36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 6 ... 14 15 [16] 17 18 ... 26 ... 135 136 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 12. 12:24 | Link


rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este


- Ő az a buta és undi lány lehetett, aki az arcodba hajol, mikor nem szeretnéd.
Magamhoz képest elég határozottan foglaltam össze, hogy más lányoknak miért lehet ezzel baja, ami mellesleg engem nem igazán érintett. Elhúztam a számat, hogy jelezzem is ez mennyire fúj egy dolog, de aztán csak elvigyorodtam. Mondták már, hogy buggyant vagyok, fura és nem normális, ettől még ilyenkor igenis pozitívnak éreztem. Sosem akartam olyan egyforma lenni, mint ők, meg valahogy nem is ment. Pedig megfordult egyszer-kétszer a fejemben, hogy akkor talán könnyebb lenne velem. A takarítónősre csak furin néztem, eleve nem értettem, de pont annyi lehetett a problémás összefüggés, mint a vacsi és az illat között, így nem is vitatkoztam a dologgal.
Inkább a gyors mozgásra és a kajcsira koncentráltam, mert attól boldog voltam. Most kivételesen nem az evésre céloztam ezzel, hanem, hogy így ohanásan vagyunk, akkor is ha egyikünk sztrájkolva csak feküdt a padlón mellettünk és bánatosan nézelődött. Jó, sikerült neki, mert rosszul éreztem magam most már, amiért felemeltem a hangom. Sóhajtottam is egyet, aztán inkább arra figyeltem, mi történt a Drágasággal ma.
- Szörnyű hangokat adsz, néha azon gondolkodom, mi van, ha kipottyan belőled egy csavar, mint régen a babaházból… az utána így bumcsi bedőlt. Az nem jó, naaagyon nem. - Látványosan ráztam a fejem, hogy ez a lehető legrosszabb opció és nem is tetszene bár ez nyilvánvaló. Aztán előhoztam, hogy amúgy én mutogatni meg ezzel együtt nyilván beszélgetni szeretnék, de kicsit elbizonytalanított. Miért lenne baj? Vagy az van, lehet, nem is igazán tudom. Eddig csak kicsit el voltam veszve, Annetől meg megijedve, de most rendesen elkezdtem aggódni is, eddig azért ennyire nem tettem. Hiszen, csak nem fog megenni, hiába volt rossz napja. Én tudom, hogy nem, na.
- Nem hiszem. Csak ne nézz így, jó? - A tekintetét keresve piszkáltam a békákat, aztán felálltam és mögé csoszogtam, hogy átkarolva az állam a vállára támasztva döntsem a fejem az övének. Ezután előre nyúltam mellette és eltoltam az üres tányért, hogy a békákat odahúzva kipakoljam őket. Először egyet, aztán még egyet és egy harmadikat is. A negyedik meg a kezemben pihent.
- Tudod mi ez?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 12. 13:41 | Link


#Lewcsy | otthon *-* | szerda


Sok undi és buta lánnyal jártam az idők során, mert hát lássuk be, a nagy részüket nem az eszük miatt "szerettem". Ezt pedig ők is tudták, csak azt hitték, hogy majd pont az aktuális lesz a kivétel, akibe belebolondulok és soha többé nem hagyom el. S aztán Lewy a 13. napon megfutamodá...
- Igen, volt rá példa, de ugye nagyfiú lettem, aki az ilyesmit meg tudja beszélni a lányokkal. Nem viselkedtem jól egy csomó de csomó ideig - biggyesztgettem le az ajkam, de igazából nem bántam a dolgot. Elvégre most itt voltam, vele, ahogy megígértem.
Én közben kis békésen megkajáltam, amennyire tudtam, ügyeltem arra is, hogy ne egyek túl gyorsan, de ugye ez nem mindig jön be. Pech. Volt továbbra is csak lelkesen figyelte a történéseket, mert hát  ő rá mérges az anyu és ez mi gonoszság már, mikor ő csak egy bánatos kisgyerek.
A recsegés még nekem sem volt szimpatikus, vagy valamit kiszedtem a helyéről csak nem érzem, vagy valamit visszatettem, ami addig nem ott volt...
- Hát, remélem, hogy belőlem nem esik ki többet semmi, mert nekem nincs kedvem még egyszer bumm bedőlni... Persze elképzelhető bármi - sandítottam a hátam felé, de ugye nincs teleszkópos szemem, mint egy csigának, így kénytelen voltam csak sandítgatni. Közben ő egyre inkább feszültnek tűnt, nekem ez pedig nem volt túl szimpatikus.
- Jó, majd nem nézek... így. - az utolsó szót már halványan elmosolyodva tettem hozzá és figyeltem, hogyan pakolgatja a békákat előttem az asztalon. - Nem...? Azt hiszem, nem tudom. Mi ez?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 12. 14:58 | Link


rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este


Csak hümmögtem kicsit, hogy hát én ezt tökre elhiszem, meg bizonyosan így van, de nem zavar. Nem igazán tudom, mikor éppen fogalmam nem volt róla milyen ő, hol van, vagy egyáltalán hogyan van, miért kéne elítélnem azon tetteiért. Még azokért sem szoktam igazából, amik azóta voltak, hogy így itt voltunk egymásnak. Azt hiszem én igyekeztem minden rosszban valami kis jót találni, több-kevesebb sikerrel pedig ment is, mikor volt ilyen. De szerencsére nem panaszkodhatok. Szeretem ezt így, ahogy vagyunk. Inkább Voltot figyeltem, már egész bűnbánóan meredtem rá, de mielőtt még eljutottam volna bármire is, a figyelmem Lewy gurkós problémájának szenteltem, ha akartam volna, se sikerülne ezt ignorálni. Azt hiszem van valami saját érzékelőm, ha tíz mondat kellős közepén mondja ki és be is aludtam a harmadiknál, erre akkor is felriadnék.
- Én is, nagyon-nagyon. Így pont jól egyben vagy, bár ki tudja, hol hiányzik valami, mondjuk észre még nem vettem. Majd figyelek jobban. - Elvigyorodtam a dologra, nem mintha nem ébredne úgy szerencsétlen mellettem reggel, hogy csak ülök fölé hajolva és figyelem vagy méregetem. Na, szeretem egyben és egészségesen tudni azt, akit szeretek. Ezért igazán nem lehet szerintem hibáztatni. Közben némi simi után, amit a fejemmel követtem el az arca ellen a gumicukikra összpontosítottam. Azt hiszem izgultam, utoljára talán akkor izzadt így a tenyerem a közelében, mikor az a bizonyos legeslegelső séta megesett és megfogta a kezemet.
- Ez itt egy Ohana. - Pillogtam magam elé, de nem hagytam sok szünetet, mielőtt halálosan beleun, hogy megint valami új mese jött és biztos meg akarom nézni. Bár ami azt illeti ebbe a mesébe szívesen belepörgettem volna, hogy mi lesz mondjuk holnap, de megerőltettem a türelmem. - Itt van egy apuka béka, mint te, meg egy anyuka, mint én, meg egy első gyerkőc, mint Volt.
Soroltam szépen, mutogatva végig. Aztán odatettem azt a negyedik kis quaxit a családhoz. Rápillantottam oldalról somolyogva, hogy vajon mennyire lehet még homályos, mit szeretnék körülugrálni, ahelyett, hogy kinyitnám a szájacskám. Elhajoltam, hogy visszakalimpáljak a székemig, amit mellé húztam, aztán lecsücsülve rá húztam a táskám az ölembe. Lecipzároztam, aztán a papírtasakot kihúzva odatettem a békuk mellé. Abba nyomorgattam vissza mind a két tesztecskét, amit éppen nem evett meg Volt. Ha kinyitja ő is látni fogja, amit én, szóval csak néztem rá szép nagy szemekkel a kezeim az ölembe ejtve, a lábaim meg magam alá húzva a széken.
- Érted? Megnézed mi van benne?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 12. 18:01 | Link


#Lewcsy | otthon *-* | szerda


Szerencsés pasinak mondhatom magamat, mert nem szólt bele a dolgaimba a nő. Talán nem is kellett volna előle annyira rejtegetnem a múltamat, mert amit lehetett, annak a nagy részét már tudta, felnagyítva az újságokból. Amit meg megtartottam magamnak, az mindig a legcsekélyebb része.
Legjobb tudomásom szerint csak az empátiám egy részét sikerült elhagynom az egyik meccs során, meg pár bordaszilánkot, de végül is nem volt gond belőle. Nekem növesztettek újat, a régi szétszóródott törmelékét meg összeszedte a morbid állat fogónk, hogy ő abból ékszerkollekciót csinál. Habár minket eddig nem lepett meg vele.
- Szerintem minden rendben van itt - jelentettem ki, szinte ellentmondást nem tűrően, de aztán elmosolyodtam halványan és az ajkamba haraptam. Egészen a békád előadásig nem is igen szólaltam meg, akkor is csak azt óhajtottam jelezni, hogy bizony én ezt most nem értem. Pedig nem voltam buta fiú. A buksiját az enyémnek döntötte, én meg mélyen beszívtam az illatát, lehetséges, hogy ez sem volt segítségemre a koncentrációban.
- Ühm... - spóroltam ki a második ü-t a szóból, miközben figyeltem a kis brekiket és vártam, hogy folytassa azt a bizonyos mesét, amit éppen megálmodott.
Viszont bekövetkezett az a filmes pillanat, mikor a szereplő körül minden lassítva játszódik le, én pedig nagyokat pislogva meredtem a kis cukorlényekre. Első gyerkőc. Első. Mármint. Pierwszy. Nagyot nyelve bámultam a kis zöld pacákat, egészen addig, míg Maja elém nem helyezte a papírtasit. Volt egy olyan érzésem, hogy nem kell megnéznem, így is pontosan tudom, hogy mi is van benne.
- Nem vagyok biztos benne, de van egy sejtésem - biccentettem aprót, majd az ölembe vettem a kis táskát és kivettem belőle azt a bizonyos műanyagdarabot. És semmi. Csak bámultam rá, lefagyva, mielőtt kivettem volna a másikat is, hogy ez most biztosan nem téves-e. Aztán a kezem visszaejtettem az ölembe és bámultam magam elé pár másodpercig, mielőtt Majára néztem volna. - Te... mármint te... most... tényleg?
Nehezemre esett bármit is kinyögni, egészen kiszáradt a torkom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 12. 19:33 | Link


rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este


Ugyan én aggódtam kicsit a szavai ellenére is, de nem akartam vitatkozni. Jól érezte magát, az azért engem is megnyugtatott. Bár volt sejtésem rá, hogy nem csak a pozitív gondolkodás segítette őt ebben, hanem sokkal inkább a csapat gyógyítóinak keze volt a dologban, azért szerintem már nekik is lógtam volna én is sütivel, vagy úgy valamivel. Viszont most, hogy ezen legalább nem pörögtem és aggodalmaskodtam, volt más, ami még váratott magára. Nem igazán készültem rá, azt hiszem csak szerettem volna a tudomására hozni, meg egy kicsit azt is, ha örül, de egyelőre előbbin dolgoztam, utóbbiban meg reménykedtem. Nem nagyon ment a vacsi részemről, szóval majdnem biztos vagyok benne, hogy mire végzünk leszek éhes, vagy reggel de nagyon. Egyik opció se volt szimpatikus, de nem nagyon volt mit tennem. Inkább szépen és csendesen lépdeltem mögé, hogy megszeretgessem, mielőtt még békás előadást tartottam volna. Próbáltam nyugodtan és higgadtan mesélni, de azért nekem is megremegtek a kacsóim, és nem voltam teljesen biztos a dolgomban. Szerettem volna, ha ahogy elképzeltem abban a pillanatban, olyan könnyen ki is derül, mert valahogy a szavak a számon nem akartak kicsúszni. Azt hiszem vagy az első nem akartam lenni, aki kimondja, vagy csak nélküle nem akartam. Így kis idő után közelebb húzva a széket ültem mellé, de felé fordulva.
- Van? - A popsim alá hajlított lábikóimon doboltam, aztán pedig a zacskó előkerülése után a táskám szorongattam, ahogy picit félve, de halványan elmosolyodva bámultam a békákat. Láttam, ahogy előkerülnek a tesztek, hát nem voltam biztos, Anne ide vagy oda. Az egyikre rászöktek egy tigrisről a csíkok, és mivel szorgalmas voltam a papírokat illetően, tudtam mit jelent ez, de a másikon ott virított a felirat ehelyett. Nem mertem semmit kérdezni, azt hiszem mire a teszteket megláttam én már az iskolában kapott első sokkon átestem, de az is ilyen lehetett. Pedig szerettem volna tudni mit gondol, vagy érez, vagy úgy bármit. Helyette ott billegtem kicsit szorongatva a cuccaim, odafagytam a székhez, pedig meleg van. Bólintottam a kérdésre, mer hát igen, azt hiszem ezt lassan kijelenthetem, bár még doktornéni vagy bácsi az nem mondta.
- Én... Mi... azt hiszem. Ühhüm, szerintem nem csak gumicukor van a pocimban... - Elég halkan, talán kicsit motyogósan is beszéltem, de kinyújtottam felé a kezem, hogy megsimogassam az arcát, nem tudtam egyelőre hányadán állunk ezzel. Olyan furi volt az egész. Nem éreztem rossznak, de egyelőre a jót se találtam. - Nyuszó?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 12. 21:16 | Link


#Lewcsy | otthon *-* | szerda


Ő nem esett túlzásba a vacsival, én azért betömtem magamba az adagot, amit korábban már kimertem és utána élveztem a szeretgetést. Csak ugye egy kicsit nehezebben tudtam koncentrálni, mert a haja enyhén csikizett és éreztem az illatát is, szóval nem könnyítette meg a helyzetemet.
Elkezdődött az első felvonás, kissé érthetetlen történetszállal, békák főszereplésével, én pedig nem teljesen tudtam összerakni a képet. Utána magyarázta el, hogy ez itt bizony egy ohana, anyuval meg apuval, meg egy első gyerekkel. És akkor pakolta oda a második békát is. Nekem meg itt szakadt el a cérna.
Aztán jött a második felvonás és egy papírzacsi landolt az asztalon, én pedig összepréseltem az ajkaimat.
- Tak, van - biccentettem mély levegőt véve, majd az ajkamba haraptam kissé, mielőtt kivettem volna a kis pálcikát a papírból. Az elsőn ott díszelegtek a csíkok, amit ég értelmezhettem volna rosszul is. A másodikon azonban már betűkkel volt kiírva, én pedig csak hebegtem-habogtam. Én tényleg próbáltam összeszedni magam, rendesen reagálni a feleségemnek, de nem akart összejönni a dolog.
- Mi? Én nem! De... hát... ez... mój Boże! - markoltam  a hajamba, végigszántva a kusza tincseken az ujjaimmal. Aztán az arcomat kissé a tenyerének nyomtam és lehunytam a szemem. Ez most úgy kicsit hirtelen jött, nem számítottam ilyen megjegyzésre ma. - Dziewczynka? Te... terhes vagy.
Pár pillanatig az arcán pihentettem a jégkékjeim, teljesen érzelemmentes és rezzenéstelen vonásokkal, mielőtt szétterült volna a vigyor az arcomon.


***
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 12. 23:28 | Link


rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este


Nem akartam túlságosan nagy feneket kerítve célozgatni, azt szerettem volna, hogy megértse, mi is folyik itt és ha sikerült, akkor lássak valamit, amiből tudom, hogy igen, ez tényleg öröm, ahogy a nagy könyvben meg is van írva. Persze leszámítva apróságokat, amik miatt tudom, hogy furán néznek rám amúgy is, csak ez engem éppen ebben a pillanatban nem kötött le. Vagy ha mégis, a gondolataim másfelé voltak, reménykedtem, hogy a munkába állt g*lyánkat nem szeretné Lewy retúrjeggyel jutalmazni gyorsan és véletlenül sem lesz ettől még rosszabb estéje, mert bár tartotta magát, azért láttam, hogy nem ment minden olyan csudamesésen, mint mehetett volna. Nem szeretem, ha lehangolt, vagy szomorú, esetleg nincs hangulata úgy semmihez. Szóval most leginkább csak figyeltem, előbb a brekikre mit szól, aztán kicsit meglepett, hogy talán tudja is már, de az a halvány mosoly, ami előbújt el is illant az arcomról, ahogy nyeltem egy nagyobbacskát a tesztek utáni - lényegében teljesen értelmetlen - párbeszédünkre.
- Ez? Ez mi? - Még én is éreztem, hogy furikat mondok, és ő sem állt azt hiszem jobban. Csak mikor meg akartam érdeklődni, rendben van-e és az arcához emeltem a kezem raktam én is össze rendesen, mit is kellhet még kimondanom. A kérdésem most éppen nem annak szólt, hogy nyelvi problémáim akadnának, bár még vannak persze, de ezt-azt már én is értek, csak tudni szerettem volna, hogy igen, ehhez úgy ő mit. Zavartan nyúltam a hajam felé és csavargatni kezdtem, ezt nagyon régen elhagytam, mint szokást, de pillanatnyilag ennyi azt hiszem belefért.
- Igen, azt hiszem babát várok… várunk… várok. - Hol újra akartam fogalmazni, hol visszajavítottam a mondókámat. Aztán az ölemből eltoltam a táskámat és lassan feltápászkodtam, majd odasétálva megöleltem. Nem zavart, hogy ő ül, én meg ott ácsorogtam mellett, csak meg kellett tegyem. Láttam, ahogy eltűnik az a döbbenet valamennyire, és bizony nem mérges lett vagy idegesebb, ettől belőlem is kiszakadt egy nagyobb sóhaj, ami után a hajába puszilva hajtottam a fejem az övére. Aztán mormogtam még neki, ahogy Volt felé pislogtam majd a zacsit piszkálgattam. - Apuka leszel. Boldog vagy?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 13. 00:19 | Link


#Lewcsy | otthon *-* | szerda


Talán ha előzőleg nem gyógyszereznek agyon és kicsit jobb passzomban ér a dolog, akkor hamarabb és vidámabban raktam volna össze a kis színdarab mondanivalóját részletről részletre. Most azonban kellett egy kis idő, meg üresjárat ahhoz, hogy összelegózzam a dolgokat.
Az ő arcáról elillant a mosoly, ami viszont lényegében az én számlámra volt írható és egy kicsit bántotta is a lelkemet, olyan, mint mikor gombócot érzel a gyomrodban, csak még egy kicsit kellemetlenebb.
- Ez... váratlan. Egyértelműen váratlan - kerestem a megfelelő szót, ami nem hordoz semmilyen kellemetlen érzést melléktartalomként, amit csak úgy éreztet, hogy háh, nem is biztos, hogy örül! Figyeltem, ahogyan a haját csavargatja, finoman a keze után nyúltam, hogy megakadályozzam benne, de most már kiült az arcomra az a bizonyos mosoly.
- Várunk - helyesbítettem ismét, mert ez olyasmi volt, amit nem kellett egyedül végigcsinálnia. Eleve, ha nem akarom mindezt, akkor nem ajánlottam volna fel, hogy közösen keressünk egy új otthont a tablettáinak. A karom a dereka köré fonva döntöttem kicsit a fejemet a hasának és elmosolyodtam szélesen. Igen, ez egyértelműen valami olyasmi volt, ami boldoggá tett. És most nem az ölelésre gondolok első sorban.
- Milyen kérdés ez, Bojarska? Életem nője épp az előbb közölte, hogy babánk lesz... El nem tudod képzelni, mennyire boldog vagyok - a hangom talán egy kicsit erőtlenebb volt, mint máskor, nem is hangzottam annyira határozottnak, de ott volt az érzés. Kicsit még a szemem is kénytelen voltam megtörölni. A mocsok allergia!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 13. 01:00 | Link


rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este


Azt hiszem egy kicsit nehezebben ment, mint várható lehetett volna ez az egész. Ennek ellenére úgy érzem magamhoz képest nagyon ügyesen tartottam a hátacskám és nem fújtam félúton visszavonulót, vagy hebegtem és odáztam el a dolgot. Azért egy kicsit büszke voltam magamra ezért, még ha a jókedvem ingadozgatott a reakciók között, keresve, hogy vajon maradhat-e vagy sem. Amikor viszont elkezdte befejezni a mondatot, jobban éreztem magam, sőt, amikor belepiszkált a pótcselekvésembe zavartan el is mosolyodtam, a tekintetem az ölembe fúrva. Nem tudtam úgy végigmondani és kisakkozni, hogy ránéztem, mert akkor belém akadt a szó. Ez már elég régi problémánk volt, pedig próbáltam ám orvosolni.
- Várjuk. - Azt hiszem magamnak is megerősítéssel szolgált, hogy ez valami jó eleje, ami lehet nehéz, de biztos, hogy izgalmas, arra pedig mindig kíváncsi az ember. Jobban belegondolva ebbe az egészbe, kicsit megmagyarázhatóbb, miért szédültem, vagy pakoltam ki a hamit az elmúlt hetekben néha. Bár eddig ennek sem tulajdonítottam nagy jelentőséget. Ma is megsütött kicsit a nap, lehet nem is ezért volt. Ahogy közelebb mentem és megöleltem, láttam azt a bizonyos mosolyt és azt hiszem ott éreztem, hogy minden a helyén van. A hátát simogatva szorítottam egy kicsit jobban magamhoz, mielőtt a fejem felemelve húzódtam el egy egészen picit lefelé pillogva rá, beszívva az alsó ajkam pár pillanatra, még gondolkodtam.
- Érdeklődő?! Azért azt hiszem, meg kell várni egy dokit ezzel, de mind a három teszt ezt mondta, bár az elsőt valakiii megsemmisítette... - Azért felvetettem azt a hangyányi aggodalmam, ami majd az orvos dolgot illeti, hiszen most anyuéval kooperáltam, de azt hiszem előbb tudná, mint kellene, ha oda keverednék hirtelen. Ez meg nem hiszem hogy túl jó lenne. Másfelől, felmerül, ha három volt, hol van most a hiányzó. A kutyinkra nézek, de csak megrázom a fejem, azt hiszem mostanra elengedtem, hogy összevesztünk. Aztán leguggolva a férjecském elé, vigyorogva támaszkodtam meg a térdein, majd a fejem is az ölébe hajtva rajzolgattam a lábára. Nem nagyon tudtam, hogy most ebből egyáltalán ki kellene-e szakadni, kicsit itt ragadtunk, így ragadtunk, de a lehető legjobb módon. Igen, én is látom, hogy mennyire örül, még a nedvesedő szemeket is, és ettől csak még nagyobb a mosolyom. Én is boldog vagyok.
- Azt hiszem el tudom képzelni. Nagyon szeretlek. - Nyomtam egy puszit a tenyerébe, hogy aztán kicsit összeszedjem magam, mert annyira körbe simiztem, forogtam már, hogy én szédülök bele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2017. július 13. 15:13 | Link

Vali


Ahhoz képest, hogy volt egy időszak, amikor napi rendszerességgel nyomon követtük a másik életét, most fogalmam sincs, hogy hol van, mit csinál. Öt perccel ezelőtt azt se tudtam volna megmondani, hogy él-e. Szerencsére azt teszi, ami igazán örvendetes hír.
- Ááhh pff - válaszolok a mi van veled-re egy lesajnáló legyintéssel. Hol is kezdjem? Ehhez le kéne ülni és egy hideg sör mellett napestig mesélni. - Pécsen tanítok - teszem azért hozzá, hogy szegény ne kezdjen el rögtön rosszra gondolni. Bár tény, hogy az a kérdés, hogy mi van velem, teljesen indokolt. Úgy cserélem a munkát meg a lakhelyet, mint más a... talárját. Franc se tudja, miért nem tudok megülni egy helyen sokáig.
- Elbújtam a diákjaim elől. - vallok színt. Körbepásztázom a teret, mintha bármelyik oszlop mögött lesben állnának a vérszomjas diákok. Van azoknak jobb dolguk is. Remélem. - És te? Ki elől bujkálsz? - szélesen rávigyorgok, mint aki mindent tud. Fenét se tudok, csak kiakarok minden titkot piszkálni belőle.
Lenézek a már-már cseppfolyóssá vált lábaimra és élettelenül felsóhajtok. - Mobil szauna - csóválom a fejem. Ha csak úgy gyalogosan indulok meg, akkor persze flip-flopban és rövidnadrágban ropom, de az nem épp ideális szerelés repüléshez.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 13. 16:02 | Link


#Lewcsy | otthon *-* | szerda


Arra azért nem próbáltam meg rávenni, hogy nézzen rám a mondandója közben, mert arra már rájöttem, hogy valahogy nem működik a dolog. Hiába próbálom meg rávenni, szinte mindig benneragad a szó, aztán várhatok, ameddig megint eljut odáig, hogy akad mesélni valója a számomra. Természetesen csakis másfelé nézve.
A buksim az övének döntöttem pár pillanatra és lehunyt szemmel elmosolyodtam kicsit, hogy persze, azért nincs baj, nem kell rögtön pánikba esni, azért mert nem ugrálok örömömben. Sosem voltam az a fajta.
- Hát, majd kérünk neked egy időpontot, aztán a doki megmondja... de három teszt nem szokott hazudni. Volton meg már meg sem lepődöm. Mondtam neked, hogy a sátán fattya, nem bírja ki, hogy ne rágjon szét dolgokat - nevettem fel kissé zavartan. Végülis igazam volt, az én gyerekem, akkor meg mit várunk tőle? Ezen a fejen az sem segített, hogy Maja elém guggolva a fejét a lábamra döntötte, de ha már egyszer ennyire kézenfekvő a dolog, a haját kezdtem cirógatni óvatosan. Közben néha-néha megdörgöltem a szemem sarkát egy apró hüpp keretében, de azért többnyire csak igyekeztem feldolgozni a tényeket. Mármint. Apa leszek.
A puszira kissé elmosolyodtam, majd az ajkamba haraptam, mielőtt válaszoltam volna.
- Én is téged, kicsim... de nem lenne kényelmesebb mondjuk a kanapén? Ha felfázol, rohangálhatsz egész este pisilni. Mondjuk... tréning - próbáltam végül visszafojtani a nevetésemet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2017. július 13. 16:40 | Link

Dimitri
Pécs, fényfesztivál

Szerintem nem meglepő a részemről, hogy elvesztettem az orosz élete fonalát, hiszen olykor még Thomas életéből is több hónapra eltűntem, pedig vele tényleg "öribarik voltunk" Ő meg most arra a kérdésre, hogy mi van vele, fogta magát és leintett. Erre egyből két emeletet emelkedett a szemöldököm, hiszen nem igen tudom elhinni, hogy az elmúlt évek során semmi ne történt volna.
- Jézusom. Tanár lettél? Mondd, jól érzed magad? - nevettem fel kissé kellemetlenkedve, de ismert, tudhatta, hogy nem azért teszem, mert kárörvendek, vagy bántani akarom. Csak magától jött a reflex.
Persze, ez nem jelentette azt, hogy indokolt az ittléte, de közben meg mégis. Mert ha itt tanít, csak kijön egy ilyen nívós rendezvényre!
Aztán bevallotta, hogy a diákjai elől bujkál, de ezt a nevetést már sikerült visszafojtanom.
- Ekkora a népszerűséged? Rajongótábor, ilyesmik? - kérdeztem kissé csipkelődve, de igazából nem lepett volna meg a dolog. Aztán jött a visszakérés, most pedig én voltam a soros, hogy legyintsek. Szinte mindig rejtőztem valaki elől, a mostani lenne különleges alkalom? - Csak a lányom,
meg Everették elől. Tudod, kettővel fölöttem járt a Roxfortban.

Nem mintha ez fontos lett volna, de ő kérdezte, hogy ki elől bújkálok, én pedig adtam rá egy személyleírást, ami alapján be tudta határolni.
Engem is rendesen kidobott a hőség, mert bár nem voltam annyira feketében, mint ő, én sem apróztam el az öltözést.
- Nem kéne innunk valamit? Valami nagyon hideget? - azzal kissé megcibáltam a pólóm, hogy valahogy álljon, meg esetleg egy kis levegő is jusson alá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 13. 18:29 | Link


rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este


Voltak rossz szokásaim, amikről én is pontosan tudtam. A szájam állandó rágcsizása, mikor zavarban voltam, a fura beszéd, régen a hajcsavargatás, vagy éppen az, hogy kerültem az emberek tekintetét, mikor a saját belátásom szerint nehéz témába fogtam. Néha sikerült már úgy összefüggően beszélnem valami ilyenről, hogy nem a padlót vagy a plafont lestem, de ez éppen nem az a pillanat volt. A kezem, a békák, vagy a zacsi sokkal megnyugtatóbb volt eleinte. Aztán mikor megjelent az arcán elsőre az a vigyor én nagyon megkönnyebbültem, elmosolyodtam, és már a kék szemekbe is sokkal lelkesebben néztem bele, bár kicsit zavarban voltam, amit még mindig ő tudott előhozni, ahogy csak rám néz néha.
- Ühhüüüm. Ha tudsz, eljössz velem? - A kérés nem hiszem, hogy furcsa lenne, az talán inkább, hogy olyan kérés félének szántam, amit általában mellőzök. Másfelől, azért tudom, hogy hiába csinálok ezt-azt, ő szerintem még azt is külön be kell tervezze egy hónappal előre, mikor tud leülni ebédelni. Ez meg azért nem egyszerű. - Jó, de nem akartam vele azért kiabálni, csak kicsit ideges voltam és megette a felét majdnem a műanyagnak, mire észrevettem, hogy ellopta. Aztán meg is sértődött, mikor elvettem és a többihez nem nyúlhatott.
Nyilván nem is az ő ajándékai, lehet ez volt a baj, kellett volna neki valami, amivel elfoglalja magát még én kuporgok a fürdőben és kivárom, hogy végre megmutassa a kis műanyag, tényleg úgy van-e. De nagyon úgy néz ki, hogy igen, hogy kicsit nagyobb lesz az ohana, hogy nem mancsokon, hanem majd egy kicsi talpin át, de bővül. Közben az én buksim teljes üresjáratban volt, örültem és boldog voltam, mert ez jó dolog és csak néztem fel rá, kicsit lassabban tudatosítva, mit is mondott. Aztán kicsit fel is nevettem.
- Ahhoz elég pár szelet dinnye… Olyankor az ember belülről kistavacskává változik. - Persze nem ellenkeztem az ötlettel, sőt, feltápászkodtam, aztán betoltam a széket, de a zacskóban maradt békákat még magamhoz fogtam. Nem ettem meg az egész vacsit, az ebéd meg régen volt, bár az se a tartalmasságáról volt híres, de ezt elengedtem. Belefér a keretbe ma. - Azért remélem Volt abbahagyja a duzzogást, hoztam neki falatkákat tényleg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 14. 00:03 | Link


#Lewcsy | otthon *-* | szerda


A zavara nem igazán mondhatnám, hogy gondot okozott, az a kis pír bőven jól állt neki, más lány ezért percekig keresi a vonalat, ahova a púdert fel kell kenni. Ő meg csak egyszerűen zavarban van. Miattam. Még szép, hogy vonzónak találom. A nagy barna bambi szemekbe pillantva elmosolyodtam, majd apró csókot nyomtam a homlokára. Nagyon nehezen mondtam neki nemet és akkor is csak ha nagyon fontos volt, vagy telefonon beszéltünk és nem láttam. Úgy könnyebb!
- Ha nem tudok, majd átszervezem a programom - közöltem, mert ez nem olyan program volt, amin az ember vagy ott van, vagy nincs. Ez már nemvolt vicceske az edzőközpontban megbeszélve. Azt persze kicsit furcsálltam, hogy Maja képes valamit kérni, de majd a hormonjai számlájára írom, amik elég furin viselkednek mostanság, mert különben nem hányt volna le majdnem a levendula-mezőn. - Nem szép tőle, szerintem nem is szabadna ilyeneket ennie. Tökre egészségtelen a pocijának a műanyag, megint bele fogja hányni a kosarába! De kis ügyes vagy, legalább most haragudtál rá!
Persze, Volt nem szereti, ha másra is figyelve van, de ezt alighanem meg kell szoknia, pláne most, hogy Maja épp nagy családgyarapítósdiban volt. Én meg csak remélni mertem, hogy majd nem kap olyan idegrohamokat a hormonoktól, hogy ordibáljon velem.
Közben Maja halkan felnevetve ecsetelte, hogy hát ő edzett, mert a dinnye is kegyetlen tud lenni, én meg kis grimasszal az arcomon ingattam meg a fejemet, hogy az úgy nem jó.
- Tény, tényleg törpe-vízierőmű lesz tőle az ember. Volt meg biztosan nem fog sokáig haragudni, te vagy az anyja. Képtelen lenne rá - nevettem fel halkan, majd bent a kanapéra dobtam magam és intettem, hogy tessen kényelembe helyezni magát. Mikor végre így történt, a fejem kissé az ölébe döntve pillantottam fel rá. - Te ezt honnan tudtad?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 14. 01:58 | Link


rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este


Kicsit vonakodva kérdeztem meg a dolgot, de kikívánkozott és most nem is gondolkodtam annyit a kérdés körül, csak kint volt, mire jobban megrághattam volna. Nem bántam, ezt úgy mondtam, hogy komolyan is gondoltam, csak különös volt. Igyekeztem persze nem mutatni, hogy még nekem is sikerült megakadni rajta, csak mosolyogtam a puszin, aztán kicsit elgondolkodtam.
- Persze nem olyan fontos, ha van valami nagy dolog, megoldom egyedül. Csak szerettem volna, úgy könnyebb. - Nem is igazán tudtam ez hogyan és mivel jár, talán egy picurit féltem, ami mindig könnyebb, ha nem egyedül kell magam átvergődni rajta. Lehet nincs is semmi komoly ennek kapcsán csak én aggódom túl, megint, ami nem lenne meglepő. Apró sóhajjal kezdtem végül bele inkább a Voltos mesébe, ami láthatóan nem lepte meg Lewyt, ezen pedig csak a fejem csóváltam. Tényleg elég rossz kutyi tud lenni, de nem szeretem bántani a dolgaiért.  - A műanyag senkinek nem tesz jót. És még azt sem mondta meg, miért volt neki arra olyan nagyon szüksége. Nem volt jó érzés, még mindig nem az. Ez olyan, mintha rád kellene…
Mert hát valóban ez a helyzet, nem voltam rá képes, és azt hiszem azt a bizonyos kirohanásom leszámítva újévkor, úgy igazán mérges nem is voltam rá soha. Ott is betudtam a buli utáni imbolygásnak, vagy csak szerettem volna, ha az tette. Mostanában amúgy sem éreztem fairnek, hogy én bárkinek a szemére hányjak dolgokat, mikor a legutóbbi hétvégét nézve is érzékeltem, hogy sok probléma belőlem is gyökeredzik, amit rossz elgondolni is. De most szerencsére ennyire nem mélyedtem magamba és nem szomorodtam el, csak elindultam a kanapéra, hogy én is elhelyezkedjek, aztán az ölemben lévő buksiját simizzem, még felnevetve rajta, hogy a gyerkőc rám amúgy se tudna haragudni. Szerintem mondjuk de.
- Hát, nem tudtam. Mármint ebédig sejtésem se volt, hogy ilyenen kellene gondolkodjak. Aztán elmentem Annevel megbeszélni dolgokat, nem volt időm ebédelni, így szereztem egy kindertojást. Ú, képzeld volt benne egy törpilla, nem tudom hova tettem, de majd megkeresem. Tök cuki, valami táblácskát tart, és mosolyog. Hol tartottam? - Kérdeztem hirtelen, érezve, hogy nagyon lényegi mesélnivalóm lett, aztán megvilágosodva vinnyogtam fel és folytattam már kevésbé derűsen, inkább kicsit rémülten. - Szóval Anne… fura dolgokat mondott, meg majdnem meg is fogta a hasam. Az elég creepy volt. Ő beszélt róla, hogy szerinte terhes vagyok, mondta, hogy érzi… nem értem, hogy működik ez. Csak utána muszáj volt megnéznem miért mondja… Megígérte, hogy nem mondogatja ezt senkinek, aztán hazajöttem inkább. Ellógtam az LLG-t.
Bűnbánóan néztem magam elé, nem akartam, most tényleg nem volt tervben. Csak… pánikolva hazajöttem inkább. Arra rá se tértem inkább, hogy vagy negyven percig járkáltam a patika előtt, mire rávettem magam, hogy bemenjek, és hasonló ideig tartott a vásárlásom is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 14. 21:36 | Link


#Lewcsy | otthon *-* | szerda


Azt mondta, hogy nem olyan fontos, közben meg "csak" arról volt szó, hogy a másodikelső gyerekünk most tényleg létezik, vagy Maja szervezete és a terhességi-tesztek totális csődöt mondtak-e. Neeem fontos, miért is kéne nekem odamennem? Pláne, ha mondjuk egy új dokihoz megy, mert nem akarja Vesznát rögtön belekeverni.
- Nem, ott leszek. Nem ezen az egy alkalmon fognak múlni az állásaim - közöltem, rántva egyet a vállamon, mert azért ez olyan volt, amiből nem akartam kimaradni, semmi esetre sem.
Közben elmesélte, hogy Volttal min sikerült összeveszni, amin én megpróbáltam meglepődni, de sikertelenül. Nagyon szomorú ez, bizony. Azt valahogy nem tudtam elképzelni, hogy Maja rám legyen mérges, mert bár vot már egyszer, szilveszterkor, de azóta igen jól kijöttünk egymással. - Jaj, ne szomorkodj ilyeneken, nem fog megharagudni rád végleg, túlságosan szeret!
Végül sikerült rávennem, hogy menjünk át együtt a kanapéra, mielőtt felfázik nekem és éjszaka is öt percenként rohanhat pisilni, mintha muszáj lenne. Azt ő sem akarhatta, így átköltöztünk a kanapéra, ő leült, én meg a fejemet az ölébe pakoltam nagy boldogan, mint ahogyan a gyerek szokta legtöbbször. Csak én kevésbé nyáladzom.
A leírás megint egy kicsit kusza és ingatag volt, nem teljesen értettem a dolgokat, hogyan is történt a dolog, mert leakadt ott, hogy Törpillája volt a tojásban.
- Ott, hogy beszéltél Annevel... ééés...? -  nagyon szép jégkékjeimmel felpillantottam az arcába, követve a mimikáját, hogy milyen érzései is lehettek a nap során. A kis vinnyogásra kissé beszívtam az alsóajkam, majd inkább elhallgattam, elfojtva egy halvány vigyort.
Nem volt szimpi a gondolat, hogy egy creepy nő fogdozza Majus hasát, szóval helyesen tette, hogy inkább meglépett. Kissé felnyúlva megcirógattam az arcát. Szerintem arra várt, hogy majd lecs.szem, amiért elllógta az LLG-t, de nem szóltam. - Jól tetted baba. Azért rendben vagy? Megnyugodtál kicsit? Vagy...? Én nem akarlak ám semmibe belehajszolni, amit nem szeretnél, tudod, ugye?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 15. 00:00 | Link


rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este


Nem voltam túl meggyőző abban, hogy ez nem akkora dolog, mint tűnik és majd nagylány leszek és megoldom. Egyrészt magamban sem bíztam ennyire, mivel nem igazán vagyok oda a kórházas dolgokért, másrészt bármennyire szerettem volna azt hinni, hogy lehúzhatok egy életet anélkül, hogy lennének vágyaim vagy kívánságaim, aminek hangot is adok, tévedtem. Vannak ilyenek, és ahogy kicsúszik félszándékosan a számon, onnan bizony a legrosszabb lenne csalódni. Jól esett végül, hogy azt mondta ott lesz, csak halvány mosollyal magam elé suttogtam egy jót. Aztán fel is keltem, nem akartam bajt.
- Én is őt. Őt is. De attól még biztos tud mérges lenni egy darabig. Nem lesz kivel napozzak vagy körbe rohanjam a lenti játszótér mögötti kis erdőt. Csak nem szeretném, ha rászólok, megutáljon.
Bár én úgy véltem, hogy most vallottam be életem aggályait, van egy olyan megérzésem, hogy ezzel tisztában volt. Sok dologtól félek ilyen értelemben, amiken nem tudok átlépni. Rettentően rossz berögzüléseim vannak, amik sokszor nem engednek változni sem. Eközben én elhelyezkedtem a kanapén, vele ellentétes oldalon felhúzva a lábikóim, aztán a szoknyám piszkáltam meg a pofiját simiztem meg felváltva, ahogy mesélni kezdtem. Mivel én is elvesztem benne, nem lepett meg, hogy talán ő is. De amennyit én értettem, azt sikerült elmondani.
- Nem tudom mi ez a furasága, olyasmi talán, mint Alíz, tudod ő meg álmodik… - És itt jöttem rá, hogy még mindig nem meséltem el, mit is mondott ő nekem még az idő alatt, hogy Lewy edzőtáborban volt. Nem túl jó emlék és próbáltam is elfelejteni. Viszont a mai hírekkel talán értelmet nyerhetne, esetleg. - Persze, mondjuk annyira fura volt az egész délután, hogy nem nagyon ment az evés, de ezen kívül igen. És meg, most már teljesen.
Rámosolyogtam, ahogy a kezem megállta haján végig szántva a buksiján. Előre hajoltam, hogy mikor összeért a nózink nevessek kicsit, aztán megcsókoltam, először csak egész kis puszi volt, de aztán nem húzódtam el, nem akartam. Mikor levegőt véve kicsit elhúzódtam még az alsó ajkát megpusziltam csak aztán egyenesedtem fel kicsit. Nem nagyon akaródzottam a végére reagálni elsőre, de ott maradt bennem a kérdése. Leginkább azért, mert, ha erre van negatív válasz, az mit hoz? Nem mintha bennem ez lenne, ezért is zavar meg kicsit.
- Nem csináltál semmi rosszat. Ezt hogy érted?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 15. 02:27 | Link


#Lewcsy | otthon *-* | szerda


Összességében lebeszéltük, hogy majd elmegyek vele a dokihoz, mert nem akartam, hogy egyedül kelljen mennie. Meg amúgy is, én lennék az apuka, vagy mi a szösz, nem illene kiállnom mellett, vagy ilyesmi? A lényeg az, hogy nem volt kérdéses, hány fő tipeg be a váróba idegesen.
- Persze, hogy tud, hiába nagyfiú, attól még érzékeny lelke van. Mint nekem... - itt kissé elnevettem magam, mert hát, ez nem teljesen volt igaz. Én csak bizonyos emberektől vettem dolgokat rossz néven, nem mindenkitől. - Tudod cica, hogy téged nem fog soha senki megutálni...
A kijelentés közben végigfuttattam a kezem az övén, majd az arcomhoz húztam, hogy apró puszit nyomjak a tenyerébe. Annyira Maja volt, hogy képtelen voltam elképzelni bárkit, aki őt utálná. Soha, semmi rosszat nem csinált, amivel másnak ártott volna.
Szóval inkább hallgattam csendesen, elgondozva kissé, az érintéséhez néha akaratlanul is kissé közelebb biccentve a buksim. Nem is az volt a furcsa, hogy a nő megérezte, hogy terhes, hókuszpókusz és kész. Na, de miért kellett rögtön idegesnek és creepynek lenni?
- Lehetséges... Hm, nem mondtad, hogy álmodik, de azt igen, hogy valamit a jövővel kepeszt. Asszem, mintha említetted volna. - vontam össze a szemöldököm elgondolkozva, ezzel együtt járt a ráncolt homlok és az elrévedt tekintet is, de nem jutottam egyről a kettőre így inkább csak legyintettem. - Örülök... várj, eddig nem?
Nem teljesen értettem, hogy miért kellett aggódnia ilyesmin, ha ő nem kapott sikítófrászt, akkor minden rendben van, nem? Ez a gondolatmenet megszakadt, mielőtt elmélyedhetett volna, mert az orra az enyémhez ért, én pedig azt a tipikusan buta-láma fejet vágtam az ajkam oldalra húzva és felvontam a szemöldökeim is. A csók azonban kicsit jobban foglalkoztatott, mint a buta lámaság, szóval hamar felhagytam vele, inkább a nyakát cirógatva óvatosan.
- Én csak... nem tudom. Korábban is mondtam, hogy... szóval... igen, én szeretném ezt a babát... de... nem fogod megbánni? - böktem ki végül zavart újrafogalmazások és ujjtördelések tömkelegét követően.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 15. 03:03 | Link


rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este


Bólintottam párat, de ez leginkább annak szólt, hogy értem mit akar. Volt érdekes kutyus, néha az ember a tenyerén hordozná, mert egy tündérke. Máskor meg a kedvenc pólóddal a szájában hempereg a sárban és éppen azon van, hogy jókedvűen megsemmisítse azt. Ilyen apróságokon nem is akadtam eddig fenn, és remélem, többet nem is fogok. Ha nyugodt vagyok, mint mindig, nincsenek ilyen gondjaink.
- Azt azért nem hiszem, de olyan sokan talán nem lesznek majd.
Mintha most ő lett volna a pozitívabb ebben, de azért ez sem csak fekete volt és fehér. Most is akadt bőven, aki nem kedvel és vélhetően az évek alatt ezen emberek száma növekszik. Rivalizálás, vagy beültem a helyére egy terembe, esetleg van valamim, amit ő szeretne. A féltékenység nagyon rossz emberi tulajdonság, de még bennem is van mondjuk. De inkább elengedtem a dolgot és befejeztem Anne és a délutánom meséjét, ami bármilyen fura, de igaz.
- Megálmodja a jövőt, vagy a múltat. Meg igen, van valami jövős dolga is. Már tapasztaltam. - Egy elnyomott sóhajjal bizergáltam az arcát inkább, közben a hajába bámultam, elkerülve azt, hogy rám nézzen én meg ebbe most mélyedjek el. Aztán inkább csak válaszolgattam, de nem sokáig tartott ez, inkább egész közel hajoltam, a csók végén meg megcirógattam a pofiját, majd a kezeim elhúzva kicsit néztem rá. Éreztem, hogy ilyesmi van a dologba, de már elsőre sem tetszett, mikor így került szóba. Amúgy sem tudok semmiről saját érdekből nyilatkozni, számomra ilyen nem nagyon van. Egy ohana vagyunk, én csak azt szeretném, ami itt mindenkit boldoggá tesz. Nem bonyolult.
- Lewy, én nagyon boldog vagyok így, ahogy van minden. Nem akarok semmit másképpen csinálni, legkevésbé sem visszacsinálni, merthogy bánnám. Nincs ilyen.
Még a fejem is ráztam a végén, hogy bizony nem, szó sincs erről, de egy picit kellemetlenül éreztem magam, mert mintha most azt kérdezte volna tőlem, hogy egyáltalán annak a babának, ha tényleg ott van, helye van-e az életemben, az életünkben. A gólya akkor jön, mikor kell neki, és ez így van rendjén.
- Tudom, hogy szeretnéd, de most úgy érzed mégsem, vagy miért kérdezel ilyeneket? Nagyon rosszul hangzik…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 15. 03:30 | Link


#Lewcsy | otthon *-* | szerda


Én örültem neki csendesen, hogy nincsen semmi közöm az érzelmekhez, mint Lucának és nem álmodok múltat vagy jövőt, mint Alíz. Sokkal könnyebb és boldogabb volt így az életem, nem gyömöszöltek bele túl sok felesleges információt, csak épp annyit, ami nekem kellemes és nem túl bántó. Maja meg a tapasztalatai többnyire negatívak voltak, így most sem terveztem firtatni, hogy mit is mondott neki pontosan a navinés.
- Akkor jó, akkor biztos tudod - biccentettem aprót és a nózija így kicsit súrolta az enyém, mire szélesen elvigyorodtam a lámaságot követően. Egyszerűen túl jó volt ez, olyasmi, ami csak a miénk és nem kell azon aggódnom, hogy huss, mi megy éppen füstbe. De ugye mással nem voltam ennyire magabiztos, éppen ezzel sikerült is megtörnöm a varázst, Maja pedig láthatóan kevésbé jó passzban  fejezte be a hajam bizergálását. Nem lebeszélni akartam, semmi esetre sem, csak a múltkori Vesznás beszélgetés után olyan rossz érzés maradt bennem és mindig a legjobbkor lépett színre, hogy "rám is figyelj"!
Szóval csendesen, pókerarccal figyeltem, ahogyan Maja előadta, hogy ő jól van így és nem akar semmit másképp csinálni, mert minek tenné, ha egyszer ez így tökély?
- Nem, hát az előbb mondtam, hogy szeretném. És én tényleg szeretném. De azt is, hogy ha egyszer visszagondolsz, ne az jusson eszedbe, hogy "hm, élhettem volna még, ha a férjem nem ilyen gyökér! Fiatal voltam és nem élveztem ki"... érted miről zagyválok? - sóhajtottam fel, miután a hajamba túrtam zavartan és kissé kétségbeesetten néztem rá. - Amiatt nem kell aggódnod, hogy én ne örülnék neki...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 15. 12:52 | Link


rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este


- Ühhüm, olyasmi. - Igazából fogalmam nem volt ezekről rendesen, csak azt vettem észre, hogy egyre több ilyen fura dolgokkal operáló mászkál körülöttem. Nem vagyok egy ítélkező típus, így egyikükkel se volt ilyen irányú bajom, de nekem nagyon furcsi volt az összes. Nem csak azért, mert én még az alapokhoz is aluloperáltam néha, hanem mert ezek komoly visszaélést jelenthetnének. Hát Luca erről ki tudja elrejteni, ha füllent? Alíz szerencsétlen meg tökre nem irigylésre méltó, láttam a velem kapcsolatos jóslata is hogy megérintette. Képzelem egy sokkal szörnyűbb és nehezebb álommal milyen lehet megbirkózni. Nem boldogság ez szerintem nekik sem, Anne esetén fogalmam sincs, ő nekem mindig kicsit távoli volt, pedig közel van. Ott a megbeszélésen pedig nem is volt időm fejben összetenni mi is történt, csak így utólag.
Ahhoz viszont már kicsit nehezebben álltam, hogyan röpködtünk boldog pillanatról kevésbé boldogokra. Próbáltam felfogni és nem magamra venni a kérdéseket és megjegyzéseket, de akaratlanul is belelátom néha az idilli világomba a lyukakat, amin beszökik a rossz. Ezt is így érzékeltem. Hátra dőlve emeltem meg a fejem és pásztáztam kicsit a plafont, mert nem tudtam mit mondhatnék még, vagy hogyan kéne bizonyítanom, ha arra van szükség, végül motyogtam valamit magam elé, aztán egy elég vérszegény mosol kíséretében néztem rá vissza a kezemmel az állán simítottam végig, aztán a mellkasán hagytam.
- Szívecske, soha, senki nem mondta nekem, hogy ez nem jár áldozatokkal, vagy hogy ne kéne jól meggondolni. Lehet nem vagyok huszonnegyvenhat éves még, - iiigen, erre a számra határozottan emlékszem, és még a szemem is megforgattam közben - de Nyuszó, tényleg örülök. Én is szeretném Őt. Hallod?
A nagy barna szemeimmel pillogtam rá lefelé még egy vigyor is bejátszott, ahogy kicsit közelebb hajoltam, mert tényleg nem éreztem úgy itt és most, hogy baj lenne, vagy azt, hogy ez bármi rosszat hozna. Már ebben a pillanatban biztos nem. Nyugalom volt, béke és szeretet. Bár biztos lesz nagyon nehéz meg rossz része, de ezeket nem most akartam firtatni. - Most már elhiszed és kaphatok egy puszit, vagy még nem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 15. 14:54 | Link


#Lewcsy | otthon *-* | szerda


A Bagolykőbe azért kicsit több csudabogár járt, mint az alapban normális lenne, de ki vagyok én, hogy elítéljem őket? Engem is furcsinak tartottak anno, amiért szinte bármivel szembe a kviddicset részesítettem előnyben. Ez pont olyan, csak nekik nehezebb a dolguk kicsit.
Viszont hát én vagyok Mr. Érzelmileg-retardált és ez feljogosít arra, hogy ha kételyeim vannak, akkor azokat megosszam azokkal, akiket ez érint. Talán Maja boldogabb pillanatot szeretett volna, de nem tudtam nem gondolni rá, hogy szerencsétlen még mennyire... kicsilány és hát ki tudja, mikor ugrik be neki, hogy nem biztos, hogy jól döntött.
Pár pillanatig a plafont bámulta, azzal a nagyon szenvedési pofival, gondolom, mire felsóhajtottam kicsit. Már éppen szerettem volna bocsánatot kérni, amiért ilyenekkel piszkálom, de aztán összekapta magát a nő.
KIssé oldalra biccentett fejjel figyeltem, enyhén az ajkamba harapva, de a mosolyt nem fojtottam el, mikor közölte, hogy ő még nincs huszonnegyvenhat. Aztán a végére csak beharaptam az ajkam és biccentettem egy aprót. Így már tisztább volt a kép és ez kezdte azt a minimális kételyt is eloszlatni bennem, szóval finoman eltoltam. Csak azért, hogy felülhessek és a szanaszét álló hajam ignorálva közelebb hajoljak hozzá.
- Hát nem tudom, ez igazán megfontolandó... oké, hogy értelek... na de hogy puszi! Szerintem túl sokat akarsz - közöltem rosszalló fejjel, de nem volt őszinte a dolog, nem sokkal később még egy kicsit közelebb hajoltam és egy apró puszit nyomtam az arcára, majd az orra hegyére, a homlokára és csak aztán a szájára.
- Szeretlek, hercegnő.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 15. 17:51 | Link


rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este


Szerencsére nem voltam olyan mértékbe nyomi, hogy ne értsem meg már a gólyás mese után is, mi az, amit nem akarna, hogy én megéljek vagy bánjak. Az, hogy megint felhozta egy kicsit elbizonytalanított abban, hogy most akkor tényleg öröm van-e vagy sem, még ha nem is ezért merült fel. Sajnos próbálkozom, de sosem sikerül megfelelően elválasztanom a dolgokat, pontosan ezért ingadozok ennyire. Biztos vagyok abban, mit érzek azzal kapcsolatban, hogy bizony lehet valaki növekszik a pocimban, és hamarosan ennek láthatóbb jeleit is adja. Nem, nem arra gondolok, hogy a levendulamező után Lewcsi ölébe is beköszönnék a reggelimmel, csak úgy bármi. Majd biztos fel kell szednem pár kilót, ami nem segít a tánciban sem, a kviddicsről ne is beszéljünk. Az… az nem is tudom, de éppen inkább nem is gondolok rá.
- Túl sokat? Nincs puszi? - Furcsán néztem rá, mikor mozgolódni kezdett, majd az ölemből felkelt, már majdnem lebiggyesztettem a számat csalódottan, hogy most akkor itt is hagy puszi helyett? De aztán kis nyunny és nyünny után megkaptam, én meg elégedett, telepocis ovisként vigyorogtam rá, megvillantva minden fogacskám, mint Stitch is szokta.
- Én is téged, te kviddicssztár.  - Az utolsó puszinál a pofija után nyúltam, hogy el ne siessen, aztán az ajkaiba motyogtam a mondanivalóm, mielőtt megcsókoltam volna. Csak akkor húzódtam visszább, és engedtem el az arcát, mikor kis hümmögéssel néztem rá és megint csiripeltem kicsit. Bár elég bizonytalanul fogtam neki.
- Ha nekünk most tényleg babánk lesz, akkor az a suliban nem túl jó hír, igaz?
Kivételesen nem azért hoztam fel, mert lógni akarnék, vagy kifogást, csak én is tudom milyen hírek repkednének. Amúgy sem díjazzák sokan, hogy ő tanárkodik én meg diák vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 15. 23:13 | Link


#Lewcsy | otthon *-* | szerda


Lehet, hogy nem kellett volna felhoznom, mert akkor megmaradt volna a rendes és cuki hangulat, de így viszont biztos lehettem benne, hogy ha mégis szeretné ezt az egészet, akkor jól átgondolta. Mert nem fogom az egész életét csak úgy egy lapra feltenni, hogy "hm, vagy boldog lesz, vagy nem, kit érdekel?". A válasz viszont megnyugtatott és ismét megkönnyebbülve mosolyodtam el, hiszen mégiscsak gyerekünk lesz.
- Nincs - bólintottam komoly arccal, még azelőtt, hogy közelebb hajolva puszit nyomtam volna az arcára. Ilyen hülyeséget sem mondtak még neki, gondolom, hogy ő túl sokat akar. Néha csak szeretném, ha tényleg képes lenne a normál értelmében használni az akarom szót. Vagy a szeretnéket. De ő többnyire nem tette.
- Hm, most az egómat szeretnéd cirógatni? - vigyorodtam el a csók kellős közepén, de aztán ismét az ajkaira tapasztottam az enyémeket pár másodpercre. De ugye épp mondanivalója akadt, így durcás fejjel túrtam a hajamba, majd apró félmosolyt villantottam rá a szemem sarkából figyelve. Most azonban rajta volt a sor, hogy a nem túl vidám dolgokat emlegesse fel, én pedig magam elé bámultam pár pillanatig. A lábaim a kanapéra húzva ültem a sarkamra és elhúztam kissé a szám, életem nőjét figyelve elgondolkozott pofival.
- Nem, nem igazán. Mármint... nem tudom, gondolom megint problémázni fognak... de nem igazán érdekel - ráztam meg a fejemet, elvégre túlságosan is szerettem Maját ahhoz, hogy majd pont egy vacak tanári-állás miatt ne akarjam a gyerekünk. - Miért?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 16. 01:44 | Link


rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este


Kicsit úgy éreztem így a vége felé járva, hogy ez a beszélgetés elkerülhetetlen volt és az is lehet, csak én gondoltam el túl idillien a békás mese kezdetétől. Nyilván nem minden csak mese és boldogság, én azért azon vagyok, hogy körülöttem mindenkinek a jó jusson csak, még ha ez nehéz is. Kéntelen voltam magamból értelmes mondatokat és gondolatokat kipréselni, amik valahol mindig élnek a buksimban, de ritkán öltenek hang által mondanivaló formát. Most megtörtént, és igazából én attól könnyebbültem meg, hogy a Drága elfogadta, hogy rendben vagyunk és nem kell aggódni.
A negatívnak hangzó válaszra lebiggyesztett szájjal bámultam őt tovább, még meg nem érkezett az az első puszi, majd mindegyikkel egyre nagyobb lett a vigyorom. Az egós dolgon csak felnevettem és megrántottam a vállam, mert célom az nem volt vele, szerettem neki mindenféle jót mondogatni, éppen, ami a számra szaladt. Azzal nem lehetett vádolni, hogy számító és kimért lennék, sosem tudtam még a szavaim sem előre, mikor kicsúsztak sikerült csak nekem is felfogni általában.
Ahogy elhajoltam a csókból sajnálkozva pillantottam rá, én is szívesebben folytattam volna, de ezt most már muszáj volt, ha összeszedtem magam annyira, hogy duruzsoljak.
- Sejtem én is, meg tudom, hogy ez neked se tesz jót, meg senkinek. Fiatal vagyok ahhoz képest, ami sokak szerint normális, tudod, hogy szerintük hozzád is. Én tudom, hogy tévednek, ettől még az eddigi plusz szabályok nem hiszem, hogy éppen enyhülésbe mennének, ha ezt majd megtudják…
Bár nem vagyok lángész és elég ritkán jutok komoly gondolatokra, ennek kapcsán én is felfogtam már, hogy ennek súlya van. Őt is kitehetik, akár engem is, utóbbi mondjuk éppen a legkevésbé sem érdekelne, majd lesz valahogy. Felsóhajtva húztam vissza magamhoz, hogy a homlokom az övének döntsem, aztán a köztünk lévő apró távolságba beszéljek.
- Én nem szeretném takargatni magam vagy bujkálni, mintha ez rossz dolog lenne... - mert nem az. Akinek ezt félteni kell, az olyan, mintha nem is örülne, mintha nyűg lenne, vagy ahogy az a csúnyább kifejezés tartja, teher. Ettől persze én sem kikiabálni akarnám, de fogalmam sincs hogy mehet ez jól. Vagy éppen Lewy mit akar a helyzettel kezdeni. Azt hiszem abba már beletörődtem, hogy az újságírók ha van, ha nincs semmi írnak róla, így azt már elő se hozom. - Azt hiszem ott elvárnák, minthogy veled sem szabadna puszilkodnunk a folyosón, nem? Mármint... te mit szeretnél?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 16. 05:51 | Link


#Lewcsy | otthon *-* | szerda


A puszi valami olyasmi volt, amivel nem szabad szórakozni, még ilyenkor sem - a reggelekről nem is beszélve -, így nem sokáig húztam az időt. Az egós dolog pedig egyszerűen csak nem tudott meglepni. Róla volt szó.
Ha őszinte akarok lenni, néha nem egyszerű az élet Majával. Miért? Azt hiszem, hogy ez egyértelmű. Hajlamos rá, hogy elkalandozzon, komolytalan legyen és tényleg nagyon idealista, ha családról vagy szeretetről van szó. De tízezer százalékban megéri a dolog, mert mióta vele vagyok, valahogy én is változtam. Nem feltétlenül rossz irányba. Ezer szónak is egy a vége, szeretem és ezen nem az fog változtatni, hogy egy rakás vén trotty és vágytól égő tinilány mit pletykál egy rosszhírű intézmény régi falai közt.
- Ami azt illeti, nem, tényleg nem. Nagyon sokan túl elfogultak ahhoz, hogy lássák, ami szerintem egyértelmű. Ha tényleg szeretsz valakit, akkor a kora teljesen huszadrangú tényező - közöltem, miközben az egyik barna tincset tekergettem a mutatóujjam köré. Az ember mindig könnyebben beszél, ha átérzi a dolgot. Maja defektes volt. Én meg teljes csődtömeg, együtt valahogy kihoztuk a normál átlagot. Nagyjából.
Szóval ott csücsültem, meglehetősen tanácstalanul, míg közelebb nem húzott, hogy a homlokát az enyémnek döntse. Mélyen beszívtam az illatát, mielőtt halványan elmosolyodva végigsimítottam az arcán.
- Nem, én sem szeretnék neked ezzel gondot okozni, te is tudod... - vontam aprót a vállamon, mielőtt közelebb csúsztam hozzá a kanapén. Sajnos nagyon is igaza volt, hogy ebből megint hepaj lenne egy darabig, kapcsolat ide vagy oda. Mert hát mégiscsak a diákom, erre pedig Lewy "satan" Bojarski nagyon lelkesen mutat likeot. - Nem tudom, nyuszi... Lehet, hogy egyszerűbb lenne, ha itthon tanulnál. Dee ez csak egy felvetés, én nem mondom, hogy ezt "kell" választanod, csak... nem akarom, hogy emiatt piszkáljanak. Persze, ha gond, akár fel is mondhatok, igazából az sem tesz semmit nagyon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Haruka Yamasaki
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. július 16. 16:44 | Link

Lewy
július 2.
Pécsett, Bojarski ház előtt
Atashi



Nehéz volt eltalálni ehhez a házhoz, főleg, hogy a magyarok útbaigazítása számomra érthetetlen. Az időközben beszerzett gyűrűnek hála minden szavukat megértettem, de amikor vak vezet világtalant még a közös nyelv sem segít. Pláne, hogy jóformán mind angolul próbált nekem beszélni, hiába hallották, hogy magyarul válaszolok. Furcsa emberek, mit ne mondjak.
Délután felé járhatott az idő, amikor végre megérkeztem. A nyári időszámítás miatt még közel sem volt a sötétedés, de mégis csak vasárnapról volt szó, nem akartam sokat zavarni. Reméltem, hogy csak odamegyek, elmondom, mit szeretnék, ő pedig pár perc alatt segít, a papírmunkát pedig le tudjuk rendezni később is.
Az édes ház előtt pár pillanatig csak álltam, közben próbáltam az irigységet félretenni. Én is szeretnék már ilyen helyen lakni a pandával.
Az ajtó elé érve hezitálás nélkül kopogtam, aztán inkább a csengőt is megnyomtam. Még mindig nem szoktam meg teljesen ezt a rendszert, de legalább tanulok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 16. 17:00 | Link


rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este


Azt kellene mondanom, hogy ma kifejezetten hamar repkedek a mosoly meg a majdnem sírás között, pedig nem, igazából csak nem tudom, hogyan is vagyok éppen. Örülök, de nyilván egy hír hoz magával több mást is, ahogy mindig. Az pedig már von le, vagy ad hozzá, attól függ milyen. Én szeretem azt hinni, hogy mindenből csak a jó irányba van előre, de azért az elmúlt időszakban túl sokszor tolták a nózim elé emberek, érdeklődők, újságok vagy úgy bárki, hogy nem minden arany, ami fénylik és a szivárvány lába a manókkal és a kincsesládával lehet nem is létezik. Mikor felhoztam az iskolás dolgokat is ilyen érzéseim voltak. Mintha ott sosem lenne nyugalom és béke. Amúgy sem támogattak minket nagyon, amit persze meg lehet érteni valahol biztos, csak nekem ment nehezen. És ezzel nem lesz könnyebb most sem.
- Nekem nem számít ez, ahogy egy csomó más dolog se, ami mások szerint annyira nagy dolog. Mindenki a korral, státuszokkal, állásokkal, pénzzel dobálózik, mint más a labdákkal. Én… csak tényleg nem akarok, sosem akartam rosszat azzal, hogy… itt vagyok. Veled.
Nem voltam elkeseredve, szerencsére mostanra már legalább nem vettem minden második dolgot a szívemre, ettől még néha persze bántott, mikor vagy az igazgató bácsi miatt, szólt valaki, hogy ezt meg azt nem szabadna, vagy valamelyik lány utánam jött és csúnya dolgokat vágott a fejemhez. Szerencsére a legkellemetlenebbek elvesztek a tömegben, vagy Hajna elriogatta őket.
Nem akartam pont ma, a korábbiak után bármi csúnyaságról beszélgetni, vagy olyanról, amitől bárki szomorú lesz, de muszáj volt valamikor. Ahogy megsimogatta a arcom lehunytam a szememet, aztán csak az ajkam beharapva figyeltem őt.
- Nem így értettem, ez nem egy gond, ha az szükséges, hát állok elébe, csak… - azt hiszem az a normális, ha az ember nem rejteget és retteg a folyosón, hogy „megnőtt a pocim, meg a fenekem, úr isten, most mindenki majd ki kar dobatni minket”, de igazából fogalmam sincs mi van rendben. Beszívtam a levegőt, aztán ki sem eresztettem egy darabig, ahogy gondolkodtam. Néha a kelleténél jobban van olyan érzésem, hogy mindenben vakon tapogatózok, pedig valójában ennyire még én sem lehetek hülye, egyszerűen nehéz volt megtalálnom mit is szeretnék tudni, vagy kérdezni néha, és inkább magam alkottam. - Én nem örülnék, ha felmondanál vagy ilyesmi, pláne nem miattam. Szereted és jól megvagy vele, tudod, hiába nem bírom az ilyen iskolához köthető dolgokat, de ebben is támogatlak.
Igen, még akkor is, ha amúgy fúj és jujj az egész. A tanulás és tanítás is egyben. Nyilván nem is voltam ugrálósan boldog, mikor elmesélte a terveit, de ha ő ezt kedveli, miért kellene nekem beleszólni? Sosem akartam. És most sem attól tartanék, hogy engem elővennének, nyilván engem is, de ő is kapna a buksijára. Ez mindenhogy ilyen kis… negatív.
- Itthon tanulni? Mármint egyedül, vagy hogy? Lehet, nem tudom, hogy megy ez, de talán úgy legalább ott biztosan béke lenne meg boldogság, nem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 16. 17:48 | Link

Haruka

Pécsett, a  házam előtt


Kivételes esetek egyike, amikor már előbb otthon voltam, mint Maja. Csodálatos, nem? Megesik az ilyesmi, de csak tényleg ritka alkalmakkor, ma pedig pont egy ilyen volt. Lezuhanyozhattam bűntudat nélkül, aztán egy darabig még Voltot vakargattam.
Aztán a bociszemű hercegnő is hazazuhant, valahogy ki is ment a fejemből az egész találkozó egy jó időre, talán a mesenézés, talán más miatt, Még kétséges a dolog. A lényeg az, hogy kimásztam a kómás asszony alól, mikor kopogást hallottam és a lepisszegtem az amúgy zajolni készülő gyereket, mert nem volt szükség rá, hogy itt csinálja nekem a fesztivált.
A hajamba túrtam kissé, hogy helyreállítsam, több-kevesebb sikerrel, majd a pólómba belebújva jóformán feltéptem az ajtót a japán hölgy előtt.
- Öm.... helló. Látom, sikerült ide találni - jegyeztem meg halvány vigyorral az arcomon, hiszen az sem lepett volna meg, ha sikerül eltévednie a "pusztában." - Fáradj beljebb, csüccs le, nagyjából elmondom mi, hogyan és merre, azután végeztünk is. Nem húzom az időd.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 16. 22:32 | Link


#Lewcsy | otthon *-* | szerda


Ez a beszélgetés kész érzelmi hullámvasút volt és nem, nem a jó értelemben. A hullámvasút nem olyan, mint a repülés, itt ülsz egy vaskaszniban és semmit nem tehetsz, ha úgy dönt megáll és kioldja az öved vagy csak megöli a saját fékjét, neked kampec. Kedves gyerekkorom volt, na. A lényeg, hogy csak igyekeztem szintben tartani az érzelmeket, nehogy nekem átcsapjunk totál negatívba, abból épp elég volt egy időre.
- Te is tudod, hogy engem pedig nem érdekelnek. Ha annyira zavart volna,
 akkor szilveszter után legfeljebb visszapakoltam volna magam a friendzoneba
- közöltem, vonva egyet a vállamon, mert hát, ha máshoz nem is, de ahhoz nagyon értettem, hogyan rakjak rendet magam körül.
Az egyik dolog, amit Majában annyira csodáltam, az a támogatása volt. Amennyiben nem járt fizikai sérüléssel a részemről az adott dolog, nem ellenezte, még akkor sem, ha nem tetszett neki az ötlet. Ilyen volt például az is, hogy beadtam a jelentkezésemet reptan tanárnak.
- Igen, tudom, és imádlak érte, mármint tényleg... Álom vagy - közöltem szórakozott mosollyal, mielőtt csókot nyomtam volna a homlokára. Nagyszerű nő, kinézetre is, viselkedésre is, úgy, ahogy volt. Végül a buksiját óvatosan a vállamhoz húztam, miközben cirógattam a haját és a tarkóját, ahogy éppen esik úgy puffan alapon. Elgondolkozva beszívtam az alsó ajkam, mielőtt komolyabb választ adtam volna a kérdésre, elvégre ez most nem huszadrangú.
- Hm, hát magántanulóként, tudod. Ha valamiben kell, segítek, vagy kerítünk valaki okosabbat és elmagyarázza. Csak azért gondoltam, mert akkor csak vizsgázni kell bemenned és abba nem köthetnek bele - vontam meg a vállamat kissé, miközben lesandítottam az arcára. Szépségem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 6 ... 14 15 [16] 17 18 ... 26 ... 135 136 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek