36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 9 ... 17 18 [19] 20 21 ... 29 ... 135 136 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Zárt
Írta: 2017. augusztus 19. 22:19
| Link


Pécs, nálam

A konyhában egészen nyugodt volt a hangulat, semmi nem sugallta a külső szemlélő számára, hogy a bent tartózkodóknak összességében nem sok közük volt egymáshoz. Azt se tudta Max pontosan, hogy is keveredett a pénzügyőr ismét a lakásába, de amúgy is egy nagyobb adagot tervezett főzni, így nem osztott-szorzott sokat a jelenléte. A lány nem volt egy produktív személy ma, legalábbis, legfeljebb abban volt nagyon termékeny, csak abban, hogy elpusztítsa a rendelkezésre álló alkoholt.
- Én nem tudom, már ott elvesztettem a fonalat, hogy ez most Dorothy volt vagy Linda - közölte Liebhart, mert hát, őszintén, nem különösebben figyelt a történetre már korábban sem. A tésztára nézett, ami egy ideje csendesen rotyogott ott a vízben, majd tovább aprította a koktélparadicsomokat. Nem vitte túlzásba az ivást, mert ameddig kénytelen volt kést használni, túlságosan is féltette az ujjai épségét. A serpenyőben a hagyma is pirult már egy ideje, szóval azt kissé félre is húzta, mielőtt még teljesen odakozmálna. Önellátó volt, gyakran főzött magának, más pasikhoz képest, így nem szokta megmérgezni az embert. Legalábbis, biztosan nem véletlenül.
- Tényleg jobb lesz, ha elengeded ezt a sztorit, nem igen akar ez ma összejönni neked. És mit is mondtál, mi van veled  mostanság? Pasik? - érdeklődött. Nem volt benne hátsószándék, sőt, kivételesen még féltékenység sem, egyszerűen megpróbált beszélgetni, ha már egyszer itt volt a nő.
Utoljára módosította:Maximillian Liebhart, 2017. szeptember 13. 23:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2017. augusztus 22. 16:19 | Link


| outfit | Pécs

Nekivágunk a hatalmas kalandnak, ami kb a következő sarokig vezet, ahonnan majd szépen elpucolhatunk egy szempillantás alatt. Érzem, hogy tényleg nagy a felháborodás, s kicsit szórakoztat, hogy ennyire álkomolyan tudja venni. Nem mintha engem sajnálni kéne, nagyon elítélő szemöldökráncolással veszem át a rágót s gyúrom a számba. Uhh, ez édes. Beleborzongok, de hamarosan jobb lesz s én is vígan kezdem fújni a buborékokat.
Internet? Tényleg modernek ezek a milleniális máguspalánták.
- Legközelebb akkor telefont is használhatunk, a baglyok lassabbak, meg folyton megállnak kajálni, pihenni, ilyen hülyeségek - felháborodva horkantok egyet, mint aki nem is tudja elképzelni, miért lehet szüksége egy madárnak ilyesmikre. Méghogy kaja. Munkaidőben lazsálni, ejj.
- Ááhh - lelegyintem. Nekem problémám a hopphoppal? Neki van velem. - Vasból van - paskolom meg a pocakomat, s csak némán fohászkodok egyet mellé, hogy tényleg ne dobja ki a taccsot. Általában jól viselkedik, jól bírom a hullámvasutat is, de a hoppanálás valahogy... kitör tőle a frász. Most mégis bátornak tűnő határozottsággal adom a mancsomat, mintha én volnék a Gyáva Oroszlán, ő meg Dorothy.
- Ez itt már nem Kansaaas! - Még épp sikerül félhangosan felkiáltsak, amikor érzem a rándulást a gyomrom mélyén és minden sötét lesz. A következő pillanatban egy mosógép centrifugájában találom magam, de ahogy lassan kitisztul a kép s leáll a forgás, rájövök, hogy ez csak egy ösvény. Még szerencse.
- Innen pedig...? - nézek körbe, pedig előtte elolvastam az útbaigazítást. Nagyon hasznos volt. Valahonnan a közelből kutyaugatás hallatszik, vigyorogva abba az irányba mutatok. - Megvannak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Haruka Yamasaki
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. augusztus 24. 23:07 | Link

Lewy
július 2.
Pécsett, Bojarski ház
Atashi



A vizuális gondolkodásomon semmi sem tudott segíteni, így azonnal elképzeltem, hogy a nénik felém harapnak. Nem szerettem a japán képregényeket, de az unokaöcsém sajnos igen, ő többször is mutogatta nekem. Nem, nem volt vicces.
Kirázott a hideg, az ajkamba haraptam, mielőtt bármi nem odaillőt mondtam volna. Jobb lenne minél hamarabb lerendezni a lakás bizniszt, utána majd ráérek kiheverni a fura párhuzamot magyar és japán dolgok között.
Nem tudom, Lewy hová gondolhatott, mikor arra biztatott, hogy nézzem meg közelebbről a szörnyet. Nos, köszönöm szépen, nem élnék ezzel a lehetőséggel.
A nagy plüsst otthagytam és mivel nem akartam több ijesztő dologba belefutni, csak a cipőm orrát néztem, miközben vártam a lengyelre.
Hallottam, hogy felém mozdul, ezért végre fel mertem emelni a fejem, hogy szembenézzek vele. Rögtön azután az egyik kék szörnyike leesett a kanapéról. Valami más mozgást is láttam ott, de nem akartam odanézni. Azt hiszem, ha valami gondom adódik, inkább valami nyilvános helyre beszélek meg találkozót Lewyvel.
Szinte nem is figyeltem, amit magyarázott, csak kikaptam a kezéből a papírokat. Gyorsan átfutottam, de egy dolgot nem találtam azonnal és nem akartam tovább maradni, mint amennyit szükséges, ezért megkérdeztem tőle.
- Mennyi időre szól a szerződés?
Tény, hogy nem tervezek gyorsan kiköltözni onnan, de nem szerettem, ha meg van kötve a kezem. Az előző helyen is, fél éves szerződésem volt, azután minden ment tovább, csak időben szóltam, hogy kiköltözök. Vagyis egy hét az annak számít, nem?
- Ó, erkély is van! - csodálkoztam el, mikor kiszúrtam.
Nagyon, nagyon szerettem az erkélyeket. Nem tudtam, hogy Lewy szimplán tehetséges a lakások kiválasztását illetően, vagy csak szerencséje volt velem, de nagyon megörültem neki. Mosolyogva néztem rá, miközben a tollam után kutattam a táskámban. Talán túlzottan babonás vagyok, de ha a saját tollammal írok alá dolgokat, azok jól szoktak elsülni.
Utoljára módosította:Haruka Yamasaki, 2017. augusztus 24. 23:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Haruka Yamasaki
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. augusztus 25. 01:19 | Link

Jamie

Pécs || Könyvesbolt ||Atashi



Amikor ismét Pécsre látogatottam, már egy fokkal magabiztosabb voltam. Könnyebben találtam meg a mágusnegyedet, már nem is kellett kérdezősködnöm, ami nagy boldogsággal töltött el. Az egyetemet sem volt nehéz kiszúrni, lévén nagy épület, kismillió oda özönlő diákkal és tanárral együtt.
Nem messze álltam meg a bejárattól, ajkamba harapva figyeltem a tömeget. Valószínűleg elkaptam az egyik nagyobb kar katalógusos órájának a végét, ezért is volt ilyen óriási a nyüzsgés. Bár, ami az én egyetememet illette, szinte mindig mászkáltak odatartozó, illetve random emberek is csak úgy a környéken. A tanszékem ráadásul a kampuszhoz volt közel, így még este sem állt meg az élet, aminek én nem kifejezetten örültem.
Ide-ode ugrált a tekintetem az arcok között, egyik sem volt ismerős számomra. Nem is tudom, mit csinálnék, ha csak úgy feltűnne most is Sebastian. Ki tudnám egyáltalán magyarázni? Akkor meg minek jöttem ide?
Nem akartam azonnal a hopp hálózathoz rohanni, előtte inkább szétnéztem. Annál sokkal előbbre tartottam a büszkeségem, mintsem fülemet-farkamat behúzva hazaszaladjak.
Nem lehettem odakint sok ideje, amikor éreztem, hogy egy jéghideg, kövér esőcsepp esett a hátamra, hogy aztán végigfolyva kellemetlenséget okozzon. Épp kirázott a hideg, mikor éreztem, hogy ez nem egyszerű csepegés lesz, itt le fog szakadni az ég.
Gondolkodás nélkül berohantam a legközelebbi üzletbe, de még így is eláztam. Király, mit ne mondjak.
Miközben a pálcámat kerestem, leesett, hogy egy könyvesboltba rohantam be. Mit ad az Isten, épp egy gyógyító könyv előtt álltam, így inkább felhagytam a pálcám keresésével, hogy a kezembe véve a könyvet alaposabban is megnézzem. Reméltem, hogy találok benne valamit, ami Sebby sebének a gyógyításában segíthet.
- Nyári eső, mi... - aprót sóhajtottam, közben arra figyeltem, nehogy nedvessé tegyen a könyv lapjait.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jamie Leroux
INAKTÍV


ginzd || möszjő dzsimi
offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 258
Írta: 2017. augusztus 28. 17:06 | Link

