36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2017. november 11. 14:50 | Link

Asszonypajtás

Olykor elgondolkozom azon, hogy rossz ember vagyok-e. Aztán mindig megállapodok abban magammal, hogy egy kicsit talán igen. De nem olyan vészesen, mint sok másik ember. Tény, hogy vannak hibáim. Nem tudok túllépni Kamillán, és ezért otthagytam az egyetemet - halasztok, de tudjuk, hogy ez mit jelent -, otthagytam a Navine barátságos környezetét, és fizetek egy kedves lánynak, hogy bebizonyítsam a világnak, az utóbbi idő lépései nem azért voltak, mert nem tudom túltenni magam rajta. Azt hirdetem, hogy visszajöttem, mert még nem vagyok biztos a tanulmányaimba, hogy jobban érdekel az Edictumba írás, mint a holtak mágiája, hogy nem őt, hanem egy másik lányt szeretek.
Szeretem Linát. Szeretem mint embert, mint barátot, és bár tudja, hogy mi a helyzet Kamillával, és, hogy milyen bonyolult úgy minden, ami velünk kapcsolatos, mégis, úgy érzem, amellett, hogy fizetek neki ezért a színjátékért, megbántom őt. Nem akarok megbántani senkit, csupán a vele való kapcsolatot féltem mégis. Azt hiszem a belső problémáim miatt változtak a falak meg a berendezés is barnává és feketévé. Hihetetlenül rosszul néz ki ez a két szín együtt.
Lehunyom egy kicsit a szemem, megpróbálom elképzelni Linát, ahogy mosolyog. Halványan még rémlik. Megvallom, amikor felajánlottam neki havi húsz galleont, nem is nagyon ismertem, csak jól elbeszélgettünk előtte párszor. Mégis, sikerül legalább annyit elérnem, hogy a gyászos fekete és barna helyett a színek tejeskávé és citromsárga színek jelennek meg. Azt hiszem azért, mert tudom, hogy Lina kedvenc virága a napraforgó, az itala meg a kávé. De úgy érzem, sok mindent meg kell még tudnom róla.
Hozzászólásai ebben a témában

Carolina Eleonore Bellini
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 82
Írta: 2017. november 19. 22:10 | Link

Il mio amico

Az én ötletem volt ez a kis találka, szerencsére Marci nagyon gyorsan belement. Ha már fizet azért, hogy a barátnőjének higgyenek, szeretném minél jobban megismerni. Jó lenne tudni a kiskori sztorijait is, a családját, barátait, meg persze a kedvenc ételét. Szeretném kicsit feldobni a hangulatot, ezért hozok egy tepsi lasagnét, tányérokat, evőeszközöket, meg persze két borospoharat is, mert két üveg bor kíséretében könnyebb kitárulkozni, mintha csak öt percig nézzük egymást. Erről a sok mindenről nem tud, ezért csak meglepem, remélem, hogy tetszeni fog neki.
A szobába lépve eláll a szavam, változnak a fal színei. Eddig tejeskávé és citromszínű volt a fal, de amint belépek, vörös, kavargó folyam lesz itt-ott sárga foltokkal. A ruhám egyszerre vadító és egyszerű, ezt csak azért vettem fel, hogy emlékeztessem arra, hogy van más nő is Kamillán kívül, aki bókokra vágyik.
Ahogy megpillantom, odaszaladok hozzá és reflexből megölelem, orromat a ruhájába fúrom. Annyira jó illata van, egész nap el tudnám szagolgatni. Pár másodperc múlva hátrébblépek és rámosolygok.
- Sziaa! az ismerkedős estre hoztam egy kis kaját és bort, üljünk le és kezdhetjük is. A lasagne még meleg, remélem szereted. A bort behűtöttem, van fehér meg vörös, otthonról hoztam, kérsz? Csak ülj le, megoldok mindent. - Miközben beszélek, egyik pálcaintésre az asztalra kerülnek a poharak, tányérok és a villák, a következőre a textilszatyromból előkerül a lasagne és a behűtött bor, az utolsó mondatomra már egy adag ki is van szedve. Kicsit túlpörögtem a délutáni espressótól, de kellett az energia a főzéshez. Végül egy-egy pohár bor is ki lett töltve egy újabb varázslattal, úgyhogy a kezembe veszem a villát és végre lecsüccsenek mellé. Remélem nem zavarja, de amennyit mostanában ölelgetett, már szerintem nem fogja.
- Jó étvágyat! Ha elfogy, szedj csak nyugodtan, ez a miénk egész estére! Remélem ízlik, amit itt összedobtam neked. - Rámosolygok, majd elkezdek enni. Az első falatnál kissé lehunyom a szemem, pont erre volt szükségem. Az ízek tökéletes összhangban, a tészta al dentétől kissé lágyabb, ilyennek kell lennie. Kortyolok egyet a félédes fehérboromból és kíváncsian várom, mit reagál erre az egészre.
 
Utoljára módosította:Varga Nóra, 2017. november 19. 23:55
Hozzászólásai ebben a témában
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2017. november 26. 18:45 | Link

Asszonypajtás

Történtek már közöttünk dolgok, elvégre, ha már a barátnőm, nyilván okkal az. Oké, hogy a nyilvánvalón túl azért, hogy legyen egy kis extra zsebpénze, de azért a külvilágnak azt kell tudnia, hogy mi nagyon komolyan gondoljuk. És igen, köszönjük szépen, már hetek, sőt, hónapok óta fennáll a dolog, és én azért jöttem vissza, hogy a kapcsolatunkat elmélyítsük. Véletlenül sem azért, mert válaszokat akarok kapni Kamillától, és mert remélem, hogy a jelenlétem arra sarkallja majd, hogy foglalkozzon a problémával. Így hát felismerem én is az illatát, az érintését, és még ha keserédes is maga a mozdulatsor, valahol mélyen, de azért jól esik. Szorosan magamhoz húzom, és nyomok egy puszit a feje búbjára. Bájos. Ahogy pedig arrébb húzódik, azt kell mondanom, hogy dögös. Nagyon dögös.
- Azta… mármint szia.
Zavartan megvakarom a halántékom, nem láttam még ilyennek. Mindig szép volt persze, amikor találkoztunk, kedves, nyugodt. Pont olyan, akivel tudtam, hogy jó társak leszünk ebben a kis megállapodásban. Most viszont, ahogy így rápillantok, és ahogy a tekintetébe nézek, értem, hogy miért az Eridon ház tagja. Jogos, hogy oda osztották be.
- Gyönyörű vagy. Ez a ruha tökéletesen áll neked. Nagyon szép vagy, komolyan, hűűű… ne haragudj, nem tudom jól kifejezni magam. Eddig még senki se öltözött így ki nekem.
Kamillát sem láttam a végzős bálon, mivel tüdőgyulladást kaptam előtte, és a gyengélkedőn feküdtem. Sosem táncoltam el a végzős táncomat. Pedig akkor meg akartam mondani neki, később azonban, már nem éreztem illőnek. A dolgok talán éppen így alakultak jól, tekintve, hogy most sem reagált rá túl jól, pedig hónapok teltek el.
- Nagyon szeretem a lasagne-t.
Mondom mosolyogva. A bort nem annyira, nem ittam még soha elég sok alkoholt, hogy biztosan tudjam, hogy nem, de persze nem fogom visszautasítani. Ha bátorítónak nem is lesz jó feltétlenül, arra alkalmas, hogy inkább beszéljek, mint igyak. Végül is, az eredmény ugyanaz lesz.
- És ha elkap minket egy prefi, mert rosszban sántikálunk? Alkohol egy nyíltan közösségi téren, ahol kicsik is lehetnek? Ejnye kisasszony.  
Persze remélem, hogy se tanár, se prefektus nem érzi szükségét annak, hogy ránk nyisson, de sosem tudhatja az ember. Viszont mivel eddig még nem jutottam szóhoz, inkább most is, mielőtt válaszolok neki, levágok egy darabot, és gyorsan bekapom. Szeretek enni, nagy baj nem lehet.
- Ummmphh, ezt te csináltad? Komolyan? Mennyei. Értem még sosem tett ennyit senki.
Vallom be neki kicsit talán csendesebben, mint a többit, gyorsan be is kapok még egy falatot, majd a mutatóujjamat felemelve jelzem, hogy várjon egy pillanatot. Gyorsan megrágom, és lenyelem a falatot.
- Hoztam neked valamit.
Azzal magam mögé nyúlok és egy türkizkék közepes dobozt veszek elő, és nyújtom át neki, szépen be van csomagolva, a masni úgy áll rajta, hogy az biztos, hogy nem én csináltam a lapát kezeimmel.
- A húgom csomagolta, anyám azt mondta, nyugodtan vegyek mindenből, ami tetszik. Szóval mindenből vettem. Nem tudom, hogy mit szeretsz használni, de van a szempillaizétól a pirosítón át a nyugtató tusfürdőn át minden, még ilyen habzós golyó is. Tudod, amit a vízbe raksz, és beszínezi a vizet, azt én csináltam.
A végét büszkén jelentem ki. Már meséltem neki, hogy anyukám imád természetes anyagokból kozmetikumokat készíteni, és mint ilyen, családon belül ingyen van. Attól a pillanattól pedig, hogy mondtam neki, hogy van egy lány, ő is családtag lett. Szegény anyukámnak sosem mondom meg, hogy pénzért van barátnőm, és nem azért mert valaki akar engem. Összetörném a szívét.
- Remélem, tetszenek. De amúgy, kérdezz bármit, őszintén válaszolok.

Hozzászólásai ebben a témában

Carolina Eleonore Bellini
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 82
Írta: 2017. december 8. 21:36 | Link

Il mio amico

Ahogy hozzábújok, egy puszit nyom a fejemre. Ez olyan jó érzés, mindig elmosolyodok tőle, most is vigyorgok, mint a vadalma. Mikor rámpillant, látom rajta, hogy nagyon tetszik neki, ezt ki is fejezi a nézésével és azzal, hogy gyönyörűnek nevez. Felszegem az állam büszkén, mint egy igazi olasz nő, hisz ez volt a célom. Anya mondta mindig, hogy az olasz nőket két dolog határozza meg, a büszkeség és a szépség. Ezért szeretem én is kihangsúlyozni a nőiességemet. Ezután fel is pörgök, a délutáni espresso megtette a hatását, mindent nagyon gyorsan előkészítek, hogy végre elkezdhessük a kis ismerkedős estünket.
- Ó, attól ne félj, kap ő is! Amúgy meg ilyenkor úgyse járkálnak már annyian, a kicsik tanulnak, a prefik meg nem jönnek be. Hangoskodni szerintem nem fogunk, úgyhogy ne félj. - Nyugtatgatom, majd levág egy falatot és bekapja. A szívem a torkomban dobog, remélem ízleni fog neki. És igen, ezaz! Szélesen elmosolyodok a dicséretére, majd a mondat második részére kicsit összehúzom a szemöldököm.
- Igen, én, saját recept alapján. Ezt az utóbbit hogy érted? Senki nem főzött még neked vagy lepett meg? Az hogy lehet? Nagyon rendes srác vagy. - Ezután eszik még pár falatot, majd megáll és mutatóujját felemelve mondja, hogy hozott nekem valamit. Leteszem a villámat, majd előszed egy türkizkék dobozt. Elveszem tőle, miközben elmeséli, hogy mi van benne. Kinyitom és tele van minden földi jóval, amit egy nő kívánhat. Egy teljes sminkkészlet, tusfürdők, samponok, szappanok és persze a fürdőgolyók. Az utóbbiról kiderül, hogy ő csinálta, úgyhogy magam mellé teszem a dobozt, majd egy hatalmas ölelés közepette a kanapéra dőlünk.
- Köszikösziköszikösziiiiii! Imádom ezeket, mindig vágytam egy ilyen készletre! Nagyon kösziii! És a fürdőbombát fogom kipróbálni először! - Ezután egy puszit nyomok az arcára, majd felülök és eszek tovább. Annyira édes, hogy hozott ajándékot, én nem hoztam neki semmit, csak kaját. De ahogy látom, ez is tökéletesen megteszi. Az utolsó mondatánál bekapok egy falatot, majd a fejemet a jobb kezemre támasztva gondolkodni kezdek.
- Hmm, rengeteg kérdésem van. Mondjuk kezdjük a könnyebbekkel. Mi a kedvenc ételed? És italod? Színed, állatod, filmed, könyved? De te is kérdezhetsz bármit.


GRINCS KARÁCSONY - DÖK
Gratulálok, megtaláltad az italokat!
Küldd el a hozzászólás linkjét a Szervezői Mesélőnek.
Utoljára módosította:Szervezői Mesélő, 2017. december 13. 09:05
Hozzászólásai ebben a témában
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2017. december 31. 15:05 | Link

Asszonypajtás

Nem olyan rossz ez. Sokáig féltem attól, hogy bűntudatom lesz majd, hogy ez az egész nagyon gázos lesz. De nem az. Fannival is jól elvoltam, amikor együtt voltunk, szerettem a vele töltött időt, és már várom, hogy találkozzunk. Amióta itt vagyok, még nem volt rá alkalmunk, hogy összeüljünk egy jót beszélgetni. De mindenképpen szeretném megejteni hamarosan, hiszen nagyon hiányzik. Jó barátom volt az itt töltött évek alatt. Persze a két helyzet más, hiszen akkor még fiatalabbak voltunk, mégis, ő tartotta bennem nagyon sokszor a lelket.
Viszont mégsem lett gázos, sem kellemetlen. Tudom, nem helyes az a kapcsolat, amiben az egyik fél fizet a másiknak, hogy az mosolyogjon és azt mondja, egy tiszta, érzelmi alapú kapcsolatban vannak. De azt hiszem, nekem erre még nagyon is szükségem van. De most már lehet, hogy más miatt, azért, hogy elfelejtsem Kamillát, és nem azért, hogy bosszantsam őt. Véget kell vetnem a gyerekes féltékenykedésnek. Persze ez most kimondva könnyű, de azért amikor ténylegesen ott vagyok vele, akkor azért annyira nem. Másra kell most koncentrálnom.
Lina édes és szeretetreméltó. Kedves, és nyitott. Szép a haja, a tekintete. Igazán olyan, akit kedvelhetnék túl is a barátságon. Talán egy nap így lesz. Rábízom magam most a sorsra. Mert ha nem így történik, akkor annak így kellett lennie. Eljutottam arra a pontra, hogy nem akarom befolyásolni a dolgokat. Nem akarom sem magam, sem a másik felet bosszantani. Hihetetlen, hogy mit nem tesz az emberrel az egyetem, meg az, ha egy kicsit távol van ettől a helytől.
- Miért nem jönnek be a prefik? Ha prefi lennék, akkor kergetném az embereket. Én lennék a legrettegettebb.
Vagy nem. Egyrészt, mert imádok lustálkodni, másrészt mert nem vagyok én igazándiból rellonos. Hirtelen felindulásból ikszeltem be a házat, meg azt, hogy nem akarok a sajátomban maradni. Ez viszont egy fontos pont. Kell ahhoz, hogy tényleg tovább tudjak lépni.
- Az anyu, de hát ez nem újdonság. Néha apu is szokott, na az tényleg meglepetés. Nem igazán hisz abban, hogy a kiosztott szerepeknek fel kellene borulnia. Rendes ember, csak ebben merev. De legalább enni adott.
A végére még egy nagy mosolyt is küldök felé, mert az utolsó mondatott viccnek szánom, de a többi tényleg komoly. Minket is mindig úgy nevelt, hogy tudjuk, én köteles leszek eltartani a feleségemet, aki otthon neveli a gyermekeinket, legalább kettőt, és ha akar, akkor dolgozik olyat, ami inkább a hobbija. A húgom pedig megtanulta, hogy ennek a másik felén kell állnia, legalább két gyermek anyjának kell lennie majd, és olyan férfit választania, aki képes őt eltartani.
- Lehetne akár egy éttermünk. Mármint később. Majd. Csak úgy mondom.
Bár leginkább a nyelvemet nyelném le, mert az egy dolog, hogy mondjuk eszembe jut ilyesmi, felmerül, de mondjuk Fanninál is felmerült, hogy mozgassuk meg a környék aktivistáit, és kötözzük ki magunkat a fákhoz, mégsem mondtam ki. Furcsa dolgok ezek. Inkább figyelem, ahogy örül a csomagnak, reméltem, hogy tényleg tetszeni fog neki. Elkapom a derekát, ahogy ugrik, és elnevetem magam a lelkesedésére. Különbözőek vagyunk, ő hangos, lelkes, én meg a sarokban ülő, bólogató kiskutya típus vagyok inkább, de ettől még értékelem, hogy értékeli.
- Bármit megeszek. Sárgabaracklé. Az a kék, ami se nem világos, se nem sötét, és nagyon intenzív. Van valami neve is, de nem jut eszembe. Star Wars és az Ember Tragédiája. Ezeket kérdezem én is.
Hozzászólásai ebben a témában

Carolina Eleonore Bellini
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 82
Írta: 2018. február 4. 16:13 | Link

Il mio amico

Azt hittem, hogy ez az egész helyzet gáz lesz vagy kényelmetlen, de nem lett az. Nagyon jól kijövünk és sokat vagyunk együtt, másoknak le se esne, hogy fizet nekem. Valamiért nagyon passzolunk, pedig különbözőek vagyunk. Én pörgök, beszélek, közvetlen vagyok, ő meg lassú, nyugis, csendes. Ahogy telik az idő, egyre jobban megtetszik. Pedig nem szabadna érzéseknek bekavarni, de nem tudok neki ellenállni. Néha féltékeny vagyok Kamillára, hogy őt szereti úgy, engem meg csak barátilag. Olyan jó lenne, ha engem szeretne, de sajnos ez még nincs így. Még. Remélem egyszer végre észreveszi, hogy Kamillát nem nagyon érdekli, és rájön, hogy engem viszont igen. A szeme, mosolya, az érintései egyre jobban esnek. De majd alakul valahogy.
Nagyon örülök, hogy ilyen jól eszik, ezért mosolygok folyamatosan. Szeretem, ha megeszik és örülnek a főztömnek. Szerencsére ő szeret enni, így fogok is neki főzni. A prefis dolognál, mikor azt mondja, hogy ő lenne a legrettegettebb, hangosan felnevetek.
- Te? Inkább a leglágyszívűbb! Olyan vajszíved van, ha valami rosszat csinálnék, csak rákoppintanál a fejemre és azt mondanád, hogy többet ilyet ne. Ennyire már ismerlek! - Rákacsintok, majd végre válaszol a következő kérdésemre. Összeráncolom a homlokom közben, érdekes egy anyukája lehet. Az enyém ennek pont az ellentéte, szerinte egy nő legyen szép, büszke és sikeres, minimum egy doktorival.
- Hát ez fura. Az én anyám szerint meg egy nőnek legyen legalább egy doktorija és főzzön istenien. Hát nekem csak az utóbbi jött össze - szélesen elmosolyodok, majd iszok egy kortyot. A következő mondatánál félrenyelem a bort és köhögni kezdek. A kezem a szám elé teszem, majd mikor abbahagyom, kikerekedett szemekkel nézek rá. Egy férfi, aki kimondta az egyetlen mondatot, amire vágyom. Egy férfi, aki segítene életem álmának megvalósításában. Sose hittem volna, hogy lesz ilyen. Most pedig itt mondta ki, előttem, én meg lefagytam, mint a jégkocka a hűtőben.
- Most ezt komolyan mondod? Segítenél? Mert ez életem álma. Egy saját étterem. Hát annyira jó lenne! Na majd erről még beszélünk, ha lesz végre egy kis tapasztalatom! - Mosolyogva eszek pár falatot, majd jön az ajándék. Hát ilyen cuki pasi nem létezik! Meg is ölelem, ő meg elkap a derekamnál. Végigfut a hátamon a borzongás, olyan jó érzés, mikor megérint. Elneveti magát a pörgésemen, én meg visszanevetek rá. Ezután elmondja a kedvenc dolgait, amit én igyekszem a fejembe vésni.  
- Királykékre gondolsz? Az nagyon széép! Hát a kedvencem a canelloni, a paradicsompiros, a mókusok, az Ízek, imák, szerelmek és a Szerelem konyhája. Igen, főzés, főzés, főzés. Ez vagyok én.  - A szemébe nézek, majd lepillantok a szájára. Elpirulok és az ételemből maradt pár falatot gyorsan megeszem, hogy ne a száját figyeljem. Bár még nem vagyok szerelmes belé, de jó úton haladok, hogy az legyek. De nem kéne...
Ahogy látom, már ő is megette, az idő is elszaladt, lassan indulni kéne. Ha végzett, pár apró varázslattal elmosom és elteszem a tányérokat, majd feltápászkodok.
- Hát ez nagyon jó volt! Csináljunk ilyen vacsit máskor is! De ha nem haragszol, mennem kell. Még meg kéne sütni a tegnap előkészített sütit. Ha kész, küldjek egy baglyot? Rakok el neked egy adagot. Na megyek is. Sziaa! - A szia után lábujjhegyre állok és kap egy szájrapuszit. Csak puhán összeérnek az ajkaink egy apró pillanatra, majd meg is ölelem. Ezután remélhetőleg együtt lépünk ki a szobából egymás kezét fogva, hogy a látszat megmaradjon. Remélem elérem egyszer, hogy ne csak látszat legyen.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony