Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=720679#post720679][b]Maximillian Liebhart - 2018.04.16. 01:27[/b][/url]

- Az egod meg túl magas ahhoz, hogy ejtőernyő nélkül leugorj róla. Igen, persze, az a gondom, hogy görényként fürdesz! Nem higiénikus, ezért jöttem. Tele van vele az internet! Ja, várj, nem is azzal van tele... - idegesen fújt egy nagyot a német, egyre jobban kiérződött az akcentusa és nem nagyon tetszett neki, épp csak az ér nem lüktetett a homlokán.
Természetesen nem volt igaza ebben a szituációban, mert a vele szemben ácsorgó, meglehetősen macskajajos gamer nem úgy látta a dolgokat, mint ő. De ezt nem látta volna be. Számára valós veszély volt, hogy ezek együtt maradnak, aztán a nő taccsra vágja érzelmileg az amúgy is labilis Kevét. Max épp nem akart rosszat, a csapaton belül ez így is szokott zajlani, csak nem látta pontosan, mi is a jó, amit akarni kéne helyette.
- Nem is vagyok az anyád. Persze, hogy felkaptam a vizet, meg volt beszélve, ott is voltunk mind, csak te nem, és még csak nem is szóltál előre. Miért jó neked, ha félrerakod a barátságaid amiatt? - az utolsó szót erősen megnyomta, még az ajtó felé is intett, jelezve, kire is gondol egész pontosan, holott mindkettejük számára tökéletesen egyértelmű volt. Max ki volt borulva, nem bírta feldolgozni ezt az egészet és nem állt szándékában végigasszisztálni mindazt, amit a saját életében egyszer már átélt.
- Leszarom kikkel van jóban, felőlem barinősködjön amennyit és akivel akar, ameddig nincs odabiggyesztve az #ohana az összes kép alá! De ott van, pedig rohadtul semmi köze hozzá! - Szinte már fröcsögtek Maxból a szavak, egyszerűen képtelen volt elfogadni, hogy egy ilyen nőt a családja részének kéne tekintsen. - Nem neki kell majd téged összekaparni, ha beüt a szar!
Max aggódott, még ha nem is mondta ki ezt hangosan ezidáig. Egy pillanatra meg is illetődött, épp elég volt hozzá, hogy ellazítsa az izmokat a hátában és felegyenesedjen rendesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=720930#post720930][b]Maja Bojarska - 2018.04.18. 13:10[/b][/url]

Minden nap kapok valami olyan hírt, amivel meg tudnak ijeszteni. Legutóbb anya és Levendula voltak, akik elkezdtek mindenfélét össze meg vissza beszélni a babákról és a betegségekről. Már attól rosszul voltam, hogy belegondoltam, milyen lenne, ha szegénynek láza lenne vagy fájna valamicsodája. Csak nem, én ezeket nem akartam. Persze, sajnos elég biztos, hogy nem kerülhetünk el minden-minden rosszat, de nem akarom én ezeket. Nagyon vigyázok rá és a dolgaira is. És fogok is, bárki bármit mondjon. Ő az én brekim.
- Igen, még pici - erősítettem meg újra, bár ezt látjuk, tudjuk és mondtuk is már, azért nekem ez ilyen fontos. Amiről Dimcsi beszél, az akkor jön, mikor valaki nagyon nagy lesz. Én utáltam, anyukám se szerette, valahogy elborzaszt az elképzelés is, hogy velem is ez fog történni, ha majd olyan iskolásbreki lesz a pindurka. Kicsit a kerek buksira borult az enyém, mielőtt megpusziltam volna a törpikét, talán jobb is így csendben hagyni, hogy erről ne beszéljünk jó sokáig.
- Tényleg? Szerintem nehéz, meg bonyolult is kicsit - és még tudnék vagy húszmillió okot, miért undi egy tárgy. Nem mintha a varázsosok között ne akadna ilyen bőven, sőt, szinte csak ilyesmik jutnak az eszembe. Én sosem kedveltem a tanulást. Aztán eleinte anya szerette volna, ha ügyes vagyok, azért próbálkoztam, aztán meg Lewy volt büszke, mikor jó lett egy-egy vizsgám, szóval ezért megérte, ha másért nem is.
- Könnyebb is, mint utólag csiribúztatni azt hiszem. Meg akkor egyből lesz mozgós és  a nénik se kell sokat várjanak - tettem hozzá egészen elmosolyodva, lassan ugyan, de átléptem azon a tényen, hogy a brekim egyszer nagylány lesz.
- Iiigen, az, nem emlékszem a nevekre mindig pontosan, de biztos egyre gondolunk - bólintottam nagyokat, ahogy picit emeltem egyet a babun, mert kényelmetlen helyzetbe csúszkált a nagy hamizásban. Bár úgy tűnt lassan elég neki, a fél kezemmel elengedtem a cumisüveget, és a teámért nyúltam, hogy lassan kortyolgassak belőle. Közben jutott eszembe, ha a nénik ennyire szeretik magukat a mozgós képeken, akkor mást is biztosan. - Az is lehet, hogy nem csak mozgós képeket, de videót is tudsz felvenni, amit ilyen varázsvetítővel megnézhetnek, az szerintem biztos van az otthonnak is…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=721019#post721019][b]Krushnic Dimitri - 2018.04.19. 14:26[/b][/url]

Általában önként és főleg kéretlenül szétpukkantgatom mindenki rózsaszín kis illúzió-buborékját. Úgy érzem, egy ennyivel tartozok az emberiségnek. Nem azért jutottunk el idáig, hogy aztán egyesek elhülyéskedjék. Szeretek úgy gondolni magamra, mint aki nem fél megmondani a tutit. Megmondóember. Igen, az vagyok.
Hát most a megmondóember nagyon nem mond meg semmit, csak mélyen hallgat. Valahogy nincs lelkem az ő buborékját tönkretenni. A világ majd úgyis megteszi helyettem. De hátha még egy ideig nem. Hátha lassan ő maga mászik ki belőle. Lehet, hogy valaki fontosabb, mint a nagy igazság? Lehet. Furcsa, de előfordulhat.
- Pedig egyszerű, mint a kétszer kettő - vigyorgok neki, de azért tudom ám, hogy miről beszél. Nem mindenkinek kenyere. Nekem épp az, de biztos valami bibis a fejemben és azért. A legtöbb embernek teljesen érthetetlen az a sok szám meg jel meg betű, nekem viszont egy feladat, amit meg lehet oldani. A szabályok pedig az eszközök. Úgy általában a szabályokkal nem vagyok jó viszonyban, de azért, mert a legtöbb hülyeség. Nincs semmi értelmük. Csak valaki kitalálta félezer évvel ezelőtt s azóta mindenki azt bégeti. De kérjen valaki tőlem egy szekrényt, aminek van párhuzamos, egyenes, stabil, és a matek rögtön a segítségemre siet. Megmondja, hogy mi mennyi és hogyan, s a végeredmény nem lesz egy homunkuluszhoz hasonlatos torz-szülemény.
- Ez mégjobb! - lelkendezek az ötleten. - Kivihetném az öreglányokat valahova, nem tudom, fagyizni, színházba! Jönnének biztos a művészetisek, vagy társulhatsz, ha a breki is úgy gondolja, és lefilmezem az egészet! Dugiban, hogy legyen meglepetés, s utána levetítem nekik, így bármikor újranézhetik.
Már kezdem is tervezni a részleteket. Melyik hétvége lenne jó? Kell egyeztessek a suliban, az otthon vezetőségével, biztos aláiratnak minden hülyeséget velem, amivel még a vesém is eladom, de nem baj, meglesz, aztán kell egy kamera meg egy rendes fényképező is. Csak el kell vándoroljak az üzletbe. De két utcányira van tőlem, nem fogok belehalni.
Végül nem rendelek semmi mást, nem is vagyok már éhes, meg el is felejtem, hogy akartam még enni, s addig szövögetjük a terveinket, amíg a kicsilány közbe nem szól, hogy pardon, neki dolga lenne, úgyhogy mindannyian felkerekedünk, hogy ki-ki a maga dolga után nézzen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=721654#post721654][b]Maximillian Liebhart - 2018.04.28. 21:31[/b][/url]

- Igen, tudom. Már, hogy szereted, azért is javasoltam a dolgot - jegyezte meg Maxi, utólag csatolva a magyarázatot, mert hirtelen nem volt benne biztos, hogy érthető a válasza.
- Tudnál, de nem akarsz. Éppen ez az, ami bizonyítja, hogy nem élsz vissza a képességeddel - világított rá a német diszkréten az általa megállapított véleményre. Mert ugye Luca képessége lehetővé tette volna azt is, hogy megváltoztassa a felé fűzött érzéseket, de nem tette, mert nem akart az emberek bizalmával és sebezhetőségével játszadozni.
- Helyes, majd én is igyekszem megkönnyíteni a dolgodat - bólintott Max egyetértően, ami nagy szó volt tőle. Mind az, hogy osztja valaki véleményét, mind hogy tesz egy kapcsolatért. Nem volt különösebben empatikus lény, de legalább ennek teljes tudatában volt és próbált rajta javítani... az esetek többségében. Kicsit persze még nem tipikus házasok voltak, mert ugye, nem laktak úgy igazán együtt, nem volt egy fix hely. Helyette itt is és ott is időzgettek közösen, ami egyelőre jó megoldásnak tűnt mindkettejük számára. Annak ellenére is, hogy ez az emberek nagy része számára nem szokott hosszú távon működni.
- Hát... este hat előtt oda kéne érni - közölte végül a német, finoman a lány ajkába harapva, a karját annak vékony dereka köré kulcsolva. - Mondhatjuk, hogy van időnk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=721729#post721729][b]Rea Liebhart - 2018.04.29. 12:48[/b][/url]

Sokan és sok dolgot gondoltak Reáról, amikkel ő tisztában is volt. Alapból a kviddicsben is megosztó volt, mint mindenki, aki elkötelezett egy klubnak, de neki a képessége se volt készpénz, hogy közkedvenc legyen vele. Sok interjú témája volt, mennyiszer élhetett vele vissza és ezek mindig elkeserítőek voltak, leginkább nagyon. Boldog volt attól, hogy a németnek sosem kellett magyarázkodnia, nem próbálta meg kipuhatolni, hogy esetleg kihasználja-e rajta, csak igyekezett benne bízni. Tudja, hogy ez azért nem lehetett egyszerű, főleg még nem ismerte őt ennyire, de örül, hogy nem adták fel. Meg is mosolyogta a dolgot bólogatva. Agresszív tud lenni, de sosem volt tipikusan rosszindulatú.
- Shhh… minden jó így, nem kell ezen nagyon igyekezni – vigyorodott el még a mutatóujját is egy pillanatra a férfi ajkaira emelve, mielőtt nagy gondolkodóba esett volna a nyakába karolva. Nem csak azért, mert most olyan furcsán lenyugodott benne minden és inkább csak maradt volna így itt eeegész nap, hanem mert tényleg nem volt sok kedve az elmúlt hetek után most is mással törődni magukon kívül. Felnevetett a harapásra, aztán a barna tincsekbe túrt előbb finoman, majd széles, huncut vigyorral bele is markolt, ahogy közel húzta és a pici kis helyre suttogott kettejük közé.
- Akkor majd később – jelentett ki, majd csókot lopott, előbb egy egész kicsit, majd vissza hajolva tapasztotta az ajkait a férjéére. Átemelve a lábát közben nagy ügyesen szembe is fordult vele. Egyelőre jobb volt ez így, mint mászkálni. Pascal szuszogott, ő meg örült, hogy újra itthon van. Mindenhol otthon tudott lenni, és ezt már Maximus tette, nem a kutyák vagy a kényelem. Ez a nap meg… hát kihasználható a szabadidő meg majd még egyszer a piac is belefér… de most! Sokkal fontosabb dolga van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=722019#post722019][b]Mikola Keve Áron - 2018.05.02. 12:56[/b][/url]

Még mindig elég értetlenül álltam a jelenet körül, ha őszinte akarok lenni ennyire idegesnek, sőt, sokkal inkább ingerültnek talán még nem is láttam a németet. Felszökött a szemöldököm, ahogy a halántékom dörzsölve a kanapéra telepedtem. Nem forgott úgy az agyam, ahogy azt hiszem ő is elvárta volna, de tököm se készült arra, hogy ő betrappol, mint valami feldühödött vad, mert az interneten nem tetszett neki valami.
- Feltolták a masszírozós fotel árát a netes shopban, vagy mi? – néztem rá teljesen komolyan gondolva, bár ahogy egyre jobban belement az életem szarul vezetem témába kapizsgáltam már, mi i a probléma. Illetve azt, számára ki. Csak vettem egy mély levegőt, majd nagyot fújtatva vetettem hátra a fejem a támlának kínomban nevetve.
- Senkit nem raktam félre, dolgom volt, dolgoztam, a pénzemért, tudod, amiből élek én is, mint mindenki – közöltem flegmán, majd egy nagy sóhajjal a térdeimen támaszkodva felnéztem rá. – Nem az, hanem Ő.
A hangom nem kioktató, sokkal inkább parancsoló volt már. Sokadjára hangzott így el, nem is különösebben foglalkozom vele, rá szoktam hagyni ezt Maxra. De mostanra már én is pontosan odáig tudok lenni, mint ő. De inkább attól, hogy itt mindenki olyan k*rva okosnak érzi magát, miközben ez az én életem és döntéseim.
- Naaa… hé. Álljuk meg egy szóra. Mi a f*asz? – néztem rá értetlenül és döbbenten egyszerre. Életemben nem hallottam még az ember szájából ezt a szót, pláne nem panaszosan másokra, vagy éppen ilyen területvédőként. Azt hiszem le is fagytam kicsit.
- Miről beszélsz? Miért kell az ördögöt a falra festeni? De leginkább… mi baj lenne abból, ha ő is ohana lenne? – nyomtam meg a szót nézve rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=722020#post722020][b]Mikola Keve Áron - 2018.05.02. 12:58[/b][/url]

Nem mintha kellett volna vagy akarnám firtatni, hogyan kerültünk megint hozzám és a kanapémra, de nem is érdekelt különösebben. Lenne, aki azt mondaná baj van a fejemmel és megint szar dolgokhoz kezdek az ő nézetei szerint hozzászokni, de leginkább tettem rá magasról. Nem tartoztam soha senkinek elszámolással, nem is most akart megváltozni, legalábbis nem teljesen. A hétfő megjegyzésén csak vigyorogva ráztam meg a fejem.
- Nem értem miért ártott az a hétfő mindenkinek. – Másként működtem, mint a többség. Szerettem azért rajongani, ami mást a sírba tett, ezért lehet az is, hogy a hétfőkkel jól megvoltam, sőt, jobban bírtam, mint egy csütörtököt. Az a hétvégi időhúzás tipikus napja. Nagyobb közutálatot is élvezhetne.
A figyelmem inkább lekötötte a nő, vagyis elsősorban a háta és a tetoválás, amin lassan vezettem végig az ujjaim, mielőtt átpillantottam volna rá. Nem számítottam erre tőle mondjuk úgy egy évvel ezelőtt. Szerettem, hogy ennyire normális, és nem az a kockaellenes, értetlen p*csa, akikkel már túl sokszor fújt össze a szél. Utáltam, mikor hiszti volt és mellőznöm kellett volna bármit, amit szeretek. Ekkor se tettem meg, csak a csajok gyorsabban repültek, mint eredetileg tervben volt. Mosom kezeim, maguknak csinálták.
- Hmm… ez jó – bólintottam párat magamnak jegelve egyelőre a gondolataim, azzal mindenki jobban járt. Vagyis részben, a tetkók terén sikerült. Megvártam, még a felsője félig-meddig visszakerült rá, aztán még éppen mielőtt leigazgathatta volna a tenyerem a derekánál a bőrére simult.
- Eddig nem, de most hogy mondod – figyeltem őt látszatelgondolkodással, hogy aztán közel hajolva az arcommal félrelökve a haját a nyakába csókoljak. – Igazából órát kellett volna írnom, azt hiszem, de semmi kedvem már, ráér.
Nem tudom említettem-e neki, igazából sejtem, hogy nem, de nem is annyira volt szerintem fontos, hogy külön kitérjek a minek, mihez vagy pont én dolgokra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=722485#post722485][b]Grace Erin Green - 2018.05.06. 14:57[/b][/url]

- Nem tudom, de tény, hogy pocsék tud lenni - grimaszolt nagyokat a nő, jelezve a nemtetszését. Bár ő mostanság minden napra keményen tudta nyomni a diszlájkot, mikor Kevének éppen dolgozni kellett menni és ő még szerette volna, ha marad. Erről persze nem szokott szólni, mert milyen alapon is lenne ehhez szava?
Ugyan megborzongott, de nem a hideg volt az oka, így nem is kötelezte arra Kevét, hogy most pedig fejezze be a nézelődést és engedje már visszahúzni a pólóját.
- Mármint micsoda? - kérdezett vissza a nő, enyhén felvont szemöldökkel, éppen kiigazítva a barna tincseket a pólója alól, mert nagyon utálta, mikor bent maradt és piszkálta, meg akadályozta a mozgásban. Éppen nyúlt volna a felsőért, hogy egy rántással a helyére igazítsa, ehelyett Keve keze kötött ki a derekán, a póló alatt, el is lehetetlenítve kicsit a helyzetet.
- Hm, mit is? - kérdezett vissza a nő kicsit, ahogy megérezte az exnavinés leheletét a bőrén, kicsit le is hunyva a szemeit, apró mosollyal az ajkain. - Órát?
A hangja nem volt különösebben döbbent vagy kíváncsi, valószínűleg teljesen a tudatáig sem jutott el az egész, éppen elfoglalta, hogy a barna tincsekbe túrjon, kicsit közelebb csúszva hozzá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=723381#post723381][b]Drávecz Krisztina - 2018.05.17. 20:55[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=723545#post723545][b]Jamie Leroux - 2018.05.20. 11:07[/b][/url]

Ahogy megéreztem a lábaim alatt a földet, azonnal átjárta testemet a megkönnyebbült, bizsergető melegség, mintha ebben a percben újjászülettem volna, mintha ismét kaptam volna egy új lehetőséget, egy tiszta lapot, amivel élhetek és amivel élnem is kell, mintha minden, ami idáig történt velem, hirtelen egy pecséttel védett mappa rejtekébe került volna, ami ezután a Minisztérium Misztériumügyi Főosztályának legmélyén se lelhető fel többé.
Mindig ez történt. Akárhányszor is hoppanáltam, akárhova is indultam, a legvégén, miután biztonságban földet értem, és éreztem a talpaim alatt a kellemes nyomást, ugyanazt éreztem.
Alig észrevehetően fújtam ki a levegőt, és oldalra fordulva, gyorsan végignéztem Krisztin. Egy futó pillanat volt az egész, de ellenőriznem kellett, hogy jól van, hogy mindene megvan, illetve, hogy az a minden a rendeltetésszerű helyén van.
- Munkahelyi ártalom - elnézést kérően jegyeztem meg a kicsit talán rögeszmésnek tűnő villámvizsgálatra célozva, és ajkaimat egy halvány félmosolyra húztam.
A felerősödő szél újra meg újra felénk sodorta a Balaton édeskés illatát, ami persze azonnal eszembe juttatta az első találkozásunkat, felelevenítve annak minden apró részletét.
- Hm - a nőről az előttünk húzódó, végeláthatatlan járdára pillantottam, és miután elindultunk, magamat is meglepve, kertelés nélkül, őszintén vallottam színt. Pont úgy, mintha természetes volna erről beszélni. Pedig nem volt az. Nekem legalábbis soha. Sem szülők, sem barátok előtt. - A sikertelenség és kudarc elől.
Arcomat kíváncsian fordítottam felé, pillantásom a vonásain időztek, és közben azon gondolkodtam, hogy milyen kiszámíthatatlan is az élet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=723552#post723552][b]Drávecz Krisztina - 2018.05.20. 12:12[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=724470#post724470][b]Maximillian Liebhart - 2018.05.31. 01:22[/b][/url]

- Persze és Hannah rögtön négyet rendelt belőle, mert a tükörlakás fontos, de most nem erről van szó! - toppantott nagyot Max a lábával, Keve felé fordulva teljes testtel. Nem akart ő fenyegető lenni, de azért szerette volna letisztázni az erőviszonyokat és hogy jó lenne, ha Keve minél előbb eltakarítaná az undorító angolját a társaság közeléből.
- Nem tök mindegy?! - fakadt ki a német, a parancsoló hangnem ellenére is, sőt, inkább azért. Persze, szerette Kevét, de nem tudta neki a fiú megmagyarázni, hogy miért is lenne jobb bármiben a nő az előző prostijainál, akik végül valahogy mindig csalódást okoztak neki.
Keve kissé le is fagyott, persze, érthető, mert Max azt mondta, hogy Ohana, mindenféle gúny és grimasz nélkül, sőt, teljesen komoly aggályt fogalmazott meg, azzal kapcsolatban, hogy az ő családjába biz nem kerül bele az a céda, ha rajta múlik.
- Mivan?! - fakadt ki, nem értette, hirtelen Keve is miért kezdett el káromkodni, mikor az éppen az ő tisztje, mert ő fel van háborodva és mégis mi a f.sz történik egyáltalán?!
- Ez a terved? Juhú! Remélem rögtön gyűrűt is húzol az ujjára, hogy kevesebben hajtsanak rá. Hajrá! Tapstaps. Majd leszek a tanúd! - Még egy műkönnyet is látványosan eltörölt, mielőtt levágta volna magát nagy nyekkenéssel a kanapéra és hangosat sóhajtott. - Aggódom érted, Keve... csak ne csinálj semmi hülyeséget.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=724498#post724498][b]Mikola Keve Áron - 2018.05.31. 17:23[/b][/url]

Sosem értettem igazán, hogy mi a probléma a hétfőkkel. Persze, lehet szar, de melyik nap nem? Én például a fél karom adtam volna, ha a sulis időm alatt sose ismerem meg a másnapot a vasárnap reggel személyében. Na az a nap tényleg undorító. Azóta persze több nap reggelét se éltem, de ez más kérdés. Azt gondolnám jobb is elengedni ezt az egészet. A legtöbb nap szívás.
- A szabad kéz - emeltem meg a fejem rá sandítva, aztán még egy utolsó pillantást vetettem a félkész műre, mielőtt a kezem lejjebb csúszott volna és átkaroltam a derekát. Közelebb húzódva a vállára ejtettem az állam, de még mielőtt bármit tehetett volna könnyedén leheltem csókot a nyakára, majd az egyik kezem felhúzva az álla alá nyúltam és kicsit még jobban felém fordítottam. Az ajkaira tapasztottam a sajátjaim, mielőtt még elejtettem volna az órás megjegyzést. Nem mintha tényleg érdekelt volna jelenleg ez engem.
- Azt. Tanórát - egészítettem ki a szót, nem mintha szükség lett volna rá. A borostám a selymes arcbőrét karcolta egy pillanatig, aztán a kedélyborzolás közben próbált a nőn fordítani, mégis csak kényelmesebb lesz úgy. - Tanár leszek - közöltem egyszerűen, aztán újabb csókba feledkezve, mintha csak egy kis dolog csúszott volna ki. Sejtettem, ha nem foglalná őt is így le más, most döbbenettel találkoznék, de vagy váratott magára, vagy gyorsabban ér ide, mint szeretném. Egyik sem volt éppen ínyemre, pont elég volt a másik lengyelszármazéknak elmagyaráznom, még ő röhögőgörcsöt kapva szenvedett a kanapéjukon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=724501#post724501][b]Mikola Keve Áron - 2018.05.31. 17:36[/b][/url]

Túl rég ismertük egymást, hogy ő képben legyen, nálam az ironizálásával nem megy semmire, meg ahhoz is, hogy ismerjem, mikor akar eldurranni, mint egy kaktuszokközt lebegő lufi. Igazság szerint a toppantása még engem is meglepett, szóval hunyorogva a fájdalomtól, de megdöbbenve néztem a lábára, majd legyezni kezdtem a kezemmel, mintha a port akarnám elhessegetni. Tisztában voltam vele, hogy nincs, de ennyire tellett éppen.
- Lehetne, hogy otthon portalanítod a szőnyeget? - néztem rá, pont úgy, ahogy ő szokott, mikor felhívja a figyelmem, mi lenne, ha elfelejteném mondjuk úgy örökre Gracet meg a posztolgatást vele kapcsolatban. Már éreztem, hogy ha nem lennék ennyire kottán, rendesen felhúzott volna, de éppen igyekeztem életben maradni, így a kijavításomra való felháborodására ráemeltem a szemeim és felvontam a szemöldököm. Really? Nagyon nem mindegy.
Aztán nálam is jött némi zárlat, nem tudom a németet hallottam-e valaha a családot emlegetni, nem még azt a bizonyos ohanát. Ezt igazából Maja megjelenése hozta be mindenki életébe, az enyémbe is, csak én elengedtem a meseimádatának. Az egyik legjobb barátom, aki jóformán a húgom, nyilván nem ohanáztuk volna be a világot ketten, szuperhősköpenyekben. Ő elvégezte ezt egyedül, pont a jó embereken, és ezt végre olyan is beismerte, akiről csak tudtuk, hogy éli, de sose hallottuk.
- Mikor lettél önkéntes bíráló, hogy ebbe ki tartozhat bele? Pláne, hogy tisztában vagyok vele, a többiek mit gondolnak - igen, tudom, hogy nem fair pont, de ez a helyzet. Mindenki elvolt azzal, hogy az angol nő az életemben van, akadt, aki korábban is, minthogy nekem feltűnt volna, hogy nálam ragadt, úgy mindene. - Hm…
A látványos gondolkodás után inkább nem is reagáltam a tippjeire, mit is kéne tennem, csak ingattam a fejem, aztán a halántékom masszírozva.
- Sebby aggódik Majáért, ezért felhívja és megkérdezi mi van, Hannah aggódik Lewyért, ezért megy el néha a promócuccaira és beszélget vele, ha kell, ha nem. De! Az nem aggódás, hogy fogsz, kivágsz a kádból, hogy helyettem dönts… Ugye ez világos, hogy nem fog megtörténni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=724791#post724791][b]Ardai Kolos - 2018.06.02. 21:37[/b][/url]

A macska hozzádörgölőzött áldozatához és alattvalójához, még meg is fordult, hogy a hasát is jól megcirógassák. Kolos csak mosolygott a jeleneten. Szaffi mindenkit imádott, még Tánya idióta kutyáját is, Pénteket.
A kezét nyújtotta Zselyke felé, de ahelyett, hogy ő húzta volna fel, a leányzó húzta inkább magához. Egészen közel. Szinte már-már zavarba ejtően közel. Telt ajkait figyelte, ahogyan mosolyra húzódtak, és mint valami tükör, ő is elmosolyodott.
- Jól van, akkor Balaton a hölgy kérésére. - Egy gyors puszit nyomott az arcára, felállt, aztán elkapva Zselyke kezét felhúzta magához és már indult is a lakó felé.
Beült a sofőrülésbe, és mielőtt meghúzta volna a kart, még Zselykéhez fordult.
- Basszus, gondolom hazaugranál a cuccaidért. Tudod mit? Találkozzunk itt mondjuuuk... jössz, amikor jössz, én meg lezuhanyzom, ha már nem akarsz a krémből enni. - Az utolsó mondatot már csak vigyorogva tette hozzá.
Már tudta, hogy merre fognak menni, és a lakó bár régi és kissé lassúcska volt, azért elég jól ment a levegőben. Úgy számolta, hogy egy óra alatt odaérnek, így talán még idejük is lesz visszaérni, ha Zselyke nagyszülei nem engednék el hosszabb időre fiúkkal játszani. Még akkor sem, ha Kolosról volt szó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=724795#post724795][b]Légrádi-Manó Zselyke - 2018.06.02. 22:19[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=724891#post724891][b]Ardai Kolos - 2018.06.03. 22:43[/b][/url]

Gyorsan tusolt, átöltözött, és elbúcsúzott a nagymamától. Megígérte neki, hogy még visszajön hozzá, mielőtt Pécsre menne. Zselykét amúgy is vissza kellett hoznia.
Mikor visszaért útitársa is, meghúzta azt a bizonyos kart, mire az összes szoba összecsomagolta magát, ők pedig nyugodtan, zenével a rádióban indulhattak el végre a Balatonra.
Kolos csak hallgatta Zselyke csacsogását, és az egy óra utat csak fél órának érezte, mikor végre leparkoltak a Balaton északi részén. Kicsit messzebb álltak meg egy falutól, egy erdős részen, ami egy kisebb tisztásra nyílt. A víz mellett kavicsos volt a part, de ha óvatosan lépnek majd a vízbe, jó lesz.
- Azt hittem, egy életre elég volt neked a szivárványos italokból - nevetett fel, ahogyan Zselyke megmutatta neki az italt. Még mindig nem volt teljesen biztos benne, vajon Zselyke mennyire emlékszik arra az estére. Ezért is hozhatta olyan lelkesen azt az italt.
- Tudod mit? Megisszuk, miután jól megfürdettelek. - Ismét meghúzta a kart, a lakó kicsomagolta a magát, ő pedig felkapta Zselykét és már rohant is a víz felé, papucsban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=725010#post725010][b]Légrádi-Manó Zselyke - 2018.06.05. 13:32[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=725488#post725488][b]Ardai Kolos - 2018.06.12. 22:32[/b][/url]

Talán ideje lett volna megtudnia Zselykének, mi is történt azon a bizonyos bulin. De aztán Kolos tekintete az ujján díszelgő gyűrűre tévedt. Megkérte a nagymamáját, hogy adja vissza neki. Kolos nem is akart ott lenni, mikor visszakerül az ujjára, most viszont mosolyt csalt az arcára. Jobb is, ha nem tudja, mi történt akkor.
- Lehet, ha azt megiszod, most sem fogsz - jegyezte meg még, de már kapta is fel és sietett vele a vízbe.
A Balaton mindig is az egyik kedvenc helye volt. A víz kellemesen hűsített a forróságban, a kis homokos terület pedig éppen elég volt ahhoz, hogy kényelmesen beletrappoljon egy Zselykével a karjaiban. A legszebb az lett volna, ha éppen naplemente van, ő pedig nem hasal el a saját lábában és lágyan hullámzó vízben.
Az utolsó pillanatban fordult meg, hogy a háta csapódjon a vízbe, rá meg Zselyke. Éppen sikerült addig beérniük, amíg a víz már kellően mély volt ahhoz, hogy hosszában mindketten alámerüljenek a vízben. A biztonság kedvéért azért még magához is fogta őt, hogy tutira lehúzza a víz alá. Elvégre mégiscsak ő akart a Balatonra jönni, nem igaz?
Prüszkölve engedte el Zselykét és bukott ki a víz alól egy nagyon széles vigyorral az arcán, hogy felmérje, Zselykének hogyan tetszett a bemelegítés. Elvégre, ennyivel nem úszhatja meg a Balatont!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=725501#post725501][b]Légrádi-Manó Zselyke - 2018.06.13. 10:04[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=725658#post725658][b]Ardai Kolos - 2018.06.14. 22:20[/b][/url]

Nem igazán foglalkozott azzal, hogy ki kellene pakolniuk, vagy hogy bezárja a lakót vagy hogy éppen milyen ruha és felszerelés van Zselykén. Ha fürdés volt a láthatáron, akkor bizony ott kő kövön nem maradt. Mert voltak dolgok, amiket Kolos komolyan vett. Némely dolgok. A fürdés éppenséggel nem volt köztük.
Kellően mély volt már a víz, hogy kényelmesen elúszkáljanak benne, így egy nagy vigyorral az arcán vetődött a hullámok közé, hogy utolérje az előtt haladó Zselykét, de kénytelen volt valahol félúton megállni. Zselyke uszonya ugyanis olyannyira ellehetetlenítette a közlekedést, hogy félő volt, Kolost a mélybe húzná a fehér fátyol. Így inkább csendesen figyelte egy kicsit messzebbről, és csak akkor úszott közel hozzá, mikor már biztonságban volt.
Mint egy cápa, igyekezett becserkészni áldozatát. Csupán az orra és a szeme látszott ki a vízből, mikor a kalap a fejére került. Buborékok szöktek fel a víz alól, ahogyan feltört belőle a nevetés. Pillanatok alatt Zselyke fölé magasodott, ahogyan felállt a vízben.
- Tudom, kiemeli a szemem. - Pózba vágta magát egy pillanatra, majd leemelte a kalapot a fejéről és visszahelyezte oda, ahova való volt.
- Gyere, nézzük meg, Szaffi ki mert-e már jönni a lakóból - intett a fejével a part felé. Csak fél szemmel sandított az autó felé. Zselykét figyelte, ahogyan hosszú, vizes haja a vállaira tapadt. Ahogyan megcsillant a víz fehér bőrén. Önkéntelenül sóhajtott fel egy aprót, és engedte maga elé a lányt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=725680#post725680][b]Légrádi-Manó Zselyke - 2018.06.15. 10:52[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=726181#post726181][b]Grace Erin Green - 2018.06.22. 23:08[/b][/url]

- Tudod, hogy neked szinte mindenben azt adok. Szomorú, nem? - kérdezte, mélyet sóhajtva, mert nem mindig érezte helyesnek, hogy ennyire vakon bízik a fiúban. Mármint, elég sokszor ejtette már pofára az élet, amit ő nehezen hevert ki és még benne volt a félsz, hogy előbb-utóbb megint beleszalad egy istenes pofonba. Keve keze a derekán viszont valahogy mindig eltüntette a kételyt belőle, azt illetően, helyesen cselekszik-e. Az ajkai szenvedélyesen tapadtak a féllengyelére, hosszú ujjait a másik barna tincseibe mélyesztve.
- Aha... - érkezett a semmitmondó válasz, miközben a nő szembe fordult vele, kicsit, ha lehet még közelebb is csúszva, félig-meddig már Keve ölében ülve. Egyértelműen nem fogta fel, hogy miről is van éppen szó, a bőrét finoman végigkarcoló borosta valahogy több idegszálát vette igénybe, mint azt szerette volna. Az ajkai ismét a párjáéra simultak, ahogy a keze végigsimított a mellkasán, a kérdés csak közben csúszott ki... valahogy.
- Hogy... mi leszel? - kérdezte két csók között, utóbbit már Keve állára nyomva, majd egy apró foltban finoman szívott egyet a nyakán. - Olyan privát-vizsgás fajta?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=727059#post727059][b]Mikola Keve Áron - 2018.07.01. 16:34[/b][/url]

Azt hiszem most kellett volna elszomorodva, kiskutyafejjel bólogatnom, de valahogy belőlem ezt az opciót kispórolhatták, mert a helyét valami pofátlanabb, vigyorgós elégedettség vette át. Kicsit sem tudtam a helyzetet sajnálni, sőt, nagyon sokszor meg voltak annak az előnyei, ha a fölösleges körökön átléptünk így. Én úgysem hagyom magam, ha azon múlik két napig győzködök, de nagyon minimális azon alkalmak száma a múltamban, mikor így is, úgy is nem az volt a döntő, amit én elképzeltem. Na, talán ezt illene szégyellni. De nem fogom. Meg mást sem, főleg, ahogy a puha ajkakat az enyémen éreztem. Határozottabban simult a tenyerem a derekára, talán kicsit meg is szorítva, de bizonyosan nem kellemetlenül. Hagytam helyezkedni, nem zavart, sőt, kifejezetten tetszett, ahogy pillanatról-pillanatra egyre közelebb tudtam magamhoz. A válaszát szinte meg sem hallottam.
Nem tartottam akkora dolognak ezt, aminek nagyobb körítést kéne csinálni, de aztán a kérdése megborzongatott, egyrészt mert nem éltem sosem a magyarázkodást, most mégis valahogy magam tettem okot, hogy szükséges legyen. Elhajoltam tőle és sóhajtottam egyet, ahogy a kékekbe pillantottam.
- Tanár. Legendás lények gondozását fogok tanítani - jelentettem ki neki, mintha ez teljesen biztos lenne, holott egyelőre maximum a halál az, én azonban kellően magabiztosan tudtam mindent kijelenteni. A barna fürtjeiben óvatosan siklott végig pár ujjam, mielőtt még a támlának dőltem volna és a feneke alá nyúlva teljesen az ölembe húztam. - Nem, olyan legális fajta, tudod, normál iskolai keretek között. Miért?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=728574#post728574][b]Ardai Kolos - 2018.07.11. 22:06[/b][/url]

Zselyke mellett könnyű is volt, meg nem is. Ezelőtt mindig elfelejtette a társaságában, hány éves. Hogy ő éppen komolyodik, és egy komoly ember válik majd belőle, ahogyan azt a tanárai elvárnák egy leendő gyógyítótól és füvesembertől. Az meg majd még eldől, melyikről is.
Ám Zselykével más volt. Zselykével könnyű volt addig a pillanatig, amíg az a bizonyos parti meg nem történt. Megtörtént és nem is. Kolos emlékezett rá, a lány már kevésbé. Látta a tekintetében most is azt, amit akkor, aznap éjszaka, mikor az utcán jártak már. És ő életében elő ahelyett, hogy élvezte volna a helyzetet és elvigyorodott volna, elkapta a tekintetét.
Előre sietett, be a lakóautóba, eszébe sem jutva, hogy talán Zselykének el kellene némi segítség a kavicsos parton. A fürdőig sietett, kicsapta a szekrény ajtaját és törölközőkért kutatott. Megrázta a fejét, mint egy bolhás kutya, mire a hajából csöpögő vízcseppek elfoglalták a fürdőt, ő pedig jól végezve dolgát indult el a lány fele.
- Persze, tele van a raktár!- Talán kicsit nagyot mondott. Mióta nem a szülők töltötték fel a kamrát, és Tánya is inkább Kirillel meg az előkészítőben töltötte az idejét, egyre kevesebb minden került a szekrénybe.
- Maradj itt, mindjárt hozok valamit! - Két perc is alig telt el, míg egy egész kosár baktatott ki a lakóautóból. Többnyire müzlivel, tejjel és némi chipsszel volt megrakva. Akadt azonban közte egy kis apróra vágott dinnye meg zöldségek - valószínűleg Nagyinak köszönhetően. A zöldségevés ugyanis családban maradt.
- Hölgyem, a ház mai ajánlata: epres müzli meleg tejben áztatva, vagy esetleg csokis puffancsok meleg tejjel leöntve. - Kipakolt két tálat, egy nagy flakon tejet és a müzlis dobozokat. A hangulat kedvéért azért egy teamécsest is kihozott, amint az egyik fiókban talált, majd pálcáját előhúzva gyújtotta meg. Persze a kavicsok között. Ismerve magukat, a végén még felgyújtanák a plédet, és azt bizony nem fogják tudni kimagyarázni egyik nagyszülőnél sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=728853#post728853][b]Grace Erin Green - 2018.07.14. 13:50[/b][/url]

Keve nem volt egy szégyellős fajta és Green sem, ebben nagyon jól is passzoltak egymáshoz. Ha valamit akartak, meg tudták beszélni és nem kellett a végkimeneteleken stresszelni. Most azonban a nő ajka teljesen mással volt elfoglalva, aminek nem sok köze volt a beszédhez. A férfi tenyere kissé szorosabban markolt a derekára, de nem úgy tűnt, mint akit ez zavar, főleg az apró sóhaj után, ami kiszökött, bele a csókba. Már egészen közel voltak egymáshoz és Grace úgy érezte, ez így is van rendben, erre most szüksége van.
Nem akartak elmerülni ebben a tanár dologban, főleg nem most, de aztán csak jutott levegő még kérdésre is a nőből, így Keve csak felsóhajtva elhajolt. Nem is érezte már a válaszát annyira fontosnak az angol, ha cserébe visszatérhetnek tíz másodperccel ezelőttre.
- Szerintem illik hozzád - dorombolta a nő, még mindig Keve nyakába, mielőtt egy újabb kis csókot hintett volna a bőrére. A lengyelszármazék ujjai lassan a barna tincsekbe túrtak, Erin pedig egy pillanatra szélesen elvigyorodott, mielőtt még finoman megharapta volna az iménti csók helyétől pár milire. - Érdekel, hogy mik a terveid a jövőre, talán baj?
Ha baj lett volna sem tud ezen változtatni. Helyette kicsit elhajolt a sráctól és az ujjait végigfuttatta annak kulcscsontján, most már az ölében ülve, kissé el is kényelmesedve.
- Én is tanár leszek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=728971#post728971][b]Légrádi-Manó Zselyke - 2018.07.14. 23:51[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=729115#post729115][b]Ardai Kolos - 2018.07.15. 19:07[/b][/url]

A hétfogásos estebéd - vagy inkább reggelinek nevezhető müzlizés - meg az állandó fürdés teljesen lefárasztotta Kolost, így mikor Zselyke elvonult a lakóautóba, ő csak kifeküdt a plédre, és az eget fürkészte. Nem cikáztak gondolatok a fejében. Maximum annyi, hogy be kellene mennie, mielőtt a szúnyogok pöttyösre csipkedik. Vagy legalább egy szúnyogriasztó bűbájt használnia, de annyi ereje nem maradt, hogy a kezét felemelje a pálcáért.
Erősen szuszogott, és egy pillanatra még a szemét is behunyta. Szaffi bújása keltette fel pár perc után, hogy kellő erőt adjon ahhoz, hogy felálljon végre.
- Jól van, igazad van. Megyek már... - dünnyögte, miközben nagy nyögésekkel kísérve felült. A pálcájáért nyúlt, elmormogta a megfelelő varázsigét és benyúlt az anyósülésre, hogy felkapja magára fehér pólóját. Hajából még csöpögött a Balaton édes vize, néhány foltot hagyva a pólón. Kezdett hűvösödni, de túl kényelmesnek találta a partot ahhoz, hogy fürdőnadrágját is áthúzza.
Csak leült a plédre, és Szaffit vette az ölébe, mikor Zselyke megszólalt a háta mögött. Szemével mosolyogva követte, ahogyan leül mellé, majd egy apró sóhaj után ő is felemelte jobb kezét, hogy kisujját adja az esküre.
- Barátok - felsóhajtott. Szeme elkalandozott kicsit, és szemügyre vette Zselyke öltözködését. Széles vigyorrá egészült ki mosolya, majd nézett ismét abba a sokszínű szempárba. - Mikor szereztél be ilyen ruhákat? NA nem ezért vagy azért, de... Hát szóval elég jól állnak... - A végére kicsit belezavarodott a mondatba, meg is vakarta tarkóját és elnézett a távolba. Elvégre Zselykéről van szó. Zselyke, aki még kislányként ismert meg. Zselyke, aki mégis hogyan volt képes ekkorát változni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=729625#post729625][b]Légrádi-Manó Zselyke - 2018.07.19. 16:34[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=729680#post729680][b]Ardai Kolos - 2018.07.19. 22:30[/b][/url]

Felvonta a szemöldökét és Zselyke színes szemébe nézett.
- Miért, hogy nézek? - Egy halvány mosoly játszott a szája sarkában. Olyan fajta, mint mikor a gyerekek egy tréfát próbálnak elrejteni, annak ellenére, hogy mindketten tudták, mennyire átlátszó is ez a színjáték.
Felnevetett, ahogyan Zselyke zavarában magyarázkodni kezdett. Annyira jól állt neki ez a pír a fehér, porcelánbőrén. Mosolygott a szeme is, ahogyan az ideges mozdulatokat figyelte.
- Hé, hé, hé! - Csak meg akarta állítani. Kolos is Merlinre esküdne, hogy bizony csak vissza akarta fogni. Csak annyit akart mondani, hogy ne hülyéskedjen, csak ugratta. Hogy igenis csinos a ruhája, de mit számít, mikor csak ketten vannak!
De abban a pillanatban valahogyan torkára forrt a szó. Finoman lehúzta maga mellé. A szemébe nézett, az arcán lévő pírt próbálta elsimítani baljával, de csak egy tincset igazított a füle mögé.
- Ne öltözz át. - Még egy gyenge, utolsó kísérletet tett arra, hogy visszaterelje elvándorolt gondolatait, de sikertelen kísérletnek tűnt.
Finoman közelítette meg, és óvatosan értek össze ajkaik. Józanok voltak, mind a ketten. Erre a csókra emlékezni fognak. Erre, amit Kolos józan eszének ellentmondva tett meg.
Felsóhajtott, és eltávolodott a lánytól. Behunyva tartotta a szemét, de keze még mindig a másik tarkóján pihent.
- Sajnálom. - Alig volt több a szó egyetlen fuvallatnál. Abban sem volt biztos, hogy Zselyke egyáltalán meghallotta.