27. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 16 ... 24 25 [26] 27 28 ... 36 ... 42 43 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Szvelovszky Norbert
INAKTÍV


Lovardatulajdonos || Horrorszerző
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 79
Írta: 2018. január 23. 20:20 | Link

Evena Noxen

Sejtésem beigazolódik, amikor meglátom az éjsötétbe öltözött nőt a színpadon. Minél tovább figyelem, annál jobban idegesít a partnere. Nem mintha nem lenne jó táncos, sőt, nálam biztosan sokkal jobb, elvégre rég nem használtam már az ide vonatkozó tudásom, és a latin táncok sosem tartoztak az "előkelő" réteg szórakozásai közé. Viszont keringőben senki nem tud megverni.
Szóval nem az a bajom, hogy béna, inkább csak az, hogy ott van. Ha a nő egyedül táncolna, netán én... Én? Miféle sületlenség ez?
Gondolataim ráncokat vetnek a homlokomra, úgyhogy inkább iszom egy kortyot, addig is leveszem tekintetem a színpadról. Körülnézve megállapítom, hogy én vagyok az egyetlen, aki így tesz. Tartok egy mosdószünetet, és éppen a meghajlásra érek vissza. A srácoknak fel se tűnik, hogy nem voltam mellettük.
Vigyorogva beszélgetünk a szünetben, fogynak a koktélok is lassanként. Viktor a menyasszonyáról áradozik, és néha-néha bűntudatos pillantásokat vet felém, amiket én rendre figyelmen kívül hagyok. Dávid persze cukkolja őt, de én úgy sejtem, hogy ha jóképű arca nem szertelenséggel és a hűség abszolút hiányával párosulna, már őt is rég behálózta volna egy alkalmas fehérnép. Simon szokásához híven hallgatag, hagyja, hogy a társaság többi tagja vigye a prímet, ő csak élvezi az együtt eltöltött időt. Alkoholt se sokat fogyaszt, odahaza két kislánya várja a túl korán özveggyé vált férfit.
A derült égből hirtelen megérkezik egy pohár, egyenesen legkomolyabb társam ölébe. A pillanat törtrészéig megáll minden, némán próbáljuk feldolgozni mi is történt, majd Dávid hangosan felkacag, hangja akár a lovak vidám nyerítése.
- Öregem! Már épp rád fért egy kis jég, hogy lehiggadj - röhögi ironikusan, mert hát mégiscsak a nyugalom szobráról beszél, akinek sokkal inkább felpörögnie kellett volna.
Feltekintek a baleset okozójára, és meglepetten látom meg benne a nőt, akit tekintetem a színpadon mindig követ.
- Elnézést! Tudna biztosítani nekünk csereruhát vagy egy helyiséget, ahol megszárítkozhatunk? - kérdezem, mert bár engem annyira nem zavar a dolog, főként az ingem lett nedves, de Simon nadrágja nem maradhat így. Varázslattal könnyű lenne megszárítani, de ez nem az a hely, ahol ezt feltűnésmentesen megoldhatnánk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2018. január 23. 20:29 | Link

Szvelovszky Norbert

öltözet

 Hangjára ocsúdok fel, azt, amit a társaság másik tagja mondott nem jutott el elmém határmezsgyéjére, azon csak a kékszemű tudott szavaival áthatolni. Még javában tart a bűvész - zsonglőr produkció, melyet Tomi prezentál odafenn a világunkat jelentő deszkákon. Nem varázslat, egy fikarcnyi sincs benne abból a mágiából, melynek része vagyok, amikor a tánc és ének helyett varázspálcám és tudásom segítségével betegeket gyógyítok, mégis teljesen elámultam a látványtól. A kérdés melyet kiszemeltem feltett olyan egyszerű és logikus, hogy ez akasztja meg gondolatmenetemet. Lefagyok pár pillanatra és csak nézek rá mereven. Eltérő szín lélektükreimben zavart-bosszús fény gyúl, s pislognom kell mire kitisztul agyam és fókuszálni tudok a vörös problémára ott a másik férfin. Bár egy igézettel helyrehozhatnám, de itt szinte senki sem tudja mi vagyok, még Adél sem. Egyedül Petró előtt buktam le, de csak mert ő is közülünk való. - Persze, jöjjenek velem, az öltözőmben keresünk megoldást, és bocsássanak meg a kétbalkezességemért! -vállalom magamra annak a barnának a hibáját, aki gondolom féltékenységi rohamában kizakatolt mint a hat húszas. Megindulok az öltözők felé vezető folyosón, majd belépek a kis helyégbe, melynek egyik falán egy tükör, egy asztal, rajta az én számtalan pipere holmimmal, és egy szék áll, míg a másikon egy görgős fogas a kosztümökkel, egy kézmosó, meg egy jókora kanapé terpeszkedik, abba pedig a civil ruháim vannak lepakolva. A negyedik oldalt egy tükörfal és egy rúd foglalja el, ahol bemelegíteni és gyakorolni tudok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szvelovszky Norbert
INAKTÍV


Lovardatulajdonos || Horrorszerző
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 79
Írta: 2018. január 23. 20:37 | Link

Evena Noxen

A hölgy kissé belefeledkezik a pillanatba, talán ezért lehet, hogy amikor megszólítom olyan furcsán, majdhogynem mérgesen veti rám tekintetét. Zavart-kérdőn nézek rá vissza, és már épp fordulnék el, hogy akkor keressek valaki mást, aki megoldja a problémánkat, mikor megszólal.
- Köszönjük - bólintok, Simon pedig valami olyasmit mormog, hogy "semmi baj", majd követem a nőt és barátomat egy félreeső helyiségbe. Körülnézve öltözőnek tippelem a helyet. Pár mozdulattal le is kapom a vörös italpettyekkel, -foltokkal díszes, eredetileg törtfehér színű ingemet - nem zavartatva magam attól, hogy alatta csak a bőröm viselem -, majd kérdőn a nő felé fordulok.
- Nem tudom, mennyire szemérmes, de a barátom nem tartaná ildomosnak lecsupaszítania magát, amíg ön itt van, ugyanakkor nem tudom, hogy itt hagyhat-e minket felügyelet nélkül. Mármint nem mintha bármit is csinálnánk, de gondolom az egészséges gyanakvás azt követelné meg, hogy ne bízzon két idegenben.
- Nagyon szépen csavarod itt a szót, de tényleg. Nem is szólnék közbe, de lassan lefagynak a... - Ekkor pillant rá Simon a nőre, majd torokköszörülés után folytatja, miközben ujjaival elcsippenti bőrétől a nedves anyagot. - Ha be tudna küldeni egy úriembert egy tiszta nadrággal, hálám örökké üldözné.
Simon sokkal lényegretörőbb nálam, hagyom is, hogy a saját ügyét ő intézze, én pedig a kézmosó felé igyekszem ingemmel, hátha egy kis vízzel megmenthető még a ruhadarab.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2018. január 23. 20:50 | Link

Szvelovszky Norbert

 Öltözőm kényelmes mivoltát nem bizonyítja jobban semmi, mint, hogy a kékszemű, akinek mellesleg a hangja is bizsergetően kellemes már vetkőzik is, mint ha csak otthon volna. Nem zavartatom magam...Ugyan, dehogy csak úgy nézem végig akcióját, mint a Sixtus-kápolna menyezet freskóját a turisták, leszámítva, hogy a szám nincs nyitva. Nagy Szellem most segíts, könyörgöm magamban, majd miután egy perces néma áhítattal adóztam a velem szemben álló férfias torzójának az váratlanul monológorkánt küld felém arról, hogy megbízhatom-e bennük vagy sem. Nekem sem kell több ennél, megered az én nyelvem is egy kicsikét - Nos, mivel a csillogó strasszokkal kirakott ruhákon, legyezőkön és tollas boákon kívül nem sok dolgot tudnának elvinni, felvenni pedig csak akkor, ha efféle hajlamuk van, akkor pedig csak tegyék bátran, nem aggódom. Ha a tükröt vagy az asztalt, esetleg a kanapét szeretnék kicipelni, azt a bejáratnál lévő kollégáim úgyis visszahozatják, így...-ekkor vág szavamba a másik fickó, akinél öt centis hideg lett az italban lévő jégtől. - Rendben, úgyis mennem kell, de beküldök egy...hm...52-es inget önnek és egy 54-es nadrágot önnek - azzal kisietek a helységből és berontok a női mosdóba. Ott keresni kezdem pálcám, de rájövök, hogy elfelejtettem berejteni ruhám megbűvölt zsebébe. - A francba! - szitkozódom és áttrappolok Ramonhoz. - Mi van Ena, a másik csapatban játszik, vagy nős? -kérdezi partnerem sajnálkozva. - Egyik sem, de ha nem adod ide az egyik nadrágod és inged, hogy bevigyem az öltözőmbe, búcsút inthetek neki az biztos! - magyarázom sietősen. - Mit csináltál? Na jó el se mond, eredj mert három perc múlva színpadon kell lenned, majd én beviszem - mosolyog rám kajánul - Na hess, hess! - int nekem vigyorogva, mire kelletlenül elindulok számat elhúzva - El a macsokkal Ramon! - kiáltom vissza a folyosóról, mielőtt kiindulnék az újabb számra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szvelovszky Norbert
INAKTÍV


Lovardatulajdonos || Horrorszerző
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 79
Írta: 2018. január 23. 20:53 | Link

Evena Noxen

- Na itt a lehetőség, amire Dávid próbált rámutatni - mondja Simon, miután becsukódik a nő mögött az ajtó. Beszéd közben vetkőzni is elkezd, viszonylag lassan szabadulva meg alsóbb ruhadarabjától.
- Miről beszélsz? - kérdezem értetlenül, kissé zavartan, még mindig az ajtót figyelve, ami mögött eltűnt a gyönyörű fekete haj, titokzatosan mély szemek és táncosan ringó csípő tulajdonosa.
- Vedd már észre magad! Meg őt. Úgy nézitek egymást, amikor a másik nem figyel, mintha 16 évesek lennétek és épp most figyelne be az első szerelem - forgatja a szemét, miközben az ajtótól elfordulva lopva kitisztítja és megszárítja pálcájával az alsóját. Én közben vízzel maszatolom szét ingemen a foltokat, nem mintha amúgy értenék a ruhatisztításhoz. Szerintem csak rontok rajta.
A nyíló ajtó hangjára úgy tűnik el Simon pálcája, mintha ott se lett volna, majd rám tekintve gonoszul elmosolyodik.
- Ezt a csalódást - suttogja felém, nekem pedig rá kell jönnöm, hogy arcomról olvasta le, hogy mennyire rosszul érintett, hogy a most belépő nem egyezik meg a korábban kilépővel. Bár sejthettem volna, elvégre Simon férfit kért a nadrágjához. Lehet, hogy ő már vissza se fog jönni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2018. január 23. 21:08 | Link

Szvelovszky Norbert

ruha

Simán lemegy ez a szám is, éjfélig  már csak egy van, utána pedig számomra csupán kettő marad hátra. "Nyugdíjas menet", így fogalmazott Adél és mi tagadás igaza van. harmincon túl ennyi adrenalin épp elég. Míg rohanok lefelé a színről, megfeledkezem arról, hogy bárki is lenne az öltözőmben, igazából amint felléptem a pódiumra ki is ment a fejemből a kékszemű és a másik. A folyosón elkezdem levetni magamról ruhadarabjaim nagy részét. Egy fekete csipkés melltartó, egy hozzá passzoló harisnyatartós alsó, fekete combfix és egy térd alá érő végig fűzős, barokk sarkú csizma van csupán rajtam, belőle minden tetoválásom kilátszik, itt nincs okom eltakarni a hegeimet fedő ábrákat. Amikor berobbanok a helységbe már a következő dalt éneklem és hangolódom rá. A becsapódó ajtó zaja töri meg a varázst, és én ráeszmélek, hogy a kékszemű férfi még idebenn van. Fejet fel, nincs mit szégyellnem. Ebben a szellemben sétálok át előtte a fogasig, ahonnan magabiztosan akasztom le a következő öltözetet. Rengeteg sminkemben úgysem ismeri fel az arcom. Bogolyfalva pedig messze van Szegedtől és kétlem, hogy bármelyik helyre volna valósi. - Segítene? - nézek hátra vállam felett a kékszeműre és pillantásommal jelzem, hogy a zipzár felhúzásához kérem a közreműködését. Nem mintha egyedül nem menne, mert hátra tudok nyúlni, de így mégiscsak könnyebb. Ez a ruha egy mélyzöld lágy esésű selyem nagyestélyi, melyet az este egyetlen lassú dalának énekléséhez fogok viselni. Míg várok addig hajam boglyába emelem és fejem tetején megtűzöm azokkal a csatokkal amikért elnyúlok szabad kezemmel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szvelovszky Norbert
INAKTÍV


Lovardatulajdonos || Horrorszerző
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 79
Írta: 2018. január 23. 21:12 | Link

Evena Noxen

Az illető Ramonként mutatkozik be, és stílusával hamar rávesz minket arra, hogy úgy érezzük máris barátok vagyunk. A pillantása némileg feszélyez, de a tőle kapott ing méreteiben nagyjából megfelel, így abba is hagyom a régi pucolását, eleve nem volt esélyem rá, hogy sikerüljön kimosni. El is feledkezem róla, úgyhogy az ott is marad a mosdókagylóban.
Simon viszont magas és vékony, abszolút nem jó rá a nadrág, így Ramonnal nagy egyetértésben lelépnek keresni valamit. Barátom még visszanéz rám, én pedig inkább bátorító, mint vigyorgó arcot szeretnék mutatni neki, de nem sikerül. Annyira röhejes, ahogy a derekánál összefogott nadrágból alul kilógnak a virgácsai. A rám vetett pillantása szigorú és komoly, mint ő maga, aztán már ott is hagynak.
Én pedig várok, elvégre megkértek rá, mondták, majd visszajönnek. Letelepszem a kanapéra, de épphogy csak elpillednék, amikor kivágódik az ajtó és egy csodás hangot egy még csodásabb nő követ. Kissé felhúzom a szemöldököm hiányos öltözékét látva, de nem kezdek el szemérmeskedni, meg elfordulgatni. Viszont felajánlanám, hogy elhagyom a helyiséget, legalább addig, amíg ő átöltözik, de ő a segítségemet kéri. Ki vagyok én, hogy megtagadjam? Óvatosan megfogom a cipzárt és egyetlen mozdulattal a helyére húzom, majd hátrébb lépve megszemlélem az eredményt.
- Ez a ruha keringőhöz tökéletes - mosolyodom el, de rögtön rá is fagy az arcomra, ezt ugyanis nem akartam hangosan is kimondani. Nem mintha számítana, végül is a mögöttes tartalommal nem lehet tisztában, gondolataimat el nem érheti.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2018. január 23. 21:24 | Link

Szvelovszky Norbert

Nem számítottam rá, hogy ilyen az érintése. A keze meleg, erős de gyöngéd, bár talán zavarában túl határozottan húzta fel a zipzáramat, mégis elég ideig érzem őt közel magamhoz, hogy megtudjam mennyire fel képes kavarni már a puszta jelenléte is itt mögöttem. Lelki szemeim elé villan egy kép melyen kicsit szorosabban és kevesebb szövettel borítva állunk ugyanígy. Szavai foszlatják szét elmémben az ábrándot. - Keringőhöz? - nézek hátra rá, s így közelről láthatom tenger színű szemeit. - Tud táncolni? - kérdezem felcsillanó lelkesedéssel. A pillanat varázsa adja tán ajkaim közé a szavakat, minden esetre ismét megszólalok - A tánc vízszintes vágyaink függőleges kifejezése. Tudta? Ez úgy igaz, hogy álmainkat táncoljuk el, ez a vízszintes megfelelője, legalábbis én így vélem - elgondolkozva pillantok félre - Ha valamikor találkozunk még az életben, ígérem keringőzöm önnel - mosolygok rá, miután megfordulok, s így szembekerülök vele - De most mennünk kell, önnek a nézőtérre, hogy onnan tovább élvezze a műsort, míg nekem a színpadra, hogy szolgáltathassam azt - kezdem el kifelé terelni magam előtt, ingéről teljesen megfeledkezve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szvelovszky Norbert
INAKTÍV


Lovardatulajdonos || Horrorszerző
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 79
Írta: 2018. január 23. 21:28 | Link

Evena Noxen

Mindene szép és kecses, pont a nyaka vonala ne lenne az? Elmerülten nézem, tekintetemmel követve az ívét, miközben segítek neki az öltözködésben. Ódzkodom attól, hogy hosszasabban is hozzáérjek, mert félek, hogy nem is tudnám elengedni, vagy netán ő venné rossz néven a - bár nem kéretlen - tapizást.
Külsejét egészében felfogva kicsúszik számon egy megjegyzés, ami nem annyira halk, hogy ne hallaná meg.
- Előfordult már - mosolygok rá, mert értelmét nem látom a dicsekvésnek vagy hivalkodásnak. Mellette úgyis biztosan elbújhatnék a tánctudásommal. De, ha ő lehetne a párom, megérné feleleveníteni a régi ismereteket.
A vízszintes vágyaknál viszont egy pillanatra ledermedek. Először azt gondolom, hogy egy kifejezetten kezdeményező és nyitott nővel hozott össze a sors, aztán meghallom a mondat folytatását, és egy pislogást követően felenged merevségem. A vízszintes vágyak alatt én egészen más jellegű dolgokra gondoltam, de persze a férfiaknak sosem azon jár az eszük, amin a nőknek.
- Elég bizonytalan ígéret ez, de szaván fogom - viszonzom az esküt, majd hagyom, hogy elhessegessen maga mellől, visszatérek barátaimhoz. Érdekes módon Simont viszont sehol nem látom. Úgy tűnik ez a nadrágprobléma nehezebb ügynek bizonyul.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szvelovszky Norbert
INAKTÍV


Lovardatulajdonos || Horrorszerző
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 79
Írta: 2018. január 26. 15:10 | Link

Evena Noxen
Szeged - RedCorset mulató - valamikor a farsangi időszakban

A tónál is sejtettem, és a patikában megerősödött bennem az érzés, de agyam csak később tudta összerakni és feldolgozni: a holdfényben fürdőző éji látomás, az engem meggyógyító intelligens, érzékeny csoda és a sokkal korábban látott érzéki, vadító táncosnő egy és ugyanaz a személy. Ő Sedna. De mégsem. Ő nem a karakterem, nem az a kitalált, papírillatú, tintaszín hajú képzelgés. Ez a Sedna él, és sokkal nagyobb hatással van rám, mint könyvbeli hasonmása valaha.
Nem bírtam ki, míg a sors újabb találkozót eszközöl ki nekünk a véletlennél, elmentem hozzá, és elhívtam lényegében bárhová. Simon segített ki a helyszín megválasztásában, aki egyik levelében írta, hogy a RedCorsetben farsangi bál lesz. Hosszan sajnálkozott, hogy nem tud elmenni, pedig tőle nem igazán megszokott ez a fajta erős érzelemnyilvánítás. Állítólag összehaverkodtak Ramonnal. Engem ennél viszont sokkal jobban lekötött a sorai között meglátott lehetőség: elhívhatnám a csodanőt oda, ahol először találkoztunk. Talán ő már nem is emlékszik az idegenre, akire ráöntött egy pohár koktél, pedig még az ingemet is ott felejtettem, annyira elbűvölt az egész lénye. Lehet azóta is ott lóg az a ruhadarab valamelyik fogason.
Vérbeli lovashoz méltón cowboynak öltöztem, természetesen minden hozzávalóval: pisztolytáska lóg az oldalamon és takarja farmerom egy részét, felette pedig fehér, mellkasközépig nyitott inget, műbőr, barna mellényt viselek. A széles karimájú, szürke kalap alól alig látszanak ki szőke tincseim, de azt remélem, hogy hivalkodóan kék szemszínem az árnyékából előtűnve még hangsúlyosabbá válik. Legszívesebben lovon érkeztem volna, de a bárba úgysem vihetnénk egyetlen hátast sem magunkkal, ezért csupán kiegészítőnek nem éreztem helyénvalónak egy ló használatát.
Kezemben egy hatalmas bokrétával - aminek összeállítását a virágkötőre bíztam, tekintve, hogy a növényekről nem sok mindent tudok - állok a patika előtt a megbeszélt időpontban, és várom, hogy Ő megjelenjen az ajtóban.

csokor
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2018. január 26. 15:23 | Link

Szvelovszky Norbert

 Álarcos, farsangi bál, mint első igazi randevú...Nos, így kimondva elég furcsán hangzik, mégis igent mondtam. Botor módon az előtt, hogy megtudtam volna hová is invitál és mikorra. De már késő, megtettem és visszamondani már amúgy sem volna szívem. Így azt teszem, amit egy nő megtehet ebben a helyzetben: alakoskodás ide, képletes és valós álarcok oda, lenyűgözöm. Mivel a RedCorsetbe szólt a meghívás és pont a születésnapom estéjére úgy értékeltem, hogy kihasználhatom a hazai pálya előnyeit, tehát megírtam tervemet Adélnak, aki a maga furán zsörtölődő módján belement a kis csínybe, melyet kieszeltem. Ezzel tartozom egy ideje Norbertnek, ideje beváltanom egy korábbi ígéretemet. A hadművelet első lépéseként a patika elé hívtam tengerszemű kísérőmet, én magam viszont már a mulatóban voltam megérkezésekor. Az ajtó gond nélkül kinyílt neki és odabenn üzenetem várja, melyet az elméjében egyszerre sok gondolatot forgató emberekre jellemző szálas zilált kézírásommal olvashat.

" Kedves Norbert, ha nem baj találkozzunk ott, még mindig keresem a megfelelő jelmezt. Evena "

 Eközben én már javában egyeztettem táncos barátaimmal, a zenekarral és Petróval, Ramonnal és Tomival. A fiúk adnak majd jelet nekünk és a muzsikusoknak amikor a férfi megérkezik. - Rendben, akkor ahogy megbeszéltük - mosolygok körbe hálásan a csapatra, akik nélkül el sem tudnám képzelni, hogy ez sikerül. - Köszönöm nektek! - mondom, mire Ramon vigyorogva így szól: - Szívem, erre vártunk, mióta leöntötted a szilveszteri bulin...Mi tartott ilyen sokáig? - erre mind egyöntetűen helyeselni kezdtek, majd Petró vette át a szót - Csajszi, el ne szúrd nekem, különben nem kapsz több pina coládát az életben! - felkacagtam - Ne fenyegess, mert megjárod! - mondtam még mindig nevetve, mire Adél kicsit lehűtötte a kedélyeket - Most az egyszer, mert születésnapod van te szabod meg a műsorrendet, de ne szokj hozzá! Nyomás! Menjetek és készüljetek Sedna kisasszony nagy belépőjére! - erre persze elsomfordáltunk, ki-ki a saját helyére, így én az öltözőmbe, ahol egy különleges kosztüm várt ma rám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szvelovszky Norbert
INAKTÍV


Lovardatulajdonos || Horrorszerző
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 79
Írta: 2018. január 26. 15:27 | Link

Evena Noxen

Egy darabig az épület előtt várakozom a kirakatot figyelve. A mellettem elhaladó emberek jelmezemre adott reakciója csak egy ideig mulattat, a hölgy pedig továbbra sem tűnik fel. Mivel a patikában teljes a sötétség, először bekopogok, majd megpróbálok benyitni is, de egészen meglepődöm, hogy valóban sikerül bejutnom. Hangosan szólítom, kérdő hangsúllyal, de csak a teremben megrekedt csend felel, a pulton viszont meglebbent a mellettem elsuhanó szellő valami fehéret. Közelebb lépve szabad kezembe fogom a papírt, de a rajta olvasható szöveg láttán kissé feljebb emelkedik a szemöldököm. Végül megfordítom, kölcsönzök egy pennát a készletéből és ráfirkantok valamit a hátoldalára, majd pálcámat elővéve vázát bájolok, bele vizet, aztán beleállítom a csokrot és a virágok szirmai közé rejtem az üzenetet. A bárba úgy érzem felesleges lenne elcipelni, úgyhogy a csokréta majd itt megvárja a hölgyet.
Kilépve bezárom magam mögött az ajtót, majd elhoppanálok a bár közelébe. Pár saroknyit kell sétálnom mielőtt megérkezem a megfelelő helyre, de addig is van időm felkészülni. Legalábbis ezt tenném, de az, hogy láthatom őt, olyan érzésekkel tölt el, amilyeneket utoljára tizenévesen tapasztaltam. Hevesen dobogó szívemet hasztalan próbálom lenyugtatni, mikor kezem a kilincsre téve benyitok a RedCorsetbe.
Utoljára módosította:Szvelovszky Norbert, 2018. január 26. 15:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2018. január 26. 15:47 | Link

Szvelovszky Norbert

Zene
Ruhák
Maszk

Az épületben nyüzsögnek az emberek, ez az este, ez a bál sok vendéget vonzott, akik a nagyteremben érdekesebbnél érdekesebb jelmezekben múlatják az időt és élvezik a műsort. Hátul az öltözőmben várok rá és egyre feszültebb vagyok. - Vajon tetszeni fogok neki? Vajon minden úgy megy majd, ahogy elterveztem? - cikáznak át elmémen a kérdések, megválaszolatlanul - - Megérkezett! Itt van! Ena, megjött a kékszemű! - kiabálja már a folyosón Ramon, s a mondatát az öltözőmben fejezi be. Félelemmel a szememben nézek fel és a tükörben látom a mosolyát. - Színpadra szívem! - nyújtja felé kezét, majd közösen indulunk el nyomunkban a többiekkel. Mindenkin álarc és különböző tündér jelmezek, rajtam van csak fehér ruha. Kiérve a függöny mögé kikukkantok, hogy megkeressem őt, s miután megtaláltam még hevesebben kezd dobogni a szívem. De innen már nincs visszaút. Felemelkedik a nehéz brokát és mi a vendégek közé sétálunk le a világot jelentő deszkákról, míg Tomi, aki ma a konferanszié, kihirdeti a Táncosok és Táncosnők Válaszát. Csapatom nő tagjai egy-egy férfi, míg a férfiak egy-egy hölgy elé lépnek és kérik fel a keringőre, mely eközben megszólal. - Szabad, uram? - szólítom meg a cowboy-nak öltözött férfit. Hajam díszektől ragyog, szemeim kicsillannak az ezüst álarc alól, ajkam mélyvörös rúzs fedi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szvelovszky Norbert
INAKTÍV


Lovardatulajdonos || Horrorszerző
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 79
Írta: 2018. január 26. 15:49 | Link

Evena Noxen

Beszélhetnék arról, mit csináltam az előtt, hogy megláttam Sednát, de igazság szerint fogalmam sincs. Valószínűleg csodáltam a díszítést, figyeltem a többiek jelmezét és vártam őt, de amikor meglátom, mindez értelmét veszti, agyam nem hajlandó semmilyen más információt elraktározni vagy feldolgozni, mert minden kapacitását a csoda foglalja le.
Éjsötét haja a végtelen éj démonainak kacér suttogásával tölti meg a fülem, hófehér ruhába bújtatott alakja viszont a mennyek csillámló harmóniáival nyűgözi le a tekintetem. Mikor elém áll és a szemembe néz, félek, hogy nem tudok megszólalni, és ez talán be is igazolódik, mert válasz helyett felé nyúlok, majd kezére csókot lehelve elindulok mellette, vele. Hagyom, hogy arra a helyre vezessen, ami a koreográfia szerint el lett tervezve - már ha van ilyen -, aztán szembefordulok vele, hogy felvegyem a keringőhöz szükséges pozíciót. Mélykék szeme a tengerek sötétjét juttatja eszembe, szívesen elmerülnék, megmártóznék a vizében. A barna ugyanakkor a hajó rajta, ami segít a felszínen maradni, nem hagyja, hogy belefulladjak a hullámok viharába.
Egyik kezem a derekára simítom, másikat az ujjaira fűzöm, de még várok, hátha van valami jel, amire kezdeni lehet. Szám továbbra is néma marad, de nem félek attól, hogy nem tudom megfelelően a tudomására hozni, hogy milyen gyönyörűnek tartom. Szememből ugyanis mióta megláttam egyértelműen süt az áhítat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2018. január 26. 15:52 | Link

Szvelovszky Norbert

 Felismert engem, ez így rendben van, hiszen azt hiszem beleírtam magam a lelkébe, ahogy ő is magát az enyémbe. Pillantásától úgy dörömböl bordáim alatt a szívem, mint rab madár a kalitkában. A zene taktusai vezetnek ahogy elfoglaljuk helyünket és felvesszük a tánctartást. Egyik keze derekamra fonódik, ujjai még ruhám selymén át is perzselik bőröm, másik kezébe teszem saját kezem és elkezdünk táncolni. A keringő ritmusa elandalít, a forgások és sasszék oly könnyen jönnek mint a lélegzetvételek. Mámoros érzés a karjai közt lenni, vezet és én követem, mintha mindig is együtt táncoltunk volna. - Mindig betartom amit ígérek... - suttogom a fülébe, majd lágyan érintem ajkam az övéhez, elterelve figyelmét arról a kis varázslatról, mellyel meg szerettem volna lepni. A ruhámból ugyanis hószín szárnyak bontakoznak ki, s mi néhány centiméterrel a föld fölé emelkedünk. Egy bűbájnak hála minden mugli körülöttünk úgy látja mintha kötelekkel volnék a mennyezethez rögzítve, de a varázserővel bírók a valóságot láthatják. Szárnyakat és lebegést. Akár a szerelem, melyet iránta érzek azóta, hogy az öltözőmben odaállt mögém, hogy segítsen felhúzni a ruhám zip-zárját. Azonnal tudtam, hogy ennek lesz folytatása. Aztán a tónál, majd a patikában is végig arra vágytam, hogy ez történjen. Oh, bár biztos lehetnék benne, hogy ő is így érez. De nem szól semmit, csak néz rám, és én elveszek a szemében. Vad tenger hullámait látom, ahogy tajtékjuk elemészt, de én mégsem félek. Nem. Többé már nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szvelovszky Norbert
INAKTÍV


Lovardatulajdonos || Horrorszerző
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 79
Írta: 2018. január 26. 15:56 | Link

Evena Noxen

A karjaim közt tartom, lépéseimmel vezetem az övéit, tekintetem egy pillanatra se fordítom el róla. Szívem képtelen a zene ritmusára verni, annál sokkal többet kell ütnie, akárha sietne valahova, pedig én pont megállítani próbálom az időt. Ez egy olyan pillanat, ami egy életre meg akarok jegyezni, az eszembe vésni a helyet, a zenét, a ruháját, és őt egészen az utolsó ébenszín szempillájáig.
Suttogása borzongatja a bőröm, és én végre mosolyogva megszólalnék, de nem hagyja, hogy ajkamon távozzanak a szavak, sajátjával vet gátat nekik. Visszacsókolnám őt, de érintése épp csak leheletnyi, ami puha 'ott se volt, csak képzelet' érzést hagy maga után.
Szememet egy pillanatra lehunyom, s mikor legközelebb felpillantok már egy angyal áll velem szemben, és én nem csupán a boldogságtól lebegek a föld felett. Minden szó, amit elmondhatnék fásult, egyszerű, fakó lenne hozzá képest. Mindig is büszke lehettem a fogalmazási készségemre, elvégre díjakat is kiérdemeltem már szófordulataimmal. De itt most csak egyetlen kifejezés jön a nyelvemre:
- Szeretlek.
Nem tudom, hogy ez az érzés meddig fog tartani - bár most úgy gondolom, sosem hagy el. Nem tudom, mikor és miért alakult ki. De abban biztos vagyok, hogy ez az igazság. Szeretem őt. Őt és nem a karakterem. És szeretném még jobban megismerni. A forróvérű táncosnőt, a tudós doktornőt és a csábító holdfényben fürdőzőt. Látni akarom az összes énjét, mindent tudni akarok róla. Ismerni a múltját, tisztában lenni a jelenével, és részt venni a jövőjében. Nincs ezen mit túlgondolni, ha érkezik egy lehetőség, meg kell ragadni. És ez egy olyan lehetőség, amit képtelenség kihagyni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2018. január 26. 15:58 | Link

Szvelovszky Norbert

Zene
Ruhák

Mint az eleven tűz hévvel égő lángja, mely elemészt, felperzsel vagy melegével óvón átölel. Kimondott szava lelkem parazsát fellobbantotta. Mit mondhatnék, hogyan is fejezhetném ki jobban azt, amit érzek? Csak mosolygok, szemeimben könnyek csillannak, de ajkam néma marad, lélektükreim melyeket rá vetek beszédesebbek, hiszen nincsenek rá szavak, tán csak hangok és dallamok, mozdulatok. Csupán ezek fejezhetik ki igazán mit is jelent ő nekem. A keringő dallama lassan elhal, hogy helyét lüktető ritmusnak adja át, s én leereszkedem a földre, majd szárnyaim szertefoszlanak akár a füst, hogy szinte másodpercek alatt egész öltözetem átalakuljon, hószínből vérvörössé, angyaliból kísértővé, éterien áttetszővé, mégis ízlésessé. Megsimítom arcát és ahogy a többi táncos úgy én is visszasietek a színpadra, hogy ezt a dalt ott táncoljuk el. A kompozíció a mi történetünket is elmesélhetné, remélem ez feltűnik majd szerelmemnek. Annyi évnyi magány után, élethossznyinak tűnő sötét éjszakák után, melyekre a hajnal kínkeserves jött egy ifjú író, öltözete régi kort idéz egy alkonyon megpillant egy nőt akit én formálok meg, míg az író állandó partnerem, Ramon. A férfi próbálja követni és utolérni a jelenés szerű alakot, aki szinte megigézte. De az eltűnik szeme elől. Ezután árnyéka önmagának, megszállottan próbálja leírni művében a nőt de a gyöngy betűk nem állnak össze múzsája képévé így sorra veti tűzbe a lapokat. Míg egy éjjel, a legsötétebb órában, mikor már a mécsvilág sem festi be a költő szobájának falát, a nő megjelenik előtte, oly közel, hogy megérintheti. Múzsája lágyan simítja homlokát és reája csókot ád, ekkor ébred a férfi és teremt a papíron csodát. Változik a kép az író magányosan ül kezében élete műve, összegyűrve, s csak vár, míg lebben a vörös szövet és feltűnik nő. A papír helyett a férfi utána ered, s végre sikerrel jár, s tán míg világ a világ egy pár lesznek eztán. Itt ér véget a zene s egy lélegzetvételnyi időre néma csend áll be, majd tapsorkán robban, mely alig akar szűnni. Ekkor kezdek lefelé rohanni, ruhám szinte úszik utánam a légben, mintha tűz volna, vagy maga a lüktető vér. Egyenesen hozzá futok, s karjába vetem magam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szvelovszky Norbert
INAKTÍV


Lovardatulajdonos || Horrorszerző
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 79
Írta: 2018. január 26. 16:41 | Link

Evena Noxen

Mióta először találkoztam vele, szemeim folyton őt keresik. Nem szántszándékkal, talán nem is tudatosult bennem, de a szemem sarkában meglibbenő fekete hajzuhatagokra odakapott tekintetem nem magának a sötét hajszínnek, hanem a hasonlóságnak és a viszontlátás reményének szól. Az övéhez hasonló alakú, termetű hölgyekre sem azért figyelek azóta jobban, mert pont ez testesíti meg az ideálom, hanem, mert valahol mélyen azt remélem mindegyiknél, hogy ő az.
Álmaimban felrémlik mosolya, felemás szemei, meztelen alakja. Lefoglalja a gondolataimat nappal és éjjel is. Elbűvöl a hanghordozása, a szavak, melyeket kiejt, és a mondatok, amikké összefonja őket.
Talán túl hirtelen történik minden, és ugyanúgy pórul járok a végén, mint Zitával, de nem érdekel, mert sokkal jobban bánnám, ha óvatoskodva hagynám, hogy az idő elpazarolva rohanjon el mellettünk. Exnejem iránt feleennyi érzés és vágy sem kavargott bennem, mint amit most Ena iránt érzek.
A keringő alatt épp ezért vallom meg neki az érzéseimet. Nem akarok felesleges köröket futni, ha ő is ugyanazt érzi, amit én. A macskák kerülgessék csak nyugodtan a forró kását, én szeretem tisztázni a dolgokat.
Ő nem válaszol, de tisztán látom rajta, hogy egyetért velem. Táncával, testbeszédével válaszol, s mint mindig, most is lenyűgöz az, az erő, ami belőle árad. Azt hittem, ezek a nők már rég kihaltak, s valóban lehet, hogy ő az utolsó példány. Mégsem ritkasága vonz, hanem a vele megálmodott jövő lehetősége.
Mikor vége a dalnak kelletlenül engedem el, és ő az angyalból rögtön démonná válik. A ruhája tüzet imitál, de az csorog az ereiben is. Succubus ő, aki megkísérti a magamfajta egyszerű írót, a valóéletben és a koreográfiában is. Talán egykor rég mi is találkoztunk, s így született Sedna. Magamban búcsút intek neki, képzeletemben mosolyogva elsétál. Többé nem lesz szükségem rá.
Emellett a nő mellett nincs helye másiknak, akár igazi, akár nem. A történet pozitív vége összecseng a mi sztorinkkal, legalábbis ebben a pillanatban, és a gyönyörű nő már lebben is felém, én pedig elkapom, és magamhoz szorítom. Megtaláltam a múzsámat, aki a saját életem lapjait segít teleírni, és mostantól akármi lesz, nem engedem át másnak soha.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2018. január 26. 16:49 | Link

Szvelovszky Norbert

 Az élet már csak ilyen, az idő halad a pillanat szalad. De mi egy percet most még állunk és hagyunk magunk mellett elrohanni mindent. - Ez a hely nekem több, mint egy  mulató. Itt én Sedna vagyok a volt pincérlány, aki most énekes és táncosnő ha arra szükség van - magyarázom mosolyogva és körbeintek a termen. - Szilveszterkor is azért találkozhattunk és boríthattalak el a ház ajándékának szánt koktéllal, mert beugrottam az egyik lány helyett - nevetek mert elém villan a kép a repülő pohárról. - Jó estét ! Elrabolhatom a mi ragyogó fekete démonunkat egy pillanatra - toppan mellénk Petró és Ramon és sokat mondóan néznek ránk. Bocsánatkérőn pillantok fel kedvesemre, majd eloldalgok a két férfi díszkíséretében. - Mesélj! - kezdi a mixer - Igen szívem, ne csigázz, sikerült? -tódítja táncpartnerem. Bólogatok sejtelmes mosollyal míg el nem tűnünk Norbert látóteréből, majd a nyakukba vetem magam és kacagva ismételgetni kezdem - Igen, igen!- két jó barátom egyként örül velem - Látnod kellett volna a fejét, úgy bámul mint akinek megjelent Merlin! - informált Petró igen szemléletesen - Ahj, most az egyszer megbocsátom, hogy lecsaptad a kezemről - affektál manírosan Ramon, ám szeme és mosolya elárulja valódi érzéseit. - Ti, ketten, irány a dolgotokra! - jelenik meg, szinte a semmiből Adél - Neked pedig ma már nem kell színpadra állnod. Menj, ne is lássalak - intézi hozzám szigorú szavait, arcomon elhalványuló mosollyal fordulok sarkon - Igyatok, amit csak akartok, a ház állja...-hallom hangját és szinte látom ahogy elmosolyodik mögöttem. Imádom ezt a nőt. Visszatérve szívem választottját a bárpultnál találom.  - A szokásos, picit turbózva jöhet csajszi?- kacsint rám Petró - Igen, duplát mert csodás estém van! - nézek büszkén Norbertre -És önnek mit adhatok? - kérdezi a mester mixer immár a cowboynak öltözött kékszeműt. Én pedig boldogan kortyolok bele kedvenc italomba, amiben kivételesen egy picike fehér rum is van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szvelovszky Norbert
INAKTÍV


Lovardatulajdonos || Horrorszerző
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 79
Írta: 2018. január 26. 16:52 | Link

Evena Noxen

Alig tartom a karjaimban, máris elrabolják tőlem, de előtte elég sok mindent megtudok róla. Amíg ő a kollégái társaságát élvezi, én körülnézek. Ezen a helyen dolgozott, valószínűleg sokáig, ha ilyen szoros kapcsolatokat tudott kialakítani. Egy ideg a második vagy sokadik otthona lehetett. Én sosem éltem meg ilyesmit. Az írásból tartottam fenn magam, és az alkotás magányos műfaj. Én, a papír, a tinta és a képzelet. Eddig még senkit nem tudtam ebbe a folyamatba beengedni, és nem hiszem, hogy a jövőben ez változni fog. De hogy ez Enát zavarni fogja-e csak ő tudja megmondani.
A pulthoz lépve elfoglalom helyem az egyik bárszéken, onnan figyelem a megannyi maszkos, jelmezes embert, hallgatom a zenét. Talán nem is a válás miatt váltam képtelenné az írásra, egyszerűen nem igazán értek új ingerek. Mióta Enával találkoztam folyton új dolgokat tapasztalok meg, és ez jól hat a képzelőerőmre is. Például nagyon is el tudom képzelni ezt a helyet kísértetekkel és átkokkal teletűzdelve gyilkossági helyszínként is.
Fantáziám nem szabadulhat el igazán, mert a szeretett nő újra magára vonja a figyelmem.
- Adjon abból, ami annak idején az ingemen végezte! - nevetem el magam. - Elvégre ma azt ünnepeljük, hogy rád találtam, nem? - nézek a gyönyörszép hölgy szemébe, majd bal kezemmel az arca felé nyúlok, mintha csak egy tincset szeretnék eltűrni a füle mögé, valójában azonban csak a bőrét akarom megsimogatni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2018. január 26. 19:45 | Link

Szvelovszky Norbert

 Megsimogattad arcomat, megérintettél, szívem így még nem dobogott, vérem így még nem száguldott, gyomrom nem remegett, hangom nem szegte kapkodó lélegzetem ily sokszor és erősen semmi. A bár után, a bál végén elkísértél egészen szállodai szobám ajtajáig. Elbúcsúztunk, de én nem tudtalak elengedni. Te már alszol, de nekem nem jön álom a szememre, mert félek, ha elalszom nem rólad álmodom majd. A percek telnek az óra odalenn kattog, hangját hallom és a szuszogásod ritmusát lassan felveszi az enyém. Pilláim sűrű, fekete függönyként ereszkednek szemeim elé és végül mégis elnyom a fizikai fáradtság. Tudatalattim zárt kapuja kitárul, éles fénypászma sugarát követem a sötétben, míg a résen át meg nem látom a borzalmat. Anya arca eltorzult sikolyba dermedt, mellkasa nyitva, vére még, mint vörös patak csörgedez foszlott ereiből, a szeme vörsesbarna, mint az én jobbom, élettelen, szikrát nem vet már benne a létezés. Apa hangját hallom. Csendes és monoton. Értem a nyelvet, inuit ima, a holtakért könyörgő. A szörny már zihál, mocskos pofájából tűéles fogak villannak elő és támadásra húzza izomzatát. Kivágódik a szekrény ajtaja. Rohan a kislány, vékony alakja, fekete haja, felemás szeme az enyém. Magam látom, s kapnék rögtön karom után, de lassú vagyok, s nem érem el. Berohan apánk elé, a kaszaboló mancs az ő mellkasát majd bal oldalát éri, ahogy hozzá fordul az első ütés után. - SEDNA NEE! - kiáltja apánk és hátával védi immár a vérző lányt. A férfi gerince hangosan roppan, feje furcsa szögben mozdul el, kiömlő meleg vére illatát orromban, tapintását ujjaimon érzem, ahogy a résen át látom megelevenedni emlékemet. Gyermek énem elájul, pedig valójában akkor öltöttem először holló alakot. A bűntudat szüli most az álmomat, mert cserbenhagytam őket és elmenekültem, miután a vérfarkas belém vájta karmait. Mikor feleszmél fiatal énem, apánk teste ránehezedik, hogy levegőt is alig kap. Letolja hát magamról és feltápászkodik. - NEEEEEEEEM! - Kiáltom torkom szakadtából vele együtt és immár a valóságban is hallhatóan, pedig még mindig álmodom. Kivágom az ajtót, hogy kizuhan tokjából, odarohanok és letérdelek a két testhez. - NEEE! NEEE! KÉRLEK, NEEE! - úgy hangozhat engem bántanak, pedig én ostorozom magam, hiszen tudom elmentek. A kis Sedna mellettem áll, felnézek rá. - A te hibád! Ha az iskolában maradsz és nem szöksz haza, még most is élnek! - hangja vékonyabb, ártatlanabb, de a sajátom - Te vezetted őket ide! Te ölted meg őket! - szavaira csak könnyeimmel tudok felelni, tekintetem térdemre vetem, amin kezeim pihennek, az egyikben egy hatalmas kés, a másik vérben ázik. - ELÉÉÉÉG! - üvöltöm és azzal a lendülettel amivel felállok dobom el a kést és válok hollóvá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maximillian Liebhart
Egyetemi tanár


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 264
Összes hsz: 371
Írta: 2018. január 27. 17:30 | Link


Zu Hause | 14. Januar


Max nagy lelkesen kezdte köpködni a barna tincseket, mert bármennyire is szerette, meg tetszett neki, nem tartotta ízletesnek. Nem volt egy hajfetisiszta és lehet, hogy soha nem is lesz.
- Hát, tényleg nem... - állapította meg a német nagy grimaszolva bámulva a lányra pár pillanatig, de aztán csak elnevette magát. A csók ellen nem volt kifogása, miután végre sikerült a túl sok hajtól megszabadulnia a férfinek.
Összességében kissé fura volt a lány a fogpaszta reklám mosollyal, nem értette a német, hogy mi ez a hirtelen ok a vigyorra, de úgy volt vele, hogy ha Luca boldog, akkor úgyis minden rendben van.
- Akkor ezt megbeszéltük, csak még be kell vásárolni, amihez fel kell öltözni, ami energiát igényel és amiből még nem indult be a termelésem - nevetett fel kicsit a német, ismét az unikornisos bögre felé pillantva. Egyszerre imádta és utálta, neki nem adnak ilyen cukiságokat. Legalábbis komoly, megfontolt jó szándékkal biztosan nem. Luca közben a kávéba szürcsölt, ami a szokásossal ellentétben egészen tejeskávé jellegű volt, sok cukorral. Attól még nem olyasmi volt, ami a mindennapi élete része.
- Annyira nem is vagyok morcos... csak életképtelen, nem ugyanaz a kettő - horkant fel a német, majd csókot nyomott Luca arcára, kicsit még elkényelmesedve a kanapén. Szerette ezt a nyugalmat. Kicsit még nézte, ahogyan Luca a kanapét piszkálgatja, értetlenül, majd jött a reveláció.
- Mikor?- Hirtelen érezte azt a bizonyos gombócot a gyomrában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rea Liebhart
Független boszorkány, Boltos, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 709
Összes hsz: 6614
Írta: 2018. január 29. 15:53 | Link


- Maximus home, január 14. hajnal -
×♥×


Jót kuncogott az egészen, bár ő szólt, ő tudta, hogy nem finom. Igaza is lett. Segített a németen, eltűrögette a tincseit, aztán ami mégis a férfi arcába ragadt, szépen elszedegette. Nem akart ő itt semmi gubancot. Azt csinált Aranyhaj magának például, de mindenkinek el kell kezdenie egyszer élni, Luca nem hibáztatja. Az a lány csak mindent akart, mint mostanság ő is. És ha megadatik… nos, élni kell vele.
Egész nagy boldogság volt, a furcsán alvós éjjel ellenére, és hogy az elmúlt hetek nem egészen olyanok voltak, mint amilyennek talán illik egy esküvő után, de az a csók, amire még odahajolt elcsenni Maximustól pont kárpótolt mindent.
- Ahjjj…. Ruha, öltözés… fésülködni kell - nyűgösködött feltűnően egy kört ő is, na nem mintha olyan sűrűn nyúlna a fésűért saját elhatározásból, így a probléma is tényleg csak lebegtethető a levegőben. Rea élte a reggelt, mindig elég hamar össze is szedte magát, de most a buksija éppen furcsán létezett, és nem ez volt az egyetlen. A kávés incidens már pont elég különös volt mindenkinek, de hamar elterelődött erről a szó.
- Neeem, az sem vagy, csak kicsit még álmodsz, az sosem baj - mondta elvigyorodva ismét a puszi után, hogy mint aki jól végezte dolgát boruljon oldalasan a kanapénak. Bár itt a jó munkáról éppen szó nem volt, mást tervezett kimondani, de várta, hogy a férfi is kicsit itt legyen köztük, bár ehhez nem a kávé megváltásában hitt.
- Pár órája… mikor elsőre mentünk le pisilni Pascallal… - válaszolta neki, aztán csak figyelte őt. Nem igazán értette az egyszavas kérdés reakcióját, ilyen se volt még úgy hiszi. Végül csak elfordult, aztán a hátával felé csúszkálva fogta meg a karjait és maga köré húzva bújt hozzá. - Mi fog történni?
Utoljára módosította:Rea Liebhart, 2018. január 30. 13:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Korona Kraków cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
Egyetemi tanár


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 264
Összes hsz: 371
Írta: 2018. január 30. 13:34 | Link


Zu Hause | 14. Januar


Rea azért aranyos volt, nem akarta Maxit úgy hagyni, fuldokolva a hajban, kilátástalanul, inkább segített neki lassan kipiszkálgatni a tincseket a szájából. Mert, ugye, az volt a legmacerásabb rész.
Talán illett volna elmenniük egy nászútra is, de mivel az esküvő hirtelen jött és nem sokkal utána a teljes Navine vezetőség edzőtáborba száműzte magát, ez egyelőre érdeklődés hiányában elmaradt. De ami késik, az nem jött időben, talán el sem múlik, így Liebhart nem aggódott azon, hogy nem pótolják be.
- A fésülködés nem kötelező, majd odaadom a fekete sapim, a buksidba húzod és meg is van oldva. Én már azt se tudom, hol a fésűm. - Persze, ő könnyen beszélt, elég volt, ha csak végigszántott az ujjaival a kusza barna tincseken és már indult is az útjára. Ezért örült, hogy már nem volt olyan hosszú a haja, azzal sokkal több volt a gondja és nem is feltétlenül érte meg a macerát.
- Leginkább fél lábbal még az ágyban vagyok, igen, mondhatjuk így is - állapította meg a német elgondolkozva. Lassan kezdett elmúlni az a nyomás a szemeiből és ezt értékelte. Luca kicsit oldalasan dőlt a kanapénak, Max meg egészen elsüppedt benne, szerette, puha és kényelmes volt.
Kissé aggasztotta Maxot a válasz, nem szívesen vette volna, hogyha két héttel az esküvője után kiderül, hogy a felesége nem szereti. De a válasz egészen megnyugtató volt. Kissé megkönnyebbülve ki is fújta a levegőt, hagyva, hogy Luca a karjai közé fészkelődjön.
- Akkor már nem túl sok minden. Csak tovább gyengül a képességed még egy pár órán át, aztán lesz egy stagnálós időszak. Szintén egy pár óra, olyan öt-hat. Aztán fokozatosan minden visszatér a normál állapotába - vázolta fel Maxy, hogy nagyjából mire is kell számítani. - Milyen?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rea Liebhart
Független boszorkány, Boltos, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 709
Összes hsz: 6614
Írta: 2018. január 30. 14:20 | Link


- Maximus home, január 14. hajnal -
×♥×


Maxi és Luca nem éltek tipikus életet és semmit nem úgy csináltak, ahogy az megszokott lenne. Az emberek általában sokat készülnek a nagy pillanatokra, náluk ezek mégis egy hét alatt mind összecsúsztak. Szülők lettek, jegyesek, aztán meg házasok. Igaz, hogy az időzítésbe talán nem volt benne, hogy a munka nem gondolta úgy, most ezt mind ki is élvezhetik együtt, de ez legyen a legkevesebb. Bármikor bepótolható egy nászút például.
- És az a sapi elég ruha helyett is? - döntötte a buksiját oldalra, ahogy hatalmas szemekkel pillogott rá. Nem, neki meresztgetni sem kell, alapvetően elég nagyra sikerültek rajta ezek a részek. A fésű kérdésére leginkább csak megvonta a vállát, mert neki volt, csak különösebben nem érdekelte, nagy valószínűséggel, ugyan úgy van a sporttáskája aljában, ahogy bepakolta edzőtábor előtt.
- Mondjuk az ágyikó jobban is hangzik, mint kint a hidegben mászkálni - vigyorodott el, hogy aztán megsimogassa a német arcát, majd a kezei a vállára csúsztak, de még mielőtt ott is hasonlóan tett volna rá kellett jönnie, hogy lesz itt beszélgetnivaló, így lassan elhúzta a mancsait és eldőlt. Érezte, hogy talán nem most, nem így kellett volna, de sosem tudta, mi számít alkalmasnak és ha őszinte akar lenni karácsony óta eszében sem volt, ott annyira természetesnek és jónak tűnt minden. Boldog volt és rájött, hogy az nem csak egy múló, egyszeri állapot, ami ott a közös ünnepben kijött.
- Az azt jelenti, hogy ami most van, az már a… normális Luca lenne? - kérdezte meg végül, ahogy lassan a karjai közé mászott, a kérdésre csak elmosolyodott. - Nem tudom, olyan kevésbé nyüzsis, de lehet csak a gondolatát pörögtem túl… lehet nem is tudnék normális lenni… az baj, ha nem is akarok? Tudod mit kerestem, mikor a csókot kértem?
Utoljára módosította:Rea Liebhart, 2018. január 30. 14:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Korona Kraków cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
Egyetemi tanár


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 264
Összes hsz: 371
Írta: 2018. január 30. 14:42 | Link


Zu Hause | 14. Januar


Hatalmas fújtatás volt a válasz Luca utolsó kérdésére. Ugyan Max sem volt túlzottan szégyellős, sőt, akár szabadosnak is mondhatnánk, a helyek és élmények miatt, ahol járt és amiket megélt, de ez az elképzelés nem volt a kedvére való.
- Neeeeeem, mert megfázol, meg jól meg is fognak bámulni - közölte szórakozottan a lánnyal. Ebből inkább az utóbbi zavarta, mert az előbbit könnyedén ki lehetett kezelni egy vagy két korty bájitallal, azokból pedig Liebhart elég bőkezűen osztogathatott. A fésű ügy egyiküket sem viselte meg túlzottan, Luca sem volt mániákus a haját illetően.
- Sokkal, főleg, ha az ember nem egyedül van - bólintott egyet elégedetten a német, majd a fejét kissé a lány kezének billentette elégedett morcogással. Jól érezte magát tőle, ha volt köztük fizikai kontaktus, ezért is fogta olyan sokszor a lány kezét akár az utcán is.
Max egy kicsit lesokkolt attól a ténytől, hogy Luca hirtelen felindulásból megitta az italt, amit karácsonyra kapott tőle. Nem mintha gond lett volna, csak nem számított rá, kicsit talán jobb is, mert így nem tudott rágörcsölni annyira. De tény, hogy aggódott azt illetően, mi is lesz a válasz, ha megkérdezné, mit érez a lány. Nem mintha lett volna aggódni-valója.
- Nem teljesen, de mondjuk úgy... úgy hetven százalékban - számolgatott a férfi, hogy mennyi idő is kellhet, mire a bájital ténylegesen kifejti a hatását. - Nem tudom, az baj, ha "normálisként" is más vagy,
mint az átlag? Nem, dehogy is baj... És fogalmam sincs.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 642
Összes hsz: 6108
Írta: 2018. január 30. 14:56 | Link

Maróti 'Bosszúálló leszek, mint Hulk' Fanni
Az időmeghatározást úgy látom, még gyakorolni kell.
Zseniális.


A pécsi Lechner Vince szabó elegáns emblémáját egy pálcamozdulattal tüntettem el a kezemben lógó egész biztosan környezetkímélő papírtáskáról, miután megpillantottam a szökőkútnál ülő lányt. Nem szégyelltem, hogy a férfinál vásároltam, mégis, az az állhatatos, folyton zsibongó aprócska kis bogár azt suttogta, hogy az, amennyi galleont képes vagyok egyetlen farmerra elkölteni, mások szemében kérkedésnek tűnhet. Nem tudtam, hogy Fanni mennyire ismeri a hazai vagy épp a külföldi neves tervezőket, de nem akartam kockáztatni. Most nem.
A táskát leengedtem, a pálcámat visszasüllyesztettem a kabátom belső zsebébe, majd egy nagy, szakadozó lélegzetet véve folytattam az utam a padhoz. Ő még nem láthatott, én viszont máris mosolyogtam; a számszéle újra meg újra kiszélesedett, felfelé ívelését csak az ismételt észbekapásom fékezte meg. Nemhogy kabát, de még csak egy átkozott pulóver sem volt rajta!
Hunyorgó tekintettel, döbbenten álltam meg mellette, a táska csörgött, ahogy a pad megkopott deszkáihoz ért.
- Szia - köszöntem, mert a szüleim udvariasságra és illemre neveltek. De csak ezért. A hangom mély volt, sértődött és mérges, pont mint egymáshoz nyomódó, csücsörítő ajkaim. Egy múló pillanatig Fannit néztem, így, értetlenül és vádlón, majd a karjaimat táskástól oldalra emelve, ég felé fordított kezekkel fordultam meg a tengelyem körül. Tekintetemet látványosan hordoztam körbe, mintha a tavasz első jelei után kutatnék. Persze, sehol semmi. Se nászért daloló madár, se rügyező fák. A tél tombolt, lassan már én is... Fanni meg még képes volt egy ilyen pólóban idejönni!
- Na tudod kivel szórakozzál - morogtam balomat a levegőben felejtve, majd fájdalmasan elnevettem magam. A fejem leszegtem, de még így is csóváltam, hiszen hiába álltam mellette és láttam a saját szememmel, nem hittem el, hogy ez a valóság. Mert ilyen nincs. Már normáliséknál persze. Pedig a pólóra nyomott szöveg jó poén volt, utólag már nem esik nehezemre bevallani. Egész... kedves gesztus volt Fannitól. Két ujjammal az orrnyergemet masszíroztam, majd sóhajtottam egyet, és alulról pillantva fel a lányra, kérdőn összehúztam a szemöldökeimet. - Remélem, jó indokod van a levélre. És azt is nagyon remélem, nem azt akarod, hogy a fagyhalálból pyromágiával hozzalak vissza.
Megtettem volna, ez nem kérdés. Sokkal több mindent is, csak ezt ezekben a pillanatokban még nem tudtam. A szemeimben minden hirtelen ébredt haragom ellenére mosoly és izgalom csillant. Tagadhattam, de örültem, hogy láthatom, és kíváncsi voltam, mit talált ki mára.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2018. január 30. 15:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

valami vége néha valami kezdetét jelenti
 és
valami kezdete néha valami végét



Maróti Fanni
INAKTÍV


Noelé, most, mindig, örökké
offline
RPG hsz: 111
Összes hsz: 731
Írta: 2018. január 30. 15:29 | Link

Ombozi Megfizetsz Amiért Múltkor Leléptél Noel
Pécs, akkor legyen január 30. 20:20 Tongue még mindig a pontosság kedvéért Pirul

Végre megjelenik, és ez nem csak azért tölt el elégedettségérzéssel, mert sikerült rávennem erre, hanem... azt hiszem, örülök, hogy látom. Ő viszont nem tűnik túl lelkesnek. Na, persze ez nem is baj, elvégre éppen a büntetését szabom ki rá.
- Nem, nem ezért hívtalak, de azért remélem, ha már nagyon kékülne a szám, akkor legalább rám lehelnél vagy valami - vigyorgok szemtelenül nem sokat törődve azzal, hogy a férfi eléggé dühösnek néz ki. Megszoktam, hogy az emberek első reakciója rám általában a szemöldökráncolás, a szüleim mellett pedig azt is megtanultam, hogy ez nem annak a jele, hogy kevésbé kedvelnek, hanem hogy már megint valami olyasmit csinálok, amit mások nem értenek. Vagyis baromságot.
 - De a pyromágiával nem állsz távol az igazságtól - mondom miközben felállok, és megdörgölve kihűlt karjaimat a kúthoz lépek. - Mikor először jártam ott, ahova viszlek, még annyira kicsi voltam, hogy apukámat kellett megkérnem, hogy emeljen fel a fejekhez - mutatok a kutat díszítő ökrökre, majd kinyújtva felé a kezem, jobb mutatóujjammal finoman megdörgölöm az állat homlokát. Mögöttem, a templomtól balra megjelenik egy kapu, de az utcán elhaladó emberek még csak oda sem néznek, ők nem látják.
 - A szüleim muglik, ők nem vették észre az átjárót, én meg persze kíváncsi voltam. Eléggé aggódtak már értem, mire előkerültem, de azóta minden évben eljövök. És odabent még soha nem sikerült nyernem. Tuti, hogy egy pyromágus ereje kell hozzá. Úgyhogy velem kell jönnöd - jelentem ki, és megragadva a szabad kezét, igyekszem magammal húzni arra a bizonyos helyre. - Vedd büntetésnek, amiért múltkor magamra hagytál.
Bár arra utalok, hogy csupán a képességeit szeretném kihasználni, az igazság az, hogy mióta először láttam lángokat idézni, úgy sejtem tetszene neki, amit odabent találunk. A szívem furcsa, gyors ritmusra jár, kíváncsi vagyok, hogyan fog reagálni a meglepetésemre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rea Liebhart
Független boszorkány, Boltos, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 709
Összes hsz: 6614
Írta: 2018. január 30. 18:04 | Link


- Maximus home, január 14. hajnal -
×♥×


- Az nem lenne jó, akkor majd keresek valami meleget…
Túlzás volna azt mondani, hogy Lucának ebben az időben minden vágya lett volna így, vagy egy szál semmiben letopogni a boltba, majd vissza, de az öltözködés túl nagy erőbefektetést igényelne. Különben meg nem lenne semmi megoldhatatlan, legutóbb már kipróbálta, hogy ha úgy áll meg a német mögött, azt se veszik észre, hogy ott van, meg ha elég bő a kabátja befér elé ő is, úgy, hogy majdnem be is lehet azt cipzározni. Helytakarékos nő.
- Iiigen, azt én is nagyon szeretem, rossz is volt, hogy az elmúlt hetek ilyen behk voltak - jegyezte meg a barnákba pillantva, aztán végül, mintha ez nem lenne nagy dolog csak vont egyet a vállán. Pedig az volt, Luca élt-halt a tényért, ha valakihez tartozik, azzal a lehető legtöbb idejében tudjon együtt is lenni. Másfelől kicsit kényszeresen is élte az igényét puszira, ölelésre, néha csak arra, hogy valahol fogja, a kezén vagy a karján, extrém esetben, ha úgy jött ki a pihi még a lábánál is Maximust. Fura lehetett, de nem igen zavartatta magát, ritkán akad fent dolgokon, most azért picit érezte, hogy ő maga feszültebb, mást nem igen.
- Értem, akkor normális, ha olyan belül, mintha sokan mondanák egyszerre a dolgaikat… - próbálta hasonlattal leírni, de nem igazán lehet az állapotát. Mindig nyüzsi volt, kavarogtak az érzések és egymásba akadtak, egy időben úgy viselkedett, mint Kiva terhesen, és egy-egy pillanat alatt elsírta magát, vagy fellelkesedett. Mára ezeket el tudta viselni, ha külsős érzések voltak, mert el kellett. Most viszont nem jöttek úgy letámadni őt, mint mindig. Nem érezte, azt sem, Maximus kétkedő-e, vagy tényleg ennyire nyugodt, ahogy beszélni is próbál.
- Szerintem nem, de sosem igazán értettem mi az ilyen…elfogadott tudod… - mondta kicsit maguk elé, ahogy a kezeit a német karjaira tette. - Tudni akartam, mi maradt… nem tudtam, mi megy el…
Ahogy a magyarázatba kezdett, kicsit feljebb csúszott, így oldalra fordítva a buksiját már majdnem rálátott a férfi arcára. Nem volt benne biztos, hogy néha a zagyvaságai mennyire érnek célba, de elég komoly dolgot akart körbeírni. Ez nem olyan, amit le lehet egy szeretlek-e vagy sem kérdéskörrel tudni. Nála nem, a szeretetnek túl sok formáját látta és ismerte már. Neki pedig, mert mohó volt, majdnem mind kellett egyszerre egy embernél.
- A cikeszeim… tudod, elég régen beköltöztetted oda őket, és elég jól megvoltunk már… néha nyüzsisen, néha csak repkedősen. Szilveszterkor meg olyanok voltak, mintha kergetnék is őket… mindegy… őket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Korona Kraków cikeszkergetője | Mancs-hely
Krushnic Dimitri
Házvezető-helyettes Levita, Független prefektus, Egyetemi tanár, Vendégelőadó, Szavazásfelelős


Árminné | Alfred Pennyworth | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 2356
Írta: 2018. január 30. 18:26 | Link




- Igen, csak ezt a kettőt - adom az eladó kezébe a két almát, amit az vállvonogatva átvesz és lemér, aztán kifizetem őket és ellépek a standjától. Futócipőben és -nadrágban, nyúzott AC/DC-s pólóban, csípőre tett kézzel nézek szanaszét, az egyik almán nyammogva. Az elmúlt egy órában lenyomtam 10 kilométert, csorog a hátamon a víz és annak ellenére, hogy fehér párafelhőket eregetek, nem fázok rövidujjúban sem. Vajon van otthon elég tojás? Úgy rémlik… és talán paradicsom is - bár ilyenkor elég pocsék ízűek. Megfordulok és végignézek a pultok során. Valami még kéne. A nevemet hallva - vagyishát annak egy formáját - hátrapillantok és széles vigyor terül szét a képemen.
- Stitch - tárom szét felé a karom, de elég messziről, hogy ne öleljen meg. Nem akar megölelni. Gusztustalan és büdi vagyok. - És a kis mini te, hát helló - próbálok belesni a babakocsi mélyébe. - Reggeli körút, hm? Hogy vagytok? - Lelkesen beleharapok az almámba, de azért nagyon figyelek ám. Csak éhes vagyok.
Mióta nem láttam? Hát lássuk. A nyáron még találkoztunk, meg ősz elején, voltunk önkénteskedni, aztán úgy szalagszakadás, mert jött a tökmag, küldtem ajándékot meg levelet, meg aztán még egy baglyot később, de úgy ennyi. Nem mintha ezt különösnek tartanám. Így megy ez.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 16 ... 24 25 [26] 27 28 ... 36 ... 42 43 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek