26. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyFöldszint

Oldalak: [1] 2 3 4 5 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 429
Összes hsz: 7553
Írta: 2013. december 1. 15:14 | Link



A földszinti titkos átjáró nevéhez méltatlanul elég népszerű a diákok körében. Persze csak azok élvezhetik előnyeit, akik tisztában vannak vele, hogy a karddal átszúrt könyvet ábrázoló pajzs fémtulajdonosa rejti a bejáratát.
Akármelyik szárnyban koppintjuk meg pálcánkkal a páncélos szobor bal térdét, mögötte öt másodpercre épp akkora rés nyílik a falban, amin a koppintó átfér. Úgyhogy igyekezz, ha nem akarsz beszorulni!
Ha végigmész egy rövid szűkös szakaszon, egy nagyobb, kör alakú teremben találod magadat. Innen négy ajtó vezet tovább szemben, mindegyik fölött egy felfelé mutató nyilacska világít, mintha csak lifteket látnánk, és minden nyíl mellett egy-egy iránytű is szerepel, amely egy-egy égtáj felé mutat. Ezen ajtók használata a legkevésbé fárasztó módja annak, hogy a kastély legfelső folyosóira jussunk, ugyanis ezeken átlépve rögtön egy újabb könyvgyilkos páncélszobor mögött lyukadunk ki a falban, csakhogy ez már az adott égtáj nevét viselő szárny legfelső emeletén van. Megspóroltál vagy száz lépcsőfokot, gratulálunk!
Mégsem feltétlenül érdemes a tornyokban tartott és már rég megkezdődött tanórákra ezen az úton keresztül indulni, ugyanis hiába van négy ajtó a falon, a felettük lévő iránytűk nem feltétlenül mutatnak különböző égtájakra. Ha teszem azt három delet mutat, egy pedig nyugatot, kénytelen leszel a szokásos lépcsősorokat választani, ha az északi torony a célod.
Még legalább egy titkot rejt ez a helyiség - ha több van is, még senki nem jött rá -, éspedig hogy a körterem közepén a padlóra festett kör portálként szolgál a faluba. Kincs ez a tudás, hiszen így lehet a legkönnyebben elkerülni a prefektusokat és tanárokat, ha olyankor készülünk bogolyfalvi látogatásra, amikor nincs rá engedélyünk. A tennivaló nem bonyolult: állj a világosbarna padló középpontjában nyugvó sötétbarna körlapra; fordulj meg egyszer a tengelyed körül; pálcád emeld magasba. A következő pillanatban a Boglyas tér közepén találhatod magad. Bizony, a közepén és igen, jól emlékszel, ott egy szökőkút áll.


Dolánszky Alex munkája
Hozzászólásai ebben a témában


keresztbaba | elektro manipulátor | Muci
Podmaniczky Andine
INAKTÍV


Daloló fecske
offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 194
Írta: 2013. december 13. 18:54 | Link

Olivér

Mi nem jellemző rám? Például az, hogy nyíltan kiborulok, vagy lelkesedek. Általában a felszínen semleges vagyok. Tudod, olyan, akin látszik, hogy érti a szitut, és az is, hogy valamit kiváltott belőle, de, hogy pozitív vagy negatív, azt nem tudhatod. Iszonyatosan primitívnek, és idegesítőnek találom az embereket, akik nyílt színen, visongva örülnek, mert nem lett troll egy röpdolgozatuk, vagy éppen sikerült összeszedniük valami hapsit, aki hetente kétszer rájuk néz, illetve nem szeretem a másik végletet se, a mindig rinyáló, nyafka nőszemélyeket.
Én egyikhez se tartozom, inkább a magamban vagy négyszemközt egy sötét sarokban lerendező típus vagyok. Önfejű, lázadó, makacs, akinek van egy jó adag ellenségfélesége. Magam se tudnám megfogalmazni, hogy mik is ők egészen pontosan. Engem hidegen hagynak, de úgy tűnik én őket nem, és ha ez kell nekik, hát tessék, megkapják, amit akarnak.
Most is épp egy ilyen „kellemes” találkozó után ballagok, kicsit figyelmetlenül. Jó, azt nem mondanám, hogy nem hatnak meg, de ahelyett, hogy mélyen a lelkembe tapostak volna, inkább azon agyalok, hogy mennyire nem lehet életük, amiért az enyémmel foglalkoznak. Viszont ilyenkor nincs szükségem közönségre, így egy olyan helyet keresek, ahol meghúzódhatok.
Ezt az átjárót nemrég fedeztem csak fel, de akárhányszor erre vetődtem, egynél több emberrel még nem találkoztam itt, talán most is szerencsém lesz. Menni nem akarok semerre, csak konkrétan lenni se szeretnék sehol. Nem szeretem azokat az alkalmakat, amikor a kelleténél több érzelem ül ki az arcomra, akaratom ellenére. Ilyenkor kell egy hely, ahol egyedül lehetek, és a szobatársaim ilyenkor mindig a szobában vannak, vagy ha nem is, idő előtt visszaérnek, amit annyira nem kedvelek. Így hát, jobb ötlet híján ide merészkedek be. Nincs annyira jó idő ugyan, talán kicsit alul is öltöztem, ám ez most nem számít. Körbenézve nem látok senkit, így hát a következő pillanatban akkorát sikítok, hogy szinte érzem, ahogy a felgyülemlett problémamennyiség kiszakad belőlem, majd a végére egy csinos, de egyáltalán nem nőies káromkodás csokrot is elmondok. Jobb így, sokkal jobb. Elégedetten nyújtózom, és vetem a hátam a falnak. Már csak a vonásaimat kell rendeznem, mielőtt újra emberek közé megyek. Hosszú volt ez a hét.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Séllei K. Olivér
INAKTÍV


Illuzionista
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 2703
Írta: 2013. december 14. 18:20 | Link

Andine


Az elmúlt napok, vagy inkább hetek zűrzavarossága után kellett a béke. Egyrészt fizikailag is szükségem volt rá, hogy távol tartsam magamat egy ideig a potenciális veszélyforrásoktól - legalábbis a mellkasomon és a lábamon található, éppen csak gyógyulásnak indult sebek erre utaltak -, másrészt kezdtem belefáradni. Az adrenalin továbbra is kellett, ahogy az ügyünknek is jól jött volna már egy kellemes kis lezárás - itt az sem ártott, hogyha nem a sírban végezzük -, de ehhez szükséges volt, hogy meglegyen az erőm. A pszichikai kimerültség pedig nem engedte, hogy száz százalékosan használjam a képességemet, ami kezdett eléggé létfontosságúvá válni velük szemben.
Fogalmam sem volt róla, hogy hova fogunk kilyukadni, hogy fog véget érni ez az egész hajcihő, viszony egyre inkább kezdett átmenni valamilyen morbid élvezetből teher számba. Arra számítottam, hogy néhány hét alatt lezárjuk a dolgot, és minden visszatérhet a normális kerékvágásba - mármint oda, ahol előtte volt, nem biztos, hogy lehet normálisnak nevezni. Nem egészen így történt, még mindig ötletünk sem volt Vandával, hogy mit kezdjünk Dáviddal meg a bandájával. Egyre nagyobb fenyegetést jelentettek számunkra, és rajta is úgy láttam, hogy kimerültebbé válik. Feltételezem az álmatlan éjszakák nem éppen erősítették, ahogyan engem sem az összecsapások, amelyek közül nem egynél egy hajszálon múlott, hogy egyáltalán megúsztam.
Kellett tehát a változás, ennek érdekében pedig legalább a mai napra nem terveztem semmilyen falubéli látogatást. Szükségem volt nekem is egy kis kikapcsolódásra, ez pedig felfogásom szerint annyit jelentett, hogy a kastély egy eldugott helyére vonultam vissza egy doboz cigivel, és elzárkóztam mindennemű társaság elől - azaz majdnem. Erre pedig éppen megfelelő helynek tűnt a titkos átjáró, ami bár közel sem volt olyan titkos, mint azt a neve mutatta, de legalább így péntek este nem kellett nagy forgalomra számítanom.
Az elmúlt időszakhoz hasonlóan ismét feketét viselek - a sötét színek elrejtenek az ellenség elől -, egyedül a pólóm khakizöld színű. A pálca a biztonság kedvéért zsebemben lapul, hajam kócosan meredezik a sötétszürke sapka alatt. A múltkor elvesztett bőrdzsekit pótoltam, zsebében ott lapul a féltve őrzött cigis doboz a gyújtóval együtt.
Az északi szárnyból belépve egy lánnyal találkozik a pillantásom. Ennyit arról, hogy itt magam lehetek... Ránézésre is lerí, hogy rellonos, mintha már láttam volna az alagsorban - ami szinte képtelenség számba ment az időt tekintve, amit mostanában ott töltök. Nem szólalok meg, a terem ellentétes oldalához sétálok, és nekidőlve rágyújtok. Egy az, hogy nem vagyok kommunikatív, kettő pedig, hogy amíg ő nem szólal meg, nekem miért kéne?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Podmaniczky Andine
INAKTÍV


Daloló fecske
offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 194
Írta: 2013. december 17. 03:42 | Link

Olivér

Hihetetlen, hogy ekkora ez a kastély, az ember mégsem lehet magában. Jó, nem zavar, elvégre nem az én alagutam vagy átjáróm vagy mi is ez egész pontosan, de azért na. A tervező nem számolt ezek szerint sem azokkal, akik súlyos érzelmi válságaik idején egy eldugott pontot keresnének, sem azokkal, akiknek tele a hócipőjük a világgal és egy kis nyugit keresnek. Vagy lehet, hogy ha depiző tinicsajszi lennék, akkor lenne esélyem? Áh, nem éri meg, akkor már inkább élek a nagyközönség előtt. Ahogy elnézem, ez a srác se éppen azért jött ide, mert szerelmes a helyi menő csajba, aki szerintem jelenleg körülbelül Amira, hanem mert éppen szeretne kimaradni az egész drámából, ami nap, mint nap körbevesz minket. Mondták, hogy kemény dolog a bentlakásos iskola, de hogy ennyire?
- Olivér.
Magabiztosan szólítom meg, pontosan tudom, hogy ki ő, hiszen a mestertanoncok valahogy mindig közelebb álltak a szívemhez, mint az alattuk lévő évfolyamok. Szeretnék már én is a „nagyok” közé tartozni, hiszen annyival szimpatikusabb a házirendjük, mint a miénk. Végre a magam ura lehetnék teljesen. Már csak a szakot kellene eldöntenem. Magabiztosan, mint aki régi ismerőst lát ismét, indulok meg a fiú felé, édes kis mosolyt biggyesztve az ajkaimra. Ismerem a trükköket, hogyan kell megszelídíteni egy fiút, valószínűleg ezért állok Ophelia csodálatának utálatának középpontjában is, amit bevallom, élvezek, nem is kicsit.
- Lenne egy ajánlatom a számodra.
Nem fogok kertelni, mivel felesleges időpocsékolásnak érzem, ha valaki előad egy egész élettörténetet azért, hogy kérjen egy pennát. Jó, én nem egy penna miatt szólítottam meg, de ez gondolom egyértelmű is. Ha mégsem, hát akkor most közlöm. Kezeimet zsebre téve, kicsit kihúzva magam, egy előnyösebb testhelyzetet veszek fel észrevétlenül.
- Lesz ez a karácsonyi bál, és a végzősöknek nyitótáncot kell táncolniuk, valakivel. Arra gondoltam, hogy mi ketten biztosan meg tudunk egyezni egy mindkettőnk számára előnyös ajánlatban. Én a táncot kérem tőled, mert nem sok kedvem van valami „kiválasztott” kiskölyökkel menni. A másik meg, hogy téged nem nézlek olyannak, aki egy tánc után azt hiszi, hogy akkor mostantól egy pár vagyunk. Az ilyenekre nincs szükségem.
Naná, hogy nincs. Szórakozni lehet, de okosan, az meg, hogy valaki az életem része legyen? Na kösz, de nem, nincs ilyenekre szükségem. Viszont az határozottan érdekel, hogy mit felel a srác, és persze, hogy mit kér, mert tudom, hogy ha belemegy, az adósa leszek, viszont nem jelent problémát, egy jó Rellonos tele van érdekkapcsolatokkal, amiket, ha úgy hozza a helyzet, könyörtelenül fel is használ a saját haszna érdekében. Nekem is van pár, valószínűleg a másik félnek is. Ilyen vagyok, nem tehetek róla. Azt hiszem érthető, hogy Oph nem kedvel, talán már azt is mondhatnám, hogy tart tőlem, hogy nincsenek igazi barátaim, hogy nem a gyerekeim apját keresem minden srácban, aki rám néz. De ilyennek is kell lenni, nem? Az ilyen emberek nélkül, unalmas lenne ez az iskola, és roppant mód úszna a nyáltól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Séllei K. Olivér
INAKTÍV


Illuzionista
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 2703
Írta: 2013. december 17. 16:23 | Link

Andine


A kastélynak sosem tartozott az erősségei közé, hogy egyedül hagyja az embereket. Komolyan, néha már elgondolkozok rajta, hogy az egész iskolában egy felsőbb erő uralkodik, ami nem hagyja, hogy bárki is egyedül maradjon, még csak egy kis időre sem. Annyiszor fordult már velem elő, hogy magányt kerestem, és mégis belebotlottam ismeretlen - vagy akár ismert - emberekbe, aztán kénytelen voltam megállni egy rövidke beszélgetés, vagy néhány átok erejéig. Persze, az is előfordulhat, hogy csak én vagyok ennyire peches... vagy csak a csodálatos természetemnek és külsőmnek köszönhetően vonzom a embereket, különös tekintettel a nőnemű egyedekre.
Úgy tűnt, most is ez a helyzet, azon pedig már meg sem lepődök, hogy tudja ki vagyok. Nem csak az egoizmus szólal meg bennem, reálisan gondolkodva is kitalálható, hogy a fiatalabbak könnyebben megjegyzik a maréknyi felsőbb éves nevét, mint mi az övékét. Főleg, hogy nagyjából ötször annyi elsős van, mint mestertanonc... Lehetetlenség lenne, ha egyáltalán megpróbálnám, de igazság szerint egyik sem köt le annyira, hogy egyáltalán a nevüket megjegyezzem leszámítva azokat, akiket ismerek, és az ismertségünk nem csak egyetlen éjszakából állt. Ilyenek meg, valljuk be, nem nagy számban találhatók meg az iskolában.
- Éspedig? - felvonom a szemöldökömet, ahogy lassan kifújom a cigifüstöt, és ráemelem a tekintetemet. Attól még, hogy tudom, hogy rellonos, és talán láttam már néhányszor, fogalmam sem volt róla, hogy ki ő, de hála az égnek ő sem olyan fajtának tűnt, akinek ez számít. Voltak ellenpéldái kastély szerte, amikor bemutatkozással és fél élettörténettel kezdték a társalgásunkat, inkább otthagytam őket, és kerestem mást. Nincs időm rá, és egyáltalán nem érdekel, hogy kik ők, vagy honnan jöttek. A velem szemben álló, és egyre csak közeledő csaj viszont nyilvánvalóan tisztában volt a lényeggel. Ha pedig már ajánlattal kezdi, egyértelmű, hogy nekem is lesz hasznom a dologból.
- Én és a tánc? - felvonom a szemöldökömet, bármennyire is ésszerűnek tűnik az ajánlat, és az egész magyarázata, kissé idegenkedek tőle. Nem csak magától a tánctól, hanem a bál közösségi töltetétől is. Túlságosan sok lesz ott az ember, és belőlük még több olyan, akivel nem szívesen futnék össze. Belegondolni is elég, hogy az összes "egy éjszakának" a résztvevője jelen lesz - vagy legalább a végzős részük. - Remélem, jó ajánlatod van cserébe - jelentem ki egy nemtörődöm arckifejezéssel, és ismételten beleszívok a cigibe. Megértem, hogy miért engem akar - alapból, ki ne akarna engem? -, de nem vagyok annyira könnyen kapható, hogy csak úgy beleegyezzek. És biztos vagyok benne, hogy ezzel ő is tisztában van, ami azt jelenti, hogy bizonyára megfogalmazódott a fejében valamilyen ellenszolgáltatás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fülöp Félix
INAKTÍV


Testvérben az erő!
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 146
Írta: 2013. december 18. 21:11 | Link

Shania

Félix véletlenül bukkant rá erre az átjáróra. Ha bárki megkérdezné, roppant bonyolult mesével tudna előállni arról, hogy hogyan beszélgetett a testvérével, akivel a legújabb hajszínváltoztató varázslatukról értekeztek (gyakori téma a két felállított hajú ikernél), miközben véletlenül megbotlott a cipőfűzőjében, és ahogy a pálcás keze nekiütődött a szobor bal térdének, hirtelen egy átjáró nyílt ki, és persze nem is a Fülöp ikrek lettek volna, ha nem másztak volna rajta keresztül, ... és a többi már történelem. A valóság azonban közel sem ennyire izgalmas vagy fennkölt: Félix véletlenül hallotta, ahogy két Navinés erről a rövidebb útvonalról beszélt, és természetesen az első adandó alkalommal el kellett jönnie megnézni. Mikor először volt itt, gondosan végigjárta az összes esélyes útvonalat. Aznap nem is kellett külön futnia menni, mert csak a harmadik átjárónál jutott eszébe ugyanarra visszajönni, így az első két alkalommal bizony rendesen körbejárta a kastélyt.
Következőleg, mikor használni akarta, eléggé benézte. Az égtájak másfelé mutattak, és a déli szárnyban kötött ki az északi helyett - magyarázkodhatott is utána a tanárának, hogy miért késett el olyan csúnyán! Azóta nagyobb fenntartással használta a helyet, sokkal megfontoltabban, és sosem akkor, mikor sietnie kellett. Most azonban csak passzióból jött le ide, mert vonzotta a kör alakú terem. Leült az egyik nyugisabbnak tűnő részbe, és beletemetkezett a magával hozott verseskötetbe. Változó időközönként felemelte a fejét, elrévedt a tekintete, és olyasmiket motyogott, hogy "lépte oly' könnyed és légies, mint" és "halovány arcán megcsillant", majd felröhögött, és a fejét rázta, mert az első végére a helikoptert akarta írni, míg a második végére "az értelem" lett volna számára az elfogadható megoldás. Nem, nyilván ilyesmit senki nem akar ennyire kevéssé hízelgő művet hallani magáról.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Podmaniczky Andine
INAKTÍV


Daloló fecske
offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 194
Írta: 2013. december 20. 22:13 | Link

Olivér

Tudom, hogy nem lesz könnyű dolgom, de nem érdekel. Véghez kell vinnem valahogy. Különben is, épp elég gáz, hogy én hívok el valakit és nem fordítva. Erre is gondolnom kellett volna, amikor kijelentettem, hogy nekem aztán nem kell semmilyen kapcsolat az életembe, valakivel, aki megnehezíti a mindennapjaimat. Én most is ezt vallom, tévedés ne essék, de az ilyen helyzetektől megkímélhettem volna magam. A legtöbb embernek most olyan természetes, hogy kit hív el, én meg sorrendet állítottam, hogy ki az a top három, akit megéri elhívni. Önző vagyok, hiszen azt akarom, hogy nézzenek, és irigykedjenek, hogy híre menjen a dolognak, és ehhez olyan embert kell választanom, akivel ez tényleg nagy durranás lenne.
- Hallottam ezt-azt rólad. Tudom, hogy nagyjából egyforma az érdeklődésünk, és a gondolkodásunk, így te sem látsz bele többet a helyzetbe, mint ami. Azt akarom, hogy jól sikerüljön ez a nyitótánc, se több, se kevesebb. Nem akarok magam mellé valakit, aki levakarhatatlan lesz a többi napon, én élvezem a szabadságom, és szeretném is megtartani, és gondolom ezzel te se vagy másképp, így köthetünk egy fair, de élvezetes alkut.
Magabiztosan beszélek, jobban hangzik, mint amikor önismereten unatkozva végiggondoltam, hogy ki az, aki szabad, és nem lenne ciki, ha felkérném arra, jöjjön el velem. Aztán kizártam azokat, akik utána lehet, hogy többet is beleláttak volna a dologba, mint ami, így maradt az a három ember, akiből először Olivér jött, így ő a „nyertes”, már ha belemegy a dologba.
- Azt tudom nyújtani, mint mindenki, aki egyszer kapcsolatba került veled. Viszont azt nem ígérhetem, hogy olyan könnyen el is felejted, mint a legtöbbet. Ezen felül ha kell, az egyszeri, de zavaró kalandjaidat is le tudom koptatni, néhány mondattal, úgy, hogy többet ne zavarjanak.
Magabiztosan állok előtte, kíváncsian fürkészve az arcát, miközben beszélek. Érdekel, hogyan fog reagálni, és hogy bebiztosítsam kicsit magam, minden zavart mellőzve hajolok közelebb, mint aki csókot kezdeményez, ám a végén csak halványan végighúzom az ajkaimat az övén, végig a szemébe nézve, figyelve, hogy az ajánlatom mennyire keltette fel az érdeklődését. Ha ez nem jön össze, akkor felkérem Blaise-t, csak akkor ott van az az aprócska tény, hogy Ophelia meggyilkol egy pillantásával. Mondjuk ennek a résznek is megvan a maga varázsa.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Séllei K. Olivér
INAKTÍV


Illuzionista
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 2703
Írta: 2013. december 23. 11:48 | Link

Andine


A lány meglepően elhatározottnak tűnik, én pedig igyekszek örülni neki, hogy végre valaki ebben az iskolában tisztában van vele, hogy a szívességeknek ára van. Főleg az olyanoknak, amelyek nyilvános megjelenést is igényelnek valahol. Már előre hallom a pletykákat rólunk, hihetetlen, hogy mennyire kicsinyesek tudnak lenni a kastély lakói ebből a szempontból. Elhisznek mindent, amit látnak, holott ebben az iskolában - főleg a mi házunkban - meglehetősen sok a látszatra irányuló dolog. Látszólag jóban vagyunk, látszólag együtt vagyunk, látszólag utáljuk egymást, és még megannyi... Az üzlet márpedig üzlet, és az nem a mi hibánk, hogy a kívülállók nem látnak bele az életünkbe - ennek ellenére van, hogy megköszönném nekik, hogy nem teszik, akkor még inkább eluralkodna a pletykákból álló káosz.
- És akkor az élvezetesen van a hangsúly. - Megtörve az eddigi flegma hozzáállásomat villantok rá egy vigyort, feltételezem, hogy nem lepődik meg a válaszomon. Abból, amit hallok, alaposan elvégezte a kutatást, tudja, hogy milyen vagyok, és mivel lehet kompenzálni nekem, főleg most, hogy az élet nagy dolgai mellett nem maradt egy percnyi időm sem a szórakozásra. Bármennyire is a társasági események ellenzője voltam, kezdtem meggyőződni róla, hogy megéri az a két órányi bájolgás, ha cserébe kapok valamit. Nem tudom, hogy én voltam alapból a kiszemeltje a kísérő szerepre, vagy valaki más, vagy csak a listán szerepeltem, de nem is igazán érdekelt. Egyszeri alkalom, amelyet túl kell élnünk valahogy, ha megkötjük ezt az alkut, talán még élvezetes is lehet az egész. Másképp biztosan nem mennék bele, és abból, ahogy elnézem, neki sem az a szíve vágya, hogy szenvedjen egész este. Ez a bál inkább szól a társadalmi helyzet bebiztosításáról, mint a szórakozásról, és feltételezem, hogy neki sem árt, ha van benne valami sokkal kellemesebb is.
- Valaki nagyon sokat gondol a "képességeiről" - pillantok rá felvonva a szemöldökömet. Tény, hogy vannak könnyebben, és akadnak nehezebben felejthető kalandok, a lány látszólag úgy gondolja, hogy ő az utóbbi kategóriába tartozik. Végigpillantok rajta szégyentelenül, és eljutok a megállapításhoz, hogy lehet, hogy igaza van. Mások általában nem hangoztatnak magukról ilyeneket, ő pedig az egész beszélgetésünk során úgy tűnt, tudja, hogy mit csinál. Erre utal a kis csók-kezdemény is.
- Felkeltetted az érdeklődésemet - vigyorgok rá, szívok egy utolsót a cigimből, majd a hátam mögötti falon elnyomom, és lepöckölöm a földre. Hiányzik már, hogy kiélhessem magamat, nekem is vannak szükségleteim...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Shania Nayar
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 194
Írta: 2013. december 23. 21:55 | Link

Félix

 - Sh*t!- sziszegte, majd körbefordult, kiutat keresve, de a legközelebbi forduló is elég távol volt ahhoz, hogy biztosan ne érjen oda időben. Mit csinál ilyenkor az ember lánya...?
Note to self: többet nem tetovál szőrös legyeket és hernyókat szadista idióták mellkasára, amikor a megrendelés valami törzsi minta lenne. Még akkor sem, ha az említett idióta nyíltan nő- és fajgyűlölő. (Felmerülő kérdés: egyáltalán miért egy félig indiai lányra bízza a munkát?) Akkor pedig főleg nem, ha előtte megfenyegetik, hogy bezárkózik vele a szertárba öt haver kíséretében, ha elrontja a mintát.
Hát, végtére is azt a mintát nem rontotta el...
A folyosó végéről már hallotta a vészjósló lépteket, és a srác nem volt egyedül. (Újabb kérdés: miért van minden iskolában minimum egy ilyen balfék?)
Ami biztos volt, hogy Shania nem fog állni hősiesen és várni a biztos megaláztatást felemelt fejjel, ennyire nem volt hülye, bár tény, hogy magának csinálta a bajt. Beugrott inkább a legközelebbi szobor mögé, ami valami középkori lovagot mintázott - ez érdekelte most a legkevésbé -, és kivont pálcával igyekezett minél kisebbre összehúzni magát. Ha legalább egy szobanövény lett volna a közelben, nyert ügye lett volna ellenük, akárhányan legyenek is...na nem azért, mert hozzájuk vágta volna a cserepet, vagy néhány indával bozótharcost játszva keverve néhány ninjamozdulattal halálos csapást mért volna rájuk, de földmágusként számos kreatív módot talált volna a menekülés elősegítésére.
Majd legközelebb.
Gyanús volt a csend, úgyhogy pálcás kezével a szobor térdére támaszkodva kilesett a folyosóra, pontosabban ki akart lesni, de hirtelen eltűnt az eddig hátát támasztó fal, ő pedig egy fogyatékos rozmár kecsességével hanyatt vágódott a megnyíló folyosón.
Kihasználta a kínálkozó lehetőséget és talpra kecmergett, és megindult a szűkös járaton előre, noha halvány milkalila gőze sem volt róla, hogy merre viszi, mi van benne, meg úgy egyébként is, de még mindig inkább ez, mint a degenerált majom a folyosó másik végén.
Rövidesen egy kör alakú terembe ért, kezében továbbra is a pálcát szorongatva, s szemügyre vette a négy további ajtót, majd figyelmét a bent tartózkodó személyre fordította - az ugyanis a belépéskor már nyilvánvaló volt, hogy nincs egyedül.
 - Ideális hely az olvasásra? - szegezte neki a kérdést, kicsit zavartan simítva végig a haján és a ruháján, elvégre senki nem szeret úgy kinézni, mintha Afganisztánból menekült volna kecskeháton.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Podmaniczky Andine
INAKTÍV


Daloló fecske
offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 194
Írta: 2013. december 24. 01:09 | Link

Olivér

Érdeklődve figyelem a reakcióját arra, amit ajánlok. Nem mondok semmi konkrétumot, de úgy tűnik, nem is kell, hiszen félszavakból is érti, mire gondolok. Profi alkudozóval van dolgom, aminek örülök, annak meg még inkább, hogy láthatóan egy véleményen vagyunk a témával. Igen, itt most nagyon fontos a társadalmi helyezkedés, és ki ne szeretné, hogy olyan ember táncoltassa, aki név abban a környezetben, melyben nevelkednek? A gyerekek és a fiatalok is, szörnyen kegyetlenek tudnak lenni, és én most nem engedhetem meg magamnak, hogy fogást találjanak rajtam. Valaki akarok lenni, és ehhez az kell, hogy az alap játékszabályokat, melyeket kikötöttek nekem, betartsam. Az első ilyen az, hogy erre a bálra menjek el, ragyogjak és a kísérőm olyan legyen, akitől a többségnek leesik az álla. Nos, ha a fiú igent mond, az biztos, hogy le fog.
- Természetesen, másért meg sem érné.
A mosolyra mosoly a válaszom, mely szélesebb, mint az eddigiek. Magabiztosnak tűnök, és annak is érzem magam, mint aki nyeregben van, csak vigyáznia kell, nehogy elszaladjon vele a ló, mert akkor csúnyán pofára eshet. Amikor a képességeimet emlegeti, kuncognom kell, és egy kicsit megrázom a fejem, mint aki finoman ellent kíván mondani.
- Egészséges önbizalomnak hívják. Nem fogom lealacsonyítani magam, hogy ez imponáljon bárkinek is. Nem vagyok az a szempilla rebegtető, álmodozó lány, mint itt a legtöbben. Se vattacukros álmok, se királyfik nem érdekelnek, csak a fizikai valóság, amivel tényleg lehet kezdeni valamit. A többi csak időpocsékolás.
Persze, én is vágyom családra, ami egy nap majd biztos lesz is, de nem akarom eldobni a fiatalságom, hogy aztán olyan legyek, aki a gyerekein keresztül akarja bepótolni azt, amit elfelejtett, vagy éppen negyvenévesen rájönni, hogy még élni akarok, és akkor eljátszani a húsz évest. Majd minden jön a maga idejében. A tekintete, és ahogy végig mér, arra sarkall, hogy kihúzzam magam, mint amikor az általánosban felszólít a tanár, és jól akarsz szerepelni.
- Remek. Akkor találkozzunk a bál kezdete előtt pár perccel a csarnokban, essünk túl a formaságokon, és utána még rengeteg időnk lesz hasznos dolgokat tenni.
Ennyi, győzelem. Színtiszta győzelem. Belül azért sóhajtok egy hatalmasat. Ám kívül csak mosolygok, miközben ellépek, és lassan elindulok a kijárat felé. Örülök, ha jól sikerül valami, amit elterveztem.
- Köszönöm, hogy elfogadtad az alkut!
Szólok még hátra, majd szinte észrevétlenül kilibbenek. Ezen túllendülve már csak egy problémám van, méghozzá az, hogy mit veszek majd fel a bálon. Meghökkentő, és csodaszép akarok lenni, egyszerre, ehhez pedig meg kell találnom a tökéletes ruhát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fülöp Félix
INAKTÍV


Testvérben az erő!
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 146
Írta: 2013. december 26. 20:13 | Link

Shania

Ha lehetett volna, már rég bevallotta volna, hogy semmi tehetsége vagy ihlete sincs a versíráshoz, de Farkas addig heccelte, míg be nem ugrott, és most már az önérzete nem engedte, hogy megfutamodjon a kihívás elől. A kecskerímek viszont nem voltak elég jók, a szonettformához nem volt elég szerelmes... vagyis egész pontosan egyáltalán nem volt szerelmes, és pont ez volt a probléma. A versíráshoz kell valami epedő fájdalom, és óh, fájdalom, Félix legfeljebb az epét tudta volna produkálni.
Szerencsére Cupido, vagy a Végzet vagy valami ilyesmi megakadályozta Félixet a hosszas pennarágásban, ugyanis társaságot kapott. A látványos belépő után a jövevény megpróbálta rendezni a külsejét, miközben a fiút vette szemügyre.
- Ó, még ha csak arról lenne szó! - nyögte Félix és kétségbeesetten pislogott, majd igen gyorsan talpra ugrott, ugyanis megérkezett a sugallat, amire várt:
- Hogy vélekednél arról, ha esetleg hozzád írnék egy verset? Segíthetsz is, ha gondolod! - lelkesedett, miközben szinte pattogva a nagyszerű ötlettől megközelítette a lányt. Aki valamiért húzódzkodni látszott, vagy legalábbis jól titkolta, mennyire elalélt Félix zseniális ajánlatától, így a fiú azonnal folytatta a rábeszélést:
- Tudod, éppen valami szuper szerelmeset kellene alkotnom, és ebben a kietlen szobában eddig semmi ihlet nem volt, de aztán jöttél te, és kivirult a szoba, meg minden. Mármint, nem úgy értem, hogy csak azért akarok rólad írni, mert csak te vagy itt rajtam kívül. Mert ezzel az erővel írhatnék a padlóról is, de az ugye nem lenne túl meggyőző... És te nemcsak élettel telibb vagy, mint a padló, hanem okosnak is nézel ki, szóval te kettő, padló nulla - magyarázta teljes erőbedobással. Aztán kicsit hátrébb lépett, és ha eddig nem ijesztette el a lányt annyira, hogy az sikítva meneküljön vissza oda, ahonnan jött, akkor kicsit visszafogottabban folytatta:
- Bocs, amúgy Félix vagyok, és alapjáraton normális - nyújtotta a kezét, majd halkabban kijavította az állítást: - Normálisabb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Christina B. Grimes
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. január 3. 22:14 | Link

Riley



Egy napja vagyok az iskolában és egyre jobban azt érzem, hogy jól döntöttem, amikor beleegyeztem, hogy idejövök. Igaz a magyar még nehézkesen megy és gondolkoznom kell, hogy mit hogyan kell, de eddig nem akadt problémám a beszéddel.
A cuccaimat még csak ma pakoltam ki a bőröndömből. Tegnap éjjel már nem volt hozzá erőm és kedvem se nagyon. A szoba ahova kerültem elég barátságosnak tűnt és a többiekkel is így vagyok. Mondjuk ma alig találkoztam valakivel, ami különösebben nem zavart hisz szeretek egyedül lenni, de azért még is volt egy olyan érzésem, hogy kéne mellém valaki. Ma fordult velem először elő, hogy egyedül éreztem magam. Eleinte zavart, de aztán hozzászoktam.
Mai programnak felfedezést szántam, mint minden új diák. Indulás előtt még megetettem Hildát aztán átöltöztem egy kényelmesebb öltözékbe, ki tudja, hol mit találok. Szóval magamra öltöttem egy lenge pólót és egy cicanadrágot meg egy tornacipőt. Így már is indulásra kész voltam.
Kívülről nem látszott rajtam, hogy mennyire izgatott vagyok a felderítés miatt. Mintha már évek óta itt lennék és ma is csak egy megszokott kört tennék az iskolában. Pedig tényleg majd kiugrottam a bőrömből, hogy végre itt vagyok és megismerhetem a kastély majdnem minden egyes zugát.
Fél napomba telt mire bejártam a suli egy kisebb részét, már éppen indultam vissza a körletembe, amikor megpillantottam pár diákot, amint beosonnak egy szobor mögött. Persze én, mint új diák és szenvedélyes szabályszegő rögtön utánuk mentem. Pont elcsíptem, ahogy elmozdították a szobrot a helyéről. Elővettem hát a pálcámat és ugyanazokkal a mozdulatokkal rákoppintottam a kőpáncélos megfelelő pontjára. Nem telt egy perc sem mire arrébb húzódott pont akkora rést hagyva, amin éppen, hogy átférek. Habozás nélkül átléptem a „küszöböt” és nagy meglepetésemre egy szűkös folyosón találtam magam. Szerencse, hogy kicsi vagyok és szinte mindenhol kényelmesen elférek. Ez alól a folyosó sem kivétel, komótos léptekkel indulok el előre fele. Mentem pár métert, pontosan nem tudom mennyit és egy kör alakú csarnokban találom magam. Hamar meglátom az előttem álló további négy járatot. Mindegyiket jól megnéztem magamnak és arra jutottam, hogy egyik sem jó nekem, amik meg lehetséges utak nem tudom hova dobnak ki, ezért nem mertem belevágni. Azért egy egész éjszakás túrát nem szándékoztam tenni.
Mivel még visszamenni sem volt kedvem ezért a csarnok széléhez mentem és neki döntöttem a falnak a hátamat és úgy foglaltam helyet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Riley El. Hudson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 43
Írta: 2014. január 3. 22:46 | Link

