36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 18 ... 26 27 [28] 29 30 ... 38 ... 135 136 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. március 20. 19:51 | Link




Jó hallani, hogy vannak még párok, családok, akik... rendben vannak. Nem mondhatom, hogy az otthoni példa számomra olyan traumatikus lett volna, mert nem, egyáltalán, csak az más. A szüleimnek a kapcsolatuk volt az egyetlen kapocs és az egyetlen lehetőség egy normális élethez. Az egyedüli mentőcsónak. De ma már megváltozott minden. Nincs egy Nagy Testvér. Nem kell diktatúrában élni. Legalábbis nem itt. Úgyhogy mindenki valahogy könnyelműbb lett. Csak úgy szórja az éveit, az érzéseit. Úgyhogy jah, jó hallani, hogy egyesek nem így tesznek.
- És te mit szeretsz csinálni? - kérdem, talán meglepően komoly hangon. Szoktam néha ilyen is lenni. - Mihez kezdesz, ha majd a tökmag nagyobb lesz és nincs egész nap szüksége rád?
Már amennyire tudom, az iskolából rögtön az anyaságba csöppent. Mint valami tizennyolcadik századi úrilány, akinek az az egyetlen feladata, hogy porontyokat alkosson, aztán hat gyerek után harminckét évesen tüdőgyulladásban meghaljon. Nem hiszem, hogy ennyi elég volna neki. Nem az a típus.
- Még nem tudom, milyen újra s újra előadni ugyanazt, nem tanítok olyan rég - vonogatom meg a vállam. Ez a... második? Igen, a második vizsgaidőszakom. Elméletileg kétszer végigvettem már ugyanazt a tananyagot minden tárgyamnál, de gyakorlatilag még mindig az egész új, felfedezetlen számomra. - Mivel nem a szorzótáblát oktatom heti negyven órában, nem is érzem repetitívnek. De majd kérdezz meg tíz év múlva - vigyorodok el. - Ha tíz év múlva még mindig tanítani fogok... amit kétlek.
Elég kicsi esélyt látok erre. Pedig jó dolog tanítani. Általában. De tíz évig megülni a fenekemen, ugyanazokban a termekben ugyanazt csinálni? A tíz év lejárta előtt a Mungóban leszek páciens.
Közben figyelem, ahogy nyüzsög a borsószem Maja karjaiban, láthatóan őt se arra találták ki, hogy megüljön a fenekén. Pedig neki egy ideig muszáj lesz, legalábbis amíg megtanul járni. Aztán meg se fog állni. Pufi kis lábain úgy fog totyogva suhanni, hogy az anyja aztán jöhet velem maratonra, mert már profi lesz benne.
- Az a baj, hogy az emberek félnek nevetségessé tenni magukat. Azt hiszik, hogy van egy alapbeállítás, amit mindenkinek követni kell, s ha egy kicsit eltérnek attól, akkor majd mindenki kinézi őket. Az emberek hülyék. Ha van valamiféle alapbeállítás, akkor ez az - megcsóválom a fejem, aztán kicsit arrébb húzódok, mert érkezik a rendelésünk. Kaja! Közelebb húzom a tányéromat s gyorsan nekifogok ledarálni a szendvicset. - Mostanában... ja igen, voltam szombaton a grosserliebes kölykökkal a budanekeresdi otthonban, vittünk festékeket, vásznat, meg sok házi sütit, s az öreglányokkal festegettünk a nyári kertben.
Elkezdek kutatni a szabad kezemmel a zsebemben a telefonom után. Ó, otthon maradt, tényleg. Pedig készült néhány egész jó fotó, csak ilyen mugliféle, nem mozognak, de nagyon hangulatosak, ahogy ott egymás mellett festenek a diákok az öregekkel, s közben mindenki olyan maszatos, mint egy kétéves. - Majd mutatok képeket, tök jó volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. március 22. 03:49 | Link


#ígyni | Pécs | január 11., csütörtök


Szeretek az ohanáról beszélni, az olyan szép és szeretetes az életembe, sokáig tartott mire tényleg ennyire jó lett minden, bár lehet másnak még tovább, de nekem ez is annak tűnt. Emlékszem, hogy még nem tudtam írni, csak lerajzoltam a Mikulásnak, hogy bizony ezt szeretném Télapóra kérni. Meg utána a Jézuskától és a húsvéti nyuszitól is minden évben, csak lassan megtanultam levelet is írni. Ennyiben változott. Húsvétkor lesz két éve, mikor az utolsó ilyen levelem lett, de az sem olyan volt már, mint a többi. Ott készültem éppen végleg a férjecskéhez költözni, na meg Volthoz.
- Mindenfélét. Lewynek szurkolni, festek meg csinálok apróságokat otthon, meg új dolgokat álmodok meg a Bee Happy-be. Szoktam egy csomót főzni mostanság, sütni eddig is tudtam, de a főzés nem volt egyszerű, de már tök sok megy egyedül. Meg jáááátszunk, soookat, egész nap, mikor lehet - vigyorogtam rá az ölemben tartott minikére, meg ugyan ezt tettem volna a négylábú fehérkével is, de ő otthon van éppen. Vár minket haza. Aztán a mosolyom is elillant, ahogy felfogtam a második kérdését, csak meredtem rá, talán kicsit ijedten, mintsem döbbenten. Nem akartam, hog eltörjön a mécses, de sok jó kedvem nem volt a dologtól.
- Mi? Nem lesz rám szüksége? De miért ne lenne? Még meg kell tanulnunk beszélgetni, meg előtte mászni, járni, futni, rajzolni, színezni, tapsolni, táncolni… mindent is. Ez nem olyan, ami, ha már tud egyedül megfogni egy kanálkát abbamarad - ráztam a fejem tiltakozóan, mert ilyenről hallani se nagyon szerettem. Nem azzal volt a baj, hogy kérdezgetnek dolgokat az emberek, inkább, hogy sokan bele se gondolnak, hogy de most jó minden. Majdnem. Nyilván van, amit csinálnék, de ehhez nem kell őt félretenni, vagy majd a többi brekinket, ha lesznek.
- Majd talán, ha kicsit könnyebb lesz együtt, akkor megint fogok táncolni, de azt vele is lehet, nem kell ahhoz magára hagynom őt. Szeretem, ha velem van, meg otthon is lenni vele. Ha lenne tesója, akkor vele is szeretnék… azt mondták ez unalmas, pedig nem, én imádok ott lenni vele.
Kicsit azt hiszem ezzel értettem meg azt is, ő miért nem unja azt, amit csinál. Szereti, őt szórakoztatja és egyáltalán nem érzi valami száraz tehernek. Nekem sosem voltak nagy karrierterveim, mint mondjuk Hannahnak, vagy olyan hírességé válni, mint Lewy és Sebby. Persze, sikeres akartam és akarok is lenni a tánccal, de már nem az van a legeslegnagyobb kívánságos helyen. Nem lennék csalódott, ha csak kicsit sikerülne megtartani belőle. Mikor vártam Klarat is táncoltam, most is már, mióta szabad. Csak a versenyek nincsenek.
- Mit fogsz csinálni akkor tíz év múlva? - érdeklődtem tőle, miközben jól kiveséztük, hogy az emberek furák. Nem értettem sose azt, miért hiányzik sokakból a segíteni akarás. Meg rengeteg mást sem, de ez nem erre a lapra tartozik. Közben megjött a forróvíz és a tea is, én belefektettem a cumisüveget a vízbe kicsit, közben meg elnyammogtam a kis kekszet, ami a teámhoz járt, bár eléggé picivé zsugorodott a pocim belegondolva még mindig abba, mit Dimcsi kérdezett. Nem lesz rám szüksége, ez szörnyen hangzott.
- Gondolom jobban örültek, hogy volt kivel beszélni és a sütinek, mint a festéknek - gondolkodtam el, de ebben a feltételezésemben majdnem biztos voltam. Pontosan tudom mennyire imádnak beszélni, bárkivel és bárkihez. Közben figyelgettem a tejecskét, ami lassan úgy nézet ki meg is melegszik, legalább annyira, hogy az már finom legyen a minikének. Majd otthon eszizhet rendesen ő is tudja, mindketten várjuk.
- Biztos van pár vicces is, nem zavarta őket a képkészítés?
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2018. március 22. 03:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. március 23. 20:28 | Link




Csak hallgatom a lelkes felsorolást. Semmi baj nincs ezzel, nem a karrier a minden. Csak aztán a tökmag nagy lesz, elköltözik otthonról, Lewynek már nem kell szurkolni, s akkor is kell legyen valami. Bár ennyi elfoglaltsággal biztos nem esik majd nehezére új hobbikat találni. Vagy majd engem látogat az öregotthonban s együtt römizünk szombatonként.
- Persze, nem úgy értettem - próbálom gyorsan megnyugtatni, de már késő. Már kiakadt. Nagyon zseniális volt a szóválasztásod, Dimi, ügyes vagy. Most jól kiborítottad. - Mindig szükségetek lesz egymásra. De majd egyszer iskolás lesz, esetleg bentlakó, aztán saját manói lesznek, s kell teret engednetek egymásnak. És ez jó, ez természetes. De igazad van, az még nagyon-nagyon messze van. A nagyon-nagyon messze pedig nem számít.
Tényleg nem számít. Miért is kérdeztem ilyen hülyeséget? Végülis csak azt akartam megtudni, hogy vannak-e tervei. Karrier-álmai. Lehet, hogy nem karriert akar, csak élni. És boldog lenni. És egy kviddics-csapatnyi törpét. Legalább akar valamit s tudja, hogy mi az. Én mit akarok? Csak úgy csapódok ide-oda. Se család, se karrier. Utóbbi lehetne, de nem lesz, tudom. Nem maradok ahhoz elég sokáig egyhelyben. Meg nem érdekel eléggé. De boldog - nos, az én is szeretnék lenni. Valahogy.
- Tíz év? Hmmm - belekortyolok a teába s elgondolkodok. Az olyan messze van. Fogalmam sincs.
- Remélem valami jót. Valahol a világ leghátsó sarkában házakat építek a hajléktalanoknak. Vagy tanítom a kölyköknek a szorzótáblát. Igen, minden évben mindig ugyanazt - röhögöm el magam a csészém mögött, ami miatt épp csak a szemem látszik, abból se sok, mert két csíkká szűkült a nagy vigyorgásban.
- Neked az a fontos, hogy bármit csinálj, csak a családoddal legyél, és ez jó. Nekem pedig az, hogy másoknak segítsek valahol… És ez is jó - felvonom a vállamat s még iszogatok egy kicsit a teából.
- Most épp tanítok és így segítek. Aztán ha úgy érzem, már nem tudok többet adni, vagy máshol többet tudnék, akkor továbbállok.
Majdnem hozzáteszem, hogy a krimijeimmel is segítek, mert szórakoztatok - remélem -, de aztán eszembe jut, hogy nem tud erről az egészről. Egyszer majd elküldöm neki a teljes bibliográfiámat s megkérem, hogy mondja el a véleményét anélkül, hogy tudná, én vagyok az író. Ja, ez jó terv. Hacsak nem fogja utálni őket. Mert akkor nagyon rossz terv.
- Nagyon örültek a kölyköknek, hiába a nagy korkülönbség, szerintem a gyerekek jól megértik az öregeket, meg fordítva. Még mennek egy páran ezen a hétvégén is. Visszavágót kell játszani römiben.
Lehet, hogy én is csatlakozok hozzájuk, de akkor fogalmam sincs, mikor fogom kijavítani a vizsgáimat. Hülye kötelességek.
- Egyáltalán, nagyon lazán kezelték. Fotogének az öreglányok! Kértek is belőle másolatokat, de borzalmasan felháborodtak, hogy nem mozognak a képek, úgyhogy most ez egy ideig kényes téma. Azért remélem elfogadják majd az előhívott fotókat.
Majd tényleg meg kell neki mutassam, át is küldöm őket, amint mugli környékre értem a készülékemmel. Addig kicsit problémás volna a buta mobilommal és a buta mágikus lefedettség-gátolóval.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
offline
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2018. március 26. 03:09 | Link


now | nálam

Rettenetesen hétfő hajnali nyolc óra van. Igen, pontosan ilyen a leírt helyzetem.  Most aludnom kéne, ha már a főnököm a hitéből úgyis rég kitért, hála a legújabb munkamorálomnak. Esküszöm nem direkt csinálom. Csak megtörtént. A fejem fel akar robbanni, és arra sem emlékszem mikor tartottam jó ötletnek görény alakjában Grace ölébe mászni, mondjuk nem volt rossz, csak... why? Akarom tudni? Nem hiszem. Kellene? Igen. Az utolsó amire élénken emlékszem, hogy a táskájában kerültem haza, aminek popcorn és dohány illata volt. Lehet akadt némi filmszakadás, de túl jó volt a hangulat, és nem hinném, hogy ők értették volna, ha azt mondom nem kéne innom, mert a nőt is haza akarom vinni. Ismernek már, azt hiszem túl sok fölösleges és érdekes kérdést generált volna. Miért? Mióta? Fontos ez? Igazából ezt én se tudtam értelmezni. El is engedtem.
Már percek óta csobogott rám a víz, hallottam a bejárati ajtó csapódását, szerintem kávéért meg boltba mehetett a barnaság, de az agyam még nem működött. Csak hátradőltem a folyó víz alatt és relaxálni próbáltam, nem túl sikeresen. Nem akart összeállni ez, ahogy az elmúlt közel két évem következményei se. Kezdtem néha azt hinni totál becsavarodtam, máskor meg... csak túl jó volt ahhoz, hogy ki akarjak keveredni. Éreztem, hogy lesz még gond, de egyelőre Lewy csesztetésén kívül nem volt semmi, azt se értettem. Nincs itt semmi, csak szeretek emberekkel lógni. Vagyis eggyel.
Ja, és még mindig görény vagyok. Szó szerint is, de most úgy tényleg. Rohadtul kimaradt a visszaalakulás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. március 26. 10:26 | Link


A Maxy | Kevénél


Újabban mondhatjuk, hogy Maxnak túl kevés problémája volt, mert olyan dolgok foglalkoztatták, amihez semmi köze nincsen. Mint, hogy Maja gyanúsan viselkedik újabban, vagy hogy mit posztol ő és a többi nő az instagramra. Mert bizony ez a találka azóta érett, hogy a német meglátta Lewy feleségének sütős posztját a folyamban. Rendesen rosszul érezte magát tőle, még a hideg is kirázta, de ez nem olyan téma volt, amit telefonban le lehetne tudni.
Szóval ma, mikor az egyetemi papírok intézésével végzett, az útja nem haza vezetett, hanem a lakása felé, ahol mostanság feltűnően kevés időt töltött. Az udvaron még mindig pár cipő árválkodott, a szomszéd néni, ahogy meglátta őt, berántotta a függönyt, a fiatal lány, aki amúgy mindig megpróbálta elcsavarni a fejét, csak elsietett az ellenkező irányba. Jó volt ez így.
Beütötte a kapukódot, majd a lépcsőházban igyekezett felidézni, hogy Keve lakása melyik is, ez nem tartott sokáig, szóval nem sokkal később már az ajtó előtt állt, kopogni készült. De csak rányitott a kilincsre és lám: az ajtó kinyílt magától. Max bent lerúgta a cipőjét, majd becsukta maga után és próbálta kisilabizálni, merre lehet a fiatalabb, kevés sikerrel. Aztán a víz csobogását hallva kissé összeszűkült tekintettel lépett a helyiségbe.
- Te meg mit csinálsz már megint? - a fürdőben a mély baritonja, ha lehet, még inkább felerősödött, ahogy a kád felé sétált, hogy ott jobban szemügyre vegye az ott pancsikáló görényt. Nem sokat gondolkodott, meg hezitált, mielőtt még megfogott volna egy törölközőt, majd a grabancánál fogva kiemelte volna a láthatóan józanodó srácot onnan. - Beszélnünk kell!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
offline
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2018. március 26. 11:56 | Link


now | nálam

Nagyon lassan teltek azok a percek, a fejem meg csak egyre jobban hasogatott, szóval lassan kezdtem teljesen feladni. Az ajtó csapódására összerezzentem, de kis idő után tudatosult bennem, hogy egyedül maradtam. Egy darabig a fejem a víz alá dugtam, aztán csak forogtam párszor a már álló vízben, mielőtt a hátamra fordulva lebegtem volna a víz felszínén. A görényfarkam mozgatva irányítottam néha magam erre vagy arra, aztán a teljes nyugalmamból, ami már majdnem segített leküzdeni a fájdalmaim újabb ajtónyitódás zökkentett ki. Rendesen kezdem azt hinni, hogy rossz lakásban vagyok, pedig nem. Csak megismerem a fürdőm! Remélem.
Annyira elbambultam, hogy a következő, amire eszméltem az volt, ahogy törülközőstől kirántanak a vízből, csak utólag, kapálózva ismertem fel a németet, már éppen készültem az ujjára harapni, mikor landoltam. Lassabban ment, mint általában de visszaalakultam és a törülközőt magam köré csavarva néztem rá, hogy mégis mi a f…. baja van velem éppen.
- Te kérdezed?!  - néztem rá teljesen értetlenül az egyik kezem a fejemhez szorítva mert a hangoktól csak jobban fájt. A hajam nedves volt, csak összeturkáltam álljon valahogy, aztán meredtem rá tovább. Ezt a mondatot amúgy se akartam senkitől hallani.
- Luca terhes? - kérdeztem teljesen komolyan ráncolva a homlokom, mert legalább annyira ki van akadva és pont ennyire indokolatlan az ittléte is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. március 26. 16:40 | Link


A Maxy | Kevénél


Nem tudja már, mikor szánta el magát a cselekvésre, de eljutott eddig a pontig, mikor muszáj volt valamit kezdenie, nem ülhetett tovább ölbe tett kézzel, ameddig Keve tönkreteszi az életét. Mert ugye az egyszer elvált még nem hangzik olyan vészesen, bár Maja már most keresztet vetne. Van, akiknek ez az egy is nagyon soknak tűnik.
Szóval Max a srác érdekében gondolta a cselekedetet, mikor berontott az amúgy tárva nyitva álló lakásba, hogy most elbeszélgessen a fejével. Nem igazán látott rá nyomot, hogy merre lehet a lengyelszármazék, de aztán a hallgatózás közepette sikerült rájönnie, hogy valószínűleg a fürdőben. Legalábbis, a víz folyt.
Kikapta a pancsikoló görényt a kádból, aki amúgy kifejezetten jól érezte magát azzal, hogy ő ott úszkál. A német keze után kapott, de az gyorsabb volt nála, még éppen időben ejtette le hozzá, hogy ne érje el. Kicsit még hátat is fordított, miatta ne érezze magát kínosan a srác.
- Én kérdezem hát! - rázta meg a fejét rosszallóan, mikor hátrapillantott a válla fölött és már tényleg emberi mivoltot öltött a haverja. Nem értette a logikai kapcsot a két dolog közt, így értetlen fejjel meredt Kevére pár pillanatig, mielőtt megrázta volna a fejét.
- Mi?! Dehogy, te jó ég! - Még ő volt felháborodva a feltételezés hallatán. - Nem. De most már tényleg beszélünk kell, hogy tudod-e mit csinálsz, mert az internetes szemeteid alapján nem igazán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
offline
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2018. március 26. 23:35 | Link


now | nálam

Nem minden buli sikerül ennyire… jól. Mondhatjuk, hogy a körülményekhez képest az volt, pláne nem így, hogy gyakorlatilag kiheverni is állatként kezdtem, mert valamikor átalakultam, de vissza már nem sikerült. Láttatok már részeg görényt? Nem? Sajnálhatjátok, amúgy szerintem eléggé adom szőrös négylábúként is, csak ez nincs mindig megfelelően értékelve.
- Forduljak el esetleg? - kérdeztem kétségkívül felháborodva. Rohadtul nem értettem mi ez a hisztéria, ami momentán a fürdőmben zajlik. Sóhajtottam egy látványosan nagyot, ahogy a tükörbe néztem, majd vissza a németre. Éreztem, legalábbis legbelül valami vészjelző már pislákolt, hogy ezt a beszélgetést, vagy eleve az itt létét nem fogom megköszönni.
Tettem egy lépést hátra, mert bár a kérdésemre majdnem tutin voltam a válasszal, pontosan tudtam, előfordulhat, hogy nem jókor kérdezek hülyeségeket. Mondjuk amilyen fejet vágott nekem, még akár jogosan is feltételezhetnék vihart a paradicsomban.
- Ha nem leszel újra apa, nem is értem a feszkót - vontam fel a szemöldököm, aztán fordultam is kifelé a fürdőből egy másik törülközővel szárazra töröltem magam. Út közben megkerestem a gatyám is és vártam a csattanót a nappaliba menet, ahol volt minden is szétszórva.
- Mi bajod van? Lassabban, ehhez még fáj a fejem. Miről kéne beszélnünk? És mi van a neten? - néztem értetlenül, de aztán csak megvakartam a tarkóm, volt egy olyan sejtésem, tudom miről van szó, csak nem akarom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. március 28. 22:01 | Link


A Maxy | Kevénél



Keve érzékei bejeleztek, hogy bizony itt nincs minden rendben és nagyon igazuk is volt. Maxi türelmes embernek vallotta magát - mások nem értette egyet vele feltétlenül -, szerette a csapattársait is, de az instagramja újabban nem bűvölte el. Mert egyre többször jöttek vele szembe képek Kevéről, nővel - mindig ugyanazzal -, kommentek, jelölések, közös selfiek. Ez pedig túl volt a tűréshatárán és idejének látta, hogy közbelépjen, mielőtt túl késő lesz.
Luca nem volt terhes és Maxot a gondolat is halálra rémítette, hogy esetleg mégis így lehet. Nem jókor hozta fel Keve a témát, mert az eddig is látványosan feszült Maxi még inkább ingerült lett. Egyik lábáról a másikra állt, néha a göndör tincsek közé túrt.
- Még jó, hogy nem leszek! Mein Gott! - horkant fel hangosan, kissé talán megvetően is. Pár másodperces fáziskéséssel követte az ex-görényt, aki közben éppen öltözködött. Nem, mintha ez zavarta volna Liebhartot, öltözőkben látott már eleget más pasikból is, nem hatotta ez meg.
- Mi bajom nincs?! Neked mi bajod van? - A német már napok óta magán kívül volt, ha szembejöttek az ismerősei posztjai és sajnos nem az örömtől. Nem értette, hogy a lengyel mit csinál és miért éri be valamivel, amit kezd megszokni, ahelyett, hogy inkább keresné tovább azt, amire tényleg vágyik. - Nem is tudom, a Teamen belül két napon belül negyedszerre jött szembe velem a barátosnéd. Mi ez az egész?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
offline
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2018. március 29. 01:29 | Link


now | nálam

Nem kellett Bojarski magasságába emelkednem és a levitában csillogtatható tudást megütnöm, hogy tudjam mi, illetve sokkal inkább ki lehet Max számára a probléma. Tisztában voltam vele már egy jó ideje, hogy előbb vagy utóbb nem lesznek kellemes szavai a dologhoz, ennek ellenére meredtem rá és semmit nem értettem. A fejem amúgy is ketté akart hasadni, és akkor úgy állt itt, mint egy felbőszült anya, akinek a gyerekét rajtakapták boltilopáson, pedig vallásosak és szentek. Szóval… mi van?
- Jól van, csihadj, mi a fene akkor ez. Olyan vagy, mint aki menstruál - vontam fel a szemöldököm, hogy aztán felkapjak valami ruhát egy alsó meg egy nadrág meg is lett, de az istenért nem volt meg a Marveles pólóm, szóval elengedve dobtam magam a kanapéra, nem is nézve mik vannak elszórva.
- Nekem semmi, leszámítva, hogy menten lerobban a fejem te meg még hangos is vagy - közöltem szárazon, hogy aztán rá is nézzek, azzal a „most mi van?” fejemmel. Nem, ártatlan sosem voltam, de egyelőre nem éreztem úgy, hogy kellene bármiről szót ejtenem. A kérdésem, illetve Luca tudtam hogy egyrészt övön aluli, másrészt kellően kizökkenti, és legalább hagy pár percet, hogy annyira képes legyek, amire egy 7 éves is. Beszélni. Mondatokban.
- Ami baj, mert…? - köröztem az ujjammal a levegőben, nem tudtam mi közöm ahhoz, hogy Grace kikkel és mit csinál még. Nem mindig éltem, ha mondjuk nekem máshoz lett volna kedvem, de ez nem tartozott senkire. - Miről is beszélünk?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. március 30. 01:40 | Link


Zu Hause | 14. Januar


Max biztos volt benne, hogy ha van olyan közös program, ami levehetné a feleségét a lábáról és munkával kapcsolatos, az a világkupa. Ugyan ott nem készült munkaruhában időt tölteni, de kapott exkluzív ajánlatot jegyekre, mind lengyel, mind német részről és hülye lett volna egy ilyen ajánlatot visszautasítani.
- AZ mindig, csak kevésbé érzékelhető, mikor az ember a levegőben van. - Maxi így látta, minden meccsnek megvolt a maga hangulata, a Krakkóban lévőknek is. Más kérdés, hogy azt csak azóta tudta, mióta kijárt Lucát támogatni.
Tudta, hogy nem egyszerű a lánynak. Persze, nem az élete minden szegletét ismerte, de tudta, hogy ha neki felajánlanák most ezt a képességet, nem élne vele, mert több hátrányát látná, mint előnyét. Néha egészen sajnálta is érte a törpillát, de ezt sosem kötötte volna az orrára, nem akarta megbántani.
- Mert az emberek nagy része a negatívumot, a hátsó szándékot keresi a másikban. Egy ilyen bejelentés után rögtön a legrosszabbat akarják látni. Pedig ha valaki ismer, szerintem egyértelmű, hogy nem tennéd. - Legalábbis, Liebhartnak az volt. Tudta, hogy azzal a súllyal, hogy manipulálsz valakit és ez kihatással van a kapcsolatotokra, nehéz együtt élni és a legtöbb ember nem is tud. Pláne nem Luca.
- Velem még nem rontottál el semmit és szerintem nem is fogsz - simította meg a mutatóujjával Luca arcát finoman, majd viszonozta azt a bizonyos csókot, kicsit közelebb is hajolva. Szerette az ex-czettnert és ezen ne változtathattak olyan apróságok, mint hogy a lánynak mikkel kell együtt élnie. - Lassan fel kéne öltözni, nem?
Kicsit le is eresztett, nem sok késztetést érzett emberek közé menni, de tudta, hogy kell, mert nem tudja megoldani a főzést alapanyagok nélkül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rea Liebhart
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2018. március 30. 13:38 | Link


- Maximus home, január 14. hajnal -
×♥×


- Azt hiszem elég régen néztem már meccset végig nem fentről, a részeseként. Pedig szeretem - jegyezte meg el is gondolkodva. Talán még sulis csapatnak járt kint egyszer szurkolni, meg Lewyén Majával, például azon a bizonyos kupadöntőn, de többre nem igen futotta. Ennyire sok ideje tényleg nem akad.
Nyilván kevés olyan kviddicsszerelmes van, akinek nem hagyna ki három ütemet is a szíve, ha élete értelme a világkupát hozná fel mondjuk egy séta helyett. És itt közel sem az anyagi, inkább az eszmei értékről van szó. Luca évekkel ezelőtt, az első behívója után eldöntötte, hogy őt a válogatott rész képtelen lekötni. Olyan emberek közé kerülni, akikkel keveset van ideje összeszokni, és lévén a saját nemzete hozzáállását ismerve, biztos erősen hímsoviniszták is, nem hiányzott neki. Eleget küzdött a saját csapatában, és elérte, amit akart. A világhír meg nem a magyar csapaton fog állni.
- Tudom, ettől még rossz, de már nem érzem magam hibásnak érte, úgysem tudok változtatni más felfogásán - vagy ha igen, azt pont az erejével, az meg nagyon nem kéne éppen ebben az esetben. Örült, hogy Maxi ezek ellenére, meg a maguk múltját félretéve mégis képes volt bizalmat fektetni a kapcsolatukba, belé. Nem kellettek a szavak Lucának, vagy éppen az untig mondogatott visszaigazolások érzésekről, neki pont elég volt amennyi időt rá szánt, hogy szurkolt neki, hogy nem kellett futniuk egymás után, mert ott voltak, mindig lassan már.
- Azt nagyon reméltem, és nem, majd igyekszem - felejtkezett a csókba pár pillanatra, hogy aztán mosolyogva ficeregje magát kicsit még közelebb a férfihez annak ölében. - Aaaz lehet, de még mindig nem vagyok meggyőzve róla, hogy ehhez olyan ok kedvünk lenne, de - vigyorodott el, hogy a lábait oldalra kidobva elforduljon a német ölében, így félig felé tudott fordulni. A kezeivel körülfonta a nyakát, aztán a barnáit ráfüggesztve vágott gondolkodó fejet. - Mennyire is sietünk?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
offline
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2018. március 30. 20:57 | Link


csakígy | nálam

Bár nem gondoltam komolyan, hogy most aztán teljesen elveszett minden lelkesedésem azzal, hogy nem ránt fel egy szobalányszerkót és áll neki porszívózni, jól esett a lelkemnek a dolog. Azt hiszem régebben elég kellemetlenül tudtam a „majd legközelebb” és a „következő alkalommal” felvetéseket lereagálni, de kezdett Grace piszok erős szinten a mindennapjaim része lenni. Azt hiszem nem tudom, vagy nem is számoltam utána, pontosan mióta van ez így, de elég kitartó állapotnak tűnik. Fura, az tuti, majdnem annyira, mint a nők nekem, mondjuk leginkább ez a példány, de ezt gondolom hangosan se kéne kifejteni. Régen kaptam már pofont, ma nem terveztem ezt az élményem feleleveníteni.
- Érti a dolgát a csaj, nem véletlenül bízom benne. Mondjuk hallottam róla, hogy van pár hely Pesten, amiket érdemes lenne körbenézni, de egyelőre nem volt kis tervem - máson meg nem éri meg a kísérlet, bátor vagyok és elég hanyag is, de ezek a tetoválásaim. Szégyen rám, de nem adok a legjobbnál alább. Egy ideig még néztem a nő kezébe nyomott rajzot, aztán csak a földre telepedtem, a lábaim kinyújtva eldobva a padlón és csak meredtem a széthányt papírjaimra és jegyzeteimre.
- Ennél azért még a B kategória is többet tud, vannak jelmezeik is - jegyeztem meg az orrom alatt röhögve a dolgon, de végül csak a fejem ingattam ezen. Sosem gondolnám, hogy engem azzal próbálna bárki felszedni. Csak észreveszem, ha valaki azt próbálja tenni. Ezzel van, aki vitázna mondjuk.
- Na, már egészen izgat a dolog, hogy is áll - néztem rá vonogatva a szemöldököm, aztán csak félig hanyatt dőlve támaszkodtam meg a kezeim úgy néztem rá fel a kanapéra. - Hány alkalom volt eddig amúgy?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2018. március 31. 16:38 | Link


Somethingjustlikethis | a kevénél

Grace mióta ismerte Kevét, a fiú ahhoz a nőhöz járt, így nem vonta kétségbe azt, hogy érti-e a dolgát. Ha nem értené, egész biztosan keresett volna mást, aki kreatívabb, jobb és minőségibb munkát végez. De Kevének egy jajszava sem volt, így nem is értette, hogy miért akarna hirtelen mást keresni.
- Nekem Pesten csinálják, igazából nem olyan vészes. Már sem árban, sem egyébben. - Még a fejét is megingatta az angol, de persze, ezzel nem ajánlgatni akart, csak leszögezni, hogy tényleg akad, aki jól dolgozik azon a tájegységen is. Eközben Keve ledobta magát a földre és a papírjait bámulta elgondolkozva, amik szanaszét hevertek a padlón.
Nem igazán számított rá a nő, hogy még ki fogják elemezni a B kategóriás filmeket, oldalra is biccentette kissé a fejét, rosszalló pillantással, ami nem volt túl fenyegető, mikor a haját próbálta az arcából odébb tolni.
- Is vannak, de úgy gondoltam, hogy hozok neked kaját és megyek a dolgomra, nem forgatásra indultam - csücsörített kissé elgondolkozva, a mutatóujjával megkocogtatva az ajkait, hogy talán majd legközelebb előrelátóbb lesz. Bár ebből semmit nem gondolt komolyan, inkább csak biztonságba helyezte a fiú rajzát, mielőtt baja lesz és a fejét veszik.
- Izgat? - kérdezte a nő, azon a bársonyos, búgó hangon, amit nem sűrűn szokott használni, de aztán csak elnevette magát kicsit és kibújt a dzsekiből, majd a pólójából is. Nem volt egy szégyellős alkat. Felhúzta a lábait, majd elfordult, úgy, hogy Keve a hátát lássa. Ha minden igaz, nem volt semmi útban. A kép is már majdnem teljes volt, a színek ugyan néhol hiányoztak, vagy halványabbak voltak, de már hasonlított az összképre, amit Green megálmodott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. április 2. 01:15 | Link

Maja
Pécs | Keveként

Aki még nem látta Maxot rosszban sántikálni, nem tudhatja, milyen profi tud lenni az ember az élet különböző területein. Ilyen például a méregkeverés, mások hajának ellopása, vagy éppen lakások és számzárak feltörése. Egy kis por a kaputelefonra és cshu, Maxy már ütötte is be a mocskos mancsú néni kapukódját. Igyekezett minél gyorsabban végezni a dolgokkal, nem szerette volna, ha Keve a saját lakásában... találja magát. Mert hogy ide már úgy érkezett, mint egyes lengyelek. Át is vedlett gyorsan, olyan tipikusan laza szerkóba, még a haját is buherálta kicsit, hogy olyan hanyag legyen az összkép. Aztán összeszórta a nő cuccait egy szatyorba és maga után hagyta a lakást, rosszalló grimasszal az arcán.
Utálta, hogy éppen mára kellett rakniuk azt a bizonyos fesztivált. Sok volt az ember és nyomasztónak érezte, amire készült, így igyekezett minél gyorsabban lavírozni a tömegben... főleg, miután meglátta Levendulát és mellette vélhetően a lakótársát. Ő még nem akar meghalni. Neki még dolga van ma!
Utoljára módosította:Maximillian Liebhart, 2018. április 2. 04:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. április 2. 05:11 | Link


A Maxy | Kevénél


Keve nem igazán volt abban az értelmi állapotban, hogy ezt a beszélgetést lefolytassa, de Maxot ez nem érdekelte, ő csak le akarta tudni. Zavarta az egész, szíve szerint már fel sem ment a fotós oldalra, pedig egy időben ő is rendszeresen posztolt. Még magáról és Lucáról is, sőt, Pascalról. De újabban más nem jött szembe, mint a barátai, meg az. Legalábbis, épp elégszer történt ez meg, hogy úgy érezze, teljesen jogos a felháborodása.
- Ilyenkor szívem szerint orrba nyomnálak, de nem teszem, mert rendes vagyok. Te meg olyan vagy, mint akinek beütött a kapuzárási pánik! - horkant fel Max. Úgy tudta, a nő látott épp eleget, többet, mint amennyit illene vagy szabad lenne és nem tetszett neki, hogy ennyire kezdett fixnek látszani. Találhatott volna Keve ezerszer jobbat is, miért éri be a selejttel?
Az, hogy a másik látványosan értetlenkedett, még rá is játszva az egészre, nem különösebben nyugtatta le, sőt, ha lehet, még csak tovább forralta a bremerhaveni amúgy is meglehetősen heves vérmérsékletét.
- Persze, hogy hangos vagyok, mert másképp nem is figyelsz! - fakadt ki Max, holott ebben nem volt igaza. Keve akkor is figyelt, csak nem érdekelte a mondanivalója.  Időt akart, csendet és azt, hogy Max békén hagyja, nem csak mára ezzel az egész kapcsolatfóbiájával.
- Mert nincs keresnivalója az ismerősi körömben és ha nem rajtad lóg, nem is lenne ott! De ott van és kiidegel. - Figyelte, ahogyan Keve adja az értetlent, még mutogatott is, ő meg hangosan felsóhajtott, hogy ez nem lesz olyan könnyű szülés mint ő szerette volna. - Arról, hogy meddig marad.
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2018. április 2. 12:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. április 2. 13:15 | Link

Maxika
#bumcsaka | aprilis 1. vasárnap délelőtt | Pécs


Nagyon-nagyon-nagyon kellemetlen volt, ahogy át kellett magam préselni a tömegen, meg még a pocira is vigyázni, meg arra is, hogy gyors legyek. Rendesen olyan volt, mint ahogy a kommandósoknak kell működni. Pedig nekem csak nagyon kellett már pisilnem, szóval Lewy szépen bement nyuszikat simogatni Klaraval, anyuék meg fotózgattak meg össze és vissza vásároltak olyan dolgokat, amihez a pinduri még hozzá se tud szagolni, ez még nekem is értelmetlen volt. Persze, kóstoltattam már vele nutellát mondjuk, csak picikét, de ettől még nem fog egy szatyor csokinyulat és tojást megenni.
Nagyot sóhajtva törölgettem a megmosott, vizes kacsóim, ahogy a tömeget nézegettem, merre is van az én ohanám. Éppen kiszúrtam Levendula ronda táskáját - persze neki nagyon megdicsértem, hogy mennyire aranyos, mert amúgy az, meg örülök, ha neki tetszik, ettől még a színe olyan, mint a libakaki - és el is indultam felé, amikor egy nagyon ismerős tetoválásra lettem figyelmes. Kis vinnyogással vetettem magam lesből Kevura, jól megszorítva őt. Bár mintha nagyobb lett volna, de ezzel nem foglalkoztam.
- Sziiiiiiiiia, jaj de jó, azt hittem már elmentél. Hol vannak a picik? Még nem hoztad el őket? Nyuszit simizni se? - támadtam le egyből a kérdésekkel őt, miközben nézelődtem, hátha meglátom a kislányom meg az apucit, de egyelőre nem szúrta ki. Biztos nagyon bejöttek a nyuszik, nekem is be szoktak és akkor ott ragadok. Ú, mi ez a jó illat. Jaj…
- Most mész Gracehez is? Otthon lesznek a gyerekei? Tényleg, azóta megtörtént…? - kérdeztem kíváncsian közel is hajolva. Tudom, hogy nem volt akkora titok, de megkért, hogy ne reklámozzam még Lewynek se. Pedig ez tök cuki, szerintem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. április 2. 13:55 | Link

Maja
Pécs | Keveként

Maxi mint egy kommandós óvakodott, még a fejét is leszedte, hogy ha lehet, minél kevesebb embernek szúrjon szemet. Nem volt kedve magyarázkodni olyan embereknek, akiket mondjuk Keve ismer, de ő nem, így próbálta elkerülni Levendulát is, aki éppen valami padkán állt, mert jóval magasabb volt, mint amilyenre Maxi emlékezett. Nem is figyelt eléggé a lába elé, így sikerült Maja karjai közé futnia, aki azonnal meg is ölelte, gondolva, hogy a haverjához van szerencséje. Már a másikhoz.
- Sziiiia csajszi! Öm, nem, még be kellett ugranom pár cuccomért, amit itt hagytam, de kellenek. Még az anyjuknál vannak, most megyek értük. Talán majd holnap - ingatta meg egy kicsi a fejét, igyekezett olyan Kevés hangnemben beszélni, ami többé kevésbé sikerült is neki. Nem ez volt a feladat nehezebb része, ha már a lakásba is sikerült betörnie, akkor nem Maja fogja kétségbe ejteni. Vagy talán mégis.
- Oda indulok éppen. Nem tudom, nem kérdeztem, de gondolom. Húsvét van. Mi történt meg? - hirtelen kissé megzavarodott, nem tudta, hogy mi lehet olyan borzasztó, hogy Maja még a tömegben is halkabbra fogta a hangját. Kissé hunyorítós, értetlen fejet vágott, olyat, mint amit Keve szokott, ha be van állva és ő a majdnemkapcsolatáról kérdezgette.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. április 2. 14:16 | Link

Maxika
#bumcsaka | aprilis 1. vasárnap délelőtt | Pécs


Nem mindig vagyok olyan ügyes, mint szeretnék, így két néni mellett átjutni se volt egyszerű. Előbb megjegyezték, hogy szerintük nem szoktam fésülködni - ami hazugság, bár nem vittem túlzásba, mert fájt volna -, majd a lábamra tolta az egyik a gurulós kis izéját, de még így is én éreztem magam kellemetlenül, pedig nem tettem semmi rosszat, nem is értettem. De ehelyett kiszúrtam a Kevut, akit hamar a karjaim közé is zártam, jól meg is szorongatva. Nem mindig szerette, ha ennyire örülök neki, legalábbis eleinte, mikor ő még nagyon nagyfiúsat játszott én meg kisebb voltam, meg lehet nem is szívesen mutatkozott velem vagy nem tudom. Mindegy is, pár éve már nincsenek ilyen gondok.
- És csak egy szatyor? Azt hittem megint a sporttáskádat viszed - néztem kicsit furán a kezében lifegő csomagra, de aztán csak megvontam a vállam. Lehet már vannak saját holmii korábbról a volt levitásnál és nem is kell más. - De azt mondtad holnap nem apus nap van, mert Kiváéknál lesz valami ebéd, most mégsem?
Lehet én bonyolítom túl, elég tanácstalanul toltam fel a buksimra a napszemüveget, de meg is bántam, túl világos van és jaj az egész. A figyelmem meg kicsit elnyelték az illatok, már kétszer megkerültük a nénit, aki gesztenyét árul, de egyszer se mertem szólni, mert… csak tudom mi lesz, én meg nyomkodhatom sorban állva a sárga szörnyis módon a kezeim. Pedig…
- Iiigen, jön a nyuszi. Most elfelejtettem hozni, mert azt hittem már nem futunk össze, de csináltam Milánnak meg Miminek kis csomagot, majd elviszed nekik? - érdeklődtem meg, aztán kicsit el is hallgattam. Nem tudtam, hogy tényleg nem érti, nem emlékszik vagy valami baja van-e velem. Utóbbi elég rosszul esne.
- Tudod, az apus dolog… hogy a kislány úgy hívott téged, mikor Grace nem hallotta…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. április 2. 15:12 | Link

Maja
Pécs | Keveként

Alaposan megszorongatta a lassan már pocisodó exnavinés, kifejezve az örömét, amit Max viszonzott is, még ha furcsa is volt neki. Nem szokott ő senkivel nagyon ölelkezni, Majának is járt a két puszi a találkozóknál, de nem szorongatták agyon egymást. Viszont lebukni sem akart ilyen nagyon hamar, szóval valahogy átmenetet kellett találnia.
- Nem megyek hosszú időre, nem kell a sporttáska - ingatta meg gyorsan a fejét Max, felvésve az okos kis fejébe, hogy lassan meg kéne érdeklődni, mennyi időt is tölt ott Keve, amit neki esetleg úgy ad el, hogy Lengyelországban volt. Mert sporttáskáról mindig elfelejtett valahogy szólni. - De, csak úgy gondoltam, hogy majd visszaugrom velük reggel,mielőtt még hazavinném őket. Annyi időm biztos lesz. Ha nem, majd csinálok.
Maja a szemüvegét feltolva értetlenkedett, amit Max szeretett volna gyorsan lezárni, mielőtt olyasmi kerül szóba, amiről nincs infója, vagy amit nem tud kimagyarázni, miért ezt meg azt mondta.
- Persze, szívesen, majd valamelyik nap beugrom érte, csak szóljál rám, el ne felejtsem! - pillantott körbe Max, mert hát, nem hiányzott hogy összeveszejtse ilyesmin Maját meg Kevét, jobb lesz, ha a lány azt hiszi, be volt állva, vagy ilyesmi és nem rémlik neki. Tudta, hogy úgyis kapni fog, ha ennek egyszer vége.
Aztán Max homlokán az a bizonyos ér elkezdett volna lüktetni, ha éppen nem teljesen más személy bőrében tartózkodik. A kislány apunak hívta Kevét, az a kis görény meg elsumákolta.
- Jaj, nem, dehogy fordult elő. Még csak az hiányzik! Nincs kedvem veszekedni miatta. Lewy is veled van? - nézett körbe látványosan, mint aki még most sem akarja, hogy a lengyel megtudja. Lehet, hogy megfojtja az exnavinést, ha egyszer a keze közé kerül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
offline
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2018. április 2. 17:16 | Link


now | nálam

- Az orrom túl tökéletes ahhoz, hogy átrendezd. Kapuzárási pánik? Mert próbálom kiheverni a másnapot? - kérdeztem értetlenül széttárva a kezeim, mert semmit nem értettem abból, velem mi a gondja. Ezen a remekbe szabott délelőttön az se volt tervben fixen, hogy életben maradjak, erre most itt volt Max és arra kényszerített, hogy gondolkodjak, meg keressem az ő logikáját. Ez újabban totál józanon se ment mindig, valahogy nem voltunk egy nézeten leginkább Grace terén. Éreztem már a hangsúlyokból, hogy megint ilyen idegbaj van, de próbáltam átlépni a tényen, hogy erről újra beszélni kelljen. Sikertelenül.
- Én? Én nagyon is figyelek, figyeltem, mikor három hete és két órája felkaptad a vizet azon, hogy miért nem érák rá, vagy mit kerestem a lakásomon kívül. Még az anyámnak se tartozom elszámolással, kérlek - válaszoltam neki teljes nyugalommal, majd facepalmolva figyeltem, hogy mégis mit vár pontosan, nem voltam abban az állapotban, hogy vitatkozzam vele vagy kiabáljak, már ez is fájt. Meg egyébként is, miért kéne erről beszámolnom? Dolgozom. Is.
- Tisztázzuk, most mi is a baj? Hogy a többiek is kedvelik? - néztem rá felvont szemöldökkel, majd a kanapén eltespedve látványosan egy kezembe akadt öngyújtót próbálgattam. - Ugye tudod, hogy Luca több éve ismeri? És Maja is, Lewyről és Hannahról nem beszélve…öhm - köhögtem egy kört, ezt nem is értem minek mondtam ki hangosan, de már mindegy volt egy ideje. Úgy tett folyamatosan, mintha az egész bandának kavarnék be, holott gyakorlatilag az első alkalommal is meg lett velem hívva, nem volt semmi random ebben. Lassan már attól fájt a fejem, hogy ezen kellett gondolkodnom és nem a másnaptól.
- Ez miért olyan fontos?
Utoljára módosította:Mikola Keve Áron, 2018. május 2. 12:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
offline
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2018. április 2. 17:16 | Link


csakígy | nálam

- Ez nem hangzik rosszul - bólogattam is aprókat a mondandóm mellé. Nem voltam az a szigorúan ragaszkodó alkat, aki foggal-körömmel magyarázza, hogy csak az ő általa ismert a jó, minden más szar, egyszerűen tudtam kiben és miért bízom. Az mondjuk tény, hogy az újba vágnom nehéz nem volt, viszont eléggé meggondolandó. Azt hiszem az életem többi területén se ártott volna úgy figyelnem, mint a tetoválások terén, mégsem tettem, ott csak éltem a mának. Bár egy ideje hazugság lenne azt mondani, hogy nincsenek terveim.
- Rendes tőled, másként biztos éhen is halok - forgattam meg a szemeim kicsit el is vigyorodva. Nem hittem, hogy erre szükség van, de ha nincs ez az ok, lehet ide sem jön éppen ma, azt meg szerintem még nehezményeztem is volna, ez mondjuk más kérdés. - Legközelebb egyeztetünk időpontot, ha kipróbálnád a dolgot.
Lassan levakarhatatlan és pofátlan lett a vigyorom, amivel néztem rá felfelé a földről. Túl sok dolog vett körbe, de kellett a magam káosza, emlékeztettek dolgokra, amiket jó lenne időben kiteríteni. Legtöbb esetben nyílt lapokkal játszom. Kivéve a pókert és a Maja által „kapcsolatnak” keresztelt valamimet.
- Nagyon - közöltem megvakarva az állam, hogy aztán kicsit előre hajolva nézzek rá, nem zavartatva magam végig rajta volt a tekintetem, még levetkőzött és megmutatta, hogyan is áll a csoda a hátán. - Voah, szééép - jegyeztem meg még hangot is adva a dolognak, nem is tartott sokáig, hogy mellette találjam magam a kanapén, a tenyerem meg már a hátára simult a tetkó vonala mellett. Ez azon kevés dolgok egyike, amivel meg lehet venni kilóra pillanatok alatt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2018. április 2. 19:38 | Link


Somethingjustlikethis | a Kevénél


Nem gondolta volna, hogy nélküle nem marad életben a srác, de azért kicsit jól esett neki néha az ilyesmi. Mint hogy random beállít kajával. Főzhetett is volna, de az már olyan romantikus, ragaszkodós gesztus lett volna, túlzásnak érezte volna a dolgot. Előbb vágta volna bele az otthon főzött ebédet egy papír kínais dobozba, hogy le ne bukjon vele.
- Biztos is voltam benne, ezért vagyok itt - vigyorodott el egy egészen kicsit, de aztán visszakomolyodott, nem akart ő ebben teljesen elmerülni. Még a végén olyasminél kötnek ki, amiről szó sem volt. - A jövő héten ráérek.
Szinte természetes volt, ahogy ezt kimondta és nem éppen egy poénos eszmecsere folyt volna arról, hogy mikor és mit forgassanak. Úgy 99%-ig biztos volt benne, hogy ezt a másik sem veszi komolyan.
A nagyonra kissé meg is borzongott a nő, felhúzta a vállait egy kicsit, az ajkába harapva, de aztán inkább csak vetkőzni kezdett, mielőtt még zavarba jön és meggondolja magát az egészről. Aztán Keve felülmúlta Lewy ferrariját és mire a nő pislanthatott volna, már mellette ült a kanapén, hatalmas, barna szemeit a nő hátán tartva.
- Nekem is tetszett - rándult össze egy pillanatra az angol az érintés nyomán. Szerette volna arra fogni, hogy hideg volt Keve keze, talán részben sikerült is. Nem túlságosan komolyan véve a dolgot. - Egyszer majd rajzolhatnál nekem is valamit...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. április 2. 19:45 | Link

Maxika
#bumcsaka | aprilis 1. vasárnap délelőtt | Pécs


Még mindig elég kényelmes volt ölelgetni bárkit, azért el kell teljen egy kis idő, hogy furán kelljen legóznom a pocim miatt, így nem is aggódtam. Inkább hamar megérdeklődtem tőle ahelyett, hogy ezen tovább agyalnék, mi is a helyzet. A válasza furi volt, de csak kicsit sajnálva, hogy felhoztam a földre pillogtam, aztán vissza rá egy halk „aha” kíséretében. Nem igazán értettem a dolgot, persze, nekem főleg Grace az, aki mesél, vele szoktam jobban beszélni, mert Keve nem egy nagy mesélős kettejükről. Pedig a Kevin egy jó dolog.
- Mondjuk igazad van, de ne hagyjátok ki, van egy csoooomó nyuszi, szerintem Lewy is már bement a brekivel. Nem köszönsz neki? Pont emlegettünk a reggel - magyaráztam tovább, ahogy a cuccaim rendezgettem magam körül egy kicsit. Ekkor jutott eszembe a két pindur csomagocskája a kosaraikban, mert van nekik, nálunk is, szóval meg is említettem, és nagyokat bólintottam.
- Jó, majd megírom üziben, mint a többit. Valami baj van? - kérdeztem rá a nagy nézelődésére, Keve nem szokott törődni semmivel, csak úgy van. Az se zavarja ha nézik, meg néha az idegeneknek is köszön poénból, szereti, ha zavartan néznek most ő ki volt. Mondjuk ettől én is tökre zavarban lennék, nem tudom mi jó benne.
- Ezt nem értem, azt mondtad te is, mint én, inkább téged, mint ilyen uuundi fiúkat - teljesen összezavart, és rendesen el kellett gondolkozzak, de úgy emlékeztem, hogy nem szomorúan vagy mérgesen mesélte, csak furi volt neki. - Ahham, szóljak neki? Várjál - már fordultam is meg, hogy megkeressem a férjecskét a tekintetemmel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. április 2. 20:50 | Link

Maja
Pécs | Keveként

Maja annyira nem örült a sporttáska hiányának, mert ugye, Maxival ellentétben ő igenis drukkolt azért, hogy összejöjjenek. Tolta a supportot, meg az ábrákat is, már akkor, mikor a többiek még csak legyintettek, hogy majd biztosan elmúlik ez az egész.
- Emlegettetek? Miért? - kúszott fel Maxi szemöldöke, miközben erőst elgondolkozott Keve furcsa hóbortjain, mint a piercingek, meg a tetoválások. Nem értette, hogy miért szerette, már magát a folyamatot, mikor készült, a irkái lényegét már elmagyarázta egyszer a Teamben. De a pc sem jónak sem kényelmesnek nem tűnt, Max nem élte volna.
- Okés, szuper. Baj? Mi gond lenne? Minden király - biccentett egyet, vonva a vállán, de csak lazán. Pont ezért nem akart ő korábban találkozni senkivel az ilyen alkalom során.
- Undi fiúkat? Nem rémlik, de ja... - szusszant fel, mert próbált lenyugodni. Undi fiúk, aha... Majd Keve lesz az apjuk, aha. Szuper, nem is tudta, mi hiányzott még a boldogságához. Addig a pillanatig, míg Maja el nem kezdte keresni a tekintetével Lewyt. Mert hogy itt szíve szerint, nem vallásos létére vetett volna egy keresztet és futásnak ered. - Jaj, nem, nem érek rá, szivi, mennem kell, mert már várnak a gyerekek. Jó legyél, üdvözlöm Lewyt!
Még gyors puszit is nyomott Maja arcára, majd eltűnt a tömegben, méghozzá igen nagy sebességgel. Ha Bojarski ezt megtudja, ki fogja herélni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. április 3. 12:37 | Link

Maxika
#bumcsaka | aprilis 1. vasárnap délelőtt | Pécs


Én kicsit mindenki előtt szerettem a boldogság kutatásában topogni, ami leginkább a kis ábráimon tűnt ki. Aztán ma olyan extraboldogságosan indult a reggel, és ennek nem az utazás volt az oka. Pedig jönnek még a nagyiék is ebédre, aminek legalább ennyire szoktam örülni! Az indokom ennél sokkal másabb volt, tegnap ugyanis kaptam egy nagy papírt, amit Luca csinált, Valentinról és Liv néniről, akiknek így lett ábrája. Úgy megörültem, hogy most már ő is hisz ezekben, meg annyi pipa volt rajta hogy a nagy ugrálásba még be is szúrt az oldalam, de erről inkább csendesen tereltem, nem hiányzott a leintés az örömről.
- Csak eszembe jutottál - vigyorogtam rá, tudom, hogy ő se szereti, ha sokat emlegetem a pipáimat, így hallgattam addig, még nem nézgetett körül furin. - Hát csak érdekesen nézelődsz, keresel valakit? Feltartalak?
Egy pillanatra én is körbeforogtam, de senki olyat nem láttam, akit mindketten ismerünk és esetleg rá várhat, szóval viszonylag hamar fel is adtam ennek lehetőségét. Legfeljebb kijavít, ha mégis van ilyen emberkécske. Az undi fiús dologra csak sóhajtottam egy nagyot, kezdtem feladni, hogy bárki megértse ebben a bandában, amit mondani szeretnék. Pedig Keve szokta, néha nevetgél rajta, de figyel rám, bár Lewyhez képest alig…
- Szi… mi? - teljes sokkban kérdeztem vissza, a puszit követően meg álltam ott lefagyva, időm se volt reagálni, úgy lépett le a tanúm, mintha kergetnék. Hatalmasakat pislogva és éhesen megálltam a gesztenyésnél és vettem vagy két ilyen papírral, meg a kóstoló karamellából is vettem magamhoz, ingyen volt és jó dolog, aztán nagyon rémült fejjel megkerestem az aput és a brekim.
De nyuszó, Ő azt mondta nekem szivi!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
offline
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2018. április 4. 00:39 | Link


csakígy | nálam

Nyilván nem volt teljesen komoly a kijelentésem, de el kell ismerjem, hogy a kaja túl előkelő helyen volt az életemben ahhoz, hogy nélkülözzem. Sok olyan elé helyeztem, ami mások szerint abnormális, bár egy időben ezt az életvitelemről is el lehetett mondani. Nem mintha most javulna, egyszerűen valahogy felborult az egész, és így oldd meg magaddal a sarokba löktem a tényeket. Jobb volt ez mindenkinek.
- Mondjuk kedden, vagy szerdán? - emelgettem meg a szemöldökeim rá nézve, rezzenéstelenül véve a lapot. Nem tartottam tőle, hogy bármi kicsúszna a poénon túl a kezeim közül, de be kell vallani, ha a vicc fele igaz is, az sem zavart volna.
A tetoválások mindig jobban lekötöttek, mint sokszor kellett volna, de vagy nem mertek, vagy nem akartak erre már beszólni nekem. Foghatnám arra az érdeklődésre ezt is, de egyébként is érdekelt a nő az ízlésével, az elképzelésével és a kitartásával együtt. A hát a lapocka környékén amúgy sem kicsit érzékeny, kell hozzá lelkierő, hogy valaki oda varrasson, pláne nem sokadjára. A kezem akkor sem vettem el, mikor láthatóan megborzongott tőle, csak elvigyorodva köszörültem meg a torkom.
- Szeretnél valami sajátot, vagy olyanra gondolsz, ami már van, csak újra lesz gondolva? - kérdeztem tőle a támlának dőlve és a szabad kezemmel kitámasztva a feje. Végigsimítottam még az oldalán és csak utána húztam el a kezem a feje felé nézve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. április 4. 13:43 | Link


#ígyni | Pécs | január 11., csütörtök


A sok jót sorakoztatni ki ne szeretné? Én boldog voltam ezektől a dolgoktól így elég természetesnek is vettem, hogy ez jó és normális, aztán Dimitri kicsit megijesztett. De igyekeztem nem túl érzékeny lenni erre, már tényleg próbálkozom, mert vannak dolgok, amik rosszabbul esnek, mint kellenének. De most itt van a brekike is az ölembe, nem lenne neki szép példa, ha telesírom a kis kikopott, foltos haját a sapin keresztül.
- Nem úgy? - kérdeztem kicsit bizonytalanul. Előfordult már, hogy kicsit félreértettem az embereket, ettől még nem éreztem úgy, hogy amit mondott nekem kellemesen hangzott volna. Aztán hallgattam őt, logikusnak tűnt, amit mond, és most először inkább magam miatt görbült a szám lefelé. Nem is történt semmi, mégis kezdtem érteni, anya miért volt szomorú, mikor sok otthoni közös dolog után elmentem tőle a bentlakásos iskolába. Nem szerettem, ő se, mégis így volt helyes. Én ezt nem tudom mennyire viselném jól. Ülnék otthon egész nap és várnám, mikor végez és jön haza hozzám.
- De, mármint… azt hiszem értem, csak… még pici, még jó így. Még a szülinapja is messze van, nem kell sietni - ingattam is meg kicsit a fejem, azt hiszem nem vagyok valami egyszerű eset ebben, de legalább már nem akartam elsírni magam a gondolattól, hogy majd elmegy és már nem kellek neki semmire. Sóhajtottam is egy picit, ahogy a cumisüveg melegedett és inkább ellenőriztem jó-e már a hamija, mikor úgy ítéltem meg a csuklómon, akkor a szájához tartottam, ő meg pici sipítás után be is kapta.
- Nem szeretem a matekot - ingattam a fejem kicsit el is mosolyodva. - De van ám, amiből az ugyan az se akkora baj.
Korán megtanultam, hogy a művészetben a felfogások változnak és újulnak, az érték nő, ettől még a háttér, az érzések mindig maradnak, amit egy-egy darab ad. Mindegy, hogy festmény, szobor vagy valamilyen egyéb alkotásról van szó. Szerettem őket, bennük azt is, hogy az állandóságra sem tekintettem úgy, mint amit nem hallok újra szívesen. De ebből nem lenne meg a VAV-om, azt hiszem.
- Valahogy úgy, szeretek velük lenni, segíteni is, de valahogy ez így jó - bólintottam aprókat, ahogy picit megdöntöttem a cumisüveget a kicsilánynak. A teám ott hűlt előttem, nem is nagyon szeretem forrón, csak leég a nyelvem, az meg fúj és fáj. - Mert jó ember vagy, ott, ahol szükséges, sokan még a minimálisat sem érzik ennyire elhivatottan, és ez nem túl kedves - ingattam a fejem.
Egész vidáman hallgattam a történetet a nénik és bácsik látogatta fiatalabbakról, még el is képzeltem, ahogy beülnének velük kártyázni és közlik, hogy ez a kis saját körük. Jártam már így, nem vicc! De az egyik bácsi azt mondta, lehetek a kabalája, szóval leültem mellé és néztük együtt a lapjait. Cuki volt.
- Lehet érdemes lenne keresni egy gépet, amivel azt is lehet nekik csinálni, engesztelésként, tudod - mondtam vigyorgósan, ahogy letéve a cumisüveget a teámba kortyolgattam a pelust a vállamra terítve pedig a kislányt oda fektettem simizgetve a hátát. - Van azt hiszem a faluban ilyen bolt, ahol lehet is kapni talán, nem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2018. április 5. 16:28 | Link


Somethingjustlikethis | a Kevénél

Mindketten szerették a fontosabb dolgokat a szőnyeg alá söpörni, így bizony elég hamar oda került az is, hogy a nő ténylegesen miért jött és meddig tervezett maradni. Nem mintha erről hazudott volna, nem olt szokása, legfeljebb elhallgatja az igazság egy egészen kicsi darabját.
- A kedd az egy álcázott hétfő, nem kockáztatnám a testi épségem, legyen inkább a szerda - grimaszolt kicsit, elgondolkozva pár pillanatra. Nem mintha azt hitte volna, hogy Keve bántaná, legalábbis, szánt szándékkal biztosan nem, de nem árt az óvatosság.
A tetoválás egy fontos momentum volt a nő életében. Mindig akart, de valahogy sosem jutott el odáig, hogy ténylegesen csináltasson egyet. Eleinte azért, mert az ex-vőlegénye nem engedte, rendesen hisztériás görcsöt kapott az elképzeléstől is, aztán csak nem volt ingere semmire, ami fáj... Aztán elszerette Kevétől a gondolatot és most itt volt, két alkalom után, elég szépen alakuló, szuperhősös csodával a hátán. Meg a fiú kezével. Lassan megingatta a fejét, a haja néhány rakoncátlan tincse meg is szökött, ahogy a válla felett pillantott hátra, kis mosollyal.
- Nem, nincs különleges kívánságom, rád bízom magam - közölte szelíden, még az ajkába is harapott egy pillanatra, hogy elfojtson egy mosolyt. Aztán csak a felsője után keresgélt kicsit forgolódva, hogy vissza bújjon bele. - És a szenvedésen kívül mi jót terveztél ma estére?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. április 10. 11:12 | Link



Látom rajta, hogy nem sikerült megnyugtatnom. Beletúrok a hajamba s sóhajtva megvakargatom a tarkómat. Előbb-utóbb erre magától is rájött volna, de még pici a tökmag, csak most kezdenek ismerkedni egymással. Ilyenkor érzékenyebbek az anyák, pláné, ha első gyerek, meg ő maga is még félig az. Nem mintha én tudnám, milyen ez. Lehet, hogy anyám is így kiakadt, amikor elmentem a Roxfortba? Remélem Majának több ideje lesz, nem kell 11 évesen elengedje. Bár ő nem anyám. Én körülbelül fejvesztve menekültem, alig vártam, hogy valami mást, valami újat tapasztaljak. Maja brekije biztos szeretni fogja otthon.
- Ne is gondolj erre. Butaság ennyire előreszaladni. Most itt van - bökök rá a nyüzsgő kicsilányra. - Csak ez számít.
Lehet, hogy ettől se fog nyugodtabb lenni, de valószínűleg az a legjobb módszer, ha inkább zárjuk a témát. Majd tíz év múlva esetleg újra elő lehet venni, addig befogom a számat.
- Én szeretem… azt hiszem. - Még annyira nem gondoltam ebbe bele. Ugye a varázsló-oktatás nem épp a reál tantárgyakról híres, van számmisztika meg ilyenek, de olyasmi, ami “muglis”, de ránk is vonatkozik - mint például a matek -, az valahogy kimaradt. Persze kevesebbet is kell használjuk, szinte mindent helyettesít nálunk a mágia, de nekem kifejezetten jól fogott, hogy apám ért hozzá és otthon az ábécével együtt tanítani kezdte. Most nem tudnék mágia nélkül két gyufaszálat összetenni. Meg… nem tudnám, mi az a gyufaszál, de az már mindegy. Szeretem az ilyen muglis dolgokat. Úgyhogy igen, azt hiszem, szeretem a mateket is.
Felcsillan a szemem az ötletére.
- Ja, ezt fogom csinálni! Próbáltam a mugli képeket mozgósítani, de az nem olyan könnyű… - Igazából lehet, hogy csak én vagyok béna, de tényleg nem jött össze. Azon kívül, hogy felgyújtottam néhányat, semmi más változást nem sikerült előidéznem, hiába csináltam mindent úgy, ahogy le van írva. De ha egy mágikus fényképezőgéppel csinálom indulásból, akkor azt csak nem fogom elszúrni. Remélem.
- A ketyerekeskedés? Ott talán akad ilyesmi.
Azt a helyet egy ideje meg kellene látogatnom, csak… nem tudom, halogatom. Még elég jól szuperál a motor, a telefonommal is megvagyok békélve, tudom már, hol találok jelet, meg hol életképtelen a készülék. De majd ha bemegyek fényképezőgépért, akkor ezeket is jól megfogom kérdezni. Majd. Igen, ezt kellene tennem.
Közben betermeltem a szendvicset és a teát is, s most a nyakamat nyújtogatom a pincér után. Még tudnék enni, csak a kérdés az, hogy azért, mert az agyam még nem fogta fel, hogy ettem, vagy tényleg éhes vagyok.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 18 ... 26 27 [28] 29 30 ... 38 ... 135 136 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek