Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

Lyra bekötött szemekkel állt előttem. Nem volt egyszerű rábeszélnem, mert még nem bízik meg bennem annyira, hogy bármit megtegyen a kedvemért. Legalább egy fél óráig győzködtem, és mindenfélére esküdöztem, de így is majdnem nem állt kötélnek. Csak akkor, amikor megígértem neki, hogy abba a ruhába megyek a bálba, amit ő kiválaszt nekem, és tényleg bármi lehet. Nyilván maga miatt sem fog túl gáz ruhába bújtatni, de biztos vagyok benne, hogy valami olcsó rongyot vesz, amibe végig kényelmetlenül fogom érezni magam. Úgyis tudja mindenki, hogy nem járok akármibe, azt persze nem, hogy egyes szettek akár 1000 galleonos tételek. Ugyan honnan tudnák?
- Na, akkor hoppanálni fogunk. Vigyázok rád, tényleg, utána megmutatom a meglepetést – vigyorgok rá, bár már úgysem lát. Aztán koncentrálok, és megpördülök vele és máris megérkezünk Szedreshez, a rezervátum elé. Már mindent elintéztem, intetek is a beengedő embernek, miközben én a Lyra kezét fogom és húzom az úton a kijelölt helyünkhöz. Úgy tudom, hogy ez a legjobb idő, nyugi van, és lehet, hogy meg is tudja simogatni Lyrát. Hihihi, kíváncsi vagyok, hogy milyen képet fog majd rá vágni, amikor megtudja a nevét a Mennydörgőnek. Még pár kanyar és ott is vagyunk, én is elég régen láttam már a kis pikkelyest. Remélem, hogy etetik rendesen, mert elég pénzt adományoztam már a rezervátumnak ezért.
- Remélem, hogy már nagyon kíváncsi vagy – hallani a hangomon az elégettséget, és végül megérkezünk. Mákom van, mert az állatok most éppen nem üvöltöznek, egy morranás sincs. A kis Lyra pedig a kifutóján szaladgál és elmélyülten rágcsál valami állati véres maradékot.
- Itt az idő, készen állsz? – amikor igent mond, leveszem róla a szemkötőt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=553192#post553192][b]Farkas Zétény - 2015.12.14. 20:29[/b][/url]

Lyra bekötött szemekkel állt előttem. Nem volt egyszerű rábeszélnem, mert még nem bízik meg bennem annyira, hogy bármit megtegyen a kedvemért. Legalább egy fél óráig győzködtem, és mindenfélére esküdöztem, de így is majdnem nem állt kötélnek. Csak akkor, amikor megígértem neki, hogy abba a ruhába megyek a bálba, amit ő kiválaszt nekem, és tényleg bármi lehet. Nyilván maga miatt sem fog túl gáz ruhába bújtatni, de biztos vagyok benne, hogy valami olcsó rongyot vesz, amibe végig kényelmetlenül fogom érezni magam. Úgyis tudja mindenki, hogy nem járok akármibe, azt persze nem, hogy egyes szettek akár 1000 galleonos tételek. Ugyan honnan tudnák?
- Na, akkor hoppanálni fogunk. Vigyázok rád, tényleg, utána megmutatom a meglepetést – vigyorgok rá, bár már úgysem lát. Aztán koncentrálok, és megpördülök vele és máris megérkezünk Szedreshez, a rezervátum elé. Már mindent elintéztem, intetek is a beengedő embernek, miközben én a Lyra kezét fogom és húzom az úton a kijelölt helyünkhöz. Úgy tudom, hogy ez a legjobb idő, nyugi van, és lehet, hogy meg is tudja simogatni Lyrát. Hihihi, kíváncsi vagyok, hogy milyen képet fog majd rá vágni, amikor megtudja a nevét a Mennydörgőnek. Még pár kanyar és ott is vagyunk, én is elég régen láttam már a kis pikkelyest. Remélem, hogy etetik rendesen, mert elég pénzt adományoztam már a rezervátumnak ezért.
- Remélem, hogy már nagyon kíváncsi vagy – hallani a hangomon az elégettséget, és végül megérkezünk. Mákom van, mert az állatok most éppen nem üvöltöznek, egy morranás sincs. A kis Lyra pedig a kifutóján szaladgál és elmélyülten rágcsál valami állati véres maradékot.
- Itt az idő, készen állsz? – amikor igent mond, leveszem róla a szemkötőt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=553307#post553307][b]Lyra Aurora Black - 2015.12.15. 00:43[/b][/url]

Maga sem hitte el teljesen, hogy belement ebbe. Bekötözött szemmel állt Zétény mellett, úgy, hogy fogalma sem volt, hogy hova mennek és hogy egyáltalán miért van szükség erre az egész felhajtásra. Bár azt meg kell hagyni, hogy ennyi titkolózás után már kezdte érdekelni, hogy mégis mire készül a rellonos, tippje ugyanis nem sok volt.
- Rendben, mehetünk részemről.
Igyekezett semleges hangon beszélni, pedig kicsit tartott az utazás módjától. Bátyja oldalán igaz már utazott társas hoppanálással, de ez mégis csak más, Zétény nem tehette le túl régen a jogosítványt és nem is gyakorolhatott túl sokat a kastélyban.
Gyomra görcsbe rándult, ahogy megérezte a szorítást maga körül, száját szorosan összepréselte, ahogy szemeit is, próbálta átvészelni a kellemetlen másodperceket. Aztán megérkeztek, lábai a talajnak ütköztek, amit persze nem látott, így egy pillanatra az egyensúlyát is elveszítette. Semmi gond, nem esett el, és ami még fontosabb, nem is hányt. Az végképp kínos lett volna.
Zétény se szó, se beszéd, elindult, maga mellett húzva a lányt, aki a szokásosnál lassabban haladt. Ugyanilyen hirtelenséggel is állt meg, úgyhogy a levitás immár másodszor esett majdnem hasra, ahogy nekiütközött a fiúnak, de ez nem zökkentette ki Zétényt.
- Miért is kéne kíváncsi lennem? Mert elraboltál vakon, anélkül, hogy egy szót is mondtál volna, hogy hova jövünk? Ugyan.
A tömény szarkazmus még mindig nem az ő terepe volt, de néha, mint például most is, azért kikívánkozott belőle.
- Igen-igen, essünk túl rajta.
Most először érződött ki hangjából a türelmetlenség és a kíváncsiság, így amikor visszakapta látását, azonnal meresztgetni is kezdte szemeit, hogy felmérje a terepet.
És ekkor meglátta Őt. Egy teljes percre leblokkolt, képtelen volt megmozdulni, megszólalni, de még pislogni is, csak meredten bámulta a szinte mellette lévő sárkányt.
- Ő... Ő meg... Zétény, kicsoda ő?
Sejtette, hogy nem véletlenül van elkerítve a mennydörgő, elvégre egy ilyen fiatal egyedet egyébként nem szoktak külön karánban tartani, így valószínűleg direkt nekik különítették el. De miért? És a fiú egyáltalán honnan tudta, hogy oda van a bestiákért? Vagy nem is tudta, csak véletlen az egész? Várakozóan nézett vőlegényére, válaszokat akart mihamarabb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=553542#post553542][b]Farkas Zétény - 2015.12.15. 23:43[/b][/url]

Egy kicsit tartottam attól, hogy Lyrának nem fog tetszeni. mondjuk, kinek nem tetszene egy sárkány, öcsém? A lényeg, hogy már nincs visszaút, most meg fogom neki mutatni a sárkánymását. Még nem döntöttem el, hogy melyikük a vadabb, de gondolom idővel a valódi sárkány lesz az, haha. Úgy tűnik, hogy nem viselte meg a hoppanálás, nagyon örülök neki, nem kell, hogy behányjon, vagy ilyesmi, főleg, ha mondjuk a ruhámra megy. Na, de Lyra igazi aranyvérű, méltósággal viseli, hogy rángatom, meg, hogy elviszem valahová.
- Imádom a szarkazmusod, olyan… mindegy – legyintek, amit természetesen nem lát, de igaza van, úgy nagyjából. Annyira rendes vagyok, hogy megkönyörülök rajta, és nem hagyom tovább gyötrődni, és leveszem róla a kötést.
Folyamatosan nézem a szöszkét, élvezem, ahogy meglepődik és leesik az álla. Az igazat megvallva nekem is tetszik a kiscsaj, olyan kis harcias, meg minden, ahogy a kis lábaival szaladgál, meg tüzet köpköd.
- Hát akkor bemutatlak egymásnak benneteket – és előbb Lyrára mutatok. – Lyra, ő itt Lyra. Lyra, ő is Lyra – mutogatok a menyasszonyomról a kis sárkányra, majd visszafelé is megteszem ugyanezt. Egy kicsit kivárok, hogy Ly meg tudja emészteni az információt, a kis hüllő pedig csak közelebbjön hozzánk és nézi az idegeneket.
- Örökbe fogadtam, és rólad neveztem el, remélem, tetszik. Gyakorlatilag a miénk, persze ez egy kicsit túlzás, mert nyilván nem fog minket úgy tekinteni, de azért – vonom meg a vállam, jó is ez az egész. Lyra oda van, meg vissza, látszott rajta az első pillanattól fogva.
- Meg szeretnéd simogatni? – kérdezem mindent tudó vigyorral a számon. A kis leányzó ugyan veszélyes, de nem annyira, hogy ne tudnánk kivédeni a támadásait. Kíváncsi vagyok, hogy mennyire bátor a szöszke.