36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 41 ... 49 50 [51] 52 53 ... 61 ... 135 136 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Ombozi Zlatan
INAKTÍV


A hibád
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 308
Írta: 2019. szeptember 26. 19:59 | Link

Winnifred Adyra Rossouw x Pécs, a.m. x me



Elcsúsztunk valahol, mint kommunikáció és teljesen megérdemelt a többesszám. Ő is, és én is, mert a - szerintem - nagyon vicces megszólításom odáig ment, hogy én biza rasszista vagyok, ráadásul egy paraszt is, amiért turkálok a fejében. Nos, a második lehet igaz, de az elsőt még most sem tudom mire vélni, így csak elengedem, mert nem tűnt úgy, mint aki komolyan gondolja. Legalábbis nagyon remélem, hogy ilyesféle atrocitás sem érte, mert az igen gusztustalan modorra vallana, amit szintén nem tudok elviselni. A felém nyújtott kezet megmarkolom, majd megrázom, éppolyan erősen, hogy ne törjem el a kezét, de hiába nő, attól még nem tűnik törékenynek és szerintem egy erősebb kézfogásba sem halt még bele senki.
- Adyra - ízlelgetem a nevet, mintha most hallottam volna először életemben, és magamban már nem csak így hívnám. Komolyan, mintha világi spanok lennénk évek óta. - Tetszik. Gyönyörű neved van - mosolyodom el hamiskásan, majd elengedem a kezét, sajátjaimat zsebem mélyére süllyesztem. Látszik rajta, hogy valamin nagyon mereng, így ebben a pár másodpercben megengedem magamnak azt, hogy jobban megnézzem. Afrika? Messzebb nem is jöhetett volna el szülőföldjétől, mint egy ilyen kis országba. Elképzelésem sincs, honnan jöhetett az ötlet, de ahogy elnézem talán már sínen vagyunk a beszélgetésben nagyjából, így nem is kell aggódnom, mert talán kiderül, ha ilyen fesztelen folytatjuk a csevejt. Igen, egészen idáig.
- Aha, szóval lesz még - csapok le rögtön az alkalomra, mert ha tényleg lesz, akkor abban mindenki biztos lehet, hogy nem fogom kihagyni. És nem csak azért, ahogy kinéz - olyan 40%-ban van csak összefüggésben a dologgal -, hanem azért, mert ő más. Érdekes, és nem úgy különleges, ahogy a legtöbb lány elhiszi magáról, hanem tényleg az. Ahogy beszél, vagyis ahogy próbálkozik vele, a mozdulatai. És meg kell hagyni, felkeltette az érdeklődésemet, mint azt már olyan sokszor elmondtam.
- Megmondom az őszintét, nem, nem tudom, hogy értetted - rázom meg a fejemet kicsit. - De nem is érdekel. Tiszta lapot kezdtünk, engedjük el - komolyan nem érdekel. Meglepett, nem tagadom, de nem érdekel, hogy értette, vagy miért mondta, egyáltalán hogy merült fel benne ez az egész. És tőlem meg valóban eléggé távol áll a rasszizmus, tekintettel arra, hogyha tehetem az öcsém elleni gyilkolgatós játékokban, mindig négert választok. És mindig nyerek is, szóval bizony lehet abban valami, hogy a fekete bőrűek sokkal gengszteresebbek, mint a fehérek.
- Nem akartam, hogy azt hidd - vonom meg vállaimat, pillantásomat lehunyom pár másodpercre, hogy végül, amikor kinyitom egy mosoly kíséretében pillantsak Adyra-ra. - Csak gondoltam dumálunk egy jót, majd nevetünk rajta, hogy ilyen balfasz módon szólítottalak le, de eléggé félresikerült a dolog - köhintek egyet, hogy tudja, valóban így van, és egyáltalán nem az ő hibája. Nyilvánvalóan nem, mert gondolhattam volna csak a kinézetből, hogy talán nem magyar, és egyáltalán nem fogja érteni azt, amit neki magyarázok. Ennyi erővel baszki ektivitizhettünk is volna. Ah, majd elkapom a családot legközelebb, ez egy jó ötlet.
- Pontosan - emelem ki kezemet zsebemből, hogy végig simíthassak tarkómon. Legalább a kiengesztelés szóig eljutottunk, bár ha tudom, hogy ezt ismeri, akkor nem csépelem feleslegesen a számat, mint valami elmeroggyant. Tarkómról, napszemüvegem alá csúsznak ujjaim, megdörzsölöm szemeimet, majd amikor megszólal, a szemüveget fejem tetejére tolva meredek Adyra-ra.
- Hogy pardon? - emelkedik meg egyik szemöldököm kérdőn, mert csak remélhetem, hogy rosszul hallottam. - Kísérjelek el jógázni, és akkor hajlandó vagy megengedni, hogy meghívjalak egy joghurtra? Ez annyira nem fair deal - előre-hátra bicegtetem fejemet, lehunyt szemekkel, miközben az esélyeimet latolgatom magamban. Merlin, baszod! Nem tudok jógázni, mégis hogy a tökömben mennék el vele? De ugye, a másik szempont a jóga nadrág, amit meg valahogy úgy csináltak meg, hogy csak azt nem látod benne, amit nem akarsz. Csak meg ne bánjam... - Deal - nyújtom felé ismét jobb kezemet. - Csak rázd meg és akkor tutira elmegyek veled - forgatom meg kicsit szemeimet, és remélem, hogy megteszi, mert enélkül biztos kihúzom magam a jóga alól. - Hol, hánykor? - nincs idő teketóriázni. Nekem a box előtt vagy után pont nem egy kis jóga jut eszembe belemelegítésnek vagy levezetésnek. Ó, bassza meg!
Utoljára módosította:Ombozi Zlatan, 2019. szeptember 26. 20:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Winnifred Adyra Rossouw
INAKTÍV


Winnie
offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 106
Írta: 2019. szeptember 28. 01:08 | Link


WiNézet❥június 24. délelőtt❥Pécs

Kicsit vehemensebb vagyok az átlagnál; mondták már, sőt, voltak is ebből gondjaim, de lehet, most kicsit túlzásba is estem, legalábbis ami a viselkedésem első benyomását illeti. Kellemetlenül is éreztem magam, mert ha kimondjuk, ha nem, vádaskodtam. Nyilván a rengeteg rossz tapasztalat az oka, gyakorlatilag mindig megnéznek, és olyan szemekkel, azokkal, maik elküldenének, amik idegennek, valami rossznak titulálnak. Jobban ismerem a rasszizmust pillantásból, mint szavakból, és a kommunikációs gát itt most kellő aggodalmat adott, hogy ijedten kezeljem. Talán rosszul, és ezt nem is tagadom, és bár neki kellett kezdeményezni, ez a tiszta lapos dolog jól esett az én lelkemnek is.
- Köszönöm - mosolyogva hajtottam le a fejem egy pillanatra, de aztán utána újra ráemeltem a tekintetem. Nem szeretem kerülni ezt a fajta kontaktust, mert bármennyire is ódivatú bizonyos körökben, én a kultúrámban úgy tanultam, ezzel mondunk és kapunk válaszul a legtöbbet. - Hangozhat ígéretnek is, de az nem csak rajtam múlik.
Mint már sokszor kiderült rólam az évek alatt, szeretem az embereket és kapcsolatokat építeni. Persze ez nem mindig szoros, jó vagy éppen kedvező, de akadt már olyan is, hogy jól indult és ment a kukába. Voltunk riválisok lányokkal, buta dolgokon is. Voltak fiúk, akik engem nem kezeltek nőként, és olyanok is, akiket én nem tudtam más szerepbe tenni mint egy haver. Ezen felül a felületes emberek, vagy azok, akikkel tényleg amolyan társak voltunk tanulásban vagy edzésen, de semmi egyéb. Na, ez, mióta idejöttem gyér. Lehetőségeim lesznek és vannak is, viszont élni velük csak akkor tudok, ha nem zárkózom el. Nem szeretnék, most sem léptem semerre. Pedig én is kapargattam már magamban, hogy ez most olyan kezdeti szöveg akart lenni, amibe a fordítóm és én is eléggé belegabalyodtunk.
- Sajnálom - vontam végül vállat kicsit el is nézve oldalra, nem szép a vádaskodás, be kell látnom, és komolyan gondoltam az elnézéskérést, nem várom el egyoldalúan, pláne így, hogy akkor kezdtük elejéről az egészet. Már amennyire lehet, bár ettől még nem hiszem hogy a személyiséges joghurtom elfelejti. Ez valahol azt hiszem aranyos, de azért vérciki is. Mindegy- Engedjük szabadjára.
- Egy kicsit... félrement - nevettem el magam, és igazából éreztem amit ő is, nekem így jött ki a feszültség, nála úgy láttam a mozdulat a kezével tükrözte ezt, de nem bántam, valahogy így volt természetes, hogy nem is akarta másra kenni vagy elmacsózni. - Ő a hibás, kiesett, mikor megszólítottál - mutattam a fülemben lévő kis köves darabra. Ezt használom általában fordítónak, viszonylag pontos, de csak ha a pár mindkét darabja egyszerre van rajtam. Különben így járok, mint most.
- Jóga. Nem kell nagy háttér - közöltem egyszerűen, de persze kivártam, még ő is levezeti, amire én is jutottam. Mondatrészenként aprókat bólintottam, majd cinkos félmosollyal billentettem oldalra a fejem, még vártam, hogy mire is jut. Nem kellett azt hiszem érvelni, ha komolyan gondolja, belemegy ebbe, legalábbis így gondoltam. És...
- Rendben - nyújtottam a kezem, aztán megszorítva az övét finoman ráztam párat a kezén, kicsit idegen volt tőlem, de jobb most belejönni, mint később nem érteni. - Küldök egy baglyot a helyről és az időpontról, időben, hogy ne lehessen gond, de általában pénteken van hat után, itt nem messze - mutattam is el a megfelelő irányba aztán a táskát a vállamra akasztva néztem még a lábainkra majd egy mosollyal felemeltem a jobb kezem és integetni kezdtem, hiába állt pár centire. ÉN SEM ÉRTEM MIÉRT. Én is kínos vagyok.
- Akkor később látjuk egymást, Zlatan - majd kikerülve őt visszaindultam az egyetemre a dolgaim elintézni.



//See u soon. SOON.//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. szeptember 28. 18:31 | Link

Dimi bábácsi és az ELME játéka
*-* Kész vagyok, mehetünk!- 🎶

Ártatlan angyali pislogásommal kamillázok Dimi bácsi felé, és a színjáték látszólag olyan jól sikerül, hogy asztaltársaságunk teljesen belezavarodik a témába.

A felhozott témákba lelkesen vonódok bele, nem vagyok rest saját magammal példálózni, van pár jó kis sztorim alkalmakról amikor valami - muglik számára egyébként triviális - dolgot rontottam el. Nem felejtem el azért hozzátenni, hogy a sok beadandó, szorgalmi és vizsga sokat segít a fogalmazásunkon, de azért nem tehetek mindenki kedvére. Összességében nem válik túl komollyá a hangulat, könnyed marad a kis csevej, ha egyet nem is ért mindenki mindenkivel. No meg azért meg kell valljam, hogy az egyik történetem nagy sikert arat. Miközben lepakolok egy követ magam elé bevallom, hogy egyszer egy egész hónapig dobálódott a szobám közepén egy fél pár zokni. Maja megfenyegetett hogy ha nem viszem el kimosni, vagy rakom át a tiszták közé, akkor bizony ő teszi meg, és abban nekem nem lesz köszönet. Ollllyan szívhezszóló levelet írtam neki, hogy az megszólalt, én mondom, az megszólalt! Na meg egy tanár is feljajdult volna ha látja a helyesírási hibáimat... Hupszikácska? Jót nevetek a saját bolondságomon (Maja végül elvitte a zoknimat, szip-szip), majd a véget érő játék után felpattanva rukkolok elő a mentőötlettel.

Mikor mindannyian bólintanak majdnem felzokogok megkönnyebbülésemben, MERLINRE, hát végre egy játék amit érteni fogok! Szerencsére mindenki tudja mi is ez, így miután eldöntjük a párokat - Zsombor, velem szemben egy Zsombor ül, így őt kaptam - nekiállunk kitalálni a jelünket is.

Felpattanva húzódunk kicsit arrébb, és egyezünk meg, hogy a könyökvakargatás lesz az egyezményes mozdulat, majd ha Dimi bácsiék is végeznek, visszamasírozunk az asztalhoz. Kézbe veszem a helyzetet (nagyon látszik rajtam, hogy élvezem, hogy olyat játszunk amihez értek), keverek, osztok, fordítok, és kezdetét is veheti a játszma. Van már két hármasom, így gyűjteni kezdem őket, de csak nehezen bukkannak fel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 905
Írta: 2019. október 1. 11:16 | Link

E M I R
x work work x eszter


Alapvetően egy türelmes emberként jellemezném magam. Ha sorba kell állnom, akkor felesleges kommentárok nélkül állok sorba, mielőtt felszállnék a villamosra, megvárom, hogy lelépjenek a leszállók, és előre engedem a néniket - még ha a viselkedésük erre nem is adna erre okot. A legtöbbször nem is éri meg az energiát és ez elhaló agysejteket a pár perces rage-party, azt pedig, hogy rányomja az egész napomra a bélyegét egy ilyen, egyenesen elfogadhatatlannak tartom.
Azt viszont kifejezetten nehezen tűröm el, amikor valaki munka közben szarja el az időt. Ha egyedül ő függene tőle, csak legyintenék, az ő dolga, majd elszámol magában a következményekkel - esetünkben viszont nem csak én, de egy egész csapatnyi ember munkáját veszi semmibe, tulajdonképpen.... miért is? Az embernek nem kell feltétlenül ebben a szakmában élnie ahhoz, hogy rájöjjön: egy helyére legjobb esetben is csak húszan állnak sorba. Ha nem becsülőd meg magad, ha nem veszed komolyan, ha egyszerűen csak nem teszel meg mindent, ami kitelik tőled, hívnak mást. Tök mindegy, ki vagy, tök mindegy, mennyi ideje csinálod, sőt, az sem jelent semmit, mennyire nézel ki jól vagy egyedin: valaki mindig a helyedbe fog lépni.
Emir pedig elég nemtörődöm módon játszik épp az állásával, elvégre, elég a megfelelő névnek kiejtenie, hogy érdektelen, megbízhatatlan, és máris üresen fog állni a naptára, hiszen senki nem akar majd dolgozni vele. És hogy mi a legszomorúbb ebben? Senkit nem fog meghatni.
Én például kifejezetten örülnék, ha most már inkább elkezdenénk Emir nélkül, már így is túl nagy csúszást okoz, mire ideális esetben végzünk, már mindenkinek máshol kéne lennie, ami persze őt nyilván nem érdekli, hiszen lefoglalja az, hogy szopogassa a kóláját. Ilyen esetekre alapvetően kitérnek a szerződések is - ha nem tartod be a pontokat, mehetsz is haza, senki nem fog a segged után ülni. Én pedig, több évnyi tapasztalattal a hátam mögött legalább vagyok olyan kompetens, hogy egyedül is letoljam ezt, ha időben kezdtünk volna, még tolás nélkül is.
- Ennyi erővel akár haza is mehetnél, mindenki munkáját megkönnyítenéd - indulásból nem jelentene egy hátráltató tényezőt. Ugyan arcomon bájos mosoly vesz erőt, egy mindenképpen lesújtó pillantással mérem végig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Winnifred Adyra Rossouw
INAKTÍV


Winnie
offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 106
Írta: 2019. október 2. 16:34 | Link


WiNézet❥ az első meccs után❥Pécs

Kicsit besűrűsödtek a napjaim, amióta bejöttek ezek az edzések, meg néha azt is érzem nem vagyok önmagam. Mondjuk úgy az agressziómnak nem voltak olyan mértékei, mint amikkel most megismerkedtem. Egyszerre aggódtam a saját popsim épségéért, és azokért, akik még... nos számítottak. Kellemetlen, de ez kimerült a pár csapattársamban. Nem ingatott meg pár elhulló piros-sárga-zöld a másik félnél, de talán ez normális. Gondolom, nem volt egyszerű dolgom Andris Ábel mellett, de némi ideggel és remegéssel, meg UHM-mel együtt felfegyverkezve leszálltam a pályáról, és mielőtt Ernyő kapott volna tőlem kettőt a gurkótalálata mellé, amiért hagyta meghalni a kis szőke lányt nálunk, Chris kezébe tömtem a cikeszt. Tartsd meg a mocskot, te apró állat. Teljes szeretet és tisztelet kíséretében persze.
Nos, mindezek után szünet kellett, valami más, valami nem iskola, nem tömeg, nem ráhatás, nem kötelesség... és itt voltam. A jóga még mindig mozgatott, ugyan ilyen óra szintjén sosem jártam, ez inkább otthoni készség, mióta az országba jöttem néztem lehetőségeket, és így július végétől indult is képzés. Nekem meg van partnerem. Ha akarja, ha nem. Így hát útjára is indítottam pár napja egy levelet Zlatannak, hogy az egyetem előtt találkozzunk, fél ötkor. Tíz perc séta nagyon kényelmesen innen a terem, és öt után kezdődik, szóval gondoltam, ha kicsit késik is beleférünk. Én már negyed körül ott álltam átöltözve, kibontott hajjal, mert nem bírtam a hajgumimmal és vártam. A sporttáska a lábam előtt hevert a földön és a kulacsomból a vízbe kortyoltam, ahogy próbáltam összeszedni a gondolataim. Igazából én sem tudom mit gondoltam erről az egészről, de még mindig úgy érzem, a legkevesebb ez a kis... szívesség a részéről. Próbálok én haragudni, de inkább csak sértett voltam. Ezt meg majd jól nem kötöm senki orrára. Annak örülök, hogy egy-két lila folton túl semmi bajom. Meg a traumán hányszor fogták meg a seggem a meccs alatt.
Utoljára módosította:Winnifred Adyra Rossouw, 2019. november 12. 20:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Zlatan
INAKTÍV


A hibád
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 308
Írta: 2019. október 2. 17:51 | Link

Winnifred Adyra Rossouw x júliusi Pécs, p.m. x me



Volt szó erről. Tudom én, hogy volt, kezet is fogtunk, végül elköszöntünk és elváltak útjaink. És én ennyiben is maradtam, mert kézfogás ide vagy oda, de csak nem fogok magamból hülyét csinálni egy csomó ember előtt egy olyan lány kedvéért, akit kurvára nem is ismerek, és kiengesztelésnek olyat kér, hogy toljam el vele a seggem jógázni. Kikér ilyet, de tényleg? Mondjuk azt meg kell hagyni, nem átlagos maga a lány sem, így nem kellene meglepődnöm azon, hogy ilyet kér, de esküszöm nem jutott volna eszembe az, hogy valamikor is behajtja rajtam.
Egészen addig nem gondoltam rá, amíg a bagoly pofátlan módon repült be a nappalimba, miközben én éppen próbáltam megfejteni az éppen fogyasztott whisky-m... bármiét. Az legeslegelső kortyot nyeltem le éppen, amikor a madár rárepült a kanapé karfájára és felém tartotta a levelet. Kétkedve vettem el, majd elolvastam. Aztán még egyszer, és a biztonság kedvéért még egyszer, mert elhittem volna, ha azt mondják valamit tettek a piámba és ettől az egyetlen egy kortytól is betéptem és csak káprázik a szemem. De mivel a bagoly nem mondott ilyet, és rajta kívül nem tartózkodott más a házban, így bajszom alatt motyogva öltöztem fel, pakoltam össze a táskám és indultam meg. Az átok helyét szorosan lekötöttem, és tudom, hogy nem ajánlott a hopponálás, de gyorsnak kell lennem.
Kereken 16:30-kor lépek Adyra elé egy nem éppen őszinte mosollyal ajkaimon, és ennek nem csak a jóga az oka, hanem ez az istenverte hopponálás is. Fáj, mint a kurva élet.
- Reméltem, hogy viccelsz - állok meg vele szemben, és komolyan meg vagyok lepődve pontosságomon, mert amióta az eszemet tudom soha nem értem oda pontosan sehova. Nem, mintha ma olyan sok dolgom lett volna, ami okot adhatott volna a késésre, de mindegy. - De nagyon úgy tűnik, hogy nem. Vettem - biccentek felé egy aprót, és agyamban pár pörögnek a fogaskerekek arra vonatkozóan; mégis hogy fogom túlélni ezt?
Utoljára módosította:Ombozi Zlatan, 2019. október 2. 20:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Winnifred Adyra Rossouw
INAKTÍV


Winnie
offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 106
Írta: 2019. október 2. 18:19 | Link


WiNézet❥ az első meccs után❥Pécs

Ha valami ígéretet teszek, igyekszem betartani, fordítva is szeretem hinni, hogy ez mástól is ér ennyit és nem üresek a szavak. Ez a kézrázós dolog furcsa volt, de talán neki ez számított igazán alkunak, így abban voltam, hogy valahol várja a levelem. Vagy ha nem, akkor kellemetlen perceket szereztem, bármit tett, de ugye ez is a pakliban volt, nem tagadom. Nyilván ennél csak az lenne kínosabb, ha a teremben is beígérem, hogy bizonyosan partnerrel megyek. Nem tettem, csak jelentkeztem és annyit írtam be lehetséges plusz egy fő. Mert az, előfordulhat.
- Woah... - szaladt ki a számon, még egészen el is mosolyodtam, ahogy a kezeim összekulcsoltam magam előtt. Pontos és itt is van, ígéretes délután, mondjuk ez még csak a start mező. Nem most kéne kétszer kimaradszot dobni, meg a bank se vigyen el mindent, és az se volna jó, ha zálogosítanának. - A jógával, vagy hogy gyere el? - kérdeztem vissza jókedvűen, igazából mindkét részre nagyon valós lenne az aggálya, ha ez az. Nem teljesen tudom eldönteni, hogy a tény kiborította, rossz napja van, vagy csak próbál úgy kinézni, mint a macsók akik eljátsszák, hogy mindent leszarnak. Igazából kicsit leolvad a mosolyom, de lehajolok a táskámért és a vállamra véve kihúzok belőle egy zöld feltekert szivacsot. - Ezt neked hoztam, gondoltam ha nem lenne jól jön. Jól hittem - tartottam felé, majd mutatva előre el is indultam, ha hajlandó volt követni. Nincs messze, meg gondolom nem tudja merre. Azért meg is torpantam, hogy ha úgy van, de szerettem volna hinni, ha eljött idáig, megyünk is be.
- Nem szoktam üreseket beszélni, és ez tényleg érdekel. Furcsa ez a rendszer, hogy páros, de ha így van - vontam vállat, mintha nem lenne ezzel mit tenni. Nem tudom vannak-e rendes csoportok, a közelben nem találtam, ez egészen biztos. - Jógáztál már valaha? Vagy mennyire vagy gyakorlott?
Nyilván nem kizáró ok itt az sem, ha azt se érti miről beszélek, nemrég volt ilyen csapattársam is kviddicsben, aztán mégis itt vagyok, élek és nyertünk is. Ő is felépülőben van szerencsére, pár nap gyengélkedő volt mindössze.
Utoljára módosította:Winnifred Adyra Rossouw, 2019. november 12. 20:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2019. október 2. 19:24 | Link

Charlie
Pécs
Kinézet

Nagyon megtisztelőnek érzem, hogy Charlie megkért, hogy kísérjem el erre a próbajátékra, és nagyon remélem, hogy sikerül neki, mert végre újra látom benne a vágyat, hogy ezt csinálja, hogy jól érzi magát, miközben zenél. A múltkor, miután végighallgattam egy délutánon át, ahogy készül, hazamentem, és elővettem az oboámat. Azzal nem számoltam, hogy Ricsi hazaér normális időben, úgyhogy miután kipoénkodta magát az oboázási képességeimmel kapcsolatban, még vacsorázni is elvihetett. Biztos nagyon boldog volt attól, hogy ezt kell csinálnia, de azért előtte természetesen kamatoztattam a tudásomat, szóval belegondolva, annyira nem panaszkodhat mégsem. Chalie azonban inspirál, és ujjaimat keresztbe téve szorítok, hogy igent mondjanak rá. Tudom, az eredmény még heteket várat majd magára, mégis már most, amikor belép az ajtón, és amikor utoljára megölelem, megkezdem a drukkolást a sikeres bemutatkozó érdekében.
Természetesen a kinti monitoron végig figyelem, hogy mit művel bent, mert csak nagyon kevés hang szűrődik ki alapból, de gondoltak ránk is, az izguló kísérőkre, így a pécsi Püspöki Magtárban állva, újra inspirálódom, ahogy a lány játszani kezd. Csodálatos a játéka, és szerintem most az eddiginél is jobban belead mindent. Észre se veszem, hogy mikor került oda, de a szemembe férkőző könnycseppek bizony ott vannak, hiszen az egyik elindul az arcomon lefelé, én pedig csak hagyom, had suhanjon végig az arcomon. Ez a játék most leginkább a nagymamájának szól, annak, amit ő képviselt, és amiben ő motiválta Charlie-t. Ez a játék nem csak tökéletes, de olyan érzelmeket vonultat fel, amit az ember nem hitt, hogy valaha hall. A dallamok kicsit nekem is szólnak, és mindenkinek, aki már komoly veszteséget élt meg az életében. Kicsit most bennem is feltör minden.
Ezután nem tudom megmondani, hogy még mennyi idő, mire vége, és előttem van, de akkor már legalább az arcomon rendezett vonásokkal fogadom, mosolyogva, és átölelve őt, szorosan magamhoz húzom, simogatom a haját, nyakát és arcát nyugtatóan puszilom, miközben halkan suttogom, hogy “gyönyörű volt”.
- Merre szeretnél menni? Elviszlek bárhova.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Ombozi Zlatan
INAKTÍV


A hibád
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 308
Írta: 2019. október 2. 20:10 | Link

Winnifred Adyra Rossouw x júliusi Pécs, p.m. x me



Soha életemben nem voltam ilyen pontos, és fogalmam sincs ez most miért változott meg. Baszki még a helyszínekre is minimum tíz perc késéssel érkezem és nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez a minimum idő. Valamiért a kezdeti döbbenet átcsapott abba, nyilván miután elolvastam a biztonság kedvéért párszor a levelet, hogy akkor most vagy soha, itt a lehetőség arra, életemben egyszer ne késsek. Valamiért mégis úgy érzem, ezt a jó szokást nem fogom megtartani sokáig.
- Mindkettővel - vonom meg vállaimat a kérdésre. Valóban így van, nem jutott volna eszembe, hogy valaha be lesz rajtam hajtva a páros jóga. Egyáltalán mióta csinálják a jógát párban? Azt hittem ez ilyen egyedüli dolog, mindenki lemegy alfába, valami japán zene szól közben a háttérből, és boldogság. Mondjuk, mindezek alapján, nem voltam jól tájékozott a jógával kapcsolatban. Biccentve veszem el tőle a polifoamot, miközben vállamra dobom a sporttáskát, indulásra készen állva. Elképzelésem sincs mire vállalkoztam, életemben nem jógáztam, mert valahogy nem volt összeegyeztethető a box edzésekkel, de ha már eljöttem idáig csak nem ülök be valahova elszlopálgatni egy kávét. Először; nem lenne illendő, másodszor; totálisan megérdemlem, hogy lássam Adyrát minden kibaszott jóga pózban, ami csak létezik, és ha az oktató egyet is kihagy a mai órán, isten látja lelkemet, megfogom tudni.
Szó nélkül követem, azonban, amikor megtorpan, egy mindennek, csak éppen kecsesnek nem mondható mozdulattal kerülöm ki, egy oldalra lépéssel, ha egyetlen mód van rá, akkor ne taroljam már le a lendülettel. Megilletődve pillantok rá, majd vonásaimat rendezve figyelek arra is, amit mondd.
- Igen, számomra is elég érthetetlen - vonom meg vállaimat, komoly értetlenséggel a szememben. Na ugye, hogy ő sem érti? Akkor mégsem vagyok foggyos jógából. Kösz, köszi, jár a keksz! - Egyet tippelhetsz csajom, kettőre megmondom - csettintek nyelvemmel egyet, ahogy mutatóujjammal felé bökök vidáman. A kezdeti feszültség és aggodalom kezd eltűnni belőlem, mert legrosszabb esetben csak ülnöm kell és néznem ki a fejemből, mert látják rajtam a szenvedést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. október 2. 20:29 | Link

Lili
Pécs
Charfit
azene

Fáj. Nagyon fáj, és tudom, hogy ezzel most nem csak a sajátom, de mások szívét is rendesen kifacsarom. Tizenöt perc. Ennyi ideje van itt egy embernek. Tizenöt percen múlik, hogy ráléphet-e az ugródeszkára, vagy megy mindenével együtt a süllyesztőbe. Nem hiába nem jelentkeztem előbb, pedig minden évben, ahogy kikerül a hirdetés, ott lebeg a szemem előtt, de eddig sose éreztem magam késznek rá.
Alapból nehéz azt leküzdenem, hogy idegen emberek meg ítélnek meg tizenötperc után. Ők határozzák meg, hogy van-e egyáltalán jövőm ebben, és bizony ők tehetik tönkre ezt az egész világot is nekem. De hiszek Diniben, apuban, Liliben és a nagyiban. Nem tartom őket annyira elfogultnak, hogy hagyják, az egész életem leéljem, álmokat, célokat építsek fel a nagy büdös semmire, mert hiába a fáradozás. Persze, a Grosserliebbe se kerülhettem volna be tehetség nélkül... tudom.
De a billentyűkre figyelve is érzem magamon a tekinteteket, amik aztán mindent alaposan figyelnek. A legapróbb lélegzetvételem is, és ha tudom, ha egy pillanatra is megingok, vége. Hisz hány embertől hallottam már... tökéletes játék, őstehetség, ezen a színpadon meg mégis elvérzett, mert nem bírta a rá nehezedő nyomást.
Nem, ők nem azok a bírák, akik kedves mosollyal az arcukon vizet adnak, ha látják, összeesni készülsz. Ők profik, olyan emberek, akik jogosan mondják, feleslegesen nem vesztegetik az idejüket senkire, akiknél hiába szerepelsz tökéletesen három percig, ha a negyedikben elcsúszik egy hang...
Kotta nélkül jelentem meg... nekem ez mindennél fontosabb, hisz... ez saját. Soha, a négy falon kívül senki nem hallhatta még azt/azokat a zenét/zenéket, amiket magam raktam össze. A többségük már ígyis feledésbe merült. Ez viszont fontos. Ez az enyém, ez én vagyok. Sose tudtam igazán beszélni arról, milyen érzés, hogy érzem magam, hogy viselem... csak a sablonszavak, de igazából értelmes szavakba öntve megformálni mindazt, amit érzek naponta, talán sose leszek képes, viszont ez a dal....

S nem is csak a dal mond el mindent, hanem az azt kísérő percnyi néma csend. Négyen ülnek az asztalnál, s jó pár másodpercig egyikük se néz rám, pedig minden létező mozdulattal jelzem, hogy végeztem. És igen... várok valamit, bármit a maguk elé meredésen kívül.
- Köszönjük - hangzik el, de még abból se tudok leszűrni semmit, hisz ugyanolyan monoton, mint ahogy az előttem lévőknek mondják.
Kint Lili egyből megölel, és én is szorosan viszonzom. Akkor már nem tudom tovább tartani magam, és utat engedek a könnyeknek, mert ez van, ha az ember lánya több mindent érez egyszerre... sírni kezd.
- Csak el, kávézni, fagyizni, vagy kajálni... mindegy - percek telnek el, mire képes vagyok megszólalni.
- Szerinted? Bukhatom? - kérdezem, hisz ő láthatta az arcukat, miközben engem a billentyűk kötöttek le.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Szeretlek!
- Hol?
-Mi?
-Mutasd meg! Hol az a szerelem? Nem látom, nem tudom megfogni, nem érzem. Hallok szavakat, de semmire sem megyek a súlytalan szavaiddal.
Bremzay A. Eugén
INAKTÍV


Lovardatulaj
offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 78
Írta: 2019. október 2. 21:11 | Link

Halty
Termékbemutató | Sopron, Frei Café >>A Zayongó Fogadóiroda büszkén prezentálja...


Elég könnyedén ledobta magát, én meg csak figyeltem a nőt, ahogy kényelmesen helyezkedik. Nem teljesen értettem, mire fel a nagy igazgatódás, meg az elkényelmeskedés. Kissé szokatlan volt, hogy azt kérte tegezzem, a szakmabeliek általában nem akartak ennyire közvetlenek lenni. Hát... jó.
- Persze, nem látom akadályát - intettem le, majd mélyet szívtam a cigarettámból, mielőtt még lehamuztam volna a kis fém tálcán. Ezért szerettem a kerthelyiségeket, meg azért, mert olyan sok lehetőség volt rá, hogy felkelhess és elsétálj magyarázat nélkül.
- Igen, ezt mintha említette volna. Ha nem így lenne, most nem ülnénk itt - közöltem higgadtan, talán nem is túl hangosan, de teljesen őszinte voltam. Elegem volt az olyan firkászokból, akik az én magánéletemen akartak csámcsogni. Mintha bármi közük lett volna hozzá! Figyeltem, ahogy visszacsukta az itallapot, majd hátradőltem, elkényelmesedve kicsit, de a tartásom továbbra is megmaradt.
- A félreértések elkerülése végett: a kaszinó nem az én fejemből pattant ki, mint ötlet. Engem már konkrét tervekkel keresett meg Ms Santos, mint befektetőt. Természetesen azért, mert tudja, hogy elég komoly kapcsolatom van a szerencsejátékkal. Szeretem a jó befektetéseket- még bólintottam is, miközben elnyomtam a cigarettámat. Közben megjött a pincérnő, én pedig rendeltem magamnak egy feketeteát. - Erre a válaszra számított?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2019. október 2. 21:31 | Link

Charlie
Pécs

Ölelem Charlie-t ameddig csak meg nem nyugszik annyira, hogy már tudjon beszélni, vagy megállni a saját lábán. Az első pillanattól fogva tudtam, hogy miért engem választott, mert én vagyok az aki érti azt a veszteséget, amit ő játszik. Nem azt a fájdalmat éltem, meg, amit ő, de ismerem a veszteséget, amit elszenvedett, és tudom, hogy most senki más nem lenne olyan támasza, mint én voltam.
Nyáron jártam egy temetésen. Akkor láttam ezt az arcot, akkor értettem meg ezt a veszteséget, csak én az öcsém arcán. Sosem tudtam igazán elengedni őt. Nem a szüleimet, hiszen az apukáim csodás emberek, akik olyan felnőtté neveltek, akire büszkék, hanem az öcsémet. Amióta egyszer Ricsivel láttam őt, ahogy alig néhány méterrel előttem kutyát sétáltatott, elkezdtem megkeresni őt. Nem beszéltem vele sosem, csak tisztes távolból figyeltem élete minden eseményét. Ezért tudtam azt is, hogy a nagypapánk meghalt. Vagyis, már csak az ő nagypapája, mert az emlékezetükben én már nem léteztem. Eltelt tíz év, de úgy halt meg, hogy már csak egyetlen unokájára emlékezett. Az öcsémet viszont szívének minden szeretetével szerette, ezt a Bence arcán jelentkezett mély fájdalom árulta el. A távolból néztem őket, a misét, a gyászmenetet, ahogy részvétet nyilvánítanak. Meg akartam őt érinteni, átölelni, és azt suttogni, hogy mindent megoldunk, hogy nem kell félnie, vigyázok rá. Éppen ezért, a vágy miatt nem léptem közelebb a gyászolókhoz, és nem vártam meg a menet végét, hanem az elsőkkel együtt elsétáltam én is.
Nem ismerem a fájdalmat, csak közvetetten, de tudom, hogy ahogy az öcsémet nem volt lehetőségem megölelni, úgy ölelhetem át most Charlie-t, mintha ő lenne a testvérem. Mintha kaphattam volna egy második esélyt arra, hogy átadjam a neki szánt szeretetet, mintha egy másik lélekbe csepegtethettem volna erőt a karjaimmal.
- Sosem játszottál még így, mint most.
Törlöm le a könnyeit mosolyogva, biztatóan, kedvesen. Szerencsére nem kell sokat igazítani az arcán, hogy ne bámulják meg, így homlokát csókolom meg büszkén, és egy zsebkendővel nekiállok, helyrehozni.
- Legyen mind. Ebédeljünk, kávézzunk és együnk egy fagyit is. Gyere.
Tenyerébe csúsztatom a kezem, és elindulok fele kifelé, hogy pár perces sétával találjunk egy jó helyet, ahova érdemes beülni.
- Szükséged volt erre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Dr. Halty L. Zaina
Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 115
Összes hsz: 172
Írta: 2019. október 6. 19:49 | Link

Bremzay A. Eugén
#cikkírós #Sopron #CafeFrei #ezavég?


Biccentek egyet a magázódás elhagyására. A tegeződés azon dolgok közé tartozik, amik teljesen megkönnyítik a kommunikációt. Azért, mert tegezel valakit még ugyanúgy tisztelettel beszélsz vele, plusz az sem utolsó szempont, hogy közvetlenebb, mint a magázódás. Egy könnyed szia, még mindig jobban feldobhatja az ember napját, mint egy komoly, faarccal odaközölt jó napot, amitől áll a szőr a hátadon.
Az itallap visszakerül az asztal szélére, majd Eugén beszélni kezd a kaszinóról és igen meglepő információkat közöl. Na, erre az ember nem számít, mert egészen idáig azt hallgattam, hogy Bremzay megint milyen ötlettel állt elő, egy falu szélére kaszinó? Mindenki megbotránkozott a legtöbb kiadónál, senkinek még csak eszébe sem jutott az az opció, hogy Eugén ebben az egészben tényleg csak, mint befektető szerepel. Hah, ez nagyon érdekes fejlemény, tetszik az, ahová ez a beszélgetés éppen tart.
- Nem mondanám, de szeretem a meglepetéseket, amiket az interjúalanyok adnak. Szóval ön befektető, amíg Ms Santos a hely tulajdonosa és vezetője - egy bólintással adok megerősítést magamtól a szavaknak, amiket nemrég ejtettem ki számon. A pincérre emelem pillantásom én is, egy fekete hosszú kávé mellett döntök, még sok helyre kell ma mennem, nem érek rá olyan dolgokra, mint holmi alvás, meg ilyesmik. Kell az energia, na.
- Arról esetleg van információja, hogy miért pont Bagolyfalva széle? - megvárom, amíg a pincér elmegy, nyilvánvalóan, mert éppenséggel nincs semmi köze ahhoz, amiről éppen beszélgetünk a férfival. - Gondolom lettek volna nagyobb városok, esetleg mágusfalvak ezen terv megvalósítására, vagy tévednék? - emelem meg szemöldökömet kérdőn, ahogy könyökömet felteszem az asztalra, összekulcsolt ujjaimra helyezem államat, majd egy elbűvölő mosolyt küldök a férfi felé. Igen, ilyen is tudok lenni, mielőtt valaki meglepődne.
Utoljára módosította:Dr. Halty L. Zaina, 2019. október 6. 19:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rögtől szívig, minden dalol;
nem ésszel, lényével válaszol,
mint egy nő, vagy egy költemény.
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 905
Írta: 2019. október 12. 22:37 | Link

V L A D
x Pécs x odatettem

Nem arról van szó, hogy már megint magányos lennék (de), vagy, hogy egyszerűen nincs kedvem az embereknek (de), hogy nem akarok egyedül lenni otthon (de).
Nagyon régen voltak ezek a ruhák ilyen összeállításban rajtam, és az elején, a tükörben állva valóban húztam is kicsit a szám miattuk, az összképet látva, viszont pár hetvenkettes tátra-koktél után némileg átértékelődött az önkép-értékelésem. Kissé lehunyom szemeim, keresztbe font jobb lábfejem apró mozdulatokat tesz az éppen szóló zene ritmusára, miközben oldalra billentem fejem is, arcom alá engedelmesen simulnak a szintetikus bunda vékony, puha szálai.
Ajkaim halvány mosolyra húzódnak, ugyan a pultnál ülve viszonylag jobb világítás ér, mint a távolabb táncolókat vagy üldögélőket, ha kicsit oldalra fordulok, a színes fények engem is elérnek. A lüktetés, a tompa szédülés, a lehunyt szemhéjaim alatt pirosan-zölden-sárgán váltakozó foltok és csíkok egy olyan életérzés emlékét ébresztik bennem, amibe megígértem, soha többé. Hátrabillen koponyám, felnevetek erre a gondolatra, hirtelen nagyon gyerekesnek, idealisztikusnak tűnik, mintha azóta egész eddig valami mesében éltem volna.
Felsóhajtva fordulok vissza kiszolgáló barátomhoz, hogy balomon megtámasztva állam, jobbom megemelve rendeljek még egyet. Úgy tűnik, mára ő lesz a társaságom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2019. október 13. 10:58 | Link

Vajda Eszter
iszok / Pécs


Néha jól esik eltávolodni mindentől és mindenkitől. Amióta az Elite beköszönt az életemben, nincs egy perc nyugtom sem, valami mindig akad, amit meg kell oldani vagy ennek vagy annak. Rendben, be kell vallanom, hogy nem bánom, mert kurvára megmelengeti a szívemet a tudat, hogy tartozhatok valahova és valakikhez, akik nem néznek ki, mert pontosan olyan mértékben mások, mint én. Valaki külsőben, valaki a bensőjében, de valamiért minket akartak beszervezni, és ennek különösen örülök. De néha sok. Az egyetemről kicaplattam és rögtön az első kocsma ajtaját löktem be magam előtt, mert egyszerűen muszáj innom egyet. Egyetemistaként megtanulod rögtön, hogy melyik kocsma merre van, de nekem most pont rohadt mindegy, csak egy sörre vágyom és arra, hogy senki ne találjon meg pár órát.
Anyámék rögtön a beavatás után kerestek meg, hogy minden rendben van-e? Hogyne anyám, minden oké, éppen beléptettek egy olyan társaságba, amiről senkinek nem szólhatok egy szót sem, vállvetve harcolunk egymás mellett és egymásért, senkit nem támadhatsz hátba, nincsenek titkok. Akár egy szekta baszki, de mégsem az. Ez valami mélyebb és csodálatosabb, mert itt mindenki egymásért van, akármekkora is a szar kitartunk egymás mellett. Kitartanak mellettem. Lehet nem a barátaim - de -, de mégis tartozok valahova és nekem ez éppen elég. Szerintem itt még örülnek is a különlegességemnek, annak, hogy véla vagyok. Legalább ők, mert hogy én nem, az is biztos. Mindegy is, a levelet a legkedvesebben megválaszoltam anyámnak, majd másnap feladtam, és mindenki boldog volt, hogy a vértisztított fattyúval minden oké.
A pultnál telepedem le egy nő mellett, aki a következőt kéri, de a tekintete valamiért azt sugallja, hogy lehet nem kellene neki már. De ugye, ki vagyok én, hogy megmondjam ezt? Hiszen én is inni jöttem ide.
- Egy sör, négy cent whisky - adom le gyorsan a rendelést, amint elkapom a srác pillantását, majd a nő felé fordítom fejemet.
- Nehéz nap? - ennél szarabbul is kezdeményeztek már beszélgetést, nincs okom aggodalomra szerintem ezek után, és legalább egy olyan emberrel beszélgethetek talán, aki nem tudja ki vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2019. október 16. 13:02 | Link

MosoMasa


Szemi-elméleti tantárgyakat oktatok, nem teljesen varázstalanokat, de mégis közelebb állnak a muglik által is ismert változatokhoz. Mindenesetre nyelvtan-kompatibilis az egész szakterületem, könyv-központú félig, úgyhogy az asztaltársaságom ignoranciájára lapos pillantásokat küldök feléjük. Nem hat meg, hogy mágusok, ha egyszer a hülyét is pontos jével írnák. Vannak ilyen furcsa berögződéseim, kevés van, tényleg kevés, de ez pont egy ilyen. Nem véletlenül szoktam elvenni az óráim elején a pálcákat. Boldoguljanak anélkül.
- A tornyot két kézzel, mágia nélkül kellett volna visszaépíteni - jegyzem meg Masának. - Jó, biztos megint összeomlott volna, de mindenki tanult volna egy kis hasznosat meg kellett volna számolni! Fuj, tudom, számok, de nagyon szórakoztató lett volna... egyeseknek.
Vajon mennyire lenne nehéz megint lebontani? Mármint úgy... véletlenül. Biztos megoldható lenne, bár nem veszélytelen. Na majd ezen még gondolkodok máskor.

Rohan is a levitás a kártyáért, aztán pillanatok alatt meglesznek a csapatok s már fogunk is neki a játéknak. Kifejezetten jó vagyok ebben, úgyhogy rettegjetek! Megbeszélem a partneremmel a titkos jelet, ami titkos, tehát nem tudhatod, sajnálom, aztán kezdünk.
Hamarosan két másik bentlakó is mellénk telepedik, szintén fiatalok, őket még nem ismerem, biztos újak. Csak nézni akarják, bár azért kezdenek bele-bele kotyogni. A nyugdíjas brigád is erreles néha, láthatóan már ők se bírnak ennyit mahjongozni. Pedig azt hittem, még a sírban is köveket fognak fordítgatni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 905
Írta: 2019. október 19. 17:58 | Link

V L A D
x Pécs x odatettem

Ugyan érzékelem a mellém letelepedő testet, nem teljesen jut eszembe foglalkozni vele - talán eleve nem érdekelne, talán csak az alkohol elzsibbasztotta idegpályákon nem születik meg a gondolat, az inger nem képes eljutni a tettlegesség szintjére. Végül hozzám szól, ekkor pedig már ha akarnám sem tudnám ignorálni.
Egész testemmel felé fordulok. Arcomon széles, az édes koktéltól boldog mosoly terül szét, miközben macskásan nyújtózó mozdulattal könyökölök fel féloldalasan a pultra, s kissé előre, társaságom felé csúszva fekszem félig el. Még nem az ölébe.
- Mmmmmm-hm - állam tenyerembe ejtve kezdek bólogatni. Nem csak, hogy nehéz nap, mostanában az egész hetem elviselhetetlennek ígérkezik, az egész elmúlt időszak. Néha ezért önmagam okolom, néha meg mást, néha ártatlan vagyok, néha pedig bűnösnek ítéltetek egy képzeletbeli bíróságon, a saját fejemben.
- Neked? - fejem kíváncsian oldalra billen, állammal az idő közben elé csúszó üveg, majd pár mozdulattal később pohár felé bökök. Fiú megkérdi, kér-e bele jeget a kedves vendég, majd a válasz tekintetében a keményebb ital is fehér hajú barátunk szolgálatára áll.  
- Amúgy szia, Eszter - hirtelen mozdulattal nyújtom ki felé jobb kezem. Ez mindig ilyen. Az alkoholtól barátságosabb vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Bremzay A. Eugén
INAKTÍV


Lovardatulaj
offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 78
Írta: 2019. október 20. 14:03 | Link

Hattie
Termékbemutató | Aukciló >>A Zayongó Fogadóiroda büszkén prezentálja...


- Soha, semmire, azt hittem, ez már feltűnt - néztem rá rezzenéstelen arccal. Tudtam, hogy nincsen igazam, mert igenis tudtam normális és lelkes is lenne. Teljesen más kérdéskör, hogy nem akartam. Most főleg nem, amikor semmi keresnivalóm nem volt itt, Admiral mellett kellett volna lennem.
Nem tudom, hogy kötöttem ki annyira közel hozzá, csak azt, hogy nem akartam, hogy elengedjen. Kicsit úgy tűnt, minden szar és mindegy, hogy én most mit fogok tenni, az nem változtat majd azon a helyzeten, amiben én most vagyok. Arthur azt mondta, kell a lónak a pihenés, nem vagyok a hasznára azzal, ha ott állok a boksz ajtóban egész nap, menjek csak a dolgomra. Attól még csak fizikailag voltam itt, lelkileg... Hát.
- Azt hittem ez egyértelmű, Harriet - ingattam meg a fejemet felsóhajtva, majd az ismerős üdvözlésére siettem. Mert hát, nem két napja találkoztunk először, az a minimum, hogy ma sem viselkedek úgy, mint egy idióta.
- Helyetted is, de nekem jól áll - nevettem el magamat, majd elengedtem, mert hát, azért mégsem kéne nagy jelenetet rendezni. Aztán kicsit levert a víz asszem, mikor Hattie közölte hogy "anyu".
- Nocsak... Valahogy ezt egyikőtök sem említette. Kearney jól van, otthon - rántottam egyet a vállamon. Annyira nem nagy cucc ez, gondolom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2019. október 20. 15:21 | Link

Vajda Eszter
iszok / Pécs


Ahogy megkapom a rendelt italokat, a whiky-t el is tüntetem, az érzés, ahogy jólesően végig marja a torkomat, semmihez nem fogható, szemeimet is behunyom egy pillanatra, hogy mindenképpen át tudjam érezni az eme fájdalom adta boldogságot. Nem szoktam az alkoholhoz fordulni, talán egyszer voltam életemben berúgva is, de most kurvára megérdemlem, és bár nem tervezek berúgni, de bármi megeshet. A megszólított lány kissé homályos tekintetét emeli rám, nekem pedig széles mosoly jelenik meg ajkaimon, ahogy tudatosul bennem, hogy az, akitől egy mélybe menő, becsiccsentett beszélgetést vártam, talán még filozofáltunk is volna, az olyan részeg, kettőig alig lát. Vagy ha nem is ennyire részeg, de nagyon közel áll hozzá.
- Nekem mindennap az - nevetek fel halkan. Jobb kezembe veszem a korsót, egy pillanatra a hideg fut végig rajtam, ahogy meleg bőröm érinti a hideg korsót, de amilyen hamar jött, olyan hamar megy is az érzés, így boldogan emelem ajkaimhoz azt, és egy jókorát kortyolok belőle. A whisky teljesen jó volt kezdésnek, de mostantól csak a sör. Amit megtanultam, hogy nem szabad keverni a piákat, vagy ha megteszed, mert úgy alakul, akkor folyamatosan enned kell, az felszívja, és talán még a másnapot is megúszod. Miket tud a srác, mi? Hasznosítsátok gyerekek, még jól jöhet, ha ezt tudjátok. A felém nyújtott kezet csak azután fogom meg, hogy a korsót letettem, majd megrázom.
- Mihail Vladiszlav - engedem el a nő kezét, hogy visszatudjak térni sörömhöz, amiből ismét kortyolok egyet, de immár egy kisebbet.
- Látom jól lenni - kuncogok fel halkan, miközben a korsót elveszem ajkaimtól, majd a pulton koppan. Azt már tudjuk és láthatjuk is, hogy a mellettem ülő nem éppen szégyenlős, tekintettel arra, hogy úgy terült el a pulton akárha csak otthon lenne az ágyában éppen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Igor Bendegúz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 55
Írta: 2019. október 21. 18:44 | Link


MiB & Duplo ♦ június 15. ♦ Misina


Nem aggódtam, mert ha arról van szó akad jó ismerősöm - Bencéé, de ami az övé, az az enyém is -, így akár össze is lehet szoktattatni a két ebet, nem lesz baj. Duplo elég türelmes természet, ő a tekintetével elítél, de mikor kutyák közé mentünk se volt baj. Nem kezdeményez és áll bele balhékba, persze játék szinten megteszi, de olyannal, aki szintén csak ezért. Annyira okos, tényleg büszke gazda vagyok.
- Megoldjuk, ha úgy alakul. Duplo elég baráti, nem árt neki se valaki, akivel bandázhat, azt hiszem mióta ott hagytuk a Mari nénis helyet, nem is laktunk kutya közelében - gondolkodtam el, de már azt se tudnám felidézni, akkor ő már volt-e nagyobb az alkaromnál. Egyáltalán emlékszik-e rá, nekem néha az előző este is félhomály, ha nem teljes. Nem vagyunk egyszerű esetek, ettől még hiszem, hogy ha már ezt összeraktam, akkor megoldható. Bármi áron.
- Tudod kicsit fáj a hátam, meg itt a nyakam - döntöttem is oldalra a fejem egy pontra mutatva, ahogy fél kézzel elemelkedtem a kormánytól. Persze csak piszkáltam, nem venném szerintem én se ilyen könnyen, ha nem egy kutyáról lenne szó. Azt hiszem erre mondja a muter, hogy már menthetetlen vagyok.
- Új képesség, nyitott szemmel alszom, vezetek, társalgok és dalt is írok egyszerre - nevettem el magam felgyorsítva és haladva tovább. Inkább megérdeklődtem mit lehet tudni az új gyerekről, és azért többet, mint elsőre hittem volna.
- Mennyi idős? - mert ugye más egy kölyök, meg egy idősebb igénye is, mondjuk Duplo még mindig olyan mint egy hat hónapos. Csak kétszer akkorát harap, ha éppen utál. Majdnem mint én, mikor nem tetszik valami. Meg is forgattam a szemeim a megjegyzésére. Nem értem miről beszél. Inkább beálltam a parkolóba és kicsatolva magam még hátranyúltam Duplohoz. - Csak óvatosan kisöreg, kiszállunk, de te kint maradsz. Nincs hergelés. Mehetünk? - ez utóbbit már a nőhöz intéztem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. október 21. 20:32 | Link

Dimi bábácsi és az ELME játéka
*-* Kész vagyok, mehetünk!- 🎶

Olyan tágra nyílt szemek még nem meredtek Dimi bácsira, mint amilyenek most az enyémek.
- Ké-ké-ké-kézzel?! - akad meg a nyelvem akaratlanul is, hiába nem vagyok az a dadogós fajta, már a gondolattól is halálosan kimerülök, hogy nekem tornyot kellett volna építenem. Homokozóban, maximum! - Ne máár - hőkölök még hátrébb, egészen furcsállva, már-már ijedten pislogva. Elképzelem én is a felvázolt helyzetet, és valahogy megragad a képzeletemben az "úgyis újra összedőlt volna" rész.
- Senki ne akarjon olyan épületben tartózkodni, amiben az én kezem munkája is benne van - nevetek fel végül hitetlenkedve, miközben gondolataim már egy lyukacsos, ferdére dőlő, huzatos, billegő kőhalom körül forognak. Hát, építész nem leszek. Végülis, ha jobban belegondolok részben azért is keveredtem ma ide, hogy megtudjam mivel szeretnék majd foglalkozni... Ha pedig így találok olyanokat amiket ki tudok zárni, az is valami nem?

Még akkor is azon gondolkodom milyen könnyen jött felfedezés volt az előbbi, amikor visszatérek a játékkártyákkal. Belekezdünk, megy a csere-bere, nekem fel sem tűnik egyre nagyobbra duzzadó közönségünk, annyira belemerülök a kártyák fixírozásába. Nem is veszem észre amikor Zsombor - ugye így hívták? - a jelünket mutogatja, ellentétben kis csoportunk negyedik tagjával. Dimi bácsiék gyorsan szereznek hát így egy pontot, és csak ekkor pillantok fel a többiekre. Biztosítom a páromat arról, hogy a kövi körben jobban fogok figyelni, majd mire észbekapok, már két másik duó is csatlakozik a játékhoz, ki ki a maga kis jelével előre felkészülten. Izgalmasabbá válik a meccs, nehezedik odafigyelni mindenkire, egészen izgatottan várom a lapokat. Na majd a következő - dőlök kicsit előrébb, lélekben felkészülve rá, hogy majd jól bevetem magam.

Nos, bárhogy is (nem tudom hogy történhetett, én ártatlan vagyok), de csúnyán kikaptunk...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Harriet O. Wallace
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 73
Írta: 2019. október 21. 22:13 | Link

Eugén
#


Hazudik, ebben egész biztos voltam, de nem vetem a szemére, még csak elő sem hozakodom hasonlóval, inkább olyan teátrálisan forgatom meg a szemeim, mintha azzal földeket lehetne mozgatni. De eszem ágában sem volt ebben rekedni, illetve most meg én nem mondok igazat. Sokszor tettem már meg, léptem is emberek lelkébe teljesen véletlenül, most egészen más volt a cél. Szándékosan.
Kérdezni akartam és hallgatni; elengedni őt és még szorosabban fogni. Ott lebegett előttem, hogy már önző lennék, ha nincs semmi, ha nincs körülmény, ha nem róla beszélnék. Mert akartam, hogy megöleljen, hogy közel legyen. De nem éreztem közben helyesnek, kicsit sem. Lassan, de magamban már kezdtem elfogadni. Fellángolás, vigasz, támasz. Nevezzük bárminek, aztán csak ott volt, még egyszer.
- Lehet, de jobb biztosan tudni. Hallani - javítottam ki magam, mert egy dolog az elképzelésben szentül hinni, és más, mikor valaki kimondja. Várakozó voltam, ahogy felnéztem rá, de mindkettőnket elterelt Mona. - Mindenki nagyon csinos - szóltam közbe kihajolva Eugén mögül, hogy aztán én is odasétáljak és köszönjek jó erősen megölelve őt. Szeretek hazajönni, pedig sokan azt várnák nem így van. Hogy nagy vagyok, hogy nem ép a családom, vagy bármi hasonló. Én ezt sosem éltem itt meg szerencsére.
- Mit? - néztem rá teljesen értetlenül, bár azt hiszem az ismeretségünkre célzott. Aztán a nevelőanyám még méregetett engem a pacihotel dolog után, rendesen égettek a szemei, de szerencsére. - Otthon? És nem jött?
A vállaim vonogattam kicsit a hajam itt ott megigazgatva és erősen meredtem az istállókra. Ne most. - Ezek szerint már nem kell bemutassalak újra a lovak alatt négykézláb mászó kiskölyöknek - utalt rám én meg értetlenül inkább elsétáltam mellette.
- Majd később elmesélem Kearneyt. Menjünk szerintem - javasoltam, ő pedig el is indult, ideje volt, amúgy se voltunk messze, hiszen méterekkel később már rá lehetett látni az első elkerített részre kiengedett pacikra. Volt egy fekete csikócska is szóval meg is álltam kicsit megnézni, de aztán a "terv" szerint csak haladtam, hogy igyekezhessünk. Én nem akarom senki idejét húzni, főleg így. Mona előre is ment mi meg kettesben haladhattunk, relatív, mert itt már jött a helyi erő. Csak velük nem foglalkoztam.
- Nem mindig ilyen lelkes vendégfogadó itt mindenki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2019. október 27. 23:24 | Link

ELME
Találkozás II.


Kevésbé sápadt, rezgő lábú, nyurga fiú. Egyik keze az asztalon dobolt, míg másikon a körmét rágta. Erre is itt szokott rá. Sok rossz szokása volt. És még többet kapott a gondolataitól. Szürke, álmatlan éjszakák után sorra jöttek a kellemes, andalgós nappalok. A csoportfoglalkozások, a beszélgetések. Rajzolt. Sokat, talán soha ilyen sokat. Beszélgetett. Volt egy kedvenc embere az épületen belül, aki mindig meghallgatta, és mindig valamilyen másik sztori volt rá a válasza. Idős volt. Meg fog halni. Az épület tele van járkáló halottakkal. Ő is egy volt közülük. Tudta és meg se próbálta tagadni, hogy a lelke már olyannyira kifacsarodott, hogy már csak egy doboznak érezte magát.
Mégis, ahogy most ott ült, újra erőt vett rajta valami érzelem. Szorongás és vágyakozás feszült egymásnak, és folyamatosan az ajtót pásztázta. Fogalma sem volt hány óra. Itt az idő szubjektív, nem mérik műszerekkel. Legalábbis nem a betegek.
- Nem lehetne, hogy kint várom? Olyan szép időnk van
- nyüsttette tovább ápolóját, akinek már vagy ötvenedik alkalommal mondta el ugyanazt a mantrát. Amaz nagyot sóhajtott, szemében látszott a törés. A sajnálat a fiú iránt, amit mindig, mindenki szemében látott az utóbbi egy évben engedésre bírta, és bólintott egyet. Először idegesítette a szánalom. Majd beletörődött. Mára pedig megtanulta kihasználni.
Mint egy gizella, olyan gyorsan termett kint a teraszon, ahol innentől kezdve megkezdődött a fel-alá mászkálás. Elméjében újra és újra felbukkant a gyanú, hogy barátja talán még sem jön el hozzá. A legutóbbi eset után ő sem tette volna. De túl van rajta. Hinnie kell neki. Nincs dühkitörés. Nincs féltékenység, csak az érzelemmentes űr a mellkasában. Legalábbis szerette ezt hinni magáról. A pszichiátere szerint túlságosan is empatikus ehhez.
- Nem jön el - jelentette ki Zsombor maga elé mormogva, majd suta oldalpillantást vetett az orvosra. Tudta, hogy meg fogja nézni a karóráját. Azt, amelyet mindig olyan jól elrejtettek, hogy csak ők láthassák. Azt is sejtette, hogy az arcára ki fog ülni a szomorúság egy pillanatra, ha már elmúlt az idő, amikor Thomasnak jönnie kéne. Nem látta.
- Nyugalom - jelentette ki a férfi, és habár nem a szavai, hanem a tettei segítettek inkább, egy kicsit azért segített. Nincsenek késésben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. október 28. 22:12 | Link

ZSOMBIÉK
kora délután az ELME egy teraszán | #runtoyouGIF

Istenem, végre! Megint jöhetek látogatóba. Barátom válaszolt a levelemre és kérte, hozzak esetleg pár tankönyvet, ha tudok, hogy ne maradjon el teljesen a sulis anyagban. Jártam pár kört értük, kértem némi segítséget, de megvannak. A sajátjai. Pedig már arra gondoltam, odaadom neki az enyéimet, én meg majd megoldom valahogy, de megvannak. Eléggé megrakodva érkezek hát, lebegtetem a táskámat, amit az ápolók átnéznek. Elköszönök addig az engem elkísért Liam bácsitól, akivel megbeszéljük, ha végeztem, csörögjem fel (vagy meg? soha nem tudom ezeket a telefonnál) és ő már itt is terem.
Átmegy a kis bőröndöm a próbán, viszont pálcát nem vihetek be, így kézben hurolva ballagok vele tovább. Nem baj, végülis elmegy ez némi gyakorlatnak az edzésekre, karerősítés. Kilépek a teraszra, ahova terelnek. Körbenézek és hamar meglátom a fiút.
- Szia - köszönök rá hatalmas mosollyal, lerakom a csomagot és szinte futok hozzá, rögvest megölelve őt. Mikor legutóbb ilyen közel húztam magamhoz, gyorsan kellett távozzak, de azért azt még elmondtam neki, mennyire szeretem. Most nem mondom ugyan, ám éreztetni mindig éreztetem. Elengedem aztán sietve és az ápolóra nézek, mert tartok tőle, hogy lehámoznának róla különben.
- Egy teljes könyvtárat hoztam neked - jelentem be derűsen. Jobban néz ki. Nem a régi önmaga, de nekem ő mindig önmaga. Nekem ő mindig ő. Ők. A barátom, a barátaim. Ezt még mindig nem tudom, fogalmam sincs, hogyan van ez az egész, de nem is érdekel. Mármint úgy értem, édes mindegy, mert nem változtat azon, ki ő nekem. Kik ők nekem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2019. november 2. 21:11 | Link

ELME
Találkozás II.


Félelem. Az egyik legerősebb minden érzelem közül, pontosan ezért volt olyan nehéz kordában tartani. Összeszorította a szemeit Zsombor. Koncentrált, az elméje zsongott. Le kellett nyugtatnia. Tudja ő hogy kell, csak egyszerűen nehéz. Már semmi sincs a helyén ott bent. Dr. Lahoczky azt mondta ez jó jel, de ő rosszabbnak érezte, mint amikor nem tudott semmiről.
Mikorra végre kinyitotta pilláit, már látta is a felé baktató Thomast. Halványan elmosolyodott. Továbbra sem mutatott ki nagy érzelmeket, még mindig tartott tőle, hogy nem tudja majd őket kezelni egy idő után. Folyamatos kontroll. Kontroll. Kont.... Ahogy barátja átölelte, átjárta a szeretet melege, melyet első alkalommal nem is engedett meg magának érezni. Amelyet már azóta nem tapasztalt, mióta bekerült. Teljes szívéből átérezte, és magába szívta. Mintha nem lenne következő alkalom. Vagyis... nem tudta, hogy mikor lesz.
- Hiányoztál - jelentette ki, és a csomagra nézett. - Köszönöm, lesz mit pótolnom, ha fel akarom venni veletek a versenyt - viccelődött, mint régen. Régen? Az ő volt? Vagy az a másik? Kusza. Márton és Zsombi, Zsombor és Márton. Egy test, két lélek, különböző emlékek, melyek beszorultak egy elmébe, és most kiválasztódtak véletlen sorrendben. Ő viccelődött. Csak az nem biztos, hogy kinek a szemén keresztül.
- Sétáljunk egyet, olyan jó időnk van - ajánlotta fel, és elindult lefelé a lépcsőn. Hűséges védelmezője felült a korlát tetejére, de nem ment utánuk. A legutóbbi alkalom után rájöttek, hogy Thomas különleges Zsombor számára, éppen ezért több mindent megengedtek neki, mint bárkinek. - Dr. Lahoczky szerint az a legjobb módja a gyógyulásnak, ha beszélek róla. Gondolom sok kérdésed van, szóval... megpróbálok válaszolni - hezitált a fiú, hiszen még mindig voltak számára is homályos részletek a történetben. Olyan volt ez, mint egy tízezer darabos kirakó, amelynek minden részletét a helyére kell pakolnia, mielőtt megláthatná a képet. Semmi segítség, csak a darabok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. november 2. 22:40 | Link

ZSOMBIÉK
kora délután az ELME parkjában | #questiontimeGIF

Megilletődötten mosolyodom el barátom kijelentésére. Némán, a tekintetem feleli, hogy ő is nekem. Odapillantok aztán én is a szép, méretes táskára és legyintek egyet.
- Smafu - rázom a fejem, hogy ugyan, nem vészes. A minap hallottam ezt a szót különben és irtóra megtetszett, alig vártam, hogy használhassam. Ez most tökéletes alkalom volt rá. Mert komolyan hiszem, hogy ez neki nem lesz gond.
- Pompás - kapok lelkesen a séta ötletén és már megyek is Zsombival. Kicsit visszanézek az itt maradó dokira, azonban bennem nem áll ám össze, hogy ez nagy dolog. Alapból sem erősségem ezek átlátása, hát még most, amikor ennyire fel vagyok dobva, hogy ismét találkozunk. Bólogatva hallgatom őt, rendre oldalra nézve rá. Különben az útra figyelek, nehogy orra essek valamiben, meg körbetekintek olykor a békés vidéken. Kezeim zsebemben.
- Ó... - pislogok kettőt, a meglepetés kis hangját adva. Ezt nem hittem. Nem gondoltam, hogy kérdezhetek. Istenem, pedig tényleg rengeteg mindent akarok. De vajon mi az, amit tényleg feltehetek? Enyhe pánik lesz rajtam úrrá. Nyelek egyet. Komolyan bármit kérdezhetek?
- Igen... sok van... - bólogatok, hebegve picit.
- Pontosan mi... mi a... - mi a bajod? Ezt így nem akarom kérdezni. - Miért vagy itt? Mivel kezelnek? - módosítom inkább erre. Egyszerűen félek ennél konkrétabban bármibe belemenni és feltételezgetni. Fogalmam sincs, ő mennyit tud a saját állapotáról, mennyire látja tisztán, így hát nem akarnék olyanokkal jönni, hogy ő most Zsombi vagy Márton-e; meg hogy mi van az egyikükkel, amikor a másik van előtérben; vagy hogy egyáltalán még így külön vannak-e. Óvatos vagyok inkább. Csak szépen sorjában. Miatta és miattam is. Hiszen még mindig kavar van bennem, akárhogy úgy döntöttem, nem foglalkozom vele. Mert nem olyan fontos, mint a barátom. Barátaim.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2019. november 4. 17:44 | Link

ELME
Találkozás II.


Furcsa, de egészen nyugodt érzés lengi körbe. Valami meghitt, ahogy a kis réten járkálnak. Az első napokban nem hitte, hogy bármikor is érezhet ilyet. Akkor még minden fagyos volt, hideg és rémes. Amikor kicsiként hozták be akkor is, és amikor most, akkor is. Nincsenek mosolygós arcok mindenhol, csak a kerítések és a bezártság érzése. Hogy Kirill átvágta. Hogy itt hagyta. Magára. Feladta. Pedig bízott benne.
Gondolatait újra Thomasra koncentrálta össze, elrévedő tekintete most barátja testtartását és arcát fürkészte. Látszott az idegesség, a segélykérés, mint régen az övén. - Teljesen mindegy mit kérdezel. Ha nem tudok, vagy nem akarok válaszolni, akkor nem fogok - vont vállat Zsombor, és egy kicsit széttárta a kezeit. Biztosítani akarta Tomot, hogy nincs semmi baj azzal, ha kíváncsi, és ha akár hülyeséget is kérdez. Mert ez a normális, és ő vágyott a normálisra. Vagy legalábbis azt hitte.
- Disszociatív személyiségzavarban szenvedek. Ilyenkor a szenvedő egyén „szétkapcsol”, a gondolatok, memória, a környezet, az önazonosság és a cselekedetek akár teljességgel szétválnak egymástól. Az agy létrehoz egy másodlagos, alternatív személyiséget - adta meg a választ, mintha csak valami tankönyvből olvasta volna ki. Ami félig igaz is volt. Egyszer ezt elmondták neki konyhanyelven, de ő nem hitt az egészben. Szóval amikor elkezdett hatni a terápia, és egyre többet volt önmaga, ellopott egy könyvet a rendelőből, ami ezekkel foglalkozott. Onnan tanulta meg ezt a sort.
- Nehéz volt az orvosnak jutnia velem valamire, mert akárhányszor ismertetni akarta a tényeket, hagytam, hogy a dühkitörések átvegyék az uralmat. Azóta tanulom kezelni őket. Amit.... - kicsit megremegett a hangja ennél a résznél. Nehéz volt beismernie, nagyon is. Főleg annak az embernek, aki a legtöbbet jelentette neki. Tekintetével a cipője orrát vizslatta, nem mert felnézni, ahogy folytatta. - ...amit a legutóbbi látogatásodkor tapasztalhattál, az egy gyenge előjele volt annak, hogy nem tudtam magamban tartani - fejezte be nehezen. Kifújta a bent tartott levegőt, és elnézett az épület irányába. Az ápoló ugyanott ült, őket nézve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. november 4. 21:22 | Link

ZSOMBIÉK
kora délután az ELME parkjában | #anotherquestionGIF

Bólogatok neki, hogy oké, rendben van, kérdezek, ahogy jön, bár... elég vérszegény az a bólogatás. Mert akkor is tartok tőle, hogy megbántom, hogy valamibe belenyúlok. Hiába csak érdeklődés. Aztán csak összejön úgy fogalmazni, hogy ne érezzem tőle rosszul magam és még sikerül is beleszuszakolnom, amit tudni szeretnék.
Megemelt szemöldökkel, teljes figyelmemet neki szentelve hallgatom. Képben van tehát. Ismeri a diagnózisát. A diagnózist, amit én nem gyógyítótól hallottam és nyilván nem is Riley adta ki a páciensét, hanem bácsikám állt neki rávezetni. Annyira, hogy végül még én is képes legyek rájönni, miről lehet szó. Aztán utána olvastam és beszéltem is a hozzám közelállókkal. Miután már biztosra vettem, akkor már Rileyval is.
Nyelek egyet, mikor a dühkitöréseiről beszél.
- Sajnálom - szorítom össze ajkaimat - Nem akartalak felizgatni - pislogok rá bocsánatkérően. Őszintén, már nem emlékszem, mit mondtam neki, amitől hirtelen úgy kiborult, de már akkor éreztem, hogy én csináltam ezt.
- És... - gyűrkőzöm neki egy kérdésnek - ... te most ki vagy? - jön ki belőlem egészen csöndesen, mintha valami titokról diskurálnánk. Pedig igazából csak arról van szó, hogy alig hiszem el, hogy lehetőségem van végre erről beszélgetni vele. Hogy végre nem valaki mással próbálom megfejteni ezt az egészet vagy épp a szobám magányában egyedül, hanem vele. Végre vele. Meg úgy en bloc végre vele lehetek. Fogalma sincs, mennyit gondolok rá mindig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2019. november 4. 22:44 | Link

ELME
Találkozás II.


Furcsa, hogyan változhat meg az ember gondolkodásmódja egy hónap alatt. Látott ilyen csodákat megfordulni itt, az ELMÉ-ben. Csak ő éppenséggel nem tartozott ezek közé. Minden nap újra és újra megküzdött a démonaival, amik akkor sem akarták elengedni, amikor a legnagyobb szüksége volt rá. A gondolatai folyton gyötörték, és az sem segített rajta, hogy nincs vele senki, aki legalább egy kicsit is megértené min megy keresztül. Aztán jött a levél Thomastól. Az első látogatás, és most ez. Tudta, hogy valaki támogatja a harcaiban, amiket vív, és ez sokkal nagyobb erőt adott neki, mint bármi amivel a terapeutái próbálkoztak.
- Ne sajnáld, nincs mit. Nem a te hibád
- jelentette ki Zsombor, bár továbbra sem nézett barátjára. Azon agyalt, vajon megossza-e vele a gondolatait. Elmesélje-e, mi okozta a kiakadását, hogy honnan épült fel olyanná amilyen most. Elmondaná neki azokat az estéket, amikor nem mert elaludni, nehogy elveszítse magát, viszont olyan nehéz lett volna mindezt rázúdítani.
Talán kicsit túl sokáig húzta a gondolkodást, mert Thomas újabb kérdést tett fel a számára. Dehát nem lehet ezért a fiút hibáztatni. Ők másképp mérik az időt...
- Csonka Zsombor személyesen - nézett újra barátjára, és halványan el is mosolyodott. Szándékosan nem mondta hozzá azt a másik nevet, amit régen a sajátjaként viselt. Azt le kell zárnia, méghozzá minél gyorsabban. - Igazából elég nehéz megmondani. Most, hogy lebomlottak a falak, az emlékek is össze-vissza vannak. Olyan dolgokat látok álmomban, amiket nem én csináltam, és mégis tudom, hogy igaziak. Egyik este például azt álmodtam, hogy a folyosón sétálunk. Mi ketten. Beszélgetünk, és azt mondom neked, hogy ne szólíts Zsombornak, mert úgy a testvéremet hívják. Annyira tiszta az egész, hogy tudom, ez nem álom volt. Igazam van? - kérdezett rá azért Zsombor, mert ugyan a pszichiáter is azt mondta, igaza van, de azért nehéz eldönteni már mi igaz, és mi nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Winnifred Adyra Rossouw
INAKTÍV


Winnie
offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 106
Írta: 2019. november 6. 17:58 | Link


WiNézet❥ az első meccs után❥Pécs

- Olyan furcsa hogy elhívnak bárhova? Nem lehet túl boldog életed - billentettem oldalra a fejem. Nem tudtam ez mennyire hat sértésnek, hogy szebben csomagoltam a "neked akkor nincs is életed, nem hogy magán, de semmilyen?" kérdést. Általában egy kicsit többet várok, mielőtt ennyire indiszkrét leszek, de azt hiszem az első találkozásunk ezt a privát szféra dolgot eléggé megdöntötte már. Hogy hátrány vagy előny, azt meg döntse el maga mindenki.
Egy kedves oldalamat sikerült ma elővennem, ha azt vesszük mit kapok a folyosón mostanában a meccses teljesítményem miatt. Megkaptam az "agresszív lán" jelzőt is. Én meg csak néztem, hogy, igen? Talán ez a jobbik, mert a másik véglet szerintem a kis, szőke csapattársam, aki a gyengélkedőn végezte. Kellemetlenségek.
Bámultam őt, nem szoktam leselkedni, takargatni is ritkán azt, amit teszek. Talán mert mindig elhiszem, hogy ha ennyire más vagyok nem látszik az arcomon úgy, mint egy európai lánynak mondjuk a zavar, vagy a pirulás. Pedig de, és nálam is tud nagyon figyelemfelkeltő lenni. De ha nem veszek erről tudomást, nincs. Az alkata nem indokolna ilyen hobbit, biztos vagyok benne, ha ismeri is a jógát, az nem pont olyan tudás, ami itt ma hasznos lesz.
- Igazából logikailag érthető, rengeteg modern póz van, amit már párosoknak ajánlanak. Régebben, még otthon az egyik testvéremmel gyakran próbáltuk - vontam végül a vállamon levéve róla a szemeim, és mikor mellém került kis mosollyal körül is néztem, mielőtt tényleg lekaszálok valakit a menésemmel. Felnevettem arra, amit mondott, azt hiszem leginkább a megfogalmazásra, nem a tényre, hogy a válasz bizonyosan nem.
- Biztos rejtett tehetség vagy - bólintottam is párat magam elé, hogy aztán megérkezve be is lépjek a kis jógastúdióba. Nem volt valami nagy, de elég kényelmesnek nézett ki. A recepción megkerestem a listát, a nevem fent is volt mellette a számmal. Meg is kérdeztem hol találjuk, majd megmutatták én meg Zlatanra néztem.
- Most még el lehet futni - mutattam az ajtóra, bár nem tagadom, és biztos rám is volt írva, hogy elég csalódott lennék ez esetben. Így inkább elindultam, hogy benyitva az egy-két embernek meg az oktatónak köszönve oldalt letéve a dolgokat kiterítsem a matracot. - Mennyire vagy hajlékony?
Utoljára módosította:Winnifred Adyra Rossouw, 2019. november 12. 20:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 41 ... 49 50 [51] 52 53 ... 61 ... 135 136 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek