Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=712526#post712526][b]Maróti Fanni - 2018.01.23. 18:23[/b][/url]

Mindig is gyönyörűnek tartottam a szülővárosom, és még most is úgy gondolom, hogy örülök, hogy Pécs lett a legelső otthonom. Ma azonban nem érek rá a szépségét csodálni, ugyanis móresre kell tanítanom egy pasast, aki most még valószínűleg abban a tévhitben él, hogy könnyen lerázható vagyok. Persze, ha figyelmen kívül hagyja az üzenetem, és nem jön el, akkor igaza is lesz. Egyelőre.
Viszont múltkor cserben hagyott. Mondjuk, igaza lett, tényleg sikerült nélküle is a főzet... mármint nekem. Sikerült. Ez egy csoda. Khmm... Mármint lelépett és ott hagyott. Ez a lényeg, ne térjünk el a tárgytól! Úgyhogy cserébe elhívtam most ide. És, ha nem tud eljönni... jó, arra még nem gondoltam, de amíg várok rá, van időm kitalálni valami finom kis büntetést.
Az előttem álló Zsolnay-kúthoz most lép oda három lány. Nevetgélnek, lökdösik egymást, és az egyikük mintegy véletlenül végigsimít az egyik ökörfejen. A templom mellett megnyíló átjárót rajtuk kívül csak én látom. Sietősen átlépnek rajta, és senkinek nem tűnik fel semmi.
Sóhajtva hátradőlök a padon, tekintetem a csillagtalan égre vezetem. Bogolyfalván látszanak az égitestek, ebben kicsit jobb, mint Pécs. Farmerba bújtatott lábaimat keresztbe rakom, lesimítom fekete rövid ujjú pólómat, amin a színeváltós "Ha lángra gyúlsz, az emberek szívesen eljönnek, és nézik, ahogyan égsz." felirat díszeleg. Kicsit fázom, de az est további részére olyasmit tervezek, amihez pont megfelelő lesz az öltözékem, addig meg kibírom a vacogást. Remélhetőleg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=713053#post713053][b]Szvelovszky Norbert - 2018.01.26. 15:10[/b][/url]

A tónál is sejtettem, és a patikában megerősödött bennem az érzés, de agyam csak később tudta összerakni és feldolgozni: a holdfényben fürdőző éji látomás, az engem meggyógyító intelligens, érzékeny csoda és a sokkal korábban látott érzéki, vadító táncosnő egy és ugyanaz a személy. Ő Sedna. De mégsem. Ő nem a karakterem, nem az a kitalált, papírillatú, tintaszín hajú képzelgés. Ez a Sedna él, és sokkal nagyobb hatással van rám, mint könyvbeli hasonmása valaha.
Nem bírtam ki, míg a sors újabb találkozót eszközöl ki nekünk a véletlennél, elmentem hozzá, és elhívtam lényegében bárhová. Simon segített ki a helyszín megválasztásában, aki egyik levelében írta, hogy a RedCorsetben farsangi bál lesz. Hosszan sajnálkozott, hogy nem tud elmenni, pedig tőle nem igazán megszokott ez a fajta erős érzelemnyilvánítás. Állítólag összehaverkodtak Ramonnal. Engem ennél viszont sokkal jobban lekötött a sorai között meglátott lehetőség: elhívhatnám a csodanőt oda, ahol először találkoztunk. Talán ő már nem is emlékszik az idegenre, akire ráöntött egy pohár koktél, pedig még az ingemet is ott felejtettem, annyira elbűvölt az egész lénye. Lehet azóta is ott lóg az a ruhadarab valamelyik fogason.
Vérbeli lovashoz méltón cowboynak öltöztem, természetesen minden hozzávalóval: pisztolytáska lóg az oldalamon és takarja farmerom egy részét, felette pedig fehér, mellkasközépig nyitott inget, műbőr, barna mellényt viselek. A széles karimájú, szürke kalap alól alig látszanak ki szőke tincseim, de azt remélem, hogy hivalkodóan kék szemszínem az árnyékából előtűnve még hangsúlyosabbá válik. Legszívesebben lovon érkeztem volna, de a bárba úgysem vihetnénk egyetlen hátast sem magunkkal, ezért csupán kiegészítőnek nem éreztem helyénvalónak egy ló használatát.
Kezemben egy hatalmas bokrétával - aminek összeállítását a virágkötőre bíztam, tekintve, hogy a növényekről nem sok mindent tudok - állok a patika előtt a megbeszélt időpontban, és várom, hogy Ő megjelenjen az ajtóban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=716729#post716729][b]Grace Erin Green - 2018.03.16. 17:19[/b][/url]

Már teljesen beesteledett, újabban nem igazán volt kontrollban azt illetően, hogy mikor ér oda és hova. Ez mondjuk most nem is volt eltervezve, vagy bejelentve, csak spontánt jött, mint az agyvérzés. Az egyik kezét zsebre vágta, a másikban tartotta a papírdobozt, ahogy átvágott a szinte teljesen néptelen téren, megkerülve azt a bizonyos cipőhalmot, amit a lakók már nem próbáltak meg eltüntetni onnan. A látkép részévé vált, ha valaki elvette volna onnan, úgyis generálódott volna másik. Legalábbis, a legenda így szólt. Grace csak kissé megborzongott az időtől, majd az ajtó előtt megtorpanva a kapucsengőre feküdt.
Ilyenkor mindig megfordult a fejében, hogy talán nem kellett volna eljönnie. Talán jobban járt volna, ha inkább otthon marad és főz egy teát. Vodkával. De ha már egyszer itt volt, nincs mit tenni. Nem hiányzott, hogy levegye a kezét a csengőről és menekülés közben legyen rajtakapva. Helyette várt, míg felvette az a bizonyos ő.
- Hé, kinyithatnád, k.rvára átfagytam! - jegyezte meg kissé nevetgélve, de nem tagadhatta volna, hogy nem ehhez az időjáráshoz öltözött. - ...Persze, csak ha nem zavarok.
Ilyenkor azért mindig eszébe jutott, hogy Kevével szoktak lenni nők is. Olyan furák, akiket nagyon tudott utálni, de ez azért részletkérdés.
- Hoztam pizzát. - dobta be végül az utolsó ütőkártyát is, kissé elmosolyodva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=718155#post718155][b]Mikola Keve Áron - 2018.03.26. 03:09[/b][/url]

Rettenetesen hétfő hajnali nyolc óra van. Igen, pontosan ilyen a leírt helyzetem.  Most aludnom kéne, ha már a főnököm a hitéből úgyis rég kitért, hála a legújabb munkamorálomnak. Esküszöm nem direkt csinálom. Csak megtörtént. A fejem fel akar robbanni, és arra sem emlékszem mikor tartottam jó ötletnek görény alakjában Grace ölébe mászni, mondjuk nem volt rossz, csak... why? Akarom tudni? Nem hiszem. Kellene? Igen. Az utolsó amire élénken emlékszem, hogy a táskájában kerültem haza, aminek popcorn és dohány illata volt. Lehet akadt némi filmszakadás, de túl jó volt a hangulat, és nem hinném, hogy ők értették volna, ha azt mondom nem kéne innom, mert a nőt is haza akarom vinni. Ismernek már, azt hiszem túl sok fölösleges és érdekes kérdést generált volna. Miért? Mióta? Fontos ez? Igazából ezt én se tudtam értelmezni. El is engedtem.
Már percek óta csobogott rám a víz, hallottam a bejárati ajtó csapódását, szerintem kávéért meg boltba mehetett a barnaság, de az agyam még nem működött. Csak hátradőltem a folyó víz alatt és relaxálni próbáltam, nem túl sikeresen. Nem akart összeállni ez, ahogy az elmúlt közel két évem következményei se. Kezdtem néha azt hinni totál becsavarodtam, máskor meg... csak túl jó volt ahhoz, hogy ki akarjak keveredni. Éreztem, hogy lesz még gond, de egyelőre Lewy csesztetésén kívül nem volt semmi, azt se értettem. Nincs itt semmi, csak szeretek emberekkel lógni. Vagyis eggyel.
Ja, és még mindig görény vagyok. Szó szerint is, de most úgy tényleg. Rohadtul kimaradt a visszaalakulás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=719179#post719179][b]Maximillian Liebhart - 2018.04.02. 01:15[/b][/url]

Aki még nem látta Maxot rosszban sántikálni, nem tudhatja, milyen profi tud lenni az ember az élet különböző területein. Ilyen például a méregkeverés, mások hajának ellopása, vagy éppen lakások és számzárak feltörése. Egy kis por a kaputelefonra és cshu, Maxy már ütötte is be a mocskos mancsú néni kapukódját. Igyekezett minél gyorsabban végezni a dolgokkal, nem szerette volna, ha Keve a saját lakásában... találja magát. Mert hogy ide már úgy érkezett, mint egyes lengyelek. Át is vedlett gyorsan, olyan tipikusan laza szerkóba, még a haját is buherálta kicsit, hogy olyan hanyag legyen az összkép. Aztán összeszórta a nő cuccait egy szatyorba és maga után hagyta a lakást, rosszalló grimasszal az arcán.
Utálta, hogy éppen mára kellett rakniuk azt a bizonyos fesztivált. Sok volt az ember és nyomasztónak érezte, amire készült, így igyekezett minél gyorsabban lavírozni a tömegben... főleg, miután meglátta Levendulát és mellette vélhetően a lakótársát. Ő még nem akar meghalni. Neki még dolga van ma!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=723381#post723381][b]Drávecz Krisztina - 2018.05.17. 20:55[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=724791#post724791][b]Ardai Kolos - 2018.06.02. 21:37[/b][/url]

A macska hozzádörgölőzött áldozatához és alattvalójához, még meg is fordult, hogy a hasát is jól megcirógassák. Kolos csak mosolygott a jeleneten. Szaffi mindenkit imádott, még Tánya idióta kutyáját is, Pénteket.
A kezét nyújtotta Zselyke felé, de ahelyett, hogy ő húzta volna fel, a leányzó húzta inkább magához. Egészen közel. Szinte már-már zavarba ejtően közel. Telt ajkait figyelte, ahogyan mosolyra húzódtak, és mint valami tükör, ő is elmosolyodott.
- Jól van, akkor Balaton a hölgy kérésére. - Egy gyors puszit nyomott az arcára, felállt, aztán elkapva Zselyke kezét felhúzta magához és már indult is a lakó felé.
Beült a sofőrülésbe, és mielőtt meghúzta volna a kart, még Zselykéhez fordult.
- Basszus, gondolom hazaugranál a cuccaidért. Tudod mit? Találkozzunk itt mondjuuuk... jössz, amikor jössz, én meg lezuhanyzom, ha már nem akarsz a krémből enni. - Az utolsó mondatot már csak vigyorogva tette hozzá.
Már tudta, hogy merre fognak menni, és a lakó bár régi és kissé lassúcska volt, azért elég jól ment a levegőben. Úgy számolta, hogy egy óra alatt odaérnek, így talán még idejük is lesz visszaérni, ha Zselyke nagyszülei nem engednék el hosszabb időre fiúkkal játszani. Még akkor sem, ha Kolosról volt szó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=729992#post729992][b]Antoinette Myra Blackburn - 2018.07.23. 16:07[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=730592#post730592][b]Dr. Warren-Mácsai Zója - 2018.07.30. 19:37[/b][/url]

Van az a pont, amikor már otthon se bír az ember meglenni, hiába a légkondi. Elkezd olyanokat beképzelni, hogy a nyaka fáj a hidegtől. Ilyenkor pedig elkezd gondolkozni, például olyanban, hogy miért nem mennek el vízpartra. A legnagyobb baj pedig, hogy ilyenkor a ház ura dolgozik, és nem tudja megakadályozni, hogy szervezkedjen. Vagyis mire pénteken Dwayne hazaért, már egy összecsomagolt családdal találta szembe magát, az életét irányító asszony pedig közölte, hogy irány a Balaton. Mert ott van ismeretsége, és ott tudott gyorsan szállást intézni, és amúgy is jó lesz, ne izéljen. Szó szerint ezt mondta neki. Bőrönd meg ezer apró cikk, mint a jó magyar családoknál szokás, kocsiba be, irányba álltak ők is a legnagyobb forgalomban, és most itt vannak kutyástól, gyerekestől.
A férfi az árnyékban, a nyaraló egy utcára a parttól, a nő meg a vízben a gyerekekkel. Alice is már nyolc hónapos, és most már abban a korban van, amikor Sean szemében is vicces. Azt mondta, Alice olyan, mint egy kutya, és valóban, hiszen elég sok megmozdulása olyan, mint poopyface-é. Sean, bár ezt mindig tagadja, néha csak úgy megböki kicsit, mert tudja, hogy attól eldől, és olyan lesz, mint a Keljfel Jancsi. Szóval végre ő is megtalálta a maga hasznát a húgában.
- Apa!
Kifelé jövet az érkezésüket előbb egy kiáltás, majd egy érkező labda jelzi, és csak utána Sean, aki tiszta vizesen eldobja magát a férfi mellett, és nagyfiúsan még a napszemüvegét is feltolja az arcára. Csak aztán az asszony és a legkisebb Warren.
- Biztos, hogy nem jössz be? Kellemes a víz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=732221#post732221][b]Catherine Shayleen Black - 2018.08.18. 12:03[/b][/url]

Nem is gondolta volna korábban, hogy végül egy olyan egyszerű dolog hozza majd össze Tányával, mint a kirándulás. Tudva levő, hogy bár Shayleenre rámondták az áment és csak kontroll miatt jár vissza a pszichológushoz - illetve ha ő úgy érzi, szüksége van egy beszélgetésre -, az anorexiájának lettek következményei. Most nem feltétlenül biológiai és szervezeti dolgokra kell gondolni, sokkal inkább a beidegződések és rutinok. A sport örökké az élete része marad és az egészséges étkezést is képtelen lenne elhagyni egy hamburger csábításának engedve.
Éppen ezért nem meglepő hát, hogy mikor barátnője épp egy magazint nézegetett azokról a helyekről, ahová érdemes ellátogatni, ő pedig pont hegyi és erdős túrákat böngészett, megakadt rajta a szeme. Shayleen a maga szerény módján sündörgött oda és kiderült, mindketten a kirándulás szerelmesei, s ha már így alakult, miért ne mehetnének együtt?
Így esett meg, hogy jelenleg a Bükkben hagyják maguk mögött a sok lejárt kilométert, s veszik nyakukba a még előttük állókat. - Hihetetlen, hogy míg be nem értünk az erdőbe, azt hittem megsülök, itt meg már szinte fázni lehet - hiába, a fák árnyai remek hűs klímát biztosítanak a túrázni vágyóknak, elvégre itt fokokkal kevesebb a hőmérséklet, mint akár egy alföldi tisztáson, pláne a városban. Mintha másik dimenzióban lennének. Arról nem beszélve, hogy lehetőség van a túraútvonalról letérve bejárni a területet, és így találkozni az erdő sürge népével.
Ahogy haladnak előre, a lány balra fordítva a fejét két őzet pillant meg. Hang nélkül kap Tánya keze után, hogy megállítsa, majd a vadak felé bök. Ha nem tesznek hirtelen mozdulatokat vagy csapnak zajt, bizonyosan figyelhetik őket egy ideig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=733738#post733738][b]Jonas Thorsen - 2018.09.09. 21:45[/b][/url]

- Egyébként is - nem is akartam itt inni! Szar a sörötök! - üvöltöm az épp orromra csapódó ajtónak, de az láthatóan nem hatódik meg. Mérgesen fújok rá egyet és sarkon fordulok. Most mi legyen?
Zseniálisan kidobattam magam a környék egyetlen helyéről, ahol pletykára szomjas emberek önként és dalolva hajlandóak elmondani nekem mindent, amit csak tudnak. Vagyis a kocsmából. A szálak idáig vezettek. Itt viszont, ha senkit nem tudok szólásra bírni, leragadok. És ha sokáig várok, már mindegy lesz. Hideg nyomot sokkal nehezebb megtalálni.
- Anyátok - ezt már csak félhangosan morgom, még vetek egy lapos pillantást az ajtóra, s azzal elindulok úgy valamerre.
Az akadémiára nem mehetek csak úgy be, hogy helló, mi újság, biztos gyorsabban kidobnak, mint az előbb innen. S mi van, ha indiszkrét leszek? Láttam odabent néhány nagyon érdeklődő pofát, ők biztos tudnak ezt-azt. És amilyen józan mindegyik, valószínűleg észre se vennék.
Oké, akkor legyen ez. Üljünk le azért előbb egy padra, hogy rendezzem a gondolataim, meg a lábaim is kicsit pihenjenek. Ahogy lezuttyanok az első - és talán utolsó - padra a közelben, olyan jóleső érzés önt el, hogy mindjárt elsírom magam. Atyaisten, nem tudom, mikor ültem legutóbb. A vonaton lehetett... vagy azután még pihentem? Az is mikor volt már, tegnap? Nem, tegnapelőtt kellett lennie, mert tegnap esett, és az út alatt szép idő volt. Vagy nem?
Az a nagy helyzet, hogy már fogalmam sincs. Ritkán történik ez meg. Fogalmam sincs, mióta nem aludtam, mióta nem ettem, vagy neadjisten ittam. Az előbb kértem egy sört, de odáig nem jutottam el, hogy meg is igyam. Pedig olyan jól nézett ki. Habos volt, hideg, gyöngyözött a korsó oldala. Belesajdul a mellkasom is. Szakadnának meg, hogy nem adták ide hamarabb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=734481#post734481][b]Bodza Edina Gyöngyvér - 2018.09.19. 19:57[/b][/url]

Ez a szünet valami mesés. Már kissé beljebb vagyok, kezdem túltenni magam a sokkon, hogy Lily, az unokatestvérem itt hagyta a sulit, és semmi infóm nem volt arról, hogy miért. Maradt hát a találgatás. Vajon köze volt a Levita-torony összedőlésének ehhez? Passz.
Anyáék mindenesetre megnyugtattak azzal, hogy nem sokáig leszek egyedül, ugyanis jövőre már Donát és Csilla is Bogolyfalvára jönnek. A nyár eddig szuperül telik: megdicsértek otthon a jó eredményeimért. A repüléstantól nem voltak elragadtatva, hogy évet kell ismételnem, kérdezték is, hogy mi történt, és hát itt jött képbe a Csanád-sztori. Meglepett, hogy simán elengedtek vele, és a Pécshez közeli birtokukra nyaralni, de feltétlenül kiemelték, hogy apának a szakácsversenyét meg kell néznünk majd a Balatonon, mert neki semmi sem számít – még az eseteges győzelem se – a lurkói nélkül.
Csani örült a dolognak, ugyanis csak akkor mert bejönni az ajtónkon, amikor már az ablakunkon hallotta, hogy minden oké, jöhet, apa nem készül puskával agyonlőni, ahogy az apalegendák szokták. Még csak kertben elásni se akarta.
Szóval, így kötöttem ki Pécsen, és most egyedül próbáltam meg elnavigálni magam a Marcipánmúzeumig. Ma kierősködtem Csanitól, hogy térkép alapján tök egyedül is menni fog ez. Azért van ez a nagy szám, hogy kérdezzek, ha valami nem stimmel.
Márpedig most szükségem is volt erre, úgyhogy egy arra járót megkérdeztem kínomban. Nem akartam felsülni szívszerelmem előtt, hogy tájékozódni se tudok.
– Elnézést, meg tudná mondani, hogy merre van a Marcipánmúzeum? – érdeklődtem barátságosan egy hölgytől, aki viszonylag kedvesnek látszott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=738295#post738295][b]Reissner Eliza - 2018.10.27. 20:02[/b][/url]

Az élet nem fair.
17 évesen mások eljárnak bulizni, a fesztivál outfitjeiken aggódnak, vagy azon, hogy tudnák kicselezni a szüleiket. Nem pedig megrendezik az anyukájuk temetését. Liza mégis végigcsinálta, még csak nem is sírt.
Akkor sem, amikor neki kellett megírnia a pap beszédét, sem amikor feladott egy hirdetést a helyi újságnál. Családtagokat nem kellett értesítenie, ami csak növelte benne az ürességet. Most már teljesen egyedül maradt.
Őrá nem gondolt, aki okozta ezt az egészet. Szigorúan elzárkózott mindentől, pedig nem egy auror jelentkezett be nála, hátha tud valamit. Akkor csapott le megint, amikor senki nem várta.
Szögegyenes derékkal ült, ahogy hallgatta a számára ismerős monológot. Alig jelentek meg páran, leginkább csak a falusiak, akik szerették Vivient. A hozott csokrok, emlékiratok ott sorakoztak a zárt koporsó előtt. Azonnal arra gondolt, mennyire szerette volna a virágokat az anyukája. Akkor kedvelte leginkább a növényeket, amikor nem neki kellett gondozni.
A sír felé tartó úton is csak maga elé meredt. Nem érzett semmit, minden kikapcsolódott, ahogy meghallotta a hírt. Egy hete történt, mégsem sikerült feldolgozni. Az otthonukba ment, mielőtt ide indult, akkor is arra várt, mikor toppan be a nő óriási szatyrokkal, segítségért kiabálva. Egymás elé pakolta a lábait, abban reménykedve, mikor fogja átölelni a vállát az anyukája, hogy megnyugtassa. De nem történt semmi, csak elérték a végső nyughelyét. Páran rá néztek, hátha mond ő is egy beszédet, de Liza nem így akart elbúcsúzni.
Elővette a táskájából a tollat, amit hónapok óta keresett az anyukájának. Két hónap múlva akarta odaadni karácsonykor, de ember tervez, Isten végez. Most már nem fogja megtudni, hogy tetszett volna Neki, vagy hogy megint frászt kapott volna a mágikus dologtól.
Így utólag nem csodálta, hogy miért utálta az anyja ennyire a varázsló közösséget. Hiába kapott frászt először, ő mégis felnevelt egy boszorkányt a legjobb tudása szerint, örült, hogy négyszer is iskolaelső lett a lánya. Az ötödik alkalmat pedig már nem fogja látni.
Az élet nagyon nem fair.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=740014#post740014][b]Grünwald Olivér Dávid - 2018.11.08. 02:08[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=742509#post742509][b]Maja Bojarska - 2018.12.11. 17:40[/b][/url]

... a szürke patás! Csak ő húz így szánt, seeeenki más. Lehet hó, lehet... Ha a táncban jó is vagyok az éneklésre még nem mondták soha, hogy azért csináljak belőle karriert. Mondjuk rosszat se nagyon, de azért pont elég volt a brekikkel koncertezni. Ania nevetett, de szerintem csak rajtam meg mert éppen boldog volt, Klara el volt magával foglalva és ahogy táncolt a szőnyegen topogva apunak mutogatott. Nem igazán haladtunk, róla hiányzott a cipő és a kabát, na meg a sapka és sál, Ania legalább csak a kis pufi overáljából lógott már ki félig. Neki cipőcske nem kell, mert bizony csak csücsülve fog utazni, nincs mese. Bár azért hozok, biztos ami tuti. Bele is nyomingoltam még a stitches hátimba minden más mellé. Volt már egy picibe Klaracskának is, így az isziket legalább a kis plüssökkel abba pakolhattam. Muszáj volt, mert már apu zsebét is teletömtem, de még nem is tud róla. Kezdek egyre kevésbé beleférni a táskákba.
Szerencsére a kis műsort később se felejtették el, mert ahogy elindultunk a kezeikkel a kocsiban is nagyon szemléletesen tudták a popsiriszát kompenzálni, bár a helyükön se nagyon szeretnek csücsülni. Hihetetlenek, de imádom, végig feléjük is pilláztam hátra széles mosollyal a fejem az ülésnek döntve, amíg meg nem álltunk. Arról volt szó, hogy anyuékhoz kell menni, ez meg túl rövid út volt hozzá, szóval kicsit meglepve néztem a szívecskére.
- Baj van?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=743894#post743894][b]Gálffy Erik - 2018.12.26. 19:07[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=744958#post744958][b]Várffy-Zoller Róbert - 2019.01.04. 17:25[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=745850#post745850][b]Mérey Nárcisz Mara - 2019.01.08. 19:19[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=745885#post745885][b]Lepsényi K. Kende - 2019.01.08. 21:55[/b][/url]

Kende szobája mindig tiszta volt, rendezett. A könyvek ábécésorrendben a polcokon, a tollseprűvel még a leheletvékony, már-már otthonossághoz kellő porréteg is eltávolítva; az ágy kínosan beágyazva, a díszpárnák katonás sorrendben; Kolos sokszor le is szidta emiatt, nem szoba az olyan, ahol nincs egy kis összevisszaság, egy csálén lógó kép sem akad; inkább kórterem.
Most kivétel volt: a szőnyeget elborították a műanyag tégelyek, a sarokban álló intarziás diófaasztal – dédnagyanyai örökség volt, Kolos látni se bírta, de Kendének tetszett – teljes tartalma a padlón hevert, Kende lázasan kutatta az új tablettát, amit a pszichiátere írt fel múlt héten; miután felvette az anamnézist. Nem is rendes gyógyszer volt, csak afféle hangulatjavító gyógyhatású készítmény; angyalgyökér és orvosiszékfű-koncentrátummal, semmi komoly. Erről sose számolt be testvérének: ki nem állhatta bosszús pofavágásait, gúnyos szkepticizmusát, amikor szóba került a téma; a gyógyszereit külön tartotta, nem is a fürdőben; persze ettől még Kolos tudta, mi a helyzet. Túl régóta ismerte.
Minden tégely a földön hevert már, s Kende egy másodperc alatt látta, hogy nincs itt, amit keres; még az is felmerült a fejében, hogy esetleg az egyetemen felejtette, előfordul az ilyesmi. Bosszúsan vállat vont; majd nagy műgonddal visszarakosgatta a dolgokat a helyére; s közben az apró neszeket figyelte, azokat, melyek többnyire megbízhatóan jelezték, ha megérkezett testvére, Kolos. A bejárati ajtó előtt összecsörrenő fémkulcsok zaja, a nyikorgó kilincs, vagy a fényesre polírozott, recsegő parkett apró nesze, mind-mind rá utaló zörej. Most azonban semmi ilyesmit nem hallott; csak az első emeletre beszűrődő, tompa utcai zajok törték meg a csendet; autók tülkölése, a fasor sarkán terpeszkedő gyorsétteremből ebédidőben kiáramló, szénhidrátzabáló egyetemisták zsivaja.
Még egy kicsit szöszmötölt a szobában – megigazította az ágyán a díszpárnákat, és leheletnyire kinyitotta az ablakot; rég nem szellőztetett, a sarokban álló ócska konvektorból pedig örökösen áradt a gázszag; Kende utálta. Bár arcát szinte égette a fagyos hideg, felfrissítette. Kellemes gesztenyeillat áradt az utcán; az ablakuk alatt dolgozó Lenke néni gesztenyét süthetett, Kende néha vett egy kis zacskóval; imádta, ahogy a forró papírzacskó szinte égette átfagyott ujjait, és az apró tasakból egyenesen az arcába áradt a gőz; úgy tűnhetett, akár egy ködbe burkolódzó mitikus alak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=746583#post746583][b]Celestyna M. Czerny - 2019.01.15. 10:20[/b][/url]

A karácsony és a szilveszter közti időszakban be kéne tiltani a kimozdulást. Nem is igen voltam rá hajlamos, Dustinnak sem mosolyogtam az ötletre, egyetlen egyszer mentünk el vásárolni, én addig a bevásárlókocsiban ültem és igen röhejes karácsonyi playlistet toltam a hordozható hangszórómról. De ez minden, nem voltam érdemi állapotban ahhoz, hogy bárkivel együtt pezsegjek.
De új év, új én, méghozzá egy csodagyönyörű gyűrűvel az ujjamon, amit számomra is elég nehéz feldolgozni.
De most apunak is dolga volt, valami kiállítás ügyében rendezkedett, így a munka után én sem haza mentem, hanem Keszthelyre, a már jól ismert házhoz. Szimpatikus volt, olyan kis éppen kellemes, de nem az, ami azt sugallja magából, hogy öt gyerek és három generációnyi nagyi él velük a falak közt. Odatotyogtam a kapuhoz, majd bekopogtam az ajtón, remélve, hogy hamar ajtót nyit. Egészen hideg volt idekint, én meg nem voltam olyan durván túlöltözve.
Mior végre kinyitotta, egyből a nyakába ugorva öleltem meg, kicsit billegve is jobbra-balra, mielőtt még beslisszoltam volna mellette a résnyire nyitott ajtón.
- Mesélj! Hogy vagy? Nem láttalak már vagy... ezer éve. Na jó, annyi nincs, de idén még nem találkoztunk. Ez borzalmasan hangzik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=749143#post749143][b]Guinevere Frances Yazel - 2019.02.08. 00:55[/b][/url]

Ha bárki azt mondja nekem, hogy az egyetem egész izgalmas lesz gyógyítás szakon, tuti kiröhögöm. De itt vagyok, vége az óráimnak és egészen élveztem őket. Visszakocogok a koliba, csak hogy kicsit összekapjam magam. Újraszínezem a hajam, mert ha valamikor, most ki kéne nézni valahogy. Tavaly rohadtul vicces volt, az aktuális kalandom a Supperclubba vitt. Mármint, komolyan Amsterdam? Egy étterem, ahol ágyban eszel? Good job.
De idén semmi kedvem nem volt felszedni valakit csak azért, hogy ne kelljen egyedül tartani, így még végigsimítok a babarózsaszín tincseimen, majd besuvasztok egy rakás pénzt a táskámba és indulok is a dolgomra. Azt mondják, hogy a Szabadkikötő egy jó hely arra, hogy kikapcsolj. Nekem pedig éppen erre van szükségem, így a rózsás martensem felrángatva kilépek az ajtón és miután bezárom azt, vissza sem nézek.
Talán vannak olyanok, akik nem szívesen mászkálnak egyedül, pláne sötétedés felé, de én nem az a fajta lány vagyok. Én egész egyszerűen leszarom, egész addig a pontig, míg a helyre nem érek. És őszintén? Nem tudom eldönteni, hogy ez a legtrébb hely, ahol valaha jártam, vagy egyből szerelembe estem. Talán egy egész kicsit mindkettő. Megigazítom a méregdrága, fordító kütyüként szolgáló karperecet a kezemen, majd a pulthoz sétálok.
- Két gint kérek, tonikkal - közlöm magabiztosan, fel is mutatva két ujjam, hogy véletlen se tévessze el a mennyiséget. Nem ugyanaz, mint otthon, ott megkérdeznék, milyet is. Én pedig azt válaszolnám, görögdinnyéset, de az a kesernyés valami is jó lesz. Just life.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=749363#post749363][b]Eleonore Santos - 2019.02.09. 21:27[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=751220#post751220][b]Andretzky Korinna - 2019.03.03. 14:25[/b][/url]

Az az egyetlen mondat, Keszthelyen ért. Látni akarlak. Ebben benne van a minden. Látni akar. Miért? Hogy azt mondja, rendben? Vagy, hogy ezt, nem? Látni akar. Mindegy miért, de ha látjuk egymást, ha nem csak papír és tinta lesz minden, mely mögött egy halványuló emlékkép lapul, akkor én már boldog vagyok.
Jöjjön hát ide, kértem, semleges vidékre. Semleges? Csakugyan az volna? Hiszen körülöttem mindenhol Balázs emléke néz vissza rám. Balázs. Levettem egy képet, majd visszatettem a falra. Balázs azt akarná, hogy boldog legyek. Ésha Jacket választom, és ha Jack engem választ, tudnia kell életem ezen részéről. Tudnia kell Balázsról. Tudnia kell a múltamról. Nem mindenről, de róla igen. Ő különleges nekem.
Nem is biztos, hogy ide eljutunk, hiszen azt írtam, hogy a hajókikötőben találkozzunk, háromkor. Ideges vagyok, a szemem kihúzását négyszer rontom el, mire végre elhiszem, hogy tökéletes. Nem akarom túlspilázni, mert nem tudom, hogy mi lesz velünk például fél négykor. Lehet, hogy csak elbúcsúzik tőlem. Hogy a makulátlan stílusa nem engedi, hogy írásban köszönjön el. Élő szóban találkoztunk először, és talán úgyis beszélünk utoljára. Meg fogom érteni. Meg  kell értenem. Nem öltözök úgy, mint legutóbb, nem leszek más. Azt adom, amit a hétköznapokban jelentek. Farmer, pulcsi. Elegáns, de nem kirívó.
Bár már tavaszodik, csalóka a napfény, várakozás közben a vizet kémlelem, a kabátot fázósan húzom össze magam előtt. Minden perc egy kínszenvedés, minden perc úgy telik, mintha öt perc lenne. Aggódom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=751369#post751369][b]Mitzinger Bence - 2019.03.06. 15:05[/b][/url]

Frankie
<így> <Pécs, Nappali>

Szemét vagyok-e? Alighanem. Érdekel? Nem különösebben, ezért is lehet, hogy most nagy nyugalommal terítem egy szék támlájára a zakóm, majd lassan feltűrve az ingujjam intek a felszolgáló lánynak, akit még ismerek is, hogy szeretnék kérni egy kávét meg egy üveg vizet, aztán leülve néztem körbe, majd az órámra pillantottam. Miért is?
A hét azon napja és ideje van, mikor az egyetemen hirtelen vagy pocsék minden, vagy ott nem jártak bizonyos diákok és ide térnek be. Így már nem is olyan feltűnő, ellenben én igen konkrét céllal érkeztem. Bogolyfalván találtak egy okmányt, aminek a tulaját kicsit jobban megvizsgálva érdekes felfedezést tettem. Várnom kellett, talán többet is, mint gondoltam, de a megbeszélt idő rohamosan közeledett én pedig elkényelmesedve fogyasztottam a kávém hol a betérőkre nézve, hol a kiszolgálókra és az újságra, ami betűrve félig a csésze fedésében volt a kezem ügyében. Már átjárta a tekintetem a lapokat párszor, semmi eget rengető, ellenben a mai elképzeléseimmel. De ne szaladjunk ennyire előre.
Lassan fordult át az órám mutatója a megbeszéltről, pontosan négyszer hagyta le, így öt percnél már kicsit aggodalmasan és összevont szemöldökkel emeltem fel a fejem, hátha csak nekem teljesen egyértelmű, hogy magamat keresem. Szándékosan nem hagytam meg nevet, de úgy gondoltam felismer egy minisztériumtól jött alakot. Nem azt mondom, hogy lepukkantak az egyetemisták, csak azt, hogy ezen a napszakban, ha valakit meglátsz ilyen szerelésben, nem ezt a helyet választja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=753764#post753764][b]Maja Bojarska - 2019.04.01. 00:15[/b][/url]

Miért is maradna meg a babakocsiban, ha egyszer becsatoltam, ugye? Ania nem volt egyszerű kislány és hiába mondta el neki az apuci is, én is, hogy nem tudom már úgy emelgetni, ő szerette volna. sokszor, én meg szívesen is csináltam, de most is eléggé szúrt a hátam, és a pocim alja is kicsit tőle, így ez nem volt opció. Lewy és Klara nekiálltak az ebédnek, mi pedig jöttünk, hogy elsétálunk a gyógyszertárba, mert ennek a pici manónak fájdogál a torka meg köhécsel. Írtak fel nekünk valami finom dolgot, de a gyógyszerész nénihez érve szembesültünk vele, hogy ez nem lesz jó, ő ehhez a fajtához pici, így be kellett nézzünk a rendelőbe.
Nagy levegőt véve, nehezen és nyöszörögve hajoltam le, mert leguggolni azt már nem tudtam mellé, hogy kipattintsam a bejárat előtt a helyéről, majd némi segítséggel a lábikóira érkezhessen és a kocsit fogva sétáljon be mellettem. Szépen leültünk a váróba, és még én elmondtam a kijövő néninek, hogy mit szeretnénk, addig ő a babáját a helyére téve kötözgette be. Nem volt ez belekalkulálva de azért írtam a Nyuszónak, hogy kell kérnünk egy új papírt, de sietünk. Odaadtam mindent, felírta  a néni hogy Ania Bojarska, majd mondta, hogy szólítanak. Én meg a pocim simogatva figyeltem a kis hercegnőt. Folyton melegem van, vagy csak nem vagyok jól, olyan érzés, mint az utolsó napok voltak a lányoknál, pedig itt még nem tartunk. Csak kényelmetlen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=754473#post754473][b]Vajda Richárd - 2019.04.04. 19:10[/b][/url]

Csak néhány perce ülünk itt, a ház mögötti kisebb házikóban, amit azért építettek anyáék, hogy a Vajda birtokon a személyzetnek is legyen saját, különálló privát tere, végül azonban, mikor a botrány betetőzött, és Eszterrel hazatértünk a Durmstrangból, már nem találtunk itt senkit. Se egy takarítónőt, se egy szakácsot. Egyedül Szivar várt minket haza, a házimanó, aki a nevét nekem köszönheti - előtte ugyanis Eperkének hívták szerencsétlent.
Óvatosan végigsimítok Lili jobbjának élén, és szemtelen, széles mosollyal megkerülve őt leülök a fekete bőrkanapéra. Jó lenne rágyújtani, és a lábaimat az asztalra dobva szakítani, ahhoz azonban túlzottan is izgatott vagyok. Előredőlök, és a combjaimra könyökölve pillantok át a drágámra. A tekintetem csillog, a gyomromban hányingerszínű pillangók csapkodnak az icikepicike, szaggatnivaló szárnyaikkal. Mielőtt megszólalnék, még vetek egy pillantást az órámra. Várakozás közben még a nyelvem hegyét is kidugom, úgy követem a másodpercmutatót.
19:00.
Kiszélesedő, önfeledt vigyorral nézek fel a mellettem ülő lányra. Fel sem tűnik, hogy az arcom egészen kipirult féktelen izgalmamban. A pezsgő egyetlen pálcaintésre pukkan, az üveg megemelkedik, és a két pohár aranyló, jócskán habzó száraz pezsgővel telik meg.
 - Hét óra - nyújtom át az egyik poharat Lilinek, és míg a sajátomat koccintásra emelem, le sem veszem róla a szemem. A hangomat rezegteti az odabent tomboló izgalom, a zúgolódó vértől cseng a bal fülem. - Drágám - sóhajtok egy aprót - képzeld, végeztünk. Soha többé nem érezzük azt a szaros esküt a csuklónkon... el sem hiszem!
Elfordítom az arcom, vigyorgok, úgy érzem, újjászülettem. Megcsóválom a fejem, nevetve iszok bele a pezsgőbe. Nem hiszem el! Ráadásul mindketten élünk. Megcsináltuk...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=755688#post755688][b]Quinn Ashwood - 2019.04.17. 17:56[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=757873#post757873][b]Guinevere Frances Yazel - 2019.05.07. 01:56[/b][/url]

Ha minden igaz, már hatodikán kijöhettem volna és akkor mit csinál a fogyatékos nő? Sikerrel eltöri a saját karját, majd közli, hogy kiesett az ágyból. Mert hogy magyarázod meg a nővéreknek, hogy csak ráfogtál a saját kezedre és úgy törött el, mint egy ropi? Na ugye. A bőrömnek elvileg még idő kell, a jobb karom helyenként égett foltok szegik, de kezdem megszokni a látványt. Fröccsent pettyekben az államon, a nyakamon, az arcomon is látni, de már nem vészes.
Furcsa érzés. Már, ez az egész. A félelem saját magamtól, a tény, hogy napok óta csak acélpohárból iszom, szívószállal, ez minden, ami a szervezetembe kerül, nélkül, hogy teljesen beszaratnám magam. Mi következik ebből? Hogy teljesen ráfüggtem mindenre, ami cukros. Mire leszállok Pécsen a vonatról, már tök kivagyok, a szám kiszárad. Nem megyek ki a varázslóknak fenntartott részlegről, korán van még, kevés itt az ember. Az automatához lépek, bedobálom az érméket, miközben megigazítom a bal kezemen díszelgő karszalaghalmazt. A PEN, Frequency és Download szalagjai mellett furcsán fest a kórházi, de az összkép része. Benyomom a megfelelő kombinációt, el is indul a kis kar, a zümmögés, ahogy kioperálja az innimet és... semmi. Megakad és nem jön ki semmi.
- Mi a f... - nézem közelebbről, de semmi változás. AZ üdítő bent ragadt. Én viszont csak körbepillantok, majd teljes erőből beletenyerelek a gépbe. Nem erre a hatásra számítottam. Kibillen ez egyensúlyából, majd nagy csörömpöléssel visszaáll egyenesbe és kiokád magából vagy húsz dobozos üdítőt, én meg állok itt, előtte, nyelve egy nagyot, ezt vajon ki látta. A szőke, magas pasin kívül, akinek integetek kicsit, így pár lépésnyi távolságból, kínos mosollyal. - Ura vagyok a helyzetnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=759001#post759001][b]Jasmine A. Jhaveri - 2019.05.21. 18:19[/b][/url]

Érzem a fertőtlenítő szagát, nem azt az enyhét, amit mindig, mindenki a kórházakban. Ez tömény, belőlem árad. A hajamból, a kezemből, az egész testem dobja magából. Szenvedek és nem csak lelkileg, testileg is. Néha percenként vakarózom, elég csúnyán ekcémaszerű bőrkopást is idéztem elő a könyököm alatt az alkaromon, de már orvosoltam. Éppen ennek elkerülésére kellett egy pótcselekvés, mert most minden voltam, csak kiegyensúlyozott nem. Még mindig remegett a lelkem és nehéz volt feldolgozni az elmúlt heteket, közben holnap délben államvizsgázom. Úgy érzem magam, mintha az erkölcseimmel együtt a tudásomtól is megfosztottak volna. Megszégyenülve alig nézek emberek szemébe, pedig muszáj.
Újra és újra meg kell tennem, mosolyogni, és úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Kivéve a hülye automatával, ami elnyelte az apróm és a csokim is. Indulatból emelem a lábam és rúgok bele, de nem történik senki, csak tekintetek szegeződnek rám. Még nézek az üvegen át egy ideig, mielőtt az órára pillantok. Perceken belül jön Frankie, ideje lenne azt csinálnom, amit kell az automata szétszedése helyett. Annyira fura még minden. Mióta minden helyreállt folyamatosan dolgozom, kerülöm az embereket. Még Ward szemébe se tudtam belenézni. Rettenetesen érzem magam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=760107#post760107][b]Mei Watts - 2019.05.30. 23:53[/b][/url]

Endgame; nyitóhétvége ღ Zalaegerszeg ღ Épp Most

Életem és halálom a Marvel, a legtöbb filmet, sorozatot és terméket úgy tiszteltem, mintha maga az Isten küldte volna hozzánk, mégsem akartam Pestre menni csak ezért. Jó lett volna ott is császkálni, de a tömegben nem éreztem annyira jól magam. Sokkal jobb, hogy bármikor odabújhatok Gerihez, hogy bárhol nyugodtan tudunk kézen fogva sétálni. Mondanám, hogy ez a kedvenc tevékenységem, de bármit is csinálunk éppen, nekem megfelel.
A mozi előtti sorban állva szembefordulok vele, így mind a két kezemet az övébe tudom fűzni. Lábujjhegyre állok, hátha így tudom csökkenteni egy kicsit a köztünk lévő távolságot. Komolyan hihetetlen, mennyire magas. Nem mintha nem szeretném ezt is; a legjobb érzés, amikor átölel.
- El sem hiszem, hogy itt vagyunk - jelentem ki vigyorogva. Már a filmre is vártam legalább ezer éve, de a legjobb, hogy együtt jutottunk el ide. - Ugye nem fogsz kinevetni, ha sírni fogok?
Mert tuti, hogy az lesz a vége. Akármi is fog történni, ez egy lezárás lesz. Nyílt titok, hogy Amerika kapitánytól búcsút veszünk és pontosan tudja, hogy mennyit jelent nekem Rogers.