A folyosón haladva egy szépen kidolgozott tölgyfaajtócskába botlunk. Külsőleg semmit nem árul el magáról a szoba, aki pedig nem ismerős errefelé, annak elképzelése sem lehet, mi is van odabent. Azonban abban a percben, hogy benyitunk, egyből magunkénak érezhetjük a szobát. A szoba alapvető kinézete a négy ház színeit hordozza magán, a bent lévő bútorzat pedig kényelmet és nyugalmat sugároz. Belépve azt látjuk, hogy körben egy kanapégarnitúra helyezkedik el. A párnák eltérő árnyalatokban pompáznak, van köztük sárga, bézs, fehér és szürke színű egyaránt. Középen egy nagyobb dohányzóasztal található, ami alatt kis rekeszek, azok régebbi Edictum számokat, pennát és pergament rejtenek magukban. A tetőtéri ablakon át beszűrődő fény bevilágítja a teret, de ez sem állandó, mint ahogy itt semmi. Különleges és hívogató szobácskáról beszélhetünk.

A falak színei a belépő ember hangulatát követve váltanak árnyalatot, ahogy a szobán belüli környezet is ehhez alkalmazkodva alakítja magát. Érzelmeinkhez igazodik a bent szóló dallam, vagy esetlegesen a csend, mindamellett, hogy kellemes illatokat is érzünk, ami szintén a mi javunkra válik. Lesz olyan, aki a csoki illatától örömittasan ír meg egy-egy szorgalmit, de lesznek keserűbb napjukon éppen ide menekülő diákok is, akiket valami más, szomorúságuk elillanására létrejövő érzetet kapnak. Szinte minden érzékszervünket megnyugtató kényeztetés veszi kezdetét. A látvány kápráztatja a szemet, az illat az orrunkat még a zene vagy éppen a csend a hallásunkat.

Ám a szoba egyszerre lehet áldás és átok is, hiszen, ha nem egyedül vagyunk bent, akkor azzal mások előtt titkunk is felfedődhet ízlésünkről, de másokat meg megismerhetünk. Ilyenkor valami olyan elegyét kaphatjuk a bent lévő személyeknek, amire még mi sem számítunk, de a szobán ülő varázslatnak köszönhetően ez a keverék olyan lesz, hogy a bent lévők egyikét se kergesse azért őrületbe, mégis megfeleljen mind a kettőjüknek.

Ez az a hely ahová menekülhet bárki, nem túl nagy, mégis tökéletes a léleknek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=707823#post707823][b]Apáthy Marcell - 2017.11.11. 14:50[/b][/url]

Olykor elgondolkozom azon, hogy rossz ember vagyok-e. Aztán mindig megállapodok abban magammal, hogy egy kicsit talán igen. De nem olyan vészesen, mint sok másik ember. Tény, hogy vannak hibáim. Nem tudok túllépni Kamillán, és ezért otthagytam az egyetemet - halasztok, de tudjuk, hogy ez mit jelent -, otthagytam a Navine barátságos környezetét, és fizetek egy kedves lánynak, hogy bebizonyítsam a világnak, az utóbbi idő lépései nem azért voltak, mert nem tudom túltenni magam rajta. Azt hirdetem, hogy visszajöttem, mert még nem vagyok biztos a tanulmányaimba, hogy jobban érdekel az Edictumba írás, mint a holtak mágiája, hogy nem őt, hanem egy másik lányt szeretek.
Szeretem Linát. Szeretem mint embert, mint barátot, és bár tudja, hogy mi a helyzet Kamillával, és, hogy milyen bonyolult úgy minden, ami velünk kapcsolatos, mégis, úgy érzem, amellett, hogy fizetek neki ezért a színjátékért, megbántom őt. Nem akarok megbántani senkit, csupán a vele való kapcsolatot féltem mégis. Azt hiszem a belső problémáim miatt változtak a falak meg a berendezés is barnává és feketévé. Hihetetlenül rosszul néz ki ez a két szín együtt.
Lehunyom egy kicsit a szemem, megpróbálom elképzelni Linát, ahogy mosolyog. Halványan még rémlik. Megvallom, amikor felajánlottam neki havi húsz galleont, nem is nagyon ismertem, csak jól elbeszélgettünk előtte párszor. Mégis, sikerül legalább annyit elérnem, hogy a gyászos fekete és barna helyett a színek tejeskávé és citromsárga színek jelennek meg. Azt hiszem azért, mert tudom, hogy Lina kedvenc virága a napraforgó, az itala meg a kávé. De úgy érzem, sok mindent meg kell még tudnom róla.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=708891#post708891][b]Apáthy Marcell - 2017.11.26. 18:45[/b][/url]

Történtek már közöttünk dolgok, elvégre, ha már a barátnőm, nyilván okkal az. Oké, hogy a nyilvánvalón túl azért, hogy legyen egy kis extra zsebpénze, de azért a külvilágnak azt kell tudnia, hogy mi nagyon komolyan gondoljuk. És igen, köszönjük szépen, már hetek, sőt, hónapok óta fennáll a dolog, és én azért jöttem vissza, hogy a kapcsolatunkat elmélyítsük. Véletlenül sem azért, mert válaszokat akarok kapni Kamillától, és mert remélem, hogy a jelenlétem arra sarkallja majd, hogy foglalkozzon a problémával. Így hát felismerem én is az illatát, az érintését, és még ha keserédes is maga a mozdulatsor, valahol mélyen, de azért jól esik. Szorosan magamhoz húzom, és nyomok egy puszit a feje búbjára. Bájos. Ahogy pedig arrébb húzódik, azt kell mondanom, hogy dögös. Nagyon dögös.
- Azta… mármint szia.
Zavartan megvakarom a halántékom, nem láttam még ilyennek. Mindig szép volt persze, amikor találkoztunk, kedves, nyugodt. Pont olyan, akivel tudtam, hogy jó társak leszünk ebben a kis megállapodásban. Most viszont, ahogy így rápillantok, és ahogy a tekintetébe nézek, értem, hogy miért az Eridon ház tagja. Jogos, hogy oda osztották be.
- Gyönyörű vagy. Ez a ruha tökéletesen áll neked. Nagyon szép vagy, komolyan, hűűű… ne haragudj, nem tudom jól kifejezni magam. Eddig még senki se öltözött így ki nekem.
Kamillát sem láttam a végzős bálon, mivel tüdőgyulladást kaptam előtte, és a gyengélkedőn feküdtem. Sosem táncoltam el a végzős táncomat. Pedig akkor meg akartam mondani neki, később azonban, már nem éreztem illőnek. A dolgok talán éppen így alakultak jól, tekintve, hogy most sem reagált rá túl jól, pedig hónapok teltek el.
- Nagyon szeretem a lasagne-t.
Mondom mosolyogva. A bort nem annyira, nem ittam még soha elég sok alkoholt, hogy biztosan tudjam, hogy nem, de persze nem fogom visszautasítani. Ha bátorítónak nem is lesz jó feltétlenül, arra alkalmas, hogy inkább beszéljek, mint igyak. Végül is, az eredmény ugyanaz lesz.
- És ha elkap minket egy prefi, mert rosszban sántikálunk? Alkohol egy nyíltan közösségi téren, ahol kicsik is lehetnek? Ejnye kisasszony.  
Persze remélem, hogy se tanár, se prefektus nem érzi szükségét annak, hogy ránk nyisson, de sosem tudhatja az ember. Viszont mivel eddig még nem jutottam szóhoz, inkább most is, mielőtt válaszolok neki, levágok egy darabot, és gyorsan bekapom. Szeretek enni, nagy baj nem lehet.
- Ummmphh, ezt te csináltad? Komolyan? Mennyei. Értem még sosem tett ennyit senki.
Vallom be neki kicsit talán csendesebben, mint a többit, gyorsan be is kapok még egy falatot, majd a mutatóujjamat felemelve jelzem, hogy várjon egy pillanatot. Gyorsan megrágom, és lenyelem a falatot.
- Hoztam neked valamit.
Azzal magam mögé nyúlok és egy türkizkék közepes dobozt veszek elő, és nyújtom át neki, szépen be van csomagolva, a masni úgy áll rajta, hogy az biztos, hogy nem én csináltam a lapát kezeimmel.
- A húgom csomagolta, anyám azt mondta, nyugodtan vegyek mindenből, ami tetszik. Szóval mindenből vettem. Nem tudom, hogy mit szeretsz használni, de van a szempillaizétól a pirosítón át a nyugtató tusfürdőn át minden, még ilyen habzós golyó is. Tudod, amit a vízbe raksz, és beszínezi a vizet, azt én csináltam.
A végét büszkén jelentem ki. Már meséltem neki, hogy anyukám imád természetes anyagokból kozmetikumokat készíteni, és mint ilyen, családon belül ingyen van. Attól a pillanattól pedig, hogy mondtam neki, hogy van egy lány, ő is családtag lett. Szegény anyukámnak sosem mondom meg, hogy pénzért van barátnőm, és nem azért mert valaki akar engem. Összetörném a szívét.
- Remélem, tetszenek. De amúgy, kérdezz bármit, őszintén válaszolok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=710663#post710663][b]Apáthy Marcell - 2017.12.31. 15:05[/b][/url]

Nem olyan rossz ez. Sokáig féltem attól, hogy bűntudatom lesz majd, hogy ez az egész nagyon gázos lesz. De nem az. Fannival is jól elvoltam, amikor együtt voltunk, szerettem a vele töltött időt, és már várom, hogy találkozzunk. Amióta itt vagyok, még nem volt rá alkalmunk, hogy összeüljünk egy jót beszélgetni. De mindenképpen szeretném megejteni hamarosan, hiszen nagyon hiányzik. Jó barátom volt az itt töltött évek alatt. Persze a két helyzet más, hiszen akkor még fiatalabbak voltunk, mégis, ő tartotta bennem nagyon sokszor a lelket.
Viszont mégsem lett gázos, sem kellemetlen. Tudom, nem helyes az a kapcsolat, amiben az egyik fél fizet a másiknak, hogy az mosolyogjon és azt mondja, egy tiszta, érzelmi alapú kapcsolatban vannak. De azt hiszem, nekem erre még nagyon is szükségem van. De most már lehet, hogy más miatt, azért, hogy elfelejtsem Kamillát, és nem azért, hogy bosszantsam őt. Véget kell vetnem a gyerekes féltékenykedésnek. Persze ez most kimondva könnyű, de azért amikor ténylegesen ott vagyok vele, akkor azért annyira nem. Másra kell most koncentrálnom.
Lina édes és szeretetreméltó. Kedves, és nyitott. Szép a haja, a tekintete. Igazán olyan, akit kedvelhetnék túl is a barátságon. Talán egy nap így lesz. Rábízom magam most a sorsra. Mert ha nem így történik, akkor annak így kellett lennie. Eljutottam arra a pontra, hogy nem akarom befolyásolni a dolgokat. Nem akarom sem magam, sem a másik felet bosszantani. Hihetetlen, hogy mit nem tesz az emberrel az egyetem, meg az, ha egy kicsit távol van ettől a helytől.
- Miért nem jönnek be a prefik? Ha prefi lennék, akkor kergetném az embereket. Én lennék a legrettegettebb.
Vagy nem. Egyrészt, mert imádok lustálkodni, másrészt mert nem vagyok én igazándiból rellonos. Hirtelen felindulásból ikszeltem be a házat, meg azt, hogy nem akarok a sajátomban maradni. Ez viszont egy fontos pont. Kell ahhoz, hogy tényleg tovább tudjak lépni.
- Az anyu, de hát ez nem újdonság. Néha apu is szokott, na az tényleg meglepetés. Nem igazán hisz abban, hogy a kiosztott szerepeknek fel kellene borulnia. Rendes ember, csak ebben merev. De legalább enni adott.
A végére még egy nagy mosolyt is küldök felé, mert az utolsó mondatott viccnek szánom, de a többi tényleg komoly. Minket is mindig úgy nevelt, hogy tudjuk, én köteles leszek eltartani a feleségemet, aki otthon neveli a gyermekeinket, legalább kettőt, és ha akar, akkor dolgozik olyat, ami inkább a hobbija. A húgom pedig megtanulta, hogy ennek a másik felén kell állnia, legalább két gyermek anyjának kell lennie majd, és olyan férfit választania, aki képes őt eltartani.
- Lehetne akár egy éttermünk. Mármint később. Majd. Csak úgy mondom.
Bár leginkább a nyelvemet nyelném le, mert az egy dolog, hogy mondjuk eszembe jut ilyesmi, felmerül, de mondjuk Fanninál is felmerült, hogy mozgassuk meg a környék aktivistáit, és kötözzük ki magunkat a fákhoz, mégsem mondtam ki. Furcsa dolgok ezek. Inkább figyelem, ahogy örül a csomagnak, reméltem, hogy tényleg tetszeni fog neki. Elkapom a derekát, ahogy ugrik, és elnevetem magam a lelkesedésére. Különbözőek vagyunk, ő hangos, lelkes, én meg a sarokban ülő, bólogató kiskutya típus vagyok inkább, de ettől még értékelem, hogy értékeli.
- Bármit megeszek. Sárgabaracklé. Az a kék, ami se nem világos, se nem sötét, és nagyon intenzív. Van valami neve is, de nem jut eszembe. Star Wars és az Ember Tragédiája. Ezeket kérdezem én is.