Zalaegerszeg

A vendégszobában általában rend szokott lenni, de mivel itt voltam a hétvégén, ezért a szoba egy káosz volt. Mindenfelé könyvek, papírok, összegyűrt fornettis zacskó, csokis papír.
Miután felkeltem, valamilyen rendet próbáltam csinálni, kisebb-nagyobb sikerrel. Már majdnem 11 óra volt, amikor úgy gondoltam, hogy így jól van. Ezután indultam el, az aznapi teendőimet elintézni.
Először is, elköszöntem rokonaimtól, akik vendégül láttak, majd a távoli kórházba  mentem, ahol dédmamám gyógyulgatott. Vele beszélgettem egy keveset, majd hagytam, hogy pihenjen, hiszen komoly műtéten esett át.
Az óra már délután egyet ütött mikorra visszaértem a vendéglátóimhoz, ebédeltem, majd felmentem a szobámba, a táskámból kivettem a felesleges dolgokat, betettem a pénztárcámat, amiben most mugli pénz volt, majd megkérdeztem a nagynénémet, hogy merre találok egy könyvesboltot. Értettem amit mondott, el is találtam oda. A könyvesboltba máskor egy jó regényért szoktam elmenni, de az új hóbortom a nyelvtanulás lett. Angolul és magyarul már teljesen folyékonyan beszéltem, megértettem mindent, tudtam írni, fogalmazni. A svédet és a leprikónt is nagyjából megértettem, de messze voltam még a jóhoz. Ezért azt terveztem, hogy belenézek egy-két nyelvkönyvbe, hátha megtetszik valamelyik. 1 óra keresgélés után kiválasztottam egy német, meg egy spanyol nyelvkönyvet, plusz mindegyikből egy-egy szótárt. Örültem volna, ha van svéd, de hát nem volt.
Mikor kiléptem a viszonylag hűs boltból, megcsapott a 35 fokos meleg. Körbenéztem, és megláttam egy feliratot, ami nagybetűvel hirdette, hogy ott jégkását és fagyit lehet venni. Odamentem, majd megnéztem a kínálatot. Szívesebben vettem volna epres fagyit, de az nem volt, így az epres jégkását választottam, majd elindultam a közeli park felé, ahol le tudtam ülni egy padra. Éppen, miután leültem, leraktam a táskám, megpillantottam egy ismerős arcot. Jól láttam, hogy egy ismerős? Felálltam, és felé kezdtem el sétálni, mikor felismertem, elmosolyodtam, majd megszólítottam:
- Szia! Örülök, hogy találkoztunk? Hogy-hogy itt vagy?

Zalaegerszeg

A vendégszobában általában rend szokott lenni, de mivel itt voltam a hétvégén, ezért a szoba egy káosz volt. Mindenfelé könyvek, papírok, összegyűrt fornettis zacskó, csokis papír.
Miután felkeltem, valamilyen rendet próbáltam csinálni, kisebb-nagyobb sikerrel. Már majdnem 11 óra volt, amikor úgy gondoltam, hogy így jól van. Ezután indultam el, az aznapi teendőimet elintézni.
Először is, elköszöntem rokonaimtól, akik vendégül láttak, majd a távoli kórházba  mentem, ahol dédmamám gyógyulgatott. Vele beszélgettem egy keveset, majd hagytam, hogy pihenjen, hiszen komoly műtéten esett át.
Az óra már délután egyet ütött mikorra visszaértem a vendéglátóimhoz, ebédeltem, majd felmentem a szobámba, a táskámból kivettem a felesleges dolgokat, betettem a pénztárcámat, amiben most mugli pénz volt, majd megkérdeztem a nagynénémet, hogy merre találok egy könyvesboltot. Értettem amit mondott, el is találtam oda. A könyvesboltba máskor egy jó regényért szoktam elmenni, de az új hóbortom a nyelvtanulás lett. Angolul és magyarul már teljesen folyékonyan beszéltem, megértettem mindent, tudtam írni, fogalmazni. A svédet és a leprikónt is nagyjából megértettem, de messze voltam még a jóhoz. Ezért azt terveztem, hogy belenézek egy-két nyelvkönyvbe, hátha megtetszik valamelyik. 1 óra keresgélés után kiválasztottam egy német, meg egy spanyol nyelvkönyvet, plusz mindegyikből egy-egy szótárt. Örültem volna, ha van svéd, de hát nem volt.
Mikor kiléptem a viszonylag hűs boltból, megcsapott a 35 fokos meleg. Körbenéztem, és megláttam egy feliratot, ami nagybetűvel hirdette, hogy ott jégkását és fagyit lehet venni. Odamentem, majd megnéztem a kínálatot. Szívesebben vettem volna epres fagyit, de az nem volt, így az epres jégkását választottam, majd elindultam a közeli park felé, ahol le tudtam ülni egy padra. Éppen, miután leültem, leraktam a táskám, megpillantottam egy ismerős arcot. Jól láttam, hogy egy ismerős? Felálltam, és felé kezdtem el sétálni, mikor felismertem, elmosolyodtam, majd megszólítottam:
- Szia! Örülök, hogy találkoztunk? Hogy-hogy itt vagy?

David
„ Az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó”
Nekem mindig ezt mondták és ehhez is tartottam magam. Ezen a hétvégén is, mikor elutaztam a suliból, hogy az egyik unokatestvéremmel találkozzam. Már hetek óta bombázgatott a leveleivel, hogy muszáj hétégén hazamennem és találkoznom vele. Nem sok kedvem volt hozzá, mert ismerve Tinát, ha találkoznunk kell, akkor valakit keres. Én voltam az, aki el szokott vele menni és a „szerelmét” követte vele. Nem mondta, hogy most kit talált, de sejtettem, hogy megint szétnevetem az agyam, mint minden alkalommal.
Kora reggel volt, a nap még alig bújt elő, de Tina már a szobám ajtaján dörömbölt. Nagyon szívesen lecsaptam volna egy lámpával, de tudtam attól nem lesz jobb. Kénytelen voltam felkelni. Kinéztem az ablakon. A mai nap is elég melegnek ígérkezett ezért egy farmer rövidnadrágot és egy ujjatlan felsőt vettem fel, aztán a legkényelmesebb szandálomat, hajamat copfba fogtam és kimentem. Drága kuzinom már harcra észen állt.
- Gyere már! Időben el kell indulnunk! Siess! – Parancsolta. Sejtettem, hogy ebből nem lesz reggeli. alkut kötöttem vele, hogy elindulunk most, de meghív egy reggelire, ha odaértünk. Beleegyezett. Három óra utazás után Zalaegerszegre érkeztünk. Mikor megláttam a táblát forgatni kezdtem a szemem. Tinára néztem.
- Ugye nem? Még mindig ő? – Kérdeztem unottan. Tina hevesen bólogatott. Nem mondtam inkább semmit, pedig megvolt a véleményem Tina hülyeségeiről. Kiszálltunk a kocsiból és bementünk egy közeli kávézóba. Ott szépen megreggeliztünk és elindult a vadászat. Reggel héttől tizenegy óráig a várost jártuk. Tinával ellentétben és a könyvesboltok kirakatait néztem és nem az embereket. Kezdtem nagyon unni, mikor egy park körül sétáltunk.
-Figyelj! Én megnézem hátha megjelenik a parkba és elkapom neked, te menj keresd arra tovább…- mutattam a boltok irányába. Tina beleegyezett. Én megkönnyebbülten rohantam a parkba és a legtávolabbi padra leültem. Imádom a meleg időt. A legtöbb ember utálja, de én mindig imádtam a napon lenni. Néztem a szökőkutat és elgondolkodtam, hogy mi lehet most a kastélyba. ekkor ismerős hangot hallottam, megfordultam. David volt az.    
- Szia! Hát, köszi megvagyok. Most éppen az unokatesóm elől bujkálok. És te? Hogy kerülsz ide? Azt hittem a suliba maradsz – mondtam a fiúnak. Kissé meglepődtem, hogy egy iskolatárssal találkoztam.