36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony

Oldalak: « 1 2 ... 7 ... 15 16 [17] 18 19 ... 22 23 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. március 1. 21:16 | Link


outfit|music


A zene ütemére dobol lábfejével, miközben erőteljes vonalakat húzott a papíron. Teljesen belefeledkezett az alkotásba, azt sem tudta volna megmodani, melyik univerzumban van, ha valaki ilyesm kérdésre vetemedett volna. A papírlány haját két különböző bordó ceruza segítségével alkotta meg. Felhosszú göndör tincseket kreált a lánynak, majd művét magától eltartva messzebbről is megszemlélte. Hümmögött egy sort majd visszahelyezte az asztalra és belefogott az apró javításokba és ismét elmerült a saját kis világába. Elgondolkodott, jó és rossz emlékek cikáztak fejében. Totyogós korától kezdve mostanáig végig pörögtek előtte élete meghatározó eseményei.
A ceruza nagyot koppant a kemény fa padlón, ahogy a nagy bambulásban elfelejtette megtartani. Összerezzent az éles hang hallatán és felvette a színest a földről.
Váratlanul érte a vastag tölgyajtó nyikordulása, riadtan kapta fel fejét, mintha valami rosszban sántikálna éppen. Nagy kerek szemekkel vizsgálta meg az érkező, rendetlen hajú fiút.
- Salut! - válaszolt csípőből. A Herzberg svájci fekvésének köszönhetően legalább annyira volt francia nyelvű, mint német, így némi gyakorlati nyelvtudást magára szedett ott.
- Je m'appelle Heléna vagy Sára? Qui est-ce? - válaszolt - vagyis kérdezett vissza elbizonytalanodva, majd rájött, hogy nem is jó kérdést tett fel. A ki ez? talán kissé bunkónak hathatott így első találkozáskor.
- Merlinre öhm... Comment tu t'appelles? Je suis désolé - Végre kitalálta a jó kérdést és még bocsánatot is kért. Elégedetten dőlt hátra annak tudatában, hogy bár sokat felejtett, de azért még mindig nem olyan szörnyű a franciája. Mint mindenhez amit tanulni kellett természetesen a nyelvekhez is baromi lusta volt, ezért bár lehetősége lett volna rá, sosem hozta fel a franciatudását. A némettel is az volt az egyetlen szerencséje, hogy az anyanyelvi környezetben úgy ragadt rá, mint a kosz. Ezt használta a mindennapokban, az iskolában és a magánéletben is egyaránt. Két év alatt végre visszaállt az anyanyelvi szintű magyar nyelvtudása, de ritkán még mindig megesik, hogy valamit nagy hirtelenjében németül mond ki.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. március 3. 19:03 | Link

Dana

Már sokadszorra olvastam újra a Bájitalok című könyv egyik fejezetét, hogy alaposan felkészüljek a közelgő vizsgára, de folyton elakadtam benne, s nehezen ment a koncentráció. Nem tudtam a sorokra figyelni, mert folyton emlékeimbe kúszott az a pillanat, amikor megláttam kettesben kakaózgatni Danát és Márkot. S persze ez az egész annyira zavarosan kavargott a fejemben, hogy már abban sem voltam biztos, hogy pontosan mi történt. Lehet, hogy félreértettem őket, de akkor miért hazudott volna Márk? Tök egyértelmű volt számomra, hogy nem mondott igazat, s erre meg mertem volna esküdni. Szörnyen éreztem magam, részben ezért, részben azért a hanghordozásért, amit megütött velem szemben. Naiv voltam, azt hiszem, egész biztosan.
Ezek a gondolatok kavarogtak újra és újra, míg elmélkedésemből félbe nem szakított egy levitás, aki egy levéllel tért be hozzám. Kicsit meglepődtem, hisz nem számítottam üzenetre, s bevallom, egy kicsit még a gyomrom is összeszorult, ha arra gondoltam, hogy talán Márk írt nekem. A levelet megköszönve vettem át, megvártam, míg eltűnt a háztárs, s csak azután, nagy levegőt véve nyitottam fel azt izgatottan, s talán egy kicsit reménykedtem abban, hogy valóban tőle érkezik majd, s bocsánatot kér. Nem ő volt.
Dana aláírása szerepelt a lap alján, s egy találkozót kért tőlem a Lélek szobájában. Ami azt illeti, sejtettem, hogy a két nappal korábbi történtek miatt kereshet, s tulajdonképp rá nem is haragudtam. Persze, rosszul esett őket együtt látnom, de még sem okolhattam őt, mert semmiről sem tudott.
Nem is akartam vele rosszban lenni, hisz ő volt az, aki egy új világot mutatott nekem a divattal, s ha ő nincs, akkor talán még mindig azokat az ósdi ruhákat hordanám. Sokat köszönhettem neki, jó barátok is voltunk és hiányzott volna a társasága. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy találkozom vele, összeszedtem magam, s egy órával később meg is jelentem a helyiségben, ahol korábban soha nem jártam.
Furcsa volt, mert ahogy beléptem, a falak színe azonnal elsötétedett, s komor szürkévé vált. Össze is ráncoltam a homlokom, s próbáltam rájönni, mi lehet ez a varázslat. Közben egy lassú zongorajáték is felcsendült halkan, de azt nem tudtam, hogy honnan jön a hang. Körbefordultam, keresve hogy vajon ki játszhat odabent, de rajtam kívül senki sem volt a helyiségben.
Sóhajtva telepedtem le a kanapéra, az egyik párnát húztam az ölembe, s annak a sarkát kezdtem piszkálni, miközben várakoztam. Csak azt nem tudtam, hogy mit is mondhatnék majd, ha megérkezik Dana.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. március 3. 19:18 | Link




Még mindig szörnyen éreztem magam a történtek miatt, pedig igazából semmi komoly se ment végbe köztem és Márk között, mégis rossz volt azt látni Karolán, hogy félreértett mindent. Éppen ezért szerettem volna minél előbb tisztázni vele a helyzetet, mert igenis számított a véleménye minden téren. Márkot se értettem, hogy mért nem volt képes bevallani az érzéseit a lány iránt, attól féltem, hogyha túl sokat teketóriázik, akkor lekésik róla, hiszen biztos voltam abban, hogy nem ő van egyedül oda a barátnőmért. Ebbe azonban nem akartam beleavatkozni, mert ez csakis az ő döntése volt, hogy mikor szánja rá magát arra, hogy tisztázza a lánnyal a helyzetet.
- Szia! - köszöntem a barátosnémnak hangosan, miután beléptem a helyiségbe és becsuktam magam mögött az ajtót. Elég komor kép tárult elém, sötét színű falak fogadtak, a háttérben pedig egy depis zongorajátékot hallhattunk. Ha idáig nem hangolt le semmi, hát most a helyiség gondoskodott róla, hogy még komolyabbra vegyem a figurát.
- Mi újság? - kérdeztem tőle komoly arccal, majd letelepedtem mellé a kanapéra.
- Nem tagadom, kicsit furcsa volt a reakciód, mikor megláttál minket, de biztosíthatlak róla, hogy nem történt köztünk semmi, csak barátok vagyunk. Márk most elég nehéz időszakon megy keresztül, szóval, megpróbáltam neki segíteni, de nem tudok helyette cselekedni - magyaráztam a lánynak virágnyelven. Nem szerettem volna, ha félreérti a szitut, meg egyébként is drukkoltam nekik, hogy összejöjjenek, azonban az nagyban megnehezítette a dolgom, hogy nem tudtam világosan közölni velük a véleményem. Nehéz volt úgy kommunikálni a lánnyal, hogy tudtam, Márk még nem vallotta be neki az érzéseit, ez pedig valóban sok félreértésre adhatott neki okot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. március 3. 19:38 | Link

Dana

A szomorú zongorajáték egyre jobban elvarázsolt, s ugyan nem boldogsággal töltött el, de volt benne valami nyugtató, s valamelyest el is terelte a zene a gondolataimat, legalábbis néhány perc erejéig, míg a helyiséggel ismerkedett pillantásom. Azt egyelőre még mindig nem értettem, hogy honnan jön a zene, de nem zavart. Néha az ablak felé vezettem a tekintetem, s a komor felhőket vettem szemügyre, mert amilyen pechem volt, még odakint is borús volt az idő. Szegény Bolyhos is elég megviselt volt mostanában, egy kicsit mintha még zavarodottnak is tűnt volna, s ha jól belegondolok, akkor talán még Tücsök és Béla is furán viselkedett. Persze, az is lehet, hogy ezt az egészet már csak beképzeltem, s a saját , negatív hangulatomat akartam kivetíteni rájuk.
Ahogy ezen agyaltam, váratlanul ért Dana köszönése, össze is rezzentem egy pillanatra, s csak ezután köszöntem a lánynak.
- Szia - hangomban megült némi bizonytalanság, nem tudtam, hogy a történtek után mégis hogyan kellene viselkednem, vagy mit is kellene mondanom. Azt tudtam, hogy ostobán viselkedtem, legalábbis utólag átgondolva talán nevetségesnek tűnhettem, ahogy elrohantam a helyiségből. Ki tudja, hogy mit gondolhatott rólam Dana.
- Nem sok minden, a vizsgák... elveszi minden erőmet a felkészülés - sóhajtva adtam egy választ, s persze volt is ebben némi igazság, de feltehetően nem ez érdekelte őt, s azt hiszem, én is csak az időt akartam húzni ezzel a válasszal. Közben a lány felé fordultam a kanapén, hisz nem akartam bunkónak tűnni, ezért is helyezkedtem úgy, hogy láthassam őt. Dana ezután aztán úgy tűnt, hogy a lényegre tért, de ezen nem is kellett volna meglepődnöm, hisz végül is, ő kérte a találkozót.
- Segítséget? - ezen is meglepődtem, de így már érthető volt, hogy miért is ölelkeztek össze. Persze, volt még bennem néhány kérdés ezzel kapcsolatban, s kezdtem nagyon is kínosnak érezni ezt a helyzetet, hisz Danának tulajdonképp még mindig nem mondtam semmit, ő viszont máris próbált magyarázatot adni a helyzetre.
- Ez nagyon ciki - sóhajtottam magam elé, s egy pillanatra a tenyereimbe temettem az arcomat, majd csak ezután pillantottam fel a lányra.
- Jó - sóhajtottam, s folytattam - azt hiszem, ezt tényleg tisztáznunk kell Dana, és először is szeretnék elnézést kérni a múltkori viselkedésemért, mert bármi is volt ott, én nem rád haragszom - egy pillanatra megálltam, próbáltam összeszedni a gondolataimat, és újra belekezdtem.
- Azért viselkedtem furán, mert...nem meséltem neked róla, de egy ideje már tetszik nekem Márk, és azt hiszem, talán hogy beleestem. És szerintem ezt ő is tudja, mert már számtalanszor próbáltam a tudtára adni, de mégis nem igazán jutottunk egyről a kettőre. És amikor megláttalak titeket, akkor elárulva éreztem magam, mert azt hittem, hogy ő is kedvel engem. Szóval ezért akadtam ki, amikor megláttalak titeket, és mivel neked erről nem meséltem, rád nem haragudhatok. Bár azért nem értem, hogy ha Somával jársz, akkor ez mi közted és Márk között - hangomban volt némi bizonytalanság, s ezt talán Dana is kihallhatta.  - Tényleg nincs köztetek semmi? - kérdeztem rá ismét, miközben egyre jobban szorongattam az ölemben tartott párnát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. március 3. 19:55 | Link




Az, hogy visszaköszönt, már jó jel volt, hiszen azt jelentette, hogy nem nézett levegőnek.
- Ez ismerős. Nekem is sok erőmet kiveszik a vizsgák, iszonyat fárasztó ez az időszak - feleltem a lánynak teljes beleérzéssel, mert valóban ez volt a véleményem az adott időszakkal kapcsolatban. Biztos voltak olyanok, akiket kevésbé viselt meg a vizsgaidőszak, de én nem tartoztam közéjük.
- Igen, azt - válaszoltam neki kurtán. Nem értettem, hogy miért nem volt képes elmondani Karolának azt, amit az irányába érez, hiszen tök szép pár lettek volna. Úgy látszott, hogy csupán a bátorság hiányzott a fiúból, adhattam volna neki egy első löketet, hogy leküzdje a félelmeit, de csupán meghallgattam. Miután az a rossz affér megtörtént köztünk, akkor mondtam el a véleményemet neki, hogy szerintem itt az ideje, hogy közölje a lánnyal az érzéseit.
- Semmi gond. Sajnálom, hogyha félreérthető volt a helyzet, én csupán vigasztalni próbáltam Márkot - magyaráztam a barátnőmnek a történeteket.
- Ó, értem. De sejtettem, hogy van valami a háttérben, különben nem így reagáltatok volna egymásra. Valóban félreérthető volt a helyzet, de tudod emögött sokkal több van, mint gondolnád... ráadásul a te javadra! - kacsintottam rá, azt nem tudtam, hogy érti-e vagy sem, amit most közöltem vele, de Márkot se akartam elárulni. Nagyon feldobott, hogy neki is hasonló érzései voltak a lány irányában, de tisztában voltam vele, hogy nekem nem az a feladatom, hogy beleavatkozzak abba, ami épp kibontakozóban volt köztük. A barátom feladata volt az, hogy felvilágosítsa a barátnőmet arról, mit is érez valójában iránta.
- Biztosíthatlak róla, hogy nincs köztünk semmi. Márknak másért dobog a szíve, én pedig szeretem Somát - feleltem neki őszintén. Reméltem, hogy a fiú minél előbb szerelmet vall neki, hogy aztán ne hozzon engem több kellemetlen helyzetbe a lány előtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. március 3. 20:16 | Link

Dana

Már nem tarthattam tovább magamban a titkaimat, ha tisztázni akartam a helyzetet a lánnyal, akkor színt kellett vallanom előtte Márkkal kapcsolatban. Ezt meg is tettem, majd némi aggodalommal fürkésztem a pillantását, miközben a kérdésemre választ vártam. Fogalmam sincs , hogy miért hittem azt, hogy van köztük valami, mégis ezen kattogott minden gondolatom, egészen addig, míg Dana el nem árulta ennek az ellenkezőjét, miszerint csak félreértettem a helyzetet, s köztük valóban nincs semmi, mert Somát szereti.
- Az én javamra? - kissé összeráncoltam a homlokomat, miközben továbbra is Danát figyeltem, próbáltam értelmezni a szavait. Ráadásul azt is mondta, hogy Márk szíve másért dobog, s ő csak segíteni próbált neki valamiben.
- Szóval akkor te Somát szereted, és nincs köztetek semmi - ismételtem a szavait, s közben tovább agyaltam az elhangzottakon.
- Dana, az előbb hogy értetted azt, hogy a történtek mögött valami sokkal több van a javamra? Úgy érted, hogy Márk velem kapcsolatban mondott neked valamit és valami efféle dologban kérte a támogatásod? - hozzá hasonlóan magam sem kérdeztem rá nyíltan, de azt hiszem, hacsak nem értettem félre, akkor talán Dana azt akarta tudtomra adni, hogy Márk talán mégis engem kedvel, s lehet, hogy éppen erről társalogtak ott a kandallónál.
- Kérlek, mond el, mert én már ebbe az egészbe belezavarodok, ráadásul hazudott nekem. Hablatyolt valamit arról a kékszakállú hercegről, de ez nevetséges, azért ezt még én sem veszem be. Mit titkol előlem? - ismét a lányra pillantottam, hangomat segélykérés fűszerezte, s láthatta rajtam Dana, hogy mennyire összezavart ez az egész helyzet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. március 3. 20:30 | Link




Most aztán ám nagy pácba kerültem, de azt se akartam, hogy félre értse a lány a nemrég történteket.
- Ühüm - feleltem neki szűkszavúan. Reméltem, hogy sikerül magától is rájönnie, hogy mit is érez iránta a fiú. Bár igazából Márknak kellett volna cselekednie, hogy történjen köztük végre valami.
- Így van - válaszoltam neki halovány mosollyal az arcomon. Végre kezdte kapizsgálni, amit idáig is magyaráztam neki, hogy köztem és a srác között nincs semmi, én pedig Somát szeretem.
- Nézd, én nem akarok beleavatkozni semmibe. Ne haragudj rám emiatt, de úgy érzem, hogy ebbe a dologba nincs beleszólásom. Ha Márk közölni akar veled valamit, meg fogja tenni. Mindenesetre remélem a legjobbakat! - mondtam a lánynak határozottan. Persze felvilágosíthattam volna, hogy mi a szitu, de nem akartam mások dolgába beleavatkozni. Úgy gondoltam, hogyha Márk végre összeszedi a bátorságát, akkor közölni fogja a lánnyal, hogy mégis mit jelent neki, hogy igazán odavan érte meg vissza.
- Annyit elárulhatok, hogyha minden jól megy, akkor pozitív végkimenetele lesz a dolognak - kacsintottam a lányra mosolyogva. Nem akartam elvenni a kedvét attól, hogy összejöjjön a fiúval, sőt, én örültem volna neki a legjobban, ha a két barátom egymásra talál. Reméltem, hogy a fiú meghozta magában azt a fontos döntést, hogy közli végre Karolával, mi is a dörgés, én legalábbis mindkettejüknek nagyon drukkoltam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. március 3. 20:45 | Link

Dana

Bíztam abban, hogy Dana talán majd elárulja nekem, hogy pontosan mi is történt ott a kandallónál, s hogy Márk vajon miért találta ki azt az ostoba hazugságot, amit a képembe vágott. A barátnőm azonban nem sok mindent árult el, leginkább csak fura célzásokat tett, amiket nekem meg kellett volna értenem, én mégis csak a homlokomat ráncoltam, s értetlenül néztem rá. Igaz, volt egy sejtésem, hogy mire próbál nekem célozgatni, de sokkal jobb lett volna tőle hallani. Erre azonban nem került sor, ugyanis Dana nagyon védte Márk titkát, s ugyan részben megértettem őt, és ez kedves baráti gesztus volt tőle, ennek ellenére mégis zavart az, hogy nem mondott nekem semmi konkrétumot.
- Jól van, sajnálom, nem akarlak kellemetlen helyzetbe hozni, meg faggatni sem akartalak, csak tényleg összezavarodtam - vallottam be őszintén Danának, s egy újabb sóhaj hagyta el ajkaimat.
- Nem tudom Dana, én ezt már nem hiszem. Még ha az is van, amire gondolok és amit nem mondasz ki, akkor sem tudom megérteni őt. A szemembe hazudott, pedig amikor rákérdeztem, megtehette volna, hogy elmondja nekem őszintén, amit gondol, legyen az bármi is. De nem tette, és...ráadásul még le is hülyézett előtted, mindezt olyan hangnemben, hogy tök rosszul esett. És szerintem, ha ő tényleg kedvelne, akkor nem csinálná ezt velem- megint csak sóhajtanom kellett, s bár már tudtam azt, hogy közte és Dana között semmi sincs, továbbra is haragudtam a fiúra, s úgy éreztem, hogy talán csak a bolondját járatja velem.
- Vagy szerinted ez a normális?- kérdően pillantottam a barátnőmre, mert kíváncsi voltam a véleményére ezzel kapcsolatban. Bár, valamiért nem gondoltam azt, hogy ő díjazná, ha hazudnának neki, és ilyen stílusban beszélnének vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. március 4. 20:02 | Link




- Nem gond, egyébként megértelek, a helyedben én is összezavarodtam volna - sóhajtottam egy nagyot, miután válaszoltam a lánynak. Megérdemelte volna, hogy a barátom végre megvallja neki az érzéseit, és ne tartsa kétségek között. Azonban úgy voltam ezzel, hogy Márk dolga megvallani neki az érzéseit a lány felé, én ebbe nem akartam beleavatkozni semmilyen szinten sem.
- Azzal én sem értettem egyet, hogy lehülyézett, ez nem volt szép tőle. Viszont az emberek képesek időnként túlkomplikálni a dolgokat. Szerintem nem közömbös az irányodba, ám azt is meg kell jegyeznem, hogy nem egyszerű eset ilyen téren. Mivel a barátom, nem akarok ebbe a témába mélyebben belemenni, de az tény, hogy félénkebb az átlagnál. Nehezebben nyílik meg, több idő kell neki ahhoz, hogy az érzéseit megossza bárkivel is, de egyébként jó fej, igazán rendes. Persze az nekem se tetszett, hogy lehülyézett, az nagyon nem volt fair - fejtetettem neki ki a véleményemet a sráccal kapcsolatban.
- Abban biztos lehetsz, hogy valóban kedvel, remélem, hogy idővel tisztázódik köztetek minden - feleltem sejtelmesen. Nehéz volt nem megmondani Karolának, hogy Márk nagyon is odavan érte, rossz volt tulajdonképpen a két tűz között lennem. Azonban a fiút sem akartam elárulni, hiszen megbízott bennem, úgyhogy arra a következtetésre jutottam, hogy a legjobb az, ha elintézik maguk között az egészet. Én nem szólhatok ebbe bele, csak drukkolni tudok nekik, hogy összejöjjenek végül, hiszen csodaszép pár lennének.
- Ne haragudj, de nem mondhatok el bizonyos részleteket, tudod, egyáltalán nem vagyok egyszerű helyzetben. Mindketten a barátaim vagytok, az első pedig a bizalom, én sem mondom senkinek, hogy veled mit beszélek, még neki sem - néztem a lányra jelentőségteljesen, reméltem, hogy nem haragudott meg rám emiatt, és bele tudta képzelni magát valamelyest a helyzetembe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. március 4. 20:34 | Link

Dana

Rettentően össze voltam zavarodva Márk miatt, s bár Dana próbált nekem néhány dologra utalni, attól függetlenül nem voltam benne biztos, hogy a fiú valóban komolyan gondolja a dolgokat. Még mindig rosszul éreztem magam a történtek végett, de az jól esett, hogy Dana megértette a helyzetemet.
Miután megosztottam vele az érzéseimet, s a kétségeimet, kíváncsian figyeltem a szavaira, s próbáltam meglátni a helyzetet úgy, ahogyan azt ő látja. Szükségem volt a tanácsra, így nagyon is fontosnak tartottam azt, hogy Dana megossza velem a saját véleményét.
- Több idő? - itt egy pillanatra elkerekedtek a szemeim, s majdnem kicsúszott belőlem egy szó, de arra való tekintettel, hogy Dana mindkettőnk jó barátja volt, inkább magamban tartottam.
- Én megértem, ha félénkebb, én sem gondolom azt, hogy én magam ne lennék az...de - sóhajtottam egyet, mert nem is tudtam, hogy magyarázzam el, mi nyomja a lelkemet.
- A félénkség még nem egyenlő azzal, hogy úgy beszéljen velem, ahogy és hogy belehazudjon a szemembe - nekem ez volt a véleményem a történtekről, s visszagondolva még mindig bennem volt a tüske emiatt. Dana szavai jól estek, de a bizonytalanságom ezt követően sem múlt el, s nem éreztem azt, hogy megkönnyebbültem volna. Leginkább súlyokat éreztem magamon, s dühös voltam.
- Nem haragszom, megértem és köszönöm, hogy ezeket így elmondtad - mosolyogtam rá kedvesen, majd ha engedte, akkor közel húzódtam hozzá és barátian megöleltem.
- Tényleg sajnálom Dana, hogy félreértettem a helyzetet és rosszat feltételeztem rólad. Ostoba voltam, nem értem, miért is hittem ezt. A tanácsaidon meg elgondolkodom majd, de tényleg nem tudom, hogy mi lesz - sóhajtottam, mert fogalmam sem volt arról, hogy vajon valaha is zöld ágra vergődhetek-e majd Márkkal.
- Tényleg, Somával és veled mi újság? Még nem is meséltél róla úgy igazán, csak lopva néhány mondatot. Vele is ennyire nehéz volt a dolgod? - kíváncsian puhatolóztam, hátha így talán majd megértem Márk viselkedését is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. március 4. 20:54 | Link




Láttam a lányon, hogy irtózatosan össze volt zavarodva, én pedig nagyon sajnáltam, hogy nem tudok neki részletgazdagabb képpel szolgálni az adott szituval kapcsolatban.
- Igen! Neki több idő kell mindenhez az átlagnál! - próbáltam rekonstruálni a helyzetet a lánynak, közben pedig Márk védelmére kelni. Hát nagyon nem volt egyszerű dolgom...
- Ez jogos, de gondolj bele abba, hogy lehet, ő nem annyira bátor, hogy bármit is közöljön. Aranyos, de másképp működik, mint az átlag, ezért hogy is mondjam, légy türelmesebb hozzá - tanácsoltam a barátnőmnek, hogyan is próbáljon meg viszonyulni a sráchoz.
- Semmi gond - viszonoztam boldogan a lány ölelését, magamban azt kívántam, hogy bárcsak több mindent elmondhattam volna neki, de tudtam, hogy nem voltam abban a helyzetben, így tartottam is magam ehhez.
- Persze, az majd rajtatok múlik, hogy hogyan fognak alakulni a dolgok a továbbiakban - feleltem neki nagy szemekkel. Reméltem, hogy minden a lehető legjobb végkifejletű lesz, de ez az egész már egyáltalán nem rajtam múlt, hanem a két egyénen.
- Somával remekül megvagyunk. Nagy a szerelem, mindig számíthatok rá, rajta is látszik, hogy odavan értem, és ez fordítva is igaz. Ráadásul jellemben és habitusban nagyon hasonlítunk egymásra, igazán boldog vagyok vele - válaszoltam Karolának nagy mosollyal az arcomon. Bizony, nagyon szuper volt, hogy összehozott a fiúval a sors, hiszen remekül kiegészítettük egymást, és nagyon nagy volt a szerelem köztünk, igazán boldognak éreztem magam mellette.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. március 4. 21:08 | Link

Dana

Több idő az átlagnál. Ez a mondat ismétlődött a fejemben újra és újra, miközben Danát hallgattam, s közben próbáltam halovány mosolyt erőltetni az arcomra. Legbelül azonban inkább el voltam keseredve, s azon gondolkodtam, hogy vajon mi lett volna, ha aznap a DÖK megbeszélés után nem várom meg Márkot? Lehet, hogy ha akkor nem lépek elé, s nem mondom el neki az érzéseimet, akkor azóta se beszélnénk, vagy talán azóta már rám köszönt volna egy helót? Vajon mit jelenthet nála a több idő?
- Az feltűnt - motyogtam halkan, inkább csak magamnak, sem mint Danának, hisz nem az volt a célom, hogy panaszkodjak. Ő persze kedves volt, meghallgatott, s úgy éreztem hogy próbálta Márkot is védeni, ettől függetlenül elbizonytalanodtam vele kapcsolatban, s már abban sem voltam biztos, hogy mit is akarok. Arra, hogy türelemre kért, inkább nem reagáltam, csupán bólintottam egyet, mintha próbálkoznék. Ezt követően azonban úgy éreztem, hogy bocsánatkéréssel tartozom, ezt meg is tettem, s így megkönnyebbülhettem, hogy legalább Danával sikerült tisztáznom a dolgokat, és helyre állt a barátságunk. S mivel a rablás óta nem is találkoztunk, így kíváncsian tettem fel neki kérdéseimet, miközben sikeresen elterelődött a gondolatom, s kezdett egy kicsit a kedvem is jobb lenni. Már a szoba sem tűnt túl komornak, s a szomorú zongorajáték is elhalt.
- Ez nagyon jól hangzik, örülök hogy így egymásra találtatok - mosolyogtam rá őszintén, valóban jó volt hallani azt, hogy ennyire nagy volt az összhang köztük.
- Na és, van valami tervetek a vizsgák után? Elmentek valamerre nyaralni?- érdeklődtem, mert nekem sajnos nem volt még ötletem a nyárra, bár felmerült bennem a gondolat, hogy valahová kiruccanhatnék az unokatesóimmal, meg Benivel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. március 4. 21:22 | Link




- Azon csodálkoznék, ha nem tűnt volna fel - kacsintottam a lányra, szerintem ezzel el is mondtam neki mindent. Tudhatta, mire számítson a fiú által, és kapott egy kis rálátást is arra, hogy mi vár rá, ha kivárja, amíg Márk elmondja neki az érzéseit. Úgy tűnt, hogy egyre jobb kedve lett a barátosnémnak, mert a szomorú zongorajáték is eltűnt a háttérből, sőt, mintha még a falak színei is megváltoztak volna kissé.
- Köszi. Tulajdonképp gyorsan egymásra találtunk. Soma már az elején tudatta velem, hogy tetszem neki, de ugye akkor még nem voltam szabad préda. Aztán a későbbiek folyamán végül összejöttünk, talán az volt a titok nyitja, hogy nem adta fel értem a harcot. Nos, azóta is boldog vagyok vele - meséltem a barátnőmnek nagy beleéléssel.
- Nos, még nem beszéltünk róla így konkrétan, de szóba került egy balatoni nyaralás - feleltem neki vidoran, közben már el is képzeltem, ahogyan együtt nyaralunk Somával. Kibérelünk egy kis faházat vagy apartmant, strandolunk, kirándulunk, részt veszünk különféle táncos mulatságokon, éjjelente pedig romantikázunk... máris nagyon vártam a nyarat, hiszen szerettem volna vele minél több időt együtt tölteni.
- Te mi jót csinálsz a vizsgák után? - kérdeztem tőle kíváncsian, hiszen nem tudhattam, hogy mik a tervei arra az időszakra. Talán meglátogatja a szüleit, vagy itt marad a kastélyban, vagy elmegy valahova a barátnőivel, esetleg Márkkal, ha kapcsol végre addigra... ki tudja...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. március 5. 18:23 | Link

Dana

- Nahát, akkor nem bízta a véletlenre - elmosolyodtam a történeten, amit elmesélt, s azt hiszem, hogy sokkal boldogabbnak tűnt, mint amikor arról a másik fiúról mesélt. Bár, ahogy emlékszem, akkor is csillogott a szeme, így talán ő is jelentett neki valamit. Arról igazán nem akartam faggatni, hogy miért nem alakultak úgy a dolgai a másikkal, ahogy, mert láthatóan most boldog volt. Egy kicsit el is gondolkodtatott a történetük, s megfordult a fejemben néhány gondolat arról, hogy milyen is lenne, ha Márkkal gördülékenyebben mennének a dolgok.
- Jó ezt hallani - fűztem hozzá, majd ezt követően kíváncsiskodtam a nyárról, hisz mostanában elég sokan dumcsiztak arról, hogy ki merre utazik majd el. A Balaton nagyon is jól hangzott, el is mosolyodtam, mikor ezt hozta szóba Dana.
- Jól hangzik, ha arra jártok, akkor meg is látogathatnátok Tihanyban. - javasoltam a lánynak, kérdésére azonban hirtelen nem is tudtam, hogy mit feleljek.
- Ez nagyon jó kérdés Dana, korábban volt olyan, amikor táborokban töltöttem a nyár egy részét, néha apáékkal utazgatunk, de most fogalmam sincs még. Most, hogy lettek barátaim, jó lenne a nyáron is összefutni, de a szüleim nem hiszem, hogy túl sok helyre elengednének - halk sóhaj tört fel belőlem, azt még valahogy ki kellett volna harcolnom, hogy elmehessek valamerre.
- De szerintem, mielőtt hazautaznék, majd valamit beiktatok még - mosolyogtam a lányra, közben felkeltem a kanapéról.
- Most mennem kell, de örülök, hogy megbeszéltük ezeket a dolgokat Dana, jól estek a szavaid. És ha ráérnél a vizsgák után, akkor beülhetnénk a cukrászdába- tettem javaslatot egy kedves mosollyal, még megvártam mit felel, majd integetve, kicsit jobb kedvűen hagytam magam mögött a helyiséget.



Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aksel Vasquez
INAKTÍV


all is soft inside
offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 19
Írta: 2020. március 6. 19:35 | Link

V. H. Sára


Ahogy Aksel belépett a szobába, a falak mintha átváltoztak volna. Tisztán látta, hogy a mostani, koszos farmerkék csak épphogy kialakult. A háttérben pedig mintha esőcseppek lágy neszét hallaná. Fura, ugyanakkor kellemes érzés töltötte el, hallgatva a finom kopogást. S csak ezután vette csak észre az eddig a szobában tartózkodó lányt. Aki nem mellesleg úgy nézett a fiúra, mintha az éppen rajtakapta volna az éléskamra kifosztásán. Majd tekintete meglágyul, csak szemei maradnak elkerekedve. Az arca kissé ismerős volt Aksel-nek, csak azt nem tudta, honnan. Lehet egy házba járnának? Elképzelhető. Minden esetre meg mert volna esküdni, hogy látta már valahol őt. Legnagyobb meglepetésére egyből visszaválaszol a lánynak valószínűleg idegen nyelvű üdvözlésre? Vagy ő is francia lenne? Nem, azért annyira nem jó a kiejtése. De eléggé jól esett hősünknek, hogy megint hallhatja. Még ha így is csupán. Folytatja is a lány, elég jól, de aztán sikerült belekavarnia magát. Aksel egyszerűen nem tudott uralkodni magán és akaratlanul is összehúzta szemöldökeit. Nem mondott ő... ezek szerint Sára akkora hülyeséget, csak a fiú nem ezt szokta meg ez után a mondat után. Kicsit rosszul is kezdte érezni magát, hogy gúnyt űz a lányból. De ebből semmi nem látszott az arcán.A szokásos módon.
- Gyakoholnom kell á magyaht, inkább 'asználjuk ázt. - jegyezte meg a szokásos, másoknak olykor bunkónak tűnő arccal - Aksel Vasquet. Ehidon. Gondohom ez lép meg á leghiobban, de... fhancia. - emeli föl a szemöldökét, reménykedve, hogy üt a poén. Lehet, hogy nem a legjobb az érzelmei kimutatásában, de legalább karizmatikus egy kicsit. És erre büszke is volt. Egy kis ideig várt, egy helyben, egyenes állásban, nézelődött körbe a szobában, megállapítva, hogy ez egy igen szépen berendezett helyiség. A farmerkék mondjuk kicsit szomorkás hangot adott neki. Aksel kíváncsi volt, vajon milyen lehetett azelőtt, hogy belépett.
- Léül'etek? - mutatott hűvös arccal a lány mellé. Nem közvetlen mellé, inkább egy olyan tisztes, egy-másfél méteresen mellé. Merlin mentse, hogy ilyen közel kelljen lennie egy idegenhez. Egy szeretett személy már más téma. De az új ismerős annyira nagyon közeli sose lesz. Csak barát.
Utoljára módosította:Aksel Vasquez, 2020. március 24. 23:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. március 8. 20:35 | Link


outfit|music


Érezhetően megkönnyebbült, mikor a barna tört magyarsággal szólt hozzá. Igaz, hogy annyira szörnyen francia akcentussal beszélte a magyart, hogy küzdenie kellett a megértésért.
- Szóval Aksel... Erdion? Új vagy? Csak mert nem tűnsz ismerősnek. - Azért biztos ami biztos alaposabban is végigmérte, minden egyes apró porcikáját a lehető legalaposabban kielemezve. Minden apró göndörödést a barna hajban, az arckifejezés legkisebb rezdüléseit és a ruházatát - na jó, főként a ruházatát - is igyekezett a legalaposabban szemügyre venni. Összességében szimpatikusnak találta Akselt, bár úgytűnt, hogy a francia nem kifejezetten szívleli mások társaságát.
- Hűű, na nem mondod, hogy francia vagy? - kérdezett vissza vigyorogva, miközben összepakolta a ceruzáit. A zene elhallgatott és csak most tűnt fel, hogy a falak színe is megváltozott a fiú megjelentével. Annyira nem tetszett neki, hogy a kellemes napsárga szín szomorkás farmerkékké alakult. A csendben esőcseppek kopogását vélte felfedezni, holott meg mert volna esküdni, hogy mikor elindult a szobájából még csodaszép tiszta idő volt.
- Persze, foglalj csak helyet - kedves mosollyal igyekezett ellensúlyozni a fiú rideg ábrázatát, de valahogy nem volt most kedve ledönteni azokat a falakat, amelyek szinte teljesen elzárták Akseltől. Persze bízott abban, hogy a fiú magától is megnyílik majd annyira egy kis idő elteltével, hogy neki csak hátra kell dőlnie és élveznie, hogy a francia mesél. Esetleg a későbbiekben adhatna neki francialeckéket, vagy főzhetnének együtt valami finom francia kaját. Kicsit elkalandozott, ezért fogalma sem volt, hogy a fiú közben leült-e vagy sem. Fejét megrázva pilantott oldalra, hogy felmérje, mi történt amíg ő gondolataiba mélyedt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aksel Vasquez
INAKTÍV


all is soft inside
offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 19
Írta: 2020. március 25. 00:39 | Link

V. H. Sára


- Oui, idén köhtöztem idé. Szoval té sem nékem. - jegyezte meg a fiú, kissé elismerően bólogatva. Kedvesnek tűnt a lány, ezzel nem volt probléma. A gond már a röntgen érzetű tekintetnél kezdődött, ami olyan volt, mintha a lány kiskutyaként végignyalná szeme világával, majd aztán beszippantaná, mint egy fekete lyuk. Aksel elég kényelmetlenül érezte magát, igyekezett kerülni a lány tekintetét. Szóvá már nem tenné. A francia inkább az a "csendben meghalok" típus volt, ami megint abból a problémából ered, hogy nem tudja kommunikálni az érzéseit. Habár másik szemszögből a lány abbahagyhatná, hogy aktívan bámulja. Általában ez a legtöbb ember számára kellemetlenséget okoz. Senki sem szereti, ha bámulják, főleg Aksel. Ő soha sincs sehol, max beleolvad a tapétába. Ha ennyire nézték, mindig fent állt a félelem, hogy megtámadják, vagy valami, elvégre egy csendes, vékony, más érdeklődésű srác elég könnyű célpont. De szerencsére sosem volt ilyenre példa. A Beauxbatons-ba is túlnyomó részt normális emberek jártak. Eddig itt sem volt probléma. A csaj sem tűnt rossz szándékúnak eddig. De azért Értékelte volna, ha abba hagyja a szemlegeltetést.
A kis szarkazmust tartó visszaszólásra szavakkal nem reagált, csak amolyan "hát igen, ez van" nézéssel bólogatott maga elé, összepréselve ajkait. Aztán észrevette, hogy társasága pakolni kezdett. Talán távozni készült? Őszintén szólva a francia nem esett volna túlzottan kétségbe, vagy letargiába. Ugyanakkor feltűnt neki, hogy a lánynak is figyelmébe ötlött a változó környezet. Mintha még egy kis nemtetszést is érzékelt volna. De nem tudott volna sok mindent tenni ellene. Nem tudta, hogy működik ez a dolog.
Az ülésre való engedély megkapása után megkönnyebbült bólintással helyet foglal, de úgy ült ott, mint akinek seprűt kötöztek a hátához. Tekintete egy minimális nyakmozgás nélkül körbejárta a szobát, majd egy sóhajjal visszatért maga elé. Látószögéből észrevette, hogy a lány kissé megrázta fejét. Vajon mi járhatott a fejében? A lelkében lévő kíváncsiság az arcára sajnos már nem jutott el. Ott inkább valami megvetéses, csodálkozós felhúzott szemöldög jelent meg.
- Es... hajzohlsz? - szólalt meg végül a kínos csend által rá gyakorolt nyomás alatt. Komolyan érdekelte, hogy a lány mit csinálhat, de arcán csak egy fapofa gubbasztott. És csak ott ült, egyenes derékkal, tenyerei a térdein, válaszra várva.
Utoljára módosította:Aksel Vasquez, 2020. április 2. 23:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. március 25. 16:39 | Link


outfit|music

- És eddig hogy tetszik a kastély? - érdeklődött levakarhatatlanul kedves mosollyal. Nem volt kifejezetten meglepve, hogy a fiú nem ugrott a nyakába. Bár a francia máguscsaládok gyermekei leginkább a Beaxbatons kastélyába költöztek be, de szép számmal akadtak a Herzbergben is. Pont ugyanilyenek voltak, távolságtartóak, közönyösek és mogorvák. Na meg persze egy kissé önteltek. Általában az bevált, ha megpróbált velük beszélgetni az ember. Egy idő után megtört a jég, csak elég kitartónak kellett lenni ahhoz, hogy tőmondatoknál többet kicsikarjon belőlük. Amúgy kedvelte a francia lányokat, iszonyatosan jó stílusérzékkel voltak megáldva és szerettek is a divatról fecsegni. Persze azt gondolta, hogy a kis kócost ezzel a témával nem fogja tudni szóra bírni. Bár, ahogy így végig nézett rajta egészen stílusos srácnak tűnt.
- Áhh igen, rajzoltam, de már befejeztem igazából - vonta meg vállait. Kinyújtóztatta lábait, majd visszahúzta maga alá, ezzel egyértelműsítve, hogy nem, ő bizony még nem készül sehova sem menni. Ha már itt volt és sikerült valami beszélgetés félét elkezdeniük akkor nem adja fel, megtöri a jeget. Vagyis megpróbálkozik vele.
- Szóval kedves Aksel, ha már így a jövőben háztársak leszünk... Nem bánod ha kérdezősködöm kicsit? Mármint ha bánod is fogok, de gondoltam aranyos leszek és megkérdezem előtte, hogy te mit szólsz, mert azért hát mégsem akarlak elijeszteni vagy ilyesmi - darálta egy levegővel. Lényegre törően és egyenesen közölte az igazságot a fiúval. Nem lett volna túl sok értelme azt mondani, hogyha a kis kócos nemleges választ ad akkor csendben visszavonul, mert jól tudta, hogy úgysem így lesz. Így legalább előre felkészítette a fiút a várható gyötrelmes szenvedésre.
Lábával együtt kopogott az esőcseppekkel, ujjai tolltartója zipzárjával játszottak. Túl sok energia volt benne ahhoz, hogy csak üljön ott mozdulatlanul és tétlenül, mint a francia.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aksel Vasquez
INAKTÍV


all is soft inside
offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 19
Írta: 2020. április 15. 19:50 | Link

V. H. Sára
szinte festett mosolyú kérdés-masina


Aksel valahogy mindig úgy érezte, hogy aki túlságosan kedves, mondhatni bűzlik a jóindulattól, az biztos csak megjátssza magát. Lehet ezt az általa olvasott mesékből tanulta, vagy az ösztönei ültették el ezt a kis magot a fejében. A legrosszabb ebben a hipotézisben az volt, hogy nem létezett rá egyértelmű válasz. Legalább is ez a bizonyos válasz még nem volt a fiú birtokában. Addig, ameddig ez ebben az esetben kiderül, addig nincs más opció a francia számára, mint koppanni a lánnyal folytatott felszínes beszélgetésen. Aksel érdekes módon az alkotásban, a művészetben éltette a szubjektivitást, hogy minden dologból ezer út visz, s hogy mindezek együtt tudnak létezni egymás mellett. Viszont emellett gyűlölte ugyanezt a való életben. Gyűlölte, hogy egyszerűen a többiekkel, a húgával ellentétben kényelmetlenül érezte magát mások között. És ha esetlegesen azok a személyek fontosak is lennének neki, ezt nem tudja kommunikálni feléjük. Amire képes volt, az csupán csak egy sekélyes szóváltás. Irigyelte a lányt, ő nyilván a kisujjából rázza  ki ezeket a szociális kötelességeket.
- Igazán gyönyöhű, habáh kise öhegebbnék tűnik, mint á hégi iskohám. - nézett fapofával maga elé a francia. Egyáltalán nem rossz értelemben gondolta ő, amiket mondott. Sőt, el volt ragadtatva a Bagolykő csodás épületétől. Csak hát néha dolgok teljesen máshogy hangoznak kibukva a szájából, mint lebegve a kócos fejében.
- Cool. Mit mutát? - emelte fel kissé orrát hunyorítva a kis francia. Mint lelkes alkotó, szerette megnézni mások, főleg kortársak alkotásai. Jelentsen ez akadémiailag elismert művészeket, vagy csak szimplán barátokat. Az alapján, hogy az ember milyen gondolatokat vet papírra, könnyen meg lehet állapítani a szándékait.
A lány szólavinájára kikerekedtek a szemei, szíve hevesebben kezdett lüktetni. Kérdéseket? Neki? Miért? Minek? Miről? Lelkét kelletlen fintor, a szoba falai pedig tintacseppenként fekete színt öltenek. Hősünknek csak kicsit vonta el helyzetéről figyelmét a környezetváltozás. Csak barna szemei fordultak egyet a falak irányába, egyébként mozdulatlan maradt. Ellentétben beszélgetőpartnerével, aki úgy tűnt, mintha fel akart volna robbanni, vagy legalább is el készült pattanni, mint egy rugó.
- Nyügodj még, nékem lenne okom félni. - nézett minimális értetlenséggel a tekintetében Aksel - Mit is kéhdeznél tölém ámugy? - csengtek kissé haragosan szavai, ami őt magát is megijesztette, hisz a fiú lelkében semmi harag nem honolt. De inkább nem szólt semmit, csak várt és remélt, hogy nem lesz ebből vita.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. április 17. 16:07 | Link


outfit|music

- Gondolom nem herzberges voltál, hanem a Beauxbatonsba jártál. - nyugtázza a tényt. Egyértelmű, hogyha Svájcba járt volna, akkor ismerné, de mivel ezelőtt sosem találkoztak, így nem volt nehéz összerakni a képet, miszerint a fiú a francia mágusiskola padjait koptatta eddig.
- De igen, ahhoz képest teljesen más ez az épület, de szerintem is szép hely. - Bólogatott, hogy megerősítse egyetértését. Kislánykorától kezdve lenyűgözték a kastélyok, egészen addig, míg be nem költözött egybe. Ott és akkor elvesztette azt a gyermeki lelkesedést és a helyét valamiféle kissé közönyös, távolságtartó gyönyörködés, amivel ugyan még mindig elismerte az építészeti műremekek jelentőségét és szépségét azonban a lelkesedés már rég kiveszett belőle.
- Igazából semmi komoly, csak ruhatervek. - A fiú elé tolta a vaskos füzetet a legutóbbi alkotásnál kinyitva és hátradőlt, hogy Aksel nyugodtan lapozgathassa a rajzokat. Egész tetemes mennyiség összegyűlt már az elmúlt évekből és ha az elejéről kezdte lapozni valaki, akkor remekül láthatóvá vált a fejlődés. Az elején egészen bénácska, néhol alig felismerhető torz emberalakok szerepelnek nagyon csúnya kivitelezéssel. Mostanra már legalább az női alakokról el lehetett dönteni, hogy tényleg női alakok és sokkal szebb volt a színezés is.
- Ó, semmi érdekeset. Tudod, ilyen átlagos kérdés, hogy miért pont Magyarország? Mivel foglalkoznak a szüleid, te mit szeretsz csinálni szabad idődben? De igazából bármi érdekel, amivel kicsit jobban megismerhetlek - vonta meg vékonyka vállait. Néha napján még ő saját magát is kicsit parának tartotta, mert azért így lerohanni szegény fiút... Talán nem illett volna. De Sári meg az illem olyan messze álltak egymástól világ életében. A szülei repestek a boldogságtól, mikor sikerült rendesen viselkednie és nem kiakasztania mindenkit a boltban, az utcán, a játszótéren vagy igazából bárhol ahol csak jártak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fodor Rebeka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 23
Írta: 2020. június 13. 10:10 | Link

Dani

Tízszer balra, ötször jobbra. A bal oldallal már készen vagyok, a jobb oldalinál azonban szándékosan hétszer keverem meg a főzetet. De ha ez sem lesz elég, akkor a főzet végén mooncalf-szőr helyett hippogriff tollat fogok beleszórni. Ennél jobban nem merem elrontani.
Hogyan is kerültem ide? Na ez aztán elég vicces sztori. Sári tanácsára igyekeztem felfedezni a kastélyt belülről is, amikor meghallottam egy érdekes pletykát. Ha a lélekszobában helytelenül készítesz el egy bájitalt, előjön a Bagolykő első bájitaltan professzorának szelleme és megbüntet. Hogy mi lehet a büntetés, azt nem tudom, de egy próbát megért. Legalábbis szerintem, másoknak annyira nem tetszett az ötlet. Így esett, hogy magamban cipeltem fel ide az üstöt és kezdtem bele a bizalom elixírjének elkészítésébe.
Szóval lehet, hogy ez inkább így egy szomorú sztori. De mindegy is.
A földön ültem, de végre kiegyenesedtem, nem görnyedtem többé az üst felé. Az ajkamba haraptam, ahogy néztem a főzetet, aminek még fél órán keresztül kell rotyognia. Azért jobb lenne ezt társaságban csinálni, így egyedül elég unalmas tud lenni a várakozás.
Hozzászólásai ebben a témában
Demeter Hunor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 203
Írta: 2020. június 21. 21:55 | Link

Ajsa

- Tűnj el! Tűnj el!
Rohanok az üvöltő portrék véget nem érő folyosóján. A szellem kerget megint, aki a szfinx portré előtt is vegzált.
- Ne röhögj már!
De a néhai illető csak kacag fülsértő hangján. A fejemre tapasztom a karjaimat, és úgy rohanok tovább. Néha felnézek, hogy orra ne bukjak valamiben, de csak a festmények gúnyos, rosszalló, gonosz tekintetét látom, egyébként üres az egész hely.
A kísértet teljesen becsavorodik, képkereteket vagdos hozzám, nyakamat behúzva hajtom tovább magam. Záporoznak rám a képek. Egy elém esik, a lila ruhás dáma arcára lépek. Nem kérek bocsánatot.
Egyre kevesebb festmény talál el. Talán lemaradt? De nem nézek hátra, már iszonyatosan kell pisilnem. Kinyitom a piszkos sárgás-fehéres ajtót. A volt iskolám vécéje. Na végre.
De a fülkék mind meg vannak rongálva. Az egyiknek az aljából hiányzik egy méteres darab, a másiknak a közepéből. Így nem lehet!
Muszáj kiválasztanom egyet. Nem, mindenhogy látszom. Most mit csináljak? Nincs egy fülke, amiben elvégezhetném a dolgom úgy, hogy ne lássanak. És bármikor betoppanhat akárki. Be fogok pisilni!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vörös Ajsa
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 22
Hunor
Írta: 2020. június 21. 22:07
| Link

Elveszve bolyongok a kastély egyik kihalt folyosóján. Kicsit hűvös van, szorosabbra húzom magam körül a talárom. "Talár", milyen furcsa szó, és milyen furcsa hely ez, minden annnyira idegen és mégis otthon érzem magam. Csak ne keveredtem volna el a csoportomtól. Én barom! Minek kellett megnéznem minden egyes festményt. Dehát oly rejtélyesek, és oly varázslatosak.

"Tűnj el! Tűnj el!" - üvöltés szakítja meg a folyosók csendjét, ahogy az üres folyosókon ide oda pattogva visszaverődik a hang. Aztán még néhány artikulálatlan üvöltés. Kicsit megriadok, a fal menedékébe húzodom. De aztán erőt veszek magamon és a hang irányába megyek.

A sarkon befordulva még látom ahogy egy lány berohan egy ajtón. Kicsit gondolkodom, majd követem. Az ajtó előtt még téblábolok kicsit, végül benyitok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Demeter Hunor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 203
Írta: 2020. június 21. 22:32 | Link

Hatalmas dörrenéssel vágódik ki a vécé ajtaja. Én pedig felriadok a kanapén fekve, hasamról lecsúszik a bájitaltan könyv. Farkasszemet nézek egy szőke, hosszú hajú felsőbb évessel, aki néhány pillanatig vár, majd hátraarcot csinál, és dohogva ("Már megint foglalt!") kimegy, ahonnan jött.
Eloldalaz egy másik illető mellett, aki szintén az ajtóban áll. Milyen forgalmas ez a vécé... mármint... ez a szoba! Odanyúlok az arcomhoz, megint kifolyott a nyálam. Még kicsit tompa vagyok, szóval először csak meredek előre a jobb orcámat dörzsölgetve-kapirgálva, aztán eszembe jut az életemet megkeserítő saláta - mármint a tudás kietlen verme... mármint a... szóval a tankönyvem.
Reszkető ujjakkal, óvatosan emelem fel a hasra esett, megviselt kötetet. Az ölembe helyezem, majd lenyúlok a kiesett lapokért is.
- A könyvtáros meg fog ölni - jósolom.
Már akkor pocsékul nézett ki a fák legalantasabb reinkarnációja, amikor megkaptam. És tele van firkákkal. Először reméltem, hogy segítő jegyzetek, de a legtöbb olyasmi, hogy "Szeretlek, Timi" meg "Itt rohadunk három éve". Csak elvétve akadnak "Ha akarsz egy jó pontot Felagundnál: kérdezz rá, hány mili vastag legyen a doxybőr." jellegű jó tanácsok.
Nem kérdeztem rá. De kijavítottam az elírt szót.
Már megint ez az álom. Nem csoda, hogy kimerült vagyok, ma éjjel is a Levita folyosóján aludtam (vacogtam embriópózban), mert eltévedtem, és nem tudtam a választ a szfinx hülye feladványára. De most már jöhetne valami felszabadító álom is. Pillangók, szivárványok... egy Várakozáson felüli bájitaltanból...
Fásultan lapozom a könyvet az 54. oldalig, hogy a helyére illeszthessem az 55.-et.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vörös Ajsa
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 22
Írta: 2020. június 21. 23:25 | Link

Kissé meghökkenve húzódom az ajtó mellé, míg az imént követett lány elrobog mellettem, majd a nyitott ajtón át körbenézek a szobában. Mint a kastély többi része, ez is telítve van mágiávak. Ha nem lenne itt más is biztos tátott szájjal állnék és csodálnám a helyet.

De nem voltam egyedül. A kanapé egy lány próbál felébredni, látszik rajta, hogy most kellt az ajtó nyílására és kómásan próbálja rendbetenni magát. Ottlétemre nem is figyel, csak arra, hogy kitörölje az álmot a szeméből, majd könyvet formáljon az immár ölében fekvő könyvből.

Már már átfut az agyamon, hogy sarkon fordulok és megyek tovább, mert nem akartam itt lábatlankodni, de aztán eszembe jutott, hogy fogalmam sincs hol vagyok. -Talán megkérdezhezném ettől a lánytól. Igaz nem az én házam tagja, de attól még hátha tudja, merre kell menni.

-Bo...bocsánat. -szóltam bátortalanul - Nem tudnád megmondani, hogy hol vagyunk most? Hogy a kastély mely pontján vagyunk? Illetve esetleg, hogy hol a Navine klubelyisége? Kicsit eltévedtem...
Utoljára módosította:Ardai Tánya, 2020. június 23. 22:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Demeter Hunor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 203
Írta: 2020. június 22. 17:29 | Link

Teljesen megfeledkeztem az ajtóban állóról. Valahogy úgy képzeltem, hogy - mivel úgy látszik, egyszerre csak egy ember tartózkodhat itt - horkanok fel magamban - már ő is lelépett. Amikor megszólít, akkor eszmélek. Pont visszatettem az utolsó lapokat is (165-től 172. oldalig), biztonságba helyezem magam mellett a Bájitaltan kezdőkneket.
Fogós kérdéssel fordul hozzám. Rekedten válaszolok.
- Nos... azt el tudom mondani, hogy hogyan kell idejönni, ha megtalálod a szárnyas bikát ábrázoló festményt a csarnokban. De hogy pontosan hol vagyunk és hogy kell innen bárhova menni... arra még nem jöttem rá.
De tényleg. Azért szoktam idejárni, mert már megjegyeztem az utat. De nem tudom összekötni semely pontjával a fejemben létező csökevényes-kávéfoltos Bagolykő-térképnek. Csak valahogy mindig idetalálok. Mindig... három hete kezdődött a tanév.
Felajánlanám, hogy segítek megkeresni a Navine klubhelyiséget, de velem rosszul járna.
- Szívesen segítenék, de azt hiszem, velem csak rosszabbul járnál - mondom ki hangosan is.
- Bár, végül is jobb, ha elindulok én is. Hosszú bolyongásnak nézek elébe. Vagy... neked megy a bájitaltan?
Váratlan kérdésemet a kétségbeesés szüli. Alig vagyok még itt, de a dupla bájitaltanok és az ott szórt jegyek már elültették bennem a kételyt, hogy valaha második évfolyamos leszek.
Utoljára módosította:Demeter Hunor, 2020. június 22. 17:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vörös Ajsa
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 22
Írta: 2020. június 22. 21:08 | Link

A kérdésem után sajnos ugyan az az arckifejezés fut át az arcán, mint az enyémen is , teljes, totális elveszettség. És a válaszával sem tudott megnyugtatni. "Szárnyas bika?" Ja igen, az a fura teremtmény a fehér ruhás kislány portréja mellett. Igen, azt hiszem innen vissza találok oda, de onnan megint nem jutok semerre. Reménytelen, itt fogok bolyongani egész életemben ebben a kastélyban, ahol amúgy bármikor rám támadhat egy szellem.

-Hát az az igazság, hogy nem vettem fel a bájitaltan órát, de amikor sikerül összefutnom egy-egy társammal, akkor ők szoktak mesélni róla. Esetleg tudok segíteni. Legalább addig sem egyedül bolyongok ebben a túlméretezett kastélyban. -felelem nem túl határozottan és közben reménykedem, hogy elfogadja a társaságomat és nem kell tovább bolyonganom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Demeter Hunor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 203
Írta: 2020. június 22. 21:33 | Link

- Micsoda?! A bájitaltan nem kötelező?! Nekem azt mondták, hogy kötelező. Talán ugrattak? Le lehet adni, vagy ez most már eldőlt? Ezt kell tanulnom öt éven át?!
A hangom egy oktávval magasabbra ugrik, ideges vagyok. És ilyenkor hajlamos vagyok nagyon sokat és gyorsan beszélni.
Egy nagyon hosszú levegőfújással próbálok megnyugodni. Egyszerre csak egy dolog.
- Oké. Bájitaltan. Tehetünk egy próbát.
Végül is tök mindegy. Annyira megy a tantárgy, mintha én sem járnék rá. Sajnos vagy nem sajnos, arra azért ügyel a ház, hogy a gólyák eljussanak az óráikra. Valahogy mégis mindig elkeveredünk órák után. Meg takarodó előtt.
- Figyelj, az a bajom, hogy elolvasok egy ilyen receptet és... nekem csak annyi marad meg belőle, hogy "van itt néhány hozzávaló, tessék, csinálj belőle valamit".
Rábökök az első receptre. Közönséges altató.
- Látom, hogy itt van egy csomó minden, ezt így meg úgy, eddig-addig, keverd, jobbra ennyit, balra annyit, várjál ennyit, forrald fel, de ne így, hanem úgy... Semmi. Nekem ez... Én ezt képtelen vagyok befogadni. Állok az üst fölött és csak beleszórom a hozzávalókat.
- Már napok óta próbálom memorizálni a receptet, hátha akkor nem ér majd váratlanul az órán, de egyszerűen nem megy.
A hajamba markolok, már az őrület határát súrolom. Hogy nem kötelező?!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vörös Ajsa
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 22
Írta: 2020. június 22. 22:06 | Link

-Hát nekem azt mondták nem kötelező és annyira nem is érdekelt mint a sárkánytan. - a sárkányok gondolatára elmosolyodom, viszont ez a kötelező dolog kicsit megzavar, nem akarok bajba kerülni azért mert nem vettem fel egy tárgyat amit kellett volna.

-Nos mi lenne ha együtt nekiülnénk annak az altatónak? Ha megvannak hozzá a szükséges alapanyagok, akkor megpróbálhatnánk együtt elkészíteni. Ha nincsenek... Hát bár nem sok mindent ismerek ezen a helyen, tudom, hogy hol lehet szerezni hozzávalókat. - mosolygok rá a zavarban lévő lányra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Demeter Hunor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 203
Írta: 2020. június 22. 22:33 | Link

Zavartságát látva új neki, hogy kötelező lenne a bájitaltan. Hogy őszinte legyek, remélem, nekem van igazam. Ajj, hogy mondhatok ilyet? De tényleg, inkább ő mint én. Ajj, seggfej vagyok.
- Egy egész tantárgy a sárkányoknak? Nem fértek bele a Legendás Lények Gondozásába? - Ez nem gúny akar lenni, hanem egy komoly kérdés. A gyerekkori néhány sárkányos mesén kívül mondjuk tényleg nem tudok sokat a sárkányokról, lehet, hogy megtöltenek egy egész tantárgyat. Mondjuk biztosan a futóférgek is... na jó, talán azok nem. De ennyi erővel lehetne mondjuk hippogrifftan is. Vagy szellemtan! Brrr.
Ajj, milyen rendes, én meg ilyeneket gondolok...!
- Mi? A szükséges alapanyagok? Ja, hát azok nincsenek.
Hogy még meg is főzzem? Elolvasni is rémesen unalmas!
- Te honnan tudod, hol lehet hozzávalókat szerezni?
Ez őszintén érdekel, hiszen most mondta, hogy nem jár bájitaltanra. Nekünk elmondták az első vagy a második órán. Persze a közelébe nem teszem a lábamat annak a helynek, csak ha muszáj.
- Őrülten unalmas ez a főzőcskézés - vallom be...
- Ja, bocs. Én Hunor vagyok, benned kit tisztelhetek?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 7 ... 15 16 [17] 18 19 ... 22 23 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony