36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. január 22. 18:20 | Link

Életem értelme💕
lazácskán
január 27. este, otthon


Pécs. Újra itthon, éppen körbeudvarolta az anyukáját, aki pár órája készül és pakolászik, Maját pedig furán méregeti. Az elmúlt időszakban túl sűrűn jött haza szabadidejében a navinés, mikor korábban jó, ha versenykor vagy szünetben látták. Már gyanús lenne az anyjának, ha nem értené jobban is talán, mint Maja. Nem is kérdezett tényként kezelte, hogy biztos valami susmus vagy találka van a háttérben. Ezért ez a nagy extra erős kedvesség is talán, ki tudja. A konyhában ücsörögve végül kibújt a szög a zsákból, hogy áthívta Lewyt, segít neki tanulni. Amire csak pár szarkasztikus „képzelem” volt a válasz, meg pár kérdés, mint a "meddig marad? mikor megy?", amikre Maja illedelmes kislányként teli szájjal nem felelt. Úgy eset neki a salátájának, mintha az élete múlna rajta, úgy is érezte. Még mindig sok kellemetlenséget okozott ez, de már kezdte elfogadni Veszna is a helyzetet, ráadásul ahogy múlt az idő, talán neki is megnyugtatóbb volt, meg egyszerre aggasztóbb is, hiszen, ha ezek után válnak szét az útjaik, neki kell majd felkapargatni a lányát. Meg úgy egyébként is, eddig a kicsi egyetlene volt, most meg… gyorsabban közeleg az, hogy felnőtt nő legyen, mint hitte. A szülőség már csak ilyen.
Persze a navinés fejében ilyen szörnyűségek nem járkáltak, volt rosszabb. Maja előre látja - jósnak se kell lennie ehhez -, ahogy szépen lassan bele fog fulladni a házik, beadandók és tanulás tengerébe. Levágódott a kanapéra, ahol csak szemezett a szobája ajtajával, ami mögött a könyvek voltak, végül egy puszi meg ölelés kíséretében hagyta az anyját elkészülni az indulásra és a szobájába ment, letérdelt a földre, majd a sarkaira ülve nézett körül. Nagy sóhaj kíséretében csúsztatta ki két oldalra lábait maga alól, hogy a popsija a padlón pihenjen. Még jó, hogy bármilyen ülő póz kényelmes neki, ha már hajlékony. Jobbra és balra rakosgatja a holmiit, azt se tudja, hogy fogjon neki, lassan az ABC sorrend lesz az egyetlen, amivel dűlőre tud jutni. Vagy az sem. Az egyik kupacba kitett négy könyvet, a többi halomra hevert jegyzetekkel meg összefirkált lapokkal együtt… Hogy lesz ebből jó bizonyítvány?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. január 22. 18:51 | Link


Január 27, Schatznál, kinézegetek

Az utóbbi egy hetet elég nehezen bírtam, hiszen folyamatos csekkolás alatt állt, hogy betartom-e a karom pihentetését. Mostanra már csak az emléke maradt a törésnek, nem éreztem a különbséget, de még legalább egy, másfél hétig nem mehettem vissza játszani. Helyette bombáztak a levelekkel, volt olyan nap, amikor legalább negyvenes stóc várt a kollégium portáján.
Most azonban egy áttanult délutánt követően felöltöztem, a lehető leglazább szerkómba, majd pár régi jegyzetemmel és egy iszonyatos csomag post-ittel keltem útra a barátnőmhöz.
Mehettem volna akár seprűvel is, de a múltkori vacsora, meg az extrém-sportot minősítő megjegyzések után igyekeztem a lehető legjobb színben feltűnni az anyósjelöltem előtt. Ehhez alap volt, hogy inkább érkezzek gyalog és integessek, hogy csókolom, sportos vagyok, semmint letámasszam a seprűm az előtérben és így "nem söpörni jöttem". Csúnya lenne.
Igazából nem is tudom, hogy mennyi időmbe telhetett odaérni. Hoppanálhattam volna, de mégis ki akar folyton mágiát használni? Végül mély levegőt véve koppantottam háromszor az ajtón, amit nem sokkal később feltéptek durván.
Zavartan elmosolyodva intettem a hölgynek majd felmutattam a jegyzeteim pakkját, a post-ittel együtt.
- Csókolom... ööö... Majához jöttem, megbeszéltük, hogy jól jönne neki, ha segítenék felkészülni a vizsgáira - mondtam magabiztosan, hogy aztán az ajtón belülre kerüljek nem sokkal később. Normál társalgás játszódott le köztem és Veszna között, arról, hogy milyen idő van, hogy érzi magát, meddig maradok, mikor akarok már hazamenni. A legtöbbre udvarias és enyhén kitérő választ adtam, de aztán talán feladta, hiszen utamra engedett.
Végül koppantottam hármat a leányzó ajtaján és belépve becsuktam magam mögött. Nekidőlve fújtam ki lassan a levegőt és lecsúsztam az ajtó mentén a földre.
- Legközelebb az ablakon szeretnék jönni... - jegyeztem meg kissé elgyötörten.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. január 22. 19:42 | Link

Életem értelme💕
lazácskán
január 27. este, otthon


Nem volt benne biztos, hogy megúszható ez a program valami kis fennakadás nélkül, de hálát adhatott az égnek, hogy az anyukája végül az utazás mellett döntött. Biztosította róla Maját, hogy vasárnap délre hazaér, és még segít neki bepakolni a visszautazáshoz is, és ennyiben a navinés le is rendezte volna az egészet, éppen ezért nem volt túl közlékeny sem, amit így, vagy úgy, de elfogadni látszott az édesanyja.
Aztán nem telt bele túl sok idő, hogy a szobájában ücsörögve, halálra vált arccal meredjen a sok holmira és teszegesse őket szét. Az egyik kupac már majdnem olyan magas volt, mint Maja ülve, ekkor egy keserves vinnyogás kíséretében fordult az ajtó felé és a kardigánját az arca elé húzva temette bele magát. Ilyen nincs. Bár lehet, ha a szenvedésre fordított lelkesedését tanulásba fektetné kicsikét előrébb lenne, bár ezt nem hiszi el, nem akarja. Kicsit akkor lélegzett fel a nyitott rúnatan jegyzetek fölött, mikor hallotta a kopogást azonban az anyja bekiabált, hogy nyitja, ezek után meg jobbnak is látta, ha nem mozdul ki. Azért sajnálta a barátját, tudta, hogy ő is megkapja a kérdéseket úgy is, majd kiengeszteli valahogy szerencsétlent. Hallotta a nevét meg a vizsga szót és onnantól kezdve megint csak nagyban nyüsszögött a földön, mindaddig, még be nem nyitott Lewy és végig nem nézte, ahogy lecsúszik vele egy szintre. Bármekkora nyomorban érezte magát, azért ahogy ránézett, képtelen volt nem elvigyorogni magát, még a kezét is a szája elé kapta, hogy takargassa.
- Anya muskátlikat költöztetett oda, nem lenne jó ötlet bántani őket, nem örülne szerintem. - Próbálta nagyon komoly érvként használni a változásokat, az új függönyt is egyértelmű, hogy jó lenen a karnissal együtt egyben hagyni. Mondjuk ennyi pozitívuma volt, ez a rózsaszín jobban is tetszett Majának, mint az előző és ment az ágyneműjéhez is, bár abba volt ezüstszín is, és semmi pacika, a pacik a szekrény mélyén pihiznek.
- És… meddig maradsz? - Végül el is nevette magát, aztán kicsit megemelkedve közelebb csúszott hozzá, hogy elvegye és letegye, amiket hozott, aztán pedig megölelje. Persze a kérdés Maját közel sem érdekelte úgy, mint az anyját, de hát na. Mikor elengedte, akkor azért még aggódva pislogott a jobb kezére, aztán visszacsúszott a könyvek közé és ugyan abban a kicsavart pózban úgy tett, mint aki nagyon keres valamit. Igazából nem talált semmit, semmit amit tudna és értene.
- Meg fogok bukni ebből az izéból, ez már tuti. Ezt nem lehet megjegyezni! Mit hoztál? - Tekintete rátévedt arra, amit az előbb látott a fiúnál, de nem vette eddig szemügyre jobban.

Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. január 22. 20:32 | Link


Január 27, Schatznál, kinézegetek

Nagy nehezen túléltem a néni kérdéseit - annyira nem is néni -, szóval amint lehetett, menekülőre fogtam. Értem én, hogy jó fej, meg anyuka, meg félti a lányát, de azért van, amit túlzásnak érzek. Még jó, hogy nem hozott rögtön kislámpát, amivel a szemembe nyomja a fényt ezerrel. Édes pofa ez a nő...
Szóval bevágtam magam után az ajtót és lassan lecsúsztam, halkan nyöszörögve és közöltem, hogy én legközelebb inkább az ablakot választanám, ha adott az az opció.
- Majd addig odébb lebegtetem őket és meg van oldva. Nagyfiú vagyok, varázsolhatok már az iskolán kívül is - néztem rá pimasz vigyorral, hogy aztán körbepillantsak. Már nem volt égősor, amibe beleakadhat a belőtt séróm, sehol a régi függöny és a paciknak se volt nyoma. Ez utóbbi még egészen meg is viselt. Szegény pacik, száműzve lettek. Remélem nem miattam. A pillantásom a leányzóra tévedt, aki időközben közelebb csúszott, elvette a cuccaim és átkarolt. Én elmosolyodva viszonoztam a gesztust, most már nem volt útban a hülye kötés sem, szóval teljes volt az élmény. Mélyen beszívtam az illatát és úgy egy pillanatra azt éreztem, hogy minden rendben van.
- Hm... ameddig akarok... ameddig akarod... - helyesbítettem kissé a hajamba túrva, hogy aztán figyeljem a hölgyeményt, amint a könyvei közt meglehetősen kifacsart pozícióban ücsörög. Meglehetősen kétségbeesett arcot vágott szerencsétlenem, ilyet meg nie lát gyakran az ember. Főleg nem tőle, alapban elég lelkes szokott lenni...
- Izéből? Ez nem igazán segít ki, most éppen mivel szenvedsz? - kérdeztem feltápászkodva, hogy aztán felszedjem a cuccaim is és közelebb lavírozzak hozzá, majd nem messze tőle ismét lecsüccsenjek. Szemügyre vettem a kupacokat, aztán a post-it tömbre pillantottam és a legfelsőt levéve a kulccsontjára ragasztottam. Amúgy is egy kulcs skicces vázlata volt rajta. Tanulás pls.
- Post-it. Az a ragadós vacak. De látod, még színes is! Jól lehet vele tanulni. Meg pár régi jegyzetem... semmi érdekes - ráztam meg a fejemet halvány mosollyal.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. január 22. 21:22 | Link

Életem értelme💕
lazácskán
január 27. este, otthon


Tudta ő, hogy találna megoldást, csak inkább kerülhesse ki az édesanyját, amit Maja nagyon meg is értett. Bár neki sosem voltak ilyen gondjai, egész jól el szokott lenni minden emberrel, tudta szerint rossz híre sincsen, de aztán ki tudja. Sóhajtva rázta meg végül a fejét, bár még mindig nagyon vidámnak akarta magát láttatni, és ennek nem is volt sok köze az ajtó-ablak kérdéshez. Maja örült, ha jött, tőle aztán kéményen át, mint a télapó szokott is érkezhetett volna. De nem tudott most annyira lelkes lenni, egyszerűen úgy érezte omlik befelé rá az egész iskolai dolog, és már ki se látszik a romok alól. Most annyira jó lenne valami, ami feldobja, de előre látja, hogy ez a hétvége eddig semmi jóval nem kecsegtet.
- Mondanám, hogy amíg nem végzünk, de akkor lehet, hogy az elkövetkezendő 2-3 évre ki kéne ürítsed a naptárad, azt meg mégsem kérhetem.
Szomorúan elhúzta a száját, aztán lapozott egyet a könyvben, mintha attól jobb lenne. Igazából olvasgatja ám, de folyton van valami, amibe belezavarodik, és a három mondattal korábbi ki is illan a fejéből. Két hét van csak vissza az élő kivégzésig, mikor majd besétál vizsgázni, fogalma sincs, hogy fog ez menni, de a héten ettől még meglesznek a számonkérések, amikre szintén semmit nem tud.
- Rúnatan, de ez itt - mutatott a tornyosulóbb kupacra - szintén rám vár. Azt se tudom jobbról balra, vagy balról jobbra. Miért nem lehet ez is olyan egyszerű, mint a művészetek, vagy a repüléstan?
Fordult felé elég kétségbeesetten, de aztán érdeklődve figyelte a bemutatót, szemeivel a lengyel kezét követte, ami Maján ért véget egy ragadós cetli képében. Odanyúlva fogta meg magán még rápillantott, aztán csak újra a tanulásra próbált koncentrálni. Elmosolyodott, nem is vette le, csak hátradőlt, majdnem elfeküdt, jó, hogy hídba nem megy le, úgy húzta ki az egyik fiókot maga mögött, majd kivett egy csomó tollat, meg egy eléggé megfogyatkozott szívecskés, sárga tömböt.
- Nekem is van még, legutóbb anyu a homlokomra ragasztott egyet még aludtam, hogy ugyan már harmadik napja ígérem a virágok locsolását, de még mindig szomjasak… elfelejtettem, na.
De végül túlélték, mert Maja ügyesen gondozta őket, csak kicsit elfelejtette, éppen máson járt az esze vélhetően, de ez részletkérdés. Kettejük elé tolta a könyvet, majd előkotorta a füzetet, amibe jegyzetelni szokott. Leszámítva, hogy tele van széljegyzettel a tánclépések, kviddicscselek kapcsán, más rajzokkal és egyéb firkákkal, még használható dolog is akadhat benne.
- Van itt valami fa, azt mondta a tanár, hogy ezt tuti kérdezi…. Ki se tudom olvasni a nevét! – Mert milyen épelméjű nevezi el Yggdrasilnek.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. január 22. 21:53 | Link


Január 27, Schatznál, kinézegetek

Nem tudtam dönteni, hogy én maradnék tovább szívesen, vagy ő tartana itt, de mégis ő volt a vendéglátóm, hát nem mondhattam, hogy addig maradok, amíg akarok - még akkor sem, ha tudom, hogy nem dobna ki -, hisz bunkóság lett volna a részemről. A kijelentésére felhorkantam kicsit, majd közelebb hajolva csókot nyomtam a vállára, hogy aztán visszacsüccsenjek a hátsómra.
- Nem élveznéd, nagyon durván sok tudok lenni egy idő után... Meg amúgy is... - nem fejeztem be a mondatot, inkább csak sokatmondóan a felsőre néztem, ami láthatóan el volt méretezve. Csakis ez lehetett vele a gond. Maja kettővel kissebbet talált csak, mint ami a mérete és ezért ezt vette meg. Remélem.
Közben szemügyre vettem a mellette tornyosuló kupacot és arra jutottam, hogy életemnek elég sok dolga lesz és ehhez bizony kevés lesz szimplán a post-it. Persze a művészetek, meg a repüléstan pofonegyszerű, azokra jóformán nem is tanultam anno, de a rúnatan, az már egészen más tészta. Persze, olyan nincsen, hogy az ember az adott tananyagot nem tudja valahogy feldobni.
- Mert akkor nem csak szép lennél, hanem zseniálisan okos és kedves is, és rohadtul nehezen tudnálak megtartani. Szerintem ezért - préseltem össze az ajkaim pár pillanatra, majd bólogattam kicsit, mintha átgondoltam volna és most tökéletesen egyetértenék magammal. Ezek után felcímkéztem a hölgyet egy post-ittal, amire az volt a válasza, hogy elővett egy csomó tollat, meg egy hasonló kis papírtömböt. Jóval kisebb volt, mint amit én hoztam, de jól jöhetett még.
A kis sztorira halkan felnevettem, majd a válla fölött áthajolva olvastam bele a tankönyvbe.
- Még a végén megsajnálom a virágaid... - jegyeztem meg szórakozottan, miközben lapoztam egyet, de aztán vissza is hajtottam. Ezekkel nagyjából képben voltam, szóval nem okozhatott olyan nagy gondot.
- Yggdrasil? Az a viking-germán-kelta világfa bigyó? - biccentettem kicsit oldalra a fejemet, miközben elővettem egy alkoholos filcet a kabátom zsebéből.
- Hogy állsz a rúnákkal? Ugye legalább az a része megy?- érdeklődtem rásandítva.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. január 22. 23:13 | Link

Életem értelme💕
lazácskán
január 27. este, otthon


Talán sok hangyányival szívesebben lenne most a kviddicssztárral úgy, hogy nem ezekkel a tanulnivalókkal kell foglalkoznia, ráadásul Maját ismerve nem véletlenül lepte meg az anyukáját is, hogy rászánta magát. Mindig halogatja a legvégéig, szenved eleget úgy is. Most azonban itt van minden, adottak a feltételek, a lehetőség, a segítség, az idő. A navinés lány meg majd felrobban belül, mert tehetetlennek és butának érzi magát, annál is jobban talán, mint amennyire tényleg nincs IQ-ja csúcsán. Kicsit kevésbé letargikusan viselkedett a puszi után, már majdnem a figyelmét is összeszedte, mikor pillogott rá. Maja értetlenkedett egy sort, bár ez most nem volt őszinte, értette a problémát, beharapta alsó ajkát aztán a könyv felé mosolygott és csak összeszedte a kardigánt maga körül. Ekkor tárult ki az ajtaja és megdöbbenve pillogott szembe az őket figyelő anyukájával.
- Mi a baj? - A legalapvetőbb kérdés, mert ugye a lánykának biztosan nem esett le elsőre, csak második nekifutásra, hogy ez amolyan utolsó ellenőrzés távozás előtt, hiszen már kabátban volt Veszna. - Tanultok? Semmi, kincsem. Indulok, jó legyél, ha bármi van hívj. Lewy. - A végén a fiúra pillantott, aztán meg sem várva Maja válaszát legalábbis elindult, becsukva maga mögött az ajtót.
- Ne is törődj vele...
Hallani lehetett, ahogy a gurulós bőrönd kerekei szántják a járólapot, majd egy kattanás után átbukfenceznek a küszöbön és záródik a bejárati ajtó. Hát, több hasonlóra legalább nem kell számítani. Maja elég könnyedén elengedte a dolgot, aztán a virágos beszámoló után összeszedte magát.
- Az, azt hiszem. Azt mondta valami kisesszé lesz, szóval az, ha megvan, már elég átmenősnek tűnik. Ami meg a rúnákat illeti. Ühm az első nemzedékkel még nem volt gond, aztán nem tudom. Úgy tizenhat biztos megy a huszon…huszonnégyből. - Próbált fejben számolni, és remélte, hogy nem rontja el, de úgy emlékszik, ennyit vettek át. Rá kellett azért döbbennie, hogy nem egy csúcsteljesítményű harmadikos, erre Lewy nyilván jóval korábban eszmélt. De ebből kell gazdálkodni. Végül beszélni kezd és elég érdekesen olvassa ki a szavakat, szerencsétlen.
- Van valami három dolog hozzá a Hvergelmir, Bifrost meg még egy, amit nem is látok leírva...
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. január 22. 23:54 | Link


Január 27, Schatznál, kinézegetek

Az ember egyszer akarna aranyos lenni és segíteni a barátnőjének a tanulásban, erre mi történik? Anyuka random berúgj az ajtót, mintha egy Liam Neeson filmből szökött volna és már csak a gépfegyver hiányzik a kezéből. Az arcára a könyvek és az elfoglaltság láttán kiült a meglepettség, mintha fizikai képtelenség lenne, hogy egy lány meg egy pasi egy szobában tanuljanak.
- Csókolom... - jegyeztem meg intve neki, hogy aztán rosszallóan rázzam meg a fejemet, miután becsukta maga után az ajtót. Maja a megnyugtatásomra szánta a megjegyzését, hogy ne törődjek vele, gondolom. De most komolyan, a nő ott hagyta a bőröndöt a folyosó végén, csak hogy idesettenkedjen és bekaratéjozza az ajtót.
- Igazán megemlíthetnéd neki, hogy amúgy nem szokásom lányokat molesztálni... - pislogtam laposakat az ajtó irányába ismét, majd megráztam a fejemet ismét. Nonszensz ez a nő. Sosem fogom megérteni. De nem csak ezt a példányt...
Maja közben felvilágosított, hogy a nagyjából képben van a rúnákkal, mire biccentettem, hogy nem bánom, ahogy neki jól esik, végül is csak a harmadát nem tudta. Életem... Ilyenkor arra gondolok, hogy szívesen megölelném, majd közölném, hogy jól van drága, semmi baj. De az rettenetesen bunkó lenne tőlem.
A Yggdrasil pontosabb elemzésébe kezdtünk, mire összevontam a szemöldökömet és furcsállóan pillogtam kicsit.
- Három? Nem négy? Mert ugye a Yggdrasil, más néven világfa egy bazinagy kőris, aminek a gyökerei három forrásból táplálkoznak, a  Hvergelmirből, a Urdarbrunnból meg a Mimirbrunnból. A Bifrost az a szivárványhíd a világok közt, amin az istenek lovagolnak. Ez négy - készítettem egy vázlatot négy egymás mellé kiplakátolt Post-itre. Talán így kicsit érthetőbb... aztán az is lehet, hogy most zavartam bele végképp a dologba szerencsétlent.
- Eddig nagyjából oké? - pillantottam rá kérdőn.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. január 23. 00:28 | Link

Életem értelme💕
lazácskán
január 27. este, otthon


Maja próbált a csendes és beletörődő lány maradni, főleg miután minden bűnét megbánta, amit néha napján elkövetett az anyukája párjai felé. Ő is volt kíváncsi, talán zavart is néha, de ettől még kritikán alul, ami itt történik, az a helyzet. Próbál a leányzó békét hozni, de az egyik oldal érteni se akarja a másikat, így meg amaz jogosan áll hozzá úgy, hogy inkább közlekedne az ablakon be és ki. Gondterhelt pillantással intett az anyukája után, hogy aztán próbálja megnyugtatni a helyzetet, de érezte, hogy ez azért kevéske.
- Hidd el, nagyon sokszor elmondtam már, hogy nem fogsz bántani, én tudom. De mindig van valami kifogás, amit szerinte én nem látok. Majd megbékél.
Annak ellenére Maja néha milyen kis butus, meg lassú, sikerül néha át is látnia a helyzetet, arról nem beszélve, hogy bár ez a helyzet hozta, hogy az anyukájával nincsenek olyan extra vidám társalgásai néha, még mindig elég sokat beszélnek, ami jót tesz. Lewynek is, ha nem is tud róla, volt már rosszabb tekintete is Vesznának, jó is, hogy azt nem látta. Közben inkább olvasgatta azt, ami volt de más volt mindenhol. Füzetben, könyvben… Elveszett.
- Hogy mi? Négy? De hogyan jött negyedik? Pedig itt még figyeltem is, még ilyen lapot is kaptunk, amin három volt. - Közben azért figyel a magyarázatra a nagy kiakadás közepette. Figyelte a vázlatot még bólogatott is, ahogy igyekezett követni mi és micsoda. Azt nagyjából felfogta, hogy mik ezek, a neveikben kevésbé volt biztos. Ahogy már abban is, hogy milyen eseményeket tart Gabi bácsi, ha ez tényleg rossz úgy. Aztán ugyan a megerősítés biztos volt, a kérdése viszont igencsak bizonytalan.
- Ühhüm. Kilenc világ van a világfán - elvileg -, abból mi csak párat tanultunk, az baj lehet?
Túlzásokba nem kell esni, nem ez számára a világ legérdekesebb témája, de ha kicsit igyekszik, talán hamarabb kigabalyodik az egész téma. Jó lenne, mert másként buta krumpli marad és majd csak dekortárgynak lesz jó egy szobában, pont, mint a kupái. Azt meg ő sem akarhatja.
- Meg, meg… vannak itt is állatok. Mondjuk azok még mennek valamennyire.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. január 23. 01:01 | Link


Január 27, Schatznál, kinézegetek

Megkaptam a tipikus nyugtató mondatot, miszerint majd megbékél. Ez majdnem olyan rossz volt, mint a "minden rendben lesz" és határozottan rosszabb, mint a "mindig itt leszek, ha szükséged van rám". Míg az utóbbiról szinte mindenki élből tudja, hogy egy ócska hazugság, addig az előbbi sokan komolyan gondolják. Holott egyértelmű, hogy teljesen soha semmi nem lesz rendben.
- Jó, hagyjuk is. Nem emiatt jöttem ide. - Azért lássuk be, ez a nő ért hozzá, hogyan lombozza le az embert. Ez most szemétség lesz, de ha a férjéhez is így állt hozzá, akkor lehet, én is elhagytam volna a csóka helyében.
Közben Maja elmerült az olvasásban és közölte, hogy három fogalom tartozik hozzá, de akkor ezt vagy rosszul mondták órán, vagy nem volt bent, vagy elaludt, vagy nem értem...
- Ööö... hát nem tudom, de az akkor is négy! Van a három kút, meg a híd. A  Hvergelmir az, ahol Nidhogg, a sárkány lakik és rágja a gyökereket. A másik Urdarbrunn, ahol az istenek összegyűlnek minden nap tanácskozni. Rohadt sok mondanivalójuk lehet... vagy kanasztáznak. Itt él a három sorsistennő is, a Nornák, akik a sorsot szövik, meg ugye öntözik a világfát. Tipikus macskás nénik. A harmadik meg ugye Mimirbrunn, ami a bölcsesség forrása. A Bifrost az csak afféle átjáró. - Nem is értem, miért nem tanárnak mentem. Ja, de... mert utálnék tanár lenni. Kb ez lehet az oka. Meg, hogy nem szeretek szociális interakcióba lépni a fiatalabb nemzedék legtöbb tagjával. Annyira gyökszik tudnak lenni.
A leányzó eközben felvilágosított arról, hogy elvileg 9 világról meséltek neki, de abból csupán párat tanultak, mire kissé megint felfutott a szemöldököm. Ez a tanár úgy tűnt, mintha kissé szétszórt lenne.
- Hát nem tudom, ez olyan, mintha csak a J-ig tanulnátok meg az ábécét, mert a többi úgyis csak jövőre kell. Legalább névlegesen voltak említve? Kellenek az esszében? Mert igen, kilenc van, de... tejóóó ég - túrtam a hajamba, majd mély levegőt vettem. Azt hiszem maximalista vagyok kicsit jobban a kelleténél, mert engem ez az egész ebben a formájában felzaklatott. Így is túl sok információval árasztottam el a lányt.
- Állatok? Odin hollói? Fenrir, a farkas, aki leharapja Thor kezét. Ő biztosan említve van. Sleipnir? A paci, a nyolc lábbal, tudod... Ööö... Hél még elég fontos, de ő nem igazán állat. Vagy melyikek...? - Te jó ég, azt hiszem, hogy jobb lenne összekapnom magam, mielőtt még totál strébernek néz. Bár, lehet, hogy ezzel már elkéstem, egy kicsit. Szóval bocsánatkérő pillantással csókoltam a nyakába, majd lekaptam róla az ott maradt post-itet.
- Bocs, elég random tudok lenni...
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2017. január 23. 01:02
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. január 23. 01:52 | Link

Életem értelme💕
lazácskán
január 27. este, otthon


Elég rossz érzése lett a lehangolt tanulás mellett is úgy az egész hisztitől, amit az anyja kialakított. Ő tényleg hitt benne, hogy ez majd elmúlik, vagy rendeződik, egyszerűen csak a kislányos naivitása nem akarta engedni, hogy tovább lásson az elképzelt kis tökéletes buborékjánál. Aztán most már muszáj. Szépen jött az a tű, és pukk, vége volt ennek. Sajnálta, de nem tudott mit tenni azon kívül, hogy minden alkalommal csak a jót mondta. Néha tényleg nem értette mire fel ez, sok dolgot volt már, amit ennyire nem kedvelt az anyja. Mikor otthagyta a balettet és ment más irányba ugyan ez volt, de Maja akart, ment is és jó dolga lett. Kviddics dettó. Most már igazán lehetne ennyi bizalom felé, még ha nem is túl okos, nem hoz rossz döntéseket. Mert tényleg így volt, a fiút is olyan szintekig tudta magasztalni anyucika előtt, mint szerinte senki.
Fácska, kutak és a híd. Lassan ment, de kezdte megérteni, bár határozottan nem érezte magát túl jól, meg túl okosnak sem, ami nem dobta fel, de ez van, ezt kell szeretni. Egy vérszegény mosolyt megejtett a hasonlatoknál, amit azért nagyon értékelt a rengeteg infó között, de lefagyott a rendszer. Próbált ő mindent befogadni, de ez azért nem volt kevés hirtelen. Bezzeg ha egy műelemzést kéne megírni akár korstílusi szempontból is, bármennyit tudna róla beszélni, nem érti ő ezt. Inkább szép lassan a saját kis szavaival kiegészíti a dolgokat, senki nem mondhatja, hogy nem próbálkozik a gyomrában lévő gombóc ellenére.
- Nem tudom kell-e, emlegetve voltak, de nem igazán tért ki rá, nem tudom miért, meg hogyan. Gondolom akkor talán nem. Remélem.
Próbált válaszolni valami értelmeset, de még mindig az előző körön forogtak a kerekek és magában mormogta is, legalább kezdett megragadni az, ha ezek már túl magas pluszok is voltak. Aztán ahogy választ kapott menten megbánta, hogy kérdezett, és nem a volt levitás kiütközése miatt, inkább azért mert ő maga se tudta. Fenrir. Ez legalább ismerős volt, szóval úgy sejtette ezek lesznek azok, amik kellenek. Legalábbis remélte. Egyébként ez a tanulás megint kihozta sikeresen a hallgató és megfigyelő Maját. Ehhez jobban értett.
- Ők ismerősek, ezek lesznek azok… - Nem volt ugyan meggyőző, de mikor az utolsó szót is felvéste egy kis lapra előrehajolt és szépen sorba ragasztgatta őket, hogy valami rendszerben lássa. Esszét nem lehet darabokból összerakni, vagy ő nem tud. A csókra egy pillanatra megállt, fel is lélegzett, de nem a bocsánatkérés miatt, inkább mert legalább úgy érezte haladnak valamerre, bármennyire is nem volt ez az ücsörgés és eszmecsere az ínyére, sőt.
- Ne kérj bocsánatot, ezért vagyunk itt, velem meg nehéz, ez van. - Megvonta a vállát, aztán közben fogott egy szövegkiemelőt is és kihúzkodta a sorokat, amik még kellhetnek és idevágnak ahhoz, amit Lewy mondott. Bár azért rendesen össze lett zavarva, de már nem olyan káosz. Ahj, annyira csinálna inkább bármi mást, amitől nem érzi magát ilyen bútordarabnak, amit csak kerülgetni kell a szobában. Menekülési elképzelések kezdete három... kettő...
- Nem vagy szomjas? Vagy éhes?
Utoljára módosította:Czettner L. Maja, 2017. január 23. 01:52
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. január 23. 02:35 | Link


Január 27, Schatznál, kinézegetek

Igyekeztem nem túlzásba vinni az infókat, de azt hiszem, hogy nem jött össze... Még az én rendszerem is próbálta összerakni azt a káoszt, ami az előbb kiömlött belőlem, elvileg rendszerezetten. Oda se neki, nagyjából a lényeget ki lehetett belőle venni, a többi meg amúgy se fontos.
A világokról ezek szerint nem voltak átfogó ismereteik, mire csak biccentettem egy aprót. Talán jobb is, ha azokról nem kezdek el beszélni, mert abból mindig csak a baj van, ha az ember fölösleges infókat bekever a rendes közé.
- Akkor azokat hagyjuk is ki. Erre a hat oldalra nem lesz szükséged - hajtottam be azokat a lapokat a könyvében, hogy nehogy nekem elkezdjen azzal is szenvedni a drága.
Az állatok említése hallatán persze felsoroltam egy pár fontosabbat a germán mitológiából, de a leányzó elég tanácstalannak tűnt, szóval a jegyzetei közt kezdtem nézelődni. Valószínűleg ezek voltak azok, hacsak nem valami mókusokról van szó, akik a Yggdrasilon laknak... manapság ki tudja, mit ki nem találnak a tanárok.
- Igen, ezek szoktak a fontosabbak lenni - bólogattam, miközben kiegészítettem egy-két címszóval a kis fecnijeit. Ilyenkor nagyon tudok örülni neki, hogy nem írok olvashatatlanul.
Azért én megejtettem egy bocsánatkérést, amiért szófosásom van, amint valami olyan tantárgyból kell magyaráznom, amiben nem voltam rossz. Ő a mellékelt ábra szerint nem akadt ki miatta, ezt pedig határozottan értékeltem.
Aztán körülbelül tíz másodperccel később érkezett a terelés, mire csak felnevettem halkan. Igazából már vártam, hogy mikor jut eszébe az első dolog, amivel ellapozhatna a tanulásról. Oldalra biccentettem a fejemet, majd őt figyeltem.
- Egye fene, szusszanhatsz egy kicsit. De nem, nincsen semmilyen efféle igényem, jelen pillanatban - döntöttem a hátamat az ágya szélének, majd intettem, hogy jöjjön csak közelebb.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. január 23. 03:03 | Link

Életem értelme💕
lazácskán
január 27. este, otthon


Maja fejében rövid idő alatt sikerült az ősrobbanást előidézni, ami nem csak abból állt, hogy kezdett megvilágosulni a témát illetően, de abból is, hirtelen mennyi ötlete lett, amivel a tanulásból kimenekülhetne. A legtöbb középpontjában pedig nem egymaga állt. Ez egyszerre dicséretes áttörés és elszomorító jövőkép, bár nézőpontok kérdése. Ha őszinte akarna lenni, ez a mennyiség, amiket most lefirkálgat meg kijelölget annyi, amit máskor három, de inkább négy nap alatt összeszenved tessék-lássék módon, és jórészt eredménytelenül.
- Köszi, mindjárt összetűzöm ilyen izéval, és akkor nem is akadok bele. - Egyébként ez a szó a magyar nyelv egyik legjobb találmánya. Nincs szó, kifejezés, fogalom, amit ne lehetne az „izé” megjelöléssel leírni. Határozottan hasznos és haszontalan egyszerre. Elővett egy gémkapcsot közben, amivel fent megtűzte, majd még egyet lentre tett, így egyben áthajtható volt, szuper. Először érezte magát kicsit valahogy az este folyamán, eddig nem operált valami fényesen. Pillogott a könyvrengetegre, igazából a 6 tárgyából három nagyon jól megy, a rúnatannal most kezd megbékélni…maradt kettő, amikkel jobb volna nem is találkozni. Bezzeg ha másról van szó, milyen aktív meg szorgalmas tud lenni! Csak ugye nem mindegy mi köti le a figyelmét.
- Majd átnézem még azért volt-e másik. Ririvel múltkor ezeket legalább kiírtuk szépen, csak nem voltam benne biztos, hogy még hasznomra lesz. El vagyok veszve abban, mi és mihez való.
Vallotta be végül szomorkásan, ahogy rendezgette a post-iteket. Ahogy újra és újra rápillantott a fura nevekből legalább meg kezdőbetűk ragadtak meg, az is valami… Végül nem nagyon bírta tovább, kénytelen volt a menekülést keresni és még a szomorú kiskutyaszemeket is bevetette volna, de hatalmas sóhajjal vette tudomásul a választ.
- Akkor milyen van?
Kérdezte egy mosoly kíséretében, még nagy nehezen áttornázta magát a maga köré kevert holmin, négykézláb, mert máshogy, aztán meg sem állt Lewyig. Elég tanácstalanul figyelte, fogalma nem volt milyen felajánlást hagyhatott ki, ami most eszébe kéne jusson, de úgy volt vele, hogy ezen inkább gondolkodik, meg az élet nagy dolgain, minthogy tovább elemezzen hidakat meg kutakat. Nem volt ínyére, no. Mikor odaért kinyújtózott, amúgy is zsibbadt már mindene, aztán közelebb hajolva puszit nyomott a szájára, csak egészen rövid ideig időzve ott, majd mellé fordult, és ő is az ágynak dőlt.
- Ühm, de játszhatunk is addig valamit… vagy tudsz bármit, amivel nem halok meg papírok közt a sokktól, mennyi mindent nem tudok? - Húzta el a száját kicsit szégyellve magát végül aztán kinyújtott lábain dobolt az ujjaival.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. január 23. 03:32 | Link


Január 27, Schatznál, kinézegetek

- Ugyan, semmiség - legyintettem, miközben figyeltem, ahogy a lapokat összetűzi egy gémkapoccsal. Tényleg az volt, hiszen csak megszabadítottam pár oldalnyi tanulnivalótól. Ha ennyivel boldoggá lehet tenni, nem is értem mit töröm én itt magam olyanokkal, hogy bérlet...
Elmesélte közben, hogy azért ez neki valahol le van írva, csak passzolná, hogy hol, de legalább kijegyzetelték. Végül is... haladás. Legalább már van valami, ami több a semminél. Anno én kicsit maximalistább voltam, mint ő, de nem is igazán arról híresek a diákéveim, hogy emlékezetesek lennének. Inkább érezze jól magát.
- Jaj ne szomorkodj már, hercegnő, nincs ezzel semmi baj! - mosolyogtam rá bátorítóan, hiszen nagyon tudtam utálni, ha valami hülyeség miatt kiakad szegényem. Ez pedig totálisan az volt. Aztán figyeltem, ahogyan felém indult, nagyot nyelve és rendezve a gondolataim, mielőtt kicsúszna a számon bármi meggondolatlan. Végül halvány mosollyal végigsimítottam az állán, hogy aztán színpadiasan felsóhajtsak.
- Ne akard azt tudni... - ráztam meg a fejemet kicsit, aztán kaptam egy puszit, mire érdeklődve figyeltem őt. Legalább már nem viselkedett úgy, mintha bármelyik pillanatban leharaphatnám a fejét. Muszáj volt ismét kicsit elnevetnem magamat, miközben a fejemet a matracnak nyomtam és az ajkamba haraptam. Komolyan kelleni fog az a "cipőben tilos" tábla a gondolataim kellős közepére.
A szemem sarkából rápillantottam, hogy ismét kissé elvigyorodjak.
- Játszani? Mit szeretnél játszani? - érdeklődtem félig felé fordulva, hogy aztán megszabaduljak a dzsekimtől és ismét a leányzónak szenteljem minden figyelmemet. - Nem mondta anyukád, hogy nem illik játszani a tűzzel?
Amúgy is egészen biztos vagyok benne, hogy erről az igéről mindkettőnknek teljesen más, egymással szöges ellentétben álló dolgok jutnak eszünkbe.
- Persze, ha van ötleted, hallgatlak. Én inkább nem mondanék... semmit - kalandozott a pillantásom végül az ajkaira.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. január 23. 04:06 | Link

Életem értelme💕
lazácskán
január 27. este, otthon


Sokszor ad hálát és köszönget meg dolgokat, de mindig is azt verték belé, hogy ez így helyes. Hiszen van, akinek ez sem adatik meg, neki meg mégis. Most például szinte biztos benne, hogy sok lány szívesen lenne a helyében és ez egyszerre tudná elkeseríteni és dobná fel. Igyekszik utóbbira összpontosítva elfelejteni előbbi eshetőségeit. Az agya megint teljesen önálló életre kelt ebből is kitűnik, és ki is szórta azon infókat, amikkel nem most akar tovább foglalatoskodni. Például ülni csak úgy amellett, akit úgy imád ezerszer jobb. Akkor is, ha ennyi az egész. Maja nem feltétlenül nevezhető nagyigényűnek, sőt. Annak idején a legjobb barátnőjétől egy talált gesztenyét kapott és úgy őrizte, mintha legalább valami milliós tárgy volna aranyba öntve. Az más kérdés, hogy hátba szúrta, majd elhagyta őt a lány, de a gesztenye még megvan valahol. Ilyen ő. Hirtelenharagú, de sosem tud elmélyült lenni ez, így viszonylag könnyebb vele.
- Persze, tudom, majd lesz tovább. Majd ezeket a cetliket átnézegetem és jó lesz minden. Reméljük.
Mondta mosolyogva még eltervezett célállomásához nem ért. Egy pillanatra azért megfordult a fejében, hogy most szívesen szorongatná a fiút, és kérlelné, hogy csak szabadítsa fel a tanulás alól és csináljanak inkább bármi mást, ami érdekesebb vagy izgalmasabb, de lemondó sóhajig jutott csak. Talán nem most kellene ezt feszegesse, vagy igen. Nem tudja.
- Pedig tényleg nagyon érdekel. - Meg egyébként pillanatnyilag minden más is, ami nem a tanulás. Viszont ebbe a kérdésbe se látott ő többet, mint ami elhangzott jellemzően, azonban ami utána jött, azt nevezhetjük a legutóbbi ébredése részleges következményeinek is. Kezdte felismerni a rendezvényt, amin csücsült… Olyan kár, hogy a határokat azonban nem ismeri. - De mondta, főleg mióta a neved először elhangzott, egyre többször kapom meg.
És bizony, ebben a kontextusban már nála is leesett a tantusz, nem is nézett rá Lewyre csak piszkálgatta a kardigánt meg a nadrágját a kezével, majd sóhajtva gondolkodott el, mi is legyen. Zavarban volt, úgy tért vissza, mint a hirtelen hallgatásai is. Aztán a legnagyobb jóindulattal és ártatlansággal kezdett bele őszintén az egészbe. Fölösleges lett volna csűrni-csavarni, pláne, hogy most még viszonylag összeszedett volt.
- De elsősorban nem erre gondoltam, videójátékozhatunk, vagy valami kártya, van egy csomó társas, bármi… igazából bármit szívesen csinálnék. Szívesebben. Nem szeretek tanulni, ennyit nem is szoktam egyszerre, megfájdul tőle a fejem is majd… - elhúzta száját és grimaszolt kicsit és így mostanra sikerült ránéznie a lengyelre és várni valamiféle reakciót.
Utoljára módosította:Czettner L. Maja, 2017. január 23. 04:08
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. január 23. 04:27 | Link


Január 27, Schatznál, kinézegetek

Én csak elégedetten bólogattam, hiszen legalább már szóba hozta a tanulás lehetőségét. Ez már egészen haladás a részéről, majd esetleg kilátásba helyezek valami prémiumot, ha jól teljesít. Az ilyesmi hatásos szokott lenni. Én beleegyezően bólintottam, majd a lemondó sóhajra felvontam a szemöldökömet. Nem igazán értettem, mire kaptam most ezt a hangeffektet. Nem akarhatja tudni, mi is az én problémám. Annyira nem szalonképes téma.
- Igen, érdekel? - kérdeztem végül sóhajtva, majd egy pár pillanatig a térdemen doboltam a jobb kezem ujjaival, miközben mérlegeltem, hogyan is lehetne ezt finoman előadni. Rövidesen arra jutottam, hogy erre bizony nem túl sok módszer akadhat.
- Ezen mondjuk meg sem lepődök, szerintem minden anya első reakciója ez lenne. Pláne, ha hallott volna rólam előzetesen pletykákat. Nem engedné, hogy átlépjem a háza küszöbét - nevettem el magamat kicsit, holott igazából nem volt túl vicces a dolog. Tényleg nagyon durva dolgokat szoktak rólam mesélni és a legjobb az egészben, hogy szinte mindig volt egy minimális valóságalapja. Tisztelet a kivételnek.
Maja közben grimaszok tengerével elújságolta, hogy bármit szívesebben csinálna, ami nem tanulás, mert hogy megfájdul tőle a feje és nem szereti. Én se szerettem tanulni, de attól még szánnom kellett rá időt. Sajnos. Egy pillanatra elgondolkoztam, majd az ölembe húztam a leányzót és finoman végigsimítottam az oldalán, hogy aztán csókot nyomjak a nyakába.
- Én tudok várni, ameddig kitalálod, mit is szeretnél... - jegyeztem meg dorombolós hangon. Nagyon tudtam ajánlani, hogy gyorsan gondolkozzon, mielőtt nekem jut eszembe valami, aminek nem kéne.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. január 23. 05:20 | Link

Életem értelme💕
lazácskán
január 27. este, otthon


Egy picinél talán jobban feszélyezte a tény, hogy sokan és sokkalta jobban teljesítettek nála az iskolában, Lewy eszéről nem is beszélve. Nála tényleg lekorlátozódott ez kreativitásban, ötletekben és gondolkodásban a táncra meg a kviddicsre kilencven százalékban. Maradt tíz minden másra, nem véletlenül toporog ott és úgy, ahogy van.
- Ha nem így lenne, miért kérdezném. Én is segíteni szeretnék, bármiben! Ahhoz viszont tudnom kell… - Kötött össze mindent, mindennel végül, hogy megértesse végre nem beszél ilyenekben a vakvilágba. Bár láthatóan egyáltalán nem tud meggyőző lenni, ha ennyire sikertelenül kérdez.
Végül inkább csak elmondta mi a helyzet és végighallgatta azt is, amik a tények. Mindezek ellenére Maja továbbra sem akarta ezeknek kis mértékben sem jogalapot adni. Vele nem volt ilyen, ő ezeket nem tapasztalta, sőt, éppen ellenkezőleg, és ezt csak ismételte és ismételte, bármennyire is hihetetlennek tűnt Vesznának. Talán már a végére el is hitte, meg úgy a mai nap láttán. Ahol egyébként Maja mérhetetlen módon kavarja a lapokat már tudat alatt.
- Hallott is, de ez annyira előítéletes. Csak vagy, vagyok, vagyunk és kész. Nincs ebben semmi hiperprobléma. Nem fogsz eladni az araboknak két tevéért, legalábbis gondolom. Szóval nincs itt baj.
Ezen a téren legalábbis biztos, hogy nincs. Aztán meglepetten pislantgatott, ahogy lassan a drága ölében találta magát. Kissé sután fonta a karjait a nyaka köré, majd rá is mosolygott. Figyelte egy darabig, tiszta libabőr lett, aztán végül visszavonulóan a kezeit elhúzta és ölébe ejtette. Felállt, és a könyveket összepakolta, hogy ne a szoba közepén heverjenek, elrakta onnan helyet csinálva, de egyelőre csak hallgatott, mert fogalma nem volt mit kellene csinálni.
- Ha azt mondom nem akarok tanulni ma már, ugye nem fogsz hazamenni?
Kérdezte nem titkolt aggodalommal a hangjában és szemében. Igazság szerint volt ő már egyedül itthon, és nem ez volt itt a gond, sokkal inkább az, hogy egy ideje bizony ő is igényli ezt, hogy ott legyen mellette, mert az jó. Ettől pedig nem szívesen szakadna el, ha nem muszáj persze. Közben végzett is, akkor visszafordult volna a lengyelhez, de előbb még egy szívecskés post-itet kezelésbe vett. Ráírta hogy „Majáé” majd leguggolva mellé szépen a mellkasára tapasztotta. Aztán hátrébb lépett egyet. Vagy kettőt.
- Hmm... Tabu? Activity?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. január 23. 11:27 | Link


Január 27, Schatznál, kinézegetek

Maja a maga aranyos módján kissé naiv és gyermeteg tudott lenni. Látszott rajta, hogy az anyja óvta a széltől is egész életében, és ez most ütött ki rajta. Hiszen hiába mondtam, hogy nem akarja tudni, attól még továbbra kedves és segítőkész maradt, nyomatékosítva, hogy szeretne a kedvemre tenni. Csak futólag elmosolyodtam és elsimítottam egy tincset óvatosan a homlokából.
- Ebben nem tudsz, életem. Egy ideig még nem. Kedvellek, nem akarom, hogy miattam túl hamar belerohanj bármibe - mondtam és ez teljes mértékben igaz is volt. Nem lett volna előnyös, ha túl hamar felnő, csak azért, mert most éppen jobban kedvel, mint a többi pasit, akit ismer. Ha egyszer vége, már úgysem lesz visszaút és fog ez még hiányozni neki.
Mint kiderült, anyuka már előbb hallott pletykákat, mint hogy találkoztunk volna. Ez mondjuk sok dolgot megmagyaráz.
- Ugye életem... ha eladnálak, legalább hat tevét kérnék érted, nem csak kettőt. Manapság emelkednek az árak tudod... - nevettem fel, hogy aztán az ölembe húzva csókot nyomjak a homlokára. Ő átkarolta a nyakamat, hogy aztán nem sokkal később elengedjen, de nem bántam. Ha nem tette volna, lehet, hogy a mai este már nem kellett volna azon aggódnia, hogy elmegyek vagy hogy ismét tanulásra adom a fejem.
Figyeltem, ahogy sürög-forog és pakolássza a könyveit el az útból. A káosz hamar elkezdett renddé transzformálódni.
- Hát nem is tudom, Maja... azért jöttem, hogy korrepetáljalak! Na, ne legyél már kuka, persze, hogy maradok. Most hagyjalak itt egyedül? - ráztam meg a fejem rosszallóan. Nem sokkal később egy szívecskés post-it kötött ki rajtam, amin az ő neve díszelgett. Lesanditottam rá, majd elmosolyodtam.
- Ezt most mire véljem, életem? Szerinted ki akar tőled elrabolni? Amúgy mindegy, amit szeretnél - húztam fel a térdem és átkaroltam, miközben őt figyeltem.
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2017. január 23. 11:28
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. január 23. 14:31 | Link

Életem értelme💕
lazácskán
január 27. este, otthon


Még mindig bajban volt azzal, hogy eltalálja az egyensúlyt a mit lehet és mit nem, vagy mit kell és mit nem kéne dolgokban, egy kapcsolatban. Igyekezett, de kicsit nagyobb hátrányból indult, mint a legtöbb korabeli, ami némileg dicséretes, de nem sokat segít. Ellenben Majával, aki nagyon szeretne.
- Te vagy a világ legédesebb pasija. - Vigyorgott rá, aztán közelebb hajolva az ajkait a fiúéra tapasztotta, és csak mikor kifogyott a szuszból, húzódott vissza. A levegő még mindig életmentő tud lenni, ha magához veszi az ember. Komolyan gondolta, de azért nem merült ez ki ennyiben, nagyjából megértette, hogy itt a problémaforrást ő maga hozta ebbe az egészbe, ami annyira nem is tűnt éppen gyümölcsözőnek. - Tudod jól, hogy magamtól is megyek, nem kell ahhoz fogni a kezem…
És tényleg. Mármint ennél őszintébb nem is lehetett volna, ha Majának van valami random ötlete, és lassan, de biztosan a bátorságát is összekapargatja, nincsenek előtte csukott ajtók. Hát így sétált be hozzá karácsony előtt is; vagy ezért gyilkoltatja magát is gurkókkal, ha pályára léphet. Kicsit kattant ebben a viszonylatban, de talán ez is rántja fel abból, hogy ne csak naivka, de teljesen reménytelen eset is legyen. Rejtett tartalom van bizony. Arról nem beszélve, hogy lassan, de biztosan fel is fogta, hogy igen kellemetlen a másik számára, hogy ő ilyen könnyedén jön meg megy hozzá, a közelébe, rajta…
- Ez nagyon cukin hangzik, de igazából az árszínvonal emelkedik ám, vagyis pontosabban csökken a vásárlóereje a… tevéknek. Szóval én sajnos ugyan annyit érek, a tevéket tartják értéktelenebbnek, több kell belőle, hogy ugyan az az érték kijöjjön.
Micsoda fordulat, kiderül mindjárt, hogy a koszon kívül más is ragadt általánosiskola végén Majácskára. Egyébként tényleg, a tánc miatt muszáj volt teljesítenie, ha nem akarta elveszteni a helyét a csapatban. Itt kevesebb már a motivációja holmi rúnák meg lények felé. Aztán meghozta - drámaian szólva - élete legnehezebb döntését és a korábbi felismerés, na meg a mehetnékje nyomán meghátrált és inkább a pakolásba temetkezett. Pedig olyan jó volt úgy és ott. Érti ő, hogy mindenki neki akar jót, csak azt nem, őt mért nem kérdezi meg senki, hogy az úgy tényleg jó-e. Bár hozzá kell tenni, hogy az a makacssága, ami időnként - vagy annál kicsit többször - előjön, nyomatékosít sok dolgot. Például abban is biztos, ha most egyértelmű nemet kapott volna, nem hagyná annyiban. Ahogy másra meg nem mondana nemet, ha ő nem akar.
- Már tovább tartottál a könyvek felett, mint eddig bármelyik segítségem, hidd el, nagyon jól haladtál. Ne. Úgyhogy maradj szépen. - Meggyőződve még bólogatott is, őszinte volt. Hiába szoktak leülni azzal a szűk baráti körével, vagy még Majánál is alacsonyabb szinten vannak, vagy szőkék, vagy lusták. Egyébként elnézve az évfolyamát néha nem nehéz még az ő tudásával se brillírozni.
- Semmire. Esetleg a rajongóid azon 80%-a, akik nem a kvaffkezelési technikád csodálják általában. Akkor activity lesz!
Jelentette ki nagy boldogan a végét, mintha kicsit el is próbálná nyomni a korábbi kijelentését, pedig szó sem volt erről, és igazából ennek az apró „figyelmességnek” se volt hozzá semmi köze, de a kérdés elgondolkodtatta. Elcsuszizott a szekrényig, kivette a dobozt, majd maguk közé tette és levette a doboz tetejét, hogy előkerüljön minden szükséges alkatrész. Persze közben mosolyogva fel-felpillogott Lewyre.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. január 24. 05:15 | Link


Január 27, Schatznál, kinézegetek

Úgy tűnik, hogy néha mégiscsak kifizetődő tud lenni az őszinteség. Elmeséltem a leányzónak, hogy nekem ez és ez a problémám a kedvességével, s csodák csodája, megértette, miért nem szeretném, ha tovább faggatna arról a bizonyos szükségletről. Igazából teljes mértékben megérte, hiszen nem sokkal később már az ajkai az enyémekre tapadtak lelkesen. Finoman a hajába túrva húztam közelebb, hogy viszonozzam. Azonban a szavai teljesen abszurdak voltak, amit halk nevetéssel jeleztem is.
- Na, ezt sem mondták még rám... - jegyeztem meg szórakozottan, finoman megcirógatva az arcát. Ez utóbbi kijelentésére csak felvontam a szemöldökömet kérdőn, kis mosollyal - Azt mondod nem? Azért az ilyesmihez eléggé két ember kell. Jó esetben.
Mint kiderült Czettnerék legkisebb lánya nem mindenben olyan csacsi ám, mint amilyennek tűnik elsőre, ha az ember rúnatanról érdeklődik nála! Kifejtette nekem, hogy nem az ő értéke nőtt, hanem a tevéké esett, amire csüggedt arcot vágtam. Fene se gondolta volna, hogy a tevéknél is beüthet infláció.
- Jó, de abba is gondolj bele, hogy a teve éppen milyen állapotban van. Egy lógó púpú teve sokkal kevésbé vonzó ajánlat, mint egy fitt és stramm példány! Arról nem is beszélve, hogy de igenis változik az ember értéke... kérdezd csak meg az áraimról az átigazolási piacot - néztem rá sokatmondó pillantással, hogy aztán elégedetten biccentve tudjam le a teve kérdést. Legyen az arabok és afrikaiak problémája, én legfeljebb racka-juhhal szeretnék üzletelni.
Végül a leányzó visszavonulót fújt és heves pakolászásba kezdett, hogy minél előbb eltüntesse szem elől a nemkívánatos tankönyvek halmazát. Egy szóval az összeset. Én kicsit közben jobban szemügyre vettem a barátnőmet, a fejemet az ágyának döntve és arra jutottam, hogy nagyszerű döntést hoztam azzal, hogy nem engedtem őt el.
- Legfeljebb eljövök holnap is és megint a könyvek fölé kényszerítelek egy kis időre. De azt hiszem, ma már nem foglak ilyesmivel nyúzni. Szegény drágám... - mosolyodtam el halványan. Nem akartam én semmmiben rosszat neki, az, hogy most esetleg rászánja magát a tanulásra, később még a javára fog válni. Legalábbis, ez így szokott lenni az esetek nagy többségében.  Nekem még sosem származott bajom belőle.
A válaszára látványosan leesett az állam, hogy aztán enyhén sértődött grimaszt villantsak meg a lány előtt. Persze, tisztában voltam vele, hogy a megjelenésemmel egy időben ugrásszerűen megnőtt a kviddics iránt érdeklődő lányok száma és ez nem azért történt, mert hirtelen annyira érdekli őket, hogy még bérletet is vesznek.
- Miért, te mit szoktál csodálni? - kérdeztem végül érdeklődve, hiszen azt tudtam már a kezdetektől, hogy a rajongóm volt. Na de a miértjére még nem derült eddig fény, szóval fogalmam sem volt, hogy azért járunk most, mert tetszett neki, ahogy játszottam, vagy tetszett neki, ahogyan kinéztem közben. Nem mindegy.  - Jó, akkor legyen az.
Én segítettem kipakolni Majának, miközben fel-felpillantottam rá, több-kevesebb gyakorisággal.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. január 24. 19:29 | Link

Életem értelme💕
lazácskán
január 27. este, otthon


- Jobb későn, mint soha kimondani. - vonta meg a vállát mosolyogva Maja, miközben kihátrált. A segítőkész valójához nyilván a megértésnek is nagyon kell passzolni, ami néha döcögve, de azért érkezik is. Természetesen ő is tisztában van azzal, hogy nem egy nagyon tipikus helyzetben vannak, és ezért is van a sok morgás az anyukája részéről, vagy éppen a fenntartások Lewytől. Bármennyire is szomorú mindkettőtől néha, ezt szépen tartani kell, bár nem erőssége ez a rend és alkalmazkodás rögvest. - Jó, te megfoghatod a kezem, ha szeretnéd, de a lényeg az volt, hogy nem te rántasz bele semmibe. Most is segítettél.
Kezdi kicsit úgy érezni, hogy hiába próbálja elkergetni a borús felhőket, rajta kívül mindenkinél félig üres a pohár és nem félig teli. Pedig azt ő nagyon nem szereti, menekül ez elől, az meg aztán tényleg nem lenne jó, ha megint inkább begubózna és csendesen várná a semmit. Már a saját gondolataiba is bekúszik egy-egy rosszabb elképzelés, így inkább kisebb grimasz után tette a dolgát miután kivesézték a tevekérdést. Azon azért felnevetett, ahogy a teveállapotokat felvázolta a fiú.
- De az a te értéked, butus, te napról-napra többet érsz, látod. Egyszer csak majd azt vesszük észre, hogy jön valaki és elrabol… Nem lenne jó.
Rázta meg határozottan aggódva a fejét, majd az utolsó könyvet is eltávolította a szőnyegről. Érezte és észre is vette, hogy figyelik, de ezt betudta annak, hogy tanulni jöttek, ő most mégis minden nyomát ennek igyekszik eltüntetni. Ahogy a keze ügyébe kerülnek a kis cetlik elmosolyodik és szépen sorba ragasztja a szekrény ajtaján, ha a szeme előtt marad legalább ki nem kerülheti – ennyire már ismeri saját magát.
- Is? Akkor most mégis hazamész? De ne menj el, lécci-lécci-lécci.
És megérkeztek a szomorú kiskutyaszemek is ismét a színpadra, amikkel úgy szeret ebben a szobában operálni a navinés. Lehet valami az itteni levegőben, mert ez azért nem biztos, hogy túl jó. Mindenesetre egy kicsit megijedt, hogy akkor most tényleg fogja magát, és ha vége a pihinek pápát int neki. Azt meg nagyon nem szerette volna… nem akarta.
- Most úgy döbbentél meg, mintha valami világmegváltót mondtam volna, pedig ez még annak is egyértelmű, aki mondjuk csak rólad látott egy képet, de nem követi a kviddicset. - Igen, Majában hamar felderengett pár beszélgetés Lottival például, bár azok… azokon inkább átlépne most gyorsan, mielőtt belebonyolódik valamibe. A barátnője sokkal szabadabban fog fel dolgokat, és teljesen máshogy is látja azokat. - Hogy ééén?!
Látványosan mutatott magára miközben próbált értetlenül grimaszolni, de a mosolya nem akart eltűnni. Aztán a plafont nézte még gondolkodva hümmögött. Végül a dobozkát magához véve kezdett csak beszélni, bár végig a játéknak nagyjából, hiszen nem emelte fel a tekintetét.
- Azt, amit a pályán dolgozol a csapatért, vagy éppen a pontokért. Mikor kapitány voltam én is szerettem volna ilyen jó lenni, aztán olyan lettem amilyen, de nem ez a lényeg. Szeretem a kviddicset, de aztán azóta már sok mindent csodálok benned, ha az érdekel…
Csak a végén pillantott fel rá, egyébként is igen kellemetlennek érzi ő, hogy ennyit beszél, bár ezt nem mutatja, csak nagyon különös neki. Folytathatta volna, de inkább figyelt, hogy ezt most tényleg elmesélje-e? Mármint nincs ebben semmi rossz persze, de ő olyan dolgokért tud bolondulni, ami másnak mérhetetlenül fura. Például a folyamatos hajba túrás mindig megmosolyogtatja, de az is olyan imponáló, hogy mennyire okos, és erre csak mostanra ébredt igazán rá. A cukorkaboltban való felsikongatása óta mintha túlságosan nagyot ugrott volna és néha még visszamenekülne a négy fal közé a csendjébe. Pedig itt is nagyon jól érzi magát, sőt, nem nagyon érezte még előtte annyira boldognak a helyzetet, mint az első meccsen amire kiment Lewyhez.
- Én kezdek! Ühm, mivel ketten vagyunk, ilyen időremenős lesz, ha kitalálod az első homokóra leteltéig, akkor az neked két pont, nekem nulla; ha a másodikig, akkor egy-egy pont, ha utána, vagy sehogy, akkor enyém a pont. És ha majd te jössz, ugyan ez fordítva.
Hadarta gyorsan végig, hátha nem értené, ők ezt, hogy szokták, mert a többszemélyes játékokat ritkán játsszák kevesen, na. Végül húzott egy lapot, és várta, hogy kezdődhessen.
Építőkocka.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. január 25. 01:10 | Link


Január 27, Schatznál, kinézegetek

Szerettem Maja pozitív hozzáállását az élethez, valahogy mindig sikerült azt látnia, hogy a pohár félig tele van és nem azt, hogy félig üres. Az ilyen személyiség viszont kifejezetten ritka, a több száz ismerősöm közül összesen kettő ilyen volt, az egyik a barátnőm, a másik a kedvenc balekom.
A tevék inflációját követően közölte, hogy az én értékem viszont napról napra nő, én pedig egy pillanatra zavarba jöttem. Ilyen sem esik meg velem gyakran, most mégis éreztem, hogy az arcom felforrósodik és inkább az ajkamba harapva lesunytam a fejemet, míg nagyjából puccba vágtam az érzéseimet.
- Ugyan... Az, hogy jól játszom, vagy hogy hány millát dobnak ki azért, hogy az adott csapatot erősítsem, még nem tesz jobb emberré - ráztam meg a fejemet kicsit, hiszen anyámék is mindig azt próbálták belém nevelni, hogy a pénz nem boldogít. De igazából azt is, hogy az alkalmi kapcsolat helytelen, az erőszak nem megoldás, a család az első. Van egyáltalán olyan opció, hogy Isten azt helyesli, légy boldog? Mert az a verziót én még nem hallottam.
Figyeltem, ahogyan lassan sorba rendezi a cetliket a szekrény ajtaján és próbáltam kicsit elvonatkoztatni az imént lefutott borús gondolatmenettől. Ez persze nem olyan könnyű, mint ahogy azt az ember elképzeli.
- Nem megyek sehova, ha azt kéred, maradjak. Azt hittem, ez egyértelmű - vontam meg a vállamat lazán. És igazat is mondtam, hiszen újabban beteg módon ugrottam volna egy csettintésére is. Normális ez...?
Persze, valamelyest rendelkeztem színészi vénával is, amivel most sikerült előadnom, hogy engem mennyire megdöbbent az egész fangirl téma, hogy nem a tehetségem, hanem a szexi hátsóm nyűgözi le a legtöbb lányt. Mintha nem tudnám... Egy időben sportot űztem abból, hogyan éljek ezzel vissza, nem sok újat tudnak már mondani.
- Igen, te. Vagy van itt más is, akiről nem tudok? - néztem körbe érdeklődve, még fel is keltem, hogy bepillantsak a szekrénybe, hátha rejtőzködik ott, de a pacis ágyneműn kívül csak egy rakás ruhát találtam. Kész téboly! Szóval halvány mosollyal visszadobtam magamat az iménti helyemre és törökülésbe helyezkedtem.
Az ember azt hinné, hogy ha ennyi ideje van a szakmában és mindig próbálják levenni a lábáról, egy idő után már csak az egóját fényezik az ilyen megjegyzések, pedig az igazság az, hogy néha igenis szükség van a pozitív megerősítésre, arra, hogy tudd: látják, mikor az erőd százhuszonöt százalékát teszed bele a dolgokba.
- Köszönöm - ez volt minden, amit mondhattam, anélkül, hogy túl csöpögőssé vált volna, vagy azt hinné, hogy elviccelem a dolgot. Szívesen hallgattam volna tovább, de az ilyesmi olyan furcsán tudja kivenni magát. Most kérjem meg, hogy folytassa? Az olyan, mintha arra vágynék, hogy még egy kicsit áradozzon rólam. Igazából csak az érdekelt, ki az, akinek engem lát.
Jobbnak is láttam, ha lassan ellapozunk, mielőtt túl sokat látna a felszín alatt, így egy szót sem szóltam, míg ő elmagyarázta a szabályokat, csak gondosan visszarendeztem az érzelmeim, mindegyiket oda rugdaltam vissza, ahová hivatalosan való lenne. Gáláns mozdulattal intettem, majd összefontam a karom a mellkasom előtt.
- Hölgyeké az elsőbbség - mondtam rezzenéstelen arckifejezéssel.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. január 25. 03:03 | Link

Életem értelme💕
lazácskán
január 27. este, otthon


Nehéz volt úgy beszélni és cselekedni Maja számára, hogy ha nem is volt annyira nyilvánvaló, érezte az ellenállást. Nem csak azzal, amiket mondott, hanem a tettei felé is. Nem feltétlenül esett ez jól a lelkének, de ezt kompenzálva kinyitotta a szájacskáját, amin aztán folyt ki minden gondolata. Legalábbis nagyrészt a fejéből indultak a mondatok, de nem volt benne biztos, hogy észből. Nehezen találta sokszor Lewy közelében a zavar miatt ezeket, és össze is kuszálódtak, viszont most igyekezett, nagyon. De arra, amit gondolt nem nagyon tudott mit mondani, ő teljesen másként gondolta ezt, sokkal-sokkal rosszabb emberek vannak a világban, és bárkinek lehetnek hibái, attól még jó ember. Viszont bölcsebbnek látta szomorú szemekkel az ellenkezést beszéd helyett. Aztán kicsit úgy a szíve is megnyugodott attól, amit hallott, de egy halvány mosolynál több nem fért ki a csövön.  De nagyon lelkesen tett fogadalmat. Valamit valamiért, tudja ő.
- Ennek nagyon örülök. Holnap ígérem folytatom a tanulást!
Kicsit még össze kellett ezt raknia, olyan furcsán érezte magát, de nem tudta megmagyarázni magának sem igazán. Megint ott volt a gyomrában és a torkában is a gombóc, de nem félt, inkább csak kiütött rajta ez az egész hangulat, és elgondolkodott. Megfordultak nem szép dolgok is a fejében, amin biztos minden barátnő aggódik, pláne azok, akiknek a pasijáért kisebb, vagy éppen nagyobb hadsereg rajong és próbálná meg is szerezni őt. Meg olyanok is, amik így vele kapcsolatosak. Néha nem értette, hogy Lewy azért ilyen vele, mert annyi idős, amennyi, vagy csak nem akarja bántani, de ő igazából nincs annyira oda, mint Maja. Mert ő bizony el van varázsolva. Samu.
- Samu a pókom, ugye nem félsz tőlük? Fent lakik a bal sarokban, anyu hiába szedi le, mindig visszatér. Samu szeret. Meg a porcicáim, és ha még nem lépett le a sáska a konyhából, ő is itthon van. Sosem vagyok ám egyedül! De egyszer volt egy tücsköm három napig. Aztán elköltözött.
Nem, valóban nem megy, hogy komoly maradjon, és az sem, hogy ne untassa szerencsétlen az igen érdekfeszítő retardságokkal az életéből. Többszörösen tudja alátámasztani azt, mennyire nem volt százas régebben sem, mondjuk ettől függetlenül még lehet kedves, rendes és segítőkész. Nem minden patent, de a lényeg az.
- Tudod nem mindenki csak azt látja, hogy szépen mosolyogsz, meg a szemeidbe bele lehet veszni… De lássuk be nagy előny. - Mondja meggyőződve, de ezt igazából csak azért mondja már, mert félt, hogy az előbb túlzásba esett kicsit és nem szereti a túl komoly helyzeteket. - Én így imádlak, ahogy vagy…
Mondta végül egy pillanatig találva csak meg a tekintetét, aztán elcsendesedve koncentrált a játékra. Inkább foglalatoskodott a kártyákkal és a szabályokkal most, már így is túlteljesítette a havi beszédadagját, és még hol a vége? Most mondjuk egyelőre az van, ugyanis mutogatnia kell.
- Akkor elfordítom az órát, figyelj… - Azzal feltérdelt és a sarkaira ülve csúszott pont szembe vele. Előrehajolt, elfordította az órát, aztán felmutatta a mutatóujját, jelezve, hogy egy szó, majd a kezén próbálta két darabnak láttatani, amennyire ment. Figyelt, hogy mennyire lesz sikeres, és nagyon nehezen ment, hogy ne nyökögjön, igyekezett a nyelvére harapni. Aztán dobozokat formálva úgy csinált, mintha pakolgatná őket egymásra... hát kezdetnek nem rossz. Ismételgette a folyamatot, még előrébb nem jutottak.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. január 25. 05:41 | Link


Január 27, Schatznál, kinézegetek

Maja mintha kissé elkámpicsorodott volna, ami miatt rögtön meg is bántam mindent, ami kicsúszott a számon. Nem tudtam, hogy mi miatt meresztette rám a szomorú kiskutya pillantását, azért, mert azt mondtam, hogy rossz ember vagyok, vagy valami egészen máson akadt volna fel? Ezt már nem tudjuk meg.
A kijelentésén szélesen elmosolyodtam, majd egy aprót biccentettem, hogy ezt bizony remélem is, hogy be fogja majd tartani.
- Nekem fair ajánlatnak tűnik. Aztán nehogy nekem zsenivé képezd magad. Az, hogy szép vagy, zseniális és még kedves is, tényleg sok lenne, kiakadnék. Így is épp elég okos vagy - nevettem el magamat halkan, hogy aztán egy apró csókot nyomjak az orra hegyére. Közben lecsekkoltam, hogy nincs-e a szobában más is jelen, jómagam nem találtam senkit, de Maja felvilágosított, hogy igenis van, csak nem néztem elég alaposan. Persze, ahogy szóban illusztrálta, mindig a megfelelő irányba pillantottam, hogy még éppen láthassam az adott kényecskét.
- Egy tücsök? Nem kaptál idegbajt tőle? Nekem csak sáskám volt, de az agyamra ment, bevártam egy gumicsizmába és kiraktam az udvarra, amiért meg akart ölni. Mellesleg nem, nem félek a pókoktól - nevettem el magamat, visszagondolva, hogyan rám vetődött a barna jószág, mikor levettem róla a bazinagy csizmát. Azért jól esett tudni a nyilvánvalót: Maja nem csak nekem produkálja magát, tényleg legalább annyira retardált tud lenni, mint amennyire én az vagyok.
Maja közben közölte, hogy nem mindenki csak azt látja, milyen szépen tudok mosolyogni és nézni, mire elgondolkoztam egy pillanatig, hiszen ha az emlékezetem nem csal, akkor még nem is néztem rá olyan igazán szépen. Sőt, még csak azt sem kértem, legyen a barátnőm, csak úgy megtörtént? Hu, de tudok valamit...
- Én is oda vagyok érted, nehogy nekem azt hidd, hogy nem... - mosolyodtam el halványan, hogy aztán tényleg gyönyörű szemekkel meredjek rá, azzal, ami tipikusan azt mondja neked, hogy 'te vagy nekem az egyetlen'. Most pedig ez teljes mértékben igaz is volt a Czettner lánykára.
A pillantásom a homokórára szegeződött, majd a lányra, aki mutogatni kezdett.
- Szóval... egy szó... két részlet? Hm... doboz... nie! Láda... nie... Bauen... ajj mi az már... Építeni? Épít? Építő? - nevettem el magam, mert egyrészt rémesen ment az ilyesmi, de most még a szavak sem akartak a számra tévedni. Legalábbis az adott nyelven egyáltalán nem.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. január 25. 20:22 | Link

Életem értelme💕
lazácskán
január 27. este, otthon


- Ugye? Tudod, mondtam már én mindig megtartom a szavam, a portás bácsitokat se vertem át! Bár már neki is lógok sütivel. Majd legközelebb...
Nagy elánnal vágott egyből rá a téma lényegi részére, amolyan plusz biztosítéknak szánta és igazából magában már elkezdte a győzködést meg a motiváló beszédeket, hogy tényleg neki is kezdjen holnap. Nem a tanulás volt az, amire a legkönnyebben rá lehetett őt venni, de mindig akadhatnak kivételek. Időben meg kell próbálni a lelkierejét összeszedni, nem megy ez csak úgy. Maja sosem az volt, aki leül és le tudja kötni a figyelmét a tanulással, olvasással vagy éppen információszerzéssel. Voltak persze eltérések, de annak érdeklődéshez kellett eleve kötődnie. Lehet, ha rúnatanon a rúnákat valami ábrákkal, vagy képekkel tanulná, nem csak így, már előrébb lenne. De nem, még erre is lustika volt eddig, sebaj. Navinés. - Tényleg?
Szabályosan csodálkozó „ó”-t formált a szájacskája, miközben értetlenül pislogott. Okos? Persze minden bók mindig jólesett a lelkecskéjének, de ezt azért pont ő nem sűrűn hallja, még azoktól sem, akik szeretik. Nem erről híres, na. Bár azért az anyukája néha mondja neki, de mi mást tenne egy szülő? Elfogultság, könyörgöm, elfogultság. Gyorsan túllendülve ezen ecsetelte inkább a háziállatokhoz való viszonyát, aztán vigyorogva hallgatta, hogy nincs egyedül ezzel azért. Megnyugtatta, hogy nem nézi teljesen kattantnak bár arra eddig is lett volna alkalma, Maja nem mindig túl normális, de azt is képes ám aranyosan.
- Hát kicsit fura volt, főleg, hogy ha villanyt kapcsoltam csend lett, ha meg le, megint ciripelt vagy mit csinált. De aztán meg tökre hiányzott, mikor elment… vagy eltűnt. Egyszer haza akartam hozni egy siklót, akkor még Tihanyban laktunk, de anya olyat sikított az ajtóban meglátva a kezemre tekeredve, hogy éreztem, nem kéne…
Ezt már elég szomorúan adta elő, em volt az a kosztól, meg hüllőktől irtózó lány, bár nem is tudta magát sokszor behatárolni. Sok dolgot hazahordott, amit más kisgyerekek is, a legtöbbre az unokabátyai beszélték rá, de hát aki ilyen befolyásolható volt, vessen magára.
Kicsit értetlenkedve emelte a tekintetét vissza a lengyelre a kijelentésére, vagy olyasmire. Aztán elterült egy mosol az arcán és kicsit belepirulva kuncogott fel. Esze ágában sincs ezt megkérdőjelezni, nem kell ebben hinnie. Ő bízik a barátjában, és abban is, amit kimond. Kicsit harapdálta az alsó ajkait, úgy próbálta összeszedni újra a koncentrációját, hogy ügyesen mutogathasson. Fel is emelkedett a sarkairól úgy próbált pontosabban mutogatni, néha rázta a fejét, de aztán csak meglett az a szó, amire nagy vidáman bólogatott, aztán látta, hogy bizony pörögnek a homokszemek, így belehúzott kicsit. Forgott az agya, de nem nagyon talált kapaszkodót hirtelen a kockához. Mutatta, hogy a második fele jön megint a kezén közben. Négyszögeket rajzolt maga előtt a szőnyegre, hátha… ahj, aztán kicsit tanácstalanul billentette oldalra a fejét, végignézett Lewyn, aztán vigyorogva közelebb csúszott, hogy éppen csak a játék doboza volt köztük, aztán áthajolva fölötte megbökögette a fiú hasfalát és intett a fejével, hogy ott is vannak, na értse már meg mit akar! Lehet az idő le is fut közben és indul a második adag, arra már nem is figyelt.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. február 14. 03:48 | Link


Január 27, Schatznál, kinézegetek

Mikor visszakérdezett, hogy tényleg komolyan gondolom-e, csak rápillantottam, hogy utána meggyőzött arccal kezdjek el bólogatni. Én úgy tartottam, hogy tényleg okos, egész egyszerűen nem zseni, de nem is kell, hogy az legyen szerencsétlen. Ha mindenki zseni lenne, ez a Föld kibírhatatlan lenne a számomra.
A barátnőm nem igazán volt százas, ezt le kell szögezzük. Voltak kis tikkjei, amit bizonyított is a háziállatos sztorijaival, de ez nem olyasmi volt, ami miatt kevésbé lennék oda érte. Sajnos. Pedig néha már komolyan egészen para számomra a helyzet. Nem igazán rajongtam a hüllőkért, ebben meg tudtam érteni az anyját, de azért na...
- Minek akartad hazahozni a siklót? - kérdeztem kissé értetlenül, enyhén oldalra biccentett fejjel figyelve a leányzót. Ez a részlet nem volt a számomra teljesen világos. Végül is, velem sokkal jobban járt, elbűvölő voltam, okos és bizonyos mértékig még idomítható is. A kígyókról nem elmondható ugyanez.
Ha valaki azt mondta volna nekem fél évvel ezelőtt, hogy januárban egy lánnyal fogok activityzni, akivel már huzamosabb ideje monogám kapcsolatban élek, anélkül, hogy hozzáértem volna, azt hiszem, elzavartam volna az anyjába, hogy nekem ne beszéljen itt hülyeségeket össze-vissza.
Sokkal egyszerűbb dolgom lett volna, ha esetleg magyarul is eszembe jutnak szavak, de többnyire nem nagyon akartak. Maja viszont elég jól elboldogult a mutogatás részével, lelkesen bólogatva, mikor sikerült az első részt kilegóznom.
A második rész hasonlóan bonyolultnak ígérkezett és én minden hülyeséget betippeltem a szőnyegen keresztül a csapóajtón át a négyzetig mindent, míg módszert nem váltott. Egy türelmetlen mozdulattal löktem odébb a dobozt, ami el is csusszant, majd húztam magamhoz a lányt, hogy pár centire legyen az arcunk egymástól.
- Kocka. Építőkocka - közöltem végül dorombolós hangon, hogy az órát oldalra pöccintve csókoljam meg. Sokkal szórakoztatóbb ötleteim voltak most éppen. Kész egész-estés program vagyok!

//köszönöm, schatz *-* //
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2017. február 14. 03:48
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek