A folyosón haladva egy szépen kidolgozott tölgyfaajtócskába botlunk. Külsőleg semmit nem árul el magáról a szoba, aki pedig nem ismerős errefelé, annak elképzelése sem lehet, mi is van odabent. Azonban abban a percben, hogy benyitunk, egyből magunkénak érezhetjük a szobát. A szoba alapvető kinézete a négy ház színeit hordozza magán, a bent lévő bútorzat pedig kényelmet és nyugalmat sugároz. Belépve azt látjuk, hogy körben egy kanapégarnitúra helyezkedik el. A párnák eltérő árnyalatokban pompáznak, van köztük sárga, bézs, fehér és szürke színű egyaránt. Középen egy nagyobb dohányzóasztal található, ami alatt kis rekeszek, azok régebbi Edictum számokat, pennát és pergament rejtenek magukban. A tetőtéri ablakon át beszűrődő fény bevilágítja a teret, de ez sem állandó, mint ahogy itt semmi. Különleges és hívogató szobácskáról beszélhetünk.

A falak színei a belépő ember hangulatát követve váltanak árnyalatot, ahogy a szobán belüli környezet is ehhez alkalmazkodva alakítja magát. Érzelmeinkhez igazodik a bent szóló dallam, vagy esetlegesen a csend, mindamellett, hogy kellemes illatokat is érzünk, ami szintén a mi javunkra válik. Lesz olyan, aki a csoki illatától örömittasan ír meg egy-egy szorgalmit, de lesznek keserűbb napjukon éppen ide menekülő diákok is, akiket valami más, szomorúságuk elillanására létrejövő érzetet kapnak. Szinte minden érzékszervünket megnyugtató kényeztetés veszi kezdetét. A látvány kápráztatja a szemet, az illat az orrunkat még a zene vagy éppen a csend a hallásunkat.

Ám a szoba egyszerre lehet áldás és átok is, hiszen, ha nem egyedül vagyunk bent, akkor azzal mások előtt titkunk is felfedődhet ízlésünkről, de másokat meg megismerhetünk. Ilyenkor valami olyan elegyét kaphatjuk a bent lévő személyeknek, amire még mi sem számítunk, de a szobán ülő varázslatnak köszönhetően ez a keverék olyan lesz, hogy a bent lévők egyikét se kergesse azért őrületbe, mégis megfeleljen mind a kettőjüknek.

Ez az a hely ahová menekülhet bárki, nem túl nagy, mégis tökéletes a léleknek.

Álmatlanul vergődtem az ágyamban, egész addig, amíg úgy nem döntöttem, hogy inkább járok egyet, és kockáztatva azt, hogy lebukjak, kiszellőztetem a fejem. Túl sok minden kavargott az agyamban. Egyfelől a vizsgák – éljen, megbuktam LLG-ből, ha-ha. Vicc volt, marhára nem örülök neki, túl sokat vállaltam egyszerre talán. Pár nem kötelező tárgyat biztosan le kell adnom, ha azt akarom, hogy még jövő év végéig egy darabban és ép elmével megmaradjak.
Arról nem is beszélve, hogy az állatkáim, a testvéreim is igényeltek a szabadidőmből, most meg már Evgenij is, igen, rávett arra, hogy megtanulja legalább alapszinten korcsolyázni, ha versenyezni nem is akarok kimondottan. Ahhoz kissé vénlánynak éreztem már magam. Emellett még a jóga és a különórák Bűbájtanból is befigyeltek.
Tuti, hogy ennek köszönhettem a most már két hete kínzó hülye érzetemet, mintha valaki azzal szórakozna, hogy bökdös, amikor elalszom. Rém kellemetlen érzés, eleinte a barátaimmal kóbor szellemre gyanakodtunk, de egyre sanszosabbnak látom, hogy a szellemi kimerültség az oka, némi fizikaival párosítva. Tényleg össze kéne szednem magam most már, de fogalmam sem volt, hogyan kéne kezdenem, hogy jól is működjön.
Az egyik ablaknál támaszkodtam meg, nagyot szippantottam a friss tavaszi levegőből. Örülök, hogy túl tudtam magam tenni Csanádon, é beláttam most már, hogy amúgy sem tartott volna ez a kapcsolat túl hosszú ideig. Ahhoz mindketten önfejű kamasz gyökérgyöngyök voltunk, hogy ez működjön, és talán túl fiatalok is. Hogy miben másabb Evgenijjel? Talán a távolság, hogy nem vagyunk nap mint nap egymás sarkában, é ő valamivel higgadtabb természet nálam. Nem egy fontoskodó alak, és nem is olyan lobbanékony, mégis eleven és energikus is tud lenni. Kissé ellentmondásos, tudom, de na, néha még számomra is kész rejtély ez a legény. De annyi biztos, hogy szeretem, és szívesen vagyok vele. Mellette még a bénázásom a jégen sem tűnik olyan kínosnak.
- Legyen már év vége, könyörgöm – nyöszörögtem kicsit halkan, a fejemhez kapva. Nem ártana kialudnom magam, de bármit csináltam, éjfélkor jött az a bugyuta érintés-érzet, amitől minél hamarabb meg kell szabadulnom.
A lélekszobába vettem az irányt, már ismertem eléggé a helyet, hogy tudjam, az lesz a gyógyír a bajomra. Remélhetőleg. Az első dolgom volt levágódni a kanapéra, lábam félig lelógott, én meg arccal egy díszpárnába temetkeztem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=752131#post752131][b]Bodza Edina Gyöngyvér - 2019.03.16. 22:51[/b][/url]

Álmatlanul vergődtem az ágyamban, egész addig, amíg úgy nem döntöttem, hogy inkább járok egyet, és kockáztatva azt, hogy lebukjak, kiszellőztetem a fejem. Túl sok minden kavargott az agyamban. Egyfelől a vizsgák – éljen, megbuktam LLG-ből, ha-ha. Vicc volt, marhára nem örülök neki, túl sokat vállaltam egyszerre talán. Pár nem kötelező tárgyat biztosan le kell adnom, ha azt akarom, hogy még jövő év végéig egy darabban és ép elmével megmaradjak.
Arról nem is beszélve, hogy az állatkáim, a testvéreim is igényeltek a szabadidőmből, most meg már Evgenij is, igen, rávett arra, hogy megtanulja legalább alapszinten korcsolyázni, ha versenyezni nem is akarok kimondottan. Ahhoz kissé vénlánynak éreztem már magam. Emellett még a jóga és a különórák Bűbájtanból is befigyeltek.
Tuti, hogy ennek köszönhettem a most már két hete kínzó hülye érzetemet, mintha valaki azzal szórakozna, hogy bökdös, amikor elalszom. Rém kellemetlen érzés, eleinte a barátaimmal kóbor szellemre gyanakodtunk, de egyre sanszosabbnak látom, hogy a szellemi kimerültség az oka, némi fizikaival párosítva. Tényleg össze kéne szednem magam most már, de fogalmam sem volt, hogyan kéne kezdenem, hogy jól is működjön.
Az egyik ablaknál támaszkodtam meg, nagyot szippantottam a friss tavaszi levegőből. Örülök, hogy túl tudtam magam tenni Csanádon, é beláttam most már, hogy amúgy sem tartott volna ez a kapcsolat túl hosszú ideig. Ahhoz mindketten önfejű kamasz gyökérgyöngyök voltunk, hogy ez működjön, és talán túl fiatalok is. Hogy miben másabb Evgenijjel? Talán a távolság, hogy nem vagyunk nap mint nap egymás sarkában, é ő valamivel higgadtabb természet nálam. Nem egy fontoskodó alak, és nem is olyan lobbanékony, mégis eleven és energikus is tud lenni. Kissé ellentmondásos, tudom, de na, néha még számomra is kész rejtély ez a legény. De annyi biztos, hogy szeretem, és szívesen vagyok vele. Mellette még a bénázásom a jégen sem tűnik olyan kínosnak.
- Legyen már év vége, könyörgöm – nyöszörögtem kicsit halkan, a fejemhez kapva. Nem ártana kialudnom magam, de bármit csináltam, éjfélkor jött az a bugyuta érintés-érzet, amitől minél hamarabb meg kell szabadulnom.
A lélekszobába vettem az irányt, már ismertem eléggé a helyet, hogy tudjam, az lesz a gyógyír a bajomra. Remélhetőleg. Az első dolgom volt levágódni a kanapéra, lábam félig lelógott, én meg arccal egy díszpárnába temetkeztem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=752147#post752147][b]Béres Izabella Tatiana - 2019.03.17. 09:19[/b][/url]

Mostanában nem nagyon vállaltam éjszakai járőrözést, mert Eszti éppen abban az életszakaszban van, amikor valahogy minden szörny a környékünkről az ágya alá költözött, ráadásul már tudja, hogy mit dolgozik az apja, így folyamatosan azt kéri, hogy tartsunk otthon mérgeket, hogy ne akarjanak a közelébe jönni. Ez első körben jó is volt, mert Max kevert neki "mérget", csak a másodikban nem, amikor a ragadós, szirupos cuccot szétfröcskölte éjjel a szobájában, reggel meg takaríthattam órákat, mert nem volt az a takarítóbűbáj, ami rendesen eltüntette. Mindig tudtam, hogy a Liebhartok visznek a sírba, és úgy néz ki, igen jól rágyakorolnak a dologra.
A lényeg a lényeg, ma mégis úgy alakult, hogy tudok én is részt vállalni a még itt maradt diákok felügyeletében. A többség elment már haza, megkezdődött a szünet, de vannak olyanok, akik csak később indulnak útnak, maga a kastély csak pár hétig áll üresen, amikor a manók nagytakarítást végeznek, a tanárok sem járnak be, csak mi páran, akik lezárják és elindítják az új évet. Hárman vagyunk állandóan elérhetők itt, Berci, Bálint, az új tanulmányi ügyintéző és én, mi vagyunk a tripla B. különítmény, akikhez egyéb elfoglaltságai mellett gyakran csatlakozik Kriszpin is.
Becsületesen benézek minden terembe, így találom szembe magam a lelógó lábakkal. Csak remélni merem, hogy nem épp egy affér közben bukkanok két diákra, illetve azt is, hogy nem egy hulla jön szembe velem, mert holnap reggel szeretnék nyugodtan reggelizni. Ez az időszak lassan már nekünk is a kikapcsolódásról fog szólni, és lehet, ha hulla, akkor inkább elásom a réten. Közelebb lépve felmérem a helyzetet, és sóhajtok egyet.
- Remélem nem készül öngyilkosságra a vizsgái és vagy egy fiú miatt, mert akkor tájékoztatásul közlöm, hogy nagyon rosszul csinálja, és nem fog sikerülni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=752152#post752152][b]Bodza Edina Gyöngyvér - 2019.03.17. 10:32[/b][/url]

Már csak ez a tanári hang hiányzott, de úgy komolyan. Még szerencse, hogy nem Tati néninél buktam meg, különben azt hiszem, hogy most rosszul állna a szénám.
- LLG-ből van pótvizsga is, minek ugranék azért, az a nyavalyás meg jó helyen van a Drumstangban, nem kell érte se. Tériszonyos vagyok, nem mentek el nekem otthonról. Csak rosszul vagyok – nyögtem ki a probléma okát, amiért nem a takaró alatt húztam a lóbőrt, ahogy szoktam. Eeegen, még mindig a hangos horkolók táborát erősítettem.
Öngyilkosságra… én? Hogy képes ilyet feltételezni rólam a tanárnő? Perpillanat még ahhoz is hulla voltam, hogy egyáltalán sima gyilkosságot kiterveljek valaki ellen, nemhogy magamat eltegyem láb alól. Mások eltávolításához valamivel jobban értek, és nem kell hozzá még a kezemet se bemocskolni. Elég kinyitni a számat. Tudom, nem kéne rá büszkének lennem, de, végső soron, ez is olyasmi, amihez tehetség kell. Ha valaki baromságra készül, legalább csinálja jól.
- Nem tudok aludni – amennyit ki bírtam okoskodni, biztos a fáradtságtól nem sikerül az alvás-projekt, pláne ilyen energiatúltengésben szenvedő alanynak, mint nekem, sok gondot okozhat még a jövőben. – Van valami jó trükkje álmatlanság ellen?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=752304#post752304][b]Béres Izabella Tatiana - 2019.03.20. 14:34[/b][/url]

- Rosszul?
Ahhoz képest, hogy rosszul van, eléggé hangos. Mondjuk nálunk meg az van, hogy ha egy Mácsai - Machay ha éppen nem tagadták ki - lánynak lelkifurkája van például, akkor süt. Rengeteget. Meg főz. Mi valahogy a konyhába menekülünk, mert a répa szeletelés kifejezetten jótékony hatással van ránk meg az idegeinkre.
- Fontos a tanulmányaidhoz?
Én anno úgy vettem fel a tárgyakat, hogy tényleg ezek görbüljenek a többi meg mutassa, hogy nem vagyok teljesen sík. Mivel sokan vagyunk testvérek, szociális alapon úgyis kedvezményesen tanultunk. Nekem meg éppen megvolt minden kamasz drámám, ott voltak a pattanások, a melleim lassabb ütemű növekedése, meg a szép szemű fiú, aki a legjobb barátomból lett a szerelmem, majd megint a legjobb barátom. Aztán nézzük, hol vagyok most, tanárként tevékenykedem, már nincsenek pattanásaim - lekopogom -, a mellem megnőtt és a szép szemű legjobb barátom már férj minőségében van jelen az életemben. Valahogy nem volt olyan hátrány, hogy például legendás lények gondozását inkább csókolózással és nem tanulással töltöttem.
- Jó trükk álmatlanságra?
Igen, a visszakérdezés nem más, mint időnyerés. Időt kell nyernem, mert este az ilyen váratlan kérdések és az én elmém, nos, eléggé, mocskos dolgokat szül. Igen, nekem van tippem álmatlanság ellen, de nem feltétlenül biztos, hogy Berci vagy az iskolavezetés örülne, ha a férjem által nyújtott előnyöket átpasszolnám, meg én se biztos, hogy lelkesednék.
- Nos. A meleg tejet szokták javasolni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=753220#post753220][b]Bodza Edina Gyöngyvér - 2019.03.26. 18:38[/b][/url]

Jó, annyira vészesnek nem vészes a helyzet. De mindenképpen meg kéne találnom az egyensúlyt, mer ezzel hosszú távon csak ártok magamnak.
- Egyelőre passzolok. Még nem találtam ki igazán, mi szeretnék lenni. Szemezgetek pár szakkal, de nem tudom, melyikhez mi kell. Azt tudom, hogy mesterképzésre itt maradnék – feleltem arra a kérdésre, hogy az LLG fontos-e a tanulmányaimhoz. Tényleg el kéne döntenem év végéig, de ez, be kell látnom, egyedül nem megy.
- Maga mit tenne a helyemben? Hogy találjam meg a tökéletes álomszakmát? – vetettem fel a kérdést, ha már itt a lehetőség. Abban nem voltam biztos, hogy bünti nélkül megúszom ezt a csatangolást.
Ez a szoba kész lélekdoki. Halk, lágy, nyugtató zene szólt, és citromfű illat lengte be a teret. Ez a hely tényleg tudja, mi kell az alváshiányosnak.
- Már próbáltam, de inkább csak szomjas lettem tőle. Ez a szoba viszont felér egy pszichológusi terápiával – jegyeztem meg, mélyet szippantva a citromfűtől illatozó levegőből.
- Maga szerint hogy tudnám úgy csoportosítani a tevékenységeimet, hogy közben ne tegyem el magam láb alól? – Vállaljuk fel a gyengeséget, nem szégyen segítséget kérni. Már eljutottam arra a pontra, hogy belássam, érdemes jobb irányba változni, hogy ne csak egy idióta, felelőtlen libuskának tartsanak.
Már nem vagyok az a kisgyerek, akinek mindent elnéznek.  Jó, a viccelődés verbális változatáról továbbra sem voltam hajlandó lemondani, kell a humor az ember életébe, de az egyensúlyt is meg kell találni. Tudom, hogy menni fog, képes vagyok rá.
Van miért, van kiért megváltozni, és ez a legjobb az egészben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=756045#post756045][b]Béres Izabella Tatiana - 2019.04.21. 13:19[/b][/url]

- Szerintem ezen kár agyalni. Vagyis, nem tudom, én nem vagyok a legjobb tanácsadó.
Én hozzámentem Maxhoz azért, hogy anyámat bosszantsam, és ő elvett azért, hogy az anyját bosszantsa, vagy lehet, hogy fordítva volt, és ő az én anyámat akarta bosszantani, én meg az övét. Lényegtelen, és felelőtlen lépés volt. Aztán lelépni is.
- Én például nem akartam tanár lenni, csak oda vettek fel. Az egyik férjem, vagyis a második szerette volna, ha tanulok valamit, és így alakult. De csak azért csináltam, hogy ne otthon unatkozzak. Engem semmi sem érdekelt, kiváló életművész lettem volna, és kocsmáros, mert, hogy mindig kocsmákban dolgoztam ezelőtt.
Tényleg hiszem, hogy nem az én példámon kellene az emberiség következő generációjának felnőnie. Miben is lehetek én példa? Ötször házasodtam, ebből négy totális kudarc volt, az ötödik a fiatalkori szerelmem, a gyerekem a negyedik férjem nevét viseli, de az első férjemtől van, akivel a másik három férjemet megcsaltam. Amúgy félvéla vagyok, de nincsenek képességeim, anyám pedig még csak azt se tudta, hogy terhes velem. Kiváló referenciám vannak ahhoz, hogy példakép legyek. De Bercit szeretem, és most minden a helyén van. Most minden jó, nyugi van, halmozottan.
- Ha most lennék negyedéves és biztosan itt akarnék maradni?
Azt inkább hagyjuk, hogy mi érdekelt negyedévesként. Berci és Berci, meg egy kicsit talán Berci. Ettől elvonatkoztatva kellene javaslatot tennem, mint felelősségteljes felnőtt. Én és a felelősségteljesség, Merlinre, ez a világ tényleg megérett a pusztulásra.
- Fognék két nagy lapot. Az elsőre felírnék minden itteni szakot. De mindegyiket. Félretenném. A másikra felírnám az elvárásaimat a munkával kapcsolatban. Sok elvárás van. Iroda vagy nyílt terep? Koszolódás, egyenruha, fizikailag mennyire legyen megterhelő, mennyire kötött. Ha ezek megvannak, de tényleg minden, a legapróbb elvárás is, akkor egymás mellé tenném a két lapot, és elkezdeném összefésülni. Például, ha nem akarok nehéz fizikai munkát és nem akarok bekoszolódni, akkor nem leszek sem bestiakutató, sem régész. A végén, kijön, vagy, ha mindegyik kiesik, akkor el kell kezdeni visszabontani. Melyik igényemet tudom a legkönnyebben leadni? Mondjuk azt, hogy nyílt terepen legyen, akkor máris visszajönnek azok, amiket ezért zártam ki.
Remélem érthető. Szerencsére Eszter még fiatal a nagy életcélokhoz, egyelőre unikornis tenyésztő és méregkeverő akar lenni, mert az apja is az. Már, hogy méregkeverő, nem unikornis tenyésztő, bár Maxból, mindent kinézek.
- Van olyan, hogy lejjebb kell adnunk az igényeinkből, de megalázkodni nem kell. Én biztos nem vállalnék el bármit.
Mondjuk de, a gyerekemért, hogy neki mindene meglegyen, igen, ezért lettem az igazgató titkárnője, de az egy tökéletesen ideális munka nekem, és remélem, hogy hosszan űzhetem még.
- Nekem a terápia, ha a nővéremmel beszélgetek, mondjuk legalább nem kéri el az óradíját.
Vonom meg a vállam. Zója és én állunk a családból egymáshoz a legközelebb, Mina egyik keresztanyjaként, sőt névadójaként eléggé furcsa lenne, ha ezek után elkérné még a tanácsai díját is.
- Ami nem hasznos, el kell engedni, és megfelelően ki kell aludnia magát az embernek. Komolyan, amíg nincs gyerek, onnantól meg majd más fog számítani.
Mondanám, hogy a bor, de most éppen példakép vagyok. Erre a csodára majd ráér rájönni, amikor már lesz gyereke. Jó, én sem iszok már mindig, csak alkalmanként, amikor tényleg nagyon hosszú a hét.
- Célszerű lenne az elmélkedést hálókörleten belül folytatni, mert ha beér a folyosón közlekedő prefektus, akkor ki kell találnom valami büntetőmunkát.
Utalok finoman arra, hogy igencsak elszaladt az idő.