28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)

Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 30 ... 38 39 [40] 41 42 ... 51 52 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 128
Írta: 2019. május 23. 17:17 | Link

Bence

Nem volt tervben megfulladni, de aztán az úriember úgy döntött, hogy szép nap ez a halalra, ha ma sem, akkor mikor? Majdnem sikerült is átsegíteni engem a túlvilágra, de aztán összekaptam magam és csak meredtem rá, ahogy nevetett a szenvedésemen.
Elő is került az ominózus lemez, mint aminek muszáj volt, ott landolt kettőnk között az asztalon, én pedig magam elé húztam, hogy alaposabban is szemügyre vegyem magamnak. Érdekes számcímekkel rendelkezett, nem is értettem elsorey mit akar ezzel.
- Hát... Majd meglátjuk, nekem ez mennyire jön át - vonom meg a vállam lazán, mint aki mindjárt szétesik itt a helyszínen. Pedig a gyomrom éppen összeugrott egy mérettel kisebbre, mintha muszáj lett volna.
- Majd... Igyekszem - szívom be mélyen a levegőt, igyekezve nem túlstresszelni a dolgot, mennyire is lehet furcsa családja Igornak, ha a tesója csak gondol egyet és megjelenik itt, mintha muszáj lenne. És még csak nem is tartja furcsának.
- Azt hiszem, ez amolyan tesódolog - vonom meg a vállam, Nisa szerintem értem sincs oda és ez még csak meg sem hat, ha olyanom van, rezzenéstelen arccal küldöm el melegebb éghajlatra, mert úgy gondolom, hogy nem őszinte velem. Magával. Az élettel.
A megróvásra kicsit le is sunyom a fejem, bólintva pár aprót és az ajkamba harapok. Kicsit szégyellem magam miatta, hogy miattam kellett mászkálnia, még ha nem is emiatt szólt rám.
A mosolyra viszont ösztönösen a sajátommal felelek.
- Köszönök... Mindent - gondolok bele alaposabban, majd bólintok párat, nézve még utána pár pillanatig, mielőtt kinyúznám a fotót a helyéről. Szélesen el is mosolyodom a vigyor, a pózolás, a boldogság láttán. Nem kell megfordítva dátum után keressek, pontosan ismerem a helyszínt és az időt. Ahogy a két vigyorgó  idiótát is. Sosem láttam még magam ennyire boldognak fotón, mint ott és akkor, a szőkére lógva. A tekintetem még Bencét keresi, de ő már eltűnt a színről, mintha itt sem járt volna. Én is igyekszem hasonlóan tenni.

// Love //
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Christiano Santos
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Chris
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 153
Írta: 2019. május 24. 13:54 | Link

A hihetetlen hölgy
AttractedBear - 10th May; too early - Ki az aki tiltja?

Ha beérné csak két kólával, nem lenne ilyen izgalmas az élete. Két sör még talán szóba jöhet, de ezt a kiskaput meghagyja magának. Mármint win-win szituáció, kivéve persze a két szék közé ül, de olyat meg nem szokott. Ritkán. Csak kivételes esetekben. Oké, azért elő szokott fordulni párszor.
- Azt mondtad, belépőt szednél más esetben, csak hogy nézhesselek. Előadóművész vagy esetleg? - kihívó tekintettel néz le Ginnyre. Az alkata simán megvan ahhoz, hogy táncos legyen, és az istenekre, biztosan megnézné jó párszor az előadását. Egymás után többször is, egyszer színpadon, egyszer a négy fal között.
- Kár volt kihagyni egy ilyen lehetőséget - csettint egyet, majd a fejét csóválja, hogy végül nem Bacon lett a minimalac. Tényleg jobb, mint a fasírt, de pont az ilyen esetek miatt létezik második név is a világon.
Fél szemöldökét megemelve nézi végig a nő mutatványozását. Eleinte valamilyen elfuserált bűvész viccen töri a fejét, de valami egészen más eltereli a figyelmét. Ezer éve nem járt fesztiválon, sem olyan helyen, ahol látott volna hasonlót, nem is lehet hibáztatni szegény férfi embert, amiért kiélvezi a lehetőséget. Igazi lakoma ez a szemnek, szerencsére nem a Hannibal Lecter féle módon.
- Roppant borzasztó lehetett - feleli ironikusan, ahogy végre visszatalál a tekintete Ginny szemeihez. - Legalább az esti meséket úgy fejezték be, hogy alkonyodik, hamarosan megy le a nap? - villantott egy csodás mosolyt mellé.
Teljesen jogos Ginny kérdése, Chris is feltette a húgának még korábban. A szőke magyarázott neki hosszan, csak éppen azt nem kalkulálta bele a férfi, hogy akármit mondanak neki, nem fog beépülni a hosszú távú memóriájába félálomban. Így maradt az, hogy kvázi céltalanul ismerkedik hajnalok hajnalán egy hihetetlen hölggyel.
- A női szeszélyeket nem dolgom megérteni - megvonta a vállát, ezzel nem is beszélt mellé. - De otthon is sok a munka, gondolom most ért rá - vigyorogva figyeli a hajas műveletet. Közelebb lépve az egyik kósza tincset a nő füle mögé simítja, majd újra a szemébe néz. - Lehet, hogy nem ez volt kezdetben a cél, de kár lenne kihagyni a lehetőséget. Nem igaz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 128
Írta: 2019. május 24. 19:22 | Link

Mr Hello
Frankie | május 10, Mágusvasutak, Pécs |  Na még mit nem...


- Bárcsak. Nem, amatőr szinten tudok zenélni, néha elő is adom, de már jó ideje nem... tevékenykedtem ilyen területen - rázom meg a fejemet, mert bár fel szoktam lépni anyám kávézójában, egy jó ideje nem tettem már. Kicsit felbolydult az életem, nem is igazán írtam új számokat, vagy dolgoztam át régieket. Ahhoz nem árt a tiszta fej. A tekintetem továbbra se szakítom el az övétől, szélesen el is vigyorodom, mielőtt kicsit tekernék a csípőmön. - Persze, ha a helyzet úgy hozza...
Ezért mondanák annyit, hogy a pokolra fogok jutni? Nem lepne meg, nem vagyok egy egyszerű eset, talán egy másik életben majd zárdába vonulok, de addig is... Élvezem az életem a lehető legtöbbet kihozva belőle. A többit majd még meglátjuk.
Durván jó az összhang, ha ez nem sors, akkor semmi. Nem, mintha hinnék benne, mert én nem, de... de azért lehet, hogy egy minimálisat mégis. Nem ok nélkül futottunk ma össze.
Aztán csak megmutatom, mire is gondoltam az imént még, miért is kerülöm a testi kontaktust bárkivel is. Azt hiszem, a balesetem óta nem is érintettem meg senkit, ha az nem számít, mikor Igor vállának döntöttem a fejem.
- Meglehetősen - felelem, holott nem gondolom annyira komolyan. Nem volt élményturné, de itt vagyok, túléltem, semmi bajom. Akkor meg? - Sajnos nem, pedig biztos hatásos lett volna.
Még egy ásítást is elnyomok az összkép kedvéért, mielőtt csillogó mosolyt villantanék rá ismét. Még nem futott el sikítva, szerintem ez pozitív megerősítés, nem? Bár biztosan vicces látvány lenne.
Lehetne rosszabb is. Mármint, tényleg, ha mást nem, megismertem Mr Hellot és ezért lehet, hogy megérte ez a hajnali kör.
- Kellemetlen - nevetem el magam kicsit, mert gondolom, neki is jobb lenne most az ágyában egyik oldalról a másikra fordulni. Aztán közelebb lép, eltűr egy tincset, én meg nyelek egy nagyobbat, felnézve az arcára. Hűdemagasvagy. - De, teljesen. Mármint, persze...
Egy apróbbat nyelek is, ahogy a szemébe bámulok. Bele lehetne fulladni.
- Gyakran futsz hasonló helyzetekbe? Lehet a karmád teszi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jasmine A. Jhaveri
Gyógyító, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos



online
RPG hsz: 63
Összes hsz: 176
Írta: 2019. május 24. 23:33 | Link


#JAJ × Pécsi ispotály × május 17.


- Nem így értettem - szabadkoztam volna, de aztán csak a nézegetésére inkább leszegtem a fejem, majd én is jobban végignéztem magamon. Szerintem a jelenlegi ruhám teljesen megfelelt annak, amilyen célra szántam. Nyilván nekem is voltak mindenre ruháim, de bizonyos kereteket próbáltam őrizni. - Nem gondolnám, hogy nem, szeretem a nagyon csinos ruhákat, a szűkebbeket is. Egyszerűen nem illendő ezt túl sokszor - vontam kicsit a vállamon. Sosem próbáltam megmagyarázni vagy meggyőzni róla másokat, ez így lenne rendben. Én sem voltam benne biztos, hogy ez okés, mégis éltem a gyanúperrel, hogy ha azt is állítom elhagytam vallást, szokást, hagyományt, akkor sem tettem meg. Mikor ebben nősz fel, ez tölti ki az életed, ez a kapaszkodód, nem tudod elhagyni. Talán ezért is szégyenkezem annyira és van rajtam az a kellemetlen és rossz érzés folyamatosan az elmúlt időszaktól.
- Akkor azt hiszem jobban járunk - mosolyogtam kicsit kelletlenül, mert biztos nem lehetett jó. Láttam, hogy mire is képes. Mesélt, és nem volt szívderítő állapotban. Nem tudom, hogy mi vár a fájdalmai kapcsán, de nincsenek nagy reményeim egyelőre. - Neki remélem jobban fájt, mint neked.
Komolyan nem tudtam azért sajnálni a dolgot, ma amúgy is felhúzott az automata, pedig nem szokott. Se ez, se más. De napok óta ez éltet, gyakorlatilag óránként eszem meg valamit, amit a szervezetem instant eldobna. És ez meg meg akart tőle fosztani.
- Úgy hiszem igen - bólintottam is, ahogy becsuktam mögöttünk a vizsgáló ajtaját, majd hagytam hogy leüljön, de én is egy betegek hozzátartozóinak kitett székbe ültem le, miután kiszedtem a fiolákat a szekrényből. Letettem közénk az asztalra őket, majd a lányra néztem. - Vesd le azokat a ruhákat, maik takarják, megnézem - keltem fel végül, hogy közelebb sétáljak, és felvettem egy kesztyűt ne taperoljam csak úgy össze.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Blossom Miles
Bogolyfalvi lakos, Független prefektus, Bogolyfalvi Tanács tag, Gyógyító



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 158
Írta: 2019. május 26. 12:15 | Link

Maja & Ania
Halványan mosolyogtam a pici lányra, amikor a köpenyem után kapkodott. Hozzászoktam már ehhez, a legtöbb pöttömnek mindig fognia kell valamit, vannak akik hajmániások, mások az asztalba kapaszkodnak, megint mások pedig a köpenyem széle után vágyakoznak. Meg néhányan a bal mellrésze felé is tapogatnak, miután az különlegesebb, mint a legtöbb orvosé. A Többieké egyszerű fehér, a szívük felett a nevükkel. Nekem is van olyanom, de az túl unalmas, amikor gyerekekkel vagyok. Hiszen ők úgysem tudnak olvasni, úgyhogy teljesen feleslegesek a betűk. Helyette egy egészen nagy cseresznyefaág terül el azon a részen, rengeteg rózsaszín virággal. Még anyu csinálta és az ő ötlete is volt, amikor elpanaszoltam, hogy mennyire nem jó ez így. Sokáig dolgozott rajta, mire végre elkészült, de én azóta is nagyon lelkesedem érte. Benne van egy kis blossom, de nem az egyhangú, ingerszegény névtábla. Közben folytattam a vizsgálatot, megnéztem a torkát és a hasát is picit megnyomogattam.
- Nagy baj nincsen - mosolyogtam rájuk, aztán arrébb léptem Aniától és újra teret adtam az anyukájának. - Vissza is öltözhetünk - mondtam, majd megfordultam és elkezdtem volna diktálni az adatokat az asszisztensemnek, amikor észrevettem, hogy a nő felszívódott. Nem ült az asztalánál senki, és a rendelőszobában sem volt sehol. Annyira nem zavartattam magam, csak elsőre kicsit meglepődtem, de végül leültem a székébe. Miután én vagyok a saját asszisztensem, tudom hogyan kell kezelni egy ilyen rendszert. Sokáig nem értettem, hogy miért nem Purlitzer-pennát használunk, hiszen az sokkal egyszerűbb lenne, ez így kicsit muglisabb, de azt mondták nekem, hogy azzal a pennával vigyázni kell, úgyhogy inkább maradjak az eredeti felállásnál, nekem pedig végül is mindegy.
- Akkor már igazán nagy család lesztek - realizáltam. Három gyerekkel azért már elég nehéz lehet, főleg ha valaki annyira karrierista, mint én. Anyu is mindig mondta, hogy ne koncentráljak annyira a tanulmányaimra, hanem inkább éljem az életem, mert a család és a barátok fontosabb, mint a munka, de engem nem zavar, hogy nincsenek még gyerekeim. Elég fiatalnak érzem magam ahhoz, hogy bármi történhet. Ha gyerekem lesz, akkor kicsit le kell majd állnom a munkával, addig pedig kiélvezem minden percét.
- Jár előkészítőbe vagy bárhová, ahova igazolás kellene? - kérdeztem, miközben a recepteket rögzítettem. Gondoltam, hogyha az anyuka terhes, akkor a nagyobbak is otthon vannak vele, de az volt a biztos, ha megkérdeztem.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mei Watts
Mestertanonc Levita (H), Levitás blogger, Világalkotó, Avatarfelelős, Harmadikos mestertanonc


Kis CHIbe
offline
RPG hsz: 86
Összes hsz: 421
Írta: 2019. május 30. 23:53 | Link


Endgame; nyitóhétvége ღ Zalaegerszeg ღ Épp Most


Életem és halálom a Marvel, a legtöbb filmet, sorozatot és terméket úgy tiszteltem, mintha maga az Isten küldte volna hozzánk, mégsem akartam Pestre menni csak ezért. Jó lett volna ott is császkálni, de a tömegben nem éreztem annyira jól magam. Sokkal jobb, hogy bármikor odabújhatok Gerihez, hogy bárhol nyugodtan tudunk kézen fogva sétálni. Mondanám, hogy ez a kedvenc tevékenységem, de bármit is csinálunk éppen, nekem megfelel.
A mozi előtti sorban állva szembefordulok vele, így mind a két kezemet az övébe tudom fűzni. Lábujjhegyre állok, hátha így tudom csökkenteni egy kicsit a köztünk lévő távolságot. Komolyan hihetetlen, mennyire magas. Nem mintha nem szeretném ezt is; a legjobb érzés, amikor átölel.
- El sem hiszem, hogy itt vagyunk - jelentem ki vigyorogva. Már a filmre is vártam legalább ezer éve, de a legjobb, hogy együtt jutottunk el ide. - Ugye nem fogsz kinevetni, ha sírni fogok?
Mert tuti, hogy az lesz a vége. Akármi is fog történni, ez egy lezárás lesz. Nyílt titok, hogy Amerika kapitánytól búcsút veszünk és pontosan tudja, hogy mennyit jelent nekem Rogers.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mikecz Emese
Mestertanonc Rellon (H), Harmadikos mestertanonc


#köszönjükemese
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 83
Írta: 2019. június 1. 19:17 | Link

Ombozi | Győr | reggel 8 körül | #summervibes

B@sszameg. Hát ezt most azt hiszem nagyon elszúrtam. Vagy valami ilyesmi. Mert ha egy olyan konyhában ülök, ahol legalább kétnapi mosatlan hever a mosogatóban és már a sokadik cigire gyújtok és a kezem még mindig remeg, az nem jelent túl jót. Az meg pláne nem, ha velem szemben meg az az ismerős ül, akit talán most egy kicsit szeretnék mégis ismeretlennek tudni…
Szóval amikor hajnalban felkeltem a srác mellett, még nem hittem, hogy sokkal-sokkal kényelmesebb és nyugodtabb lenne ott maradni és továbbra is békésen szuszogni. De nem, én úgy döntöttem ideje angolosan távozni, így a srác (nevezzük Petinek, de valószínűleg nem így hívták és az események szempontjából ez tulajdonképpen lényegtelen), szóval Peti mellől óvatosan kimászva  indultam el a hajnali utcákon, hogy az unokatestvérem barátnőjének címét keresve kóvályogjak. Mert hát mondta, hogy aludhatok nála, és igazából csak egyszer láttam, de az végül is azt jelenti, hogy ismerem, nem? Amikor benyitottam az ajtón, meg sem fordult a fejemben, hogy nem kéne ilyen könnyen nyílnia. Azt meg pláne nem hittem, hogy amikor Grétát másodszorra is látom, akkor már élettelen tekintettel fog rám meredni.
És akkor valahol itt fordult meg velem az egész világ, majdnem összehánytam a szőnyeget is, és minden olyan kicseszett gyorsan történt, és olyan homályos volt, mintha egy emléket néznék a merengőben. Aztán hirtelen többen lettünk a lakásban...
- És akkor most mi lesz? - nyelek egyet, és iszonyatosan zavar, hogy a hangom erőtlen, és csak próbálom magam győzködni, hogy ne sírjam el magam, de azzal hogy véresre kezdem harapni az ajkaimat nem érek el sokat.
- Mit csináljak? - kérdezem suttogva, és a tekintetemet a padló fixírozásából inkább Ombozi szemeire emelem. Akármi is volt, most valahol végtelenül megnyugtatónak kéne lennie, hogy itt van.
Utoljára módosította:Mikecz Emese, 2019. június 4. 18:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

köztünk nincs távolság.  
csak az el nem érés  
szívritmuszavara.  
Ombozi Zlatan
Auror, Legilimentor, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Független varázsló


gyilkos-ösztön
offline
RPG hsz: 71
Összes hsz: 155
Írta: 2019. június 1. 20:55 | Link

Mikecz x Győr



Komolyan úgy indult a nap, ahogy indulnia kell egy napnak. Nyugodtan, meg volt a reggeli kávém, és komótosan mentem be a hivatalba, ahol rögtön lerohantak. Levegőt sem volt időm venni, mert tuszkoltak a hopp-ponthoz, hogy indulás van, nem érünk rá. Érted, a csipa még ott csüng a szememben, és a mai nap a papírmunkáé lett volna – tehát lett volna időm kitörölni onnan -, erre jönnek és lökdösnek. Azt sem értem, hogy egy ilyen semmirekellő hogy mer egyáltalán hozzám nyúlni, de majd ha visszaérek, megbeszélem vele.
Mindig seggemben lévő őröm már a helyszínen várt, ahová nem siettem éppen. Fejcsóválva mutogatott az órájára, mintha valami elb*szott reklámban lennénk, és nem egy bűntett helyszínétől pár méterre. Nem volt időm kérdezni – semmire nem volt időm igazából -, már vezettek fel az emeletre. Az ajtó tárva-nyitva, csak biccentek az ürgének, aki előtte áll és közli velem, hogy nem nyúlt semmihez senki. Belépek, és egy kollégám cseverészik egy nővel. Ismerősnek tűnik…
És így jutottunk ide. Egy kávézóba, távolabb a helyszíntől. Fogalmam sincs, hogy sikerült elérnem, hogy engedjék át nekem a csajt, de sikerült, én pedig mondtam, hogy menjen ahová akar, majd követem. Itt vagyunk. Felpillantok rá.
- Semmit – vonok vállat könnyedén. Ajkait folyamatosan rágja, körmeit piszkálja, és a hamutálunkat most ürítik másodszorra. Szép napnak nézünk elébe, azt meg kell hagyni.
- Hogy kerültél oda? – sóhajtok egy mélyet, és nagyon remélem, hogy őszintén válaszol. Párszor találkoztunk már, és biztos vagyok abban, hogy a gyilkossághoz nincs köze, de ezt be kell bizonyítanom. És nekem, nem másnak. – Mindent megpróbálok megtenni, de senki mást nem láttak ki vagy bemenni rajtad kívül. Annyi a mázlid, hogy csak a kilincs külső oldalán van az ujjlenyomatod – végszóra teszik le elém mai második adag kávémat, megköszönöm, majd a pincér távozik is. Kövezzetek meg, de kell az energia, na.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mikecz Emese
Mestertanonc Rellon (H), Harmadikos mestertanonc


#köszönjükemese
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 83
Írta: 2019. június 1. 22:06 | Link

Ombozi | Győr | reggel 8 körül | #summervibes

Az egyik pillanatban még a nő (valahogy azt hiszem, ha nem nevezem a nevén, eltávolíthatom magamtól, de lehet, hogy tök bullshit az egész..) konyhájában szorítom a remegő kezeimet a gyomromra, aztán mire felocsúdok, már egy kávézóban ülök. Igazából az idő olyan álomszerűen, ugrásokkal telt el idáig.
- Semmit? - visszhangzom meglepetten. Ó, hogy pofán tudnálak verni, amiért ennyire flegma vagy és amiért ennyire hétköznapinak tűnik neked egy ilyen helyzet! Közben meg pontosan jól tudom, hogy irigylem tőled a hidegvéredet és szégyellem, hogy úgy viselkedek, mint egy éretlen kislány. Elnyomom a kezemben füstölgő csikket és hatalmas önuralomról téve tanúbizonyságot nem kapok rögtön a következő után.
- Ott aludtam volna éjszaka, csak… máshogy alakultak a dolgok - kezeimmel megdörzsölöm az arcom, miközben átfut az agyamon, hogy vajon mennyire rémesen festhetek. És amúgy milyen kínos, hogy ezzel foglalkozom, közben csak egy normális választ kéne kinyögnöm. - Reggel mentem oda, az ajtó nem volt zárva, így bementem és aztán ott volt… - nagyon igyekszem, hogy ne csukoljon el a hangom, de nem mindennap látok holtakat… vagyis inkább soha. - A többit meg tudod - vonom meg a vállam, miközben nyelek egyet. A hajamat hátrasimítom az arcomból és Ombozi kávéjára nézve fut át az agyamon, hogy már mióta nem ettem. De nem vagyok benne biztos, hogy a gyomrom be tudna fogadni bármit is.
- Micsoda mázli - a fanyar keserűség süt a két szóból, nem is tudnám leplezni. Annyi érzelem szorítja össze a mellkasomat, hogy szerintem ennyit már nem is lehet egyszerre megnevezni.
- Mindent megpróbálsz megtenni… egyáltalán miért segítesz nekem? - karba fonom a kezeimet, és úgy mérem végig Ombozit. (És a francba is, hogy ez a higgadt magabiztossága mennyire cseszettül vonzó…)
Oké, eddig tartott az elhatározás és inkább egy újabb szál után nyúlok. Fintorogva veszem tudomásul, hogy ez az utolsó, de nézzük a jó oldalát, a kezem már nem remeg. Annyira.
Utoljára módosította:Mikecz Emese, 2019. június 4. 18:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

köztünk nincs távolság.  
csak az el nem érés  
szívritmuszavara.  
Ombozi Zlatan
Auror, Legilimentor, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Független varázsló


gyilkos-ösztön
offline
RPG hsz: 71
Összes hsz: 155
Írta: 2019. június 2. 10:06 | Link

Mikecz x Győr



Össze van zavarodva, ami teljesen érthető, de azzal, hogy idegeskedik, nem kerülünk előrébb, és azt utálom. Utálom, ha hátráltatják a munkámat, és semmit nem tudok ellene tenni. Turkálhatnék a fejében, és lehet meg is kérnek majd erre, de az elmondása alapján hiszek neki.
- Semmit – dőlök hátra csészémmel a kezemben. Mégis mit vár tőlem mit mondjak? Megoldjuk? Minden rendben lesz? Aztán a végén jön a happy end és elszalad a naplemente felé? Nem fogok hazudni neki, így is teljesen ki van készülve a csaj.
Türelmesen hallgatom végig a mondandóját. Egy halovány mosoly üti fel fejét ajkaimon, ahogy az ugrik be neki, mégis hogy nézhet ki? Komolyan ez a legfontosabb gondolata reggel, amikor megtalált egy hullát? Megértem, hogy szarul érinti egy hulla látványa, de azzal, hogy elengedi magát, még nem lesz jobb. Se neki, és legfőképp nem nekem. Ujjaimmal megdörzsölöm szemeimet, majd összecsippentem velük orrnyergemet. Ez nem tudom hogy fog végződni, de még a legrosszabbat el sem mondtam neki, és van pofám a mázlival példálózni.
- Sanszos, hogy elő fognak állítani – hunyom be szemeimet. – Egy barna hajú nő az elkövetőnk – pilláimat kinyitom, de nem nézek az előttem ülőre. Nem akarok, és valahogy most sokkal érdekesebb az utca túloldalán sétálgató nő a gyerekével. Az asztal alatt lábaimat egymásra rakom, és elgondolkodom kérdésén. Miért segítek neki? Gondoltam egyértelmű, hogy a korábbi ismerettségre tekintettel nekem már elég ok, hogy ne lássam börtönben, de ezek szerint nem az.
- Mert egy ilyen kifinomult csípőmozgással rendelkező lány – fúrom tekintetemet övébe, pont akkor, amikor kattan az öngyújtó és cigarettája vége felizzik. – Ne kerüljön már be abba a putriba – felveszem csészémet, kortyolok belőle, somolyogva teszem le magam elé. Azért az emlékek csak-csak felütik fejüket gondolataim között, bármennyire is megviselt most a nő, aki akkor örömet szerzett nekem. Minden értelemben, azért ezt tisztázzuk.
Gyorsan elkapom a pincért, aki készségesen áll rendelkezésemre, szinte még a mondandómat sem fejeztem be, de már rohan is, hogy hozza. Éhes vagyok, és megkívántam a kólát. Jaj, de még mennyire. Micsoda földi örömök ezen a gyönyörű reggelen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mikecz Emese
Mestertanonc Rellon (H), Harmadikos mestertanonc


#köszönjükemese
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 83
Írta: 2019. június 3. 11:45 | Link

Ombozi | Győr | reggelfelé | #summervibes

Semmit. Nem hittem volna, hogy ezzel az egy szóval képes lesz javítani a nyugalmamon, most mégis azt érzem, hogy így másodszorra kimondva… hatásos. Egy lassú bólintással nyugtázom. Ha tényleg semmit, akkor semmit. Elvégre rá kell döbbennem, hogy úgy néz ki, Ombozi érti a dolgát. És talán nem áll érdekében kicseszni velem.
Habár kíváncsi lennék mi az, ami éppen mosolyra húzza az ajkait, miközben azt ecsetelem, hogy hogyan találtam meg egy halott nőt, de az érdeklődésről ezúttal lemondok, és inkább próbálom elhessegetni a fejemből az imént felidézett üres szempár képét. Gyanítom jópár éjszakán át kísérteni fog még.
Nem tudom levenni az arcáról a tekintetemet, és azt hiszem a szívem is kihagy egy ütemet. Kurvára nem akarok börtönbe kerülni, főleg, hogy tudom, hogy nem tettem semmit. Hiába fixírozom az arcát, nem néz rám, és ez elképesztően frusztrál. Az ingatag állapotomnak nem tesz túl jót, de tudom, hogy hálásnak kéne lennem (vagy valami ilyesmi), amiért őszinte. Ösztönösen simítok végig a hajamon, mint aki ellenőrizni, akarja, hogy tényleg barna-e még.
- És ezt mégis honnan tudod? Honnan tudjátok? Megtaláltátok két hajszálamat? Ezermillió barna hajú nő létezik itt… - kezeimmel kissé hitetlenkedve mutatok körbe. Nem kérdőjeleztem meg eddig, hogy honnan szerzi az értesüléseit, és ezzel is csak a tudatlanságomat árulom el a bűnüldözés területén. - Gondolom akkor keresnem kéne egy jó ügyvédet - húzom el a számat keserűen. Elég szar ügy, hogy éppen nem ismerek egyet se.
Állom a tekintetét, miközben a szálat az ajkaim közé illesztem és barnáim akkor is Ombozi szemébe mélyednek, amikor a mondata nyomán felrémlik előttem egy sóhaj, egy érintés, egy nyögés, amit annyi másik követett.
- Szóval csak az elpazarolt tehetségem aggaszt - mormogom kifújva a füstöt, kicsit inkább csak magamnak, mint neki. Talán ez az első olyan megnyilvánulása, amiben személyességet vélek felfedezni. Ki mondta, hogy a női részlegen amúgy nem tudnám kamatoztatni… ? Oké, hagyjuk.
Szótlanul figyelem, ahogy megállítja a pincért és leadja a rendelést. Megcsóválom a fejem. Hogy tud ilyenkor enni?
- Mi ilyenkor a protokoll? Mennyi időm van? Nem hagyhatom el az országot, vagy mi? - Tekintve, hogy összességében még nem kerültem összetűzésbe a hatóságokkal kicsit aggaszt ez a lehetőség. Mert visszagondolva, olyan homályos az egész. De nyilván nem ölhettem meg a tudtomon kívül valakit… ugye? Ugye nem?
Utoljára módosította:Mikecz Emese, 2019. június 4. 18:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

köztünk nincs távolság.  
csak az el nem érés  
szívritmuszavara.  
Ombozi Zlatan
Auror, Legilimentor, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Független varázsló


gyilkos-ösztön
offline
RPG hsz: 71
Összes hsz: 155
Írta: 2019. június 3. 21:13 | Link

Mikecz x Győr



Megnyugszik, látszik, ahogy vonásai rendeződnek egy kicsit. Engem is megkönnyebbüléssel tölt el, hogy valami csoda folytán tudtam vele érzékeltetni azt, hiába pörög az arcán, attól nem lesz jobb vagy könnyebb, ráadásul engem is csak stresszel vele. Egyáltalán nem segít a helyzetünkön az, hogy egy Emeséhez hasonló sziluett a gyanúsítottunk. Az előttem ülő is akaratlan túr bele a hajába, amint elhangzik a mondat, de ha tényleg nem ő volt – amiben biztos vagyok -, akkor nincs félnivalónk. Ha szerencsém van, akkor az ismeretségünktől függetlenül is megengedik, hogy ott legyek a kihallgatáson, és mint legilimentor végig kövessem azt. Nincs titkolni valója, ez lerí róla, mert aki képes embert ölni, az nem sápad le ilyen mértékűen egy hulla látványától. Már pedig Emese túlontúl sápadt most, szinte már betegesen.
Mély levegőt veszek, ám mielőtt megtudnék szólalni a pincér lép az asztalunkhoz a rendeléssel. Két szendvicset Emese, két szendvicset elém rak, a két italt is hasonlóan osztja el. Egy intéssel jelzem, hogy kösz, és mehet. Pár másodpercig még totyorog, majd elviharzik a mellettünk lévő asztalokhoz leszedni azokat. Ügyes fiú.
- Legyen elég, hogy én tudom kit keresünk – öntöm ki az elém tett pohárba az üvegből a kóla bő felét, majd belé is kortyolok. A hideg és szénsavas lőre jólesően borzongatja végig nyelőcsövemet, még egy féloldalas mosolyt is előcsal belőlem. – Ez kell most neked, nem ügyvéd – mutatok a szendvicsre jelentőségteljesen. – Sonkás, burkolj – kortyolok még egyet, majd letéve a poharat a szendvicsért nyúlok, amibe egy jókorát bele is harapok. A szendvicset kitartva fürkészem az előttem ülőt, aki meglepően higgadtan viseli a múlt felemlegetését.
Régen volt. És nem olyan régen, mint hogy két hete megmentettél egy kiskacsát régen. Hanem tényleg régen, évekkel ezelőtt, nem is tudom pontosan hány éve, és azt sem tudom megmondani, meddig tartott, és miért maradt abba. De az biztos, hogy ameddig tartott kitudtuk elégíteni a másik vágyait és óhajait-sóhajait. Eléggé egymásra voltunk hangolva, de… lehet az miatt szakadt meg ez az egész, mert távolságtartó voltam? Simán megérteném, és ezek szerint ő még az okát sem tudja ennek, ami egyelőre nem baj. Nem kell tudnia, hogy azért vagyok lelketlen, mert az évek során a lelkem meghalt a hullák utolsó egy percével együtt. Mint egy szar horrorfilm. Ember, ekkora cikit!
Lenyelem a falatot, csak utána válaszolok neki.
- Nem Amerikában vagy, azt tudod ugye? – emelem meg egyik szemöldökömet, miközben ismét a pohárért nyúlok. – Ha szerencséd van, akkor én fogok turkálni a fejedben a kihallgatáson, ha nincs, akkor más. De mivel nem te csináltad feleslegesen parázol – vonok vállat könnyelműen. Végül is, én miért izgulnék? Nem engem fognak megvádolni gyilkossággal, és ha minden jól megy – márpedig minden jól fog menni -, akkor őt sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Celestyna M. Westwood
Előkészítős tanár, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 188
Összes hsz: 277
Írta: 2019. június 4. 01:38 | Link


Május 30 éjszaka | Az isten háta mögött


Azt hiszem, hogy életemben még nem izgultam még annyira, mint ma, hiszen... nézünk csak ránk. Greatest. Day. Ever. A ruhám tökéletes volt, a helyszín is, mindenki itt volt, aki számított... és ha nem így lett volna sem érdekel, mert egyetlen ember volt igazán fontos. Ha ő nincs itt, az egésznek értelme sem lett volna. És bizton állítom, Daddy még sosem volt ilyen szép öltönyben.
Még mindig dolgozom fel, hogy a mai naptól nem Cutie Mark Crusaders a monogrammom, mert már hivatalosan is Westwood vagyok. Már nem csak Ward hív így. És tele volt minden fincsikkel és jó volt a zene, és úr isten, azt hiszem, sosem voltam ennyire boldog. Pedig tényleg, Axel mellett... nehéz volt nem annak lennem.
Csak van, amikor már egy kicsit túl sok. Szóval mikor éppen nagy volt a tánci és mindenki el volt foglalva a beszélgetéssel, meg az eszi-iszivel, kisurrantam a hátsó üvegajtón a rétre. Szerettem, hogy nem zsufis helyen tartottuk az estét, így nem volt most zaj, meg kocsik, meg semmi undi. Helyette csak tücskök, meg a víz hangja a közelben, és a csillagok, te jó ég!
Ledobtam a világítós fehér cipellőm a fűbe, majd a puccos magassarkúból kilépve csüccsentem le, hogy belebújjak a kedvenc topogómba. Stella nem hiszem, hogy megdícsérne. De legalább a ruhám foltálló, szóval a fű sem kente össze. A térdem kicsit felhúzva dölöngéltem a zene ritmusára, ami bentről még kicsit kihallatszott. Kellett az a pár perc nyugi, amit most elloptam magamnak, kicsit megsimogatva a gyűrűt az ujjamon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mikecz Emese
Mestertanonc Rellon (H), Harmadikos mestertanonc


#köszönjükemese
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 83
Írta: 2019. június 4. 17:52 | Link

Ombozi | Győr | reggelfelé | #summervibes

Alapvetően egészen gyorsan keletkező és elmúló érzelmeim vannak, amik az esetek többségében nagy lánggal égnek. Most ez a nyugtalanság, vagy ha úgy tetszik sokk, jóval tartósabbnak ígérkezik, és nem tudom, hogy a leheletnyi nyugalmat mikor követi a szétesés. Egyelőre az biztos, hogy Ombozi egyben tart, talán magamnak sem vallanám be, hogy mennyire kapaszkodom belé ebben a helyzetben. Még ha csak képletesen is. (Egyelőre?)
Figyelem ahogy a pincér lepakol, és már tiltakoznék is, hogy én nem igazán kérek enni, de aztán csak legyintek. Úgysem fogom visszaküldetni, majd maximum Ombozi megeszi.
- Legyen - kicsit sértődötten horkanok fel. Mondjuk nem tudom honnan gondoltam, hogy rögtön megosztja az összes titkát, módszerét… annyira nincs oka bízni bennem. Viszont úgy tűnik én kénytelen leszek rá hagyatkozni, és ez eléggé frusztrál. Egyedül oldom meg a dolgaimat, most mégis az a helyzet, hogy kevésnek bizonyulok, amitől gyengének érzem magam, ami képes lenne az őrületbe kergetni. A kóla után nyúlok, és kitöltöm a felét a pohárba. Csak nézem a buborékokat, aztán megcsóválom a fejem.
- Ennél valami jóval erősebbre lenne szükségem - húzom el a számat, de azért elnyomom a csikket és belekortyolok a hideg italba. Kétkedve figyelem, ahogy jóízűen eszik, hogy aztán egy lemondó sóhajjal nyúljak a másik szendvics után.
Van ami nem változott… Zlatan még mindig elég hatással van rám. A pár perces csendben a szendvics mögül lopva veszem alaposabban szemügyre. Vajon karikásabb a szeme? Lett egy pár ránca? Ugyanaz van a mosolya mögött? Akármilyen események történtek vele azóta, meg kell állapítanom, hogy még mindig hm… jó formában van.
Igazából az a szerencsém, hogy pont lenyeltem a falatot, mielőtt megszólalt. Mert különben tuti félrenyeltem volna, aztán ha itt megfulladok, már rögtön két hullája lesz. (Áucs, ez morbid volt, de hát valaki mondja már meg, hogyan lehet ezt ép ésszel, lélekkel elviselni?)
- Azt hiszem ennyi földrajztudásom még nekem is van - forgatom meg a szemeimet, aztán az asztalra könyökölve húzódok közelebb. - De azt mégis hogy érted, hogy turkálsz a fejemben? Baszki, most is benne mászkálsz? - vádlón bökök rá az ujjammal. Gratulálok Emese, sikerült egészen gyorsan összeraknod a képet… ezt a lenyűgözően gyors és pontos logikát! És milyen elképesztően megragadtam a mondandója lényegét. Remek.
Valahol talán agyam egy hátsó szegletében megvolt a sejtés, hogy van valami, amivel több… Mindig egészen pontosan tudta, hogy mivel okozzon örömet.
- Én meg azt hittem, szimplán ilyen jó vagy a nőknél. Csaló - hátradőlök a széken, lábaimat keresztbe téve egymáson. Azt meg kell hagyni, egészen jól elvonta a figyelmemet, de a szorító aggodalmat még mindig ott érzem a gyomromban, mint egy bármikor kirobbanó vulkánt. De legalább úgy tűnik hányni már nem fogok, ez a fél szendvics tényleg jót tett. És talán ha ennyire higgadt, és biztos abban, hogy nekem nincs hozzá közöm, akkor az előző gondolatom merő hülyeség volt. Én biztosan nem vagyok gyilkos.
Utoljára módosította:Mikecz Emese, 2019. június 4. 18:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

köztünk nincs távolság.  
csak az el nem érés  
szívritmuszavara.  
Christiano Santos
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Chris
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 153
Írta: 2019. június 4. 22:54 | Link

A hihetetlen hölgy
AttractedBear - 10th May; too early - Ki az aki tiltja?

Így legyen ötöse a lottón. Oké, ezzel csak négyese lett volna, mert énekel Ginny, de akár táncolhat is. Egy négyötödöt azért megadott magának.
- Ha újra bevetnéd magad, majd hívj fel - kacsintott rá. Nem kell sokat várni, hogy leessen neki, még nem is kérte el a telefonszámát, sem semmit. Vagyis Bogolyfalván megtalálsz a pubban. Azt hallottam, itt egész híres helynek számít az országnak. - A húga igazán megköszönhetné az ingyen promót ezek után. Meg minden mást is.
Megcsóválja a fejét, meglepően könnyen koncentrál a beszélgetésre, amikor elázott a másik pólója. Értelmes és erős a kiscsaj, ritka jó kombináció.
- Milyen ápolók vannak itt? - kérdezett vissza színlelt felháborodással. Még legyintett is a kezével csak a hatás kedvéért. Nem fog tornyokat lerombolni ezért, elég annyi, hogy egyben kijött a leányzó. Akár ismeri, akár nem, örül, hogy most itt italautomatákat rombol ezen a reggelen.
Főleg, hogy a kémia is működik. Úgy vigyorog, mintha legalább megnyerte volna egy nagy söröshordót, amiért nem is jelentkezett.
- Nem, ami azt illeti, ez az első ilyen. Nem potyognak csak úgy hajnalokban csinos hölgyek az égből. Sem kólák az automatából - nevetett fel röviden, ahogy befejezte. A kezét leengedte maga mellé, de még nem lépett hátra. Nem úgy tűnt, mintha Ginnynek kedve lenne menekülőre fogni, hát akkor ő sem fog tiltakozni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Zlatan
Auror, Legilimentor, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Független varázsló


gyilkos-ösztön
offline
RPG hsz: 71
Összes hsz: 155
Írta: 2019. június 5. 15:02 | Link

Mikecz x Győr



Agyam vissza-visszatér a tetthelyre. Sokkal nagyobb koncentráció kellett ahhoz most, hogy bármit is lássak abból a nyamvadt egy percből, és amit láttam sem könnyítette meg. Talán az kicsit mázlinak mondható, hogy nem tévedhetek. Nincs hibarátám, mert a kép, ami elém kerül hibátlan, és teljesen visszaadja azt, amit az áldozat látott. Egy barna hajú nőt, Emese-féle testalkattal, amint éppen egy tompa tárggyal közeledik az áldozat felé. Volt benne erő rendesen, egy átlagos nő nem tud akkora erőt kifejteni, ami szilánkosra töri a koponyádat azon a részen. Megrepesztheti, eltörheti, de nem szilánkosra. És csak egy ütés volt. Az áldozat ismerte az elkövetőt, mert ő engedte be, ezért halt meg kételyek és kérdések között. Szegény nő.
- Nincs erősebb - villantom meg legártatlanabb mosolyomat, ami elég nehéz, főleg azt nézve, hogy nemigen rendelkezek ilyennel. De azért megpróbálom, és akaratlan is észreveszem, ahogy fürkészi az arcomat, de én csak somolyogva eszem a szendvicset. Nézzen csak, bóknak veszem, úgysem változtam semmit, amióta utoljára találkoztunk, maximum még vonzóbb lettem. Bizony. Ő viszont igen. Nő lett, aki erősebb lett mellben is. Nos, igen, rögtön észrevettem és nem kellett hozzá hatalmas megfigyelőnek lenni, pedig ahhoz is nagyon értek. Ajkainak íve megmaradt, és az a szemtelen nézése sem tűnt el, pff, meglepő. Mindig fel volt vágva a nyelve, és most látszik rajta, hogy annyira nincs is kedve dumálgatni.
- Legilimentor vagyok, kedvesem - sóhajtok egy mélyet, drámaian behunyom a szemeimet, miközben hátradőlök a széken. Pilláimat kinyitva teszem le a szendvicsem maradékát a tényárra, majd nyúlok a szalvétáért, amivel - akár egy úr - törlöm meg ajkaimat. - És nem turkálok a fejedben. Felesleges, minden az arcodra van írva - villantok meg egy szemtelen vigyort. Húzom az agyát, persze, mert olyan dolgot látott, amit egy átlagos embernek nem kellene megtapasztalnia, nemhogy még belekeverednie. Megértem, hogy fél és stresszes, ezért vagyok én a nyugalom szigete az ilyen helyzetekben. Engem egy hulla látványa már annyira nem visel meg, mintha te elmennél megnézni az állatkertbe az elefántot. Meg van a párhuzam, ugye?
Óvatosan felnevetek az előttem ülő nő vádaskodásán. Tudhatná, hogy olyankor még az én agyam is kikapcsol, ami igen meglepő, pedig majdnem minden ismerősöm tudja rólam, hogy általában százon pörög. De én is férfiból vagyok, vagy mi, és ha helyzet van, akkor az én agyam is azt mondja, hogy kapják be a problémák és csak a pillanatra koncentrálok. Ilyenkor még a legilimenciát sem használom, és még Sárközi tanított technikája sem kell, hogy kizárjam a külső hangokat és csönd legyen, mert alapból csönd van. Imádom.
- Éppen megmentem a formás segged, te pedig szemtelenkedsz velem - forgatom meg szemeimet, kezeimet keresztbe fonom. Lábamat szintén keresztbe vetem és kinyújtom őket az asztal alatt. Térdem egy hangyányit roppan, hallom a jellegzetes hangot. - Folytasd csak, nehogy feldobjalak az asztalra, hogy bebizonyítsam nem kellett turkálnom a fejedben ahhoz, hogy tudjam mire vágysz vagy mit akarsz - hangomat nem halkítom le, ugyanolyan hangerővel beszélek, mint eddig, körbe sem nézek, hogy ki hallotta meg vagy ki sem, mert cseppet sem izgat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mikecz Emese
Mestertanonc Rellon (H), Harmadikos mestertanonc


#köszönjükemese
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 83
Írta: 2019. június 6. 18:32 | Link

Ombozi | Győr | reggelfelé | #summervibes

- Hazug - lebiggyesztem ajkaimat, mert hát egészen biztos vagyok benne, hogy már reggel nyolc és kilenc között is szolgálnak itt alkohollal. Persze meglehet, hogy csupán megpróbál emberi állapotban tartani, hogy ne járassam le magam annyira, ha véletlenül gyorsan ki akarnának hallgatni. Vagy valami ilyesmi. De azért nem hiszem, hogy egy pohár sör megártana, az a legjobb gyógyszer a másnaposságra.
- Szerinted lehetséges, hogy szándékosan hasonlított rám az elkövető? - nyelek egyet, és a kérdést tulajdonképpen a hamutálnak intézem. Nem vagyok egy nagy nyomozó, de mi van ha valaki tudta, hogy én oda tartok…? Egy százfűlé-főzettel elég sok mindent meg lehet oldani.
A szendvics egészen jól esik, de a világért sem vallanám be neki, vagy köszönném meg. Pedig a maga módján egész gondoskodó gesztus tőle.
És akkor itt az lenne az első, hogy rávágnám, hogy „nem vagyok a kedvesed, édes!“, de inkább csak összeszűkülő szemmel figyelem és csóválom meg a fejem. Tudod ez tipikusan egy olyan pillanat, amikor az ember nem tudja eldönteni, hogy ezt a pasast pofán verje vagy lesmárolja, hogy az az idegesítő vigyor eltűnjön a képéről. Esetleg ebben a sorrendben?
- Örülök, hogy ilyen jól ismersz, és remekül olvasol az arcokban - forgatom meg a szemeimet. Touché. Eléggé eltalálta, hogy nem igazán tudom palástolni mi zajlik a fejemben, főleg ha felzaklat valami.
Na és akkor még nevet is. Azt hiszem a pofon lesz a megoldás.
- Még mindig nem értem miért csinálod - vonom meg a vállam, és tulajdonképpen az egyetlen indok, amit el tudok képzelni, az az, hogy ma estére még nincs ágymelegítője. - Mégis mit vártál? Hogy majd az öledbe hullok és zokogva hívlak a megmentőmnek? - hitetlenkedve rázom meg a fejem. Tudom, hogy nem gondolt semmi ilyesmit. Ennél azért jobban ismer, de mégis. Rajtam lenne a sor, hogy egy kicsit rendes legyek, hogy bízzak benne… azt hiszem ezt a bizalom dolgot nem most fogom elkezdeni. Csupán addig a felismerésig jutottam el, hogy most egy kicsit szükségem van rá. De pont ő mondta, hogy ne parázzak. Hogy nem én csináltam. Akkor végül is… megy ez egyedül, nem?
Van abban valami elképesztően szexi, hogy milyen magabiztosan közli a bizonyítási vágyát azzal a hangerővel, amivel eddig a gyilkossággal (baszki, azt azért még mindig nem fogtam fel, hogy találtam egy hullát!!) kapcsolatos dolgokat vitattuk meg.
Megnedvesítem az ajkaimat amint azok egy mocskos félmosolyra húzódnak.
- Úgysem mered… - Eddig keresztbe pakolt lábaimat lassan húzom szét terpeszbe, közben tekintetemet végig Zlatanéba fúrom, ha nem pillant el. A mozdulat talán nem is látszik igazán az asztal miatt, csupán annyi, hogy változtatok a testhelyzetemen. Jól nevelt úrilány nem ül így ruhában. De azt ne mondd, hogy akkora bűn lenne vágyni valamire, ami levezeti a feszültséget.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

köztünk nincs távolság.  
csak az el nem érés  
szívritmuszavara.  
Benzsay Gergely
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Boltosfiú | Watts Védelem <3
offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 149
Írta: 2019. június 9. 06:53 | Link

Kisszerelmem Love


Megvallom őszintén, amikor Mei és én programot tervezünk, mindig olyan helyet választok, ahol folyton érezhetjük a másik jelenlétét, ahol ha felé fordulok, a kapcsolatunkba nem vonunk bele még hat embert. Imádom őt, és imádok benne mindent. Imádom, hogy úgy szereti a Marvelt, ahogy én, még ha ő inkább Amerika Kapitányhoz húz is. Team Tony, sorry baby. Szeretem, hogy alacsony, hogy a vonásait nem tudja elrejteni, olyan őszinte a mimikája mindig. Szeretem, ahogy gondolkozik, ahogy lép, ahogy kezeit a kezeimbe rejti. Néhány napja, amikor éppen elmagyarázta nekem, hogyan közelítsek meg egy bűbájt, rájöttem, hogy amit érzek iránta, az a különös és megmagyarázhatatlan érzés, ami átjár, az a szerelem.
Hittem már korábban is, hogy szerelmes vagyok, Annabellánál azt éreztem, hogy igen, ez az az érzés, de már tudom, hogy az nem teljesedett ki, hogy Mei az, aki kiváltotta belőlem a teljes szerelmet, hogy ő adta meg nekem ezt az érzést. Mosolyogva pillantok le rá, ahogy megérzem kezeit, és imádom, ahogy pipiskedve emelkedik fel, én pedig engedelmesen hajolok le hozzá, hogy apró csókot nyomjak az ajkaira. Sosem vagyok tolakodó, tömegben meg pláne nem, nem hiszek abban, hogy a nyelvem a torkán kell ledugnom ahhoz, hogy megmutassam a világnak, a csaj hozzám tartozik.
- Bolond vagy, hát szerinted ráérek majd kinevetni téged, miközben én is sírok?
Tudom, hogy mennyire fontos neki Steve, és éppen ezért remélem, hogy nem fog meghalni. Vagy, ha meg is hal, már úgy tegye, hogy elért mindent, nem hagyott nyitottan semmit, hogy ne legyen benne megbánás. Lépek egyet, és elkapva a derekát, fordítom a pénztár felé, válla felett áthajolva mosolyogva köszöntöm a fiatal lányt, aki szembenéz velünk.
- Jó napot! Foglalásunk van a Végjátékra. Benzsay Gergely néven.
A jobb kezemmel ügyesen veszem elő a pénzt, fizetek, miközben a bal kezem végig Mei hasán pihen, egészen hozzábújva szerzem meg a jegyeinket, gyors búcsú, majd kiegyenesedve indulok el vele a büfé felé.
- Három órás... mit vegyünk?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
Tanár, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 153
Összes hsz: 299
Írta: 2019. június 10. 13:30 | Link


Május 30 éjszaka | Az Isten háta mögött színe előtt


Ha nem kérdezte meg Bojarski ötször, hogy mi a helyzet, akkor egyszer sem. Ha létezik ilyen, szerintem nagyjából mindenki más sokkal jobban ki volt akadva, mint én. Talán csak tim nem, aki hozzám hasonlóan ülte végig, még mindenki más kapkodott vagy éppen izgult. Mikor azt hiszem nekem kellett volna. Mosolyogtam, így keltem, így léptem ki a szobából, ahol az utolsó éjjelt töltöttem, hiszen hagyományok, ez nem lehetett a mi esténk; és akkor is, mikor Gabe a saját nyakkendőjével szenvedett. Jó, igazából röhögtem, de ez más kérdés. Az esküvőm napján nem nyír ki alapon megtehettem. Igazam lett, másnaptól meg lesz egy hónapja feldolgozni.
Tökéletes. Az egyetlen szó, amivel leírhattam. Nem figyeltem és nem is érdekelt a dekoráció, se a hely, de még az sem ki és miben jelent meg, Piros teljes tényét ignoráltam még rá nem mosolyogtam, és helyette Wojtek kedves párjának adtam át az elköszönő és megköszönő szülői csokrot. Lelkesen és két hatalmas csók kíséretében.
Aztán olyan gyorsan történt minden, hogy fogalmam sincs merre hagytam el a zakóm, vagy a nyakkendőm kire kötöttem rá, de beesteledett, mindenki boldog volt, én viszont feltűnően hiányoltam a jelenlétet, pár perc volt, de még abban a ruhában is sok mosdószünetnek, így kicsit átverekedve magam, de határozottan kijöttem és a hátsó udvarra indultam zsebre tett kézzel. Nem a fejem vitt, talán a szívem, és milyen jól tette.
- Minden rendben, wifey? - mosolyogtam rá lefelé, ahogy megálltam srégen tőle, majd leereszkedve ültem le a keze után nyúlva, hogy összefűzzem az ujjaink és a gyűrűmre vigyorogjak, végül felemelve csókot nyomtam az ő kézfejére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mitzinger Igor Bendegúz
Művészetis oktató, Független varázsló, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 41
Írta: 2019. június 10. 14:07 | Link


MiB ♦ feb. 14. ♦ Szabadkikötő


- Párdon - emeltem fel a mutatóujjam, hogy nevetve nézzek körbe, és amint kiszúrtam az xs-es lógós felsőjű, magát deszkásnak aposztrofáló "fiút" a nőket szégyenítő derékszélességgel felé is böktem. Nem azt mondom, hogy tipikus, és azt sem, hogy csak ez lenne a ZS-kategória, de elég bizonyos lenne azt kijelenteni, hogy ez egy prüntyőke. A férfi jelzőtől messzi, a fiút meg nem jelenteném ki, ki tudja ő minek vallja magát. Tőlem aztán mindenki abban él, amiben akar. Volt egyszer egy csávó a koncertünkön, aki közölte, hogy ő amúgy földönkívüli. Tisztelet, bro. - Valami ilyen. Vagy olyan.
Tudtam volna még szemléltetni, de ezt egyelőre elnapoltam, semmi humorom, se időm erről beszélgetni. Ez most másról szól.
- Biztos vagyok benne, én is szeretem a munkám - vontam vállat, és még csak nem is kamuztam. Meg nem is feltétlen a zenekarra gondoltam. Azt is, de én jól megvagyok a zenével négy fal között a kölykökkel. A jövőt is el kell indítani, mielőtt még oda jutunk, ahol most sokan tartanak. - Fogós kérdés. Lenyűgöznöm kell téged vagy csak megmutatni, hogy én vagyok a helyi szuperhős?
Nem vagyok, ettől még lehetek, ezen nem múlik. Voltam már "rendőr" is meg "katona" - innen is köszi Bence, a cuccaidért -, mikor éppen ilyen irányultságú nőt akartam felszedni, de az nyilván addig tartott még az egyenruha. Nem is terveztem többre. A pincérlánykának sem tudnék többet mondani a félmosolynál és a ténynél, hogy ha így folytatja a borravalótól elköszönhet, mert fixen nem neki fizetek. Van néhány csaj, aki nagyon creep, ő inkább reménytelennek tűnt és nem is bírtam ki, hogy ne vigyorogjak a zajló eseményeken, de csak hamuzgattam csendesen.
- Útban? Nem hinném, hogy több lenne holmi buckánál egy vonalon - emeltem vissza a tekintetem rá a befelé igyekvő csajsziról. - Szavadon foglak, Hableány, vigyázz magadra - koccintottam a poharam az övéhez, hogy aztán végig is nézzek újra a nőn még ivott. Az állam vakarva nevettem hangtalanul kifelé a járókelők irányába. Olyan abszurd, már én is kételkedem, nem-e szívtam magam túl. Intettem Iván felé, hogy ha már annyira éli éppen a társalgást, rám figyeljen, aztán a zsebére böktem, mire véve a lapot kiküldte a következő körrel a listát.
- Én adok rá sanszot, csak - mert nem vagyok én lelketlen, meg számító se, ugyan. Mikor idekerült a papír is felé toltam. Vendéglista, mert úgyis most kaptuk meg mi is javításra. - Én ott leszek, a neveden múlik, te is így teszel-e.
Készségesen tollat is adtam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 128
Írta: 2019. június 10. 16:55 | Link

Jazzye
#nightmare × Pécsi ispotály × május 17.

- Oh, ja tényleg, néha elfelejtem, hogy te ilyen... "illedelmes" lány vagy. - Keresnem kell a szót, nem talál utat egyből a nyelvem hegyére, akárhogy is erőltetem, azt hiszem, hogy nem használom eleget. Ettől még el tudom képzelni a tigriscsíkos cuccban és hát... a pasik helyében tudnék vele mit kezdeni. De nem ezért vagyok itt.
Nem tudom, hogy sikerült ennyire lerendezni magamat, de csak megtörtént, most meg itt vagyok és lehet, hogy nem ártott volna melltartót venni. Az meg mégis hogy nézett volna ki?
- Már nem az üveget célzom, elsőre sikerült és nem volt bölcs döntés - rázom meg a fejemet rezzenéstelen arccal. Akkor sem lett komoly bajom, de jót tett a kezemnek, hogy folyamatos ápolás alatt volt, mert istentelenül összekaristoltam. Most már csak az égésnyomok hegei látszottak, abból sem sok, hálistennek.
- Az jó lenne. Sőt. Több, mint jó - csukom be a számat jó gyorsan, mert mégsem kéne úgy kinézem, mint egy facebook matricának. Helyette inkább igyekszem úgy a felsőm után nyúlni, hogy ne fájjon, de kevés a siker. Ki is bújok a mini topból, a az egyetlen, ami takarja, és úgy fordulok, hogy lássa a belilult területet, ahol összeb.sztam magamat. - Nem terveztem ennyire szép színes egyéniséggé válni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 128
Írta: 2019. június 10. 22:00 | Link


Frankie | február 14 | Szabadkikötő



- Hát ez borzasztóan néz ki - szakad fel belőlem a nevetés őszintén, ahogy a kisfiúra bök, aki éppen tekereg valami olyan zene ritmusára, amit rajta kívül senki nem hall. Vagy lát. Ízlések és anyag kérdése a dolog, én mondjuk egyik módon sem érzékeltem a ritmust. Egyértelműen nem az én világom a prüntyőke, akár hogy is próbálom elképzelni a dolgot.
- Ebben valahogy nem kételkedtem. - Nem úgy néz ki, mint aki életunt, vagy kiégett, pedig mind a kettő elő szokott fordulni, mikor az ember túl sok időt öl olyanba, amit még csak nem is szeret csinálni. Az ismerőseim között sok ilyet találtam már, általában mélyen is voltak az önsajnálatban ahhoz, hogy segíteni lehessen rajtuk. - Attól függ, az elismerésem szeretnéd, vagy valami többet?
Nem szeretem kerülgetni a dolgokat, előbb-utóbb úgyis kiderül, hogy mire is vágyott. Az esetek nagy többségében ez nem egy vállon veregetés, nem ez az emberi természet alapja. Kellemetlen, nem? Nem, ha a helyén tudod kezelni a dolgokat.
A pincérlány kivesz az észből, szívem szerint még meg is rángatnám, de az nem lenne túl kifinomult, meg fel is kellene kelni, sőt, még az italom is lehet, hogy kilöttyenne, ennyit pedig nem ér meg az a fruska, így elengedem a dolgot, meglehetősen gyorsan.
- Szavamon? Miben? - kérdezem széles vigyorral, miközben végighúzom a kezem a torkomon lassan, majd az államon, összezárva a levegőben az ujjaim, mint aki éppen ráfogott az elhangzottakra. - Nem adtam el neked a lelkem.
Azt hiszem, ez talán kicsit elhamarkodott kijelentés is, mert nevetget itt maga elé, mielőtt még valami ismerősének mutogatna, amit nem tudok hová tenni. Természetesen csak addig, míg meg nem jelenik a kis papírosa, amit elém is tol, én meg felnézek rá, kissé habozva, de elvéve a tollat.
- Nagyon remélem, hogy ez egy átlagos papír és nem valami trükk, hogy eladj egy osztrák bordélyba - nézek rá sokatmondóan, mielőtt a teljes nevemet a papírra vésném, szép, olvasható betűkkel, hogy meglegyen a boldogsága. Utána vissza is toltam, mielőtt magam alá húztam volna a térdemet. - Előre szólok, hogy a szerveimből nem profitálsz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
Művészetis tanonc, Világalkotó, Független boszorkány


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1292
Összes hsz: 4889
Írta: 2019. június 11. 11:17 | Link

Blossom néni
#Maja és a #breki | Pécs | március 29. péntek dél körül


Már kezdtem megszokni, hogy minden tortúra, így magamhoz képest emberfeletti türelemről tettem tanúbizonyságot, ahogy ott ácsorogtam kicsit a pocakom simogatva, még a pindúrom vizsgálta a néni. Igazság szerint én észre sem vettem, hogy a tenyerem már megint a minikéimen van, előfordul, hogy teljesen elbambulok és Lewy vagy más szól, hogy megint csinálom. Én tényleg nem akarok idegesítő lenni, néha csak megtörténik. De aztán megtudtam, hogy semmi baj, így mindjárt nagyobb lett a mosolyom is meg nyúltam is Ania felé, aki már szólongatott is engem és elkezdtünk visszaöltözni.
- Azt megkérdezhetem, hogy ez ugye nem olyan,a mitől a másik brekinek...babának is baja lehet? - javítottam ki magam út közben, mert az a furcsa, idős néni nem értette  a kérdéseim és folyton suttogott rólam, hogy beszélek meg egyszer le is bolondozott. Sajnos ő volt a legközelebbi orvos így inkább csendesen vártam, a férjecskének mikor meséltem szerintem ő se volt elragadtatva attól az orvosdoktortól.
- Igen, szép nagyok, ugye? Sok tesó - mondtam széles vigyorral a kicsilányomnak, aki nagyokat tapsolt is mellé. Lelkes és vidám, mint Klara is, mind tudunk azok lenni és örülök, hogy annyira nem tudja bántani őket senki és semmi. Rossz kicsit belegondolni, hogy majd lassan nagyok lesznek és el kell olyan helyre járniuk, mint az óvoda meg az iskola. Én nem akarok brekik nélkül maradni. - De már nagyon várom, szeretek velük lenni, meg együtt csinálhatunk mindent - meséltem neki lelkesen, ahogy lassan minden szépen visszakerült a picikémre és ezzel együtt késznek nyilvánítottam. Fogva a kezét segítettem neki leballagni, de nagyon szerette volna, ha inkább felveszem. Nem lennék megdicsérve, de ezzel a picivel még talán nem lesz baj, így kicsit nyögdécselve de felemeltem, szépen a pocim fölé tolva őt. - Vigyázzunk a lábikóval - mutattam meg neki a kezét a hasamhoz húzva. Okos kislány sokat mesélem, hogy ott vannak a tesók. Másnak nem, másnak nem meséljük.
- Csak néha játszóházba, de most otthon vagyunk, így nem hiszem - ingattam is meg a fejem, aztán megvártam még lesz most már remélhetőleg jó receptünk. Közben Ania már integetett is nagyokat. - Köszönjük szépen és bocsánat, hogy csak időpont nélkül jöttünk, de nem akartam rossz gyógyszert - mondtam kicsit szomorkásan, aztán ha nem volt más hátra el is indultunk a brekivel, mert nekünk még haza is kell érni meg gyógyszertárt is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1183
Összes hsz: 2247
Írta: 2019. június 11. 13:28 | Link


daddy | december 10. |Pécs  | #adoptdontshop



- Mert édes egy nő vagy - mosolyogtam rá szélesen, kicsit megsimogatva a vállát, de aztán csak vontam egy nagyot a vállamon, hogy erről ennyit, nem is akarom ezt itt jobban részletezni, a nő már így is furán nézett ránk. Nem mintha bármi köze lenne a magánbeszélgetésünkhöz, jobban tenné, ha szerezne magának valami elfoglaltságot. Nem tudom, mondjuk dolgozhatna. Esetleg?
- Tudom, babygirl - ráztam meg a fejemet, nem kellett ehhez agysebésznek lenni, ha nem szeretett volna, csak a tárcám, nem szült volna nekem kettő csodabrekit. Ennyire nem elszánt és manipulatív, ehhez igazi elkötelezettség kellett volna.
Szóval inkább csak elvettem a nőtől a tollat és aláírtam a papírokat a kutyushoz, ha már egyszer neki nem volt hozzá gyomra. Vagy nem tudom, hogy mi baja volt vele.
- Igen, szerintem is jobban örülne neki - bólogattam egyetértően, majd mikor a néni kiengedte, rácsatoltam a pórázt, ő meg úgy csóvált, hogy kb az egész testecskéje belerázkódott. Pedig semmi komoly nem történt. Lelkesen szaglászott, meg nyüszögött is, összenyalva Maja karját.
- Azt mondja Eh. Akkor milyen feje van, ha nem Bumbi? Brumi? De az undorító. Dömötör? Még annyira sem. Olivérnek mégsem hívhatjuk - néztem Majára sokatmondó fejjel, fél kézzel a brekkencsünk fogva, a másikkal a pórázt, ahogy kifelé igyekeztünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Igor Bendegúz
Művészetis oktató, Független varázsló, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 41
Írta: 2019. június 12. 15:36 | Link


MiB ♦ feb. 14. ♦ Szabadkikötő


Én is ezt mondtam, kicsit más szavakkal. Figyeltem, ahogy nevetve nézi az imént mutatott képződményt, és nem tudtam nem mosolyogni a reakcióján, aztán csak a hamutálra vezettem a szemeim és pár pöccintés után el is nyomtam a csikkemet, ennek is annyi, mint a csaj terveinek volt az előző helyen és a pincérének lesz itt.
- Remélem senki - mert az régen rossz lenne, azért fizetnek, mert azon kívül, hogy jó vagyok abban, amit csinálok, még élvezem is és ez látszik. Ha nem így lenne, biztos találnának mást. Egy zenekar is, egy intézmény is. Van, ami nem pótolható több tudással vagy tapasztalattal. - Mindent.
Elég egyszerű ember vagyok a magam módján, egy-egy szóban meg tudom határozni magam. Mindig, mindent, mindenhol. Nem célok, inkább vágyak voltak a vezérlőim mindig. Ez vitt és juttatott oda, ahol most is vagyok és szerintem járna a vállveregetés, amit most hagyjunk meg képletesen, ellenben a jégerrel, amit még letoltam némi köhintéssel követve, ahogy nem akartam a pincércsaj jelenetét kommentálni.
- Hogy emlékezni fogsz - remélhetőleg mindketten így leszünk, mert az én memóriámon is lenne mit csiszolni, főleg nevek terén, de azt hiszem hősiesen tudom kipótolni, mikor valami nagyon nem megy. Ez lehet az egyik szuperképességem. De ilyen gyűjtő vagyok és azért akad még több is, egy ki-mit tud nyerne rajtam, elég sokat is. - Még.
Sokan ígérték meg, hogy megfoghatatlanok és alkura képtelenek, másnap reggel az üres apartmanban ébredve újragondolták. Azt is, hogy mennyire könnyen lehet őket meggyőzni bármiről, mert bizony sokszor még csak trükk sem kell. Elég ha csak önmagad vagy, és már másnap van és túlestél a legrövidebb éjszakádon, de te azért megpróbáltad.
- Náluk ez nem ennyire nyílt, hogy legyen hova - jegeztem meg vigyorogva, hogy aztán ingassam a fejem rosszallóan. - Vertelek én már át? - nem mintha lett volna alkalom vagy lehetőség ezt kitapasztalni, de teljesen úgy kezeltem, mintha létező érv lenne. Elhúztam végül a papírt és felállva a zsebembe gyűrtem. Elővettem a tárcám és az asztal közepére a hamutartó alá toltam a cekket. - Másodikán találkozunk, Hableány - böktem a zsebemben lévő papírra, majd ahogy jöttem, úgy el is indultam a pulthoz, előbb Ivánt felkapni valami rusnya vörös karmaiból kimentve és közöltem, hogy mennék. Még intettem a Sellőnek, aztán lassan a forgatagba vesztem a dobosunkkal.


//Thx, Mermaid//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Westwood
Előkészítős tanár, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 188
Összes hsz: 277
Írta: 2019. június 12. 16:01 | Link


Május 30 éjszaka | Az isten háta mögött


Minden tökéletes kellett, hogy legyen. Ez nem akarat vagy döntés, szervezés kérdése volt, egyszerűen így volt megírva. És ha elkavarodott volna a ruhám se érdekelt volna, mert ugyanúgy odabaktattam volna az oltárhoz  egy kölcsönzött, majdnemleesős valamiben is, mint az én csodás, egyedi, mesepomázatos darabomban.
A buli is jó volt, mert sok és finom süti volt, meg jó zene és csodálatos meglepetés, ami miatt ki tudtam volna ugrani a bőrömből. Igazából vészesen szaladt az idő, nekem pedig csak kellett egy pár perc magamra, hogy realizáljam, hogy ez ténylegesen itt és most történik, nem csak elképzelem, vagy álmodom. Még a karomba is csíptem kicsit az ajtón kisurranva, afféle próbaként. De nem, nem ébredtem fel.
Éppen csak elkényelmesedtem a fűben, belebújva a világítós csodába, kicsit meg is simogatva az oldalára írt számsort, mikor meghallottam a lépéseket. Az arcomon amúgy lustán elterülő mosoly kicsit ki is szélesedett.
- Minden tökéletes, szerelmem - feleltem felpillantva rá, de a kis vigyor továbbra is ott ékeskedett az arcomon. Ahogy lecsüccsent mellém, kicsit közelebb csúsztam hozzá, még begyűrve a fűzőt a cipő belsejébe, mielőtt az ujjait az enyémek közé fűzhette volna. A csókra kicsit éreztem is, ahogy felforrósodik az arcom, szóval nevetve megingattam a fejem.
- Csak kellett egy kis... csend és nyugalom, azt hiszem. Nem haragszol érte, ugye? - kérdeztem, az arcát fürkészve, de a kezét nem engedve el. - Olyan szép itt...
Utoljára módosította:Celestyna M. Westwood, 2019. szeptember 3. 08:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Jasmine A. Jhaveri
Gyógyító, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos



online
RPG hsz: 63
Összes hsz: 176
Írta: 2019. június 12. 21:17 | Link


#JAJ × Pécsi ispotály × május 17.


- Illedelmes? - nevettem el magam a visszakérdés közben. Nem mindig érzem magam annak, főleg ha éppen úgy alakul, hogy eléggé kilépek egy olyan határon, amit más komfortzónának mondana. Márpedig megtettem, és volt hogy boldogan, de olyan is, hogy nem állt szándékomban, de megtörtént. Mindenesetre részben jogosnak éreztem, hogy nem áll messze, miért tiltakoznék, ezért is bámultam a földre, végül pedig a csokival a kezemben inkább mutattam is neki merre, mielőtt újabb géppel kerül bármelyikünk összetűzésbe. - A fájdalomra tudok adni gyógyszert, megnézzük más is kell-e.
Szívesen segítek neki és örülök, ha tudok is, mert nem volt egyszerű a helyzete. Közben a fél csokimon túl az ajtót becsukva kezdtem bele, miért is találkoztunk tulajdonképpen. Persze ha tudom, hogy baja lett előbb behívom, hiszen nem játék, lehetnek kellemetlen következményei zúzódásoknak vagy rosszul összeforrt csontoknak.
- Mivel hasonlót még nem láttam, ez tényleg nem egy standard gyógyszer, de az összetevők és a kúra vele működhet. Hasonló a mechanizmusa, mint a méregtelenítő szereknek. Megpróbálja a szervezeted helyreállítani az alapvető állapotára - mondtam végig neki, mi is lenne a bájital lényege, a részletekre egyelőre nem térve ki. Rámosolyogtam, aztán mikor levette a ruháit a lila területeket kezdtem óvatosan, de azért érzékelésre alkalmasan kitapogatni. Biztos lesznek pontok,a hol jobban fáj majd neki, de elsődleges az, hogy megnézzem alatta ép-e minden. A bevérzések alapján nem láttam túl mélynek, ami jó jel volt. Hogy repedt-e a csont, azt csak majd egy röntgen tudja megmondani pontosan.
- Jól állnak a színek pedig. Szólj, ha valahol jobban fáj, vagy érzel olyan szúrás ki és belégzés közben, ami kicsit is kellemetlen - magyaráztam, aztán lassan elkezdtem végighaladni a sérült területen még egyszer.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
Művészetis tanonc, Világalkotó, Független boszorkány


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1292
Összes hsz: 4889
Írta: 2019. június 12. 22:43 | Link


TörpékADiszkóban és a Méhike | december 10. |Pécs  | #adoptdontshop


Sokszor nem fért bele a buksimba az, amiket mondott. Nem hely volt szűken, bár az is, de rá mindig figyelek, sokkal inkább nem volt vele mit kezdenem. Butaságnak tűnt, mikor azt mondta máshogy érdemelnék dolgokat, vagy szerinte nem tett minket elég boldog ohanává. Mikor úgy nézett ki azokban a nehéz és fájós hónapokban az elmúlt időben. Nem beszéltünk valami sokat, de azért mindig láttam, hogy nem teljesen vagyunk rendben. Utáltam ezt, ha valamin mégis kellene és lehetne változtatni, ezzel kezdeném.
Reméltem. Bíztam benne. Hittem, hogy nem csak elhangzik ez tőlünk, érti mit jelent nekem, nekünk szeretni őt. Hogy ez mennyire fontos és más mint egy szeretlek, egy hiányzol, egy sima fontos vagy. Ez valahogy mind volt és mindnél több.
A néni lassan felírt mindent csak aláírás kellett, meg nekünk a kutyus és majd egy név neki, de abban legalább már kiegeztünk, hogy innen nincs utazgálás máshova, csak vissza a meleg otthonba. A lányokra is ráfér, mert bár nem olyan pindurka, mindjárt egy éves Ania, szerintem neki már ez a nap ahogy van, fárasztó volt. Lelkes a vaukra de olyan laposakat pislog, mint én minden délelőtt tettem, még a pocimban volt.
- Hát eh... nem jó volt az a név - magyaráztam meg de csak egyre ingattam a buksim, már a kislányok is csinálták, annyit látják éppen, szóval hárman elleneztünk minden ötletet és nem jutottunk előrébb. Egyelőre.
- Mi lenne, ha inkább az esti mese alatt beszélnénk meg? - kérdeztem felsóhajtva, hogy mikor már lelkesebben és elánnal indultak meg a nagy mancsok, pórázvégen a szívecske mellett, mi is settenkedjünk utána. Nem akarunk a fura és kicsit morci nénivel maradni. - Berni sem lesz, bármilyen macis - mondtam még mielőtt megigazítottam volna a kislányom az ölemben és a férjecskével az oldalamon eldörmögtem egy Csókolomot és ki is léptem a helyiségből. Nem volt már ott levegő, meg jobb ez így.
Ő pedig jön velünk haza, egy szerető ohanába, olyanba ami nem hagy hátra nagykutyákat se két nap után.


//Köszönöm*-*//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Ombozi Zlatan
Auror, Legilimentor, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Független varázsló


gyilkos-ösztön
offline
RPG hsz: 71
Összes hsz: 155
Írta: 2019. június 16. 21:06 | Link

Mikecz x Győr



Egy szemforgatásra telik tőlem arra, hogy lehazugoz. Ennél több nem is kell, és erőm sem lenne rá, mert jelenleg más is eléggé lefoglalja az agyam. Például a szőke pasas mögöttünk, aki meglepően sokszor, és nagyon feltűnően néz ránk folyamatosan az újságja mögül. Ember, ennél feltűnőbben nem megy?! Tudom, hogy minisztériumi dolgozó, bár még nem dolgoztunk együtt – hála Merlinnek -, de néha láttam papírhalmokkal a kezében fel s le szaladgálni a folyosókon. Biztos valami üdvöske, vagy éppen a gyakorlatát tölti nálunk. Mindegy melyik, ne hesszeljen, mert elég idegesítő, és túl fáradt és ingerlékeny vagyok ahhoz, hogy elküldjem melegebb éghajlatra, még ha csak gondolatban is.
- Nem tudhatom – rázom meg a fejem óvatosan, ahogy pillantásom visszatér Emesére. Eddig is úgy tűnhetett, mintha őt nézném, annyi a turpisság, hogy a válla fölött pont rálátok újonnan jött rajongómra, így kihasználom az alkalmat. De most mellettem szóljon, hogy tényleg az előttem ülő kétségbeesett nőnek szentelem minden idegvégződésem. És más végződésem is, de ebbe most ne menjünk bele. – Majd kiderül minden előbb vagy utóbb. Addig én sem tudok többet mondani neked, mint eddig – direkt nem veszem észre, hogy mennyire jóízűen eszik, szóvá sem teszem, pedig már ott van a nyelvem hegyén a mondat kezdete. Nincs mit, b*ssza meg, hogy megmentem a segged, te meg felpofoznál, majd megcsókolnál. Komolyan mondom a nőknek tényleg nem jó semmi, és még ha egy ilyesfajta menti meg őket, mint fehérlovon betipegő hős, aki jelenleg én vagyok; az sem jó. Akkor mi a k*rva élet a jó?
- Mindig is jól olvastam bennük – vonok vállat, ajkaimhoz emelem a poharat, de mielőtt kortyolnék egyet, nyelvem hegye könnyedén végig siklik alsó ajkamon. – Nem csak te kaptad ezt a kiváltságot – mosolygok bele a pohárba, és mintha mi sem történt volna nyelem le a kortyot, majd megkeményített vonásokkal teszem le magam elé a poharat, hogy aztán tekintetem az övébe fúrjam, és amíg mondandómat be nem fejezem el nem eresztem azt.
- A gondolat betalált – kezdek bele, könyökeimmel az asztalra támaszkodom, ujjaimat összekulcsolom, így támasztom bele államat. – Nincs mára ágymelegítőm, de ha találtál volna ma már egy tükröt, akkor tudhatnád, hogy jelenleg nem állsz éppen a szexiség magaslatán, így az ötletet is elvetheted – fejezem be mondandóm teljesmértékben semleges arccal. Még csak egy gonoszabb félmosoly sem derül fel arcomon, mert nem lenne értelme. Mondhatnám, hogy fájnak a szavai, fájnak a gondolatai, de akkor hazudnék, én pedig azt nem szoktam. Csak nem mondom el az igazat, de az más lapra tartozik. Teljesen okkal gondol ilyenekre, és ahogy látom megváltozik testhelyzete, el is tudom képzelni, hogy miért, éppen ez a k*rva asztal takarja a lényeget. Szemöldököm ráng egyet, ezen kívül semmi reakciót nem vált ki belőlem, így csak hátra dőlök, miközben megrázom a fejem, lehunyt szemekkel, és kezembe fogom a poharat.
- Semmit nem változtál, Mikecz – most jött el a gonosz mosoly ideje, ami szépen fel is villan arcomon. – Ez arra is vonatkozik, hogy még mindig akarsz – töltöm újra a poharat, a kólás üveg, így ki is ürül. Az üres üveget, mint pótcselekvésképpen, a hamutál mellé tolom, véletlenül se legyen útba.
Utoljára módosította:Ombozi Zlatan, 2019. június 16. 21:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mei Watts
Mestertanonc Levita (H), Levitás blogger, Világalkotó, Avatarfelelős, Harmadikos mestertanonc


Kis CHIbe
offline
RPG hsz: 86
Összes hsz: 421
Írta: 2019. június 18. 09:36 | Link


Endgame; nyitóhétvége ღ Zalaegerszeg ღ Épp Most


Hangosan felnevetek a kérdésére, de azért meg is nyugszok tőle. Nem tudnám kifejezni, mennyire boldog vagyok, amiért így egymásra találtunk. Párszor gondoltam rá, hogy talán lehetett volna hamarabb is, de olyan sok időnk van még és hiszek a végzetben. Pont akkor kellett sétálnom a tó mellett, hogy meglássam a hétköznapi Gerit, ne csak az exprefit, a lányok kedvencét, a magántanulót, vagy a boltos fiát.
- Ígérd meg, hogy nem engeded el a kezem - néztem rá teljesen komolyan még mielőtt sorra kerültünk volna. Nem érdekel, hogy más hogy néz ránk, egyszerűen imádom, hogy nem enged el. Amúgy is túl jól néz ki, nekem pedig nem kell a szomszédba menni, ha féltékenységről van szó. Így a legegyszerűbb, duplán nyerek. Márpedig nagyon szeretek nyerni.
És végre eljött az a pillanat a büfé előtt. Bár még voltak előttünk, lett volna időnk mérlegelni, de itt volt. Gamer lány vagyok, kicsit mást tekintek értékesebbnek, mint az átlag. Márpedig a közös rendelés egy moziban olyan mérföldkő volt számomra, mint másnak az, amikor bemutat a szüleinek.
- Páros popcorn menüt? - inkább kérdezem, mint kijelentem, de azért ott van az elmaradhatatlan csillogó szempár mellékelten.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 30 ... 38 39 [40] 41 42 ... 51 52 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek