27. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 31 ... 39 40 [41] 42 43 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Mitzinger Igor Bendegúz
Független varázsló, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 35
Írta: 2019. június 19. 20:54 | Link


MiB & Duplo ♦ június 15. ♦ Misina


Dudáltam, vagy négyszer, mire végre Duplo legalább reagált és megláttam a lakás ablakában kaparni, amin el is mosolyodtam, de láttam, hogy nem fogunk így működni, szóval kimásztam a napszemüvegem megigazítva, majd bezárva a kocsit felügettem a lépcsőkön és a gangon átvágtam a leghátsó lakásig, majd benyitva vigyorogtam körbe.
- Itt mindenki süket - mintha ez nyilvánvaló lenne, vagy az, hogy lehet nem közöltem előre, hogyan is megyünk el a nő kutyájáért. Na pajti, te vajon akarsz jönni? Izgatott egy kutya, de fogalma sins mi jön azt hiszem, de fogtam a pórázt meg a hámot, ami becsatolható az övrészhez és rátettem, hogy aztán állva várjak a nőre a napszemüveg felett kinézve.
- Mehetünk, vagy még van valami? - Nem vagyok türelmetlen alkat, de a forgalmat irányító képességet nem örököltem a szüleimtől, szomorú, mondjuk van még pár dolog, aminek utána kérdeznék miért nincs a vérvonalunkban. Mondjuk némi tisztelet egymás iránt, igaz Bence?
Még ez kiderült  a kulcsot a zárban hagytam, hogy bezárjon én meg lecammogtam egy gyors pisire a négylábúval, hogy aztán beszálljon hátra és odakapcsoljam. Ő már tudja a rendet engedelmesen mászott be és pihent el.
- Szivárvány? - bukkantam elő a hátsó ajtó mögül, majd becsukva azt vártam, hogy odajöjjön. Ja, van jogsim, semmi fenyegetés. Bár a kocsi nem az enyém, de én használom, az is valami, nem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 109
Írta: 2019. június 21. 20:33 | Link

Gangsta daddy

Még nem igen sikerült megszokni, hogy a koliból kicuccoltam, a csillaghoz meg be. De ismerjük el, hogy jóval kényelmesebb, hogy a fürdőkádban el lehet tespedni és nem a tusolóban tudok le mindent 3 perc alatt, fertőzésektől rettegve. Negatívum? Nisa továbbra is morcos, amiért kiköltöztem.
Éppen Duploval játszunk a nappaliban, mire az órára sikerül néznem és realizálom, hogy még mindig nem sikerült egy bugyinál többet felvenni. A dudálásra elnyomok egy káromkodást, majd szaladok is öltözni. Persze csak az után, hogy adok egy nagy csókot a kutyus nózija hegyére. Beleugrálom magam egy rövidnaciba, majd találomra felrántok egy pólót. Nem talált, ez nem az enyém. Mindegy.
- Nem, nem, jövök - rángatom magamra a napsárga converset, majd vigyorogva be is csukom magam után a lakást. Még sehol senki, így a falnak dőlve várok, mi legyen.
- Én! - felelek, a kezemben szorongatva a pórázt, meg a nyakörvet, amit előre megvettem, miután tanácsolták. Oda is szökdécselek, majd egy kék tincset odébb fújva nézek fel szép mosollyal Igorra. - Duplo szétcincálta az új labdáját. Ne mondd meg neki, hogy tőlem tudod.
Utoljára módosította:Guinevere Frances Yazel, 2019. július 24. 13:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mikecz Emese
Mestertanonc Rellon (H), Másodikos mestertanonc


#köszönjükemese
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 58
Írta: 2019. június 21. 22:46 | Link

Ombozi | Győr | reggelfelé | #summervibes

És akkor ide most beiktatok egy teátrális sóhajt. Mármint, egy sóhajt, de ez olyan jól sikerül, hogy bármelyik színházban megirigyelnék, pedig tényleg csak az engem nyomasztó élmények súlya teszi annyira nehézzé, hogy majdnem koppan az előbbi szemforgatáson. Közben Zlatan tekintetét végig magamon érzem, de valószínűleg azt se venném észre, ha mögöttem a szemével megb*szná a fél utcát. Szóval most vagy tök figyelmetlen vagyok, vagy csak egyszerűen önző. Lehet fogadni melyik a valószínűbb.
- Azért remélem szólsz, ha kiderül valami - vonom meg a vállam, igyekezve úgy csinálni, mint akit nem érdekel, de azt hiszem ez ismét csak egy rosszul palástolt gesztus. Inkább beverem a maradék szendót, és elégedetten törlöm meg a szalvétával a számat. Kösz. Ez most egészen ösztönösen jött, szerencsére odáig nem jutottam, hogy hangosan is kimondjam. Ez már így is túlzott udvariasság tőlem, főleg,h a így is hallja.
Éppen én is kezembe veszem a poharat, de a mozdulat a szám felé megakad a feszült figyelem közepette. Elfintorodok. Hatásvadász eszközöket használ, és ugyan csak tippelgetek mi a célja, de felettébb idegesítő, hogy tényleg hatással is van rám.
- És ahogy ezt mondtad, egészen biztosan kiváltságosok egész hada vonult el lelki szemeid előtt… - most rajtam a szemforgatás sora. Zlatan egészen biztosan szívesen osztja meg az örömeit mással, főleg ha az illető nőnemű, elég jó bőr és még a hasznára is van. Kiváltságos. A gesztus után a tekintetem Ombozi arcára vándorol, és a pillantása nem is enged másfelé néznem. Ajkaim elnyílnak és egy szekundumra elakad a lélegzetem. Egészen halványan megrándul az állkapcsom. Áucs, azért ez a mondat fájt. De aztán csak felnevetek és végre elszakítom barnáimat az ő tekintetétől.
- A többséget így is messze lekörözöm itt. És ezt te is tudod - dőlök hátra magabiztosan mutatva körbe csupán a kezem egy elegáns mozdulatával, miközben arcomon félmosoly játszik. A szemeim nem követik a kezem, így fogalmam sincs kik lehetnek az állítólagos versenytársak. Persze b*szottul idegesítő az az idióta pókerarc, amiből ha akarnék se tudnék kiolvasni semmit, hiába figyelem ismét a vonásait. És méghogy nem turkál a fejemben! Hah! TAKARODJ INNEN, B*SZOD!! (Ez az, ennél jobban már tényleg nem égethetném le magam…)
Amikor végre megmozdul a szemöldöke olyasféle elégedettség önt el, ami még engem is meglep. Apró győzelmek.
- Akkor ezt most bóknak veszem - szemtelen vigyorral iszom bele végre az eddig csak szorongatott pohárba. Már annak idején is elég jó voltam, a… igen, ott. Ha tudná, hogy még fejlődtem is azóta. Nyilván a tapasztalat. Előredőlök, és felkönyökölök az asztalra, a lábaim viszont az előbbi pozícióban maradtak.
- Oh, drága, tudhatnád, hogy jelenleg csak egy rohadt zuhanyra vágyom. Na jó, még talán egy cigire és sörre, valamint arra, hogy a halott képe eltűnjön a fejemből - fejtem ki a terveimet, és esetleg még hozzácsapnék egy kiadós alvást is (akár az ő ágyában).
Még előrébb csúszok, hasamat már szinte teljesen az asztalnak nyomva, és egy cseppet halkabb hangon folytatom. - Ha tényleg téged akarnálak, már régen nem lenne rajtam bugyi - fejezem be elégedetten somolyogva ahogy hátradőlök. Apropó fehérnemű… amúgy van rajtam?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

köztünk nincs távolság.  
csak az el nem érés  
szívritmuszavara.  
Winnifred Adyra Rossouw
Mestertanonc Rellon (H), Uralkodó Unikornisok csapattag, Egyetemi hallgató, Elsős mestertanonc


Winnie
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 63
Írta: 2019. június 24. 15:15 | Link


WiNézet❥június 24. délelőtt❥Pécs

Csodaszép, napsütéses és kellemes meleg napra ébredtem, ma órám sincs, így különösen széles mosollyal fogtam a táskám, hogy kiüljek a biztonságosan levédett varázslóparkban kicsit. Itt volt egyedül azt hiszem, ahol nem zavart senkit, ha kicsit más vagy, ha előveszel egy pálcát, vagy ha éppen próbálgatod a képességeid. Én nem különösebben voltam látványosságra vágyó, de a természetben mindig jobb. A nap olyan régen érte már a bőröm, majdnem hiányzott az érzés, így mikor leheveredtem egy kendőre, amit magam alá tettem fel is néztem az égre, csak ez után terítettem még egyet magam elé, amire lassan kipakoltam a táskámból a kis üvegcséket, a köveket, a csontokat, meg az ilyen-olyan tollakat, bőrdarabokat és egyéb száradó kis szükségtermékeket. Nekem nem volt ez különös évek óta, sőt, igazából a kezdetekben sem, hiszen ezt láttam a körülöttem lévőktől egész kicsi koromban, itt azonban nem mondhatnám, hogy túl jól fogadták. Előbb a bevizsgáltatós mizéria, majd az a sok aláírni való meg felelősségvállalós elbeszélgetések... teljesen kimerítik ám az embert. Nem mellesleg híred is lesz, hiszen amennyit látnak a hivatalnál, biztos rosszakat gondolnak, ami nem az én tisztem. Sosem akartam ilyen hírrel beírni magam bármilyen hely történetébe.
Kicsit lassan, de magabiztos pozicionálással rendezgettem a kristályokat ellipszis alakú körbe a közepébe pedig üres pergameneket és írólapokat tettem előbb, szerettem volna, ha több lesz belőle, így elsődlegesen erre akartam koncentrálni a varázslással, ám kiszúrtam, hogy figyelnek. Nem szó szerint, csak van az az érzésed, mintha rajtad lenne egy vagy több szempár, mikor nem tudsz szabadulni a gondolattól, hogy hátra kéne fordulj. Én is ezt tettem a hátam mögé lestem. Érdekelt.
Utoljára módosította:Winnifred Adyra Rossouw, 2019. június 24. 15:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Zlatan
Auror, Legilimentor, Bogolyfalvi lakos, Független varázsló


gyilkos-ösztön
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 79
Írta: 2019. június 26. 11:20 | Link

Winnifred Adyra Rossouw x Pécs, a.m. x me



Nem emlékszem sok mindenre az előző éjszakából; addig van meg, hogy felmentünk a lakására, ott gondolom el lehet képzelni, hogy mik történtek, főleg, hogy amikor felkeltem minden helyiségben valami biztos törött volt. Na ezt hívom én emlékezetes éjszakának. Vagyis hívnám, ha bármi is meg lenne az intimebb részéből. Meg van, hogy mennyire csillagos volt az ég, a szél kellemesen hűvösen fújt, a vörös bor ízére még most is emlékszem, megérte ennyi pénzért rendelni. Természetesen nem a csaj miatt, hanem magamnak, így duplán is megérte. Belépünk az ajtón... és vége, nincs több emlék, hogy mi történt, de mint az előbb is mondottam; azért el lehet képzelni, khm.
A tegnap este túlontúl jól sikerült, és nem az én javamra. A fejem zúg, szinte le akar szakadni a helyéről, és a kávé sem segít. Rákönyökölök az asztalra, tekintetem ide-oda jár, mint egy elmebetegnek, majd megállapodok. Nem mondanám magasnak, és ami eléggé vonzza a tekintetet az a hajkoronája, bőrének színe és az a tekintet. Oldalra biccentett fejjel nézek végig a lányon, ezt egészen addig folytatom és csinálom, amíg el nem kezd kipakolni a táskájából.
Mi a... az csont? Tekintetem rögtön a kipakolt dolgokra esik, és mivel én ülök feljebb, tisztán rá is látok a szépen növekvő csomagra. Minden van ott, ami szemnek és szájnak ingere, akár egy kirakodó vásáron. Óvatosan felállok, de nem veszem le róla a szemem, mert eszembe ötlött, hogy mint aurornak illene megkérdeznem, hogy mégis mi a terve, nem? Talán nem az ördög egyik fattyát akarja megidézni, de hát ugye, ki a tököm tudhatja? Talán pont abban a pillanatban torpanok meg mögötte, amikor megfordul, én pedig fölé tornyosulva nézek le rá.
- Jogosítványt, forgalmi engedélyt, kérem - vágok teljesen semleges arcot, egyetlen egy ránc sem árulja el, hogy én ezen mennyire jól szórakozom, és mennyire jól is fogok. Szegény lány...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Zlatan
Auror, Legilimentor, Bogolyfalvi lakos, Független varázsló


gyilkos-ösztön
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 79
Írta: 2019. június 26. 13:00 | Link

Mikecz x Győr



Sóhajtozik, nekem pedig halványlila gőzöm sincs arról, hogy ennél többet mit mondhatnék még. Nem fogok neki állni hazudozni neki, teljesen értelmetlen lenne, és ebben a helyzetben még viccesnek sem mondható. Ki lesz hallgatva, elmondanak neki mindent, aztán lesz, ami lesz. Ha a kép, amit láttam pontosabb lenne, akkor nem kéne itt ülnöm marcangoló gondolatokkal, nem mintha az én hibám lenne ez az egész, de sok örömteli pillanatot köszönhetek a nőnek, aki éppen már a könyökét rágcsálja idegességében.
- Mindenképpen – biccentek egyet felé, az utcát pásztázom megint. Jelenleg nincs kedvem belebonyolódni abba, hogy mindent előbb fog megtudni, mint én. Maximum akkor kerülhetek a képbe, ha én hallgatom ki, esetleg szükségük van a kisfilmre, amit az agyam tárol oly diadalittasan. Kezem ökölbe szorul az asztalon, szemeimet össze kell szorítanom. Az istenért, de tényleg! Miért pont neki kellett ott lennie, miért akkor? Miért nem lehetett valami totál idegen, aki engem is hidegen hagy, és leszarhatom az egészet, ahogy hozzám illik, vagy éppen a munkámhoz.
- Kérlek – veszek egy mély levegőt, öklömet kiengedem, mint egy jó gyerek, aki végül megkapta, amit akar. – Lelki szemeim előtt a kép van, amit a hulla mutatott – morgom oda neki, akár egy medve, remélve, hogy leakad a témáról, és tovább léphetünk a f*szságain. Nevet, de mégsem olyan őszintén, ahogy megszokhattam tőle, ami – nem mondom, hogy nyugtalansággal tölt el, mert akkor hazudnék, de egyáltalán nem tetszik. Szarul érintette, hogy hullát látott, ami természetes, mégis jobban viseli, mint az emberek legtöbb százaléka. Nem kapott sokkot, nem kapott pánikrohamot, nem történt semmi mérvadó az állapotában, azon kívül, hogy egy kis hisztit megengedett magának az elmúlt órákban, ami – a többihez képest – még számomra is belefér.
- Honnan tudnám, Mes? – fúrom tekintetem az övébe, és el nem engedem. A gonosz vigyor hirtelen tűnik fel ajkaimon, és el sem tűnik onnan valószínűleg egy jó ideig, amiért pofátlan módon használom azt a nevet, ahogy régebben csak én hívtam, csak én hívhattam, mert ha valaki más is hozzányúlt volna; meghal. Territoriális állatok vagyunk, mi férfiak, és ami az én területem van, az az enyém. Emese is ilyen volt, de ennek már… nem is tudom hány éve.
Nem vagyok hajlandó reagálni incselkedésére, amiért észrevette a rángást. Még a k*rva testem is ellenem játszik, hát hol itt az igazság? Teljesen kiakasztja, hogy belelátok a fejébe, és ez engem olyan elégedettséggel tölt el, hogy bizony ki is fogom használni mostantól. Nincs miért megadnom neki a személyesteret, amit elvileg minden ember megérdemel, mert szórakozni akarok. Szórakoztatni akarom magam.
- Tök unalm… - nem fejezem be a mondatot, mert meghallom mit is gondol. Hát ha ez nem visít az arcomba, akkor semmi más sem, vigyorom még szélesebb lesz, és, ahogy ő előrehajol, én csak várok, és nem mondok semmit, egészen addig, amíg meg nem áll és folytatja. Hirtelen hajolok előre, hogy fülébe tudjak suttogni, direkt úgy, hogy véletlenül se érjek hozzá, de a közelségemet mindenképpen érezze.
- Te sem tudod, hogy van-e rajtad – lélegzem direkt lassan, hogy érezzen. – És ha már az én ágyamban pihennél meg, akkor valószínűnek tartom, hogy engem akarsz – morgom kedvesen, haloványan mosolyogva. Lassan ereszkedem vissza a helyemre, és kapok el egy pincért, aki elviszi az üres tányérokat, poharat, majd hozza a következő rendelést; egy korsó sör a hölgynek, ahogy azt illik, nekem pedig még egy kólát. Munkaidőben vagyok, vagy mi az anyám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Winnifred Adyra Rossouw
Mestertanonc Rellon (H), Uralkodó Unikornisok csapattag, Egyetemi hallgató, Elsős mestertanonc


Winnie
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 63
Írta: 2019. június 26. 15:49 | Link


WiNézet❥június 24. délelőtt❥Pécs

Hozzászoktam az utóbbi hetekben, hogy ha nem is mindig, de többször vagyok látványosság, mint az megszokott lehetne. Nem csak mint új arc, de lássuk be, sokban eltérő forma is vagyok. Ha a bőröm színe, a hajam és a ruháim nem lennének elegek, magasabb is vagyok mint mondjuk az átlagos lányok, meg még a dolgaim sem igazán egyeznek velük. Méterekkel arrébb nézek és látom, ahogy pár lány sminktemékeket nézeget, más irányban esznek, egy harmadikban pedig telefonokat nyomkodnak. Furcsa volt nekem, hogy itt a beltér költözik ki és nem az idő a szabadban levés lényege nekik. Azonban nem hagyott nyugodni az az érzés, ezért is fordultam nem olyan látványosan hátra. Láttam Őt.
A férfi nem tűnt másnak, mint a többiek, maximum furcsán lassan közlekedett. Itt mindenki siet, ha nem pihen, akkor csak átgyalogol az egészen, ő inkább olyan volt, mint aki céltalan, talán. Aztán lassan visszafordultam inkább a kis kirakott dolgaimhoz, és számomra tisztán érthetően, mások számára leginkább semennyire olvastam rá az ellipszisre a sokszorozó igét, és szépen működött is. A lapokat elkezdtem összerendezni és kötegenként egy-egy darab szalaggal átkötöttem. Akkor hallottam meg a hangot. A fülemhez is kaptam, de nem volt ott. Megint elhagytam egy fél pár fülbevalót, ami önmagában nem lenne trauma, de éppen a fordítós párom egyike ez. Értetlenül meredtem is a hallottakra. Vagy ennek köszönhetően, vagy mert nem értek hozzá, de nem sikerült rájönnöm, mit akar.
- Joghurt? Jogos? Jóga? - néztem kicsit eltorzult arccal felfelé, aztán a lábaim magam alá húzva feltérdeltem majd fel is keltem. Nem mintha így ne lett volna magasabb. - Bocsánat, nem értem. Baj van?
Arról nem beszélve, hogy nem tudtam mi forog, lenéztem a kis dolgaimra, de el sem gurult semmi, ha arra utalna, majd vissza rá. aztán megláttam a fülbevalóm, le is guggoltam érte és visszatettem. Sokkal jobb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Zlatan
Auror, Legilimentor, Bogolyfalvi lakos, Független varázsló


gyilkos-ösztön
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 79
Írta: 2019. június 26. 20:29 | Link

Winnifred Adyra Rossouw x Pécs, a.m. x me



Annyira a tegnap esti bor hatása alatt vagyok, hogy eszembe sem jutott az az opció, miszerint hátha nem érti, amit mondok. Igen feltűnő jelenség, az immár előttem álló lány, ha csak hajkoronáját vagy bőrének színét nézem. Nem is meglepő, hogy kérdőtekintettel és félrebiccentett fejjel nézek rá, amikor visszakérdez és hirtelen nem is tudom mit reagáljak. Azért ennyire nem vagyok rossz az anyanyelvemből, hogy ne értsék meg, amit mondok, vagy ha mégis, akkor tényleg ő nem ért engem és azért cseverészik joghurtról meg jógáról, hogy aztán elkezdjen forgolódni és lefelé nézni. Istenem, mi van?
- Most remélem viccelsz velem - tartom fejem még mindig félrebiccentve, de napszemüvegemet már feltolom fejem tetejére. Ha ez tényleg megtörténik, akkor legalább erre emlékezzek, ha egy egész nap kimaradt, és úgy, hogy mindent megjegyzek, ami körülöttünk van. Oh, oké, most hogy tényleg előttem áll, és kicsit tudok nézelődni, talán mégis magasabb, mint az átlag lányok.
Kérdésén, hogy baj van-e őszintén meglepődnék, ha nem tudnám, hogy ő amúgy tényleg ilyen, és a fülbevaló, amit nemrég visszatett a helyére, segít neki megérteni a nyelvet. Nos, ez az előnye annak, ha turkálhatsz más emberek fejében, mert nem kell felesleges körökkel húzni a beszélgetést. Kicsit odébb lépek balra, hogy aztán közelebb menjek a leterített cuccokhoz, és még jobban szemügyre vegyem őket. Megesküszöm, hogy ezek tényleg csontok, de ahogy elnézem nem emberiek, túlontúl kicsik, legalábbis az én szememnek.
- Aurori kötelességemnek éreztem, hogy megkérdezzem, kedves Adyra, hogy miért vannak nálad csontok egy park közepén - teszem kezemet hátam mögé, ujjaimat összekulcsolom, ahogy a kendő fölé hajolok, és csak vállam felett sandítok hátra a lányra. Különleges arca van, s maga az egész lány elég különleges. Na, legalább azt már tudjuk, hogy nem magyar. Remek!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Winnifred Adyra Rossouw
Mestertanonc Rellon (H), Uralkodó Unikornisok csapattag, Egyetemi hallgató, Elsős mestertanonc


Winnie
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 63
Írta: 2019. június 26. 21:40 | Link


WiNézet❥június 24. délelőtt❥Pécs

A különös szó hol pozitív, hol negatív, de elég sokat hangzik el tőlem vagy rólam, így nem igazán lep meg szerintem már. Az, hogy viccnek tekintette a pontosítási kérésem ilyen kategóriának tekinteném, kellemetlenül is éreztem magam egy ideig, megfordult a fejemben az is, hogy tényleg nagyon rosszul értettem valamit, de kérdés helyett felkutattam a kis ékszeremet, majd ingattam is a fejem, még bekerült. Akartam én szólni, hogy addig nem fogunk működni, még azt be nem teszem, de nagy alkalmam nem volt, mert elsétált mellettem. Értetlenül néztem az üres helyére magam elé, majd én is elfordultam és végigvezettem a tekintetem az arcán, ahogy bámulta a dolgaim. Nyilván nem a legrendezettebb lány vagyok, és talán össze is borult ez-az, ahogy felkeltem. De komolyan, kit zavar, ha egy üvegcse tündérpor gurul két kicsi fwooperlábcsontocska között. A tollak gondolom amúgy is lehetnek bárkinél, láttam is ilyenekkel dekorált pennát. Elképzelésem sincs tehát mit keres. Talán kért tőlem valamit? Már a joghurton meg a jógaleckén túl. Pedig volna mit tanuljon abból a görbülő gerincből kiindulva. Nagyon merevnek tűnik nekem.
- Segíthetek valamiben? - kérdeztem rá végül vonakodva némileg, ahogy hozzá hasonlóan kicsit lehajoltam, hogy lássam mit néz. A táskám nem volt nyitva, így papír vagy egyebet bizonyosan nem tudott, ezért is lepett meg, hogy tudja a nevem.Főleg mert azokon sincs kiírva. - Ezek a saját tárgyaim, engedélyem is van rájuk, ott tartom, ahol éppen én is vagyok. És honnan tudja a nevem? - szaladt fel a szemöldököm és még durcás kislány módjára össze is vontam a karjaim ahogy közelebb léptem és a kendőm felrugdosva kicsit letakartam az üvegcséket. - Nem szeretem ha turkálnak a dolgaimban - értettem ezekre, és arra is, ahonnan a nevem tudhatja. - Mr. Hatóság-Auror, mert én nem vagyok ilyen jól tájékozott a nevéből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Zlatan
Auror, Legilimentor, Bogolyfalvi lakos, Független varázsló


gyilkos-ösztön
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 79
Írta: 2019. június 28. 14:44 | Link

Winnifred Adyra Rossouw x Pécs, a.m. x me



Az ékszer szépen a helyére került a nő fülében, de én így sem lettem jobban képben. Szeretem elkerülni a legilimenciával a felesleges köröket, amik snassz és teljesen érdektelen beszélgetéseket szülnek, de Adyránál, ahogy eddig tűnik, nemigen kell a snasszság miatt aggódnom, mivel így is elég furcsa irányt vett ez a beszélgetés. Szeme valahogy furán megcsillan, ahogy a cuccai fölött hajlongok, és ez a nézés soha nem jelent jót, főleg nem egy nőtől.
- Igen - egyenesedem ki, majd felé fordulok. - Megválaszolhatod a kérdésem - legelbűvölőbb mosolyomat veszem fel, fejemet is kicsit oldalra biccentem. Igen, tudom, hogy nem értette a kérdést, de na! Olyan jól szórakozom, nem fogom megfosztani ettől magamat, főleg, hogy simán benne van a pakliban a tény; sokkal jobban is szórakozhatok majd ennél.
- Láthatnám az engedélyeket? - bökök a táska felé, feltételezve, hogy ott vannak a szükséges papírok, amik igazolják ezt. Olyannyira belelovaltam már ebbe magam, hogy nehéz lesz kiszállni belőle, úgy, hogy mindketten jól járjunk. Vicces a helyzet, továbbra is fenntartom ezt, de hogy mondod el ezt egy különleges lánynak, aki jógázni szeretne joghurttal? - Nos, ez egyszerű. Belelátok a fejedbe - oldalra sandítva nézem, ahogy letakarja az üvegeket, engem ez a mozdulat pedig egy nagyon széles, és nagyon gonosz vigyorra kényszerít. Van engedélye, mégis takargatja a cuccait. Elkaptalak, te drága? Én mindig azt vallottam, hogyha megdobnak kővel, akkor dobj vissza kettővel, de ha a csaj rájön, hogy csak húzom az agyát, nem szeretném, ha ő is ezt vallaná, mert akkor mindkettőnknek nagyon eseménydús és sportos napja lenne. Jelenleg pedig nekem ehhez nem fűl a fogam annyira, tekintve, hogy szerintem még mindig a másnaposságommal küzdök egy kicsit.
- Nem is turkáltam a dolgaidban - mutatok rá a lényegre szemtelen mosolyogva. - Csak nézelődök, akár egy vásáron - legártatlanabb tekintetemet kell elővennem, remélve, hogy valamennyire meggátolja azt, hogy kitörjön belőlem a nevetés. - A fejedben mondjuk igen, ez jogos, de az néha akaratlan - megvillan a tekintetem, szinte még én is látom, ahonnan tudni lehet; most egyáltalán nem akaratlan volt. Felkeltette az érdeklődésem a valahonnan jött, Adyra nevű, para hajú nő.
- Micsoda titulus - kapok szívemhez, kicsit talán túltolva a drámai hatást. - Áh, igen - nyalom meg látatlan alsó ajkamat, mielőtt kezet nyújtanék újdonsült barátnőm felé. - Zlatan - rázom meg óvatosan, de határozottan kezét, ha felém nyújtja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Benzsay Gergely
Diák Levita (H), Magántanuló, Ötödikes diák


Boltosfiú | Watts Védelem <3
offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 141
Írta: 2019. július 2. 11:04 | Link

Kisszerelmem Love


- Soha.
Ígérem, és ez nem egy elcsépelt közhely. Sosem akarom elengedni a kezét, sosem akarok nélküle élni. Lehet, hogy ez az egész csak pár hónapja tart, de most először érzem magam biztonságban, most először érzem azt, hogy ez működőképes lehet az idők végezetéig. Sosem akartam többet vagy mást, mint azt, amit mellette tapasztalok, és nem hittem volna, hogy valaha többet tapasztalok. Mei tökéletes. Mintha csak nekem küldték volna az égiek. Egy gamer lány. Mekkora esélye volt, hogy éppen egy gamer lány hagy el egy füzetet, ami tele van receptekkel, és amelyek pont olyan ízvilággal rendelkeznek, amelyet imádok? És ha megnézzük, Mei olyan, mint amilyen lányokra mindig is buktam. Alacsony, törékeny, izgalmas, gyönyörű szemű. Évmilliókig el tudnám nézni a szemeit, főleg miután porig alázott.
- Páros popcorn menü.
Mondom ki boldogan, mert ezt a mondatot korábban sosem mondhattam ki, és mindig irigyeltem azoktól, akik viszont igen. Nagy moziba járós vagyok szóval elég sokat irigykedhettem. Lopok tőle egy csókot, amíg az előttünk álló rendel, nem érdekel, hogy más mit gondol rólunk. Észvesztően nyálasak tudunk lenni, és élvezem. Ember, hát kit büntet meg a saját barátnője azért, mert átcsókolózta a takarodóidőt vele? Naná, hogy engem, és bevallom, erre a büntetésre igen büszke vagyok. Az Edictumban is megjelent, és kijelenthetem, igaz. Minden egyes leírt szó, igaz.
- Meg nézzünk valami csokit. Én tuti, hogy veszek egy M&M's-t is.
Gergő és a hasa, jó, hát na, vannak extrák, amikkel el kell fogadnia. Férfinak kell lennem a végén, tudom, de mégis azt érzem, hogy valamiért én fogok jobban összetörni. Ez a film el fogja vinni a lelkem egy darabját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Krushnic Dimitri
Házvezető-helyettes Levita, Független prefektus, Egyetemi tanár, Vendégelőadó, Szavazásfelelős


Árminné | Alfred Pennyworth | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 2358
Írta: 2019. július 2. 18:42 | Link

MosoMasa


/az ELMÉnél, folytatás a Rétről/

Szófogadó útitársam akadt szerencsére, mindenféle különös gond nélkül érkezünk meg, Shadow is csak egyszer próbált megölni, s azt sem gondolta igazán komolyan. Az egyetemistáim láthatóan jól szórakoznak azon, hogy egy kisdiákot hozok magammal, bár szóltam, hogy ma többen leszünk, de azt elfelejtettem említeni, hogy ki meg esetleg hány ember jön még. De ők ismerik a járást, nem kell fogjam a kezüket.
Ahogy szabaddá válik a hely mögöttem, leemelem a fenekem én is a motorról s kicsit megrázogatom a lábaim, hogy újra járni tudjak. A sisakjainkat felakasztom a kormány két végébe, tudom, hogy itt hagyhatom őket. A betegek nem járnak ide ki, esetleg felügyelettel, s ki merne meglépni egy gyilkoló gépezettel? Ismerik már a hírét a dögnek.
Csípőre tett kézzel figyelem, hogy mit művelnek az egyetemistáim Masával, de eszem ágában sincs közbelépni. Majd ha kiélvezkedték magukat, visszaadják, többé-kevésbé sértetlenül.
- Egy hajszállal távolabb került a kertitörpék nemzetségétől és a Harisnyás Pippik tőszomszédságába költözött - közlöm velük komolyan a szakszerű véleményem, ahogy végignézek a megterrorizált lányon. - Hagyjátok most szépen, a házvezetője az én fejemet fogja megvacsorázni.
Befele terelgetem őket legyező mozdulatokkal, s mint a neveletlen kiskacsák, nehézkesen besorjáznak az intézet kapuján. Mi zárjuk a sort a levitással, s hamar beérjük a többieket az előtérben. A recepciónál már várnak, az ügyeletes főnővér a tekintetével keres a tömegben, aztán megtalálva felém integet és kijön a pult mögül, hogy átadja a szokásos paksamétát aláírni.
- Szép napunk van, ugye? - kacsintok a nőnek, miközben levésem a nevem félmillió helyre, aztán egy gyors népszámlálást tartva azt is oda biggyesztem, hogy hányan fogjuk ma jelenlétünkkel boldogítani a bentlakókat. Ez a bürokrácia.
A nővér lelkesen mesélni kezd, úgy, hogy mindenki hallja, hogy mi a lakók mai programja, kit merre találunk s hol lenne szükség ránk. A kertben tai-chiznak fél óra múlva - varázslók tai-chiznak? what -, a nappaliban a szokásos társasozó banda gyűlt össze, aztán ott vannak a nyári kertben a virágosok és a hátsó teraszon csendéletet lehet festegetni.
- Mindenhova menjen legalább két személy, és cseréljétek meg a szokásos párokat. Tudom ám, hogy ki hova kivel szokott járni! - rázom utánuk az ujjamat, de azok már el is indultak, nem várják meg az utasításaimat. Visszafordulok Masához. - Hova szeretnél menni? Vagy kérjünk valami speciális küldetést?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mérey Nárcisz Mara
Diák Rellon (H), Világalkotó, Karácsonyi Manó, Bogolyfalvi lakos, Harmadikos diák


love of your life, the killer queen. RamiDaminé
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 500
Írta: 2019. július 2. 21:57 | Link

love of my life
Balatonon


Van ez a fiú. Vagy férfinak kell neveznek? Semmit sem kell. Azért igen, inkább férfi, korban mérve biztosan. Szóval ő, ez a férfi, nevezzük nevén, a Damim, ő a pasim? Gondolom járunk, ha ide is kézen fogva érkezünk. Igaz, valljuk be, erre nyomós okunk van; máskülönben nem biztos, hogy le lehetne rángatni a partra a nyaralóból.
Csak pár nap, biztatóan mosolygok fel rá és élvezem, ahogy már most szívom magamba a D-vitamint. Hagyjuk, hogy szerencsétlen kedves bőre minimum tizenöt árnyalattal világosabb, mint a tiéd, Nárci...
- Nézd, ott árnyék van és nincsenek sokan - mutatok a nagy fára, mely alatt bőven van bujkálási lehetőség. A part ezen része egyébként sem annyira tömött, a turistáktól hemzsegő részt  én is inkább elkerülném, köszönöm. Maradjon meg az azoknak, akik beérik azzal, hogy félméterenként hatalmas fenekeket tolnak az arcukba és olajban tocsogó lángost ehetnek.
- Kelleni fog rád naptej, de sok - ezt már az árnyékban megállva, a táskámban kutatva jegyzem meg. Mosolyogva nézek rá és kap egy puszit is. Ettől megenyhül, nem igaz? Egyébként is, ha nem tetszik Mr. Usának a Balaton és a strand, hát mi van akkor? Eltölthetjük a házban is az időt, nyomkodhatjuk a telefont. Jut eszembe, megmutattuk már neki az új appot? Igen, igen, úgy rémlik...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíjas
Kárpáti Damian
Egyetemi hallgató


there's a flaw in my code | elektromágus
offline
RPG hsz: 28
Összes hsz: 183
Írta: 2019. július 3. 15:31 | Link




Nem értem, hogyan történt ez meg. Elvileg beleegyeztem én ebbe, bár emlékeim nincsenek róla. De hiszek neki. Nem hazudna, ugye?
Oké, igazad van, idióta kérdés. Mindenki hazudik.
De most hiszek neki. Elhiszem, hogy ez jó lesz. Vagy lesz benne jó is.

A Balaton. Nem vagyok akkora paraszt, láttam én már vizet, de jószántamból medence vagy strand közelébe nem mentem… soha? Anyával még igen, de arra nem emlékszem. Persze a Nagyi borzasztóan lelkendezett most, el is hajtott fürdőnadrágot venni, amit muszáj volt felmutassak az ajtóban, másképp nem engedett be. Azt mondta, szerinte mágiával meghosszabbítottam a nadrág szárát, de amúgy nem lehet egy szava sem, tényleg vízbe való, becsszó! (és igen, mágiával meghosszabbítottam a szárát)
Most is rajtam van. Kilóg belőle hósipkás hegyeket idéző lábszáram. Nem olyan zerge-szaros, hanem csak olyan fehér. És nagyon-nagyon vézna. Utálom. Szeretném visszakapni a farmeremet, de azzal nem engednek be, azt mondta Nagyi. Fogalmam sincs, ki kéne megállítson, egy fél őrt sem láttam.
- Hoztál…? - kérdezem kicsit rémülten. Nálam biztosan nincs naptej. Azt se tudom, hol kellett volna vegyem. Mondjuk ahol a nadrágot, az logikus volna, de akkor nem jutott eszembe, elég volt egyszerre egy traumatizáló dologgal foglalkozni. A lánytól kapok egy nyugtató puszit, ami - be kell valljam - tényleg hatásos. Leereszkednek a vállaim, ahogy lassan kiengedem a görcsösen bent tartott levegőt.
- Nincsenek sokan? - nézek szerteszét, amint megérkezünk a kijelölt célponthoz. Ez a nem sok? Mi akkor a sok? Tőlünk pár méterre két lány fekszik, tőlük nem messze meg egy vén fazon, akit esélyesen jobban érdekelnek a csajok, mint a napozás - ezt tippelem legalábbis abból, hogy pólóban nyomja a sportot és klasszikus taxis-barnulásban virít. Aztán kicsit odébb gyerekek visítanak, a szüleik meg isszák a dobozost az árnyékban, totálisan letojva, hogy a csemeték ölik egymást.
Szóval ez a Balaton.
Megadóan leengedem a táskát a vállamról, kicsit közelebb húzódva a fához, mintha ott hidegebb volna. Csak belül sírok némán.
Mit tesz veled ez a lány, Damian?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mei Watts
Prefektus Levita, Levitás blogger, Világalkotó, Navigátor, Staff, Avatarfelelős, Másodikos mestertanonc


Kis CHIbe
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 324
Írta: 2019. július 3. 17:49 | Link


Endgame; nyitóhétvége ღ Zalaegerszeg ღ Épp Most


Elég egyetlen szót mondania, ami annyira feldobja a kedvem, hogy szinte seprű nélkül is képes lennék repülni. Mivel rendesen feltankoltunk popcornnal, meg más finomságokkal, így foglalt mind a két kezem, de amint megtaláljuk a helyünket, azonnal utána nyúlok. Őszintén remélem, hogy nem lesz neki sok, amit csinálok, mert nem unnám meg.
Három órával, másfél liter colával, rengeteg leejtett popcornnal és nagyjából öt érzelmi leépüléssel később csak bámulom könnyen szemekkel a stáblistát.
- Erről nem volt szó - suttogtam, ahogy letöröltem a könnyeimet. Nem lehet, hogy ez lenne Vasember történetének a vége. Mármint gyönyörűen megkomponálták, méltó befejezést kapott, de még ha nem is szeretem annyira, mint a Kapitányt - aki megkapta azt a táncot végre, IGEN! -, akkor is látni szeretném még.
Nem álltam fel, csak Geri felé fordultam, egyik kezemet ösztönösen az arcára tettem. Kicsit előre is hajoltam, hogy tisztán láthassam az arcát, tudni akartam, hogyan fogadta. Végül is csak a kedves szuperhőse halt meg, ugyan már, minden nap megesik. Ja, hogy mégsem? Az ajkamba haraptam, rögtön azon kezdtem el gondolkozni, mivel tudnám felvidítani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Benzsay Gergely
Diák Levita (H), Magántanuló, Ötödikes diák


Boltosfiú | Watts Védelem <3
offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 141
Írta: 2019. július 4. 09:41 | Link

Kisszerelmem Love


Sokkhatás. Abban a pillanatban tudtam, hogy ez itt a vége, hogy Dr. Strange felemelte a kezét. Akkor értettem meg, hogy mi is az egyetlen megoldás, hogy mi fog történni. De nem akarom elfogadni, hogy megtörtént. Amikor Morgan megjelent, már akkor is sejtettem, de mégis, mikor Natasáék harcoltak, ott a család volt a döntő. Reménykedtem benne, hogy itt is a család lesz, pedig tudtam, hogy nem épülhet minden erre. Tudtam, de nem akartam ezzel számolni.
Nem könnyeztem meg a halálát, mert még nem értettem meg, hogy ez mit is jelent pontosan. Nem értettem meg akkor még, hogy ez tényleg a vége. De a temetés, ahogy ott volt mindenki, kiváltotta belőlem, hogy a sós lé kitörjön. Nem sírtam, nem drámáztam, de folytak a könnyeim. Most is, mikor Mei meleg, puha ujjai hozzám érnek, érzem, hogy húzódik a bőröm. Rámosolygok, mintha nem épp most vesztettem volna el a hősöm.
- Most majd biztos jól felmegy az ára a Vasemberes cuccoknak.
Mondom rekedten, mert szeretném, ha látná, hogy nincs baj, hogy nincs semmi baj. De ez nem igaz, mert van baj olyankor, mikor látod a hősöd meghalni. Megmentette az emberiséget, a lányát, mégis elment. Lezárult a története. Egyszer mindenkinek kell egy lezárás, és most mind a ketten kaptunk egyet, ki-ki a magáét.
- Az a tánc, gyönyörű volt.
Mosolyodom el, és közelebb hajolva hozzá, puszit nyomok az arcára. Tudom, hogy ebben reménykedett, hogy a kapitány megkapja a megérdemelt boldogságot, és le a kalappal, csodálatosan kivitelezték. Csodálatos volt. Tudom, hogy lesznek a filmnek ellenlábasai, én is számos helyen bele tudnék kötni, de most, első nézésre csak a színtiszta érzelmek vannak bennem. Ujjaim az ujjai köré finom, és felállva, felhúzom, mivel a terem nagy része már kiment, jobb, ha mi is elindulunk ki.
- Beugrom a mosdóba, a kóla.
Vagy a film, mert, hogy célszerű lenne megmosnom az arcomat is, na nem akarom, hogy azt gondolják, szegény lány az érzelmes pasijával mászkál, ahelyett, hogy valami normális csávóval lenne. Nyomok egy csókot még az ajkaira, mielőtt eltűnök.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mérey Nárcisz Mara
Diák Rellon (H), Világalkotó, Karácsonyi Manó, Bogolyfalvi lakos, Harmadikos diák


love of your life, the killer queen. RamiDaminé
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 500
Írta: 2019. július 6. 06:48 | Link

love of my life
Balatonon


Jó, jó, a Balaton nem egy tengerpart pálmafákkal, de egy kiruccanásnak és persze kezdetnek megteszi. Az is nagy szó, hogy ebbe belement az ember, akit néhanapján úgy emlegetek, mint a fiúm. Vagyis az, nem? Merse kezét is szoktam fogni, de... Hát igen, tőle nem ugrabugrál úgy a szíved, mint Damitól. Ez lehet a szerelem. Ez a szerelem? Nem Freddie a nagy Ő? Talán. Talán nem. Talán ő kevésbé halott?
- Ötven faktorost - Nárci, Nárci, ne vigyorogj úgy, mint aki a jövőbe látott. Szerencsés vagy, hogy neked nincs szükséged félóránkénti kenegetésre. Igazából erre vágytál, mi? Csak ezért a strandolás. Hogy bekend a hátát.
Hagyj már!
Elpirultál.
Halkan nevetek fel az arcát látva. Rosszul kellene éreznem magam, mert így kimozdítom a komfortzónájából, tudom. De van neki egyáltalán olyan? Talán. Talán a játékterem.
- Ha...leveszed a pólód, bekenem a hátad is - kissé bizonytalanul mondom miközben leterítem a nagy plédet, amin ketten is könnyen elférünk. Valahol a táskám mélyén bujkál a naptej, ott a sok egyéb dolog és ruha alatt. Elvégre a zavartság leplezésére mi sem jobb, mint a kutakodás?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíjas
Kárpáti Damian
Egyetemi hallgató


there's a flaw in my code | elektromágus
offline
RPG hsz: 28
Összes hsz: 183
Írta: 2019. július 7. 16:17 | Link




Nem vagyok egészen képben a faktorokkal, mármint a biológiai faktorokon kívül, de ott meg mást jelentenek szerintem, mindenesetre nagyokat bólogatok, megnyugodva, hogy van naptej, s ugyanezzel a lendülettel totális káoszba kergetve az agyam, amikor rájövök, hogy ez mit jelent. Nem vagyok prűd vagy valami, sőt, már lány is látott egész közelről ruha nélkül, csak az más, nem ez a lány, s ez a gondolat valahogy ijesztőbb az egész kiruccanásnál s mindennél, ami eddig történt. Pedig a dolgoknak történnie kell, így szokott lenni, nem? Ha csak egymás kezét fogjuk, meg olykor megcsókoljuk egymást, az... az olyan öreges, nem elég neki, biztosan nem elég, kérni fog többet, s igazából nekem sem elég, kérni meg képes vagyok, ha adni nehezebb is, de vele más, ez most más, furcsább és mindennél nehezebb.
A zavaromban elveszítem a pillanatot, amikor elcsíphetném a pirulását, s már kutatni is kezd a táskájában a pléd után. Segítek leteríteni, aztán ácsorgok mellette, nézek rá, meg főleg nem rá, le a táskámra, el a gyerekek felé, a vízre, s tudom, hogy mi kell következzen s hogy ez normális, nincs miért izélnem ezen, olyan, mint beállni a hideg zuhany alá, egyből magadra kell engedd, ha csak a lábadat dugod bele s ott dideregsz félig szárazon, sokkal rosszabb lesz, zsupsz bele, úgy a jó.
Szó nélkül leveszem a pólóm, mielőtt még meggondolhatnám magam, s valószínűleg a Nemzetközi Űrállomáson is bemérték ezt a vakító fényt s most találgatnak hónapokig, hogy vajon miféle furcsa természeti jelenség történt itt Magyarország közepén.
Lecsapom a fenekem a plédre, törökülésbe fonom a testem s kicsit úgy helyezkedek, hogy hozzáférhessen a hátamhoz, ha valaha megtalálja a naptejet a mindent elnyelő táskájában.
- Majd... neked is bekenem, ha akarod - szólok át a vállam fölött, s rálesek, hogy mit szól. Ő nem néz ki úgy, mint egy anatómiailag elcseszett colgate-reklám, teljesen... normális a bőre színe, ha így jobban belegondolok, bár eddig nem gondoltam bele, mert más tulajdonságaival voltam elfoglalva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mei Watts
Prefektus Levita, Levitás blogger, Világalkotó, Navigátor, Staff, Avatarfelelős, Másodikos mestertanonc


Kis CHIbe
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 324
Írta: 2019. július 8. 21:14 | Link


Endgame; nyitóhétvége ღ Zalaegerszeg ღ Épp Most


Röviden felnevetek, ahogy a Vasemberes cuccokra célzott. Nehezebb lesz neki beszerezni, na nem mintha akadály lenne előttem. Maximum lehúzok pár nappal többet a Félszeműben, már ha Frank engedi.
- Nem mintha nem lettek volna így is felbecsülhetetlen értékűek az ereklyéid - feleltem csendesen, ahogy újra végigsimítottam az arcélén az ujjammal.
Persze a mosolygós szerelmem a kedvencem, de ez az oldala egész mélyen érintett meg. Ő nem az a tipikus kemény férfi, nem tudott titkolni semmit előttem. Mintha lett volna egy dekódolóm hozzá, soha nem kellett más programot használnom. Még ha nem is tudom pontosan megfogalmazni, de Geri egy tiszta lény volt, akit nem változtatott meg a rideg világ.
Az ajkamba harapva próbálom visszatartani az óriási mosolyt ahogy megpuszilt, bár szinte lehetetlen feladatra vállalkoztam.
- És Peggyvel! Olyan dühös voltam, amikor az FBI-os csajjal boronálták össze, Steve-nek igazi nő kell, nem valami random nyomozó - mondjuk szerencsére hamar el is kaszálták azt a szálat. - Nem tudtam, hogyan hozhatnák össze, mert ugye a képregények teljesen máshogy vannak megírva. De azta, ennél még a rajongók sem tudtak volna jobbat kitalálni - folytatom az áradozást még a folyosón sétálva is.
Úgy érzem, hogy legalább ezer évig tudnám folytatni, még a mosdóban is kézmosás közben folyamatosan pörögtek a gondolatok a fejemben. Ez egy nagyszerű film volt megint és az csak hab a tortán, hogy a kedvenc emberemmel néztem meg. Eligazítottam a hajam, mielőtt kiléptem volna a folyosóra, tekintetemmel pont őt kerestem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Benzsay Gergely
Diák Levita (H), Magántanuló, Ötödikes diák


Boltosfiú | Watts Védelem <3
offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 141
Írta: 2019. július 8. 21:55 | Link

Kisszerelmem Love


- Az FBI-os csaj! Csak néztem, hogy mi van. Borzalmas volt. Nem is értem, hogyan lehet Peggy-n kívül másik szálban gondolkozni!
Én sem gondolkozom már egy ideje másik szálban. Régebben folyton az opciókat néztem. Mi van, ha ez a lány és nem az, mi van, ha vele jönnék össze? Mit szólna a másik? Aztán, ahogy elengedtem ezt a problémát, úgy sétált be az életembe Mei. A tökéletes nő. Hihetetlen, de tényleg így van. Egyszerűen tökéletes. Az biztos, hogy ő sosem fog kiakadni, ha a spórolt pénzemből mondjuk karácsonyra valami Marveles cuccot veszek neki, vagy mondjuk egy játékot, amit együtt pörgetünk ki.
A mosdóra hivatkozás leginkább az érzelmi világom rendezésére szolgált, persze most jön a sétálós rész, amiben kiváló vagyok, minden lány álma, mert nagyon jól tudok sétálni. Nem rohanok és nem unom el. Lehet ez kellene, hogy legyen a foglalkozásom, hogy lányokkal sétálok, és meghallgatom őket. Szóval persze azért gyorsan elintéztem a folyóügyeimet is, megmostam az arcom kicsit, hogy ne nézzek ki úgy, mint egy szerencsétlen.
- Van egy ajándékom a számodra.
Suttogom a fülébe, mert amíg ő bent volt, én úgy helyezkedtem, hogy ne lásson meg azonnal, és mindenképpen mögé kerülhessek. A haját eltűrve a bal válláról, apró csókot lehellek rá. Imádom ezt a felsőt, nem csak azért mert piros, amit az én kedvemért vett fel, hanem, mert kilátszik a válla, és szerelmes vagyok a vállába. Minden másába is, persze, de a válla egy külön szerelem. A szoknya csücskénél megfogva fordítom magam felé, hogy csókot nyomhassak az ajkaira, mielőtt ujjaim az ujjai közé ékelve, el nem indulnék vele kifelé.
- De nem itt.
Kell egy hely, egy tökéletes és meghitt hely, ahol el tudunk bújni egy csendes sarokban. Máshogy terveztem, de végül a mozi nem ment bele, pedig úgy lett volna az igazi. Kicsit magam után húzom, mint a romantikus férfi példányok mindegyike, aki most nagyon elhatározta, hogy ebbe aztán belefektet mindent.
- Jó lesz.
Szólok még a mellettem robogó - de az sem kizárt, hogy mint a lufi szélben lebegő lánynak -, amíg ki nem kötünk a főtéren, ahol van zöld rész. Mondtam én, hogy jó lesz. A magammal hozott kabátot leterítem, és segítek, hogy le tudjon ülni, én pedig mellé nézek, és egy hosszú percig csak nézek magam elé. Megvan a lendület, csak meg kell fogalmazni.
- Ezt a valamit egy nap, ha szeretnéd, átcserélhetjük egy másikra, vagy megmaradhat örökre ez. Nem kell papír mellé, csak te meg én. Viszont komolyan gondolom, hogy ezt akarom, Mei. Ahogy neked jó. Az elénk vetített példák nem jók, de mi csinálhatjuk jól.
A mondandóm végére előveszem a kis kék bársonydobozt, azt ami hetek óta az éjjeli szekrényemen van, mert ami feltűnő, azt nem vesszük észre, és felpattintva felé fordítom.
- Társak?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mei Watts
Prefektus Levita, Levitás blogger, Világalkotó, Navigátor, Staff, Avatarfelelős, Másodikos mestertanonc


Kis CHIbe
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 324
Írta: 2019. július 10. 21:58 | Link


Endgame; nyitóhétvége ღ Zalaegerszeg ღ Épp Most


Sok mindenre gondolok az ajándék miatt, de hamar el is vetem őket. Valahogy mindig képes meglepni, felesleges lenne találgatnom. Amikor végre szembefordultam vele, egyszerűen csak tökéletesnek éreztem az egészet. Igazából azt sem vettem volna észre, ha bárki rossz szemmel nézné az ajándékát, mert ilyenkor csak őt láttam. Senki más nem érzékeltem, a hangokat is szelektálta az agyam. Halkan kuncogni kezdtem, ahogy vonszolt maga után, de már megszoktam ezt.
- Ajánlom is - jelentettem ki, pedig biztos voltam benne, hogy az lesz. Ha ennyire izgul ő is, akkor tuti valami nagy dologról lehet szó, annak meg biztos, hogy örülni fogok.
Igazából azt hiszem végig boldogan néztem, amikor előkészítette a terepet, nem is nagyon sejtettem, mire készülhet. Utólag visszagondolva azonban fogalmam sincs, mert a sokkhatás miatt már csak a mozira emlékszem, és a gyűrűre, amit felém fordított. Eleinte nem értettem, hogy hova szeretne kilyukadni ezzel a kis monológgal, nem is számítottam rá.
Ahogy mondta, rossz példákat láttunk. De amint felfogtam, felnéztem rá és már nem érdekelt semmi más.
- Biztos, hogy ezt... velem szeretnéd? - oké, biztosan a Niagara is megirigyelne, ha most negatív választ adna, de muszáj volt megkérdeznem. Sok rossz dolog történt már velem, akaratlanul is belém lett kódolva, hogy féljek, ha túl sok jó történik. Pedig amióta visszaadta a receptfüzetem egy álomvilágban élek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Benzsay Gergely
Diák Levita (H), Magántanuló, Ötödikes diák


Boltosfiú | Watts Védelem <3
offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 141
Írta: 2019. július 12. 06:37 | Link

Kisszerelmem Love


Hogy egy egytől tízig terjedő skálán mennyire tud felbosszantani azzal a kérdéssel, hogy vele szeretném-e ezt, miközben ott tart a kezében egy olyan gyűrűt, amit a kedvenc Marveles szuperhőse mintázott? Ezernyolcszázkilencvenkettőszörösen. De ki számolja. Nézem őt, az arcán a hitetlenkedést, pedig már akkor tudtam, hogy ez lesz, amikor először mondta ki, hogy “Benzsayné”.
- Igen.
Mondom ki végül határzottan, végig a szemébe nézve. Azt nem mondom, hogy nem fordult meg bennem a gondolat, hogy beközlöm vele, hogy csak gyakorlásnak szántam, de szerinte Mesi örülne-e neki, de nem akarok én itt hangulatromboló lenni. Szóval igen, csak így határozottan, igen.
- Miért, kivel szeressem?
Kérdezem meg mégis, de nem úgy, ahogy terveztem, és talán jobb is így. A gyűrűt kiveszem a dobozból, és kérdőn rápillantok, hogy szeretné-e, ha az ujján lenne.
- Te végigcsinálnád ezt velem?
Mert erre viszont még nem válaszolt, és jó lenne tudni, hogy szeretné-e egyáltalán, vagy totálisan félreértelmeztem az ő jeleit, és csak nekem lett ez nagyobb elhatározás, mint terveztem. Az életünk egyetlen délután alatt változott meg gyökeresen, de az az egy pillanat, hogy leesett a füzete, éppen elég volt ahhoz, hogy mi legyünk egymásnak a minden. Néha csak nem nyitjuk ki eléggé a szemünket ahhoz, hogy lássunk, pedig ott van a megoldás a szemünk előtt. Nekem ő pedig abban a pillanatban a mindenemmé vált, és ezt semmiért sem áldoznám fel. Ha most nemet mond, nem tudom, hogy mi fog történni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mei Watts
Prefektus Levita, Levitás blogger, Világalkotó, Navigátor, Staff, Avatarfelelős, Másodikos mestertanonc


Kis CHIbe
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 324
Írta: 2019. július 14. 22:55 | Link


Endgame; nyitóhétvége ღ Zalaegerszeg ღ Épp Most


Tudom, hogy nekem kellene kimondanom azt, hogy igen, de nem hazudok, ha azt mondom, hogy ez életem legszebb pillanata. Minden egyes másodperc szent, ha vele lehetek, de ez akkor sem egyszerű. Fura elhinnem, hogy ő, akit annyira tökéletesnek látok, csak engem akar és senki mást.
- Soha senkivel, csak velem - ráztam meg a fejemet hevesen. Vannak párok, akik képesek lennének mással látni az egykori szerelmüket, na én pont nem ez vagyok. Még ha azt is mondaná, hogy vége, biztosan olyan akcióba kezdenék más lány esetén, mint Timon és Pumba az Oroszlánkirály harmadik részében. Ahol csak lehet, borsot törnék az orruk alá, mert Geri az enyém és senki másé nem lehet. Nekem mutathatja meg a képregényeit, velem próbálhatja ki az új játékokat.
És akkor jöttem rá, hogy nem számít, hogy lesz-e papír vagy sem. Nem az a lényeg, hanem hogy tényleg teljes szívemből szeretem és ez már sosem fog változni.
- Három ezerszeresen biztosan - bólintottam mosolyogva, közben felé tarottam a bal kezemet. A pillanat hevében nem is voltam benne biztos, hogy azt kell, de megnyugodtam, hogy ezt legalább ösztönösen jól csinálom.
- Ez a legszebb gyűrű az egész univerzumban - jelentettem ki vidáman, ahogy jobban megnéztem. Fogalmam sincs, hogy hol találta, vagy csináltatta, de nekem csak a végeredmény számított. Mellette én is ugyanúgy harcolhatok tovább az igazságért, a szerelemért és a barátságért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andretzky Korinna
Független boszorkány, Egyetemi tanár


Botránygyáros vöröske
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 194
Írta: 2019. július 15. 16:54 | Link



- KIKÖPTEM!
Ezzel a kiemelkedő eredményt felvonultató kijelentéssel léptem be a keszthelyi házamba, ahova előzőleg már jól elküldtem Opheliát. Nekem még volt egy kis dolgom előtte, így csak később találkoztunk ott, de azt mégsem akartam, hogy a csajos hétvége előtt a cuccaival egy kávézó teraszán üldögéljen. Nem mondhattam neki semmit, főleg azt nem, hogy lejárt az életem megkeserítése, hogy végre szabad a szám. Igen, tudom, ez nagyon perverzen hangzik, és az is. Az egész egy hónap iszonytatóan perverz volt. De vége van. Tényleg vége van. A szájpadlásom szerintem gyűlöl emiatt.
- Esküszöm neked, ha csak egy nyomorult bárányfelhő is lett volna teliholdkor, és felmegyek az égre, és széjjel verem!
Hihetetlen méreg önt el még mindig a gondolatra, hogy komolyan végigsz*ptam egy hónapot, és mivel párkapcsolatban vagyok, ráadásul mi ugyebár most lendültünk bele Jack-kel a dolgokba, és ilyenkor eléggé furcsa, ha van a szádban egy levél. Viszont vége van, megcsináltam, a megfelelő helyen, időben és üvegcsében kiköptem, és végre szabadon ehetek, ihatok, csókolózhatok. Utána amúgy vagy fél órán át alaposan fogat mostam. Addig is persze napi háromszor, becsülettel, de vigyázva, most viszont úgy, mint akinek éppen most szabadították meg a száját a fogszabályzótól. Szabadság! Imádok szabad lenni.
- Hoztam egy könyvet, csak el kellett még mennem érte egy ismerőshöz. Az átváltozásról ír benne, ez a legjobb könyv állítólag a témában.
Lepakolva a cuccomat Feli cuccai mellé, kipakolok, és felnyitva a táskámat, kiveszem a közepesen vastag könyvet, hogy aztán a dohányzóasztalra tegyem.
- Hoztam bort is, meg gyrost a sarokról. Elég jó ez a cucc.
Miközben magyarázok, az apró lakásban fel s alá járkálok, tányérokat és villákat veszek elő, meg borospoharat. A bor nagyon hiányzott, mert megpróbálkoztam vele mandragórásan, de nem volt olyan jó élmény. kipakolva, lepakolva magam egy nagy, kerek párnára a földre, nézek rá izgatottan.
- Keressük meg, hogy milyen állatok leszünk!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
Egyetemi tanár, Animágus, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Bestia
offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 368
Írta: 2019. július 15. 17:01 | Link

Csajom - outfit


A kis keszthelyi lakásnak már minden egyes szegletét körbejártam, és mindent megnéztem magamnak jól, ahogy azt kell, amikor a barátnőd iderendel, de ő maga nincs itt, mert valamit el kell még intéznie. Azt mondta azért jövünk ma össze, hogy egy kis tudást rakjunk a fejünkbe az animágiával kapcsolatban, így elég sok könyvet hoztam magammal, amik segíthetnek, és nagyon remélem, hogy ő is így tesz. Egészen addig remélhetem csak, amíg be nem robban egy olyan szóhasználattal, ami miatt visszaköpöm feketémet a csészébe, és hangosan felnevetek.
- Üdv neked is itt, baszki! - elveszek egy szalvétát az asztal sarkáról, ahova tuti, ami fix alapon bekészítettem párat - és milyen jól tettem -, majd letörölgetem vele a foltokat. Ahogy Kori fel s alá mászkál egyszer csak két villa és két borospohár kerül az asztalra. Kicsit megrázom a fejem, hogy észhez térjek, majd pilláimat barátnőmre emelem.
- Egyetértek - bólogatok mellé pár határozottat is. - Hatalmas szívás volt végig szenvedni ezt az egészet, de miután találkoztunk kaptam egy jó tippet; szívószállal kell inni. Amint ezt megtudtam benyomtam egy üveg bort az arcomba, üvegestül - biccentek párat mellé, és halálosan komoly arccal mondom mindezt Korinak, ahogy kell. Jobban szemügyre veszem a vaskosabb példányt az animágiáról, és elégedetten konstatálom magamban, hogy bizony lesz miből információkat szereznünk, efelől immár kétségem sem lehet, mivel Kori is eléggé felszerelve jött. Főleg a bor miatt. Csak a bor miatt.
- Jól jön a kaja, éhen halok! - teszem le, eddig magam alá húzott lábaimat a kanapéról, hogy kényelmesebben tudjak a gyros felé nyúlni, és egy villa-tányér kombinációt is kaparintsak mellé. Türelmesen megvárom, amíg Kori helyet foglal, csak utána kezdem el tömni a fejembe az ételt. Nyammogok párat, meg hümmögök, még a plafon felé is felnézek kicsit megrázva mind a két kezemet. Isteni! És mennyire jól esik. Mikor is ettem utoljára gyrost? Idejét sem tudom, de nem probléma, mert Kori megszakította ezt a folyamatot, hála az égnek.
- Alapból állatok vagyunk - mutatok felé villámmal mosolyogva. - Engem jobban érdekel a gyűrű az ujjadon - emelem meg szemöldököm, fejemet is kicsit jobbra biccentem. - Mivel természetesen mindent tudni akarok - bólogatok megint párat behunyt szemekkel. Oké, nyilván nem mondta el, így is elég sok minden történt velem is, meg vele is az elmúlt hónapban, és lehet nem is tud róla. Na, király, akkor tudunk miről beszélgetni legalább.
Utoljára módosította:Ophelia Carolina Brown, 2019. július 15. 17:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andretzky Korinna
Független boszorkány, Egyetemi tanár


Botránygyáros vöröske
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 194
Írta: 2019. július 15. 17:04 | Link

A NŐM


- Én kekszeltem.
Felelek szusszanva, de boldog mosollyal. Kinek mi a fontos ugye, hát nekem az volt, hogy miután kiköptem a cuccot, elkaptam Jacket egy pár körre. Tök rendes volt, meg figyelmes, meg ott volt ez a felbukkanó ex sztori is, kellett az, hogy egy kicsit kiengedjük a fáradt gőzt.
- Esküszöm neked, erre tényleg jó volt várni, csak nem akartam ilyen rövid időn belül megint várni rá.
Átadok neki mindent, aztán ledobom magam én is, és a saját kajám felé fordítom a figyelmemet. Ez a legjobb gyros a környéken, én mondom, ha nem a nagyszüleim háza lenne, akkor konkrétan ezért ide költöztem volna.
- Óóó. Tényleg. Kezdjük az elején.
Mert hát ez a dolog, valahogy kimaradt. Eddig csak szenvedni jártunk össze, most meg hirtelen van itt minden. Gyűrű, esküvő. Az arcomba tömött hatalmas adagot igyekszem minél gyorsabban megrágni, aztán lenyelve azt, köhintve, és a borom után nyúlva öblítem le, miután a poharat a magasba emelem, és kijelentem:
- Jack-kel kekszelek.
Igen, hölgyeim és uraim, a hír igaz, Mr. Everleigh véééégre azt mondta, hogy akar engem, és én jól meg is adtam magam neki. Így kell ezt. Nem, egy pillanatig sem játszottam onnantól a szende szűzlányt, meg azóta sem, hiszen megszerezni akartam és nem elveszíteni.
- Férjhez megyek. Ősszel.
Kihúzom magam, mert bár kijelentettem, hogy énb már csak akkor mondok igent, ha igazán szerelmes vagyok, és hiszek a másikban is, most igent mondtam, és nagyon hittem és hiszek is a másikban. Szerelmes vagyok, azt hiszem, jobban, mint korábban, jobban, mint Balázsba. A lényem egy része örökké szeretni fogja őt. Ő volt az első férjem, de tudtam, hogy mit vállalok azzal, hogy hozzámegyek, és tudom azt is, hogy mit vállalok azzal, ha Jack felesége leszek.
- Átlagos nap, málnabokrot ültettünk, keveset beszéltünk, főleg a természetről. Láttam, hogy néz, mostanában egy csomószor csinálta, mintha gondolkodna valamin. Eléggé aggódtam, hogy min, mert ha gondolkodik, az lehet az is, hogy miként mondja meg nekem, hogy a barátom akar lenni, hogy köszöni, ennyi, és nem több.
Hosszan sóhajtok, mert pont így éreztem akkor magam, minden lélegzetemet visszafolytottam, az belülről emésztett fel, én pedig vártam, hogy történjen valami. Akármi.
- Aztán lehúzta a fordítógyűrűjét, és úgy beszélt hozzám. Fogalmam sincs, hogy mit mondott, de gyönyörű volt a hangját hallani. Én is lehúztam az enyémet, és úgy válaszoltam neki, magyarul. Ő azért sunyi, pár szót megértett.
Elmosolyodom, ahogy a zöldséget válogatom szét, zavarban vagyok, még mindig képes zavarba hozni engem. Imádom, hogy ezt érzem, annyira különleges.
- Aztán megcsókolt, annyira finoman, hogy engem még soha senki úgy. Feli, ez leírhatatlan volt, és aztán, ahogy ott tartott, az én nyelvemen kérdezte meg, hogy leszek-e a felesége.
Az emlékre nem csak mosolygok, könnyek szöknek a szemembe, hiszen minden reggel és minden este ezzel az emlékkel kelek és fekszem.
- Hetek óta gyakorolhatta. Ő hetek óta biztos volt benne, hogy engem akar, én pedig emlékszem a pillanatra, amikor már máshogy nézett rám. A gyűrűt ő készítette, ahogy azt a szép karkötőmet is, emlékszel? Ő csinálta, egyedi és különleges. Senki másnak a világon nincs ilyenje. Ez olyan, mint egy álom, amiből sosem akarsz felébredni.
És igen, a könnyek ki is buggyannak, de boldog vagyok, a boldogság könnyei ezek. Igazán boldog pillanatok visszaemlékezése.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
Egyetemi tanár, Animágus, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Bestia
offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 368
Írta: 2019. július 15. 17:05 | Link

Csajom - outfit


Oldalra biccentett fejjel tör ki belőlem a nem éppen nőiesnek nevezhető röhögés, ahogy közli velem, ő márpedig szexelt, amikor végre megszabadult a borzadálytól a szájából. És mennyire igaza van, mert ugye, ha nekem lett volna esélyem bárkivel is, akkor nyilván nem hagyom ki az alkalmat. De… mindegy.
Elmélyülten hallgatom végig a történetet, és amikor ismét feljön a Jack-kel szexelek téma, mutatóujjamat előre-hátra bicegtetve mosolygok Korira. Nagyon helyes! Használják is ki a fiatalok, így is kell ezt. A gyrost félrerakva, töltök mindkettőnknek egy istenes adag bort, majd törökülésbe helyezkedve hallgatom Korit tovább. Ajj, istenem, hát mennyire édesek! Fordítógyűrű nélkül beszélgetni, mintha bárki is értene bármit. Ember! Lehidalok nekik, ennél szebb nem is lehetne, főleg, hogy barátnőm még most is zavarban mondja el, és látom rajta mennyire boldog. A szeme, de még a szavai is elárulják, hogy Jack mellett végre megtalálta azt, ami eddig csak Balázsban láthatott meg. Mert azóta nem volt ilyen férfi az életében, de Jack felbukkant és most minden boldogság Korira száll.
- Emlékszem - mosolygok rá barátnőmre, ahogy megemlíti a karkötőt, majd a gyűrűt. Csodálatos gesztus, és elkezd sírni. Nem szomorú, tudom, hogy nem az, így magabiztosan vágok hozzá a hátam mögül egy párnát, jelzésképpen, hogy azonnal hagyja abba. Ha rám emeli tekintetét somolyogva nézek rá.
- Nagyon gratulálok csajom, de! - villantom fel megint mutatóujjamat. - Nagyon sok dolgunk van. Titeket ismervén természetbeli esküvőt akartok, szóval még annál is több dolgunk van - rögtön bevillan a kép, ahogy egyedileg, fából készült padokat tesznek egy erdő közepén fellelhető tisztásra, amelyet én díszítettem fel. Minden természetes, egyszerű, mégis csodálatos lesz, mert Kori ezt érdemli a férjével egyetemben. Természetesen - és remélem ez Korinak is egyértelmű - Lucrezia fogja Kori ruháját tervezni, majd megvarrni. A héten le is adom a rendelést, de előbb Korival kell egyeztetni, ja, igen, el ne felejtsem.
- Lucrezia csinálja a ruhádat, ha nem bánod - állok neki az ábrándozásnak. - Akármit képzeltél el, az a nő soron kívül megtervezi és megvarrja neked. Csodálatos leszel - nézek ellágyult tekintettel a földön ülőre. Annyira megérdemli, hogy az én szomorúságom, az ő boldogsága mellett eltörpül, és nem is akarok rájuk gondolni. Haladunk az animágiával, haladok a munkával; mindhárommal, és minden rendben van, még ha a pasik legtöbbje be is kaphatja. Főleg, hogy nem is az ő hibájuk volt, de így meg még inkább, nem? Na a női logika.
- Jaj, annyira örülök nektek - boros poharam leteszem az asztalra, miközben elkezdek lemászni az ágyról Kori mellé. Amint sikerült a művelet magamhoz ölelem. - De ugye nem vagy terhes?! - pattannak ki hirtelen a szemeim, ahogy vállánál fogva kicsit eltolom magamtól, és ha nemleges választ kapok, ismét magamhoz ölelem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andretzky Korinna
Független boszorkány, Egyetemi tanár


Botránygyáros vöröske
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 194
Írta: 2019. július 15. 17:07 | Link

A NŐM


Csak hallgatom őt, és nem tudok mit mondani, annyit mindent mond, én meg csak kapkodom a fejem és sűrűn pislogok. Elnyílnak az ajkaim, majd újra becsukódnak, esélyem sincs reagálni semmire, mert csak mondja és mondja.
- Nem vagyok terhes. Vagyis, lehet, hogy most már de, de nem voltam a kiköpéskor, mert nem igazán volt gusztusunk hozzá menet közben.
Megpróbáltuk, de végül arra jutottunk, hogy nem, ez nekünk nagyon nem jön be, és kicsit olyan volt, mint az elején. Rengetegnél is többet beszélgettünk, tervezgettünk, visszatértünk a különleges témáinkhoz, meg aztán Jack sokat volt távol az esküvő megszervezése miatt. Eddig abba nem is gondoltam bele, hogy terhes lehetek, de nem hiszem. A pohár bort pedig éppen ezért is fogyasztom jó szívvel. Végre ihatok normálisan is. El sem hiszem.
- Ennél bonyolultabb lesz.
Emelem fel a szabad kezem, hogy kicsit csendben maradjon, mert imádom, hogy ennyire lelkes, olyan, mint amilyen én leszek akkor, amikor az ő kezét kéri meg valaki. Nem tudom, hogy Jason lesz-e olyan bátor, hogy tényleg megtegye, vagy csak leélnek együtt egy életet. De végül ő is döntött, szépen lassan minden a helyére kerül, és ez egyre csak jobb és jobb lesz. Imádom, hogy tényleg kezd minden letisztulni, ami vicces lehet, hiszen a lényem egy része a káosz maga.
- Törzsi esküvő lesz. Sol tudja, hogy milyen ruha ajánlott, ezt a részt rá szeretném bízni, mert azt akarom, hogy Jack családja elfogadjon, hogy be tudjak illeszkedni. Még nagyon sokat kell tanulnom, de nem félek, valahogy most minden olyan, tökéletes.
Eddig kihúztam magam, most kicsit összeesek, görnyedő háttal ülök, és iszom a boromat. Olyan kis nyugodt vagyok, hogy még a végén megint elkezdek parázni a terhesség miatt.
- Addig meg kell csinálnom az animágiát, eldöntöttem. Szóval azért is hoztam ezeket.
Térek vissza a könyvekhez, és az ajánlott irodalmat felcsapva kezdek el a mélyére ásni, és kezdem el megnézni, hogy mi határozza meg az alakot. Mondjuk bumm, eddig tetszett a dolog, de csak elhúzom a számat, és felpillantok Felire.
- Mi a patrónusod?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
Egyetemi tanár, Animágus, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Bestia
offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 368
Írta: 2019. július 15. 17:08 | Link

Csajom - outfit


Kicsit lelohasztja lelkesedésemet, hogy törzsi esküvő lesz. Mármint nem maga az, hogy törzsi, hanem az sokkal több megkötéssel jár, valamint oda nem mindegy milyen a menyasszony ruhája, milyenek a vendégek. Ott viselkedni kell, akár akarok, akár nem. Kicsit elhúzom a számat, de vigasztal a tudat, hogy barátnőm boldogsága ebben rejlik, és ha ebben rejlik, akkor én nagyon jól fogok viselkedni. Legalábbis megpróbálom a dolgot. Kori a lényeg, és ha a törzs tagoknak kell megszerveznie az esküvőt ahhoz, hogy neki tökéletes legyen, akkor visszafogom magam és az elképzeléseimet is. Pedig mennyire meg volt a eszemben egy Lucrezia által szabott és varrt ruhában, amit mintha ráöntöttek volna. Gyönyörű! De nem jött össze.
- Akkor jó - bólintok egy határozottat arra, hogy nem terhes, majd elengedem. Hátamat a kanapénak vetve ülök messzebb tőle. Legalább már azt tudjuk, hogy nem gyerek miatt házasodnak, mint a mai párok legtöbbje. Bah… Engem nehogy megkérjen akkor egy pasi, amikor már terhes vagyok, mert melegebb éghajlatot kívánok neki, és nem szépen vagy nőiesen. Nincs annál lekezelőbb egy nővel szemben, amikor becsúszik a gyermek és akkor jön a pasi, hogy üsse kő, ha már az én gyerekem van a szíved alatt, akkor megkérem a kezed. Nem! Ne azért kérje meg, mert terhes vagy a gyerekével, hanem azért, mert veled akarja leélni az életet. Istenem, férfiak!
- Addig megcsináljuk az animágiát! - mondom ki határozottan, amikor Kori visszaránt a valóságba, de hangom megremeg. Azért én is lassan elérek a korba, amikor meg kéne állapodni. Arie-t elvesztettem, Jason meg eltűnt az egyetemes kis szösszenetünk után, és attól tartok talán Korinak igaza volt; két szék között a padlóra estem. Na ezt hívják szívásnak. - És tökéletes esküvőd lesz, Kori! - mosolyodom el lágyan.
- Nekem egy beauceron - emelem meg egyik szemöldökömet kérdőn. - Miért? Van valami köze a kettőnek egymáshoz? - csúszok kicsit közelebb barátnőm felé, hogy jobban lássam a könyvet, de azt az istenverte sort csak nem találom. Ha van köze hozzá, és egy beauceron leszek, akkor azzal meg tudnék barátkozni. Így is tervben van, hogy beszerzek egyet magam mellé a magányosabb napjaimra - amik most is vannak -, csak még nem jutottam el odáig. Kell beszélnem a budapesti tenyésztővel. Kicsit elkalandoztam, de a lényeg, hogyha összefüggés van a kettő között, akkor jobban megtudnék barátkozni egy beauceron alakkal, mint mondjuk nem is tudom… egy hörcsögével. Remélem nem leszek hörcsög.
Magamhoz veszem a másik könyvet és érdeklődve kezdem el lapozgatni. Az egyik oldalon az átváltozás van ábrázolva, ami kicsit undorítónak hat, tekintve, hogy a férfit ábrázoló képsorozaton úgy tűnik, mintha a pasi lenyúzná a bőrét és úgy találná meg animágusi alakját.
- Na jó - csukom be gyorsan a könyvet. - Ez para kicsit, pedig én sok mindent láttam már életemben - eggyel több lapot fogok ujjaim közé, hogy a képsorokat látnom se kelljen még egyszer, majd ismét neki ugrok a böngészésnek. Poharamért nyúlok, amelyből rögtön kortyolok is egyet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andretzky Korinna
Független boszorkány, Egyetemi tanár


Botránygyáros vöröske
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 194
Írta: 2019. július 15. 17:10 | Link

A NŐM


- Ne vágj pofákat, ismerlek. Jó lesz.
Nem kell odanéznem, hogy tudjam, mi van az arcán. Ő elképzelte, és nem úgy lesz. Igazából én is elképzeltem, és nem úgy lesz, de rájöttem, hogy ez sokkal jobb lesz, sokkal személyesebb, sokkal inkább mi. A ruhát sajnálom, persze, hiszen az a nő fantasztikus, és tényleg olyan ruhát készít nekem, amit soha többet nem akarok majd levenni, viszont most egy olyan családba házasodom be, melynek komoly hagyományai vannak, és én mindennél jobban szeretném ezeket a hagyományokat tisztelni, magamévá tenni.
- De ez nem jelenti azt, hogy nem leszek hamarosan terhes.
Viszont előbb tényleg szeretném az animágiát letudni. Még egy csomó dolgunk van vele, és az azt jelenti, hogy nem tétlenkedhetünk. Hiába van még csak július, igazából egy pillanat alatt augusztus lesz, aztán szeptember, és mi csak nézünk majd, hogy mégis miről maradtunk le. Elárulom, mindenről. Kapkodni nem szeretnék, ki akarom élvezni, azt akarom, hogy elmondhassam, ez az egész örökre megmarad, mert mindent olyan volt, amilyennek elképzeltem. Tudom, most másodszor leszek feleség, de utoljára, örökre. Jack a szerelmem, a jövendőbeli gyermekeim apja, a mindenem.
- Mi a halál az a bea...bua….barbecue, amiről beszélsz?
Kérdezem megemelve a szemöldökeimet, mert esküszöm, hogy sosem hallottam még ezt a szót. Biztos valami állat, de hát akkor is, milyen? Rápillantva látom, hogy elfintorodik, közelebb hajolva, felemelve az átlapozott oldalakat, nézem meg, hogy mivel van baja, és jelenik meg az én arcomon is az a kifejezés.
- Azért ez biztos nem ennyire… ocsmány.
Én nem láttam még átváltozást, de biztos nem ilyen. Az egyrészt nagyon feltűnő lenne, másrészt tényleg ocsmány. Szerintem egy pillanat az egész, ha már gyakorlott vagy, szinte fel sem tűnik.
- Amúgy igen. Azt mondják, van összefüggés. Én szeretnék a kivétel lenni.
Lapozok egyet, majd felé fordítom a könyvet, és a megfelelő bekezdést megkocogtatom az ujjbegyemmel.
- Mivel az enyém… hiéna.
Nos igen, nehezen mondod azt a pasidnak, hogy te egy tündérke vagy, ha a védelmeződ egy hiéna. Kicsit kikacsint a személyiségem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 31 ... 39 40 [41] 42 43 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek