjuk így is - állapította meg a német elgondolkozva. Lassan kezdett elmúlni az a nyomás a szemeiből és ezt értékelte. Luca kicsit oldalasan dőlt a kanapénak, Max meg egészen elsüppedt benne, szerette, puha és kényelmes volt.
Kissé aggasztotta Maxot a válasz, nem szívesen vette volna, hogyha két héttel az esküvője után kiderül, hogy a felesége nem szereti. De a válasz egészen megnyugtató volt. Kissé megkönnyebbülve ki is fújta a levegőt, hagyva, hogy Luca a karjai közé fészkelődjön.
- Akkor már nem túl sok minden. Csak tovább gyengül a képességed még egy pár órán át, aztán lesz egy stagnálós időszak. Szintén egy pár óra, olyan öt-hat. Aztán fokozatosan minden visszatér a normál állapotába - vázolta fel Maxy, hogy nagyjából mire is kell számítani. - Milyen?
Hozzászólásai ebben a témában

Rea Liebhart
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2018. január 30. 14:20 | Link


- Maximus home, január 14. hajnal -
×♥×


Maxi és Luca nem éltek tipikus életet és semmit nem úgy csináltak, ahogy az megszokott lenne. Az emberek általában sokat készülnek a nagy pillanatokra, náluk ezek mégis egy hét alatt mind összecsúsztak. Szülők lettek, jegyesek, aztán meg házasok. Igaz, hogy az időzítésbe talán nem volt benne, hogy a munka nem gondolta úgy, most ezt mind ki is élvezhetik együtt, de ez legyen a legkevesebb. Bármikor bepótolható egy nászút például.
- És az a sapi elég ruha helyett is? - döntötte a buksiját oldalra, ahogy hatalmas szemekkel pillogott rá. Nem, neki meresztgetni sem kell, alapvetően elég nagyra sikerültek rajta ezek a részek. A fésű kérdésére leginkább csak megvonta a vállát, mert neki volt, csak különösebben nem érdekelte, nagy valószínűséggel, ugyan úgy van a sporttáskája aljában, ahogy bepakolta edzőtábor előtt.
- Mondjuk az ágyikó jobban is hangzik, mint kint a hidegben mászkálni - vigyorodott el, hogy aztán megsimogassa a német arcát, majd a kezei a vállára csúsztak, de még mielőtt ott is hasonlóan tett volna rá kellett jönnie, hogy lesz itt beszélgetnivaló, így lassan elhúzta a mancsait és eldőlt. Érezte, hogy talán nem most, nem így kellett volna, de sosem tudta, mi számít alkalmasnak és ha őszinte akar lenni karácsony óta eszében sem volt, ott annyira természetesnek és jónak tűnt minden. Boldog volt és rájött, hogy az nem csak egy múló, egyszeri állapot, ami ott a közös ünnepben kijött.
- Az azt jelenti, hogy ami most van, az már a… normális Luca lenne? - kérdezte meg végül, ahogy lassan a karjai közé mászott, a kérdésre csak elmosolyodott. - Nem tudom, olyan kevésbé nyüzsis, de lehet csak a gondolatát pörögtem túl… lehet nem is tudnék normális lenni… az baj, ha nem is akarok? Tudod mit kerestem, mikor a csókot kértem?
Utoljára módosította:Rea Liebhart, 2018. január 30. 14:24
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. január 30. 14:42 | Link


Zu Hause | 14. Januar


Hatalmas fújtatás volt a válasz Luca utolsó kérdésére. Ugyan Max sem volt túlzottan szégyellős, sőt, akár szabadosnak is mondhatnánk, a helyek és élmények miatt, ahol járt és amiket megélt, de ez az elképzelés nem volt a kedvére való.
- Neeeeeem, mert megfázol, meg jól meg is fognak bámulni - közölte szórakozottan a lánnyal. Ebből inkább az utóbbi zavarta, mert az előbbit könnyedén ki lehetett kezelni egy vagy két korty bájitallal, azokból pedig Liebhart elég bőkezűen osztogathatott. A fésű ügy egyiküket sem viselte meg túlzottan, Luca sem volt mániákus a haját illetően.
- Sokkal, főleg, ha az ember nem egyedül van - bólintott egyet elégedetten a német, majd a fejét kissé a lány kezének billentette elégedett morcogással. Jól érezte magát tőle, ha volt köztük fizikai kontaktus, ezért is fogta olyan sokszor a lány kezét akár az utcán is.
Max egy kicsit lesokkolt attól a ténytől, hogy Luca hirtelen felindulásból megitta az italt, amit karácsonyra kapott tőle. Nem mintha gond lett volna, csak nem számított rá, kicsit talán jobb is, mert így nem tudott rágörcsölni annyira. De tény, hogy aggódott azt illetően, mi is lesz a válasz, ha megkérdezné, mit érez a lány. Nem mintha lett volna aggódni-valója.
- Nem teljesen, de mondjuk úgy... úgy hetven százalékban - számolgatott a férfi, hogy mennyi idő is kellhet, mire a bájital ténylegesen kifejti a hatását. - Nem tudom, az baj, ha "normálisként" is más vagy,
mint az átlag? Nem, dehogy is baj... És fogalmam sincs.
Hozzászólásai ebben a témában

Rea Liebhart
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2018. január 30. 18:04 | Link


- Maximus home, január 14. hajnal -
×♥×


- Az nem lenne jó, akkor majd keresek valami meleget…
Túlzás volna azt mondani, hogy Lucának ebben az időben minden vágya lett volna így, vagy egy szál semmiben letopogni a boltba, majd vissza, de az öltözködés túl nagy erőbefektetést igényelne. Különben meg nem lenne semmi megoldhatatlan, legutóbb már kipróbálta, hogy ha úgy áll meg a német mögött, azt se veszik észre, hogy ott van, meg ha elég bő a kabátja befér elé ő is, úgy, hogy majdnem be is lehet azt cipzározni. Helytakarékos nő.
- Iiigen, azt én is nagyon szeretem, rossz is volt, hogy az elmúlt hetek ilyen behk voltak - jegyezte meg a barnákba pillantva, aztán végül, mintha ez nem lenne nagy dolog csak vont egyet a vállán. Pedig az volt, Luca élt-halt a tényért, ha valakihez tartozik, azzal a lehető legtöbb idejében tudjon együtt is lenni. Másfelől kicsit kényszeresen is élte az igényét puszira, ölelésre, néha csak arra, hogy valahol fogja, a kezén vagy a karján, extrém esetben, ha úgy jött ki a pihi még a lábánál is Maximust. Fura lehetett, de nem igen zavartatta magát, ritkán akad fent dolgokon, most azért picit érezte, hogy ő maga feszültebb, mást nem igen.
- Értem, akkor normális, ha olyan belül, mintha sokan mondanák egyszerre a dolgaikat… - próbálta hasonlattal leírni, de nem igazán lehet az állapotát. Mindig nyüzsi volt, kavarogtak az érzések és egymásba akadtak, egy időben úgy viselkedett, mint Kiva terhesen, és egy-egy pillanat alatt elsírta magát, vagy fellelkesedett. Mára ezeket el tudta viselni, ha külsős érzések voltak, mert el kellett. Most viszont nem jöttek úgy letámadni őt, mint mindig. Nem érezte, azt sem, Maximus kétkedő-e, vagy tényleg ennyire nyugodt, ahogy beszélni is próbál.
- Szerintem nem, de sosem igazán értettem mi az ilyen…elfogadott tudod… - mondta kicsit maguk elé, ahogy a kezeit a német karjaira tette. - Tudni akartam, mi maradt… nem tudtam, mi megy el…
Ahogy a magyarázatba kezdett, kicsit feljebb csúszott, így oldalra fordítva a buksiját már majdnem rálátott a férfi arcára. Nem volt benne biztos, hogy néha a zagyvaságai mennyire érnek célba, de elég komoly dolgot akart körbeírni. Ez nem olyan, amit le lehet egy szeretlek-e vagy sem kérdéskörrel tudni. Nála nem, a szeretetnek túl sok formáját látta és ismerte már. Neki pedig, mert mohó volt, majdnem mind kellett egyszerre egy embernél.
- A cikeszeim… tudod, elég régen beköltöztetted oda őket, és elég jól megvoltunk már… néha nyüzsisen, néha csak repkedősen. Szilveszterkor meg olyanok voltak, mintha kergetnék is őket… mindegy… őket.
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. február 15. 13:51 | Link


Zu Hause | 14. Januar


- Mondanám, hogy adok kölcsön valamit szívesen, de nem igazán egy a méretünk, azt hiszem - jegyezte meg elgondolkozó fejjel Maxi, még a kezét is az állához emelte, de nem nagyon bírta sokáig tartani a komolyságot a maga részéről. Szerette megjátszani, de ebben most épp ki is fulladt. Luca egy kicsit olyan volt mellette, mint egy manó. Szerette, de vitán felül állt, hogy a magasságuk közt volt egy kis eltérés.
- Nem baj, mert azt hiszem, hogy mostanság nem lesz több ilyen. Ugye nem lesz? - kérdezte a férfi, Reára pillantva kissé kétkedve, mert ugye semmiben nem lehet biztos, míg a másik megerősítést nem ad neki vagy meg nem cáfolja a dolgokat. Pofára esni pedig nem szeretett, ismerte magát és nem kezelte jól. De nem kezelte jól, hogy itthon lett hagyva a kicsigyerekkel. Utána persze ő is kivette a részét az edzőtáborból jó sok fotóval meg alkalmanként még rendes edzéssel is, de attól még fejben mindig valahogy Lucánál lyukadt ki.
- Nem tudom, lehetséges. Nekem csak a megszokott van, tudod, nem tudom, hogy neked milyen a más... - Ugyan próbálta átérezni, hogy milyen lehet, mikor mások érzései is benned vannak, de számára ez feldolgozhatatlan volt. Luca számára is új volt a helyzet, hogy nem mások érzéseit érezte, kicsit kívül is esett a konfortzónáján a dolog. Aztán egy oh-val sikerült konstatálnia, hogy Luca azt akarta tudni, szereti-e őt egyáltalán, vagy csak valami mást érzett. Nem akarta Luca arcát látni közben és mégsem akart másfelé nézni, szóval csak bambult a semmibe a nagy barnákkal. Nem tudta, hogy mi lenne a jó megoldás ebben a helyzetben.
- És... mi maradt? - kérdezte egészen csendesen magához képest. Olyan suttogás féle volt, nem szeretett így beszélni, de akarta a válaszokat. - És...? Előkerültek?
Hozzászólásai ebben a témában

Rea Liebhart
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2018. február 15. 17:23 | Link


- Maximus home, január 14. hajnal -
×♥×


Fejben éppen azt futtatta végig, hogy milyen ruhákat látott és abban mennyire tudna elveszni, ezzel pedig hamar arra jutott, hogy eléggé. A kölcsönzött póló, ami jelenleg inkább hálóing is jól mutatja ezt, bár ez kicsit sem zavarja Reát. Ha őszinte kell legyen, akkor még azzal se lenne gondja, ha ilyenekből kéne válogasson. Nem mindig akarta tudomásul venni, hogy majdnem egy kisgyereknyi különbség volt köztük magasságban. Ha mondjuk beleült Legra a nyakába, úgy tuti felérik Maximust, de akkor sem Luca. Szomorú.
- Nem, nem tudok róla és nem is szeretnék… bőven elég volt a következőig - bólogatott nagyokat a kijelentése mellé. Igazság szerint abban elég szerencsések, hogy Lucát a válogatott része sosem foglalkoztatta eléggé, illetve nem tartotta elég nagy ugródeszkának a saját országáét, így meg sem fordult a buksijában, hogy ott helyért küzdjön magának, már utánpótlás szintjén se, pedig ott egyszer bizony meg is keresték. Lényeg a lényeg, ő azon időszakokban is teljesen szabad tudott lenni, ami nem volt hátrány amellett, amennyi dologban a kacsói benne voltak. Maximusra így is mindig többet kerített, mint arra számítani lehetett.
- Igen, tudom, csak fura, nem akarok úgy járni, mint a telefonomon a candycrush. Egyszer beletöröltem, azóta nem indul rendesen - ingatta meg a fejét, mert persze azon segítene egy újratelepítés ellenben a nővel. Nem tudta, orvosolható-e ha itt bent elromlik valami. Igazából nem is tudja, hogyan élne már enélkül. Vele van hét éves kora óta, hol nehezebb volt, hol könnyebb, de mindig ez is hozzá járt. Egy pakkban. Kíváncsi volt, de azt egy estén kívül sosem akarta, hogy eltűnjön belőle. Lassan kényelmesedett el a férfi karjai között, aztán az első kérdés után még nem mondott semmit, csak a kezét az övé alá csúsztatta. Az ujjait alulról a férfié közé fűzte, aztán az arcához húzva dőlt neki a pofijával.
- Ők biztosan maradtak, azt már tudom. - Nem kellett éreznie, hogy tudja, Maximus biztosan aggódott, ő maga is ezt tette, de amilyen új és más volt, egészen elvonatkoztatott ettől. Egy darabig, de azért tudta, hogy ez mindkettejüknek nehéz.
- Aggódtál? Hogy nem mondtam igazat… - kérdezte meg végül, most úgysem tudja átérezni vagy éppen eldönteni, ha nem mondja vagy mutatja ki, mi is van a férje. Nem érezte az egész biztonságát, talán ezért is volt erre az ölelésre így szüksége. Nem hitte, hogy rosszat tett volna bármikor, vagy annál a bizonyos szeretleknél és igennél leginkább - nem tette volna meg, ha nem biztos ott magában - de rendben vannak a dolgok, úgy tűnt. Nála legalábbis.
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. február 23. 18:23 | Link


Zu Hause | 14. Januar


Nem voltak egy méret, még csak nem is hasonlítottak, az eltérésbe belefért volna még valaki, aki a nyakába ül a lánynak. Más kérdés, hogy a férfit ez nem zavarta, mert ha annyira akart valamit, megvolt az izomzata ahhoz, hogy lehajoljon a lányhoz. Még csak nem is volt megerőltető a számára.
- Az majd a nyáron lesz, nem? - kérdezte, mert a saját időpontjaik már nyilvánosságra lettek hozva és Lewy már lelkesen kivette a részét a tiltakozásból.
Max nem akarta megváltoztatni a lányt, de anno azért jött hozzá a nő, mert szerette volna kikapcsolni a képességét. Maxnak sok ideje ment rá, hogy kitalálja a megfelelő formulát. Számításokat és kutatásokat kellett végeznie, nem volt egyszerű, mert Lucához hasonló esetekről nem igazán sikerült feljegyzéseket találnia. Most pedig megitta a lány, anélkül, hogy hezitálva azt kérhette volna, ne tegye.
- Nem hiszem, hogy veled ilyen probléma lenne - mondta végül Max habozva és megvonta kissé a vállát. Nem szokott gondokat okozni a mérgeivel, bármennyire is tűnik úgy, hogy nem. Ő tudja, mit csinál. Luca ráfészkelődött óvatosan, ő pedig hagyta, hogy a lány az övéi közé fűzze az ujjait. Az arcához húzta, a német pedig szélesen elmosolyodott.
- Ez egy jó hír. - Elképzelhetetlenül megkönnyebbült a válasz hallatán, de ezt nem hagyta kiülni az arcára. Mégsem akárki ő, hanem Maximus Liebhart. Az igazi és egyetlen.
A habozó kijelentésre kicsit elhúzta a száját, beköltözött az a gombóc a gyomrába és nem is akart eltűnni onnan. Talán a bűntudat volt az, lehet, hogy más. Szóval kicsit simogatta Rea hátát, mielőtt aprót sóhajtott volna, a fejét a kanapéra ejtve.
- Csak nem tudtam, hogy... hogy te is vagy csak... szóval nehéz lehet eldönteni, mi van magától és mi nem. Gondolom.
Hozzászólásai ebben a témában

Rea Liebhart
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2018. február 23. 23:14 | Link


- Maximus home, január 14. hajnal -
×♥×


- Igen, bár a világkupa miatt lehetséges, hogy rövidebb lesz, meg nem a szokott időben - merengett el, hogy aztán megvonja végül a vállát. Nem is jutott még eszébe a következő, csak örült éppen, hogy az előzőeket kipipálták. Lényegesen furcsa volt mondjuk, hogy nem csak a sajátja tudta kissé bosszantani, ő is magára maradt itthon, mikor Maximusnak volt kötelessége.
Talán most először gondolkodott el úgy az elmúlt majdnem egy évben azon, hogy mennyi időt is töltött a némettel. Nem sajnálta magát a végső fáradtságig meríteni, ha még hazahoppolhatott meccs után csak azért, hogy reggel már vele vagy rá kelhessen. Ez pedig sokkal több volt, mint rengetegen kinéztek belőle. Változott is, de önmaga maradt. Valahogy így van most az ital után is.
- Bízom benne, érted a dolgod - mosolyodott el, miközben a német karjai között ficergett még kicsit, hogy aztán a keze után nyúljon. Egy mély levegő után az arcához is húzta a férfiét, hogy nekidönthesse az arcát. Ez csak olyan apró és szükséges dolog volt, így érezte, semmi nagy magyarázat vagy gondolat.
- Szerintem is, de majdnem biztos voltam benne, hogy így lesz - tette végül hozzá, hiszen nem akart hazudni. Ha azt mondaná, pontosan tudta, mindketten tudják, mennyire lenne ferdítés. Nem véletlenül futott éveken át a hibái miatt valamiért, ami majd megmutatja neki, milyen is ő igazából. Most meg itt volt a lehetőség, és valahogy mégsem az tette boldoggá. Sokkal inkább a kosárban szuszogó mancsos és az őt karoló férje. Szereti őket.
- Nincs ezzel semmi baj, ha így is volt - ingatta meg a fejét picit. Persze, nem esik jól az embernek, de pontosan tudta, hogy ezzel számolnia kell. Volt, aki elmenekült első hallásra, olyan is, aki megkérdőjelezte nyíltan vagy azt állította, lehet ő teszi vele, semmi igazi nincs benne. Ehhez képest ez… inkább kedves volt, vagy valami olyasmi. Nem tudta behatárolni, csak a tényt értette, hogy ez azt jelenti, hogy fontos.
- Nem is mindig lehet, de próbálom mindig jól csinálni. Én… tényleg szeretlek - leszegte a fejét, hogy a felhúzott kézhez nyomja az ajkait meg a nóziját, mintha takargatná, honnan jöttek a szavak, de csak furcsa volt kimondani. Egyébként sem hangzott el sokszor, pláne nem olyan régen először, de most szüksége volt rá. Szükségük.
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. február 28. 23:44 | Link


Zu Hause | 14. Januar


Max egészen el is felejtette, hogy idén lesz a világkupa. Nem mintha őt annyira érintette volna, ott nem volt semmilyen munkaügye, de illett volna elkísérnie Lewyt. Elvégre, ha valami történik, ő felel érte, erről pedig papírja is van.
- Oda amúgy eljöhetnél velem. Mármint a világkupára - jegyezte meg a német, aki jelenleg azt sem tuta, hogy hol lesz tartva. Nem mintha annyira érintette volna a dolog, ezért volt szép a varázslólét. Gyorsan és viszonylag olcsón lehetett utazni.
Kicsiket bólintott, tetszett neki, hogy Luca bízik benne, mert mások nem mindig tették meg ugyanezt. Volt olyan, aki nem is mert tőle elfogadni semmi fogyaszthatót. Ilyen volt például az exfelesége teljes családja hosszú időn keresztül. Pedig tudhatták volna, hogy vannak bőrön keresztül felszívódó mérgek is.
- Hát, én csak reméltem, azt hiszem - mosolyodott el a német, értékelte, hogy Luca őszinte volt vele. Mindketten tudták, hogy nem egyszerű és még csak nem is átlagos a kapcsolatuk, de ezt egyikük sem bánta.
Max nem szeretett az érzéseiről beszélni. Fizikai ember volt, ha valamit érzett, akkor azt kimutatta, de nem feltétlenül szavakkal. Gesztusokkal. Luca is hasonló volt.
- Tudom, hogy próbálod és nekem ez elég is. Bőven elég. Tudod, hogy én is téged... - cirógatta végül Rea haját kicsit, még mindig ölelve a lányt. Szerette, de nem vette a legtöbbször a fáradtságot, hogy hangoztassa, hiszen érezte a másik. Úgy igazán. Annál jobban pedig úgysem mondhatja el. - Szóval azt hiszem, minden rendben van így.
Hozzászólásai ebben a témában

Rea Liebhart
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2018. március 1. 23:29 | Link


- Maximus home, január 14. hajnal -
×♥×


Lehet, hogy ha nem kezd el most belegondolni jobban az edzőtábora, egyelőre még fel sem ötlik benne, hogy bizony, Világkupa jön hamarosan. Nagyon furcsa ez, hiszen annak ellenére, hogy a válogatottság sosem vonzotta, inkább a nemzete, mintsem a kviddics eltolása okán, elég nagy rajongó, hogy másik, nagyobbnak, akikben pici potenciált is lát, azoknak szurkoljon. Ilyenek Bastiék és Lewyék is, jó játékosokkal meg azért szépet tud egy csapat virítani.
- Ez jól hangzik, tuti nagy ott a pörgés meg a hangulat - gondolkodott el pár pillanatra, de nem zavaróan sok időre. Nem tudott még valami sokat egyikük se az egészről, meg amúgy sem nagy tervezők, bár ez már majdnem úgy hangzott. Meg is mosolyogta magában a dolgot.
Luca hitével és bizalmával sosem volt gond, egészen addig a pontig, még egyszer csúnyán nem koppan az illetőnél vagy valamiben, amit remélt. Nem kifejezetten van oda a csalódásért, élt meg elég olyat, azonban Maximus sok dolgot okozott neki és tett vele, de ez nem volt köztük. Sőt, a kanyarban sem volt semmi, amit felírhatna számlára, hogy emiatt meg kéne fontolnia mit enged, mire bólint rá, vagy mihez menne utána szó nélkül.
- Az elég nagy dolog. Tudod sokan még addig se jutottak el. Nem akartak hinni nekem, mindenáron jobban akarták tudni, hogy én csinálom velük, vagy a képességem azt, amit - vonta meg a vállát, mintha ez sosem bántotta volna. Pedig de, sokszor jobban is, mint láthatták. Emlékszik, mikor először volt életében nyílt és őszinte, Vince is ott akarta hagyni a hóban a séta közben, Jeremyt totálisan lesokkolta és valami szörnynek nézte őt, ilyenek után sok dolog volt, ami okán inkább csak élt és nem szeretett arra gondolni, mi van benne. Pedig ez is a része volt, ő tudott vele élni. Akkor nem fogadta el, mikor mások sem körülötte.
- Reméltem - mondta lehunyva a szemeit, és be kellett lássa megnyugtatta a német válasza, mindenre is.
- Igen, nem akartam elrontani semmit, eddig ahhoz jól értek - közölte elnevetve magát, mielőtt kicsit oldalasan nem fordult, hogy megcsókolhassa a férjét.
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. március 30. 01:40 | Link


Zu Hause | 14. Januar


Max biztos volt benne, hogy ha van olyan közös program, ami levehetné a feleségét a lábáról és munkával kapcsolatos, az a világkupa. Ugyan ott nem készült munkaruhában időt tölteni, de kapott exkluzív ajánlatot jegyekre, mind lengyel, mind német részről és hülye lett volna egy ilyen ajánlatot visszautasítani.
- AZ mindig, csak kevésbé érzékelhető, mikor az ember a levegőben van. - Maxi így látta, minden meccsnek megvolt a maga hangulata, a Krakkóban lévőknek is. Más kérdés, hogy azt csak azóta tudta, mióta kijárt Lucát támogatni.
Tudta, hogy nem egyszerű a lánynak. Persze, nem az élete minden szegletét ismerte, de tudta, hogy ha neki felajánlanák most ezt a képességet, nem élne vele, mert több hátrányát látná, mint előnyét. Néha egészen sajnálta is érte a törpillát, de ezt sosem kötötte volna az orrára, nem akarta megbántani.
- Mert az emberek nagy része a negatívumot, a hátsó szándékot keresi a másikban. Egy ilyen bejelentés után rögtön a legrosszabbat akarják látni. Pedig ha valaki ismer, szerintem egyértelmű, hogy nem tennéd. - Legalábbis, Liebhartnak az volt. Tudta, hogy azzal a súllyal, hogy manipulálsz valakit és ez kihatással van a kapcsolatotokra, nehéz együtt élni és a legtöbb ember nem is tud. Pláne nem Luca.
- Velem még nem rontottál el semmit és szerintem nem is fogsz - simította meg a mutatóujjával Luca arcát finoman, majd viszonozta azt a bizonyos csókot, kicsit közelebb is hajolva. Szerette az ex-czettnert és ezen ne változtathattak olyan apróságok, mint hogy a lánynak mikkel kell együtt élnie. - Lassan fel kéne öltözni, nem?
Kicsit le is eresztett, nem sok késztetést érzett emberek közé menni, de tudta, hogy kell, mert nem tudja megoldani a főzést alapanyagok nélkül.
Hozzászólásai ebben a témában

Rea Liebhart
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2018. március 30. 13:38 | Link


- Maximus home, január 14. hajnal -
×♥×


- Azt hiszem elég régen néztem már meccset végig nem fentről, a részeseként. Pedig szeretem - jegyezte meg el is gondolkodva. Talán még sulis csapatnak járt kint egyszer szurkolni, meg Lewyén Majával, például azon a bizonyos kupadöntőn, de többre nem igen futotta. Ennyire sok ideje tényleg nem akad.
Nyilván kevés olyan kviddicsszerelmes van, akinek nem hagyna ki három ütemet is a szíve, ha élete értelme a világkupát hozná fel mondjuk egy séta helyett. És itt közel sem az anyagi, inkább az eszmei értékről van szó. Luca évekkel ezelőtt, az első behívója után eldöntötte, hogy őt a válogatott rész képtelen lekötni. Olyan emberek közé kerülni, akikkel keveset van ideje összeszokni, és lévén a saját nemzete hozzáállását ismerve, biztos erősen hímsoviniszták is, nem hiányzott neki. Eleget küzdött a saját csapatában, és elérte, amit akart. A világhír meg nem a magyar csapaton fog állni.
- Tudom, ettől még rossz, de már nem érzem magam hibásnak érte, úgysem tudok változtatni más felfogásán - vagy ha igen, azt pont az erejével, az meg nagyon nem kéne éppen ebben az esetben. Örült, hogy Maxi ezek ellenére, meg a maguk múltját félretéve mégis képes volt bizalmat fektetni a kapcsolatukba, belé. Nem kellettek a szavak Lucának, vagy éppen az untig mondogatott visszaigazolások érzésekről, neki pont elég volt amennyi időt rá szánt, hogy szurkolt neki, hogy nem kellett futniuk egymás után, mert ott voltak, mindig lassan már.
- Azt nagyon reméltem, és nem, majd igyekszem - felejtkezett a csókba pár pillanatra, hogy aztán mosolyogva ficeregje magát kicsit még közelebb a férfihez annak ölében. - Aaaz lehet, de még mindig nem vagyok meggyőzve róla, hogy ehhez olyan ok kedvünk lenne, de - vigyorodott el, hogy a lábait oldalra kidobva elforduljon a német ölében, így félig felé tudott fordulni. A kezeivel körülfonta a nyakát, aztán a barnáit ráfüggesztve vágott gondolkodó fejet. - Mennyire is sietünk?
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. április 28. 21:31 | Link


Zu Hause | 14. Januar


- Igen, tudom. Már, hogy szereted, azért is javasoltam a dolgot - jegyezte meg Maxi, utólag csatolva a magyarázatot, mert hirtelen nem volt benne biztos, hogy érthető a válasza.
- Tudnál, de nem akarsz. Éppen ez az, ami bizonyítja, hogy nem élsz vissza a képességeddel - világított rá a német diszkréten az általa megállapított véleményre. Mert ugye Luca képessége lehetővé tette volna azt is, hogy megváltoztassa a felé fűzött érzéseket, de nem tette, mert nem akart az emberek bizalmával és sebezhetőségével játszadozni.
- Helyes, majd én is igyekszem megkönnyíteni a dolgodat - bólintott Max egyetértően, ami nagy szó volt tőle. Mind az, hogy osztja valaki véleményét, mind hogy tesz egy kapcsolatért. Nem volt különösebben empatikus lény, de legalább ennek teljes tudatában volt és próbált rajta javítani... az esetek többségében. Kicsit persze még nem tipikus házasok voltak, mert ugye, nem laktak úgy igazán együtt, nem volt egy fix hely. Helyette itt is és ott is időzgettek közösen, ami egyelőre jó megoldásnak tűnt mindkettejük számára. Annak ellenére is, hogy ez az emberek nagy része számára nem szokott hosszú távon működni.
- Hát... este hat előtt oda kéne érni - közölte végül a német, finoman a lány ajkába harapva, a karját annak vékony dereka köré kulcsolva. - Mondhatjuk, hogy van időnk.
Hozzászólásai ebben a témában

Rea Liebhart
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2018. április 29. 12:48 | Link


- Maximus home, január 14. hajnal -
×♥×


Sokan és sok dolgot gondoltak Reáról, amikkel ő tisztában is volt. Alapból a kviddicsben is megosztó volt, mint mindenki, aki elkötelezett egy klubnak, de neki a képessége se volt készpénz, hogy közkedvenc legyen vele. Sok interjú témája volt, mennyiszer élhetett vele vissza és ezek mindig elkeserítőek voltak, leginkább nagyon. Boldog volt attól, hogy a németnek sosem kellett magyarázkodnia, nem próbálta meg kipuhatolni, hogy esetleg kihasználja-e rajta, csak igyekezett benne bízni. Tudja, hogy ez azért nem lehetett egyszerű, főleg még nem ismerte őt ennyire, de örül, hogy nem adták fel. Meg is mosolyogta a dolgot bólogatva. Agresszív tud lenni, de sosem volt tipikusan rosszindulatú.
- Shhh… minden jó így, nem kell ezen nagyon igyekezni – vigyorodott el még a mutatóujját is egy pillanatra a férfi ajkaira emelve, mielőtt nagy gondolkodóba esett volna a nyakába karolva. Nem csak azért, mert most olyan furcsán lenyugodott benne minden és inkább csak maradt volna így itt eeegész nap, hanem mert tényleg nem volt sok kedve az elmúlt hetek után most is mással törődni magukon kívül. Felnevetett a harapásra, aztán a barna tincsekbe túrt előbb finoman, majd széles, huncut vigyorral bele is markolt, ahogy közel húzta és a pici kis helyre suttogott kettejük közé.
- Akkor majd később – jelentett ki, majd csókot lopott, előbb egy egész kicsit, majd vissza hajolva tapasztotta az ajkait a férjéére. Átemelve a lábát közben nagy ügyesen szembe is fordult vele. Egyelőre jobb volt ez így, mint mászkálni. Pascal szuszogott, ő meg örült, hogy újra itthon van. Mindenhol otthon tudott lenni, és ezt már Maximus tette, nem a kutyák vagy a kényelem. Ez a nap meg… hát kihasználható a szabadidő meg majd még egyszer a piac is belefér… de most! Sokkal fontosabb dolga van.


//Puszinyuszi Kiss Love //
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek