36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 47 ... 55 56 [57] 58 59 ... 67 ... 135 136 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Mitzinger Igor Bendegúz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 55
Írta: 2020. június 4. 01:03 | Link

🌧🎀dash Grin
january

Ezt-azt. Nem hangzott biztatóan, de nem különösebben szoktam foglalkozni papírokkal, amit elől hagyok. Mármint mire írhatott? Valami szórólapra? Kit érdekel, amúgy sem járok bevásárolni. Kéne, de eddig nem voltam ez a fajta. Ha tehetném azt is hazarendelném, azt hiszem már lehet ilyet, azt ha vagy negyven kilót ott hagysz náluk összegben ingyen és mosolyogva adják a kezedbe a küszöbödön.
- Pedig de, mindig - néztem a szemébe, mert kétségtelenül fogalma sincs ennek a nőnek róla, mit hoz ki belőlem. Még így sem, hogy én itt tartok az életben ahol, vele. Pedig szerintem egyikünkből sem nézték ki, hasonlót se. Indítva a saját testvéreinkből. Jó, Bence szerint csak jön a pont majd mikor elbaszom, az ő húga már más eset, az egy hárpia. De nem fogom elbaszni, gyakorlatilag erről szólt az a fogadalom is, nem? Én annak veszem. - Nincs baj, kisszivárvány, csak megleptél, ennyi - mondtam neki, mire végül sikerült magam éber állapotba tenni, bár egy ásítás még oroszlánüvöltéssel vegyítve elhagyott engem, de vegyük ezt a hivatalos önébresztőmnek. Még lehajolva nyögtem a derekam miatt egyet majd megvakartam Duplo hátát és elindultam kifelé végre a szobából.
- Édes nő vagy, de ez nem érzék. Ez képesség, nem minden hős visel köpenyt - tártam el a kezeim már a folyosón a nappaliba menet. Kint meg is láttam a másik jómadarat, szeretem őt is, mindkét kölyök egy álom, és kicsit jobban érzem magam a ténytől is, hogy most itt vagyok és senkire nem kell rácsuknom az ajtót esténként vagy hívni valakit, esetleg áttestálnia  felelősségüket Frankiere.
- Akkor inkább leülök - gondolom, szóval a kanapéra dobva magam dőltem a támlának, majd a borostám megvakarva figyeltem mi fog történni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mitzinger-Yazel Frances
INAKTÍV


She-hulk
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 149
Írta: 2020. június 4. 01:04 | Link

My lark

Asszem nem bízott meg abban, mi is lehet az az ez is az is, amit összeírtam. Ha őszinte akarok lenni, magam sem tudom, nem gondolkoztam, csak csináltam, ami most egy kicsit ijesztően hat, ha belegondolok.
Nem gyakori nálam az ilyen, de egészen belevörösödök, mikor rácáfol az állításomra. Mármint, alig pár órája még együtt ziháltunk az összegyűrt lepedőn, most meg megjegyzi, hogy hiányoztam.
- Te is nekem - látom be végül apró bólogatásokkal, finoman az ajkába harapva, de nem akarom túllépni a saját határaink, mert abból mindig csak a baj van. Most is csak elfelejtődne az egész szám, lehet nem is lenne holnap reggel már a fejemben a dallam. - A keltéssel, vagy hogy miért keltettelek?
Még szórakozottan fel is nevetek, mert tudom, hogy nem ez az első alkalom, hogy felkeltem, de általában a szám... nem locsogni szokott, maradjunk ennyiben. Követem őt a folyosón pár lépésen át, aztán majdnem futva, de meg is előzöm, ez valami isten adta tehetségem, néha nagyon aktív tudok lenni.
- Vagy úgy, ez sokmindet megmagyaráz - bólogatok elégedett hümmögéssel, majd leülök, odébb tolva a fiamat.
- Jó döntés - veszem fel a gitárt, ami kicsit hideg is, lehet fel kellett volna venni egy pólót? Meh. Tudom, hogy sokat kellene még fejlődni, hogy ezzel bármire vigyem. Kéne egy demo meg minden szirszar, igazából nem is vagyok benne biztos, a papírt vagy a karriert akarom-e, én csak... szeretem, amit csinálok. - Az alaphoz igazából... lennének elképzeléseim, mit akarok hallani, nagyon nem... akusztikusban gondolkoztam.
Kicsit rágcsálom az ujjam, de aztán inkább belevágok, egyes részeken inkább csak a tenyeremmel dobolva mutatom az ütemet a gitáromon, nem játszom, mert nincs meg úgy a feelingje.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Igor Bendegúz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 55
Írta: 2020. június 4. 01:06 | Link

🌧🎀dash
january

Ez a hajnal tele van új dolgokkal, legalábbis ahogy tisztul a látásom és az érzékelésem, sorra jutok erre. Most nem csak a tényeket tekintve, hogy változnak a dolgok, amikre nem lehet azt mondani, hogy rossz irányba azért. Hanem magára a nőre is gondolok. Szerintem ha van bárki a környezetemben, akit keveset látni bármiben kellemetlenkedni, az ő. A zavarba jövetelére hirtelen egyéb példát mondani sem tudnék, de látom rajta, és nem értem miért történt. Annyira jó vagyok, hogy még ébren sem kell lennem? Ezt azért kétlem.
- Kicsit mindennel, de engedd is el - nyomtam egy csókot a homlokára még kicsit görnyedve felé az ágyunk mellett, majd már tényleg éberen, némi ásítással még ugyan, de nekiveselkedtem a háló elhagyásának. Nem mintha ez olyan könnyű lenne. Ha van hely, amit imádok, az az ágy, de tényleg. Életed legjobb részét abban töltöd, tevékenységfüggően. De hazudik, aki tagadja. Sok jó helyet és helyszínt meg tudsz jegyezni, ha már nem csak alvást nézünk, de megvan a feelingje a saját fészeknek. Kezdem magam többnek érezni, mint a korom...és másik B-s Mitzingernek ennyi szentimentalizmussal. Korán van.
- Mit is magyaráz meg? - kérdeztem meg már ledobva magam és egy párnával kiékelve az oldalam. Marley ugyan felnyüszített, amiért el lett lökve és drámaian úgy tett, mint aki leesett, így inkább átmászott mellém és a combomra nyomta a pofáját. Édes egy dög ő is. - Azon a  legegyszerűbb dolgozni, ha van ismerősöd - tártam el a kezem elég egyértelműen jelezve, hogy Iván akármekkora faszarc néha, ha meg van kérve a legodaadóbb zenész, Isti meg amúgy is mindig akar valamit, Dzsi meg bondinggol a nővel. Min is kéne aggódnom?
Tiéd minden figyelmem. Bár ezt nem kell mondjam, csak nézem őt, előbb a kezeire téved a szemem - nem mintha megkönnyítené a jelenésével, hogy bármi másra nézzek, mint amire tudnék -, az arcát, látom rajta, hogy nem csak felszabadultabb, de ettől még nem is feltétlenül boldog. Ezt egy számnál leginkább érzed, már ahogy elindul, aztán lassan felfogom a szöveget, vagy legalábbis elcsípem részenként. A kutyát vakaró kezem is lelassul aztán megáll, hogy az utolsó hümmögésig neki szenteljem minden figyelmem, de nem szólalok meg, mikor vége van sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mitzinger-Yazel Frances
INAKTÍV


She-hulk
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 149
Írta: 2020. június 4. 01:09 | Link

My Lark

Szót fogadok. Nem sokszor teszem, de nem akarok most teljesen leakadni arról a viberól, ami éppen bennem rezeg, ha megteszem, lehet hogy vissza sem mászok rá és akkor lesz egy újabb szám ami megragad két állapot közt. Már nem vers, de nem befejezett szám.
Inkább el is hagyjuk az adott helyszínt, Duplo is követ, de olyan, mint aki teljesen elvesztette a fonalat az estével kapcsolatban. Nem is bánom, mármint nagyon szeretem, de egész eddig teljesen rám volt kattanva, ha már felébredt rám. Most legalább drámai mert nem tudja, hogy hozzám húzzon vagy Igorhoz.
- Hogy milyen tehetséged van hozzám - húzom ki magam kis mosollyal, de aztán csak keresem a megfelelő tartást, elég nagy égés lenne szarul előadni valamit, amit most találtam ki. Marley nagy drámaian átmaszik apához, én meg csak figyelem őket pár pillanatig.
- Akad pár - ezzel nem túlzok, itt vannak ők, apáék, meg azért pár másik ember is, de valahogy nem érzem úgy, hogy ennek jó helye lenne olyan kezében, aki... nem ismer. Mert valahogy ez túl sok, még nekem is, ha belegondolok. Éppen ezért nem is gondolok bele, csak csinálom. Ahogy jön. Aztán az utolsó hang után kicsit megtörlöm az arcom, minden rendben, sikerült letudni különösebb sírás nélkül, csak az ízét érzem.
- Igazából ennyi. De van... más is, azt igazából, neked írtam. Nem ma, még pár hete. - Persze, ez nem jelenti azt, hogy hallani akarja, az is lehet, hogy csak kiszakadt csóró dobhártyája és szeretne inkább aludni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Igor Bendegúz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 55
Írta: 2020. június 4. 01:10 | Link

🌧🎀dash
january

Rengeteg tehetségem van, és ezt sosem fogják tőlem elvitatni. Mondhatnám magam polihisztornak, de azt olyan emberek teszik, akiknek az egójuk felesett a vérnyomásuk szintjére, arra, mikor valaki nem tekinti őket fontosnak. Ez rám nem jellemző, de elég sokoldalú vagyok. Ha éppen a nőt kell levenni a lábáról is, meg mikor rá kell bírni, hogy fejezze be a napi csellókottát. Ez igenis fontos, az apjával mélyen egyetértünk. Szerintem sok másban is értenénk, de még mindig nem érzem magam szülős gyereknek, már olyan kedvencnek, vágja mindenki. Nem az én szerepem.
- És tárt karokkal várnak - bárkiről legyen szó ez biztos, szerintem nem bízik eléggé vagy a munkájában vagy bennünk, egyik sem rózsás, nekünk se, de neki se. Kicsit ingatom is a fejem magam elé, ahogy megvakartam a kispajtást, Duplo meg rohamában addig kotort a kanapé felé még elnyúlt mellette és ő is idetolta a fejét. Mert kurvára elférünk. Ja nem, csak sóhajtva inkább a nőre néztem, eleinte inkább csak maga a zene meg úgy ő kötött le, férfi vagyok senki ne hibáztasson, abból is hallás után szerelmes általában. Így talán lecsúsztam kicsit az elejéről, de lehet hogy így kevésbé ütött akkorát? Nem tudom, igazából nem reagáltam rá, mert nem tudtam, kérdésem biztos lenne, de egy alkotót nem illik faggatni, ha megérted tudsz együtt élni a számával, és nyeltem a végére, mert azt hiszem, ha csak fele annyira érzem, az már bőven többet lemond miért kellett neki leírnia.
- Nekem? Mik nem történnek, és csellóval? - nevettem el magam, mert inkább oldani próbáltam az egészet, úgy láttam nem a bátorság meg határozottság öleli körbe, de érdekelt. Nagyon is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mitzinger-Yazel Frances
INAKTÍV


She-hulk
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 149
Írta: 2020. június 4. 01:12 | Link

My lark

 Szeretem, hogy támogat. Mert azt csinálja, hiába próbálja egy csomó ember ezt tagadni, vagy elvitatni tőlem, mert hogy biztos csak azért van velem, mert jók vagyunk a szexben. Ez nem erről szól, ahogy nem is arról, hogy nagy a mellem, vagy jól áll a latex, merem remélni, hogy ebben valahogy több volt, mikor összeterelt minket a sors.
- Tudom - bólintok aprót, mert nem kell bemutatni semmit, élem az életem, tudom, hogy megy ez. Ismerem már a dörgést, Isti akkor is csak segíteni akar, mikor megkérem rá, hogy ne tegye. Veszélyes faszi.
Nem egyszerű. Én vagyok önmagam legnagyobb kritikusa és éppen ezért magam sem tudom, hogy elő szeretném-e adni neki, ami épp az eszemben jár. És azért, mert én úgy érzem, nem elég jó, amit csinálok, valami furcsa késztetés akadályoz abban, hogy neki énekeljek. Ebben él, ez a munkája, tartok tőle, hogy van, ami nem is tetszene neki... Persze, attól még lehet, hogy azt hazudná, ez nem így van.
- NEM. Nem csellóval. Gitárral - csapok a hasára a kézfejemmel, mikor elkezd nevetni,még a szemöldökeim is összevonva szigorúan, de aztán csak elmosolyodom.
- Rólad. Inkább. De igen. De most idepillogj, mert ha valamiről lemaradsz, az a te hibád lesz - kopogtatom meg az ajkam a mutatóujjammal, párszor összedörzsölöm az ujjaim, majd a ma esti kis bemutató záró fellépését indítom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Igor Bendegúz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 55
Írta: 2020. június 4. 01:14 | Link

🌧🎀dash
january

Nem csak Igor vagyok, nem csak az Influx első ember és nem is csak egy celeb. Annál jóval több lettem az évek alatt, barát és testvér amúgy is, még ha egyesek tagadják is, de már férj is. Még ha nem is nézik ki belőlem ez sem csak a két szép szememért az enyém - azt hiszem. És szeretem, jó érzés minden ezzel járó jog és kötelesség is, az egyik éppen az, hogy hajnal háromkor kicsoszogok és nem pofázok, csak kivárom mit akar. Ha most elküldene boltba is ez lenne a feladatom. Csak több ruhában és egy bankkártyával.
Van az a pillanat az életben, mikor nem tudsz magadról. Ott vagy, tudod mi történik, hallod, de minden lelassul. Olyan mint egy fordított trip, amiből nem is igen van kiszállás. Nem eufória, inkább letaglózódás. De hogy ez a jó-e vagy sem, azt a végén tudod, vagy érzed a zsigereidben. Nekem nincs időm számot vetni, mert még ott tartok éppen mennyi mindent tett ide elénk, de hogy amúgy én vagyok és leszek a középpontban.
- Au - ezért nem vennék el egy boxolót. Fegyvert is lehet fogni a fejemhez, láttam és éreztem már hogy üt Bence neje, azt hiszem ezért más az ízlésünk. Nem díjazom, mikor fáj, legalábbis ezt a fajtát nem. Egész biztosan nem. És kár a csellóért is, én nagyon tudtam volna értékelni és jutalmazni azt is. Inkább előre dőlve nyúltam a nő után és odahúzva nyomtam csókot a homlokára, hogy aztán visszadőljek a morgó kutyák hallatán. Mert én egy használati cikk vagyok nekik. Párna!
- Figyelek én, hova gondolsz - forgattam is meg a szemem de csak mosolyogtam és néztem rá, végig a szám alatt a tekintetét kerestem. Meg utána is. Is. - Gyere ide - szólaltem meg kicsit meg is köszörülve a torkom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mitzinger-Yazel Frances
INAKTÍV


She-hulk
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 149
Írta: 2020. június 4. 01:16 | Link

My lark

A művészet nem egyszerű. Van, hogy olykor kétélű fegyver, mert ahogy arra is fordíthatod, hogy egy régi, elfertőződő sebet felnyitva túllépj a dolgokon, rosszul használva fájdalmat okozhatsz magadnak vagy a közönségednek is, teljesen akaratlanul. Én felelőtlen voltam, csak le akartam írni, előadni, megszabadulni, továbblépni azzal, hogy mindezt kiadtam magamból és leírtam, sőt, még elő is adtam. Nem figyelmeztettem, nem szóltam, hogy baj lehet, nem volt kint a kis tag, hogy trigger warning. Megérdemelte volna. Talán kicsit mind a ketten meg voltunk döbbenve, azt hiszem. De olyan volt, mint mikor felszabsz egy régi sebet, hogy kitisztítsd. Felszabadító.
- Most úgy csinálsz, mintha bántanálak! - jegyeztem meg enyhén felháborodottan, mer amúgy nem ütöttem meg erősen... de lehet, hogy csak nem figyeltem az erőmre megint eléggé, ezt sem tartom egy kizárt tényezőnek.
Nem bántam a homlokcsókot, sőt, egy széles mosolyt vissza is kellett fojtanom, mikor hozzá ért. Szeretem ezt a férfit, még ha egy darabig tagadtam is.
- Ismerlek - adtam magyarázatot, hogy pontosan hova is gondolok, aztán csak belevágtam az egészbe, és bár az elején még kerültem a tekintetét, aztán csak megtaláltam azt és el is mosolyodtam éneklés közben. Letettem a gitáromat végül és négykézláb kicsit közelebb is másztam, várakozva nézve rá. - Mit szeretnél?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Igor Bendegúz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 55
Írta: 2020. június 4. 01:19 | Link

🌧🎀dash
january

Még ha azt hitte is, hogy neki kell súlyokat cipelni egyedül, hogy ő teszi ezt, nem kellene így lennie. Itt voltam, nem haragudtam rá, a csalódottságom se tartott sokáig, csak szomorú voltam, mikor elment. És inkább azt éreztem valami nincs meg,a miről azt hittem igen. Nem volt bátorsága, vagy ereje beszélni velem, nekem, rólunk, a történtekről. Mintha kevés lettem volna ehhez, azt hiszem, ha nem is a konkrét történteken rágódnék, a lefolyásán biztos, de valahogy az egész nem csak olyan, amit egyszer megtudsz, majd el is felejtesz. Ez ennél több.
- Sosem - forgattam meg a szemem, mintha nem is érteném a kijelentését. Igazából volt idő, mikor tudott volna, most fizikailag értve persze elsősorban. Azért elbújt benne egy Hulk, bárki mondjon bármit, nem fogom irigyelni, aki egyszer ki akarja majd rabolni. Nos, én ezért nem féltem őt úgy talán, meg a bizalom, hogy nem marad el és nem jár ott, ahol nem kéne. Ilyenkor nem értem a többi férjet. Már azokat, akikkel össze is találkozom. Sűrűn.
- Ismerj meg jobban - hajoltam előre, de aztán csak megtörtént, jött még egy adag az egészre, ami itt elindult. De boldog volt, láttam rajta, éreztem és ez jól esett, pont úgy, mint a gyerekeknek a meglepetésajándékok. a metafora rossz, de az érzelem hasonló. - Mindent is. Téged. Hogy érzed magad? azon túl, hogy ezt csinálod alvás helyett. Hiányzik valami?
Az utolsó kérdés nem feltétlen kapcsolódott a többihez, közben mégis. Már azóta fontolgatom, hogy elkezdte az első számot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2020. június 19. 17:55 | Link

Machay Ilián - vidám nap Pécsett - outfit

Ahogy az idő kivirult, úgy vettem én is sokkal könnyebben az elém gördülő akadályokat, akár a rezervátumban, akár az egyetemen. A kezdeti nehézségek ellenére, végül Korival sikerült ugye megoldanom az órarendet, és onnantól kezdve minden sokkal egyszerűbb volt. A rezervátumban bár nem ment zökkenőmentesen, hogy megértsék mennyi teendőm is van nekem valójában Magyarországon, végül sikerült dűlőre jutnom az igazgatóval. És amennyire azt hittem, hogy az egyetemmel lesz a legnagyobb gondom, pontosan annyira lepett meg. Mert ma is itt vagyok, kávéval a kezemben szelem az épület folyosóit, hogy végre az előadóba érjek. Az ajtót belököm, a hallgatók, amint meglátnak, elhallgatnak. Mosolyogva pakolom le a cuccomat az asztalra, majd feléjük fordulok.
- Üdvözlöm Önöket! Az előző előadáson... - nincs teketória, az anyaggal haladni kell, így a kicsiny ismétlések után rögvest belevágunk a feketelevesbe. Különös érzés, ahogy majdnem 100 hallgató hallgatja, amit mondok, jegyzetelnek és ténylegesen rám figyelnek. A beadandókon és a zh-kon, amiket sajnos kénytelen vagyok velük megíratni, általában jól teljesítenek, és ha ők ezt elfelejtik akár pár perc múlva is, én nem, mert ez valahogy nekem is elismerés. Ahogy az is, hogy mióta Jason felhívta a figyelmemet az aznap hordott ruhámra, elmentem előadást tartani, és észrevettem a hallgatók között párat, aki nem feltétlenül diszkréten csorgatta a nyálát, nos... még mindig tart. Merthogy azóta, plusz mióta tombol a nyár ezerrel, kicsit lengébben öltözködöm, mint télen, így akaratlan veszem észre magamon a pillantásokat. Ez is egyfajta elismerés, nem? Végül is... mindegy.

Két óra tömény anatómia után, a kihűlt kávémat hajítom a kukába. Egy ideje már végeztem, de rendbe kellett raknom pár dolgot az asztalomon, így később távozom az egyetemről, mint az megszokott lenne. Intek pár hallgatómnak, majd mintha mi sem lenne természetesebb veszem fel kedvenc alakomat. És már bátran mondom, hogy kedvenc, mert nem felejtem el megbűvölni előtte a ruhát, és teljesen hozzászoktam. Sokkal egyszerűbben közlekedek, és bár az országban nem megszokott egy hatalmas fekete kígyó, de eddig bejött, hogy óvatosan, körültekintően közlekedem, így nem bukok le, mégis könnyűszerrel eljutok mindenhova. Most sincs ez másképp, a helyszín közelébe érve lándzsás nyelvemet nyújtom ki, koromfekete szemeim járnak ide-oda, és amikor a terep tisztának tűnik, továbbcsúszok, majd felveszem emberi alakomat és sétálok tovább kényelmes tempóban. Hajamat dobom hátra vállam felett, halvány mosollyal ajkaimon lépkedek egy félreesőbb helyre és gyújtok rá. Szükségem lenne egy kávéra. Egy karamellás latte nagyon jól esne...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2020. június 19. 21:28 | Link

Ophelia

Az utóbbi időben rájött, hogy mennyivel viccesebb, ha meglep embereket a semmiből, így hát ezúttal Sonját pécézte ki magának - ismét. Valami piszlicsáré ügyet kell elintéznie az AMS-en, ahová egyébként Ábel is jár, már amikor méltóztatik megjelenni az órákon. Így hát egy eldugottabb helyen ácsorogva várakozik, mikor megpillant valami úszó feketeséget. Mivel ilyesmi csak úgy nem történik meg, a hetedik érzékére hallgatva megállapítja, hogy ez bizony animágus lesz. Továbbra is meglapulva és elbújva várja a végkifejletet, amikor is a kígyó, meggyőződvén, hogy senki sem látja, egyszer csak... Ophelia-vá alakul? Mi a ménkő? A férfi ajka persze azonnal kaján mosolyra húzódik, s míg a nő cigarettájával van elfoglalva, addig hangtalanul közelebb oson.
- Nicsak, kit látnak szemeim? - zsebre dugott kézzel, kedélyesen lépdel közelebb, hogy aztán túlságosan is Brown intim szférájába tolakodva karolja át derekát. Az a helyzet, hogy nem így tervezte a meglepetést, de minden bizonnyal a szőke odavan a találkozásért. Sajnálatos módon kettejük kapcsolata még nem teljesedhetett be, de ismerjük a mondást, ami késik, nem múlik. Ilián is teljes szívéből vallja ezt.
- Ugye hiányoztam? - tenyérbemászó mosollyal arcán pillant le a nőre, akit természetesen nem hajlandó elengedni. Tulajdonképpen nem is érti, hogy lehetséges, hogy ennyi ideig ellen tudott állni egy olyan Adonisznak, mint a Machay. Valljuk be, nem kis önuralomról tesz tanúbizonyságot, de hátha ez a madárcsicsergős nap, Ilián fűszeres, férfias parfüm illata és nem mellesleg közelsége majd megteszi a hatását.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2020. június 21. 12:43 | Link

Machay Ilián - vidám nap Pécsett - outfit

Szóval verőfényes napsütés, madárcsicsergés, jobbnál jobb egyetemi előadások, vidám percek a tanáriban, és minden, ami boldogságot csempészhet egy ember életébe. Már éppen azon gondolkodom, hogy tényleg minden kétségemet félredobva keresem meg Korit, hogy azonnal menjünk vásárolni, majd igyunk meg egy kávét, amikor az ismerős hang csattan bele a dobhártyámba, és mire észbe kaphatnék, vagy legalább meggyújthatnám azt a fránya cigarettát, keze már a derekamra kulcsolódik, aminek hatására az én arcomra is egy olyan kedves kis mosoly kerül fel, ami mostanában nagyon ritkán. Ujjaim közé csippentem a még meggyújtatlan szálat, kékjeimet emelem fel Iliánra, hogy szemébe nézve tudjak válaszolni a kérdésre.
- Nagyon - aprót bólintok, le nem véve róla pillantásomat. Na, nem azért, mert attól félek, hogyha megteszem, akkor oda az egésznek a varázsa, és a híres Machay eltűnik a szemem elől, majd soha többet nem látom, hanem mert egyszerűen minden mozdulata és szava gyanús a férfinak. - Komolyan kezdtem unatkozni nélküled Ilián, már az is eszembe jutott, hogy egy véletlen találkozás helyett, felkereslek én - kezemet csúsztatom derekamat tartó karjára, mosolyom lesz ezzel együtt szélesebb, és az előttem állónak egyetlen oka sincs arra, hogy kételkedjen a szavaimban. Másik kezem helyezem vállára, valami furcsa deja vu érzés kerít hatalmába, mintha újra február lenne és a liciten állnék. Nagyobb levegőt veszek, de nem lépek arrébb, sőt, ha lehetséges, még jobban belesimulok az engem tartó kézbe.
- Azért elvárom, hogy minimum ennyire hiányoztam neked én is - mellkasára csúszik kezem, ott állok neki dobolni tökéletesen manikűrözött kezemmel, folyamatosan arcát fürkészve, és igyekezvén elkapni a kékeket, plusz nem törődve azzal, hogy más az illata, mint amikor legutóbb volt ennyire közel hozzám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2020. június 23. 10:38 | Link

Ophelia

Egy perc habozási időt sem hagy, mielőtt magához húzná és szemtelenül incselkedne vele. Van valami, ami vonzza a szőkében: talán a vadászat, a szépsége, az esze vagy az attitűdje... De még nem döntötte meg és lássuk be, ennek nem csupán az az oka, hogy zseniálisan ellenáll. A Valentin napi fesztiválon és liciten könnyen megcsókolhatta volna, elcsábíthatta volna és már egy lenne a listáján.
- Ezt a választ akartam hallani - elégedetten bólint és mosolyogva várja a további magyarázatot, melyet meg is kap. Tény és való, hogy nélküle unalmas az élet, de mit mondhatna? Belőle csupán egy van és nem lehet ott mindig, mindenütt, néha be kell érniük a fantáziájukkal. Úgy értem azzal, hogy elképzelik, a férfi a közelükben tartózkodik és elbűvöli őket varázslatos személyiségével. Meg persze szerénységével. - Mégsem tetted meg, ezzel pedig összetörted a szívemet - színészi játéka megkérdőjelezhetetlen: lebiggyeszti kissé ajkainak szélét és kisfiúsan szomorú kiskutya szemeket mereszt a nőre. Ne reménykedjünk, sokan megkérdőjelezik, hogy van szíve, azt meg pláne, hogy van lelke, de azoknak, akik továbbra is fogadásokat kötnek, elárulom: akad. A biológia gondoskodott róla.
Élvezi, hogy engedelmesen a karjába csúszik a vékony test, s magabiztosan húzza ő is közelebb. Eddig csak olyan tessék-lássék módon ölelte, de ez már kezd valami lenni, nem hagy túl sok helyet maguk között. A mellkasára simuló kéz, a karjába kapaszkodó ujjak, mind eszébe juttatják azt a napot, melyre Ophelia is gondol. Noha nem legilimentor, szemében egyértelműen csillan az emlék. - Nem is kérdés. De ha gondolod, bebizonyítom - lassan hajol közelebb, a történelem megismétli önmagát. Ismét ott van ajka a nőétől csupán pár milliméterre, ezúttal azonban nincs élő ember a földön, aki megállíthatná, hacsak Brown nem teszi. Végre megízleli a gyönyörű, telt ajkakat, miközben kezei szorosan fogják a formás alakot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2020. június 24. 08:30 | Link

Machay Ilián - vidám nap Pécsett - outfit

Halk, és talán kissé hitetlen kacajt engedek meg magamnak. Nem szeretnék ebben hinni, sőt, legszívesebben addig tagadnám magamban, míg végül odalyukadok ki, hogy el is hiszem a tagadást, de ha ez a sors tényleg, akkor világgá szaladok. Mármint rendben, egy nő, egy igazi nő, minden egoizmus nélkül tisztában van az adottságival, így én is, azonban az ilyesfajta férfiakkal, majd a helyzettel, amit teremt az a bizonyos, nem mindig lehet mit kezdeni, hiszen mi mást is szeretne? Hihetném az ellenkezőjét, ezt is tagadhatnám magamban végtelen időkig, míg elhiszem egyszer csak, de valószínűnek tartom, nem áll rendelkezésemre annyi idő, hogy valóban megtörténjen. Szemeimet forgatom meg csupán, mert nyilvánvaló, hogy nem tettem meg, a szíve összetörése meg aligha ezen megmozdulásomon múlt, így hiába a kiskutya tekintet és kedvesen lebiggyesztett ajkak. A naivitás áll tőlem a legmesszebb.
És mégis karjaiba simulok. Agyam folyamatosan küldi a vészjelzéseket, nem kellene egyetlen szavát, cselekedetét sem elhinnem, de fogjuk a vélaságára, hogy mégis - enyhe túlzással - iszom a szavait, és úgy mozdulok, ahogy azt ő szeretné. A helyzet még viccesebbé válik, ahogy a Valentin-napi őrület kúszik be emlékeim közé, már éppen incselkedve közölném vele, hogy akkor is éppen magával, és a rálicitáló nőkkel volt elfoglalva - milyen meglepő -, de ehelyett befogom a szám és várok.
Mellkasára simuló kezem feszül meg, igyekszem eltolni magamtól, nem akarom elhinni, ami éppen történik, ám végül, bármennyire is kellemetlen legyen ez; ő nyer. Megfeszült ujjaim markolnak rá felsőjére, viszonzom a csókot, eddig karján pihenő kezem csúszik feljebb vállára, majd tarkójára, kissé megemelkedve kerülök hozzá közelebb. Akkor tényleg itt a vége.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Emma Regina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 236
Írta: 2020. július 26. 19:37 | Link


illusztráció egy furcsa este másnapjához


Lassan megint ezer kérdés és teher szakad a nyakunkba, de az mérföldekre van, mi pedig papíron felnőttek, akiknek vannak igényeik. Szórakozás, mulatság, elszakadás a hétköznapoktól, vagy valami ilyesmi. Karolának nagyon kellett, nekem is, ő szakított Márkkal, én nekem meg nem jött be, akivel véletlen ismerkedtem meg, de csak egy a sok közül, akinek jó lettem volna ágybetétnek. Nem vagyok szent, de... az sem. Akit annak idején ajánlott, az egy sráccal jár, nem is akármelyikkel, de a szerencsém ilyen, már hozzászoktam, ha most mégis vesztesnek érzem magam, mégsem számít. Most Karolának van szüksége arra, hogy kikapcsoljon, még ha nem is látom összezuhanva, vagy csak jól tartja magát, hát nem álltam ellen annak, hogy kicsit messzebbre menjünk, mint a falu és ott keressünk valamit, amely elfeledteti, hogy milyen is az iskola falai között. Úgy történt, hogy béreltünk ki egy szobácskát Budapest egyik szegletében, így nem kellett a vonaton aggódni visszafelé, majd csak másnap, ha jól kisétáltuk magunkat a városban, reggeli és egyebek. Nem akartam nagyon hivalkodó sem lenni, így a fekete szettem húztam elő, kontyot tűztem hajamból és vártam arra, hogy mondja, mi a szíve vágya. Vacsoráztunk egy tök jó helyen, legalább valami elverem végre a zsebpénzem, előtte azért nézegettünk sok üzletben, a cipőm mondjuk onnan van, mert bár nem tartom magam boltkórosnak, de nem is tudtam ellenállni, így hát megvettem. Segítettem neki is válogatni, azt mondják a vásárlás erre is jó, meg a sok beszélgetés, hát mindkettőből akadt. Borral koccintottunk végül a kaja felett, nevettünk és hát olyanok voltunk, vagyunk, mint az átlagos lányok, akik épp nyaralnak, a boszorkány felünket totálisan félretettük. Jó, táskámban ott lapul a pálca, biztos ami biztos alapon, de nem nagyon szeretném használni. Sőt. El akarom felejteni, abban jó vagyok, így aztán mikor leszállt az este, egy szórakozóhelyre mentünk. Sok ember, pörgés, forgás, nagyszerű zene. Sosem éreztem ilyen jól magam, nagyon ritkán bulizom, erről Bence nem is tud, sőt, nem is mondtam neki hasonlót sem, mert tudom, hogy aggódna. De nincs miért, ez csak egy csajos este, aztán visszatérve lesz minden olyan, amilyen. Az idő telik, az éjszaka egyre fülledtebb, egy szempár, egy mosoly, és csak táncolunk. Minden olyan csodálatos. Képszakadás.
...
Melegem van, ezért lerúgom magamról a takarót, vagyis csak lendítem a lábam, rég nincs azon takaró. Kispárnát érzek sajgó fejem alatt, meg ahogy valami az oldalamba vág, talán valami ékszer? Öngyújtó? Lehet a rúzsom? Félhomály van, lehunyt szemeim mögül mégis érzem, hogy vakító fényáradat. Nyöszörgök egy sort, mert most már el is zsibbadtam, de mindenem olyan nehéz, hogy aligha megy. Mozdulok, eltűnik alólam az a vacak, fordulok, gördülök a másik oldalamra. Lábam és kezem is beleütközik valamibe, de a falnak hiszem, próbálok tovább aludni. De falnak túl puha, meleg, és hajas. Morcogok ismét, majd meg is nyugtatom magam. Karola az, hát nem egyedül voltam eddig sem, nincs semmi vész. Mégis, mikor megemelem magam, hogy lelkemnek és kissé zaklatott szívemnek nyugalmat magyarázzak, nem azt látom, amit lefoglaltunk. Az eleve két egy személyes ágy, ez pedig francia. Ez egy barnás tapétájú szoba, az fehér volt. Lassan ülök fel, majd nyílnak nagyra a szemeim, amennyire lehetséges. A bal karomon támaszkodok, jobbommal pedig kinyúlok és megrázom Karola vállát – remélem tényleg ő, és nem csináltam semmi hülyeséget, miután... Nos, nem emlékszem. Bántja a szemem a fény, ahogy hunyorgok, lepillantva pedig a feketém helyett egy fehér póló pihen. Mi a franc. Mi? Csak csajos napot, estét toltunk. Csak.
- Jézusom...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. július 26. 20:46 | Link

Emma - Egy kínos reggel
kinézet

Anyáék nélkül még sosem jártam Pesten, velük is csak futólag suhantam át a városon, így mondhatom, hogy semmilyen tapasztalatom nem volt a fővárossal kapcsolatban egészen addig, míg Emma rá nem vett arra, hogy merészkedjünk Bogolyfalvától egy kicsit távolabb, s bulizzunk egy jót az ország központjában. Nem tagadom, volt bennem némi félsz, hisz bulizni sem jártam sűrűn az iskolai rendezvényeken kívül, így kissé bizonytalanul álltam ehhez az egészhez. Aztán ráeszméltem arra, hogy még fiatal vagyok, ki kellene használni ezt az időt, s miért is ne mehetnék el az unokanővéremmel egy jót bulizni? Amúgy sem voltam toppon lelkileg, s ehhez nem csak Márknak volt köze. Ott volt Flash is, alias Bence, akiről pontosan tudtam azt, hogy nem szabadott volna bármit is éreznem iránta, ez mégis megtörtént. Leginkább ez nyomasztott, de éppen ez a dolog volt, amit nem oszthattam meg Emmával, mert annak ki tudja, hogy milyen következménye lett volna. Jó volt ez így. Én nem mutattam kifelé, hogy mennyire pocsékul vagyok, így ő meg nem faggatott, egyszerűen csak mentünk, hátunk mögött hagyva a sulis problémákat, hogy bulizzunk egy jót.
A vonatozás klassz volt, tudtunk eleget csacsogni odafelé, a hely, ahol szobát béreltünk, az meg egész nyugis környéken volt, így nem igazán kellett aggódnunk azon, hogy nem lesz nyugodt éjszakánk. A buli előtt azért megkértem Emmát, hogy kicsit császkáljunk, és nézegessük meg a kirakatokat, mert imádtam a ruhákat, s lenyűgöztek a butikok. Igaz, láttunk olyat is, ahol igazán húzós ára volt a daraboknak, oda inkább be sem mentünk, de egy-két menőbb, ám olcsóbb helyen sikerült néhány klassz holmit leakasztanunk a polcokról. Én néhány ruhával, Emma pedig egy szuper cipővel lett gazdagabb. Mivel vacsorázni is készültünk, egy  egyrészes, elegánsabb darabot választottam végül, teljesen véletlenül feketét, épp ahogy ő. Még nevettem is, hogy az ízlésünk is megegyezik valamennyire.
Tényleg nagyon jól éreztem magam, az étele mennyei volt, a bor is fantasztikus, s utána csak ámultam, hogy milyen szuper kis szórakozóhelyet sikerült találnunk. Nem tudtam azt, hogy Emma járt-e már ott korábban, vagy utána nézett-e a dolgoknak, esetleg teljesen véletlenül vezetett be a helyre, mindenesetre nekem nagyon tetszett. Még soha nem voltam ennyire sötét, mégis színekkel és csili-vili kiegészítőkkel feldobott bulihelyen. A zene úgy dübörgött, hogy átjárta minden porcikámat, s bár az elején kissé zavaró volt, némi idő múltával már sikerült hozzászoknom.
Remek zenéket hallhattunk,  közben táncoltunk, vagy épp megkóstoltunk egy-egy új italt, olyasmiket, amiket korábban még soha nem ittam. S bár életem legelső, és legkellemetlenebb itallal kapcsolatos élményemet követően megfogadtam, hogy én aztán soha többet nem iszom alkoholt, ebben a buliban csak nem tudtam ellenállni a kísértésnek. Egyre jobban felpörgött a buli, fantasztikusan éreztem magam, egyre többen lettünk, ismeretlen arcok gyűltek körünk, kedvesnek tűnő arcok, jókedv, szórakozás, ital, ital, ital...

Arra eszméltem, hogy majd felfordul a gyomrom, a kezem pedig olyan, mintha ólommá vált volna, s mintha a földet súrolná. Hunyorogva láttam meg az ágy végét, ahol a fejem is feküdt, onnan meg mintha egy zöld szőnyeg nézett volna velem farkasszemet, rajta egy pár szétszort sportipővel. Ez viszont még felfogni sem volt könnyű, úgy kavargott a gyomrom, hogy öklendeznem kellett, s a következő másodpercben már sietve, mégis imbolyogva kászálódtam ki az ágyból, hogy nagy nehezen megtaláljam a fürdőhöz vezető utat. Szerencse talán, de a nyitott ajtón keresztül egyenesen odataláltam, s már lendültem is a wc csésze felé, hogy kiadjam gyomrom tartalmát, miközben haragudtam magamra, amiért már megint többet ittam a kelleténél.
A szenvedés néhány percig is eltartott, s csak miután már nem volt, mi távozzon a szervezetemből, csak azután sikerült kissé kábán körbenéznem a fürdőszobában. világosbarna csempe, mozaikberakással. Nagyon nem stimmelt valami, úgy emlékeztem, hogy a mi szállásunkon ennél sokkal egyszerűbb volt a fürdőszoba, és egy fokkal talán kisebb.
Ahogy felegyenesedtem a földről, az első dolgom az volt, hogy megtámaszkodjak a csapnál, kicsit kiöblítsem a számat, s megmossam az arcomat. A türköbe nézve pocsékul festettem, a sminkem elkenődött, s még mindig úgy éreztem, mintha forogna körülöttem a szoba. Ráadásul nem volt rajtam ruha sem, csak egy bugyi, és melltartó, amit csak azért furcsálltam, mert úgy emlékeztem, hogy készítettem magamnak pizsamát. De nem, akárhogy is forgolódtam, ez a fürdő nekem nagyon ismeretlen volt, bár ki tudja, talán este szobát cserélhettünk, erre sem emlékeztem. De hol lehet Emma?
Kissé még kóvályogva indultam kifelé a fürdőből, mikor meghallottam a kuzin hangját, s ahogy megtorpantam az ajtóban, hogy a hang irányába nézzek, csak akkor vettem észre az ágyon heverő lányt, és egy...egy hason fekvő, hosszú hajú srácot, akinek pucér hátsója villant a szemem elé.
- Ó te jóóóó ég! - csúszott ki a számon hangosan, hirtelen a szám elé kaptam a kezem, aztán visszapillantottam Emmára, majd körbe a szobán, ami úgy nézett ki, mint egy háborús övezet. Mindenütt ruhadarabok hevertek, egy szék felborulva feküdt a földön.
- Hol lehetünk szerinted? És...és ki ez? - szinte nesztelenül próbáltam közelebb osonni, nehogy felébredjen az ismeretlen, akinek egyelőre még az arcát sem láttuk. A legszörnyűbb az volt az egészben, hogy még csak nem is emlékeztem arra, hogy mi történt. A csuklóm viszont borzasztóan fájt, meg is fordítottam, s csak akkor vettem észre, hogy egy friss tetoválás tarkítja a bőrömet, ami valamiféle átlátszó anyaggal van áttekerve.  - Ó ne ne ne, mond hogy nem csináltattam tetoválást Emma. Mi a fene történt? - kérdeztem aggodalmasan, mert ez az egész baromi ijesztő volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Emma Regina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 236
Írta: 2020. augusztus 9. 19:24 | Link


illusztráció egy furcsa este másnapjához


Egyre jobban nem értek semmit sem. Minden olyan jól indult és ment is, sőt, túl jó volt és túl szép, szinte már ilyenkor várja az ember, hogy na, most történjen valami olyan, amire nemhogy nem lehet felkészülni, de nem is tudna. Csakhogy, amikor benne volt az ember, nemigen arra és abban gondolkodik, hogy oké, még egy szám és utána minden átfordul a rosszba. Én sem ezzel számoltam, csak jót akartam Karolának, hogy ne legyen rossz kedve, magamnak is, hogy kicsit szálljak ki a komfortzónámból és történjen valami, meg persze, hogy nekünk ez jól essen. Nem számoltam azzal, hogy mi fog reggel fogadni. Sem később.
A lépésekre figyelve észlelem, hogy Karola ott van, ott jön ki a fürdőből és bár zsong a fejem és fáj, a látásom se tiszta még az álmosságtól és a másnaptól, de Karola nem mellettem fekszik. Szinte eláll a lélegzetem, ahogy elrántom a kezem attól a válltól, amely tapintásra sem egy nő válla, csak ez is később esett le. Magamban mantrázom a szentségelést, hogy mi van épp, majdnem sikítok is, de ezt úgy nyelem le, mint a hányingert, ami a felülés és a mozdulat miatt keletkezik bennem. A „te jó ég” ide lehet lassan kevés is. Meredt, nagyra nyílt szemekkel bámulom unokatestvérem, biztosan el is sápadtam az egészre, igyekszem nem elájulni. A tag csak horkant egyet és mocorog, ekkor nézek oda és látom, hogy mi nincs rajta, így legalább arcomba költözik egy szín a zavar láttán. Több se kell, a vékony takarót óvatosan dobom rá, hogy elfedje, de olyan lágyan, hogy erre se keljen fel. Még. Kell idő nekem, míg pánikolok, meg úgy mindent rendbe rakok, legalább annyira, hogy ne sikítsak, ténylegesen. Nagy levegő, ahogy esetlenül és óvatosan lemászok az ágyról és két lábra állok. Kicsit még szédelgek, a fehér póló leér a combomig szinte, biztos az övé, nemigen van más. Oké. Karola pedig csak mondja és mondja, ezerrel, miközben én készülök kiakadni. Ez nem lesz így jó. Gyorsan szemmel keresem a ruháimat, majd mielőtt bármit tennék, odasietek és felkapkodva őket, magamhoz szorítom. Remegek, érzem, hogy reszketek, pedig nem fázok. Biztosan hülyeséget csináltam, amire Bence, se a szüleim nem lennének büszkék és én sem. Sőt. De most, most még nem lehet kiakadni. Nem válaszolok egyenlőre, ráfogok finoman a nem tetovált csuklójára és visszahúzom ellentmondást nem tűrően a fürdőbe. Csak akkor nyugszom meg, amikor becsukódik az ajtó, kiszakad belőle egy sóhaj és majdnem a sírás is. De nem, nem sírok, felnőtt vagyok, aki, nos, aki hibázik és hibázni is fog. Csak akkor is… én _azt_ nem így akartam, ha megtörtént. Még mindig a ruháim ölelem, ahogy felé fordulok.
- Nem tudom ki ő! Sem hogy hol vagyunk… Nézd. Azt sem tudom, hogy kerültünk ide. A bárra emlékszem… - nyöszörgök, lepakolom a ruháim a hányingerrel küzdve és legalább a bugyim visszaveszem. Egy fokkal jobb, így ülök le a WC tetejére és tűröm hátra kócos tincseim, amik kibomlottak a kontyból. Nem, nem eshetek szét, még nem.
- Tetoválás. Idegen hely, idegen ember. Nagyon rossz történt, én úgy érzem – hangom elvékonyodik, de nem sírok. – Én lehet hogy azzal a valakivel… szóval érted… lehet hogy mi – mutogatok, mintha tabu lenne kimondani, hogy lehet szeretkeztem az éjjel, először és meggondolatlanul. Jaj, ebbe bele se merek gondolni… - Adj egy kis időt… nagyon fáj a fejem és szédülök – és haza akarok menni, inkább leszek béna és unalmas iskoláslány mint, mint… egy olyan, akinek ez az élete. Nem vagyok ilyen, csak a szám nagy sokszor, csináltam már más hülyeséget, hasonló ehhez és mégsem. Ott tudtam, hogy csinálom, itt pedig arra sem emlékszem, hogy megesett-e. Felnézek végül rá.
- Baj lesz ebből…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. augusztus 23. 21:39 | Link

Emma

- Merlinre megmozdult! - ijedten suttogtam a levegőbe, miközben kezeimet a szám elé kaptam, s figyeltem az ágyban heverő pucér, egyelőre arctalan srácot. Legalábbis pár pillanatig, mert el is kaptam a pillantásom, s helyette értetlenül fürkésztem az unokatestvérem íriszeit, hátha ő majd pontosan fogja tudni azt, hogy mit keresünk egy vad idegen srác hálószobájában ennyire alul öltözötten. Emmának végül is tudnia kell, hisz ő vitt el engem Pestre bulizni, ő mondta azt, hogy ez hejj de milyen jó lesz! Hát nagyon jó... még csak azt sem tudom, hogy hol vagyok, és hogy mi történt velem.
Persze tengernyi gondolat villant át az elmémben, hogy vajon miért lehet az a srác pucér, s miért lehetünk ennyire alul öltözöttek, amik aztán azon nyomban riadalmat szültek az elmémben. Mert mi van, ha olyan dolgot tettem, amit józanul egy idegennel soha? Egyáltalán mit művelhettem? Rémes volt már ennek a gondolata is, láttam, ahogy Emma idegesen kapkodja össze a ruháit, s ekkor jutott az eszembe az, hogy talán nekem sem ártana ugyanezt tenni, hisz rajtam még annyi sem volt, mint rajta. Emiatt magam is sietve néztem körbe, s amint megláttam a ruhámat, felkaptam a földről, s kérdéseimmel újra a kuzint ostromoltam.
Végül kézen fogva húzott maga után, újra a mosdóban kötöttem ki, de azt hiszem, hogy talán jobb is, hogy behúzódtunk a biztonságba, hisz még mindig nem tudtuk azt, hogy ki lehet odakint az az ismeretlen.
- Emma? - már-már ijedten nyíltak újra szóra az ajkaim, hozzá hasonlóan magam is kezdtem elveszíteni a kontrollt, hogy a pánik kavargó hullámai közt találjam magam, mikor végre megszólalt. Ám ahelyett, hogy megnyugtatott volna, szavai egyértelművé tették számomra azt, hogy most bizony nagy pácban vagyunk.
- A bár...a bárra még én is emlékszem, ott ittunk egy koktélt - ahogy Emma mesélt, úgy próbáltam visszaidézni elmémben a képkockákat, s mintha az italok mellé párosult volna néhány barátságos arc is. Ez ekkor persze még egészen ködösen villant be előttem.
- Jaj Emma, ki ne mond! Én ezt nem így akartam - ő volt az erősebb, mert nekem ekkor már elindultak a könnyeim, mert hát akár még az is történhetett, amire a kuzin próbált utálni. Mégis, honnan kellett volna tudnom, hogy megtörtént-e? Idegesen próbáltam magamra húzni a ruhámat,s leküzdeni az érzéseket, nem borulhattam ki ennél is jobban. A ruhát úgy ahogy sikerült magamra vennem, szemeimet a kézfejemmel töröltem meg, s kifújva a levegőt újra a wc-n ülő kuzinra emeltem, aki talán még nálam is rosszabbul festett.
- Víz...vízet kellene innod, várj - körbepillantottam a fürdőszobában, láttam is egy lefordított üvegpoharat a csap szélén. Odalépve megvizsgáltam, nem tűnt koszosnak, de azért elöblítettem a csap alatt, s egy pohár vízzel léptem vissza Emmához. - Ezt...ezt idd meg, és aztán nem tudom, keltsük fel, és kérdezzük meg, hogy hol vagyunk. Csak nincs nálam a pálcám...a fenébe, hogy ilyenkor miért nincs nálam? - ideges lettem, mert nem volt nálam, s tudtam, hogy így teljesen védtelenek lehetünk az ismeretlennel szemben.
- Jajj légyszíves ne mond már ezt, már így is rám hoztad a frászt. Csak kéne emlékeznünk, hogy mi történt...Nekem rémlik onnan néhány arc, mintha...néhány srác azt mondta volna, hogy egy nyaralóhoz tartanak. Lehet, hogy meghívtak? - bizonytalanul tettem fel a kérdést Emmusnak, bár ennél még mindig nagyobb kérdés volt az, hogy hol lehettünk, s mi történt velünk.
- És...és Emma, mi van, ha eladtak minket ilyen...prostiknak? - már a lehető legrosszabb dolog is megfordult a fejemben, félve, remegő ajkakkal tettem fel neki a kérdést, mire hirtelen kopogás hallatszott a fürdőszobaajtón, ami a következő pillanatban már nyílt is.
Összerezzentem, s félve húzódtam a falhoz, miközben riadtan hol Emmára néztem, hol pedig az ajtó irányába.
- Szóval itt bujkáltok, na mizu csajszik? Kész a reggeli, extra tojásból. Ha kész vagytok, gyertek le - mondta a srác, aki egyáltalán nem úgy festett, mint az ágyban heverő alak. Ezen például volt ruha, és rövid volt a haja, a hangja meg...elég mély volt. Kifelé menet még hallottam, hogy odaszól valamit a másiknak a tunyaságról, de lépteivel a szavai is tompulni kezdtek.
- Úristen, ez meg ki volt? - suttogva kérdeztem Emmát, miközben sietve visszacsuktam a fürdőszobaajtót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2020. augusztus 24. 10:07 | Link

Ophelia

Nehéz lenne megmondani, mennyire józan döntés valójában ez a csók. Nyilvánvalóan nem részeg, ehhez kétség sem fér, azonban nem csak az alkohol okozhat olyan elmeállapotot, mely végül meggondolatlan döntéseket eredményez. Persze fel kell tennünk a kérdést: tényleg olyan váratlan és hirtelen ez, vagy mélyen legbelül mindketten tudták, hogy eljön ez a nap, s most, hogy megtörténik, igazából csak beteljesedik a sors?
Ilyen kérdésekre ő sohasem kereste a választ, tette, amit jónak látott és élvezte a kialakult szituációkat is. Mint most, Ophelia-val. Túlságosan csapodár, túlságosan megbízhatatlan, viszont emellett elmondhatatlanul vonzó. Bár a bájital miatt külseje negyven feletti életkorra enged következtetni, a benne lakozó harmincas pasi nem tud eleget élni. Semmi sem elég. Most is, ahogy lágyan indul csókjuk, az ingébe markoló ujjak hatására nyelve finoman kopogtat, hogy aztán határozottan törjön utat magának. Eközben a kellemes citrus illat megtölti orrát, forrón izzó tenyere pedig nyomatékosításképp rászorít a csípőre. Ha valaki látná őket, bizonyára zavarba jönne, de ez a veszély egyelőre nem áll fenn.
Bár tudná ezt folytatni napestig, egyszer csak elhúzódik és kaján mosollyal néz le a szőkére. Nem szemtelenebb a szokásosnál, épp csak annyira bosszantó, hogy az ember lánya ne hagyja szó nélkül. - Tudtam én, hogy odavagy értem, nem is volt kérdés - ez a fajta magabiztosság az, ami egyszerre teszi vonzóvá és ütni valóvá. Ha a nő szabadulni is akarna, nem ereszti oly könnyen, szorosan fogja és kész elfogadni sanyarú sorsát, legyen az bármi is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Emma Regina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 236
Írta: 2020. augusztus 30. 22:08 | Link


illusztráció egy furcsa este másnapjához


- Persze, hogy meg, elvégre nem hulla – válaszolok neki, kicsit csípősen, de halkan. Persze, hogy nem az, már csak az kellene, hogy valami krimibe is cseppenjünk, mint azokba a hülye könyvekbe és aztán kiderüljön, hogy ki a gyilkos. Nem. Itt valamit elrontottunk, ez teljesen biztos, de fogalmam sincs, hogy mit és hogyan. Roppant bosszantó a helyzet, mert egyszerre tudnék kiabálni, sírni és hazaszaladni anyáékhoz. Arra már nem is gondolok, hogy ha ezt Bence megtudja, akkor… nem tudom, hogy a nyakam tekeri ki, vagy szimplán csak akkorát csalódik bennem, hogy nem lehet visszacsinálni. Nem vagyok tökéletes, nem jó minden tettem, de igyekeztem mindig legalább józanul gondolkodni, nem is iszok és annyit és sokat, csak Karolának akartam jót, meg kicsit magamnak, erre tessék, belevittem valamibe, amibe nem kellett volna. Elfog a bűntudat is, nemcsak a harag és a szomorúság, fogalmam sincs, hogy hogyan fogom, fogjuk ezt megoldani. Semmiről nincs fogalmam és ez olyan rémes és ijesztő. Ez… borzalmas. Remélem, nem fog annyira megharagudni rám, hogy sose akarjon akár csak egy kávéra leülni velem a faluba, mert Merlin lássa lelkemet, ezentúl én tovább nem fogok menni, ott jó lesz minden.
- Igen? – emelem fel a fejem, amint már a fürdőben vagyunk, mert muszáj kimenni onnan, eleve ne keltsük fel azt a srácot, meg azért valamennyire jobb lenne jobban is lenni. Lehet be kéne ülni a tus alá, de az zajt csap és bár nem az én felsőm van rajtam, valahogy nem akarok ebben a házban – többet? – meztelen lenni. Félek, csak nem akarom mutatni, mert mindig valami vagány és talpraesett vonalat követek magamnak és látja azt a világ, ilyenkor azonban nagyon nem egyszerű. Nagyokat sóhajtok, próbálok legalább egyenesen ülni, nem a padlóra esni, meg hasonlók. Oké, eddig egész jó, de még mindig sikítanék.
- Hát, szerintem többet is ittunk és nem csak koktélt. Ittam már, egytől nincs bajom sosem – ennyire nem. Jó, fájhat a fej, lehet hányinger is, de nem, ennyire nem ütött ki sosem. Inkább nem gondolok bele abba, hogy lehet, hogy egy volt, csak került bele valami, ahhoz az már tényleg a legrosszabb eset lenne, az, amit ki sem szabad mondani.
- Én sem így akartam, csak egy jó estét, amibe egyik hülye sem rondíthat bele, kicsit nevetni, táncolni és vissza. De hát… - nézek körbe teljesen tanácstalanul, mégis mi a francot kezdhetek ezzel, de Karola könnyei megerednek. Teljesen érhető, nekem is le kell nyelnem a gombócot, majdnem felugrok, hogy átöleljem, de ahogy emelem magam, úgy szédülök is bele, így nem, nem fogok én ezzel most próbálkozni. Így nem sírok én, mert legalább erőt adok valamelyest? Fenéket. Összeszedi magát kicsit, felöltözik és hátamat a tartálynak vetve dörzsölöm meg az arcom.
- Semmit se akarok inni – nyafogok, mert attól tartok, lehet az is visszajön. Fogalmam sincs, mennyire normális most a gyomrom. Semennyire, de elveszem a poharat, amit ad nekem és apró kortyokat merek csak egyelőre ledönteni belőle. – Nem tudom, lehet ott hagytuk a szálláson. Mert hát, muglik közé minek vinni ugye – logikusan ez tűnik megoldásnak. – Ahh, nem akarom felkelteni, jobb ha alszik. Lehet nem akarom hallani, hogy mit mond – tényleg parázok most, sőt, inkább iszogatom a vizet, addig is telik az idő és nem kell kimenni. A kérdésére félrenyelek, köhögve engedem le a poharat, köpök ki némi vizet és remélem, rosszul hallottam. Amikor már képes vagyok beszélni, hitetlen meredek rá.
- Dehogy! Ilyenre ne is gondolj! – mert na, akkor nemigen egy lakásban lennénk, meg szabadon, olvastam ilyen könyvet is, amiben a lányt erre kényszerítették és nem volt kellemes. Nem, mi nem lettünk azok, de mire felkelnék és bármit tennék, nyílik az ajtó. Apró sikkantás hagyja el ajkaimat, ahogy meredek a belépő alakra, aki a kopogás után jelenik meg, nem is érdekli, hogy akár fürödhetnénk is, nem, csak jön és…
- O… oké – nyögöm ki, de semmi bátorság nincs a hangomban. Ahogy eltűnik, úgy teszem le a poharat, pattanok fel én is, hasonlóan ajtót akartam csukni, de csak meredek Karolára.
- Hát honnan tudjam?! Nem a pucér pasi, erre rájöttem – kissé idegesen járkálok fel-alá. Gyomrom is nyugtalan. – Most akkor menjünk ki? Ő lehet tud válaszokat adni…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Weiss Arion Ruben
INAKTÍV


bastard
offline
RPG hsz: 297
Összes hsz: 423
Írta: 2020. szeptember 6. 01:55 | Link

"Júlia" - Debrecen - a lila kendős lány esete


Az vesse az első követ, akinek ideje van rá. Rég járatta meg a kocsit, amelyet a pesti lak garázsában pihentetett, noha hopponálni könnyebb, mégis, most kellett a vezetés csendes magánya. Nem mintha gond lenne, ez egyszerű férfidolog, beülni, nyomni a gázt és alatta a gép csak suhan. Kellemes muzsika szólt végig, mire leért a városba, ahol volt egy rövid, de annál kellemesebb találkája, majd aztán úgy döntött, marad még kicsit. Mintha az egész ország egy játszótere lenne, ide-oda mászkál, tesz valamit, majd tovább is áll. Nem teljesen így van, csak ami kapcsolatok alakultak, a mugli világban, néha kiterjedtebbek, mert nem mindig a főváros a vérkeringés közepe. Nem bánja, ameddig mozgásban van, addig sem unatkozik, és mivel – sokak bánatára – ma sem csavarodik fel egy fára vagy a szalagkorlátra, még oda is ér. Apró örömök.
Csend. Az órájára pillant, mintha szükséges lenne tudni, hogy már bőven elmúlt a takarodó ideje, a város mégis most kezd éledezni. Kilép a hotel halljából, ahova rendezett biztos ami biztos alapon egy foglalást, majd megindul. Nem öltözte túl az estét, lenge inget és sötét szövetnadrágot visel, az inggel harmonizáló cipővel, hiszen arra megint csak sokat ad, hogy milyennek látják. Mert ez a fontos. Nem tervezett sok mindent, de úgy érzi, már kell olyan szórakozás, amely mindenhogy kikapcsolja. Váltott hát néhány üzenetet, majd a végére sikerült megállapodnia magával, hogy merre is lesz az a bizonyos út. Egy nevesebb szórakozóhely vár rá, nem olyan messze a hoteltől – ki tudja, milyen társaságot szakajt magának és mire, ugye – így hát gyalog szeli át a két hely közötti távot. Rágyújtva, kellemes tempóval érkezik, ahogy végül a bejárat előtti tömeget kerülné ki egyszerűen, de csak vár a sorára. Hamar haladnak, közben pedig tekintete folyamatosan pásztázza a tömeget. Annyi infót kapott mára, hogy olyasmit keressen, amely egyszerre feltűnő és rejtett. Egy lila kendő a csuklón, semmi több. Se név, se egy arc és ilyen esetekben nem is kell több. Csak az, hogy megjelenjen, hogy ő is tudja, miért közeledik felé az a valaki és szinte, minden külső jel nélkül megtörténjen, hogy senki, még aki figyeli őket sem sejthesse. Ez a világ ilyen, ez az ő világa és piszkosul élvezi. Ahogy beér, ahogy az első italt kikéri, úgy fordul a tömeg felé és vár. Fel-felvillanó pillanatokra, majd megindul, amikor úgy érzi, a préda a közelében van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1243
Írta: 2020. szeptember 6. 22:46 | Link

Ruben
Küllem|Debrecen|


Sok munkahelyen a hétvégék tabuk. Ügyes ki aktatáskáikat összecsomagolják, behajítják az ajtóhoz legközelebbi sarokba, aztán ott is marad hétfő reggelig. Rövid, tűzvörös ruhácska, fölötte sokat mutató bőrdzseki. A látszat csalhat, épp túlórázni készülök egy exkluzív pubban. Az arc a helyén, a szokásos üres, tömeg gyártott pofa. A haj szőkített platina, az ajak sminkkel torzított, a pillák elbújnak a műk alatt. Nincs olcsó látszata, erre ügyeltem, de a természetes hatást sem éri el. Bár a mostani férfiaknak ez a szempont igazán nem is létező dolog.
Az utcák kihaltak, aztán lassan közeledve a célhoz egyre több ember terelődik össze. Nevetgélő lánykák, félrészeg uracskák, s néhány hamis személyis újonc is tolong, remélve, hogy hátha beengedik. Erről eszembe jut az én kártyám. Nem rég készült el, tökéletes munka, a hitelességhez nem férhet kétség. Aradics Ramóna, 25. Épp korban az ilyesmihez. Az, hogy a bábmester egy tízessel fiatalabb mit sem számít.
Félreállok, nem akarok bemenni, mielőtt át nem adnám a csomagocskát. A kendőt már elindulásom előtt magamra kötöttem, most csak szorítok rajta egy kicsit, hogy le ne essen. Elég lila? Talán valami fényesebb helyre kellene állnom, nem tudom, a férfi mennyire lesz becsiccsentve, nehogy elsétáljon mellettem bambasága végett. Végre kiszúrok valakit, aki felém tart. Felismerem az alakot, nem új kuncsaft.
- Helloka Szép fiú - mosolyodok el, mikor közelebb ér. Nem várom be. Sarkon fordulok s elindulok egy kihalt sikátor felé. Jobb, ha nem látja senki a bizniszünket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weiss Arion Ruben
INAKTÍV


bastard
offline
RPG hsz: 297
Összes hsz: 423
Írta: 2020. szeptember 6. 23:20 | Link

"Júlia" - Debrecen - a lila kendős lány esete

Az apró kortyok az italból csak az aromát ültették belé, semmi többet, nem részeg és nem bódult, teljesen józanul áll az este előtt. Általában ez mindig így is marad, anélkül is kiválóan szórakozik, hogy ilyesmivel kelljen felpörgetnie magát, de van, amikor megjön a „kedve” és igenis a pohár fenekére néz, vagy olyasmi művel, amitől másnap hajnalig is kellemesen bírná. Fiatalabb évei főképp ebben a világban mozogtak, hiszen odalent kezdte, az alapoknál, amikor ő is felhúzhatta volna a lila kendőt, hogy tudják, miféle, de neki elég volt langaléta külseje és különös tekintete, amely mintha mindig vérre szomjazott volna és elítélt bárkit. Nem kellettek jelzések, aztán ahogy haladt előre, már semmi sem, nem várta őt senki, ahogy előrébb lépkedett, úgy menekültek inkább előle, messzebbre, nehogy elérje őket.
Mára már bőven túl van ezeken a körökön, még ha egy pillanatra meg is ingott, most már minden rendben fejben, a kiskirály külleme pedig éppen készül levadászni a kendőt. Ajkaira a ragadozó mosolya ül ki, ahogy végül elkapja a nő tekintetét, nem ereszti és egyre közelebb ér hozzá, mintha ez a nagy találkozás pillanata lesz. Vagy csupán, egy pillanat, semmi több.
- Hello, szépséges hölgy – búgja vissza, de nem áll meg, nem állnak meg egy pillanatra és ő követi. Kiissza a pohár maradékát, menet közben teszi le egy véletlenszerű asztalra. Mintha csak egy kövér cigarettaszünetre vágyna, vagy könnyű légyottra, pontosan úgy tartanak a kijárat, majd a félreeső hely felé. Nem ijed meg, valóban bagót tűz ajkai közé és mikor a nő megáll, elé állva nyújtja felé a dobozt, ha kell, szolgálja ki magát.
- Aggódnom kellene, hogy ide hoztál? – vigyorodik el, pedig aligha, a törékeny lányka nem tudná egykönnyen a földre teperni, mágiát használni erre vétek és könnyen bukás lesz belőle. De nem tesz semmit, mint amit tehetne, ha kellett, ha nem, a dobozt végül zsebébe süllyeszti. – Dalolj, kedvesem. Mivel lepsz meg? – tudja, hogy nem kellenek a szavak, mégis, játszi könnyedséggel ejti ki azokat. Ma este szórakozik, ha kell, vele is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1243
Írta: 2020. szeptember 7. 00:30 | Link

Ruben
Küllem|Debrecen|


A köszönésre kacér mosolyt villantok rá. Magabiztos vagyok. Erős és eltökélt. Valahogy így érezhetik magukat a számítógépes trollok is. Játszani anélkül, hogy sérülnél. Elvégre nem az én arcom, nem az én testem, bármi is történik vele, az nem az én gondom lesz. Hiszen ezt az a gyökér apám is világosan letisztázta bennem, mikor éjszaka meglátogatott néha. A hideg is kirázott a gondolattól. A szerepemből mégsem szabad kiesnem, így a hirtelen jött emléket visszadugom fejem sötét, eldugott fiókjának egyikébe, s lassú, ringó csípővel elsétálok egy csendesebb helyre. Itt a zene halk ritmus csupán, mit ha falra teszed a kezed, akkor vehetsz ki rendesen igazán. A fények sem villódzanak, inkább a félhomály az úr, min egyedül vörös ruhám képes áthatolni, az nem hódol be a sötét színeknek, nem válik eggyé velük.
Hátam a hideg kőnek döntöm, a cigarettát elfogadom.
- Tüzet is kapok? - pillantok rá, hangom az övéhez hasonlóan búgó lágy dorombolás.
- Bizony, hogy kell - bólintok határozottan, remélhetőleg már cigarettával ajkaim között. Ha igen hát a befejezés előtt kiveszem számból, s a füstöt kifújom, mintegy fizikai megnyilvánulását a hatásszünetnek.
 - Aggódnod kell amiatt, hogy soha nem lesz ilyen jó éjszakád - ajkamba harapok, egy kis flört soha sem árt. No igaz vannak, akik nem bírnak magukkal, de az előttem álló férfiből nem nézem ki, hogy azonnal lerohanjon. Talán a ruhák teszik, miket visel, hogy kicsit hajaznak egy úriember küllemére. Burzsujéra, de nem a lázadó kölyökre, hanem utána, a kicsit megfontoltabb férfiéra.
- A legjobbal, mit ember kaphat - közelebb lépek. A személyes térbe még nem hatoltam be, de csak épphogy.
- De előbb kérem a bérem - suttogom, feltekintve rá. Bizony előre senki nem kap semmit, ez amolyan kufár aranyszabály.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weiss Arion Ruben
INAKTÍV


bastard
offline
RPG hsz: 297
Összes hsz: 423
Írta: 2020. szeptember 7. 23:04 | Link

"Júlia" - Debrecen - a lila kendős lány esete

Tetszik neki a látvány, de nem azért jött, mégsem megy el mellette, mert ő ilyen, mindig is ilyen volt, egy gátlástalan, aki kihasznál minden alkalmat, hogy neki jó legyen. Bárhogy, bármi áron. Hogy ezzel a nővel kíván-e valamit? Sose mond ellent a lehetőségnek, első sorban másért hívta, aztán jöhet minden más, minden, ami csak az estébe bele van írva. Nem számít a hely, sem ahova viszi éppen, hiszen nem áldozat, ő a ragadozó, akit nehéz legyűrni. Akit talán nem is lehet, érdekes gondolat, ki lenne rá képes és hogyan. Ebben a szituációban, ami felmerült a fejében, senki. Mindig ő irányít, legyen az bárki, és mindig ő dönt. Ez a legfontosabb és amelyet kitartott élete nevelt belé és nem, nem akar levetkőzni.
- Máris – húzza elő a gyújtót és tartja oda, a láng lobban fel és cigaretta sercen. Csak ezután rejti vissza, húzza ki ujjait a zsebéből és arcán, a vigyora mellett felhúzott szemöldöke pihen. Aggódni, hogyne. Aggódott más miatt, máskor, ilyesmikért kevésbé. Mások az értékrendjei, mint illene és bár igen, lehetne min, talán most is, túl könnyedén veszi a laza estéket és alkalmakat, az egészet. Mert ha itt nem jó, majd máshol, mással, nem érdekli, mert mindig talál valamit. Mintha minden csak neki kedvezne.
- Libabőrös lettem – még látványosan meg is borzong, pedig az este korántsem hideg még, inge ugyan vékony, de épp elég ahhoz, hogy ne érezze, lassan fordul hűsbe az esték száma, a nyár elúszik. Nem mintha érdekelné, minden évszakban ugyan úgy viselkedik. Aprót nevet fel végül a szavaira. Tetszik neki a megnyerőképesség, de ez nála, nos, alapnak is kell lennie.
- Ilyen jó? Ó szépségem, meg akarsz te engem lepni, ami nehéz. Tedd meg, olyan régen tették, hogy nem is emlékszem rá – tódít rá, mintha képtelen lenne bárki is rá, sose érezte volna. De kíváncsi, a magabiztosság, amit áraszt, csak jó, szereti az ilyet. Elég üresfejű nőt látott, ismert, a különlegesek pedig mindig csak jók.
- Szerény vagy, látom – figyeli, ahogy közelebb lép, de semmit sem tesz. Félrefújja a füstöt, tekintete időzik el rajta itt-ott, kényelmesen. Biccent csak, majd az előre elkészített köteget húzza elő és nyújtja végül felé, oly módon, hogy aki benéz, csak annyit lát, hogy a kezét adja. Diszkrét és mondhatni, nagyon is gyakorlott. Hiszen sokáig ezt tette ő is.
- Mondanod sem kellett volna. Nem vagyok olyan, aki hálátlan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1243
Írta: 2020. szeptember 8. 23:14 | Link

Ruben
Küllem|Debrecen|


A férfi azonnal előkap egy gyújtót zsebéből. Közelebb hajolok, ajkaimba véve a cigarettát, s úgy engedem, hogy megkapja végét a láng. Az első néhány szívás mély, egész tüdőmet elárasztja a füst. Igazából nem cigarettázom, általában. Inkább az a hétvégi, bulik közben társaságban típus vagyok. Most mégis jól esik.
- Köszönöm - talán kései hálálkodás, de a semminél talán jobb, bár lehet az elégedett pöfékelésem is elég lett volna. Ezután a tárgyra térünk. Mivel Ruben már régi kliens, a kevésbé vagyok bizalmatlan vele szemben. Na persze azért még mindig nem fecsegem el, hogy tizenhat éves tinilány vagyok, akihez ha csak egy ujjal is hozzáér mehet a dutyiba, de azért a flörtölés és a lazább testtartás mondjuk kiváltság.
- Nem vagyok elég meglepő számodra? Meglepően szép? Meglepően okos? Meglepően kellemes társaság? - csóválom meg fejem, kezeimet széttárva. Tiszta főnyeremény vagyok, ilyen nőt még nem pipált, de nem ám. Azt hiszi ő irányít, ám még annyit sem tud, milyen az arcom, az igazi, az egyetlen. Vajon ha kiderülne, az elég meglepő lenne számára? Nem is számít igazán, amíg minden jól megy egyikünk sem sérül.Ő hallgat,én is. Közelebb lépve megérzem illatát, kellemes, ahogy feltekintve rá arca is. Szép élek, helyes pofa. Egészen jó kaland is lehet belőle. Erre a gondolatra azonnal el is mosolyodom.
- Tudom mit adok el - felelem csípősen. Tényleg nagyon jónak számít a piacon a portékám, jól kikevert, minőségi főzet. Igaz akkor is lenne pofám ezt mondani, ha rosszat adnék el, de akkor a kuncsaftköröm koránt sem lenne ilyen széles. Az emberek nem buták, annyira. Akkor sem ha férfiak.
Az átadás diszkrét, a férfinak van tapasztalata benne. Bizonyosan nem mostanában kezdte a dolgot. Vajon a fél életét végig szívta és lőtte?
- Valóban? Nem vagy hálátlan? -Elmosolyodom, kíváncsian, hogy hátha esetleg kicsivel többet kapok, vagy esetleg valami mást, izgalmasabbat. Közben a pénzt veszem szemügyre.
- Remélem nem veszed zokon - szólok, hiába a választ nem várom meg. Hamar átszámolom a biztonság kedvéért. Az ár megvan, a köteget a melltartómba dugom, aztán kabátom zsebéből előhúzom a kis üvegcsét. A sötétkék masszában, a kis csillámporok jól kivehetőek. Akár egy érdekes hógömb, hó helyett a világ összes bolygójával amik olyan távoliak, hogy már csak kicsiny fényes pontokká törpültek.
- Élvezd ki Szép fiú - búgom, miközben átnyújtom, megcirógatva kezét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. szeptember 19. 15:12 | Link

Emma

 
Amikor ráeszméltünk arra, hogy valójában hol lehetünk, s mi is történhetett velünk, az sokkolóan hatott ránk. Láttam Emma tekintetében a félelmet, vagy talán kétségbeesést, vagy nem is tudom, hogy mi is lenne rá a jó szó, de érződött rajta, hogy hozzám hasonlóan ő sincs a helyzet magaslatán. Azt persze eddig is tudtam, hogy az alkoholos italok nem voltak rám jó hatással, arra viszont álmomban sem mertem volna gondolni, hogy egy napon emiatt majd ennyire kínos helyzetbe kerülhetek. Bár az is igaz, hogy emlékeim szerint - már amennyi eszembe jutott az előző estéből - úgy rémlett, hogy nem is ittam olyan sokat. De ha nem ittunk annyi alkoholt, akkor mégis hogy történhetett meg velünk ez, s hogy nem emlékeztünk mindenre? S ahogy ezek a gondolatok lejátszódtak a fejemben, Emma szinte ugyanabban a pillanatban szólalt fel, mintha csak a fejemben olvasott volna.
- Akkor azt mondod, hogy volt valami abban a koktélban? - ahogy ez tudatosult bennem, úgy sápadtam el, s így már érthető volt, miért voltam annyira rosszul reggel.
- Merlinre, mi történt velünk - itt tört rám a gyengeség, néhány másodperc erejéig utat tört magának a félelem, de látva, hogy Emma tartja magát, erőt vettem magamon, s abba hagytam a szipogást, majd inkább felöltöztem. Sírni majd később is ráérünk, most viszont jobb lenne minél előbb hazajutni. Egy pillanat erejéig eszembe jutott Márk, aki mindig megmondta a véleményét arról, hogy nem kéne iszogatnom. Magam előtt láttam vádló arcvonásait. Aztán meg Bence jutott az eszembe, akit ha felhívnánk, talán sietve jönne értünk, és kimentene innen. De atyaég, hogy is hívhatnánk őt éppen ide?
Egyikük sem lett volna jó megoldás, még akkor sem, ha úgy éreztem, hogy most talán tényleg segítséget kellene hívnunk. Ráadásul Emma is rosszul festett, meg is kínáltam egy pohár vízzel, de nem tűnt úgy, mint aki még folyadékot kíván.
- Tudom, de ez jót fog tenni. Ha meg kijön, akkor legalább kipucolódsz - javasoltam, s megnyugodtam, mikor végül csak nekiesett annak a pohár víznek.
Közben tengernyi gondolat merült fel bennem, s még a leglehetetlenebbnek tűnőt is bedobtam, amit Emma rögtön elvetett. Ám még sem nyugodtam meg, mert ugyan ő azt mondta, hogy teljességgel kizárt, azért mégis csak egy vad idegen házban ébredtünk.
Az ajtónyitódásra magam is megijedtem, kár hogy nem volt nálam palacsintasütő, mert annak ilyen esetekben kiváló hasznát vettük volna. Így viszont serpenyő és pálca híján kénytelenek voltunk farkasszemet nézni az elrablónkkal?.
Reggeli???
Értetlenül kaptam pillantásom az ismeretlenről Emmára, majd vissza a srác távozó alakjára. Idősebbnek tűnt nálunk, de nem túl sokkal, legfeljebb 20-22 éves lehetett.
- Jójójó, nyugodj meg Emmus - próbáltam lenyugtatni, mert most úgy tűnt, hogy ő az, aki idegesebb lett.
- Figyelj, szerintem...ne legyünk ellenségesek, csináljunk úgy, mintha...mintha jó buli lett volna, de próbáljuk kiszedni belőle, hogy mi is történt. Mit szólsz? Ha tudnánk, hogy pontosan mi történt, akkor lehet, hogy megnyugodnánk. Még az is lehet, hogy ez csak egy félreértés...és hogy talán nem is történt semmi olyan izé...mint amire gondoltunk - nem akartam nevén nevezni a dolgokat, Emma biztos sejtette, hogy mire is gondolok. Még összenéztem vele, s ha beleegyezett, akkor kinyitva az ajtót, lassan léptem ki rajta.
A hosszú hajú pasi még mindig ott feküdt, továbbra is fedetlenül, odalentről viszont már érződött a frissen sült tojás és kolbász illata. S ami azt illeti, rettentően éhes voltam már.
- Gyere, menjünk - suttogtam Emmának, majd a kezem nyújtottam felé, hogy fogja meg, s így menjünk le az oroszlán elé.
- Mi van csajok, nem jöttök? - ismét hallatszott a srác hangja, aki már a konyhában sürgött forgott, s készítette a terítéket. Fogalmam sem volt arról, hogy mit is kéne mondanunk, kínomban így csak mosolyogtam, majd inkább Emmát oldalba böktem, hogy ő kezdjen valamit ezzel a helyzettel. Végül is, ő volt az idősebb, nem?
  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Weiss Arion Ruben
INAKTÍV


bastard
offline
RPG hsz: 297
Összes hsz: 423
Írta: 2020. szeptember 20. 22:57 | Link

"Júlia" - Debrecen - a lila kendős lány esete

Már pöfékel is, mire kigondolná teljesen, mi is kell neki. Nem sieti el a mozdulatait, de órákba sem telik, hogy elővadássza, majd el is tűntesse azt. Kettejük füstfellege tölti be a sikátort, a köszönetre pedig biccent csupán egyet, apró formalitás. A lényeg már jóval másabb és sötétebb, nem kell részletezni sem, sem azt, hogy miért és mi fog történni. Idehívta, neki jönni kell, ő pedig semmi olyat nem kérdez, aminek nincs itt helye, vagy nem kellene. Vagy épp minek tenné. Ismeri már talán annyira a másik, hogy ő nem épp egy nagyon lelkizős ember. Sőt.
- Ó, ilyet nem is mondtam – teszi saját mellkasára a kezét, mintha ez a kérdés egyenesen szíven ütötte volna. Sőt, majd megsérti. – Dehogy, dehogynem kedvesem. Azért téged hívlak, nem többit. Vagy tudom, azt szeretnéd, hogy bókoljak neked ma este és csakis neked – simítja félre a nő egyik kósza tincsét, majd már ott sincs, mintha nem akarna átlépni egy határt, pedig aztán neki nem nehéz, nem is idegen tőle. Egyelőre legyen meg az, amiért találkoztak, aztán minden más. Vagyis, így kellene lennie.
- De a társaságod megmutathatod ma, mennyire kellemes – kacsint rá, mintha bíztatná, maradjon vele, maradjon bármeddig és mutasson meg mindent is, amit csak lehet. Ő nyitott rá, a többit a nőre bízza. Nem sejti, hogy mi van mögötte, mert nem érdeke, talán nem lepné meg, talán igen, de ez nem az ő dolga. Ez a világ sok titkot rejt, fordítva sem sejti, hogy ő nem az unatkozó ficsúr csak, hanem sokkal több.
- Ebben biztos voltam – mert másképp nem is lehet, eléggé amatőr az, amikor valaki jön, kínál bármit és egy kérdésre sem tud válaszolni, semmit sem, csak „a kezembe adták, hogy adjam el”. Ez nem így működik, csak azoknak, akiknek már mindegy, hogy fagyállót vagy egyszerű parlagfüvet adnak, mert annyira tikkelnek. Azok meg meg is érdemlik, ugyebár.
- Nem, nem vagyok az. Bár gyémántot ennyiért még nem adok – amúgy sem szokott, de most mellékes. A hála sokféle lehet, ő pedig kreatív. – Csak nyugodtan – hagyja, hogy számoljon, nem sértődik bele, így fair, bár maga is megtette korábban, biztos, ami biztos. Ezek után jön a lényeg, amelyet ugyanolyan diszkréten és gyorsan eltűntet, amint ujjai között érzi, ahogy az előbb a gyújtót. A világnak ideje sem lenne felfigyelni erre.
- A társaságot is szeretném. Már ha nem sietős a dolgod – szív bele a bagóba ismét, egyelőre nem moccanva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1243
Írta: 2020. szeptember 21. 00:39 | Link

Ruben
Küllem|Debrecen|


Az érintés kellemes, s tökéletesen igazolja a férfi akaratait, amik az enyémhez hasonlóak. A mondatára elmosolyodom, s arcomon a " Most lebuktam " kifejezés olvasható.
- Tényleg hajlandó lennél egész estére csak az enyém lenni, ennyi nő között?- kérdezek rá, ajkamba harapva. Jól hangzik, egy éjszakára Rómeót és Júliát játszani aztán az első fénysugárnál kilopózni a szobából, s mint két idegen, élni mindent tovább. Szeretem ezeket a heves estéket, a gyors lefolyású románcokat, amik nem is azok, mert nincs valódi, mélyből jövő érzelem, csak vágy, ami fél nap erejéig éppen ugyanúgy lobog, aztán kialszik, mintha sohasem izzott volna. Az ajánlat tetszik nekem. Sőt ezzel terveztem, azonban előbb jobb ha lejátsszuk a hivatalos köröket.
- Nem kell semmi tárgyi Édes - vigyorodom el, hangom kacér, s somolyogva kezdem megszámolni az összeget. Biztos ami tuti, bár eddig nem vágott át, de a bizalmatlanság egy ilyen szakmában talán még elengedhetetlen is. Amikor mindent rendben találok átadom neki. Újabb sikeres munkanapot zárhatok le.
- Képzeld, pont most lett vége a műszakomnak, úgyhogy egy kicsit még talán maradhatok - játszom el a nagy biznisznőt mosolyogva.
- Mihez lenne kedved? - lépek közelebb, úgy, hogy nem táncolok már vissza, mint eddig. Megérintem csípőjét, tekintetem az övéit fürkészik. Élvezem, hogy megtehetem pipiskedés nélkül. Az alak elég magas ehhez magassarkúban. Olyan remek érzés.
-Inni valamit? Táncolni? Minőséget ellenőrizni? - célzok itt a cuccra - Vagy mást? - kihívóan figyelem őt mélybarna szemeimmel. Legszívesebben kékre váltanám őket, mert azok sokkal drámaibbak, de nem akarom, hogy észrevegye a dolgot. Talán nem tűnne fel neki, átsiklana felette, de ha nem, akkor komoly információval látnám el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bajnóczi Kimoriah
INAKTÍV


Zsákos nőszemély
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 633
Írta: 2020. szeptember 21. 20:48 | Link

Weiss Arion
;aValentinommal ;Siófok ;me, myself & I ;innenkalandozunk

Igen hamar túl tudom tenni magam a rúdon ficánkoló Arion látképen, ahogy a tökéletes ötletem elindult, majd formálódott még kicsit, végül kiteljesedett. Csak egy szemforgatással és egy nőies legyintéssel reagálom le, mert tényleg tök jó motivációs tréner lennék szerintem. Bár lehet erről Belián például máshogy vélekedne, mert amikor átjön a gyógynövénytannal, hogy kezdjünk már vele valamit, szuggerálom pár másodpercig a könyvet, mint aki ért hozzá, végül bedobom a kávé ötletét, az nem éppen motiválás, ugye? De hé, a kávét mindig elfogadja, boldog lesz tőle, kicsit leülünk dumálni, aztán mehet haza, hogy harminc perc múlva jöjjön vissza, mert nálam felejtette a könyvét. Merlinre, de szeretem azt a srácot.
Szkeptikus pillantást engedek meg magamnak Arion felé, mielőtt válaszolnék, immár az étteremtől messzebb. - Feladom, hogy olyan estét csináljak neked, amit sosem felejtesz - kacsintok rá, mielőtt felnevetnék. - Nagyon bejön, hogy én okozok neked meglepetést - nos, kár lenne tagadni, de eddig, bármikor is találkoztunk, általában ő lepett meg engem, és éppenséggel az mindegy, hogy mivel. Valamikor azzal, hogy egyszerűen megjelent nálam, azzal, hogy megszólal a hátam mögött, a telefonomat meg eldobom a kezemből, azzal, hogy gentlemant játszik és odaadja a kabátját egy hűvösebb éjszakán. Igen. Arion tele van meglepetésekkel, de most az én kezemben van a gyeplő és úgy szeretném kihasználni, hogy soha ne felejtse el. Valószínűleg nem is fogja megtenni, mert amilyen elmebeteg vagyok, tutira megjegyzi, vagy már csak azért is, mert én csináltam.
Alsó ajkamra harapva figyelem, ahogy rágyújt, majd jön a kérdés, hogy hogyan oldjuk meg, miközben ő blázol. Komolyan most kell rágyújtani? Merlinre, örüljön, hogy nem nyomom el a homlokán, pedig... de nem. Érett és felnőtt nő vagyok, aki nem akad ki ilyeneken, bármennyire is megtenném. Gondolkodás nélkül támasztom meg csípőmet Arion oldalán, hogy lehajoljak és a magassarkú cipőt csatoljam le a lábamról. Nyelvem hegyét is kinyújtva koncentrálok, majd amikor mindkettő lekerül, elégedetten szusszanva pillantok fel Arionra jelentőségteljesen. Lehajtom fejemet, ahogy közelebb húz magához, szinte zavarban vagyok, miközben felsandítok rá, akaratlan tűrök hátra egy tincset fülem mögé, halovány mosoly játszik ajkamon.
- Összeszedek mindent, te menj a ponthoz, ott találkozunk - hangom halk, szinte már egércincogáshoz hasonlít, ahogy ellépek tőle óvatosan, majd a cipőt lerakva a földre kezdek el gyorsabban sétálni, mint egy normális ember. Az első sarok után tör ki belőlem a halk nevetés, mert eddig kibírtam, és nagyon remélem, hogy simán bevette. Fordult a kocka, Arion, és nagyon ki fogom használni. Megszedve lépteimet veszek két üveg bort, egy kedves bácsitól két szelet pizzát, majd a legboldogabban mosolyogva trappolok vissza Arionhoz.
- Tök cuki volt a bácsi, ingyen kaptam a pizzát. Mennyire édes, nem? - csillogó barnáimat emelem Arionra, majd lépek beljebb a sikátorba, türelmes pillantásomat emelem rá, majd nemes egyszerűséggel ölelem át és mondom ki az úti célt. Az üres parton engedem el végül és fordulok a víz felé, hogy kissé elnyílt ajkakkal figyeljem a nyugodt vizet.
- Remélem hoztál fürdőruhát Arion, különben lehet tényleg vetkőznöd kell majd - vállam felett villantok egy szemtelen mosolyt hátrafelé, a szatyrot rakom le a partra, majd légies léptekkel indulok a víz felé, ami a homokot mossa halkan. Könnyedén sétálok bele, arcomra nem ül ki semmi, végül Arion felé fordulok, így hátrafelé sétálva a vízben integetek neki. - Gyere már! Nagyon jó a víz! - azzal a lendülettel dőlök el hátra és kezdek el úszni beljebb és beljebb, miközben valahogy a rám tapadt ruhát eszkábálom le magamról. - Ha nagyon kint akarsz maradni, akkor erre vigyázhatnál! - dobom kijjebb a ruhát nevetve, hogy végül ismét felfeküdjek a vízre és a legfeketébb eget figyeljem, amit eddig valaha láttam, a legtöbb csillaggal. Csodálatos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 47 ... 55 56 [57] 58 59 ... 67 ... 135 136 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek