36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 8 9 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
offline
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Írta: 2020. február 3. 10:11 | Link

Sweet 25 - Zlatan 02.10.
helyszín
A szülinapos


Szerencsére nem kellett a meglepődött játszani, az összes vendég tudta, hogy a főszervező elárulta a szülinaposnak, mire készülnek, hogy az alkalomhoz illően tudjon öltözni és ne érje váratlanul, hogy jó pár kviddicscsapatnyi ember hangoskodik a balatoni nyaralóban.
Ádám, Myra csapattársa a Mennydörgőknél kitett magáért. A nyaralójába meghívott mindenkit, aki csak számít, így az egész csapat, a családtagok, barátok...egyszóval mindenki időben ott volt, hogy énekelve köszöntsék a huszonötödiket betöltő lányt.
A hideg idő ellenére a telken nincs rossz idő, valószínűleg a bűbájoknak köszönhető, hogy sokan a medencében tudják áztatni magukat. Myra még nem tart itt, őt két pusziosztás között elrángatják a tortájához. A hatalmas kviddicspályát formázó torta felett ott repked egy cikesz, amit sebesen kerget ő maga, apró figuraként. Nevetve hunyja le a szemét és mondja el magában a kívánságát. Nem kíván egyebet, csak hogy minden maradjon így, ne legyen rosszabb a következő éve sem. Aztán elfújja a pálya széleire tűzdelt gyertyákat. Pezsgős poharát emeli a többiekkel együtt.
- Köszönöm mindenkinek, szuper barátok vagytok - vigyorogva néz végig a tömegen, akik között egy férfin állapodik meg a tekintete. Félmosollyá szelídül a vigyor, belekortyol az italába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Orion Owens-Graves
INAKTÍV


sárkánybácsi
offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 275
Írta: 2020. március 23. 12:51 | Link

Leendő feleségem, a (bos)Zorka


- Válassz, a jobb, vagy a bal kezem kell - széles vigyorral közelíti meg a nőt, háta mögött tartva két kezét. Mindkettőben egy zacskót tartogat, de a tartalma más. Az egyikben az állatok etetéséhez vásárolt falatok vannak, a másikban karamellás mogyoró. Nyilván utóbbit kettejüknek hozta, ő maga odáig van ezért az édességért. Ha Zorkának nem is fog tetszeni, majd Orion elpusztítja, nem lesz ezzel semmiféle probléma.
Úgy két órája lézengenek az állatkertben, a jó időre való tekintettel sokan családostól használják ki a hétvégét itt. Piknikeznek, andalognak, a gyerekeket fogócskában fárasztják le. Ők pedig beszélgetnek, megismerik egymást, mert ez az első alkalom, hogy nem csak futólag találkoznak. Eljutottak erre a pontra is, a férfi egy igazi randit kért tőle és mivel itt vannak, nagy a valószínűsége, hogy igent mondott.
- Melyik a kedvenc állatod? Rajtam kívül - érdeklődve pillant rá miközben kivesz egy darabot a mogyoróból. Megtorpan egy pillanatra, feldobja és bekapja, most valami hihetetlenül büszke magára a mutatvány miatt. Olyan, mint egy betanított fóka, akinek az orrán kell egyensúlyoznia a labdát és megtapsolhatja magát érte.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2020. április 1. 13:14 | Link

DÖK gárda
Balatonfenyves / iszunk kirándulunk / Karola, Benett, Márk, Isaac, Belián, Petya

Egyszer csak feljött az ötlet az egyik megbeszélésen, fogalmam sincs kitől vagy miért, de osztatlan sikert aratott. A licitből bejött összeg nagy részét eladományoztuk, ahogy az tervben volt, a Pizzériának kifizettem a megbeszélt összeget belőle, és még így is maradt. Meglepően sok, szóval vállat vontam és közöltem, hogy akkor megyünk a tavaszi szünet utolsó napjaiban, és ha bejön, akkor nyomunk egyet nyáron is, mert akkor talán már értelme is lenne. A szállás nincs túlcicomázva, annyira sokan sem vagyunk, hála Merlinnek, szóval megdumáltam a tulajdonossal, hogy mind a két faházat kibérelem a telken. Semmi extra, mindkettő alap felszereltségű, mégis minden van benne, ami kellhet, például külön fürdők, konyha. Nagyobb udvar, mint amire számítottam a képekből, de szemmel láthatóan a képek csalókák, mert természetesen elmentem megnézni, hogy mégis hova viszem a bagázst. Megelégedtem, letettem a foglalót, visszautaztam, és most itt vagyunk.
Sporttáskámat dobom vállamra, amíg megvárom, hogy mindenki leszálljon a vonatról. Igazából nem tudom, hogy ez átgondolt volt-e részemről, hiszen, ha valamiért ezek egymás torkának ugranak, akkor simán leülök egy pofa sörrel és végig nézem. Aligha fogom megoldani a konfliktusaikat vagy a problémáikat, oldják meg maguknak, én meg élvezni fogom a műsort, egészen addig, amíg úgy ítélem meg, hogy nekem ebből nem származhat bajom. A vonatról leszállók pillantását érzem magamon folyamatosan, direkt pillantok abba az irányba, amerre majd mennünk kell. Zavartalan túrom elő cigarettámat és dugok egy szálat ajkaim közé, miközben visszavezetem tekintetem a vonat felé. Halványan elmosolyodva gyújtom meg a szálat, a többiek felé fordulok, végül szó nélkül indulok el a szállás felé. A kis utca nincs messze tőlünk, ha van 150 méter, talán sokat is mondok, habozás nélkül nyitok be a kertbe, ahol a két ház néz vissza ránk. Táskámat a ping-pong asztalra dobom, türelmesen várom meg, hogy mindenki kihüledezze magát, lepakoljon valami vízszintes felületre, végül végre megszólalok.
- Ha elhagyjátok a szállást, szóltok előtte, de felőlem odamentek, ahova szeretnétek, és azt csináltok, amit szeretnétek, addig, amíg úgy gondoljátok - kékjeim állapodnak meg Isaac-en, mosolyom szélesebb lesz, miközben a srácra kacsintok. - A nagyobb ház két szobás, hat férőhelyes, szóval... Isaac, Benett, Karola, Péter és Márk a tiétek, de nem szeretnék kiabálásra kelni - állapodik meg Márkon is és Karolán is a tekintetem pár másodpercre, csak hogy értsék a célzást, mert felőlem lehetnek jóban éppen vagy rosszban, akkor sem szeretnék arra kelni. Utána tök nehezen alszok vissza, és kell a szépítő alvás. - Átmentek azon a kapun - biccentek fejemmel balra. - És ott a Balaton, lehetőleg ne fulladjon meg senki - még véletlenül se, folytatnám, de inkább elharapom a mondatot, majd kabátzsebemből túrom elő a kulcsot és lépek vele Karola elé.
- Ne hagyd el, kérlek - eresztek meg egy elbűvölő mosolyt, majd cigarettámat ajkaim közé biggyesztve huppanok fel az asztalra. Kékjeimet meglepően vidáman vezetem végig a társaságon, talán nem is lesz ez olyan rossz, mint amilyennek egyelőre kinéz.
- Arra gondoltam, hogy mivel ez az első, közös, romantikus esténk együtt, kezdhetnénk egy tábortűzzel és valami kaja sütéssel, mint valami elcsépelt filmben - morgom bajszom alatt az utolsó pár szót, tekintetem végül Beliánon állapodik meg. Milyen meglepő. Oldalra biccentett fejjel, halvány mosollyal, de azzal a csodálatossal, bizony, szólalok meg. - Benne vagytok?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2020. április 16. 07:31 | Link

Szendrey Adél
Pécs / Est Café

Mondhatnám, hogy minden zökkenőmentesen ment a csávóval, de akkor kicsit hazudnék. Elég nagyot igazából. A lekezelő és faszfej stílus igenis működőképes, de csak akkor, ha azt én csinálom a másikkal, így amikor a hangnem egy olyan szintet ütött meg, ami nekem nem tetszik, kissé megrebbent a szemöldököm a csókára. És a hangszínt még el is tudtam volna fogadni, csak ugye, ha mindezek mellé még jön a vádaskodás is, miszerint elloptuk azt, amit akartunk és azért nem volt a helyszínen, elég nehezen viseli a megtépázott kis szívem. Lényegtelen, sikerült elrendezni, a pasi is megértette, hogy még egy ilyen és valószínűleg nem velem fog találkozni legközelebb, csak azért, hogy a miheztartást tisztázzuk. Jó dolgok a kapcsolatok, van is belőlük éppen elég, talán még több is, mint amennyi indokolt lenne, de azt nem szeretem, ha hülyének vagyok nézve. De egy kis vélamágia és máris megoldódott a probléma, a faszi készségesen bólogatott minden szavamra, a kis üzenetet pedig, érzem a zsigereimben, hiánytalanul átadta annak, aki őt küldte.
Mivel a napom nagy részét az egyetemen töltöttem, majd jött ez a semmirekellő, akinek a vadáskodásától felállt a szőr a hátamon, hirtelen döntés alapján ülök éppen az Est Caféban. A hely lassan telik meg fiatalokkal - nagyon-nagyon fiatalokkal -, a zene egyre hangosabb és hangosabb, lassan levegőt is alig lehet kapni. Kékjeim vándorolnak az órára, meglepődve konstatálom, hogy nagyjából két órája már annak, hogy itt rontom a levegőt. 9 óra és az emberek csak jönnek, mintha nem lenne jobb dolguk. Jobb kezembe véve a korsómat sétálok ki a hely elé, hogy a jól megérdemelt cigaretta vége felizzon, majd mélyet szívjak belőle. Vissza kellene menni...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nadine Rohr
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 186
Írta: 2020. április 20. 17:46 | Link

Noel és az ikrek | valahol a Mátrában | hangulat

Két kis angyalarcú ördög. Azt hiszem ez volt az első gondolatom, mikor megláttam a Bailey ikreket, akikkel Noel beállított. Persze a kitörő lelkesedés, és levakarhatatlanul boldog mosoly, ami az elmúlt napokat, heteket jellemezte most sem szűnt és külön szívmelengető érzéssel zártam karjaimba a lurkókat. És igyekeztem nem túlaggódni, meg túlizgulni, mondván, hogy van tapasztalatom két kisebb testvérrel (és valljuk be Leonie plusz kettővel is felért), de mégis különös lámpaláz lett úrrá rajtam, amint a szőkeségek kacagása betöltötte a teret.
- Azt hiszem minden megvan - pillantottam végig a kettővel kibővült csapatunkon, és még bólintottam is egyet hozzá. A fejemben lévő lista minden tételén pipa díszelgett, hiszen négy éves gyerekekkel nem megyünk csak úgy túrázni, hát ha megszomjaznak vagy megéheznek, vagy… oké, azt hiszem határozottan túlaggódtam, és elég volt egy pillantást vetnem azokra a mindig pirulásra késztető zöldekre, hogy erről megbizonyosodjak. Felnevettem, majd inkább elindultam az ajtón kifelé.
Az erdőben sétálva boldogan fonom össze ujjaimat Noelével, a másik kezemben pedig a mindig viháncoló, újabb és újabb táncmozdulatokat bemutató Natashát igyekszem nem elveszíteni. A kislány mozgékonyságát azzal is tetézi, hogy rendszeresen próbál megtanítani táncolni engem is   ‘nééézd, néézd, így csináld!’ felkiáltásokkal, ám egyelőre hősiesen ellenállok. Akárhányszor valamit szólok Chrisnek, Nasi határozottan megismétli, majd felém fordulva sóhajt fel drámaian, én pedig nem bírom megállni nevetés nélkül, mert annyira magamra emlékeztet, ahogy Kevint próbáltam nevelni.
Ugyan még csak az ösvény elején jártunk, máris teli vagyunk különféle izgalmas feladatokkal, amik még engem is lekötnek.
- Hm, szerintem ez valamilyen madár hangja lehet, nem gondoljátok? - morfondírozom, ahogy a harkály kopácsolását próbálják beazonosítani. Leguggolok melléjük, miközben a gondolataim minduntalan akörül forognak, hogy úgy nézhetünk ki.. mint egy család. Hiába, egy nőnek harminc fölött ösztönösen jutnak eszébe ilyenek. Elvégre a biológiai óra egyre csak ketyeg, és én sem leszek már fiatalabb. Lopva Noelre pillantok és ajkaimon ismét az az boldog ‘otthon vagyok melletted’ mosoly játszik.
Utoljára módosította:Nadine Rohr, 2020. április 20. 17:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Annelie Freya Blomqvist
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2020. május 2. 06:41 | Link

Emir
születésnapos

Különleges ez a nap, bár Annelie nem éppen így fogja fel. Inkább úgy, mint hogy ez az a nap, amikor egy évet öregszik és egy újabb ránc jelenik meg a homlokán. Még mindig nem néz ki huszonkettőnél többnek, előszeretettel mondogatja is az alkohol hatása alatt, hogy a tizennyolcadikat ünnepli. Hát majdnem tíz évvel ezelőtt tényleg azt ünnepelte.
A gyerekekre a nagynénjük vigyáz, míg az anyjuk a sokadik felest önti le a torkán itt valamelyik mugli város egyik szép kis bárjában. Eddig még semmit nem fizetett, csak kapta és nem csupán a kisebb baráti körétől, hanem a pasiktól, akik nőszámba véve ezzel próbálják az ágyukba csalogatni. Kevesebb, mint több sikerrel.
Egy ideje megint rágyújt, persze csak alkalmanként, de ez most nagyon is aktuális. Az öngyújtóval szórakozik, próbálja meggyújtani a szálat miközben kifelé sétál. Épp csak annyira részeg, hogy néhány lépésben már el tudjon akadni, főleg, ha egy pár fokos lépcsőn is le kell menni a kijáratnál.
Nehezen veszi az akadályt, szerencse, hogy van kapaszkodója. Ahogy felpillant, először konstatálja, hogy sikerült meggyújtani a cigit, beleszív, majd rájön, hogy egy idegen férfi a kapaszkodója és éppen egyenesen a szemébe néz.
- Hoppá, elnézést - ejt meg egy zavart mosolyt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger-Yazel Frances
INAKTÍV


She-hulk
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 149
Írta: 2020. június 4. 00:45 | Link

My lark

Megvan az érzés, mikor azt sem tudod, hogy hol áll a fejed, csak fekszel az ágyban, míg már nem bírod tovább? Szóval csak felkeltem, hogy a kutyákkal körbevéve üljek le a kanapéra a nappaliba, próbáljam összekaparni a gondolataim, de nem tudok megálljt parancsolni. Toll kell, papír, a gitárom. Idegesen nyüszítek fel, mikor sehol egy üres lap, így az elmém mindent beterít. Mint egy gyilkosság helyszíne, ahol szétfröccsen a vér, mindenhol a gondolataim, az első kezembe akadó számlán, a tenyeremen, a naptáron, csak szöveg, míg a füzetem elő nem kerül. Nem tart tovább talán húsz percnél, mire az alap dallamom is megvan, és nem bírok magammal. Hamarabb érek be a szobába és térdelek az ember fölé, a vállát rázogatva, mint hogy végiggondolnám.
- B. Bende. Igor. Hé... kellesz, kelj fel! - pofozgatom finoman, hogy hé boy, ez nem egy pillanat, kelj már fel, hallanod kell. Tudom, várhatnék reggelig, de azt mondta, nem akarja, hogy többet titkolózzak előtte. Nem akarok titkokat. Kint akarom hogy legyen belőlem ez az érzés, a viszketés a bőröm alól, amit a leírt szavak jelentenek. Egy rémálom a nappali, kupi van. Duplo érdeklődve figyel az ajtóból, szerintem nem ért semmit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2020. június 19. 17:55 | Link

Machay Ilián - vidám nap Pécsett - outfit

Ahogy az idő kivirult, úgy vettem én is sokkal könnyebben az elém gördülő akadályokat, akár a rezervátumban, akár az egyetemen. A kezdeti nehézségek ellenére, végül Korival sikerült ugye megoldanom az órarendet, és onnantól kezdve minden sokkal egyszerűbb volt. A rezervátumban bár nem ment zökkenőmentesen, hogy megértsék mennyi teendőm is van nekem valójában Magyarországon, végül sikerült dűlőre jutnom az igazgatóval. És amennyire azt hittem, hogy az egyetemmel lesz a legnagyobb gondom, pontosan annyira lepett meg. Mert ma is itt vagyok, kávéval a kezemben szelem az épület folyosóit, hogy végre az előadóba érjek. Az ajtót belököm, a hallgatók, amint meglátnak, elhallgatnak. Mosolyogva pakolom le a cuccomat az asztalra, majd feléjük fordulok.
- Üdvözlöm Önöket! Az előző előadáson... - nincs teketória, az anyaggal haladni kell, így a kicsiny ismétlések után rögvest belevágunk a feketelevesbe. Különös érzés, ahogy majdnem 100 hallgató hallgatja, amit mondok, jegyzetelnek és ténylegesen rám figyelnek. A beadandókon és a zh-kon, amiket sajnos kénytelen vagyok velük megíratni, általában jól teljesítenek, és ha ők ezt elfelejtik akár pár perc múlva is, én nem, mert ez valahogy nekem is elismerés. Ahogy az is, hogy mióta Jason felhívta a figyelmemet az aznap hordott ruhámra, elmentem előadást tartani, és észrevettem a hallgatók között párat, aki nem feltétlenül diszkréten csorgatta a nyálát, nos... még mindig tart. Merthogy azóta, plusz mióta tombol a nyár ezerrel, kicsit lengébben öltözködöm, mint télen, így akaratlan veszem észre magamon a pillantásokat. Ez is egyfajta elismerés, nem? Végül is... mindegy.

Két óra tömény anatómia után, a kihűlt kávémat hajítom a kukába. Egy ideje már végeztem, de rendbe kellett raknom pár dolgot az asztalomon, így később távozom az egyetemről, mint az megszokott lenne. Intek pár hallgatómnak, majd mintha mi sem lenne természetesebb veszem fel kedvenc alakomat. És már bátran mondom, hogy kedvenc, mert nem felejtem el megbűvölni előtte a ruhát, és teljesen hozzászoktam. Sokkal egyszerűbben közlekedek, és bár az országban nem megszokott egy hatalmas fekete kígyó, de eddig bejött, hogy óvatosan, körültekintően közlekedem, így nem bukok le, mégis könnyűszerrel eljutok mindenhova. Most sincs ez másképp, a helyszín közelébe érve lándzsás nyelvemet nyújtom ki, koromfekete szemeim járnak ide-oda, és amikor a terep tisztának tűnik, továbbcsúszok, majd felveszem emberi alakomat és sétálok tovább kényelmes tempóban. Hajamat dobom hátra vállam felett, halvány mosollyal ajkaimon lépkedek egy félreesőbb helyre és gyújtok rá. Szükségem lenne egy kávéra. Egy karamellás latte nagyon jól esne...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Emma Regina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 236
Írta: 2020. július 26. 19:37 | Link


illusztráció egy furcsa este másnapjához


Lassan megint ezer kérdés és teher szakad a nyakunkba, de az mérföldekre van, mi pedig papíron felnőttek, akiknek vannak igényeik. Szórakozás, mulatság, elszakadás a hétköznapoktól, vagy valami ilyesmi. Karolának nagyon kellett, nekem is, ő szakított Márkkal, én nekem meg nem jött be, akivel véletlen ismerkedtem meg, de csak egy a sok közül, akinek jó lettem volna ágybetétnek. Nem vagyok szent, de... az sem. Akit annak idején ajánlott, az egy sráccal jár, nem is akármelyikkel, de a szerencsém ilyen, már hozzászoktam, ha most mégis vesztesnek érzem magam, mégsem számít. Most Karolának van szüksége arra, hogy kikapcsoljon, még ha nem is látom összezuhanva, vagy csak jól tartja magát, hát nem álltam ellen annak, hogy kicsit messzebbre menjünk, mint a falu és ott keressünk valamit, amely elfeledteti, hogy milyen is az iskola falai között. Úgy történt, hogy béreltünk ki egy szobácskát Budapest egyik szegletében, így nem kellett a vonaton aggódni visszafelé, majd csak másnap, ha jól kisétáltuk magunkat a városban, reggeli és egyebek. Nem akartam nagyon hivalkodó sem lenni, így a fekete szettem húztam elő, kontyot tűztem hajamból és vártam arra, hogy mondja, mi a szíve vágya. Vacsoráztunk egy tök jó helyen, legalább valami elverem végre a zsebpénzem, előtte azért nézegettünk sok üzletben, a cipőm mondjuk onnan van, mert bár nem tartom magam boltkórosnak, de nem is tudtam ellenállni, így hát megvettem. Segítettem neki is válogatni, azt mondják a vásárlás erre is jó, meg a sok beszélgetés, hát mindkettőből akadt. Borral koccintottunk végül a kaja felett, nevettünk és hát olyanok voltunk, vagyunk, mint az átlagos lányok, akik épp nyaralnak, a boszorkány felünket totálisan félretettük. Jó, táskámban ott lapul a pálca, biztos ami biztos alapon, de nem nagyon szeretném használni. Sőt. El akarom felejteni, abban jó vagyok, így aztán mikor leszállt az este, egy szórakozóhelyre mentünk. Sok ember, pörgés, forgás, nagyszerű zene. Sosem éreztem ilyen jól magam, nagyon ritkán bulizom, erről Bence nem is tud, sőt, nem is mondtam neki hasonlót sem, mert tudom, hogy aggódna. De nincs miért, ez csak egy csajos este, aztán visszatérve lesz minden olyan, amilyen. Az idő telik, az éjszaka egyre fülledtebb, egy szempár, egy mosoly, és csak táncolunk. Minden olyan csodálatos. Képszakadás.
...
Melegem van, ezért lerúgom magamról a takarót, vagyis csak lendítem a lábam, rég nincs azon takaró. Kispárnát érzek sajgó fejem alatt, meg ahogy valami az oldalamba vág, talán valami ékszer? Öngyújtó? Lehet a rúzsom? Félhomály van, lehunyt szemeim mögül mégis érzem, hogy vakító fényáradat. Nyöszörgök egy sort, mert most már el is zsibbadtam, de mindenem olyan nehéz, hogy aligha megy. Mozdulok, eltűnik alólam az a vacak, fordulok, gördülök a másik oldalamra. Lábam és kezem is beleütközik valamibe, de a falnak hiszem, próbálok tovább aludni. De falnak túl puha, meleg, és hajas. Morcogok ismét, majd meg is nyugtatom magam. Karola az, hát nem egyedül voltam eddig sem, nincs semmi vész. Mégis, mikor megemelem magam, hogy lelkemnek és kissé zaklatott szívemnek nyugalmat magyarázzak, nem azt látom, amit lefoglaltunk. Az eleve két egy személyes ágy, ez pedig francia. Ez egy barnás tapétájú szoba, az fehér volt. Lassan ülök fel, majd nyílnak nagyra a szemeim, amennyire lehetséges. A bal karomon támaszkodok, jobbommal pedig kinyúlok és megrázom Karola vállát – remélem tényleg ő, és nem csináltam semmi hülyeséget, miután... Nos, nem emlékszem. Bántja a szemem a fény, ahogy hunyorgok, lepillantva pedig a feketém helyett egy fehér póló pihen. Mi a franc. Mi? Csak csajos napot, estét toltunk. Csak.
- Jézusom...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Weiss Arion Ruben
INAKTÍV


bastard
offline
RPG hsz: 297
Összes hsz: 423
Írta: 2020. szeptember 6. 01:55 | Link

"Júlia" - Debrecen - a lila kendős lány esete


Az vesse az első követ, akinek ideje van rá. Rég járatta meg a kocsit, amelyet a pesti lak garázsában pihentetett, noha hopponálni könnyebb, mégis, most kellett a vezetés csendes magánya. Nem mintha gond lenne, ez egyszerű férfidolog, beülni, nyomni a gázt és alatta a gép csak suhan. Kellemes muzsika szólt végig, mire leért a városba, ahol volt egy rövid, de annál kellemesebb találkája, majd aztán úgy döntött, marad még kicsit. Mintha az egész ország egy játszótere lenne, ide-oda mászkál, tesz valamit, majd tovább is áll. Nem teljesen így van, csak ami kapcsolatok alakultak, a mugli világban, néha kiterjedtebbek, mert nem mindig a főváros a vérkeringés közepe. Nem bánja, ameddig mozgásban van, addig sem unatkozik, és mivel – sokak bánatára – ma sem csavarodik fel egy fára vagy a szalagkorlátra, még oda is ér. Apró örömök.
Csend. Az órájára pillant, mintha szükséges lenne tudni, hogy már bőven elmúlt a takarodó ideje, a város mégis most kezd éledezni. Kilép a hotel halljából, ahova rendezett biztos ami biztos alapon egy foglalást, majd megindul. Nem öltözte túl az estét, lenge inget és sötét szövetnadrágot visel, az inggel harmonizáló cipővel, hiszen arra megint csak sokat ad, hogy milyennek látják. Mert ez a fontos. Nem tervezett sok mindent, de úgy érzi, már kell olyan szórakozás, amely mindenhogy kikapcsolja. Váltott hát néhány üzenetet, majd a végére sikerült megállapodnia magával, hogy merre is lesz az a bizonyos út. Egy nevesebb szórakozóhely vár rá, nem olyan messze a hoteltől – ki tudja, milyen társaságot szakajt magának és mire, ugye – így hát gyalog szeli át a két hely közötti távot. Rágyújtva, kellemes tempóval érkezik, ahogy végül a bejárat előtti tömeget kerülné ki egyszerűen, de csak vár a sorára. Hamar haladnak, közben pedig tekintete folyamatosan pásztázza a tömeget. Annyi infót kapott mára, hogy olyasmit keressen, amely egyszerre feltűnő és rejtett. Egy lila kendő a csuklón, semmi több. Se név, se egy arc és ilyen esetekben nem is kell több. Csak az, hogy megjelenjen, hogy ő is tudja, miért közeledik felé az a valaki és szinte, minden külső jel nélkül megtörténjen, hogy senki, még aki figyeli őket sem sejthesse. Ez a világ ilyen, ez az ő világa és piszkosul élvezi. Ahogy beér, ahogy az első italt kikéri, úgy fordul a tömeg felé és vár. Fel-felvillanó pillanatokra, majd megindul, amikor úgy érzi, a préda a közelében van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bajnóczi Kimoriah
INAKTÍV


Zsákos nőszemély
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 633
Írta: 2020. szeptember 21. 20:48 | Link

Weiss Arion
;aValentinommal ;Siófok ;me, myself & I ;innenkalandozunk

Igen hamar túl tudom tenni magam a rúdon ficánkoló Arion látképen, ahogy a tökéletes ötletem elindult, majd formálódott még kicsit, végül kiteljesedett. Csak egy szemforgatással és egy nőies legyintéssel reagálom le, mert tényleg tök jó motivációs tréner lennék szerintem. Bár lehet erről Belián például máshogy vélekedne, mert amikor átjön a gyógynövénytannal, hogy kezdjünk már vele valamit, szuggerálom pár másodpercig a könyvet, mint aki ért hozzá, végül bedobom a kávé ötletét, az nem éppen motiválás, ugye? De hé, a kávét mindig elfogadja, boldog lesz tőle, kicsit leülünk dumálni, aztán mehet haza, hogy harminc perc múlva jöjjön vissza, mert nálam felejtette a könyvét. Merlinre, de szeretem azt a srácot.
Szkeptikus pillantást engedek meg magamnak Arion felé, mielőtt válaszolnék, immár az étteremtől messzebb. - Feladom, hogy olyan estét csináljak neked, amit sosem felejtesz - kacsintok rá, mielőtt felnevetnék. - Nagyon bejön, hogy én okozok neked meglepetést - nos, kár lenne tagadni, de eddig, bármikor is találkoztunk, általában ő lepett meg engem, és éppenséggel az mindegy, hogy mivel. Valamikor azzal, hogy egyszerűen megjelent nálam, azzal, hogy megszólal a hátam mögött, a telefonomat meg eldobom a kezemből, azzal, hogy gentlemant játszik és odaadja a kabátját egy hűvösebb éjszakán. Igen. Arion tele van meglepetésekkel, de most az én kezemben van a gyeplő és úgy szeretném kihasználni, hogy soha ne felejtse el. Valószínűleg nem is fogja megtenni, mert amilyen elmebeteg vagyok, tutira megjegyzi, vagy már csak azért is, mert én csináltam.
Alsó ajkamra harapva figyelem, ahogy rágyújt, majd jön a kérdés, hogy hogyan oldjuk meg, miközben ő blázol. Komolyan most kell rágyújtani? Merlinre, örüljön, hogy nem nyomom el a homlokán, pedig... de nem. Érett és felnőtt nő vagyok, aki nem akad ki ilyeneken, bármennyire is megtenném. Gondolkodás nélkül támasztom meg csípőmet Arion oldalán, hogy lehajoljak és a magassarkú cipőt csatoljam le a lábamról. Nyelvem hegyét is kinyújtva koncentrálok, majd amikor mindkettő lekerül, elégedetten szusszanva pillantok fel Arionra jelentőségteljesen. Lehajtom fejemet, ahogy közelebb húz magához, szinte zavarban vagyok, miközben felsandítok rá, akaratlan tűrök hátra egy tincset fülem mögé, halovány mosoly játszik ajkamon.
- Összeszedek mindent, te menj a ponthoz, ott találkozunk - hangom halk, szinte már egércincogáshoz hasonlít, ahogy ellépek tőle óvatosan, majd a cipőt lerakva a földre kezdek el gyorsabban sétálni, mint egy normális ember. Az első sarok után tör ki belőlem a halk nevetés, mert eddig kibírtam, és nagyon remélem, hogy simán bevette. Fordult a kocka, Arion, és nagyon ki fogom használni. Megszedve lépteimet veszek két üveg bort, egy kedves bácsitól két szelet pizzát, majd a legboldogabban mosolyogva trappolok vissza Arionhoz.
- Tök cuki volt a bácsi, ingyen kaptam a pizzát. Mennyire édes, nem? - csillogó barnáimat emelem Arionra, majd lépek beljebb a sikátorba, türelmes pillantásomat emelem rá, majd nemes egyszerűséggel ölelem át és mondom ki az úti célt. Az üres parton engedem el végül és fordulok a víz felé, hogy kissé elnyílt ajkakkal figyeljem a nyugodt vizet.
- Remélem hoztál fürdőruhát Arion, különben lehet tényleg vetkőznöd kell majd - vállam felett villantok egy szemtelen mosolyt hátrafelé, a szatyrot rakom le a partra, majd légies léptekkel indulok a víz felé, ami a homokot mossa halkan. Könnyedén sétálok bele, arcomra nem ül ki semmi, végül Arion felé fordulok, így hátrafelé sétálva a vízben integetek neki. - Gyere már! Nagyon jó a víz! - azzal a lendülettel dőlök el hátra és kezdek el úszni beljebb és beljebb, miközben valahogy a rám tapadt ruhát eszkábálom le magamról. - Ha nagyon kint akarsz maradni, akkor erre vigyázhatnál! - dobom kijjebb a ruhát nevetve, hogy végül ismét felfeküdjek a vízre és a legfeketébb eget figyeljem, amit eddig valaha láttam, a legtöbb csillaggal. Csodálatos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2021. március 30. 22:13 | Link

Zsombor
outfit|Vizsnyiczky-lak


- Elmeséltem a harmadik mesét is, elénekeltem a Panda dalt, sőt eltáncoltam a Maci táncot is, most már alszik – esik be az ajtón. Hihetetlen tény számára, hogy Zsombor nála van. Pedig mind az össze kilométerével ott ül a szobájában és türelmesen várja, hogy elaltassa a kisöccsét. Normál esetben kivételesen biztos meghagyná Sára az anyjának ezt a feladatot, így, hogy vendége van – mert egyébként ha itthon van, mindig nagyon szívesen tesz eleget nővéri kötelességeinek – de valami nagy estélyre mentek vagy mit magyarázott, a lényeg, hogy elpárologtak otthonról és csak másnap délelőtt érkeznek, mert valahol az isten háta mögött voltak. Őszintén nem bánja, hogy nem kell attól tartania, hogy valaki beront hozzájuk, még Lillát is sikerült leszerelnie valahova. Nem kérdezte hova megy, nem is érdekli. Szóval csak hárman vannak otthon: Sára, az öccse és persze a díszvendég. – Nem tudom miért ment ilyen nehezen, máskor egy rövid mese után úgy alszik, hogy ágyúval se lehet kirobbantani. De most már egészen a tiéd vagyok – pislog kissé bűnbánóan a göndörre. Ha előre tudta volna, hogy a nyakukba szakad majd Stefan felkészíti Zsombort, de a szülei az indulás előtt egy órával szóltak neki, mikor már itt volt nála a fiú. Így hát eddig nem nagyon tudtak kettesben lenni, pedig Sárának nagy tervei vannak. Szeretne végre túlesni bizonyos dolgokon, amikkel talán már tartozik nem csak a fiúnak, hanem magának is. Épp itt az ideje, hogy ilyen szempontból is képes legyen lezárni a múltat.
Kihasználva pyromágáját egy mozdulattal gyújtja meg a bekészített gyertyákat – mert persze a színes-szagos mécsesek nála hozzátartoznak a romantikus idillhez, nélkülük el sem tudná képzelni. Lekapcsolja a lámpát, így az egész szoba kissé sejtelmes, ám igen barátságos félhomályba burkolózik. Vett pezsgőt is, bár az a hűtőben pihen, mert elfelejtette kivenni. Nem mintha részegre akarta volna magát inni, de számított rá, hogy lehet hogy ráférne egy-két korty alkohol szíverősítőként, a pezsgőn kívül meg nem nagyon van szeszesital amit meginna. Tagadhatatlanul finnyás.
Körültekint, hogy minden olyan-e, mint ahogy megálmodta és csak ezek után battyog oda kedveséhez. Nem tudja, mi lesz itt ma este, de talán nem is akarja. Lesz ami lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nádassy Norina Iza
INAKTÍV


b e a s t
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 99
Írta: 2021. április 5. 16:47 | Link



Őszintén megmondva nem gondoltam, hogy Reece komolyan fogja venni a vacsorás dolgot. Személy szerint poénnak szántam félig meddig, úgy illett a szituációba. De igen, volt egy olyan része is a dolognak, hogy szerettem volna még találkozni vele. Semmi hátsó szándékom nincs, nem szeretnék vele se összejönni, se megfektettetni magam. Egyszerűen csak jól szórakoztunk abba a buliba, s örülnék, ha ebből egy haverság vagy ne adj Isten barátság alakulna ki. Ezek szerint az érzés vagy kölcsönös volt, vagy túlságosan is jól nevelt, de most éppen egy Pécs egyik utcáján sétálok egy étterem felé. Az az egy kikötésem volt, hogy ne a faluba találkozzunk, ami már város, hanem távol tőle. Ennek egy egyszerű oka van: nem akarom, hogy apa megtudja, hogy kivel töltöm a mai estét. Félreértések elkerülése végett, nem Reecevel van a gond, szimplán frusztrál a gondolat.  Majd ha valaki komoly lesz és megérdemli, hogy bemutassam, majd akkor arra is sor fog kerülni, de ez szerintem majd sok-sok év múlva lesz. Kicsit szolidabban, mint a buliban, de azért nem szakadt farmerban és kinyúlt pólóban sétálok a megbeszélt helyszín felé. Kicsit izgulok, bár lövésem sincs, hogy miért. Azért ez egy teljesen más szituáció, mint az egyetemi buli. Az ablakon bekukkantok, de nem látom sehol, így arra jutok, hogy megvárom idekinn. Nincs is annál cikibb, mint mikor egy nő egyedül ül az asztalnál és rágcsálja a kenyér csücskét miközben vár. Aztán a pasi nem jön el. A nő legurít egy üveg bort, megeszi a kenyeret, majd távozik. Sőt, ha sóher, akkor csak csapvizet kér. Jesszus, lehet túl sok romantikus filmet néztem az elmúlt időben.
Utoljára módosította:Nádassy Norina Iza, 2021. április 6. 17:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kállay Bertalan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 98
Írta: 2021. április 28. 17:06 | Link

Családos
A Palóc Grand Canyon
Kellemes tavasz együtt töltött időben



Csak szeretném azt hinni, hogy ezzel semmi rossz nem sül el. Apáéknak nem szóltam, tudom, az jelentené az egészet, de úgy véltem, ez most legyen a miénk. Megannyi családos kirándulás van a fejemben, ahol ott voltak, itt is csak az folytatódna, amit a családi ebédeknél megszoktunk az asztal mellett ülve. Nem, nem szeretném. Nem szokásom lázadozni, apa ellen sem olyan hatalmas mértékben, hogy ténylegesen észrevegye. Talán ez az? Nem tudom, nem is akarom megtudni. Azt viszont igen, milyen, amikor csak mi vagyunk, senki más. Nincs külön vendég, nem azért, mert annyira utálkozok éppen, hanem, hogy legyünk mi. Mindenki dolgozik, tanul, teszi a dolgát és nem olyan egyszerű egyeztetni bármit is. Ákossal sem mindig, megoldjuk, ha tudjuk, Dórával talán valahogy még nehezebb. Hallani ezt-azt, nem szeretném, hogy igazuk legyen azoknak, akik a szájukra veszik őt. Nem örülök olyankor, és bár nem én vagyok a rangidős, ebben én döntöttem.
Kirándulunk egyet, mint gyerekkorunkban, az erdőben, szép ráérősen. Lesz nálunk étel, innivaló, nagy pokróc és megannyi mondat, amit ki szeretnénk mondani. Hogy lehet így is lesz vita? Az majd eldől. Az egyetlen dolog, ami nagyobb változás, az Hayden. Őszintén, miatta sem szóltam apánknak, nem szeretném az ő fintorait és senki megjegyzését hallgatni róla. Igaz, hogy nem ismerjük egymást olyan mélyen, olyan régóta, mint illene, de én adok esélyt a lánynak. Adok, akkor is, ha ő más, mint a többiek. Hayden nem beszéde felkeltette a kíváncsiságom és utána néztem a dolgoknak, alaposabban. Ugyan nem lettem pszichiáter és nem én fogom megoldani a dolgokat, azt már igenis tudom: neki idő kell és majd ő fogja tudni, mit szeretne és mikor. Nem erőltethetjük semmire sem, így csak reméltem, hogy eljön velünk túrázni. Végül, zsupsszal jutottunk ide, a határ közelében lévő, csodás helyhez. Itt pontosan nem voltunk, mindenképp olyan helyet szerettem volna, ami számunkra ismeretlen. Az eltévedéstől nem félek, viszont sokkal jobb lesz, mikor visszaemlékszünk: ez a miénk és senki másé. Mármint, az emlék.
A hely "bejárata" után nem sokkal fordulok a többiek felé, kihúzva magam.
- Eddig mindenkinek oké minden? Elvileg, erre sem élnek medvék - a telihold is lement, így a farkasoktól sem kell tartani. Oké, inkább megpróbáltam vicces lenni, több-kevesebb sikerrel. Izgulok, hogy sül el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2021. június 30. 20:25 | Link

a lüktető éjszakában. Siófok Plázs, a dübörgő tömegben


Véletlen akadt bele egy külföldi csapatba még a fővárosban pár napja, mikor is ügyeket intézett. Útbaigazítást kértek, majd végül egyfelé mentek és csak úgy dőltek a szavak. Magát is meglepte vele, hogy ilyen közvetlenségre adta a fejét, de mondhatni, jól is esett. Mintha kicsit megint a tengerentúlon lett volna, csak éppen egy métert se moccant az országhatártól elfelé. Bulis társaság, abszolút látni, hogy gőzt kiadni jöttek ebbe a kicsiny országba, no meg, többeknek egyik kedvence az itteni konyha. Így végül beültek gulyást enni, jó csípősen, majd később lángost is belvárosban és mire hazakeveredett, már volt pár új barátja.
Jó, nem így megy ez, azonban szót szó követett és még mielőtt hazamennének, vágytak valami másra is a fővárosi forgatagon kívül, így bedobta, hogy van egy másik, nem hivatalos fő is a tudatban. Így kerültek végül Siófokra, az Újhold adta energia pedig bőven hajtotta előre. Nem öltözte túl magát, laza inget, sortot és tornacipőt húzott, zsebeibe dugta a fontos kellékeket és már otthon sem volt. Egy laza kajálás, majd ahogy a nap lefelé indult, úgy ébredt fel a városnak ezen szakasza. Nappal strandolók, hatalmas felfújható állatok és gyerekzsivaj uralja, ahogy azonban az est közeledik, a tömeg változik. Hazafelé igyekvők, fiatalok még csak gondolva az esti mulatságra, vacsorájukat elkötő ráérős emberek. És végül eltűnnek, ahogy a sötét beáll, másfajta fények villódznak, eltűnnek a műanyag állatkák és más faj költözik helyükbe. Hangos ricsaj, éppen miért is honnan, zene szól, ahogy halad előre az ember, sokféle, mindenhonnan más és más. A központi helyet a strandon kialakított színpadnál foglalja el mindenki, aki nem éppen valami ihatóért áll sorba. Először a sétány elején lévő italboltban vásároltak, bár ugyan már nemigen lehet közterületen ilyet művelni, mégis elfogyott. És végül, felszabadulva a tömegtől való iszonytól, szinte már bátran vetette bele magát az éjszakába.
Mire kettőt fordult, már sehol se voltak. Lemaradt, kezében két pohár, szomjas volt, hát italra vágyott. A hideg sör kellemes ujjainak, tekintete azonban őket keresi, mindhiába. Pánik helyett lazán vállat von, nagyot kortyol és a tömegen vág át. Épp oldalra lép, amikor egy feltűnően csinos arccal találja szemben magát. A szőkeség amerre mozdul, az pont útját állja, merő véletlen talán, ahogy végül szórakozottan lötyög a ritmusra és a lépésekre. A kezében tartott mojito-ra néz végül, majd nyújtja felé. Nem tett bele semmit, vette annak, aki már ki tudja hol jár és a kezében csak felmelegedne. Ha nem kell, majd megissza ezt is. Megint jó estének néz elébe... de most csak a ritmus jár a fejében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. július 7. 12:04 | Link

D U D I N S Z K I
ez halálos volt | mood | #érv | kukkantás

Mondanám, hogyha valaki rákérdez a helyzetre konkrétan, akkor letagadom, de nem így lenne. Hülye vagy, bakkerka? Életem legfurcsább hétvégéjén vagyok túl, és ez csak és kizárólag - viszonylag - Kittinek köszönhető. Ha bánat lennél és nem tudnád, Kitti Kende húga, aki brutális. Komolyan. Merlinre, fogalmam sincs hogy keveredtünk egyik szituból a másikba, csak sodródtam az árral, mint valami fogyatékos, mert egyik wtf momentumot követte a másik, én meg csak ültem, hogy akkor rendben van, történjen meg. Egész könnyedén indult. Illedelmesen bemutatkoztam dudi szüleinek, és erről ennyit, mert nem nyilatkozom, majd beléptünk a házba és a semmiből robbant elő a kislány, aki kettő perc múlva már elkezdte előadni, hogy úgy nézek ki, mint valami Harry, abból a bandából, ami tele van cukkancsbogarakkal, aztán már inkább mégsem ő voltam, aztán már megint de. Pislákoltam, fogalmam sincs azóta sem miről beszélt, erre Kende megveregette a vállamat és ott hagyott. Mármint rendesen, vágod? Mintha valami utolsó kenetet kaptam volna, csak nem Balázs atyától, hanem tőle. Ebből kerekedett ki, hogy percek múlva ültem egy mini székben, ő meg kente fel az alapozót az arcomra, majd társasoztunk, majd bújócskáztunk, majd meghallgattam valami pizsi-buli sztorit, majd azt, hogy Kornélia mennyire nem vágott le valami helyzetet. Minden szavára bólogattam, mert az volt a terv, hogy hamar megun és megkegyelmez, de ez nem történt meg. Dudi mentett meg nagyjából hét óra múlva, hogy most már elég volt, menjünk úszni. Legnagyobb szerencsémre a sminkem vízálló volt, szóval teljes pompámban ugorhattam bele a vízbe. Gyorsan eltelt a hétvége, szóval most meg teljesen leégett aggyal várhatom a vonatot, hogy elmenjünk Csermelymenedékre.
- Te hallod - dőlök hátra a padon nyögve. - A húgod nem gondolkodott azon, hogy auror lesz? Ilyen kikérdezések mellett mindenki bevallaná még azt is, amit el sem követett - röhögök fel teli torokból. Szerintem eltörtem egyébként a hétvégén. A szombat Kittinek hála úgy elrepült, mint annak a rendje, a vasárnapot meg a dudival töltöttem, ami szintén repkedett, úgyhogy folytathatjuk a semmittevést, csak nálunk. Micsoda progi!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Reiner Kende
INAKTÍV


got the spirit of a fela
offline
RPG hsz: 365
Összes hsz: 734
Írta: 2021. augusztus 7. 17:01 | Link


Kitti szólt, hogy a szülei hazahívták a hétvégére közös időtöltésre, ami ahogy volt bűzlött Kendének. Vágod, mint az egy hetes használt zokni, ami a sporttáskája aljában hesszel hétfő óta. Közölte, hogy szuper, mert megy ő is. Teljesen mindegy mennyire pörgős hete van - amit szétad, de elég volt belőle - szombaton már kelt és rárontott Kittire. Random gondolva egyet elvitte vizipuska csatázni a tópartra, végig dumálták az órákat és kapott a kiscsaj lángost is, ami ha kiderülne a lángosos tényleg hű lenne nevéhez, mert porig égetnék a Reiner szülők. Mondhatnánk, hogy amiről nem tudnak, az nem fáj, de ezeknek amiről tudnak, az is fáj.  - Bubu, ha a anya kérdezi mit mondjak, hol voltunk? - apró lábaival próbál Kitti lépést tartani. A kérdés jogos, azt ilyen mugli dolgoktól, mint vizipuska, Brigittát kiveri a víz. - Csak annyit mondj, hogy a parton. Akkor nem is kamuzol - mosolyog le rá, ahogy kilépnek a fák közül a hátsó kertbe. Kitti nevetve rohanni kezd a ház felé, azt kiabálva, hogy aki lemarad, az a kapafogó mókus, Kende meg röhögve néz utána. Amíg az anyja elő nem bukkan az ajtóban. Rászól a lányára, hogy ne fusson, ne idétlenkedjen, majd mérgesen méri végig Kendét, aki már tudja, hogy kezdődik. Inkább csak kikerülné. Sóhajtva nyúl fel és morzsol a fülén. Lebaszás körítéssel, hogy képtelen rendesen viselkedni… márpedig ma este kénytelen lesz. Ez az, amire a homokbarna figyelme visszaterelődik a nőre és annak hamis, elégedett mosolyára. Mióta a kúriát bűbájjal könnyedén felújítgatta, az új hobbija kerítőt játszani a Reiner örökösnek, aki egyszerűen röhögi ki. - Nem - közli szárazon, majd Brigitta elegáns mozdulattal csitítja el, hogy aztán percekig tartó vitába kezdjenek. Iderendeltette a lányt, akit bunkóság lenne elküldeni és szégyent hozna azzal a nevére. Egyetlen próbálkozásra utasítja, ha nem képes megérteni mi lenne a dolga. Hagyja abba ezt a viselkedést. Elviselhetetlen - hallgatja. - Iderendelted? Pizzát is hoz? - moccan szemöldöke. Mi a barack az, hogy iderendelte? - Nem - ellenkezik, mígnem Reiner Károly dolgozószobájának ajtaja csapódik. Ránéz a fiára és három mondattal eléri mindazt, amit Brigitta soha nem lenne képes. Kende teljesen leblokkol. Semmi kibúvó nem jut eszébe, mikor öt perc múlva itt a lány.
Ingét tűri a farmerébe, meghúzza az övet, majd ökölbe szoruló kezét engedi ki és rázza le. Lesétál, addigra Brigitta már valami barnával bájcseveg előadva honnan kaparintotta meg az antik bársonydíványt, ami a nappalit ékesíti, és hogy a lány nagymamája is rajongott érte a legutóbbi bagoly szerint. Kende a plafon felé pillant, majd lép közelebb, hogy Brigitta nagy elánnal mutassa be neki Zsófiát és fogjon bele egy újabb történetbe a Bernáthy családról.
- Indulhatunk? - kérdezi a lányt, Brigitta nyeli majdnem félre a bort. Arról volt szó, hogy itt vacsorázik a lány a családdal, de ebből ma nem esznek. Érted, vacsora... nem esznek... így is van! Legnagyobb meglepetésére Birgitta mégsem szólal meg, ettől nem jobb érzés kinyitnia Zsófi előtt az ajtót.

Kár volt hazajönni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RIDE THE WAVES AND LIVE THE LIFE.
Reiner Kende
INAKTÍV


got the spirit of a fela
offline
RPG hsz: 365
Összes hsz: 734
Írta: 2021. augusztus 18. 16:32 | Link

MIHAIL
/ balaton közepén / esztelen és fesztelen / skubizd /  ty dolla $ign, the weeknd, wiz khalifa & dj mustard - or nah /

Tihany és Siófok között a Bala közepén viszi a basszust a víz a partszakaszok felé. A hajó fényei úgy keverednek, ahogy a rajta lévő utasok. Már, hogy muglik és a varázsvilág, onnan is a tehetősebb réteg és azok kölykei. Köztük olyan esztelen és fesztelen alakkal, mint a Reiner örökös. Ha a dude itt lenne, szétadná, viszont az egész full váratlan történt a mai edzés után és Kende éppen csak egy üzit tudott neki átdobni, hogy mi a szitu.
Ezelőtt egyszer-kétszer volt ilyen buliban, a társaságból alig valakiket ismer, persze a lány aki most táncol neki, nem úgy néz ki a testének simulva mintha a mély ismetettségre és a filozofálásokra hajtana. A dübörgő zene ritmusára mozdul csípőjével ő is mikor egy srác kocogtatja meg a vállát, és a csajra mosolyogva sétálnak vissza a társaságukhoz az egyik szélső asztalhoz. Összeröhög a csapattal, mond valami kreténséget próbálva túlkiabálni a zenét, amire az egész asztal hangosan röhög fel. Másik lábára támaszkodva hallgatja inkább tovább a szövegelést, néha nevet bele, de neki sose ment úgy a buli középpontnak lenni, mint a Brokémonnak és ez így is van jól. A zene vált, ő az asztalra csúsztatja kiürült poharát mikor a lány kezei simulnak a dzsekije alá. Megfordul, éppen csak ránéz szürkéskékjével, ahogy arrébb araszol és fülébe súg.
Ráérősen lépked ki az üveges ajtó túloldalára, haját kócolja a gyenge menetszél, a víz habosodik, ahogy a hajó töri magának az utat és Kende áthajolva a korláton figyeli picit mielőtt a telefonért nyúl, hogy üzenjen a dudenak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RIDE THE WAVES AND LIVE THE LIFE.
Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 739
Összes hsz: 1095
Írta: 2021. szeptember 2. 10:14 | Link

dr. Reece Laines
Egy esős nyárvégi napon
Sporon
küllem


Meglehet sokan felelőtlennek tartják. Talán őrültnek is nézik. Azonban kérdem én, ki volna képes ennyi veszteséget ép ésszel és józan ítélőképességgel viselni? Akadna akár egy olyan ember is, aki nem roppanna össze, ha a Sors ekkora terheket vetne vállaira? Ekkora felelősséget tenne a szívére? Életek fonalai vannak kezei közt, melyeket hite szerint kötelessége úgy fonni, akár a Nornák. A lányáét, a szüleiét, Hegéét és persze a sajátját. Ezért jött el ma ide, a Hűség városába, Sopronba, ezen a nyár végi esős napon. Imolát a nagyszülők gondjaira bízva, nekik azt mondva, hogy egy oknyomozás miatt kell egy napra elutaznia. Hazudott nekik, mert ha elmondta volna, miért teszi, akkor minden mást is el kellett volna mondania, az elejétől. Ezt pedig nem teheti, s talán soha sem fogja beavatni őket és megosztani velük az igazságot. Viszont megóvhatja őket, annak egyik lehetséges kimenetelétől. A maga módján. Magassarkúja határozottan koppan az irodába vezető folyosó padlapján. Megállva az ajtó előtt még hősnőnk vesz egy mély lélegzetet, kopott marhabőr táskájában kitapintja az iratokat, amiket hozott, hogy azután egy erőteljesebb, de udvarias kopogással kérjen bebocsátást az ügyvédhez. Utánanézett. Megbízható és munkájában legalább olyan elhivatott, mint Elektra a saját területén. Ez igen szimpatikus tényező számára. Olyan jogi képviselőt keresett, aki ember maradt a talár és paróka alatt. Olyat, akire rábízhatja mindenét, s biztos lehet abban is, hogy amennyiben eljön az ideje, kérései szerint cselekszik majd.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."

Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. szeptember 27. 13:37 | Link


#kalandozunk
#kezdődikaszünet
#oldtimesake
#Loki



Fene tudja már merre járnak. Az volt a lényeg, hogy messze. Táskáik a fűben pihentek mellettük elhagyatottan, nem kicsit koszosan. Mindegy, nincs olyan, amin ne tudnának egyszer segíteni, amikor visszaérnek. Most sokkal érdekesebb volt, hogy valahogy megegyék azt az olcsó gyrost, amit az út széli árustól szereztek.
Egy autó söpört el mellettük, teljesen áthajtva az ellenkező sávba, hogy biztos ne menjen rá egyik kölyök lábára se. Telefonjukról szólt AronChupa mixe. Egy életérzés volt, és ezt tökéletesen tükrözte arcukon fel-felfénylő mosoly.
Marina két kezébe fogta a pitát, és akkorát harapott bele, amekkorát ccsak tudott. Az egész szája tele volt a sertéshússal, arca két oldalán pedig folyt lefelé a fehér szósz, tovább a kezére és le a betonra. Még jó, hogy akkora terpeszbe helyezkedett el a lány, amit még egy táncos is megbánna, ha látná.
- Hahhohhad, hogy a... - mondta tele szájjal a lány, de nem bírta folytatni, muszáj volt egy kicsit rágódnia az első osztályú ebédjükön. - Szóval a csávó. Azt mondta a feleségének, hogy ha gyerekeik lesznek azt akarja, hogy olyan jó tesók legyenek, mint mi - nevetett Marina önfeledten, és jobb keze élével megpróbálta felitatni a csöpögő tejszínt. - Remélem azt hitte ikrek is vagyunk, mert ennél jobban nem különbözhetnénk - nevetgélt tovább. Mondjuk a pár akik elhozták odáig alapjáraton is furák voltak. Mintha az ötvenes évekből csöppentek volna oda. Még az akkori sebességhatárt se akarták nagyon túllépni, pedig akkor még ötven volt a megengedett városon kívül is.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. október 2. 14:01 | Link

Lilla
Rózsafa| Szünetben
Hogyan győzzük le a félelmeinket csalással

______________________________________________________



Ugyan a község alig háromszázhúsz emberrel büszkélkedhet, a kocsmákból akad jó pár. Néhány düledező öreg úr piros pozsgás arcocskáján kívül azonban a Fekete macskában ma igazán senki sem tartózkodott. Ideális volt hát ez, hogy iszogatás mellett beszélgetni is lehessen hallási problémák nélkül.
- Én mondom, ahhoz képest, hogy Rózsafa nem mágusváros  elég sok itt a banya... itt is vén csont, ott is. Mindenhol csak öregasszonyok - ráztam meg a fejem a sörömet nyalogatva. Itt gond nélkül kiadták nekünk az italt, más szokás van érvényben mint a nagyobb városokban, igyanak csak a fiatalok is, úgy is kevesen vannak, hát akik vannak élvezzék az életet.
Lusta testtartásom, unottan a csehót pásztázó tekintetem nem árulta el, hogy mennyire boldog voltam abban a pillanatban. Lilla volt a mindenem. Aki életben tartott, aki inspirált, aki boldoggá tett. Ugyan mióta bagolykőre kerültem hónapok is elteltek egy-egy találkozás között, amikor meglátom mindig elönt az az izgatottság, amit gyerekkoromban éreztem minden nap. Volt egy társam, akinek mindent elmondhattam, akiben megbízhattam. Senki más nem tudott Vattai Júliáról annyit, mint ő. A lány mindennel tisztában volt. Nem kellett titkolóznom előtte. Tudta természetemet, tudta a játékokat amiket űztem, tudta amit szégyelltem és azt is, amit a múltamban tettek velem.
- Amúgy mostanában elég faszán megy az üzlet. Sok új kuncsaft, a régiek meg rákapcsoltak jobban - vigyorodtam el. Azt nem mondtam, hogy most már néha én is szoktam. Mert leszidott volna. De tudtam a mértéket. Nem leszek függő.
- Ha pedig minden jól megy év végére animágus leszek, meg repülni is megtanulok, utána jön az okklumencia, onnantól meg kvázi legyőzhetetlen leszek!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Podlovics Alekszej Mór
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 178
Írta: 2021. október 5. 20:12 | Link

b e l i á n


- Hidd el nekem, hogy ez mennyei lesz. – Hogy mit keresünk a Telekgerendási Káposztafesztiválon? Hát az egy nagyon nagyon jó sztori. Beli azt mondta, sosem volt még Kaczor Feri koncerten, én meg tökéletesen kiakadtam ezen. Mi az, hogy kettőnk közül ő a mugli és még nem látogatott meg egyetlen ilyen csodálatraméltó, lélekemelő magaskulturális eseményt sem? Nyilván már itt eldöntöttem, hogy elviszem valami jó fajta falunappal, bekajálunk bográcsosból, aztán az első sorban tombolunk Feri báttyára’.
Zseniális módon kiválasztottam ezt az igazán felemelő rendezvényt, bár nem falunap, de hát ilyenkor már egy épp eszű falu se tart falunapot. Ellenben káposztafesztivállal meg egyéb ilyen szarságokkal. Kaja van, Kaczor van, a többi meg már lényegtelen. Neki persze nem mondtam meg, hogy hova viszem. Azt mondtam, hogy kirándulni megyünk, ami alapján nyilván valami olyasmire gondolt, mikor leruccantunk Egerbe vagy Székesfehérvárra, vagy mikor túrázni vittem a Mecsekbe. Hát ez most minden eddiginél sokkal, de sokkal jobb lesz.
Persze, mikor odaárunk nem tudom tovább titkolni, mi a stájsz, de nem bánom, hogy eddig nem mondtam meg, mert arckifejezése egyelőre nem valami biztató. Mármint lehet ez csak az első sokk, de nem látom azt az őszinte örömet – még – amit szeretnék. Na majd később, egy-két kör házi után megjön az ő hangulata is, ha tényleg nem csak beképzelem ezt a búvalbaszottságot, és olyan a kedve is, mint amilyen fejet vág. Itt kérem jól fogjuk érezni magunkat, ettől legfeljebb akkor állok el, ha a telekgerendásiak végig kergetnek minket a falu főutcáján. Bár szerintem én akkor is vihognék, mint aki megkergült, főleg ha tényleg pálinkázunk egy kicsit előtte.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Machay Adél
Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák


Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise
offline
RPG hsz: 1506
Összes hsz: 1527
Írta: 2021. december 6. 18:54 | Link

William Krise
- DEC. 1. | Nyíregyháza, Sóstó, Eszterházy Zsófia és Machay Dominik esküvőjén -


Sóstó újabban felkapott hellyé vált házasságkötések szempontjából. Először a mugli világból házasodott itt egy luxusfeleség, meg egy tévés műsorvezetőnő, most pedig a Machay család szervezte ide a fiúk esküvőjét az Eszterházy család zabolátlan lányával, Zsófiával. Adél nem tartja túl sokra az új sógornőjét, már csak azért sem, mert ez a nő és a stílus, az elegancia, és a rang totálisan más utakon járnak. Egyszerűen nem bírja megérteni, hogy lehet aranyvérű? Természetesen Dominik kritikán aluli ízlésén már meg sem lepődik, de hát az aljanép mindig is a magafajtához fog vonzódni. Eszterházy Zsófiához és a pereputtyához képest az ő Jean-Paulja egyenesen aranyvérű rangba emelhető mágus. Ahogy elnézi azt a Diánát, olyan mintha az a nő egy ízléstelen, mugli fesztiválra igyekezne. Gusztustalan.
Persze az anyja előtt nem kritizálhatja a kis várományos fiát, de látni vélte az imént, hogy Magda arcvonásai is megkeményedtek az Eszterházy lányok látványára. Zsófia egészen kitett magáért (nyilván lehetett volna sokkal jobb is, ha rajta múlik, de saját magához képest szép menyasszony a sógornője); Dominik szokás szerint csak pöffeszkedik, mintha ő találta volna fel a spanyolviaszt.
Magda abszolút kitett magáért, Ilya, az apjuk pedig nem sajnálta belepumpálni a pénzt ebbe az esküvőbe. Bármiben lefogadná, hogy az ő esküvőjére töredékét sem fogják költeni ennek a fényűzésnek. A mellkasában burjánzó mélységes utálat újabb méreteket ölt a bátyja ellen.
És ő? Nos tagadhatatlan, hogy megfordulnak utána a férfiak, de még a párral érkezők is lopva vetnek rá egy-egy pillantást. Nem vakságot, csak hűséget fogadtak, és ez az egoja szerint teljesen rendben van. Megérdemel minden egyes éhes pillantást, amivel végig cirógatják a hófehér bőrét, az aranyló haját, kivillanó hátát. A testét egy barackvirág színű, hátul teljesen nyitott ruha öleli körbe finoman simulva rá a csípőjére és emelve ki annak vonalát; a térdig érő ruha könnyeden lejt, elől pedig kézzel hímzett virágmintába burkolja kebleit. A haját felfogta egy könnyed félkontyba; szerette volna láttatni a meztelen hátát, sápadt nyakszirtjét, és elégtétellel nyugtázza, hogy néhol még egy-egy nő is erőteljesebb pillantást vet rá, és nem a féltékeny fajtából. A száját vérvörös rúzs emeli ki, a sminkje üde natúr, tavaszt sugárzó, holott tél van. Ő maga a megtestesült frissesség egy poshadt szagú, vénektől és savanyúaktól nyüzsgő légtérben a fogadó teremben.
Előrelátó volt, megkérte az anyját, hogy árulja el, mely asztalhoz ültették, és meglepő módon a nagyanyja adott erre egy roppant készséges választ: a lehető legtávolabbihoz, de nézze csak, ez és ez lesz az asztaltársa, közöttük sok híresség. Például egy Krise-családbeli. Nem mintha ez sokat mondana neki. Ugyan tudja, hogy a nagybátyja felesége is Krise, Alexandra rokonságához nem sok köze volt ezidáig, így nem is szentelt különösebb figyelmet a válasznak. Valami másban reménykedett, érdekesebben, de ettől még bemagolta a neveket és az arcokat, ahogy azt kellett ilyenkor. Mekkora szégyen volna itt helyben megkérdezni akár egyetlen asztaltársától is, hogy mi a neve és mit kell tudni róla.
Fürkészően pásztázza a termet- a nagyanyja ukázba adta, hogy bánjon tisztelettel, kedvesen a Krise-vendéggel. Mélyről felszakadó sóhajjal nyugtázta, hogy a piszkos munkát ismét ráhagyták, mint mellőzhető elemre. Hányszor de hányszor elképzelte már, hogy otthagy mindent és mindenkit, de mindig visszatartja az indulatait. Már nem sok van hátra, és végre elmehetnek Jean-Paullal, messze innen, ebből a bolondériából. Úgysem ismernék el soha a leendő férjét családtagként, jobb hát a sallangtól megszabadulni idejében, de addig is játssza a rá szabott szerepet, ahogy azt kell. Minél kevesebb súrlódást szenved el tőlük, annál könnyebb lélekkel szökik el itthonról. Már csak néhány nap, hetecske…
Az egyik pincér tálcájáról elemel egy pohár pezsgőt, elvégre azért járkálnak össze-vissza a teremben, hogy kiszolgálják az igényeiket, de itt még nem ér véget a feladata- az előbb már megakadt a szeme a számára kiosztott szórakoztatási feladaton, William Krise-on. Magas, fess férfi, ízlésesen felöltözve, de az arckifejezése nem különösebben bizalomgerjesztő. Mintha… talán unja magát…? Oh, kit érdekel? Megrázza magát és dönt: ideje ‘kapcsolatot építeni’, jajj, mennyire örül neki!
- Mr. Krise? – Dallamos a hangja, kifejezetten kellemes. Hiányzik belőle a fiatal lányokra jellemző visítozós hangorgánum, de ott lappang benne a potenciál, hogy eleresszen egy sikítást bármikor. Hátratűr egy szándékosan kószán hagyott tincset a füle mögé, majd kezet nyújt udvarias, visszafogott mosollyal az arcán.
- Nagyon örülünk, hogy eljött a bátyám esküvőjére, megtisztelő! A nevem Machay Adél. -
Utoljára módosította:Machay Adél, 2021. december 6. 19:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Yezebel
Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 305
Írta: 2021. december 8. 16:46 | Link

W.A.R.
-otthon-


Geez. A nappalijuk kanapéján ücsörög, kényelmesen saját, eredeti alakjában – nemrég zuhanyzott, szóval friss, szantálillat lengi körbe és ha a férfiasságnak bármilyen jelét mutatta is volna az este folyamán, a levendula színű plüssköntös abszolút nulláz minden eddigi ilyen típusú ’törekvést’. Okostelefonján pötyög valamit, hüvelykujjával görget, görget tovább, nagyon elmerül valaminek az olvasásában. Valami karácsonyi dallamot dünnyög, ami ma a fővárosban járva-kelve ütötte meg a fülét, egy boltban szóló rádió játszotta, azóta sem sikerült kiűzni a fejéből a dallamot. Helyette mióta csak hazaért újra és újra nekiáll a Last Christmast énekelgetni. A Whamageddont még nem vesztette el, szerencsére a remixek nem érnek!
- Jó, jó, remek, halott szülők, rossz társaság, kényszeresség és hátrányos társadalmi megítélés. Faaan-tasz-ti-kus! Ebből már lehet dolgozni, előbb jön a karácsonyi prémium, mint gondoltam. Rubeeen, nézd, megkaptuk az információkat, amikre vártam!
A felsőbb vezetés akkor nézte ki a srácot, amikor elítélték, azért mégsem olyan gyakori okból küldték a Zengőbe, így szerencsétlenségére szemet szúrt a fentieknek, mint potenciális segéd. Arról nem is beszélve, hogy itt Magyarországon kissé híján vannak azoknak a medikusoknak, akik hajlandóak bemocskolni a kezüket. Nem is érti, ő jelentkezett a feladatra, de azt mondták neki, hogy a gégemetszésnek csak akkor van értelme, ha az illető utána életben marad. Ebből a reakcióból ítélve volt egy halvány sejtése, hogy a jelentkezése elutasításra talált.
Sokkoló és meglepő.
Amíg a Zengőben tartották, túl sok hozzáférésük nem volt az illetőhöz, sajnos Magyarországon ennyire azért nem voltak berendezkedve – viszont ez a feltételes szabadláb kifejezetten kapóra jöhet. És hát kit is küldjenek egy kiszolgáltatott, élete mélypontját élő fiatal felnőttet groomolni, ha nem Yezebelt, nem igaz?
- Egészen bájos, nézd ezt az arcélt, az embernek kedve támad megnyalni. – Na nem kell ebbe semmi személyeset nézni, az ifrit néha indokolatlanul szeret megnyalni dolgokat.. másokat.. csak úgy. Semmi új, semmi megdöbbentő. Arcán derűs, vidám mosoly játszik, fejét a kanapé támlájának dönti, sötét haja szétterül körülötte, mint egy mélylila glória.
Utoljára módosította:Yezebel, 2021. december 8. 16:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Machay Adél
Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák


Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise
offline
RPG hsz: 1506
Összes hsz: 1527
Írta: 2021. december 16. 15:07 | Link

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, december 18. -


A második emeleti folyosón van egy egészalakos, aranyozott tükör a bal oldali szárnyban. Gyerekként egy egész órán át képes volt nézegetni a tükörképét, vadászni minden egyes kilógó részletet kritikus szemekkel, és eltüntetni azokat. A nagyanyja imádta- Galina kedvtelve nézegette, hogy a pöttöm unokája milyen odaadással viseltet az örökölt szépsége iránt.
Most, közel tíz évvel később már korántsem olyan hibákat keres az arcán, mint régen. Látnia kell, muszáj megbizonyosodnia róla, hogy az apjától kapott tegnapi pofonnak nem maradt semmi nyoma. De nem, hibátlan, minden teljesen tökéletes. A sminkje, a ruhája (egy fekete zakó, krémszínű blúz, feszes szövetnadrág és magassarkú csizma), az ékszerei, a frizurája, mindene makulátlan.
Összerezzen, ahogy észreveszi a mögötte álló nagyanyját- ki tudja, mióta állt ott Galina. A tükörben egymásra pillantanak, de egyikük sem szól egy szót sem. A nagyanyja hidegen, elmarasztalóan tekint rá, nyoma sincs a régi elégedettségnek. Ő nem kevesebb hidegséggel és formalitással tűri a pásztázó pillantást. Mindketten megfordulnak, és együtt sétálnak le a hallba Ilya és Magda mellé.
Ideje elkezdeni a komédia következő felvonását, a hivatalos eljegyzési találkozót. Tudja, hogy a szülei sürgetik már magát az esküvőt is mostantól. Azt is tudja, hogy a nagyanyja osztozik a véleményükön és folyamatosan tárgyal Madlen Krise-szal a háttérben. A két boszorka a saját érdekeit nézi, de arra őszintén kíváncsi lenne, hogyan próbálja Galina megmagyarázni a sürgetés okát? De ez nem az ő dolga; neki csak bájosan kell mosolyognia és tökéletesen kinéznie- mint mindig.
A steward ebben a pillanatban jelenti be a Krise-szekció érkeztét. A kötelező udvariassági körök után Galina mindenkit az ebédlőbe invitál, hogy elkezdhessék a kötelező jellegű családi programot. Igazából ez a része abszolút forgatókönyvszerűen zajlik, Willt és Adélt egymás mellé ültetik, Adél baljára Galina ül, Galina mellett Madlen foglal helyet, Ilya és Magda természetesen egymást szórakoztatják elsősorban, és persze a többieket, de mindent összevetve a papírformának tökéletesen eleget tesz mind a menüsor, mind a társaság.
Már a desszertnél járnak, és Adél külön büszke magára, hogy a hányinger elkerülte, bár az arca a gondos festés alatt továbbra is holtfehér. Az apja szó szerint lenyomott egy fiolányi bájitalt a torkán a reggel, hogy nehogy most hányjon össze mindent, egy ilyen fontos pillanatban. Galina elégedetten méri végig időről időre Willt, és leplezetlenül vált egy-két suttogásba fajuló szót Madlennel a jó ízlés határain belül. A leendő ara pedig már most fáradt az egész cirkusztól, Will hallhat néhány keresetlen sóhajt tőle jól álcázva egy-egy korty vagy falat előtt.
- Örülök, hogy elszántad magad, William. Mi is ebben a korban mentünk férjhez a nagyanyáddal, ez a legalkalmasabb időpont rá. - Mindannyian tudják, hogy ezek csak üres dicsérő szavak az űr kitöltése érdekében. Adél hűen játssza a szerepét és egy hangyányit Will felé dől időről időre, mintha máris a szerelmes fruska életérzése sütne le róla, aki megütötte a főnyereményt.
- Jobban nem is alakulhatott volna, Nagymama. - Noha Galina szeme jegesen villan az unokájára, az arca abszolút tökéletes mosolyba fordul át, ahogy egyetértően bólint, tekintetét visszakormányozva a fiatal vőlegényre.
Utoljára módosította:Machay Adél, 2021. december 16. 17:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Yezebel
Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 305
Írta: 2021. december 19. 19:02 | Link



Mielőtt elaludt volna, képes volt kinyúlni érte a fiú és anyának szólítani. Tényleg, elhaló hangon, a kiszolgáltatottság teljes pompájában azt mondta neki, hogy "mom". Hát...
Aaawwww!
Gondolta ő, hogy jó az ötlete, de ez a röpke pillanat máris egy teljes minőségi szintet emelt. Olyan régen lehetett valakinek az anyukája - biológiailag sosem, de elesett pártfogója is régen volt. Dominik már felnőtt férfi, ráadásul ő sosem hívta még tévedésből sem 'anyunak'. Szívmelengetően aranyos, még az ő ifritszíve is nőtt ma három méretet ettől. Kár, hogy így is mínuszban van, illetve Yezebel szeretete emberi mértékkel nem épp olyan békés és gyengéd.

Az ő saját kifejezetten egyéni dolgaihoz bérelt lakása gyakorlatilag itt van a sarkon, nem véletlenül kérte arra Rubent, hogy itt dobja ki a srácot, miután végzett vele. Miután meggyőződött róla, hogy William eszméletlen, már meg sem próbálta visszatartani a széles vigyorát. "Anyu".. és milyen kedvesen nyúlt ki felé. Egyszerűen imádnivaló - meg is simogatja az eszméletlen férfi haját, mintha egy alvó kiskutyát cirógatna.

***


Amikor William legközelebb magához tér, puha paplan veszi körbe. Kényelmes ágyon fekszik és bár a tagjai sajognak és a fájdalom messze nem múlt el, de már nem olyan élesen nyillalnak a sérülések. Kellemes szantál és valami édeskés illat lengi körbe a szobát, nem tolakodó, nem erős aroma, de eléggé érezhető ahhoz, hogy ne kerülje el a figyelmet.
A jobb oldalán vízcsorgás, csöpögés hangjai - ha kinyitja a szemeit és oldalra pillant, azt a nőt látja, akit azelőtt, hogy elvesztette volna az eszméletét, amint egy kis asztalra kipakolt lavór felett egy nedves kendőből csavarja ki a nedvesség nagy részét. Látszólag nem veszi észre, hogy Will magához tért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Machay Adél
Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák


Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise
offline
RPG hsz: 1506
Összes hsz: 1527
Írta: 2021. december 24. 01:51 | Link

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -


Fázik, éjszaka van és éktelenül türelmetlen. Eleve napok óta stresszes a gyűrű miatt, bár az anyja azt mondta, eloltja majd ő ezt a tüzet, csak előtte még üvöltött vele egy sort a felelőtlenségéért és a fékezhetetlen nyelvéért. Mi van, ha az a nő - legyen akárki is- tényleg egy Krise? Mi van, ha nem blöffölt, és Adél most rúgott fel egy remek házassági lehetőséget? Magda magán kívül volt a haragtól, és hosszú idő óta ismét migrénes fejfájás kezdte kínozni azon a délutánon. Adél, az ő kis ketyegő óra lánya, aki bármely pillanatban előzetes bejelentés nélkül képes felrobbanni, másszor pedig úgy viselkedik, mint aki a legtisztább elméjű emberek egyike. Egyelőre fogalma sem volt az anyjának, hogy fogja elvarrni ezt a megbokrosodott szálat.
Ő maga nem aggódott ennyire: egyrészt dacból, mert csakazértsem, másrészt ő számított volna már aznap egy kulturált levélre, amiben felbontják az esküvőt, ha Madlenhez visszakerült a gyűrű. Semmi ilyen nem történt, így hát maradt, hogy körömrágva várja a végzet beteljesülését, ami eddig a napig sakkban tartja.
Will kellemesen későn futott be, és titkon reméli, nagyon hamar fog távozni, az udvariassági körök után mondjuk. Az úgy feljavítaná az amúgy pocsék hangulatát. Már a ruháiban sem bízhat ugyanis, a mellei zavaróan érzékenyek és egy leheletnyivel szűkebbé vált a melltartója. Kezd nagyon elege lenni az egész gyerek-témából. Megszabadul egy problémától, most meg jön több más!
A birtok ma tele van rokonokkal és családi barátokkal - Ily egy kisebb karácsonyi partyt rendezett, főleg a genetikai kutatóintézet elnökségi testületének tagjait, és a szűk családi kört meginvitálva, de így is cirka ötven főre rúg a résztvevők száma, plusz a személyzet. A hátsó kert már sötétbe borult, az idő morózus. Ónos esőt ígértek mára, inkább töltené bent az idejét a melengető kandalló közelében, mint idekint a kabátjába burkolózva, és még így is fázva.
- Will, miért rángattál ki ide? Nem beszélhettünk volna odabent? - Kifejezetten grumpy és látványosan húzza a száját, miközben összébb próbálja húzni magán a kabátot, vagy ha lehet, eggyé válni a szövettel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Machay Adél
Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák


Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise
offline
RPG hsz: 1506
Összes hsz: 1527
Írta: 2022. január 9. 22:31 | Link

Will
- Hévíz, Machay birtok, jan. 12. -
- A ruhapróbán -


Délelőtt tíz óra van, és a Machay birtokon nagy a sürgés-forgás. Egyrészt még kb két hét van az esküvőig szűkösen, másrészt ma házhoz jöttek a szabók Will öltönyét igazítani, és a varrónők Adél ruháját befejezni. Továbbá megérkezett a próbamenü, és a cukrásztermékek is, amik mind a végigkóstolásra várnak. De van itt mintaszalvéta, étkészlet, dekorációk, egyszóval minden, amire rá kellene mondja az ifjú pár a végső áment, vagy épp visszautasítania, ha nem tetszik.
Párhuzamosra tervezték a ruhaigazítást, de biztos, ami biztos, Magda változtatott ezen, főleg mert Adél explicite kérte, hogy megnézhesse Willt felöltözve, elvégre az ő férje lesz! Így hát a varrónők már most itt vannak, a szabókat egyre várják. Amíg Adél ruháját csinosítják, Willt Magda a már jól ismert könyvtárszobába invitálja át, ahol teát, kávét, és egy kicsike rumot is felszolgáltak a szendvicsek mellé. Meghitt, csendes környezet, sokkal kevesebb feszültséggel, mint a múltkor.
- Hogy haladnak a dolgok köztetek? Minden rendben van? - Egy könnyed felvezetés a leendő anyósa részéről, de sejthető, ha Magda így játszadozott a ruhapróba időpontjaival ahelyett, hogy a gyors haladás érdekében egyszerre intéztetné őket, párhuzamosan, akkor kérdezni akar valamit, és nem szeretné, ha Adél hallaná mindezt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ipkovich Kornél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 40
Írta: 2022. január 18. 13:18 | Link

Cass
Pinkamindszent - 2022. január 12.


A megérkezésük utáni első gondolata az volt, hogy sosem járt még lány a szobájában. A második nyilván ezt felülírta, mert járt már lány a szobájában, főleg rokonkislányok, vagy olyanok, akikkel együtt gyerekeskedtek, azonban ténylegesen olyan célból, amiből most Cassandra van itt, nem volt még lány a szobájában. Össze kell szokniuk.
Természetesen nem alhatnak együtt, azonban az ébren töltött időt ajánlott együtt tölteniük. Kornél jó házigazda és szívesen van a lánnyal, így megérkezés után nem sok pihenőt hagyott neki, helyette a birtokon sétáltatta, mesélt családja történetéről, a hercegi rangról. Elvitte a kistóhoz, lóháton, hogy a jövendőbeli ne fáradjon el a sok gyaloglásban. Egy pár napot itt tölthetnek, a lányt elengedték az iskolából szerdától vasárnapig, így ma kora délelőtt együtt hoppanáltak el, hogy részt vegyenek egy korai ebéden, ahol természetesen mind a két oldalról az egész rokonság megjelent, így ennek köszönhetően közel három órán át tartott, majd az illő visszavonulási idő leteltével a birtok megtekintésére invitálta.
Ezt követően érkezünk meg az éppen most zajló jelenbe, egy újabb hosszú étkezés, a vacsora utáni időszakra, ahol párosunk éppen egy helyiségben, nevezetesen Kornél szobájában tartózkodik, és éppen ki-ki a maga dolgával foglalkozik.
- Valóban rossz ómen lehet, hogy még nincs esküvői dátumunk? - Felpillant a lányra, hangjában bizonytalanság cseng, még nem ismerik egymást olyan régen, és ha felrémlik előtte Adél és William, ők összeszokott párnak hatottak a megismerkedésükkor, míg Kornél maga abban se volt biztos, hogy megfoghatja-e kedvese kezét. - Szívesen házasodnék olyankor, amikor nincs sok esküvő. A nyár vége mindig zsúfolt ilyen téren, elfoglaltak leszünk, hiszen meg kell jelennünk mindegyiken. - Nem azért tudja, mert jelen szokott lenni, hanem mert édesanyja és jövendőbeli anyósa elmagyaráztak neki mindent az esküvőkről. Valójában mostanra Kornél fél úton jár a konstans pánik és az állandó vágyódás között. Reméljük elég erős szíve van ahhoz, hogy ezt a kettőt kibírja.
Utoljára módosította:Ipkovich Kornél, 2022. január 18. 13:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Athanaczkovics Kornél
Prefektus Levita, Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


bugyuta herceg >>> "élő Ken baba"
offline
RPG hsz: 296
Összes hsz: 391
Írta: 2022. január 19. 20:52 | Link

Zalán📘⬅
repüljünk, 12.28., Athanaczkovics birtok

Zalán érkezését úgy vártam, mint az első karácsonyt, amit fel is tudtam már fogni. Számítottam az érkezésére, mégis teljesen meglepett, amikor megjelent a kandallóban. Kellett pár másodperc, hogy fel is fogjam a jelenlétét, de addig szerencsére a házimanók intézték a csomagjait, kínálták mindennel is, amit csak ember el tud képzelni. Végül csak sikerült összeszednem magam, hogy megmutassam a szobáját, mert anya azt mondta, nem illik úgy, hogy a vendég az én szobámban alszik, úgyhogy… kapott egy külön szobát. Az érkezése előtt pár órával sikerült kiharcolnom, hogy hadd ne együnk velük. Szeretnék vele időt tölteni, és nem az asztal körül arról beszélni, hogy milyen eseményen kell megjelennem legközelebb, mint örökös. Kihagynám ebből barátomat, mert nem olyan vidám témák ezek, ráadásul a hangulatomat is teljesen lerombolja.
A borús idő ellenére nem esik se az eső, se a hó, így sietősebb léptekkel kapom magamra a csizmámat, hogy végre az istállóba is kimehessünk, ha már lényegében a lovak miatt indult az egész ötlet, hogy átjönne. Zalán kezébe nyomom az én lovagláshoz használatos csizmámat egy széles mosollyal.
- Szerintem egyezik a méretünk, szóval neked ezt kellene felhúznod. Én még nem ülhetek lóra - vonom meg a vállamat szomorkás mosollyal. Tudom, nem kellene ennyire megviseltnek mutatnom magam, hiszen mindjárt neki állhatok ismét az edzéseknek, de még az is több hónap. Az, hogy visszaszerezzem a kondimat még több hónap. Lehet csak évek múlva fogom ismét érezni a versenyhelyzet adta adrenalint. - Ó, de ha nem jó a méret, akkor van kint az öltözőben több méret is, majd keresünk neked - mosolyodom el kedvesen.
Miután kiderül, hogy jó-e rá a csizma vagy nem, kissé akadozó és lassú léptekkel indulok el az istálló felé, ami sokkal messzebbnek tűnik most, mint eddig bármikor. Hülye mankó. Erősebben markolok rá, ahogy letoporgok a lépcsőn, az alján szólalok meg újra.
- Örülök, hogy jöttél - sandítok rá oldalra. - Anyáék is örültek - bár, ha észrevettem volna a szkeptikus pillantásokat, amiket Zalánra mértek, lehet nem ez lenne a véleményem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 8 9 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek