36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 17 ... 25 26 [27] 28 29 ... 37 ... 135 136 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Szvelovszky Norbert
INAKTÍV


Lovardatulajdonos || Horrorszerző
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 79
Írta: 2018. február 1. 19:57 | Link

Evena Noxen

A bál után már nem térünk vissza a faluba, a szállodai szoba ajtajában pedig képtelen vagyok búcsúzni...
Álmomban egy erdőben állok, mint szinte mindig, de talán most először egyedül. A távolból morgást hallok, mélyet, vészjóslót. Nem menekülök, nem ijeszt meg, sőt talán kicsit kíváncsian is várom, hogy megjelenjen a rém. Mindig is horror műfajban alkottam, így elmém szörnyei nem ismeretlenek előttem. Ez most mégis meglep.
Egy egyszerű farkas lép elő az egyik bokor mögül, mancsairól, pofájáról még csöpög a vér. Szürke szemei viharfelhős égre emlékeztetnek, éjfekete bundája szinte beleolvad a sötétbe. Nem támad meg, elsétál mellettem, én pedig rettegni kezdek attól, ami pár lépésnyire a sűrűben várhat rám. Attól, amit az állat ott hagyott.
Még végig sem gondolom a lehetőségét, hogy elfussak, már ott is állok mellette. Hófehér bőrét karmok szaggatták fel, a mély vágásoknál tisztán látszanak a sérült izmok is. Fekete haja szétterül a földön, vércseppek csillognak rajta, mint harmatcseppek a pókhálón. Felemás szemei a holdra tekintenek, de már nem látják azt, csillogása hamis, életet hazudik. Aztán meghallom a sikolyt...
Zihálva ülök fel a szállodai ágyon, ijedten tekintve körbe, félve, hogy a valóságban is halottnak látom őt. Az igazság azonban ijesztőbb: sehol nem látom. Ujjaim azonban valami furcsát érintenek, tollakat, és érzem az állat ijedt szívdobbanásait. Óvatosan megsimítom, miközben tekintetemmel továbbra is kedvesem keresem. Hová tűnhetett? És mit keres mellettem a baglya? A padlón heverő farmeromért nyúlok, hogy megszerezzem belőle a pálcám, majd fényt bűvölök rá. Csak ekkor veszem észre, hogy egy hollót simogatok. Furcsa választás a kézbesítésre, de azt továbbra sem tudom, hol van Ena.
Ha hagyja magát, ölembe veszem az állatot, hogy megnyugtassam, kezem szinte automatikusan siklik végig a selyemérzetű, puha tollakon. Zavartan, értetlenül pillantok rá, akárha ő választ tudna adni a kérdéseimre, vagy legalább a legfontosabbra. Először nem fogom fel mit is látok, aztán lassan tudatosul bennem a kék és barna páros.
 - Ena? - suttogom kérdőn, pedig tudom, hogy itt nem ez az igazi kérdés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2018. február 1. 21:24 | Link

Szvelovszky Norbert

 Kiáltanék, ha hangom nem kárálás volna, de az, madár vagyok és szállok a sötét, holdtalan éjen át. Álmomban hollóvá változtam, hogy elmenekülhessek a rám nehezedő, fojtogató önvád elől, s úgy tűnik a valóságban is felvettem állat alakomat. Hollóként ébredezem, zihálok és verdesek, míg meg nem érzem a kezét tollaimon. Simogatásától megnyugszom, kérdő hangja arra késztet, hogy összeszedjem magam annyira, hogy deanimáljak. Kisvártatva immár az ölében fekszem, takarónkat magamra terítve bújok el ölelő karjaiban. Verejtéktől nedves fürtjeim homlokomhoz, hátamhoz és csípőmhöz tapadnak. Felnézek rá és suttogón szólalok meg. - Igen... - felelem, sóhajtva, s nem igazán tudok mást mondani. Nem meséltem neki semmit a múltamról, vagy a képességemről, de még arról sem, hogy animágus vagyok, így kérdésében érzem azt a mélységet, melyre egy olyan vallomás volna a megfelelő válasz, ami részletes és mindenre kiterjedő magyarázattal szolgál számára a történtekről. De úgy érzem nem állok még teljesen készen rá, hogy ezt megtegyem. Ha azonban úgy dönt, hogy kérdez, elmondok mindent, amit csak bírok, de magamtól túlságosan nehéz volna belekezdenem a beismerések sorába. Arcom oldalra fordítom és mellkasához simítom, hallom a szívverését és könnyek csordulnak ki szemeimből, le is hunyom őket, hogy a további cseppeket pilláim közé zárjam. Napok óta alig alszom, ha nem innám a bájitalomat már nem is tudom mi lenne velem. Ma a nagy készülődésben azt hiszem elfelejtettem felhajtani, ezért történhetett meg mindez. A rémálmaim, ha nem védekezem ellenük a főzettel, éhes farkasként törnek rám és marcangolják szét lelkemet. Pedig a Nagy Szellem a tanúm rá, hogy próbálkozom. Járok több kollégához is terápiára, hogy egy nap ne kelljen a szer és ne rettegjek attól, hogy elaludjam nélküle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. február 6. 18:21 | Link


#ígyni | Pécs | január 11., csütörtök


Sokan furcsán méregettek engem, biztos az lehetett a fura, hogy szerettem, ha Klara a kezem ügyében van, így a répákat és a zellert is felette hajolva mutogattam a néninek zacskózásra, amikor meg a cukkinit válogattam, csak addig engedtem el a fogókát, még integettem lelkesen. Már egy csomó zöldséggel és segítéssel magam mögött indulhattam tovább, jól megnézve a gyümölcs részen a felhozatalt. Nagyon szép grépfrútok voltak és citromok, szóval abból is kapkodtam fel egy zacskóba, ahogy vártuk az érkező ismerősünket.
- Iiigen, én… vagyis mi - erősítettem meg széles vigyorral, ahogy félre álltam egy résben két placc között. Az emberek morcik, ha babakocsit kell kerülgetni, nem is tudják mekkora kincs szuszókál odabent. - Ooolyasmi, vásárolunk otthoni hamihoz, meg az egyik szomszédnéninknek segítünk.
Még elmeséltem az itt létem okát, ahogy láttam, hogy a kocsi fölé hajol, maximum a kicsilány álmában kapálózó kezecskéit és csukott szemeit, ha látja, mert eléggé beöltöztettem. Magamat már kevésbé, de ő neki még nem való ez az idő. Mintha nem tudnám magamtól, úgy kapom minden reggel Lewy és az én anyukámtól az időjárásjelentést a város másik feléről.
- Köszönjük szépen jól, nagyon okos baba, sokat alszik is, egy-két kivétellel meg hasonlók… - mondtam, bár még mindig nem voltam mindig képben mit illik elmondani ilyenkor róla. Ő egy pici breki, neki ez a dolga. Enni, mosolyogni és aludni. - És veled mi újság? Te is vásárolgatsz vagy csak útbaesős alma?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Szvelovszky Norbert
INAKTÍV


Lovardatulajdonos || Horrorszerző
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 79
Írta: 2018. február 7. 19:19 | Link

Evena Noxen

A tollak puhasága helyett immár bőrét és haját érzem az ujjaim alatt, de a simogatást egy percre sem szüneteltetem. Mikor hozzám bújik, szorosan átölelem, hajára csókot nyomok, aztán csak fekszem a plafont bámulva némán.
Nem ismertem még soha animágust, de ahelyett, hogy lenyűgözne ez a képesség, csak szomorúság tölt el, mert a félelmét érzem. Borzalmas és nagyon élethű rémálma lehetett, ha rávette, hogy átváltozzon. Segíteni szeretnék neki, de ehhez meg kellene kérnem, hogy mondja el, mi bántja. Nem tudom, hogy rá akarom-e venni ilyesmire. Nem szeretnék fájdalmat okozni neki. Ráadásul alig ismerjük egymást, és bár én bármilyen információnak örülnék róla, ő lehet, nem ezzel kezdené.
 - Ha van bármi, amit el akarsz mondani, én szívesen meghallhatom - kezdek bele végül, mert muszáj megszólalnom -, de ha még nem tudod vagy akarod szavakba önteni, hogy mi fáj, megvárom, míg úgy érzed, kész leszel rá. Nem megyek sehova, ha nem küldesz el. Melletted maradok.
Jelenleg csupán ennyit tudok ígérni, de ezt nem is szegem meg. Fontos nekem annyira ez a kezdődő kapcsolat, hogy óvatosan, vigyázva nyúljak csak felé. Nem akarom hirtelenséggel összeroppantani, eltörni azt, ami még nem elég szilárd hozzá. De, ha ő beszélni kezd, én végighallgatom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2018. február 7. 21:10 | Link

Szvelovszky Norbert

 Minden olyan zavaros és olyan gyorsan történt. Nem vagyok ilyen heves, sem ilyen ösztönös, bár ki tudja az eltelt évek remete életmódja miféle változásokat generált bennem így túl a harmincon. Mindig is feszegettem a határaimat és a maximumig igyekeztem kitolni tűréshatáraimat, így nem csodálkozom, hogy most itt vagyok. A történtek hatását még most is érzem, de Norbert kedvessége, simogatása és szavai lassan lecsendesítik a lelkemben dúló vihart. Kibontakozom karjaiból és az ablakhoz sétálok, majd megállok és kipillantok. A legfelső szintről, ahol szobám van, tisztán látszik a Dóm két tornya és a Tisza is a rajta átívelő híddal. - Most még nem tudok erről beszélni, de ígérem el fogok mondani mindent, csak kérlek bízz bennem - hallgatásom nehéz brokát súlyával telepszik kettőnk közé, mint a félhomály, melyben alakom körvonala látszik csupán a rajta megfutó kintről beszűrődő fényben. - Bármi is történt ma, vagy fog még történni, egy dologban biztos lehetsz: Abban, hogy Szeretlek - mondom, majd elindulok a fürdőszoba irányába, hogy lezuhanyozzam. A kellemesen langyos víz kitisztítja gondolataimat és helyrebillenti hangulatomat is, melyet a rémálom megtört, pedig boldognak kellene lennem, hisz itt van egy ilyen csodálatos, elképesztő férfi, a szobámban, sőt mi több az ágyamban... Homlokomat a fülke falának támasztva gondolkodom, nem is veszem észre, hogy bejött utánam és már mögöttem van, csak amikor ujjai a vállamhoz érnek térek vissza a jelenbe és fordulok szembe vele. Ő átölel, s én hagyom, hogy karjaiban csókjai és a víz elmossa minden bánatom, akár a homokban hagyott lábnyomokat a tenger hullámai.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. február 15. 13:51 | Link


Zu Hause | 14. Januar


- Mondanám, hogy adok kölcsön valamit szívesen, de nem igazán egy a méretünk, azt hiszem - jegyezte meg elgondolkozó fejjel Maxi, még a kezét is az állához emelte, de nem nagyon bírta sokáig tartani a komolyságot a maga részéről. Szerette megjátszani, de ebben most épp ki is fulladt. Luca egy kicsit olyan volt mellette, mint egy manó. Szerette, de vitán felül állt, hogy a magasságuk közt volt egy kis eltérés.
- Nem baj, mert azt hiszem, hogy mostanság nem lesz több ilyen. Ugye nem lesz? - kérdezte a férfi, Reára pillantva kissé kétkedve, mert ugye semmiben nem lehet biztos, míg a másik megerősítést nem ad neki vagy meg nem cáfolja a dolgokat. Pofára esni pedig nem szeretett, ismerte magát és nem kezelte jól. De nem kezelte jól, hogy itthon lett hagyva a kicsigyerekkel. Utána persze ő is kivette a részét az edzőtáborból jó sok fotóval meg alkalmanként még rendes edzéssel is, de attól még fejben mindig valahogy Lucánál lyukadt ki.
- Nem tudom, lehetséges. Nekem csak a megszokott van, tudod, nem tudom, hogy neked milyen a más... - Ugyan próbálta átérezni, hogy milyen lehet, mikor mások érzései is benned vannak, de számára ez feldolgozhatatlan volt. Luca számára is új volt a helyzet, hogy nem mások érzéseit érezte, kicsit kívül is esett a konfortzónáján a dolog. Aztán egy oh-val sikerült konstatálnia, hogy Luca azt akarta tudni, szereti-e őt egyáltalán, vagy csak valami mást érzett. Nem akarta Luca arcát látni közben és mégsem akart másfelé nézni, szóval csak bambult a semmibe a nagy barnákkal. Nem tudta, hogy mi lenne a jó megoldás ebben a helyzetben.
- És... mi maradt? - kérdezte egészen csendesen magához képest. Olyan suttogás féle volt, nem szeretett így beszélni, de akarta a válaszokat. - És...? Előkerültek?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rea Liebhart
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2018. február 15. 17:23 | Link


- Maximus home, január 14. hajnal -
×♥×


Fejben éppen azt futtatta végig, hogy milyen ruhákat látott és abban mennyire tudna elveszni, ezzel pedig hamar arra jutott, hogy eléggé. A kölcsönzött póló, ami jelenleg inkább hálóing is jól mutatja ezt, bár ez kicsit sem zavarja Reát. Ha őszinte kell legyen, akkor még azzal se lenne gondja, ha ilyenekből kéne válogasson. Nem mindig akarta tudomásul venni, hogy majdnem egy kisgyereknyi különbség volt köztük magasságban. Ha mondjuk beleült Legra a nyakába, úgy tuti felérik Maximust, de akkor sem Luca. Szomorú.
- Nem, nem tudok róla és nem is szeretnék… bőven elég volt a következőig - bólogatott nagyokat a kijelentése mellé. Igazság szerint abban elég szerencsések, hogy Lucát a válogatott része sosem foglalkoztatta eléggé, illetve nem tartotta elég nagy ugródeszkának a saját országáét, így meg sem fordult a buksijában, hogy ott helyért küzdjön magának, már utánpótlás szintjén se, pedig ott egyszer bizony meg is keresték. Lényeg a lényeg, ő azon időszakokban is teljesen szabad tudott lenni, ami nem volt hátrány amellett, amennyi dologban a kacsói benne voltak. Maximusra így is mindig többet kerített, mint arra számítani lehetett.
- Igen, tudom, csak fura, nem akarok úgy járni, mint a telefonomon a candycrush. Egyszer beletöröltem, azóta nem indul rendesen - ingatta meg a fejét, mert persze azon segítene egy újratelepítés ellenben a nővel. Nem tudta, orvosolható-e ha itt bent elromlik valami. Igazából nem is tudja, hogyan élne már enélkül. Vele van hét éves kora óta, hol nehezebb volt, hol könnyebb, de mindig ez is hozzá járt. Egy pakkban. Kíváncsi volt, de azt egy estén kívül sosem akarta, hogy eltűnjön belőle. Lassan kényelmesedett el a férfi karjai között, aztán az első kérdés után még nem mondott semmit, csak a kezét az övé alá csúsztatta. Az ujjait alulról a férfié közé fűzte, aztán az arcához húzva dőlt neki a pofijával.
- Ők biztosan maradtak, azt már tudom. - Nem kellett éreznie, hogy tudja, Maximus biztosan aggódott, ő maga is ezt tette, de amilyen új és más volt, egészen elvonatkoztatott ettől. Egy darabig, de azért tudta, hogy ez mindkettejüknek nehéz.
- Aggódtál? Hogy nem mondtam igazat… - kérdezte meg végül, most úgysem tudja átérezni vagy éppen eldönteni, ha nem mondja vagy mutatja ki, mi is van a férje. Nem érezte az egész biztonságát, talán ezért is volt erre az ölelésre így szüksége. Nem hitte, hogy rosszat tett volna bármikor, vagy annál a bizonyos szeretleknél és igennél leginkább - nem tette volna meg, ha nem biztos ott magában - de rendben vannak a dolgok, úgy tűnt. Nála legalábbis.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. február 15. 17:58 | Link




Almával teli pofazacskóval bólogatok lelkesen. Mindig jó hallani, hogy vannak még rendes emberek, akik másokra is gondolnak.
- Úgy látom, a helybeliek, főleg az idősek, kicsit idegenkednek a külső népektől. De az jó, ha titeket megszerettek. Én… - elhúzom a számat. - Hát értem nem rajonganak a bogolyfalviak. Érthetetlen, teljesen. Pedig próbálkozok! Mindig gnómtalanítom a szomszédok kertjeit, meg nem zajongok éjfél után… annyira.
Lehet, hogy köze van a dologhoz annak, hogy a Shadowom viszont épp eléggé zajos meg közveszélyes. Biztos az lesz. Mert az nem lehet, hogy életemben először nem kedvelnek az öregek. Az öregek mindig imádtak! Meg a gyerekek. A kettő közötti generációk viszont többnyire irritálónak, infantilisnek, arrogánsnak, vagy csak simán idiótának tartanak. Nem tudnak ők semmit.
- Hát akkor tökéletesen funkcionál. - Megpróbálom megtalálni a ruhák és takarók alatt a békésen szuszogó lakót, akiből végül sikerül felfedezzek egy rózsaszín orrocskát meg néhány miniatűr virslire emlékeztető ujjacskát. Pont úgy néz ki, mint egy egészséges, boldog baba. Persze kétségeim se voltak effelől. A fiatal szülőktől mindenki félti az utódot, de közben kevesen gondolnak arra, hogy ők lesznek a legjobb szülők. Hisz még emlékeznek, milyen volt gyereknek lenni. Még van bennük élet, nem égtek ki, nincsenek túl öt váláson és három anyagi csődön. Még optimisták. És olykor még maguk is kicsit gyerekek. A felelősségtudat nem ott kezdődik, hogy valaki betölt x életévet. Én már csak tudom.
- Voltam futni és megéheztem - harapok bele a második almába, az elsőnek a csutkáját meg diszkréten berugdosom a pult alá. - Az egyetemi koszt se rossz, de azért nem az igazi. - Még van néhány órám az előadásomig, de addig még vár rám egy torony dolgozat. Miért nem szólt nekem senki, hogy a tanítás 99%-a dolgozatok és vizsgák javításából fog állni? Pedig amit csak lehet, szóbelivel és gyakorlattal pontozok, mert nem látom értelmét a különböző kötetekből összeollózott, rémunalmas szövegeknek. Mágusok vagyunk, ennél többre is vihetnénk.
Utoljára módosította:Krushnic Dimitri, 2018. február 15. 18:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. február 17. 20:52 | Link


#ígyni | Pécs | január 11., csütörtök


A mesélésem közepében éppen meglátta és szerelembe is estem egy fürt szőlővel, és úgy rémlik, hogy ezt mintha nem is akartunk volna venni, de pont jó lesz holnap a reggelihez. Ha marad. Szóval azt is kértem az eladónénitől lopva egy szemet, aztán pislogtam nagyokat Dimcsire. El nem tudtam képzelni, hogy a nénik ne fogadják el a segítséget. Persze felén is volt, aki annyira nem kedvelt engem mondjuk, vagy azért mert furán méregetett már pocival is, meg fiatalnak mondott; vagy azért, mert a boltban kinézte Lewyt az unokájának, és utána megtudta, hogy ez eléggé nagyon biztos, hogy sosem fog megvalósulni.
- Hogy-hogy nem kedvelnek? Nem mindenki, de szerintem kedvesek. Szoktam néha beszélgetni velük, mikor megyünk sétálni Volttal vagy Klaraval. Néhányuknak csak jól tud esni, ha elmesélhetnek mindent - nevettem fel végül, ahogy szépen elpakolgattam a gyümölcsöket is a zöldségek mellé. Más azt hiszem van is otthon innen. Vagyis nem, de egyelőre nem vettem a bátorságot arra, hogy a nem messze lévő gesztenyéből kérjek. Nem lenne vicces megint nézni, ahogy a férjecském összepréselt ajkakkal úgy tesz, mint aki elfojtja a nevetést, közben csak fokozatosan tör ki belőle. Gonosz dolog felhánytorgatni a dolgokat! Csak megtörtént.
- Igen, teljesen egészséges, ügyesen növöget is, sőt, ügyesebben is, mint pont kéne. Vagy időben, nem tudom, szerintem a babák nem egyformák - vakargattam meg a babakocsit fogó csuklóm, ahogy elgondolkodtam. Vannak babák, akik ennyi idősen még nem csinálnak semmit, ő már egyedül átfordult meg kitartogatta a buksiját is, nagyon szép és csodamesés kislány. Szerettem mindezt végig is nézni, ha valamiről véletlenül lemaradtam volna, azt hiszem rosszul is esett volna. Nem tudtam már úgy elképzelni, mint sok más lány-nő-néni csinálja, hogy a babájukra más vigyáz ők meg erre és arra csámborognak.
- Hát, ha hasonló, mint régen a suliban, akkor az sem lepne meg, ha néha a dolgozatok is jobb nasik - fintorodtam el kicsit, mert emlékszem, ahogy egészséges, sportos hami címen valami zöldturmixolt dolgot öntöttek a manók a tányérba, aminek olyan illata volt, mint az autóguminak. Nem is akartam tudni, mit tettek bele. Mai napig állítom, hogy ez jogos bosszú volt tőlük, szegények csak dolgoznak és dolgoznak, sose köszönik meg nekik. Közben elindultam a kocsit tolva, mert a szűk sorokban ácsorogni sok dolog, csak nem szimpi a húznivaló, kicsikocsis néniknek. - Már nálatok is vizsgaidőszakos láz van, nem? Lewynek is lesz vizsgája?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. február 23. 18:23 | Link


Zu Hause | 14. Januar


Nem voltak egy méret, még csak nem is hasonlítottak, az eltérésbe belefért volna még valaki, aki a nyakába ül a lánynak. Más kérdés, hogy a férfit ez nem zavarta, mert ha annyira akart valamit, megvolt az izomzata ahhoz, hogy lehajoljon a lányhoz. Még csak nem is volt megerőltető a számára.
- Az majd a nyáron lesz, nem? - kérdezte, mert a saját időpontjaik már nyilvánosságra lettek hozva és Lewy már lelkesen kivette a részét a tiltakozásból.
Max nem akarta megváltoztatni a lányt, de anno azért jött hozzá a nő, mert szerette volna kikapcsolni a képességét. Maxnak sok ideje ment rá, hogy kitalálja a megfelelő formulát. Számításokat és kutatásokat kellett végeznie, nem volt egyszerű, mert Lucához hasonló esetekről nem igazán sikerült feljegyzéseket találnia. Most pedig megitta a lány, anélkül, hogy hezitálva azt kérhette volna, ne tegye.
- Nem hiszem, hogy veled ilyen probléma lenne - mondta végül Max habozva és megvonta kissé a vállát. Nem szokott gondokat okozni a mérgeivel, bármennyire is tűnik úgy, hogy nem. Ő tudja, mit csinál. Luca ráfészkelődött óvatosan, ő pedig hagyta, hogy a lány az övéi közé fűzze az ujjait. Az arcához húzta, a német pedig szélesen elmosolyodott.
- Ez egy jó hír. - Elképzelhetetlenül megkönnyebbült a válasz hallatán, de ezt nem hagyta kiülni az arcára. Mégsem akárki ő, hanem Maximus Liebhart. Az igazi és egyetlen.
A habozó kijelentésre kicsit elhúzta a száját, beköltözött az a gombóc a gyomrába és nem is akart eltűnni onnan. Talán a bűntudat volt az, lehet, hogy más. Szóval kicsit simogatta Rea hátát, mielőtt aprót sóhajtott volna, a fejét a kanapéra ejtve.
- Csak nem tudtam, hogy... hogy te is vagy csak... szóval nehéz lehet eldönteni, mi van magától és mi nem. Gondolom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rea Liebhart
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2018. február 23. 23:14 | Link


- Maximus home, január 14. hajnal -
×♥×


- Igen, bár a világkupa miatt lehetséges, hogy rövidebb lesz, meg nem a szokott időben - merengett el, hogy aztán megvonja végül a vállát. Nem is jutott még eszébe a következő, csak örült éppen, hogy az előzőeket kipipálták. Lényegesen furcsa volt mondjuk, hogy nem csak a sajátja tudta kissé bosszantani, ő is magára maradt itthon, mikor Maximusnak volt kötelessége.
Talán most először gondolkodott el úgy az elmúlt majdnem egy évben azon, hogy mennyi időt is töltött a némettel. Nem sajnálta magát a végső fáradtságig meríteni, ha még hazahoppolhatott meccs után csak azért, hogy reggel már vele vagy rá kelhessen. Ez pedig sokkal több volt, mint rengetegen kinéztek belőle. Változott is, de önmaga maradt. Valahogy így van most az ital után is.
- Bízom benne, érted a dolgod - mosolyodott el, miközben a német karjai között ficergett még kicsit, hogy aztán a keze után nyúljon. Egy mély levegő után az arcához is húzta a férfiét, hogy nekidönthesse az arcát. Ez csak olyan apró és szükséges dolog volt, így érezte, semmi nagy magyarázat vagy gondolat.
- Szerintem is, de majdnem biztos voltam benne, hogy így lesz - tette végül hozzá, hiszen nem akart hazudni. Ha azt mondaná, pontosan tudta, mindketten tudják, mennyire lenne ferdítés. Nem véletlenül futott éveken át a hibái miatt valamiért, ami majd megmutatja neki, milyen is ő igazából. Most meg itt volt a lehetőség, és valahogy mégsem az tette boldoggá. Sokkal inkább a kosárban szuszogó mancsos és az őt karoló férje. Szereti őket.
- Nincs ezzel semmi baj, ha így is volt - ingatta meg a fejét picit. Persze, nem esik jól az embernek, de pontosan tudta, hogy ezzel számolnia kell. Volt, aki elmenekült első hallásra, olyan is, aki megkérdőjelezte nyíltan vagy azt állította, lehet ő teszi vele, semmi igazi nincs benne. Ehhez képest ez… inkább kedves volt, vagy valami olyasmi. Nem tudta behatárolni, csak a tényt értette, hogy ez azt jelenti, hogy fontos.
- Nem is mindig lehet, de próbálom mindig jól csinálni. Én… tényleg szeretlek - leszegte a fejét, hogy a felhúzott kézhez nyomja az ajkait meg a nóziját, mintha takargatná, honnan jöttek a szavak, de csak furcsa volt kimondani. Egyébként sem hangzott el sokszor, pláne nem olyan régen először, de most szüksége volt rá. Szükségük.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. február 27. 19:49 | Link




Csak a vállamat vonogatom az értetlenkedésére. Engem is meghalad. Tudom, hogy sokszor nagyon idegesítő segg tudok lenni, de az idősekkel mindig udvarias vagyok. Mármint úgy magamhoz mérten. Valahogy ez mindig bennem volt. Lehet azért, mert én soha nem ismertem a nagyszüleimet, elnyelte őket a nagy vörös gépezet. Persze mással se vagyok szándékosan köcsög. Csak véletlenül.
- Lehet valami pletyka kering rólam - vetem fel, inkább kérdésként, mint kijelentő módban. Fene se tudja. De azért tovább próbálkozok. Erre jön is egy gondolatom, amit már rég megszerettem volna osztani a lánnyal. Szétnézek morfondírozva a piacon. Valahol a közelben van egy teázó, tudom, mert mindig elszaladok előtte, de még nem jártam bent. Az jobb lenne, mint itt feltartani a sort.
- Senki nem egyforma, főleg nem a babák - bólogatok meggyőződéssel. Felnőttként már jobban uniformizálódunk, de gyerekként még szabadok és őszinték vagyunk. Őket még nem szippantotta magába az ár. - Hamarosan megszólal - és akkor meglátod, milyen végtelen és csodálatos világ van benne - lemosolygok a takaró-halomra, olyan “ugye, igazam van?”-cinkos fejbólintással. Mi tudjuk ezt.
- Hát nem tudom, én a Roxfortban az asztal lábát is megettem volna, folyton éhes voltam, meg az ottani manók szerintem mind michelin-csillagosok, de ezek… lehet, hogy szándékosan kínoznak, valami sztrájk, amiről nem hallottunk? Mindegy is, ritkán eszek ott - megvonom a vállam, de azért mentális emlékeztetőt teszek magamnak, hogy majd nézzek le a konyhába - mindig is megakartam kérdezni, hogy “mi a manó?!”. Bár lehet, hogy ezek annyira nem bírnák a humoromat. Mindenesetre ki kell derítsem, hogy mi történik. Még az is lehet, hogy szegényeknek senki nem szólt, hogy az emberi ízlésnek az ő főztjük nem épp az ideális-kategóriában mozog, s megvannak győződve, hogy mindenki elégedett.
- Mit szólnátok egy teához? Nem a suliban, ne aggódj! A teájuk se valami jó szegényeknek… - Úgy hozzávetőlegesen a megfelelő irányba mutogatok. - Van arra egy teaház. Ha mindennel megvagytok és a néni csomagjait is hazavittük - teszem hozzá, és szétnézek, mintha arra várnék, hogy ezt a pillanatot választja ki a néni, hogy odalépjen hozzánk.
- Jah, már mindenki pánikolva éjszakázik a könyvtárban. Lewynek… igen? Azt hiszem. Ha nem szándékozik megbukni. - A soktantárgyas tanárokkal mindig ez van, alig győzzük észben tartani, hogy ki hova jár hozzánk órára. Már előfordult, hogy egy diák beérkezett szóbelizni varázspszichológiából, én meg rutinos nyugalommal kiadtam a szociológia-tételeket, hogy válasszon, ő meg majd’ elsírta magát. Végülis pszichológia-vizsgának is elment - de ebben az esetben megbukott volna. Amit végül nem tett. Az is megtörtént, hogy az idegösszeroppanás szélén álló diák azt se tudta, hol van, és teljesen random kezdte el mondani a méregtant. Tételhúzás nélkül, ülve szépen a hatodik sorban. Úgy, hogy írásbeli volt. Szociológiából. Fél órával azután, hogy lejárt a vizsga.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. február 28. 23:44 | Link


Zu Hause | 14. Januar


Max egészen el is felejtette, hogy idén lesz a világkupa. Nem mintha őt annyira érintette volna, ott nem volt semmilyen munkaügye, de illett volna elkísérnie Lewyt. Elvégre, ha valami történik, ő felel érte, erről pedig papírja is van.
- Oda amúgy eljöhetnél velem. Mármint a világkupára - jegyezte meg a német, aki jelenleg azt sem tuta, hogy hol lesz tartva. Nem mintha annyira érintette volna a dolog, ezért volt szép a varázslólét. Gyorsan és viszonylag olcsón lehetett utazni.
Kicsiket bólintott, tetszett neki, hogy Luca bízik benne, mert mások nem mindig tették meg ugyanezt. Volt olyan, aki nem is mert tőle elfogadni semmi fogyaszthatót. Ilyen volt például az exfelesége teljes családja hosszú időn keresztül. Pedig tudhatták volna, hogy vannak bőrön keresztül felszívódó mérgek is.
- Hát, én csak reméltem, azt hiszem - mosolyodott el a német, értékelte, hogy Luca őszinte volt vele. Mindketten tudták, hogy nem egyszerű és még csak nem is átlagos a kapcsolatuk, de ezt egyikük sem bánta.
Max nem szeretett az érzéseiről beszélni. Fizikai ember volt, ha valamit érzett, akkor azt kimutatta, de nem feltétlenül szavakkal. Gesztusokkal. Luca is hasonló volt.
- Tudom, hogy próbálod és nekem ez elég is. Bőven elég. Tudod, hogy én is téged... - cirógatta végül Rea haját kicsit, még mindig ölelve a lányt. Szerette, de nem vette a legtöbbször a fáradtságot, hogy hangoztassa, hiszen érezte a másik. Úgy igazán. Annál jobban pedig úgysem mondhatja el. - Szóval azt hiszem, minden rendben van így.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rea Liebhart
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2018. március 1. 23:29 | Link


- Maximus home, január 14. hajnal -
×♥×


Lehet, hogy ha nem kezd el most belegondolni jobban az edzőtábora, egyelőre még fel sem ötlik benne, hogy bizony, Világkupa jön hamarosan. Nagyon furcsa ez, hiszen annak ellenére, hogy a válogatottság sosem vonzotta, inkább a nemzete, mintsem a kviddics eltolása okán, elég nagy rajongó, hogy másik, nagyobbnak, akikben pici potenciált is lát, azoknak szurkoljon. Ilyenek Bastiék és Lewyék is, jó játékosokkal meg azért szépet tud egy csapat virítani.
- Ez jól hangzik, tuti nagy ott a pörgés meg a hangulat - gondolkodott el pár pillanatra, de nem zavaróan sok időre. Nem tudott még valami sokat egyikük se az egészről, meg amúgy sem nagy tervezők, bár ez már majdnem úgy hangzott. Meg is mosolyogta magában a dolgot.
Luca hitével és bizalmával sosem volt gond, egészen addig a pontig, még egyszer csúnyán nem koppan az illetőnél vagy valamiben, amit remélt. Nem kifejezetten van oda a csalódásért, élt meg elég olyat, azonban Maximus sok dolgot okozott neki és tett vele, de ez nem volt köztük. Sőt, a kanyarban sem volt semmi, amit felírhatna számlára, hogy emiatt meg kéne fontolnia mit enged, mire bólint rá, vagy mihez menne utána szó nélkül.
- Az elég nagy dolog. Tudod sokan még addig se jutottak el. Nem akartak hinni nekem, mindenáron jobban akarták tudni, hogy én csinálom velük, vagy a képességem azt, amit - vonta meg a vállát, mintha ez sosem bántotta volna. Pedig de, sokszor jobban is, mint láthatták. Emlékszik, mikor először volt életében nyílt és őszinte, Vince is ott akarta hagyni a hóban a séta közben, Jeremyt totálisan lesokkolta és valami szörnynek nézte őt, ilyenek után sok dolog volt, ami okán inkább csak élt és nem szeretett arra gondolni, mi van benne. Pedig ez is a része volt, ő tudott vele élni. Akkor nem fogadta el, mikor mások sem körülötte.
- Reméltem - mondta lehunyva a szemeit, és be kellett lássa megnyugtatta a német válasza, mindenre is.
- Igen, nem akartam elrontani semmit, eddig ahhoz jól értek - közölte elnevetve magát, mielőtt kicsit oldalasan nem fordult, hogy megcsókolhassa a férjét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. március 6. 23:36 | Link


#ígyni | Pécs | január 11., csütörtök


- A pletyka nem szép dolog - tettem hozzá gyorsan, ahogy megkaptam a nénitől a gyümölcsöt én meg ügyesen el is pakoltam azt, azt hiszem nagyjából minden megvan, amiért jöttem. A gesztenye pedig… én úgy döntöttem nem kísértem az otthoni kinevetést, szóval csendben be is fejeztem a bámulását és inkább a pindurit kerestem én is, ahogy Dimitri. Bár pontosan tudtam, hol is rejtőzik, én csomagoltam be a brekit, olyan volt, mint egy jobb burrito szegény.
- Nem bizony, azt mondta a védőnéni is, hogy ő nagyon-nagyon ügyes, a második oltásnál nem is volt olyan nagy hiszti és sírás, mint más kisgyerekek szoktak - meséltem el büszkén, mert tényleg az voltam, pláne magamból kiindulva. Nagyon nem szeretem a tűket, mindig a sírás kerülget, mondjuk az elsőre mikor mentünk, én is ott bőgicséltem vele, biztos nem voltunk valami szép látvány, de Lewy mindenki kezét fogta és rendben voltunk. Szóval ő már nálam is bátrabb, van is minek örülni. Csak vigyorogva bólogattam én is a beszédre, olvastam én is, hogy lassan, de biztosan majd ad hangokat és minden jön magától.
- Nem tudom, én még a suliban tanultam rendesen, ilyen sportétrendünk volt és külön kaptam, az azért ehető volt, de sokat panaszkodtak a többiek.
A manók kérdésében nem voltam túl járatos, bár mikor még DÖK-tag és elnökhelyettes voltam, felmerült, hogy segítünk nekik plusz szabadnapot kiharcolni a szüneti időre, meg jobb bánásmódot, mert sokan nem kedvesek velük. Sajnáltam a kis lényeket, mert azért mégis csak igyekeznek tenni értünk, aztán bumm, csak taposnak a lelkükbe is, néhányan meg rájuk is. Kegyetlenség és szomorú.
- A tea jó, azt szeretem, meg meleg is, bár ma pont nincs rossz idő, de sosem jön rosszul - mosolyogtam rá az unikornisos pajtimra, aztán vissza is vezettem a tekintetem a babakocsiba. Valahogy jobban éreztem magam, mikor folyamatosan látom, mi is a helyzet vele. Csak vigyáztam rá, nem akartam én semmi bajt abból, ha kimozdulunk, de vannak rosszakarók a világban. - Rendben van, ott a néni, ahogy látom ránk vár ott, de elég őt a buszig, mert ott mindig egyedül közlekedik, a nehezeket meg majd úgyis mi visszük neki haza, az a tea után is belefér - mondtam Dimitrinek, aztán babakocsistól elindultam a déli kijárathoz a pályaudvar felé, ott mindig kevesebben vannak és a buszmegálló is közelebb van.
- Nem, ő nagyon okos és ügyes, tanít is, meg nekem is segít, meg még játszik, meg üzlet, meg apuciskodik meg minden. Szakdolgozatot is írt, azt hiszem az az volt - gondolkodok el a homlokom ráncolva. Mindig figyelek a szívecskére, de ezeket sose tudom megjegyezni. Idő közben beértem a nénit, akit gyorsan bemutattam a tanár bácsinak, majd a kis húzogatós kocsijába raktam a könnyű és fontos dolgait, nincs is neki sok igazából. Megköszönte, még meg is ölelt, aztán elindulhattunk a buszmegállóhoz, onnan még integetett, majd Dimitrihez fordultam, hogy indulhatunk-e. Ekkor gügyögött fel a brekilányka is a ruhahalom alól, hogy felébredt, de egyelőre csak ismerkedett a friss levegővel, meg próbálta magáról letolni, ami nem tetszett neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. március 8. 21:00 | Link




Nagyon egyetértően bólogatok. A pletykát az emberi kommunikáció szemetének vélem. Valakinek nagyon unalmas és sívár kell legyen az élete, hogy a máséban kezdjen el turkálni.
- Majdcsak megenyhülnek valahogy… - vonom meg a vállam. Sokáig tervezek a faluban maradni, megkedveltem a helyet, úgyhogy nem ártana, ha nem lennék a falu egyes számú közellensége. És akit a nénik utálnak, az bizony közellenség lesz. Ez az univerzum rendje.
- Ügyes kislány - vigyorgok rá a takaróhalomra, azt meg kegyesen nem jegyzem meg, hogy csak a második alkalommal volt minden okés. Mit akarok? Valószínűleg üvöltve téptem volna ki a védőnő haját, ha rólam van szó. Mármint babaként, most azért nem. Hülyén néznék ki. De ezt sose fogom megtudni, mert vén vagyok és nekem még nem voltak ilyenek. A varázslók maradiak. Meg főleg a szüleim.
- Mikor nem panaszkodik valaki? Ki tudja, milyen körülmények között güriznek a manók.
Ahhoz képest, hogy most megrugdosnám a panaszkodókat, hogy ne rinyáljanak, nem hercegnők, néhány perce még én is amiatt óbégattam, mert nem elég finom az egyetemi koszt. Nem szép részemről. Vagy csak nagyon éhes vagyok és emiatt sok a bajom.
Elindulunk szépen a néni felé, követem őket a szűk sorok között, mint valami kiskacsa. Jó is, hogy elindultunk, már kezdtem fázni.
- Van időnyerője? - kérdem vigyorogva, persze nem gondolva komolyan. Vagy tényleg van? Nagyon kevés létezik belőle, dehát soha nem lehet tudni. Mármint nem szoktam különleges engedélyekről beszámolót kérni, felőlem thesztrálokon is lovagolhatnak a szabadidejükben. Nekem már az egyetem is meghaladja néha a tűrőképességemet, pedig mostanában tényleg csak ezzel foglalkozok. A mugli ügynököm már eszi is az idegeimet, meg szorít a határidő, de valahogy csak idejében befejezem az újabb kötetet. Még van körülbelül fél évem és megírtam kereken… három oldalt. Jó, talán nem fogom befejezni idejében. Nem mintha annyira tartanék tőle. Egy mugli papírtologató, aki szupersztárnak érzi magát, mert sikerült néhány írót felfuttatnia. Kérlek.
Bemutatkozok a néninek, aztán hamar el is búcsúzunk tőle, ez se tartott sokáig, oké, nézzünk szét, hol is van… Igen, arra.
- Csak tessék - mutatom az irányt, meg hogy mehetünk, s aztán én is felzárkózok melléjük. Az út túloldalán ott is van a keresett hely, ahol biztosan boldogak lesznek, hogy ilyen remek kis izzadt, kinyúlt pólóban teszem jelenésemet. De már voltam itt néhányszor, úgyhogy másfelől meg valószínűleg számítanak egy ilyesmire.
Benyomom az ajtót és felpasszírozódva az ajtófélfára, kitárva tartom, hogy a lányok betudjanak menni. Szerencsére nem kell öt csigalépcsőn felmászni, meg még néhány csapóajtón bekúszni, mint egyes helyeken. Ez egy egész normális hely, de nagyon értenek a teához.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. március 11. 14:49 | Link


#ígyni | Pécs | január 11., csütörtök


A nénik helyzete furcsa volt, nem mindig értettem én sem, rám miért nézett egyik vagy másik csúnyán. Volt egy, aki mindenáron átküldözgette hozzánk a lányát, aki olyan idős, mint Lewy szerintem, hogy a bátyusomat keresse a sütijeivel. Én meg párszor kedvesen elmondtam, hogy a bátyám nem is itt él. Na nem mintha rá tartozna, hogy Benji hol van és mit csinál. Aztán kiderült, hogy ő a férjecskémre gondolt. Akinek nem is a húga vagyok. Én meg nem voltam boldog, szóval onnantól én jártam a boltba, ahol meglepően sokan nem engem vártak. Ez nem szép dolog! Eléggé mérges voltam, olyan szörnyisen és féltékeny is azt hiszem, de ezt megtartottam magamnak. Aztán megnőtt a pocim és megjött a brekilány, már vele költözgéltünk némileg vissza és mostanra mindenki megértette, hogy ez így szép és jó és mi szeretjük egymást, nem várja életem szerelme más lányok jelentkezését, mert a néninek éppen van egy szabad lánya vagy unokája. Inkább én is a babukám figyeltem a kocsiban.
- Hát, igaz, valami olyan, amit elmondana és rossz, mindenkinek van, nem csak a manócskáknak. Bár én azt sem értem, ők miért kell dolgozzanak, nem is igazán hálálják ezt meg nekik, mai nagyon szomorú - biggyesztettem le a szám. Ha Lewy mondjuk sokkal aranyvérűbb lenne vagy hasonló, én akkor se élvezném, ha otthon is manónk lenne. Elég ügyes vagyok összetakarítani, ha főzni még nem is megy expert módon. Majd eljön az is, igyekszem.
- Mi? Neeem, nincs, pedig biztos jó lenne, mert akkor még többet lehetne velünk. Nem igazán van ezen kívül másra ideje, de azt hiszem ő már megszokta vagy hasonló - gondolkodtam el kicsit. Igazából szerintem se nem jó, se nem kényelmes, de sok dolgot szeret csinálni és egyelőre még sikerült is összehangolni, de minden más a jövő zenéje ugyebár. Ezt mondjuk a néninek nem mondanám, mert ő eléggé már korban van hozzá, hogy ne várogasson csak úgy nagy időket, mi sem várattuk meg. Elvettem tőle, ami nehéz volt, segítettem összerakni, mai sürgős és könnyűcske, aztán mentünk is a buszhoz. Mi is sokat szoktunk utazgatni a brekikével, bár a legtöbbször ezt nem hagyják. Nem túl kedvesek az ilyen helyeken, meg nem segítenek és összenyomnak. Pont ezért, ha apu itthon van ő, ha meg nem, akkor vagy az anyukám vagy Lewcsié fuvarozgat minket. De ez nem lehet így örökké, hiába mondom nekik, mintha a falnak beszélnék.
- Pillanat - mondtam, aztán még felpattintottam az egyik kerekecskén lévő fékezőt és már toltam is a kicsi hercilányt a teázó felé, aki gügyögve mocorgott, úgy tűnt jobban érdekelné a világ, mint pár réteg takaró. Meg tudom érteni. Mikor megérkeztünk beügyeskedtem az ajtón magunkat, szerencsére nem volt olyan szűk, aztán egyből mutatta valaki, hogy ott oldalt kényelmesen el lehet férni kocsisan, ücsörgősen és mindenhogy, így arra indultam. Beállítottam egy félreeső részre a kocsit, aztán még Dimitri is utánunk jött, kitakargattam a picit. Csak akkor csücsültem le, mikor őt kiemelve már az ölembe tudtam venni. Lehúztam a pufi ruci cipzárját és a felső testecskéjét kibújtattam, úgy tartottam a karommal megtámasztva a fejét és a hátát kicsit fekve és ülve is. Olyan apróka még mindig. Akkor lépett oda hozzánk egy kedves lányka az ajánlattal és hogy mit szeretnénk.
- Én egy vaníliás feketeteát szeretnék kérni, ha lehetne - emeltem rá a tekintetem mosolyogva, aztán Dimitrit figyeltem még a brekike is az ölembe a nagy, szürkés szemeit felé fordítottam. Még nem olyan csodamesés a látása, de tudta merre kell, okoska. - Te nem szoktál amúgy nagyon unatkozni? Mármint az egyetemen, ez a tanítás nem hangzik olyan nagyon csudividámnak. Meg szórakoztatónak se. - Lewynél se érzem annak, de ugye kinek és mi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. március 13. 20:05 | Link




Nagy az egyetértés, dehát ezen nem kell meglepődni, eddig még szinte semmiben se különbözött a véleményünk. Biztos akadna olyan is, ha nagyon keresni kezdenénk, de minek tennénk ilyet?
- Az emberi faj felsőbbrendűség-érzete és egy elavult társadalmi rendszer az oka - felelem komolyan bólogatva. A Roxfortban voltak még egyenlő jogok-gyűléseink, meg néhány alkalommal megjelentünk a Nagyteremben is táblákat lóbálva és szlogeneket kiabálva, de nem értünk el semmit. Ennél sokkal többre volna szükség, hogy legalább egy iskolában vagy egy aranyvérű családnál megváltozzanak a dolgok. Rég nem is gondoltam rá. Pedig mostanában kezdenek új szelek fújni és a régi állott, mérgező levegőt kifújják a sunyiba. Csak sokkal lassabban megy, mint a mugliknál. Ők a rabszolgaságot, aztán az apartheid-rendszert is levetkőzték, most pedig elérték az egyenlőség bölcsödés-korát. Tehát már elindultak a jó úton, de néha még beszarnak és rendszeresen ki kell cserélni a pelust. Bár mi is legalább ott tartanánk.
- Még bírja, aztán biztos visszavesz a rohanásból, s ő is inkább otthon ül veletek - vetem fel, bár annyira nem vagyok meggyőződve. Nem tudom, hogy ilyen-e a valóság, vagy túl sok mugli filmet néztem.
A teázóban végre leolvadnak a jégcsapok rólam. Soha nem megyek innen ki. Miután a lányok elrendezkedtek, én is ledobom magam a szembelévő székre és forgolódva keresni kezdem a pincért.
- Earl greyt és egy sonkás szendvicset - adom le a rendelést nagyon lényegretörően. Azért mosolygok mellé, hogy ne mondhassák, faragatlan tuskó vagyok. De azért hozza ki gyorsan, or else. Éhes vagyok.
- Unatkozni? - pislogok Majára. Hitetlenkedő kis kacagás jön elő belőlem. - Jó, nem egy broadway, nem megy a buli egész nap, s főleg nem egy tengerparti nyaralás, de unatkozni - na, azt nem szoktam. Bárcsak lenne időm arra! - megrázom a fejem s megvakarom az orromat. Unatkozni? Ilyet.
- Szeretem csinálni s a tantárgyaim szerintem soha nem egyhangúak. Amennyire csak lehet, gyakorlatokat adok ki, csökkentem a beadandókat és az írásbeliket. Önkénteskedünk, emberek közé megyünk, kérdezünk, hallgatunk.
Most, hogy ilyen pozitív fénybe állítottam az életemet, mintha valami elmozdult volna bennem. Valahogy nem azt érzem, hogy ez fárasztó, güriző munka és púp a hátamon, hanem hogyha fáradt is vagyok a nap végén, egy jól elvégzett, hasznos, fontos munkát csináltam. Egy kicsit... nem tudom. Jó érzés.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2018. március 16. 17:19 | Link


Somethingjustlikethis | a Kevénél

Már teljesen beesteledett, újabban nem igazán volt kontrollban azt illetően, hogy mikor ér oda és hova. Ez mondjuk most nem is volt eltervezve, vagy bejelentve, csak spontánt jött, mint az agyvérzés. Az egyik kezét zsebre vágta, a másikban tartotta a papírdobozt, ahogy átvágott a szinte teljesen néptelen téren, megkerülve azt a bizonyos cipőhalmot, amit a lakók már nem próbáltak meg eltüntetni onnan. A látkép részévé vált, ha valaki elvette volna onnan, úgyis generálódott volna másik. Legalábbis, a legenda így szólt. Grace csak kissé megborzongott az időtől, majd az ajtó előtt megtorpanva a kapucsengőre feküdt.
Ilyenkor mindig megfordult a fejében, hogy talán nem kellett volna eljönnie. Talán jobban járt volna, ha inkább otthon marad és főz egy teát. Vodkával. De ha már egyszer itt volt, nincs mit tenni. Nem hiányzott, hogy levegye a kezét a csengőről és menekülés közben legyen rajtakapva. Helyette várt, míg felvette az a bizonyos ő.
- Hé, kinyithatnád, k.rvára átfagytam! - jegyezte meg kissé nevetgélve, de nem tagadhatta volna, hogy nem ehhez az időjáráshoz öltözött. - ...Persze, csak ha nem zavarok.
Ilyenkor azért mindig eszébe jutott, hogy Kevével szoktak lenni nők is. Olyan furák, akiket nagyon tudott utálni, de ez azért részletkérdés.
- Hoztam pizzát. - dobta be végül az utolsó ütőkártyát is, kissé elmosolyodva.
Utoljára módosította:Grace Erin Green, 2018. március 16. 18:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
offline
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2018. március 16. 18:27 | Link


csakígy | nálam

Olyan ötödik alkalommal szerettem volna átlépni a falon, és megmutatni közelebbről egy negyvenötös lábat a szomszédom szájának, mert órák óta villogtatja mennyire tehetségtelen valami fúvós hangszer használatában. Zsongott a fejem és leginkább csendet akartam, a sajátom. Éppen ezért is toltam maxra a hifi hangerejét, aztán hagytam, hogy a flow tegye a dolgát. Ami szar, az szar, én csak feljavítom az egész lépcsőház közérzetét, kell már neki.
A szokottnál is nagyobb káosz van a nappaliban és egy fikarcnyi kedvem sem volt rendet vágni, amúgy se vártam senkit, de ha úgy tennék is így maradna. Az asztal a sarokba lett tolva, én meg a földön ültem a füzeteim és a könyvhalmok között. Egy-egy elcsúszott lapon régi tetoválástervek, amik azóta varrt minták lettek, de vannak képregénykockák is. Csak a lényekkel foglalkozó könyvek zavarnak bele a képbe, még nekem is el kellett ezen fintorodnom. Arrébb is löktem, mikor úgy éreztem, a kezem éppen nem kap elég teret a farkas befejezéséhez, ami, ha minden jól megy, hamarosan erősítheti a szuperhőcsapatot a lábamon. De még nem most lesz kész úgy tűnt, mert éppen számváltáskor hallottam meg a csengőt, szóval feltápászkodtam hozzá.
- Iiigen…? - emeltem meg a szemöldököm, aztán a kicsit sem ismeretlen hangra megköszörültem a torkom, de azt hiszem a látszat meglepődés nem kellett senkinek. Bőszen hallgattam, hogy én is így szoktam megjelenni. Semmi különös.
- Pizza, te, én, most. De éppen a temetésem szervezem lelkesen… - toltam neki a látszatlelkesedést érezhetően, mennyire zavar. Egyáltalán nem. Ki is nyitottam, aztán az ajtót félig kitárva támasztottam azt, még vártam a nőt. Nem kifelé fűtök, nem kellemes.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2018. március 16. 18:28 | Link


Somethingjustlikethis | a kevénél

Nem szeretett nem megtervezett és előre bejelentett belépővel megjelenni. Olyankor tudta, hogy számítanak rá, meg figyelnek is, az pedig központi szerepet játszott az életében. Azzal egyidejűleg, hogy valaki elkezdte tőle ezt a figyelmet megvonni, illant is tova a lelkesedése, majd nem sokkal később maga a nő is, csak a legkivételesebb esetekben pillantva vissza.
Az átfagyott kacsó elég kitartóan támaszkodott rá a kapucsengőre, amire nem igen akart válasz érkezni. Gyűlölt várni, meg leginkább a gondolatot, hogy esetleg elfoglalt az ember, valaki mással. Nem mintha joga lett volna hozzá, de nagyon is érezte.
- Nem! - vágta rá szinte azonnal, csak semmi igen, azzal a legtöbbször csak a baj van. Nem várt nagy örömködést, vagy meglepődést, máskor legalább írni szokott, hogy jön, most meg arra se vette a fáradtságot, csak megjelent, miután semmi kedve nem volt egyedül pizzázni. Vagy bármi mást csinálni.
- Akkor csak lerakom a dobozt és megyek. - Nem gondolta komolyan, de képes lett volna rá, volt már hasonlóra példa. Valamit nagyon akart, aztán nem sokkal később nagyon nem és hazafelé tartott. Gyorsan változtak az igényei.
Aztán berregett az ajtó, lefeszegette hát a csengőre fagyott kezét, majd beslisszolt, viszonylag gyorsan szedve a lépcsőfokokat, csak azért, hogy megtorpanjon a küszöbön és a piros pulcsis felé nyújtotta a dobozt pókerarccal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
offline
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2018. március 16. 18:30 | Link


csakígy | nálam

Az agyam próbálta a tényt, hogy nem egyedül élek a tömbben ignorálni, ami egy darabig jól is megy neki, aztán jön az ügyeletes idióta, és rákezd a rémhamis játékra. Legszívesebben megmutatnám neki a falat. Rettenetesen közelről, hol is hallatszik minden át. Elengedtem, bár inkább a zenére meg a rajzomra koncentráltam. Az alkaromon csak azért nem volt feltűnő az elkenődött grafit és szén maradék, mert a tetoválások kellően sűrűn voltak és sötétek. Nem mintha amúgy bárkit foglalkoztatna. Gondolom én.
- És abból melyik, a női? - kérdeztem szélesedő vigyorral az arcomon, mielőtt még haladtunk volna bármerre is. Nagyon lényeges, azt a fajta nemet kifejezetten értékeltem. Volt időszak, hogy jobban is, mint megérdemelték. Nem értem, miért sajnálják őket annyira, a legtöbb maga alatt vágja a fát és még csak rossz érzése sincs emiatt. Na, így vesse rám bárki az első követ. Időm viszont nincs és kedvem se ezen filózgatni, beengedtem inkább a futárrá avanzsált nőt, mielőtt ráfagy a kaputelefonra és olvaszthatom le onnan hajszárítóval. Mert ugye ki tudja mikor gyalogol be egy random mugli. Nem hiányzik valami minisztériumi szarság.
- Peeersze. Szerintem is - közöltem tömény szarkazmussal, majd megvártam még felér, a dobozt oldalasan toltam a kezében, aztán a dereka után nyúlva rántottam be jóformán a lakásba, bevágva mögötte az ajtót. Nem szeretem a nézőközönséget, és a hetesben a néninek akkora szemei vannak, ha vendég jön hozzám, hogy szerintem a falon is átlát. Creepy.
- Hogy vagyunk ma, Gracie? - villantottam rá egy féloldalas mosolyt mielőtt hajlandó lettem volna elengedni őt és a dobozzal a pultig hátrálni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2018. március 16. 18:31 | Link


Somethingjustlikethis | a kevénél

Ahogy a srác elsütötte a szóviccet, Grace szinte akaratlanul is leszegte a fejét, egy hatalmas sóhajjal és nagyon erős késztetést érzett rá, hogy azonnal lekapja a kezét a csengőről. Általában lelkileg fel volt készülve az ilyenekre, de ez most váratlanul érte és fontolóra is vette, hogy a nyakába szedje a lábait.
- Valamilyen biztosan - bólintott aprót, elgondolkodva, de azért halványan elmosolyodott. Aztán csak megvárta, míg végre kinyitja neki az ajtót Keve, mielőtt még tényleg odafagy. Nem mintha ennek reális esélye lett volna, de a nő mégis úgy érezte és ezt szerette szóvá is tenni.
- Ezzel kapcsolatban sem tűnsz túlzottan lelkesnek - állapította meg, már csak pár fokkal lejjebb a célzott küszöbtől. Szeretett piszkálódni, de lényegében nem emiatt volt itt és a hangsúlyból úgy érezte, hogy a másik erre most nem is igazán lenne vevő. Aztán nem sokkal később az a bizonyos kar fonódott a dereka köré, behúzva a lakásba, majd az ajtót is becsapva, mire a nő halkan felnevetett. Kis csókot nyomott a borostás pofira, de aztán, hagyta, hogy Keve hátrébb lépjen, kissé esetlenül zsebre vágva a kezeit.
- Nem tudom, hogy vagyunk ma. Én megvagyok, azt hiszem. - Egy majdnem vállvonással ezt le is tudta, kissé oldalra billentve a fejét, így a fekete tincsek is a válláról a mellkasára omlottak részben. - Hi...deg van odakint.
Kegyetlenül kínosnak érezte a helyzetet pár pillanatig, de aztán igyekezett úgy tenni, mintha mi sem történt volna, a környezetet mérve fel, majd a "házigazdája" igazán érett és kifinomult stílusú outfitjét kezdte figyelni.
- Most akkor megkapom a borravalóm és mehetek, vagy ne várjam?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
offline
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2018. március 16. 18:32 | Link


csakígy | nálam

Sosem kedveltem a nem szót, talán ezért is pörgött az agyamban mindig valami olyan válasz, amitől vagy kikészülnek az emberek vagy éppen ledöbbennek. Amit okoztam csendet éppen nem tudtam hova tegyem, így leginkább várakozó voltam. A válasz nem volt valami túl meggyőző, szóval csak beengedtem a nőt és az ajtót is kinyitottam, mert én ilyen rendes vagyok. Mondjuk, ha csak nem képes átjárni rajta, másként nehéz is lenne eljutni hozzám, márpedig mind tudjuk, hogy a lakás leglényegesebb eleme én vagyok. Az ajtón túl.
- Másra tartogatom általában - vigyorogtam rá végül, hogy aztán behúzva a lakásba bevágjam az ajtót. Annak már mindegy volt. Elégedetten hümmögtem a köszöntésre, amit a puszi formájában kaptam, aztán kissé lassan, de hátrébb léptem, hogy a doboztól szabaduljunk. Hátráltató elem, pedig kincset rejt. Szeretek enni.
- Szintén, bár pár órája még vérfürdőt tudtam volna rendezni - girmaszoltam, majd finoman a nappali felé kezdtem tolni Gracet. - De ez itt orvosolva van… dobd le magad nyugodtan bárhova.
Felkaptam az egyik ruhahalmot, ami pulóverek meg ingek halmaza volt, de nem is igazán emlékszem miért itt, aztán egy székre dobálva azt helyet is teremtettem a kanapén. A saját káoszom tökre hidegen hagyott, így nem is foglalkoztam azzal, hogy bármit eltüntessek.
- Valami probléma van? - érdeklődtem felvont szemöldökkel, mert láttam, hogy megnézett. Érzékeltem, hogy vagy a Majától kapott pólóm, vagy az egész lesz a meghökkenés oka, de nekem egyik sem volt az, így csak kivártam. - Ne is várd, hogy elmehetsz. Nem fogsz. Szóval ülj le, mutatok valamit…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2018. március 16. 18:35 | Link


Somethingjustlikethis | a kevénél

Tudta, hogy nem kell komolyan venni minden egyes szót, ami a srác szájából elhangzik. Mégsem szerette, amikor csak a viccelődés ment, mert néha nagyon kényes témáknál kötöttek ki és akkor úgy érezte, bár meg se szólalt volna korábban egyáltalán.
- Igazán? A filmpremiekre. Tudom én - közölte a nő szórakozottan, megvonva kicsit a vállát. Nem gondolta komolyan, de biztos volt benne, hogy részben igaza van. Az elégedett hümmögésre ugyan megborzongott egy pillanatra, de aztán nem merült el a gondolatban mélyebben, mindenki jobban járt, míg nem teszi.
- Nem hangzik túl kecsegtetően, ugye nem akarsz most legyilkolni, hogy eladd a szerveim a neten? - hangzott el a kérdés meglehetősen bizonytalan arccal, de aztán csak kiszélesedett az az apró mosoly. Nem szokta zavarni a káosz, ami Kevénél várta, ha annyira nem volt hely, csak odébb dobott pár pólót és már meg is volt oldva. Ha valaki túl válogatós, lemarad a legjobb dolgokról. A jégkék szempár érdeklődve követte, ahogyan a házigazda lassan belemerült a pakolászásba, majd még ácsorgott pár pillanatig ott. Nem, mintha nem lett volna helye.
- Kéne, hogy legyen? - vonta fel a szemöldökét kérdőn, nem értette, mi lenne a gond. Nem volt baja az öltözködésével, néha ugyan kicsit mókásnak találta, de hozzá tartozott. A ne is résznél már valahogy érezte, mi következik, hát megadóan feltartotta a kezeit és ledobta magát a kanapéra, majd kibújt a kardigánból is, ami a kinti hideg ellen semmit nem használt, a benti melegben meg még annyit sem. Nem is értette már, minek vette fel egyáltalán. - Fine. Látod. Leültem, most boldog vagy?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. március 16. 19:55 | Link


#ígyni | Pécs | január 11., csütörtök


Képtelen voltam nem elkuncogni magam a megfogalmazásán, én sosem tudtamm vicceskedni sem ilyeneken, nem annyira vagyok menő a nagy szavakkal, de sejtettem, hogy megint ugyan ott járunk. Igazából én tényleg sajnáltam a manókat ő pedig átlátta a problémájukat, szomorú, hogy van nekik.
- Szereti csinálni, élvezi én meg örülök neki - vontam meg a vállam mosolygósan. Biztos sok olyan lány van, akik ezt nem annyira tartanák jónak, sőt, ott van Luca, szerintem fordított esetben nem annyira tudná kezelni, ha magára maradna néha hosszabb időre önhibáján kívül, meg ezt se, ha a hozzá legközelebb álló is annak teszi ki magát, aminek ő most. Furcsák voltak Lewyvel, hogy maguk sosem féltik, minket meg nagyon. De ez a varázslósport nem egy muglis golf, van is mitől tartani. Az ezen kívüli dolgok meg… hát nem kell mindennek örülni, de ott kell lenni és támogatni a másikat. Én ezt tanultam, ebben cseperedtem fel, anyu is mindig ezt tette velem, vele pedig a nagyiék. Bármit akart megvalósítani, hagyták neki kipróbálni magát és együtt szurkolták ki a sikereit. Neki festőként, nekem táncosként volt pozitív élményem.
- Ó, és kérhetek forró vizet, csak simán, ilyen kis tálkában, úgy ekkorában - mutatom a lánynak, aki miután a cumisüvegért nyúltam azt hiszem megértette miért kérem és bólogatva ment is a rendeléseinkért. A babát hámozgatva ki tettem fel a kérdésem, aztán hagytam, hogy a pici kezeivel elég koordinálatlanul, de nyúlkáljon az enyém után, vagy a kis cumitartóján lifegő rágókákért.
- Mármint… én csak magára a tanítós dologra gondolok. Újra és újra ugyan azt előadni gondolom azért nem akkora élvezet - néztem rá, mert nem akartam én ezzel leszólni az egész tevékenységét. Mikor együtt mentünk ezt-azt csinálni is pontosan tudtam, mert élveztem, hogy nagyon jó részei vannak annak, amivel foglalkozik. Szeretek segíteni, és örülök, ha mások is, együtt sokkal jobb minden. Mosolyogva pusziltam a hajpántos, mini babahajas buksira, ahogy felfelé nyúlkál a szám felé a karjaimon fekve, aztán elkapva a kiköpéstől repülő cumit figyeltem Dimitrire - meg a mini hanghatásokra. Közel sem voltak még rendes hangok, hiszen még elég pindurka.
- Az önkénteskedés jó, sokan nem vágnak bele, mert egyedül nem tudnak vagy nincs bátorságuk… pedig ez nem is olyan nehéz. Én se vagyok olyan merész, mégis sikerült. Mostanában merrefelé segítettél?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
offline
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2018. március 17. 16:43 | Link


csakígy | nálam

A filmek felhozatalán felröhögtem, hogy aztán megrázzam a fejem is, bár nem tiltakozóan. Alapvetően valós a gondolat, voltak, amiknél a lelkesedésem bőven várt minden mást, de a legközelebbi ilyen eshetőség nem ma este kívánt érkezni, így bennem közel sem mozgott ennek a gondolata. Végigsimítottam az oldalán, épp csak érintve a tenyeremmel, aztán el is engedtem, hogy a nappali felé irányítsam a pizzának meg helyet találjak.
- Hümm. Nem állok pénz szűkében, nem hiszek a nem szemtől-szembeni adásvételben kellően és sokkal vonzóbb a gondolat, hogy élve tartsalak meg - mondtam neki ezer wattos vigyorral, de azt hiszem az agyamig a saját mondatom értelmezései csak akkor jutottak el, mikor arrébb kezdtem dobálni pár dolgot. Talán ezért is hallgattam el és néztem magamra a ruhám helyzetét reszkírozva.
- Csak érdeklődtem - vontam meg a vállam egy pillanatra, hogy aztán nagyobb csattanással mindent egy sarokba ejtsek az ölemből, amit innen meg onnan arrébb kívántam pakolni. Bár ez túlzás, inkább csak kupacokba helyezem az életem részleteit, ez meg minden területen túl nyilvánvaló lassacskán. Viszont ahogy a magam káoszát, úgy a nőt se terveztem éppen kiengedni a kezeim közöl, egyébként is lett volna mit mutatnom neki, ő értékelni szokta. A többi tervemről nem beszélve, de azt egyelőre félretettem.
- Rettenetesen… tessék - toltam az ölébe az egyik megviselt füzetet az ujjam két oldal közt tartva, hogy ott nyissa ki. A többi sem titok, csak éppen egyáltalán nem fontos. Ez a jövő, már tervekben. A farkas, ami Hulkék mellé készül, de a másik oldal, ami a mellkasomon lévők tovább gondolása a lényegesebb. Érdekelt a véleménye, keveseké szokott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2018. március 17. 17:54 | Link


Somethingjustlikethis | a kevénél

Kicsit még fel is nevetett a srác a filmek hallatán, amit nem igen tudott Grace hova tenni. Kicsit bután is nézett rá pár pillanatig, de aztán megvonta a vállát, hogy oda se neki, végül is neki ebből nincs baja. Kissé még el is mosolyodott, mikor Keve tenyere az oldalán csusszant végig.
Az ajkába harapott, csendes hümmögéssel figyelve a fiúra, majd aprót bólogatott. Ő is rajongott volna érte, ha Keve megtartja, de ez mióta volt opció?
- Előre szólok, hogy nem szeretek takarítani! - közölte szórakozottan, hogy kicsit oldja a hirtelen generálódott majdhogynem feszültséget. Még végig is simított az állán kicsit, mielőtt visszaejtette volna a kezét maga mellé.
Nem értette, hogy miért kell pakolászni, mikor maga is megoldotta volna, de nem szólt egy rossz szót sem miatta, csak követte a pillantásával Kevét.
- Érzem ám az iróniát, attól, hogy nem ez az anyanyelvem, még beszélem rendesen! - nézett a jégkékjeivel rosszallóan a lengyelszármazékra, mielőtt még átvette volna a füzetet, az adott oldalnál kinyitva. Szerette a rajzait nézni, még inkább viszontlátni azt valahol utólag. A pillantását az oldalra szegezte, majd kissé az ajkába harapott, mielőtt visszapillantott volna Kevére.
- Én lehet, hogy egy kicsit élénkebb vöröset használnék itt, ezen a részen. De nekem nagyon tetszik, szép... Vannak még más terveid? - kérdezte felvonva kissé a szemöldökét, mielőtt még kicsit közelebb húzta volna Kevét a kezénél fogva. - Nekem a hétvégén befejezik a színezést,
ha minden igaz. Nem ülsz le?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
offline
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2018. március 18. 03:43 | Link


csakígy | nálam

Én és a szervkereskedők szerintem nem futunk egy történetszálon, és az is elég új volt, hogy felmerül rólam. Ugyan, csinálok elég sok szart, de ez éppen nincs a repertoáromban. Meg az üzletre is kényes vagyok. Egyrészt ezt meghagyom a másik lengyelszármazéknak, meg a német csodanőnek, másrészt ha mégis beleteszem a kezeim, nekem azt látnom és tapasztalnom kel. Szerintem nincs más, aki annyi rémhírt halott volna már róla, hogy egy duplalemezes különkiadásban másolt CD volt. Csak nem.
- Milyen lelombozó vagy, pedig - tártam szét a kezem körbenézve. Igen, azzal lett volna dolog, bár nem mintha különösebben zavart volna. Néha, ha jött valaki olyan, mint Lewy, összeb*szkodtam a dolgokat, mert irritál, mikor taperol és próbál maga körül rendet tenni. Ő ehhez szokott én meg nem.
A válaszára felszökött a szemöldököm, de csak felé pillantottam, aztán inkább a lapjaim és füzeteim között kutattam. Nem kívántam kommentelni, alapból mi olyan bonyolult abban, ha már itt van maradjon. Mintha nem is tudom hova szólítaná az ideje. Nyilván sehova, most nálam van, minden huszadrangú kell legyen.
- Is, de ez csak a saját vázlatom, a csajszi úgyis átdolgozza kicsit előtte - jegyeztem meg megvakarva a tarkóm, mert belegondolva rajta kívül más nem is igen javíthatott soha beléjük. Benne meg az évek alatt annyit kellett bízzak, hogy feltételek nélkül megy. Tudom, hogy nem ad ki szart a kezei közül.
- Akadnak, de ez lesz az első, egyelőre, közben meg alakul. Na, igen? Mennyire kész? - kérdeztem, aztán csak bólintva egyet löktem arrébb pár üveget és dobtam le magam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2018. március 18. 15:30 | Link


Somethingjustlikethis | a kevénél

Oh, nem akarta ő Kevét vagy a lakását bántani, épp eleget járt már erre ahhoz, hogy megszokja, hogy a fiú nem a rend és tisztaság bálványa. Legalább nem olyan végletes, hogy bedeszkázza az ablakokat, miután a nénik is kikezdik és egy creepy stalkere is van... oh wait...
- Talán majd legközelebb, tigris - biggyesztette le az ajkát a nő, de aztán csak vont egyet a vállán kuncogva. Nem szerette lelombozni Kevét, örült, ha jó kedve volt, még ha nem is gyakran látta ezt be magának vagy másoknak. Neki pedig egyenesen soha, hová vezetett volna az?
Keve nem értette a nőt, az meg nem értette Kevét. Csodás körforgás volt, mert nagyon bután is nézett a lány rá, mikor olyan morcin összevonta a szemöldökeit. Nem készült sehová menni, ha a másik nem akarja, csak megszokta már, hogy múló a varázsa, tart pár percig, majd ráunnak és ott hagyják, mint a megunt plüsst az utcán.
- Mondjuk az biztos, az előző is sokkal élénkebb lett, mint amit mutattál - bólintott aprókat, elgondolkozva rajta, hogy mikor is volt az. Hát annyiban biztos volt, hogy nem tegnap. A közben meg alakulon kissé elmosolyodott rásandítva, mert volt egy olyan érzése, hogy ez azt takarja, van még vagy nyolc ötlete, de egyelőre csak ez biztos belőle.
- Hm, már majdnem teljesen. Mondanám, hogy nézd meg, de az úgy hangzana, mint valami nagyon ócska elcsábítós szöveg egy B kategóriás felnőttfilmből - nevetett fel, de ez nem az a bájos, nőies nevetés volt, hanem mikor retardáltan felhorkant az ember.  - De ha akarod, viccen kívül megmutatom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 17 ... 25 26 [27] 28 29 ... 37 ... 135 136 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek