36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 15 ... 23 24 [25] 26 27 ... 35 ... 135 136 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 25. 19:17 | Link

Koloska


– Hahh öcsi, én találtam ki és még te akarsz főnökösködni? – felvonom az egyik szemöldökömet, s karjaimat máris összefonom magam előtt. Ezzel is jelzem, hogy a bizalmatlanság jelen van, na meg egy kicsit fázom is. Azt hiszem mégse a vékony kabátot kellett volna választani.
A stand előtt ácsorogva azon kezdek el töprengeni, hogy ebben ilyenkor tényleg mennyi pénz is van. De vajon az év többi időszakában is megérné-e, ha ilyen kacatot gyártatnak? Mert én szerintem az emberek, csak ebben az ünneptől túlságosan beindult, kissé mámoros hangulatban vesznek csak meg, ilyen hülyeségeket. Így pedig máris nem olyan szenzációs az ötlet.
– Öhm , érdekes – vetek oda arra a darabra, amit Kolos mutogat nekem. Nem hozzám illik, de hát, ha a barátnőnek ilyen a stílusa, nekem aztán mindegy, hogy mivel szúrja ki a szemét.
– Nincsen olyan, amin nem a Rudolf táncikál? – húzom el a számat. Hát, hogy néz már ki szerencsétlen. – Egy hógömbössel hamarabb ráveszel, hogy neked adjam a kezem – sűrű pislogás, bájos mosoly, közben pedig a kezem visszaszerzése.
– Ne komolytalankodj, keressük meg a tökéletes ajándékot a barátosnődnek – fordulok vissza a kínálathoz, s tekintetemet körbe-körbe jártatom a kacatokon.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 25. 19:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ardai Kolos
Független varázsló, Végzett Diák


#colos #mester #aranyvérű gypsy #king of dragons
offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 2643
Írta: 2017. december 26. 13:11 | Link


Pécsett, a vásárban


Még szép, hogy ő lett volna a főnök! Kolosunk tökéletes tulajdonságai másra nem is igazán engedtek volna következtetni. De volt olyan szerény, hogy inkább egy vigyor mellett csak megvonta a vállát, és ráhagyta Krisztire a dolgot.
- Hógömbös? Keresek neked egyet! - vigyorgott rá a nőre, de persze egyáltalán nem gondolta komolyan. Az ilyen giccsparádénak senki sem örült volna, de játszani velük a vásárban igen vicces volt.
Felnevetett az arckifejezésre, és megvonta a vállát.
- Köszönetem jeléül pedig megajándékoználak egy ilyennel - kacsintott rá jókedvűen, de már rakta is vissza a többi kacat közé.
- Szóval Fanni... Olyan sokszínű személyiség, tudod. Még a szeme is két különböző színből áll - magyarázta Krisztinek, miközben szemét a kihelyezett portékán járatta körbe. - De ő is nőből van, nem igazán tudom, minek örülnének. Viszek én neki virágot meg csokit, de volt már, hogy kidobtak miatta. - Nem volt szép történet, a csaj közölte, hogy biztosan azt akarja, hogy kövér disznó legyen. Mindegy. Csak pár hétig voltak abban a faluban.
- Ehhez mit szólsz? - kapott fel a standról egy művirágot, aminek a közepe zenélt. Neki nem jött be, de virág volt, talán még örülne is neki. Vagy nem. Fogalma sem volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

               E  S   D

Scar (alias Jetta) öribarija | exrellonos | 2016 karácsonyi bál rejtélye | Narnia uralkodója #azigazságos[/size
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 26. 18:13 | Link

Koloska


Sokszínű. Hát az van itt bőven. A színskála majdnem minden színe fellelhető ennél a bódénál, így nem akarom elhinni azt, hogy ne találnák megfelelőt. Vagy, ha mégis ilyen szerencsétlenek lennénk, akkor ahogy nézem van még vissza úgy 8-9 stand. Egynél csak meglesz a kiválasztott.
– Vannak, akik nem tudják jól fogadni a romantikusnak szánt gesztust – bólogatok. Én is ezen lánykák táborát erősítem. Egyszerűen még a szavakat is képtelen vagyok kezelni, nemhogy azt, ha valaki csokit meg virágot akar rám tukmálni.
Tekintetemet lassan vezetem a Kolos kezében lévő virágra. Kezemet a szám elé teszem, mintha nagyon töprengenem kéne a válaszon. De csak a nevetésemet igyekszem elrejteni. Nem szeretném már az első lehetőségnél képen röhögni, de látva ezt a virágot, azt hiszem lesz még itt sértődés.
– Hát, ha hozzám beállítanál egy ilyennel, keresnék rajtad egy lyukat, amit betömhetek vele – kuncogva nézek rá. Nem tudom, hogy a lány, akiről szó van, mennyire gyerekes, de nem hiszem, hogy valami ilyesminek örülne. – Nem értem, hogy nézhetted ki a virágot, ha éppen az előbb ecsetelted, hogy hogyan jártál már vele – megrázom a fejemet. Sosem értettem a férfilogikát, s úgy tűnik, hogy a mai nap folyamán sem fogok dűlőre jutni vele.
  - Hány évesnek is nézzük azt az ajándékot? – hátha a korral közelebb kerülünk a megoldáshoz.  Bár amondó vagyok, hogy az eddigi információk tudatában, tényleg a hangulatot mutató, villogó valami lenne jó. – Itt kell lennie valahol – kutakodok tovább, felborítva az eddigi katonás rendet. Én jobban átlátom a káoszt, s ezek a műanyag vackok szerencsére, nem törnek össze attól, ha az én két balkezem hozzájuk ér.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 26. 18:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2017. december 30. 13:47 | Link

Max

- Te egy akkora faragatlan bunkó vagy, hogy az valami hihetetlen, Liebhart!
Csattanok fel, és még az asztalra is csapok. Bár belesajdul a kezem, rosszul találtam el a lapot, de egyetlen, hirtelen összerándult szemöldök összevonáson kívül nem tettem semmit. Nem álltam neki drámázni, sem lekámpicsorodott szájjal vigasztalásért esdekelni a másiknál. Azt hiszen, ilyen a felnőtt lét. Szörnyen unalmas.
- Huszonkilenc vagyok.
Már négy éve, és ha minden jól megy, a következő hatban is az leszek még. A huszonkilenc a nő legszebb tíz éve, szóval nem szólnék be, Mr. Liebhart, mert a férfiakra ez nem igaz. Ők csak öregednek. Pontosabban, ők az öregek, a nők érettebbé válnak.
- A nő olyan, mint a jó bor, az évek számával egyre kívánatosabbá válik. Irigykedsz csak.
Mondjuk nem tudom, hogy mire, de amilyen hihetetlenül hitelesen jelentem ezt ki, kissé még én is elhiszem, hogy igaz. Mintha bármire is irigykedhetne. Nem ő nevel egy gyereket egyesül, nem őt utálja meg az a kis méreggombóc időről időre azért, mert a világ dolgai nem úgy történnek, ahogy szeretné. Makacs, önfejű, tüneményes, éppen, mint a nagyanyja, pont olyan, mint az anyám. Tényleg igaz, hogy a tulajdonságok ugranak egy generációt.
- A málnás jól hangzik. Tudod mit? Lepj meg. Mondjuk három süteménnyel. Kifizetem, megéri.
Komolyan gondolom. Egyrészt mert finom, másrészt mert nem kell nekem az, hogy mások megszóljanak. Jó, oké, nem tudok sütni, de hát attól még nem vagyok rossz anya, főleg, hogy én ezt az egészet nem is akartam.
- Nem. De ha tíz év múlva megkérdezi, nem akarom letagadni.
Felelem nyugodtan, és én is egy nagyobb falatot veszek be a pofimba. Nem fogom tagadni a gyerek előtt, bár gondolom, a másik fél ennek örülne.
- Miért kellett ezt az egészet megbolygatni akkor, hm? Komolyan kérdezem, Max. Még a nővéremnek se mondtam el. Neki sem. Senkinek. Csak én tudtam. Miért kellett számolgatnod meg gondolkoznod ezen? Van egy gyereked, és akkor ezt most tagadjuk, és miközben folytonos tagadásban élünk, majd elhisszük, hogy ez nem is igaz? Komolyan nem értelek.
Szusszanok végül egyet, mert túl sok mindent mondtam egyetlen levegővel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2018. január 10. 01:39 | Link


- Maximus home, január 14. hajnal -
×♥×


Elrepültek az ünnepek, ami az elmúlt évek viszonylatában most sikerült a nőnek a legjobban. Nem érezte magát rosszul, nem ment sehova, ahol kikezdték volna az életéért, sőt, nagyon boldog volt, hogy nem egyedül kellett lennie. Nem hitte volna, hogy őt még meg lehet lepni, de szenteste Maximusnak mégis sikerült ez, amikor a legeslegeslegédeebb ajándékkal a világon beállított. Luca ott nem igazán tudta, hogy sírnia kéne vagy csak mondani valamit, olyan vegyesre sikerült a dolog. Egyből szét lett szeretgetve a négylábú csodababa és a német is, bár ott még új volt a navinések hv-jának, hogyan kell kettőt egyszerre nagyon abajgatni. Ő is odaadta a magáét, amire már készült egy ideje, de mindig volt valami, ami azt sugallta neki, talán nem jó ötlet. De addigra már úgy látta Maximus élete is rendeződött. Meg mi baj lehet? Legfeljebb nem fogadja el vagy visszaadja. Nem ez lett volna az első pofon az életében.
Kótyagosan, szemet törölgetve és kicsit vacogva lépdelt be az ajtón Luca miközben lekapta a pindurkáról a hámot, ami alatt a kicsike is remegett. Bár alapvetően nem túl hideg a tél pláne itt Pécsen, éjjel nincs valami jó idő, de ha nem akarnak balesetet, bizony nem árt éjjel, vagyis így hajnalban egy pisiszünet. Ügyes is volt a fiúcska, gyorsan túlestek a szimatoláson és a dolga végeztén is, így nem kellett Lucusnak se megfagyni a kabát meg a magára rángatott melegítőnaci alatt megfagyni. A mancsok gyors kopogással a padlón találtak a tálka felé, majd a lefetyelés után a szőrös cukiság belevetette magát a puha plédek és miniágyikó rengetegébe. Luca csak a nyitva hagyott és kiturkált táskájára pillogott és a benne üresen heverő kis fiolára, aztán levette a kabit meg a nacit és az alvós mivoltában, ami a Maxitól csórt nagy pólót takarja elindult a háló felé. Lassan mászott be az ágyba, aztán egy puha csók után a német nyakába betakargatta őt majd némi nyugtalan fekvés és tekergés után rájött, hogy nem megy neki ez ma.
Fogalma sincs mennyi idő telt el, de ott feküdt hason a nappali padlóján félig a kutyakosárban támaszkodva, félig a padlón elterülve. A lábai az égnek álltak néha máskor kisterpeszben jobbra meg balra nyíltak és csukódtak ahogy a kis buksit simogatták. Lelkesen nyalogatta a kint felejtett nyelvével őt össze Pascal, de aztán mire kettőt pislogott bele is bóbiskoltak mindketten ebbe, pedig már éppen világosodott. Mióta visszajött az edzőtáborból az este még nem volt teljesen kipihent, talán ezért lehet, hogy mégis elérte egy rövid szuszogós időszak. Vissza akart mászni a német mellé, de nem ért oda éppen. A kisebbik férfi éppen nagyon szerelmetesen nézett rá és meghatotta a szívecskéjét a dolog.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2018. január 11. 22:14 | Link


#ígyni | Pécs | január 11., csütörtök


Rettenetesen nehéz volt a reggel, és ha őszinte akarok lenni, nem is nagyon sikerült felkelni. A puszimért igen, mert az fontos volt, de Lewy elég korán elment, mert edzése volt. Klara valamiért nagyon nem volt jól, biztos fájt a pocija, de most először nem igazán akart éjjel alukálni, szóval sok éneklési és mesélési volt, mire én majdnem, de ő leginkább semennyire nem akart aludni. Én nem szerettem volna, ha rossz neki, simizgettem a hasát, ringattam és még járkáltam is vele, meg próbáltuk csendesen művelni, hogy aput ne keltsük mindig fel. Tudtam, hogy ő megy reggel, így nem volna túl jó, de nem mindig sikerülhet minden ugye.
Az éjjel ellenére azért a babahangokra, ami szerencsére nem sírás volt kikászálódtam az ágyból, aztán magamhoz véve a pindurkát lecsücsültünk a reggelihez. Ő evett, aztán még a kis szőnyegén nézelődött Volt is megkapta a hamit és én is kerestem magamnak. Lewy azt mondta, ha tényleg annyira szeretném, cucukajázni kell, szóval olyan furi müzlit ettem. Leginkább olyan volt, mintha áztatott papírt rágcsálnék, a pocim korgott is, és biztos voltam benne, hogy fog is. Szóval ennek tudatában szedtem magunkat össze, kiengedtem a kutyuskát hátra egy nagy puszi után, majd felöltöztünk és elindultunk sétálni és vásárolni. Megígértem az egyik néninek az utcában, aki nehezen tud egyedül bevásárolni, hogy ha már nekünk is kell, elkísérjük a piacra, így is lett. Ha minden jólmegy pont hazaérünk mindennel, mire az apuci is.
- DIMCSIIII - kiáltottam el magam egy ismerős alak felé, bár nem sok fogalmam volt, hogy nem-e tévedek. Éppen egy cukkinit ölelgettem és egy brokkolit félkézzel, ahogy a babakocsi mögül integetni kezdtem. Kedvesen bezacsizta nekem a férfi, kifizettem, aztán beletéve a Stitchekkel tarkított fehér hátimba azt átadtam a néninek is a magáét meg a visszajáróját is elkértem neki. Elmesélte, hogy nem látja jól miből és mennyit vesz, meg mennyiért. Szívesen segítek neki, de a matekban való gyakorlottságom inkább nem feszegettem. Azt mondta körülnéz a kenyereknél, én pedig a babakocsiba kapaszkodva mentem tovább a gyümölcsök és a vicces seprűlovaglós ismerősöm felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. január 13. 10:12 | Link

Tati

A nő tenyerei dühösen csattantak az asztallapon, de Maxból csak a nevetés tört ki. Nem tudta komolyan venni az ilyesfajta hisztit, amit Tati már a házasságuk alatt is lerendezett. Soha nem volt különösebben tapintatos és a nő mégis igent mondott neki, akkor csak látott benne valamit, nem?
- Mindenkinek megvan a maga keresztje - tárta szét a karját tanácstalanul, de az arcán látszott, hogy nem igazán zavartatja magát az ilyesmi miatt. Ezt pedig akármelyik nő, akivel valaha egy óránál többet töltött, tanúsítani tudta.
- Én meg huszonhét! - vágta rá ő is, mert nem szerette, ha öregítik. Már csak egy köpésre volt a huszonnyolctól, de az még mindig kevesebb volt, mint a huszonkilenccel kezdődő egyenletrendszer, amivel az Oravecz nő korát kellett kiszámítani. Hangosan felhorkant az irigykedős kijelentés mellé, mert ő sok dolgot érzett már nő iránt, de irigységet nem.
Kicsit mintha csillapodni kezdett volna a hangulat és ennek lehet, hogy az emelkedő vércukorszint volt az oka. Legalább a konyhában ücsörgő páros nem nézett ki úgy, mint akik mindjárt egymás torkának vetődnek. Sőt, Max  egészen elgondolkozott, ahogyan a villájával a süteményt piszkálta.
- Allergia a családban? Nem hiszem, hogy egy haláleset pont jól jönne - köszörülte meg kicsit a torkát. Persze, azt is meg tudná oldani ha időben szólnak neki, de nem akart náluk látogatást tenni szenteste.
Liebhart egy pillanatig mérlegelte a helyzetet, mielőtt apróbbakat bólintott volna. Részéről annak nem volt akadálya, ki tudja, az is lehet, hogy tíz év múlva már nem is lesz az élők sorában, ilyen életvitellel.
- Fair tradenek tűnik - mondta elgondolkozva, majd felkelt az asztaltól és a tányérját a mosogatógépbe rakta. Nem szerette a mosogatás részét, mindig felpuhult tőle a bőre. Aztán Tatiból kiáradtak a szavak, Max pedig állt ott a pult mellett, az ujjbegyeit finoman a pultra támasztva és lassan kifújta a levegőt.
- Mert gondolom jogom van tudni, ha van egy lányom. Egészen másként állnék a helyzethez, ha ott vagyok az elejétől, ha valaki időben szól. De azt nincs jogod elvárni, hogy egy öt éves lánnyal közöljem, hogy az apja vagyok és hogy ez nem változtat semmin, mert nem tudnék együtt élni az anyjával! - Max hangja fokozatosan emelkedett, holott nem akart ő ebből vitát, egyszerűen a nő túl sok nyomást helyezett rá. Kikívánkozott ez már belőle egy ideje és most kint volt, rövidebb időn belül, mint gondolta volna. Egy halk, német káromkodás is elcsúszott ott a pultnak támaszkodva. Az ujjbegyei már egészen elfehéredtek, mire visszaejtette a kezét maga mellé. - Ha meg is tudná és mégis jól kijönnénk... képzelem az arcot, mikor először közölném, hogy akkor most szeretném átvinni kutyázni.
Utoljára módosította:Maximillian Liebhart, 2018. január 13. 10:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2018. január 13. 10:41 | Link

Max

- A férfiak korábban halnak, mint a nők.
Világítok rá a tényre, villámmal a férfi felé bökve. Mondjuk az is igaz, hogy leginkább a nők miatt halnak korán, de hát az mellékes. Visszairányítom inkább az evőeszközt a sütemény felé, még mielőtt azt hinné, hogy le akarom szúrni, vagy ilyesmi, és egy újabb falatot emelek fel, ám mielőtt még bekapnám, hozzáteszem:
- Vagyis a földön töltött idődet nézve, te öregebb vagy, mint én.
Még egy lesajnáló arckifejezésre is futja, mielőtt bekapnám az isteni falatot. Valljuk be, azért ha valamihez nagyon ért Max, az a sütemény. Meg az, hogy hülyére vegye a nőket, de ez meg eléggé betesz az egomnak, így igyekszem nem koncentrálni rá. Engem is sokszor vett hülyére, sokszor meg közel álltam hozzá, hogy gyilkossá tegyen, de mázlija van, mert csak porcelánt törtem szét rajta, nem a kis életét.
- Voooa Voooa állj, állj, állj!
Hogy is van az? A pszichopaták háromszor mondanak ki bizonyos szavakat? Én esküszöm, hogy alapesetben meg sem fordul ilyesmi az eszemben, de ha róla van szó, elfog egy érzés, hogy szívesen küldeném a fájdalmas halálba. Úgy tűnik, nekünk házasoknak se kell lennünk, hogy eljussunk ide. Egyik pillanatban még sütizgetünk, a következőben a másik halálát tervezgetjük, miközben emelt hangon "kommunikálunk".
- Ki mondta, hogy együtt kéne élnünk? Hát hell no, öcsém, én nem akarom, hogy elszívd sz oxigénem. Sem te, sem más. Én a saját magam ura vagyok, és nem akarok egy ilyen klimaxos arccal együtt élni.
Az lehet, hogy Max megemelte csak a hangját, de én viszont kiabálok, mert mindig többet kell tennünk, egymás fölé kell kerekednünk. Mondjuk innen jön az, hogy ha én kiabálok, akkor ő fog tettlegességig eljutni, amit meg viszont nem fogok megvárni. Meg azt sem, hogy kioktasson, hogy nem is vagyok képes támogatás nélkül élni. Utálom, ha igaza van.
- Én sem tudtam, hogy a gyereked, jó?! Most tudtam meg én is. Ez van, Max, ha nem ez lenne a lételemed, akkor most nem tartanánk itt. Na és akkor mi van, ha nem csak egy gyereked van? Mi van, ha a világban rohangál még vagy nyolc Liebhart? Nincs rá garancia innentől, hogy csak egyszer ment mellé a történet.
Nem szép dolog bántani, és nem is akarom, de valahogy ezt hozza ki belőlem, bosszant, és pont ezért félek, hogy egy idő után Eszti is bosszantani fog. Nem is akartam gyereket, erre lehet, hogy éppen ezt a stílust örökli majd, én meg megyek a börtönbe, mert kinyírom. Remek kör lesz.
- Tudod mit, Max? Nekem van gyerekem. Több, mint egy éve nincs apja, és jól megvan így. Rendben? Nem kell aggódnod, sosem fog kiderülni. Most pedig, elmegyek.
Még az a tipikus néger nős mozdulat és arckifejezés is megvan, amit a túl sok tévénézés okoz. Egyszerűen felvettem onnan számos kellemetlen szokást. De mielőtt tényleg felfogná, hogy mi van, fogom magam, és kimegyek, hogy elkezdjem visszahúzni a cipőm.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. január 13. 10:53 | Link

Tati

- Még mindig nagyon buta vagy a számokhoz - állapította meg Max nemes egyszerűséggel, ha már az egymás bántásánál tartottak.
Ami azt illeti, Max fejében az a kép volt, ha egyszer lenne egy gyereke, az családban lenne és nem járna félre mellette. Éppen ezért lehetett kint az a mondat olyan hamar, amire Tati elkezdett jelenetet rendezi. A nő rögtön torokra ment és klimaxot emlegetett, meg hogy el lenne szívva előle a levegő, mire Max nem éppen higgadtan megfordult.
- Milyen szerencse, mert nem találsz olyan embert a földön, aki egy ilyen hülye, egoista p.cs.val hajlandó lenne együtt élni! - fakadt ki, és minden egyes szót komolyan gondolt belőle. Nem azért mondta, hogy bántsa, csak feljött benne az összes tapasztalata a nővel kapcsolatban, minden sérelem, ami valaha is érte. És azokból nem volt kevés.
Maxot eleve nem az apaság ténye érdekelte, hanem a lehetősége. Úgy gondolta, evidens, hogy ha egy fikarcnyi esélyt is lát rá a nő, szól neki, hogy te, hülyegyerek, lehet, hogy csináltunk egy gyereket. Így mikor Tati elkezdett arról pampogni, hogy mi van, ha még van nyolc másik gyereke, egyszerűen elkapta az ideg és már félúton is volt ki a konyhából.
Mire elhangzott az elmegyek, Max már felkapta a nő cipőjét, táskáját és kabátját, majd izomból kivágta a folyosóra. Tati érdekében reméljük, hogy a laptoptáska elég masszívnak bizonyult.
- Takarodj a lakásomból és többet ne gyere vissza! - sziszegte most már, nem félve tőle, hogy a nő kikaparja a szemét, mert ahhoz túl alacsony volt. Amennyiben magától nem ment neki a távozás, hajlandó volt rásegíteni, majd becsapni utána az ajtót.


//Ende//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. január 13. 12:12 | Link


Zu Hause | 14. Januar


Ünnepekre élő állatot venni egy nagyon nagy rizikó és felelősség. Tehát mikor Liebhart beállított Lucához, kezében a lyukacsos dobozzal, aminek a tetejét nem sokkal később feltolta a fejével a kis fekete csoda, az azt sugallta, hogy ő mindent átgondolt, mindent megfontolt. A ruhaválasztást is, mert egy undorító, piros, karácsonyi kötött pulóver volt rajta, amit Helmuttól kapott az egész csapat. Ő is szép ajándékot kapott, egy darabig csak pillázott is maga elé. Nem szoktak neki ilyet adni, de ha meg is próbálták, visszautasította. Most csak rákattintotta a saját kis karikájára.
Max totál ki volt fulladva. Nem ment neki a kipihenés dolog, mióta beütött a családi szilveszter, mást nem érzett, mint hogy aludnia kell, minimum 24 órát egy huzamban és ezen az sem segített, hogy a vizsgák miatt tolta magába az energizáló-főzeteket.
Szóval hiába állt szándékában megvárni Lucát, mire az visszaért Pascallal a sétából, addigra Maximus már az ágyon fekve húzta a lóbőrt. Nem volt túlzottan túlöltözve sem, de egyszerűen kiütötte a sok éjszakázás, stressz és izgalom kombó. Bíp.
Már világosodott odakint, mikor hunyorogva felpillantott és rá kellett döbbennie, hogy Luca nincs ott. Csalódott szusszanással fordult a másik oldalára, hátha sikerül visszaaludnia, de már valahogy nem akart összejönni neki a dolog. Így lerugdalta magáról a meleg plédet, kis sercegéssel megdörzsölte a friss borostát az állán. Egy hatalmas ásítást követően mászott a saját, hurrikán-dúlta tincsei közé, hátha jobb lesz, de csak még inkább ezer-felé álltak a hullámos fürtök. Óvatosan feltápászkodott, meg ne szédüljön, hisz magasabbról nagyobbat lehet esni, majd alsógatyás valójában indult a konyhába, hogy igyon egy bögre kávét. A lakásban még éppen kellemes félhomály uralkodott, ő pedig nem is igen figyelt a lába elé, fejben valahol máshol járt. Még csak észre sem vette a kis társaságot, csak kihaladt a nappaliba és bekattintotta a kávéfőzőt, ami kellemes berregéssel engedte az illatos folyadékot az odakészített bögrébe. Ekkortájt kezdett jelezni az agya, hogy mintha valami felett elsiklott volna, de még várt. Nincs kész a kávé.
Végül elindult a nappaliba, hogy esetleg nézzen egy kis sorozatot, mielőtt még nekiállna megint vizsgákat javítani. Meg kellett torpanjon pár lépésre a konyhától.
- Oh. Jó reggelt...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2018. január 13. 20:07 | Link


- Maximus home, január 14. hajnal -
×♥×


Az elmúlt években talán most először esett kicsit nehezebben az a nekiindulás az edzőtábornak és vágyott onnan eléggé haza. Vagyis vissza, mert azt nem nagyon tisztázta mostanság, mi is lenne az otthon, mert nem az volt az állandó, ahol, hanem inkább, akivel volt. Vagyis most már akikkel. Sosem volt rá jellemző, legalábbis mióta megvan a profi szerződése bizonyosan, hogy kihúzta volna magát bármi alól. Szerette a löketet, amit a munka adott, a csapattal lenni is imádott és maga a kviddics persze. Hazudna, ha azt mondaná, hogy most is ugyan olyan lelkesen állt ott és élte volna még vagy plusz egy hétig. Jót tett neki a kétnaponta jött adrenalinlöket a felerősített gurkók közti lavírozásban vagy a barátságos meccsek, de nem éppen a buksija húzta volna haza. Nem most először ismerte fel, már karácsonykor is elég nyilvánvaló volt a maga számára, ez minek a jele, inkább csak mérlegelt magában, hogy talán itt az ideje ezzel rendesen foglalkozni is. Mármint úgy igazán.
Kényelembe helyezte magát a padlón a mini tappancsossal pont szemben, de félig a kicsi helyén tehénkedv, aztán egy kis játék után sikerült beszuszognia a fiúcskával együtt. Nem volt túl nagy a babuka, ha jobban belegondolt, nagyon cuki volt, hogy ő is picike marad a társai között, ahogy Lucának sikerült. Bár a nővel ellentétben, azért lesznek kortársai Pascalnak, akiket túl tud. Előbb arra tért magához, hogy a kezére csorog a nyál, illetve, hogy nagyon tud horkolni a picike, aztán meg a léptekre és a konyhából kiszűrődő kattogásra, vagy valami olyasmire. Fura hang volt, tudta, hogy a kávéfőző lesz az, de hirtelen nem kapcsolt, hogy az nyilván nem magát indítja el.
- Jóóóó reggelt - stílszerűen törölte a kezeit a rajta lévő pólóba, ami úgy néz ki eléggé ki lett sajátítva, majd a friss ébredéstől függetlenül nagyon gyorsan és aktívan pattant a talpaira tüsszentve is egyet. Az mondjuk nem direkt és tervezett volt. Bár eközben érezte azt az indokolatlan mellékízt a szájában, amit a kis ital okozhatott, amire hajnalban rászánta magát. Fogalma sem volt, hogy működik-e vagy pontosan hogyan. Egyelőre. Elvileg majd érezni fogja.
- Széépségeset Maximusoska, szépeket álmodtál? - topogott oda hozzá a kérdéssel, hogy a karjait a férfi dereka köré fonja aztán nézzen rá felfelé azért a bizonyos reggeli pusziért. Csókért. Pontosan tudta már, hogy milyen érzés szokott az lenni, de azt még nem tudta, hogy vár-e valamit… Bármit most. Hogy ha tényleg nincs semmi külső befolyás, ha biztos nincs benne senki más.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. január 15. 17:15 | Link


Zu Hause | 14. Januar


Maximus kicsit lassabban indult, mint ahogyan máskor szokott, de nem volt baja. Csak kellett a friss kávé illata a nózijába, ahogyan az unikornisos bögréből kúszott lassan egyre feljebb és feljebb. Nem is tudta, mióta van ilyen bögréje, az is biztos, hogy nem saját döntés volt, de mit lehet csinálni? A kávé ugyanolyan jó ízű a pasztell színek kavalkádját csillogtató hajkoronájú, szarvas lófejből is.
Ha Max nem kapcsolt volna arról időben, hogy nem ő az egyetlen élő személy a lakásban, Luca hangja már egész biztosan emlékeztette volna.
- Ööö? Hát te itt? - kérdezte még az alvástól kissé kásás hangon a német, miközben lassan kifelé indult a konyhából. Bár, ez az ő lépéseivel mérve még így is egy átlag ember normál tempója volt. - Gesundheit.A barnaság odatopogott hozzá, majd átkarolta a derekát, mire Maximus lusta félmosollyal húzta egy kicsit még közelebb, az ajkát a nőére tapasztva. Nem számított rá, hogy még itt találja, de ez egy kellemes fajta meglepetés volt a részéről. Még azon sem zavartatta magát, hogy a lány nem vitte túlzásba az öltözést és hogy a saját pólója majdnem a lány térdéig ért. Csak majdnem.
- Hm, hát nem is tudom. Lehet, hogy jobb szeretek ébren lenni, Liebchen - tűrte el egy tincsét a lánynak, végre válaszolva a feltett kérdésre. Még végighúzta a tenyerét a lány oldalán, majd kissé oldalra biccentette a fejét. - Nem voltál az ágyban, azt hittem, leléptél...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2018. január 15. 17:57 | Link


- Maximus home, január 14. hajnal -
×♥×


Az együtt töltött idő alatt az már kezdett teljesen nyilvánvalóvá válni Lucának, hogy ő a frissebb, ha a reggelekről van szó. Bár neki is kellett a friss levegő és valami mozgás, de viszonylag hamar magára tud találni, ő inkább a teljes kifáradás kómájában van vakon, az meg valamiért egyre ritkábban éri. Lehet a szervezetének soká tartott, de kellően éli az életvitelét, ki tudja. Mindenesetre a kávéfőzővel hamar összekapcsolta, hogy a német felébredt, de vélhetően még csak pislákol ki a csokibarnáin, neki ez pont ideális, hogy letámadja a szeretetével éppen most.
- Köszönöm - felelte, a kérdésre csak bután nézett elsőre, mert nem igazán értette. Mármint ő eddig is itt volt, csak ugye kint felejtette magát a pindurral. Aki még úgy döntött neki kell a szundi így csak a fejét emelgette a puhi plédekből, de egyelőre nem merészkedett ki. Lehet a hajnali hideg se volt jó hatással rá.
- Iiiigen? Az jó dolog, az nekem is jobban tetszik, sokkal - vigyorodott el a csók után, aztán picit a férfi derekára simult kezeit nézte mielőtt a mondandója elérte volna őt rendesen. Esze ágában sem volt csak úgy fogni magát és hazamenni, mikor egy hetet tökre távol táborozott, és a szokásoshoz képest nem viselte olyan könnyen. Bár nem tudta ezt pontosan mikor is ismerte be magának, lehet csak tegnap este, mikor visszaért. Mindenesetre most kicsit kivárósan állt ott, nem akarta egyelőre felhozni se a fiolácskát, se azt, hogy még az ébredés előtt bármit túladagoljon szerencsétlen Maxikának.
- Csak lementünk pisilni, nem kellemes reggel takarítani - rázta a fejét Pascalra pillogva, aztán Maximushoz bújva, a fejét neki döntve folytatta. - Nem akartam elmenni, csak most jöttem haza… hiányoztál.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. január 15. 20:46 | Link


Zu Hause | 14. Januar


Mindketten tudták, hogy Luca sokkal jobban kezeli a reggeleket, mint a férfi. Olyankor szüksége volt a koffeinre, hogy beinduljon a szervezete, meg úgy... minden. A gondolataival együtt. Kivéve, mikor menekülni kellett, mert akkor éberebb volt, mint egy puma vadászat közben.
- Ugyan - rántott egy aprót a vállán a német, de a kérdésre nem kapott választ. Nem volt mellette reggel a nő, mégis mi másra gondolhatott volna a hideg ágyból? Hogy a kanapén alszik a magyar, mert éppen ott jobban elfért? Max egyes utazótáskái nagyobb teret foglaltak el, mint Luca! A kicsi felnézett, ásított egy nagyot, aztán vissza is rakta a fejét, valószínűleg még egy kör szundira benevezve. A férfi még el se látott odáig.
- Sokkal - mosolyodott el a német, kicsit a lányt nézve, majd a mögötte lévő, bézs színű nappalit. Hiányzott neki a lány és a telefonálás sem igen lett volna rendes megoldás az edzőtábor ideje alatt.
A séta ésszerű magyarázat volt, mert Pascal még kicsi, nem igen tudta tartani és karácsony óta néha bizony történtek balesetek. Maxi pár aprót bólintott, majd ismét a bögréjébe kortyolt. Luca bögréjébe, ő nem vesz unikornisokat. Na jó, az ő bögréjükbe.
- Te is nekem, schatz. Jól tettétek, csak üres volt az ágy. Ismersz. Magamból indulok ki. - Nem mintha Luca mellől akár egyszer is eltűnt volna az utóbbi időben. Sőt. Megdöbbentő helyeken és körülményekkel kelt mellette. - Van valami terv mára?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2018. január 15. 22:20 | Link


- Maximus home, január 14. hajnal -
×♥×


Nem különösebben zavartatta magát a kviddicses se az öltözéke, se az alvóhelye, de még a viselkedése miatt sem. Már az első percben sem próbálta magát moderálni vagy másként előadni a németnek és ez azóta se változott. Nagyon jól tudja, hogy hazugságokban élni csak olyat hoz magával, mint meggondolatlan tettek és elrontott kapcsolatok. Egyiket sem akarta egy pillanatban sem, bár nem mintha a hirtelen döntések nem lennének terítéken. Így kerültek egy légvárba is.
- Nem jöttem csak úgy ki, előtte ott hagytam egy puszit, vagy kettőt - vágott gondolkodós pofit, na nem mintha nem emlékezne. Furcsa volt az egész, mert amennyire összenőttek, most annyira nehéz volt a kötelező kihagyás. Valahol értette az egészet, hiszen belegondolva ő is eléggé rosszul érezné magát, sőt, magát ismerve rendesen elkeseredne, ha úgy kelne fel, hogy sehol senki… mármint tényleg sehol. Nem csak kiment a konyhába, vagy zuhanyozni, esetleg elintézni egy telefont, hanem teljesen elillant. Megélt már hasonlót, akkor elég keservesen sírt és össze is tört. Nem akarta azt az érzést, és egy picit mindezek miatt kellemetlenül is érezte magát, hogy csendben slisszolt ki. Csak egyszerűen nem akarta felzavarni, olyan szépen és nyugodtan aludt. A bögrére pillantott, hogy aztán újra a németet figyelje hagyva Pascalt szuszogni maguk mögött, aztán a belebújó ölelésből kihátrált, hogy Maximus szabad kezéért nyúlva a kanapéhoz húzza őt.
- Igen, tudom, sajnálom. Vissza akartam menni, csak picit eljátszottuk a lendületet - biggyesztette le az ajkait egy pillanatra, de nem volt szó itt nagy komorságról. A kérdésre csak megrázta a fejét, aztán a pulton heverő táskájára nézett, majd megint az unipacis bögrére, el is mosolyodott, hogy aztán leüljön, remélve, hogy a férfi is így tesz.
- Tervem az nem nagyon van, de van itt valami, - emelte a mutatóujját az ajkaira - ami hiányzik innen.
Azzal a tipikus huncut mosollyal hajolt kicsit közelebb, és most először picit érezte azt az izgalmat, amit mindig, de más volt, jobban várta, lehet a kíváncsisága miatt, de akarta az ott bent repkedni szokott kis aranyosokat. Megint érezni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. január 15. 22:53 | Link


Zu Hause | 14. Januar


A tudattól, hogy előtte azért megkapta a maga puszijait, Max kicsit jobban érezte magát. Nem sokszor volt abban a helyzetben, hogy ő volt az, akit ott hagytak. Általában a helyzet másik felén szokott sietni, menet közben rángatva fel a vörös converse cipőt, úton a lift felé.
- Jó, így azért már más a helyzet, lehet, hogy annyira nem is húzom fel az orrom - grimaszolt kissé, mert érezte, hogy lassan a koffein életre kelti az arcvonásait. Kicsit olyan volt, mint mikor a fémet hevíted, hogy dolgozni lehessen vele. A férfi csokoládébarnái is a kezében pihenő kerámiacsodára siklottak, még mindig nem értette, hogy vehettek nekik ilyen bögrét ajándékba. A lány közben elhátrált, majd a kezét nyújtotta Maximusnak, aki az ujjaikat összefűzve követte őt a kanapéhoz.
- Nem kell sajnálnod. Itt vagy. A játék meg fontos - vonta meg a vállát Maxy, mielőtt ismét a kávéjába kortyolt volna. Már lassan csak a bögre feléig ért a halványbarna keverék, így a német is kezdett életre kelni. El is helyezkedett, még egy utolsót hörpintve a koffeines csodából, mielőtt az asztalra tette volna.
- Hm, így első ránézésre fogalmam sincs mi lehet. Glitter? Hmmmm... biztos valami fontos. - hümmögött az amúgy sem éppen magas hangján Liebhart, mielőtt az ajkait egész véletlenül Lucáén felejtette volna, a derekát átkarolva és közelebb húzva a nőt. Sokkal szenvedélyesebb és követelőzőbb csók volt ez, mint három korty kávéval ezelőtt. Lényeges különbség volt, hogy a német már nem állt fél lábbal álomvilágban. - Megtaláltad vagy keresgéljünk még?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2018. január 15. 23:53 | Link


- Maximus home, január 14. hajnal -
×♥×


- Reméltem - mondta rá mosolyogva, hogy még a nagy szemei sarkában is összeráncolódott az arca.
A maga módján a helyzetük még mindig fura volt, pedig az, hogy itt volt Maximusnál nem volt kirívó eset. Igazából már a hazaindulásnál se fordult meg a fejében, hogy máshova menjen, és nem csak a kutyus, vagy éppen csak mert a férfi Pécsen lakik volt az oka. Itt volt a német és ebben ez volt a lényeg, így kicsit bután érezte magát a gondolattól, hogy esetleg azt hinné bárki, hogy elmenne. Igen, egyszer megtette. Elmenekült minden elől, de az közel sem volt előjelektől mentes. Oka volt rá és ha belegondol bárki, várható is volt. De most minden jó. Minden olyan örülős.
- Itt bizony, ugye tudod, hogy ezen gondolkodnod sem kell? - pillantott rá, ahogy finoman megszorította a tenyeret, amibe az övé a mai napig bele tud teljesen veszni. Igazából ahogy látta a tappancsos is még, bár ő azért nő még majd ellentétben Luca kezeivel. De jó volt ez így. Olyasmi volt ez, mint az összepakolható edénykészlet. Egybe tartoztak, egyik illett a másikba. Praktikus volt, valahol vicces és kompakt. A kanapén helyezkedett, még az unis bögre biztonságos távolba került, nem akarta felborítani vagy összetörni, jobb volt így, csak aztán közelítette meg őt.
- Ú, az biztos jól nézne most ki, én a konfettit is szerettem a hajadból szedegetni - mondta nevetve, hogy félkézzel picit a barna tincsekbe túrjon visszafelé végigsimítva a borostás arcon. - Iiiigen, eléggé az.
Hagyta magát közelebb vonni, és átkarolva a nyakát Maximus tarkójánál összefűzte az ujjait úgy viszonozta a csókot. A kérdésre csak a nóziját a németének nyomta majd a pofiját az övének dörgölte, még kuncogott is, ahogy a borosta csiklandozta, nem különösebben zavarta az sem, mikor élesebben sértette a bőrét.
- Azt hiszem meg is vannak… - hajolt hátra a tekintetét keresve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. január 16. 10:13 | Link


Zu Hause | 14. Januar


Nem csak Luca remélte, hogy ezúttal nem húzza fel magát semmin. Nem volt egy higgadt ember, egyes személyek és helyzetek kihozták belőle a legrosszabbat. Nem mintha annyira dolgozott volna rajta, hogy ezen változtasson, de nem volt egyszerű eset na.
- Már azon, hogy egyszer csak eltűnsz? Reméltem is, nem viselném jól... - látta be a dolgot Max. Nem volt az a fajta, aki ügyet csinál belőle, ha faképnél hagyják, de most mégis csak Lucáról volt szó. A kezükre nézett, kicsit viccesnek találta, hogy milyen apró keze van a lánynak. Nem sok erőfeszítést kellett tennie, hogy teljesen az övébe simuljon a tenyere. Azért az unikornisos bögre mindenképpen jobban járt, ha tőlük távol került az asztalra, mielőtt a tartalma mindent elönt, nagy foltokat hagyva a szőnyegen, vagy összetörik az unikornis.
- Szerintem még mindig találnál benne, ha nagyon keresnél. De nézzük a jó oldalát, legalább nem rizs! - közölte Max optimistán, végigfuttatva az ujjait a göndör tincsek tömkelegén. Egy kicsit túlzott a konfettivel kapcsolatban, de a farmerjei zsebében tényleg tudott még mindig találni, ha nagyon akart.
Mivel Luca azt mondta, fontos, elég hamar a dolgok keresésére indultak, elég intenzívre is sikeredett a keresési folyamat, de úgy tűnt, hogy meglett, amit a nő keresett. Az orra Maxéhoz ért, mire az kissé felkuncogott, akaratlanul is bebandzsított.
- Igen? Sikerült megtalálni őket? Örülök... - csúsztatta a kezét Luca arcára és a hüvelykujjával megcirógatta a lány járomcsontjának vonalát. - Ha gondolod, majd később főzök valamit, csak lehet, hogy nem ártana elmenni boltba...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2018. január 16. 14:59 | Link


- Maximus home, január 14. hajnal -
×♥×


Azon annyira nem aggódott a nagy szemű lányka, hogy majd valami módon sok grimaszt tesz  Maximus arcára, mert tényleg nagyon dolgozott azon, hogy minden jó legyen. Már hónapok óta így volt ezzel, bár eleinte görcsös volt ettől és már attól tartott, hogy a sok jó akarásától lesz előbb utóbb valami porszem a gépezetbe. De ez nem történt így, sőt.
- Én már nem fogok, ezt megígérhetem - még a keze is elindult maguk közé a kisujját kitartva, aztán talán egy percig butaságnak érezte a dolgot. Pedig ő hisz benne, a kisujjeskü olyan dolog, amit sosem szegett meg. Ilyet még csak családtagokkal kötött, meg egyszer Leonieval békekötés után. Nem akarhatta, hogy még egyszer elrabolja Benjit, szertárba tegye, kikötözze és a felgyújtásával fenyegetőzzön, csak mert Luca kapott Keithtől ajándékot, a vörös meg nem. Csak egy egyszerű évnyitó volt, amire a szőke fiúval ment, vagy mi a szösz. Nem érti az ilyen lányokat. Nem értette őket korábban. Aztán volt, akiért bukott nagyokat, most pedig… Biztos, hogy nem lenne kedves ő sem olyan lányokkal, akik elvinnék magukkal Maxit ide meg oda.
- A rizs nehezebb, azt ki lehet rázni, mint a kutyik szokták, tuuudod - azzal kicsit elhajolva látványosan rázta össze és vissza a göndör, barna haját lehet szerencsétlen Maxit is kicsit elhajasítva. Végül csak nevetett az egészen, bár jobban megnézte azért nincs-e, hiába volt már régen.
Hamar kibukott a cikeszkergetőből az igény rá, hogy tesztelgesse magát, de ott volt benne, hogy talán azt is illene kifejteni, miért éli ennyire extralelkesen - bár amúgy is mindig az -  a ma reggelt.
- Igen, ott vannak a hasamban - jelentette ki nagy boldogan még le is pillantva magra, csak aztán vissza a németre. Közben látta, hogy megint mocorgás van odalent, szóval sejtette, hogy lesz társaság is hamarosan, de még elgondolkodott.
- Csak ne legyen semmi spagettis… eeeegész héten azt kaptunk - közölte túlzóan, mert tényleg nem pont így volt. De az a két nagyon tésztás nap túl mély nyomot hagyott benne. Most vagy egy hétig nem tudna enni azt, pedig szereti. Közben nem igazán zavartatta magát, látta, hogy az unis bögrében még van pár korty a keserű lötyiből, amivel nem élt túl sűrűn de magához véve ivott bele, aztán mint aki semmit nem tett visszatette pont úgy és rávigyorgott Maxira a kezeit megint a férfi nyaka köré fonva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. január 16. 16:15 | Link


Zu Hause | 14. Januar


A lány felemelte a kezét, hogy a kisujját kinyújtva esküdjön rá, hogy ő nem fog csak úgy eltűnni. A német nem igen szokott esküdözni, de az utóbbi időben ez egyre többet került elő az életében, így egy pár másodperc hezitálás után emelte a kezét, hogy a kisujját Lucáéba akassza.
- Aztán nehogy nekem megbánd ám! - nyomott apró puszit a lány kézfejére, majd elengedte a kisujját. Pár pillanatig még figyelte a lány kezét, majd elmosolyodva nézett fel az arcára, ahogy szóba került, hogy a konfetti-e rosszabb, vagy mondjuk a rizs. A nő kicsit el is hajolt tőle, hogy aztán lelkesen megrázza a hajkoronáját, de Max szájába ég így is jutott a barna tincsekből. Nem éppen látványosan, de köpködte őket kicsit, meg próbálta az ajkai közül kivadászni. Nem romantikus.
- Neked ehhez hosszú a hajad! - közölte végül, kissé nevetgélve, de hagyta, hogy Luca bogarásszon a tincsei után, akármi után is keresgélve.
Teljesen egymásba is gabalyodtak egy rövid időre, annak ellenére, hogy milyen kora reggel volt, a kicsi szerencsére ezt még átaludta nagy lelkesen. Még egy egész kicsit horkolt is, de aranyos hang volt.
- Az jó, akkor még megvannak - közölte Liebhart szórakozottan, ő is a lány hasára pillantva, majd vissza azokba a hatalmas szemekbe.
- Ööm, baracklevesre gondoltam, meg rántott cukkinire, de ahogy érzed. Süti még maradt tegnapról, asszem, arra ma nem érzek késztetést - rázta meg a fejét a férfi. Olyan csokoládés vaníliás krémes linzertésztás valami volt, de ő eléggé szerette. Kissé furcsán nézett Lucára, nem értette, honnan jött az ötlet, hogy a lány beleigyon a kávéjába. - Nem is szereted a kávét, Schatz...
Utoljára módosította:Maximillian Liebhart, 2018. január 16. 16:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2018. január 16. 18:12 | Link


- Maximus home, január 14. hajnal -
×♥×


Nevették már ki és néztek is rá nagyon furán, mikor egyszer az egyik csapattársával egyezkedés után akart kisujjesküs pecsétet tenni a dologra, de már ott is elmagyarázta mindenkinek, hogy ez miért is fontos. Az idősebb terelőik - az egyikük már harminc éves! - egyenesen jóízűen nevetgéltek, de megveregették a nő vállát, hogy nincs baj, egy fogó sok fejsérülést szed be, előfordul. Csak nézett rájuk értetlenül nagy szemekkel. Neki nincs is baj a fejével! Azzal az ellenkező lendülettel élt most is, ahogy szóba jött a megbánás kérdése, miközben meredt az összecsavarodott ujjacskáikra mosolyogva. Erőteljes fejrázással közölte, hogy nem, neki ugyan esze ágában sincs megbánni. Sőt, ami azt illeti, nem ez volt az egyetlen ígérete mostanság, és úgy érezte így helyes és így jó. Nem úgy, mint a barna fürtök Maximus szájába, a végén már ezért rázta őt a nevetés.
- És nem is feltétlenül finom, tudom - közölte vidáman, hogy végül egészen a német arcába hajoljon azért a nem is aprócska csókért. Fontos kérdés volt, hogy még mindig repkednek-e a cikeszek Lucus gyomrában, egy időben megjöttek, főleg mikor éppen boldog volt, aztán Maximus egyre aktívabb jelenlétével maradtak is. Bár nem hitte volna, hogy ez a két fájdalmasan hosszúnak tűnő és nehéz hét elrabolja belőle a szárnyasokat - mit neki pillangók odabentre. Azzal azonban nem tudta, mit kezdjen, ha megissza a fura bájitalt, az nem-e visz el mindent. És itt nem a fölösleges dolgokról van szó. Arról, amiről ő már úgy gondolta, hogy nagyon is valós, él, benne van, nem valami hasonulás máséhoz. Ettől pedig éppen elég nagy volt a vigyora, mehetett volna szponzorálni fogkrémet is, nem csak sportruházatot.
- A cukkinit szeretem, ez jól hangzik, a barack is - bólintott mindegyik mellé, hogy neki nagyon is megfelel így a mai menü, aztán a kis kávés malőrre oldalra döntötte a fejét. - Nem, de érdekelt mi az, ami az ó, jóreggelt Maxiból - húzta el a száját és elhajolva méregette a férfit, majd elvigyorodva hajolt az arcához és adott rá egy puszit, ahogy folytatta. - Ó, jóóó reggelt Maximust csinál. Meg hogy még mindig nem szeretem-e.
Ahogy befejezte a csiripelést maga alá húzta a lábait és féloldalasan a kanapé támlájának dőlt kicsit piszkálgatva azt, majd ráemelte a tekintetét a németre.
- Megittam a lila lötyit…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2018. január 17. 21:18 | Link



egy különleges vonaton, úton Pécs felé

A január napjai nem túl változatosak, s ha nem vigyázunk, előbb-utóbb mi is  megfertőződünk: ugyanis a szürkeség velejéig mérgez, előbb-utóbb pedig rányomja  bélyegét a közérzetünkre. Ezzel én is teljesen így voltam, néhány órával ezelőtt talán még egy atombombával se tudtak volna kirobbantani az ágyamból, de ha egy elhatározás megszületik, akkor nem lehet mit tenni, cselekedni kell és véghezvinni.
Nyújtózkodtam egy párat, majd fogtam, elővettem a hatalmas utazómat és összepakoltam. Szándékomban állt ellátogatni egy barátnőmhöz, aki elég messze lakik a Bagolykő Mágustanodától, egész Pécsig kell utaznom, hogy újra láthassam őt. Ez azonban nem akadály a számomra, szeretem a kihívásokat és azokat a vonatutakat, amikor az ember saját magára hagyva, kövér legördülő esőcseppeket bámulva, bambulhat ki egy párás mozdonyablakon. Az igazat megvallva, olykor még hajlamos vagyok arra is, hogy nyissak mások felé és új embereket ismerjek meg, ha úgy vélem, hogy az az ismeretlen idegen nem közveszélyes és egyik pillanatról a másikra nem fog megbolondulni mellettem. Habár erre is volt már példa, a legutóbbi alkalommal például, sikerült egy olyan idősebb férfival összefutnom, aki megszállottan bámulta a körmeimet és érdeklődött felőlük, hogy mitől ilyen szépek és mivel ápolom őket. Aladár mondjuk akkor pont nem volt mellettem, de most, ezen a januári reggelen olyan nyüszítésbe kezdett, amikor látta, hogy elhagyni készülök a szobámat, hogy nem tehettem mást, fogtam és magammal hoztam őt is. Nekem aztán nem kell, hogy a szobatársaim már megint éjjel-nappal arról panaszkodjanak, hogy Aladár szétrágta a jegyzeteiket és nem fognak tudni miből tanulni a vizsgaidőszakban. Inkább megelőztem a bajt. Aladár egyelőre jól viselkedik, szépen üldögél mellettem, de ki tudja,nyugalomban töltött óráink, lehet, meg vannak számlálva?
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2018. január 23. 10:30 | Link

Szvelovszky Norbert
Szeged - RedCorset mulató - 12.31

Amikor olvasni kezdtem azt az expressz ajánlott levelet, amit 25.én egy futár hozott el a patikába, azt hittem ott helyben dobok egy hátast. Padlót fogtam, ugyanis egykori főnöknőm és így visszatekintve mondhatom, hogy példaképem Váraljai Adél a RedCorset névre keresztelt mulató tulajdonosának sorain járathattam szemeimet. Évek óta csak néhány levelet váltottunk, melyben persze többször utalt rá, hogy hiányzom neki és ha kedvem támad bármikor, tárt karokkal visszavár, ám most egyenesen kérlel ahogy látom. Illetve utasít de ez a stílusa, nem veszem magamra. Először persze nagyon furcsa, sőt ijesztő volt, de hamar rájöttem, hogy igen jó lelket fed ez a katonásan harsány, mégis távolságtartóan rideg viselkedés,

...Az egyik lány kidőlt, folyik az orra meg lázas vagy mi, Ena a szilveszteri műsornak meg a telt háznak annyi. Úgyhogy told ide a formás hátsódat, ígérem külön öltözőt kapsz és én magam tanítom be neked azt a pár új dolgot ami van. A hangodat meg majd Mimi helyreteszi. Várlak 27.én reggel 9-kor a hátsó bejáratnál, és ne késs mert megbánod...na jó csak vicceltem, gyere, oké?...

 Szemöldököm akkor szinte a homlokom tetejéig csúszott, nagyot káromkodtam, majd kacagtam, mivel rabul ejtett a gondolat, hogy több mint öt év után ismét színpadra állhatok. Így hát becsomagoltam és már 26.án este ott kopogtattam a vasajtón. Régi ismerősként köszöntöttük egymást Tomival, aki egy érdekes bűvészszám előadása mellett a ruhatáros és a belépő beszedője is volt egyben. Kedélyes csevegésünket a most is tiszteletet parancsoló, hosszú vörös hajú dáma, Adél megjelenése szakította meg, de csak pár pillanatig, míg a már jócskán negyven fölötti nő szigorúan végigmért, majd mosolyra húzta ajkát és magához ölelt. Ezután azt sem tudom hogyan jutottam el ide, de ma már 31.-e van, mindjárt kilenc óra és én a sminkemet készítem, második keresztnevem, mint művésznév a plakáton, odakinn hirdeti a programot a többi lányéval együtt, s habár elvileg mugli ez a hely az az érzésem, hogy Adél boszorkány. "Még öt perc!" kiáltja be Mimi az kosztümökkel és a hangunkkal egyaránt foglalkozó nagymamakorú asszonyság. Eltölt a félelem, reszketni kezd a kezem, ám a tükörben megpillantom a főnökasszonyt. "Nyugalom Ena, csak élvezd, ahogy régen" mondja és kisétál. Utána indulok és beállok a többiek közé a leengedett függöny mögé, felvéve a kezdő pózt a nyitó számhoz. Megszólal a zene és felgördül a nehéz brokát, s én szinte visszarepülök a múltba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szvelovszky Norbert
INAKTÍV


Lovardatulajdonos || Horrorszerző
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 79
Írta: 2018. január 23. 18:08 | Link

Evena Noxen
Szeged - RedCorset mulató - 12.31

A minap kimondták a válásom, és a barátaim úgy gondolták, hogy különféle bárok és kocsmák felkeresésével kellene megünnepelnem a szabadulásom.
- Haver, eddig csupán egy börtön rácsain keresztül szemlélted a világot. Ideje, hogy alaposabban kinyisd a szemed! - csap a vállamra Dávid, miközben rákacsint a pultoslányra, akitől csupán egy szemforgatásra futja. Barátom, mintha mi sem történt volna, már egy másik lányon legelteti a szemét.
- Ha a csajod megtudja, úgy megátkoz, hogy ispotályba kerülsz - emeli szájához poharát Simon, legkomolyabb az engem körülvevő férfiak közül.
- Hagyd, az ő gondja! - legyint az egészre Viktor, aztán felém fordul. - Neked viszont tényleg ki kellene élvezned ezt az egészet. Mióta hazudott neked a nő? Most végre vége. Gyerünk, legyél már végre kicsit boldogabb!
Elnevetem magam, persze nem örömből, aztán megrázom a fejem.
- Nem olyan egyszerű ez, régóta együtt voltunk már. Merlin szerelmére, tíz évig volt a feleségem... - kezdeném, de Dávid ismét a vállamra üt.
- Volt! Ez itt a kulcsszó. Mi pedig indulunk is tovább - mondja és elővesz a farmere zsebéből egy szórólapot. - Vár ránk a RedCorset!
A kezembe nyomja a papírt, de már áll is fel, húzza maga után Viktort is. Simon egy utolsót kortyolva eltünteti itala maradékát, majd a pult felé indul, hogy rendezze a tartozásunk. Én meg csak nézem a szórólapot értetlenül. "Sedna" Talán egy rajongóm?

Néhány perc múlva már ott is állunk a bejárat előtt, és nem mi vagyunk az egyetlenek, akik igyekeznek mihamarabb bejutni. Odabent félhomály uralkodik az asztalok között, melyek olyan elrendezésben állnak, hogy mindenhonnan jól lehessen látni a hatalmas függönnyel eltakart részt.
Dávid a könyökömet megfogva húz maga után, Simonék pedig követnek minket. Elfoglalva a helyünket megragad a hely és a pillanat varázsa. Hagyom, hogy a gondjaim elszálljanak. Kíváncsi vagyok találkozom-e Sednával.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maróti Fanni
INAKTÍV


Noelé, most, mindig, örökké
offline
RPG hsz: 112
Összes hsz: 731
Írta: 2018. január 23. 18:23 | Link

Ombozi Megfizetsz Amiért Múltkor Leléptél Noel Rolleyes
Pécs, valamikor január 25-e után, de még február 14-e előtt,
kicsivel este 20:00 óra után... csak, hogy pontosak legyünk Pirul

Mindig is gyönyörűnek tartottam a szülővárosom, és még most is úgy gondolom, hogy örülök, hogy Pécs lett a legelső otthonom. Ma azonban nem érek rá a szépségét csodálni, ugyanis móresre kell tanítanom egy pasast, aki most még valószínűleg abban a tévhitben él, hogy könnyen lerázható vagyok. Persze, ha figyelmen kívül hagyja az üzenetem, és nem jön el, akkor igaza is lesz. Egyelőre.
Viszont múltkor cserben hagyott. Mondjuk, igaza lett, tényleg sikerült nélküle is a főzet... mármint nekem. Sikerült. Ez egy csoda. Khmm... Mármint lelépett és ott hagyott. Ez a lényeg, ne térjünk el a tárgytól! Úgyhogy cserébe elhívtam most ide. És, ha nem tud eljönni... jó, arra még nem gondoltam, de amíg várok rá, van időm kitalálni valami finom kis büntetést.
Az előttem álló Zsolnay-kúthoz most lép oda három lány. Nevetgélnek, lökdösik egymást, és az egyikük mintegy véletlenül végigsimít az egyik ökörfejen. A templom mellett megnyíló átjárót rajtuk kívül csak én látom. Sietősen átlépnek rajta, és senkinek nem tűnik fel semmi.
Sóhajtva hátradőlök a padon, tekintetem a csillagtalan égre vezetem. Bogolyfalván látszanak az égitestek, ebben kicsit jobb, mint Pécs. Farmerba bújtatott lábaimat keresztbe rakom, lesimítom fekete rövid ujjú pólómat, amin a színeváltós "Ha lángra gyúlsz, az emberek szívesen eljönnek, és nézik, ahogyan égsz." felirat díszeleg. Kicsit fázom, de az est további részére olyasmit tervezek, amihez pont megfelelő lesz az öltözékem, addig meg kibírom a vacogást. Remélhetőleg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2018. január 23. 18:26 | Link

Szvelovszky Norbert

zene és kosztüm

 Mi egy csapat vagyunk, ugyan korom miatt én lettem a szólista, aki a legtöbbet énekel egyedül, de mindenki teret kap a kezdő számban. Mindenkin csillogó és igen keveset takaró kosztümök, alattuk test színű szövet, kinek gyöngyök, mint nekem is, kinek csillogó flitterek jutottak, ezek takarnak bennünket ott ahol az illendő. Hajam kiengedve és kicsit behullámosítva, pilláim hosszúra, eltérő szín szemeim hangsúlyosra sminkelve, tekintetem egy farkasé, ajkaim vörösek akár a vér. Szívem lüktet, vérem száguld ereimben, lábam megremeg, gyomrom morzsányira zsugorodott percekkel ezelőtt. De tudom a koreográfiát és én nyitom a számot. Az első hang a legfontosabb, mélyet sóhajtok. Akkor kezdődjék a Show! Kiengedem a bennem lévő érzéseket, melyek ketrecükből szabadult vadak módjára találnak utat torkomon át és igyekszem a legtisztábban csengő erős tónust festeni a köztem és a közönség közt feszülő levegő vásznára énekemmel. Mozgásom erőteljes, mégis nőies. Lépéseim és gesztusaim egyszerre követelők és manírosak, hiszen ez a stílus megköveteli, hogy túljátsszam a szerepem. A gyermekkori balettóráknak most nagy hasznát veszem és annak is, hogy amikor este nem tudok aludni megbűvölt lejátszómon fülemben hangos muzsikára mozgok, csak úgy kedvtelésből, s ugyanez igaz az énekelgetésre, csak azt főzés és zuhanyzás közben szoktam elkövetni. Még jó, hogy a madarak a szomszédaim odafenn a harmadik emeleten és alattam is csak saját helységeim vannak. A ritmus lüktet, a lányokkal félkört formálunk és ki-ki a kör közepére kerül az énekel, van hogy közösen és van, hogy csak én magam adom elő az első számot. Tekintetem elsiklik a nézőtéren, nem látok mást csak a homályban elvesző alakokat, de annyi bizonyos, hogy a nemek aránya a férfiak felé hajlik el. Ez mindig is így volt, ez egy ilyen hely. Anno amikor még az egyetemre jártam, pontosabban már második diplomámat igyekeztem megszerezni itt Szegeden, nos kellett a pénz ezért bejöttem, mert tetszett a hely neve, s előbb pultos lány voltam hosszú hónapokon át, míg egyszer Adél zárás után meg nem hallott énekelni, nos a többi már jött magától, s a történelem ködébe vész. Jó, valójában kilenc éve volt és négy éven át tartott itteni karrierem, második keresztnevemen. Tehát még sok emlék oly eleven, hogy meghallva a számokat, melyeket ma előadunk azonnal tudtam a lépéseket. Csak két teljesen új lett repertoárra téve. A nyitó szám az egyik ezek közül. Kezdek felengedni és, ahogy bölcs főnöknőm mondta élvezni azt, amit teszek. Itt nő lehetek, affektáló, buja, kacérkodó és pimasz, kihívó és rideg, aki átgázol a férfiakon, mindegyiken, kik a lábai előtt hevernek. Jelen esetben a szó szoros értelmében így teszek pár számmal ez után és átsétálok néhány táncostársam hátám. Már alig várom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szvelovszky Norbert
INAKTÍV


Lovardatulajdonos || Horrorszerző
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 79
Írta: 2018. január 23. 19:38 | Link

Evena Noxen

- Ez aztán a hang! - hallom Simont mellettem felsóhajtani rögtön a kezdés után. Bennem is hasonló gondolatok fogalmazódnak meg, bár én a "Micsoda nő!" mondatot röptetném inkább az éterbe. Halványan ismerősnek rémlik, de nem tudom hova tenni, így elhajítom a gondolatot, tudom visszajön majd, ha szükség lesz rá. Az előadásról süt a profizmus, és a szórólap után kialakult várakozásaim ellenére haverjaim nem egy sztriptízbárba hoztak, amit ilyen közel a váláshoz nem hiszem, hogy tudtam volna az elvárásainak megfelelően értékelni. De ezt biztos tudták is.
Dávid gyermeki örömmel, nevetve figyeli a táncosokat. A gyönyörű nők valahogy mindig a kölyköt hozzák elő belőle. Simon lehunyt szemmel műélvez mellettem, bár annak ellenére, hogy csodás a hangzás, szerintem elég sok mindenről lemond a látvány kizárásával. Viktort nem látom a többiektől, de figyelmemet az előadás annyira magához rántja, hogy talán nem is érdekel a reakciója.
A nő, aki elkezdte az egészet valahogy kitűnik a többiek közül. Tekintetem őt követi, így lemaradok az egységről, de nem is zavar. Ebben a nőben van valami, amit ismerek, valami, ami vonz hozzá. A pillantásomat legalábbis biztosan. Figyelem halvány bőrét, hosszú, fekete haját, vérvörös ajkait és egy vörös palást lebben meg lelki szemeim előtt. Ázott föld szagát, esőtől terhes levegőt érzek. Gondolatban sűrű fenyveserdő fáinak koronái zárulnak össze fölöttem, kizárva a napfényt, örök szürkületbe vonva mindent. Őt is.
- Sedna? - kérdezem magam elé suttogva, teljesen összezavarodva, de a sors válasz nélkül hagy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2018. január 23. 19:51 | Link

Szvelovszky Norbert

Vége! Sikerült! Igen! Kiált fel bennem az a megszeppent kislány akit elfed a vad és fülledt külsővel megtámogatott nő itt fenn a színpadon. Örömöm kitart az öltözőig, ahol a következő dalhoz készülök. Gyorsabban kapom le és fel a ruhámat, mint a szél, hogy hódolhassak egy egyszerű, emberi és gyarló vágynak, a folyadék bevitelnek, de nem ám akármilyennek. Így míg a többiek még javában a parókáikat, a dresszeiket vagy épp sminkjüket igazítják, én már sétálok is át a nézőtér asztalai közt a bárpult felé, ahol magam is töltöttem italt egykor, így ismerem a kínálatot és azt is, amit nem ajánlanak ki. Petró, aki valójában Péter, de jobban szereti ha a mixer művésznevén szólítjuk, tapssal fogad. Ő is régi bútordarab már, akárcsak én. "Ez klafa volt csajszi! Tolhatom a szokásost?" - kérdezi, amire mit is felelhetnék, mint, hogy -Kitikkadtam, úgyhogy duplát! -mire ő elővesz egy hatalmas öblű talpas poharat, tejszínt, kókuszszirupot, ananászlevet és némi zúzott jegyet, majd mindezekből egy olyan alkoholmentes, azaz virgin pina colada-t varázsol, hogy beleborzongok a gyönyörűségbe, amikor az első kortyot megiszom. - Te zseni vagy Petró! Ennyi!- dicséretemet egy felé dobott csókkal erősítem meg, bár így is szikla szilárd alapokon nyugszik. A színpadon ezalatt az egyik lány egy egyéni produkcióval szórakoztatja a nagyérdeműt. Egy karikán és egy szalagon függeszkedik és hajt végre hajmeresztő tornamutatványokat. Előrébb sétálok és megállok egy társaság asztala mellett, hogy onnan nézzem. Férfiak ülnek mellettem és ahogyan fél füllel kiveszem odavannak a látványtól. Nos ez is a cél. Ezután az egyikük mintha kimondaná a nevem, lehet, hogy nem, és csak én képzelem, de lepillantok és tekintetem találkozik egy tengerkék szempárral. Rámosolygok, megemelem poharam, majd így szólok, bár inkább csak artikulálok a zajban - Egészségére! - ez is lesz egyben végszavam, mert befejeződik a szám, s nekem vissza kell térnem, hogy elfoglaljam a helyem a következőnél, melyben részt veszek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szvelovszky Norbert
INAKTÍV


Lovardatulajdonos || Horrorszerző
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 79
Írta: 2018. január 23. 20:02 | Link

Evena Noxen

Nem könnyű visszatérni fantáziavilágból a valóságba, de nekem már van benne néhány évtizedes rutinom. Meg sokat segít az is, hogy az ismeretlenül is ismerős nő eltűnik a szemem elől.
A következő lány elképesztő mutatványokra képes, amivel nem csak minket, de a teljes közönséget ámulóivá teszi. Innen-onnan csevegés hallatszik, bár inkább kiabálásnak érződik, hiszen a hangos zene mellett nem elég csak odasuttogni a másiknak a gondolatainkat.
Viktor rendel nekünk egy kör valamit, és míg a többiek előtt különféle sötét italok állnak, addig az én magas poharamban aranyló nedű várja, hogy belekóstoljak. Első ízlelésre némileg savanykás egy kis keserű utóízzel. Mikor szemöldökfelvonva barátom felé fordulok, ő mellőzve a kiabálást egy szalvétára firkantja a koktél nevét, majd elém tolja. "Horse's Neck" Nagyon vicces.
Mosolyogva rázom meg a fejem, és közben úgy érzem, áll valaki mellettem. Vállam felett hátrapillantva az előbbi előadás sztárját, vagy legalábbis főénekesét pillantom meg.
Így közelebbről még jobban hasonlít arra a karakterre, akire a Sedna nevet aggattam, bár vonásait nem tudom jól megfigyelni a fények megléte és nemléte miatt. Szemei végül megtalálják a tekintetem, és egy pillanatra úgy tűnik, mintha más színű lenne a két írisze. Alaposabban nem tudom megfigyelni, mert egy rövid köszöntés után már tűnik is el, úgy sejtem hamarosan a színpadon fogom viszontlátni.

Koktél
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2018. január 23. 20:16 | Link

Szvelovszky Norbert

Dal, tánc, öltözet

 A soron következő dalt Adél énekli, én pedig táncolni fogok az egyik fiúnkkal Ramonnal, ő félvér, az édesapja magyar, míg az édesanyja Mexikóból származik. Külsőre egy igazi latin amorózóra hasonlít, ahogy én sem tagadhatom le spanyol felmenőimet. Épp ezért lettünk mi a zene alatti látványosság, azon túl, hogy főnökasszonyunk ezt az egy számot maga énekli és csak ő visel egyes-egyedül vörös fűzőt. Rajtam fekete fodros déli jellegeket magán viselő öltözet van, hajamban bíborszín rózsa, partneremen szintén fekete ing és nadrág. Felvesszük a kezdő pozíciót, s felcsendül a gitár jellegzetes hangja. A latin ritmus lüktetését modern dobok és klasszikus hegedű öleli át, adva egyedi hangzást a dalnak. Ramon erősen tart egem, forgunk, siklunk el és egymáshoz, toppantunk, közben bejönnek a többiek is, körbevéve bennünket és mi teret adunk nekik, hogy betáncolják a színpadot, míg Adél csodás spanyol kosztümjében és fenomenális hangjával varázsolja el a közönséget. A zene kicsúcsosodik és belép egy másik táncosunk, aki torreádort alakít és egy vörös posztóval játszik kicsit, mintha csak egy kendő volna, mielőtt ismét a mi párosunk kerülne a reflektorok középpontjába. A fények cikáznak, engem mégis csak egy szempár megkeresése köt le. A koreográfia ösztönből megy, mondhatni a véremben van. Ramon tiszta magyar szavai ütik meg fülem, - Ha azt a helyes szőkét keresed, akkor nézz kicsit balra - elnevetem magam. - Ennyire átlátszó vagyok? - a felelet először csak egy vigyor és egy olyan mélyre döntés, hogy hajam teljesen a padlót éri, majd amikor ismét súgótávolságba kerül, így folytatja - Csapj le rá, különben én teszem meg- ha nem a műsor közepén lennénk most akkorát kacagnék, hogy zengene a régi színházterem, mely helyt ad a mulató legfőbb helységének. Közben lassan abbamarad a zene, Adél is beérkezik mellénk és nem marad más csak a meghajlás. A taps, füttyögés és kurjantások elültével ismét rohanás a következő ruha felvételéhez, hátra az öltözőbe. Kicsit lassabban megy most, de mivel két szám múlva jövök csak így nem aggódom. Kilépve a kis szobából elindulok a kékszemű felé, hogy partnerem tanácsát követve taktikusan én lépjek elsőként. A folyosón találkozom ismét Ramonnal, aki elhaladva mellettem a fenekemre csap és így kiált - Hajrá Ena, hajrá!- csak nevetek rá, majd kikandikálok a közönség felé, s gyorsan meg is találom az asztalt, ahol kiszemeltem és barátai ülnek. Lapos kúszásban sunyulok oda Petróhoz. - Na mi van csajszi már a dupla sem elég? - tódítja, mire én ajkam elé emelem mutatóujjamat és másik kezemmel intek neki.-
 Rebegd el mi kell?
- néz rám cinkos fénnyel szemében. - Készíts neki valami olyat amivel elkápráztathatom - suttogom a férfi fülébe, és a szőke felé mutatok, mire az én jó öreg mixer barátom felröhög - Elég csak rád néznie aranyom! - hahotázik - Petró, az ég szerelmére! Adj egy pohár RedCorsetet! Most! - a mixer szemeit meresztgetve tolja elém a vérvörös-fekete márványos italt - Mire készülsz te csaj? - kiált utánam, de én már nem hallom, mert megindulok a kiszemeltem felé. Már épp odaérnék, hogy a ház ajándékát kikézbesítsem az asztalukhoz, amikor egy feltűnően mérges barna lány rohan el mellettem, akit kikerülni nem tudok. Igyekszem ellépni az útjából, de minden erőfeszítésem ellenére úgy meglök, hogy kezemből a pohár egyenesen a szőke mellett ülőre esik, így az ital beteríti őt és a kékszeműt egyaránt - A jó életbe!... - kapom immár szabad kezeimet ajkaim elé megszűrve egy kövér káromkodást.
Utoljára módosította:Evena Noxen, 2018. január 23. 20:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 15 ... 23 24 [25] 26 27 ... 35 ... 135 136 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek