36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. augusztus 12. 11:51 | Link


#riciruci | Pécs | augusztus 11., péntek


Izgága lépteket, körömkopogást a parkettán, egy nagy loccsot és Volt nyüszítését hallom, mikor magamhoz térek a kanapén. Sikerült beszundizni így délelőtt a reggeli után, de mentségemre szóljon nem aludtam valami jól és ilyenkor megesik. Kicsit nehézkesen vánszorogtam el a konyháig, ahol láttam, mi is a hiszti tárgya, éppen ezért némi finomság kiadagolása után feltakarítottam a vizet majd megsimiztem a gyerekőcöt. Nagyot ásítva feltettem egy teát, aztán a hűtőre tűzött papírkámra pillantva elvigyorodtam. Ó, nem akármilyen péntek reggel ez a mai. Nagyot nyújtózva végül bevetettem magam a hálóba, majd a ruháim közé, hogy valami kánikulához passzolós kevés, de mégis több, mint a semmi ruhát találjak, amit össze is kenhetek akár.
Beletelt vagy fél órába, mire lett egy rövidnacim és egy olyan felsőm, amit szeretek is és jó. Bár ez is kicsit feszesebb már, mint kellene, amit nem igazán értettem, de elengedtem egyelőre a dolgot. Mintha összement volna a mosásban és jobban tapad hozzám a kelleténél. Azért megvizsgáltam magam a tükörben de a pocim nagyon rendben volt és nem néztem ki úgy, mint egy jóllakott ovis, mondjuk nem is ott tapadt rám a felső… hagyjuk. Elfintorodva fontam össze kétoldalt a hajam, beletéve egy-egy cuki masnit, aztán késznek nyilvánítva magam a legfontosabb dolgokat a tatyómba dobáltam még megittam a kész teácskát. Egy nagy puszival elköszöntem a tappancsostól is, mielőtt még magam mögött hagyva a nappalit az udvarról egyenesen az egyetemhez nem hoppanáltam. Itt beszéltük meg a találkát Dimitrivel, én pedig türelmesen ücsörögtem a padon rágcsálva a rágom, majd naagy és rózsaszín buborékot fújtam belőle.
Szeretem a férfi lelkességét és kedvét, amivel a dolgokhoz áll, és mikor megtudtam, hogy van ilyen kutyusos és segítős lehetőség, nem is igazán gondoltam másra, akit szívesen hívnék magammal. Azt meg meglátjuk, hogy mennyit tudunk tenni, de remélem minél többet. Most, hogy ennyi szabadidőm lett otthon, nem is bántam, hogy kicsit ilyenekre is akad időm, régóta szerettem volna nagyobb dolgokat némi ruhaadományozásnál tenni, na majd most!
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2017. augusztus 13. 08:09 | Link


| outfit | Pécs

Szandálban gyorsan szelem lefele a lépcsőket. Már a félhomályba burkolózó folyosón felnyomom az orromra a napszemüveget, amitől persze nem látok semmit és kis híján odakenem magam a betonhoz. A fényre kiérve rögtön megtalálom a lányt egy padon ücsörögve. Szélesen elvigyorodok. Nah nem olyan creepy bácsisan, hanem csak örülve és szórakozva a lány öltözetén.

Odaslattyogok mellé, már kevésbé sietősen, elvégre már késtem, ezen javítani nem lehet.
- A glitteres tütüm és az unikornis szarvam épp a tisztítóban van, remélem jó leszek így is - kezdem mindenféle köszönés helyett, miközben beérkezek elé. Lenézek magamon, mert tényleg fogalmam sincs, miket kapkodtam magamra. Megkönnyebbült kis sóhajjal veszem tudomásul, hogy nem felejtettem el nadrágot húzni. Kicsit pecsétes - néha elfelejtem, hogy varázsló vagyok -, de kényelmes rövidnadrág, pont ideális egész nap kutya játszóteret építeni. A csodás külsőmet egy kinyúlt pulcsival és egy sapkával egészítettem ki, mert én ilyen divatbetyár vagyok. Giorgio Armani, ezt kapd ki.
Nem hoztam magammal semmit, ilyenkor mindig adnak szerszámokat meg vizet, úgyhogy megleszünk. Mivel épp titkos ügynökök vagyunk - muglik közé igyekszünk beépülni -, egy mobil húzza le a zsebemet pálca helyett. Sok mágus nem mer egy pillanatra sem megválni a pálcájától, mintha nélküle meztelennek éreznék magukat, kiszolgáltatott és védtelen kisbabának. Sose értettem őket. A muglik se mászkálnak farzsebbe dugott fegyverrel - legalábbis nem mind, s nem ebben az országban -, s ha mégis veszélybe kerülnek, azt teszik, amit minden épeszű embernek tennie kéne - elfutnak. Vagy teljes tüdőből visitoznak. Jobb esetben beküldenek egy jobb egyenest, s a dolog el van intézve. Én is a jobb egyenes - meg a visítás - elkötelezett híve vagyok, nem mintha gyakran megesne. Főleg nem Pécs álmos kisvárosi miliőjében.

Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. augusztus 13. 17:04 | Link


#riciruci | Pécs | augusztus 11., péntek


Nem mondanám, hogy túl sok időt töltöttem volna egyedül, egyrészt mert a nagyon jól ismert kollégiumi portás bácsi kiszúrt engem. Heves integetésváltásba fogtunk, majd megszólítva megkérdezte, most kihez jöttem én meg büszkén ecseteltem Dimitri nevét, amire csak felvonta a szemöldökét, majd mosolyogva magamra is hagyott. Másrészt pedig, nagyjából a távozásával egyező időben megpillantottam az épületből kifelé igyekvő barátomat, aki már nagy léptekben közeledett is. Én pedig már előre nevetgéltem, mert éreztem, hogy valami vicces úgyis elhagyja a száját.
- Naaagyon kár érte, de szerintem nem fognak a kutyuskák panaszkodni. Én meg pláne. De néééézd - hívtam fel magamra kis elnyújtott nyüszörgéssel pluszban a figyelmét, majd az eddig remekül begyakorolt buborékfújást bemutattam az epres gyerekrágómmal. Már majdnem akkora lett a gömb, mint az egész arcom, hozzá is ragadt kipukkanás után a számhoz, meg kicsit a pofimhoz, de gyors és nem annyira undi módon visszatuszkoltam a számba.
- Menjünk szerintem egy kis hopp után úgy öt perc séta az a nagy terület, ahova megyünk - mondtam el, aminek már napokkal ezelőtt utána is néztem jól. Eléggé otthon vagyok itt, így legalább attól nem félek, hogy ebből gond akadna. Felálltam, felkaptam vissza a táskám a hátamra, aztán ha Dimcsike is indulásra készen volt elindultam abba a kis utcába, ahol a hoppanálásra alkalmas udvar van. - Kérsz rágót? Nagyon jó íze van! Bár nem csillámos, ami nagy hiba. Nem is értem hogy engedheti ezt meg az orbit!
Nem vagyok irigy lányka, így nagyon szívesen osztom meg a csomag rágóm vele, ahogy a hoppanálást is. Én már ismerem a helyet, ha ő is, akkor mondjuk nincs gond. Más esetben, elég ha a kacsójával belém kapaszkodik és csuhuuu. Csak remélem, hogy egyikünk se hamizta túl magát. Nem lenne jó.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2017. augusztus 15. 11:10 | Link


| outfit | Pécs

Bűnbánó arcot vágok, szánva-bánva hiányos és nem eléggé glitteres öltözetem.
- Legközelebb jobban odafigyelek, becsszó! - fogadkozom, miközben már előre látom, hogy legközelebb megint csak úgy fogok kinézni, mint aki behunyt szemmel végigszaladt egy szekrényen, s ami ráakadt, azzal jött ki. Az óráimon és dedikálásokon kívül nem szoktam ilyesmivel fárasztani magam. Nem mintha akkor tütükében jelennék meg, csak... alkalomhoz illően.
- Még nem jártam ott, vezess - vallom be töredelmesen és félre is állok, hogy megvárjam, merre indul. Hátul összefont kezekkel hintázok a talpamon, mint egy felszállni készülő helikopter. Nagyon kényelmes ez így, hogy nem kell egy kandallóért kuncsorogjak valamelyik kollégánál, vagy nem kell fél órát kajtassam a zsupszkulcsot, amit mindig úgy elrejtenek, mintha kincskeresős játék része volna. Nem véletlenül szoktam mindenhova motorral menni. Ha elkések, legalább rá tudom fogni az időjárásra. Azt nem teszem hozzá, hogy valójában nem tudok hoppanálni, elég ok az, hogy nem ismerem a célt. Miért várják el minden iskolát kijárt embertől, hogy tudjon hoppanálni? És ha valaki nem tud? Vagy nem mer? Miért furcsa, ha valaki egészséges ragaszkodással viseltetik minden belső szerve és végtagja iránt? Köszönöm szépen, jól megvagyok én így, egyben.
- Szerintem írjál panaszt. Ilyen igénytelenséget! De jól van, elfogadok egyet. - Jaj milyen kegyes vagyok. Én a mentolos-klasszikus rágnivalók rajongója vagyok, de megteszi. Legalább ketten fogjuk eregetni a rózsaszín lufikat.
Közben meg is indulunk, én csak hűségesen követem a kanyargós utcákon szlalomozva. Legközelebb motorral megyünk.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. augusztus 17. 16:49 | Link


#riciruci | Pécs | augusztus 11., péntek


A kis rágós trükköm közepén nevettem fel a szabadkozásán, aztán jól el is gondolkodtam. Biztos vicces lenne tütüben szaladgálni Pécsen, sőt, ami azt illeti, nagyon szívesen mászkálnák így Dimitri oldalán bármikor. Még csak furcsának se találnám ellenben ugye másokkal. Egyelőre ezt a pontot inkább viszont nem vezetem fel bakancslistára, azt hiszem mind jobban járunk.
- Igenis! - A kezemet a fejemhez emelve csináltam valami tisztelgés félét - láttam már párszor hogy csinálják, ettől még én lehet rosszul hoztam össze -, majd a kis udvar felé vezettem a kanyargós rengetegbe míg kifejtettem a rágós aggályaim. Rettenetes egy cégről van szó! Hogy lehet úgy rágót forgalmazni, hogy ilyenekre nem gondolnak? Van már illatos-csillámos és lassan ízesített tusfürdő is, de a rágó nem lehet csillogós? Milyen világban élünk! Nehéz ezt felfognom, vagy tényleg ennyire kiveszett volna az emberekből a kreativitás? Nem tudhattam. Szusszanva egyet adtam rágót Dinek és bólogattam hevesen az ajánlatára.
- Azt kellene, még lehet el se felejtem, mire legközelebb internetet fogok - jegyeztem meg a telefonom után tapizva a táskám oldalánál. Paranoiás tudok lenni, hogy mindenem megvan-e. Múltkor későn lett vége a tánciedzésnek, ezért felhívtam Lewyt, hogy legalább telefonon lógjak rajta, ha már egyedül baktatok haza és úgy tíz perc után majdnem infarktust kaptam hol a készülék. Azon beszéltem ugye. Szóval vannak problémák.
- Nincs baj a hopphopp dolgokkal, ugye? - Idő közben elég sokáig értünk, szerencsére nem nénis-andalgós séta ez, viszont ez csak újra mágusterület még, Dimitrire pillogtam, hogy a kezem felajánlva neki hoppanálhassam magunkat a jó helyre. Igazából sokan nem nézik ki belőlem, de ami hiányzik, az máshol pótlódik bennem. Ezért lehet, hogy béna vagyok mondjuk a pálcával való folttisztításban, de a hoppanálást ügyesen csinálom. Szükségem volt rá, hát szépen kitanultam, és lassan fél éve jogsival csinálom!
Amint megegyeztünk, vagy kiegyeztünk, helyzet adja ugye ezt, a helyre koncentráltam, majd rövid időn belül ejtettem magunkat a sötétségbe, hogy felbukkanhassunk a fák között egy turistaút melletti mellékösvényen. Régen sokat kirándultam ott, és kitérve onnan az út egyenesen arra a kutyusparkra visz.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2017. augusztus 22. 16:19 | Link


| outfit | Pécs

Nekivágunk a hatalmas kalandnak, ami kb a következő sarokig vezet, ahonnan majd szépen elpucolhatunk egy szempillantás alatt. Érzem, hogy tényleg nagy a felháborodás, s kicsit szórakoztat, hogy ennyire álkomolyan tudja venni. Nem mintha engem sajnálni kéne, nagyon elítélő szemöldökráncolással veszem át a rágót s gyúrom a számba. Uhh, ez édes. Beleborzongok, de hamarosan jobb lesz s én is vígan kezdem fújni a buborékokat.
Internet? Tényleg modernek ezek a milleniális máguspalánták.
- Legközelebb akkor telefont is használhatunk, a baglyok lassabbak, meg folyton megállnak kajálni, pihenni, ilyen hülyeségek - felháborodva horkantok egyet, mint aki nem is tudja elképzelni, miért lehet szüksége egy madárnak ilyesmikre. Méghogy kaja. Munkaidőben lazsálni, ejj.
- Ááhh - lelegyintem. Nekem problémám a hopphoppal? Neki van velem. - Vasból van - paskolom meg a pocakomat, s csak némán fohászkodok egyet mellé, hogy tényleg ne dobja ki a taccsot. Általában jól viselkedik, jól bírom a hullámvasutat is, de a hoppanálás valahogy... kitör tőle a frász. Most mégis bátornak tűnő határozottsággal adom a mancsomat, mintha én volnék a Gyáva Oroszlán, ő meg Dorothy.
- Ez itt már nem Kansaaas! - Még épp sikerül félhangosan felkiáltsak, amikor érzem a rándulást a gyomrom mélyén és minden sötét lesz. A következő pillanatban egy mosógép centrifugájában találom magam, de ahogy lassan kitisztul a kép s leáll a forgás, rájövök, hogy ez csak egy ösvény. Még szerencse.
- Innen pedig...? - nézek körbe, pedig előtte elolvastam az útbaigazítást. Nagyon hasznos volt. Valahonnan a közelből kutyaugatás hallatszik, vigyorogva abba az irányba mutatok. - Megvannak.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. augusztus 29. 16:39 | Link


#riciruci | Pécs | augusztus 11., péntek


Nem is sokat agyaltam a rágó kérdésén, azt hiszem eldöntetett, hogy az a reklamáció meg fog a részemről történni, idő kérdése. Ellenben a baglyok felmerülésére összecsúsztak majdnem a szemöldökeim, úgy rántottam össze őket kissé háborogva. Szerencsétlen madarakat kihasználják a varázslók. Folyton böködik, messze reptetik, nem etetik és gondozzák rendesen, de elvárásaik azok vannak. Szomorú.
- És állatbarátibb is. Szerencsétlen szárnyasokat úgy sajnálom mikor ilyen hosszú, nehéz leveleket is nekik kell kivinni. Én jobban örülök egy sms-nek agy egy e-mailnek - ráztam meg a fejemet még a témában. Az emberek kegyetlenek tudnak lenni. Másrészt én se mindig voltam csiribucsiribá lányka és meg is maradtak azon szokásaim, sőt, jobb is, hogy vannak, mert a pálcával nem vagyok valami nagy ász. A hopp szerencsére nem ekkora gond, sőt. Amikor biztosít róla, hogy nem lesz baj, akkor megnyugodva mosolyodtam el és megfogtam a kezét.
A szemem lehunyva kezdtem koncentrálni, hogy ne legyen semmi gond, de még a megjegyzését sikerült meghallanom, de reagálni már csak az egyensúlyom visszanyerése után egy fába kapaszkodva sikerült. Nevettem, majd az ösvény és Dimcsi között járt a tekintetem.
- Nem, szóval keressük meg a sárga köves utat és lássuk merre vannak a repül makik!
Nem gondoltam komolyan, addig biztosan, még ki nem mondtam, de egyelőre a napi teendős listám kiemelkedő első helyén a kutyusok játszóparkja volt, ezért el is indultam a rövid kis útra vezetve Dimitrit is. Mutattam neki az egyik magasodó faház irányába, hogy arra megyünk, onnan már hamar látni és hallani fogjuk a kutyisereget, akik bizonyosan ebédelnek. Meg is lett, előbb, mint hittem.
- Biizony, kis édesek. Azt mondta a néni, akivel beszéltem, hogy ha jól haladunk, utána a közös játékba a tappancsosokkal is be szabad szállni… - jegyeztem meg csak úúgy, bár érezhető volt, hogy én mindenképpen maradni akarok majd arra is.
Lassan, de biztosan beértünk a kis házhoz, ahol köszöntve minket kaptunk kis névtáblákat, kutyusos mancsnyomdát a kézfejünkre és felszerelést. Megérdeklődték hogy festegetünk, vagy játékokat szerelünk össze és állítunk fel én pedig Dire néztem, hogy jobbra vagy balra menjünk.
- Kapitány, merre hajózunk?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2017. szeptember 8. 16:29 | Link


| outfit | Pécs

Igen-igen, állatbarátibb is. Nyilván érdekel a kis szárnyasok sorsa, bár többször láttam elkényeztetett, gőgös példányokat a postás változatból, mint nehéz sorsúakat. A Roxfortban elmaradott ogrének néztek, ha az iskolai madarakat használtad és nem volt sajátod, lehetőleg valami jó drága faj. Kérlek. Örültem, hogy futotta használt tankönyvekre s nem a könyvtárból kellett kunyeráljak.
De a kutyák - na, ők már más kategória. Őket én is szívesen elkényeztetném, már ha lenne nekem olyan. Ezzel a mai akcióval igyekszem kicsit kiélni efféle vágyaimat.

Megérkezve hamar meg is indulunk a sárga köves úton a hangok irányába.
- Jajj csak a repülő makikat ne! - Rendesen kivert tőlük a frász kissrác koromban. Hálás voltam, hogy mugli származású barátaim bevezettek a televízió rejtelmeibe, de ez mindig tüske volt a boldogságomban. Ez, meg a Madarak. Ugh. Mindegy, most szerencsére csak egy poros közép-kelet európai ösvény kanyarog előttünk, nincsenek itt se repülő, se másmilyen makik.
- Jöhet a közös játék - bólogatok, miközben érdeklődve figyelem, hova kerültünk. Még túl sok négylábút nem lehet látni, de hallani már őket igen. A szervezők köszöntenek is minket szépen, invitálnak befele, jobbra vagy balra, mint valami kedves Schutzstaffel katonák a rámpákon, csak itt tényleg kiválaszthatod, hogy jobbra vagy balra szeretnél menni.
- Szereljünk! - indítványozom lelkesen. Építeni-barkácsolni mindig jobban szerettem, akár pálcával, akár kézzel, mint festegetni. Az a típus vagyok, aki még most is a lap felső sarkába húzott félkörívként illusztrálja a napot. Ha Majának is megfelel, akkor már terelgetnek is tovább minket a megfelelő irányba.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. szeptember 13. 15:47 | Link


#riciruci | Pécs | augusztus 11., péntek


Valahogy hamar megegyeztünk, hogy szegény baglyocskáknak tényleg nincs túl jó sorsa, de ugye alternatíva nélkül nekik is dolgozni kell valamit, még ha nehéz dolguk is van. Csak szusszantam egyet a tényre, aztán inkább az útra és a kutyusokra koncentráltam. Szeretek segíteni, az, hogy nekik tehetem hab a tortácskán és még Dimcsi is remek partner ehhez.
Felnevettem, de nem volt semmi ártó szándék ebben, nem szeretheti mindenki a makikat. Mondjuk elég félelmetesek lennének akkor, repülő állatok a fejünk felett. Lehet én sem díjaznám közelről. Erre a gondolatra egészen meg is borzongtam, ahogy végig topogtunk a poros, kövek szegte úton.
- A közös játék jó, nagyon fognak tutira örülni, a mi kutyusunk is imád otthon - jegyeztem meg amolyan kis mellékszálként, aztán vigyorogva néztem körbe. Nem i tudom említettem-e már neki Voltot, hogy bizony van egy naaagy, fehér baba otthon, aki már nem is annyira pici méretű. Szeretem a tappancsosunkat, Lewy is, boldogság van így hármacskán, vagyis inkább három és felecskén. De ez más kérdés. Én közben haladtam, ahogy kellett, figyelve, hogy el ne veszítsük egymást Dimitrivel, a kijelentésére meg lelkesen dobtam az égbe a kezeim és mozgatva azokat lelkesedtem.
- Juhuu, menjünk - egyeztem is bele gyorsan, hogy aztán eszközök és segítség fejében megtaláljuk a helyünket. Láthatóan a bácsi nagyobb bizalmat fektetett a velem lévő férfibe, hiszen neki egyből megmutatta a komolyabb dolgokat, én meg kaptam ilyen összepattintgatni való műanyag részeket. Hát, nem fogok panaszkodni, de szívesen segítettem volna abban is.
- Szoktál máskor is így szerelni? Tudod… - célozgattam neki, mert nem akartam hangosan varázslózni meg muglizni. Engem sosem érdekeltek a nagy különbségek, de azt már megtanultam, hogy nem csacsogunk feleslegesen. - Én egyszer megszereltem anyával a csapot, igaz, másodjára sikerült, mert elsőre szétesett újra és úszott az egész konyha… de aztán csak meglett!
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2017. szeptember 13. 17:42 | Link


| outfit | Pécs

Kutya? Kérdőn nézek rá, amolyan igen?-mesélj!-arckifejezéssel. Nem szoktam túllelkesen, magas hangon lelkendezni, hogy óóóó hát van kutyád? Milyen fajta, milyen idős, hogy hívják, megsimogathatoom? Bár garantáltan szórakoztató lenne egyeseknek, de nem. Csak nem. Amikor más csinálja, attól is kiráz a hideg. Szóval csak ilyen szép diszkréten érdeklődök, mert egyébként mesélhet nyugodtan, biztos jófej kutya. Meg nyilván az is érdekes információ, hogy többes számú az a birtokos személyjel. Nem sok személyes jellegű tényt közöltünk még a másikkal, nem mintha bármelyikünk titkolózna, csak valahogy nem adta a helyzet. Talán kicsit furcsa is lenne, egy tizenéves lány és egy vén trotyi lelkizése.
Nekünk az ilyesmi való. Építeni, önkénteskedni, tenni, nevetni. Terelnek is már minket előre, mutatják, mi merre, én rögtön kapok egy asztaloskötényt, meg egy kalapácsot. Mint egy szocialista mese főhőse, harciasan nézek szét, hogy mit kéne kalapálni.
- Szoktam, igen, főleg fával szeretek barkácsolni - bólogatok, miközben még mindig nézelődök, hogy hol is kezdjük. Néhány eb körülöttünk rohangál lihegve, lobogó nyelvvel. A közelben egy mászóka van, azt már hárman is szerelik, bár amennyire szerencsétlenül, lehet, hogy megmentenénk az életüket, ha beszállnánk mi is. - Víz-gáz szerelést is vállalok, kék űrlényeknek féláron - vigyorgok előre, csak vetek egy gyors oldalpillantást rá, hogy lássam a reakcióját.
- Neked mid van? - nézek a kezében szorongatott műanyag izékre. Valami kisebbhez fognak azok passzolni, esetleg olyan átbújós karikák? - Nézd, vannak ott még olyanok - mutatok kicsit arrébb, ahol színben meg alakban talán ugyanolyan izék sorakoznak, átbújni meg átugrani lehet őket, mármint a kutyáknak, bár más is megpróbálhatja, ha nagyon akarja.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. szeptember 13. 21:36 | Link


#riciruci | Pécs | augusztus 11., péntek


Ahogy megemlítettem a tappancsosunkat, láttam, hogy nem érdektelen, sőt, a pillants elég volt, hogy egy picit jobban kifejtsem, ha már csak így megemlítettem. Persze nem volt mellesleges infó, mégis most csúszott ki úgy igazán elsőre a számon. Meglepő módon sok dologról el szoktunk beszélgetni, de a magánélet szinte mindig elmaradt, ami jó is volt. Nem jöttek döcögők az eltérések miatt, és ő sem nézett rám - eddig legalábbis - furán semmiért. Annak ellenére, hogy nyilván tudta, hogy nem vagyok huszonnyolc éves, nem nézett le és úgy tűnt, szívesen beszélget velem.
- Egy fehér juhászkutyus, megmutatom várj - halásztam elő a táskámba rejtett telefont, majd feloldva pár perc alatt kivadásztam egy képet Voltról, meg a kedvenc kis mozgósomat is. - Svájci, azt hiszem, és Voltnak hívják, tudod, mint a mesében, pont olyan ő is. Nagyon okos. Tud pacsit adni, forogni, ritmusra ugrálni is már, meg két lábon párat előre topogni. Ja és tök ügyesen pitizik! Amúgy elég nagyocska már, mert tíz hónapos nagyfiú. A férjecskével szeretjük is nagyon. Lewy a izéke, ott tanul nálad. Ilyen varázsmókus, szociális mókus. Az a... nem emlékszem a szak nevére megint. De biztos tudod.
Mikor befejeztem, vettem egy nagy levegőt mert viszonylag egyben mondtam el kevés szünetkével, de azért nem gyorsan. Nem szoktam hangosan beszélni, így olyan kis csevegősre sikerült szerencsére. Még rá is vigyorogtam közbe, aztán eltettem a mobilt és már a feladatom fölött gondolkodva estem neki a játék összerakásának.
- Mit szoktál csinálni? Ilyen bútoros dolgokat? Mármint… az szokott fából - mondtam kicsit zavartan, mert lehet rosszul gondolom. Ha így is van, biztos kijavít. Közben elmeséltem a kis vizes kalandom, amire az ajánlatán nem tudtam nem felnevetni. - Hű, ez az ajánlat nagyon jól hangzik, biztos nem felejtem el.
Érzékeltem, hogy valami nem stimmel a nálam lévő játékkal, így a buksim vakarva nézelődtem körbe. Szusszantam egyet, majd Dimitri segítségével két köztes darabra rábukkantam arrébb, így sikerült elkezdeni a dolgot rendesen.
- Szerintem ez valami játék lesz, az a hálós meg ott oldalt az a hosszú cső lesz, tuuudod, amin át lehet kúszni, hát abba még én is mennék velük - közöltem nevetve, aztán szépen újabb darabot tettem a helyére sikeresen.


Volt #1 * Volt #2
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2017. szeptember 27. 19:14 | Link


| outfit | Pécs

Nem kell azért olyan sokat győzködjem, hogy meséljen, jön az magától szerencsére. Én csak hümmögve bólogatok, meg nézem a képeket, amiket mutat - tényleg édes dög -, néha ót?, máskor áát mondok, de érdemben annyira nem szólok hozzá. Egészen a végéig. A Bojarski gyerek a férje? A férje? Hirtelen szeretném elkérni a személyijét, mert nehéz felfogni, hogy már nagykorú, mert ha ő nagykorú, akkor nekem hol maradt az utóbbi öt évben a nyugdíjam, kérem a nyugdíjamat, jaj a derekam.
- Mostmár értem a repülés iránti imádatot. - Világosodok meg hirtelen, vigyorgok is hozzá boldogan. - Családi hagyomány, eh? - Gondolom a lengyel fiú rá se vetné a tekintetét egy lányra, aki a seprűt csak takarításra használja.
- Aha, bútoros dolgokat - bólogatok újfent. Nem vagyok én beltéri designer, de elboldogulok. A matek-része is relatív jól megy, mert ugye anélkül elég Dalí-szerű alkotások születnének, ami jól mutat a vásznon, de próbálj csak meg ráülni egy minden irányba álló lábú székre. Minden irányba. - Semmi flancos, csak csupa pragmatizmus, de jól össze lehet kombinálni a mugli technikákat a mágiával. - Most is bánom, hogy nem lehet egyszerűen össze-vissza reptetni a cuccokat, hogy a végén szépen egy játszóteret alkossanak. A minisztérium kutyái elég hamar a nyakunkon lennének. Meg a játszótér kutyái is, bár azt annyira nem bánnám.
De pálca nélkül is megy ez nekünk. Leülök törökülésben a földre, s hűségesen mindent a helyére kalapálok, amit összerak a lány. Csodás munkamegosztás.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. október 11. 21:28 | Link


#riciruci | Pécs | augusztus 11., péntek


Nem sok ember van a mai napig, akiknek bátrabban beszélek, vagy nem érzem közben rajtuk azt, hogy bár befognám a számat. Volt már ilyen, akkor elég rosszul is éreztem magam. Azt hiszem ez már így is fog maradni, a kis pár lényecske, akik achi-babák, velük beszélgetek boldogan, másoknál meg…. Hát igazából másokkal nagyon nem is szoktam kettesben sem maradni, ha meg van más, beszél ő. Elég egyszerű megoldások ezek.
- Hm? Jaaa, nem, az előbb volt, mármint. Hm. Mikor megismertem már kviddicseztem, bár olyan rajongója voltam én is. Mondjuk ez se teljesen igaz, azaz hogy akkor ismertem meg. Igazából mikor elsőre találkoztunk még ő se volt kviddics sztár, az állatkertben voltunk sok éve, szereti ő is a jegesmacikat… Neked van barátnőd? Vagy feleség? Vagy nem tudom, kutyus?
Azt hiszem kicsit elszaladt a paci velem is meg a gondolataimmal, kicsit úgy elszáguldoztak egymás között. Egy ideje már tudom, hogy igazából öt éves voltam vagy hat, mikor legeslegelőször találkoztunk. És aranyos volt, meg kedves és rendes. Pedig a papi azt mondta, hogy a fiúk buták. Többnyire igaza is lett másokat nézve, de azért Lewyvel nem. Hát boldogság van, bárányfelhők, meg ugye állást kapott gólyánk is.
- Jól hangzik, én csak lefesteni szoktam őket a Papámmal, meg egyszer tapétázni is segítettem, de aaazt inkább hagyjuk - forgattam meg a szemeim a szabad kezemmel legyintve is. Az szabályosan katasztrófa volt. Olyan ügyesek voltunk, hogy egy konnektor se maradt, azt se tudtuk melyik alatt bújik meg a falban, szedhettük le. Meg ferde is volt. És buborékos. De kék volt, mondhattuk hogy tengeres!
- Egyszerűbb kicsit nem muglisan, ugye? Vagyis gondolom úgy gyorsabb és esetleg könnyebb is.
Az érdeklődésem őszinte volt, szeretem hallgatni azokat az embereket, akiket elég fontosnak tartok, közben vigyorogva haladtam a darabok egymásba illesztgetésével és már körvonalazódott a feladatunk vége is, legalábbis ennek a színes csodának bizonyosan hamar egész formája lesz.
- Te sokszor szoktál amúgy segíteni? Mármint nem kutyusoknak, hanem úgy bárhol.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2017. október 17. 16:44 | Link


| outfit | Pécs

Elvesztem a fonalat a megismerkedésük történetében, csak pislogok értetlenül, de aztán megrázom a fejem. Jól van, végülis a mikor és a hogyan annyira nem érdekel. Meg semmi közöm hozzá. Általában szeretem a szaftos sztorikat, de nem mindenkiről s nem mindig. Maja múlt héten még hátulgombolósban kente a spenótot a falra, úgyhogy valahogy nem érzem helyesnek, hogy túl sok információt megtudjak a magánéletéről. Ha a lányom lenne, akkor talán részletes beszámolót követelnék, de… lehet, hogy nem. Igazából nincs honnan tudjam. Valószínűleg örökre rejtély marad. Hacsak nem fogadok örökbe. Ami nem is olyan elképzelhetetlen.
Amíg a lány mesél, én a figyeléssel párhuzamosan merengek az életdöntéseimen, s az egészből a kérdései zökkentenek csak ki.
- Öööö - megvakarom a kalapáccsal a fejem búbját. - Van egy motrom - közlöm végül, jobb híján. Az is valami. Vele is kell foglalkozni, etetni, mosdatni, néha felidegesít, máskor örömöt okoz. Teljesen olyan, mint egy gyerek. Csak ha berakom télire a sufniba, nem fog bomlásnak indulni tavaszig.
- Jól hangzik. Már nem a tapétázás, azt elvből nem szeretem. - Otthon az egész ház tapéták rétegeivel van befedve, egyik rondább, mint a másik, s a penész úgy ül meg alatta, mintha tenyészet volnánk. Ugh.
- Ja, egyszerűbb, meg nagyon látványos, de talán kevésbé érdekes. Nekem legalábbis. Varázslattal minden olyan gyorsan megy, le se izzad az ember, csak hadonászik a pálcájával s kész is van. - Nem mondom, a varázslatnak is megvannak a maga előnyei, de nem ugyanaz az érzés, mint kézzel dolgozni. - Muglisan... olyan más. Rácsaphatsz az ujjadra véletlenül, rosszul szerelhetsz valamit össze, káromkodsz és izzadsz, mint egy ló, de amikor kész van, az az elégtétel, az mindent megér. - Szerintem nincs olyan ember, akit nem tölt el boldogsággal s büszkeséggel, ha valamit megjavít vagy valamit alkot, ami hasznos s esetleg szép is. Mint ahogy most is, amint lassan felépül ez az átbújós izé, már csak néhány elemet kell a helyére pattintani és az egészet odarögzíteni egymáshoz, hogy az első kutya ne vigye magával véletlenül.
- Sokat önkénteskedek, igen, meg segítek ahol s ahogy tudok - felelem két kalapácsütés között. Nem szoktam sokat mesélni arról, amit s amiért csinálok. Praktikusabb módszer egyszerűen megtenni, nem pedig beszélni róla. Hacsak nem konkrét információval kell szolgáljak valakinek, akit érdekel a dolog s esetleg szeretne csatlakozni a hadjáratomhoz. Az más. Akkor félórás szónoki beszédeket vágok ki, aminek legalább egyharmada véletlenül káromkodássá fajul, de mit tehetnék? Ha valami érdekel, akkor teljes szívem-lelkem beleadom s kicsit elkap olykor a hév.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. október 26. 21:01 | Link


#riciruci | Pécs | augusztus 11., péntek


Valahol az állatkert eszembe jutásánál én is elvesztettem kicsit a saját fonalamat. Na nem mintha én ne tudnám mi és hogyan volt, illetve egy időben nem voltam képben, de az nem számít. Gondolom senki nem emlékszik csak úgy minden emberre, akivel egyszer összefutott. Jó, életed szerelmére illene talán, de akkor még azt sem tudtam, hogy az mi, meg azt se, hogy ő olyan lehet. Senki nem mondhatta meg előre, buta és undok fiú lesz-e, mint a papi szerint mindegyik. Nem az lett, sőt, szerintem nagyon rendes és okos is, meg most már nem csak egy fiú, hanem az a nagybetűs. Aki gyűrűket húzott az ujjacskámra és szeret. Meg a brekit is fogja a pocimban én tudom. De ez egyelőre még csak a mi kis titkunk.
- Motor? Olyan nagy? - érdeklődtem kíváncsian, ahogy az előttem heverő darabokat szortíroztam. Kevének is van, egyszer vitt is vele, de megígértette, hogy anyunak nem szólok, szerinte totál kiakadt volna. Nem értem miért gondolhatta ezt, mikor attól majdnem hullott a hajacskája a felnevelőmnek, hogy rollereztem az úton. El is engedtem a témát, van-e néni az életében, biztos nem szeret róluk beszélni, akad olyan is. Anya se szeret, nem tudom Dimcsi pontosan mennyi idős, de lehet hasonlóan gondolkodnak, mert úgy kábé ő is annyi lehet maximum és tanárok is mind a ketten.
- Nem szereted? Te is rosszul jártál már vele? Mondjuk én se csípem azóta, elfáradtam és még szép se lett. Másnap hívtunk inkább festőt, mert a mami azt javasolta. - Mert ugye nálunk, ha a nagyi valamit ajánl, akkor azt erősen teszi, és mintha parancsszó lenne, a papi úgy teszi meg. Néha nem tudom eldönteni, melyikükön állna jobban az otthonka. De ezt nekik sosem mondtam, szeretem őket így. - Ezt meg tudom érteni, mármint annyira összehasonlítani nem, mert én kevésbé pálcikázok, én jobban bízok a kacsóimban.
Ahogy egyre többet csacsogtam, úgy a kezem sem állt meg, és lassan minden darabot sorban átadtam, hogy az utolsó koppintásokkal is összeálljon és lassan felkelve arrébb is húztam, hogy majd a helyére lehessen állítani. Közben jött pár kisebb doboz, mait mikor kinyitottam, láttam, hogy olyan fogtisztítós rágóka van benne, szóval nem pisztergáltam, biztos elkeveredett. Azonban már lehetett hallani pár kutyuskát ugatni lelkesen a közelben, valószínűleg ők már sétáltak volna és felfedezték volna a helyet ilyen félkészen is.
- Ez nagyon jól hangzik, akkor te egy igazán jó ember vagy. Szívesen elmennék egyszer olyan ételosztós segítőnek is, vagy a nénikkel kártyázni. Amúgy csak a ruháimat szoktam elajándékozni, amik már nem kellenek, azoknak, akiknek szükséges. Örülni szoktak - mondtam végig picit elbambulva pár fémdarabon, amik sehogy nem akartak illeszkedni, nem nagyon tudtam hova valóak.
- Kár, hogy a menhelyeken én még Stitchet sosem láttam. Én befogadnám őt is.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2017. november 4. 18:24 | Link


| outfit | Pécs

Mi, kinézi belőlem, hogy valami pici robogón gubbasztva döcögjek? Olyan please arccal nézek rá s végül elmosolyodok horkantva.
- Igen, olyan nagy. Meg rendes. Eredetileg mugli járgány volt, nem is tudott repülni, de elvittem és megbűvölték. De azt hiszem, nem volt a legjobb bűvölő az alak, mert azóta is rendszeresen lezuhanok vele. - Kicsit elmélázok a dolgon. Nem kéne elvigyem egy rendes szakemberhez? Mármint egy másikhoz, mert az első is annak tűnt, még drága is volt, erre tessék. Néha fogja magát a Hondám és nagyon hiányozni kezd neki a föld, ezért rögvest el is indul zuhanórepülésben felé. A gravitáció nem szeret engem, tudom én. Vagy túlságosan is szeret. Hm.
- Öhm... felajánlanám, hogy elviszlek egy körre, az egyetemnél van leparkolva, de azt hiszem, elég rosszul fogtam neki a meggyőzésnek - széttárom kalapácsot meg szegeket tartó kezeimet, de azért várakozón nézek rá. Lehet, hogy nem ijedt el ennyitől. Elvégre még én is élek, megvan minden végtagom és nincs semmi látható sérülésem. Vagy van? Lehet, hogy sokak számára magyarázatként szolgálna ez arra, hogy hova lettek a kerekeim. Lehet, hogy nem magyarázat, de kifogásnak tuti jó.
- Eh, ne is kezdjük... Azt gondolnád, hogy ez csak a muglik hülyesége, elvégre elég könnyen tudunk mi festeni, de neem... A logika és a szépérzék teljes hiánya nem mugli specialitás.
Gyerekként persze mit érdekelt engem, hogy az, amit összefirkálok, ragasztva vagy festve van, a lényeg az volt, hogy volt elég helyem és aztán anya lila fejjel üvöltve kergetett keresztül a házon. Sokszor kaptam azon magam, hogy a levegőben lógok fejjel lefele, anya meg kivont pálcával jön felém, mint egy norvég tarajos, füstöt eregetve, vérszomjasan. Lehet, hogy ez részben a gyermeki fantázia szüleménye, de nem biztos… Hol is tartottunk?
- Pálcikázni? - kérdezek vissza elszörnyedve. - Mit tanítanak a Bagolykőben? Varázsolni király dolog! - A vége kicsit hangos lett, gyorsan behúzom a nyakam és halkabban folytatom. - Persze, lehet az veszélyes is, de… hogy csinálsz fényt, ha hirtelen kell? Hogy mosogatsz? Hogy… élsz? - A felsorolás végére érve felmerül bennem, hogy esetleg muglik a szülei és akkor mindez neki teljesen természetes. Végülis… valahogy eljutottak eddig ők is és nem tűnik úgy, hogy mostanában készülnének kihalni - bár ez néha kifejezetten döbbenetes fejlemény. A többség rémesen életképtelen, a maradék meg hajlamos arra, hogy a tömegpusztító fegyvereket kiváló ötletnek tartsa. Mi az ilyeneket dementorokkal őriztetjük, náluk meg elnökké választják. Elképesztő.
Közben kapunk egy eltévedt csomagot, amiért két perc múlva egy másik önkéntes odafut hozzánk és el is rohan vele. Kéne még valami munkát kérni. Jól beütöm a helyére a csöveket, aztán nyomkodni kezdem előre-hátra a szerkezetet. Elégedetten engedem le a kezem, amikor látom, hogy nem akar kifordulni a helyéről.
- Vigyázz a kártyázó nénikkel! Olga néni a budanekeresdi otthonból a vérprofi pókerezőket is könnyekre fakasztaná. A múltkor már alsógatyában ültem, mert a pénzem már az első fél órában elfogyott. - Az emlék kifejezetten kellemetlen, de azért hűségesen tűrtem, mert láttam rajtuk, hogy mennyire élvezik. Az azóta sem világos, hogy a kártyázás vagy az én pucérkodásom tetszett nekik ennyire, de nem is akarom tudni. - Soha ne játsszatok tétben - figyelmeztetem komor tekintettel. A többségüknek rohadt sok aranyuk van, mert a hely elég olcsó és a maradék nyugdíjat nincs mire elverni, ritkán járnak ki az otthonból, úgyhogy az egészet felteszik pókerben. De mindettől eltekintve kedvelem az öreglányokat, ők is engem, úgyhogy tetszik az ötlet.
- Ők mindig örülnek a látogatóknak, csak nehogy szombat délután négy és öt között merj menni. Amióta rávették a vezetőséget, hogy szerezzenek be egy tévét, azóta nem lehet lecuppantani a a szemüket a szombati szappanoperájukról.
Valaki közben hevesen integet felénk, úgyhogy felszedem magam a földről s bevárva a lányt, megindulunk a többiek felé. Elég szépen összeállt a játszótér, már csak a teszt-csapatot kell beengedni.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. november 26. 12:24 | Link


#riciruci | Pécs | augusztus 11., péntek


Kedvelem Dimcsit, nagyon vicces és rendes figura, mi sem bizonyíthatná ezt jobban, mint az, ahogy rám nézett, miután rákérdeztem a járgánya milyenségére. Jó, Kevétől már pontosan tudtam, hogy nem szokták értékelni a hozzáértő motor, autó és hasonló nagy dolog tulajdonosai, ha furikat feltételezik az ember, de szerettem volna biztosra menni. Olaszországban vannak azok a kis cuki motorkák, lehet olyan van, nem hibáztatnám, az is vicceske lenne. De nem, felvilágosított már, hogy nem olyan, amire el is vigyorodtam.
- Mimimi? Repül is? Mármint rendesen, mintha seprűn suuuh-suhhh-suhh - imitálom a kezemmel is a levegőben a mozdulatokat, pont úgy nézhetek ki, mint aki most tanulta a hangokat és élvezi használni, mindegy is. Nem mondhatnám, hogy nem tetszett a dolog, tökre mókásnak hangzott, aztán a felajánlásra, meg arra, hogy nem jó fogott hozzá csak felnevettem. Nem igazán a lezuhanós maradt meg az előző mondatából is.
- Nagyon rendes vagy, és jól hangzik, még így is, majd meglátjuk - vontam meg a vállam vidáman, mert hát ki tudja előre? Simán lehet, hogy legközelebb… ühm, nem, az valószínűleg nem most lesz. Lewy még a görkorimat is eldugta amint hazaértünk a doktorbácsitól az első ultrahang után, nem vagyok biztos benne, hogy nagyon értékelne egy ilyen lezuhanós, repülős, motorozós délutánt velem meg a brekivel a főszerepben. Én se akarok a pindurkának a pociban rosszat, de már azt sem értem a saját kerekeimen miért nem gurulhatok még egy kicsit.
- Hihihi… ez szerintem csak emberi dolog, nem függ attól ki és micsoda - mondtam, miután összeszedegettem egy papírtasakba a szemetet, ami felgyűlt körülöttem. Közben persze, ha már a módszerek, szóba jött a varázslás is én pedig lehunyt szemekkel sóhajtottam egy picit, ahogy bólintottam aprókat a visszakérdésre. Pálcika, bizony. Mióta megismertem Benjiéket és elkezdtünk rendesen, talán egy egészen kicsit már olyan igazi tesósan beszélni, kisült, hogy mindkettőnkből kispórolták az erőt és a hozzáértést. Neki se megy túl határozottan, nekem meg pláne. Ha elméletben jól is állok, gyakorlatban mindig két lépéssel legalább hátrébb vagyok, mint mindenki. Abban nem kételkedem, hogy mennyire jó dolog is ez, szeretem nézni, mikor más ügyes.
- Tényleg elég menő, csak nem mindenki tud ugyan úgy haladni, így még nem használjuk annyit szerintem - adtam magyarázatot, bár amilyen kis kusza lett, biztos érződött, hogy nem igazán az vagyok, aki a többieket várja, inkább, akire várniuk kellene. Nem lehet véletlen, hogy visszahúzok az otthoni dolgokhoz. Például, mikor egyedül vagyok otthon, egyáltalán nincs semmi varázslás. Törölgetek, söprök, pakolgatok a kacsóimmal, jó az úgy.
Közben nagyon ügyesek voltunk, és előbb be is fejeztük, amit ránk bíztak, mint bárki más, én meg elégedetten figyeltem, ahogy Dimitri a kész művét próbálgatja. Jól éreztem itt magam, a kutyák mi mást hozhatnának ki az emberből?
- Jahj, nagyon komolynak hangzik a néni, de nem gondoltál rá, hogy direkt volt? - döntöttem oldalra a buksim. Nekem ugyan eszem ágában sem lenne ilyet kérdezni, de Lewy valamelyik csapattársa egyszer mesélte, hogy vannak ilyen heccből ruhaelnyerős lányok. A férjecske meg azt mondta ne foglalkozzam vele, nem is értem. Elengedtem a témát egy legyintéssel, hogy aztán a kutyusokat figyeljem.
- Hát, nekik is kell valami szórakozás, de remélem ők nem az asztroTV-n lógnak, én nem hiszek azoknak a jósoknak meg látóizéknek… tök furák. Meg egy műsorban egyszer a művirágot is felgyújtották. - Szerintem senki nem akarja tudni, miért vagyok így képben, de a lényeg ugyan az. Megköszörültem a torkom, ahogy a talpaimra pattantam, miután a körülöttünk járkáló lányka mondta, hogy már minden feladat elkelt szerencsére, de a kutyusok ráérnek. Én szívesen mentem volna, szóval megvártam még Dimitri eldönti, aztán eszerint indultam el mellette topogva. Hát, ezért is jöttünk a segítés mellett, a kutyusoknak is kell valakinek jó napot szerezni, én pedig tökéletesnek érzem erre magam. Angyalkák ők tappancsokon, méghozzá négy darabon. Azt hiszem a nap további része kellően boldog lesz mindenkinek, akárhogy is történjen már.


/Köszönöm széépen*-*/
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek