A folyosón haladva egy szépen kidolgozott tölgyfaajtócskába botlunk. Külsőleg semmit nem árul el magáról a szoba, aki pedig nem ismerős errefelé, annak elképzelése sem lehet, mi is van odabent. Azonban abban a percben, hogy benyitunk, egyből magunkénak érezhetjük a szobát. A szoba alapvető kinézete a négy ház színeit hordozza magán, a bent lévő bútorzat pedig kényelmet és nyugalmat sugároz. Belépve azt látjuk, hogy körben egy kanapégarnitúra helyezkedik el. A párnák eltérő árnyalatokban pompáznak, van köztük sárga, bézs, fehér és szürke színű egyaránt. Középen egy nagyobb dohányzóasztal található, ami alatt kis rekeszek, azok régebbi Edictum számokat, pennát és pergament rejtenek magukban. A tetőtéri ablakon át beszűrődő fény bevilágítja a teret, de ez sem állandó, mint ahogy itt semmi. Különleges és hívogató szobácskáról beszélhetünk.

A falak színei a belépő ember hangulatát követve váltanak árnyalatot, ahogy a szobán belüli környezet is ehhez alkalmazkodva alakítja magát. Érzelmeinkhez igazodik a bent szóló dallam, vagy esetlegesen a csend, mindamellett, hogy kellemes illatokat is érzünk, ami szintén a mi javunkra válik. Lesz olyan, aki a csoki illatától örömittasan ír meg egy-egy szorgalmit, de lesznek keserűbb napjukon éppen ide menekülő diákok is, akiket valami más, szomorúságuk elillanására létrejövő érzetet kapnak. Szinte minden érzékszervünket megnyugtató kényeztetés veszi kezdetét. A látvány kápráztatja a szemet, az illat az orrunkat még a zene vagy éppen a csend a hallásunkat.

Ám a szoba egyszerre lehet áldás és átok is, hiszen, ha nem egyedül vagyunk bent, akkor azzal mások előtt titkunk is felfedődhet ízlésünkről, de másokat meg megismerhetünk. Ilyenkor valami olyan elegyét kaphatjuk a bent lévő személyeknek, amire még mi sem számítunk, de a szobán ülő varázslatnak köszönhetően ez a keverék olyan lesz, hogy a bent lévők egyikét se kergesse azért őrületbe, mégis megfeleljen mind a kettőjüknek.

Ez az a hely ahová menekülhet bárki, nem túl nagy, mégis tökéletes a léleknek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=676801#post676801][b]Mácsai Ráhel - 2017.04.23. 16:29[/b][/url]

- Pakuami? - pislogok rá lassan, lévén én ezt a szót még kiejteni sem tudom, nem hogy fogalmam lenne arról, mi is az.
De aztán hamar megtörik a jég, mikor még gumicukrot is hoz nekem. Igen, pontosan azok után, hogy úgy viselkedtem vele, így megint bezsebelek némi bűntudatot, és megpróbálom jóvá tenni a történteket. Elvégre nem vagyok olyan, vagyis nagyon szeretnék nem olyan lenni, egyszerűen néha csak úgy jön magától. És megijesztett, de már ott tartok, hogy a míg nem bánt, addig nem érdekel.
- Bárcsak ilyen egyszerű lenne - sóhajtok mosolyogva, mert az még rendben van, hogy én belátom a dolgokat, de a kastélyban rengetegen vannak, akik erre nem képesek.
- Abban a pillanatban igen. Valami megmagyarázhatatlan bizé lekerül rólam... - biccentek komolyan, elvégre miért hazudjak neki? Be is kapok még egy cukrot, mielőtt folytatnám.
- ... de aztán hamar megbánom, és bűntudatom lesz, mert mást okolok valamiért, amiről még én magam se tudom, mi az - mert igen, ez is hozzátartozik. Én nem is tudom elképzelni, más hogy bír el a lelkiismeretével, nekem nem megy... mindig az győz.
Még beszélgetünk kicsit, míg ki nem ürül a zacskó, aztán mindenki megy a saját dolgára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=678445#post678445][b]Lora Fontaine - 2017.04.29. 22:50[/b][/url]

A kastély északi szárnyában már jártam, akkor a bagolyházat kerestem fel, küldtem egy levelet az otthoniaknak. Ahogy a folyosón végighaladtam egy másik nagy tölgyfa ajtót is láttam, de nem mertem benyitni. Kis újoncként sok mindentől féltem, ez a hely közéjük tartozott.
Úristen, úristen.. vajon mi lehet odabent? - gondolataimat egyre ostromolták a rútabbnál-rútabb képzetek. Minden erőm elszállt, mikor átléptem a küszöböt, de nagy meglepetésemre kellemes zene és gyertyafény fogadott. Valószínű, a hely, a legutóbbi érzéseimet hozta elő, ugyanis nemrég volt egyfajta szerelmi kalandom a réten. A szívemben  furcsa érzések uralkodtak, a pillangókat egy jó tál spagettivel se lehetett volna kiszedni a gyomromból. A fotelek melletti polcok megteltek szerelmes könyvekkel, s az asztalon is termett néhány szív alakú mágikus édesség.
Merlin kérlek segíts, nem akarok találkozni senkivel - s egyre örömtelenebb ábrázat tuszkolta fel magát az arcomra. Hiába a szív alakú édességek, hiába a szerelem és éjjeli zene egyáltalán nem éreztem jól magam. Legszívesebben letagadtam volna az eseményeket.
Ami történt, megtörtént - sóhajtottam és jó nagy levegőt préseltem a tüdőmbe. Lehet, hogy a szervezetem működött, de én nem funkcionáltam túl zökkenőmentesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=679831#post679831][b]Kilt Zoltán - 2017.05.08. 18:22[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=682000#post682000][b]Varga Nóra - 2017.05.20. 11:35[/b][/url]

Végre megkönnyebbül kicsit, és mosolyog is. Tényleg jól vagyok, nem tudom, mit aggódott. De úgy tűnik, ő ilyen védelmező meg aggódós típus, legalábbis ez jött le eddig.
- De jó, a krimiket én is szeretem, Agatha Christie könyveit szoktam olvasni, ha krimire vágyom. Velem is előfordul, hogy nagyon magával ragad a sztori, olyankor fel se állok a könyv mellől, csak ha nagyon muszáj. - Közben Zoli keres nekem valami innivalót, aztán át is nyújtja a palackot. Ahogy kiveszi, könyv is a padlóra esik, de előbb elveszem az üveget, és jó adagot iszok az ízesített vízből. Egy kicsi azért marad az alján, úgy a harmada. A könyvet felteszi az asztalra, én pedig visszacsavarom a kupakot, majd visszaadom az üveget. Ezután a kezembe veszem a könyvet, majd elolvasom a címét.
- Sherlock Holmes visszatér. Hmm, novelláskötet. A novellákat esetleg jobban szereted, vagy csak ez akadt a kezedben a könyvtárban? - Rápillantok, és a könyvet kezdem lapozgatni. Csak a főbb címeket olvasom el, de máris megtetszett. Majd a könyvtárban keresek ilyen könyvet, úgyis rég volt a kezemben krimi. Bár még azokkal se végeztem, amiket otthonról hoztam. Nem baj, egyszer úgyis a könyvlistám végére érek. Vagy talán mégsem, mert mindig van olyan, amit szeretnék, de sehol se találom, vagy most adták ki, de még nem jutott el a könyvtárakba. Volt már, hogy egy könyvért bejártam az egész várost. Mondjuk megérte, nagyon tetszett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=686409#post686409][b]Juhász Ramóna Zita - 2017.06.19. 21:44[/b][/url]

Szomorúan csücsült a szobában, amit nem is olyan régen fedezett fel, egy tanítás utáni szép, szabad délutánon.
Sajnos a hőn szeretett kártyáiból csupán tizenötnek sikerült a nyomára bukkannia, de ő mind a háromszázat ismét a dobozában akarta tudni. Olyan szorgosan gyűjtögette, és nem akadt egy szál értelmes ötlete sem, hogyan is tűnhettek el szőrén-szálán a kis pimaszok.
Vagy talán nem is ők voltak a pimaszok? Meglehet, hogy valaki ellopta volna őket, hogy így szórakozzon rajta? Áh, kizárt.
Legalább tizenötöt megtalált, az is több a semminél.
Kökény vele tartott a vadászatra, most is ott pihent a lány vállán, bár már nehezebben fért el, nőtt a kis szeretetgombóc, mióta ide kerültek a Bagolykőbe.
Nyugis, halk zene szólt, hirtelen nem is tudta eldönteni, hogy Brahms, vagy Bach, neki úgy kb. egyre ment, ki a szerző, csak jó legyen a zene.
A kedvenc csemegéjéből, szeletelt almából már bespájzolt, kicsit besurrant a konyhára, hogy szerezzen egy uzsonnás táskányit. Kedvjavítónak még egy kis csokit is kapott a kedvenc manójától, akinek a nevét már zsinórban ötödszörre felejtette le, épp ezért hívta magában Csokinak. Ő mindig megkínálta Ramit csokival, ha rossz kedve volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=687027#post687027][b]Vörös Laura - 2017.06.23. 16:11[/b][/url]

Rami

Nyugalomra egyáltalán nincs szükségem, csak egy csendes helyre, ahol tudok kicsit elmélkedni. A szobámban nyüzsi van, semmi egyéb, magamra meg nincs úgy egy cseppnyi hangulatom sem. Hiányzik Lili, annak ellenére, hogy találkozom vele nap, mint nap, de nem beszélgetünk. Ő is el van, én meg egy kicsit beszorulva a négy fal közé, amin most változtatok, szóval felkerekedem, és indulok is kifele onnan.
Egy csomó olyan hely van még a kastélyban, ahol nem jártam, hát épp itt az ideje felfedezni, hogy mit lehet még csinálni a tanuláson, a tavacskában fürdésen, és minden egyében kívül, úgyhogy a célom egyelőre ismeretlen, csak vándorlok.
Egyik terem a másik után, a társalgó, a nagyterem, a csarnok, a tanári, a torony, de egyik sem nyeri most el a tetszésem, pedig sok helyen nincs egy lélek sem.
- Szia.
Ahogy benyitottam az egyik szobába, tudtam, hogy nekem ez fog kelleni. Bár nem lettem így egyedül, azért hátha nem fog kidobni innen. Még látásból ismertem is, valamelyik óráról vagy a folyosóról vagy nem is tudom, de nem volt teljesen ismeretlen. A neve viszont nem rémlett. Abban sosem voltam jó.
Beléptem, nem kérdeztem, leülhetek-e, de a gondolataim már így is cikáztak az agyam egyik falától a másikig, És ahol elfoglaltam a helyem, körülöttem minden felvette azt a színt, ami a legjobban esett a szememnek. Mindenhol halvány kék és zöld árnyalatok, néhol világos naranccsal, rózsaszínnel. Tökéletes...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=687078#post687078][b]Juhász Ramóna Zita - 2017.06.23. 22:44[/b][/url]

A belépőre felfigyelt, ugyanis a szoba hangulata nem ugyanaz volt. A csokoládés aroma eltűnt, a zene váltott, és a színek is mások lettek.
Fel is kapta a fejét, hogy lássa, ki csöppent oda mellé. Ismerős volt neki is a lány, de így hirtelen a neve nem ugrott be, kevés elsőst ismert, eddig csak Lora és Bíboranna voltak az ismerősi pakkban.
– Szia! Ö… ismerlek, de a neved hirtelen nem jut eszembe, csak az, hogy közös óráink vannak, és Levitás vagy – kérte a leányzót, könyörgő boci szemekkel pillogva rá. A névmemóriája arc-összeköttetéssel körülbelül egy aranyhaléval vetekedett, ha nem sűrűn botlott bele bizonyos személyekbe, márpedig olyan egyedekből elég sok akadt széles-e planétán.
– Gyere, csüccs le. Én Juhász Ramóna Zita vagyok, úgy hívsz, ahogy akarsz, szinte már mindenre hallgatok – invitálta, közben bátorítva a kék „vendéget”. – Kérsz csokit?
Még szép, hogy megkínálta abból, ami neki is örömet okozott, és egyből jobb kedvre derítette, szerinte a másikra is ráfért egy kis egészséges kedvjavítás.
Kisebb, pár perces késéssel esett le neki, hogy tulajdonképpen mégis csak tudja, hogy kicsoda a csajszi, sok közös órájuk volt, ÁTV-ről emlékezett rá.
 – Jé, te vagy Laura, a Vörös, aki kék is – vigyorgott a felismeréstől boldogan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=687147#post687147][b]Vörös Laura - 2017.06.24. 17:23[/b][/url]

Nagyon jól összefoglalja a helyzetet, és azt, amit én is gondolok, csak nekem nincs elég merszem, hogy ezt közöljem vele. Mondjuk nem is értem, miért, mert ezek szerint nem én vagyok az egyetlen, akinek a névmemóriája úgy pocsék, ahogy van, na meg egyszerre szereztünk elsősként, az első héten már új ismerősöket, akiknek a neve néha egybefolyik.
Rami, merthogy így hívják, mintha megérezné, amire meg akartam kérni, és már darálja is a nevét. A fülemig érő mosoly mindent kifejez, nem beszélve a nagy, mély levegőről, amit lassan, olyan megnyugvóan fújok ki a számon keresztül, hogy a vállaim olyanok, mintha ezer mérföldet süllyednének.
- Csokit nem, de ha lenne nálad egy pohár limonádé, annak nagyon örülnék, de gondolom nincs, úgyhogy mindegy is, megleszek, köszönöm.
A szám jár, mintha muszáj lenne neki, és nekem kellene róla tennem, hogy szerezzek magamnak üdítőt, akármennyi időt is fogok itt eltölteni. Még a nevemre is rájön, kérdeznem sem kell, de jól van ez így, azt az icipici tényt leszámítva, hogy megint csak saját magamat tudom azoknak az oldalán tudni, akik nem könnyen tanulnak neveket, már ami a társaikat illeti, merthogy a tananyag szinte rögtön megragad.
- Te pedig piros, ha igazam van.
Vigyorgok rá, mert ez azon kívül, hogy elég általános jellemzés, plusz mindig van rajtam valami kék, azért nem nehéz kitalálni, főleg, ha az ember lánya mindenhez, amihez hozzákezd, lelkiismeretesen, és eredménnyel elvégzi.
- Nem tudod, mi van Lilivel?
Kicsit váratlan a kérdésem, ami rá irányul, de istenemre mondom, ha tőle nem, hát mástól facsarok ki információt róla. Mostanában nem ír, nem válaszol, semmi ilyesmi, és igen. Hiányzik. Nagyon. Ha pedig ennek enyhítésében esetleg Rami tud segíteni, akkor hozzá fordulok, persze csak valami szívességért cserébe...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=687216#post687216][b]Juhász Ramóna Zita - 2017.06.25. 13:25[/b][/url]

Úgy tűnt, erre a helyre mindkettejüknek szüksége volt ma. A Csoki manótól kapott édesség kicsit helyrerázta a kedvét, és az újonnan felfedezett ismerős évfolyamtársa is.
 – Sajnos nincs, de ha gondolod, lemehetünk a konyhába, ha elrendeztem a kártyáimat. Sajnos mind a háromszáz eltűnt, és csak tizenötöt találtam meg – panaszolta bánatosan, ajkait lebiggyesztette.
– És te? Neked mi vágta taccsra a napod? – érdeklődött, ha már ebben a szobában úgysem lehet nagyon titkolózni a másik előtt.
 – Igen, és ha jól emlékszem, te ülsz mellettem Átváltoztatástanon – kedvelte a levitásokat, különösen azóta, hogy első napján véletlenül eltévesztette a házasztalt, aztán beült a kékek közé. Senkit sem zavart, hiszen nem küldték el, csak a szedelőzködésnél jöttek rá azok az újdonsült barátnők, hogy ő nem egészen jó helyre ült.
 – Melyik Lilivel? Sok van az iskolában, egy csöppecske pontosítást kérnék – pillantott rá nagy boci-szemekkel.
Szívesen segített ő, ha tudott, főleg akkor, ha olyan kedve volt hozzá,
 és szimpatikusnak találta az illetőt, de hát egy kéknek miért ne segítene?
 A Lili névvel viszont sikerült Laurának kifognia a szöszkén, fogalma sem volt így első blikkre, hogy kit is takar az emlegetett megszólítás.
- Szereted a csokibékát, vagy azokból a kártyákat?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=687971#post687971][b]Vörös Laura - 2017.07.01. 13:05[/b][/url]

- Nem olyan fontos, tényleg. Jól elvagyok.
Nem is értem, miért csinál belőle ekkora ügyet, de hát az ő dolg, nem az enyém. A kártyák mondjuk jól lefoglalják a kapacitását, de ami rosszabb, hogy nem tudom, mit is kellene keresnem.
- Milyen kártyákat gyűjtesz? Mit kell keresni?
Ha mást nem, akkor ott vagyok én plusz két kéznek, ami ilyenkor nagyon sokat jelenthet. Meg egyébként is szeretek mindenkinek segíteni, ha van rá lehetőségem, és mivel a szabadidőm jelenleg az egész napra eltart, így bátran merek bármit vállalni, ami nem jár sok trutyival, tehát nem mocsárban vagy hasonló hlyen kell keresgélni, a többi meg megoldható.
- Nem vágta taccsra semmi sem. Csak el akartam kicsit vonulni a nyüzsi elől, mert olyan voltam már, mint egy bevásárlótáska, amit telepakoltak cuccal, és mindjárt leszakad a füle. Ki kellett ürítenem egy kicsit, és pont megfelel rá ez a hely.
Nem fecsérlek erre több szót, nem is kell, inkább Lilin gondolkodom, mert nagyon régen nem talákoztam vele, talán utoljára az évnyitó után, amikor kimentünk a kapuba, és annyi minden elújságolnivalója volt. Minden nap eszembe jut, lassan minden órában is, mert hiányzik. De az, hogy csak nekem egyértelmű, hogy kire is gondolok, kicsit kizökkent. Ez jó.
- Révay. Vagy ahogy ezelőtt ismerhetted névről Esterházy. Ő ül mellettem szinte minden közös óránkon, de igen, az átváltoztatástant ő nem vette fel, úgyhogy nagyon esélyes, hogy ott a tiéd a bal oldalam.
Bár emlékezni nem emlékszem pontosan, mert sosem a társaim kötik le a figyelmem, hanem a tananyag. Szeretek tanulni, és azátváltoztatástan pont olyan tárgy, amire az állatokkal a későbbiekben szükségem lesz, úgyhogy jó, ha odafigyelek, akárcsak bűbájtanon, LLG-n, és még néhány tárgyon.
- Nem eszek csokit. Nem szeretem az ízét sem. A mostaniak olyan borzalmasak. Ha csokiszerű, akkor inkább kakaót iszom, esetleg nagyon ritkán, évente egyszer-kétszer eszem két falat csokit, de csak azt, amit anya csinál otthon. A bátyám gyűjti őket, demostanában nem igen gyarapodott a készlete, mert mindig rssz fát tesz a tűzre. Úgy 4-5 éve folyamatosan.
Rakom hozzá, mintha természetes lenne, mint a levegővétel, és érzem, hogy ez már túl sok is így egyszerre, amit kiadok magamból, úgyhogy a számon ezután cipzár, egy szót sem szólok feleslegesen.
El is tart egy ideig, amíg a köztünk lévő csend megtörik, és a csoda az, hogy mindezt én töröm meg. Furcsa egy dolog, de igaz.
- Rami. Megvan neked a két héttel ezelőtti átváltoztatástan óra vázlata? Más dolgok foglaltak le aznap délelőtt, és nem igen tudtam odafigyelni, de a színváltoztató igék kimaradt félig a jegyzeteimből. Léééégyszi!
Nézek fel rá bociszemekkel, és nagyon remélem, hogy neki megvan. Lili nem jár velem oda, mással meg nem igen beszélek, és bár eddig Ramival sem, most, ezután a két mondat után azt hiszem, talán segítene.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=688189#post688189][b]Juhász Ramóna Zita - 2017.07.03. 12:14[/b][/url]

- Oh. Pedig a limonádé jó dolog, szuper ízlésed van – vállat von a szabadkozásra, Laura tudja, az ő dolga, hogy valóban olyan szomjas-e. – A csokibékás csomagolásából gyűjtöm a kártyákat, volt már háromszáz darabom, erre eltűnt. Híres varázslók és boszorkányok vannak rajta, róluk adatok, eddig tizenöt lett meg a nap során.
Ah, nagyon tudott volna örülni egy szárnysegédnek, egyedül sokkal rosszabb volt keresgélni őket, és így azért szórakoztatóbb a dolog, amikor az ember a saját eltűnt dolgai után kutat. Ha van társaság, kevésbé kétségbeejtő az eset, pláne, ha egy okos levitás az a társ a kincskeresésben.
- Hupszi, az nem túl jó. Mit szólsz egy kis kártyakeresős kalandhoz? Majdnem olyan, mint a kalózos kincskeresés, hátha az is segít kicsit lenyugodni. Szerintem klassz móka lenne neked is – javasolja, mert hát a szórakozás az neki mindig is bevált, sőt, szinte végig játszotta eddig az életet, ha túl komolyan venné, valószínűleg ő is olyan lenne, mint egy túlterhelt bevásárlótáska. Vagy még rosszabb.
- Á, Révay! Így már megvan. Ó, nem is tudtam, hogy korábban Esterházy volt a vezetékneve, wow, ez érdekes - most, hogy már a leányzó vezetékneve is megkerült, könnyebb volt arcot társítani hozzá. – Sajnos nem láttam én se sűrűn, csak órákon, de ott meg nem szabad beszélgetni. Mágiatörin meg alszom, nem érdekel, unalmas tárgy. Kakaó? Az szuper, szeretem. Anélkül nálam nem kezdődhet el egy reggel.
- Színváltoztató igék? Persze, simán. Mit szólnál hozzá, hogyha a klubban lemásolnám neked külön lapra, és utána bagolyban átküldeném neked? – szívesen segített ő, háztól függetlenül is, sokkal mókásabb tanulni, ha van hozzá valaki, aki egy fokkal lelkesebb, és átlendít a lustasági holtponton, és nem hagyja, hogy lankadjon a figyelmünk.
Raminak pont erre volt szüksége, és a levitásból nem hiányzott a lelkesedés, és a bociszemek igencsak meggyőzték.
- Levitásokat amúgy is bírom, nem zavartak el, amikor véletlenül az első nap a ti asztalotokhoz ültem le. Az vicces volt, csak vacsora után küldtek vissza a többiekhez – mesélte lelkesen. Élvezte, hogy ilyen könnyedén alakított ki kapcsolatokat más házak diákjaival is, és nem igazán zavarta, hogy a másik máshova tartozott, ha megvolt a közös téma, amiről lehetett csacsogni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=689792#post689792][b]Kilt Zoltán - 2017.07.11. 21:36[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=690579#post690579][b]Varga Nóra - 2017.07.15. 11:04[/b][/url]

De jó, Zoli is olvasott Christie-től. Kissé elmosolyodom a gondolatra, így legalább lesz közös témánk.
- Azt még nem olvastam, de majd kiveszem. - Holnap úgyis megyek a könyvtárba, bár már jó pár könyvet kivettem. Nem baj, még egy már nem számít.
Közben felém fordítja a könyvet, hogy jobban megnézhessem. A borító egyszerű, gondolom elég régi kiadás.
- Ó, azt megköszönném. Rég olvastam novellákat - rámosolygok, közben pedig elveszem tőle a könyvet. Előveszem talárom zsebéből a telefonomat, és látom, hogy nagyon elszaladt az idő. Kissé elhúzom a számat, majd Zoli szemébe nézek.
- Basszus, már ennyi az idő? Bocsi, de vissza kell mennem a szobámba, a végén még elkapnak a prefektusok. Köszi a könyvet és a beszélgetést, remélem még találkozunk! - Gyorsan összeszedem a cuccaimat, és indulok is vissza a szobámba. Még kicsit össze kell pakolnom, aztán megyek is aludni. Hosszú volt ez a nap.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=695921#post695921][b]Novák Dorka Zsófi - 2017.08.12. 14:13[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=695922#post695922][b]Németh Réka Hanna - 2017.08.12. 14:25[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=695924#post695924][b]Novák Dorka Zsófi - 2017.08.12. 14:56[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=695930#post695930][b]Németh Réka Hanna - 2017.08.12. 15:30[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=695940#post695940][b]Novák Dorka Zsófi - 2017.08.12. 15:58[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=695942#post695942][b]Németh Réka Hanna - 2017.08.12. 16:12[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=695950#post695950][b]Novák Dorka Zsófi - 2017.08.12. 16:29[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=695955#post695955][b]Németh Réka Hanna - 2017.08.12. 16:57[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=695963#post695963][b]Novák Dorka Zsófi - 2017.08.12. 17:50[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=695966#post695966][b]Németh Réka Hanna - 2017.08.12. 18:08[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=695969#post695969][b]Novák Dorka Zsófi - 2017.08.12. 18:30[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=696266#post696266][b]Kilt Zoltán - 2017.08.14. 22:23[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=699082#post699082][b]Návay L. Viktor - 2017.09.01. 18:30[/b][/url]

- kaland, valamikor júliusban -

Már viszonylag hosszú ideje nem volt álmatlan éjszakám. Hónapok óta ez az első alkalom, hogy hiába képzeltem magam elé a kerítésen átugráló bárányokat, a négyszázhuszonhetedik után is éppen annyira nem jött álom a szememre, mintha még hatvankettőnél tartanék vagy valahol annál is előbb. A mennyezet bámulása hasonlóan sokat segített, de még az ablakon át látható csillagokat is hiába lestem kitartóan. Végül már úgy döntöttem, hogy felkelek és a konyhában keresek valami megoldást a problémára, például tejet és mézet, ha ugyan akad még belőle, vagy ha nem, hát főzhetek kakaót is. Akár. Ám a mocorgásommal akaratlanul is sikerült felébresztenem Richárdot is még azelőtt, hogy egyáltalán a szobából sikerült volna kijutnom, és a csillagvizsgáló ötlete az ő agyából pattant ki aztán. Azaz pontosabban vánszorgott, amilyen álmosan pislogott rám még abban a pillanatban, amikor megkérdezte, miért nem ülünk be oda kicsit, de hát ez már puszta részletkérdés. A konyhába azért csak sikerült eljutnom, és végül kakaó helyett karamellás tejet igyekeztünk nem kilötyögtetni a bögréinkből útban az északi torony felé. Ide talán két órája hoztam át a párom, miután a vállamnak dőlve sikerült elaludnia, nekem pedig nem volt szívem felébreszteni, hogy akkor menjünk már vissza a hajóra. Ez a kis szoba úgyis itt van a csillagvizsgáló szomszédságában, és hétvégéken eléggé néptelen tud lenni ahhoz, hogy bárkit is zavarjon, ahogy éppen Richárd békésen alszik a kanapén, én meg nagyokat ásítva pislogok magam elé, mert az álommanó továbbra is messzire elkerül - nagyon megorrolhatott rám tegnap valamiért -, és simogatom a haját, ahogy fejét az ölemben nyugtatja. Milyen békés, állapítom meg magamnak gondolatban. Észre sem vette, hogy odakint milyen vihar tombolt még nemrég. Tulajdonképpen nagyon örülök is neki, hogy ez nem ébresztette fel, miután nekem már úgyis sikerült.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=699085#post699085][b]Szépvölgyi Richárd - 2017.09.01. 18:42[/b][/url]

Nem aludtam jól, még úgy sem, hogy éreztem Viktor illatát. Valami nem hagyott nyugodni - talán a vihar miatt volt nyugtalan az álmom, amiatt nem volt pihentető. Arra is csak halványan ébredtem fel, hogy valaki a karjaiba vett. Kótyagosan pillogtam fel még a másik oldalról, az elmém mélyéről, ahol az álomképek születnek, a félhomályban vörös fürtöket láttam, amik lelógtak az arc halványan látszódó vonalait takarva. Éreztem az erős kezeket, amik fognak, úgyhogy nem aggódtam. Odabújtam, s próbáltam visszaaludni. Talán el is mosolyodtam.
Kellemes. Kellemes itt. Megnyugszom némileg, mocorgok egy kicsit. Még mindig érzem az illatát, pillogok, és meglátom, ahogy néz. Az ölébe hajtotta a fejem. Jó úgy.
Pár óra múlva ébredek. Még sötét van, korán - talán a madarak sem csicseregnek odakint még, mikor ismét megmozdulok. Tagjaim elgémberedtek, kinyújtóztatom görcsben álló combomat és karomat. Ásítok egyet.
Látóterembe bekúszik Viktor arca, amit halvány derengésbe von a kint uralkodó félhomály. Nyünnyögök egy kicsit, ahogy reggel szoktam, nagyon fáradtan. Feltornázom magam, hogy megkapjam a reggeli ölelést, és a nyakához fúrjam az arcom.
- Nem aludtál? - kérdem halk, érdes hangon, kótyagosan. Mintha itt ült volna egész éjjel, és őrizte volna az álmom. Tudom, hogy néha nem tud aludni.
Még úgy vagyok jó pár percig, úgy, hogy ölelem. Jól esik hozzábújni ilyenkor, álmosan.
Mikor némiképp felébredtem, felállok a kanapéról, és úgy is kinyújtóztatom a tagjaim. Az ablakhoz sétálok - figyelem a romba dőlt fákat, élvezem a kintről beáradó hűvös reggeli levegőt az arcomon, ami felébreszt egy kicsit. Kellemes.
Nem is hallom a szárnysuhogást, csak mikor megfordulok, pillantom meg az ismeretlen szürke madarat. Érdeklődve, szinte boldogan tekint rám a kanapé karfájáról. Összevonom a szemöldököm.
- Hát te ki vagy? - kérdem a madártól - na nem mintha válaszolni tudna -, ahogy felé lépek. - Korai posta? Biztos eltévedtél.
Ahogy felé lépek s oda is érek hozzá, a bagoly szinte megőrül, nyújtja a lábát, szállnak a tollai. Odahajolok, nem túl közel, hogy megnézzem a címzettet, miközben nyugtatom.
- Jól van na, jól van - motyogom, miközben meglepve látom, hogy a kis csomag igenis nekem szól. - Akkor ez az enyém… - kommunikálok továbbra is az állattal, s ahogy leveszem az erős kötést a lábáról, azonnal felreppen, én pedig csak zsibbadtan, némileg álmosan bámulok utána. Goromba egy madár. Ha vissza kell írnom, mehetek fel a bagolyházba.
Egy meglepően nagy doboz került így a kezembe, a címzést rajta lehelyezem a kanapé karfájára. “A padláson találtam, gondoltam, kellhet.” Összeráncolt homlokkal nézem csak a sebtében körmölt betűket, amiket még sosem láttam. Női írás, érdekes. Agatha lett volna? Az ő írását nem ismerem annyira.
De hát nincs is padlásunk.
Egy gondolatbeli vállvonással nyitom ki inkább a dobozt - benne biztos lesz magyarázat, gondolom én. Egy bőrkötéses könyv, s egy összehajtott levél - ennyit látok, először a levelet veszem ki, hogy kinyissam.
Ahogy végzek az olvasással, szemeim hatalmasra nyílnak, érzem, hogy bukfencezik a gyomrom olvasás közben. Leginkább ijedtnek tűnök.
Hitetlenkedő, ijedt, fájdalmas pillantásom Viktorra vetem, ahogy ajkaim is elnyílnak, s érzem, hogy könny gyűlik a szemembe. Csend van. Hallom, ahogy bent a szobában zümmög egy légy. Fájdalmas ez a csend. Ismét a levélre nézek, és újra elolvasom. “Éppen most rúgtál egyet. Félek is, hogy olyan széles vállad lesz, mint az édesapádnak.”
“Kicsikém”... “Alig várom a szünetet, hogy együtt lehessünk…” “Szerető anyád… csókol…”
“Családi örökséget”...
Fordul velem egyet a világ.
“Halált nem kívánhatsz, de kínt igen.”
Leülök. A földre. Igazából mindegy hova, csak most le kell ülnöm.
- Nem halt meg senki… nyugi… - Halk a hangom, de már egyáltalán nem álmos; ez az első, ami kijön a számon, ez a mondat, hogy Viktor megnyugodjon. Nem halt meg senki. Igazából de, az anyám, még tizennyolc évvel ezelőtt, ez viszont nem újdonság. És most írt. Nekem írt. Még régebben.
Halk, repetitív káromkodás hallatszik, csak ismételgetem, mintha attól megszűnne bármi is.
A doboz még mindig a kezemben van, de nem bírok ránézni, lerakom a földre. Csak fogom a levelet, ismét elolvasom, újra és újra. Óvatosan tartom, nehogy meggyűrődjön. Nem hiszem el. Nem akarom elhinni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=699087#post699087][b]Návay L. Viktor - 2017.09.01. 18:52[/b][/url]

Mocorog. Ébredezik. Megsimogatom a haját, aztán nyújtózik egyet, és rám emeli a tekintetét. Milyen kis álmos még. Hihetetlenül aranyos, ahogy még fáradtan dünnyög is. Megölelem. Jólesik most ez nekem is, és ahogy a nyakamhoz fúrja a fejem, most is felhangzik torkomból az az elnyújtott, nem igazán artikulált hang, ami leginkább dorombolásra hasonlít. Most kevésbé mély, mint amikor éppen felébredek, sokkal inkább rekedt, morgásra emlékeztető, de azért még nem marad el. Már egyfajta reggeli rituálé, üdvözlés, mielőtt még képes lenne értelmesen megszólalni bármelyikünk is. Hümmögéssel jelzem, hogy nem aludtam, a fejemet is megrázva mellé. Egy pillanatra lehunyom a szemem aztán. Ég a szemhéjam, már-már fájdalmasan, nem is bírom csukva tartani sokáig, de ha ez most ilyen, estére talán éppen elég fáradt leszek ahhoz, hogy aludjak is végre. Az is lehet, hogy akár már délutánra is. Orromat a hajába fúrom, amíg még hozzám bújik, aztán engedem, hadd keljen fel. Én még maradok, fejemet hátradöntve pislogok a mennyezetre, még ha pihentebb ettől aztán nem leszek kicsit sem. Nem tűnik fel a madár, amíg újra meg nem szólal. Most mozdulok csak meg, nyújtózva, végigropogtatva pár mozdulattal a hátam és a vállaim is, aztán pedig az ablak felé fordulok, hogy megnézzem, hogy áll mostanra a vadőr azzal a fával. Futó mosollyal veszem tudomásul, hogy övé a posta, de azért nem igazán fogom fel. Fáradt vagyok. Még szerencse, hogy ma nem kell mennem dolgozni, az Eridont pedig remélem Ádám megbírja egyedül is így vasárnapra, mert semmire sem vagyok jó gyakorlatban. Legalábbis úgy érzem. Talán ha nagyon muszáj, össze tudom szedni magam egy vödör kávé után, de inkább ne kelljen.
- Hm… jó nagy pusztítást végzett ez a fránya vihar - állapítom meg egy hatalmas ásítást követően, és megfordulok, éppen amikor leül a földre.  Ajjaj, mi lehet a baj? Elkerekedik a szemem. Nem halt meg senki? Jaj, édesem, de akkor meg miért olyan szomorú? Mi történt? A káromkodás az ő szájából különösen fura, még ha nem is holmi különösebben csúnya. Leülök mellé a földre és átkarolom a derekát.
- Mi a baj? - kérdezem csendesen, államat a vállán támasztva meg, homlokomat a halántékának döntve. Mondd el nekem, mi a baj, mert valami van, ez kétségtelen. A kezében tartott levélbe szándékosan nem nézek bele. Bizonyára gyors választ jelentene, de ő kapta, megvárom, hogy elmondja, mi zaklatta fel ennyire.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=699088#post699088][b]Szépvölgyi Richárd - 2017.09.01. 18:53[/b][/url]

Szeretem, mikor dorombol nekem. Szinte már kedveskedve bújok a nyakához, hallgatom egy darabig - régen mindig azzal viccelődtem, hogy ezt biztosan a macskáitól tanulta, és most is elmosolyodok, ahogy eszembe jut. Elképzelem, ahogy ez az érett férfi mellettem kérdezgeti Őrnagyot mellette guggolva, érdeklődően, hogy “hogy csinálod, így?”, s mutatja mellé. Tudom, nem így volt, de vicces elképzelni.
Aztán széttörik bennem valami. Olvasok.
Hallom elmosódottan Viktor hangját, késve fogom csak fel, hogy a viharról beszél kint, s nem látja, hogy mekkora vihar is van most bent.
Megérzem magamon a kezét, ahogy átkarol, hogy kérdezi, mi a baj. Éppen ott tartottam, hogy “hiszen tudod, mire vágysz”. Hát persze, hogy tudom. Kiráz a hideg. Ez nagyon durva.
Óvatosan mozdulok, ahogy Viktor elé tartom a levelet. Nem adom oda neki, a kezébe, csak tartom, hogy olvassa. Még nem remeg a kezem, szóval a betűk sem fognak elmosódni a szeme előtt. Nem akarom, hogy a kezébe vegye.
Egy idő után leeresztem a levelet, ha már biztos lehetek benne, hogy elolvasta.
- Nem tudom, ki küldte. Nem ismerem az írást a dobozon. - A hangom már remeg. Derült égből villámcsapás. Pont, mint a tegnapi vihar. Nagyon vicces, anyatermészet. Fájdalmasan fordul a gyomrom. Anyatermészet, igen. Ez most nem jött ki jól.
Még ülök kicsit. Várok. Feldolgozás alatt van az információ. Az összes, mert elég sok van belőle.
Tehát van egy anyai hagyatékom, amit egy év késéssel kaptam meg. Vagyis tizennyolc, de igazából egy. És van egy ismeretlen feladóm, aki valószínűleg nő. És nem Agatha. És nem az anyám, értelemszerűen. És nem Zója, és nem Mina, és nem Kamilla, senki, akit ismerek. És van egy könyvem. Szépvölgyi-örökség. Megugrik a szívem a félelemtől.
Nyilván nem fogadják majd szívesen, ha megtudják, hogy egy fattyú félvérnél kötött ki a notesz.
Nyelek egyet. Szóval van egy családi örökségem. Amit tovább kell adnom. A gyerekeimnek. Aha. Persze. Viktorra nézek.
Az anyám azt írta, hogy reméli, nem lesz széles a vállam. Nem lett. Biztos nem apától örököltem. Ki az apám?
Ki adta fel a csomagot?
Miért írta meg anya a levelet? Erre végül is egyszerű válaszolni. Már terhes volt velem, és tudta, hogy nem a férjétől terhes. És akkor már talán azt is tudta, hogy le fog lépni onnan, Márktól. Le fog lépni az apámmal. Úgyhogy megírta ezt a levelet, mikor rúgtam egyet a hasában. Talán addigra már nem is Márkéknál volt.
Előre megírta. Tizenhét év múlvára. Sejtem, ez mit jelent.
- Mi az isten ez, jézusom - fújok halkan, feszülten. Ez most sok. Eléggé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=699095#post699095][b]Návay L. Viktor - 2017.09.01. 19:05[/b][/url]

Megváltozik a hangulat a szobában. A bútorzat is változik, alakul a hirtelen rátelepedő érzésnek megfelelően, de enélkül is pontosan érzem. Leköti a figyelmét a levél. Zaklatott. Ismerem már minden rezzenését lassan, nem kell ahhoz szólnia. Mellé ülök és átölelem a derekát. Elém tartja a levelet válaszul a kérdésemre. Nem engedem el a derekát, ahogy államat még mindig vállán támasztva olvasom el a levelet. Sóhajtok a végére. Nem tudom, hol kallódhatott, de megértem, ha zaklatott. Minden emléke egy fénykép, és most mégis itt van egy kézírás is, egy egész levél. Csókot nyomok az arcára, megsimogatva a haját is aztán egy pillanatra elengedve bal kezemmel a derekát, majd újra átkarolom.
- Talán meg kellene nézetnünk először is valakivel, aki ért az átkokhoz. Ismerek pár átoktörőt a minisztériumnál, valamelyiküket megkérdezhetem akár, hogy nem vetne-e rá egy pillantást - vetem fel. Azért van bennem némi szkepticizmus az egésszel szemben, merthogy Richárd bármilyen különleges is, a vér szerinti családjáról nem feltétlen hallani sok jót. Ismerem őt, tudom, hogy semmiben nem hasonlít rájuk, és bizonyára már az anyukája is páratlanul egyedi Szépvölgyi lehetett, de a nagyszülei meg úgy egyáltalán a közismertebb rokonok minisztériumi körökben inkább hírhedtnek számítanak. Nem vagyok benne biztos, hogy nem lennének képesek akár valami ilyesmire is, ha eszükbe jut, hogy van még egy leszármazott, aki talán jól jönne mindenféle családi ügyletbe.
- Ha meg kiderül, hogy ártalmatlan, akkor elkezdhetünk gondolkodni azon is, hogy merre, hogyan tovább. Jó? - kérdezem tőle, az utolsó egyszavas kérdést már csak dünnyögve, majd puszit nyomok a hajtincsei közé. Minden rendben lesz. Nem vagyok ugyan száz százalékig biztos ebben hirtelen, de szeretnék az lenni. Szeretném azt mondani, hogy nem lesz semmi baj, mert kitaláljuk, hogyan is lesz ez a legjobb. Ki fogjuk találni.