Christina B. Grimes



Riley elintézett még néhány papírt a délelőtt folyamán, pakolászott a szobában és azon gondolkodott, vajon mennyi ideig tart még, amíg elkerül innen. Nem feltétlenül rossz értelemben, mert hát azért az itt eltöltött idők sem voltak olyan rosszak, főleg a Rellonon belül, hiszen a ház tagjai szintén megvannak áldva egy-két hasonló „jó” tulajdonsággal, mint ő. Lassan viszont mindennek vége, ugyanis már majdnem teljesen auror, ez pedig tök jó dolog. Talán nemsokára már büntetlenül és életre-halálra harcolhat nagyon sötét varázslókkal, igazi veszélyeket élhet át és bár ez fura, ő ennek örül. Elvégre, az számára már kicsiként sem volt soha rettenetes bűn, hogy éjszaka kiszökik az erdő mélyére vagy szembeszáll a folyosóőrző prefikkel vagy akár jól megtréfálja egyik diáktársát. Belegondolva csupa móka s kacagás volt az itt eltöltött idők sokasága. Nos, viszont még itt van és van egy-két dolga, de nem éppen most. Talán lazíthatna kicsit, mászkálhatna, hátha összefut régi ismerős arcokkal vagy ilyesmi.
A kastély folyosói hol mások, hol ugyanazok, hol úgy érzi, nem is idejárt ezer éven keresztül. Ha teljes felfedezőtúrát tartana, biztos rábukkanna pár új helyre is. Ez azért elég vicces, mert hát mégis, milyen sokat volt már itt. No mindegy,  most nem ez a fontos.
A fiú elindult valamerre, maga sem tudta merre, csak úgy ment és ment. Közben elgondolkodott, hogy mi lenne, ha inkább kimenne, azt úgyis jobban szereti, de valamiért mégsem volt hozzá kedves úgy igazán. Éppen a keleti szárny felé sodorták lábai, amikor ismerős hely villant fel előtte, ez pedig nem volt más,  csak a régi tikos folyosós, igazán különleges szobaszerűség bejárata. Még jó, hogy  felismerte! Valójában nem is gondolta, hogy ilyen jó helyre keveredik, nem tétovázott sokat, emlékezett a bejutási kódra szerencsére, intett a pálcájával, majd belépett és elindult az egyik irányba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Christina B. Grimes
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. január 3. 23:44 | Link

Riley



Kb fél órája ücsörögtem egymagam. Ez idő alatt sok minden megfordult a fejemben. A családom, a jövőm, barátok… egyszerűen mindenen elgondolkoztam. De leginkább a jövőmön jártattam sokat az eszemet. Hisz még mindig nem tudom, mi leszek, ha nagy leszek. Minden annyira tetszik, kár, hogy nincs mindenes. Nem szeretek választani, mert mindig valami rossz mellett döntök, és hamar ráunok, vagy egyszerűen nem tudom megcsinálni, már csak ilyen vagyok.
Agyaltam még rajta pár sort, ami ahhoz vezetett, hogy kirázott a hideg.
Ekkor döntöttem úgy, hogy visszamegyek éppen eléggé megszegtem már a szabályt, hogy nem lehet kijönni. Ah, mondjuk ez nem hat meg inkább az miatt döntöttem úgy, hogy visszaindulok, hogy nem vettem fel pulcsit és kezdtem eléggé fázni. Sóhajtottam egyet majd neki támaszkodtam a falnak és állásba toltam magam.
Még egy pillantást vetettem a négy ajtóra és valami furcsaságot veszek észre. A négy iránytű megváltoztatta a mutatójukat. Hátam mögött összekulcsoltam kezeimet és közelebb léptem az egyik átjáróhoz. Még jobban szemügyre vettem, hogy pontosan melyik égtáj felé is mutatnak a nyilak. Szemeim felcsillantak amint észrevettem azt a szárnyat ahol még nem is jártam. Mondanom sem kell, hogy elmúlt a hidegrázás és helyét újra az izgalomtól való remegés vette át. Nem értem miért éreztem, így hiszen csak egy nyamvadt átjáró folyosóról volt szó, de még is annyira feltüzelt.
Filóztam pár percig, hogy elinduljak e, de végül úgy döntöttem, hogy nem és tényleg visszamegyek, a körletembe mielőtt lebuknék és már az első napokban büntetést kapnék. Ezért hát sarkon fordultam és a bejárat megindultam a bejárat felé. Ekkora lépteket hallok én meg megijedek. Gyorsan átfut a gondolat bennem, hogy mi van, ha egy prefektus. Hamar körbenéztem hátha találok valami búvóhelyet, de nem jött össze ezért úgy döntöttem, hogy neki simulok a falnak, és ha kilép a folyosóról és elég távolságra lesz, tőlem kiosonok mögötte. Hát így is tettem és addig vártam amíg megláttam a közeledő idegent.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Riley El. Hudson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 43
Írta: 2014. január 4. 00:16 | Link

Christina B. Grimes



~ Hm, igen, itt lennék most. Tulajdonképpen minek is jöttem ide? ~
Bizonytalanodott el egy pillanatra, mert hirtelen fogalma sem volt róla. Na de tényleg…minek jött…Ja persze, csak mászkálni, hogy is felejthette el, ilyen lényegtelen dolgot…szörnyű. Szóval, ez a kis folyosó vagy mi. Valahova vezet, az biztos, csak talán nem emlékszik pontosan hova is. Mindjárt eszébe jut.
~ Jajj, már megint…~
Dőlt a falhoz egy pillanatra Riley, mikor hirtelen erős fejfájást érzett. Mostanában néha előfordul vele, maga sem tudja miért…Talán már régebben is volt ilyen problémája. Érdekes azonban az, hogy amikor Franciaországban volt, tényleg csak ritkán jöttek rá a fejfájások. Előtte, meg a kastélyban sokkal többször és most megint…Anno nem érezte fontosnak, hogy ezzel orvoshoz forduljon, utána meg már jobban lett ugye. Pár perc falhoz való támaszkodás és egy kis bűbáj után megint jobban érezte magát és továbbsétált, mikor beérkezett a körcsarnokba. Reménykedett, hogy nem lesz ott senki, mert hirtelen nem sok kedve támadt az emberekhez. Ahhoz meg főleg nem, hogy valaki közölje vele, hogy rontja a levegőt. Rontja…hát persze, sokan mondták már ezt neki anno is, de ő sosem törődött ilyesmikkel, nem az a típus ugyebár. Meg amúgy is, most mi az, hogy egyes személyek, akik olyan nagyra tartják magukat, olykor odavágják neki, hogy menjen a közelükből mert még megfertőző a gonoszságával…Nemis gonosz...ja de, egy kicsit, vagyis éppen csak olyan rellonosan, mint a többiek is a házból. Vagy talán kicsivel még  rosszabb? Hát…elképzelhető. Vagyis azért annyira nem is, na.
Most viszont már mindegy, erre keveredett, úgyhogy ha ott lesz valaki, ott lesz, max nem vesz róla tudomást és továbbmegy egy másik kijáraton. Sajnos a kívánsága nem teljesült, ugyanis amikor belépett, egy fura lánykát pillantott meg az egyik falnál.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Christina B. Grimes
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. január 4. 03:16 | Link

Riley


Még sokszor összerándul, a gyomrom mire kiér az idegen. Tényleg nem akartam már az első napokban összeszedni egy büntetést. Majd kicsit később lehet, de most még ne.
Magamban már könyörögtem a fentieknek, hogy szánjanak meg, de még mindig semmi jelét nem láttam annak, hogy történne valami.
A lépteket folyamatosan hallom, amíg egyszer csak elhalkulnak pár percre. Még mindig a falhoz simulva oldalra hajolok és benézek a sötét folyosóra. Egyik szemöldököm az égnek rándul és kérdőn nézek a velem majdnem szemben lévő sötétségnek. Sokáig bámulok a semmibe, amikor újra meghallom a léptek zaját. Összerándul a gyomrom aztán nyelek egy nagyot. Ahogy egyre közelebbinek hallom őket összébb húzom magam, hogy alig vegyen észre az illető.
Fejemben visszhangzottak a számok, ahogy visszaszámoltam hány másodperc múlva fog kiérni az illető. Sajnos elszámoltam magam és később végeztem, mint ahogy az idegen kilépett. Pár másodperces fáziskéséssel akartam lépni egyet, amikor megéreztem a rám szegeződő pillantást. Újra nyeltem egy nagyot és félve én is ránéztem a másik emberre.
Hamar gyorsan odapattantam elé és összekulcsolt ujjakkal és boci szemekkel néztem fel rá.  
- Könyörgöm, ne büntess meg! Nem tudtam, hogy mennyi az idő. Tudom, hogy ez nem mentség, de kérlek könyörüüüülj! –kérlelően néztem fel rá és amint befejeztem a mondatomat alsó ajkamat lebiggyesztettem. Mindaddig így voltam, amíg meg nem szólalt. Persze addig alaposan végig mértem, kerestem rajta a jelvényt, de sehol sem találtam. Mondanom sem kell, hogy rögtön koppant, hogy nem prefektus. De tanár attól még lehet. Ahogy eddig elnéztem sok fiatal tanár van a kastélyban, mi van, ha ő is közéjük tartozik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 11. 18:48 | Link




Állia Szipenni




Sietnem kell. Már eléggé sötét van, és nem szeretnék megint bajba kerülni. Elvégre tíz óra után, már nem szabadna elhagyni a hálókörleteket. És már jócskán elmúlt a kiszabott idő.
Ilyenkor most mit csináljak? Képtelenség lenne anélkül végigmenni a folyosókon, hogy se egy prefektus, se egy tanár nem kapna rajta, hogy tilosban járok.
Szép volt! És most mit csináljak? - filozofáltam, miközben egyik faltól a másikig szökkentem.
Egy ismeretlen hangot hallottam az egyik szárnyról. Az idegen egyre közelebb került hozzám, amitől én eléggé megrettentem. Hirtelen azt se tudtam mit csináljak, hova is bújjak. Kapkodás közben nekimentem a mellettem lévő kőszobornak.
Még csak ez hiányzik, hogy rongálás miatt is elkapjanak?
Majd mikor már azt hittem, teljes elvesztem, nekem annyi, megláttam egy szűk kis folyosót a szobor háta mögött. Gyorsan beosontam, mielőtt még a követőm észrevenne.
Eltartott egy darabig, míg átverekedtem magam a szűk járaton. Azt gondoltam, egy újabb sufniba kerülők, mivel nem sokat láttam a nagy sötétségben.
 Ám legnagyobb meglepetésemre egy eléggé tágas szobában találtam magam.
- Mi lehet ez a hely? Egy újabb titkos helység? - tanakodtam.
Hirtelen meghallottam megint azt a hangos lábdobogást, amit a folyosón is.
Talán követett? Jaj!
Előrántottam a pálcám, majd a szűk nyílás szájához szegeztem.
 - Pálca van nálam! - kiáltottam a zaj irányába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. február 12. 21:29 | Link

Elena Rose

Csak prefektus ne jöjjön szembe, mert nekem akkor annyi. Tíz óra is elmúlt már, szóval most épp az igazak álmát kéne aludnom, erre én itt kinn császkálok, hát mondhatom, ha valamelyik prefektus meglátna, két hét büntit biztos kapnék. Eme gondolataimból az zökkent ki, hogy meghallom, hogy előttem halad valaki.
Lelassítok, hátha visszaindulna valamiért az előttem lévő. De mikor meghallom, hogy nyílik az egyik titkos ajtó, rájövök, hogy egy tilosban járó megy előttem. Elmosolyodom, és elkezdek gyorsabban haladni. Még épp besurran egy árny az egyik szobor mögé. Megvárom, hogy becsukódjon az ajtó, majd odamegyek és én is kinyitom és gyorsan bemegyek. Belépve meghallom, hogy az előttem lévő siet, majd megtorpan és hangosan kérdez, úgy gondolom, hogy biztos azt hiszi egyedül van, tovább megyek és mikor meghallja a lépteim hallom, hogy megijed. A sötétben ugyan nem látom, de hallom, hogy előveszi a pálcáját. Ezt meg is erősíti azzal, hogy megfenyeget azzal, hogy pálca van nála. Elmosolyodom, ugyan mire jó a sötétben a pálca, fényt nem fog gyújtani és sötétben meg nem küldhet csak úgy átkokat. Gúnyosan visszakiáltok.
-Alap hogy mindenkinél van pálca, mit kell ezt bejelenteni?
Kicsit várok majd folytatom.
-Mit akar csinálni vak sötétben? Nem küldhet csak úgy átkokat.
Kicsit nevetek,aztán kedvesebben folytatom.
-Nem akarlak bántani,szóval mit szólnál ha fényt varázsolnánk?
Remélem nincs ellenére,mert nekem nincs kedvem sötétben beszélgetni.
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2014. február 15. 12:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 13. 20:22 | Link




Állia Szipenni



Úr Isten! Felém jön! - gondoltam, a pálcámat még mindig a járatra szegezve.
És még gúnyolódik is rajtam. Szuper! Miféle prefektus viccelődik egy diákon?
Várjunk csak... ez nem olyan hang és kifejezés mint ha egy folyosósintér lenne.
 

Akkor eresztettem csak le a pálcám, amikor láttam, hogy a sötétségből egy diák tűnik elő. Már azt is értettem, miért gúnyolódott rajtam. A talárján a rellonos házcímer díszelgett. Megnyugodni még mindig nem bírtam, mert féltem, esetleg, ha rossz választ adok valamelyik kérdésére, még rám küldene egy átkot, és mehetek a gyengélkedőre.
De igaza volt abban, hogy sötétben nem tudok rá átkot küldeni. Meg amúgy is, még csak elsős vagyok. Nem is nagyon tanultunk még átkokat. Egyedül a sóbálványt ismerem, de azzal is mire mennék egy láthatóan felsőbb éves rellonossal szemben.
 - Remélem is, hogy nem akarsz bántani. Mert...mert...mert.. - nem is tudom mit csinálnék vele. Ha most megharagszik rém, nekem tuti végem. Pápá Elena..
- Felőlem varázsolhatunk világosságot, de figyelmeztetlek, hogy még elsős vagyok szóval nem használhatom azt az igét, még ha tudom is.
A múltkor a könyvtárban átnyálaztam jó sok könyvet. Az egyikben találtam rá a fény gyújtó és még sok más varázsra is. Csak kár, hogy felét nem használhatom az miatt, hogy elsős vagyok.
- Szóval, ha nem bánod, neked kell csinálnod.
  - Amúgy én Elena Rose vagyok. Elsős eridonos diák.
Talán ezt nem kellett volna. Megemlíteni hogy eridonos vagyok, és még hozzá azt is hogy elsős.
Nekem tuti végem!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. február 15. 16:47 | Link

Elena Rose

Azt hiszem jól tettem, hogy idejöttem. Nagyon vicces ez a kiscsaj. Látom rajta, hogy elsős, különben nem lenne ilyen kis gyáva. Amikor meglátott, egy picikét mintha megnyugodott volna, biztos prefektusnak hitt, ebben csalódást kell okoznom, mert nem vagyok prefektus. Bár nagyon élvezem a helyzetet, érzem, hogy fél tőlem, nagyon jól látszik a ház címerem, és én nem olyan házból való vagyok, akitől meg lehet nyugodni. Ezt élvezve, ijesztő mosoly ül ki az arcomra. Közben pedig figyelem a gondolkodó, aggodalmas arcot. Míg várom a választ, eljátszom a gondolattal, hogy megátkozom, milyen érdekes lenne, de most nincs sok kedvem hozzá. Hirtelen elkezd beszélni. Egyre jobban élvezem a helyzetet, látszik, hogy nagyon fél, egy kicsit mintha fenyegetni szeretett volna, de nem tudta, hogy mit mondjon. Ennek már kevésbé örülök, csöppet elkomorodva rászólok.
-Ne dadogj már, beszélj érthetően vagy maradj csöndben.- durva voltam vele egy kicsit, de már fáradt vagyok hallgatni, hogy mit dadog nekem. Közben beleegyezik abba, hogy fényt varázsoljunk, vagyis hogy én fényt varázsoljak, jól gondoltam ,hogy elsős, most már kicsit kedvesebben válaszolok, mivel hál' istennek már dadog.
-Rendben,akkor majd én varázsolok.- elgondolkodom egy pillanatra,majd nem túl hangosan elmondom a varázst.
-Lacarnium Inflamare!
A láng szinte azonnal megjelent. Most már hogy, jobban látok, megnézem a lányt. Egyáltalán nem ismerős a lány. De nincs sok időm gondolkodni, mert bemutatkozik, hát nem mond sokat a neve. Viszonozom az udvarias bemutatkozást.
-Én Állia Szipenni vagyok, másodikos rellonos.
A bemutatkozás után teszek egy lépést felé, majd a falnak dőlök, összefonom a karom a mellkasomon, és megint gúnyosan mosolygok.
-Mit keresel itt ilyenkor?
Elnézve Elenát nem tudom elképzelni, hogy most csinált valamit, és dolga végeztén megy aludni. Ez nem vall egy eridonos elsősre.
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2014. március 2. 13:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 15. 22:18 | Link




Állia Szipenni




Bár még elsős vagyok, - és nem sok időm volt megismerni minden ház diákjait - de még én is érzem, hogy nem nevezhető jó jelnek, ha egy rellonos gúnyosan mosolyog rád.
Most vajon mi járhat a fejében? Fogadok valami olyasmi, hogy meg kéne átkozni, majd nagyokat nevetni azon, ahogyan szenvedek és megpróbálok támadni.
Gyorsan körülnéztem akad e valami kis rés is ahol kiiszkolhatnék. De sajnos nem jártam sikerrel. Sehol egy rés, vagy lyuk.
Azt hiszem, magamnak tudhatok egy utat a gyengélkedőre. Pápá Elena!
- O..o..oké. - íí, talán nem ez volt a legjobb döntésem. Az előbb rivallt rám, hogy ne dadogjak! De hát mit tehetnék, ha egyszer ideges vagyok?! Még az a szerencse, hogy most nem buktam el semmiben. (Eddig.) Nem egyszer volt, hogy amikor rám jött a "jaj, nekem most végem, mit csinálja" elbuktam mindenben, ami csak az utamba került. De nem csak tárgyakban, hanem néha még a saját lábamban is! És általában ezeket az eseteket valamelyik testrészem bánta. Mint például múltkor a lábam.
A lány elgondolkodott egy darabig, majd kimondta a fénygyújtó varázst. Hirtelen egy láng tűnt elő a semmiből. Gyönyörű volt, ahogy szépen lassan bevilágítja a körülöttünk lévő teret.
Most már szemügyre vehettem a követőm, és újból megerősítettem magamban azt a tényt, hogy még sosem láttam.
A szívem zakatolni kezdett, mivel Állia elindult felém.
Nem fog semmi történni, nyugi Elena! Gondolj valami szépre.... Csak az a gond, hogy nem jut semmilyen szép élmény az eszembe?!
Nyikkantam egyet, majd megpróbáltam olyan kicsire összehúzni magam, amilyenre csak lehet.
Szerencse, hogy a lány csak a falnak támaszkodott neki, és nem az én szecskáztatásomra indult.
Jaj, ne! Már megint ez a mosoly... Komolyan mondom, frászt kapok tőle! Még a szőr is feláll a hátamon! Brrr!
Vettem egy nagy levegőt, hogy tudjak válaszolni az imént feltett kérdésre. Remélem nem fogom elsírni magam.
 - Épp visszaindultam az Eridon toronyba. Felfedező körúton voltam, de nem figyeltem az időt és közben besötétedett. - feleltem végül Állia kérdésére.
Utoljára módosította:Elena Rose, 2014. február 15. 22:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. február 17. 15:16 | Link

Elena Rose

Remeg, mint egy kisegér a macskával szemben. Legalábbis nekem ez ugrik be róla. Össze-vissza nézelődik, mintha menekülési utat keresne. Sajna azt itt nem fog találni, ha csak nem megy beljebb és be nem lép valamelyik ajtón. De nem hiszem. hogy tudja, hogy ilyet is tehetne. Viszont a kérésemre, hogy ne dadogjon, dadogva válaszol. Ez kicsit felmérgesít. Most már egyáltalán nem kedvesen felcsattanok.
-Ne dadogj már!
Remélem most már nem idegesít fel még jobban. Maradjon csöndben, ha nem tudsz rendesen beszélni és kész. A megjelenített lángomat megindítom felé, majd körbeviszem a feje körül jelezvén, hogy most már nincs olyan jó kedvem. Aztán a lángot visszahozom kettőnk közé. Közben egyet lépek és a falnak dőlök, meglátva a halálra vált arcot, és azt, hogy összehúzza magát. Megint elvigyorodom. Újra jó kedvem van. Most már kicsit kedvesebben kezdek neki beszélni, de még mindig gúnyosan. Valamint kicsit komorabb arccal.
-Ne félj már ennyire, most nincs kedvem büntetést kapni, szóval nem valószínű, hogy bántalak.
Ezt megnyugtatónak szántam,kimondva már nem tűnik annyira nyugtatónak, de ez van. Megint elmosolyodom, azzal a mosollyal amivel eddig is láttam, hogy a frászt hoztam rá. Közben pedig végighallgatom a válaszát, arra, hogy mit keres itt ilyenkor. Majd most már tényleg kedvesebben, finomabb mosollyal felelek.
-Akkor szerencséd, hogy csak én kaptalak el. Ha egy tanár vagy prefektus jött volna, akkor biztos, hogy jó nagy fejmosást kaptál volna.
Hirtelen beugrik, hogy hogyan került akkor ide? Hiszen ez nem mondható olyan nagyon ismert helynek az elsősösök körében. Ez gyanút kelt bennem. Megint gúnyosan és egyben kicsit keményen rá is kérdek.
-Hogyan jutottál ide? Ez nem olyan hely, ahova a nem rég jött elsősök szoktak bejönni.
Elkezdek halkan dobolni a lábammal, miközben várom a magyarázatot.
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2014. március 2. 13:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 19. 20:42 | Link





Állia Szipenni




Minek félek ennyire? Hiszen Állia csak egy diák. Amúgy sem bánthatna, mert ha rájönne egy tanár, biztos büntit kapna az végett amit velem tenne. Meg, lehet, hogy gonosz, fondorlatos rellonos, de a gonoszságot eltekintve, mindenkiben kell hogy legyen egy kis jó is.  Szóval nem tudnám elképzelni róla, hogy megátkozna, majd itt hagyna szenvedni.
 - Oké nem dadogok többet. - válaszoltam, ezúttal már normális tempóban és hangerőben.  
Na Elena! Csak sikerült. Anélkül beszéltél, hogy dadogtál vagy elestél volna. A végén még kilábalok ebből a szindrómámból.
- Úgy kerültem ide, hogy amikor menekültem az üldözőm elől, aki ezek szerint te voltál, nekidőltem az egyik kőszobornak ami mögött megláttam egy ajtót. Na, így!
Valójában olyan volt, mintha valaki segített volna nekem megmenekülni. De azért ezen aprócska részletet Álliának nem említettem meg. Úgyis bolondnak nézne miatta.
Odasétáltam én is a falhoz, majd Állia mellett leguggoltam a földre, fejemet a falnak döntve. Eddig nem is néztem még körbe itt. Lehet azért mert sötét volt, vagy mert féltem a mellettem álló lánytól.
A terem olyan volt, mintha az iskola pincéjében lettünk volna. (Ha egyáltalán van olyan.) Sötét, nyirkos, és mindenhol doh szag érződött. Pont mint anno a nagyi házánál. Csak annyi a különbség, hogy ott még volt körülbelül száz macska is.
Ahogy nézelődtem, egy kis alagút végén zöld fényt láttam. Elég különös volt. Mintha a szabadból jött volna.
- Ez meg mi? - pattantam fel az eddig kényelmesen elhelyezkedett guggolásomból.
Elindultam a fény felé. Azonban arra már nem világított Állia fénye, így csak a félhomályban botorkáltam.
 - Állia, itt vagy?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. február 22. 17:13 | Link

Elena Rose


Egyre inkább unom a társaságát. Nem érdekes a lány. Nincs kedvem megátkozni és mást se akarok csinálni vele. Szóval inkább megyek, mert ez már unalmas. Viszont annak örülök, hogy már nem dadog. Aztán kitalálja, hogy hogyan jutott ide. Hát elég érdekes történet. De egye fene, elhiszem, nekem úgyis mindegy. Közben ő ide jön mellém és leguggol, elkezd nézelődni. Talán tényleg most van itt először. Nagy szemekkel körbenéz, amit nem csodálok, tényleg furcsa ez a hely elsőre. Meglátja a fényt az alagút végén. Elmosolyodom a meglepett arcon. A kérdésre, hogy mi is ez, félvállról válaszolom.
-Az alagút vége, mi más lenne?
Ő viszont nem igazán figyelt már rám. Felállt és elindult a fény felé. Mire elért, körülbelül a feléhez, ahova a varázsolt fényem már nem világított. Meg kérdezte hogy itt vagyok-e még. Amire én gúnyosan mosolyogva válaszolok.
-Már nem sokáig.
Sajna a mosolyomat nem látja. De azt hallhatja a hangomból hogy már nem sokáig leszek itt. Teszek egy lépést hátra, majd csak úgy felteszek neki egy kérdést.
-Kitalálsz? Vagy hívjak egy prefektust?
Elgondolkozom, hogy hogyan is kéne idecsalni egy prefektust, persze úgy, hogy én ne találkozzak vele.
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2014. március 2. 14:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 25. 20:08 | Link





Állia Szipenni




Ahogy egyre beljebb kerültem az alagútban, úgy csökkent a fény is. Gondoltam, hogy Állia nem követ engem. Ezt a tényt két elgondolásom is bizonyíthatta. Első, a fénygömb amit nem rég hozott létre, nem világított már. Második, ő rellonos és öregebb is nálam, szóval nem hiszem, hogy követne egy elsős és méghozzá eridonos kisdiákot.
Állia kijelentette, hogy már nem sokáig lesz itt. Mit is vártam? Tuti elege van már belőlem. Nem is csoda. Nem vagyok a legjobb társaság a világon. Lényegében elég unalmas vagyok. Nem hiszem, hogy a lányt érdekelné a zongorázás, festés vagy éppen a táncolás.
- Persze, kitalálok! - kiáltok vissza, bár nem tudom, hallja e.
Talán tényleg mennem kellene. A végén még bajom lehet abból, hogy itt lézengek késő éjszaka. Kitudja, lehet, hogy épp az jár Állia fejében, hogy idehív egy prefektust, ő elszalad, én meg majd bajba kerülök. Az biztos, hogy ő jót nevetne rajta. De én, hogy reagálnék, az már más téma. Talán, szabadkozni kezdenék, vagy ráfognék mindent Álliára, mint az óvodások. De ez utóbbit kétlem. Elvégre én nem egy olyan személyiség vagyok, aki elfut a baj elől.
 - Ez mi? - kérdeztem hátra, amikor az alagút végéhez érve megpillantottam sok liftszerű építményt.  Mindegyik tetején található volt egy nyíl, amik mind más és más irányba mutattak.
Teljesen olyanok mint ha liftek lennének. - jegyeztem meg magamnak, majd a látvány láttán elmosolyodtam.
Ha szerencsém van, még eltűnhetek ezeken a járatokon keresztül. Ezt valószínűtlennek tartom. Hisz Állia biztos tud erről a helyről
Vagy nem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. március 22. 11:39 | Link

        Elena Rose



Miután válasz szól elindulok utána. Kíváncsi vagyok, hogy észre-e veszi, hogy követem. Halkan, de gyorsan mozgok, ezért hamar úton is érem. Meg állok pár lépésnyire mögötte. Falnak dőlök, mint előbb, hogy azt higgye, hogy már régóta itt vagyok, de ha kell újra elindulok utána. De meg áll és valamiért hangosan kérdez, nem hiszem, hogy észre vett volna, de azért válasz szolok. Gúnyosan persze, ahogy eddig is tettem.
-Liftek, mik lennének?
Látom, hogy felméri a helyet. Talán azt fontolgatja, hogy kipróbálja. Ha mégegyszer rákérdez, hogy hogy is lehet használni akkor lehet, hogy meg viccelem. Utána biztos kikerülne pár hétig. Ha másért nem azért, hogy kitervelje a bosszúját.
Utoljára módosította:Keiko Sama, 2014. március 30. 12:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. március 22. 19:08 | Link


Állia Szipenni



Egyre érdekesebb és érdekesebb ez a hely. Elsőre amikor ideérkezett azt gondolta, hogy csak egy egyszerű alagút vagy valami afféle. De ahogy egyre jobban megismeri a járatott annál inkább fokozódik a kíváncsisága. Ennek eredményeként fogalmazódnak meg benne ezek a kérdések. Talán nem véletlen, hogy ennyire titkos ez a hely? Lehet, hogy még a tanárok sem tudnak róla? Vagy csak valami hihetetlenül fontosat szerettek volna elrejteni itt? Ahhoz kétség sem fér, hogy Elena igencsak élénk fantáziával van megáldva. Nem hiszem, hogy valami titkos dolgot tartanának itt lent. Annál furfangosabbak a tanárok.
~ Liftek?
Egyáltalán mit keresnek idelenn liftek? És mire jók?
Ezer meg egy kérdés ötlik fel a lányban, ám ezeknek jó, ha felére tud értelmes választ adni. Láthatólag Állia élvezi, nézni, ahogy Elena mint egy hároméves, megáll és mindent körülnéz vagy ötször. De hát mit is tehetne mást. Ő nem olyan lány akinek egész eddigi életében a Varázsvilágról beszéltek. Mielőtt idekerült azt sem tudta, hogy létezik a Mágia. Arról meg végkép nem tájékoztatták, hogy mire, milyen érdekességekre számíthat a Bagolykőben. Jó, tény, hogy Elena aranyvérű, de mivel a szülei hamar elhunytak, nem tudtak neki éjt nappallá téve beszélni a Varázslatról. A nevelő szülei pedig azt sem tudták, hogy lányuk boszorkány. Honnan is tudták volna, hisz ők muglik - azt hiszem így nevezik a varázstalan embereket-.
Állia nagyot téved, ha azt hiszi, hogy Elena nem látja, hogy közelebb sétál hozzá, majd a falnak dől ismét. Nagyon is jól tudta, hogy a háta mögött lány miben mesterkedik. Azt azért nem állítom, hogy hátul is van szeme, de az tény és való, hogy megérzi, ha valaki a háta mögött van. Még kiskorában fejlesztette ki ezt a "képességét". Bár nem hiszem, hogy ezt képességnek lehet nevezni.
- És mire valók ezek a liftek?
Lehet, hogy ez utóbbit nem kellett volna megkérdezni, de most már mindegy. Állia csaknem fogja leharapni a fejét érte.
Utoljára módosította:Elena Rose, 2014. március 22. 19:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni | barna hála a Mesélőtársnak
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. április 19. 00:10 | Link

Leonie Rohr-Noelben

Egy lány járkál a folyosókon. Talán még maga sem tudja miért, de nincs még kedve lefeküdni. Mostanában elég sokszor jár tilos helyeken takarodó után. Eddig még egy tanár vagy prefektus sem kapta el, de ha ez egyszer megtörténik jajj neki. Gwen Jones szereti a veszélyt és a tiltott helyeket. Nem fél semmitől és senkitől. Verekedett idősebb fiúkkal és rellonosokkal. Na de térjünk vissza a jelenhez...Éppen a kastély keleti folyosóján jár mikor megpillant valami furcsaságot. Odamegy a tárgyhoz, hogy jobban megszemlélhesse. Kicsit elcsodálkozik mivel az eddig látott páncélok nem tartottak könyvet a kezükben. Persze nem lapozható könyv ez sem, hanem egy ötvözet. Lány közelebb megy, megérinti de nem történik semmi.
~ Ez is csak egy sima katona - gondolja, majd továbbindul. Pár másodperccel később visszatér mert a kíváncsisága nem hagyja nyugodni. Körbejárja az öntött  szobrot de nem tud rájönni, hogy mit takar. Végül előveszi a pálcáját és elkezdi ütni a szobrot, persze nem erősen. Egyszer csak egy olyan 'testrészt' talál el ami miatt egy átjáró nyílik a szobor mögött.
~ Még egy megoldott rejtvény. - mosolyodik el, majd elindul felfedezőútra. Még nem járt erre, pedig már hónapok óta itt van. Egy keskeny folyosón kell átjutnia, ahol még világítás sincs. Mivel még csak másodéves ezért a fénygyújtó varázsigét sem tanulta. A sötétséghez hamar hozzászokik, azonban így sem könnyű neki. Az út kényelmetlen neki mivel Isten kedveskedett neki, és néhány helyen domborúbb, mint a többi korabeli. Egy raccsanást lehet hallani, ami azt jelzi, hogy az új talár elszakadt.
~ Ezért még kapni fogok. - gondolja, de azért elmosolyodik.
Utoljára módosította:Gwen Jones, 2015. január 23. 21:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


 Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Leonie Rohr
Mestertanonc Eridon (H), Elsős mestertanonc


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2014. április 19. 01:08 | Link

Gwen
Noel testébe szorulva


Egészen jól kezd belerázódni ebbe a szerepbe. Már nem azért bénázik, mert a méretei megnőttek, hanem azért, mert ő Leonie, még akkor is, ha ennek a Noel fiúcskának a testébe van zárva. S már a drámázást is viszonylag hanyagolja, napi csupán egy órát sopánkodik átöltözések és fürdés előtt. A többi időt szokásos elfoglaltságaival tölti, boldogítja maga körül az embereket, hiszen mi mást tehetne, ha egyszerűen nem tud megszabadulni ettől a testtől. Abba pedig még csak bele sem mer gondolni, hogy Noel mit művelhet lány formájában. Egyszerűen sokkoló a tudat, hogy akaratán kívül mutogatja magát egy hímegyednek. Ezen egyszerű okból kifolyólag valószínűleg soha többé nem mer majd a rellonos szemébe nézni.
A srác testébe bújt vöröske fogadtatása egyébként még mindig a hitetlenkedés szokott lenni, s nem egyszer röhögik ki, mikor végigszambázik mamuszban a folyosókon. Igen, be kellett szereznie pár kényelmesebb mamuszt Noel méretében is, mert a srác csupa elegáns öltözetet adott neki használatra. Márpedig köztudott, hogy fogócskázni nem lehet lakkosmakkosban.
Most például egy copfba fonta haját, s díszként beletűzött pár virágot, míg Keeftől elvett egy nagyobb méretű selyeminget, s hozzá farmert húzott. A test eredeti tulajdonosának igazán nem lehet kifogása egy ilyen külső ellen. Oké, a rinocéroszos mamusz kevéssé illik a képbe, de éjszaka igazán nesztelenül lehet benne osonni. Márpedig mindenképpen meg kell találnia járőröző barátját, mert eszébe jutott, hogy ma látott két falevelet táncolni a réten, s ezt elmulasztotta eddig Keith tudomására hozni.
Így kerül ő az éjszaka közepén a titkos folyosóra, melyet nem először használ ittléte óta. Vidáman ugrik be a feltáruló kis résen, meglehetősen férfiatlan viselkedést mutatva minden mozdulatával. Még dúdolgat is közben, amíg egészen véletlenül bele nem botlik Gwenbe. Talán még fel is borítja a lányt a nagy lendülettel, amivel nekiment.
-Jajj, ne haragudj! Igazán nem akartam, nem esett bajod? Jesszus, én téptem el a ruhád? – kicsit megtapogatja a másikat, hogy megbizonyosodjon felőle, jól van-e, majd közelebbről is megszemléli a ruhán esett szakadást, közben persze sajnálkozva csóválja a fejét. Hamarjában elkezd kotorászni a zsebeiben, s egy fél perc múlva előhúz egy epres nyalókát az egyikből, amit azonnal átnyújt Gwennek.
-Mostanában mindenkiben kárt teszek, úgyhogy mindig van nálam engesztelő édesség, ez a tiéd – rávigyorog háztársára, aki ugyan honnan is sejthetné, hogy valójában Leonie-val áll szemben. Noel pedig ebben a mézes-mázas szerepben… igencsak érdekes látványt nyújt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni | barna hála a Mesélőtársnak
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. április 19. 01:42 | Link

Leonie Rohr-Noelben

Dúdolást hall maga mögött.
~ Ki lehet az ilyenkor? Talán egy prefi? Észrevettek volna? Mindegy, majd kimagyarázom magam valahogy - beszél magában a lány.
Alig tudja megfordítani a fejét, mikor elszakad a talárja. A másik személy véletlen rálépett a talárra. Az újonnan jött elkezdi tapizni Gwent, aki ennek következtében felkiált és arcon próbálja csapni a másik egyedet, de mivel nem lát semmit, ezért a levegőbe suhint egyet. A karjával próbálja védeni magát. A folyosónak jó az akusztikája ezért hangosan visszhangzik. A másik fél gyorsan bocsánatot kér, és egy nyalókát nyújt hősnőnk felé. Gwen feláll majd elindul a folyosó vége felé. Mikor eléri azt, csak négy ajtót lát amik a négy égtáj felé állnak. Megfordul, hogy megnézze ki az az illető aki elszakította a köpenyét, és megtapizta. Mikor meglátja az illetőt, eláll a szava. Ombozi Noel áll előtte teljes életnagyságban. Az aki elvette a pálcáját a Kowai-val való harc után, majd fütyörészve elment. De most olyan furcsának tűnik. A haja copfba van fogva, a lábán elegáns cipő helyett mamusz díszeleg, és dudorászik.
~ Talán eltalálták egy 'Exmemoriámmal' és most semmire sem emlékszik. De ha így van akkor ezt ki is használom és jól fogok szórakozni - vigyorodik el gonoszan a mi kis Gwenünk. ~ Párbajszakkörön nem tudtam neki megmutatni, hát most itt az idő - gondolja a lány, és elindul a fiú felé. Mikor elé ér a szemébe néz és arcon csapja.
- Ezt az előbbiért - mondja majd hátralép pár lépést, és pálcát ránt. - És most amiért elvetted a pálcámat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


 Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos

Oldalak: [1] 2 3 4 5 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyFöldszint