Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=675554#post675554][b]Czettner L. Maja - 2017.04.18. 14:11[/b][/url]

- Lehet, vagy csak az illat tetszett neki. Mikor kisebb voltam, volt egy samponom - valami gyümölcsös, úgy éreztem magam, mint egy két lábon járó saláta, még én is megrágcsáltam a hajam.
Talán más esetben kicsit jobban beleesik a mese varázsába és teljes áhítattal bámulja azt, most azonban nem ez a helyzet. Elvarazsolta őt a kiskutyus és nem nagyon volt hajlandósága rá egy darabig, hogy másra koncentráljon. Mondjuk lehet a csöpi is közrejátszott ebben, hiszen a buksiját Maja ölébe helyezte, úgy nyammogott a sálon. A combját össze is nyálazta az eb, de nem törődött ezzel különösen sokáig, nem volt egy 'jaj, koszos lettem, vidd innen' lány, sőt. Vélhetően hármuk közül maximum Volt lepődött volna meg egyedül, mikor Maja elhasal mellette a kertben, majd heves hempergésbe kezd vele sznkronban. Megeshet. Megfog, elég biztos.
Óvatosan húzkodta el a sálat, nem akart ő haragot, de azért bajt se, a művelet végén pedig pont a puszira figyelt fel. Kicsit eszelős vigyorral villogott válaszként, tudta ám, hogy jót csinált, és örült is, hogy mindenkinek megfelelt. Na meg a puszinak is. Nagyon.
Ügyesen csusszant ki zoknisan, ismerkedve a konyhába, aztán viszonylag gyorsan meglelte az első lényegi elemet: Volt edénykéjét. Kezébe véve azt vetette fel, ami mostanra összeállt a buksijában. Megvárta még az étel belekerül, aztán a már látványosan várakozó szőrmók felé tipegett vele, aki szinte abban a pillanatban le is csapott rá, ahogy a tál talajt ért. Kis édes. Csóválta a farkát, rázta a popsiját, sőt, még vakkantott is két falat között. Nem lehetett nem szerelmesnek lenni belé.
Bár nem ugyan ilyen okokból, de ez utóbbi kijelentéssel a vőlegénye kapcsán is előszeretettel élt. Belesimulva a karolásba mosolyodott el, aztán bólintott párat.
- Nem tudom milyen lenne, milyen lesz... de szeretném. Olyan jó mikor ott vagy, megnyugtató és tudom, hogy akkor nem lehet gond. - Megvonta kicsit a vállát, ki nem mondta, de tudta ő is hogy biztonság érzete van, ez pedig sokat jelent annak, aki eddig kevés emberre támaszkodhatott úgy igazán.
- Én csípem, ha sok jut belőled - vigyorogva billegett kicsit a karok között. Tekintete a kis ebre siklott, azért azt is el tudná még ez mellett nagyon is viselni, hogy mikor vége minden kötelező napi dolognak, vele is összefuthasson. Csak jó lenne, ezt érzi, hisz benne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=675575#post675575][b]Lewy Bojarski - 2017.04.18. 16:42[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=675707#post675707][b]Czettner L. Maja - 2017.04.18. 23:57[/b][/url]

Megesik vele, hogy néha túlzásba esik mesélés terén, de ez az egyik véglet, amit Lewy előtt produkál, a másikban jó, ha kettő vagy három szót bárkinek összetesz magával kapcsolatban. Nem is igazán sikerül néha ezt hova tegye, de most túl elfoglalt is ezt kielemezni. Felkacagott a simogatásra, néhány ponton akaratlanul is csiklandós és ez olykor csak hopp, érzékenyebb, mint kéne.
- Hát, aminek jó illata van, az általában finom is, neked meg nagyon jó van, szóval biztos az vagy te is.
Teljesen logikusnak tűnt és hibátlannak az egész, ahogy a végére ért. Még bólintott is a saját mondandója végén, hogy ő bizony ezzel nagyon egyetért. Nyilván így van, hiszen ő rakta össze ezt az összefüggést. Még egy utolsót simított a kicsi buksiján, aztán nekiindult a konyhának.
Bár nem mondhatná, hogy bármiféle gyakorlata lenne a dologban, vagy hogy valaha kapott a kezébe komolyabb felelősséget pályán és fellépésen kívül, nem tűnt olyan nehéznek. Legalábbis még. Tette a dolgát abból, ami rá maradt és élvezettel csinálta. Csak ez az etetősdi is teljesen fel bírta őt dobni, tényleg nem kell neki sok. Lehet ha idejön és kapott volna egy csomag gumicukrot ugyan ilyen lelkes és boldog lenne, csak most kicsit jobban és kicsit szerelmesebben. Úgy kétfelé. True story.
- Tudom. Szeretlek.
Annak ellenére, hogy egész jól sikerült magban dűlőre jutni, azzal hadilábon állt, ez a gyakorlatban miként tud zajlani. És nem a konkrét együttlakás része, hanem úgy az odáig eljutás. Főleg az anyukája. Aki a hétvégézéseit is úgy díjazta, mintha minimum világ ellenes bűncselekményt és felségsértést készülne Maja elkövetni. Aztán kicsit megnyugodott, a hétvégékből viszont heteket csinált végül a navinés, és azóta… hát.
- Saját szobát? Mihez? Nem maradhatok veled? Ígérem többet nem kerül a hajam az arcodba reggelre! Megpróbálom legalábbis… Becsszó! - A kisujját feltartott egy pillanatra meggyőzően bólogatva is. Bár ezt annyira nem szánta ő se komolynak, de tényleg nem érdekelte a külön szoba dolog. Nyilván, ha vele akar lenni, akkor az úgy értendő, hogy V_E_L_E, nem csak nála.
- Nézzük meg! Milyen színű? Ott már kipakoltál?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=675708#post675708][b]Lewy Bojarski - 2017.04.19. 01:46[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=675709#post675709][b]Czettner L. Maja - 2017.04.19. 03:22[/b][/url]

Nagyon látványos gondolkodásba esett, miközben elnevette magát. Pár pillanatig Lewyre nézett, majd maga elé a TV-re végül csak vigyorgósan adott neki egy puszit, mikor közelebb hajolt. Nem válaszolt, még dobolt kicsit a saját ajkain az ujjával végül csak hümmögve felállt. Nyitva hagyta a dolgot, valahogy csendesen tartva érezte a dolgot jobbnak. Különben a múltkoriak után nem állt volna messze már a navinéstől, ott is már a haját is végig nyalta volna, hol itt a probléma? Ő nem érzékelte, hogy lenne. Inkább már az ebre koncentrált, és ennek köszönhetően gördülékenyen és gyorsan ment a kis drága táplálékhoz juttatása, aminek nagyon tudott örülni. Ezután azonban sikerült végre megint minden figyelmét a Drágának lekötni, ami amúgy művészet. Maját egy irányban tartani nem egyszerű néha, gyorsan veszti az érdeklődését és kalandozik más vizekre.
- Anya sem állhat ellen örökre, igaz? Csak vele kell valahogy lemeccselni - sóhajtott egyet, mert tényleg ez az egyetlen elgördítendő… akadály. Inkább nem is koncentrált tovább erre, bár csak meghökkent picit a kérdésre.
- Többen is liheghetsz, nem zavar. - Igen, Maja is tudja, hogy az már nem egy nap, és bármennyire nem érzékeli néha a mondatok súlyát, teljesen nyugodtan reagálja le ezeket, mintha mindennel képben is lenne. Kicsit elgondolkodott azért, hogy fordítva is biztos van olyan, amit nehéz elviselnie a lengyelnek tőle. Ez mindenkinek megszokással jár, nem? - Maradnék is…
Mondta boldogan, miközben a hálószoba felvetésére már érdeklődött is. Követte a korábban vázolt útvonalat, hogy elérje a helyiséget, belépve pedig elmosolyodott a ragacsos szíves művének áthelyezésén, aztán mikor feltévedt a tekintete a plafonra, csak pár magánhangzót sikerült kinyögni, mint egy korábbi esetnél is. Csak most jól rácsodálkozott. Kicsit kuszán, és halkan ért el hozzá az is, amin éppen a vőlegénye tanakodott.
- Ez annyira…. király. És mozog, úúúú. - El is veszett kicsit ebben, egyenesen nekisétálva az ágy végének, sikeresen meg is torpanva így. Akkor figyelt csak újra rendesen. - Fotel? Az fontos egy hálószobába?
Sosem volt képben ezekkel, mármint a saját szobáját hagyta az anyukája dekorálni, együtt választották ki az ágyat és a bútorokat, de ennyi, csak úgy ennyiben el volt rendezve. Az első szobáját meg készen kapta, abba beleszólása sem volt. A kastélyban lévőről meg Ririéknél ami van nem is beszélve. Szóval… ez az új, berendezős, alapokról kezdős dolog még nem volt nagyon előtte.
- Jó nagy az ágyikó. Volt is bejöhet ide?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=675710#post675710][b]Lewy Bojarski - 2017.04.19. 04:19[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=675750#post675750][b]Czettner L. Maja - 2017.04.19. 15:25[/b][/url]

Pontosan tudja mennyire nem egyszerű a maga hátvédjével Lewynek lavírozni körülötte. Igazság szerint az elejétől túl sok volt a félelem és a fenntartás az anyukájában ahhoz, hogy bármit könnyedén vegyen, és be kell vallani, se a lengyel, se a saját lánya nem segített sokat. Nem nagyon volt nyugodt időszak. Biztos okoztak már pár álmatlan éjszakát és ebből csak még többet néz ki. Biztosan nem tudna ő odaállni gyomorgörcs nélkül, és az első pillanat, amiben azt érzi, megbántotta, biztosan elnapolta volna. Az pedig ki tudja meddig húzódna. Pedig maradni akar, ennek hangot is adott.
- A kicsi liheg eleget ahogy látom. Hogy tud ilyen gyorsan enni?
Még a kutyusra pillantott utoljára, aztán el is indult és viszonylag gyorsan be is tessékelték őt. Ott azonban elég hamar elveszett a plafon csodálásában, a többi dolog hirtelen másodlagos lett körülötte. Pedig! Amilyen nagy szerelme tud néha az alvás lenni, logikusan az ágy lett volna az első, amit megles, ráveti magát és addig ugrál még bele nem un. De egyelőre ez nem jött el. Szerencse. Riri egyszer mondta neki, hogy ha sokat csinálja ezt, a plafonba fog fejelni, és úgy jár, mint a mesehősök, beszorul egy lyukba a feje és lóghat lefelé. Na mindegy is.
- Nagyon-nagyon tetszik, ezt te találtad ki ide? És hogy nem itt vagy és bámulod folyton? Mennyire szép már!
Kicsit még el volt veszve benne, és sikerült mindezt a plafon felé magyaráznia, persze nem így akarta teljesen. Mire pedig összekapta magát a kviddicses már az ágyon feküdt, ő csak felnevetett, aztán feltérdelve az ágyra mászott közelebb. Nem kezdett el ugrálni, ő soooha, kicsit se. Na jó. Kicsit, maximum. Ezután fölé hajolva szerencsétlent beterítette a hajával, vigyorgott és nevetett rá még valamennyire elfogta a kezeivel, de egy puszi után csak elfordult és lefeküdt mellé. A kacsóit a hasán összefűzte aztán nézett csak oldalra.
- Hát, van, aki nem szereti, ha ott van más is az ágyban, vagy a közelében. Pedig milyen édes már.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=675753#post675753][b]Lewy Bojarski - 2017.04.19. 16:48[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=675765#post675765][b]Czettner L. Maja - 2017.04.19. 17:53[/b][/url]

Gondolkodóba esett a saját kérdése kapcsán, de nem firtatta túlságosan. Ne volt valami magasan képzett a témában, így csak furcsán méregette a helyzetet. Totálisan elvarázsolta még azzal is, hogy itt-ott rizsszemek potyogtak a kutyus mellé, amit aztán nem zavartatva magát evett meg, mikor észrevette. Nem kellett attól tartani, hogy étvágytalan jószág lenne.
- Az igen, mekkora pocija lehet utána, mint aki lenyelt egy… srágadinnyét? Az a kisebb, igen.
Növésben van, kell az energiához az étel és a soook szundikálás. Maja tudja, ezt a szent kettősséget, ő sem mondana re róla semmi pénzért. Mondhatni a kiskedvencek szintjét néha simán súrolja az igényeivel. Legalább könnyű vele ebből a szempontból. Más terén már akadhatnak fennakadások, de üsse kavics, kompenzálva van minden. Talán jobban is, mint kellene.
- Ííííj, szuper jó lett. - Nyögdécselt még egy kört a plafonnak miközben felmászott az ágyra, aztán elvigyorodott. Kivételesen értette is, amit hallott. Érzékelte a problémaforrást, így amíg elterült, a haját oldalra igazítva kezdte ideiglenesen összefonni, hogy legalább mindenfelé ne kerüljön. Kicsit fészkelődött az ágyon, aztán felnevetve a visszakérdésen bólogatott.
- Teljesen megfelelő. Különben külön ágyban otthon is aludhatok, ahhoz nem jönnék ide.
Ártatlanul pillogott, mert ezt olyan egyértelműnek tartotta, hogy ha már idejön és marad is, az nyilván nem azt fogja takarni, hogy szeretne a kanapén egyedül mesét nézve szuszizni. Régen biztos vonzotta volna egy ilyen gondolata, de jó ideje nem így van. Közben kicsit megemelkedett, hogy kifelé nézzen a szobából, ha sikerül, de úgy tűnt a gyerkőcke nem ide tart, így végül csak beharapva a száját keresztbe feküdt Lewy felsőtestén, a karjait a saját feje alá téve. Fejét felé fordította még beszélt, bár egészen egyértelmű volt a dolog.
- Igen, nagyon, bár még mindig alig hiszlek el. Vettél egy lakást… lett egy Voltunk, mi a következő?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=675770#post675770][b]Lewy Bojarski - 2017.04.19. 18:58[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=675773#post675773][b]Czettner L. Maja - 2017.04.19. 19:43[/b][/url]

Egy pillanatra grimaszra csúsztak ajkai a probléma hallatán, szegény kutyus, nagyon rosszul hangzott ez a végkimenetel. A szieszta gondolata már annál szebben. Belegondolva kicsit jobban ebbe, Maja is arra jutott, hogy ez mindenki számára lehetne irányelv, hiszen evés után a legjobb dolog a világon a csendespihenő. Bár ez nagyon nem adatik meg, ovi óta legalábbis még a navinés lányka se nagyon futott bele. Kár érte.
Szerencsére az új helyiség, és a belső hamar elterelte a figyelmét és felragyogott az arca, úgy mindenre. Kiszúrt dolgokat, körbe is nézett, de egyelőre csak szokta a gondolatot, hogy ez is olyan állandó pont lehet, mint mondjuk Lewy. A koli is fura volt neki elsőre, de aztán úgy hozzászokott, mikor ment, megjegyezte mi és hol van.
- Ühmöhm… azok? - Zavartan inkább a haját figyelte, csak aztán pillantott maga mellett a lengyelre, kicsit bele is pirult. Nem szánta ezt annyira nagy kijelentésnek, mint ahogy mégis sikerült. Magát is meglepte azért valahol. - Pedig nincs is sok meg nagy, tényleg.
Rá kell lassan jönnie, hogy amit ő természetesnek vesz, hogy érez, éreztet, az nem biztos, hogy annyira egyértelmű a vőlegényének is, sőt. Talán az érzékelt meglepődéssel egy kicsit be is fészkelte ez magát Maja fejébe. Ahogy nézte őt csak kicsit összehúzva magát vigyorodott el, aztán megsimizve a mellkasát közelebb csúszott egy kicsit és nagy szemeket meresztett a válaszra.
- Ne?  Megint valami de ne? - Kicsit szomorkás buksival figyelt, de szerencsére ez nem tartott ki olyan sokáig. - És mit fogunk csinálni? Fel kell avatni a lakást, nem?
Bár általában az ilyen ötleteléseknél idő, mire összeér kettejük gondolatmenete, most Majának leginkább tényleg csak érdeklődése volt, mit is szeretne a lengyel, elképzelése az nem. Különben is pár hete kicsit újraértékelte ő is az ünneplés-ajándék-együtt alvás dolgot. Csak még a következtetések nem tiszták.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=675889#post675889][b]Lewy Bojarski - 2017.04.20. 02:21[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=675890#post675890][b]Czettner L. Maja - 2017.04.20. 02:51[/b][/url]

Kicsit talán megilletődve is volt, nem csak zavarban a visszakérdéskor. Nem mondhatná senki, hogy nem furcsa a helyzete, és itt nem is feltétlenül csak a viselkedéséből vagy az érzéseiből kell kiindulni. Egészen máshogy zajlik az élete, mint egy átlagos lánynak mondjuk a házában, vagy az évfolyamán. Persze nincs két egyforma ember, de vannak társadalmi elképzelések, meg határok, amiket bármely irányba túlzásba lehet vinni. Maja azt sem tudta pontosan hol húzódnak és melyik oldalán táncikál. Annyira izoláltan élt az emberi kapcsolatoktól sokáig, hogy a hirtelen belecsöppenéstől minden addig elraktározott kiborult. És így lett ez a rágógumilét is.
- Szeretlek, Szívecske, ez ezzel jár azt hiszem, nálam legalábbis biztos. Mint a pingvineknél, össze lehet bújni.
A végét már nagy vidámkodva közölte, ezt már egyszer-kétszer ugyan sikerült ellőni, de mit tegyen, megihletik a kis hűvös, csinibe öltözött madarak. Meg a négy kommandós is a meséből. Menten megjött a kedve hozzá, hogy megnézze valamikor, de legalább nem kalandozott el túlságosan.
- Óóó. Ühm, ez így bőven jól hangzik. És azt is kigondoltad már, hogy mikor?
Érdeklődve mosolygott rá, igazából a kérdésből is kihallatszott az, amit Maja gondolt. Általában a Drága előtte jár több lépéssel és ha nem kérdez, lehet be sem éri. Másrészt meg, nyilván érdekelte, hát ez tök nagy dolog. Ebből a szempontból pontosan megértette miért sírta el magát Veszna és akadt ki, de aztán nyilván örült is, ha nem is kirobbanóan még neki. Valamiért az anyukája nem igazán akar ahhoz a tempóhoz tapsikolni, amiben elkezdett felnőni Maja. Érthető.
- Én… nem úgy… gondoltam, vagyis sehogy, csak ilyenkor szokás azt hiszem az ilyen.
Áh, már majdnem hiánycikk volt, hogy Maja a saját mondatában elakadjon, majd bele, ahogy az is, hogy esetleg félreértsen valamit. Mondjuk nem gondolt bele miben térhetnek el, ő csak feldobta, aztán ez alakult. Szusszant egyet a lengyelen fekve aztán puszit adott a kulcscsontja környékéra, majd feltornázta magát ülő pózba mellé. A tekintete meg megint kicsit a plafonra kalandozott. Na, nem nagyon tudta még elengedni ezt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=675891#post675891][b]Lewy Bojarski - 2017.04.20. 04:27[/b][/url]

Ilyennek látsz *-* | Itthon | Még a tanévkezdés előtt | baba[/

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=675892#post675892][b]Czettner L. Maja - 2017.04.20. 04:47[/b][/url]

Mosolyogva figyelte, ahogy körbeírta Lewy, mi is a helyzet. Igazából nem akarta ezt kiprovokálni, vagy éppenséggel elvárni, ő pontosan értette, illetve érezte. Azok a repülő kis örömforrások elég régen bemásztak a pocijába és nem nagyon akartak elszabadulni. Lehet végleg be is költöztek. Furcsa lenne, ha mindig érezné, hogy van odabent valami, persze ettől még nem volt vele semmi gondja, az pedig nagyon széles mosolygást eredményezett, hogy ezt így hallotta és jól is esett a kis lelkének. Apró örömök, no.
Az viszont biztossá vált, hogy a felvetett kérdésével még ismeretlen és átgondolatlan terepre tipegtette magukat. Nem volt szándékos. Csücsörítve grimaszolt kicsit ahogy gondolkodott, nem a kérdésnek szólt, inkább csak próbálta átgondolni, hogy amúgy mi is vár rá az elkövetkezendő hónapokban. Az iskola gondolata messziről elborzasztotta, de most más időpontjait próbálta összekaparni, mintha olyan fontos volna. Pedig igazából csak döntenie kéne. Mi abban a nehéz… ó, várjunk, csak Maja.
- Szünet? Jaj, igen. Ahham, lehetne. Nem hiszem, télen hideg van. - Nem hinné, hogy akar várni, hát, az is válasz. Néha tényleg egészen a helyzet magaslatán van abban, hogyan kéne a lehető legszebben megúszni a konkrét válaszadást. A magyarázatról meg szót se ejtsünk. Nyilván nem rajong a télért fázós lévén, de például a karácsonyt meg tökre szereti és a hó is jó dolog. Na mindegy. Igazából nem nagyon tudja, hogy mennyire lenne jó, ha ebben ő döntene. Sokkal jobban szereti, ha a fix dolgokhoz alkalmazkodik, és boldogság van. - Ő, igen, persze. Azt se tudom milyen kellene. De te úgysem láthatod addig tényleg…
Előbb kicsit kétségbeesetten meredt maga elé, aztán meg megvilágosult a saját mondata közben. Nagy valószínűséggel Alíz lesz az a szerencsés – vagy Maját ismerve kevésbé -, aki vele fog tartani és szenvedni, mire meglesz az a bizonyos nagybetűs ruha. A figyelmét most azonban ehelyett a lakás és a lengyel jobban lekötötte, lesz még ideje ezen gondolkodni máskor.
- Mert amúgy hallgatnám? Mármint, mindegy. Csendben maradok. - Legalábbis most már biztosan, nem szereti, mikor csak úgy kicsúsznak a szavak és hasonló helyzetbe sodorja saját magát. De lassan visszanyert valami kevésbé piros és meleg pofikülsőt. Egy sóhaj kíséretében összepréselte az ajkait, mikor a popsijára ért a kéz. Egy kicsit el is vesztette a pillanatot, pedig rá akart kérdezni milyen ötlet. Aztán ahogy feltápászkodott csücsibe, sikerült már beszélni is megint.
- Azt mindig, tudod. De nem muszáj, maradhatunk itt is, vagy amihez kedved van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=676700#post676700][b]Lewy Bojarski - 2017.04.23. 01:59[/b][/url]

Ilyennek látsz *-* | Itthon | Még a tanévkezdés előtt | baba[/

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=676701#post676701][b]Czettner L. Maja - 2017.04.23. 03:20[/b][/url]

Ha csak a hideg lett volna az egyetlen kifogás, tény, Maja bármire képes véletlenül. Az, hogy a jégen eltaknyoljon, csak egy variáció a sok közül. Hajlamos lenne első nekiindulásra egy hófehér ruhában latyakba ülni, vagy kitörni a saját nyakát valami módon. Ebből kiindulva, bármennyire is biztosan tipeg magassarkúban is, nem tudja elképzelni, hogy ez bizonyos terepviszonyoknál ideális lenne. Beszorul mondjuk egy pocoktúrásba, aztán annyi az egész napnak. Már persze hogy a cipő és nem Maja, ő csak nem ragadna ilyenben… felejtsük el ezt a gondolatot inkább.
- Meg is ölnének az edzőim utána, rögtön másnap. Nem lenne gondom a törés kiheverésére… A koreográfusunk már attól a haját tépi, hogy görkorizunk néha a lányokkal. - El tudja képzelni, mekkora bajban lenne, azon túl, hogy fájna, rossz lenne, besülne a saját nagy napján. Szóval nem, ezt a dolgot hamar elvetette. Na nem mintha a többi évszakban ne lenne néha kifejezetten esetlen és béna. - Nem tudom mihez ragaszkodok. Eddig két esküvőn jártam, általában nem figyeltem annyira… Nálatok van valami más amúgy? Mármint eleve a nevet is így…szóval ilyen más.
Máig nem tanulta meg rendesen kifejezni magát, nem baj, majd a következő tizenhat évében megpróbálkozik újra, vagy sikerül, vagy nem. Ennek ellenére komolyan kérdezte. Ha nagyon őszinte akar lenni, tudja, hogy ez azért elég nagy dolog és sok meló, mire az ember leszervezi, vagy szervezteti. Egy ruhát még csak ki tud kisebb segítséggel választani, hát minden lánykának volt már ovis korában is álma fehér ruháról, neki ne lenne? De persze ez még csak nagyon kis része az egésznek.
- Már van… néha, csak jobban szeretem, ha nem én vagyok hangos. Ezt pedig… - kisebb fejbillegtetés után pillantott fel rá, hogy aztán egy sóhajjal nyugtázza csak. - Tudom, de nem örülnék, ha ezért te nem éreznéd jól magad.
Nem nagyon tudta, hogyan fogalmazza meg, hogy ő még mindig eléggé nem kedveli a szituációt. Nem csak azért, mert kap egy ne vagy nem szócskát, ami különösebben nem esik nehezére, hogy elfogadja, ő aztán bármit, inkább csak az zavarja, amit közben lát rajta. Meg a jegesmedvék szorgos követése testhőmérsékletben.
- Most mi a baj? Úúúú, Stitch. Na, először is, nem is sírok mindig, egyszer csak a jelenet után tört elő! Másodszor, de, szerintem ő is sír, tök jogosan. Hát ő a rút kiskacsa a meséből, én is lógtam ki a sorból, tökre megértem szegényt…
Néha kinyílik a szájacska és nem tesznek rá féket, vagy gyárilag kimaradt, ezért nem használja annyit Maja, fene se tudja. Mindenesetre nagy örömmel és tudálékosan mászott le az ágyról, aztán azzal a lendülettel, ahogy hátat fordított érezte a tenyeret a popsiján és nagy szemekkel összeráncolt homlokkal pillantott hátra. Nem volt sértett vagy különösebben mérges, inkább csak hirtelen rosszallását fejezte ki.
- Hééé, most én is csapkodjam a feneked? Pedig hoztam gumicukrot, de most kétszer meggondolom, kapsz-e.
Azzal el is indult kifelé, út közben meg a kis cukiságot kereste padlómagasságban, hátha előbukkan, de úgy tűnt valamerre nyugalomban van még. Hátra nézett azért, hogy jön-e utána Lewy, meg gyanakvóan is pillogott, mielőtt még egy orv támadás éri.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=676702#post676702][b]Lewy Bojarski - 2017.04.23. 07:39[/b][/url]

Ilyennek látsz *-* | Itthon | Még a tanévkezdés előtt | baba[/

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=676721#post676721][b]Czettner L. Maja - 2017.04.23. 12:33[/b][/url]

Míg a fejecskéjén átfutott pár komolyabb baleseti halálnem, addig sem veszett el azért teljesen a részletekben. Szerencsére, mert, ha ez megtörtént volna, pár részletet tuti ugrik nem csak a beszélgetésben, de lehet, hogy az estében is. Lehet kicsit össze kéne kapnia a gondolatait, nagylány már, legalább ezeket megpróbálhatná rendben tartani, ha csak egy egészen kicsit is. A válaszra csak ciccegett, miközben grimaszolva rázta meg a fejét. De neeeem, nem akart belemenni, egyrészt mert esze ágában sem volt felvázolni mennyi probléma volt már ebből, mikor estek és keltek, meg milyen mozdulatokat szoktak kipróbálni görkorin is – biztosan el tudja az eséseit enélkül is képzelni a vőlegénye. Másrészt nincs annyi ideje az embernek. Harmadrészt Maja, nem fogja nagyon csacsogósra venni, már így is megint a napi beszédadag limitjének felső lécét verdesi.
- Áh, pedig már azt hittem minimum kézen állva kell oltár elé sétálni, miközben énekeljük a himnuszt, vagy valamit, mondjuk a The Muffin Man-t… káár. - El tudta képzelni a jelenetet, végre is hajtotta volna nagyon szívesen, ezen pedig el kellett magát nevesse. Gyönyörűen nézett volna ki, pláne, ha a ruhája valami naaagy hercegnős és az egész a nyakában köt ki. Idő előtt villantott harisnyakötő lett volna az bizony… De még így is tény, hogy Maja azért elég komolyan tudja ezt venni, nagy dolog, de azért sosem tudhatja az ember, ki és miként gondol erre. - De a piros-fehér tetszik. Az szép, meg ahhoz a valami kék is illik…
Még egy utolsó puszit nyomott a Drága mellkasára és inkább önállósítva magát szórakoztatta magát köröket rajzolgatva rá, elfogadva a tényállást, bár tejesen meg nem lett győzve erről. Most éppen lehet nincs ilyen, de ebben néha nem biztos. Mondjuk amúgy is elég bizonytalan egy lélek, nincs ebben semmi igazán meglepő.
- Senki, csak úgy jegyezted meg, mintha olyan rossz lenne ez. - A kisebb üzemzavarral a tapizás miatt elég halkra sikerült, de nem is akarta firtatni. Tisztában van vele, hogy lehetne több hangja, hogy nem kéne mindig mennie, hogy de te mit szeretnél és hogy na válaszolhatna hárítás nélkül, de nem szeret. Ilyen ez, ez jutott. Elfogyott az osztogatásnál az „akarom” és a „határozottság”, mire odaért.
- Rettenetes vagy, majd még visszakapod. - Nagy volt a kísértés, hogy ne csak a szája legyen nagy a navinésnek, sőt, még a szokásos visszakérdését is szépen lenyelte, de végül csak csúnyán nézve rá látványosan elfordult és elindult ki ezek után. - Jól hallottad, el fogom rakni a te részed, és majd… és majd…
Odaadja másnak? Megeszi helyette? Eldugja? Ugyan már, ő is tudja, hogy nem tud olyat mondani, amit be is tartana, így inkább csak elballagott a táskájáért, hogy kiszedje a zacsikat, közben kitérőt tett Volt felé, hogy megsimogassa a kis cukiságot, aki láthatóan élvezte a figyelmet. Mire visszaért a kanapéra és elhelyezkedett Jumba már a bizottság előtt állt és sorolták, éppen miért is, aztán megjelent Stitch és baaah, Maja ráragadt a képernyőre. A gumicukrokat az ölébe tette, a békásat – természetesen – bontani is kezdte, aztán csak leselkedett kicsit Lewy felé.
- Úúúú mooost, fiiigyeld, körbenyalja az üvegeeet. Ééés elviszik...szerencsétlen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=677236#post677236][b]Lewy Bojarski - 2017.04.25. 12:53[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=677476#post677476][b]Hunter Bailey - 2017.04.26. 11:10[/b][/url]

Az ajtók csukódnak, a helycsere végre megtörtént. Hunter széles vigyorral pillant az övét becsatoló Adrianre, majd felteszi kedvenc fekete napszemüvegét. Indulhat a menet...
- Kész vagy? - kérdezi, de a választ éppen csak megvárva folytatja. - Bal láb kuplung, jobb láb gázpedál, ahogy mutattam - mondja, és beleharap  a kesztyűtartóban talált mars csokoládéba. A sűrű karamella mennyei ízétől hangosan hümmögve dől hátra, úgy fordul vissza Mr Blackhez. Baljával egyesbe vált. - A váltóval most ne törődj, csak kezdd el lassan felengedni a kuplungot, és közben ugyanolyan lassan adj hozzá gázt. Finoman, mint a csajoddal.
Noha a sötét lencsék mögül figyeli a fiú lábait, egy percig sem aggódik. Bízik a Rellonos képességeiben, és egyébként sem történhet nagy baj. Maximum lefulladnak - dehát mindenki így kezdi.
- Lassan - ismétli nyugodtan, míg újabb falatot harap a csokiból. Közben futólag felnéz a visszapillantó tükörbe; a lezárt útszakasz kihalt, csendes. Csak az ő járgányukban szól a rádió halkan.
Hunter fütyülni kezd, feje követi a dallamot. Szereti a mugli zenét, a mugli kocsikat, a mugli életet. Milyen érdekes is a világ, az élet fintora... a legtöbb sárvérű és félvér egy egész emberöltőn át vágyódik, sóvárog az aranyvér után, amiért mindenét odaadná, számára meg nem jelent semmit. Az égadta világon semmit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=677483#post677483][b]Adrian Ivanorovics Black - 2017.04.26. 11:27[/b][/url]

Még mielőtt beülnék, bedobom a bőrdzsekim a hátsó ülésre, majd felgyűröm a felsőm ujját, becsatolom magam. A napszemüvegem feltolom a fejemre, majd összeráncolom homlokom. Én és a vezetés. Mármint, ÉN és a VEZETÉS, ha nem lenne eléggé egyértelmű. Ha jobban belegondolok, annyit ültem életem során autóban, ameddig az edzőm elvitt egyik meccsről a másikra, aztán vissza, és az idő alatt is aludtam. Ja. Jó volt. Aztán most itt vagyok a kormány előtt, és igyekszek mindent úgy csinálni, ahogy nem is olyan rég mutatták.
- Azzal a bottal akkor nem kell csináljak semmit? - a levitás felé lesek, megerősítésképp, hogy jól értelmezek-e mindent. A motor jár, kuplung lenyomva, gáz felengedve. Akkor most úgy kéne csináljam, hogy az arányok fordítva legyenek, aha. Vágom én. A megjegyzésére elmosolyodva csóválom meg fejem, hol a lábaimra, hol az útra pillantva. Ahogy megnyomom a gázt, a motor felmordul, majd lassan elkezdem felengedni a másik pedált, mire megint mordul egyet, majd leáll.
- Ennek így kell mennie? - összeráncolom homlokom, valahogy nem tűnik jónak ez a.. dolog.
- Várj, ne válaszolj - felemelem jobbom, majd a kulcshoz nyúlok. Oké, elkezdett érdekelni ez a dolog, és hajlandó vagyok foglalkozni vele. Oké. Csinálom, csinálom.A kulcsit visszafordítom üresbe, lábaim leveszem a pedálokról. Ismét fordítok, várok, amíg kigyulladnak a műszerfalon a lámpák, majd ha ez megvan, megint. Motor. Eddig megvan.
- És most? Kell valamit csinálni, vagy ugyanúgy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=677554#post677554][b]Czettner L. Maja - 2017.04.26. 15:16[/b][/url]

Dingdingding… az a kis jelzőhang megszólalt Maja buksijában, felvillant a villanykörte, eljött a világosság… mondhatjuk ahogy szeretnénk. Ha az a kérés, Maja teljes kviddicsfelszerelésben is odaáll, nem igazán problémázott volna. Még akkor sem, ha azzal annyi plusz kilót cipelne, mintha valaki a hátára ült volna. Vagy a saját mezében is, fejjel lefelé nézve a kilences úgy is stimmelne. Mindegy is. Nincsenek ilyen ambíciói, csak nevetgélősen adott egy csókot a lengyelnek, és inkább elraktározta, hooogy majd, valamikor ezen a ruha dolgon el kell gondolkodnia, de egyedül úgysem fog menni. Még jó, hogy van neki egy Alízkája, egy anyukája, egy Ririje, egy Verocsa…. Legalább egy lánynak kellene legyen valami vásárlós lelkesedése az ismerősi körében, reménykedik.
- Én elhiszem, ne izgulj.
Biztosította mosolyogva, mert itt még közel sem érezte, hogy pillanatokon belül már csak grimaszolni fog és rázni a buksiját. Na, szépen vannak. Persze nem gondolta halálosan komolyan, de azért csak kikérte magának. Ezután inkább a gumicukorra, a mesére meg a kutyusra koncetrált még el nem helyezkedett és el nem hangzott a nagy magyarázkodás. Peeersze, jó kifogás. Niylván nem annak szánta, de bármit meg lehet oldani.
- Van egészséges nasi is, én sem ehetem ezt mindig…sajnos. Tőlem rágcsizhatsz zellercsíkokat, vagy répakarikákat. Ú, az finom. Meg az uborka. Szóval na, csak ne írd le a nasit!
Mondjuk ezzel rá is hagyta és pár szem után ő is csak meredt a zacsira, nem működtek ma együtt a gumicukrokkal. Összetekerte a nyílást, majd a kanapé végébe téve közelebb húzódott az immáron nyomokban Voltot tartalmazó vőlegényéhez, a puszi után pedig eldőlve feküdt félig neki, félig egy díszpárnán a fehér cukiság közelében. Még egy - szerencsére ragacsos szájfénymentes - puszit is nyomott a kicsike fejére.
- Tudom, egy kis drágaság. Van ohanája.
Annak ellenére, mennyire nehezére esik olykor mesenézés alatt, de összecsukott szájjal nézte, és bár ő mindent megtett csak elpityeredett, mikor leült a kacsás könyvvel az erdőben Stitch. Egyedül.
Legközelebb már csak a mese végén jött el ez a bizonyos pillanat, de tudta, hogy mindenki megmenekül, lesz nagy Ohana és boldogság. A stáblista idejére a kis fehérrel együtt nagyon laposakat pislogott már Maja, és észre sem vette, hogy elszunnyadt, miután Lewy kezét a saját arcához húzta és úgy szorongatta. Olyan megnyugtató, hogy a mese vége mindig jó; bármi is történjen az elején vagy a közepén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=679453#post679453][b]Csornay Kíra Lotti - 2017.05.05. 20:35[/b][/url]

Olivér
Eger, BIRTHDAY

Bizooony, tizennyolc lettem. Nagykorú, úgy hivatalosan is! Ami azt jelenti, hogy enyém a világ, vagy legalább egy kis szelete, ugye? Remélem, hogy így van, mert igazi nagykorúként indultam el otthonról - oké, nem egyedül, hanem Vincével meg Hajnával -, hogy végre az itthoni barátinkkal lehessünk. Vagyis gondoltam én oda megyünk, mert korábban megbeszéltük, hogy találkozni fogunk és amikor szóltunk, hogy itthon vagyunk hirtelen felpörögtek az események. Gyors köszöntés a családdal, aztán már inkább az estére készülődtem. Nem tudtam a buliról, csak arról, hogy elmegyünk valahová. Jó, mondjuk sejtettem, mert Vince soha nem volt jó annyira ezekben a dolgokban, meg hát nem is erőltette meg nagyon magát, de úgy tettem, mint aki nem tud semmit. Pedig nagyon izgultam, mert ma este felnőttként akartam bulizni, vagy legalábbis úgy, mint a barátaim, akik nem egy kastélyban töltik az idejük nagy részét, ahol nincs semmi jó mugli cucc. Hiányzott a zene, hiányzott a tánc, de a legjobban azok a barátok hiányoztak, akik abban a pillanatban nekem rontottak, ahogy beléptünk a kocsma ajtaján. Soha nem jártam még itt (nem meglepő), úgyhogy ahogy tudtam, felmértem a terepet. Asztalok, sok barát, még több haver, de idegent egyet sem láttam, amiért nagyon hálás voltam, mert a szülinapomon a barátaimmal szerettem volna osztozni. Igyekeztem mindenkivel szót váltani, de ahogy elindult a zene és érkeztek az italok, egyszerre lehetetlennek tűnt.
Tizenegy órára már túl voltunk a tortán, egy-két ajándékon, pezsgőlocsoláson, a torta szétdobálásán és jó néhány italon, nem, nem voltam berúgva vagy ilyesmi, de nagyon jó kedvem volt. Úgyhogy mikor két srác, akiket az általánosból ismertem felraktam az asztalra a barátnőim mellé, nem ellenkeztem, hanem az ordibálás közepette tovább táncoltunk (ehhez legalább kifogástalanul értek) és próbáltunk túlordítani a hangfalakból szóló énekest.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=680262#post680262][b]Séllei K. Olivér - 2017.05.10. 20:57[/b][/url]

Hihetetlenül utáltam a szülinapokat. Sosem értettem az alapvető koncepciót, hogy az emberek miért örülnek annyira neki, hogy egy évvel megint közelebb léptek az elhalálozásukhoz. Most még talán vicces, érdekes, hogy egyre öregszünk, de egy pár évtizeden belül már kezdődnek az öregkori problémák... Reuma, inkontinencia, és, hogy ne is említsem: ráncok. Persze, mindre vannak már különböző bájitalok, de ki akar különféle színű, szagú és borzalmas ízű löttyökön élni? Na ugye, senki. Ezt az okfejtést szívem szerint meg is írtam volna Lotti kis barátjának válaszként a bagolyra, amiben meghívott a lány tizennyolcadik születésnapjára.
Mégis inkább csak félredobtam a pregament és egy jót nevettem rajta.
Tizennyolc... Főleg nem értem, hogy mit kell ünnepelni rajta. Hogy már felnőtté vált a muglik világában is? Abban meg mi a jó? Csak több felelőssége van, mint korábban. Ráadásul, mostantól felnőttként is kellene viselkednie, amit nem igazán tudok kinézni belőle. Ugyan...
Eredeti tervek szerint eszembe sem volt csatlakozni a bulihoz. Nagyon is jól elvoltam én Bogolyfalván, nem igazán volt affinitásom hozzá, hogy Egerbe hoppanáljak és a kis csitrik ünneplését figyeljem. Valamiért előzetes tapasztalataimból kiindulva, nem gondolnám, hogy túl szórakoztató program. Egyébként is, inkább elkerülöm az olyan embereket, nem pedig még keresem a társaságukat.
Aztán gondoltam egyet. Egyedül ülni a nagy házban, vagy a pubban, ahol az elmúlt napokban már mindennapos vendéggé váltam... nem olyan szórakoztató. Ha pedig mégiscsak elmennék Lotti szülinapjára, akkor egyrészt talán elszórakozhatnék valamelyik kislány butaságán, másrészt pedig senki sem gondolná, hogy szánnivaló vagyok, hiszen nem látnának megint a faluban ülni egyedül és inni.
Minden ellenérzésemet leküzdve hát felöltöztem - fekete farmerbe, fehér pólóba és egy sötét zakóba -, felvettem a műmosolyomat és az egyik sötét sarokba húzódva, egy pohár whiskey-vel a kezemben figyeltem a fejleményeket. Jobb volt nekem egyelőre itt, mint az asztalon táncoló fiatalok között... Ráadásul kezdtem nagyon öregnek érezni magamat őket elnézve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=681562#post681562][b]Lewy Bojarski - 2017.05.17. 01:31[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=681563#post681563][b]Czettner L. Maja - 2017.05.17. 02:06[/b][/url]

Boldogság, gyere haza. Maja fut, rohan, elhasal, de pont elkapja a lufi madzagját, ami éppen kirepült a kezéből. Már éppen felnézne a rózsaszín, muffin alakú csoda után, amikor hirtelen megrezzen, ahogy a hasáról a súly megszűnik. Egy percre összeszaladnak a ráncai a homlokán, a szemét nem akarja kinyitni érzékelve a fényt, el is fordítja picit. Fel is ébredt, meg nem is. Még előtte van az iménti lufikergetés, de érzékeli, ahogy Lewy eltávolodik aztán már csak a takaró érintését.
- Mééég neee.
Nagyot sóhajtva kapaszkodik bele a huzatba, hunyorog kicsit, aztán az elindult páros után pillog. Éppen átfordult volna a Drága párnájába kapaszkodva, amikor az agya mozgásba lendült. Nem szólt az ébresztő, hétvége van, de még milyen. Elvigyorodott magában, ahogy a párnába temette az arcát és még percekig csak fetrengett kicsit.
Ez a vidámsága annak ellenére látszott kitartani, amik az elmúlt időszakban összegyűltek. Érthetetlen okokból kicsit megint elkezdett befelé fordulni, olyan kis elhúzódó volt az emberekkel, aztán meg jött a kis fullánkos. Nem is nagyon tudja már pontosan mi történt, pedig elmesélték neki úgy nagyjából, csak nem ez érdekelte. Majdnem elsírta magát, mikor először eszmélt rá, mi lett vele, utána a viszketés meg a fájdalom hatására sikerült is. Három teljes hétnyi teljes lemerültség és dinóság - bár nem halt ki végleg - után viszont újra hazajöhetett. Nagyon rosszul érezte már magát, nem tudott aludni, hiányzott neki a vőlegénye és a babakutyi is. Ohana nélkül egy nap is sok, nem még ennyi. Na, ez az időszak se segítette azt a kis nyünnyögős és hisztis hangulatot, ami rajta volt éppen. De szerencsére sikerült kikeveredni az első itthoni napok után, aztán meg ott volt az anyukája szülinapja, most pedig ez. Boldogság hazajött. Mint valami fura háziállatnév.
Felülve az ágyon nézelődött kicsit, még kitisztult a látása és megszokta a fényt, aztán lemászott az ágyikóról és még rendes is volt, megigazította. A hiányos öltözetét orvosolva pedig kikapta az első szimpatikus színű és könnyű ruháját a szekrényből majd felvette és elindult a többiek után.
- Úúúú, jó illat vaaan. Segítsek valamit? - Kis lépésekkel szelte a távolságot maguk között, aztán Lewy mögé érve, mikor éppen nem látott semmi katasztrófaveszélyest a keze ügyében, átkarolta hátulról, aztán lehajolt Voltért. Nevetve fogadta, ahogy a gyerkőc éppen végignyalta az arcát. Ilyen csókban se volt még része üdvözlésként eddig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=681564#post681564][b]Lewy Bojarski - 2017.05.17. 02:55[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=681565#post681565][b]Czettner L. Maja - 2017.05.17. 03:49[/b][/url]

Egyszer úgy pihen, mint akit fejbe is vágtak és akarattal se ébreszthető, máskor meg van ez, hogy egy légyzizzenést is észlel és mocorogni kezd rá. Lehet benne volt még ebben a nem túl mély alvásban kicsit a kényszer, hogy hosszú idő maradt ki, hiába volt minden a helyén már hosszabb ideje újra. A puszi azért megnyugtatta meg a takaró is, hogy nincs nagy baj, nem ég a ház és vigyázzba se kell állni. Mosolyogva nyújtózott kicsit, mielőtt oldalra fordult volna, hogy még pihenhessen egy hangyányit. Inkább már csak lustálkodás volt, mint érdemi visszaalvás így gyorsan le is tett róla és észlelve, mi van ma, összekapta magát, amennyire sikerült a reggeli állapotában.
Gyereknap van, juhu! Tavaly fellépés miatt lecsúszott az ünneplős fázisról, ő maga volt az egyik program, így az ideinek extrán örült. Arról nem beszélve, ha már a szülinapja úgy alakult, ahogy, most lehet kicsit ünnepelni. Bármit is. Ehhez mérten, meg mert a felpörgése ellenére sem volt indíttatása a házból kimozdulni nem vitte túlzásba a ruházkodást, de azért ügyesen most legalább eljutott addig, hogy legyen rajta. Ezután meg nem volt más hátra, mint előre.
- Háát jó. Neked is szépségeset, Drága. - Viszonozta a csókot is még mindezek előtt, ami határozottan élvezetesebb volt, mint Volt szeretete, de őt is imádja persze. Aztán meg erőteljesen lefoglalta, hogy leselkedjen a palacsinták után, így már csak akkor figyelt fel a méregetésére, mikor azt befejezve rámosolygott a lengyel. Egy fél pillanatra magára nézett nem-e kajafoltos vagy festékes - egyik sem lenne lehetetlen, csak Maja -, de nem észlelt bajt, így el is engedte hamar maga mellett. - Jól alukáltam, nem zavartál, azért nem szóltam. Hajnalban Volt akart belemászni a számba, az kicsit zavaróbb lehetett volna, de rájött, hogy rossz helyre nyomta a mancsát és arrébb ment.
Meséli teljes átéléssel a sztorit, a keze is jár kicsit hozzá, de mikor észreveszi, inkább azzal is megfogja a babut és leül vele az ölébe fogva őt, egyelőre elég türelmes ehhez ő is, tuti le lett már kenyerezve.
- Hát először is együnk, mert éhes vagyok… de amúgy még nem gondolkodtam rajta. Miért? Tudsz valamit, amit én nem? - Nagy lelkesen érdeklődött felnézve a kviddicsessztárra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=681798#post681798][b]Lewy Bojarski - 2017.05.19. 02:11[/b][/url]