A folyosón haladva egy szépen kidolgozott tölgyfaajtócskába botlunk. Külsőleg semmit nem árul el magáról a szoba, aki pedig nem ismerős errefelé, annak elképzelése sem lehet, mi is van odabent. Azonban abban a percben, hogy benyitunk, egyből magunkénak érezhetjük a szobát. A szoba alapvető kinézete a négy ház színeit hordozza magán, a bent lévő bútorzat pedig kényelmet és nyugalmat sugároz. Belépve azt látjuk, hogy körben egy kanapégarnitúra helyezkedik el. A párnák eltérő árnyalatokban pompáznak, van köztük sárga, bézs, fehér és szürke színű egyaránt. Középen egy nagyobb dohányzóasztal található, ami alatt kis rekeszek, azok régebbi Edictum számokat, pennát és pergament rejtenek magukban. A tetőtéri ablakon át beszűrődő fény bevilágítja a teret, de ez sem állandó, mint ahogy itt semmi. Különleges és hívogató szobácskáról beszélhetünk.

A falak színei a belépő ember hangulatát követve váltanak árnyalatot, ahogy a szobán belüli környezet is ehhez alkalmazkodva alakítja magát. Érzelmeinkhez igazodik a bent szóló dallam, vagy esetlegesen a csend, mindamellett, hogy kellemes illatokat is érzünk, ami szintén a mi javunkra válik. Lesz olyan, aki a csoki illatától örömittasan ír meg egy-egy szorgalmit, de lesznek keserűbb napjukon éppen ide menekülő diákok is, akiket valami más, szomorúságuk elillanására létrejövő érzetet kapnak. Szinte minden érzékszervünket megnyugtató kényeztetés veszi kezdetét. A látvány kápráztatja a szemet, az illat az orrunkat még a zene vagy éppen a csend a hallásunkat.

Ám a szoba egyszerre lehet áldás és átok is, hiszen, ha nem egyedül vagyunk bent, akkor azzal mások előtt titkunk is felfedődhet ízlésünkről, de másokat meg megismerhetünk. Ilyenkor valami olyan elegyét kaphatjuk a bent lévő személyeknek, amire még mi sem számítunk, de a szobán ülő varázslatnak köszönhetően ez a keverék olyan lesz, hogy a bent lévők egyikét se kergesse azért őrületbe, mégis megfeleljen mind a kettőjüknek.

Ez az a hely ahová menekülhet bárki, nem túl nagy, mégis tökéletes a léleknek.

Reggel begyűjtöttem minden barátom és szobatársam naptárkészletét, és egy zsákba pakoltam. A lélekszoba pont üres volt, ezért gondoltam itt kezdem el kihúzigálni és telefirkálni február tizennegyedikét, azaz a Valentin napot, egyik golymókocskám, Mochi társaságában, aki kék és puha és cuki.  Fúj, egyszerűen utálom. Ha az embernek van valakije, akkor ezen a napon jobban szereti, vagy mi? Dél-Koreában pedig még drága is ez a nap, meg szerelmesnek lenni is drága. Én ha lenne párom az év minden napján ugyanúgy szeretném, és nem számítana soha se olyanra mint Kim Kardashian kapott. Fogom az első naptárat, amit hugi küldött fel bagollyal, és a tizennégyes számot átfirkálom, az alatta lévő sorokra pedig minden félét rajzolok. Próbálom nem annyira rányomni a tollat hogy kiszakadjon a papír, ami sikerül is. Nem történt nagy baja a naptárnak. Az asztalra rakom, majd fogom a következőt, ami egy kártyanaptár. Egy mozdulattal áthúzom, és hugi naptárára rakom. A következő naptár egy húzós - vagy milyen -naptár a falról. Nevetve firkálom át azt az átkozott számot. Most ha valaki bejön, tuti hülyének néz. Egy srác naptárhegy mögött nevetve firkálja át a mai napot. Tiszta dili vagyok. Jó, mintha nem lennék egyfolytában fura. Mindenki tudja hogy imádom a rózsaszínt. Ez nem fura. Vagyis az, mert fiú vagyok elméletileg. Gyakorlatilag fogalmam nincs, de fiú vagyok. Jó, ennek nem volt értelme. Furán nézték már rám azért mert húsz színes golymókot tartok. Nem én szereztem őket, kaptam, de olyan cukik! Van ketrecük is, és próbálom őket életben tartani. Remélem nem halnak meg. Hát nem hiszem, mert kapnak enni inni meg levegőt is, van más létszükségletük? Csokit se adok nekik, az lehet nem tenne jót nekik. De nem akarom kipróbálni, nehogy valami vírus legyen emiatt a ketrecben, szerencsétlen helyzetben a szobánkban vagy az iskolában. Á, úgyse adok nekik csokit, minek is gondozok ezen?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=750023#post750023][b]Moon Jun Seo - 2019.02.16. 23:11[/b][/url]

Reggel begyűjtöttem minden barátom és szobatársam naptárkészletét, és egy zsákba pakoltam. A lélekszoba pont üres volt, ezért gondoltam itt kezdem el kihúzigálni és telefirkálni február tizennegyedikét, azaz a Valentin napot, egyik golymókocskám, Mochi társaságában, aki kék és puha és cuki.  Fúj, egyszerűen utálom. Ha az embernek van valakije, akkor ezen a napon jobban szereti, vagy mi? Dél-Koreában pedig még drága is ez a nap, meg szerelmesnek lenni is drága. Én ha lenne párom az év minden napján ugyanúgy szeretném, és nem számítana soha se olyanra mint Kim Kardashian kapott. Fogom az első naptárat, amit hugi küldött fel bagollyal, és a tizennégyes számot átfirkálom, az alatta lévő sorokra pedig minden félét rajzolok. Próbálom nem annyira rányomni a tollat hogy kiszakadjon a papír, ami sikerül is. Nem történt nagy baja a naptárnak. Az asztalra rakom, majd fogom a következőt, ami egy kártyanaptár. Egy mozdulattal áthúzom, és hugi naptárára rakom. A következő naptár egy húzós - vagy milyen -naptár a falról. Nevetve firkálom át azt az átkozott számot. Most ha valaki bejön, tuti hülyének néz. Egy srác naptárhegy mögött nevetve firkálja át a mai napot. Tiszta dili vagyok. Jó, mintha nem lennék egyfolytában fura. Mindenki tudja hogy imádom a rózsaszínt. Ez nem fura. Vagyis az, mert fiú vagyok elméletileg. Gyakorlatilag fogalmam nincs, de fiú vagyok. Jó, ennek nem volt értelme. Furán nézték már rám azért mert húsz színes golymókot tartok. Nem én szereztem őket, kaptam, de olyan cukik! Van ketrecük is, és próbálom őket életben tartani. Remélem nem halnak meg. Hát nem hiszem, mert kapnak enni inni meg levegőt is, van más létszükségletük? Csokit se adok nekik, az lehet nem tenne jót nekik. De nem akarom kipróbálni, nehogy valami vírus legyen emiatt a ketrecben, szerencsétlen helyzetben a szobánkban vagy az iskolában. Á, úgyse adok nekik csokit, minek is gondozok ezen?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=751612#post751612][b]Mérey Nárcisz Mara - 2019.03.10. 17:15[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=755341#post755341][b]Moon Jun Seo - 2019.04.13. 21:57[/b][/url]

És akkor még egy naptár, itt szivárványokkal takarom ki a tizennégyes számot. Ami akkor is látszik, sebaj. Hibajavítóval még lecsöpögtetem a sok sok szivárványt, és így tökéletesen nem látom azt az átkozott tizennégyes számot.
Már venném kezembe a következő naptárt, amikor meghallom Nárcisz hangját. Szupergyors válasz kitalálás... hmm...
- Mochi ötlete volt! Mochi az egyik golymókom a húsz közül! - mondom gyorsan, és a mellettem lévő kék gombócra mutatok. Nem, nincs egyszerűbb megoldás annál, hogy egy szegény állatra fogjam. - De Mochi nem tiltotta meg hogy mással csináljam. Csatlakozol? - nyújtok felé egy libafos zöld filcet. Ahha a legjobb színt, pont. De esküszöm, hogy nem direkt, csak ez volt a kezemnél. De szép ez a szín, ha a rózsaszín nem létezne, talán ez lenne a kedvencem.
- Előbb vagy utóbb, de emiatt a nap miatt meg fogom utálni a marcipánt. - ráz ki a hideg gondolatban. - És mi értelme ennek a napnak? A párocskák ilyenkor jobban szeretik egymást, vagy mi? Jesszusom, ki találta ezt ki? - hadonászok össze-vissza, és megreptetek egy fekete alkoholos filcet a szoba túloldalára. - Hupsz. - pattanok fel, és elszaladok a filcért, amit gyorsan felveszek, és hozok is vissza.
- Ez még a témától is menekül. - simogatom meg a filcet. Mintha valami állat lenne, komolyan, hát úristen. Golymókjaim mellett filceket fogok háziállatként tartani, megtaláltam életem értelmét!