Haruka Yamasaki
Pécs, az egyetemhez legközelebb eső könyvesboltban


Úgy hallottam, jövő szemeszterben a pécsi egyetem vendégül látja David Edinborough Cambridge-i professzor urat, aki nemcsak, hogy napjaink legelismertebb gyógyítói közé tartozott, de ő volt az egyetlen is, aki, ha egy konferencián a szakterületemmel kapcsolatosan szólalt fel, akkor nem csitították el vagy hördültek fel, hanem fejet hajtva előtte, némán hallgatták végig, hogy a tapsot követően értelmes kérdéseikkel jelezzék, vele együtt gondolkodtak. Ezt szerettem volna én is. Felhívni a gyógyítókollégák, főleg az idősebb korosztály tagjainak megtisztelő figyelmét az alvás, és a hozzáköthető, mélyen gyökerező problémák kutatásának fontosságára. Nem mellesleg, Edinborough úr volt annak az ispotálynak az igazgatója is, ahol a gyakorlatomat végeztem, és ahol a gyógyítástudományról a legtöbbet tanultam. Nem az iskolai anyagról, hanem szemléletről és hozzáállásról. Hallgass, gondolkodj, légy türelmes - mondta olykor, mikor ideje adódott az ispotály gyakornokaira.
A könyvesbolt kirakatüvegén hatalmas cseppekben kezdett kopogtatni a nyári zápor. Pillantásom először a kirakatra, majd a csengettyűszóval kinyíló ajtóra, és a rajta belépő lányra vándorolt, de csakhamar visszafordultam a kezemben tartott, legfrissebb kiadású gyógyítói magazinra. Ajkam várakozón beharaptam, tekintetem sietve szaladt végig a címlapon lehozott neveken meg a felkapott témák listáján. Sehol senki. Futtában lapoztam bele az újságba, de akiket annyira kerestem, ebben a hónapban sem kaptak helyet a szaklap hasábjain. Csalódottságom csak egy pillanatra ült ki az arcomra, az a becsukott, és a helyére csúsztatott újsággal együtt vált köddé. Volt még mit tenni a szemellenzőt viselő gyógyítórétegben, ez csupán ennyit jelentett.
Zsebre dugott kézzel indultam el kifelé, mikor ismét észrevettem az előbbi lányt, aki akkor úgy tűnt, csak az eső miatt bújt el itt, most mégis vaskos gyógyítói könyvet lapozgatott. Igaz, először elmentem mellette, de néhány lépés múlva, a sarkamon visszafordulva gondoltam egyet, és csendesen mögé álltam, hogy a válla fölött pillantsak bele a könyvbe. Kíváncsi voltam, mit keres.
- Biztos vagyok benne, hogy az előszónál vannak érdekesebb fejezetei is a műnek - széles mosollyal szólaltam meg, vélhetőleg a frászt hozva ezzel szegényre. Korábbi sejtésem viszont beigazolódni látszott: nyári zápor, mindennek okozója.
Utoljára módosította:Jamie Leroux, 2017. augusztus 28. 18:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Haruka Yamasaki
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. augusztus 28. 21:47 | Link

Jamie

Pécs || Könyvesbolt ||Atashi



Legutóbb nem tudtam sokat segíteni Sebbynek, mikor a seb ott volt a karján. Ez pedig elég rosszul érintett, mivel hát elég szokatlan nekem, hogy van olyan, amit nem tudok megcsinálni elsőre. Nem gondoltam magamat egoistának, épp csak beláttam, hogy szerencsés vagyok.
Legalábbis szerettem, ha mások ezt hiszik. Az igazság az, hogy felkészültem elég sok eshetőségre már és ezen nem is szeretnék változtatni. Szó sincs arról, hogy emiatt az eset miatt gyógyító akarok lenni, azt nem tudnám végigcsinálni. Még ha az anyagot meg is tudnám tanulni, kell egyféle elhivatottság hozzá, ami bennem nincs meg. Ha fele annyira érdekelne az általános gyógyítás, mint a seprűk, akkor talán megpróbálnám, de így elég nekem, hogy egy könyvből lesek el használható praktikákat.
Mivel az egyik legnagyobb könyvet sikerült kiszúrnom, az előszóval kezdtem, mert annak aztán tényleg semmi értelme nem lenne, ha bonyolult műtéti beszámolókkal találnám szembe magam.
Egyszerű leírással kezdődött a gyógyítás kezdeteiről, már ami a varázslókat illeti. Nem különösebben érdekelt, de sosem lehet tudni, mikor kell felhasználni ilyen információt. Talán elmehetnék egy varázsvetélkedőbe?
Vissza akartam térni az olvasáshoz, mikor megszólalt nem is olyan távolról egy mély hang. Rögtön gyanítottam, hogy nekem szólt, de a váratlan esemény miatt nem is igazán tudtam megfelelően reagálni. Bár ha a felugrás és a halk sikoly a megfelelő reagálás, akkor tökéletesen teljesítettem.
Kifújtam magam, hogy aztán higgadtan tudjak válaszolni.
- Azért valahol el kell kezdeni, nem igaz? Nem gondolom, hogy célravezető lenne, ha a végét olvasnám, aztán a közepét, aztán az elejét - mosolyogtam, aztán jobban megnéztem a férfit.
Nem tűnt diáknak, bár az egyetemistáknál sosem lehet tudni. Talán tudna segíteni, de nem az én asztalom, hogy csak úgy letámadjam némi információ reményében.
- Yamasaki Haruka vagyok, igazából seprűkészítő művész. És ön?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jamie Leroux
INAKTÍV


ginzd || möszjő dzsimi
offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 258
Írta: 2017. augusztus 28. 22:57 | Link

Drávecz Krisztina
Pécs, hétfő
Előzmény


Egy pálcaérintéssel zártam be a VII-es terem ajtaját, majd Kriszta után eredtem, s beérve őt, halvány mosollyal pillantottam rá. Az egyetemi épület ekkorra már üres volt, a folyosók visszhangoztak sietős lépteink alatt.
- Néhányuknak sajnos pótvizsgázniuk kell - feleltem komoran, míg a közeli park felé vettük az irányt. Nem esett jól buktatni, főleg, ha a szemeszter alatt, vagy a vizsga alkalmával megláttam a diákban szunnyadó lehetőséget. Ezek a fiatalok pedig egytől-egyig tehetségesek voltak, okosak, érdeklődők, nyitottak a világra. A legtöbbjük ráadásul szorgalmas is, ami az én szememben mindennek az alappillérét jelentette. Év közben nem győztem hangsúlyozni, hogy hiába vág az eszük, ha képtelenek leülni megtanulni az anyagot. Anélkül... mindegy hogy szépítjük, a lényeg ugyanaz: kár egymás idejét rabolni. A hajamba túrtam, igazítottam néhány kuszának hitt tincsen, majd összehúzott szemöldökeim alatt Krisztához fordultam. Sejtelmesen elmosolyodtam. - Ami pedig Biankát illeti, szeretettel várom a jövőheti vizsgaalkalomra.
Addigra mindenképpen ki akartam találni neki egy kis meglepetést, pár beugratós feladatot meg egy-egy, a témához még csak nem is kapcsolódó kérdést. És persze akadt néhány finom megjegyzésem is hozzá. Az iskolai szabályok súlyos megsértésén, és a gyalázatos kihágáson túl például, hogy jobb barátot valószínűleg kívánni sem lehetne nála, a kreativitásuk, bátorságuk és a dolog megvalósítása is tetszett, az ötletet pedig egyenesen zseniálisnak tartom.
- Van itt a közelben egy hely - hunyorogva mutattam a sétálóutca legvégén megnyílt, kiülős étterem felé. - A fűszeres steak burgonyájuk, hm, ha ettél már finomat...
Egy pillanatra még a szemem is lehunytam, ahogy érezni kezdtem a krumpli és a hamburger ízét a számban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2017. augusztus 28. 22:59 | Link



A kacskaringós fővárosi utcákban kavargott a volt navinés hölgyike, igyekezett elérni, hogy megkapja az okmányait, amik végre elkészültek. Úgy esett, hogy elhagyott párat, azokra pedig szüksége lenne, így kénytelen volt elmenni értük Budapestre, majd tovább indulni, ha már megint az országban van. Platformos szandis, szoknyás, alacsony tündérke vette be Pécset nem is olyan kis időre, mikor Kiva kérésére pár dolgot elhozott a húgának. Nem kifejezetten zavartatta magát, ha valakit meg kellett látogatni, de voltak olyan pontok az életében, amivel az azonosulás nem ment egyszerűen, nála a családi szálak is ide tartoztak. Még mindig nem volt barátságban a testvér kifejezés használatával, pedig valahol szerette volna, ha sikerül. Próbálkozna, talán szeretne. Viszont, csak azért, hogy legyen kellemes is a hasznos mellé mindenképpen, ki is kutyázta magát Volttal még vendégeskedett. Imádnivaló a fehér tappancsos, jól össze is nyalta a játékvezetőcskét.
Azonban a nap egyetlen pontja sem magyarázza azt, miért ült egy hatalmas mosoly az arcán végig, ahogy nagy szemekkel nézelődött és a hazahoppanálás helyett csak sétálgatott. Hogy hogyan is került a pécsi forgatagba, majd abba a bizonyos utcába, ahol végigtipegve meglelte Maximus lakását, igazi rejtély. Leginkább neki is, de nagy lelkesen szelte át az utolsó lépcsőket, majd az utat és elérve a lakáshoz nem törődve az idővel, a bámuló nénivel, akinek intett, be is kopogott. Megigazította magán a szoknyát is közben, hogy aztán az ajtóra tekintsen az ujjait összefűzve maga előtt billegett jobbra és balra a lábain.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. augusztus 28. 23:28 | Link

Professzorok gyöngye
Pécsen andalogva



Bevárom, eszemben sincs menekülni előle, hiszen azért érkeztem, hogy kicsit többet megtudjak róla. Mellette lépdelve a magam 168 centijével törpének érzem magam, ennek ellenére áldom azt a gondolatot, mely reggel azt suttogta, nehogy magassarkút vegyél fel. Mert hát azért a gyatra járda, meg a macskakő nem lennének a haverjai a topánoknak.
- Hát, sajnos ez nem egy büfétantárgy. Le kell csücsülni mellé és benyalni - nem tudom, hogy érti e, mit szeretnék ezzel a szóval kifejezni. Ha nem, hát akkor készségesen elmagyarázom majd neki, addig is legalább jártathatom a számat, hiszen csak nem bírok leállni. Sok álmatlan éjszakára emlékszem, volt hogy úgy estem be vizsgázni, hogy előtte éjszaka jó, ha sikerült fél órát aludni. Vizsgára készülés téren rettenetes voltam a végére.. Volt, hogy az esélytelenek nyugalmával érkeztem, sőt olyan is, hogy bár végigvártam a sort, inkább be se mentem.
- A hangod semmi jót sem ígér - egy pillanatra megtorpanok és bizonytalanul a karjáért nyúlok. Finoman megszorítom, ezzel szeretném magam felé fordítani őt, bár nem tudom, hogy mennyi esélyem van rá. - Tényleg nem ő tehet róla, ne rajta verd le. Bármit kitalálhatsz, de én bűnhődjek, ne ő - kérlelő pillantásokkal nézek rá. Hogy hol a magabiztosságom? Valahol egy béka feneke alá bújt el, s várja, hogy Jamie megvillantsa megnyerő mosolyát, s visszatérhessen. Karját végül elengedem, s zavaromban eltűrök pár rakoncátlan tincset, ami a szélnek köszönhetően szemembe került. Közben remélem, hogy a francia tényleg kitalál valamit, ami engem érint. Szegény Bianka nem érdemli meg, hogy miattam szívjon.
- Hmm, hát egy ilyen beharangozó után, mindenképpen meg kell kóstolnom - elmosolyodom. Olyan őszinte reakciót látok tőle, ami manapság ritka, legalábbis az én életemben. Jó egy kicsit "igazinak" lenni, sajnos nem sokszor adatik meg.
- Jól kiismered már magadat itt? - érdeklődve nézek rá, miközben haladunk. Az én memóriám rémes, főleg, ha a-ból kell eljutni b-be. Még egy ismerős helyen is képes vagyok úgy eltévedni, hogy soha nem jutok vissza oda, ahonnan indultam. - Pécs vagy Pest nyert meg jobban? - mielőtt még megérkezünk bevetem ezt is, tényleg érdekel a válasza, főleg ha még véletlenül meg is magyarázza. Nem tehetek róla, ilyen kis kíváncsi és cserfes vagyok, talán majd egyszer elnövöm.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. augusztus 28. 23:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. augusztus 29. 01:37 | Link



Általában jó szokott lenni a spontán találkák lebonyolításában, még legutóbb is elég jól kezelte a helyzetet, de a figyelme most Kenzieről újra és újra más vizek felé evickélt el csendesen. A történet sem különösebben érdekelte, ez mondjuk nem a lány hibája volt, senkitől nem szerette a sztorikat, olyan emberekről, akik nem érdeklik.
Helyette inkább csendesen elmerült a főzésben, közben egyszer meghúzva a poharát, amibe előzőleg öntött a nő által bitorolt üvegből. Csak egy kis szünet után tűnt fel neki, hogy a monoton háttérzaj megszűnt és már inkább csak a forrásban lévő vizet, a sercegő olajat hallotta. Éppen ezért rá is kérdezett, mi van Kenzievel, bár lehet, hogy ez volt az ötödik alkalom aznap. Úgysem tűnt volna fel a lánynak és legalább megvolt benne az érzés, hogy beszélgetnek.
Aztán kopogás hallatszott, Max pedig egy zavart arccal és határozott pálcamozdulattal zárta le a tűzhelyet a pirítani-valók alatt, hogy beengedje az érkezőt.
- Ki az? - érdeklődött, a pólóját gyűrögetve kissé, miközben a kulcs után keresgélt zajosan, holott nem volt rá szüksége. Mindig nyitva volt jóformán az ajtaja. Ki is tárta lassan, majd még értetlenebb fejjel mérte végig az előtte állót. - Luca? Hát te? Mármint... gyere be!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jamie Leroux
INAKTÍV


ginzd || möszjő dzsimi
offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 258
Írta: 2017. augusztus 29. 10:00 | Link

Drávecz Krisztina
Pécs, hétfő
Előzmény


- Azért, amit igazán akarsz, általában keményen meg kell dolgozni - fűztem még Kriszta szavaihoz a saját tapasztalatomat is. Nyugodtan pillantottam le rá, tekintetemből életszeretet és mélyről jövő természetesség sugárzott. Egy percig sem bántam soha, hogy a tanári, később professzori elismerések, a jó jegyek, vagy az elnyert állások nem hullottak az ölembe, hiszen már gyerekként is azt láttam, hogy a kemény munka végül meghozza a gyümölcsét. A közeg, amelyből jöttem, hamar megtanított arra, hogy a szám jártatása helyett inkább csak kezdjek el tenni.
Az érintésre lelassítottam, majd meg is álltam, és nagyra nyíló szemekkel fordultam a lányhoz. Addig arcát fürkésző tekintetem végigsiklott a karján, át a sajátomra, majd balra billenő fejjel, elmosolyodva néztem vissza az aggódó szemekbe.
- - fejemet előrébb döntve, csendesen hívtam fel magamra a figyelmét, és úgy, alulról pillantottam fel rá. - Csak vicceltem. Biankát semmiféle retorzió nem fogja várni. Nyugi...
Egyébként is kedveltem őt. Az általam tartott szemináriumok egyik legaktívabb résztvevője volt. De ha nem is lett volna így, ha egyáltalán nem kedveltem volna sem toltam volna ki vele. Egyszerűen nem ilyen ember voltam. Illetve, azt hiszem, a karmában is hittem.
- Á! - nevettem el magam, és eszembe jutott, az elmúlt hónapok során hányszor kötöttem ki olyan helyen, aminek a létezéséről addig fogalmam sem volt. - Itt Pécsen csak az éttermeket ismerem meg néhány üzletet. Pesten még ennyit sem. Ott jóformán csak az albérletem, az ispotály és a magyartanárnő otthona közti útszakaszt teszem meg újra meg újra.
És persze ott volt a Margit-sziget, a Budai vár és a Normafa, de erről már meséltem Krisztának. Na meg, természetesen jártam már néhány szórakozóhelyen is, főleg kollégákkal, de ezt már nem kötöttem a bongyor orrára.
- Pécs nyugodtabb - adtam némileg kitérő választ. Nem tudtam volna dönteni, még túl keveset láttam belőlük. - Pest világváros, több hozzám hasonlóval sodor ott össze az élet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. augusztus 29. 10:27 | Link

Professzorok gyöngye
Pécsen andalogva



Nagy szemeket meresztve nézek rá. Elesett kis őzgidának érzem magamat, míg szavait tovább nem folytatja.  Amúgy sem erős szorításom gyengül, lassan el is eresztem, közben egy mélyről jövő sóhajt préselek ki ajkaim között. - És engem? - szelíd mosoly ül ki az arcomra. Mindig csak Bianka, no de mi van velem? Nem tudom elképzelni, hogy ennyire egyszerű és sima lenne. Mindig van valami, csak olyan lassan bukik ki az emberekből, hogy abba majdnem bele is őszülök néha.
- Én az első évemben folyton eltévedtem, volt hogy már apró jeleket hagytam a házakon, hogy tudjam merre kell menni - szégyen vagy sem, sajnos az én fejemben az útvonalak olyan kúszák, hogy csoda számba megy, amikor nem tévedek el. - Pesten mondjuk, szerintem az is eltéved, aki odaszületett - somolyogva pillanatok rá. Most, hogy a városon belül átköltöztem a túloldalra én csak GPS segítségével közlekedek, még az ismert útvonalakon is. - Merre laksz Pesten?- nem kell aggódnia, ott nem fogok megjelenni, az már tényleg zaklatás lenne.
- Szóval, akkor Pest a jobb? - abból, amit mondott én ezt veszem le. Hiszen magamból kiindulva, én ott érzem jobban magam, ahol több a hozzám hasonló.
A lépések lassulásából arra merek következtetni, hogy megérkeztünk. Mikor én idejártam ez a hely még nem így nézett ki. Kicsit meglepődve méregetem a kirakatot, majd úgy az egész elképzelést. - Azt hiszem mikor legutoljára jártam itt ez egy romkocsma volt... Milyen gyorsan változnak itt a helyek - azt nem teszem hozzá, hogy nézd már azon a helyen fogtam az egyik lány haját, amikor hányt, mert azt hiszem ez nem éppen a legjobb téma lenne, főleg evés előtt. - Na ide nekem azt a híres steak burgonyát - vigyorogva es tenyereim összecsapva indulok meg befelé.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. augusztus 29. 10:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jamie Leroux
INAKTÍV


ginzd || möszjő dzsimi
offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 258
Írta: 2017. augusztus 29. 12:21 | Link

Drávecz Krisztina
Pécs, hétfő
Előzmény


Egy hosszúra nyúló pillanatig csak néztem őt, merengtem a válaszon. Az ajkaim összetapasztottam, a számszegletemben azonban egy csenevész, ördögi mosoly villant meg.
- Azt még nem döntöttem el - mondtam végül, s a kérdést nyitva hagyva fordultam el tőle, hogy ismét útnak indulhassunk. Magam sem tudtam, lesz-e bármi is az említett büntetésből, hiszen a társasági életemnek sokszor bizony szigorú határt húzott a tudomány.
- Az V. kerületben, közel mindenhez, kivéve az ispotályt - jelentőségteljesen pillantottam rá. Ez amolyan Murphy törvény volt, kikerülhetetlen, de a munkahelyemtől való nagy távolság ellenére is szerettem a környéket. Szóval igen, ha mindenképpen választanom kellett volna, akkor azt mondtam volna, Pest áll közelebb a szívemhez. - És te?
Kriszta budai lánynak tűnt, és az, amit a múltkori balatoni este alkalmával elárult a családja anyagi helyzetéről, megerősíteni látszott ki nem mondott gondolatomat.
- Minden buliban ott vagy? - kérdeztem vigyorra nyúló szájjal, majd, mielőtt még beléphetett volna az étterem ajtaján, a karja után nyúltam, és finoman visszahúztam, hogy szabad kezemmel a napfényes teraszra mutassak. Ott az asztalok távol voltak egymástól, némelyiknél szék helyett kötélen függő hintára lehetett ülni, máshol süppedős fotelek és rusztikus hatású, fonott kerti bútorok várták a vendégeket. Megvolt a hely maga varázsos hangulata, amit nagyon szerettem, és amit semmiképp sem cseréltem volna le a benti sötétre. - Válassz egy asztalt, a rendelést intézem.
Szelíd mosollyal engedtem el a kezét, hogy néhány percre eltűnjek az ajtó mögött, és kikérjem a személyes kedvencem: barbecue szószos, sült hagymával megszórt, enyhén chilis bárányhúsos hamburgert fűszeres steakburgonyával és mellé két üveg kólát.
- Remélem, nem baj, ha egy picit csípős lesz - mondtam, míg a tenyereimet összedörzsölve elsétáltam mellette, és egy pillanattal később helyet foglaltam vele szemközt.
Utoljára módosította:Jamie Leroux, 2017. augusztus 29. 12:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. augusztus 29. 14:03 | Link

Professzorok gyöngye
Pécsi ebéd



Hát akkor ez marad a levegőben, talán nem fogok megbolondulni, míg arra várok, hogy eldöntse mivel „jutalmaz”. Sőt, apácának se fogok bevonulni, megígérem.
– Ahh, nem rossz – arra nem igen járok, így bőven megúszta a látogatást, szerencséje van. – Budanekeresd, most már végre egyedül – jobb ez így. Kellett a különválás, kell a saját életem, bár az elején elveszett voltam, de most már azt hiszem sikerült összekaparnom magamat.
– Áhh, öreg vagyok én már ahhoz.. De az egyetem alatt, szerintem kicsit túltoltam a dolgot - elhúzom a számat. Nem kell erre büszkének lenni, de szégyellni sem érdemes. Azok az évek erről szólnak, mellette pedig képes voltam tanulni is. Szerintem ez így kerek egész lett.
Már nyitnám a számat egy köszönés erejéig, amikor egy idegen kezet érzek az enyémet. Meglepődve sorolok vissza és nagy szemeket meresztve nézek a férfira. Először eszembe jut, hogy idegen hely lévén ő kíván elsőként belépni, de aztán tekintetemmel követem kezének irányát és lassan mindent megértek.  - Óóó, oké – elragadó kinézet, csábító asztalok. Bár megfordul a fejemben, hogy a hintaágy biztosan jó buli lehet, de aztán hamar el is vetem a dolgot, mert ismerem magamat. Ha én oda beülök, soha az életben nem imádkoznak ki belőle és bizony az evésnek is annyi. Így maradok a süppedős foteleknél és annál az asztalnál, amelyiknek a kilátása a legjobb. Hihetetlen mennyivel másabb ez a hely, most már sokkal kulturáltabb és modernebb, megnyert magának.
– Majd mást nem tűzokádó sárkánnyá változom – vigyorogva nézek rá. A picit csípőssel elvileg nincsen gondom, de hát az ábrázata és a mozdulatai semmi jót nem ígérnek. Talán ez lesz a büntetésem? Így kell vezekelnem azért, mert olyan galádul megpróbáltam viccelni vele? Csak nem.
– Egyébként köszönöm – majdnem hozzáteszem, hogy elég nagylány vagyok már ahhoz, hogy vegyek magamnak ebédet, de aztán magamban tartom. Pedig én nem szoktam nagyon engedni, hogy bárki meghívjon. Valahogy képtelen vagyok elviselni, ha nem oldhatom meg magamnak.
Fejemet jobbra-balra döntögetve, méregetem az ennivalót, majd kissé félve pillantok fel a szemben ülőre. Nem tudom eldönteni, hogy jóra számítsak-e vagy a pokoltüzére, annyira megfejthetetlen, úgy tűnik, kénytelen leszek beleugrani ebbe a dologba. – Jó étvágyat – mélyen levegőt veszek, első falatom egy burgonya darab lesz, mert abban több bizodalmam van egyelőre, mint a hamburgerben.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. augusztus 29. 14:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. augusztus 29. 16:39 | Link


#riciruci | Pécs | augusztus 11., péntek


Nem is sokat agyaltam a rágó kérdésén, azt hiszem eldöntetett, hogy az a reklamáció meg fog a részemről történni, idő kérdése. Ellenben a baglyok felmerülésére összecsúsztak majdnem a szemöldökeim, úgy rántottam össze őket kissé háborogva. Szerencsétlen madarakat kihasználják a varázslók. Folyton böködik, messze reptetik, nem etetik és gondozzák rendesen, de elvárásaik azok vannak. Szomorú.
- És állatbarátibb is. Szerencsétlen szárnyasokat úgy sajnálom mikor ilyen hosszú, nehéz leveleket is nekik kell kivinni. Én jobban örülök egy sms-nek agy egy e-mailnek - ráztam meg a fejemet még a témában. Az emberek kegyetlenek tudnak lenni. Másrészt én se mindig voltam csiribucsiribá lányka és meg is maradtak azon szokásaim, sőt, jobb is, hogy vannak, mert a pálcával nem vagyok valami nagy ász. A hopp szerencsére nem ekkora gond, sőt. Amikor biztosít róla, hogy nem lesz baj, akkor megnyugodva mosolyodtam el és megfogtam a kezét.
A szemem lehunyva kezdtem koncentrálni, hogy ne legyen semmi gond, de még a megjegyzését sikerült meghallanom, de reagálni már csak az egyensúlyom visszanyerése után egy fába kapaszkodva sikerült. Nevettem, majd az ösvény és Dimcsi között járt a tekintetem.
- Nem, szóval keressük meg a sárga köves utat és lássuk merre vannak a repül makik!
Nem gondoltam komolyan, addig biztosan, még ki nem mondtam, de egyelőre a napi teendős listám kiemelkedő első helyén a kutyusok játszóparkja volt, ezért el is indultam a rövid kis útra vezetve Dimitrit is. Mutattam neki az egyik magasodó faház irányába, hogy arra megyünk, onnan már hamar látni és hallani fogjuk a kutyisereget, akik bizonyosan ebédelnek. Meg is lett, előbb, mint hittem.
- Biizony, kis édesek. Azt mondta a néni, akivel beszéltem, hogy ha jól haladunk, utána a közös játékba a tappancsosokkal is be szabad szállni… - jegyeztem meg csak úúgy, bár érezhető volt, hogy én mindenképpen maradni akarok majd arra is.
Lassan, de biztosan beértünk a kis házhoz, ahol köszöntve minket kaptunk kis névtáblákat, kutyusos mancsnyomdát a kézfejünkre és felszerelést. Megérdeklődték hogy festegetünk, vagy játékokat szerelünk össze és állítunk fel én pedig Dire néztem, hogy jobbra vagy balra menjünk.
- Kapitány, merre hajózunk?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Jamie Leroux
INAKTÍV


ginzd || möszjő dzsimi
offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 258
Írta: 2017. augusztus 29. 17:38 | Link

Drávecz Krisztina
Pécs, hétfő
Előzmény


Nem sokkal később az érkező pincér letette elénk fadeszkán tálalt ebédünket, mire combjaimon lazán megtámasztott kezekkel előrébb dőltem, és lecsukódó szemekkel, mélyen beszívtam a hús és burgonya fűszereinek mesésen keveredő illatát. Nem volt kérdés, hogy valódi ízorgia várt ránk.
- Neked is - mondtam, és kíváncsian átpillantottam az asztal másik oldalán, éppen a hely steakburgonyáját tesztelő lányra. Hamiskás mosollyal figyeltem az arcát, még csak meg sem mozdultam, míg nem láttam a reakcióját. - Na, milyen?
Kérdésem közben én is evőeszközért nyúltam, és a hamburgerhez fordulva újra megszólaltam. A hangom mélyebben csengett, a hangszínem egészen hasonlított ahhoz, ahogyan franciául beszéltem.
- Kíváncsi vagyok az egyetemi éveidre. A bulikra, az életedre és az akkori Krisztára - emeltem vissza rá a tekintetem, majd már az első falattal a számban hátradőltem a fonott, süppedős székben. Érdekelt a válasza, az, hogy akkoriban vajon mit tartott fontosnak, hogyan élt és milyen lány volt. Ha nem így lett volna, meg sem kérdezem.
Igaz, egyszer-egyszer elpillantottam oldalra, a járókelők felé, és futólag az étellel is babráltam, azonban mindvégig figyelmesen hallgattam a szavait.
Utoljára módosította:Jamie Leroux, 2017. augusztus 29. 21:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. augusztus 29. 17:54 | Link

Professzorok gyöngye
Pécsi ebéd



Ízlelgetem, nyelvemmel forgatom a számban, bekapok egy újabb falatot és arra jutok, hogy ez bizony nem rossz. Sőt, kifejezetten ízlik, még azt is meg merem kockáztatni, hogy Pécsen biztosan nem ettem ennél jobbat. Mosolyogva nézek fel a férfira, nem tudom letörölni, szóval remélem, lassacskán megszokja. Bár lehet, hogy a feketeleves, ami következik, hamar eltorzítja majd arcom mimikáját. Felemelem a hamburgert és egy kisebbet harapok belőle. Arcomra különös mimika ül ki, fintorgok, közben küzdök, hogy ez ne látszódjon, teli szájjal viszont nem akarok vigyorogni, így azt hiszem, ismét sikerült egy strokeosra hasonlítanom. Gyorsan rágcsálok, majd egy nagyobbat nyelek, azonban nem kapkodok levegőért és tüzet se okádok. – Ez baromi jó – vigyorogva nézek Jamiere. Felszabadulok egy pillanat alatt, a görcsösségem és a gyanakvásom eltűnik, s már nem is értem, hogy miért feltételeztem rosszat a franciáról.
– Háááát, igazából nem sokat változtam azóta – elhúzom a számat, mert ez a szörnyű igazság, bizony eléggé szánalmasnak is gondolható. – De azt hiszem pont az voltam, akit a legtöbben utáltak. Pedig én igyekszem kedves lenni, de néha sok vagyok – boncolgatni nem fogom a dolgot. Gyakran túlzásokba esem és ilyenkor le se lehet lőni. Ez pedig nem mindenkinek jön be. – Meg néhányan nem szerették azt, hogy használtam az eszemet. Tudod, vannak, akik magolnak és magyarázni nem tudnak.. Hát én magyarázni azt tudok, de magolni.. Viszont ugye van olyan tanár, aki arra kíváncsi, hogy érted is-e, amit mondasz, vagy csak benyaltad – egyszerű mese ez. Tanulási szokásaimat már korábban említettem, így arra nem térek ki jobban. Ha arra volt szükség leültem mellé és beseggeltem, ha pedig érteni kellett, akkor arra mentem rá. Ez olyan egyszerű. – A gyakorlat az én terepem, vagyis az volt – újból elhúzom a számat, majd inkább a nemes hallgatást választom és harapok egyet a hamburgerembe.
– Mi érdekel? – érdeklődve nézek rá. Bármit kérdez, szívesen válaszolok neki, elvégre nem azért vagyunk itt, hogy némaságba burkolózva, tömjük magunkat.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. augusztus 29. 17:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2017. augusztus 31. 15:38 | Link



Hazugság lenne azt mondani, hogy Luca minden lépése kiszámítható és előre megtervezhető. A legtöbbször neki sincs halvány lila segédfogalma sem arról mit és miért tesz, na meg legfőképpen minek. Most is az a helyzet vele, hogy nem tudna indokot, miért keveredett pont ide, viszont odabent cseppet sem bánta, jól érezte magát ettől, akkor meg miért ne? Pár apró kopogtatás után csak várakozott és a megdöbbent tekintetre hasonlóan bután és nagy szemekkel meredt felfelé a németre.
- Én - mondta nagyon egyértelműen, majd észlelve milyen ügyes lett a válasz folytatta - azaz Luca, szia.
Nagyjából együtt mondták ki a Törpe nevét Maxikával, ezen pedig el is vigyorodott. A kérdésre csak megrántotta a vállát, mert hát nem volt rá válasza, csak itt volt és feltételezte, hogy nem zavar, mert mért tenné? Aztán lehet nagyon téved, de ezzel addig nem törődött még be nem tipegett az ajtón és egy női táskába nem botlott. Illetve nem rúgott bele, illedelmesen átlépte, mintha nem okozna meghökkenést a ténye. Mondjuk furább lett volna magassarkúba botlani. Luca nem egészen esett kétségbe a lététől ennek a darabnak, jobban érdekelte Maxi. Sajnos a kelleténél is, másként minek lenne itt?
- Ühm, igen egyedi ízlésed van - pillogott a válla felett a vendéglátójára és meg is torpant. Visszatartotta szépen a kikívánkozó nevetést, ahogy elképzelte, amint ezzel a kacsóján lavíroz az egyetemen a férfi. - Itt voltam aaaz őőő rokonaimnál, és gondoltam megnézem még mindig szép vagy-e. Veled mi a helyzet?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Jamie Leroux
INAKTÍV


ginzd || möszjő dzsimi
offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 258
Írta: 2017. augusztus 31. 16:17 | Link

Drávecz Krisztina
Pécs, hétfő
Előzmény


Halvány mosollyal az ajkamon figyeltem Kriszta mozdulatait, mimikáinak gyors változását, majd mikor végül rám vigyorgott, az én mosolyom is elégedetten szélesedett ki. Biztos nem lehettem ugyan, de erősen bíztam benne, hogy ő is szeretni fogja ezt az ámulatba ejtő gasztronómiai élményt. Mert ez minden kétséget kizáróan az volt, főleg, ha valaki úgy szerette a hasát, mint én.
- Köszönöm! – mondtam hangosan, és a barbecue szószban összeérő ízeket hümmögve kezdtem élvezni. Hol a hamburgerre, hol a szemben ülő lányra pillantottam, és bár nem szokásom, megjátszott döbbenettel szakítottam félbe a mondandóját.
- Na, ne! - kerekítettem ki világos szemeimet, és fejemet értetlenül ingatva, elnyíló szájjal folytattam. - Kizárt, hogy te bárkinek is sok legyél - biggyesztettem le ajkaimat is, hogy egy pillanattal később elnevessem magam, és egy újabb zsíros falatot tűzzek a villám hegyére.
- Szerintem az olyan emberek hiánya a legfeltűnőbb, mint amilyen te is vagy. Ha egyszer elmész, az utánad maradó csend egyszerre zavaróan hangos lesz - jegyeztem meg már komolyan, és míg Kriszta tovább mesélt, én a steakburgonyához fordultam. A hallottak nagy részével egyetértettem, amit szavai közé ékelt finom bólogatással jeleztem is. A tanulmányaim során ugyanis én is, nem egyszer találkoztam féltékeny és már-már görcsösen irigy emberekkel, akik képtelenek voltak elfogadni, hogy vannak más beállítottságú hallgatók is, akiknek egyszerűen nem kell egész éjszakákat magolással tölteniük ahhoz, hogy a jövő heti zárthelyi elfogadhatóan sikerüljön. Szerencsés csillagzat vagy valami más... ki tudja. Hála Merlinnek, nem is foglalkoztatott. A fontos mindig egyedül az volt, hogy a saját jegyeim jók legyenek.
- Nem is tudom - dőltem hátra, és nyugodtan, mintha hosszú óráim lettek volna még fürkésztem Krisztát. - Minden. Bármi. Van testvéred?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. augusztus 31. 16:54 | Link

Jamie Leroux
Pécsi ebéd



– Elmész ám a jó… – nem fejezem be, csak kinyújtom rá a nyelvemet. Tudom, hogy sok vagyok. Harsány, pörgős és a fenekemen sem bírok megülni. Tudom, hogy vissza kellene venni, s már olyan sokszor megfogadtam ezt magamnak, de egyszerűen képtelen vagyok rá. Nem bírom a szöszmötölést, a lassúságot, az ismerkedési fázisokat. Azonnal bele a közepébe, mindennek, még ha utána meg is bánom. De hát éppen ez a lényege nem?
– Miért szerinted én milyen ember vagyok? – érdeklődve nézek rá. Magamat tudom jellemezni, másoktól már hallottam, no de az ő véleménye még érdekel is, s talán majd adok is rá. Bár ez még nem igazán eldöntött.
– Van kettő is. Én vagyok a legkisebb és a legkomolytalanabb – nevetve emeltem az italomat a számhoz, melyből egy nagyobb mennyiséget el is tüntettem. - A nővéremnek van saját családja, a bátyám meg belehabarodott egy szingli anyukába, szóval azt hiszem már ő is családos – az jobban megráz, hogy Bálint is belekerült ebbe a körforgásba. Pedig én naiv azt hittem, hogy majd ő lesz az, aki kiment. Erre jött ez az Auróra és mindent elront, gyűlölöm.
– Neked van testvéred? Család? – nem szeretnék csak én mesélni. Bár tény, hogy szeretem hallatni a hangom, de Jamievel tudatni kéne, hogy engem is érdekelnek dolgok vele kapcsolatban, csak én nem vagyok az, aki a jó kérdéseket szokta feltenni.
Hátamat a szék háttámlájának döntöm. Az étel felét sikerült csak elfogyasztanom, gondolhattam volna, hogy ez így egyben nagy falat lesz, no sebaj. A hamburger eltűnt, bár már a végével rendesen küzdeni kellett, de csak azért, hogy ne tűnjek pazarlónak, eltüntettem. Fejemet kicsit megemelem, lehunyom a szemeimet, s a nap felé fordulok, nem sok időre, nem vagyok tuskó. Csak egy kis süttetés, majd barnáimat Jamiere táncoltatom. Arcának vonásait fürkészem, kis rezdüléseit tanulmányozom, majd a testtartását. Markáns legény ez a francia, meg kell hagyni és most, hogy szemben ül velem, legalább nem kell kitörnöm a nyakamat, mikor az arcát akarom megfigyelni. Szerencsés helyzet.
- Eszünk majd egy fagyit? - majd. Órámra pillantok, van még időnk és ki szeretném használni, amúgy is arról volt szó, hogy "rapid randink" nem csak az evésre fog korlátozódni.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. augusztus 31. 19:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. szeptember 1. 11:08 | Link



Ha a gondolat ereje hatásos tudna lenni, akkor Maxy bizony csúnya dolgokat vinne véghez néha. Most például, ahogyan meghallotta a kopogást, szerette volna, ha a lány nincs itt, vagy legalább a kopogó agresszív medence-ügynöknek hallatszó személy tovább áll. Ennek ellenére félrehúzta a serpenyőt a forró platniról és hősünk a tettek mezejére lépve elindult, hogy feltépje az ajtót. Mármint azután, hogy két felesleges percet vesztegetett el a kulcsok rázásával. Igazán kellemes meglepetés várta a méretes fadarab másik oldalán. Ugyanis egy bizonyos szőke kviddcs-csillag toporgott ott, talpig lelkesedésbe öltözve.
Beljebb invitálta kissé zavartan, elállva az útból, a kis hercegnő meg már bent is volt az ajtón. A táska az útban kissé zavaró volt Maxinak, de végül csak szótlanul megköszörülte a torkát. Neki megszokott volt az ilyesmi, már abban sem volt biztos, hogy az Kenzié, vagy máshoz tartozik.
- Nagyon stílusos vagyok, de attól tartok ez sok az én divatérzékemnek - nevetett fel öblösen és a táskára terelődött a figyelme ismét. Nem tartott soká, sokkal inkább érdekelte a Czettner lányka.
Nem is értette, hogy a lánnyal mióta érdeklődnek ilyen élénken egymás hogyléte felől, mikor azon a bizonyos esküvőn még csak egy gigantikus üveg pezsgőt szerettek volna kilopni a bokrokhoz feltűnés nélkül. Az teljesen más helyzet volt.
- Hm hát, megvagyok. Ami azt illeti éppen valakivel... - valamikor ekkor viharzott ki a barna nő a konyhából, majd a táskáját felkapva elhagyta a lakást, mint egy hurrikán. Liebhart ezt nem igazán értette, széttárt karokkal meredt a lány után pár pillanatig, majd ismét Lucára nézett. - Hát őő, ez érdekes volt. Szóval, főztem. És mire jutottál? Szép vagyok még?
Az össz dolog, amiben megzavart az előbbi precedens, hogy be kellett csukja az ajtót a nő mögött. Szomorú.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2017. szeptember 1. 16:38 | Link



Alapvetően egy elég pozitív és sugárzó jelenség tud lenni a Törpe, pláne, ha olyan kedve is van a ténykedéséhez vagy az adott személyhez. Most sem hazudtolta ezt meg, ahogy lábujjtól fejbúbig mosolyban betipegett a német lakásába anélkül, hogy zavartatta volna magát. Illett volna, talán azt is megkérdezni, hogy zavar-e, de valahogy kimaradt. Előfordul, a legjobbakkal is. A tekintetével a lakás ezen szegletét mérte fel, kicsit elidőzve az átlépett táskán, ami azért kiemelte volna a szép barna szemeit Maximusnak bizonyosan.
- Igen? Pedig már elgondolkodtam, hogy veszek neked egy újabbat szülinapodra. Fenébe, most kereshetek új ötletet - biggyesztette le az ajkait a hölgyemény. Nem mintha komolyan gondolta volna, legalábbis azt a részt, hogy táskát keressen, a többi bizonytalan és ő maga se akar a szavainak utánagondolni. Általában felelőtlen kijelentéseket tesz, de az a legrosszabb, hogy minden következményt figyelmen kívül hagyva meg is valósítja ezeket. Követhetetlen. Pont, mint a sötét hajú hölgy, ami ingatag lábakon távozóra fogta. Luca nem resttel utána fordulni és hunyorogva végignézni, majd a szája elé tette a kezét, hogy ne látsszon, majdnem nevet.
- Khm, hát, ha főztél, és ő így menekült el, meggondolandó, nincs-e dolgom inkább - pillogott fel a barna szemekbe, aztán csak a csukódó ajtó felé. - De vállalom a kockázatot, viszont puhány barátnőd van, tudod?
A megjegyzés után inkább csak szépen nézelődött minden különösebb ok nélkül, hogy aztán végigmérve a németet hümmögjön. A pofi nagyon rendben volt, a popsiját múltkor már lemeózta, azzal sincs bizony problémája, és mással sem, ahogy lassan végignézett rajta a lábától a feje tetejéig. Bólogatott is elismerően párat. Akkor szúrta ki, hogy a nóziján van egy lehullott szempilla, szóval lábujjhegyen nyújtózott fel, hogy leszedje, próbált nem úgy közelíteni, mint aki a szemét készüli kiszúrni, aztán a mutató és hüvelykujja közé fogva Maximus szája elé tartotta. - Kívánj valamit, aztán fújj rá háromszor!
Utoljára módosította:Czettner R. Luca, 2017. szeptember 1. 16:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. szeptember 2. 00:01 | Link



A lányka nem sokat habozott az ajtóban, inkább beljebb lejtett nagy boldogan és lassan, de biztosan felmérte a terepet. Járt már itt korábban, de nem is volt meglepő, Max szeret hazai pályán mozogni, feltéve, ha az adott hölgyet nem akarja lepattintani két órán belül.
- Igazán édes tőled, de egy pár szexi zoknit vagy egy hónap netflix előfizetést többre értékelek, mint egy táskát. Sznob vagyok - biggyesztette le az ajkait egy pár pillanatra a német, de nem különösebben zavartatta magát.
Kenzie közjátéka zavarta meg kissé a jelenetet, ahogyan ingatag, imbolygó lépésekkel, kezében a vodkás üveggel, fél cipőben, a táskáját felmarkolva kisietett és az ajtót tárva-nyitva hagyta. Max még kihajolt utána egy pillanatra, de csak rántott egyet a vállán és inkább nem is érdekelte a dolog. Becsukta az ajtót, hogy aztán visszatérjen a szőkéhez, mintha mi sem történt volna, már attól eltekintve, hogy megjegyezte, ez egészen érdekes volt.
- Nem is értem mi baja van, remélem csak valami baromság megint - horkant fel legyintve egyet, de rögtön ledermedt, ahogyan a lány kiejtette a barátnőd szót. Neki nem volt barátnője, sőt, még azt is csak erős túlzással engedte meg magának, hogy női barátai lennének. Az nem Kenzie volt. Nem tudta mi van köztük. Vagy inkább mi volt, lehetett volna.  - Puhánynak puhány, de nincs köztünk semmi, levegőn és most már falakon kívül.
És még csak nem is mismásolt, az ilyesmit Liebhart ritkán szépítette. Nem szerette formálgatni a sztorit, ha nem fűződött hozzá komoly érdeke. Igazából így is a lényeg fogta meg: Luca maradni akart. Az elismerő bólintásra megvillantott egy visszafogott mosolyt, ami kissé az arcára fagyott, mikor a lány felé nyúlt. A vész hamar elmúlt, nem a szép barnáit akarta formalinban tartósítani, csak egy szempillát talált, amelyet feltartva közölte, hogy kívánjon egyet. Maxon volt a sor, hogy hümmögjön pár pillanatig, majd mély levegőt vett és háromszor ráfújt. Pontosan tudta, mit akart, nem kellett gondolkodnia.  
- Ez is olyan, mint a szülinapon? Hogy csendben kell lenni róla?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2017. szeptember 2. 00:53 | Link



- Úúúúúúú! Múltkor pont láttam ilyen karácsonyit, rénszarvasos, és hópelyhes ééés nagyon piros. Szerintem az tuti bejönne. Tudom, nyár van még, de na, szeretem az ünnepeket.
Nem különösebben zavarta a kviddicsest, hogy a legtöbb esetben mások számára összefüggéstelenül beszél és ő ebben még örömét is leli. Talán kellene, de esze ágában sincs, sőt. Az előfizetésre csak vigyorogva megcsóválta a fejét elgondolkozva. Azért nem szereti ezeket, mert akarva-akaratlanul is belefuthat az ember olyanokba, amik nagyon nem szépek. Hiába nem fél - gyári hiba ugyebár -, így a horrorral sincs semmi baja, de vannak undi filmek és sorozatok. Meg szomorú mesék és filmek. Szóval inkább nagyobb időnként a bevált műsorra szavaz. Ebben nem túl nyitott. De még mielőtt elveszne a filmekben jól fel is rázzák őt, jelen esetben a barna távozása és a finom illatok. Kajaaa. De nem szabad. Szomorú.
- Biztos elfelejtette kikapcsolni a sütőt otthon - rántotta meg könnyedén Lucus a vállát egy fél percre a nyitott ajtó után nézve, majd ismét Maximusra. Ekkor már a mosoly is megint visszaköltözött a rácsodálkozás helyére és csak nagyokat pislantva vette tudomásul a választ. - Áh, értem.
Nem, igazából nem nagyon érti, de lehet ő van kicsit szabadosan összerakva a fiú-lány barátság kapcsán, meg abban, hogyha összekerül pár itallal két vonzó ember, azt nem nagyon érti, abból, hogy lesz viharos távozás meg…. Falak. Nem filozofálja túl. Inkább a végigméricskélést követően szempillamentesítésbe fog, aztán várja azt a bizonyos kívánósdit. Mikor megtörténik, akkor póló hiányában kicsit beharapva a száját nézelődik, végül Maxi oldalánál a nacija szélére hinti.
- Háááát, nem tudom. Tudod a hullócsillagos a legnagyobb és legfontosabb, azt sosem szabad elárulni, különben még esélye sem lesz, hogy teljesüljön. A szülinapit csak nem szokás, de ezt… ühmhm.
Letagadhatatlan, hogy kíváncsi lett, mit is kívánt a német és ez bizonyosan ki is ült az arcára még beljebb sasszézott a konyhájáig, ahol megtámaszkodva a pulton figyelte a férfit.
- Bár nincs itt senki, szóóval, ha megsúgod, szerintem nem tudják meg. Tőlem biztosan nem - vigyorgott rá lelkesen Lucus.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2017. szeptember 2. 21:51 | Link

Vali


Kicsit zavartan vakargatom a fejem búbját. Tudom, hogy sokszor kifejezetten hülyegyerek benyomását keltem - és tudom, hogy sokszor ez sziklaszilárd tény -, de most nem volt ez ennyire éretlen spontán naivitás. Ó nem.
- Mennyire szomorú, ha azt mondom, hogy alaposan felmértem a pro-kontra viszonyokat? - A kontra az mindenkinek egyértelmű, aki valaha betette a lábát egy iskolába, főleg egy egyetemre. A pro meg remélem valamilyen különös, de ártatlan oknál fogva egyértelmű lesz neki. Nem lesz igaza, de nem baj, csak higyje azt. Persze, volt ott nemes mártíromság, s a hősi terv, hogy a jövő nemzedékének szellemi löketet adjak a világmegváltáshoz. A motivációs levélben biztosan jól mutattak. A teljes igazságot azonban soha nem okos nagydobra verni. Meg amúgy is, kit érdekel? Valit valószínűleg igen, de csak nem indíthatok egy kéretlen gyónással. Lehet már a túl sok információ-kategória lenne. Szép lassan. Előbb például szedjem ki belőle én, hogy mi mindenről maradtam le az elmúlt... túl sok évben.
- Ó? - vigyorgok rá sunyi pofával. - Tudod, hogy a szívügyek a gyengéim, nem úszod meg ennyivel. - Ahogy kimondom, vizualizálni is kezdi az agyam azokat a bizonyos szívügyeket. Oh. Oh? Hmmm. Érdekes. Mondanám, hogy más szemekkel nézek Valentinra, de valójában ugyanolyan fogkrém-reklámként virítok, mint addig. Semmi jót nem ígér az arcom, s nem alaptalanul. Ma gyónni fog valaki.
A gyónás gondolata azonban jelenleg a távoli, hűs jövőbe vész, előtte szeretnék beérni fedezékbe. Követem hűségesen, caplatok a nyomában, próbálva minél kevesebb energiát kifejteni. Ez az idő már az a szint, amikor még én is inkább hallgatok. De aztán nyílik előttem az ajtó és, mint Frodóék Hobbitfalvára beérve a kis mordori kaland után, hálaéneket rebegve, magamat lassított felvételben kívülről figyelve, evezek be a kávézó légkondicionált belsejébe. Ebben az állapotban kúszok oda az első üres asztalhoz, s nagyot nyögve heveredek rá az egyik székre.
- Soha nem megyek innen ki - közlöm túlvilági mosollyal. Elértük a nirvánát.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. szeptember 3. 00:37 | Link



A lány rettenetesen lelkesedett az ötlet iránt, hogy egy karácsonyi zoknit vegyen Maxinak, amiben végül is volt ráció, hiszen a férfi decemberi volt. Még ha ezt a pöttömke nem is tudta. A lényeg az: neki tetszett a téli zokni ötlete, a karácsonyt szerette is, főleg, mert olyankor a háznak mindig szegfűszeg és narancs illata volt.
- Hol árulnak ilyenkor karácsonyi zoknikat? Úúúúú - És ekkor a múzsája homlokon csókolta Maxot - bár ehhez neki alighanem térdre kellett volna ereszkednie -, és elképzelte a saját kis boltját, ahol éven át lehet egyszerűbb főzeteket venni... és ünnepi zoknikat, minden mennyiségben. Meg pulóvert is. Sőt. Tojáslikőr járna hozzá. Zenélő Rudolfos bögrével.
Ezt a gondolatmenetet szakította meg a kiviharzó nő, talán éppen ezért nem is történt meg az a bizonyos térde-esés.
- Szerintem nem is tud főzni - jegyezte meg őszintén Max, még mindig a lány után meredve, de aztán rántott egyet a vállán és rezzenéstelen arccal becsukta az ajtót. Hosszú lett volna kifejteni, hogy mi volt Kenzievel, azt meg végképp, hogyan is jutottak idáig, hiszen ő sem értette teljesen. Nem is érdekelte.
A pólóját a kezében szorongatta Maxy, mert bár melege volt, még vissza kellett vennie. Szeret veszélyesen élni, de a hasára fröccsenő forró olaj nem olyasfajta kaland, amit élvezetes átélni. Egészen sikerült elgondolkoztatnia a lányt, amit halvány vigyorral konstatált, majd az arcába fújt egy kicsit, ha már visszadobta rá a szempillát.
Közben visszasasszéztak a konyháig, Max pedig halvány vigyorral bújt vissza a pólójába, ismét bekapcsolva a főzőlapot.
- Szeretnéd tudni? - érdeklődött enyhén felvont szemöldökkel, mielőtt közelebb lépett volna a lányhoz, hogy az orra hegyét egy pillanatra a homlokához érintse. - Mit kapok cserébe?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2017. szeptember 3. 13:39 | Link



Luca különösen jól elvolt a téllel, hiszen névnapja van, szülinapja és karácsony is. Ennyi jó egy helyen még sok is talán, meg ugye a Télapó is jön, meg szilveszter. Teljes boldogságcsokor. Nem is meglepő, hogy az ajándékötletei is ide köthetőek, jobban belegondolva pedig egészen jogos gondolatmenetekbe tud bonyolódni.
- A neten? Nem tudom egyébként, még nem. Bár… mikor is van a szülinapod? - pillogott rá a kérdés közben, hogy aztán végignézze a hurrikán kitelepülését. Nem mintha nagyon bánta volna, sőt, jobban belegondolva valahol belül egészen örült ennek a pálfordulásnak. Innentől egészen lényegtelenné is vált a zavar-e kérdés, egyértelműnek vette, hogy nem. Hát kitessékelhették volna a barna után más esetben, nem?
- Hát őőő…. Nem tudhatom.
Luca ezzel lezártnak tekintette, főleg mert ő is az egyetlen, amit fel tud mutatni egy különleges süti, meg próbálkozás, ami után Léna konyhája porig égett. Nem egy szerencsés alkat, ha „csináld csak, menni fog” módon hagyják őt a konyhában. Szeret bárkit nézni, ha olyan, segít is, de vannak veszélyei. Leginkább a figyelme nem valami koncentrált, azt tényleg csak a pályán tanulta meg megfelelően élni.
A kis szempillás jelenet éppen elég volt arra, hogy gondtalanul elidőzhessen Maxika nézegetésével, de miután megesett a kis kívánság, befelé oldalazott, hogy a konyhába helyeződjenek át. Ő maga remekül elült egy ponton és nagyon szépen tudott várni.
- Talán egy pici…nagyon - vallotta be végül, a kíváncsiság amúgy is kiült a pofijára, kár lett volna tagadni. Egy félmosollyal végül csak körülnézett, mi is készül, bár ettől nem lett okosabb, érthetne talán hozzá jobban, mint más korabeli lányok. De még azok férjet vadásznak, főznek, vagy azon agyalnak, ki tartja majd el őket, a Törpe nem. Ő repül, él, boldog, kutyázik. A főzés kicsúszott a kerettantervből. Mikor Maximus visszatért hozzá kiszélesedett a mosolya úgy nézett rá kicsit bandzsán. Azért picit reménykedett, hogy nem szalad tőle most már túl messze. - Ú, hát szeretek alkukat kötni, mit szeretnél érte?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Jamie Leroux
INAKTÍV


ginzd || möszjő dzsimi
offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 258
Írta: 2017. szeptember 3. 15:28 | Link

Haruka Yamasaki
Pécs, az egyetemhez legközelebb eső könyvesboltban


Szavaimat követően visszaegyenesedtem, kezeimet kihúztam szűk nadrágzsebeimből, és hátam mögött elegánsan összefonva őket vártam, mikor ugrik meg közvetlenül előttem álló áldozatom. Az ijedt sikkantásra már-már várakozón, kisfiús elégedettséggel mosolyodtam el, és fejemet oldalra billentve, udvarias érdeklődéssel pillantottam a felém forduló ázsiai vonásokkal bíró lány mandulaszemeibe. Nem tudtam volna megmondani, honnan származik, mint ahogyan azt sem, hány éves, tanul-e még vagy már dolgozik, hiszen, mint a legtöbb európai embernek, úgy nekem is komoly fejtörést okozott különbséget tenni a távol-keleti nemzetek között. Míg az odavalósiak óriási eltéréseket láthattak maguk közt, addig én olyan egyformának véltem őket, mintha ikertestvérek lettek volna. Nos, hát... igen, úgy mindannyian. Ráadásul egyedülálló genetikájuknak köszönhetően nemcsak egyformák, de kortalanok is voltak, így ha azt mondom, első látásra semmilyen információm nem volt a gyógyítói könyvet lapozgató lánnyal kapcsolatban, finoman fogalmazok. Illetve tévedek, dehogynem volt. Azt ugyanis tudtam róla, hogy valamire szüksége lehet, vagy legalábbis érdekli a gyógyítás, ha már épp ezt a könyvet vette le a polcról.
- A legteljesebb mértékben – bólintottam egyetértően, a számszéléről azonban még mindig nem tűnt el a cinkos, további rosszaságot sejtető mosoly. Pedig Merlinre, tényleg nem terveztem semmit. És nem is tudnám megmondani miért, talán az eső, vagy a könyvesbolti hangulat tette, de kedvem lett volna tovább folytatni a tréfát, még akkor is, ha az egyedül csak nekem vicces. Mit mondjak, néha előfordult. – De azért lapozz, hátha lesz benne valami izgalmas is.
Előredőlve, a válla fölött vetettem egy újabb gyors pillantást a könyvre, majd féloldalas mosollyal emeltem vissza tekintetem az ő hatalmas, őzikét idéző íriszeire. Annak ellenére, hogy Haruka a hivatalos, tiszteletteljes megszólítást választotta, én gondolkodás nélkül tegeztem le. Nem udvariatlanságból, egyáltalán, csupán így, kimondatlanul jeleztem, hogy ha szeretne, egészen nyugodtan tegezzen ő is.
- Seprűkészítő művész - ismételtem meg félhangosan, magamban továbbízlelgetve a szavakat. Közben léptem egyet balra, hogy elengedjem az esernyőjét összecsukó boszorkányt, és kezeimet továbbra is hátam mögött tartva, kíváncsian megemelkedő szemöldökeim alatt néztem le rá. - Akkor most illene autogramot kérnem?
Kiszélesedő mosollyal pillantottam ruhája pántjára, és zárt ajkaimat balra-jobbra mozgatva hosszas gondolkodást tettettem. Egy sóhaj múlva aztán kékjeim ismét Haruka szempárját keresték.
- Ez esetben kérlek Jamie-nek címezd - mutatkoztam be én is, majd bal vállammal nekidőltem a gyógyítói könyvekkel roskadásig pakolt szekrénynek, és a lány kezében fekvő műre pillantottam. - Egyébiránt mikor épp nem idegenekre hozom rá a frászt random könyvesboltokban, akkor gyógyító vagyok. Szóval, ha a könyvet nem csak úgy nézed, hanem keresel is benne valamit, van egy kis esély rá, hogy én hamarabb kisegítselek, mint ő.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2017. szeptember 4. 02:29 | Link



Kicsit megint jobban elmerültek ebben a karácsony dologban, mint amennyire azt az átlag ember tervezné egy normál délután, de külső szemlélő számára sem hiszem, hogy úgy tűnt volna, mintha ezen zavartatnák magukat miatta. Még elég gyanútlan volt a beszélgetésük.
- A szülinapom? December 16-án - válaszolta gondolkodás nélkül, bár nem igazán értette, miért is fontos ez egyáltalán a számukra. Nem is jutott el odáig, hogy kiagyalja, hiszen nem sokkal később a Loveguard lány felkerekedett és elhagyta a lakást, kettesben hagyva az egyelőre-szőkéket. Maxot pedig meglepően hidegen hagyta, még csak utána sem kiabált, nem akarta felhívni, vagy írni neki. Ez egészen szomorú, nem?
- Én sem. Mintha mondott volna valamit róla, de nem esküdnék meg rá.
Nem sokkal később visszaköltöztek a konyhába, Maxy pedig lassan vissza is kezdett térni ahhoz az elfoglaltságához, amit korábban kiválasztott. Legalábbis, volt annyira lelkes, hogy a tészta alatt ismét visszakapcsolja a tűzhelyet, mielőtt megkérdezte volna a lányt, hogy érdekli-e, mit kívánt. Bár egészen egyértelmű volt anélkül is, hogy válaszolt volna a kérdésre.
Elsimított egy hajtincset a törpicsek arcából, majd kissé hátrébb hajolt, hogy láthassa az arcát, mielőtt elgondolkozva hümmögött volna.
- Hát nem is tudom. Mit tudsz ajánlani? Esetleg elmondhatnád, te mit kívántál volna? Vagy maradhatnál ma estére... - dobott fel pár ötletet, ami hirtelen eszébe jutott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jamie Leroux
INAKTÍV


ginzd || möszjő dzsimi
offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 258
Írta: 2017. szeptember 4. 19:23 | Link

Drávecz Krisztina
Pécs, hétfő
Előzmény


Vigyorogva pillantottam fel a lassan, de biztosan fogyatkozó hamburgerről. Tetszett, hogy Kriszta értette a viccet, és az is, hogy nem félt visszaszólni. Jóllehet hasonló reakcióra számítottam, az is benne volt a pakliban, hogy vérig sértődik. Szerencsére nem így történt.
Huncutul csillogó szemeim körül elmélyedtek az egyébként még halvány ráncok, és természetesen arcom mindkét felén megjelent az a nyamvadt gödröcske is, amit bárcsak soha ne láttam volna viszont a tükörben vagy fényképeken. Ugyan kevés dolog volt, amit az évek múlásával sem bírtam elfogadni magamon, ez a két galád kis horpadás pont közéjük tartozott. Nem kellett nekik egy pillanat se ahhoz, hogy megfosszanak a férfias, határozott és formális külsőtől, amely mind az ispotálybeli, mind pedig az egyetemi életemhez hozzátartozott, és tegyenek kisfiússá, komolytalanná és ahogy édesanyám mondogatta, borzasztó takarossá. Egyszóval azzá, amire minden korombeli felnőtt férfi vágyott. Mindennek a jónak csak egy őszinte mosoly volt az ára.
A kérdés meglepett. Mielőtt válaszoltam volna, megrágtam és lenyeltem a falatot, majd a szalvétával babrálva hátradőltem, és belenéztem a bongyor engem mustráló, kíváncsi szemeibe.
- Önfeledt - feleltem elmélázva, világos szemeimmel a csokoládétekintetet fürkészve. - Szabad. Önfejű. - elmosolyodtam - Szeretetéhes. Szilaj. Megzabolázhatatlan. Olyasvalaki, aki még nem lépett rá a saját útjára.
A jellemzők között kisebb-nagyobb szünetet tartottam, de a szemeim nem vettem le Krisztáról. Nem ismertem még régóta, nem tudhattam, hogy milyen ember valójában, így csak az első impulzusaimnak adhattam hangot. Talán igazam volt, talán nem. Idővel majd kiderül.
- Óh, szóval te jössz - vigyorogva jegyeztem meg, nyelvem hegyét éppen csak kidugva megvillanó fogaim között. A kezemben gyűrődő szalvétát azután a tányérom mellé dobtam, majd a karfára könyököltem, és ujjaimat magam előtt összefűzve felsóhajtottam. A számszéle alig észrevehetően rándult meg. - Van egy nővérem, Camille. Auror, mint ahogyan a szüleink is. Apa likvidátor, miatta készültem én is annak - idéztem fel a balatoni beszélgetésünk egy részletét, majd visszakanyarodtam Millához. -  A tesóm különösen független nő. Igazi harcos, komolyan. Minden helyzetben megállja a helyét, mindig a maximumot adja magából, és persze iszonyú makacs. Jó, ebben pont olyan, mint a többi nő - somolyogva pillantottam Krisztára - A munkájának él, így egyelőre se férj, se gyerek.
Nem tudtam, hogy érdekli-e más is, úgyhogy ahelyett, hogy véget nem érő történetekbe kezdtem volna a gyerekkorunkról, vagy az első szerelemről, inkább bekaptam még néhány szem krumplit, majd a szőke tányérjára pillantva, a falattal a számban szólaltam meg.
- Persze, amit csak szeretnél. Most nem kérsz mást? - kérdeztem tőle, és ha megrázta a fejét, felemelkedtem a székről. - Egy perc, rendezem a számlát, utána mehetünk.
Megittam az üdítőm utolsó kortyát, és megkerülve Krisztát, még gyorsan visszanyúltam, hogy vállamat megvonva lemosolyogjak rá, és ellopjak tőle egy szem burgonyát. A következő pillanatban viszont már ott sem voltam.
Utoljára módosította:Jamie Leroux, 2017. szeptember 4. 19:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 9 ... 17 18 [19] 20 21 ... 29 ... 135 136 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek