Lucának ♥;;
Tata. Pálmaház

Furcsa érzés volt ide megérkezni. Hirtelen úgy érezte, holnap már oltár elé kell állniuk és visszavonhatatlanul összeadják őket, akár akarja, akár nem. Nem mintja nem akarná, de tudja, hogy az esküvő több szempontból is surlódási pont kettőjük között. Ő nem erőltette, a dolog magától jött, és azzal nyugtatta magát, hogy egy papír nem fog változtatni a kapcsklatukon.
De most itt vannak. Már régóta váratott magára a személyes találkozó, hogy elrendezzék, véglegesítséaka rézsleteket, ehhez pedig el kellett ide jönniük.
- Vigyázz.
Még van annyi lélekjelenléte, hogy odébb húzza Lucát, mielőtt letarolja őket két mugli, akik egy igencsak nehéznek tűnő asztalt próbálnak kihúzni a hatalmas ajtón. Türelmesen megvárja, míg eltűntetik az asztalt, csak utána húzza be Lucát a hatalmas terembe.
-Úgy tűnik tegnap még buli volt.
Szilveszteri buli, vagy korai esküvő, igazából mindegy. A dekoráció még férfiszemmel is lélegzetelállító volt. Látszott, hogy a hely tulajdonosa jártas a mágiában, muglik nem tudnak ilyet csinálni.

Lucának ♥;;
Tata. Pálmaház

Furcsa érzés volt ide megérkezni. Hirtelen úgy érezte, holnap már oltár elé kell állniuk és visszavonhatatlanul összeadják őket, akár akarja, akár nem. Nem mintja nem akarná, de tudja, hogy az esküvő több szempontból is surlódási pont kettőjük között. Ő nem erőltette, a dolog magától jött, és azzal nyugtatta magát, hogy egy papír nem fog változtatni a kapcsklatukon.
De most itt vannak. Már régóta váratott magára a személyes találkozó, hogy elrendezzék, véglegesítséaka rézsleteket, ehhez pedig el kellett ide jönniük.
- Vigyázz.
Még van annyi lélekjelenléte, hogy odébb húzza Lucát, mielőtt letarolja őket két mugli, akik egy igencsak nehéznek tűnő asztalt próbálnak kihúzni a hatalmas ajtón. Türelmesen megvárja, míg eltűntetik az asztalt, csak utána húzza be Lucát a hatalmas terembe.
-Úgy tűnik tegnap még buli volt.
Szilveszteri buli, vagy korai esküvő, igazából mindegy. A dekoráció még férfiszemmel is lélegzetelállító volt. Látszott, hogy a hely tulajdonosa jártas a mágiában, muglik nem tudnak ilyet csinálni.

Vince ♥;;
-Ülni. Örülni. Megőrülni.-

Lucára nem kifejezetten jellemző az aggodalom, idegesség vagy kiborulás, még ha mástól veszi is át, benne máshogy csapódik le. Most is inkább felfokozott izgalommal viseltetett a dolog iránt, de nem volt teljesen megbékélve. annak idején szinte gondolkodás nélkül mondott igent a leánykérésre, és csak napokkal, inkább hetekkel később realizálódott benne, hogy ez milyen irányba viszi őket. Akkor kicsit megváltozott talán, nagyon szeretett Vincével lenni, és ahogy egyre közeledett a május, egyre jobban ragadt hozzá. Nem akarta, hogy jöjjön egy papír, majd egy hétre rá kisétáljon a legjobb dolog az életéből. Rossz tapasztalatok rulz.
- Hopp, bocsánat. Micsoda sürgés van.
Kemény dió az egész esküvő téma nála, a jelenlegi helyzetben pedig lehet a családban is. Tutira felfokozott menyasszörnyre lehet számítani, pláne majd a véghajrában, amire lelkileg senki nem tud felkészülni. Lucára nem lehet, egy ilyenre meg pláne. Időbe telt, még őszinte örömmel kezdett foglalkozni mindennel, ezért is most tipegnek be csak a terembe, amin ámuldozik nagyokat. Bólogatott a megállapításon, aztán az addig szorongatott kezet elengedve a plafont bámulva indult el, néha belebotolva tereptárgyakba, mint asztal, szék, váza... nincs hozzászokva, hogy ezek szembe jöjjenek vele, mert ugye véletlenül sem ő a hibás. De igyekszik ám.
- Olyan szép nagy ez a hely, meg minden. Láttad ott, azt fenn? Megcsillant, vagy villogott...ú lehet villogós volt az egész? Az milyen szép már!

Lucának ♥;;
Tata. Pálmaház

Ő nem tapos végig a termen, felméri a terepet, próbálja ideképzelni azt, amit Luca ide ámodott. Nem biztos benne, hogy minden ötlet kivitelezhető lesz, de a mágia csodákra képinkáKözben félre ugrik egy újabb asztal elől, majd inkább Lucát kezdi bámulni, szórakozottan. Mint pasi, nem rajong különösebben az ötlöny és a csicsa gondolatáért, de ezért megéri. Vigyorogva rátámaszkodik az egyik székre, a tekintete lentebb csúszik a lányon, a gondolatai egy pimasz vigyor keretében egész másfelé kalandoznak, mondjuk úgy a ceremónia utánra. De sajnos a gondolatait megzavarja egy érkező, szőke, göndörhajú középkorú nő. Kedves mosolya kissé mézes-mázas, ráadásul kétszer is köhintenie kell, mire Vince egyáltalán érdemben felé fordul.
- Bocsánat, egy pillanatra...csak, nagyon szép ez a hely.
Amint a nő kezet nyújt, bemutatkoznak egymásnak, Vince pedig odafüttyent a menyasszonyának, ezzel próbálva meg kizökkenteni a csodálkozásból. Ugyanis nem csak azért jöttek ide, hogy rácsodálkozzanak a Pálmaházra, hanem azért, hogy megbeszéljék az esküvő részleteit, legalábbis ami a helyszínt illeti. Így Luca végre rajta kívül mást is kiakaszhat a hajmeresztő ötleteivel.

Vince ♥;;
-Ülni. Örülni. Megőrülni.-

Annak ellenére, hogy látszólag már lefelé kerül a dekoráció, és itt-ott hiányos is, így is van min ámuldozni. Mondjuk Lucának a szó legszorosabb értelmében kicsit uncsi ez a sok pasztell szín, de azért így is meg van benne az a varázs, ami még őt is leköti. Egy idő után már nem akart átesni semmin, ügyesen lavírozott, aztán meg is állt, hogy a szék háttámlájára kötött nagy masnit piszkálgassa. Nem is ő lett volna, ha nem. Persze ilyenkor a fülei csukva vannak, és azt sem érzékeli nagyon, ha emberek vonulnak a közvetlen közelébe. Ilyen ez a sóbiznisz.
- Miii? - Felvont szemöldökkel fordul meg a hanghatásra, aztán mikor Vince tekintetével találkozik az övé elmosolyodva indul feléjük. Fogalma sincs ki az a szőke mellette, bár most a szokott problémázásain túl lett kíváncsi, lehet ő fog nekik segíteni. azt sem igazán tudja a leányzó, hogy mennek ezek a dolgok. Hiába van túl a húszon, olyan most, mint egy 12 éves a búcsúban.
- Őőő...helló, Luca vagyok.
Illedelmesen legalább a nevét elmondta, majd kicsit késve kezet is fogott a nővel, aztán folytatta, amit az imént leginkább magyarázott.
- Nem tudom mi az a plafonon, ami villogott, de annyira szééép, imádom a fényeket, meg a csillagokat. Volt már itt ilyesmi? Csak ilyen kevésbé színes dolgokkal van a terem általában? Egyébként az a masni olyan jól néz ki!
Mutogat minden felé, a legvégén meg a székekre, lehet hogy még ő sem tudja magát követni. Majd alakul ez egyszer biztosan.

Lucának ♥;;
Tata. Pálmaház

Vince ♥;;
-Ülni. Örülni. Megőrülni.-

Azt senki nem mondhatja, hogy Luca nem igyekszik, hiszen nagyon próbálkozik! Leginkább mondatokat formálni, amiknek értelme van. Nehéz, mert ha őszinte akar lenni teljesen, bele se gondolt még ebbe. Nyilván kicsit a benne mocorgó fenntartások magával az eseménnyel nem segítettek sokáig, de már jóval nyitottabb erre. Most mégis vaksötétben tapizik, hogy mi is volna a jó. Nagyot sóhajt és bólogat végül, mikor Vince szótárként is funkcionál élete szerelme, legjobb barátja és segítsége munkakör mellett. Vigyorogva fordul kicsit meg bámulja a plafont, ahogy mini bemutatónak lesznek tanúi.
- Lehet nappalisból estis esküvő itt? Mármint hogy így világosból megyünk át a teremben is a sötétbe, szóval hogy a tánci sötétben legyen, de előtte meg világosban és színes dekoráció között, csak a csillagok lennének mondjuk ilyen fények.
Próbált hozzátenni valamit úgy az egészhez, de nagyjából ismételgeti csak magát, hiszen az, hogy halvány lila sarkifénye sincs, nem kifejezés. Kicsit furcsán méregeti az asztalokat, aztán úgy az egész termet, és a mosoly azért megerősödik az arcán. Nagyon szép, tényleg, de valahol elég különös, hogy nemsokára majd az ismerőseik, barátaik és rokonaik töltik fel a helyet azon a bizonyos napon. A bulis részt nagyon várja, kétségtelen, de a tenyere már most is izzad, ha belegondol magába a fogadalomba. Nem akar semmit újra elrontani esetleg.
- Ez-ez-ez mi volt? Olyan színes fényekkel voltak a csillagok nem csak sárgááás-fehéren. Ez nagyon jól nézett ki! Mi is kaphatunk ilyen nag masnikat? Éééés gerbera! Gerberákból lehetne a virágdísz?
Igen, bizony, az a kedvence.

Lucának ♥;;
Tata. Pálmaház

Vince ♥;;
-Ülni. Örülni. Megőrülni.-

Lucus legalább abban biztos, hogyha azt kell elmesélnie mi szép és mit lát szívesen lelkes tud lenni. Nagyon nem tipikus arajelölt és ez messziről felismerhető, ami azért az őket fogadó nőn is hamar meglátszik, ahogy egy-egy szónál felkapja a fejét. Ekkor Vince átveszi a szót, Luca meg tovább magyaráz. Cukrokról, nyalókákról, édességről. Kvázi hamar lefest egy édeségbirodalmat, ami az éjszakába fut neonokkal és foszforeszkáló dolgokkal. Fogalma sincs, az agya ezt honnan ásta elő, mindenesetre ott van még pár furcsaság, amellett a néhány agysejt mellett, ami neki jutott és megmaradt az évek alatt bőven elfér. IQ helyett neki leginkább EQ jutott. Megesik.
- És azt hiszem ennyi. Nem tudom, hogy ebből mi a jó. Különben sok esküvő lesz akkor? Vagy lesz idejük erre?
Ez a kérdés olyan természetesen bukik elő a lánykából, mintha csak megkérdezné mennyi az idő. Biztos benne, hogy azért foglalkozik velük mert terveznek erre, van idejük is. Nem is tudja ezzel mit akar kezdeni. Lucánál sose tudni, hogy még dolgozik-e benne a félelem az esküvőktől, vagy szimplán buta pillanatait éli.
- Tessék? Jaaaaa. Persze. Mindenkit, aki számít. Úgy értem, aki tényleg számít. - Kihangsúlyozta, mielőtt mg érkezne valami, de elcsúszott vele, tudta s érezte. - Ahham. Mondjuk Lottit meg Legrát tuti, ő lehetne a legkisebb. De ott van még Leonie, Renée, Adri és Verocs.
Sorolja, miközben az ujjain számolgat is. Fogalma sincs mennyi a kevés, a sok és az elég ebben. Csak a legjobb barinőit sorolta fel. Még eszébe jutott a két lány, akikkel egy csapatban van, de annyira nem nagy az összhang, hogy eddig a szintig emelje őket. Közben ennél nagyobb dolog ugrott be neki hirtelen. A tanú kérdése. Dilemmába esett.

Lucának ♥;;
Tata. Pálmaház